<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-282/19</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62019CC0282</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:217">EU:C:2021:217</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>23</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>23</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Tanchev főtanácsnok indítványa – C‑282/19. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">GILDA‑UNAMS és társai</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Evgeni Tanchev</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok Indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20210318">2021. március 18.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: angol.</P></NOTE></P></TI><STI><P>C‑282/19. sz. ügy</P><P>YT,</P><P>ZU,</P><P>AW,</P><P>BY,</P><P>CX,</P><P>DZ,</P><P>EA,</P><P>FB,</P><P>GC,</P><P>IE,</P><P>JF,</P><P>KG,</P><P>LH,</P><P>MI,</P><P>NY,</P><P>PL,</P><P>HD,</P><P>OK</P><P>kontra</P><P>Ministero dell’Istruzione, dell’Università e della Ricerca – MIUR,</P><P>Ufficio Scolastico Regionale per la Campania,</P><P>a Federazione GILDA‑UNAMS</P><P>részvételével</P><P><HT TYPE="NORMAL">(a Tribunale di Napoli [nápolyi bíróság, Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal iránti kérelem</KEYWORD><KEYWORD>Határozott ideig tartó munkaviszony</KEYWORD><KEYWORD>1999/70/EK irányelv</KEYWORD><KEYWORD>Az állami szektorban foglalkoztatott katolikus hitoktatókkal kötött szerződések</KEYWORD><KEYWORD>A határozott időre szóló szerződések visszaélésszerű igénybevételének megakadályozására irányuló intézkedések hiánya</KEYWORD><KEYWORD>Az 1999/70/EK irányelv mellékletét képező keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja</KEYWORD><KEYWORD>A határozott időre szóló szerződések megújítását alátámasztó objektív<?PAGE NO="2"?> okok</KEYWORD><KEYWORD>Jogorvoslatok</KEYWORD><KEYWORD>Az EUMSZ 17. cikk vallási csoportok jogállásáról szóló (1) bekezdése</KEYWORD><KEYWORD>Az Alapjogi Charta 20., 21. és 47. cikke</KEYWORD><KEYWORD>Az uniós jog alkalmazásának alkotmányos akadályai</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A Tribunale di Napoli (nápolyi bíróság, Olaszország; a továbbiakban: a kérdést előterjesztő bíróság) által előterjesztett jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a határozott időre szóló munkaszerződések Olaszország közszférájában történő igénybevételére és a határozatlan időre szóló szerződéssé történő átalakításukat kizáró nemzeti szabályokra vonatkozó ügyek sorába illeszkedik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>Lásd különösen: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20060907">2006. szeptember 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Marrosu és Sardino</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑53/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:517">EU:C:2006:517</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20060907">2006. szeptember 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Vassallo</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑180/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:518">EU:C:2006:518</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180307">2018. március 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Santoro</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑494/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:166">EU:C:2018:166</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Lásd még: <DATE ISO="20100316">2010. március 16‑i</DATE> <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Affatato</NAME.CASE> végzés (<NO.CASE>C‑3/10</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:574">EU:C:2010:574</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), valamint a 3. lábjegyzetben hivatkozott ítéletek. A magánszektorban történő foglalkoztatással összefüggésben felmerülő ügyek tekintetében lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140703">2014. július 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Fiamingo és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑362/13, C‑363/13 és C‑407/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2044">EU:C:2014:2044</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181025">2018. október 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Sciotto</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑331/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:859">EU:C:2018:859</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Megjegyzendő, hogy ez utóbbi ítélet 43. pontjában a Bíróság megállapította, hogy a munkáltató közjogi vagy magánjogi jellege <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>nincs befolyással azon védelemre, amely a munkavállalót a keretmegállapodás 5. szakasza értelmében megilleti<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/>.</P></NOTE> A jelen kérelem ezen előzetes döntéshozatalra utaló határozatok egy alcsoportjába tartozik, nevezetesen az állami iskolák oktatóinak foglalkoztatására vonatkozó határozatok körébe,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141126">2014. november 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Mascolo és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑22/13, C‑61/13–C‑63/13 és C‑418/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2401">EU:C:2014:2401</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190508">2019. május 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Rossato és Conservatorio di Musica F. A. Bonporti</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑494/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:387">EU:C:2019:387</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>miközben arra is rákérdez, hogy hogyan befolyásolja az eljárás kimenetelét az EUMSZ 17. cikk (1) bekezdése, amely szerint az Unió tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak és vallási egyesületek nemzeti jog szerinti jogállását. Ez azért merül fel, mivel az alapeljárás felperesei olasz állami iskolákban foglalkoztatott katolikus hitoktatók.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>Arra a következtetésre jutottam, hogy az alapeljárásban fennálló tények nem alapozzák meg a vallási szervezeteknek a nemzeti jog szerinti jogállásuk tekintetében biztosított, az EUMSZ 17. cikk (1) bekezdése által garantált védelmet. Ezért az alapeljárás elbírálható a Bíróságnak a vallás vagy meggyőződés alapján történő hátrányos megkülönböztetés az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 21. cikke által védelemben részesített tilalmára, valamint a Charta 47. cikkének első bekezdése szerinti hatékony jogorvoslathoz való jogra tekintettel értelmezett,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>Az azon elvre vonatkozó számos ítélet közül, amely szerint a másodlagos uniós jogot a Chartával összhangban kell értelmezni, lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190319">2019. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Jawo</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑163/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:218">EU:C:2019:218</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0078">78.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <DATE ISO="20210114">2021. január 14‑i</DATE> Okrazhna prokuratura – Haskovo and Apelativna prokuratura – <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Plovdiv</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑393/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:8">EU:C:2021:8</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, <DATE ISO="19990628">1999. június 28‑i</DATE> 1999/70/EK tanácsi irányelvre<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="175" PAGE.FIRST="43" DATE.PUB="1999">HL 1999. L 175., 43. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.</P></NOTE> (a továbbiakban: keretmegállapodás) vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlata alapján.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság két fő aggályt fogalmaz meg. Először is azt, hogy az alapeljárás körülményei a határozott időre szóló szerződések igénybevételét alátámasztó <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>objektív oknak<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/> minősülnek‑e a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja értelmében. Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság arra kérdez rá, hogy a határozott időre szóló szerződések határozatlan időre szóló szerződésekké történő átalakításának a tagállami jog szerinti tilalma, amelyet a Corte costituzionale (alkotmánybíróság, Olaszország) is megerősített,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>A 248/18. sz. ügyben <DATE ISO="20181023">2018. október 23‑án</DATE> hozott ítélet.</P></NOTE> összeegyeztethető‑e a keretmegállapodás 5. szakaszával, vagy egyébként összeegyeztethetetlen‑e az uniós joggal, többek között a Charta 21. cikkével.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>Arra a következtetésre jutottam, hogy az alapeljárás tényállását tekintve nem merül fel a katolikus egyháznak az EUMSZ 17. cikk (1) bekezdése szerinti <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>jogállását<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> érintő kérdés, valamint, hogy nem állnak fenn a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja értelmében vett, a határozott időre szóló szerződések igénybevételét alátámasztó <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>objektív okok<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/>.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>Ugyanakkor, mivel a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja nem rendelkezik a közvetlen hatályhoz szükséges előfeltételekkel,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200319">2020. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Sánchez Ruiz és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑103/18 és C‑429/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:219">EU:C:2020:219</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0119">119.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd hasonlóképpen: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080415">2008. április 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Impact</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑268/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:223">EU:C:2008:223</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0080">80.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A közelmúltból lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210211">2021. február 11‑i</DATE> <NAME.CASE>M. V. és társai (A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések)</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑760/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:113">EU:C:2021:113</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0064">64.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> és úgy tűnik, hogy a tagállami jog egyértelműen kizárja a felperesek határozott időre szóló szerződéseinek határozatlan időre szóló szerződésekké történő átalakítását,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>Lásd az alábbi 12. és 14. pontban idézett rendelkezést.</P></NOTE> a Bíróság ítélkezési gyakorlata által a tagállami bíróság számára előírt azon kötelezettség, hogy a releváns nemzeti szabályokat úgy értelmezze, hogy az biztosítsa az 5. szakasz teljes érvényesülését,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200319">2020. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Sánchez Ruiz és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑103/18 és C‑429/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:219">EU:C:2020:219</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0212">212</REF.NP.ECR>-<REF.NP.ECR REF="NP0122">122.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0124">124.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) A közelmúltból lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210211">2021. február 11‑i</DATE> <NAME.CASE>M. V. és társai (A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések)</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑760/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:113">EU:C:2021:113</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0066">66.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0068">68.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> nem terjed odáig, hogy a tagállami jog <HT TYPE="ITALIC">contra legem</HT> értelmezését követelje meg, amely veszélyeztetné a jogbiztonságot vagy a visszaható hatály tilalmának elvét.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200319">2020. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Sánchez Ruiz és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑103/18 és C‑429/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:219">EU:C:2020:219</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0123">123.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A közelmúltból lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210211">2021. február 11‑i</DATE> <NAME.CASE>M. V. és társai (A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések)</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑760/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:113">EU:C:2021:113</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0067">67.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>Ezért a kérdést előterjesztő bíróságnak a felperesek határozott időre szóló szerződéseit csak a Charta 21. cikke által védelemben részesített, a valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmódhoz való joguk, és/vagy a Charta 47. cikkének első bekezdése szerinti, e jogsértés orvoslását célzó hatékony jogorvoslathoz való joguk megsértése esetén kell határozatlan időre szóló szerződésekké átalakítania, a Bíróság Egenberger ítéletében<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P><DATE ISO="20180417">2018. április 17‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑414/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:257">EU:C:2018:257</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> kifejtett elveknek megfelelően. Amennyiben ez megállapítást nyer, a szóban forgó határozott időre szóló szerződések átalakítása tilalmának feloldását a szóban forgó nemzeti jogrendszer egészében fennálló egy vagy több jogorvoslati lehetőség hiányában<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131003">2013. október 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑583/11 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:625">EU:C:2013:625</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0104">104.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amely a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070313">2007. március 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Unibet</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑432/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:163">EU:C:2007:163</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) hivatkozik. Lásd továbbá: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210211">2021. február 11-i</DATE> <NAME.CASE>M. V. és társai (A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések)</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C 760/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:113">EU:C:2021:113</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0070">70.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amelyet a lenti 66. pont idéz.</P></NOTE> az uniós jog fogja megkövetelni, járulékosan lehetővé téve ezzel, ha közvetve is, a felperesek Charta 21. és 47. cikk szerinti jogainak biztosítását.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Erre olyan önálló keresetfajtaként hivatkoznak, amely elsődlegesen a nemzeti rendelkezések uniós jogi normákkal való összeegyeztethetőségének vitatására irányul. Lásd a közelmúltból: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200924">2020. szeptember 24‑i</DATE> <NAME.CASE>YS (Vezető állású munkavállalók foglalkoztatói nyugdíja)</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑223/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:753">EU:C:2020:753</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0096">96.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 17. cikk (1) bekezdése kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>Az Unió tiszteletben tartja és nem sérti az egyházak és vallási szervezetek vagy közösségek nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban.<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>A keretmegállapodás 5. szakasza <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>A visszaélés megakadályozására irányuló intézkedések<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> címet viseli. E szakasz 1. pontja a következőket írja elő:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>Az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozása érdekében a tagállamok a szociális partnerekkel a nemzeti jognak, kollektív szerződéseknek vagy gyakorlatnak megfelelően folytatott konzultációt követően és/vagy a szociális partnerek, a visszaélés megakadályozására irányuló megfelelő jogi intézkedések hiányában, meghatározott ágazatok és/vagy munkavállalói kategóriák igényeinek figyelembevételével, a következő intézkedések közül vezetnek be egyet vagy többet:</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>az ilyen szerződések vagy munkaviszonyok megújítását alátámasztó objektív okok;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok maximális teljes időtartama;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>az ilyen szerződések vagy jogviszonyok [helyesen: munkaviszonyok] megújításának száma.<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A tagállami jog</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>A Legge del <DATE ISO="20030718">18 luglio 2003</DATE>, n. 186 – Norme sullo stato giuridico degli insegnanti di religione cattolica degli istituti e delle scuole di ogni ordine e grado (az intézmények és valamennyi iskolatípus, valamint iskolai szint katolikus hitoktatói jogállásának szabályozásáról szóló, <DATE ISO="20030718">2003. július 18‑i</DATE> 186. sz. törvény; a GURI <DATE ISO="20030724">2003. július 24‑i</DATE> 70. száma; a továbbiakban: 186/03. sz. törvény) 3. cikkének (3) bekezdése szerint a katolikus hitoktatók munkaviszonyának átalakítására kiírt versenyvizsgán részt vevő pályázóknak rendelkezniük kell az illetékes megyéspüspök által kiállított alkalmassági tanúsítvánnyal. A 3. cikk 8. bekezdése értelmében a versenyvizsga nyerteseinek határozatlan idejű szerződéssel történő felvételéről a megyéspüspökkel egyetértésben a területileg illetékes tartományi vezető rendelkezik. A 3. cikk 9. bekezdése szerint az alkalmassági tanúsítványnak az illetékes megyéspüspök általi visszavonása a munkaviszony megszüntetésére ad okot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>A Decreto legislativo del <DATE ISO="20010906">6 settembre 2001</DATE>, n. 368 – Attuazione della direttiva 1999/70/CE relativa all’accordo quadro sul lavoro a tempo determinato concluso dall’UNICE, dal CEEP e dal CES (az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70/EK irányelv végrehajtásáról szóló, <DATE ISO="20010906">2001. szeptember 6‑i</DATE> 368. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; (a GURI <DATE ISO="20011009">2001. október 9‑i</DATE> 235. száma; a továbbiakban: 368/2001. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) 5. cikkének 4‑bis. bekezdése kimondta:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>[…] amennyiben az egymást követően, azonos feladatkörök ellátására kötött, határozott időre szóló szerződések alapján az ugyanazon foglalkoztatott és munkáltató közötti munkaviszony időtartama összességében – meghosszabbításokkal és megújításokkal együtt – meghaladja a 36 hónapot, a munkaviszony a szerződések között eltelt időtől függetlenül határozatlan időre kötöttnek tekintendő […]<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>A Decreto legislativo del <DATE ISO="20150615">15 giugno 2015</DATE>, n. 81 – Disciplina organica dei contratti di lavoro […] (a munkaszerződések módszeres szabályozásáról szóló, <DATE ISO="20150615">2015. június 15‑i</DATE> 81. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI <DATE ISO="20150624">2015. június 24‑i</DATE> 144. száma; a továbbiakban: 81/2015. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet;) 19. cikke hatályon kívül helyezte és felváltotta a 368/2001. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendeletet, és lényegében megismételte a 368/2001. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 5. cikkének 4‑bis. bekezdését.</P></NOTE>.</ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>A 368/2001. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 10. cikkének 4‑bis. bekezdése kizárta a 368/2001. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 5. cikke 4‑bis. bekezdésének hatálya alól azokat a határozott időre szóló szerződéseket, amelyeket az oktató, adminisztratív, műszaki és kisegítő személyzet helyettesítésére kötnek, tekintettel arra, hogy az oktatási szolgáltatás folyamatosságát biztosítani kell.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>A 368/2001. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 10. cikkének 4‑bis. bekezdését hatályon kívül helyezte a 81/2015. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet (uo.), és azt a 81/2015. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 29. cikkének (2) bekezdése lényegében megismétli.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>A Decreto legislativo del <DATE ISO="20010330">30 marzo 2001</DATE>, n. 165 – Norme generali sull’ordinamento del lavoro alle dipendenze delle amministrazioni pubbliche (a közigazgatásban való munkaszervezésre vonatkozó általános szabályokról szóló, <DATE ISO="20010330">2001. március 30‑i</DATE> 165. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI <DATE ISO="20010509">2001. május 9‑i</DATE> 106. számának rendes melléklete; a továbbiakban: 165/01. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) 36. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közigazgatási szervek rendszerint kizárólag határozatlan időre szóló munkaszerződéssel végzik az alkalmazásba vételt. A 36. cikk 2. bekezdése értelmében azonban a kizárólag ideiglenes vagy rendkívüli szükségletek kielégítése céljából alkalmazhatják a jogszabályban előírt rugalmas felvételi és foglalkoztatási formákat. A 36. cikk 5. bekezdése kimondja, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>[a] munkavállalók felvételére és foglalkoztatására vonatkozó, kötelezően alkalmazandó rendelkezések közigazgatási szervek általi megsértése semmilyen esetben sem alapozza meg a határozatlan ideig tartó munkaszerződés létesítését az adott közigazgatási szervvel, e szervek felelőssége és a velük szemben kiszabható szankciók sérelme nélkül. Az érintett munkavállaló jogosult a kötelezően alkalmazandó rendelkezéseket sértő munkavégzésből eredő kár megtérítésére […]<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>A Decreto legislativo del <DATE ISO="19940416">16 aprile 1994</DATE>, n. 297 – Approvazione del testo unico delle disposizioni legislative vigenti in materia di istruzione, relative alle scuole di ogni ordine e grado (az oktatásügyben, továbbá a valamennyi iskolatípus és minden iskolai szint vonatkozásában alkalmazandó törvényi rendelkezések egységes szövegének jóváhagyásáról szóló, <DATE ISO="19940416">1994. április 16‑i</DATE> 297. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI <DATE ISO="19940519">1994. május 19‑i</DATE> 115. száma; a továbbiakban: 297/94. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>Katolikus hitoktatás<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/> című 309. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a katolikus hitoktatást az egyetemnek nem minősülő valamennyi állami iskolatípusban és minden iskolai szinten az Olasz Köztársaság és a Szentszék között létrejött, az <DATE ISO="19850325">1985. március 25‑i</DATE> 121. sz. törvénnyel megerősített megállapodás és annak kiegészítő jegyzőkönyve, valamint az említett jegyzőkönyv 5.b) pontjában előirányzott megállapodások szabályozzák. A 309. cikk 2. bekezdése értelmében <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>a katolikus hitoktatás céljából az érintett oktatási intézmény igazgatója a megyéspüspökkel egyetértésben határozott időre szóló, éves megbízásokat ad az oktató személyzet részére<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/>. A 297/94. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 309. cikkének (3) bekezdése értelmében a katolikus hitoktatók az iskolák tanári karához tartoznak, és a többi tanárral azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Ugyanakkor csak a katolikus hitoktatásban részt vevő diákok vonatkozásában vesznek részt időszakos és záró értékeléseken. A 297/94. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 309. cikkének (5) bekezdése értelmében a katolikus hitoktatás esetében a tanároknak osztályozás és vizsgák szervezése helyett – az iskolai beszámolót vagy bizonyítványt kísérő – különös osztályzatot kell adniuk és a családokhoz eljuttatniuk, amely a diáknak a tantárgy iránt tanúsított érdeklődésére és arra vonatkozik, hogy a diák mit tanult az oktatásból.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20150713">2015. július 13‑i</DATE> Legge n. 107 – Riforma del sistema nazionale di istruzione e formazione e delega per il riordino delle disposizioni legislative vigenti (a nemzeti oktatási rendszer reformjáról és a hatályos jogszabályi rendelkezések felülvizsgálatáról szóló 107. sz. törvény; a GURI <DATE ISO="20150715">2015. július 15‑i</DATE> 162. száma, a továbbiakban: 107/2015. sz. törvény) 95. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a 2015/2016‑os tanévre a Ministero dell’Istruzione dell’università e della ricerca [az oktatásért, az egyetemekért és a kutatásért felelős miniszter, Olaszország] engedélyt kap arra, hogy a határozatlan időre foglalkoztatott tanárok felvétele céljából rendkívüli munkaerő‑felvételi tervet hajtson végre az oktatási intézmények minden típusát és szintjét illetően. […]”</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>A C. C. N. L. (Contratto collettivo nazionale di lavoro) Scuola del <DATE ISO="20071127">27 novembre 2007</DATE> (az oktatási ágazatra vonatkozó, <DATE ISO="20071127">2007. november 27‑i</DATE> nemzeti kollektív szerződés; a továbbiakban: <DATE ISO="20071127">2007. november 27‑i</DATE> C. C. N. L.) 40. cikkének (5) bekezdése szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>[a] katolikus hitoktatókat a 297/1994. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 309. cikkében foglalt szabályozás alapján olyan éves megbízási szerződés keretében alkalmazzák, amely akkor tekinthető meghosszabbítottnak, ha a hatályos jogszabályi rendelkezésekben előírt feltételek és követelmények továbbra is teljesülnek<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>Az Olasz Köztársaság és a Szentszék között <DATE ISO="19840218">1984. február 18‑án</DATE> létrejött megállapodás (a továbbiakban: <DATE ISO="19840218">1984. február 18‑i</DATE> megállapodás) 1. cikke kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>Az Olasz Állam és a Szentszék megerősíti, hogy az állam és a katolikus egyház egymástól független és szuverén, és viszonyukban és az emberek és az ország java érdekében folytatott kölcsönös együttműködésük során teljes mértékben tiszteletben tartják ezeket az elveket.<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>Az <DATE ISO="19840218">1984. február 18‑i</DATE> megállapodás 9. cikkének (2) bekezdése kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>Az Olasz Állam, elismerve a vallási kultúra értékét és figyelembe véve azt, hogy a katolicizmus elvei az olasz nép történeti örökségének részét képezik, az iskolák céljai keretében továbbra is biztosítani fogja a katolikus vallás egyetemnek nem minősülő valamennyi állami iskolatípusban és szinten történő oktatását. A lelkiismereti szabadság és a szülők oktatás tekintetében fennálló felelősségének tiszteletben tartása érdekében mindenki jogosult annak eldöntésére, hogy igénybe kívánja‑e venni ezt az oktatást, vagy sem. Ezt a jogot a beiratkozáskor a diákok vagy szülők gyakorolják az iskolai szervekkel szemben, és e döntés semmilyen hátrányos megkülönböztetéshez nem vezethet.<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>Az Intesa tra l’Autorità scolastica e la Conferenza Episcopale Italiana per l’insegnamento della religione cattolica nelle scuole pubbliche (a katolikus hit állami iskolákban történő oktatása céljából az olasz oktatásügyi hatóság és a Püspöki Konferencia által <DATE ISO="19851214">1985. december 14‑én</DATE> aláírt megállapodás) 2. cikkének (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a katolikus hitoktatást a megyéspüspök által elismert és vissza nem vont alkalmassági tanúsítvánnyal rendelkező oktatók végzik, akiket a megyéspüspökkel egyetértésben az állami szabályozás alapján az illetékes oktatásügyi hatóságok neveznek ki.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Lásd még az <DATE ISO="19840218">1984. február 18‑i</DATE> megállapodáshoz fűzött kiegészítő jegyzőkönyv 5. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>Az egyházjogi törvénykönyv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>Ez nem a tagállami jog, hanem a katolikus egyházjog egy rendelkezése.</P></NOTE> 804. kánonjának 2. bekezdése szerint a megyéspüspöknek legyen gondja arra, hogy azok, akiket – akár nem katolikus iskolákban is – hitoktatónak neveznek ki, kitűnjenek tanításuk helyessége, keresztény életük tanúságtétele és pedagógiai hozzáértésük tekintetében.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="7"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>YT és 17 további személy (a továbbiakban: felperesek) az alperes minisztérium által határozott idejű munkaszerződéssel alkalmazott katolikus hitoktatók. A munkaviszonyok olyan éves megbízásokon alapulnak, amelyeket az oktatási ágazatra vonatkozó <DATE ISO="20071127">2007. november 27‑i</DATE> C. C. N. L. 40. cikkének (5) bekezdése értelmében automatikusan meghosszabbítanak (a fenti 15. pont). Valamennyi felperes rendelkezett a megyéspüspök által kiállított alkalmassági tanúsítvánnyal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>A felpereseket a megyéspüspök javaslatára az oktatásügyi hatóság által kiállított kinevezési okirat alapján alkalmazták. A szóban forgó összes határozott idejű szerződés teljes összesített időtartama meghaladja a 36 hónapot (lásd a fenti 10. pontot). E szerződések egyes esetekben meghaladják a 20 évet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>A felperesek írásbeli észrevételei szerint a szolgálati idők 8 év és 31 év között alakulnak.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>A felperesek <DATE ISO="20150731">2015. július 31‑én</DATE> keresetet terjesztettek a kérdést előterjesztő bíróság elé, amelyben kérték i) a határozott idejű szerződéseik határozatlan idejű szerződésekké történő átalakítását, másodlagosan pedig ii) kártérítést követeltek. A perbe az oktatási ágazatra vonatkozó <DATE ISO="20071127">2007. november 27‑i</DATE> C. C. N. L.‑t aláíró szakszervezet, a Federazione GILDA‑UNAMS is beavatkozott.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>Az alperes minisztérium ellenezte a keresetet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az 1999/70 irányelvet a 368/2001. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet ültette át az olasz jogba (a fenti 10. és 11. pont). Az 5. cikk 4‑bis. bekezdésének az alapeljárás tényállása idején hatályos változata különösen a határozott időre szóló munkaviszony határozatlan időre szóló munkaviszonnyá történő átalakítását írja elő arra az esetre, ha a munkaviszony időtartama azonos munkáltató és azonos munkavállaló között létrejött, egymást követő, határozott idejű szerződések révén összességében meghaladta a 36 hónapot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Amint azt a fenti 14. lábjegyzetben megjegyeztem, ezt a rendelkezést a későbbi 81/2015. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 19. cikke lényegében átvette.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>A közalkalmazottakra mindazonáltal nem alkalmazandók e rendelkezések, konkrétan a határozatlan idejű munkaszerződéssé történő átalakítással kapcsolatos rendelkezés. Amint azt a fentiekben (a 12. pontban) bemutattam, ez utóbbiak vonatkozásában a 165/01. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 36. cikke közelebbről akként rendelkezik, hogy a közjogi szervek kizárólag az ideiglenes vagy rendkívüli szükségletek kielégítése céljából alkalmazhatnak munkavállalókat határozott idejű szerződéssel, és hogy a kötelezően alkalmazandó rendelkezések megsértése nem alapozza meg a határozatlan ideig tartó munkaszerződés létesítését. Ehelyett a munkavállaló a közjogi szervektől kártérítésre jogosult.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>Nem tartoznak azonban a 165/2001. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet hatálya alá azok a határozott időre szóló szerződések, amelyeket az oktatási ágazatban az oktató, illetve az adminisztratív, műszaki és kisegítő személyzet helyettesítésére kötnek (a fenti 11. pont).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>A határozott idejű szerződések ismételt alkalmazásával kapcsolatban az olasz jog által előírt akadályok és szankciók tehát nem alkalmazhatók az oktatási ágazatra.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a felperesek munkaviszonyai teljes mértékben átmeneti jellegűek, és nem részesülnek védelemben. A 297/1994. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 309. cikke ugyanis akként rendelkezik, hogy a katolikus hitoktatás céljából az intézmény igazgatója a megyéspüspökkel egyetértésben éves megbízásokat ad az Olasz Köztársaság és a Szentszék megállapodásában, valamint a katolikus hit állami iskolákban történő oktatása céljából az olasz oktatásügyi hatóság és a Püspöki Konferencia által kötött megállapodásokban foglalt rendelkezések szerint (a fenti 13. pont). A megállapodások szerint a katolikus hitoktatást a megyéspüspök által elismert és vissza nem vont alkalmassági tanúsítvánnyal rendelkező oktatók végzik, akiket a megyéspüspökkel egyetértésben az illetékes oktatásügyi hatóságok neveznek ki (a fenti 18. pont).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>Az alkalmassági tanúsítvány illetékes megyéspüspök általi visszavonása az egyetlen valaha megvalósított nyilvános versenyvizsga révén alkalmazott katolikus hitoktatók esetében a 186/03. sz. törvény 3. cikkének (9) bekezdése értelmében szintén a munkaviszony megszüntetési okának minősül (a fenti 9. pont).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra is, hogy a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 5. szakaszának értelmezését illetően a Bíróságnak a Sciotto ítéletből<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P><DATE ISO="20181025">2018. október 25‑i</DATE> ítélet, <REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑331/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:859">EU:C:2018:859</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> eredő ítélkezési gyakorlatával véleménye szerint ellentétes a Corte costituzionale (alkotmánybíróság) 248/18. sz. ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>A fenti 6. lábjegyzet.</P></NOTE> tett megállapítása, amely szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>az egységes uniós és nemzeti ítélkezési gyakorlat szerint az állami szektor egészét illetően nem erősíthető meg az, hogy a határozott ideig tartó jogviszonyt ne lehetne átalakítani határozatlan idejű jogviszonnyá<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/>. Ebből tehát az következik, hogy a nemzeti bíróság a közigazgatás különböző szektoraiban soha, a kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint még a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 5. szakaszának értelmében vett korlátozó intézkedés hiányában sem létesíthet határozatlan ideig tartó munkaviszonyt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>A 248/2018. sz. ítélet a 368/2001. sz. törvényerejű rendelet 10. cikke 4‑bis. bekezdésének (a fenti 7. lábjegyzet) és a 165/2001. sz. törvényerejű rendelet 36. cikke (5) bekezdésének (5‑ter és 5‑quarter) (a fenti 8. pont) alkotmányossági felülvizsgálatára vonatkozott, és többek között a <DATE ISO="20180307">2018. március 7‑i</DATE> Santoro ítéletre<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P><REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑494/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:166">EU:C:2018:166</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> és a <DATE ISO="20060907">2006. szeptember 7‑i</DATE> Marrosu és Sardino ítéletre<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P><REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑53/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:517">EU:C:2006:517</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> hivatkozott.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróságnak kételyei vannak az 1999/70 irányelv, és különösen a keretmegállapodás 5. szakaszának végrehajtását szolgáló olasz szabályozás, továbbá a többi oktatóhoz képest a katolikus hitoktatók eltérő kezelésének a Charta 21. cikkével, valamint a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, <DATE ISO="20001127">2000. november 27‑i</DATE> 2000/78/EK tanácsi irányelvvel<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="303" PAGE.FIRST="16" DATE.PUB="2000">HL 2000. L 303., 16. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> való összeegyeztethetőségét illetően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a katolikus hitoktatóktól eltérő összes oktató kinevezést kapott, vagyis a közigazgatási szerv állandó jelleggel alkalmazta őket a 2015/107. sz. törvény szerinti rendkívüli munkaerő‑felvételi terv révén (a fenti 14. pont), és arra keresi a választ, hogy a Charta 21. cikke, a keretmegállapodás 4. szakasza és a 2000/78 irányelv 1. cikke<?PAGE NO="9"?> alapján mellőzhető‑e az olyan nemzeti előírások alkalmazása, amelyek megakadályozzák valamely határozott idejű szerződésnek határozatlan idejű szerződéssé történő automatikus átalakítását, amennyiben a munkaviszony egy meghatározott időtartamot követően is fennáll.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>Ezen okokból a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett következő kérdések megválaszolását kéri.</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>1)</NO.P><TXT>A Nizzai Charta 21. cikke és a 2000/78/EK irányelv értelmében vett, valláson alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül‑e a kizárólag a felperesekhez hasonló katolikus hitoktatók eltérő kezelése, illetve az, hogy a munkavállaló által már megszerzett alkalmassági tanúsítvány visszavonható, olyan oknak minősül‑e, amely megfelelően igazolja, hogy miért kizárólag a felperesekhez hasonló katolikus hitoktatókkal szemben alkalmaznak eltérő bánásmódot akként, hogy őket nem illeti meg az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, <DATE ISO="19990628">1999. június 28‑i</DATE> 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletében szereplő, <DATE ISO="19990318">1999. március 18‑án</DATE> megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 5. szakaszában előírt egyetlen korlátozó intézkedés sem?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A 2000/78/EK irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja, valamint a Nizzai Charta értelmében vett, valláson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés (1. cikk) fennállásának feltételezése esetén milyen eszközöket alkalmazhat az eljáró bíróság az említett hátrányos megkülönböztetés következményeinek megszüntetése érdekében, tekintettel arra, hogy a katolikus hitoktatóktól eltérő összes oktatóra vonatkozott a 107/15. sz. törvény szerinti rendkívüli munkaerő‑felvételi terv, amely révén kinevezést és abból következően határozatlan idejű munkaszerződést kaptak, tehát az eljáró bíróságnak az alperes közigazgatási szervvel fennálló, határozatlan idejű munkaviszonyt kell‑e létrehoznia?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni az 1999/70/EK irányelvben foglalt keretmegállapodás 5. szakaszát, hogy azzal ellentétes a szóban forgó szabályozáshoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely révén nem alkalmazhatók az oktatási ágazatra, különös tekintettel a katolikus hitoktatókra a munkaviszonyokat szabályozó olyan jogi előírások, amelyek célja, hogy a határozott idejű szerződés határozatlan idejű szerződéssé történő automatikus átalakulásával szankcionálják az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazását, amennyiben a munkaviszony egy meghatározott időpontot követően is fennáll, így határozatlan ideig teszik lehetővé az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések alkalmazását; közelebbről a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja értelmében vett objektív oknak minősülhet‑e a megyéspüspökkel való egyetértés szükségessége, vagy éppen ellenkezőleg, az az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke értelmében tiltott megkülönböztetésnek minősül‑e?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>A harmadik kérdésre adandó igenlő válasz esetén, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke, az 1999/70/EK irányelvben foglalt keretmegállapodás 4. szakasza és/vagy a 2000/78/EK irányelv 1. cikke lehetővé teszi‑e az olyan előírások alkalmazásának mellőzését, amelyek megakadályozzák valamely határozott idejű szerződésnek határozatlan idejű szerződéssé történő automatikus átalakítását, amennyiben a munkaviszony egy meghatározott időpontot követően is fennáll?<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>Írásbeli észrevételeket a GILDA‑UNAMS Federation (amelyhez mind a 18 felperes csatlakozott), az Olasz Köztársaság és az Európai Bizottság terjesztett elő. Tárgyalás megtartására nem került sor.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="10"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Elemzés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Előzetes megjegyzések</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az EUMSZ 17. cikk (1) bekezdésének szerepe a jogvita elbírálásában</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>Az Olasz Köztársaság írásbeli észrevételeiben előadott érvekkel ellentétben az alapeljárás körülményei nem érintik valamely vallási szervezet EUMSZ 17. cikk (1) bekezdésében említett, tagállami jog szerinti <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>jogállását<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/>. Az Olasz Köztársaság elfogadhatósággal kapcsolatos érvét ezért el kell utasítani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>Először is, amint arra a Bizottság írásbeli észrevételeiben rámutatott, a katolikus hitoktatók alkalmassági tanúsítványának kiállítása nem releváns abból a szempontból, hogy a szerződést határozott időtartamra kötik‑e vagy sem. Ennek az az oka, hogy az alkalmassági tanúsítvány a határozott időre szóló szerződéssel és a határozatlan időre szóló szerződéssel rendelkező katolikus hitoktatók esetében egyaránt szükséges (lásd a fenti 9. és 18. pontot). Ezen túlmenően az alkalmassági tanúsítvány megyéspüspök általi visszavonásának a következményei mindkét szerződéstípussal rendelkező oktatók esetében azonosak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>Ezenkívül az EUMSZ 17. cikk (1) bekezdését értelmező két korábbi ítéletben a vallási szervezet EUMSZ 17. cikk (1) bekezdése szerinti <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>jogállása<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> elvesztésének egyértelmű megnyilvánulásáról volt szó abban az esetben, ha a vonatkozó uniós szabályokat alkalmazzák rájuk,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>A <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180417">2018. április 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Egenberger</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑414/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:257">EU:C:2018:257</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) az alperes a német jog alapján biztosított, arra vonatkozó korlátozott bírósági felülvizsgálatot kívánta védeni, hogy a 2000/78 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján az egyházak meghatározhatják, hogy egy, az Evangelisches Werk für Diakonie und Entwicklung eV‑hez hasonló munkáltató – illetve számára az egyház – kötelező jelleggel meghatározhatja‑e, hogy a tevékenység jellege vagy gyakorlásának feltételrendszere miatt lényeges, törvényes és igazolt szakmai követelményt képez valamely állásra jelentkező meghatározott keresztény vallása, tekintettel az Evangelisches Werk für Diakonie und Entwicklung eV szellemiségére. Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180911">2018. szeptember 11‑i</DATE> <NAME.CASE>IR</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑68/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:696">EU:C:2018:696</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), ahol a kérdést előterjesztő bíróság azt a kérdést vetette fel, hogy az egyházak és egyéb, valláson vagy meggyőződésen alapuló szellemiségű köz‑ vagy magánszervezetek önmaguk meghatározhatják‑e kötelező jelleggel, hogy mi minősül a 2000/78 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerinti jóhiszemű és <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>a szervezet szellemiségéhez<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/> hű tevékenykedésnek, és hogy e kérdésben szintén önálló módon – amint arra e szervezeteket a német alkotmányjog felhatalmazza – azonos munkakörökben, kizárólag a munkavállalók felekezete alapján, egyfajta lépcsőzetes lojalitási kötelezettséget írjanak elő.</P></NOTE> mivel az EUMSZ 17. cikk (1) bekezdése <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>felmentést<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/> biztosít ezen alkalmazás alól. Márpedig az alapügyben nem ez a helyzet áll fenn. Nem csupán arról van szó, hogy a megyéspüspöknek az alkalmassági tanúsítvány kiállítására vonatkozó jogosultságát nem vitatják, hanem e jogosultság fenn is marad, akár sikerül a felpereseknek a határozott időre szóló szerződéseiket határozatlan időre szóló szerződéssé átalakíttatniuk, akár nem.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>Az egyházaknak a tagállami alkotmány alapján fennálló függetlenségével (lásd a fenti 16. pontot) és az egyháznak a katolikus hitoktatók jóváhagyásában játszott szerepével (lásd a fenti 9., 13. és 16. pontot) kapcsolatos általános aggályok, mint amelyek az Olasz Köztársaság írásbeli észrevételeiben szerepelnek, nem elegendőek az EUMSZ 17. cikk (1) bekezdésének alkalmazásához.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>Olaszország beadványában kifejti továbbá, hogy amennyiben a katolikus hitoktatók 30%‑a nem határozott időre szóló szerződéssel rendelkezik, ami a fenti I. B. részben bemutatott jogszabályi rendszer gyakorlati hatása, a rugalmasság iránti igény miatt veszélybe kerül e vallásnak az olasz állami iskolákban történő oktatása. Ugyanakkor valamennyi felperes már<?PAGE NO="11"?> hosszú ideje tartósan az alperes munkavállalója,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Lásd a fenti 18. lábjegyzetet.</P></NOTE> néhányukat több mint 20 éve foglalkoztatják. Itt sem egyértelmű, hogy mi forogna kockán az EUMSZ 17. cikk (1) bekezdése szerinti <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>jogállást<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/> illetően, mivel az igény a gyakorlatban folyamatos volt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>A keretmegállapodásnak az alapeljárás körülményeire történő alkalmazása nem jelent az olasz iskolákban történő katolikus hitoktatás választható jellegéről való véleménynyilvánítást, amint arra írásbeli észrevételeiben az Olasz Köztársaság utal. Sokkal inkább egy választható tantárgyat oktató tanárok foglalkoztatási feltételeire vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Így, noha a Bíróság elismerte, hogy az EUMSZ 17. cikk (1) bekezdése kifejezi az Unió semlegességét a tekintetben, hogy a tagállamok milyen módon szervezik az egyházakkal, a vallási szervezetekkel vagy közösségekkel fennálló kapcsolataikat,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190122">2019. január 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Cresco Investigation</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑193/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:43">EU:C:2019:43</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amely a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180417">2018. április 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Egenberger</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑414/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:257">EU:C:2018:257</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180911">2018. szeptember 11‑i</DATE> <NAME.CASE>IR</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑68/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:696">EU:C:2018:696</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) hivatkozik.</P></NOTE> azt is megállapította, hogy azon nemzeti rendelkezések, amelyek arra irányulnak, hogy olyan munkavállalók számára, akik bizonyos egyházak tagságával rendelkeznek, eggyel több munkaszüneti napot biztosítsanak, amely egybeesik ezen egyházak jelentős vallási ünnepével, nem a tagállam és az egyházak közötti kapcsolat szervezésére irányulnak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Uo.</P></NOTE> Az olyan nemzeti szabályok, amelyek lehetővé teszik egy tagállam számára, hogy egy adott vallás hitoktatóinak 30%‑ával egymást követő határozott időre szóló szerződéseket kössön, és kizárja az ilyen szerződések határozatlan időre szóló szerződésekké történő átalakítását a keretmegállapodás 5. szakasza szerinti visszaélés esetén, ugyancsak nem az adott tagállam és a katolikus egyház közötti kapcsolat szervezésére irányulnak.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem elfogadhatatlan az EUMSZ 351. cikk alapján</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>Az Olasz Köztársaság írásbeli észrevételeiben szereplő érvekkel ellentétben az EUMSZ 351. cikk első bekezdése nem kérdőjelezheti meg az előzetes döntéshozatalra utaló határozat elfogadhatóságát. E rendelkezés szerint az uniós jog nem érinti a valamely csatlakozó állam és valamely harmadik állam között az Unióhoz való csatlakozást megelőzően létrejött nemzetközi jogi megállapodásokból eredő jogokat és kötelezettségeket. Az alapeljárásban fennálló jogvita azonban nem érinti a Szentszékkel létrejött vagy ahhoz kapcsolódó megállapodásokat, mivel azok a megyéspüspöknek az az alkalmassági tanúsítvány kiállítására és visszavonására vonatkozó jogkörére vonatkoznak (lásd a fenti 9. és 18. pontot); e jogkört a keretmegállapodás 5. szakasza nem érinti. Az EUMSZ 351. cikk lehetőséget biztosít a tagállamoknak az uniós csatlakozásuk előtt vállalt esetleges nemzetközi jogi kötelezettségeik tiszteletben tartására.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Lásd: Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Congregación de Escuelas Pías Provincia Betania</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑74/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:135">EU:C:2017:135</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0097">97.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amely az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19950328">1995. március 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Evans Medical és Macfarlan Smith</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑324/93</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1995:84">EU:C:1995:84</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19970114">1997. január 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Centro‑Com</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑124/95</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1997:8">EU:C:1997:8</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0056">56.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111221">2011. december 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Air Transport Association of America és társai</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑366/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:864">EU:C:2011:864</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0061">61.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) hivatkozik.</P></NOTE> Az EUMSZ 351. cikk azonban csak olyan nemzetközi megállapodások esetében releváns, amelyek érinthetik az uniós jog alkalmazását.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>Lásd: Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Congregación de Escuelas Pías Provincia Betania</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑74/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:135">EU:C:2017:135</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0096">96.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170516">2017. május 16‑i</DATE> <NO.CASE>2/15</NO.CASE> (<NAME.CASE>az EU és Szingapúr közötti szabadkereskedelmi megállapodás</NAME.CASE>) vélemény (<NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:376">EU:C:2017:376</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0253">253</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0256">256.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Az alapeljárásban nem ez a helyzet.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="12"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2000/78 irányelv az alapeljárás elbírálása szempontjából másodlagos norma</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>Az uniós jogban a keretmegállapodás, nem pedig az alapeljárás tekintetében alkalmazandó 2000/78 irányelv az irányadó. Az alapeljárás körülményei között mind az állítólagos hátrányos megkülönböztetéssel, mind a jogorvoslattal kapcsolatban felmerülő kérdéseket az elsődleges uniós jog, nevezetesen a Charta 21. és 47. cikkének rendelkezéseire tekintettel kell megoldani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>Az alapjogvita megoldása szempontjából a keretmegállapodás 5. szakasza irányadó. Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság ténylegesen azt kívánja tudni, hogy a valláson alapuló hátrányos megkülönböztetésnek a Charta 21. cikkében foglalt tilalma, amely rendelkezésnek a keretmegállapodás 5. szakaszának teljes egészében meg kell felelnie, megköveteli‑e, hogy a kérdést előterjesztő bíróság elmozdítsa az olasz jogban meglévő jogszabályi akadályt a felperesek határozott időre szóló szerződéseinek határozott idejű szerződésekké való átalakítása elől. Továbbá, mivel a keretmegállapodás 5. szakasza nem rendelkezik a közvetlen hatály előfeltételeivel,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200319">2020. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Sánchez Ruiz és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑103/18 és C‑429/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:219">EU:C:2020:219</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0118">118.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0119">119.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyancsak lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080415">2008. április 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Impact</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑268/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:223">EU:C:2008:223</NO.ECLI>), <REF.NP.ECR REF="NP0080">80.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A közelmúltból lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210211">2021. február 11‑i</DATE> <NAME.CASE>M. V. és társai (A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések)</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑760/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:113">EU:C:2021:113</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0064">64.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> az alapeljárás a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróság <HT TYPE="ITALIC">Egenberger</HT><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P><DATE ISO="20180417">2018. április 17‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑414/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:257">EU:C:2018:257</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> ítéletének fényében végzett vizsgálatot tesz szükségessé. Ebben az ügyben a közvetlen hatályt ugyancsak kizárták a két magánfél közötti horizontális vitára tekintettel, ekként a felek a Charta 21. cikkére, illetve 47. cikkére hivatkoztak a jogorvoslat előtti jogszabályi akadály elmozdítása érdekében.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>Az alapeljárásban felmerülő helyzet tehát eltér az azon ítéletekben szereplő helyzetektől, amelyekben a Bíróság együttesen vizsgálta a keretmegállapodást és a 2000/78 irányelvet, amelyekben nem merült fel az elsődleges uniós jogra, így a Charta valamely rendelkezésére vonatkozó kérdés, sem valamely, az irányelvvel ellentétes tagállami rendelkezés alkalmazásának mellőzése iránti kérelem. Lásd például: <DATE ISO="20201020">2020. október 20</DATE>‑ Universitatea <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>Lucian Blaga<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/> <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Sibiu és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑644/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:810">EU:C:2020:810</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), és <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180228">2018. február 28‑i</DATE> <NAME.CASE>John</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑46/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:131">EU:C:2018:131</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>Az ügyiratokból kitűnik, hogy a kifogásolt eltérő bánásmód abban áll, hogy a katolikus hitoktatók 30%‑át olyan, határozott időre szóló szerződéssel foglalkoztatják, amely a tagállami jog alapján nem alakítható át határozatlan időre szóló szerződéssé, ami az állami szektorban foglalkoztatott más oktatókkal összevetve a jogorvoslati lehetőségekhez való olyan hozzáférést eredményez, amely hátrányos megkülönböztetést valósít meg. Ezenkívül véleménykülönbség áll fenn az egymást követő határozott időre szóló szerződések igénybevételét alátámasztó, a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja szerinti objektív okot illetően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint azonban ezekre a kérdésekre a keretmegállapodás 5. szakasza irányadó (lásd bővebben az alábbi 59–62. pontot). Tekintve, hogy a jogvita központi eleme az, hogy a felperesek szerződéseinek határozatlan idejű szerződésekké való átalakítását kizáró tagállami szabályozástól az uniós jog értelmében el kell‑e tekinteni, és hogy mi a keretmegállapodás 5. szakaszának a szerepe ennek eldöntésében, a felperesek valláson alapuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó érveit az elsődleges uniós jogra, nevezetesen a Charta<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201029">2020. október 29‑i</DATE> <NAME.CASE>Veselības ministrija</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑243/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:872">EU:C:2020:872</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201217">2020. december 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Centraal Israëlitisch Consistorie van België és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑336/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:1031">EU:C:2020:1031</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> 21. cikkére, valamint az egyenlő bánásmódnak a Charta 20. cikkében<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201217">2020. december 17-i</DATE> <NAME.CASE><HT TYPE="ITALIC">Centraal Israëlitisch Consistorie van België és társai ítélet</HT></NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑336/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:1031">EU:C:2020:1031</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201029">2020. október 29-i</DATE> <NAME.CASE><HT TYPE="ITALIC">Veselības ministrija</HT></NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑243/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:872">EU:C:2020:872</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) ítélet; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210203">2021. február 3-i</DATE> <NAME.CASE><HT TYPE="ITALIC">Fussl Modestraße Mayr</HT></NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑555/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:89">EU:C:2021:89</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) ítélet.</P></NOTE> biztosított elvére tekintettel kell vizsgálni. A kérdést előterjesztő bíróság által a 2000/78 irányelvre vonatkozóan előterjesztett első és második kérdés a közvetlen hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos jogorvoslatokra<?PAGE NO="13"?> vonatkozik<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>A 2000/78 irányelv hatálya alá tartozó hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatban lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190122">2019. január 22-i</DATE> <NAME.CASE>Cresco Investigation</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑193/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:43">EU:C:2019:43</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>. Az elsődleges uniós jog, pontosabban a Charta 20. és 21. cikke által biztosított védelem mindenképpen magában foglalja a közvetett hátrányos megkülönböztetést (lásd a lenti 71-75. pontot). A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából régóta az következik, hogy az uniós jogszabályokat az egyenlő bánásmódnak – immár a Charta 20. cikkében foglalt<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>Klasszikusan lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110301">2011. március 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Association Belge des Consommateurs Test‑Achats és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑236/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:100">EU:C:2011:100</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> – elvével összhangban kell értelmezni, amikor a tagállami jogok uniós intézkedéseket hajtanak végre.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>A közelmúltból lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210203">2021. február 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Fussl Modestraße Mayr</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑555/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:89">EU:C:2021:89</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0095">95.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Kifejezetten a vallásoson alapuló hátrányos megkülönböztetés tekintetében lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201020">2020. október 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Veselības ministrija</NAME.CASE> ítélet, (<NO.CASE>C‑243/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:872">EU:C:2020:872</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>Ezenkívül az itt javasolt megközelítést a Bíróság azokra az esetekre vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlata is alátámasztja, amelyekben azt állítják, hogy a Charta 20. és 21. cikkének megsértésére került sor, azonban a 2000/78 irányelv összefüggésén kívül. A Léger ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P><DATE ISO="20150429">2015. április 29‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑528/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:288">EU:C:2015:288</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> a Bíróság a 2000/78 irányelv kizárásával kizárólag a Charta 21. cikkére támaszkodott annak vizsgálata során, hogy a felperest a szexuális irányultságán alapuló hátrányos megkülönböztetés érte‑e a 2002/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az emberi vérre és vérkomponensekre vonatkozó egyes technikai követelmények tekintetében történő végrehajtásáról szóló, <DATE ISO="20040322">2004. március 22‑i</DATE> 2004/33/EK bizottsági irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="091" PAGE.FIRST="25" DATE.PUB="2004">HL 2004. L 91., 25. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 8. kötet, 272. o.</P></NOTE> III. melléklete 2.1. pontjának tagállami végrehajtása következtében, a Charta 20. és 21. cikkére támaszkodott.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>A Bíróság Glatzel ítéletében<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P><DATE ISO="20140522">2014. május 22‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑356/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:350">EU:C:2014:350</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> a Charta 20., 21. és 26. cikkének a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tekintetében történő megsértésére vonatkozó állítások hasonlóképpen csak a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>fogyatékosság<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/> jelentésének meghatározásához szükséges mértékben vezettek a 2000/78 irányelv tárgyalásához.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P>Uo., 45. pont.</P></NOTE> Ennek oka az volt, hogy az állítólagos egyenlőtlen bánásmódra a vezetői engedélyekről szóló, <DATE ISO="20061220">2006. december 20‑i</DATE> 2006/126/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="403" PAGE.FIRST="18" DATE.PUB="2006">HL 2006. L 403., 18. o.</REF.DOC.OJ> Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170705">2017. július 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Fries</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑190/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:513">EU:C:2017:513</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), amely a polgári légi közlekedéshez kapcsolódó [helyesen: a polgári légi közlekedés hajózó személyzetére alkalmazandó] műszaki követelményeknek és igazgatási eljárásoknak a 216/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében történő rögzítéséről szóló, <DATE ISO="20111103">2011. november 3‑i</DATE> 1178/2011/EU bizottsági rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="311" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2011">HL 2011. L 311., 1. o.</REF.DOC.OJ>) I. melléklete FCL.065 pontja b) alpontja érvényességének vitatására vonatkozott. E vitatás alapjául az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés Charta 21. cikke által védelemben részesített tilalmának megsértése szolgált. A 42. pontban a Bíróság hivatkozott a 2000/78 irányelv 2. cikkének (5) bekezdésére és 4. cikkének (1) bekezdésére, azonban csupán annak érdekében, hogy emlékeztessen arra, hogy a Bíróság már kimondta, hogy a légi közlekedés biztonsága az említett rendelkezések értelmében vett jogszerű célnak minősül. A Bíróság a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110913">2011. szeptember 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Prigge és társai</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑447/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:573">EU:C:2011:573</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0069">69.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) hivatkozott.</P></NOTE> III. melléklete 6.4. pontjának (amely rendelkezésekről azt állították, hogy érvénytelenek) tagállami végrehajtásával összefüggésben kerül sor, így a hátrányos megkülönböztetést a Charta 20. és 21. cikke alapján értékelték.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>Ezért hangsúlyozni kell, hogy nem a 2000/78 irányelv a jogellenes hátrányos megkülönböztetéssel szemben védelmet nyújtó egyetlen uniós jogi norma, akár a valláson, a szexuális irányultságon vagy a Charta 21. cikkében említett bármely más okon alapuló hátrányos megkülönböztetésről legyen is szó. A Léger ítélet és más ítéletek az alapeljárásra nézve azzal a következménnyel jártak, hogy a keretmegállapodás minden rendelkezését, így az 5. szakaszt és az ahhoz kapcsolódó jogorvoslati normákat (lásd bővebben az alábbi 63–77. pontot) is az egyenlő bánásmódnak a Charta 20. cikke szerinti elvével, valamint a Charta 21. cikkének (1) bekezdésében említett tilalmakkal, köztük a valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmával összhangban kell értelmezni, mivel ez utóbbit a Charta 21. cikkének<?PAGE NO="14"?> elsődleges uniós jogi rendelkezése védelemben részesíti.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a másodlagos uniós jogot a Chartával összhangban kell értelmezni. Lásd például: <DATE ISO="20210114">2021. január 14‑i</DATE> Okrazhna prokuratura – Haskovo and Apelativna prokuratura – <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Plovdiv</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑393/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:8">EU:C:2021:8</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190319">2019. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Jawo</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑163/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:218">EU:C:2019:218</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0078">78.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ugyanez áll fenn a Charta 47. cikke esetében, tekintettel arra, hogy a jogvita elbírálása szempontjából releváns a keretmegállapodás 5. szakaszához kapcsolódó és a Charta 47. cikkének hatálya alá tartozó jogorvoslati szabályokra vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P>Lásd például: Szpunar főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Santoro</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑494/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:822">EU:C:2017:822</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0053">53.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), ahol a főtanácsnok három ügyre hivatkozik, amelyekben a hatékony bírói jogvédelemhez való jog releváns volt a keretmegállapodás 5. szakaszával összefüggésben. Ezek a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20090423">2009. április 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Angelidaki és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑378/07–C‑380/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:250">EU:C:2009:250</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0176">176.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080612">2008. június 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Vassilakis és társai</NAME.CASE> végzés (<NO.CASE>C‑364/07</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:346">EU:C:2008:346</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0149">149.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20090424">2009. április 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Koukou</NAME.CASE> végzés (<NO.CASE>C‑519/08</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:269">EU:C:2009:269</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0101">101.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>Ezenkívül a tagállamok a Charta 51. cikke értelmében kötelesek tiszteletben tartani a Chartát, ideértve a 20., 21. és 47. cikket is, amennyiben a keretmegállapodás 5. szakaszát <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>hajtják végre<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/>,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150429">2015. április 29‑i</DATE> <NAME.CASE>Léger</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑528/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:288">EU:C:2015:288</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd a fenti 38. pontban hivatkozott ügyeket is. Az uniós jog végrehajtásának fogalmáról a közelmúltból lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201006">2020. október 6‑i</DATE> <NAME.CASE>État luxembourgeois (Adózással kapcsolatos információk iránti kérelemmel szembeni jogorvoslati jog)</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑245/19 és C‑246/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:795">EU:C:2020:795</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> és ez a kötelezettség a jogorvoslatok kijelölésére is kiterjed.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P><DATE ISO="20101222">2010. december 22‑i</DATE> DEB‑ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑279/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:811">EU:C:2010:811</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). A közelmúltból lásd például: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Pikamäe főtanácsnok R. N. N. S. és K. A. egyesített ügyekre vonatkozó indítványa</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑225/19 és C‑226/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:679">EU:C:2020:679</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0119">119.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Az Olasz Köztársaság tehát a határozott időre szóló szerződések visszaélésszerű igénybevételével szemben védelmet nyújtó jogorvoslatokat köteles oly módon biztosítani, amely tiszteletben tartja a felperesek – Charta 21. cikke által garantált – ahhoz való jogát, hogy velük szemben ne alkalmazzanak a valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetést, valamint köteles biztosítani, hogy a rendelkezésre álló jogorvoslatok hatékonyak legyenek, amint azt a Charta 47. cikkének első bekezdése megköveteli.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>A Charta 21. és 47. cikkének az ezen eljárás elbírálásában betöltött szerepével az alábbiakban fogok részletesebben foglalkozni (63–77. pont).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Következésképpen csak a harmadik és a negyedik kérdésre fogok választ adni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">4.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A harmadik és a negyedik kérdés megválaszolásával kapcsolatos megközelítés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>A harmadik kérdés arra irányul, hogy fennáll‑e az egymást követő határozott idejű szerződések igénybevételét alátámasztó objektív ok.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>Az Olasz Köztársaság írásbeli észrevételeiben azt sugallja, hogy az alapeljárás tárgyát képező, egymást követő határozott időre szóló szerződések alkalmazása nem visszaélésszerű. Mivel ezzel kapcsolatban nem terjesztettek elő kérdést, azt javasolom, hagyjuk meg az erre vonatkozóan fennmaradó kételyt a kérdést előterjesztő bíróságnak, amely rendelkezik a releváns ténykörülményekre vonatkozó ismeretekkel.</P></NOTE> Ezután a jogorvoslatokat tekintve milyen következményekkel jár, ha megállapítják, hogy nem áll fenn objektív ok? A negyedik kérdés arra keres választ, hogy mi a teendő az uniós jog által előírt jogorvoslatot megakadályozó tagállami jogszabályokkal, az alkotmányos értékű normákat is beleértve. A harmadik és a negyedik kérdést ezért együtt fogom megválaszolni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>Amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, a felperesek elsődleges kifogása arra vonatkozik, hogy velük szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak azokhoz az oktatókhoz képest, akik élvezték a 107/2015. sz. törvénnyel bevezetett reform (a fenti 14. pont) előnyeit, amelynek értelmében az oktatók határozott időre szóló szerződéseit határozatlan időre szóló szerződésekké alakították át.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="15"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>Megjegyzem ugyanakkor, hogy a Bíróság a 107/2015 törvény speciális összefüggésében (lásd a fenti 14. pontot) megállapította, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>az alkalmazandó jogszabályi reformból következően határozott időre alkalmazott munkavállalók két kategóriája közötti eltérő bánásmód nem tartozik a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a keretmegállapodás 4. szakaszában foglalt elve hatálya alá<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190508">2019. május 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Rossato és Conservatorio di Musica F. A. Bonporti</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑494/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:387">EU:C:2019:387</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amely a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181121">2018. november 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Viejobueno Ibáñez és de la Vara González</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑245/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:934">EU:C:2018:934</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) hivatkozik. Lásd: <DATE ISO="20101008">2010. október 8‑i</DATE> <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Universitatea</NAME.CASE> <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>Lucian Blaga<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/> Sibiu és társai ítélet (<NO.CASE>C‑644/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:810">EU:C:2020:810</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>. Ezért a 4. szakasz nem releváns az alapeljárás szempontjából, így nem fog szerepelni a negyedik kérdésre adott válaszban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>A Bíróság e megállapítása azonban semmilyen módon nem enyhíti a kérdést előterjesztő bíróságot terhelő azon tágabb kötelezettséget, hogy védje a felpereseknek a Charta 20. és 21. cikke alapján védelemben részesülő, ahhoz való jogát, hogy ne alkalmazzanak velük szemben a vallásukon alapuló hátrányos megkülönböztetést, amely az egyenlő bánásmód uniós jog szerinti általános elvének kifejeződése (lásd bővebben az alábbi 63–77. pontot).</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolása</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>A harmadik és a negyedik kérdésre akként kell válaszolni, hogy a megyéspüspökkel való egyetértés szükségessége, amely a katolikus hitoktatók számára az állami iskolákban való oktatás előfeltételét jelenti, nem minősül a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja értelmében vett, a határozott idejű szerződések megújítását alátámasztó objektív oknak. Mivel a keretmegállapodás 5. szakasza nem rendelkezik a közvetlen hatályhoz szükséges előfeltételekkel, a kérdést előterjesztő bíróságnak csak akkor kell mellőznie a határozott idejű szerződések határozatlan idejű szerződésekké történő átalakítására vonatkozó, a nemzeti jog szerinti abszolút jogszabályi tilalom alkalmazását, ha az át nem alakítás a Charta 21. cikkével ellentétes, valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetéshez vagy az e jogsértés orvoslását célzó hatékony jogorvoslat Charta 47. cikkének első bekezdését sértő hiányához vezet, aminek meghatározása a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Ebben az esetben mellőzni kell a tagállami jog minden olyan szabályának alkalmazását, amely nem értelmezhető a valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés Charta 21. cikkében kimondott tilalmával és a Charta 47. cikkének (1) bekezdése által az előbbi megsértésének esetére biztosított, jogorvoslathoz joggal összhangban, az alkotmányos jellegű szabályokat is beleértve.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>A keretmegállapodás alkalmazandó az oktatási ágazatban felvett személyzetre.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141126">2014. november 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Mascolo és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑22/13, C‑61/13–C‑63/13 és C‑418/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2401">EU:C:2014:2401</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0069">69.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Az Olasz Köztársaság nem vezetett be a szerződések maximális teljes időtartamára, illetőleg a megújítások számára vonatkozó korlátozást a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának b) vagy c) alpontja értelmében. Az sem tűnik úgy, hogy az olasz szabályozás tartalmazna a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontjában szereplő intézkedésekkel egyenértékű intézkedést.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P>Uo., 84. és 85.pont.</P></NOTE> A keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja ugyanakkor az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok visszaélésszerű alkalmazásának megakadályozása érdekében kötelezi a tagállamokat az e szakaszban felsorolt egy vagy több intézkedés tényleges és kötelező elfogadására, ha belső joguk nem tartalmaz az ilyen visszaélés<?PAGE NO="16"?> megakadályozását szolgáló megfelelő jogi intézkedést.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160914">2016. szeptember 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Pérez López</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑16/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:679">EU:C:2016:679</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd még például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200319">2020. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Sánchez Ruiz és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑103/18 és C‑429/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:219">EU:C:2020:219</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0055">55.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd a közelmúltból: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210211">2021. február 11‑i</DATE> <NAME.CASE>M. V. és társai (A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések)</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑760/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:113">EU:C:2021:113</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0054">54.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Így az 5. szakasz 1. pontjának a) alpontja szerinti, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>az ilyen szerződések vagy munkaviszonyok megújítását alátámasztó objektív okok[at]<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> a visszaélések megakadályozása egy módjának kell tekinteni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141126">2014. november 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Mascolo és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑22/13, C‑61/13–C‑63/13 és C‑418/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2401">EU:C:2014:2401</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0086">86.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amely a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20060704">2006. július 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Adeneler és társai</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑212/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:443">EU:C:2006:443</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0067">67.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140703">2014. július 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Fiamingo és társai</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑362/13, C‑363/13 és C‑407/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2044">EU:C:2014:2044</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) hivatkozik. Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181025">2018. október 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Sciotto</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑331/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:859">EU:C:2018:859</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Nincs objektív ok a megújításra</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/>az <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/>objektív okok<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="00AB" ID="QE0029"/> fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az valamely tevékenységet jellemző meghatározott, konkrét, és ebből következően olyan körülményeket jelent, amelyek ebben az egyedi összefüggésben alkalmasak az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések alkalmazásának igazolására. E körülmények különösen azon feladatok egyedi jellegéből és sajátos jellemzőiből adódhatnak, amelyek elvégzésére e szerződéseket megkötötték, vagy adott esetben a tagállam szociálpolitikája valamely céljának megvalósítására irányuló jogos törekvésből<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181025">2018. október 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Sciotto</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑331/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:859">EU:C:2018:859</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Meg kell vizsgálni, hogy az ilyen szerződések megújítása ténylegesen valós szükségletet elégít‑e ki, továbbá alkalmas‑e az elérendő cél megvalósítására, és ahhoz szükséges‑e.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0055"><P>Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181025">2018. október 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Sciotto</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑331/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:859">EU:C:2018:859</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A közelmúltból lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210211">2021. február 11‑i</DATE> <NAME.CASE>M. V. és társai (A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések)</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑760/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:113">EU:C:2021:113</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A feltételek azonban nem lehetnek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>objektívek<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/>, ha nem különböznek érdemben a határozatlan idejű szerződéssel rendelkező, és a határozott idejű szerződéssel rendelkező munkavállalókkal azonos feladatokat ellátó munkavállalókra alkalmazandó feltételektől. Itt arra a követelményre utalok, amely szerint a katolikus hitoktatóknak a megyéspüspök által kiállított és vissza nem vont alkalmassági tanúsítvánnyal kell rendelkezniük, ami közös a határozott idejű, illetve a határozatlan idejű szerződéssel rendelkező katolikus hitoktatók vonatkozásában (lásd a fenti 9. és 18. pontot). Az olyan tényezők, mint a katolikus hitoktatásban részesülő diákok osztályozására vonatkozó különös szabályok (lásd a fenti 13. pontot), valamint az a körülmény, hogy választható tárgyról van szó (lásd a fenti 17. pontot), nem elegendőek az e tárgyak oktatóinak az alapvető feladatok tekintetében a más oktatóktól történő megkülönböztetéséhez (lásd a fenti 13. pontot).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>Noha ez a harmadik kérdésben nem szerepel, az Olasz Köztársaság érveiben a választható tárgy oktatását illetően a rugalmasság iránti igényre hivatkozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0056"><P>Ezt a Bíróság az oktatási ágazatban jogszerűként ismerte el. <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141126">2014. november 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Mascolo és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑22/13, C‑61/13–C‑63/13 és C‑418/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2401">EU:C:2014:2401</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0095">95.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Gyakorlati szempontból azonban a rugalmasság iránti igényt<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0057"><P>Uo., 97., 99., 104., 108. pont. <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181025">2018. október 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Sciotto</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑331/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:859">EU:C:2018:859</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0057">57.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> nehéz <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0031" REF.END="QE0031"/>valósként<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/> elfogadni, tekintettel arra, hogy több felperest több mint 20 éve foglalkoztatnak határozott idejű szerződéssel. Itt nem átmeneti szükségletek kielégítéséről<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0058"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141126">2014. november 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Mascolo és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑22/13, C‑61/13–C‑63/13 és C‑418/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2401">EU:C:2014:2401</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0091">91.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0100">100.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> van szó, amint azt az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0032" REF.END="QE0032"/>ugyanazon személlyel vagy ugyanazon munka elvégzésére kötött, egymást követő szerződések szám[a]<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> tanúsítja.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0059"><P>Uo., 102. pont. Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120126">2012. január 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Kücük</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑586/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:39">EU:C:2012:39</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A Bíróság megállapította, hogy határozott időre szóló szerződések nem újíthatók meg olyan feladatok tekintetében, amelyek egyébként állandó és tartós jelleggel az érintett ágazat rendes tevékenységei közé<?PAGE NO="17"?> tartoznak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0060"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181025">2018. október 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Sciotto</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑331/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:859">EU:C:2018:859</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0049">49.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Az alapeljárásban a munkaviszony hossza azt mutatja, hogy az egymást követő határozott idejű szerződések igénybevétele – a katolikus vallásoktatás mint tantárgy választható jellege ellenére – az alperes munkáltató <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0033" REF.END="QE0033"/>állandó és tartós munkaerőigényeit<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/> elégíti ki.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0061"><P>Lásd: Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Sánchez Ruiz és társai egyesített ügyekre vonatkozó indítványa</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑103/18 és C‑429/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:874">EU:C:2019:874</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amely a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160914">2016. szeptember 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Pérez López</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑16/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:679">EU:C:2016:679</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0049">49.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) hivatkozik.</P></NOTE> Végül a szóban forgó szabályozás nem ír elő semmilyen feltételt annak konkrét vizsgálatához, hogy az egymást követő határozott időre szóló munkaszerződések megújítása átmeneti szükségleteket elégít‑e ki,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0062"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181025">2018. október 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Sciotto</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑331/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:859">EU:C:2018:859</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> és e szabályozás szociálpolitikai célt<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0063"><P>Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e célok közé tartozik a nők terhesség alatti és azt követő biológiai állapotának védelme, valamint a férfiak és a nők számára a hivatásbeli és a családi kötelezettségeik összeegyeztetése. Például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141126">2014. november 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Mascolo és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑22/13, C‑61/13–C‑63/13 és C‑418/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2401">EU:C:2014:2401</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0093">93.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> sem követ.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A jogorvoslatot érintő következmények</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Az alapeljárás a következő három szempontból összetett. Először is, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a felpereseknek a tagállami jogban semmilyen jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésére a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja szerinti jogaik érvényesítésére, mivel e határozat kifejti, hogy a felperesek sem a szerződésük határozatlan időre szóló szerződéssé történő átalakítására nem jogosultak, sem kártérítésre (a fenti 27. pont).<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0064"><P>Vessük össze ezt például a Bíróság által a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181025">2018. október 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Sciotto</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑331/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:859">EU:C:2018:859</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0063">63.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) vizsgált helyzettel, ahol Olaszország azt állította, hogy a vezetők felelősségének megállapíthatósága hatékony jogorvoslatot jelenthet.</P></NOTE> Következésképpen és másodszor, ez a Charta 47. cikke első bekezdésének alkalmazásához vezet. Harmadszor, a valláson alapuló hátrányos megkülönböztetés Charta 21. cikkének (1) bekezdése által védett tilalma is szóba jön, mint a Charta 20. cikke szerinti egyenlő bánásmód garanciája, mivel a keretmegállapodás 5. szakaszát a Charta rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0065"><P>Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210114">2021. január 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Okrazhna prokuratura – Haskovo and Apelativna prokuratura – Plovdiv</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑393/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:8">EU:C:2021:8</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190319">2019. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Jawo</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑163/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:218">EU:C:2019:218</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0078">78.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>, és a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a 20. cikket és a 21. cikk (1) bekezdését az 5. szakaszt végrehajtó minden tagállami intézkedés keretében<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0066"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150429">2015. április 29‑i</DATE> <NAME.CASE>Léger</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑528/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:288">EU:C:2015:288</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201029">2020. október 29-i</DATE> <NAME.CASE>Veselības ministrija ítéle</NAME.CASE> (<NO.CASE>C 243/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:872">EU:C:2020:872</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); és <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210203">2021. február 3-i</DATE> <NAME.CASE>Fussl Modestraße Mayr</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C-555/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:89">EU:C:2021:89</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Az uniós jog végrehajtásának fogalmáról a közelmúltból lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201006">2020. október 6‑i</DATE> <NAME.CASE>État luxembourgeois (Adózással kapcsolatos információk iránti kérelemmel szembeni jogorvoslati jog)</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑245/19 és C‑246/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:795">EU:C:2020:795</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>, a jogorvoslati intézkedéseket is beleértve.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0067"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20101222">2010. december 22‑i</DATE> <NAME.CASE>DEB</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑279/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:811">EU:C:2010:811</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). A közelmúltból lásd például: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Pikamäe főtanácsnok R. N. N. S. és K. A. egyesített ügyekre vonatkozó indítványa</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑225/19 és C‑226/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:679">EU:C:2020:679</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0119">119.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0034" REF.END="QE0034"/>jogalkotó által a [határozott időre szóló] szerződéseknek a magánszférába tartozó munkáltatók általi visszaélésszerű alkalmazásának szankcionálása céljából elfogadott intézkedések<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> az uniós jogot hajtják végre<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0068"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180307">2018. március 7-i</DATE> <NAME.CASE>Santoro</NAME.CASE> ítélet, (<NO.CASE>C‑494/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:166">EU:C:2018:166</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>. A felperesek kifogásolják a tagállami jog alapján rendelkezésükre álló, az állami szektorban határozott időre szóló szerződéssel 36 hónapnál hosszabb ideje foglalkoztatott más tanárok rendelkezésére álló jogorvoslatokhoz képest kedvezőtlen jogorvoslati rendszert. A felperesek azt állítják, hogy ez az eltérő bánásmód a vallásukhoz kapcsolódik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>E három tényező hiányában a keretmegállapodás semmilyen módon nem kötelezné a kérdést előterjesztő bíróságot a határozott időre szóló szerződések határozatlan időre szóló szerződésekké történő átalakítására vonatkozó egyértelmű jogszabályi tilalom feloldására. Emlékeztetni kell arra, hogy a 165/2001. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 36. cikkének (5) bekezdése kimondja, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0035" REF.END="QE0035"/>[a] munkavállalók felvételére és foglalkoztatására vonatkozó, kötelezően<?PAGE NO="18"?> alkalmazandó rendelkezések közigazgatási szervek általi megsértése […] <HT TYPE="ITALIC">[n]em</HT> alapozza meg a határozatlan ideig tartó munkaszerződés létesítését az adott közigazgatási szervvel, e szervek felelőssége és a velük szemben kiszabható szankciók sérelme nélkül<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/> (a fenti 12. pont, kiemelés tőlem). Úgy tűnik, hogy a 2015–2016‑os tanévre előirányzott reformok (a fenti 14. pont) sem értelmezhetők kifejezetten úgy, hogy azok kiterjednének a felperesekre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>A határozott időre szóló szerződések visszaélésszerű alkalmazásának szankcionálása szempontjából releváns elvek hosszú ideje ismertek az ítélkezési gyakorlatban. A nemzeti hatóságoknak arányos, kellően hatékony és a jogsértéstől kellően visszatartó büntetéseket kell elfogadniuk,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0069"><P><DATE ISO="20210211">2021. február 11‑i</DATE> M. V. és társai (A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések) ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑760/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:113">EU:C:2021:113</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0057">57.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> amelyek megszüntetik az uniós jog megsértéséből származó következményeket.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0070"><P>Például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200319">2020. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Sánchez Ruiz és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑103/18 és C‑429/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:219">EU:C:2020:219</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0088">88.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> A keretmegállapodás nem állapít meg általános kötelezettséget a tagállamok számára arra vonatkozólag, hogy rendelkezzenek a határozott időre szóló munkaszerződések határozatlan idejű szerződésekké való átalakításáról. Az érintett tagállamok belső jogának mindazonáltal tartalmaznia kell egy másik olyan intézkedést, amely alkalmas az egymást követő határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazásának megakadályozására és adott esetben büntetésére.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0071"><P><DATE ISO="20210211">2021. február 11‑i</DATE> M. V. és társai (A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések) ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑760/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:113">EU:C:2021:113</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Ez a nemzeti eljárási autonómia körébe tartozik, és az egyenértékűség<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0072"><P>Az egyenértékűség elvéből nem lehet arra következtetni, hogy a felperesek helyzete <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0036" REF.END="QE0036"/>analóg<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/> az állami szektorban foglalkoztatott azon tanárok helyzetével, akiknek a határozott időre szóló szerződését már átalakították határozatlan időre szóló szerződéssé. Ennek az az oka, hogy az egyenértékűség elve a tisztán a belső jogrendből fakadó nemzeti követelésekre, nem pedig valamely tagállam által az uniós jogból eredő jogok végrehajtása érdekében hozott intézkedésekre vonatkozik. Lásd: a Bíróság <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180307">2018. március 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Santoro</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>C‑494/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:166">EU:C:2018:166</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> és a tényleges érvényesülés<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0073"><P>Uo., 30. pont. Lásd még például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160914">2016. szeptember 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Pérez López</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑16/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:679">EU:C:2016:679</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> elvének van alárendelve. A tagállami jog értelmezése e tekintetben kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság feladata, és e bíróságnak kell meghatároznia, hogy a tagállami jog megfelelően megakadályozza és bünteti‑e az egymást követő határozott időre szóló munkaszerződéseknek a keretmegállapodás 5. szakasza által tiltott alkalmazását.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0074"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160914">2016. szeptember 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Pérez López</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑16/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:679">EU:C:2016:679</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd még például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200319">2020. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Sánchez Ruiz és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑103/18 és C‑429/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:219">EU:C:2020:219</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0089">89.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0090">90.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A Bíróság azonban iránymutatást nyújthat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0075"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160914">2016. szeptember 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Pérez López</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑16/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:679">EU:C:2016:679</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200319">2020. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Sánchez Ruiz és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑103/18 és C‑429/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:219">EU:C:2020:219</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0091">91.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>A Chartából eredő jogokat érintő vonatkozások hiányában az ítélkezési gyakorlat korlátozza a kérdést előterjesztő bíróságot terhelő értelmezési kötelezettségeket; e korlátok abból erednek, hogy az 5. szakasz nem rendelkezik a közvetlen hatályhoz szükséges előfeltételekkel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0076"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200319">2020. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Sánchez Ruiz és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑103/18 és C‑429/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:219">EU:C:2020:219</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0119">119.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd hasonlóképpen: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080415">2008. április 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Impact</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑268/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:223">EU:C:2008:223</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0079">79.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A közelmúltból lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210211">2021. február 11‑i</DATE> <NAME.CASE>M. V. és társai (A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések)</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑760/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:113">EU:C:2021:113</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0064">64.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A kérdést előterjesztő bíróságnak hatásköre keretei között <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0037" REF.END="QE0037"/>mindent [meg kell tennie]<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/> annak érdekében, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0038" REF.END="QE0038"/>a belső jog egészére tekintettel és az által[a] elfogadott értelmezési módszerek alkalmazásával biztosíts[a]<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/> a keretmegállapodás teljes érvényesülését.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0077"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080415">2008. április 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Impact</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑268/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:223">EU:C:2008:223</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0101">101.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd még például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110310">2011. március 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Deutsche Lufthansa</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑109/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:129">EU:C:2011:129</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0056">56.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181025">2018. október 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Sciotto</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑331/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:859">EU:C:2018:859</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0069">69.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200319">2020. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Sánchez Ruiz és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑103/18 és C‑429/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:219">EU:C:2020:219</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0121">121</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0124">124.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A közelmúltból lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210211">2021. február 11‑i</DATE> <NAME.CASE>M. V. és társai (A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések)</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑760/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:113">EU:C:2021:113</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0065">65.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0066">66.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A kérdést előterjesztő bíróság azonban nem köteles mellőzni a tagállami jog <HT TYPE="ITALIC">contra legem</HT> rendelkezéseinek, például a<?PAGE NO="19"?> fenti 64. pontban említett – a felperesek szerződéseik határozatlan időre szóló szerződéssé történő átalakítására való jogosultságát kifejezetten kizáró – rendelkezésnek az alkalmazását, mivel az ilyen kötelezettség összeegyeztethetetlen lenne a jogbiztonsággal és az uniós jog visszaható hatályának tilalmával.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0078"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200319">2020. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Sánchez Ruiz és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑103/18 és C‑429/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:219">EU:C:2020:219</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0123">123.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A közelmúltból lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210211">2021. február 11‑i</DATE> <NAME.CASE>M. V. és társai (A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések)</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑760/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:113">EU:C:2021:113</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0067">67.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0039" REF.END="QE0039"/><HT TYPE="ITALIC">nem</HT><QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/> szót (lásd a fenti 64. pontot) lehetetlennek tűnik a keretmegállapodás 5. szakaszából eredő kötelezettségek nemteljesítéséhez kapcsolódó, jogorvoslatot érintő következményekkel összhangban értelmezni. A Bíróság a közelmúltban kimondta, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0040" REF.END="QE0040"/>abban az esetben, ha a nemzeti bíróság arra a következtetésre jutna, hogy a határozott idejű munkaszerződések határozatlan idejű szerződésekké történő […] átalakítása nem lehetséges, mivel az a görög alkotmány 103. cikke (7) és (8) bekezdésének <HT TYPE="ITALIC">contra legem</HT> értelmezéséhez vezetne, e bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a görög jogban léteznek‑e más, e tekintetben hatékony intézkedések<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0079"><P><DATE ISO="20210211">2021. február 11</DATE> i M. V. és társai (A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések) ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C 760/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:113">EU:C:2021:113</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0070">70.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Mindazonáltal, ha ez alkotná a teljes képet, egyetértenék a Corte costituzionale (alkotmánybíróság) azon állításával, amely szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0041" REF.END="QE0041"/>az egységes uniós és nemzeti ítélkezési gyakorlat szerint az állami szektor egészét illetően nem erősíthető meg az, hogy a határozott ideig tartó jogviszonyt ne lehetne átalakítani határozatlan idejű jogviszonnyá<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0080"><P>A fenti 30. pont.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>Ugyanakkor, amint a Charta 21. és 47. cikke is szerepet játszik, a tagállami bíróságoknak ennél többet kell tenniük. A Bíróság Egenberger ítéletében<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0081"><P><DATE ISO="20180417">2018. április 17‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑414/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:257">EU:C:2018:257</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> megállapította, hogy a Charta 21. és 47. cikke önmagában elegendő ahhoz, hogy önmagában hivatkozható jogot biztosítson a magánszemélyek számára, és e cikkeket nem kell uniós vagy nemzeti jogi rendelkezésekkel pontosítani.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0082"><P>Uo., 78. pont. Lásd továbbá, a valláson vagy meggyőződésen alapuló htrányos megkülönböztetés Charta 21. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalmával kapcsolatban: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201029">2020. október 29-i</DATE> <NAME.CASE>Veselības ministrija</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C 243/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:872">EU:C:2020:872</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE> Következésképpen a Bíróság az Egenberger ítéletben úgy határozott, hogy a kérdést előterjesztő bíróság köteles mellőzni a nemzeti rendelkezések alkalmazását, amennyiben ez szükséges a Charta 21. és 47. cikke által védett jogok teljes érvényesülésének biztosításához.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0083"><P>Uo., 79. pont.</P></NOTE> Ezeket az elveket attól függetlenül alkalmazni kell az alapeljárásra, hogy a keretmegállapodás 5. szakasza nem rendelkezik közvetlen hatállyal,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0084"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200319">2020. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Sánchez Ruiz és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑103/18 és C‑429/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:219">EU:C:2020:219</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0119">119.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd hasonlóképpen: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080415">2008. április 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Impact</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑268/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:223">EU:C:2008:223</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0079">79.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A közelmúltból lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210211">2021. február 11‑i</DATE> <NAME.CASE>M. V. és társai (A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések)</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑760/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:113">EU:C:2021:113</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0064">64.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> mivel az Egenberger ügyben két magánfél közötti horizontális jogvitáról volt szó, amelyben a közvetlen hatálynak szintén nem volt jelentősége.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0085"><P>Az irányelvek horizontális közvetlen hatályának továbbra is fennálló tilalmáról lásd különösen: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171010">2017. október 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Farrell</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑413/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:745">EU:C:2017:745</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) és <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180807">2018. augusztus 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Smith</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑122/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:631">EU:C:2018:631</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>Ezért, amennyiben azt követően, hogy a kérdést előterjesztő bíróság eleget tett azon kötelezettségének, hogy hatásköre keretei között <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0042" REF.END="QE0042"/>tegye[n] meg mindent<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/> annak érdekében, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0043" REF.END="QE0043"/>a belső jog egészére tekintettel és az által[a] elfogadott értelmezési módszerek alkalmazásával biztosíts[a]<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/> a keretmegállapodás teljes érvényesülését,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0086"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080415">2008. április 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Impact</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑268/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:223">EU:C:2008:223</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0101">101.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd még például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110310">2011. március 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Deutsche Lufthansa</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑109/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:129">EU:C:2011:129</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0056">56.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>;); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181025">2018. október 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Sciotto</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑331/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:859">EU:C:2018:859</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0069">69.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200319">2020. március 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Sánchez Ruiz és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑103/18 és C‑429/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:219">EU:C:2020:219</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0121">121</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0124">124.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> a tagállami jog még mindig megakadályozza, hogy érvényre juttassa a felperesnek a Charta 21. eredő jogait vagy az ebből következően a 47. cikk jogorvoslatot, úgy mellőznie kellene a tagállami jog vonatkozó<?PAGE NO="20"?> rendelkezéseinek alkalmazását. Ha a tagállami jogban a felperesek határozott időre szóló szerződéseinek határozatlan időre szóló szerződésekké történő átalakítása jelenti az egyetlen olyan jogorvoslatot, amely érvényre tudja juttatni a valláson alapuló hátrányos megkülönböztetés Charta 21. cikkének (1) bekezdése által védelemben részesített tilalmát vagy az ehhez kapcsolódó, a Charta 47. cikkének első bekezdése szerinti hatékony jogorvoslathoz való jogot,, e jogorvoslati lehetőségnek rendelkezésre kell állnia.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>Ismétlem, a határozott időre szóló szerződések visszaélésszerű, a keretmegállapodás 5. szakaszát sértő igénybevételének orvoslására irányuló következményekkel kapcsolatos eddigi ítélkezési gyakorlat – a Chartában foglalt jogok érvényesítésével kapcsolatos kérdések hiányában – továbbra is egyértelmű. Nem terjed ki a határozott időre szóló szerződések határozatlan időre szóló szerződésekké történő átalakításához való jogosultságra.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0087"><P><DATE ISO="20210211">2021. február 11‑i</DATE> M. V. és társai (A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések) ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑760/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:113">EU:C:2021:113</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Amint azt Kokott főtanácsnok a közelmúltban megjegyezte, ha a nemzeti bíróságokra bíznánk, hogy a visszaélés szankcionálása érdekében az egyedi esetekben ismerjék el az ideiglenes alkalmazott határozatlan időre történő kinevezését, ez súlyos következményekkel járna a közszolgálat egészéhez való hozzáférésre nézve, és megkérdőjelezné a közszférabeli kiválasztási eljárások funkcióját.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0088"><P>Lásd: Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Sánchez Ruiz és társai egyesített ügyekre vonatkozó indítványa</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑103/18 és C‑429/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:874">EU:C:2019:874</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0084">84.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Az érintett tagállamok belső jogának mindazonáltal tartalmaznia kell egy másik olyan intézkedést, amely alkalmas az egymást követő határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazásának megakadályozására és adott esetben büntetésére.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0089"><P><DATE ISO="20210211">2021. február 11‑i</DATE> M. V. és társai (A közszektorban kötött, egymást követő határozott idejű munkaszerződések) ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑760/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:113">EU:C:2021:113</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>Amit tehát itt a határozott időre szóló szerződéseknek – a határozott időre szóló szerződések visszaélésszerű, a keretmegállapodás 5. szakaszával ellentétes igénybevétele esetén – határozatlan időre szóló szerződésekké történő átalakítását illetően javasolok, az arra a szokatlan esetre korlátozódik, amelyben az át nem alakítás a Charta 21. cikke (1) bekezdésének vagy a hatékony jogorvoslat ebből következő, a Charta 47. cikkében foglalt követelményének megsértéséhez vezethet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>A Charta 21. cikkének (1) bekezdését illetően a kérdést előterjesztő bíróságnak kell eldöntenie, hogy az alapeljárás ténybeli körülményei között – és szokatlan módon – a felperes ahhoz való jogát, hogy vele szemben ne alkalmazzanak a vallási meggyőződésén alapuló hátrányos megkülönböztetést, veszélyezteti‑e az Olaszországban fennálló, itt vizsgált jogorvoslati rendszer. A valláson alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma az uniós jog általános elveként kógens jelleggel rendelkezik,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0090"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201029">2020. október 29‑i</DATE> <NAME.CASE>Veselības ministrija</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑243/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:872">EU:C:2020:872</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> amely elvet a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk, amikor az uniós jogot hajtják végre a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0091"><P>Uo., 34. pont.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>Amint azt a Bíróság a közelmúltban többek között a Charta 21. cikke tekintetében újból megállapította, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0044" REF.END="QE0044"/>a hátrányos megkülönböztetés tilalma csupán az egyenlőség általános elvének konkrét kifejeződése, amely az uniós jog alapelveinek részét képezi, és ezen elv megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, illetve hogy az eltérő helyzeteket ne<?PAGE NO="21"?> kezeljék egyenlő módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0092"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201217">2020. december 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Centraal israélitisch Consistorie van België és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑336/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:1031">EU:C:2020:1031</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0085">85.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amely az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19771019">1977. október 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Ruckdeschel és társai</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>117/76 és 16/77</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1977:160">EU:C:1977:160</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0007">7.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20081216">2008. december 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Arcelor Atlantique et Lorraine és társai</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑127/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:728">EU:C:2008:728</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0023">23.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) hivatkozik. Lásd még: Poiares Maduro főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Marrosu és Sardino</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑53/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:569">EU:C:2005:569</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A főtanácsnok az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19890713">1989. július 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Wachauf</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>5/88</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1989:321">EU:C:1989:321</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0019">19.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20041214">2004. december 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Arnold André</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑434/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:800">EU:C:2004:800</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0068">68.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) hivatkozott. Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181121">2018. november 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Diego Porras</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑619/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:936">EU:C:2018:936</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0060">60.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A hátrányos megkülönböztetés általános tilalmát a Charta 21. cikkének (1) bekezdése írja elő.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0093"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180417">2018. április 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Egenberger</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑414/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:257">EU:C:2018:257</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0047">47.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A 2000/78 irányelv csupán ennek kifejeződése.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0094"><P>Uo. Kiemelés tőlem</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>Ezt az elemzést a kérdést előterjesztő bíróságnak kell elvégeznie, amelynek rendelkezésére áll mind a 18 felperesre vonatkozó összes releváns ténybeli körülmény, és amely értékelni tudja a szóban forgó jogorvoslati rendszernek a felperesekkel szemben a vallási meggyőződésük tekintetében alkalmazott bánásmódra gyakorolt gyakorlati hatását. Iránymutatásként azonban a következőket fogalmaznám meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróságnak arról kell határoznia, hogy a határozott időre szóló szerződések visszaélésszerű igénybevétele tekintetében a felperesek rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó tagállami korlátozások ahhoz vezetnek‑e, hogy őket vallásuk alapján – objektív igazolás hiányában – ténybeli vagy jogi szempontból eltérően kezelik‑e, mint egy hasonló csoportot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0095"><P>Lásd pédául a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140522">2014. május 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Glatzel</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑356/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:350">EU:C:2014:350</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140522">2014. május 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Werner Fries</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑190/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:513">EU:C:2017:513</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150429">2015. április 29‑i</DATE> <NAME.CASE>Léger</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑528/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:288">EU:C:2015:288</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) felmerült hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos kérdésekben a Bíróság által alkalmazott megközelítéséből.</P></NOTE> A kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy közvetlenül vagy közvetve valláson alapuló eltérő bánásmód merült-e fel<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0096"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201029">2020. október 29-i</DATE> <NAME.CASE>Veselības ministrija</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C 243/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:872">EU:C:2020:872</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd továbbá Hogan főtanácsnok indítványát (<REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:325">EU:C:2020:325</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0075">75.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Noha az előzetes döntéshozatalra utaló végzés csak a 2000/78 irányelv hatálya alá tartozó, valláson vagy meggyőződésen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést említi, amelyet a Bíróság legutóbb a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190122">2019. január 22-i</DATE> <NAME.CASE>Cresco Investigation</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C 193/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:43">EU:C:2019:43</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) vizsgált, a 2004/78 irányelv hatálya alá tartozó, valláson alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó ítélkezési gyakorlat továbbra is releváns, lévén hogy azt ugyancsak védelemben részesíti a Charta 21. cikke. Lásd például a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170314">2017. március 14-i</DATE> <NAME.CASE>Bougnaoui és ADDH</NAME.CASE> ítélet (C- <NO.CASE>188/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:204">EU:C:2017:204</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pontját</REF.DOC.ECR>), amelyben a Bíróság kimondta, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy A. Bougnaoui elbocsátása a vállalkozáson belül hatályos, a politikai, filozófiai vagy vallási meggyőződés mindenfajta látható jelének a viselését tiltó belső szabály tiszteletben tartásának az elmulasztásán alapult, és ha kiderül, hogy e látszólag semleges szabály ténylegesen különleges hátrányt okoz valamely meghatározott vallással vagy meggyőződéssel rendelkező, olyan személyeknek, mint A. Bougnaoui, 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében közvetetten valláson vagy meggyőződésen alapuló eltérő bánásmód fennállását kellene megállapítani (lásd ezzel kapcsolatban: a G4S Secure Solutions ügyben a mai napon hozott ítélet, C-157/15, 30. és 34. pont).’</P></NOTE>. Az eltérő bánásmód akkor igazolható, ha objektív és észszerű megfontoláson alapul, azaz kapcsolatban áll a szóban forgó szabályozás által jogszerűen elérni kívánt céllal, illetve arányos az e bánásmód által elérni kívánt céllal.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0097"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201029">2020. október 29-i</DATE> <NAME.CASE>Veselības ministrija</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑243/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:872">EU:C:2020:872</NO.ECLI>,, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE> Ugyanakkor, amint azt a fentiekben megjegyeztem, azt már kizártam, hogy az alkalmassági tanúsítvány megyéspüspök általi kiállítása (a fenti 61. pont), a katolikus vallás mint kínált tantárgy választható jellege (a fenti 61. pont) és a rugalmasság iránti állítólagos igény, amely folytán a katolikus hitoktatók 30%‑ának, a felpereseket is beleértve, határozott időre szóló szerződéssel kell rendelkeznie (a fenti 62. pont), a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja szerinti <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0045" REF.END="QE0045"/>objektív oknak<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/> minősülne. Ugyanez tűnik megállapíthatónak az objektív igazolás esetében, bár ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>Noha el kell ismerni a katolikus hitoktatás szerepének sajátos jellemzőit, például azt, hogy választható tantárgyról van szó (a fenti 17. pont), hogy külön, sajátos osztályozási rendszerrel rendelkezik (a fenti 13. pont), és hogy a kinevezésekre a katolikus egyházi hatóságokkal együttműködve kerül sor (a fenti 9., 18. és 19. pont), a döntő az, hogy a katolikus hitoktatók az iskolák tanári karához tartoznak és a többi tanárral azonos jogokkal és kötelezettségekkel<?PAGE NO="22"?> rendelkeznek (a fenti 13. pont). Úgy tűnik tehát, a felperesekhez hasonló csoportot az állami iskolák azon oktatói alkotják, akiket 36 hónapnál hosszabb ideig foglalkoztattak határozott időre szóló szerződéssel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>Végül úgy tűnik, hogy az alapeljárás annyiban szokatlan, hogy egy, a Chartából eredő jogot, nevezetesen a valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetésnek a Charta 21. cikkében kimondott tilalmát, mérceként alkalmaznak ahhoz, hogy értékeljék egy uniós anyagi jogi rendelkezés, vagyis a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának érvényre juttatása céljára tagállami szinten elérhető jogorvoslati lehetőségek uniós joggal való összeegyeztethetőségét. A jogorvoslatok Chartának való megfelelésének értékelésére általában a 47. cikk keretében kerül sor. A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy a tagállamok arra való kötelezése, hogy megfeleljenek a Charta 21. cikkében foglalt tilalmaknak és az uniós jogok érvényesítésére szolgáló jogorvoslatokat biztosítsanak, nem jelenti az uniós hatáskör Charta alapján történő, az EUSZ 6. cikkel és a Charta 51. cikk (2) bekezdésével ellentétes kiterjesztését.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0098"><P>Erről a kérdésről lásd a Saugmandsgaard Øe főtanácsnok Bizottság kontra Magyarország (Mezőgazdasági földterületekre létesített haszonélvezeti jogok) <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>ügyre vonatkozó indítványában</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑235/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:971">EU:C:2018:971</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0064">64</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0112">112.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) szereplő átfogó elemzést.</P></NOTE> Ennek az az oka, hogy az uniós jog jóval a Charta 2009‑ben történő hatálybalépése előtt, már 1976‑ban kiterjedt arra, hogy a tagállamoknak az uniós jog végrehajtására szolgáló eljárási szabályok és jogorvoslatok tekintetében fennálló mérlegelési jogkörére vonatkozó paramétereket állapítson meg.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0099"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19761216">1976. december 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Comet</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>45/76</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1976:191">EU:C:1976:191</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Az itt javasolt megoldás tehát nem terjeszti ki az uniós hatáskört a Charta 51. cikkének (2) bekezdésével összeegyeztethetetlen módon<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0100"><P>A meghatározó az, hogy a Chartával kapcsolatos kérdések az uniós jog végrehajtásával összefüggésben merülnek-e fel. Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181025">2018. október 25-i</DATE> <NAME.CASE>Anodiki Services EPE</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑260/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:864">EU:C:2018:864</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>Ami a 47. cikk szerinti hatékony jogorvoslatot illeti, a Bíróság ugyanis a Sciotto ítéletben megállapította, hogy amennyiben az egymást követő határozott időre szóló szerződések visszaélésszerű igénybevételével érintett munkavállalók a nemzeti jog alapján sem szerződésük határozatlan időre szóló szerződéssé történő átalakítására, sem kártérítésre nem jogosultak, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell hatáskörén belül egy másik, olyan jogorvoslatot meghatároznia, amely a keretmegállapodás alapján elfogadott szabályok tényleges érvényesülésének biztosítása szempontjából hatékony és visszatartó erejű.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0101"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181025">2018. október 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Sciotto</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑331/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:859">EU:C:2018:859</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0063">63</REF.NP.ECR>-<REF.NP.ECR REF="NP0070">70.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A tagállami jog szerinti jogorvoslati lehetőségek teljes hiánya veszélyeztetné a keretmegállapodás 5. szakaszának célját és hatékony érvényesülését.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0102"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181025">2018. október 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Sciotto</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑331/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:859">EU:C:2018:859</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0066">66.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ilyen körülmények között az Egenberger ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0103"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180417">2018. április 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Egenberger</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑414/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:257">EU:C:2018:257</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> kialakított elvek alapján mellőzni kellene a tagállami jog minden olyan szabályának alkalmazását, amely akadályozza a határozott időre szóló szerződések határozatlan időre szerződésekké történő átalakítását.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>Ezért arra a következtetésre jutok, hogy a Tribunale di Napoli (nápolyi bíróság, Olaszország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és negyedik kérdésre a következő választ kell adni.</TXT><P>A megyéspüspökkel való egyetértés szükségessége, amely a katolikus hitoktatók számára az állami iskolákban való oktatás előfeltételét jelenti, nem minősül az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, <DATE ISO="19990628">1999. június 28‑i</DATE><?PAGE NO="23"?> 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletét képező keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja értelmében vett, a határozott idejű szerződések megújítását alátámasztó objektív oknak. Az alapeljárás körülményei között, és mivel a keretmegállapodás 5. szakasza nem rendelkezik a közvetlen hatályhoz szükséges előfeltételekkel, a kérdést előterjesztő bíróságnak csak akkor kell mellőznie a határozott idejű szerződések határozatlan idejű szerződésekké történő átalakítására vonatkozó, a tagállami jog szerinti abszolút jogszabályi tilalom alkalmazását, ha az át nem alakítás az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkét sértő, valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetéshez vagy az e jogsértés orvoslását célzó hatékony jogorvoslat Charta 47. cikkének első bekezdését sértő hiányához vezet, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell meghatároznia. Ebben az esetben mellőzni kell a tagállami jog minden olyan szabályának alkalmazását, amely nem értelmezhető a valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés Charta 21. cikkében kimondott tilalmával és a Charta 47. cikkének (1) bekezdése által az előbbi megsértésének esetére biztosított, jogorvoslathoz való joggal összhangban, az alkotmányos jellegű szabályokat is beleértve.</P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>