(1)

Olaszország a Nuova Mineraria Siliusnak nyújtani kívánt támogatásról 2005. november 30-i levélben értesítette a Bizottságot. December 21-én a Bizottság részletesebb információkat kért, amelyeket Olaszország 2006. február 7-én iktatott levelében megküldött.

(2)

A Bizottság 2006. április 26-án kelt levelében tájékoztatta Olaszországot a szóban forgó intézkedéssel kapcsolatosan az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárás megindításáról szóló határozatáról.

(3)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2) hirdették ki. A Bizottság felhívta az érdekelt feleket a szóban forgó intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(4)

2006. május 12-én megbeszélést tartottak az olasz hatóságokkal, akik ezt követően, 2006. július 14-én és augusztus 30-án kelt levelükben reagáltak az eljárás megindítására. A Bizottság további információkat kért szeptember 18-i levelében, amelyre Olaszország 2006. november 3-án és december 31-én kelt levelében válaszolt.

(5)

A Bizottság megkapta az érdekelt felek észrevételeit és továbbította azokat Olaszországnak, biztosítva a válaszlehetőséget. Az olasz hatóságok 2006. november 3-i levelükben válaszoltak.

(6)

A támogatás kedvezményezettje a Nuova Mineraria Silius SpA („NMS”), amelynek kizárólagos tulajdonosa Szardínia autonóm régió („RAS”). Az NMS Szardínia szigetén Silius település fluorit-lelőhelyét hasznosítja (3). 2004-ben (legfrissebb rendelkezésre álló adatok) a társaság forgalma 4,96 millió euro volt és 163 alkalmazottal rendelkezett.

(7)

Az NMS-t 1992-ben alapította az RAS és a Minmet Financing Company. Ezt követően az RAS átadta a tulajdonjogát (1996-ban 97,5 %-át, mára 100 %-át) az „Ente Minerario Sardo” („EMSA”) állami közjogi jogalanynak. Az EMSA-t 1998-ban felszámolták. A felszámolóbiztos a tevékenységek lehetőség szerinti privatizációra bocsátására, vagy azok megszüntetésére kapott megbízatást. Annak ellenére, hogy az NMS privatizációs kísérletei sikertelennek bizonyultak és az EMSA (2002 júniusában) beszüntette tevékenységét, az NMS-t nem számolták fel.

(8)

A társaság sikertelen privatizációját követően Olaszország a Bizottságot a tervezett, mintegy 24 millió eurós tőkeinjekcióról értesítette. Olaszország véleménye szerint a tőkeinjekcióval lehetőség lenne a mélyebben fekvő készletek kitermelését célzó befektetések megvalósítására, amellyel a kitermelt ásványok fluorittartalma magasabb lenne és megnövekedne a bánya össztermelése is.

(9)

Olaszország kijelentette, hogy csupán a jogi biztonság érdekében küldött értesítést az intézkedésről, mivel a javasolt intézkedés az alábbi két oknál fogva nem lehet állami támogatás:

Arra az esetre, ha a Bizottság arra a következtetésre jutna, hogy a javasolt intézkedésben felismerhető valamilyen állami támogatási elem, Olaszország fenntartja, hogy ez csak a befektetési tervekből adódó haszontöbbletre korlátozódhat. Olaszország számításai szerint ez a többlet nem haladhatja meg a befektetések 26 %-át, amely belefér a szóban forgó területen (4) nyújtható, összeegyeztethető regionális támogatási keretbe.

(10)

Az értesítés tárgyát képező intézkedésen túl – az olasz hatóságok által nyújtott információk szerint – az NMS az utóbbi években folyamatosan állami tőkeinjekciókat kapott az egyetlen részvényestől, az RAS-tól (5), a felszámolás előtti időszakban végzett tevékenységek miatti folyamatos veszteségének fedezésére. 1997-től e tőkeinjekciók teljes összege elérte a 90,7 millió eurót, az alábbi elosztásban.

E juttatások a társaság mérlegében a „ RAS – jövőbeni veszteségek fedezése ” és „ EMSA – jövőbeni veszteségek fedezése ” tételeknél szerepelnek.

(11)

Az olasz hatóságok megerősítették továbbá, hogy az NMS az alábbi állami támogatásokból részesült:

(12)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban kételyeit fejezte ki a szóban forgó intézkedések közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, különösen a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatásoknak (8) (a továbbiakban „az iránymutatásoknak”) való megfelelésük tekintetében.

(13)

A Bizottságnak a szóban forgó intézkedésekkel kapcsolatos észrevételek benyújtásáról szóló felhívására három versengő társaság válaszolt.

(14)

Az első versenytárs véleménye szerint az NMS 20 éve válságban van, és kizárólag a folyamatos állami forrásoknak köszönheti túlélését. Az utóbbi 5 évben a piaci árak is megnövekedtek, ami arra ösztönözte a többi társaságot, hogy bővítse bányáit vagy újakat nyisson, de az NMS továbbra sem realizált nyereséget. Lehetetlen volt továbbá a társaság privatizálása, mert a társaság nem minősült jövedelmezőnek még a kapott állami támogatások ellenére sem. E versenytárs szerint a támogatási összegek látványosak, botrányosak és hihetetlenül aránytalanok voltak, amit az a tény is igazol, hogy 2004-ben a támogatások mértéke a társaság forgalmának több, mint kétszerese volt.

(15)

A második versenytárs kijelentette, hogy ijesztő a jelenlegi helyzet. Az NMS-t és más európai fluoritgyártókat súlyosan érintették az 1990-es években a kínai dömping következtében kialakult mostoha piaci körülmények, amelyek csak 2000-et követően enyhültek. Annak ellenére, hogy köztudott volt, hogy az NMS állami forrásokból részesült, a szóban forgó versenytárs társaság azt állítja, nem tudott a támogatások létezéséről, amelyek véleménye szerint indokolatlanul magasak. E versenytárs – hozzávetőleges számításai alapján – úgy becsüli, hogy az utóbbi 5–6 évben az NMS az ágazati normák alapján jellemző, tonnára vetített befektetési igény mintegy tízszeresének megfelelő támogatást kapott. Az erős versennyel jellemzett európai fluoritpiacon jelenlévő versenytárs gyártó arra a következtetésre jutott, hogy számára elfogadhatatlan egy olyan helyzet, ahol egyetlen társaságot tartanak életben éveken át, óriási állami tőkeinjekciókkal.

(16)

A harmadik versenytárs hevesen tiltakozott az NMS-nek nyújtandó, véleménye szerint nagy mértékű és aránytalan támogatás ellen. E versenytárs véleménye szerint az, hogy ilyen csekély bányászati tevékenységet folytató társaságnak ekkora összegű pénzügyi támogatást irányoznak elő, szemmel láthatóan elenyésző kapcsolatot mutat a költségek és az eredmények között, illetve fennáll annak a kockázata, hogy a támogatást egyszerűen a bányászatban való, gazdaságilag előnytelen foglalkoztatottság támogatására használják fel.

(17)

Az olasz hatóságok az eljárás megindítására történő reagálásukban közölték, hogy az RAS úgy döntött, nem fogja az értesítés tárgyát képező támogatást nyújtani, és pénzügyi nehézségei miatt felszámolja a társaságot. Az olasz hatóságok 2006. augusztus 30-i levelükben megerősítették, hogy a július 28-i rendkívüli közgyűlés következtetésének megfelelően ténylegesen előírták az NMS felszámolását.

(18)

Olaszország azt állította továbbá, hogy a) az NMS tevékenységének felszámolásával lehetetlenné válna az RAS által nyújtott támogatások visszatérítése; b) a társaságnak a piacról történő kilépése nem érintené hátrányosan a Közösségen belüli kereskedelmet, és c) ilyen körülmények között a támogatás esetleges visszatérítésének elrendelése semmilyen konkrét eredménnyel nem járna. Következésképpen Olaszország kérte a Bizottságot, hogy ne rendelje el a visszatérítést.

(19)

Ami az NMS versenytársai által benyújtott észrevételeket illeti, Olaszország már nem tartja azokat mérvadónak, mivel az értesítést visszavonták és a társaságot felszámolják.

(20)

Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánít a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatást, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(21)

A Bizottság megjegyzi, hogy a 8. és 10. pontban felsorolt intézkedések állami források szétosztásával jártak, ami az állami hatóságnak róható fel. Mivel a támogatás nyújtása csak egyetlen társaság részére történt, ez az állami támogatás kimeríti a szelektivitás feltételét. Továbbá – mivel az NMS a fluoritpiacon működött, ahol a tagállamok egymás között kereskednek – a támogatás kihathat tehát a Közösségen belüli kereskedelemre is. Különösen vissza kell utasítani az olasz hatóságok érvelését – miszerint e gyakorlatnak nem lennének hátrányos következményei – azon állandó ítélkezési gyakorlat alapján, amely szerint, ha egy tagállam állami támogatással, vagy állami forrásokon keresztül történő támogatás nyújtásával megerősíti egy vállalkozás pozícióját a versenytárs vállalkozásokkal szemben a Közösségen belüli kereskedelemben, azt úgy kell tekinteni, hogy a támogatás negatívan hat a versenytársakra (9). Végül az, hogy létezik Közösségen belüli kereskedelem, egyértelműen megmutatkozik a különböző tagállamokba fluoritot szállító, versenytárs társaságoknak az eljárás megindítására reagáló észrevételeiből.

(22)

Ami az eredeti értesítésben szereplő érvelést illeti – amely szerint az RAS piacgazdaságban működő befektetőként viselkedik –, a Bizottság megjegyzi, hogy tekintettel az utóbbi évek gazdasági eredményére és a pénzügyi mutatók alakulására (10), az NMS-t „nehézségekkel küzdő vállalkozásnak” kell tekinteni az iránymutatások 2.1. szakasza értelmében.

(23)

Figyelembe véve az NMS-nek az utóbbi évek veszteségéi fedezésére irányuló folyamatos igényét, anélkül, hogy bármiféle javulást el tudott volna érni a pénzügyi helyzetében, nagyon valószínűtlen, hogy egy piacgazdaságban működő befektető még további tőkét vonna be 24 millió euro összegben egy olyan projektbe, amely mindmáig nem bizonyult jövedelmezőnek. E következtetést továbbá alátámasztja annak ténye is, hogy a társaság privatizálására – 1999-től kezdődően egészen 2002-ig – tett egyetlen kísérlet sem volt sikeres. Ezt igazolják továbbá a versenytárs vállalkozások reakciói is.

(24)

Továbbá a múltban az RAS nem gondoskodott arról, hogy összevesse a felszámolás esetén vállalandó költségeket az NMS tevékenysége folytatásához szükséges költségekkel. Ellenkezőleg, a felszámolást szándékosan elkerülte 2002 júniusában, amikor már világos volt, hogy nem sikerül a társaságot privatizálni.

(25)

Az értesítésből világosan kiderült továbbá, hogy az RAS nagymértékben támogatta az NMS-t szociális okok miatt, mivel utóbbi a régióban megmaradt csekély számú ipari vállalkozás egyike volt. Mindazonáltal egy piacgazdaságban működő befektető számára az ilyen érvek nem relevánsak.

(26)

A Bizottság tehát az eljárás megindításáról szóló határozatában arra a következtetésre jut, és azt erősíti meg, hogy az eredeti értesítésben javasolt befektetések a részvényes által a veszteségek fedezésének finanszírozására szánt összeggel együtt, összesen 114,7 millió euro értékben állami támogatásnak minősülnek az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése alapján. A támogatás másik formája (a veszteségek fedezése) jogellenes, mivel nyújtása a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megsértésével történt. Ami az értesítés tárgyát képező intézkedést illeti, az olasz hatóságok megerősítették, hogy a tőke egy részét már átutalták a kedvezményezettnek, mivel az felvállalt „néhány sürgős és halaszthatatlan munkát”. Következésképpen a támogatásnak ez a része is jogellenes volt, amely részösszege nem ismert.

(27)

Ami a 11. pontban említett nemzeti intézkedéseket illeti, nem vitatott, hogy ezek a az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülnek. Olaszország másrészt kijelentette, hogy a 752/82. sz. törvény alapján mindezidáig semmilyen összeget nem fizettek ki.

(28)

Úgy tűnik, hogy a 8. és 10. pontban említett intézkedések elsődleges célja a nehéz helyzetben lévő vállalkozások támogatása. Ilyen esetben – amennyiben teljesülnek az erre vonatkozó feltételek – kizárólag a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti eltérés alkalmazható, amely megengedi az egyes gazdasági tevékenységek fejlődését előmozdító állami támogatást, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(29)

A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokat az iránymutatások szabályozzák.

(30)

Az iránymutatások átmeneti rendelkezéseit minden egyes olyan megmentési és szerkezetátalakítási támogatás értékelése esetében alkalmazni kell, amelyet a Bizottság engedélye nélkül nyújtanak (jogellenes támogatás), amennyiben a támogatás egy részét, vagy egészét az új iránymutatásoknak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követően (104. pont), 2004. október 1. után folyósították. Következésképpen a vizsgált esetben az új iránymutatásokat kell alkalmazni, mivel az értesítést 2005-ben nyújtották be és (a veszteségek fedezésére szolgáló, 10. pontban említett 90,7 millió euro teljes összegből) legalább 11 millió euro állami támogatást 2004. október 1. után nyújtottak.

(31)

Ami a 488/92. sz. törvény és esetlegesen a 752/82. sz. törvény alapján nyújtott támogatásokat illeti, összeegyeztethetőségüket az iránymutatások alapján is értékelni kell, mivel – a Bizottság úgy véli, hogy – a nehéz helyzetben lévő vállalkozások támogatása kizárólag akkor járulhat hozzá a gazdasági tevékenységek fejlődéséhez, a kereskedelmi feltételeknek a közös érdekkel ellentétes mértékben történő hátrányos befolyásolás nélkül, ha az megfelel az iránymutatásokban szereplő feltételeknek (11). Mivel a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokat a 488/92. sz. törvény a hatálya alól kifejezetten kizárja, a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy az NMS nem volt jogosult a 488/92. sz. törvény értelmében a regionális támogatásokra, mivel a társaság már akkor is nehéz helyzetben volt, amikor megkapta a támogatást (2002 májusában) (12).

(32)

Ugyanezen indoknál fogva el kell utasítani az olasz hatóságok kiegészítő érvelését, amely szerint a kilátásba helyezett támogatási összeget úgy kellene megvizsgálni, mint amely belefér a Szardínia esetében nyújtott regionális támogatások keretébe.

(33)

Ami az NMS szerkezetátalakítási támogatásra való jogosultságát illeti, a Bizottság úgy véli, hogy nem teljesültek a támogatások összeegyeztethetőségével kapcsolatos, az iránymutatások szerinti feltételek. Különösen a következők miatt:

(34)

A Bizottság tudomásul veszi Olaszország azon jelzését, amely szerint az RAS úgy döntött, hogy nem nyújtja az értesítés tárgyát képező, mintegy 24 millió euro összegű támogatást, és a pénzügyi nehézségek miatt felszámolja az NMS-t. Olaszország érvelései ellenére a Bizottság az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (14) alapján úgy véli, hogy a jogellenes, közös piaccal nem összeegyeztethető támogatások esetén helyre kell állítani a tényleges versenyt, valamint hogy e célból a támogatást a kamatokkal együtt késedelem nélkül vissza kell téríteni.

(35)

A Bizottság megállapítja, hogy Olaszország a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megsértésével jogellenesen alkalmazta az NMS veszteségeinek ismételt fedezését célzó intézkedéseket, a támogatásnak a 488/92. sz. törvény és a 2000. december 28-i miniszteri rendelet alapján történő nyújtásával, továbbá – esetlegesen – az értesítés tárgyát képező további támogatások részleges juttatásával. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy az eredeti értesítésben szereplő támogatás és a 2000. december 28-i miniszteri rendelet alapján az Olasz Köztársaság 752/82. sz. törvényének 9. cikke értelmében nyújtott támogatás nem összeegyeztethető a közös piaccal, valamint hogy e támogatások esetében az EK-Szerződésben meghatározott egyetlen eltérés sem alkalmazható. Következésképpen nem hajthatók végre az intézkedéseknek a még végre nem hajtott részei (15) és vissza kell téríteni a már folyósított 98,36 millió euro összegű támogatást – amelyből 90,7 millió euro (lásd 10. pont) a veszteségek fedezésére szolgált –, és további 7,66 millió eurót, amelyet a 2002. május 9-i miniszteri rendelet alapján nyújtottak (lásd 11. pont),