(-1)

A víz nem szokásos kereskedelmi termék, hanem közös jószág és örökség, amit annak megfelelően óvni és kezelni kell az ökoszisztémák megőrzése és a tiszta vízhez való egyetemes hozzáférés biztosítása érdekében.

(-1a)

Az ENSZ Közgyűlése 2010. július 28-án elismerte, hogy a biztonságos és tiszta ivóvízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való jog a teljes értékű élethez és az összes emberi jog teljes körű gyakorlásához nélkülözhetetlen emberi jog”. A „Right2Water” elnevezésű 2014. évi európai polgári kezdeményezés sikerét követően a Bizottság 2018-ban elfogadta az ivóvízről szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatot, és az ehhez kapcsolódó módosított irányelv 2021. január 12-én hatályba lépett. Az említett irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy javítsák az emberi fogyasztásra szánt vízhez való hozzáférést, többek között a 2000/60/EK irányelv alapján szerzett ismeretekre és végrehajtott intézkedésekre támaszkodva. A tagállamoknak továbbá biztosítaniuk kell a tiszta vízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez való jog érvényesülését mind a felszíni, mind a felszín alatti vizek minőségének javítása révén.

(1)

A felszíni és felszín alatti vizek kémiai anyagokkal történő szennyezése olyan hatásokkal fenyegeti a vízi környezetet, mint a vízi szervezetekre jelentett akut és krónikus toxicitás, a szennyező anyagok ökoszisztémában való felhalmozódása, valamint az élőhelyek pusztulása és a biológiai sokféleség csökkenése; mindemellett veszélyt jelent az emberi egészségre is. Környezetminőségi előírások meghatározásával elő lehet segíteni a toxikus anyagoktól mentes környezet megteremteni kívánó szennyezőanyag-mentességi célkitűzés teljesítését.

(1)

A felszíni és felszín alatti vizek kémiai anyagokkal történő szennyezése olyan hatásokkal fenyegeti a vízi környezetet, mint a vízi szervezetekre jelentett akut és krónikus toxicitás, a szennyező anyagok ökoszisztémában való felhalmozódása, valamint az élőhelyek pusztulása és a biológiai sokféleség csökkenése; mindemellett veszélyt jelent az emberi egészségre is. Környezetminőségi előírások meghatározásával elő lehet segíteni a toxikus anyagoktól mentes környezetre vonatkozó szennyezőanyag-mentességi célkitűzés teljesítését , amely a 8. környezetvédelmi cselekvési program  (1a) egyik kiemelt célja .

(1a)

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a jelentések azt mutatják, hogy a felszín alatti víztestek területének mintegy 90 %-a jó mennyiségi, körülbelül 75 %-a pedig jó kémiai állapotban van, a felszíni víztestek 40 %-a jó vagy kiváló ökológiai, 38 %-a pedig jó kémiai állapotban van, ugyanakkor az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „The European environment – state and outlook 2020: Knowledge for transition to a sustainable Europe” (Európai környezet – helyzetkép és kilátások 2020-ban: tudás a fenntartható Európába való átmenetért) című, 2019. december 4-i közleményében megállapította, hogy a szennyezés csökkentése javította a vízminőséget, de az Unió messze nem érte el 2020-ra az összes víztest jó ökológiai állapotát.

(1b)

A víz-keretirányelv 2019. évi célravezetőségi vizsgálata („a célravezetőségi vizsgálat”) arra a következtetésre jutott az értékelésében, hogy az intézkedési programok következő köre kulcsszerepet fog játszani a 2000/60/EK irányelv környezetvédelmi célkitűzéseinek 2027-ig történő eléréséhez szükséges előrehaladás biztosításában, és megállapította, hogy jelenleg az összes európai víztest több mint fele a 2000/60/EK irányelv alapján mentességet élvez, ami több mint jelentős kihívást jelent a tagállamok számára az elsőbbségi veszélyes anyagokra vonatkozó környezetminőségi előírásoknak a megfelelő határidőn belüli teljesítése tekintetében. A célravezetőségi vizsgálat emellett arra a következtetésre jutott, hogy a környezetvédelmi célkitűzéseket nem a jogszabályok hiányosságai miatt nem valósították meg teljesen, hanem főleg az elégtelen finanszírozás, a végrehajtás lassú üteme, valamint amiatt, hogy a környezetvédelmi célkitűzéseket nem sikerült megfelelő mértékben beépíteni az ágazati politikákba.

(1c)

Földrajzi és társadalmi-gazdasági tényezők miatt egyes népességcsoportok, többek között az őslakos népek jobban ki vannak téve a vízszennyezésnek. Az Európai Unióban várhatóan növekedni fog a bányászati ágazat, hogy biztosítani lehessen a nulla nettó kibocsátási célt szolgáló ipar fejlesztését. Ahogy az az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 09/2021. sz. jelentésében  (1a) szerepel, a bányászati ágazat közvetlen hatással van a víz minőségére és mennyiségére. Ezért jobban végre kell hajtani a meglévő jogszabályi kereteket, valamint a bányászati műveletek során is meg kell tervezni és ellenőrizni kell a vízhasználatot és a szennyvízkibocsátást.

(1d)

Az Unió számos területén a víz rendelkezésre állását nagy és egyre fokozódó akadályok nehezítik. Az utóbbi években különösen a mediterrán régiókban tapasztalt jelentős és tartós aszályok veszélybe sodorják a mezőgazdasági termelést, és súlyosan csökkentik a felszíni és felszín alatti vízkészleteket  (1a) .

(1e)

A víz mindenki javát szolgáló közjószág, amelyet mint alapvető természeti erőforrást, amely pótolhatatlan és az élethez nélkülözhetetlen erőforrás, gondosan figyelembe kell venni társadalmi, gazdasági és környezeti dimenzióiban. Az éghajlatváltozás, beleértve a természeti katasztrófák és szélsőséges időjárási események gyakoribb előfordulását is, valamint a biológiai sokféleség csökkenése negatívan befolyásolja a víz minőségét és mennyiségét, ez pedig nyomást gyakorol a víz rendelkezésre állásától függő ágazatokra, különösen a mezőgazdaságra.

(1f)

Míg az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) az „European waters – assessment of status and pressures” (Európai vizek – az állapot és a terhelések értékelése) című, 2018. évi jelentésében megállapította, hogy az Unióban a felszín alatti vizek jó kémiai állapotának elérését bizonyos mezőgazdasági gyakorlatok akadályozzák, amelyek nitrát- és növényvédőszer-szennyezést eredményeznek, az elmúlt évtizedekben az EU-ban az ásványi műtrágyák használatának és a tápanyagfeleslegeknek a folyamatos csökkenése figyelhető meg  (1a) . A csatornahálózaton kívüli kibocsátások, a szennyezett területek vagy az elhagyott ipari területek is jelentős szennyező források.

(1g)

A víztestek jó állapota és a vízkészletekkel való hatékony gazdálkodás a mezőgazdaság számára kiemelt kérdést jelent, mivel a gazdálkodók tevékenységei során nélkülözhetetlen a víz, és ilyen módon alapvető érdekük fűződik ennek az erőforrásnak a fenntartható felhasználásához.

(1h)

Ahhoz, hogy megkönnyíthessük a fenntarthatóbb és termelékenyebb, a víz korlátozott rendelkezésre állása tekintetében reziliens mezőgazdasági ágazatra való átmenetet, ösztönzőket kell bevezetni a gazdálkodók számára a vízgazdálkodás javítása, valamint az öntözési rendszerek és technikák korszerűsítése érdekében.

(1i)

A növényvédő szerek használata súlyosan tudja befolyásolni a mezőgazdasági felhasználásra rendelkezésre álló vízminőséget és -mennyiséget, ez pedig kedvezőtlenül hathat a vízi és szárazföldi biológiai sokféleségre. Ezért érdemes figyelemmel kísérni a növényvédő szerek és metabolitjaik víztestekre gyakorolt hatását és ökotoxicitását.

(1j)

Mindenképpen figyelembe kell venni az eddigi erőfeszítéseket olyan ágazatokban, mint amilyen a mezőgazdaság, ahol a 2015 és 2017 közötti időszakhoz képest már 14 %-kal sikerült csökkenteni a növény-egészségügyi szennyezettséget, és 26 %-kal, ha az ártalmas szennyező anyagokat is figyelembe vesszük. A számadatok szerint tehát folyamatosan mérséklődik a vegyszerek használata és kockázata, 2020 már a második olyan év egymást követően, amikor jelentősen csökkent a növényvédő szerek, különösen a legveszélyesebbek felhasználása  (1a) .

(1k)

A felszíni és felszín alatti vizek vegyi szennyezése szintén veszélyt jelent a mezőgazdaságra, mivel korlátozza a növénytermesztésben az öntözésre alkalmas víz rendelkezésre állását, és tovább súlyosbítja a vízhiányt. Az Uniónak és a tagállamoknak növelniük kell a kutatás és az innováció támogatását annak érdekében, hogy mihamarabb innovatív megoldásokat tudjanak alkalmazni a felszíni és felszín alatti vizek hiányának és szennyezésének kezelésére, ideértve a digitalizációt, a precíziós mezőgazdaságot, az optimalizált öntözést és az öntözés korszerűsítését, az erőforrások körforgásos felhasználását, az éghajlati szempontból ellenállóbb vízgazdálkodást, a növények esetében a növényvédő szerek és a műtrágyák célzottabb alkalmazását, a mezőgazdasági inputok kevésbé szennyező és biztonságosabb alternatíváit, az ellenállóbb és tápanyaghatékonyabb növényfajtákat, valamint a tisztított szennyvíz fokozottabb felhasználását mezőgazdasági öntözés céljára. Ennek hozzá kell járulnia a fenntartható és reziliens uniós élelmiszerrendszer megvalósításához, miközben csökkentenie kell a mezőgazdaságból származó diffúz szennyezést és a mezőgazdasági célú vízkivétel szükségességét.

(2a)

A magas szintű környezetvédelem elérése és a szennyezőanyag-mentességi cselekvési terv végrehajtása során az Uniónak figyelembe kell vennie az EU különböző régióinak eltérő helyzetét, az élelmezésbiztonságra, az élelmiszer-termelésre és az élelmiszerek megfizethetőségére gyakorolt hatást, valamint az egészséges és fenntartható étrendeket.

(3a)

A „víztestek jó állapotának” elérésére és a vízkészletek rendelkezésre állásának biztosítására irányuló célkitűzések több területet érintenek, és gyakran nem kellően koherens módon valósulnak meg. A helyes vízgazdálkodást a vízfelhasználó ágazatokat érintő valamennyi uniós szakpolitikában érvényesíteni kell.

(3b)

A célravezetőségi vizsgálat rámutatott arra, hogy a vízügyi célkitűzéseket jobban be kell építeni az agrárpolitikába. Az új KAP olyan intézkedéseket vezetett be, amelyek fenntarthatóbbá teszik a vízgazdálkodást. A mezőgazdasági és vízügyi politika közötti fokozott koherencia érdekében a tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk az új KAP-ban rejlő lehetőségeket, és a vízzel kapcsolatos kérdéseket teljes mértékben be kell építeniük stratégiai terveikbe, beleértve az agrár-tudásátadási és -innovációs rendszerek (ATIR) használatát is, és elő kell segíteniük a tanácsadó szolgáltatások fejlesztését a vízgazdálkodással kapcsolatos bevált gyakorlatok előmozdítása érdekében.

(4)

A 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (45) keretet hoz létre a szárazföldi felszíni vizek, az átmeneti vizek, a parti tengervizek és felszín alatti vizek védelmére. E keret részét képezi azoknak az elsőbbségi anyagoknak a meghatározása, amelyek a vízi környezetre vagy azon keresztül uniós szinten jelentős kockázatot jelentenek. A 2008/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (46) uniós szintű környezetminőségi előírásokat állapít meg a 2000/60/EK irányelv X. mellékletében felsorolt 45 elsőbbségi anyagra és további nyolc olyan szennyező anyagra vonatkozóan, amelyeket a 2455/2001/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (47) már az említett X. melléklet alkalmazása előtt uniós szinten szabályozott. A 2006/118/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (48) meghatározza a felszín alatti vizekre vonatkozó uniós szintű minőségi előírásokat a nitrátokra és a növényvédő szerek hatóanyagaira vonatkozóan, valamint azokat a kritériumokat, amelyek alapján a felszín alatti vizek egyéb szennyező anyagaira vonatkozó nemzeti szintű küszöbértékeket kell megállapítani. Meghatározza továbbá annak a 12 szennyező anyagnak a minimumlistáját – a hozzájuk tartozó indikátorokkal együtt –, amelyek tekintetében a tagállamoknak mérlegelniük kell nemzeti szintű küszöbértékek megállapítását . A felszín alatti vizekre vonatkozó minőségi előírásokat a 2006/118/EK irányelv I. melléklete tartalmazza.

(4)

A 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (45) keretet hoz létre a szárazföldi felszíni vizek, az átmeneti vizek, a parti tengervizek és felszín alatti vizek védelmére. E keret részét képezi azoknak az elsőbbségi anyagoknak a meghatározása, amelyek a vízi környezetre vagy azon keresztül uniós szinten jelentős kockázatot jelentenek. A 2008/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (46) uniós szintű környezetminőségi előírásokat állapít meg a 2000/60/EK irányelv X. mellékletében felsorolt 45 elsőbbségi anyagra és további nyolc olyan szennyező anyagra vonatkozóan, amelyeket a 2455/2001/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (47) már az említett X. melléklet alkalmazása előtt uniós szinten szabályozott. A 2006/118/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (48) meghatározza a felszín alatti vizekre vonatkozó uniós szintű minőségi előírásokat a nitrátokra és a növényvédő szerek hatóanyagaira vonatkozóan, valamint azokat a kritériumokat, amelyek alapján a felszín alatti vizek egyéb szennyező anyagaira vonatkozó nemzeti szintű küszöbértékeket kell megállapítani. Meghatározza továbbá annak a 12 szennyező anyagnak a minimumlistáját – a hozzájuk tartozó indikátorokkal együtt –, amelyek tekintetében a tagállamoknak nemzeti szintű küszöbértékeket kell megállapítaniuk . A felszín alatti vizekre vonatkozó minőségi előírásokat a 2006/118/EK irányelv I. melléklete tartalmazza.

(4a)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az elsőbbségi veszélyes anyagok bevezetésével, kibocsátásával vagy veszteségével okozott szennyezést megfelelő határidőn belül – de legkésőbb 20 évvel azt követően, hogy egy adott elsőbbségi anyagot a 2008/105/EK irányelv I. mellékletének A. részében veszélyes anyagként feltüntetnek – megszüntessék vagy fokozatosan kiküszöböljék. Ezt az ütemtervet az egyéb alkalmazandó uniós jogszabályokban foglalt szigorúbb határidők alkalmazásának sérelme nélkül kell alkalmazni.

(5)

Az egyes anyagok az általuk az emberekre és a vízi környezetre jelentett kockázat értékelése alapján vagy a 2000/60/EK irányelv X. mellékletébe vagy a 2006/118/EK irányelv I., illetve II. mellékletébe kerülnek felvételre. Az értékelés kulcsfontosságú szempontjai a következők: az anyagok környezeti koncentrációjának ismerete, többek között a megfigyelési listán alapuló monitoring során szerzett információk, valamint az anyagok (öko)toxikológiájára, perzisztens és bioakkumulatív jellegére, rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító hatására és endokrin károsító képességére vonatkozó ismeretek.

(5)

Az egyes anyagok az általuk az emberekre és a vízi környezetre jelentett kockázat értékelése alapján vagy a 2000/60/EK irányelv X. mellékletébe vagy a 2006/118/EK irányelv I., illetve II. mellékletébe kerülnek felvételre. Az értékelés kulcsfontosságú szempontjai a következők: az anyagok környezeti koncentrációjának ismerete, többek között a megfigyelési listán alapuló monitoring során szerzett információk, valamint az anyagok (öko)toxikológiájára, perzisztens és bioakkumulatív jellegére, toxicitására, mobilitására, rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító hatására és endokrin károsító képességére vonatkozó ismeretek.

(7)

A legtöbb szennyező anyag hatékony kezelése forráskorlátozási és folyamatvégi intézkedések együttes alkalmazását teszi szükségessé a teljes életciklus során, ideértve adott esetben a kémiai tervezést, az engedélyezést vagy jóváhagyást, a gyártás és a használat vagy más folyamatok során történő kibocsátások ellenőrzését, valamint a hulladékkezelést. A víztestekre vonatkozó új vagy szigorúbb minőségi előírások megállapítása ezért kiegészít más olyan uniós jogszabályokat – és összhangban van velük –, amelyek egy vagy több szakaszban kezelik, illetve kezelni képesek a szennyezés problémáját, úgy mint az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (49), az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (50), az 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (51), az (EU) 2019/6 európai parlamenti és tanácsi rendelet (52), a 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (53), a 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (54), a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (55) és a 91/271/EGK tanácsi irányelv (56).

(7)

A legtöbb szennyező anyag hatékony kezelése forráskorlátozási és folyamatvégi intézkedések együttes alkalmazását teszi szükségessé a teljes életciklus során, ideértve adott esetben a kémiai tervezést, az engedélyezést vagy jóváhagyást, a gyártás és a használat vagy más folyamatok során történő kibocsátások ellenőrzését, valamint a hulladékkezelést. A víztestekre vonatkozó új vagy szigorúbb minőségi előírások megállapítása ezért kiegészít más olyan uniós jogszabályokat – és összhangban van velük –, amelyek egy vagy több szakaszban kezelik, illetve amelyeknek kezelniük kellene a szennyezés problémáját, úgy mint az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (49), az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (50), az 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (51), az (EU) 2019/6 európai parlamenti és tanácsi rendelet (52), a 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (53), a 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (54), a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (55) és a 91/271/EGK tanácsi irányelv (56). A tagállamoknak annak érdekében, hogy a 2000/60/EK irányelv 4. cikkében meghatározott környezetvédelmi célkitűzéseket a lehető legjobb és legköltséghatékonyabb módon érjék el, intézkedési programjaik kidolgozása során biztosítaniuk kell, hogy a forráskorlátozási intézkedések elsőbbséget élvezzenek a folyamatvégi intézkedésekkel szemben, és ezen intézkedések összhangban legyenek a szennyezésre vonatkozó uniós ágazati jogszabályokkal. Ha fennáll annak a kockázata, hogy forráskorlátozási intézkedésekkel nem sikerül elérni a víztestek jó állapotát, folyamatvégi intézkedéseket kell alkalmazni. A Bizottságnak iránymutatást kell kidolgoznia a forráskorlátozási intézkedésekre és a kiegészítő folyamatvégi intézkedésekre vonatkozó bevált gyakorlatokról.

(7a)

A vízszennyezést elsősorban az ipari és mezőgazdasági tevékenységek, a szennyvízkibocsátások és a városi lefolyások, többek között a záporvíz okozzák. A Bizottságnak és a tagállamoknak fellépéseik során prioritásként kell kezelniük a szennyezésnek a szennyezőforrásnál történő csökkentését célzó intézkedéseket, valamint azok végrehajtását. Ennek érdekében biztosítani kell a szennyezésnek a szennyezőforrásnál történő kezelésére irányuló valamennyi uniós és nemzeti jogszabály közötti összhangot annak érdekében, hogy a szennyezés olyan szintre csökkenjen, amely már nem tekinthető károsnak az egészségre és a természetes ökoszisztémákra nézve.

(7b)

Annak biztosítása érdekében, hogy a felszíni és felszín alatti vizek szennyezésének megelőzésére irányuló jogszabályok lépést tudjanak tartani az olyan új vegyi anyagok gyors ütemű megjelenésével, amelyek szennyezőként jelentős kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre és a vízi környezetre, meg kell erősíteni az ilyen újonnan megjelenő, aggodalomra okot adó szennyező anyagok kimutatására és értékelésére szolgáló szakpolitikai mechanizmusokat. E tekintetben olyan megközelítést kell kidolgozni, amely lehetővé teszi a felszíni vizekre és a felszín alatti vizekre vonatkozó megfigyelési listákon szereplő ilyen anyagok vagy anyagcsoportok további számának nyomon követését és elemzését. A megfigyelési listán szereplő anyagokat vagy anyagcsoportokat azok közül kell kiválasztani, amelyekkel kapcsolatban a rendelkezésre álló információk arra utalnak, hogy a vízi környezetre vagy azon keresztül uniós szinten jelentős kockázatot jelenthetnek, és amelyek tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő megfigyelési adat. Az ilyen anyagok vagy anyagcsoportok számát, amelyeket a felszíni vizekre és a felszín alatti vizekre vonatkozó megfigyelési listák alapján ellenőrizni és elemezni kell, nem szabad korlátozni.

(8)

Az újabb tudományos ismeretek rámutatnak, hogy a már szabályozás alatt álló anyagokon kívül számos más szennyező anyag is jelentős kockázatot jelent a víztestekre nézve. A felszín alatti vizekben a per- és polifluor-alkil anyagok ( PFAS ) és a gyógyszerek önkéntes monitoringja különleges problémát tárt fel. Az Unió területén található mérési pontok több mint 70 %-ánál ki lehetett mutatni PFAS anyagok jelenlétét a felszín alatti vizekben, és a mért érték sok helyen egyértelműen túllépte a meglévő nemzeti szintű küszöbértékeket; a gyógyszeripari anyagok szintén gyakran előfordulnak a vízben. A felszíni vizek esetében a perfluoroktán-szulfonsav és származékai már szerepelnek az elsőbbségi anyagok között, de más PFAS anyagok is kockázatosnak minősültek. A 2008/105/EK irányelv 8b. cikke szerinti, megfigyelési listán alapuló monitoring megerősítette, hogy számos gyógyszeripari anyag kockázatot jelent a felszíni vizekben, amelyeket ezért fel kell venni az elsőbbségi anyagok jegyzékébe.

(8)

Az újabb tudományos ismeretek rámutatnak, hogy a már szabályozás alatt álló anyagokon kívül számos más szennyező anyag is jelentős kockázatot jelent a víztestekre nézve. A felszín alatti vizekben a per- és polifluor-alkil anyagok ( PFA-anyagok ) és a gyógyszerek önkéntes monitoringja különleges problémát tárt fel. Az Unió területén található mérési pontok több mint 70 %-ánál ki lehetett mutatni PFA-anyagok jelenlétét a felszín alatti vizekben, és a mért érték sok helyen egyértelműen túllépte a meglévő nemzeti szintű küszöbértékeket; a gyógyszeripari anyagok szintén gyakran előfordulnak a vízben. Ezért a felszín alatti vizek szennyező anyagainak jegyzékébe fel kell venni bizonyos PFA-anyagok, valamint az összes PFA-anyag alcsoportját.  A felszíni vizek esetében a perfluoroktán-szulfonsav és származékai már szerepelnek az elsőbbségi anyagok között, de más PFA-anyagok is kockázatosnak minősültek. Ezért az elsőbbségi anyagok jegyzékébe fel kell venni bizonyos PFA-anyagok alcsoportját, valamint a PFA-anyagok összességét. A harmonizált megközelítés és az Unión belüli egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy módosítsa a 2006/118/EK irányelv I. mellékletét, megállapítva a PFA-anyag összességére vonatkozó minőségi előírást.  A 2008/105/EK irányelv 8b. cikke szerinti, megfigyelési listán alapuló monitoring azt is megerősítette, hogy számos gyógyszeripari anyag kockázatot jelent a felszíni vizekben, amelyeket ezért fel kell venni az elsőbbségi anyagok jegyzékébe.

(8a)

A glifozát az Unióban leggyakrabban használt, mezőgazdasági felhasználásra szánt gyomirtó szer. Hatóanyagként az emberi egészségre gyakorolt hatása és a vízi szervezetekre gyakorolt mérgező hatása miatt komoly aggályokat vetett fel. 2022 decemberében a Bizottság úgy határozott, hogy további egy évvel ideiglenesen meghosszabbítja a glifozát forgalombahozatali engedélyét, amíg az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2023 júliusában újraértékeli a hatóanyagot. Számos közelmúltbeli tudományos tanulmány  (1a) azonban a glifozát, az AMPA és a glifozátalapú gyomirtó szerek vízi szervezetekre gyakorolt mérgező hatása alapján azt javasolja, hogy minden felszíni víztestre vonatkozóan 0,1  μg/l-nél alacsonyabb környezetminőségi szabványt (EQS) kell fontolóra venni. Figyelembe véve az illetékes uniós szabályozó hatóságok által jelenleg végzett értékeléseket és a glifozát vízi élővilágra gyakorolt hatásaira vonatkozó tanulmányok tudományos megállapításait, valamint az uniós vizek többsége jó kémiai állapotának biztosítása céljából az elővigyázatosság elve alapján közös és egységes AA-EQS-t kell elfogadni a glifozáttal kapcsolatban a szárazföldi felszíni vizekre, és külön az egyéb szárazföldi vizekre vonatkozóan.

(8b)

Az atrazin gabonafélék esetében egynyári kétszikű gyomok és egynyári fűfélék ellen használt gyomirtó szer. A 2004/248/EK bizottsági határozat  (1a) értelmében az Unióban már nem engedélyezett az atrazin növényvédő szerekben való használata. Az atrazin bizonyítottan endokrin károsító anyag, és bizonyítékok támasztják alá, hogy megzavarja a reprodukciót és a fejlődést, továbbá rákot okozhat. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a 2013 és 2020 közötti időszakban a növényvédő szereknek a hatásokra vonatkozó vagy minőségi küszöbértékek tekintetében történő értékelése során megállapította, hogy a felszín alatti vizek megfigyelési pontjainak 4–11 %-ánál egy vagy több növényvédő szer – főként az atrazin és metabolitjai – esetében észlelték a küszöbértékek túllépését. Az atrazinnak az Unió felszíni és felszín alatti vizein belüli tartós jelenlétére tekintettel, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az atrazinra vonatkozó küszöbértékek ne lépjék túl az összes növényvédő szerre és metabolitra vonatkozó környezetminőségi előírást, a 2008/105/EK irányelv I. mellékletében foglalt, atrazinra vonatkozó küszöbértéket – egyúttal az (EU) 2020/2184 irányelvben  (1b) ugyanezen anyagra meghatározott küszöbértékkel összhangban is – ki kell igazítani.

(8c)

A SCHEER  (1a) és az EMA  (1 ter) szerint a felszín alatti vizekre vonatkozó, a 2006/118/EK irányelvben meghatározott, az egyes növényvédő szereket, illetve minden egyes növényvédő szer összegét illetően javasolt 0,1 μg/l, illetve 0,5 μg/l általános minőségi előírást az 1980-as években állapították meg az akkor rendelkezésre álló kémiai analitikai érzékenység alapján. Az egyes növényvédő szerek esetében az alapértelmezett 0,1 μg/l érték nem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy védelmet nyújtson az emberi egészség és a felszín alatti vizek ökoszisztémája tekintetében, és néha jóval meghaladja az elsőbbségi anyagok 2008/105/EK irányelv I. mellékletében foglalt jegyzékében szereplő számos növényvédő szerre és gombaölő szerre vonatkozó küszöbértékeket. Figyelembe véve a SCHEER azon véleményét is, hogy a felszín alatti vizekre vonatkozó küszöbértékek nem haladhatják meg a felszíni vizekre vonatkozó környezetminőségi előírásokat, a Bizottságnak korszerű analitikai módszerek alkalmazásával és a rendelkezésre álló legjobb toxikológiai ismeretek fényében felül kell vizsgálnia a 2006/118/EK irányelv I. mellékletében szereplő, egyes növényvédő szerekre és minden egyes növényvédő szer összegére – beleértve anyagcseretermékeiket – vonatkozó küszöbértékeket. E felülvizsgálatig a vízműszolgáltatók által a felszín alatti vizekről szóló európai memorandumban  (1c) kifejtett elővigyázatossági megközelítéssel összhangban ideiglenes küszöbértékeket kell megállapítani a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismereteknek megfelelően.

(8d)

A biszfenol-A-t elsőbbségi veszélyes anyagként kell kezelni, és fel kell venni a 2008/105/EK irányelv I. mellékletében foglalt jegyzékbe. A tudományos jelentések szerint a biszfenol-A-n kívül más biszfenolok is bizonyítottan endokrin károsító tulajdonságokkal bírnak, és e biszfenolok keverékei ökotoxikológiai kockázatot jelentenek. Mivel e tudományos megállapítások aggodalomra adnak okot a biszfenolok alternatíváinak biztonságos használatával kapcsolatban – amelyek káros hatással lehetnek az emberi egészségre és a környezetre –, a Bizottságnak meg kell határoznia az „a biszfenolok összessége” paramétert és megfelelő környezetminőségi előírást kell megállapítania a biszfenolok összességére vonatkozóan.

(8e)

Az Európai Gyógyszerügynökség  (1a) (EMA) szerint a felszín alatti vizek ökoszisztémái alapvetően eltérőek, és ezért a felszíni vizek ökoszisztémáihoz képest sérülékenyebbek lehetnek a stressztényezőkkel szemben, mivel nem képesek helyreállni a zavarok után. Ezért az emberi egészség, a felszín alatti vizek ökoszisztémái és a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák védelme érdekében a felszín alatti vizekre vonatkozó küszöbértékek meghatározásakor az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni. Az EMA tanácsaival összhangban, e sérülékenység miatt a felszín alatti vizekre alkalmazandó küszöbértékeknek általában tizedakkoráknak kell lenniük, mint a felszíni vizek esetében. Ha azonban megállapítható a felszín alatti vizek ökoszisztémáira jelentett tényleges kockázat, helyénvaló lehet a felszín alatti vizekre vonatkozó küszöbértékeket más szinten meghatározni.

(9a)

A vonatkozó uniós jogszabályi rendelkezések szerint a tagállamok kötelesek azonosítani az érintett és veszélyeztetett vizeket, kijelölni a nitrátérzékeny övezeteket, cselekvési programokat kidolgozni, és megfelelő intézkedéseket végrehajtani. E tekintetben még mindig javítani kell az ellenőrző intézkedések és a vízminőségmérő rendszerek tagállamok közötti harmonizációját, hogy az egész Unióban lehetővé váljon olyan harmonizált szabványok alkalmazása, amelyek lehetővé teszik a tagállamok közötti összehasonlíthatóságot, elkerülve ezzel az európai mezőgazdasági ágazatban a versenyproblémákat, amelyek zavarokat okoznak a belső piacon.

(10)

Aggályok merültek fel az antimikrobiális szerekkel szemben rezisztens mikroorganizmusok és az antimikrobiális rezisztenciagének vízi környezetben való jelenlétéből eredő antimikrobiális rezisztencia kialakulásának kockázatával kapcsolatban, az eddig elvégzett monitoring pedig nem elegendő. A releváns antimikrobiális rezisztenciagéneket szintén fel kell venni a felszíni és a felszín alatti vizek megfigyelési listáira, és a megfelelő monitoringmódszerek kifejlesztését követően nyomon kell követni őket. Ez összhangban van az antimikrobiális rezisztencia leküzdésére irányuló, a Bizottság által 2017 júniusában elfogadott cselekvési tervvel, valamint az európai gyógyszerstratégiával, amely szintén foglalkozik ezzel a problémával.

(10)

Becslések szerint 2019-ben világszerte mintegy 900 000 –1,7  millió halálesetet okoztak az antimikrobiális rezisztenciával összefüggő fertőzések  (1a) . Ugyanakkor aggályok merültek fel az antimikrobiális szerekkel szemben rezisztens mikroorganizmusok és az antimikrobiális rezisztenciagének vízi környezetben való jelenlétéből eredő antimikrobiális rezisztencia kialakulásának kockázatával kapcsolatban, az eddig elvégzett monitoring pedig nem elegendő. A releváns antimikrobiális rezisztenciagéneket szintén fel kell venni a felszíni és a felszín alatti vizek megfigyelési listáira, és a megfelelő monitoringmódszerek kifejlesztését követően nyomon kell követni őket. Ez összhangban van az antimikrobiális rezisztencia leküzdésére irányuló, a Bizottság által 2017 júniusában elfogadott cselekvési tervvel, valamint az európai gyógyszerstratégiával, amely szintén foglalkozik ezzel a problémával.

(10a)

A 2013/652/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2020/1729 bizottsági végrehajtási határozat1a határozza meg a keretet az Európai Unióban az antimikrobiális rezisztenciára vonatkozó, összehasonlítható és megbízható adatok beszerzéséhez, amely többek között a vágóhídi szennyvíz mint az antibiotikum-rezisztens baktériumok potenciális hordozója és így egy lehetséges környezetszennyezési útvonal megfigyelésével valósulhat meg. A vágóhidak által bevezetett vízben antibiotikum-rezisztens baktériumokat találtak.

(10b)

A szulfátok és xantátok vízi környezetbe kerülésének veszélyével kapcsolatban aggodalmak merültek fel. A szulfátok nemcsak az ivóvíz minőségét rontják, hanem a szén, a nitrogén és a foszfor anyagciklusát is befolyásolják. Ez többek között növeli a víztestek tápanyagterhelését, ezáltal a növények és az algák növekedését, valamint növeli a vízi szervezetek tápanyagellátását, és a víz oxigéntartalmának csökkenéséhez vezet. A szulfátok és bomlástermékeik, különösen a szulfid bizonyos körülmények között mérgező hatással lehetnek a vízi élővilágra. A standard vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy egyes xantátok és bomlástermékeik mérgezőek a vízi gerinctelenekre és a halfajokra, és biológiailag felhalmozódhatnak. A szulfátok már szerepelnek a felszín alatti vizeket szennyező anyagok jegyzékében, de az eddig végzett monitoring nem volt elegendő. A szulfátokat ezért fel kell venni a felszíni és felszín alatti vizek megfigyelési listájára. A xantátokat pedig fel kell venni a felszíni vizek megfigyelési listájára.

(10c)

Az olyan anyagok, mint a mikroműanyagok, egyértelműen kockázatot jelentenek a népegészségügyre és a környezetre, de olyan alapvető tevékenységekre is, mint amilyen a mezőgazdaság fejlesztése. Ezeknek és más anyagoknak a jelenléte nemcsak az állatállomány és a növények által befogadott vízre, hanem a talaj termékenységére is hatással lehet, ezáltal veszélyeztetve a mostani és a jövőbeli növények egészségét és megfelelő fejlődését  (1a) .

(11)

Tekintettel a keverékek relevanciájának növekvő felismerésére, és ennek megfelelően a hatásalapú monitoring fontosságára a kémiai állapot meghatározása szempontjából, valamint figyelembe véve, hogy az ösztrogénhatású anyagok esetében már léteznek kellően megbízható, hatásalapú monitoringmódszerek, a tagállamoknak legalább két éven keresztül ezeket a módszereket alkalmazva kell értékelniük a felszíni vizekben található ösztrogénhatású anyagok kumulatív hatásait. Ez lehetővé teszi a hatásalapú eredmények és a 2008/105/EK irányelv I. mellékletében felsorolt három ösztrogénhatású anyag monitoringját szolgáló hagyományos módszerek alkalmazásával kapott eredmények összehasonlítását. Ez az összehasonlítás pedig annak értékelésére szolgál majd , hogy a hatásalapú monitoringmódszerek megbízható szűrőmódszerekként alkalmazhatók-e. E szűrőmódszerek alkalmazásának előnye az lenne, hogy le lehetne fedni valamennyi, hasonló ösztrogénhatású anyagot, így a monitoring nem kizárólag a 2008/105/EK irányelv I. mellékletében felsorolt anyagokra terjedne ki. A környezetminőségi előírás 2000/60/EK irányelvben szereplő fogalommeghatározását módosítani kell annak érdekében, hogy az a jövőben a hatásalapú monitoring során kapott eredmények értékelése céljából esetlegesen meghatározott cselekvési küszöbértékekre is kiterjedhessen.

(11)

A víztestek kémiai állapotának jelenlegi és hagyományos monitoringmódszerei általában nem tudják megállapítani a vegyi anyagok összetett keverékeinek a vízminőségre gyakorolt hatását. Tekintettel a keverékek relevanciájának növekvő felismerésére, és ennek megfelelően a hatásalapú monitoring fontosságára a kémiai állapot meghatározása szempontjából, valamint figyelembe véve, hogy az ösztrogénhatású anyagok esetében már léteznek kellően megbízható, hatásalapú monitoringmódszerek, a tagállamoknak legalább két éven keresztül ezeket a módszereket alkalmazva kell értékelniük a felszíni vizekben található ösztrogénhatású anyagok kumulatív hatásait. Ez lehetővé teszi a hatásalapú eredmények és a 2008/105/EK irányelv I. mellékletében felsorolt három ösztrogénhatású anyag monitoringját szolgáló hagyományos módszerek alkalmazásával kapott eredmények összehasonlítását. Ezt az összehasonlítást bele kell foglalni a Bizottság által közzétett értékelő jelentésbe, melyben a Bizottság azt értékeli , hogy a hatásalapú monitoringmódszerek megbízható és pontos adatokat szolgáltatnak-e, és megbízható szűrőmódszerekként alkalmazhatók-e. E szűrőmódszerek alkalmazásának előnye az lenne, hogy le lehetne fedni valamennyi, hasonló ösztrogénhatású anyagot, így a monitoring nem kizárólag a 2008/105/EK irányelv I. mellékletében felsorolt anyagokra terjedne ki . A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 2008/105/EK irányelv kiegészítése céljából annak érdekében, hogy meghatározza annak módozatait a tagállamok számára, hogy a hatásalapú küszöbértékek jövőbeli meghatározására való felkészülés céljából a hatásalapú módszereket az egyéb anyagok víztestekben való jelenlétének felmérésére is alkalmazzák . A környezetminőségi előírás 2000/60/EK irányelvben szereplő fogalommeghatározását módosítani kell annak érdekében, hogy az a jövőben a hatásalapú monitoring során kapott eredmények értékelése céljából esetlegesen meghatározott cselekvési küszöbértékekre is kiterjedhessen.

(11a)

Amint azt a 2006/118/EK irányelv előírja, szigorúbb küszöbértékeket kell megállapítani, amennyiben a felszín alatti vizekre vonatkozó minőségi előírások a 2000/60/EK irányelvben a kapcsolódó víztestekre vonatkozóan meghatározott környezeti célkitűzések teljesítésének elmulasztását eredményezhetik. Ezt a 2006/118/EK irányelvben foglalt követelményt a veszélyeztetett területek szennyezéssel szembeni jobb védelme érdekében tovább kell bővíteni.

(12)

Az uniós vízügyi jogszabályok értékelése (58) (a továbbiakban: az értékelés) arra a következtetésre jutott, hogy fel lehetne gyorsítani a felszíni és a felszín alatti vizeket szennyező anyagok azonosításának és jegyzékbe vételének, valamint a vonatkozó minőségi előírások új tudományos ismeretek fényében történő meghatározásának, illetve felülvizsgálatának folyamatát. Ha a 2000 / 60 /EK irányelv 16 . és 17 .  cikkében, valamint a 2006/118/EK irányelv 10 .  cikkében jelenleg előírt rendes jogalkotási eljárás követése helyett ezeket a feladatokat a Bizottság látná el, javítani lehetne a felszíni és a felszín alatti vizek megfigyelési listáján alapuló mechanizmusok működését – különösen ami a jegyzékbe vétel, a monitoring és az eredmények értékelésének időzítését és sorrendjét illeti –, meg lehetne erősíteni a megfigyelésilista-mechanizmus és a szennyező anyagok jegyzékének felülvizsgálata közötti kapcsolatokat, a szennyező anyagok jegyzékeit pedig gyorsabban hozzá lehetne igazítani a tudományos fejlődéshez. Ezért, valamint tekintettel arra, hogy az új tudományos és műszaki ismeretek fényében haladéktalanul módosítani kell a szennyező anyagok jegyzékeit és a hozzájuk tartozó környezetminőségi előírásokat, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy módosítsa a 2008/105/EK irányelv I. mellékletét az említett melléklet A. részében meghatározott elsőbbségi anyagok jegyzéke és a hozzájuk tartozó környezetminőségi előírások tekintetében, valamint hogy módosítsa a 2006/118/EK irányelv I. mellékletét a felszín alatti vizek szennyező anyagainak jegyzéke és az említett mellékletben foglalt minőségi előírások tekintetében. Ebben az összefüggésben a Bizottságnak figyelembe kell vennie a felszíni és a felszín alatti vizek megfigyelési listáin szereplő anyagok monitoringjának eredményeit. Következésképpen a 2000/60/EK irányelv 16. és 17. cikkét, X. mellékletét, valamint a 2006/118/EK irányelv 10. cikkét el kell hagyni.

(12)

Az uniós vízügyi jogszabályok értékelése (58) (a továbbiakban: az értékelés) arra a következtetésre jutott, hogy fel lehetne gyorsítani a felszíni és a felszín alatti vizeket szennyező anyagok azonosításának és jegyzékbe vételének, valamint a vonatkozó minőségi előírások új tudományos ismeretek fényében történő meghatározásának, illetve felülvizsgálatának folyamatát. Ezért a 2008 / 105 /EK irányelv I . mellékletének az elsőbbségi anyagok jegyzéke és az említett melléklet A . részében és a 2006/118/EK irányelv I . mellékletében meghatározott kapcsolódó környezetminőségi előírások tekintetében történő esetleges jövőbeli felülvizsgálata keretében javítani kell a felszíni és a felszín alatti vizek megfigyelési listáján alapuló mechanizmusok működését – különösen ami a jegyzékbe vétel, a monitoring és az eredmények értékelésének időzítését és sorrendjét illeti –, meg kell erősíteni a megfigyelésilista-mechanizmus és a szennyező anyagok jegyzékének felülvizsgálati időszaka közötti kapcsolatokat, a szennyező anyagok jegyzékeit pedig ki kell igazítani , hogy az gyorsabban figyelembe vegye a tudományos fejlődést . Ebben az összefüggésben a Bizottságnak figyelembe kell vennie a felszíni és a felszín alatti vizek megfigyelési listáin szereplő anyagok monitoringjának eredményeit. Következésképpen a 2000/60/EK irányelv 16. és 17. cikkét, X. mellékletét, valamint a 2006/118/EK irányelv 10. cikkét el kell hagyni , fenntartva ugyanakkor az elsőbbségi veszélyes anyagok bevezetéseinek, kibocsátásainak és veszteségeinek megszüntetésére vagy fokozatos kiküszöbölésére irányuló intézkedések meghozatalának kötelezettségét .

(12a)

Összességében a célravezetőségi vizsgálat következtetései azt mutatják, hogy az irányelvek nagyjából megfelelnek a célnak, de van lehetőség a javulásra – többek között a célkitűzések megfelelő végrehajtásának felgyorsítására –, ami az uniós finanszírozás növelése révén érhető el. Az értékelések azt mutatják, hogy az irányelvek eddig általában a víztestek magasabb szintű védelméhez és az árvízkockázat jobb kezeléséhez vezettek.

(13a)

Az anyagok kiválasztásával, felülvizsgálatával és a környezetminőségi előírások meghatározásával kapcsolatos valamennyi döntésnek kockázatértékelésen kell alapulnia, és arányos, átlátható és tudományosan megalapozott megközelítést kell követnie, valamint figyelembe kell vennie az Európai Parlament, a tagállamok és az érintett érdekelt felek ajánlásait.

(13b)

Bár a 2000/60/EK irányelv meghatározza a víz mennyiségével és minőségével kapcsolatos előrehaladáshoz szükséges szabályokat, a célravezetőségi vizsgálat kimutatta, hogy az irányelv célkitűzéseinek elérése tekintetében lassú az előrehaladás, ami többek között a megfelelő pénzügyi források hiányának, valamint a szabályozási és ökológiai komplexitásnak tudható be, beleértve a felszín alatti vizekre vonatkozó intézkedések hatásainak esetleges késedelmét és a jelentéstételi határidőket. A víztestek állapotát a folyók helyreállítása és az ökoszisztéma-szolgáltatások révén javító intézkedések olyan pénzügyi előnyökkel járnak, amelyek meghaladják a költségeket, és csökkenthetik a tagállamok részéről a szükségtelen kiadásokat. Az értékelés továbbá rámutat a végrehajtás hiányára, a nem megfelelő alkalmazási körre, valamint a hidrológiai és ökológiai összeköttetést biztosító, elégtelen vagy nem megfelelő helyreállítási intézkedésekre  (1a) .

(15)

A harmonizált megközelítés és az Unión belüli egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy módosítsa a 2006/118/EK irányelv II. mellékletének B. részét azon szennyező anyagok jegyzékének kiigazítása révén, amelyek tekintetében a tagállamoknak mérlegelniük kell nemzeti szintű küszöbértékek megállapítását .

(15)

A harmonizált megközelítés és az Unión belüli egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy módosítsa a 2006/118/EK irányelv II. mellékletének B. részét azon szennyező anyagok jegyzékének kiigazítása révén, amelyek tekintetében a tagállamoknak a nemzeti szintű küszöbértékeket kell megállapítaniuk .

(20a)

Annak érdekében, hogy megfelelő védelmi előírások vonatkozzanak a nagy ökológiai értékű, sérülékeny vagy szennyezett területekre, például a barlangokra és a karsztterületekre – amelyek a szennyezéssel szemben a legnagyobb mértkében sérülékeny és fontos ivóvízkészletet jelentő ökoszisztémákat tartalmaznak –, valamint a korábbi ipari telephelyekre és más, ismert történelmi szennyezettséggel rendelkező területekre vonatkozóan a Bizottságnak közzé kell tennie az ilyen területek kémiai állapotának értékelését, és adott esetben jogalkotási javaslatot kell benyújtania a 2006/118/EK irányelv ennek megfelelő felülvizsgálatára.

(21)

A hatékony és koherens döntéshozatal biztosítása, valamint a vegyi anyagokra vonatkozó egyéb uniós jogszabályok keretében végzett munkával való szinergiák kialakítása érdekében az Európai Vegyianyag-ügynökségnek (a továbbiakban: ECHA) állandó és egyértelműen körülhatárolt szerepet kell kapnia a megfigyelési listákra és a 2008/105/EK irányelv I. és II. mellékletében, továbbá a 2006/118/EK irányelv I. és II. mellékletében szereplő jegyzékekbe felveendő anyagok rangsorolásában, valamint a megfelelő, tudományosan megalapozott minőségi előírások meghatározásában. Az ECHA kockázatértékelési bizottságának (RAC) és társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottságának (SEAC) véleményformálással kell segítenie az ECHA-ra ruházott egyes feladatok végrehajtását. A vonatkozó tudományos jelentések nyilvánosságra hozatala révén emellett az ECHA-nak biztosítania a különböző környezetvédelmi jogszabályok jobb összehangolását azáltal, hogy javítja a megfigyelési listán szereplő szennyező anyagok átláthatóságát, illetve uniós vagy nemzeti környezetminőségi előírásokat vagy küszöbértékeket dolgoz ki.

(21)

A hatékony és koherens döntéshozatal biztosítása, valamint a vegyi anyagokra vonatkozó egyéb uniós jogszabályok keretében végzett munkával való szinergiák kialakítása érdekében az Európai Vegyianyag-ügynökségnek (a továbbiakban: ECHA) állandó és egyértelműen körülhatárolt szerepet kell kapnia a megfigyelési listákra és a 2008/105/EK irányelv I. és II. mellékletében, továbbá a 2006/118/EK irányelv I. és II. mellékletében szereplő jegyzékekbe felveendő anyagok rangsorolásában, valamint a megfelelő, tudományosan megalapozott minőségi előírások meghatározásában. Az ECHA kockázatértékelési bizottságának (RAC) és társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottságának (SEAC) véleményformálással kell segítenie az ECHA-ra ruházott egyes feladatok végrehajtását. A vonatkozó tudományos jelentések nyilvánosságra hozatala révén emellett az ECHA-nak biztosítania a különböző környezetvédelmi jogszabályok jobb összehangolását azáltal, hogy javítja a megfigyelési listán szereplő szennyező anyagok átláthatóságát, illetve uniós vagy nemzeti környezetminőségi előírásokat vagy küszöbértékeket dolgoz ki. A gyógyszerészeti anyagokra vonatkozó küszöbértékek értékelése esetében az ECHA-nak együtt kell működnie az Európai Gyógyszerügynökséggel (a továbbiakban: EMA).

(23)

Ha az uniós vízügyi jogszabályokkal összhangban az EEA felé irányuló adatáramlásokat – és különösen a 2008/105/EK irányelvben előírt, kibocsátásokra vonatkozó nyilvántartásokat – szorosabban integrálják a 2010/75/EU irányelv és a 166/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet  (61) alapján az ipari kibocsátási portálra bejelentett adatáramlásokkal, az egyszerűbbé és hatékonyabbá teszi a 2008/105/EK irányelv 5. cikkének megfelelő, nyilvántartásokra vonatkozó jelentéstételt. Ezzel együtt csökkenteni fogja az adminisztratív terheket és a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek előkészítési szakaszára jellemző kiemelkedően magas munkaterhet. Az intézkedési programok végrehajtása terén elért eredményekről szóló – hatékonynak nem bizonyuló – közbenső jelentéstétel eltörlésével együtt az új egyszerűsített jelentéstétel lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak azon kibocsátások jelentésére, amelyek nem tartoznak az ipari kibocsátásokra vonatkozó jogszabályok hatálya alá, ugyanakkor szerepelniük kell a 2008/105/EK irányelv 5. cikke szerinti kibocsátási jelentésekben.

(31)

A 2000/60/EK irányelv V. mellékletében meghatározott monitoringkövetelményekkel összhangban figyelembe kell venni a tudományos és műszaki fejlődést a víztestek állapotának megfigyelése területén. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni a távérzékelési technológiák, a Föld-megfigyelés (Kopernikusz-szolgáltatások), a helyszíni érzékelők és eszközök, illetve a civil tudomány révén nyert adatok és szolgáltatások használatát, kiaknázva a mesterséges intelligencia, valamint a fejlett adatelemzés és -feldolgozás kínálta lehetőségeket.

(31)

A 2000/60/EK irányelv V. mellékletében meghatározott monitoringkövetelményekkel összhangban figyelembe kell venni a tudományos és műszaki fejlődését és a rendelkezésre álló legjobb módszereket a víztestek állapotának megfigyelése területén. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni a távérzékelési technológiák, a Föld-megfigyelés (Kopernikusz-szolgáltatások), a helyszíni érzékelők és eszközök, illetve a civil tudomány révén nyert adatok és szolgáltatások használatát, kiaknázva a mesterséges intelligencia, valamint a fejlett adatelemzés és -feldolgozás kínálta lehetőségeket.

(31a)

Az energetikai átálláshoz kapcsolódó ipari tevékenységek növelhetik a vízminőségre gyakorolt káros hatásokat. Az ilyen jövőbeli hatásoknak, például a természetes áramlási minták és a hőmérséklet változásainak, valamint a vízszennyezésnek a mérséklése szükségessé teszi a lehetséges tényezők teljes körének, valamint a jó vízminőség elérése és fenntartása érdekében meghozandó intézkedéseknek az értékelését. Ezért a tagállamoknak rendszeresen értékelniük kell az energetikai átálláshoz kapcsolódó ipari tevékenységek vízminőségre gyakorolt hatását, és a megfigyelési lista megfelelő frissítése céljából tájékoztatniuk kell a Bizottságot az újonnan azonosított veszélyekről. Az értékelésnek könnyen hozzáférhetőnek kell lennie a nyilvánosság számára, és a vízminőség-értékelés folyamatos javítása érdekében lehetővé kell tenni, hogy a frissítésre az általános frissítési ciklusokon kívül kerüljön sor.

(31b)

A Bizottság az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i közleményében és a környezeti ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javításáról szóló, 2020. október 14-i közleményében kötelezettséget vállalt arra, hogy azon polgárok és környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek esetében, akiknek konkrét aggályaik vannak a környezetre hatást gyakorló közigazgatási aktusok környezetvédelmi joggal való összeegyeztethetőségét illetően, lépéseket fog tenni annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban javuljanak a nemzeti bíróságok előtti igazságszolgáltatáshoz való joguk érvényesítésének lehetőségei. Ez utóbbi közleményben a Bizottság megerősíti, hogy „az igazságszolgáltatáshoz való jog környezeti ügyekben történő biztosítása az Európai Unió Bírósága és az uniós bíróságként eljáró nemzeti bíróságok előtt fontos támogató intézkedés az európai zöld megállapodás szerinti átállás megvalósításához, valamint hozzájárul ahhoz, hogy a civil társadalom fokozottabb ellenőrző szerepet kapjon a demokratikus térben”. E kötelezettségvállalásokat a 2000/60/EK irányelv alapján is végre kell hajtani.

(31c)

Amint azt az EUB ítélkezési gyakorlata  (1a) megerősítette, a környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezeteket és a közvetlenül érintett magánszemélyeket kereshetőségi joggal kell felruházni annak érdekében, hogy megtámadhassák a valamely hatóság által hozott olyan határozatokat, amelyek sértik a 2000/60/EK irányelv 4. cikkében említett környezetvédelmi célkitűzéseket. Annak érdekében, hogy Unió-szerte javuljon az érintett ügyekben a nemzeti bíróságok előtti igazságszolgáltatáshoz való jog, és hogy a környezetvédelmi nemkormányzati szervezetek és a közvetlenül érintett személyek a 2000/60/EK irányelvet sértő határozatok megtámadásakor a nemzeti jogszabályokra hivatkozhassanak, a 2000/60/EK irányelvben az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést biztosító rendelkezéseket kell megállapítani.

(32)

Tekintettel az előre nem látható időjárási események – különösen a szélsőséges árvizek és az elhúzódó aszályok –, valamint az országhatárokon átterjedő véletlenszerű szennyezést okozó vagy azt súlyosbító jelentős szennyezési események növekedő számára, a tagállamokat kötelezni kell arra, hogy haladéktalanul értesítsék a potenciálisan érintett többi tagállamot az ilyen eseményekről és hatékonyan működjenek együtt velük az esemény hatásainak enyhítése érdekében. A 2000/60/EK irányelv 12. cikkével összhangban meg kell erősíteni a tagállamok közötti együttműködést, és egyszerűsíteni kell a határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó eljárásokat olyan strukturálisabb, azaz nem véletlenszerű és hosszabb távon fennálló, nemzetközi kérdések esetében, amelyek tagállami szinten nem oldhatók meg. Amennyiben európai segítségnyújtásra van szükség, az illetékes nemzeti hatóságok segítségnyújtás iránti kérelmet intézhetnek a Bizottság Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központjához, amely az 1313/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (64) 15. cikkével összhangban koordinálja a segítségnyújtási felajánlásokat és azok uniós polgári védelmi mechanizmuson keresztül történő operatív telepítését.

(32)

Tekintettel az előre nem látható időjárási események – különösen a szélsőséges árvizek és az elhúzódó aszályok –, valamint az országhatárokon átterjedő szennyezést okozó vagy azt súlyosbító jelentős szennyezési események növekedő számára, a tagállamokat kötelezni kell arra, hogy haladéktalanul értesítsék a potenciálisan érintett többi tagállamot az ilyen eseményekről és hatékonyan működjenek együtt velük az esemény hatásainak enyhítése érdekében. A 2000/60/EK irányelv 12. cikkével összhangban meg kell erősíteni a tagállamok közötti együttműködést, és egyszerűsíteni kell a határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó eljárásokat olyan strukturálisabb, azaz nem véletlenszerű és hosszabb távon fennálló, nemzetközi kérdések esetében, amelyek tagállami szinten nem oldhatók meg. Amennyiben európai segítségnyújtásra van szükség, az illetékes nemzeti hatóságok segítségnyújtás iránti kérelmet intézhetnek a Bizottság Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központjához, amely az 1313/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (64) 15. cikkével összhangban koordinálja a segítségnyújtási felajánlásokat és azok uniós polgári védelmi mechanizmuson keresztül történő operatív telepítését. Figyelembe véve, hogy a vízgyűjtő kerületek az Unió területén is túlterjedhetnek, a 2000/60/EK irányelv szerinti vízvédelmi rendelkezések hatékony végrehajtásának biztosítása, valamint az érintett harmadik országokkal való megfelelő koordináció szintén hozzájárulna a 2000/60/EK irányelv 3. cikkének (5) bekezdésében említett vízgyűjtő kerületekre vonatkozóan a 2000/60/EK irányelvben meghatározott célkitűzésekhez. Emellett az Unió közvetlen földrajzi közelségében zajló fegyveres konfliktusokat is rendkívüli eseménynek kell tekinteni az országhatárokon átterjedő kiterjedt negatív környezeti hatásuk miatt, ideértve a levegő-, talaj- és vízszennyezést is. Mivel az ilyen konfliktusok által érintett vízgyűjtők az Unió határain belülre is kiterjedhetnek, a Bizottságnak és a tagállamoknak fokozniuk kell arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy a 2000/60/EK irányelv 3. cikkének (5) bekezdésében említetteknek megfelelő koordinációt alakítsanak ki érintett harmadik országokkal.

(32a)

Az Európai Számvevőszék 2021. május 19-i, „A »szennyező fizet« elv alkalmazása következetlen az Unió környezetvédelmi politikáiban és fellépésében” című különjelentésében megállapítja, hogy a tagállamok évente eleve körülbelül 100 milliárd eurót költenek vízellátásra és szennyvízelvezetésre, és a szennyvízkezelésre és az ivóvízellátásra vonatkozó uniós jogszabályok céljainak teljesítéséhez több mint 25 %-kal kell növelniük ezt az összeget, ugyanakkor ez nem tartalmazza a meglévő infrastruktúra megújításához vagy a víz-keretirányelv és az árvízvédelmi irányelv célkitűzéseinek teljesítéséhez szükséges beruházásokat. Ezenkívül az Unióban a vízdíjak révén a felhasználók átlagosan a vízszolgáltatás költségeinek mintegy 70 %-át fizetik meg, a fennmaradó 30 %-ot pedig az államháztartás finanszírozza, bár régiónként és tagállamonként jelentős különbségek vannak. Az Unióban a vízellátás és a szennyvízelvezetési szolgáltatások költségeinek nagy részét általában a háztartások fizetik meg, annak ellenére, hogy a víznek csak 10 %-át fogyasztják el, míg a megújuló édesvízkészletekre a legnagyobb nyomást gyakorló gazdasági ágazatok járulnak hozzá legkevésbé e költségek fedezéséhez.

(32b)

A felszíni és a felszín alatti vizek állapotának meghatározására irányuló megfigyelési programok költségeit kizárólag a tagállamok költségvetéséből finanszírozzák. Tekintettel arra, hogy a vízi környezetben kimutatott vegyi anyagok száma folyamatosan változik, hogy egyre több az olyan új szennyező anyag, amely a közelmúltban jelent meg a vízi környezetben, hogy ezen újonnan megjelenő és új szennyező anyagok kimutatása és ökológiai hatásának helyes értékelése érdekében a kémiai elemzési módszerek folyamatos javítására van szükség, valamint hogy a kémiai elegyek hatásainak jobb értékelése érdekében új monitoringmódszereket is ki kell dolgozni, a monitoringköltségek várhatóan tovább fognak emelkedni. E költségek fedezése érdekében, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikkének (2) bekezdésében rögzített, a „szennyező fizet” elvvel összhangban alapvető fontosságú, hogy azok a gyártók, amelyek az emberi egészségre és a vízi környezetre bizonyítottan vagy potenciálisan negatív hatást gyakorló anyagokat tartalmazó termékeket hoznak forgalomba az Unióban, pénzügyi felelősséget vállaljanak a kereskedelmi tevékenységük során keletkező és a felszíni és felszín alatti vizekben megtalálható anyagok ellenőrzéséhez szükséges intézkedésekért. Ennek elérésére valószínűleg a kiterjesztett gyártói felelősség rendszere a legmegfelelőbb eszköz, mivel az korlátozná az adófizetőkre háruló pénzügyi terheket, ugyanakkor ösztönözné a környezetbarátabb termékek kifejlesztését. A Bizottságnak ezért hatásvizsgálatot kell készítenie, amelyben megvizsgálja a 2006/118/EK irányelvben és a 2008/105/EK irányelvben meghatározott elsőbbségi anyagokra, valamint a 2006/118/EK irányelv és a 2008/105/EK irányelv szerinti megfigyelési listákban meghatározott új és új szennyező anyagokra alkalmazandó kiterjesztett gyártói felelősségi mechanizmusnak a 2006/118/EK irányelvbe és a 2008/105/EK irányelvbe történő beépítését. A hatásvizsgálatot adott esetben a 2006/118/EK és a 2008/105/EK irányelv felülvizsgálatára irányuló jogalkotási javaslatnak kell kísérnie.

(32c)

A megnövekedett számú anyag vagy anyagcsoport monitorozása növeli a költségeket, de még inkább szükségessé teszi a tagállamok adminisztratív kapacitásainak megerősítését is, különösen a szűkös erőforrásokkal rendelkező tagállamokban. A fentiek fényében a Bizottságnak a tagállamok erre irányuló kérése esetén közös európai monitoringeszközt kell létrehoznia a monitoringkövetelmények kezelésére, csökkentve ezáltal a tagállamok pénzügyi és adminisztratív terheit. A Bizottságnak meg kell határoznia a monitoringlétesítmény működési módjait. E létesítmény igénybevételének önkéntesnek kell lennie, és nem érintheti a tagállamok által már bevezetett intézkedéseket.

(32d)

A bizonyítékok alátámasztják, hogy a vízügyi ágazatban beruházásokra van szükség, és egyes tagállamok számára létfontosságú az uniós finanszírozás ahhoz, hogy megfeleljenek a 2000/60/EK irányelvben, a 2008/105/EK irányelvben és a 2006/118/EK irányelvben meghatározott jogi kötelezettségeiknek. Minden tagállamnak legalább 20 %-kal kell növelnie kiadásait ahhoz, hogy eleget tudjon tenni az uniós vízügyi előírásoknak, és 2030-ig összességében 289 milliárd EUR összegű finanszírozási hiány mutatkozik  (1a) . Ezért biztosítani kell, hogy valamennyi tagállamban elegendő pénzügyi és emberi erőforrás álljon rendelkezésre a víztestek monitorozásához és vizsgálatához, többek között a vonatkozó uniós strukturális alapok és programok révén, valamint a magánszektor – többek között a kiterjesztett gyártói felelősségi mechanizmus keretében történő – hozzájárulásán keresztül.

(34a)

A tagállamoknak ösztönözniük kell a szinergiákat az irányelvek vonatkozó követelményei között mind az adatgyűjtés, mind pedig a digitális eszközök, például a távérzékelési technológiák vagy a Föld-megfigyelés (Kopernikusz-szolgáltatások) bevezetése tekintetében.

(34b)

Az illetékes hatóságoknak támogatniuk kell a képzést, a készségfejlesztő programokat és a humán tőkébe való befektetést, hogy az irányelvek adta kereteken belül elősegítsék a legjobb technológiák és az innovatív megoldások hatékony alkalmazását. Az információknak elérhetőknek kell lenniük a különféle nemzeti nyelveken annak érdekében, hogy a vonatkozó adatok Európa-szerte hozzáférhetőbbek legyenek az érintett helyi szereplők és a polgárok számára.

(1)

Az 1.  cikkben a negyedik franciabekezdés helyébe a következő szöveg lép:

(1)

Az 1.  cikk e) pontjának negyedik franciabekezdése helyébe a következő szöveg lép:

(30a)

„Elsőbbségi veszélyes anyagok”: olyan elsőbbségi anyagok, amelyek megjelölése „veszélyes” azon az alapon, hogy a tudományos jelentések, a vonatkozó uniós jogszabályok vagy a vonatkozó nemzetközi megállapodások alapján elismerten mérgező , perzisztens és bioakkumulációra hajlamos vagy ezzel egyenértékű mértékű aggodalomra okot adó anyagok, amennyiben ez az aggodalom releváns a vízi környezet szempontjából.

(30a)

„Elsőbbségi veszélyes anyagok”: olyan elsőbbségi anyagok, amelyek megjelölése „veszélyes” azon az alapon, hogy a tudományos jelentések, a vonatkozó uniós jogszabályok vagy a vonatkozó nemzetközi megállapodások alapján elismerten toxikus , perzisztens (biológiailag nem bontható) és bioakkumulációra hajlamos (PBT) anyagok, vagy nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív (vPvB) anyagok, vagy perzisztens, mobilis és toxikus (PMT) anyagok, vagy nagyon perzisztens és nagyon mobilis (vPvM) anyagok, vagy ezzel egyenértékű mértékű aggodalomra okot adó anyagok, amennyiben ez az aggodalom releváns a vízi környezet szempontjából , és amelyek tekintetében a 4. cikk (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerint intézkedéseket szükséges hozni .

(35)

„Környezetminőségi előírás”: egy bizonyos szennyező anyag vagy a szennyező anyagok egy csoportjának koncentrációja a vízben, üledékben vagy biótában, amelyet az emberi egészség és a környezet védelme érdekében nem szabad meghaladni, vagy az ilyen szennyező anyagnak vagy a szennyező anyagok egy csoportjának az emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt káros hatásának cselekvési küszöbértéke, megfelelő hatásalapú módszerrel mérve.”;

(35)

„Környezetminőségi előírás”: egy bizonyos szennyező anyag vagy a szennyező anyagok egy csoportjának koncentrációja a vízben, üledékben vagy biótában, amelyet az emberi egészség és a környezet védelme érdekében nem szabad meghaladni, vagy az ilyen szennyező anyagnak vagy a szennyező anyagok egy csoportjának az emberi egészségre vagy a környezetre gyakorolt káros hatásának cselekvési küszöbértéke, megfelelő és tudományosan megalapozott, hatásalapú módszerrel mérve.”;

da)

a 37. pont helyébe a következő szöveg lép:

37.

„Emberi fogyasztásra szánt víz” : a 98/83/EK irányelvvel módosított 80/778 / EGK irányelv megfelelő definíciója szerinti víz.

db)

a 2. cikk 40. pontjában az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

40.

„Kibocsátási határérték”: bizonyos paraméterek viszonylatában kifejezett tömege, koncentrációja és/vagy szintje egy kibocsátásnak, amely egyáltalán nem, vagy meghatározott időszakban nem léphető túl. Kibocsátási határértéket meg lehet állapítani bizonyos anyagcsoportokra, családjaira vagy kategóriáira, különösen a 16. cikk alatt meghatározottakra.

iv.

a tagállamok végrehajtják a szükséges intézkedéseket az elsőbbségi anyagok és a vízgyűjtő-specifikus szennyező anyagok általi szennyezés fokozatos csökkentésének céljából, valamint az elsőbbségi veszélyes anyagok kibocsátásainak, bevezetéseinek és veszteségeinek megszüntetése vagy fokozatos csökkentése érdekében.”;

iv.

a tagállamok megfelelő ütemterv szerint, de legkésőbb 20 évvel azt követően, hogy egy adott elsőbbségi anyagot a 2008/105/EK irányelv I. mellékletének A. részében veszélyes anyagként feltüntetnek, végrehajtják a szükséges intézkedéseket az elsőbbségi anyagok és a vízgyűjtő-specifikus szennyező anyagok bevezetéseinek, kibocsátásának és veszteségeinek fokozatos csökkentése céljából, valamint az elsőbbségi veszélyes anyagok kibocsátásainak, bevezetéseinek és veszteségeinek megszüntetése vagy fokozatos csökkentése érdekében. Az említett ütemtervet az egyéb alkalmazandó uniós jogszabályokban foglalt szigorúbb határidők alkalmazásának sérelme nélkül kell alkalmazni;

ba)

a c) pont a következő (1a) albekezdéssel egészül ki:

aa)

a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

7a.

7b.

c )

a vizek hatékony és fenntartható használatát előmozdító intézkedéseket azzal a céllal, hogy elkerüljék a 4. cikkben meghatározott célkitűzések elérésének veszélyeztetését;

„c )

a vizeknek többek között a mezőgazdaságban történő hatékony és fenntartható használatát előmozdító intézkedéseket azzal a céllal, hogy elkerüljék a 4. cikkben meghatározott célkitűzések elérésének veszélyeztetését;”

8a.

—

megvizsgálja és, ha szükséges, felülvizsgálja a vonatkozó engedélyeket és felhatalmazásokat,

„—

megvizsgálja és, ha szükséges, felülvizsgálja és megfelelően indokolt esetben felfüggeszti a vonatkozó engedélyeket és felhatalmazásokat,”

9a.

9a.

a)

olyan tervek és projektek, amelyek ellentétesek lehetnek a 4. cikk követelményeivel, beleértve a víztestek állapotromlásának megelőzését, valamint a víz jó állapotának, jó ökológiai potenciáljának és/vagy jó kémiai állapotának elérését, amennyiben e követelményekről a 2011/92/EU irányelv 11. cikke még nem rendelkezik;

b)

a 11. cikkben említett intézkedési programok, a 13. cikk (1) bekezdésében említett tagállami vízgyűjtő-gazdálkodási tervek és a 13. cikk (5) bekezdésében említett kiegészítő tagállami programok vagy gazdálkodási tervek.

10.

10a.

b)

a (4) bekezdést el kell hagyni.

18a.

20.

A X.  mellékletet el kell hagyni.

20.

A IX. és a X. mellékleteket el kell hagyni.

ba)

a felszín alatti vizek jó ökológiai állapotának értékelésére szolgáló kritériumok.

aa)

az (1) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

(aa)

az (5) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:

4a.

f)

kutatási projektek és tudományos publikációk, beleértve a modellezésen vagy más prediktív értékeléseken alapuló tendenciákra és előrejelzésekre vonatkozó információkat, valamint a távérzékelési technológiák, a Föld-megfigyelés (Kopernikusz-szolgáltatások), a helyszíni érzékelők és eszközök, illetve a civil tudomány révén nyert adatok és információk, kihasználva a mesterséges intelligencia, valamint a fejlett adatelemzés és -feldolgozás kínálta lehetőségeket;

f)

kutatási projektek és tudományos publikációk és bizonyítékok , beleértve az anyagi és termikus szennyeződések hatására, valamint a földfelszín feletti és a föld alatti kitermelési és infrastrukturális tevékenységeknek a felszín alatti vizek ökoszisztémáira és felszín alatti vizektől függő ökoszisztémákra és azok biológiai sokféleségére gyakorolt hatásaira vonatkozó információkat, a modellezésen vagy más prediktív értékeléseken alapuló tendenciákra és előrejelzésekre vonatkozó információkat, valamint a távérzékelési technológiák, a Föld-megfigyelés (Kopernikusz-szolgáltatások), a helyszíni érzékelők és eszközök által gyűjtött adatokat és információkat , illetve a civil tudomány révén nyert adatokat, kihasználva a mesterséges intelligencia, valamint a fejlett adatelemzés és -feldolgozás által teremtett lehetőségeket;

6a.

6b.

6c.

6d.

a)

a monitoringlétesítmény használatának önkéntes jellege, amely nem érinti a tagállamok által már bevezetett intézkedéseket;

b)

a monitoringlétesítményt igénybe venni kívánó tagállamokra vonatkozó operatív eljárások, amelyek többek között magukban foglalják a Bizottság számára előírt értesítést a monitoringigényeikről vagy képességeikről, a minták kezelésére vonatkozó pontos protokollokról, valamint arról, hogy mennyi ideig kívánnak a mechanizmusban részt venni;

c)

a finanszírozási források, amelyek magukban foglalhatják a vonatkozó uniós strukturális alapokat és programokat, valamint a magánszektor hozzájárulásai, többek között a kiterjesztett gyártói felelősségi mechanizmus keretében, a 6ac. cikkel összhangban való bevezetését követően.”

f)

uniós kutatási programok és tudományos publikációk, beleértve a távérzékelési technológiák, a Föld-megfigyelés (Kopernikusz-szolgáltatások), a helyszíni érzékelők és eszközök és/vagy a civil tudomány révén nyert információkat, kihasználva a mesterséges intelligencia, a fejlett adatelemzés és -feldolgozás kínálta lehetőségeket;

f)

uniós kutatási programok és tudományos publikációk, beleértve a távérzékelési technológiák, a Föld-megfigyelés (Kopernikusz-szolgáltatások), a helyszíni érzékelők és eszközök és/vagy a civil tudomány révén nyert naprakész információkat, kihasználva a rendelkezésre álló legjobb technológiák, így például a mesterséges intelligencia, a fejlett adatelemzés és -feldolgozás kínálta lehetőségeket;

g)

az érdekelt felektől érkező észrevételek és információk.

g)

az érdekelt felektől , köztük a nemzeti szabályozó hatóságoktól és más érintett szervektől érkező észrevételek és információk.

1a.

4a.

a)

a szennyező anyagok által jelentett kockázat, beleértve azok veszélyességét, környezeti koncentrációit és azt a koncentrációt, amely felett hatások léphetnek fel;

a)

a szennyező anyagok által jelentett kockázat, beleértve azok veszélyességét, környezeti koncentrációit és azt a koncentrációt, amely felett hatások – többek között halmozott hatások – léphetnek fel;

e)

kutatási projektek és tudományos publikációk, beleértve a modellezésen vagy más prediktív értékeléseken alapuló tendenciákra és előrejelzésekre vonatkozó információkat, valamint a távérzékelési technológiák, a Föld-megfigyelés (Kopernikusz-szolgáltatások), a helyszíni érzékelők és eszközök, illetve a civil tudomány révén nyert adatok és információk , kihasználva a mesterséges intelligencia, valamint a fejlett adatelemzés és -feldolgozás kínálta lehetőségeket.

e)

kutatási projektek, tudományos publikációk és bizonyítékok , beleértve a modellezésen vagy más prediktív értékeléseken alapuló tendenciákra és előrejelzésekre vonatkozó információkat, valamint a távérzékelési technológiák, a Föld-megfigyelés (Kopernikusz-szolgáltatások), a helyszíni érzékelők és eszközök, illetve a civil tudomány révén gyűjtött információk és adatok , kihasználva a mesterséges intelligencia, valamint a fejlett adatelemzés és -feldolgozás kínálta lehetőségeket.

7a.

7b.

a)

a monitoringlétesítmény igénybevételének önkéntes jellegét, amely nem érinti a tagállamok által már bevezetett intézkedéseket;

b)

a monitoringlétesítményt igénybe venni kívánó tagállamokra vonatkozó működési eljárásokat, amelyek többek között magukban foglalják a Bizottság kötelező értesítését, a pontos monitoringszükségleteikre vagy -kapacitásaikra vonatkozó információkat, a pontos mintakezelési protokollokat, valamint a mechanizmusban eltölteni szándékozott időre vonatkozó tájékoztatást;

c)

a finanszírozási forrásokat, amelyek kiterjedhetnek a vonatkozó uniós strukturális alapokra és programokra, valamint a magánszektorból származó hozzájárulásokra is, többek között a kiterjesztett gyártói felelősségi mechanizmus keretében, amint azt a 8ba. cikkel összhangban bevezetik.”

8a.

8b.

8c.

8d.

10a.

10.

Szuszpenzióban lévő anyagok, beleértve a mikro-/nanoműanyagokat is”.

10.

Szuszpenzióban lévő anyagok, beleértve a mikro-/nanoműanyagokat , valamint a mikro-/nanoműanyagok megjelenéséért felelősnek tartott anyagokat is;

1a.

10.

Szuszpenzióban lévő anyagok, beleértve a mikro-/nanoműanyagokat is

10.

Szuszpenzióban lévő anyagok, beleértve a mikro-/nanoműanyagokat , valamint a mikro-/nanoműanyagok megjelenéséért felelősnek tartott anyagokat is;

da)

a fémekre vonatkozó környezetminőségi előírások meghatározásakor a fémek biológiai hozzáférhetőségét befolyásoló különböző vízminőségi paraméterek figyelembevétele érdekében tekintetbe kell venni a biológiai hozzáférhetőségi modelleket.