<!DOCTYPE html PUBLIC "yes" "xhtml1-strict.dtd">
<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml">
<!--GENDOC2XHTML # converter_version: 1.1.1-->
  <head>
    <title>2019-03-201903C114201706950-00-TRA-DOC-HU-CONCL-C-0695-17-201810044-07_00</title>
    <meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedDate"/>
    <meta content="hu-HU" name="Gendoc_Lang"/>
    <meta content="" name="Gendoc_GenerationDate"/>
    <meta content="" name="IsFlattened"/>
    <meta content="1" name="NumProc"/>
    <meta content="Final" name="Gendoc_EditionType"/>
    <meta content="0001" name="Gendoc_CaseNumberSuite"/>
    <meta content="2/04/2019 11:06:31" name="Gendoc_LastVerificationDate"/>
    <meta content="" name="Gendoc_ProcedureNumber"/>
    <meta content="hu" name="Gendoc_LangCode"/>
    <meta content="CNC" name="TypeDoc"/>
    <meta content="/dFoQrEvckAmouwVzhRKPFTJru1Jkh02oSlipCOsqlBid/N6ILSkrTeJiT/fibvazReLrO86Fjw6y9LMlE1wvsOGuDDjmQCkahVZo/hIZ8f181BkV7JZqN2RXmb9Fs8nm0z9SSKWWVstx0WPNOEbBdTOYzYU+1C6HqrwmdI69O4=" name="GenDocUID"/>
    <meta content="P" name="TypeProc"/>
    <meta content="" name="CreateCustomParts"/>
    <meta content="OK" name="ReadyToPublish"/>
    <meta content="oromacr" name="Gendoc_User"/>
    <meta content="" name="EP_Mode"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGenerated"/>
    <meta content="" name="Gendoc_Vademecum"/>
    <meta content="0695" name="NumeroOrdre"/>
    <meta content="2017" name="Annee"/>
    <meta content="P" name="Gendoc_ProcedureType"/>
    <meta content="" name="EP_Version"/>
    <meta content="HU" name="Langue"/>
    <meta content="" name="Gendoc_DGTGeneratedUser"/>
    <meta content="FAST_document_go_green" name="Gendoc_LastVerificationStatus"/>
    <meta content="CNC_C" name="Gendoc_GendocTemplateType"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlockFlatP"/>
    <meta content="GenDoc 30/08/2018 14:04:12" name="Created"/>
    <meta content="" name="Canevas3_Vademecum"/>
    <meta content="TRUE" name="WithoutAuthorBlock"/>
    <meta content="" name="Gendoc_CaseYear"/>
    <meta content="false" name="Generation_In_Progress"/>
    <meta content="C" name="Juridiction"/>
    <meta content="7170a0816ad845bca3f831bf0ab140f7" name="DocumentIdentifier"/>
    <meta content="0695" name="Gendoc_CaseNumber"/>
    <meta content="RP" name="NatureAff"/>
    <meta content="RP" name="Gendoc_CaseNature"/>
    <meta content="0001" name="NumSuite"/>
    <meta content="C" name="Gendoc_Juridiction"/>
    <meta content="3tzTv9zsBzgmyTZV5w187lNbaFwibtkHt/qU9q0HQWEcup2M3yDIUBV5e07INIL0a5ZAwNG50GBM+7KggOWXHxcBtIGE3bO8M/G/WpGndcsHW0iJLzriTBN0RwwB7W5N" name="GeneratedGenDocVersion"/>
  </head>
  <body>
    <div style="header">
      <div id="rId26" style="first"/>
      <div id="rId22" style="even">Bobek főtanácsnok indítványa – C‑695/17. sz. ügy</div>
      <div id="rId23" style="default">Metirato</div>
    </div>
    <p class="C36Centre" id="para-1" title="page-1">
      MICHAL BOBEK
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-2" title="page-1">
      FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
    </p>
    <p class="C36Centre" id="para-3" title="page-1">
      Az ismertetés napja: 2018. november 22. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-1" href="#t-1">1</a>
</span>)
      
    </p>
    <p class="C38Centregrasgrandespacement" id="para-4" title="page-1">
      C‑695/17. sz. ügy
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-5" title="page-1">
      Metirato Oy, felszámolás alatt
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-6" title="page-1">
      kontra
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-7" title="page-1">
      Suomen valtio/Verohallinto
    </p>
    <p class="C37Centregras" id="para-8" title="page-1">
      Eesti Vabariik/Maksu‑ ja Tolliamet
    </p>
    <p class="C39Centreespacement" id="para-9" title="page-1">
      (a Helsingin käräjäoikeus [helsinki körzeti bíróság, Finnország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
    </p>
    <p class="C71Indicateur" id="para-10" title="page-1">
      „Előzetes döntéshozatal – Az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtás – A megkeresett tagállamban tett végrehajtási intézkedésekkel kapcsolatos viták – Az alperes meghatározása”
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-11" title="page-1">
      
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">I.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Bevezetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2012‑ben az észt hatóság a 2010/24/EU irányelvben (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-2" href="#t-2">2</a>
</span>) foglalt, kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó szabályozás alapján megkereste a finn hatóságot a finn Metirato Oy társaság (a továbbiakban: Metirato) észt állammal szemben fennálló adótartozásának behajtása céljából. A finn hatóság e megkeresés alapján behajtási eljárást indított a Metiratóval szemben. A finn hatóság ugyanezen eljárás során a Metirato finn állammal szemben fennálló adótartozását is be kívánta hajtani. A Metirato fizetett a finn adóhatóság részére. A finn hatóság a megfizetett összeg megfelelő részét átutalta az észt hatóságnak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2013‑ban Finnországban fizetésképtelenségi eljárás indult a Metiratóval szemben. A felszámoló e fizetésképtelenségi eljárás keretében később keresetet terjesztett a Helsingin käräjäoikeus (helsinki körzeti bíróság, Finnország; a továbbiakban: kérdést előterjesztő bíróság) elé, amelyben kérte a finn behajtási eljárás keretében a Metirato által korábban megfizetett összeg visszautalását a fizetésképtelenségi eljárással érintett vagyontömegbe.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ezen eljárás keretében merültek fel a kérdést előterjesztő bíróságnak a 2010/24 irányelv értelmezésével kapcsolatos kétségei az észt hatóság részére átutalt pénzösszeg visszautalását illetően. A kérdést előterjesztő bíróság közelebbről arra vár választ, hogy az irányelv meghatározza‑e, mely tagállam – Finnország vagy Észtország – minősül alperesnek a szóban forgó összeg visszafizetésére irányuló eljárásban.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">II.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Jogi háttér</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az uniós jog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2010/24 irányelv</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2010/24 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése szerint:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-20" title="page-3">
      „Ha ez az irányelv másképp [helyesen: másképpen nem] rendelkezik, a megkeresett tagállamban történő behajtás céljából bármely behajtási megkeresés tárgyát képező követelést úgy kell kezelni, mintha az a megkeresett tagállam követelése lenne. A megkeresett hatóság a megkeresett tagállamnak az azonos adókra vagy díjakra – vagy ennek hiányában a hasonló adókra vagy díjakra – irányuló követelésekre alkalmazandó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései értelmében ráruházott hatáskör és eljárások keretében jár el, kivéve, ha ez az irányelv másképp rendelkezik.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-21" title="page-4">
      […]
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-22" title="page-4">
      Az érintett tagállamok eltérő megállapodása vagy a megkeresett tagállam jogszabályának eltérő rendelkezése hiányában a megkeresett tagállam nem köteles más tagállamok követeléseinek ugyanolyan elsőbbséget biztosítani, mint amilyet a megkeresett tagállamban felmerülő hasonló követelések élveznek. Ha egy tagállam elsőbbséget biztosít egy másik tagállam követeléseinek, akkor nem tagadhatja meg, hogy a többi tagállam azonos vagy hasonló követeléseinek azonos feltételekkel ugyanolyan elsőbbséget biztosítson.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-23" title="page-4">
      A megkeresett tagállam a követelést saját valutájában hajtja be.”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">5.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az irányelv 13. cikkének (5) bekezdése szerint „a megkeresett hatóság átutalja a megkereső hatóságnak a követelés behajtott összegét, valamint az e cikk (3) és (4) bekezdésében említett kamatot.”</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">6.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az irányelv 14. cikke a következőképpen rendelkezik:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-26" title="page-4">
      „(1) A követeléssel, a megkereső tagállamban végrehajtást engedélyező, eredeti okirattal vagy a megkeresett tagállamban végrehajtást engedélyező, egységes okirattal, valamint a megkereső tagállam illetékes hatósága általi kézbesítés érvényességével kapcsolatos viták a megkereső tagállam illetékes szerveinek hatáskörébe tartoznak. Amennyiben a behajtási eljárás során a követelésre, a megkereső tagállamban végrehajtást engedélyező, eredeti okiratra vagy a megkeresett tagállamban végrehajtást engedélyező, egységes okiratra vonatkozóan valamely érdekelt fél jogorvoslati kérelmet terjeszt elő, a megkeresett hatóságnak tájékoztatnia kell az érintett felet arról, hogy az érintett félnek az ügyet a megkereső tagállam illetékes hatósága elé kell terjesztenie, az abban a tagállamban hatályos jogszabályokkal összhangban.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-27" title="page-4">
      (2) A megkeresett tagállamban tett végrehajtási intézkedésekkel vagy a megkeresett tagállam illetékes hatósága általi kézbesítés érvényességével kapcsolatos vitákat – a szóban forgó tagállam jogszabályainak és rendelkezéseinek megfelelően – a megkeresett tagállam illetékes szerve elé kell terjeszteni.
    </p>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-28" title="page-4">
      […]”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A finn jog</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fizetésképtelenséggel kapcsolatos megtámadási jogról szóló törvény</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">7.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A laki takaisinsaannista konkurssipesään (758/1991) (a fizetésképtelenséggel kapcsolatos megtámadási jogról szóló törvény [758/1991]) 5. §‑ának első bekezdése alapján többek között akkor támadható meg valamely jogügylet, ha az valamely hitelezőt önmagában vagy más ügyletekkel együtt a többi hitelező kárára méltánytalan előnyben részesít. Ilyen esetben az a megtámadás feltétele, hogy az adós a jogügylet megvalósulásakor fizetésképtelen volt, vagy a jogügylet hozzájárult fizetésképtelenné válásához.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">8.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett törvény 10. §‑a többek között úgy rendelkezik, hogy a követelés határnapot megelőző három hónapon belüli kiegyenlítése megtámadható, ha a követelést olyan összegben teljesítik, amely a vagyonhoz képest jelentősnek tekintendő.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">9.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az említett törvény 23. §‑a értelmében a megtámadásra a felszámoló és bizonyos hitelezők jogosultak. A megtámadásra valamely bíróság előtt indított kereset vagy valamely követelés bejelentésével szemben benyújtott kifogás útján kerülhet sor. E kereset a fizetésképtelenségi eljárást megindító käräjäoikeus (körzeti bíróság) előtt indítható meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">III.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A tényállás, a nemzeti eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">10.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az Eesti Maksu- ja Tolliamet (az Észt Köztársaság adó‑ és vámhatósága) összesen 28 754,50 euró összegű adó és kamatainak megfizetését követelte a Metiratótól. 2012. április 18‑án az észt adó‑ és vámhatóság a 2010/24 irányelv alapján ezen összeg megfizetésére irányuló behajtási megkeresést intézett a Suomen Verohallintóhoz (finn adóhatóság).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">11.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A megkeresés alapján a finn adóhatóság az észt adó‑ és vámhatóságnak megfizetendő összegre vonatkozó adatokat megküldte a követelések behajtásával megbízott finn végrehajtási hatóságnak, valamint megjelölte számára a Metirato finn adóhatósággal szemben fennálló adótartozásának összegét.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">12.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2013. február 12‑én a Metirato önként megfizetett (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-3" href="#t-3">3</a>
</span>) 17 500 eurót a finn végrehajtási hatóságnak. Ebből 15 837,67 eurót átutaltak a finn adóhatóság javára. A finn adóhatóság Észtország behajtási megkeresése alapján 15 541,67 eurót utalt át Észtországnak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">13.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2013. április 23‑án a Metirato további 17 803,00 eurót fizetett meg a finn végrehajtási hatóságnak.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">14.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2013. május 8‑án a Helsingin käräjäoikeus (helsinki körzeti bíróság, Finnország) a Metirato saját kérelmére fizetésképtelenségi eljárást indított e társasággal szemben.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">15.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">2014. május 8‑án a felszámoló keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt a finn adóhatóság ellen azt kérve, hogy a megfizetett összesen 33 707,67 eurót – ezen belül az Észtországnak átutalt 15 541,67 euró összeget – utalják vissza a fizetésképtelenségi eljárással érintett vagyontömegbe. A felszámoló a fizetésképtelenséggel kapcsolatos megtámadási jogról szóló törvény 5. §‑a alapján azzal érvelt, hogy az adóhatóság az említett összeg megfizetésével méltánytalan előnyhöz jutott a többi hitelező kárára amiatt, hogy a régóta esedékes adók megfizetésére akkor került sor, amikor a Metirato már fizetésképtelen volt. A felszámoló e törvény 10. §‑a alapján azt is előadta, hogy a Metirato a kritikus időszakban, vagyis 2013. január 25. és május 8. között a vagyonhoz képest jelentős összegben egyenlítette ki adótartozásait.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">16.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kifizetések visszatérítése iránti kereseti kérelem elsősorban a finn adóhatóság ellen irányult. Arra az esetre azonban, ha nem a finn adóhatóság tekintendő a megfelelő alperesnek az Észtországnak átutalt 15 541,67 euró összeg tekintetében, a felszámoló az észt adó‑ és vámhatósággal szemben is követelést támasztott.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">17.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A finn adóhatóság többek között arra hivatkozással vitatja a felszámoló által előterjesztett keresetet, hogy nem minősül megfelelő alperesnek, mivel a kereset Észtország által kapott összeg visszatérítésére irányul. Azzal érvel, hogy mindössze a 2010/24 tanácsi irányelvvel összhangban kölcsönös segítséget kérő észt hatóságok megbízásából járt el, és a megbízás az adókövetelés behajtásával megszűnt. Azt is előadta, hogy mivel a követelés sohasem került a finn állam tulajdonába, a keresetnek az észt adó‑ és vámhatóság ellen kell irányulnia.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">18.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az észt adó‑ és vámhatóság arra hivatkozással is vitatta a felszámoló keresetét, hogy a jelen ügyben nem lehet alperes. Előadta, hogy az irányelv 13. cikkének (1) bekezdése és 14. cikkének (2) bekezdése alapján a szóban forgó eljárás keretében kizárólag a finn adóhatóság lehet az alperes.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">19.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy nem vitatott, hogy a fizetésképtelenséggel kapcsolatban indított megtámadási kereset elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik. Az érdemi döntéshozatal előtt azonban a kérdést elterjesztő bíróságnak meg kell állapítania, hogy a finn adóhatóság vagy az észt adó‑ és vámhatóság minősül‑e alperesnek a 2010/24 irányelv alapján Finnország által behajtott és Észtországba átutalt összegek vonatkozásában.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">20.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E körülmények között a Helsingin käräjäoikeus (helsinki körzeti bíróság, Finnország) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-46" title="page-6">
      „1) Amennyiben az úgy rendelkezik, hogy a behajtási megkeresés alapján behajtandó követeléseket a megkeresett tagállamban úgy kell kezelni, mintha azok a megkeresett tagállam saját követelései lennének, úgy kell‑e értelmezni a [2010/24/EU] irányelv 13. cikkének (1) bekezdését,
    </p>
    <p class="C11Marge1avecretrait" id="para-47" title="page-7">
      a) hogy a megkeresett tagállam minősül félnek abban a bírósági eljárásban is, amelynek tárgyát a behajtás nyomán megfizetett összegeknek a fizetésképtelenségi eljárással érintett vagyontömegbe történő visszautalása képezi, vagy úgy,
    </p>
    <p class="C11Marge1avecretrait" id="para-48" title="page-7">
      b) hogy a megkeresett tagállam csak a követelés végrehajtás keretében történő behajtásáról gondoskodik, és a követelést bejelenti a voltaképpeni fizetésképtelenségi eljárásban, a fizetésképtelenségi eljárással érintett vagyontömegbe tartozó vagyon körét illetően a fizetésképtelenséggel kapcsolatban indított megtámadási eljárás keretében viszont a megkereső tagállam az alperes?
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-49" title="page-7">
      2) Úgy kell‑e értelmezni az irányelvet, hogy valamely másik állam követeléseinek behajtási megkeresés alapján történő behajtására azonos eszközökkel kerül sor, de oly módon, hogy a behajtott vagyoni eszközök elkülönítve maradnak, és nem keverednek össze a megkeresett állam vagyonával, vagy úgy, hogy a követelések behajtására a saját követelések mellett kerül sor, és azok ezért összekeverednek a megkeresett tagállam vagyonával? Más szavakkal: kizárólag az‑e az irányelv célja, hogy megtiltsa valamely másik állam követeléseinek hátrányosabb kezelését?
    </p>
    <p class="C09Marge0avecretrait" id="para-50" title="page-7">
      3) A 14. cikk (2) bekezdése szerinti végrehajtási intézkedésekkel kapcsolatos vitával egy tekintet alá vehető‑e a fizetésképtelenséggel kapcsolatban indított megtámadási kereset tárgyában folyamatban lévő jogvita, és az a következtetés vonható‑e le ebből, hogy az irányelv alapján a megkeresett tagállam e jogvitában is alperesnek minősül?”
    </p>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">21.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Írásbeli észrevételeket az észt kormány és a finn kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">IV.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Értékelés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">22.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Először az első és a harmadik kérdéssel foglalkozom; e kérdések tárgyát közvetlenül az képezi, hogy ki lehet megfelelő alperes az alapeljáráshoz hasonló olyan eljárásban, amely valamely tagállam által egy másik tagállamnak a 2010/24 irányelven alapuló megkeresése alapján behajtott pénzösszegnek a fizetésképtelenségi eljárással érintett vagyontömegbe történő visszautalására irányul (A). Ezt követően térek rá a második kérdésre, amely annak meghatározására irányul, hogy az említett irányelvben foglalt mechanizmus alapján behajtott összegek a megkeresett tagállam tulajdonába kerülnek‑e, ennélfogva közvetett módon az is tárgyát képezi e kérdésnek, hogy az ilyen eljárás keretében ki a megfelelő alperes (B).</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">A.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az első és a harmadik kérdésről: ki az alperes?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">23.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ki – a megkereső tagállam (jelen ügyben Észtország) vagy a megkeresett tagállam (jelen ügyben Finnország) – minősül alperesnek az olyan eljárásban, amely valamely tagállam (Finnország) által egy másik tagállam (Észtország) megkeresése alapján behajtott, az eljárás idején ez utóbbi tagállam birtokába került összegek fizetésképtelenségi eljárással érintett vagyontömegbe történő visszautalására irányul?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">24.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában a 2010/24 irányelv két, potenciálisan releváns rendelkezését emeli ki. E rendelkezések közül az első a 13. cikk (1) bekezdése, amely szerint „a megkeresett tagállamban történő behajtás céljából bármely behajtási megkeresés tárgyát képező követelést úgy kell kezelni, mintha az a megkeresett tagállam követelése lenne […]. A megkeresett hatóság a megkeresett tagállamnak az azonos adókra vagy díjakra – vagy ennek hiányában a hasonló adókra vagy díjakra – irányuló követelésekre alkalmazandó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései értelmében ráruházott hatáskör és eljárások keretében jár el […]”. A második rendelkezés az irányelv 14. cikkének (2) bekezdése, amely szerint „a megkeresett tagállamban tett végrehajtási intézkedésekkel […] kapcsolatos vitákat – a szóban forgó tagállam jogszabályainak és rendelkezéseinek megfelelően – a megkeresett tagállam illetékes szerve elé kell terjeszteni.”</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">25.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyértelmű, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által említett rendelkezések (vagy még inkább az irányelv többi rendelkezése) nem nyújtanak közvetlen választ arra a kérdésre, hogy valamely tagállam által egy másik tagállam megkeresése alapján behajtott összegek fizetésképtelenségi eljárással érintett vagyontömegbe történő visszautalására irányuló eljárásban ki minősül alperesnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">1.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2010/24 irányelv vagy a fizetésképtelenségi rendelet?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">26.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Előkérdést képez az, hogy a 2010/24 irányelv egyáltalán irányadó‑e a kérdésre.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">27.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A finn kormány álláspontja szerint az alapkeresetre az irányelv nem irányadó, mivel az irányelv fizetésképtelenségi eljárásban előterjesztett megtámadási keresetre vonatkozó szabályokat nem tartalmaz. Ehelyett a megtámadási keresetre a fizetésképtelenségi rendelet az irányadó. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-4" href="#t-4">4</a>
</span>) A fizetésképtelenségi rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti állam joga, vagyis a finn jog határozza meg, hogy az alapeljárásban ki a megfelelő alperes.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">28.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Habár egyetértek a finn kormánnyal a fizetésképtelenségi eljárásra általánosságban irányadó jogi szabályozásra vonatkozó, tágabb értelemben vett állásponttal kapcsolatban, nem világos számomra, hogy az alkalmazandó nemzeti fizetésképtelenségi szabályokkal összefüggésben értelmezett fizetésképtelenségi rendelet hogyan adhatna választ a nemzeti bíróság által feltett konkrét kérdésre, és hogy e kérdésre a 2010/24 irányelv miért ne lehetne alkalmazható.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">29.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felszámoló vitatja, hogy érvényes lenne az a behajtási eljárás, amelyet a finn hatóság – részben természetesen – azzal a céllal folytatott le, hogy a 2010/24 irányelv szerinti behajtási megkeresést teljesítsen. A felszámoló előadja, hogy a finn hatóság által végzett adóbehajtást a finn jogi szabályozás, jelesül a fizetésképtelenséggel kapcsolatos megtámadási jogról szóló törvény alapján kell megtámadni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">30.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Igaz, hogy a behajtási eljárás részben „kizárólag nemzeti” volt (a Metirato Finnországgal szemben fennálló adótartozásának behajtására vonatkozott), részben pedig az észt hatóság által (az Észtországgal szemben fennálló adótartozás behajtása iránt) előterjesztett behajtási megkeresés teljesítésére irányult. Álláspontom szerint azonban az, hogy a behajtási eljárás Finnországgal szemben fennálló adótartozás behajtására is vonatkozott, nem zárja ki azt, hogy a behajtási eljárást egészében véve olyan intézkedésnek lehessen tekinteni, amelyet a finn hatóság az Észtország által előterjesztett behajtási megkeresés teljesítése céljából fogadott el.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">31.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Álláspontom szerint tehát a behajtási eljárás a 2010/24 irányelv 14. cikkének (2) bekezdése értelmében vett végrehajtási intézkedésnek minősül. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-5" href="#t-5">5</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">32.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A felszámoló az alapeljárásban előterjesztett keresettel egy, Finnországban, vagyis a megkeresett tagállamban tett végrehajtási intézkedés finn jog szerinti érvényességét támadja meg. Az irányelv 14. cikkének (2) bekezdése szerint ezért a szóban forgó kereset olyan vita, amelyet – a szóban forgó tagállam jogszabályainak és rendelkezéseinek megfelelően – a megkeresett tagállam illetékes szerve elé kell terjeszteni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">33.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A Bíróság már megjegyezte, hogy a megkeresett hatóság székhelye szerinti tagállam illetékes szerve tudja legmegfelelőbben értelmezni az e tagállamban hatályos törvényeket és rendeleteket, különösen pedig megítélni a végrehajtási intézkedés jogszerűségét, érvényességét vagy szabályszerűségét az említett törvényeknek és rendeleteknek megfelelően. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-6" href="#t-6">6</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">34.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Összefoglalva, a behajtási eljárást a 2010/24 irányelvből kifolyólag és ezen irányelv alapján folytatták le. Nemzeti szinten jelenleg a behajtási eljárás lefolytatásának és kimenetelének az ezt követő felszámolási eljárás keretében történő megtámadása van folyamatban, tehát valójában a megkeresett tagállamban korábban tett végrehajtási intézkedés (az irányelv 14. cikkének (2) bekezdése) képezi vita tárgyát. Ennélfogva, bár a 2010/24 irányelv nem tartalmaz olyan konkrét szabályt, amely meghatározná, hogy ki minősül alperesnek egy olyan eljárásban, mint amely a jelen ügy tárgya, amelyben a behajtott összeg átutalását követően a szóban forgó összegeket megfizető jogi személyt fizetésképtelenné nyilvánították, úgy vélem, hogy az irányelv ilyen ügyben továbbra is egyértelműen alkalmazandó.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">2.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az alperes személyéről: jogszerűségi vizsgálat vagy vagyontömegbe történő visszautalásra vonatkozó ügy?</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">35.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Annak ellenére, hogy a 2010/24 irányelv nem határozza meg, adott ténybeli kontextusban ki minősül alperesnek – elméletileg legalábbis –, két megközelítés képzelhető el. Egyszerűbben megfogalmazva, az említett két megközelítés „a hatalom követése” megközelítés, illetve „a pénz követése” megközelítés.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">36.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az előbbi megközelítés logikája szerint a közhatalom valamely tagállam területén történő gyakorlásának módja képezi a megtámadás tárgyát. A felszámoló tehát lényegében valamely társaságot (a nemzeti szabályokkal állítólagosan ellentétesen) adófizetésre kötelező nemzeti intézkedés jogszerűségének vizsgálatát kéri. Ebből a szempontból az ehhez hasonló jellegű jogviták klasszikus közigazgatási vagy adójogi jogvitának minősülnének, amelyből természetszerűleg következne, hogy az adott ügyben (végrehajtási) hatáskört gyakorló hatóság az alperes.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">37.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az utóbbi megközelítés (inkább a magánjogi) megtámadás logikáját követi. A kereset tárgyát a pénzösszeg behajtása képezi, vagyis bármely olyan személy ellen irányulhat, aki a pénzösszeget a tényállás megvalósulásának idején birtokában tartja. Alperesnek minősül bárki, aki az adott időpontban a szóban forgó összegeket birtokában tartja.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">38.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Függetlenül attól, hogy erre a konkrét kérdésre a 2010/24 irányelv nem ad választ, aligha kétséges számomra, hogy az irányelv általános rendszere és logikája alapján az előbbi megközelítés a helyes. Álláspontom szerint az ilyen keresetet – amennyiben az a megkeresett tagállam hatósága által tett és e tagállam jogszabályaival összhangban lefolytatott végrehajtási intézkedés érvényességének megtámadására irányul – a megkeresett tagállam hatóságával szemben kell előterjeszteni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">39.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 2010/24 irányelv az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozóan közös szabályokat állapít meg. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-7" href="#t-7">7</a>
</span>) Az irányelv (7) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az említett kölcsönös segítségnyújtás információcsere (az irányelv II. fejezete, 5–7. cikk), a dokumentumok kézbesítéséhez nyújtott segítség (az irányelv III. fejezete, 8. és 9. cikk), illetve behajtási vagy biztosítási intézkedések (az irányelv IV. fejezete, 10–20. cikk) formáját öltheti.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">40.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az irányelv mindhárom esetben nemcsak a hatásköröknek a megkereső tagállam és a megkeresett tagállam hatóságai közötti megoszlásáról, hanem főszabály szerint a lex auctoritatis alkalmazásáról is rendelkezik, amely szerint egy adott tagállam hatóságának eljárására (következésképpen annak érvényességére) e tagállam joga az irányadó. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-8" href="#t-8">8</a>
</span>) Ez vonatkozik az információcsere, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-9" href="#t-9">9</a>
</span>) a dokumentumok kézbesítéséhez nyújtott segítség, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-10" href="#t-10">10</a>
</span>) és különösen a behajtási vagy biztosítási intézkedések szabályaira is.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">41.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A behajtási intézkedéseket illetően emlékeztetek arra, hogy az irányelv 13. cikkének (1) bekezdése értelmében a behajtási megkeresés tárgyát képező követeléseket úgy kell kezelni, mintha azok a megkeresett tagállam követelései lennének. Közelebbről, a megkeresett hatóság a megkeresett tagállamnak az azonos adókra vagy díjakra – vagy hasonló adókra vagy díjakra – irányuló követelésekre alkalmazandó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései értelmében ráruházott hatáskör és eljárások keretében jár el.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">42.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami a biztosítási intézkedéseket illeti, az irányelv 14. cikke (4) bekezdésének második albekezdéséből és 16. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a megkeresett tagállam ilyen intézkedést kizárólag akkor fogadhat el, ha ezt az adott állam jogszabályai lehetővé teszik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">43.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Általánosabban megfogalmazva, a 2010/24 irányelv 14. cikke az irányelv alkalmazásából eredő vitákra irányadó szabályokat rögzít. A 14. cikk (1) bekezdése alapján a követeléssel vagy a megkereső tagállamban kiállított, végrehajtást engedélyező okirattal, valamint a megkereső tagállam illetékes szerve általi kézbesítés érvényességével kapcsolatos viták a megkereső tagállam illetékes szerveinek hatáskörébe tartoznak. Ezzel szemben a 14. cikk (2) bekezdése szerint a végrehajtási intézkedésekkel vagy a megkeresett tagállam valamely hatósága általi kézbesítés érvényességével kapcsolatos vitákat a megkeresett tagállam illetékes hatósága elé kell terjeszteni. A Kyrian ítéletből az következik, hogy a 14. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt hatáskörmegosztás abból a tényből következik, hogy az e rendelkezések tárgyát képező egyes jogi aktusokra vagy intézkedésekre eltérő jogi szabályozás, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-11" href="#t-11">11</a>
</span>) jelesül a megtámadott aktust végrehajtó vagy elfogadó tagállam jogi szabályozása vonatkozik. Ennek eredményeként az egyes tagállamok illetékes szerve kizárólag az e tagállam jogszabályai tükrében a szóban forgó tagállam hatóságai által hozott aktusok és az e tagállam hatóságai által elfogadott intézkedések jogszerűségét vizsgálja meg. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-12" href="#t-12">12</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">44.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 14. cikk (4) bekezdésének harmadik albekezdése a lex auctoritatis szabálynak a két érintett tagállam illetékes hatóságát érintő ügyekben történő alkalmazására is egyértelmű példával szolgál. A 14. cikk (4) bekezdésének első albekezdése szerint – amennyiben a megkereső tagállamban a 14. cikk (1) bekezdése alapján keresetet terjesztenek elő – a megkeresett hatóságnak a követelés azon részét illetően, amelyre a jogorvoslati kérelem vonatkozik, főszabály szerint fel kell függesztenie a végrehajtási eljárást az ügyben illetékes szerv döntéséig. A 14. cikk (4) bekezdésének harmadik albekezdése alapján azonban a megkereső hatóság a tagállamában hatályos törvényeknek, rendeleteknek és közigazgatási gyakorlatnak megfelelően felkérheti a megkeresett hatóságot azon követelés vagy a követelés azon részének behajtására, amelyre vonatkozóan jogorvoslati kérelmet terjesztettek elő, amennyiben a megkeresett tagállam erre vonatkozó, hatályos törvényei, rendeletei és közigazgatási gyakorlata ezt lehetővé teszi.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">45.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindent egybevetve, a fent említett rendelkezések egyértelműen alátámasztják az irányelv általános logikáját: i. adott tagállam által hozott aktusokra és az általa elfogadott intézkedésekre főszabály szerint e tagállam jogszabályai az irányadók (lex auctoritatis); ii. az ezen aktusokkal vagy intézkedésekkel kapcsolatos minden jogvitát e tagállam illetékes szerve elé kell terjeszteni, és azokat e szerv a szóban forgó tagállam saját szabályozása alapján vizsgálja meg.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">46.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E két elem kombinációjából iii. pontként meglehetősen természetszerűleg következik az, hogy ilyen ügyekben ki minősül alperesnek: ilyen jogvitákban kizárólag a hatáskört az adott ügyben (a megtámadott aktus vagy intézkedés elfogadásával, vagy elfogadásának mellőzésével) gyakorló nemzeti hatóság minősülhet alperesnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">47.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Amennyiben tehát valaki – a szóban forgó ügyben foglaltakhoz hasonlóan – a megkeresett tagállam hatósága által tett végrehajtási intézkedést támad meg, a megtámadás tárgyát a közhatalom említett tagállam általi gyakorlásának érvényessége képezi. Így értelemszerűen a megkeresett tagállam hatósága minősül alperesnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">48.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ez kiegészíthető azzal, hogy az említett következtetés a követelések teljeskörűen azonos kezelésének a 2010/24 irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében rögzített elvével is összhangban áll. Az említett rendelkezés értelmében a behajtási megkeresés tárgyát képező követeléseket úgy kell kezelni, mintha azok a megkeresett tagállam követelései lennének. Amennyiben egy másik tagállamból származó követeléseket a behajtási eljárást illetően teljeskörűen azonosan kell kezelni (amikor egy bizonyos pénzösszeget megfizettek), kizárólag annak van értelme, ha e követeléseket az említett behajtáshoz kapcsolódó elem vitatása esetén (amennyiben a pénzösszeg kifizethető) is a tagállami követelésekkel azonosan kezelik. Az azonos kezelés akkor teljes körű, ha két irányban történik. Ennélfogva, fogalmilag – ugyanúgy, mintha valamely tagállam hatósága által elfogadott (végrehajtási) intézkedés képezné megtámadás tárgyát – az a hatóság minősül alperesnek, amelyik a megtámadott (behajtási) intézkedést elfogadta.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">3.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A lehetséges (lehetetlen) alternatívák</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">49.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Álláspontom szerint az alternatívák rövid vizsgálata alapján is az imént ismertetett megközelítés a helyes. Amennyiben az alapeljárásban szereplőhöz hasonló keresetet a behajtást kérő tagállamban kell megindítani – különösen amiatt, hogy a szóban forgó pénzösszeget később ezen államnak átutalták –, a visszautalás iránti keresetet a pénzösszeget birtokló állam ellen kell megindítani. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-13" href="#t-13">13</a>
</span>) Ebben az esetben a keresetindítás meglehetősen kérdőjeles eredményt hozna, a két lehetséges fórum közül bármelyik előtt is történne.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">50.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az első alternatíva értelmében a megkereső tagállam elleni keresetet e tagállam bíróságai előtt kellene megindítani. A szóban forgó ügyben ez azt eredményezné, hogy a finn hatóság által Finnországban hozott aktus (az állítólagosan szabálytalan végrehajtási intézkedés) alapján az észt hatóság ellen indított keresetet észt bíróság tárgyalná. Ezenfelül a szóban forgó keresetre vonatkozó szabályok forrását a fizetésképtelenséggel kapcsolatos megtámadási jogról szóló finn törvény képezné, amely törvényre a felszámoló azért hivatkozott, hogy megtámadja a Metirato által a finn hatóság által folytatott behajtási eljárás keretében teljesített kifizetéseket. Kétségtelen, hogy az eljárási folyamat alapulhat az észt jogon, például a jogellenes károkozásra vagy a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó észt szabályokon. Az Észtország elleni keresetet azonban ismételten csak a finn hatóság által Finnországban végzett aktusok alapján kellene elbírálni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">51.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Meglehetősen egyértelmű, hogy ez nem csak a forum és ius markáns szétválasztásához (vagy akár összekavarodásához) vezetne, hanem valójában azt is jelentené, hogy az észt bíróságnak a közhatalom finn hatóság által, Finnországban történő gyakorlásának jogszerűségét kellene megvizsgálnia, amit a Bíróság nemrégiben egy másik kontextusban elutasított. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-14" href="#t-14">14</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">52.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Hasonlóképpen problematikus lenne a második alternatíva, jelesül az, ha a megkereső tagállam elleni keresetet a megkeresett tagállam bírósága előtt indítanák meg. Ebben az esetben az első (és csaknem leküzdhetetlen) probléma forrását a joghatóság alóli mentesség elve képezné, amelynek értelmében valamely állam ellen egy másik állam bírósága előtt nem indítható per. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-15" href="#t-15">15</a>
</span>) Igaz, a Bíróság elismerte, hogy „a nemzetközi gyakorlat jelen állapotában e mentesség nem abszolút, hanem azt általában akkor ismerik el, ha a jogvita a szuverenitás körébe tartozó, iure imperii aktusokra vonatkozik. Ezzel szemben kizárható e mentesség, ha a bírósági jogorvoslati kérelem iure gestionis aktusokra vonatkozik, amelyek nem közhatalmi jellegűek”. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-16" href="#t-16">16</a>
</span>) A jelen ügyben azonban a megtámadás tárgyát az adóbehajtási eljárás képezi, amely mind eljárási (mivel behajtással kapcsolatos), mind pedig anyagi jogi szempontból (mivel adók behajtására irányul) kétségtelenül a szuverenitás körébe tartozó, iure imperii aktusokra vonatkozik. Ennélfogva, a jelen ügyben – a joghatóság alóli mentesség következtében – Észtországgal szemben finn bíróság előtt nem lehetne keresetet indítani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">53.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindezek alapján tehát arra a következtetésre jutok, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló, a megkeresett tagállam hatósága által – e tagállam saját jogszabályaival összhangban – tett végrehajtási intézkedés érvényességének megtámadására irányuló keresetet a megkeresett tagállammal (annak hatóságával) szemben kell előterjeszteni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">4.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Utószó</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">54.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végezetül egyértelművé kívánom tenni, hogy amennyiben a felszámoló által előterjesztett keresetnek a bíróság helyt ad, a jelen ügyhöz hasonló ügyben az alperes személyére vonatkozóan levont következtetés nem vonja maga után azt, hogy a pénzügyi következményeket a megkeresett tagállamnak, jelesül Finnországnak kell viselnie. Ezenfelül a 2010/24 irányelv logikája szerint, amennyiben valamely behajtási intézkedést az adós sikerrel támad meg, a megkereső tagállam a megkeresett tagállam által behajtott és a részére már átutalt minden összeget köteles visszafizetni. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-17" href="#t-17">17</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">55.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Általánosabban, a Bíróság már kiemelte, hogy a 2010/24 irányelv a kölcsönös bizalom elvén alapul, és hogy a kölcsönös segítségnyújtás irányelv által létrehozott rendszerének végrehajtása attól függ, hogy fennáll‑e ez a bizalom az érintett nemzeti hatóságok között. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-18" href="#t-18">18</a>
</span>) Hozzáfűzendő, hogy a jelen ügyhöz hasonló ügyben a tagállamok közötti kölcsönös bizalom elve mindkét irányban alkalmazandó.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">56.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Egyrészről elvárás, hogy a megkeresett tagállam a megkereső tagállam kérelmére a behajtási eljárást – az irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti „elismerés, kiegészítés és helyettesítés” nélkül – lefolytassa. A megkeresett tagállamnak tehát főszabály szerint (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-19" href="#t-19">19</a>
</span>) a megkereső tagállamban meg kell bíznia, és a megkereső tagállamtól kapott minden behajtási megkeresést teljesíteni köteles.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">57.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másrészről ebből, a könnyített behajtás kölcsönös bizalom elvén alapuló eszközéből az is következik, hogy a megkereső tagállamnak kell viselnie a következményeket azokban az esetekben, amelyekben a megkeresett tagállam által lefolytatott végrehajtást illetően probléma merül fel. Amennyiben tehát valamely végrehajtási intézkedés megtámadása sikeres, a megkereső tagállam köteles a behajtott pénzösszeget – tiltakozás és késedelem nélkül – visszatéríteni akkor is, ha a megtámadott végrehajtási intézkedésért nem tehető felelőssé. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-20" href="#t-20">20</a>
</span>)
      </p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">58.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Másképpen megfogalmazva, a tagállamok közötti kölcsönös bizalom és lojális együttműködés helyzettől függetlenül alkalmazandó elv. Ez az elv nem pusztán „napos időben” (amikor minden megfelelően működik, és az irányelv kontextusában a pénzösszeg befolyik), hanem „rossz időjárás” esetén (amikor egy másik tagállam esetleges hibáját követően a korábban megszerzett pénzösszeget vissza kell fizetni) is alkalmazandó.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">B.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A második kérdésről</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">59.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével arra kíván választ kapni, hogy a megkereső tagállamnak a megkeresett tagállam által behajtott követelései a megkeresett tagállam vagyoni eszközeitől elkülönítve maradnak‑e, és nem keverednek össze a megkeresett állam vagyonával, vagy összekeverednek‑e annak vagyonával. Úgy tűnik, a kérdést előterjesztő bíróság e kérdés második mondatában az első mondatot fogalmazza újra, és arra kíván választ kapni, hogy kizárólag az‑e az irányelv célja, hogy megtiltsa egy másik állam követeléseinek hátrányosabb kezelését.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">60.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">El kell ismernem, számomra nem teljesen egyértelmű, hogy a kérdés két része pontosan hogyan kapcsolódik egymáshoz. Az irányelvet átható, teljeskörűen azonos kezelés ismertetett elvére tekintettel nem nyilvánvaló, hogy a megkeresett tagállam tartozásának a megkereső tagállam azonos végrehajtási eljárás keretében behajtott tartozásával való összekeveredése egy másik tagállam követeléseinek hátrányosabb kezelését hogyan eredményezné vagy eredményezhetné. Mivel kizárólag találgatásokba bocsátkozhatok azzal kapcsolatban, hogy a második kérdés első és második mondata pontosan hogyan kapcsolódik egymáshoz, e két kérdéssel külön foglalkozom.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">61.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Úgy tűnik, a második kérdés első része az alapeljárásban Finnország által felhozott azon érvből ered, amely szerint a behajtott eszközök soha nem kerülnek a finn állam tulajdonába, így a szóban forgó követelésnek az adó‑ és vámhatóság ellen kell irányulnia.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">62.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">E tekintetben a Bizottság és a finn kormány utal a 2010/24 irányelv 13. cikkének (5) bekezdésére, amely szerint a megkeresett hatóság átutalja a megkereső hatóságnak a követelés behajtott összegét, valamint – adott esetben – a felszámított kamatot. Álláspontjuk szerint e rendelkezést akként kell értelmezni, hogy a behajtott összegeket a megkeresett tagállam vagyoni eszközeitől elkülönítve kell tartani.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">63.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Álláspontom szerint azonban az irányelv nem foglalkozik azzal, hogy a megkeresett tagállam által behajtott pénzösszeg e tagállam saját vagyoni eszközeitől elkülönítve marad‑e, vagy azokkal összekeveredik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">64.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Ami az irányelv 13. cikkének (5) bekezdését illeti, nem világos számomra, hogy e rendelkezés – amely pusztán rögzíti a 13. cikkben foglalt behajtási megkeresés teljesítésére irányuló eljárás utolsó szakaszát – hogyan értelmezhető akként, hogy annak alapján a pénzösszegeket a megkeresett tagállam vagyoni eszközeitől elkülönítve kell tartani, vagy hogy e pénzösszegek a megkeresett tagállam vagyoni eszközeivel összekeveredhetnek. E rendelkezés egyszerűen más kérdéssel foglalkozik.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">65.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Igaz, hogy a 13. cikk (1) bekezdésének utolsó albekezdése szerint a megkeresett tagállam a követelést saját valutájában hajtja be. (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-21" href="#t-21">21</a>
</span>) Ezenfelül, az 1189/2011 végrehajtási rendelet 23. cikkének (1) bekezdése szerint a megkereső hatóság részére átutalandó összegeket a megkeresett tagállam pénznemében és a behajtástól számított két hónapon belül kell átutalni.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">66.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Az irányelv azonban – az említett, a behajtott összegek átutalására vonatkozó konkrét rendelkezéseken felül – nem határozza meg, hogy a szóban forgó pénzösszegek az adóstól történő behajtás és a megkereső tagállam részére történő átutalás közötti időszakban jogi, gazdasági vagy számviteli szempontból hogyan kezelendők. Pusztán abból, hogy a pénzösszegeket a megkeresett tagállam pénznemében hajtják be és utalják át, nem következik az, hogy ezek a pénzösszegek összekeverednek (vagy nem keverednek össze) a megkeresett tagállam vagyoni eszközeivel. Ez egyszerűen olyan kérdés, amelyet az egyes tagállamoknak kell elbírálniuk, feltéve hogy teljesítik a behajtott összegek és az alkalmazandó kamat két hónapon belüli átutalására vonatkozó kötelezettségüket.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">67.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Mindenesetre megjegyzem, hogy álláspontom szerint arra a kérdésre, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló eljárásban ki minősül alperesnek, a választ az sem befolyásolja, ha e pénzösszegeket a megkeresett tagállam vagyoni eszközeitől elkülönítve tartják. Úgy vélem ugyanis, hogy amennyiben a második kérdés első részét a fenti A. részben foglalt okokból akként kell értelmezni, hogy az az alperes személyével kapcsolatos kérdés egy változata, (<span class="note footnote notemarker">
<a id="c-22" href="#t-22">22</a>
</span>) az ilyen eljárásban – függetlenül az alkalmazott számviteli szabványoktól – a megkeresett tagállam minősül alperesnek.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">68.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A második kérdés második részét illetően – amelynek révén a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy kizárólag az‑e az irányelv célja, hogy megtiltsa egy másik állam követeléseinek hátrányosabb kezelését – emlékeztetek arra, hogy a teljeskörűen azonos kezelésnek az irányelv 13. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében rögzített elvéből az következik, hogy a többi tagállam követelését – különösen a megkeresett tagállam azonos vagy hasonló követelésekre alkalmazandó jogszabályai értelmében meghatározott hatáskörre és eljárásokra tekintettel – úgy kell kezelni, mintha a megkeresett tagállam követelése lenne.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">69.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A 13. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése ezen elv alóli kivételről rendelkezik, amelynek értelmében az érintett tagállamok eltérő megállapodása vagy a megkeresett tagállam jogszabályának eltérő rendelkezése hiányában a megkeresett tagállam nem köteles más tagállamok követeléseinek ugyanolyan elsőbbséget biztosítani, mint amilyet a megkeresett tagállamban felmerülő hasonló követelések élveznek. Úgy tűnik, ez az egyetlen kivétel a 13. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében rögzített főszabály, ennélfogva az alól a szabály alól, amelynek értelmében a megkeresett tagállam a többi tagállam követeléseit a saját hasonló vagy azonos követeléseihez képest kedvezőtlenebb módon nem kezelheti.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">70.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Álláspontom szerint azonban a teljeskörűen azonos kezelés elve nem bír relevanciával abban a kérdésben, hogy a megkeresett tagállam által behajtott pénzösszeg a megkeresett tagállam vagyoni eszközeitől elkülönítve marad‑e, vagy azokkal összekeveredik. Ebben az értelmezésben tehát a második kérdés második része nem változtat a kérdés első részét illetően általam levont következtetésen, és nem módosítja az első és a harmadik kérdésre – javaslatom szerint – a Bíróság által adandó választ.</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">V.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">Végkövetkeztetés</p>
</td>
</tr>
</table>
    <table cellpadding="0" cellspacing="0" border="0" width="100%">
<col width="5%"/>
<col width="95%"/>
<tr>
<td valign="top">
<p class="count">71.</p>
</td>
<td valign="top">
<p class="normal">A fenti megfontolások tükrében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Helsingin käräjäoikeus (helsinki kerületi bíróság, Finnország) által feltett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:</p>
</td>
</tr>
</table>
    <p class="C02AlineaAltA" id="para-110" title="page-18">
      Az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló, 2010. március 16‑i 2010/24/EU tanácsi irányelvet akként kell értelmezni, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló, a megkeresett tagállam hatósága által – e tagállam saját jogszabályaival összhangban – tett végrehajtási intézkedés érvényességének megtámadására irányuló keresetet a megkeresett tagállammal (annak hatóságával) szemben kell előterjeszteni.
    </p>
    <div/>
  <hr class="note"/>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-1" href="#c-1">1</a>
</span>) Eredeti nyelv: angol.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-2" href="#c-2">2</a>
</span>) Az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló, 2010. március 16‑i tanácsi irányelv (HL 2010. L 84., 1. o.).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-3" href="#c-3">3</a>
</span>) Értelmezésem szerint ez a kifizetés annyiban volt „önkéntes”, hogy azt a Metirato a finn végrehajtási hatóság megkeresésére teljesítette, így a társaságot (annak vagyonát) érintő további végrehajtási intézkedések megtételére nem volt szükség. Mivel azonban e kifizetést a finn végrehajtási hatóság megkeresésére teljesítette, értelmezésem szerint e kifizetés a finn végrehajtási hatóság által megindított végrehajtási eljárás keretében történt.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-4" href="#c-4">4</a>
</span>) A fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29‑i 1346/2000/EK tanácsi rendelet (HL 2000. L 160., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 191. o.; helyesbítés: HL 2006. L 234., 43. o.; a továbbiakban: fizetésképtelenségi rendelet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-5" href="#c-5">5</a>
</span>) Az irányelv a „végrehajtási intézkedések” fogalmát nem határozza meg. A Bíróság e fogalmat egyetlen alkalommal, a 2010. január 14‑i Kyrian ítéletben (C‑233/08, EU:C:2010:11) – bár a 2010/24 irányelv 14. cikke (2) bekezdésének jogelőd rendelkezésével, jelesül a 2001. június 15‑i 2001/44/EK tanácsi irányelvvel (HL 2001. l 175., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 12. kötet, 27. o.) módosított, az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 1976. március 15‑i 76/308/EGK tanácsi irányelv (HL 1976. l 73., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 1. kötet, 44. o.; helyesbítés: magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 16. kötet, 114. o.) 12. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben – értelmezte. A Bíróság a Kyrian ítélet 47. pontjában megállapította, hogy (a 76/308 irányelv 12. cikkének (3) bekezdésében kifejezetten nem említett) értesítés végrehajtási intézkedésnek minősül.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-6" href="#c-6">6</a>
</span>) A 76/308 irányelvet illetően lásd: 2010. január 14‑i Kyrian ítélet (C‑233/08, EU:C:2010:11, 40., 49. és 50. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-7" href="#c-7">7</a>
</span>) A 76/308 irányelvvel kapcsolatban lásd: 2010. január 14‑i Kyrian ítélet (C‑233/08, EU:C:2010:11, 34. pont); 2012. október 18‑i X‑ítélet (C‑498/10, EU:C:2012:635, 44. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-8" href="#c-8">8</a>
</span>) Analógia útján lásd: Cruz Villalón főtanácsnok Weltimmo ügyre vonatkozó indítványa (C‑230/14, EU:C:2015:426, 50. pont); 2015. október 1‑jei Weltimmo ítélet (C‑230/14, EU:C:2015:639, 56. pont), amelyben a Bíróság álláspontja szerint „az érintett tagállam területi szuverenitásából következő követelményekből, a törvényesség elvéből és a jogállamiság fogalmából következően a szankcionálási jogkör gyakorlására főszabály szerint nem kerülhet sor azon jogi határokon túl, amelyeken belül a közigazgatási hatóság a saját nemzeti joga alapján jogosult eljárni”. Kiemelés tőlem.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-9" href="#c-9">9</a>
</span>) Lásd például az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének c) pontját vagy 7. cikkének (2) pontját.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-10" href="#c-10">10</a>
</span>) Lásd az irányelv 9. cikkét, valamint a 2010/24 irányelv egyes rendelkezéseivel kapcsolatos részletes szabályok megállapításáról szóló, 2011. november 18‑i 1189/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2011. L 302., 16. o.) 11. cikkét és 12. cikkének (1) bekezdését.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-11" href="#c-11">11</a>
</span>) Lásd: 2010. január 14‑i Kyrian ítélet (C‑233/08, EU:C:2010:11, 40. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-12" href="#c-12">12</a>
</span>) Lásd: 2018. április 26‑i Donnellan ítélet (C‑34/17, EU:C:2018:282, 43. és 44. pont). Amint azt az Astellas Pharma ügyre vonatkozó indítványomban (C‑557/16, EU:C:2017:957, 97. pont) (azonos logika mentén, azonban eltérő jogszabályi kontextusban) megjegyeztem, oka van annak, hogy a hatásköri szabályokat jellemzően valamely aktus szerzőségére – vagyis arra, hogy ki bocsátotta ki a megtámadott aktust – mint formális elemre alapítják.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-13" href="#c-13">13</a>
</span>) Amint arra a jelen indítvány fenti 37. pontjában utalás történt.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-14" href="#c-14">14</a>
</span>) Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6‑i 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 2001. L 311., 67. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 69. o.) illetően lásd: 2018. március 14‑i Astellas Pharma ítélet (C‑557/16, EU:C:2018:181, 40. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-15" href="#c-15">15</a>
</span>) Lásd: 2012. július 19‑i Mahamdia ítélet (C‑154/11, EU:C:2012:491, 54. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-16" href="#c-16">16</a>
</span>) 2012. július 19‑i Mahamdia ítélet (C‑154/11, EU:C:2012:491, 55. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-17" href="#c-17">17</a>
</span>) E tekintetben az irányelv 14. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében, amennyiben a 14. cikk (1) bekezdése szerint a megkereső tagállam illetékes szerve előtt indított eljárás kimenetele az adós számára kedvező, a megkereső hatóság felelős a behajtott összegek visszatérítéséért. Ehhez hasonlóan az 1189/2011 végrehajtási rendelet 23. cikkének (1) bekezdése szerint, amennyiben a megkeresett hatóság által alkalmazott behajtási intézkedéseket olyan okból támadják meg, amely nem tartozik a megkereső tagállam felelősségi körébe – ha a megkeresett hatóság a behajtott összegeket átutalta a megkereső hatóság részére, és a jogvita kimenetele ezt követően kedvező a keresetet előterjesztő félre nézve – a megkereső hatóságnak köteles a behajtott összegeket visszafizetni.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-18" href="#c-18">18</a>
</span>) 2018. április 26‑i Donnellan ítélet (C‑34/17, EU:C:2018:282, 41. pont).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-19" href="#c-19">19</a>
</span>) A Bíróság a 2018. április 26‑i Donnellan ítéletben (C‑34/17, EU:C:2018:282, 61. pont) megállapította, hogy a megkeresett hatóság kizárólag kivételes helyzetben (mint például a Donnellan ügyben fennálló helyzetben, amelyben valamely tagállam hatósága valamely más tagállam hatóságától azt kéri, hogy az hajtson be egy olyan, az alapügyben szereplőhöz hasonló bírságra vonatkozó követelést, amelyről az érdekelt nem szerzett tudomást) tagadhatja meg jogszerűen az irányelven alapuló, segítségnyújtás iránti megkeresést.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-20" href="#c-20">20</a>
</span>) Amint ez az 1189/2011 végrehajtási rendelet 23. cikkének (1) bekezdéséből egyértelműen kiderül (lásd a fenti 17. lábjegyzetet).</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-21" href="#c-21">21</a>
</span>) E tekintetben megjegyzem, hogy az 1189/2011 végrehajtási rendelet 18. cikkének (1) bekezdése szerint „amennyiben a megkeresett tagállam pénzneme eltér a megkereső tagállam pénznemétől, a megkereső hatóság [az egyes behajtási kérelmek mellékletét képező, a végrehajtást engedélyező, egységes okiratban] mindkét pénznemben megállapítja a behajtandó követelés összegét”. Ennélfogva, a megkeresett tagállamban lefolytatott behajtási eljárás tárgyát képező összeget a megkereső tagállam általi megkeresés szakaszában, a megkeresett tagállam pénznemében kell meghatározni.</p>
<p class="note footnote">(<span class="note footnote notemarker">
<a id="t-22" href="#c-22">22</a>
</span>) A (fenti 37. pontban szereplő) „a pénz követése” megközelítés kiterjesztéseként (vagy megerősítéseként); ami lényegében nem pusztán arra utal, hogy jelenleg a finn hatóság nem rendelkezik a szóban forgó összeggel, hanem arra is, hogy ezen összeg valójában nem állt soha a finn hatóság tulajdonában.</p>
</body>
</html>
