(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2022. november 14-én az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) és a Törökországból (a továbbiakban együttesen: érintett országok) származó, acélból készült bulbavas behozatalával kapcsolatban. A Bizottság az eljárás megindításáról értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy a Laminados Losal S.A.U. (a továbbiakban: a panaszos vagy Losal) 2022. szeptember 30-án panaszt nyújtott be. A panaszt a panaszos az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében az acélból készült bulbavassal foglalkozó uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság 2023. július 12-én közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában a Kínából és Törökországból származó, acélból készült bulbavas behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló (EU) 2023/1444 végrehajtási rendeletet (3) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet).

(4)

Az ideiglenes dömpingellenes vám kivetésének alapjául szolgáló alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően (a továbbiakban: az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása) a török kormány, az Özkan Demir török exportáló gyártó, a Longteng kínai exportáló gyártó, a Fincantieri S.p.A uniós felhasználó (a továbbiakban: Fincantieri) az ideiglenes rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőn belül írásbeli beadványt nyújtott be az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban. Ezenkívül a Losal észrevételt nyújtott be Özkan Demir beadványával kapcsolatban az eljárás megindításáról szóló értesítés 8. pontjában előírt határidő lejárta után.

(5)

A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra. Meghallgatásokra került sor a török kormány, az Özkan Demir és a Fincantieri részvételével.

(6)

A Bizottság folytatta a végleges ténymegállapításokhoz szükségesnek ítélt valamennyi információ feltárását és ellenőrzését. A végleges ténymegállapítások megfogalmazásakor a Bizottság figyelembe vette az érdekelt felek észrevételeit, és azok alapján az indokolt esetekben módosította az ideiglenes ténymegállapításokat.

(7)

A Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kíván kivetni a Kínából és a Törökországból származó, acélból készült bulbavas behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása). A felek lehetőséget kaptak arra, hogy a kitűzött határidőn belül megtegyék észrevételeiket az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatban.

(8)

Amennyiben a felek kérelmezték, lehetőséget kaptak szóbeli meghallgatásra is. Meghallgatásra került sor a Longteng és az Özkan Demir részvételével.

(9)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az ideiglenes rendelet 1.4. szakaszában említetteken kívül egyéb állítást vagy észrevételt egyetlen érdekelt fél sem nyújtott be az eljárás megindításával kapcsolatban. A Bizottság ezért megerősítette ideiglenes rendelet (8)–(15) preambulumbekezdésében közölt ténymegállapításokat és következtetéseket.

(10)

Az uniós gyártók, az importőrök és az exportáló gyártók körében végzett mintavétellel kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (16)–(23) preambulumbekezdését.

(11)

Az ideiglenes rendelet (28) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a dömping és a kár vizsgálata a 2021. október 1. és 2022. szeptember 30. közötti időszakra terjedt ki (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A kárfelmérés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata 2019. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(12)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy – amint azt az ideiglenes rendelet (30) preambulumbekezdése is közli – az érintett termék a Kínából és Törökországból származó, jelenleg az ex 7216 50 91 KN-kód (TARIC-kód: 7216509110) alá tartozó, legfeljebb 204 mm szélességű, ötvözetlen acélból készült bulbavas (a továbbiakban: érintett termék).

(13)

Az acélból készült bulbavasat főként a hajógyártási ágazatban használják az utasszállító hajók, kompok, katonai hajók és kereskedelmi hajók acél vázszerkezetének építéséhez. Acélból készült bulbavas tengeri platformok és villamossínek építéséhez is használható, de az Unióban az acélból készült bulbavas ilyen jellegű felhasználása csak elhanyagolható mennyiséget érint.

(14)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyták az ideiglenes rendelet (31) és (32) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(15)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Bizottsághoz észrevétel érkezett a Longtengtől a dömpingre vonatkozó ideiglenes ténymegállapításokkal kapcsolatban.

(16)

További kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (43) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(17)

A jelentős torzulások fennállásának részleteit az ideiglenes rendelet 3.1.2.1. szakasza tartalmazta. Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes következtetéseit.

(18)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet a (84) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(19)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Longteng észrevételeket nyújtott be az egyes termelési tényezők esetében felhasznált referenciaértékekkel, valamint a rendes érték kiszámításához felhasznált értékesítési, általános és igazgatási költségekkel (a továbbiakban: SGA-költségek) kapcsolatban.

(20)

A Longteng új elemek előterjesztése nélkül ismételte meg az aktához fűzött második feljegyzésben benyújtott állításait. Ezeket az ideiglenes rendelet (92)–(94) preambulumbekezdései foglalták össze és cáfolták meg. A Longteng előadta továbbá, hogy az oxigén és a nitrogén esetében alkalmazott referenciaértékeknek nem a Malajziába irányuló behozatal árain kellene alapulniuk, mivel ezek a behozatalok főként a Szingapúrból származó behozatalon alapultak, és Szingapúr állítólag korlátozott ipari termeléssel rendelkezik, valamint hogy ezek a referenciaértékek nem tükrözhetik a szóban forgó termékek tömegtermeléséhez kapcsolódó költségeket. A Longteng rámutatott továbbá arra, hogy a Bizottság az oxigén és a nitrogén „torzulástól mentes értékére” vonatkozóan jóval alacsonyabb referenciaértékeket állapított meg más eljárásokban, melyek során Mexikót választotta ki megfelelő reprezentatív országnak. A Longteng az Özkan Demir együttműködő török exportáló gyártó oxigén- és nitrogén-költségértékeinek alkalmazását javasolta.

(21)

A Bizottság megállapította, hogy Szingapúr az exportmennyiségek tekintetében a szóban forgó termelési tényezők vonatkozásában a világ első 10 országa közé tartozik (4). Ezért Szingapúr Malajziába irányuló exportja elfogadható alapként szolgálhat a szóban forgó referenciaértékek meghatározásához. Hozzá kell tenni, hogy a verseny hatásai miatt a Malajziába irányuló behozatal értékei várhatólag a Malajziában zajló termelés releváns tényezőinek értékét tükrözik. Ezért az exportáló országban felmerülő előállítási költségekre vonatkozó általános kijelentés relevanciája korlátozott. Az egyéb eljárásokban alkalmazott alacsonyabb referenciaértékeket illetően megjegyzendő, hogy – amint azt az ideiglenes rendelet (90) preambulumbekezdése kifejti – a Bizottság Mexikót nem tekintette alkalmasnak a szóban forgó inputokra vonatkozó referenciaértékek megállapítása céljára, mivel Mexikó a három input egyikének esetében sem rendelkezett reprezentatív mennyiségű behozatallal (5). Hozzá kell tenni azt is, hogy a szóban forgó értékek nem ugyanarra a vizsgálati időszakra vonatkoztak. Végezetül: mivel az Özkan Demir – tekintettel az eltérő termelési folyamatra – nem vásárolt oxigént és nitrogént, ilyen információ nem állt rendelkezésre.

(22)

A Longteng előadta, hogy az argon Törökországban érvényesített átlagos importára mesterségesen magas volt, és azt javasolta, hogy a Bizottság az argon esetében az Özkan Demir által bejelentett tényleges költséget vegye figyelembe, vagy a szóban forgó termelési tényezőt sorolja át a „fogyóeszközök” kategóriájába. Azonban – ahogy az oxigén és a nitrogén esetében is – az argonra vonatkozóan nem állt rendelkezésre ilyen, az Özkan Demirtől származó információ. Továbbá, tekintettel az argon Törökországba irányuló behozatalának reprezentatív volumenére, nem volt objektív ok arra, hogy a Bizottság ezeket az árakat ne tekintse reprezentatívnak, vagy hogy az argont fogyóeszközként kezelje.

(23)

Ennek alapján a Bizottság elutasította a termelési tényezőkkel kapcsolatos állításokat.

(24)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Longteng előadta, hogy a mészkő, a nitrogén és az oxigén rendes értékének kiszámításához használt referenciaértékek jelentősen eltérnek a saját egységköltségeitől. A Longteng javasolta továbbá, hogy a Bizottság a brazíliai importárat használja a mészkő referenciaértékeként, míg a nitrogén és az oxigén esetében referenciaértékként a legnagyobb exportáló ország árait említette meg.

(25)

A Bizottság elutasította ezeket az állításokat azon az alapon, hogy a Longteng nem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely lehetővé tenné annak egyértelmű megállapítását, hogy a szóban forgó termelési tényezőkre vonatkozó értékei az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének második albekezdése értelmében véve torzulástól mentesek. A torzult értékekkel való összehasonlításon alapuló érvek nem vehetők figyelembe. Emellett a Longteng által javasolt alternatív referenciaértékeket illetően a Bizottság megjegyezte, hogy Brazíliában nem volt kellően reprezentatív mennyiségű nitrogén- és oxigénbehozatal, ezzel szemben – amint azt az ideiglenes rendelet (90) preambulumbekezdése és a fenti (22) preambulumbekezdés kifejti – a Bizottság Malajziát választotta mint egyetlen olyan reprezentatív országot, amelynek esetében a mennyiségek mindhárom szóban forgó termelési tényező tekintetében reprezentatívak voltak. Ezért ezt a forrást a Bizottság nem tartotta megfelelőnek. Ennek alapján a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(26)

A Longteng előadta, hogy az „marketing-, értékesítési és forgalmazási költségek” egyes költségelemeit, például a fuvar-, az export- és a szállítási költségeket, valamint az értékesítési jutalékokat nem kellett volna figyelembe venni a reprezentatív vállalat SGA-költségeinek kiszámítása során, tekintettel arra, hogy a rendes értéket gyártelepi alapon kellett kiszámítani.

(27)

A Bizottság felülvizsgálta a török gyártó pénzügyi kimutatásait, elfogadta a Longteng állítását, és törölte e költségeket az SGA-költségek kiszámítása során figyelembe vett költségek sorából. Az ideiglenes rendelet (109) preambulumbekezdésében foglaltakkal ellentétben a pénzügyi adatok a vállalatnak a vállalati honlapon nyilvánosan hozzáférhető pénzügyi kimutatásaiból származnak.

(28)

Ezzel egyidejűleg azonban a Bizottság azt is megállapította, hogy a török gyártó ideiglenes SGA-költségeit és haszonkulcsait nem megfelelően számították ki, mivel egyes tételeket figyelembe vettek/kizártak az SGA-különbözet kiszámításánál, a haszonkulcs kiszámításánál azonban már nem így jártak el, ami a két érték kiszámítása tekintetében eltérésekhez vezetett. A Bizottság a részletes korrekciókat közölte a Kínában működő együttműködő exportáló gyártóval. Az SGA-költségek és a nyereség százalékos arányát így a Bizottság újra kiszámította; eszerint az előbbi a torzulásmentes teljes gyártási költség 13,3 %-a, az utóbbi pedig a torzulásmentes teljes gyártási költség 16,9 %-a.

(29)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Longteng előadta, hogy a Bizottság a reprezentatív vállalat haszonkulcsának kiszámításakor tévesen vette fel a nyereségszámításba az SGA-költségek sorából törölt szállítási költségeket. A Longten előadta továbbá, hogy a megállapított SGA-költségek és nyereséghányad nem tekinthetők reálisnak az acéliparban.

(30)

A Bizottság elutasította ezt az állítást, mivel nem volt ok arra, hogy a nyereséghányad kiszámítása során figyelmen kívül hagyja a „fő működésből adódó egyéb bevételek/kiadások” és a „finanszírozási bevételek/kiadások” sorokat, tekintettel arra, hogy ezeket a tételeket az SGA-költségek teljes összegének kiszámításakor figyelembe vette. Az, hogy a Bizottság e tételeket figyelembe vette-e vagy sem a nyereség és az SGA-költségek kiszámításakor, nincs hatással a dömping végleges megállapítására, tekintettel arra, hogy az SGA-költségek növekedése/csökkenése a haszonkulcs ennek megfelelő csökkenésével/növekedésével jár együtt.

(31)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Longteng előadta, hogy a Bizottságnak az SGA-különbözet kiszámítása során figyelmen kívül kellett volna hagynia az árfolyamnyereséget és -veszteséget, tekintettel arra, hogy azok a török líra értékelésének a vizsgálati időszak alatt tapasztalható jelentős ingadozásából eredtek.

(32)

E tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az árfolyamnyereséget és -veszteséget jellemzően figyelembe veszik az SGA-költségek kiszámításakor, feltéve, hogy ezek a költségek a vizsgált termékhez kapcsolódnak. Hozzá kell tenni azt is, hogy ha a Bizottság figyelmen kívül hagyta volna ezeket a költségeket, akkor ennek megfelelően megnőtt volna az alkalmazandó haszonkulcs, tehát az SGA-költségek és a nyereség együttes szintje nem változott volna. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(33)

A Longteng előadta továbbá, hogy – a Longteng (29) preambulumbekezdésben ismertetett kérése szerint – a Bizottságnak nem lett volna szabad módosítania a nyereség százalékos arányát a szállítási költségek levonása után. A Longteng azzal is érvelt, hogy az alkalmazott SGA-költségek és nyereségszázalékok nem tekinthetők reálisnak az acéliparban.

(34)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a számításokat a szokásos bizottsági gyakorlattal összhangban végezte el, és hogy a Longteng érvei nem indokolnak ettől eltérő eljárást. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Longteng által bemutatott számadatok nem a reprezentatív országra vonatkoznak, ezért a Bizottságnak azokat nem áll módjában figyelembe venni a jelen vizsgálatban. Ennek alapján a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(35)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Bizottság megállapította, hogy a törökországi villamosenergia- és földgázárak emelkedése meghaladta a törökországi inflációs rátát. Emellett a Török Statisztikai Intézet nem tette közzé a villamos energia és a földgáz 2022 második félévi árára vonatkozó információkat. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy a villamos energia és földgáz torzulástól mentes malajziai költségét alkalmazza. Malajzia a Kínáéhoz hasonló gazdasági fejlettségi szinttel rendelkező ország, amelyet a Bizottság az oxigén, a nitrogén és a mészkő referenciaértékének kiszámítása során is figyelembe vett. Emellett más hasonló vizsgálatok során is alkalmazták már reprezentatív országként.

(36)

Malajziában a villamosenergia-árak az illetékes hatóság, a TNB honlapján (6) nyilvánosan elérhetők voltak. A Bizottság a „közepes feszültségű” kategóriába tartozó fogyasztókra alkalmazandó díjakat alkalmazta. A malajziai földgázárak nyilvánosan hozzáférhetők voltak az Energiaügyi Bizottság honlapján (7). A Bizottság 2021 negyedik negyedévében az ipari felhasználókra alkalmazandó földgázdíjakat vette figyelembe, a panaszos földgázfogyasztásának megfelelő fogyasztási sávot kiválasztva.

(37)

A (26)–(36) preambulumbekezdésben ismertetett változásoktól eltekintve a Bizottság a rendes értéket az ideiglenes rendelet (110)–(114) preambulumbekezdésében foglalt módszertan szerint számította ki.

(38)

Az exportár kiszámításának részleteit az ideiglenes rendelet (115) és (116) preambulumbekezdése tartalmazta. Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes következtetéseit.

(39)

A rendes érték és az exportár összehasonlítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (117) és (118) preambulumbekezdése tartalmazta. Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes következtetéseit.

(40)

A Longteng vállalatnak a (23) és (27) preambulumbekezdésben leírt állításaira vonatkozóan levont következtetések, valamint a (28) és a (36) preambulumbekezdésben ismertetett megállapítások nyomán a Bizottság felülvizsgálta a dömpingkülönbözeteket.

(41)

A vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított, költséget, biztosítást és fuvardíjat is tartalmazó ár (CIF-ár) százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(42)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Bizottsághoz írásbeli észrevételek érkeztek a török kormánytól és az Özkan Demirtől a dömpingre vonatkozó ideiglenes ténymegállapításokkal kapcsolatban. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Bizottsághoz írásbeli észrevételek érkeztek a török kormánytól és az Özkan Demirtől.

(43)

A rendes érték számítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (122)–(133) preambulumbekezdése tartalmazta.

(44)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az Özkan Demir az (74) preambulumbekezdésben részletezett kiegészítő állításaival összefüggésben előadta, hogy a „szokásos kereskedelmi forgalomra vonatkozó vizsgálatot” negyedévente kellett volna elvégezni. Az Özkan Demir ezt az állítást az előállítási költségek jelentős növekedésével indokolta, mely költségek a vizsgálati időszakban több mint kétszeresükre nőttek. Az Özkan Demir kifejtette, hogy emiatt a Bizottság egyes ügyleteket veszteségesként kezelt, holott negyedéves alapon vizsgálva nyereségesnek bizonyultak. Az Özkan Demir előadta továbbá, hogy a Bizottság a korábbiakban az előállítási költségek jelentős változásai esetén havi vagy negyedéves alapon végzett dömpingszámítást. Állításai alátámasztására az Özkan Demir a meghallgatás során a Dominikai Köztársaság – Az acélrudakkal kapcsolatos dömpingellenes intézkedések (Costa Rica) ügyben (8) készült vizsgálóbizottsági jelentésre hivatkozott.

(45)

A folyamat kezdetén a Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének szövegében semmi nem írja elő a negyedéves termelési költségre vonatkozó adatok felhasználását. A 2. cikk (4) bekezdése annak meghatározása kapcsán, hogy az árak fedezik-e a költségeket, az észszerű időszakra vonatkozóan így fogalmaz: „a súlyozott átlagköltségeknél a vizsgálati időszakban”. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az éves termelési költségek alkalmazása általánosan elfogadott gyakorlat, amely a legtöbb esetben megfelelőnek tűnik, mivel így sem a költségek, sem az árak szélsőséges és rövid távú ingadozásai nem befolyásolják a vizsgálatot. Ezt a gyakorlatot ezen kívül számos vizsgálati hatóság is szokásosan alkalmazza. Az éves átlagköltségek alkalmazásától csak nagyon kivételes körülmények között lehet eltérni. A Bizottság gondosan megvizsgálta ezt az állítást annak értékelése céljából, hogy indokolt-e eltérni a szokásos kereskedelmi forgalomra vonatkozó vizsgálatnak az éves átlagos termelési költség alapján történő elvégzésétől. A Bizottság azonban arra a következtetésre jutott, hogy ezt indokoló körülmények a jelen ügyben nem állnak fenn.

(46)

Először is, amint azt az Özkan Demir kifejtette, a vállalat nem gyártja folyamatosan a vizsgált terméket. A vizsgálati időszak alatt valóban voltak olyan hónapok, amikor egyáltalán nem került sor termelésre. Ilyen helyzetben a viszonylag rövid időintervallumok (a negyedéves periódusok esetében három hónap) alkalmazásával nem keletkezne olyan átlagos eredmény, amely pontosan tükrözné az ily módon vizsgált időszakban felmerült költségeket. Más szóval: mivel bizonyos negyedévekben az érintett időszak legalább egyharmadára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre termelési adatok, az így kapott átlag nem tükrözné pontosan az egész negyedévben felmerülő költségeket. Ebben az esetben helyesebb, ha a Bizottság a fókuszt úgymond kitágítja, és hosszabb, egyéves időszakot vesz figyelembe, mivel az éves átlag pontosabban tükrözi az adott időszakban adódó termelési költségeket.

(47)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Özkan Demir előadta: az, hogy a Bizottság az éves alapon történő számítást részesítette előnyben a negyedéves alapon történő számítással szemben, nem gyakorolt érdemleges hatást – tekintettel arra, hogy a szóban forgó időszak harmadának nagy részében nem zajlott termelés – mivel a termelés hiánya az adott hónapokban továbbra is fennáll. Amint azt a (46) preambulumbekezdés megemlíti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az éves átlagos előállítási költség alkalmazásával a vonatkozó költségeket az egész évre nézve figyelembe tudja venni, csökkentve ezzel a termelésnek az egyes időszakokban történő leállásából eredő hatást. Más szóval: az egy évre vonatkozó átlag pontosabban tükrözi az adott időszakban adódó előállítási költségeket, még akkor is, ha az adott évben néhány hónapra vonatkozóan nem álltak rendelkezésre a költségekre vonatkozó adatok. Az Özkan Demir nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amely ennek az ellentétét támasztotta volna alá. Nyilvánvalóan nem ez a helyzet egy negyedév átlagának esetében, ahol a szóban forgó negyedév teljes harmadára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre költségadatok. Ezért azoknak a negyedéveknek a vonatkozásában, ahol az előállítási költségekre vonatkozó adatok harmada nem állt rendelkezésre, a Bizottság az átlagos előállítási költségeket nem tekintette reprezentatívnak arra az időszakra nézve, amelyet le kellett volna fedniük. Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben az Özkan Demir nem nyújtott be olyan érveket vagy megoldásokat, amelyek orvosolták volna a negyedéves alapon történő számítás módszerének ebben a konkrét ügyben megmutatkozó nyilvánvaló hiányosságát. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy számos terméktípus esetében megfigyelhető volt, hogy egyes modelleket nem ugyanazokban a negyedévekben gyártottak, mint amelyekben a belföldi piacon értékesítették. Ezért a negyedéves alapon történő számítás esetén e terméktípusokra nézve nem lenne lehetséges a szokásos kereskedelmi forgalomra vonatkozó, az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerinti vizsgálat elvégzése. Ennek az az oka, hogy vannak olyan negyedévek, amikor sor került értékesítésre, azonban egyáltalán nem állnak rendelkezésre költségadatok. Más szóval: a negyedéves alapon történő megközelítés nem csupán azzal járna, hogy általánosságban nem reprezentatív értékeket eredményezne, hanem azzal is, hogy bizonyos terméktípusok esetében nem lenne lehetséges az adott negyedévben érvényes ár és az ugyanazon negyedévben adódó kapcsolódó költségek összehasonlítása. Ennek alapján megerősítést nyert, hogy az éves átlagos előállítási költségnek az egyes modellek szerinti bontásban történő alkalmazása lehetővé tenné az egész évben adódó vonatkozó költségek figyelembevételét, és megfelelő alapként szolgálna az éves alapon történő dömpingszámításhoz. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(48)

Másodszor: az Özkan Demir által szolgáltatott adatok nem teszik lehetővé az egyes negyedévekre vonatkozó pontos és ellenőrzött SGA-költségek megállapítását, mivel ezeket az információkat az Özkan Demir csak éves alapon és a vizsgálati időszak egészére vonatkozóan nyújtotta be. Ennek következtében nem álltak rendelkezésre olyan negyedéves adatok, amelyek lehetővé tették volna a negyedéves alapon történő dömpingszámítást, vagy azt, hogy a Bizottság az egyes negyedévekre vonatkozó megfelelő információk felhasználásával az SGA-költségek tekintetében elvégezze a szokásos kereskedelmi forgalomra vonatkozó vizsgálatot.

(49)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Özkan Demir előadta, hogy az SGA-költségek nem ingadoztak a vizsgálati időszak alatt, és állításának alátámasztására a 2021-ben és a vizsgálati időszakban alkalmazandó SGA-százalékokra hivatkozott. Az Özkan Demir előadta továbbá, hogy a Bizottság a havi előállítási költségek bekérése során ilyen információkat nem kért.

(50)

E tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy amikor az Özkan Demir negyedéves alapon történő dömpingszámítások elvégzésére kérte fel a Bizottságot, akkor minden olyan releváns információt a Bizottság rendelkezésére kellett volna bocsátania, amely lehetővé teszi számára a szóban forgó számítások elvégzését. Ilyen információk hiányában a Bizottságnak nem állt módjában értékelni az egyes negyedévekben alkalmazandó SGA-költségek szintjét. Ezenkívül az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeinek benyújtásakor az Özkan Demir a negyedéves alapú SGA-költségekről sem bocsájtott rendelkezésre információkat. A 2021-es évet és a vizsgálati időszakot illetően a Bizottság megjegyezte, hogy bár az alkalmazandó százalékos arányok hasonlónak tűnhetnek, nem a vizsgálati időszak különböző negyedéveire vonatkoznak, következésképpen nem adnak elemző jellegű betekintést a szóban forgó értékeknek a teljes vizsgálati időszakban tapasztalható ingadozásába. Továbbá – tekintettel arra, hogy a vizsgálati időszakban a török líra az euróhoz és az amerikai dollárhoz képest egyenlőtlenül ingadozott – arra lehet számítani, hogy az SGA-költségek (amelyek jelentős mértékben az árfolyamnyereségből és -veszteségből állnak) nem egyenletesen alakultak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(51)

Végezetül: amint azt a (77) preambulumbekezdés is közli, a belföldi értékesítések nem egy adott időszakra koncentrálódtak, hanem a vizsgálati időszak negyedévei között egyenletesen oszlottak meg, és a legnagyobb volumenek értékesítésére a vizsgálati időszak harmadik negyedévében került sor. Az exportértékesítések kapcsán ugyanez a minta volt megfigyelhető: a vizsgált termék értékesítése mind a belföldi piacon, mind az exportpiacon egyenletesen oszlott meg, ami lehetővé tette az azonos időszakban történő belföldi és exportértékesítések tisztességes összehasonlítását.

(52)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Özkan Demir előadta, hogy a belföldi értékesítések 2021 negyedik negyedévében, az exportértékesítések pedig 2022 első negyedévében összpontosultak. Az Özkan Demir módszertana azonban hibás volt, mivel a megbízás keltén, nem pedig a számla keltén alapult. Hozzá kell tenni azt is, hogy amennyiben a Bizottság negyedéves alapon végezné a dömpingszámítást, akkor a számla keltét venné figyelembe, annak alapján határozva meg, hogy egy adott értékesítés melyik negyedévre esik. A kereskedelmi szerkezetet tehát úgy kell elemezni, hogy az értékesítéseket a számla kelte alapján kell negyedévekbe sorolni. Ennek során megfigyelhető, hogy mind a belföldi értékesítések, mind pedig az exportértékesítések esetében a vizsgálati időszak harmadik negyedévében került sor a legnagyobb volumenek értékesítésre. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(53)

A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az Özkan Demir által említett, a DS605 ügyben készült vizsgálóbizottsági jelentést a Dominikai Köztársaság megtámadta, ezért azt a WTO vitarendezési testülete azt nem fogadta el. Ezenkívül a jelen ügy tényállása a DS605 ügyéhez képest eltérő. A DS605 ügyben zajló vizsgálat során az értékesítések több mint 50 %-át kizárták a rendes érték kiszámításából. Hozzá kell tenni azt is, hogy a DS605 ügyben a költségnövekedés csak egy (fő) nyersanyagot érintett, míg a jelen ügyben a termelési költségek emelkedésének, az inflációnak és a valuta leértékelődésének kombinációjáról volt szó. Ezzel szemben az Özkan Demir esetében a Bizottság a belföldi értékesítések nagy többségét (az értékesítési volumen körülbelül [70-65] %-át) a szokásos kereskedelmi forgalomra jellemzőnek találta, és így a rendes érték számításához felhasználta. Ennek az az oka, hogy a jelen ügyben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az Özkan Demir értékesítései nem egy adott negyedévre összpontosultak, hanem a teljes vizsgálati időszakban zajlottak.

(54)

Az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában az a fontos, hogy az eladási árak lehetővé tegyék a költségek megtérülését, és észszerű időn belül fenntartható jövedelmezőséget eredményezzenek; az egy bizonyos időpontban megvalósuló jövedelmezőség kevésbé fontos.

(55)

E tekintetben és a WTO bevett döntéshozatali gyakorlatára tekintettel a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vizsgálóbizottság az „EK – Lazac (Norvégia)” ügyben kifejezetten elismerte, hogy „a vizsgálati időszakban adódó súlyozott átlagköltséget meghaladó áron történő értékesítésekre vonatkozó megállapítás elegendő lenne annak bizonyításához, hogy a vizsgálati időszakban adódó súlyozott átlagköltséget meg nem haladó értékesítések nem biztosítják a költségek észszerű időn belüli megtérülését” (9). A vizsgálóbizottság az „értékesítés idején” kifejezés jelentését is megvitatta, és a 7.243. pontban megjegyezte, hogy „a [dömpingellenes megállapodás] 2.2.1. cikke nem fejti ki, hogy mit kell érteni az »értékesítés idején az egységköltségnél alacsonyabb árak« kifejezés alatt. E tekintetben hasonlóságot látunk a 2.2.1. cikk első és második mondata között. Bár mindkét mondat előirányozza az egységköltségek adott időszakra történő kiszámítását, egyik sem határozza meg pontosan, hogy mi lenne ez az időszak. Igaz, hogy a második mondat az első mondathoz képest több információt tartalmaz, mivel az »értékesítés idején« fennálló költségek értékelését irányozza elő. Véleményünk szerint azonban ez csak azt jelenti, hogy a szóban forgó időszaknak magában kell foglalnia az »értékesítés idejét«. Ebből következően teljes mértékben összhangban lenne a 2.2.1. cikk második mondatával, ha a vizsgálatot végző hatóság az »értékesítés idején« adódó egységköltségeket az értékesítés adott napjára nézve, vagy az adott napot is magában foglaló átlag formájában, egy hétre, hónapra vagy a vizsgálati időszakra vetítve számítaná ki. A vizsgálóbizottság részletesebben ismertette érvelését a 417. lábjegyzetben, amelyben kijelentette: „e tekintetben fontosnak tartjuk, hogy míg a dömpingellenes megállapodás megszövegezői a 2.4.1. cikkben az »értékesítés időpontja« kifejezést használták, a 2.2.1. cikk második mondatában már az »értékesítés ideje« kifejezés mellett döntöttek. Véleményünk szerint ez az eltérés alátámasztja azt az álláspontot, miszerint a 2.2.1. cikk második mondatában említett »értékesítés ideje« nem feltétlenül egyezik az »értékesítés időpontjával«, és egyéb »időtartamokat« is magában foglalhat.”

(56)

A Bizottság azt is megjegyezte, hogy – amint azt a (81) preambulumbekezdés kifejti – a belföldi értékesítés jelentős hányada tekintetében nem jelent különbséget, hogy jövedelmezőségüket negyedéves vagy éves alapon értékelik-e.

(57)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Özkan Demir ismét hivatkozott a DS605 ügyben készült vizsgálóbizottsági jelentésre. Amint azt az (52) preambulumbekezdés megemlíti, ezt a jelentést a Dominikai Köztársaság megtámadta, ezért a WTO vitarendezési testülete nem fogadta el. Mindenesetre, amint azt a (46)–(48) preambulumbekezdés megállapítja, az Özkan Demir esetében a vállalatnak a vizsgálati időszakra vonatkozó adataihoz kapcsolódó igen specifikus okokból nem volt mód megbízható negyedéves alapú számítás végzésére. A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság elutasította a szokásos kereskedelmi forgalomra vonatkozó vizsgálat negyedéves alapon történő elvégzésére irányuló kérelmet.

(58)

Az exportár kiszámításának részleteit az ideiglenes rendelet (134) és (135) preambulumbekezdése tartalmazta. Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes következtetéseit.

(59)

A rendes érték és az exportár összehasonlítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (136)–(138) preambulumbekezdése tartalmazza.

(60)

Az ideiglenes rendelet közzétételét követően az Özkan Demir észrevételeket tett azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontjával összhangban a rendes érték és az exportár török lírára történő átváltása során a vételi megbízás napját vette figyelembe.

(61)

Tekintettel arra, hogy a török líra a vizsgálati időszak alatt jelentősen leértékelődött, és figyelembe véve, hogy – amint azt az ideiglenes rendelet (138) preambulumbekezdése kifejti – a lényegi értékesítési feltételeket a vételi megbízás időpontjában határozták meg, a Bizottság mind a belföldi értékesítéseknek, mind az exportértékesítéseknek az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése j) pontja alapján történő, euróról és amerikai dollárról török lírára történő átváltásakor a vételi megbízás napján érvényes átváltási árfolyamot vette figyelembe (a számla kelte helyett).

(62)

Az Özkan Demir előadta, hogy a valutaátszámítás során a Bizottságnak a számla keltét kellett volna figyelembe vennie. Az Özkan Demir azzal érvelt, hogy az értékesítés lényegi feltételeit nem a megbízás időpontjában határozták meg, mivel egyes számlák olyan mennyiségekre vonatkoztak, amelyek túllépték a megbízásban meghatározott tűréshatárt (± 5 vagy 10 %). A Bizottság azonban megjegyezte, hogy a tűréshatárokon kívül eső értékesítések egyikét sem vitatták a vevők, ami arra enged következtetni, hogy a tűréshatárok – az alapmennyiséggel és az egységárral szemben – nem tartoznak a lényegi értékesítési feltételek közé. Ezenkívül – amint azt az ideiglenes rendelet (138) preambulumbekezdése említi – a török exportáló gyártó konkrét gyakorlatának elemzése azt mutatta, hogy a lényegi értékesítési feltételekről, beleértve a mennyiségeket és az árat is, a vételi megbízás időpontjában állapodtak meg.

(63)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Özkan Demir újra előadta, hogy a valutaátszámítás során a Bizottságnak a számla keltét kellett volna figyelembe vennie. Az Özkan Demir különösen azzal érvelt, hogy a lényegi értékesítési feltételeket – különösen a végső mennyiséget és árat – a számla keltezésének időpontjában állapították meg. Előadta továbbá, hogy a Bizottság elismerte azt, hogy a tűréshatárok nem minősülnek lényegi értékesítési feltételeknek, ugyanakkor a Bizottság továbbra is a vételi megbízást veszi alapul – ahol a tűréshatár elsősorban a mennyiséget szabályozza – mint a lényegi értékesítési feltételek meghatározása során figyelembe veendő fontos tényezőt.

(64)

A Bizottság megjegyezte, hogy a tűréshatár alkalmazása általános gyakorlat a bulbavas (és általában véve az acéltermékek) értékesítése során. Ebben az iparágban a vállalatok a megrendelés időpontjában állapodnak meg a mennyiségekről és az egységárakról. A tűréshatárok alkalmazása jellemző az acélágazatra, ahol a megrendelésekben hozzávetőleges mennyiségeket adnak meg, melyekre tűréshatárok alkalmazandók, mivel a gyártók a termék jellege miatt nem képesek pontos mennyiségeket szállítani. Az ilyen tűréshatárok alkalmazása nem befolyásolja azt a tényt, hogy a lényegi értékesítési feltételeket – azaz a mennyiségeket és az egységárakat – a megrendelés időpontjában határozzák meg. Ezt a cáfolatot az is megerősíti, hogy a tűréshatárokon kívüli értékesítések egyikét sem vitatták a vevők, amint azt a (62) preambulumbekezdés is említi. Ennek alapján a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(65)

Az Özkan Demir azzal is érvelt, hogy a Bizottság nem támasztotta alá kellőképpen, hogy miért tért el a szokásos gyakorlatától, és az átváltás során miért a megbízás keltét vette figyelembe a számla kelte helyett. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy elegendő indokot szolgáltatott, amikor a lényegi értékesítési feltételek megállapításának időpontjára, a török líra leértékelődésére, valamint az ár- és ár-összehasonlítás hatására hivatkozva indokolta a kiigazítást. Mivel mind a belföldi, mind az uniós értékesítés ára külföldi pénznemben van meghatározva, a vételi megbízás kelte és a számla kelte közötti időkülönbség ügyletenként változik, és az uniós értékesítések esetében átlagosan hosszabb, mint a belföldi értékesítések esetében. Az árfolyam változása tehát befolyásolhatja az ár-összehasonlítást, és a tisztességes összehasonlítás megköveteli, hogy a török lírára történő átváltás során a Bizottság az értékesítés időpontját vegye figyelembe.

(66)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Özkan Demir megismételte azt az állítását, miszerint a Bizottság nem tett eleget a kiigazítással kapcsolatos rá háruló bizonyítási tehernek, és nem bizonyította, hogy az árfolyam változása milyen hatást gyakorol az árakra és az árak összehasonlíthatóságára. A Bizottság először is megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontjában előírt kiigazítás valutaátszámítás, amely lehetővé teszi a dömpingszámítását abban az esetben, ha a különböző pénznemekben megadott költségek és árak értékeit kell összehasonlítani. Az Özkan Demir nem vitatja a szóban forgó kiigazítás szükségességét. E kiigazítás keretében a Bizottságnak ki kell választania az átváltási árfolyam időpontját. A 2. cikk (10) bekezdésének j) pontja szerint „használható […] a vételi megbízás vagy a rendelés-visszaigazolás dátuma is, ha ezekkel az eladás főbb feltételeit pontosabban meg lehet állapítani.” A fentiekben és az ideiglenes rendelet (138) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint ebben a konkrét ügyben a vételi megbízás megfelelőbben határozza meg a lényegi értékesítési feltételeket. Az Özkan Demir az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben nem cáfolta ezt a tényt. A Bizottság megjegyezte, hogy a vizsgálati időszak alatt a török líra leértékelődése az euróhoz képest mintegy 74 %-os volt. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a megbízás és a számla kelte közötti eltérések jelentősek: belföldi értékesítés esetén 0 és 266 nap, az Unióba irányuló értékesítések esetében pedig 20 nap és 219 nap között mozognak. Ez azt jelenti, hogy ha a számla kelte szerinti átváltási árfolyamot alkalmazták volna, a vételi megbízás időpontjában meghatározott lényegi értékesítési feltételeket (például az árakat) a török líra leértékelődése miatt az ezen időpont és a számla kelte között beálló jelentős árfolyamváltozás torzította volna. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy az Özkan Demir külföldi pénznemeket használt belföldi és exportértékesítéseihez, ami azt mutatja, hogy a hazai pénznem értékelésének a külföldi pénznemekhez képest bekövetkező jelentős változásaira számított. Tehát maga a vállalat enyhítette a leértékelésnek a vételi megbízás időpontjában érvényes árakra, valamint a szóban forgó ár által a számlázás időpontjában biztosított bevételre gyakorolt hatását. Más szóval az Özkan Demir maga is devizaalapú mechanizmusokat alkalmazott annak érdekében, hogy megelőzze a vételi megbízásokban megállapított áraknak a török nemzeti valuta leértékelődésének hatására beálló torzulását.

(67)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően Özkan Demir egy korábbi vizsgálatra (10) hivatkozott, amelyben két török exportőr az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontja alapján devizaátváltási kiigazítást kért, és azt állította, hogy a Bizottság alacsonyabb bizonyítási küszöböt alkalmazott a valutaátszámítási kiigazítás „végrehajtása” során. A szóban forgó ügy tényállása alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy bizonyította: elegendő bizonyíték indokolja azt, hogy az ideiglenes rendelet (138) preambulumbekezdésében és a fenti (61)–(66) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a vételi nap árfolyamát tekintse a valutaváltás időpontjának. Ennek alapján a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(68)

Az Özkan Demir előadta továbbá, hogy mivel a Bizottság a megrendelés napját vette figyelembe, a vizsgálati időszak módosult, illetve a felhasznált adatkészlet hiányos volt. A Bizottság ezzel nem értett egyet, és úgy ítélte meg, hogy a vizsgálati időszak változatlan maradt. A Bizottság a vizsgálati időszakot következetesen alkalmazta, amikor a dömpingszámítást a vizsgálati időszakra eső számlakeltezésű ügyletek teljes sorozatát figyelembe véve határozta meg, illetve arra alapozta. A megrendelés keltének alkalmazása szigorúan az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontja szerinti kiigazításra korlátozódott.

(69)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Özkan Demir megismételte azt az állítását, miszerint a Bizottság hiányos adatkészleteket használt fel, mivel az értékesítés időpontja immár nem a számla kelte, hanem a megrendelés kelte volt. Az ehhez a ponthoz kapcsolódó új elemek hiányában a Bizottság az Özkan Demir állítását cáfoló (68) preambulumbekezdésre hivatkozott.

(70)

Észrevételeiben az Özkan Demir hivatkozott a részére kiadott dömpingellenes kérdőívben foglalt utasításokra is, azt állítva, hogy arra kapott utasítást, hogy „annak meghatározása során, hogy mely értékesítések esnek a vizsgálati időszakra, a számla keltét vegye figyelemebe mint az értékesítés időpontját”, és jelezte, hogy a megbízás keltének a számítások során történő alkalmazása ellentétes volt ezekkel az utasításokkal, és az adatkészlet változásához vezetett. Ugyanebben a tekintetben az Özkan Demir a Dominikai Köztársaság – Az acélrudakkal kapcsolatos dömpingellenes intézkedések (Costa Rica) (11) ügyre hivatkozott, ahol az Unió jelezte, hogy „a vizsgálatot végző hatóságoknak az azonos [vizsgálati időszak] exportárait és belföldi árait kell összevetniük, azonos kritériumok (pl. a számla kelte) alapján”. E tekintetben a Bizottság hivatkozik a (68) preambulumbekezdésre, amely megerősíti, hogy mind a belföldi értékesítések, mind az exportértékesítések esetében a számla kelte alapján határozzák meg a vizsgálati időszakot, míg az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontja szerinti kiigazításhoz a megbízás keltét veszik figyelembe. Ennek alapján a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(71)

mivel az Unióba irányuló exportértékesítések mindegyikére és a legtöbb belföldi értékesítésre euróban került sor, az Özkan Demir előadta, hogy a dömpingkülönbözet kiszámítását euróban lehetne elvégezni a valutaátszámítással kapcsolatos hatások elkerülése érdekében. Az Özkan Demir megjegyezte, hogy az alaprendelet nem tesz említést a dömpingkülönbözet kiszámítása során figyelembe vett pénznemről. A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy ez a módszer az előállítási költségeknek és bizonyos belföldi értékesítések eladási árának euróra történő átváltását is szükségessé tenné. Ezért helyénvalónak ítélte, hogy a dömpingszámításokat az exportáló ország pénznemében végezze el.

(72)

Ennek alapján a Bizottság elutasította az Özkan Demir állításait.

(73)

A panaszos előadta, hogy a valutaátszámítás alapjaként az ajánlattétel időpontját kell alapul venni (mely időpont megelőzi a megbízás keltét). Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontja azonban nem rendelkezik arról, hogy az átváltásra ilyen alapon lehetőség lenne. Ennél is fontosabb, hogy egy ajánlat nem tekinthető a két fél között a lényegi értékesítési feltételekre vonatkozóan létrejött megállapodásnak. Ezért a Bizottság elutasította a panaszos állítását.

(74)

Az Özkan Demir kiegészítő állításokat terjesztett elő arra az esetre, ha a Bizottság elutasítaná azokat az állításokat, melyeket az Özkan Demir a vételi megbízás keltének az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontja szerinti kiigazítás céljából történő felhasználására vonatkozóan tett.

(75)

Az első kiegészítő állítás azt tartalmazta, hogy a Bizottság ne vegye figyelembe azokat az ügyleteket, melyek esetében a vételi megbízás kelte a vizsgálati időszakon kívülre esik. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ennek a módszertannak az alkalmazása a vizsgálati időszakban kiszámlázott ügyletek jelentős részének figyelmen kívül hagyásához vezetne. A vizsgálati időszakot és a kapcsolódó ügyleteket a vizsgálat során nem lehetett megváltoztatni, amint arra – helyesen – az Özkan Demir is emlékeztetett beadványában. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(76)

A második kiegészítő állítás a dömpingszámítás negyedéves alapon történő elvégzését érintette.

(77)

Először is: az Özkan Demir ezt az állítását azzal indokolta, hogy Törökországban a vizsgálati időszak alatt nagy fokú leértékelődés és hiperinfláció következett be. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy nem állt fenn olyan lényeges különbség a belföldi értékesítés és az exportértékesítés mintázatai között, amely indokolná a negyedéves alapon történő számításokat. Valójában mind a belföldi értékesítés, mind pedig az exportértékesítés egyenletesen oszlott meg a negyedévek között: mind a belföldi, mind az exportpiacon a vizsgálati időszak harmadik negyedévében került sor a legnagyobb mennyiségek értékesítésére. Jóllehet a belföldi értékesítések és az exportértékesítések megoszlása között elkerülhetetlenül adódnak különbségek, a Bizottság csak kivételes helyzetekben térhet el az éves alapon történő megközelítéstől, és végezhet az éves alapon történő számítások helyett negyedéves alapon történő számításokat. A Bizottság nem figyelt meg ilyen kivételes helyzetet, ezen érvelés alapján tehát nem volt módosítható a módszertan.

(78)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően Özkan Demir megismételte ugyanazokat az állításokat, amelyek a (75) és a (76) preambulumbekezdésben szerepelnek. Az ehhez a ponthoz kapcsolódó új elemek hiányában a Bizottság az Özkan Demir állítását cáfoló (77) preambulumbekezdésre hivatkozott.

(79)

Ezenkívül az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását megelőzően az Özkan Demir a hiánypótlást kérő második levélre adott válaszában kifejezetten kijelentette, hogy jelen ügyben nem megfelelő a havi alapon történő számítás elvégzése. A Bizottság nem érti, hogy a negyedéves alapon történő dömpingszámítás miért lenne pontosabb, mint a havi alapon történő dömpingszámítás (mely utóbbi opciót az Özkan Demir elutasította). A havi alapon történő számításnak – legalábbis elméletben – még inkább semlegesítenie kellene a vizsgálati időszakban bekövetkezett jelentős költségnövekedés és/vagy a magas infláció, illetve a török líra leértékelődése által kiváltott hatásokat. A Bizottság nem kötelezhető arra, hogy eltérjen az alaprendeletben meghatározott szabványos módszertantól minden olyan esetben, amikor egy exportáló gyártó olyan más módszertan alkalmazását kéri, amellyel magasabb dömpingkülönbözet lenne megállapítható.

(80)

Továbbá – amint azt (77) preambulumbekezdés közli – valójában mind a belföldi értékesítés, mind pedig az exportértékesítés egyenletesen oszlott meg a negyedévek között: mind a belföldi, mind az exportpiacon a vizsgálati időszak harmadik negyedévében értékesítették a legnagyobb mennyiségeket. Ez azt mutatta, hogy az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban tisztességes összehasonlításra került sor, az egymáshoz képest – amennyire csak lehetséges – azonos időben történt értékesítések vonatkozásában. Ezen a következtetésen nem változtat az a tény, hogy – amint azt az Özkan Demir előadta – bizonyos terméktípusok exportértékesítéseinek és belföldi értékesítésének százalékos aránya negyedévenként kissé eltérő. Hozzá kell tenni, hogy az Özkan Demir által adott elméleti példák azt mutatják (12), hogy az értékesítések időzítésében megmutatkozó különbségek valóban relevánsak, de e példák máskülönben egyszerűsített képet adnak a valóságról, mivel például figyelmen kívül hagyják a török lírának az euróhoz képest bekövetkezett leértékelődését.

(81)

Ezenkívül a negyedéves alapon történő dömpingszámítás elvégzése csak nagyon korlátozott mértékben oszlatná el az Özkan Demir azon aggályát, hogy a Bizottság egyes belföldi értékesítéseket veszteségesként kezelt, holott a negyedéves vagy havi alapon történő számítások alkalmazása esetén azt állapította volna meg, hogy egy bizonyos időpontban igen korlátozott mértékben nyereségesek voltak. Még ha a Bizottság negyedéves alapon végezné is el a dömpingszámítást, a nyereségesnek tekintett belföldi értékesítések aránya nem lenne jelentősen magasabb (10 %-nál kisebb mértékben növekedne) az éves alapon történő dömpingszámítások alkalmazása során kapott értékekhez képest.

(82)

Ezért a Bizottság összességében arra a következtetésre jutott, hogy jelen ügyben nem volt elegendő ok arra, hogy eltérjen az éves alapú dömpingszámítástól, és más módszert alkalmazzon. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(83)

Másodszor: az Özkan Demir által beterjesztett utolsó kiegészítő állítás az volt, hogy a Bizottságnak újra kellett volna számítania a török lírában elkönyvelt, főként a fuvarozási költségekhez kapcsolódó kibocsátási költségeket, a számla kelte helyett a megrendelés napján érvényes átváltási árfolyam alkalmazásával, az eladási érték kiszámításával összhangban. A Bizottság megjegyezte, hogy a megrendelés napjának alkalmazása az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontja szerinti valutaátszámítás miatti kiigazításhoz kapcsolódott, míg a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségekhez kapcsolódó kiigazításokat az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének e) pontja szabályozza, amely szerint a számítást a felmerült költségek alapján kell végezni. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(84)

A vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított, költséget, biztosítást és fuvardíjat is tartalmazó ár (CIF-ár) százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(85)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (143)–(145) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(86)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (146)–(149) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(87)

A török kormány előadta, hogy a behozatalt minden egyes érintett ország esetében külön-külön kell vizsgálni. A török kormány szerint a Bizottság összesített elemzést végzett a behozatalról, „annak érdekében, hogy meg tudja határozni a behozatal növekedését, és intézkedéseket hozhasson”. A török kormány előadta továbbá, hogy az érintett országok piaci részesedésének 4 %-os növekedése nem minősül a WTO dömpingellenes megállapodásában meghatározott jelentős importnövekedésnek.

(88)

A Bizottság döntése, miszerint a Kínából és a Törökországból származó behozatalt összesítve vizsgálja, összhangban volt az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésével és a WTO dömpingellenes megállapodásának 3.3. cikkével. Mindkét cikk szerint két feltétele van annak, hogy a Bizottság összesített értékelést végezzen: „a) az egyes országokból érkező behozatalra megállapított dömpingkülönbözet magasabb az alaprendelet 9. cikk (3) bekezdésében [és a WTO dömpingellenes megállapodásának 5. cikk (8) bekezdésében] meghatározott minimum százaléklábnál és egyik ország importbehozatalának mennyisége sem elhanyagolható; továbbá b) az importtermékek közötti verseny feltételeit, valamint az importtermékek és a hasonló uniós [hazai] termékek közötti verseny feltételeit figyelembe véve a behozatal hatásainak összesített értékelése helyénvaló.”

(89)

A török kormány által említett „jelentős importnövekedés” nem képezi e feltételek részét. A török kormány nem vitatta, hogy a jelen ügyben e két elem mindegyike teljesült. A Bizottság ezért megerősítette az ideiglenes rendelet (150)–(153) preambulumbekezdésében foglalt következtetést, miszerint az összesített értékelés feltételei teljesültek.

(90)

Amint azt a (87) preambulumbekezdés megemlíti, a török kormány előadta, hogy az érintett országok piaci részesedésének 2019 és a vizsgálati időszak között bekövetkező, az ideiglenes rendelet 3. táblázatában bemutatott 4 %-os növekedése nem tekinthető jelentősnek. A WTO szerint azonban a „jelentős” szót az Oxford szótárban megadott definíció szerint kell értelmezni, és jelentése: „»figyelemreméltó, következményekkel járó, befolyással bíró«.” Ezenkívül a WTO dömpingellenes megállapodásának 3.2. cikke (amely egyenértékű az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdésével), amely szerint meg kell vizsgálni, hogy történt-e jelentős növekedés a dömpingelt behozatalban, „nem határoz meg minimális küszöbértéket arra vonatkozóan, hogy mi minősül »jelentős« növekedésnek; az, hogy a növekedés »jelentős-e«, az ügy sajátos körülményeitől függ.” (13).

(91)

A szóban forgó ügyben a Bizottság a 4 %-os növekedést jelentősnek ítélte, különösen arra tekintettel, hogy az érintett időszak előző éveiben jóval nagyobb növekedés volt tapasztalható. Amint azt az ideiglenes rendelet (157) preambulumbekezdése kifejti, a vizsgálati időszakban a 2020-as és 2021-es évhez képest alacsonyabb piaci részesedés az uniós piac olyan sajátos helyzetének tudható be, amely nem volt strukturális és valószínűsíthetően nem fog folytatódni a vizsgálati időszakot követően. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást, és megerősítette az ideiglenes rendelet (154)–(157) preambulumbekezdésében levont következtetését.

(92)

Az ideiglenes rendelet közzétételét követően az Özkan Demir vitatta a Bizottság által az áralákínálás kiszámításához alkalmazott módszert. Az Özkan Demir állítása szerint a Bizottság az uniós értékesítések esetében „kettős átváltást” hajtott végre, mivel az Özkan Demir számláin szereplő összegeket a megbízás napján érvényes átváltási árfolyamon átváltotta török lírára, majd más átváltási árfolyamon – azaz a számla hónapjában érvényes árfolyamon – visszaváltotta euróra. A Bizottság elismerte ezt a hibát, és elvégezte a szükséges korrekciót azáltal, hogy az Özkan Demir számláin szereplő (a kirakodás utáni CIF-értékhez igazított) euróösszegeket használta fel az importárak kiszámításához.

(93)

Ebből következően a Bizottság Törökország esetében a vizsgálati időszakra vonatkozóan az ideiglenes rendelet 4. táblázatában feltüntetett átlagos importárat is korrigálta, az alábbi táblázatnak megfelelően:

4. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(94)

E korrekciót követően Törökország átlagos alákínálási különbözete csekély mértékűvé vált, Törökország esetében 15,41 %-os alulértékesítési különbözettel. Amint azt az ideiglenes rendelet 4.3.3. szakaszában foglalt következtetés közli, a Bizottság megállapította az árlenyomás fennállását. Az igen nagy volumenű dömpingelt behozatal által az uniós piacra gyakorolt jelentős árnyomás miatt az uniós gazdasági ágazat nem tudta növelni értékesítési árait, hogy jövedelmezővé válhasson a figyelembe vett időszakban.

(95)

A török kormány feltette a kérdést, hogy a Bizottság figyelembe vette-e azokat a terheket, amelyek az importált acélból készült bulbavas tekintetében a vizsgálati időszakban az acéltermékekkel (14) – köztük az érintett termékkel – szemben hatályban lévő védintézkedések okoztak. Abban az esetben, ha a vámkontingens kimerül az acélból készült bulbavasat is tartalmazó termékcsoport esetében, az importőröknek a kontingensen felüli behozatal után 25 %-os védővámot kellene fizetniük.

(96)

A védővámok hatásának elemzése során a Bizottság figyelembe vette a védintézkedések ideiglenes jellegét, amint azt az ideiglenes rendelet (252) preambulumbekezdése kifejti. Emellett megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszak alatt az acélból készült bulbavas teljes uniós behozatalának mindössze 18,5 %-a után fizettek védővámot. Az erre az időszakra vonatkozóan rendelkezésre álló vámadatok azonban nem tették lehetővé a vizsgált termék és az acélból készült bulbavas közötti különbségtételt; ezek az adatok a jelenlegi vizsgálat termékkörén kívül eső méretű termékekre is kiterjednek. Mivel azonban a nagyobb méretű acélból készült bulbavasat nem gyártják az Unióban, valószínűsíthető, hogy ez a behozatal nagyobb részét tette ki, mint a vizsgált termék. Az együttműködő uniós felhasználó, a Fincantieri helyszíni ellenőrzése során szolgáltatott információk ezt megerősítették.

(97)

mivel 1. a Törökországból érkező importált acélból készült bulbavas több mint 80 %-a nem tartozott védővám hatálya alá, 2. valószínűsíthető, hogy azon acélból készült bulbavas nagy része, amely után védővámot fizettek, nem tartozott a jelenlegi vizsgálat hatálya alá, 3. nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a védintézkedések milyen hatást gyakorolnak a török exportáló gyártók által érvényesített exportárakra, és 4. a védintézkedések jellegüknél fogva ideiglenesek, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem indokolt a CIF-áraknak a védővámok figyelembevétele érdekében történő kiigazítása. A Kínából érkező acélból készült bulbavas behozatalára vonatkozó védintézkedések alkalmazását illetően megjegyzendő, hogy a vizsgálati időszak alatt egyik negyedévben sem merítették ki a kontingenseket.

(98)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a török kormány megismételte a védintézkedéseknek a kárkülönbözet kiszámítása során való figyelembevételével kapcsolatos észrevételeit. A török kormány szerint a védintézkedéseknek a számításba való beépítése potenciálisan a dömpingkülönbözet alá csökkentheti a kárkülönbözetet. Azonban – amint azt a (96)–(97) preambulumbekezdés megemlíti – a vizsgálati időszak alatt csak korlátozott exportvolumenre nézve voltak érvényben védintézkedések. Nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó korlátozott volumenre teljes mértékben kiterjed volna a 25 %-os védővám hatálya. Ezért valószínűtlen, hogy a védintézkedés bármilyen hatást gyakorolt volna az exportárakra.

(99)

Ezenkívül a Bizottsághoz nem érkezett bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a védintézkedések milyen hatást gyakoroltak az exportárakra. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a török kormány előadta, hogy sem a török kormány, sem a török exportőrök nem rendelkeznek információval a védintézkedéseknek az exportőrök által érvényesített árakra gyakorolt hatásáról, mivel csak az importőrök rendelkeznek ilyen információkkal. Azzal érveltek, hogy a Bizottságnak ehelyett importügyletekre és vám-árunyilatkozatokra kellene támaszkodnia. Az árakat azonban a szállítók és a vevők egymás között határozzák meg. Amennyiben a védővámok hatást gyakoroltak volna az exportárakra, ez a kérdés valószínűleg az ártárgyalások részét képezte volna. Az exportáló gyártók tehát jól ismernék az exportárakra gyakorolt hatásukat. Azonban egyetlen importőr vagy exportáló gyártó sem nyújtott be ilyen kiigazítás iránti kérelmet, és olyan bizonyítékot sem, amely felhasználható lenne az ilyen kiigazításhoz szükséges számításokhoz. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(100)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (164)–(167) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(101)

A török kormány kijelentette, hogy a Bizottság „feltételezi, hogy Lamonirul csődje a behozatal növekedésével és az állítólagos dömpinggel függ össze”, és hogy a Laminorul csődjének okait a Bizottságnak alaposan elemeznie kell. A török kormány ezen túlmenően feltette a kérdést, hogy a Bizottság a Laminorul adatait figyelembe vette-e a termelés, a kapacitás és a kapacitáskihasználási arányok tekintetében.

(102)

A Bizottság soha nem tett semmilyen állítást arra vonatkozóan, hogy mi volt a Laminorul csődjének az oka. A társaság csődje olyan tény volt, amelyet a Bizottság csak önmagában vett figyelembe. Amint azt az ideiglenes rendelet (11) és (12) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Laminorul a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat részét képezte, ezért a vállalatot belefoglalta adataiba és elemzésébe.

(103)

Amint azt az ideiglenes rendelet (12) preambulumbekezdése is kifejti, a Bizottság az ideiglenes rendelet több szakaszában is kifejezetten figyelembe a Laminorul adatainak az elemzésébe való bevonása által kiváltott hatásokat. Ugyanez volt a helyzet a termelés és a kapacitás esetében is, ahol az ideiglenes rendelet (169) és (170) preambulumbekezdésében a Bizottság szemléltette, hogy Laminorul figyelembevétele nélkül a termelési volumen és a kapacitáskihasználás a figyelembe vett időszak alatt csökkent, miközben a kapacitás stabil maradt. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(104)

Egyéb kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra került az ideiglenes rendelet (168)–(170) preambulumbekezdésében foglalt következtetés.

(105)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (171)–(172) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(106)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet a (173) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(107)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (174)–(176) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(108)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (177)–(178) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(109)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (179)–(181) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(110)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (182)–(183) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(111)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (184)–(185) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(112)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (186)–(190) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(113)

A fentiek figyelembevételével, valamint egyéb kapcsolódó állítások és észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (191)–(198) preambulumbekezdését a Bizottság megerősítette.

(114)

A török kormány előadta, hogy Törökország piaci részesedése a szóban forgó időszakban csökkent, és a vizsgálati időszakban a 2019. évi szint alá esett vissza. A török kormány ezen túlmenően arra is rámutatott, hogy az uniós gyártó képes volt arra, hogy a termelési költségeket meghaladó áremelkedéssel növelje értékesítéseit. A török kormány véleménye szerint ez azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat nem versenyképes.

(115)

A Bizottság azonban megállapította, hogy Törökország piaci részesedése 2020-ban és 2021-ben is meghaladta a 2019. évi szintet, és a vizsgált időszakban csak kis mértékben maradt el attól. Amint azt a (91) preambulumbekezdés és az ideiglenes rendelet (157) preambulumbekezdése már kifejtette, a piaci részesedés vizsgálati időszak alatti enyhe csökkenése nagyrészt egy ugyanezen időszakban bekövetkezett nem strukturális eseményhez kapcsolódott, amelyről valószínűsíthető volt, hogy nem fog folytatódni a vizsgált időszakot követően. Mindenesetre, tekintettel arra, hogy a kárelemzéshez a Bizottság összesítette a Törökországból és a Kínából származó behozatalt, a török behozatalt érintő konkrét változások nem relevánsak.

(116)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően Törökország kormánya azzal érvelt, hogy a Bizottság helytelenül jár el, amikor „figyelmen kívül hagyja az uniós gazdasági ágazat mutatóinak pozitív tendenciáját mint a piac nem strukturális elemét, és amikor azt állítja, hogy a gazdasági ágazatot jelentős kár éri”. Ugyanakkor – amint az az ideiglenes rendelet 4.4.4. szakaszában foglalt, a kárra vonatkozó következtetésekből egyértelműen kitűnik – az uniós gazdasági ágazat mutatóiban nem volt megfigyelhető pozitív tendencia. A török kormány által említett nem strukturális piaci elemek csak az Unió piaci részesedésének 2020 és a vizsgálati időszak között bekövetkező növekedését érintették, amely, amint azt kifejtésre került, valószínűleg ideiglenes jellegű. Hozzá kell tenni azt is, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a vizsgálati időszakban még mindig alacsonyabb volt, mint 2019-ben, az érintett időszak elején.

(117)

A török kormány által említett, az előállítási költségeket meghaladó áremelkedést illetően megjegyzendő, hogy az Unióban az átlagos értékesítési egységár a teljes vizsgálati időszak alatt következetesen az előállítási költségek alatt maradt. Amellett, hogy a Bizottság elemzése nem korlátozódott a török behozatalra, hanem azt a kínai behozatallal együtt vizsgálta, a Bizottság megjegyezte, hogy a Törökországból és a Kínából érkező olcsó dömpingelt behozatal folyamatos beáramlása megakadályozta az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy árait a nyereséges helyzet eléréséhez szükséges szintre emelje. Ezt egyik érdekelt fél sem vitatta. A Bizottság ezért elutasította a török kormány állítását.

(118)

A fentiek figyelembevételével, valamint egyéb észrevételek hiányában az az ideiglenes rendelet (200)–(206) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(119)

A török kormány sürgette, hogy a Bizottság vizsgálja meg más tényezők – például a technológiai változások, a fogyasztói preferenciák és a nem dömpingelt behozatal által gyakorolt versenykényszer – hatását, amelyeket véleményük szerint a Bizottság nem vett figyelembe az elemzés elvégzése során.

(120)

Először: nem volt egyértelmű, hogy a török kormány milyen technológiai változásokra hivatkozott, és erre vonatkozóan egyik érdekelt fél sem nyújtott be bizonyítékot.

(121)

Másodszor: az ideiglenes rendelet 2.3. szakaszában szereplő elemzés figyelembe vette az importált, acélból készült bulbavassal, illetve az Unióban gyártott, acélból készült bulbavassal kapcsolatos fogyasztói preferenciák hatását. A szóban forgó szakasz kifejti, hogy az érintett országokban gyártott, illetve az Unióban gyártott, acélból készült bulbavas ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, valamint az alapvető felhasználási területek is megegyeznek. Előfordulhat, hogy léteznek vevői preferenciák, azonban azok nem játszanak szerepet sem a dömping-, sem a kárelemzésben. Mindenesetre a bevezetett intézkedéseknek nem célja, hogy egyes feleket előtt elzárja a piacot, vagy hogy egyes feleket eltávolítson a piacról. Ez az érv tehát irreleváns.

(122)

Harmadszor: az ideiglenes rendelet 5.2.1. szakasza részletesen elemezte a nem dömpingelt behozatal által kiváltott versenykényszert. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az acélból készült bulbavas Egyesült Királyságban zajló gyártásának sajátosságai és a viszonylag magas importárak miatt az említett behozatal által gyakorolt versenykényszer nem gyengítette az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár és az érintett országokból származó dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(123)

Az együttműködő uniós felhasználó, a Fincantieri előadta, hogy a Bizottság alábecsülte a Laminorul csődjének és a Covid19-világjárványnak az uniós gazdasági ágazat teljesítményére gyakorolt hatását. A Fincantieri véleménye szerint a Bizottság tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy ezek a tényezők nem alkalmasak arra, hogy gyengítsék az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár és az érintett országokból származó dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést. E tekintetben a Fincantieri különösen a Laminorul csődjét jelölte meg az uniós gazdasági ágazat egésze által elszenvedett kár okaként.

(124)

Azonban – amint azt a (103) preambulumbekezdés kifejti – az ideiglenes rendelet egészéből kitűnik, hogy a kár attól függetlenül fennállt, hogy a Bizottság a kárelemzés során figyelembe vette-e a Laminorult vagy sem. Az adatok alapján egyértelmű: nem állítható, hogy „az uniós gazdasági ágazat 2019. évi teljesítményének negatív mutatóit” – vagy akár a szóban forgó időszak többi részében megfigyelhető negatív mutatóit – „főként, ha nem kizárólagosan” a Laminorul csődje okozta, amint azt a Fincantieri előadja.

(125)

Például – függetlenül attól, hogy a Bizottság figyelembe vette-e a Laminorult, vagy sem – a kapacitáskihasználási ráta 2019-ben 50 % alatt volt (az ideiglenes rendelet (170) preambulumbekezdése), a piaci részesedés nem érte el az 50 %-ot ((171) és (172) preambulumbekezdés), az átlagos uniós értékesítési ár az előállítási költség alatt maradt (az ideiglenes rendelet 8. táblázata), a panaszos veszteséges volt (az ideiglenes rendelet 11. táblázata), és a beruházások megtérülése negatív volt (szintén a 11. táblázat). Amint azt az ideiglenes rendelet 4.4.4. szakasza is megállapította, ez a negatív kárhelyzet egybeesett az érintett országokból származó jelentős mennyiségű dömpingelt behozatallal.

(126)

A Fincantieri hivatkozott továbbá az ideiglenes rendelet (172) preambulumbekezdésében foglalt állításra, amely szerint a Laminorul értékesítésének egy részét más uniós gyártók értékesítése helyett a behozatal váltotta fel.

(127)

E tekintetben a Fincantieri először is előadta, hogy az uniós gyártók továbbra is az uniós hajógyártási ágazat elsődleges beszerzési forrásának számítanak.

(128)

Másodszor: a Fincantieri szerint az a tény, hogy az Olifer s.p.l. uniós gyártó (a továbbiakban: Olifer) nem jelentkezett, azt mutatja, hogy az érintett országokból származó behozatal nem befolyásolta hátrányosan a gazdasági helyzetét. A Fincantieri véleménye szerint ez azt mutatja, hogy a probléma a panaszosnál, a Losalnál keresendő. A Fincantieri előadta, hogy a Losal üzleti modelljét súlyos strukturális hiányosságok jellemzik. A Fincantieri szerint a Losal ugyanazokkal a strukturális és logisztikai problémákkal küzdött, mint amelyek a Laminorul csődjéhez vezettek, és amelyek az érintett országokból származó behozataltól független tényezők következményei voltak.

(129)

Jóllehet az uniós gyártók valóban fontos beszerzési forrást jelentettek az uniós hajógyártási ágazat számára, a vizsgálati időszak alatt a piac [57,0–64,0 %-át] a Törökországból és a Kínából érkező behozatal szolgálta ki. Tehát az uniós hajógyártók számára az elsődleges beszerzési forrás az érintett országok alkották, nem pedig az uniós gazdasági ágazat.

(130)

A Bizottságnak nincsenek információi arról, hogy az Olifer miért nem működött együtt, de az egyik lehetséges ok például az, hogy a vizsgálatban való együttműködés idő- és munkaigényes, ami nem elhanyagolható szempont, különösen az Oliferhez hasonló kis- és középvállalkozások esetében. További lehetséges ok, hogy az Olifer esetleg tartott attól, hogy konfliktusba kerül fő ügyfeleivel (melyek egyike a Fincantieri). Mindenesetre nem volt bizonyíték arra, hogy az Olifer együttműködésének hiánya az Olifer gazdasági helyzetére utalt volna. Hozzá kell tenni azt is, hogy az uniós felhasználói oldalon csak a Fincantieri működött együtt a vizsgálatban. Ha a Fincantieri érvelése az Olifer esetében megállná a helyét, akkor ugyanez lenne elmondható az uniós hajógyártási ágazatról is, amely a Fincantieri mellett számos más társaságból áll. Ezenkívül a Bizottság elemzése az ideiglenes rendelet 4.4.2. szakaszában meghatározott makrogazdasági mutatókon is alapult, mely elemzés szempontjából nincs jelentősége annak, hogy melyek felek működtek együtt, és melyek nem.

(131)

Ami azt az állítást illeti, miszerint a Losal jelenlegi helyzete a Laminorul esetében a csődöt megelőzően megfigyelhető strukturális problémáknak volt betudható, megjegyzendő, hogy a Bizottság nem volt abban a helyzetben, hogy a két vállalat helyzetét összehasonlítsa. A nyilvánosan hozzáférhető információk, valamint a Losal és a Fincantieri által tett észrevételek azt mutatták, hogy a Laminorul mélyrepülésének, majd végül csődjének okairól nincs konszenzus.

(132)

A Losal és a Fincantieri által szolgáltatott információkból mindenesetre az derült ki, hogy a vizsgálati időszak alatt valóban voltak problémák a Losal általi szállításokkal kapcsolatban. Ugyanakkor mind a Fincantieri által az eljárás megindításakor benyújtott beadványban, mind pedig a Losal által a helyszíni ellenőrzés során tett nyilatkozatok alapján úgy tűnt, hogy e problémák két konkrét megbízásra korlátozódtak, és azoknak is csak egy részét érintették. A problémák elsősorban a fuvarozási problémáknak tudhatók be, amelyeket bizonyos fuvarozási vállalatok sztrájkja okozott, valamint annak, hogy nehezen találhatók olyan vállalatok, amelyek vállalnak fuvarozást olaszországi Palermóba. Mindenesetre ezt követően külön rendszert vezettek be a Fincantieri számára, amely lehetővé tette a felhasználó számára, hogy heti rendszerességgel kövesse nyomon megbízásainak státuszát. Hozzá kell tenni, hogy a Fincantieri csak egy volt a Losal számos ügyfele közül (bár fontos ügyfél volt), és egyetlen másik ügyfél/felhasználó sem jelentkezett ezen állítás alátámasztására.

(133)

A Fincantieri előadta továbbá, hogy a Losal nem rendelkezett a szokásos folyamatos gyártási ütemtervvel, és csak akkor kezdte meg a gyártást, amikor ügyfelei jelentős számú megbízást adtak le. A Losalban tett helyszíni ellenőrző látogatás során gyűjtött bizonyítékok alapján azonban ez az állítás nem állta meg a helyét.

(134)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Fincantieri megismételte a Losal strukturális problémáival kapcsolatos észrevételeit, és kijelentette, hogy a Bizottság alulértékelte az e jelenségek által a Fincantierire gyakorolt hatást. Ezenkívül a Fincantieri megismételte azon állítását, miszerint a negatív teljesítmény az érintett országokból érkező behozataltól független tényezők következménye. E kijelentések alátámasztására új elemeket nem terjesztett elő.

(135)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Fincantieri által a Laminorul csődjének hatásával, valamint a panaszost érintő strukturális és logisztikai problémákkal kapcsolatban felhozott érvek nem alkalmasak arra, hogy gyengítsék az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár és az érintett országokból származó dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(136)

A (122) preambulumbekezdésben tárgyaltakon túli kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (207)– (211) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(137)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (212)–(214) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(138)

Mind a török kormány, mind a Fincantieri megismételte azon állítását, miszerint a Covid19-világjárvány fontos szerepet játszott az uniós gazdasági ágazat negatív helyzetében, különös tekintettel az értékesítési volumenre gyakorolt hatásra. Mivel sem a török kormány, sem a Fincantieri nem említett új elemeket az ideiglenes rendelet (215) és (216) preambulumbekezdésében már tárgyaltakhoz képest, a Bizottság megerősítette az említett preambulumbekezdésekben foglalt következtetést.

(139)

A török kormány megismételte a megemelkedett energiaárak által az uniós gazdasági ágazat kárhelyzetére gyakorolt hatásra vonatkozó állítását. Mivel a török kormány nem állt elő új érvekkel a (217)–(220) preambulumbekezdésben már tárgyaltakhoz képest, a Bizottság megerősítette az említett preambulumbekezdésekben foglalt következtetést.

(140)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (221)–(225) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(141)

A Bizottság az érdekelt felek észrevételeinek figyelembevételével az egyéb tényezők hatását is értékelte, és arra a következtetésre jutott, hogy e tényezők nem gyengítették az ok-okozati összefüggést. Az olyan tényezők, mint a Laminorul csődje, a Covid19-világjárvány vagy a különböző felek által hivatkozott bármely más tényező valóban hatással lehetett az uniós gazdasági ágazat teljesítményére. Ezek a tényezők azonban nem magyarázták meg az uniós gazdasági ágazat által a figyelembe vett időszak egésze és különösen a vizsgálati időszak alatt elszenvedett árlenyomást. Rendes versenykörnyezetben az uniós gazdasági ágazatnak képesnek kell lennie arra, hogy értékesítési árait nyereséges szintre emelje, vagy legalábbis olyan szintre, amellyel a termelési költségei fedezhetők. A fent említett tényezők esetleges hatásával nem magyarázható az, hogy az uniós gazdasági ágazat erre nem volt képes.

(142)

Ezért a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (226)–(228) preambulumbekezdésében levont következtetését.

(143)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (229)–(235) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(144)

Az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében, valamint tekintve, hogy a Bizottság az előzetes tájékoztatási időszakban nem vette nyilvántartásba a behozatalokat, a Bizottság elemezte a behozatali volumenek alakulását annak meghatározása érdekében, hogy az ideiglenes rendelet 1.2. szakaszában ismertetett előzetes tájékoztatási időszakban jelentősen növekedtek-e a vizsgálat tárgyát képező behozatalok, valamint annak érdekében, hogy az e növekedésből fakadó további kárt figyelembe vegye a dömpingkülönbözet meghatározása során.

(145)

A Surveillance 2 adatbázis adatai szerint az előzetes tájékoztatási időszak négy hete alatt a Kínából érkező behozatal volumene 831,8 %-kal, a Törökországból érkező behozatal volumene pedig 13,7 %-kall volt nagyobb, mint a vizsgálati időszakban tapasztalt, négy hétre vetített átlagos behozatali volumen. Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy az előzetes tájékoztatási időszakban mindkét ország esetében bekövetkezett a vizsgálat tárgyát képező behozatalok jelentős növekedése.

(146)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése alkalmazásában a behozatal megnövekedését lényeges súlyosbító körülménynek indokolt tekinteni, ezért a behozatal megnövekedése miatti további kár számszerűsítése érdekében a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket a behozatali volumen megnövekedése alapján kiigazította. Ennek érdekében a Bizottság az előzetes tájékoztatási időszak négy hetében a Kína esetében tapasztalt [1 400 – 1 800] tonna behozatali volumen és a Törökország esetében tapasztalt [2 100 – 2 500] tonna behozatali volumen, valamint a vizsgálati időszak 52 hetében tapasztalt behozatali volumen összegét elosztotta a vizsgálati időszakban tapasztalt behozatali volumen 56 hétre extrapolált értékével, és az így kapott hányadost vette figyelembe szorzótényezőként. A hányados értéke 59,3 %-ra adódott Kína esetében és 1 %-ra Törökország esetében, tehát ilyen mértékű további kárt okozott a behozatal további megnövekedése. Az ideiglenes kárkülönbözetet tehát a Bizottság megszorozta ezzel a tényezővel.

(147)

Amint azt a (92) és (94) preambulumbekezdés ismerteti, a Bizottság felülvizsgálta a kárkülönbözetet. Így a kár megszüntetéséhez szükséges végleges szint az együttműködő exportáló gyártók és az összes többi vállalat esetében a következőképpen alakult:

(148)

A fenti értékelést követően a végleges dömpingellenes vámokat az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban az alábbiak szerint indokolt megállapítani:

(149)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (238)–(241) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(150)

A Fincantieri előadta, hogy az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak alatt végig rendelkezett szabad kapacitással, nem feltétlenül bizonyítja, hogy az uniós gazdasági ágazat ténylegesen többet tudott volna termelni. A Fincantieri kifogásolja továbbá, hogy a Bizottság feltételezte, hogy a kereslet stabil marad, miközben a Covid19-világjárvány súlyosan érintette a fogyasztást. Hozzá kell tenni, hogy a Fincantieri láthatólag úgy vélte, hogy a Bizottság az ideiglenes rendeletben azt állította, hogy az uniós gyártók képesek voltak elegendő mennyiséget termelni ahhoz, hogy kielégítsék a hajógyártási ágazat szükségleteit. Hasonlóképpen, a török kormány megkérdőjelezte, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása elegendő-e a belföldi felhasználás kielégítéséhez.

(151)

A Bizottság a Losal ellenőrzött adatai és az Oliferre vonatkozóan rendelkezésre álló információk alapján megállapította, hogy jelentős szabad kapacitás állt rendelkezésre. Az uniós gazdasági ágazat az acélból készült bulbavas gyártására való kapacitásának kevesebb mint a felét használta fel. Gazdasági szempontból nem logikus, hogy egy szereplő több terméket gyártson és értékesítsen, de ténylegesen ne növelje a termelést, kivéve, ha a termék iránt nincs elegendő kereslet. Az ellenőrzött tények alapján egyértelmű volt, hogy az uniós gazdasági ágazat képes és hajlandó volt nagyobb mennyiségű acélból készült bulbavasat szállítani vevőinek.

(152)

A Bizottság azonban soha nem állította, hogy az uniós gazdasági ágazat képes lenne elegendő acélból készült bulbavasat szállítani ahhoz, hogy teljes mértékben ki tudja szolgálni az uniós hajógyártási ágazatot. Amint az az ideiglenes rendelet 2. és 5. táblázatában szereplő adatokból egyértelműen kiderült, az uniós felhasználás az érintett időszakban következetesen meghaladta az uniós termelési kapacitást. Az ideiglenes rendelet (246) preambulumbekezdése azt is egyértelműen megállapította, hogy a dömpingellenes intézkedések célja nem az, hogy elzárják az uniós piacot a harmadik országokból érkező behozatal elől, hanem hogy megszüntessék a kárt okozó dömping kereskedelmet torzító hatásait. Az azonban, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta teljes mértékben kielégíteni az uniós keresletet, nem jelenti azt, hogy lehetővé kellene tenni az acélból készült bulbavas dömpingelt áron történő behozatalát. Ez a következtetés a kereslet alakulásától független. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(153)

A Fincantieri vitatta továbbá az ideiglenes rendelet (249) és (250) preambulumbekezdésében foglalt állítást – miszerint az uniós gyártók átértékelhetik beruházási stratégiájukat, és a többi, jelenleg jövedelmezőbb gyártósoraikra összpontosíthatnak –, mondván az uniós gazdasági ágazat megszűnésének kockázata pusztán hipotetikus, és azt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. Ha azonban egy iparág folyamatosan veszteséges, és nincs lehetőség arra, hogy olyan szintre emelje az árakat, amely lehetővé tenné számára a költségei fedezését – nem beszélve az észszerű nyereség eléréséről – nagyon valószínűtlen, hogy ez a helyzet hosszabb ideig fennmaradjon.

(154)

Ezen túlmenően az sem valószínű, hogy az érintett országokból származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes intézkedések bevezetése „drasztikusan csökkentené a rendelkezésre álló beszállítók körét”, amint azt a Fincantieri állította. Amint azt maga a Fincantieri is említette, az uniós gazdasági ágazat kapacitása nem elegendő a teljes kereslet kielégítéséhez, ami azt jelenti, hogy továbbra is szükség van az acélból készült bulbavas diverzifikált kínálatára. Ismert, hogy világszerte csak néhány olyan szereplő van, amely foglalkozik acélból készült bulbavas beszállításával; ilyen főbb szereplő a két uniós gyártó, az Özkan Demir és a Longteng. Az acélból készült bulbavas költségeinek növekedése nem csökkenti majd az e beszállítóktól érkező behozatal iránti igényt. Ez annál is inkább így van, mivel – amint azt a Fincantieri állította – az acélból készült bulbavas iránti kereslet növekvő tendenciát mutat. Abban sem akadályozza majd meg az uniós vevőket, hogy acélból készült bulbavasat importáljanak, habár a költségek magasabbak lesznek. Bár az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Longteng előadta, hogy a Kínát érintő dömpingellenes vámok szintje miatt ellehetetlenülne a Kínából érkező behozatal, az érdekelt felek egyike sem nyújtott be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a dömpingellenes vámok kivetése ellehetetlenítené az acélból készült bulbavas Kínából vagy Törökországból történő behozatalát. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(155)

E tekintetben a Fincantieri azt is állította, hogy a dömpingellenes vámok kivetése egyértelműen hátrányosan érintené a felhasználókat, mivel az intézkedések hatása nem elhanyagolható, és a hajógyárak nem tudják áthárítani a költségnövekedést a végső fogyasztóikra.

(156)

A Fincantieri rámutatott arra, hogy a Fincantieri csoport 2022-ben 323 millió EUR összegű nettó veszteséget könyvelt el, és ezért az acélból készült bulbavas költségnövekedésének negatív hatása jelentős lenne. A Fincantieri által e vizsgálat keretében benyújtott és a helyszínen ellenőrzött kérdőívre adott válasz azonban jelentős, [8–10 %-os] nyereséget mutatott mind 2021-ben, mind pedig a vizsgálati időszak alatt a Fincantieri S.p.A. vállalat az acélból készült bulbavasat magukban foglaló termékek esetében. A Fincantieri 2022. évi pénzügyi beszámolója (15) azt mutatta, hogy a Fincantieri csoport 2021-ben még mindig nyereséges volt. A 2022. évi jelentős veszteségek nagyrészt és láthatólag olyan rendkívüli és nem ismétlődő bevételekhez és kiadásokhoz kapcsolódtak, amelyek nem állnak összefüggésben a vizsgált termékkel (ilyenek például az értékvesztés miatti veszteségek, az egyéb immateriális javak és a jogviták).

(157)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Fincantieri előadta, hogy az uniós kár értékelése szempontjából irreleváns, hogy ezek a veszteségek kapcsolódtak-e a vizsgált termékhez vagy sem. Azonban még ha a Bizottság el is fogadná ezt az érvet, az nem változtatna azon, hogy a Fincantieri által hivatkozott veszteségek a Fincantieri csoportot, nem pedig az ellenőrzésnek alávetett olasz Fincantieri S.p.A. társaságot érintették. A Fincantieri csoport számos nem uniós jogalanyt foglalt magában, köztük hajógyárakat, dokkokat és ázsiai, óceániai, illetve észak- és dél-amerikai leányvállalatokat. Ha a Bizottság a csoport eredményeit az uniós szervezetek pénzügyi életképességére utaló jelzésnek tekintené, az legalábbis pontatlan és helytelen következtetésekhez vezetne.

(158)

Emellett a Fincantieri észrevételeiben kijelentette, hogy „a Bizottság nem bizonyítja, hogy a 2022. évi veszteségek »rendkívüli és nem ismétlődő bevételekhez« kapcsolódtak volna”. Azonban magának a Fincantieri csoportnak a 2022. évi pénzügyi beszámolója említi a következőket: „a nettó eredményt befolyásolták a következő tényezők: a korábbi pénzügyi években az azbesztnek való kitettséget érintő vitákhoz kapcsolódó, rendkívülinek értékelt költségek (52 millió EUR), az immateriális javak értékvesztése (164 millió EUR), az ellentételezési megállapodásokból eredő kötelezettségek nemteljesítésével kapcsolatos valószínűsíthető kockázatok (20 millió EUR) és egyéb díjak (2 millió EUR)” (16). A Fincantieri csoport 2023 első felére vonatkozó pénzügyi beszámolója (17) azt is kimutatta, hogy ezek a költségek nagyrészt már nem játszottak szerepet, és a Fincantieri csoport 2023. június végére 22 millióra csökkentette veszteségeit. A kilátások szintén kedvezőek voltak, tekintettel az üdülési célú hajóutak ágazatának a Covid19-járvány utáni fellendülésére, valamint a globális politikai helyzet miatt a védelem területén és a tengeri szélenergia-termelés területén megnövekedett beruházásokra.

(159)

Hozzá kell tenni azt is, hogy a Fincantieri által említett dömpingellenes vámok többletköltsége a vállalat összköltségének csak nagyon kis részét tenné ki. Amint azt az ideiglenes rendelet (248) preambulumbekezdése említi, az acélból készült bulbavas költsége a Fincantierinél jelentkező előállítási költség elhanyagolható részét (kevesebb mint 0,5 %-át) tette ki az acélból készült bulbavasat tartalmazó termékek esetében. Észszerűen nem lehet azzal érvelni, hogy a teljes termelési költség ilyen kis részében beálló növekedés hátrányosan érintené a felhasználókat.

(160)

A Fincantieri előadta, hogy a költségnövekedést nem áll módjában áthárítani a végső fogyasztókra, mivel a hajótulajdonossal kötött szerződés megkötését követően nincs lehetőség a szerződéses feltételek újratárgyalására vagy kiigazítására. Azonban – amint azt a (156) preambulumbekezdés megemlíti – a vállalat kérdőívre adott válaszaiból egyértelműen kiderült, hogy a nyersanyag- és energiaköltségeknek az elmúlt években bekövetkezett növekedése ellenére nyereséges maradt. Az, hogy a felhasználónak módjában áll-e áthárítani vevőire a dömpingellenes vámok kivetése miatti áremelkedést, nem releváns annak a kérdésnek a szempontjából, hogy a Fincantieri képes-e magára vállalni az áremelkedést. Ezenkívül nem volt olyan bizonyíték, amely azt támasztotta volna alá, hogy a megnövekedett költségeket ne lehetne a hajógyártók ügyfeleire hárítani a jövőbeli szerződések esetében. Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a Fincantieri nem terjesztett elő új elemeket e kérdéssel kapcsolatban. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(161)

A fentiek alapján a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (253) preambulumbekezdésében közölt következtetését, miszerint nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján arra lehetne következtetni, hogy az acélból készült bulbavas érintett országokból származó behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése ellentétes lenne az uniós érdekkel.

(162)

A dömpinggel, a dömpingből származó kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések mértékével és az uniós érdekkel kapcsolatban az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban levont következtetéseket figyelembe véve végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(163)

A fentiek alapján a végleges dömpingellenes vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(164)

Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Így ezek az értékek a vizsgálat során az e vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek így kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott vizsgált termék behozatalára vonatkoznak. Azok az érintett importált termékek, melyeket az e rendelet rendelkező részében külön nem említett egyéb vállalatok gyártanak, ideértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló egységeket is, nem részesülhetnek e vámok előnyeiből, ezekre a „minden más vállalatra” alkalmazandó vámok vonatkoznak.

(165)

Ha a későbbiek folyamán egy vállalat módosítja a jogalany nevét, kérelmezheti az egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (18). A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság rendeletet tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(166)

Amint azt a (95)–(97) preambulumbekezdés kifejti, az acélból készült bulbavas a védintézkedés hatálya alá tartozó acéltermékek egyik kategóriájába tartozik (19). Emiatt abban az esetben, ha a védintézkedés keretében megállapított vámkontingenseket túllépik, ugyanazon behozatalokra a vámkontingens túllépése esetén fizetendő vámot és a dömpingellenes vámot egyaránt meg kell fizetni. Mivel a dömpingellenes intézkedések és a védintézkedések ilyen jellegű kumulatív hatásai a kívánatosnál nagyobb mértékben befolyásolhatják a kereskedelmet, a Bizottság úgy határozott, hogy a védővám kivetésének időtartamára megakadályozza a dömpingellenes vámnak és az érintett termék után a vámkontingens túllépése esetén fizetendő vámnak az egyidejű alkalmazását.

(167)

Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha az érintett termékre alkalmazandóvá válik az (EU) 2019/159 bizottsági végrehajtási rendelet (20) 1. cikkének (6) bekezdése alapján a vámkontingens túllépése esetén fizetendő vám, és e vám vámtétele nagyobb az e rendelet szerinti dömpingellenes vámoknál, kizárólag a szóban forgó cikk alapján a vámkontingens túllépése esetén fizetendő vámot kell beszedni. A védintézkedések és a dömpingellenes vámok egyidejű alkalmazásának időszakában az e rendelet alapján kivetett vámok beszedését fel kell függeszteni.

(168)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket az e rendeletben megállapított mértékéig véglegesen be kell szedni.

(169)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (21) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletében előírt visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatláb egy százalékponttal megnövelt értékének megfelelő késedelmi kamat fizetendő.

(170)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,