–

X képviseletében J. Hardy advocaat,

–

a belga kormány képviseletében C. Pochet, M. Jacobs és P. Cottin, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: E. Matterne advocaat,

–

a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–

a német kormány képviseletében T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

–

a francia kormány képviseletében E. de Moustier, A.‑L. Desjonquères és E. Armoet, meghatalmazotti minőségben,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője L. D’Ascia avvocato dello Stato,

–

az osztrák kormány képviseletében J. Schmoll, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében C. Cattabriga és G. Wils, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25‑i 2003/109/EK tanácsi irányelv (HL 2004. L 16., 44. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 272. o.) 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az X és a Belgische Staat (belga állam) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya letelepedés és „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megszerzése iránti kérelem elutasítása.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 2003/86/EK irányelv

3

A családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i 2003/86/EK tanácsi irányelv (HL 2003. L 251., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.). 7. cikkének (1) bekezdése értelmében:

A 2003/109 irányelv

4

A 2003/109 irányelv (1), (2), (4), (6), (7) és (10) preambulumbekezdése az alábbiakat mondja ki:

5

Az említett irányelv „A »huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező« jogállás megszerzésének feltételei” című 5. cikke az alábbiakat mondja ki:

6

Az említett irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

7

Ugyanezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése értelmében:

8

A 2003/109 irányelvnek „A jogállás visszavonása vagy elvesztése” című 9. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

9

Ugyanezen irányelv 11. cikke előírja:

10

Az említett irányelv 12. cikke a következőképpen rendelkezik:

11

Ugyanezen irányelv 13. cikke kimondja:

A 2004/38/EK irányelv

12

Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i európai parlamenti és tanácsi 2004/38/EK irányelv (HL 2004. L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5 kötet, 46. o.; helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.). 7. cikke értelmében.

13

A 2001/29 irányelvnek A tartózkodási jog megtartása” című 14. cikke (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

A belga jog

14

Az 1980. december 15‑i Wet betreffende de toegang tot het grondgebied, het verblijf, de vestiging en de verwijdering van vreemdelingen (a külföldieknek az ország területére történő beutazásáról, tartózkodásáról, letelepedéséről és az onnan történő kiutasításáról szóló törvény; Belgisch Staatsblad, 1980. december 31., 14584. o.; a továbbiakban: a külföldiekről törvény) 15 bis cikke második bekezdésének az alapeljárásra alkalmazandó változata a következőket írja elő:

15

A „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállásról szóló, 2009. július 14‑i körlevél (Belgisch Staatsblad, 2009. augusztus 11.) pontosítja, hogy az említett anyagi forrásokat a következő módokon lehet bizonyítani:

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

16

X, aki nyilatkozata szerint kameruni állampolgár, 2007. július 26‑án tanulói vízum iránti kérelmet nyújtott be a yaoundéi (Kamerun) belga követségen. Az említett vízumot megkapta, és tartózkodási engedélyét 2016. január 15‑ig évenként meghosszabbították. Mivel munkavállalási engedéllyel rendelkezett, 2016. január 19‑én tartózkodási engedélyt kapott. Ez 2017. január 14‑ig volt érvényes.

17

2016. december 27‑én X „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás iránti kérelmet terjesztett elő. E kérelem alátámasztásául a stabil, rendszeres és elegendő anyagi források bizonyítékaként többek között fiútestvére nevére szóló munkaszerződéseket, egy adómegállapításról szóló határozatot és fizetési jegyzékeket nyújtott be. X ezenkívül benyújtott egy, a fiútestvére által aláírt dokumentumot, amelyben fiútestvére vállalta annak biztosítását, hogy „az érintett […][a külföldiekről szóló törvény] 15 bis cikke szerint önmaga és az általa eltartott családtagjai számára stabil, rendszeres és elegendő forrásokkal rendelkezik, így a hatóságoknak nem kell terhet viselniük”.

18

2017. április 5‑i határozatával a staatssecretaris voor Asiel en Migratie en Administratieve Vereenvoudiging (menekültügyi és migrációs államtitkár, Belgium) meghatalmazottja (a továbbiakban: meghatalmazott) elutasította e kérelmet. A külföldiekről szóló törvény 15 bis cikke szerinti stabil, rendszeres és elegendő forrásokkal kapcsolatban a határozat az alábbiakat mondta ki:

19

X e határozattal szemben keresetet nyújtott be a Raad voor Vreemdelingenbetwistingen (A külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság, Belgium) előtt, amelynek keretében azt állítja, hogy a határozat a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában – azaz a külföldiekről szóló törvény 15 bis cikkének 3. §‑ával átültetett rendelkezésben – szereplő, az anyagi forrásokra vonatkozó feltétel téves értelmezésén alapul, mivel e rendelkezések nem írják elő, hogy csak az érintett saját forrásait lehet figyelembe venni”.

20

X hangsúlyozza, hogy a 2003/109 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti „stabil, rendszeres és elegendő forrásokkal való rendelkezés” kifejezést ugyanúgy kell értelmezni, mint a 2004/38/EK irányelvben alkalmazott azonos kifejezést. A 2003/109 irányelv a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás és az uniós polgári jogállás közelítését célozza. Ebből az következik különösen, hogy a Bíróság 2004/38 irányelvre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, valamint az ezen irányelv hatálybalépését megelőző ítélkezési gyakorlatot, amelyekből az következik, hogy az irányelv egyáltalán nem tartalmaz előírást az elégséges források eredetére vonatkozóan, analógia útján alkalmazni kell.

21

A meghatalmazott ezzel szemben azt állítja, hogy önmagában az a tény, hogy X‑et fiútestvére eltartja, nem jelenti azt, hogy X rendszeres és állandó jövedelemmel rendelkezne. Álláspontja szerint a forrásokat családegyesítési eljárás keretében nem lehet ugyanolyan módon értékelni, mint a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megszerzésére irányuló eljárás keretében. Egyébiránt, uniós polgárt érintő családegyesítés esetén csak e polgár jövedelmei vehetők figyelembe.

22

E megjegyzésekre tekintettel a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül különösen, hogy a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját akként kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezésben említett „források” kizárólag a felperes saját forrásait jelentik, vagy e fogalom más típusú forrásokat is magában foglal.

23

E körülmények között a Raad voor Vreemdelingenbetwistingen (a külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

24

Kérdéseivel, amelyeket együtt célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját akként kell‑e értelmezni, hogy a „források” e rendelkezésben szereplő fogalma kizárólag a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás kérelmezőjének „saját forrásaira” vonatkozik, vagy e fogalom azokat a forrásokat is magában foglalja, amelyeket harmadik személy bocsát e kérelmező rendelkezésére, továbbá, adott esetben, annak bizonyításához, hogy az említett kérelmező stabil, rendszeres és elegendő forrásokkal rendelkezik, elegendő‑e az e harmadik személy által aláírt eltartási kötelezettségvállalás.

25

A 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a tagállamok előírják harmadik országok állampolgárai számára annak bizonyítását, hogy saját maga és eltartott családtagjai számára stabil és rendszeres jövedelemforrásokkal rendelkezik, amelyek elegendők önmaga és családtagjai eltartására anélkül, hogy az érintett tagállam szociális segélyezési rendszerére szorulnának. A tagállamok e forrásokat jellegük és rendszerességük szerint értékelik, valamint figyelembe vehetik a minimálbéreknek és ‑nyugdíjaknak a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás kérelmezése előtti szintjét is.

26

Tekintve, hogy a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem tartalmaz a tagállamok nemzeti jogára történő utalást, az e rendelkezésben említett „források” fogalmat önálló uniós jogi fogalomnak kell tekinteni és az Unió területén egységesen kell értelmezni, függetlenül a tagállamokban alkalmazott minősítéstől, a szóban forgó rendelkezések kifejezéseinek, valamint szövegkörnyezetének, és azon szabályozás célkitűzéseinek figyelembevételével, amelynek az részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2017. november 9‑i Maio Marques da Rosa ítélet, C‑306/16, EU:C:2017:844, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

Először is, a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövegét illetően meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés spanyol, angol, francia és olasz nyelvi változata a „források” fogalom szokásos jelentésének megfelelő kifejezést használ, így az jelölhet – eredetüktől függetlenül – minden olyan pénzeszközt, amely a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás kérelmezőjének rendelkezésére áll. Ezzel szemben az említett rendelkezés holland és német nyelvi változata a „jövedelmek” fogalomnak megfelelő kifejezést alkalmaz, amely megszorítóbb módon vonatkozik az olyan személyes forrásokra, mint például a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás kérelmezője által végzett gazdasági tevékenységből eredő források, ami kizárja a harmadik személyektől, például a kérelmező valamely családtagjától származó forrásokat.

28

E kétértelműségre tekintettel a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövege önmagában nem teszi lehetővé az abban említett források jellegének és eredetének meghatározását.

29

Másodszor, ami a 2003/109 irányelv célját illeti, az főként a tagállamokban huzamosan tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárok integrációjára irányul. Továbbá, amint az ezen irányelv (2) preambulumbekezdéséből következik, ezen irányelv arra irányul, hogy a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás harmadik országok állampolgárainak történő megadásával a harmadik országok állampolgárainak jogállását közelítse a tagállamok állampolgáraiéhoz (lásd ebben az értelemben: 2012. október 18‑i Singh ítélet, C‑502/10, EU:C:2012:636, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Ami az említett integrációt illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, továbbá amint azt megerősíti a 2003/109 irányelv (6) preambulumbekezdése, ezen integráció mindenekelőtt abból fakad, hogy az érintett jogszerűen és folyamatosan öt éven át ott tartózkodik, ami tanúsítja, hogy az érintett személy szorosan kötődik az országhoz, azaz huzamosan ott tartózkodik (lásd ebben az értelemben: 2014. július 17‑i Tahir ítélet, C‑469/13, EU:C:2014:2094, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebből a szempontból azon források eredete, amelyekkel a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás kérelmezőjének rendelkeznie kell, nem tűnik döntő szempontnak.

31

Harmadszor, ami azt a szövegkörnyezetet illeti, amelybe a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja illeszkedik, meg kell jegyezni, hogy a stabil, rendszeres és elégségeses forrásokkal való rendelkezés követelménye a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megszerzésének egyik alapvető feltétele. Márpedig, a 2003/109 irányelv által elérni kívánt célra és az általa bevezetett rendszerre tekintettel meg kell állapítani, hogy amennyiben a harmadik országok állampolgárai teljesítik a feltételeket, és tiszteletben tartják az ezen irányelv által előírt eljárásokat, joguk van a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás, valamint az e jogállásból eredő egyéb jogok megszerzésére (lásd ebben az értelemben: 2012. április 26‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet, C‑508/10, EU:C:2012:243, 68. pont). E tekintetben, amint azt lényegében a főtanácsnok is kiemelte indítványának 46. pontjában, a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja főszabály szerint nem teszi lehetővé az e rendelkezésben említett források eredetére vonatkozó további feltételek előírását.

32

Egyébiránt, az említett rendelkezés tágabb kontextuális keretét figyelembe véve meg kell jegyezni, hogy a „forrásokkal” való rendelkezéshez hasonló követelmény a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában is szerepel, amely rendelkezés értelmében valamennyi uniós polgárnak joga van ahhoz, hogy valamely másik tagállam területén három hónapot meghaladóan tartózkodjon, amennyiben, egyebek mellett, rendelkezik a saját maga és családtagjai eltartásához elegendő forrásokkal ahhoz, hogy tartózkodása folyamán ne jelentsen terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére.

33

A Bíróság kimondta, hogy a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában a források elegendő voltára vonatkozóan előírt feltétel olyan értelmezése, miszerint az érintettnek saját magának kell rendelkeznie e forrásokkal, anélkül hogy e tekintetben hivatkozhatna az őt kísérő családtagjának forrásaira, a 2004/38 irányelv által megszabott feltételt még kiegészítené a források eredetére vonatkozó előírással, ami az EUMSZ 21. cikk által biztosított szabad mozgás és tartózkodás alapvető jogának gyakorlásába való aránytalan beavatkozás lenne, mivel nem szükséges a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában kitűzött célnak – azaz a tagállamok költségvetése védelmének – a megvalósításához (lásd ebben az értelemben: 2015. július 16‑i Singh és társai ítélet, C‑218/14, EU:C:2015:476, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

A „források” 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti fogalmát a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti fogalomhoz hasonlóan úgy kell értelmezni, hogy az nem zárja ki, hogy az érintett harmadik személytől, valamely családtagjától származó forrásokra hivatkozhasson.

35

Mindazonáltal, tekintettel a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megszerzésének végleges jellegére és figyelemmel a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának céljára, ami nem más, mint az érintett tagállam szociális segítségnyújtási rendszerének védelme, a „források” ezen irányelv értelmében vett fogalmára vonatkozó feltételek tartalma eltér a 2004/38 irányelvben szereplő fogalomra vonatkozó feltételek tartalmától.

36

A 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében ugyanis a tagállamok e forrásokat jellegük és rendszerességük szerint értékelik, és figyelembe vehetik a minimálbéreknek és ‑nyugdíjaknak a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás kérelmezése előtti szintjét is. Továbbá, ellentétben a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjával, a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja megköveteli, hogy a források ne csupán „elégségesesek”, de „stabilak” és „rendszeresek” is legyenek.

37

Továbbra is ezen utóbbi rendelkezés szövegkörnyezetével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az „stabil, rendszeres és elégséges” forrásokkal való követelményhez hasonló követelmény szerepel a 2003/86 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában is. A Bíróság már kimondta, hogy e rendelkezésnek magából a szövegéből – különösen az „állandó” és a „rendszeres” kifejezések használatából – következik, hogy e forrásoknak bizonyos folyamatosságot, illetve bizonyos folytonosságot kell mutatniuk. E tekintetben a 2003/86 irányelv 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának második mondata értelmében a tagállamok az említett forrásokat többek között „rendszerességükre” hivatkozással értékelik, ami e források alakulásának bizonyos időközönként történő értékelését jelenti (lásd ebben az értelemben: 2016. április 21‑i Khachab ítélet, C‑558/14, EU:C:2016:285, 30. pont).

38

Ekképpen a 2003/86 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját nem lehet úgy értelmezni, mint amely kizárja azt, hogy a családegyesítési kérelem elbírálására illetékes tagállami hatóság oly módon vizsgálhassa a családegyesítő forrásaira vonatkozó feltétel teljesülését, hogy figyelembe veszi az arra irányuló értékelést, hogy e források fennmaradnak‑e ennek a kérelemnek a benyújtását követően (lásd ebben az értelemben: 2016. április 21‑i Khachab ítélet, C‑558/14, EU:C:2016:285, 31. pont).

39

Ezenfelül, ugyanezen rendelkezéssel és különösen a szövegében szereplő „elégséges” kifejezéssel kapcsolatban a Bíróság már kimondta, hogy tekintettel arra, hogy a szükségletek egyéntől függően igen széles skálán mozoghatnak, e rendelkezést akként kell értelmezni, hogy a tagállamok meghatározhatnak egy bizonyos összeget referenciaösszegként, de nem lehet úgy értelmezni, hogy a tagállamok előírhatják a jövedelem minimális összegét az egyes kérelmezők helyzetének konkrét vizsgálata nélkül (lásd ebben az értelemben: 2010. március 4‑i Chakroun ítélet, C‑578/08, EU:C:2010:117, 48. pont).

40

A 2003/86 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjából az következik tehát, hogy nem a források eredete, hanem, figyelemmel az érintett egyéni helyzetére, azok tartós és elégséges jellege a meghatározó.

41

A 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontja szövege céljának és szövegkörnyezetének különösen a 2004/38 és 2003/86 irányelv hasonló rendelkezéseire tekintettel végzett vizsgálatából az következik, hogy az e rendelkezésben említett források eredete nem döntő fontosságú az érintett tagállam számára annak vizsgálatához, hogy azok stabilak, rendszeresek és elégségesek‑e.

42

Következésképpen, amint azt a főtanácsnok kiemelte indítványának 77. pontjában, a hatáskörrel rendelkező tagállami hatóságoknak összességében kell megvizsgálniuk a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást kérelmező egyéni helyzetét, és meg kell indokolniuk, hogy e források mennyiben mutatnak vagy nem mutatnak bizonyos folyamatosságot és folytonosságot, hogy a kérelmező ne jelentsen terhet a fogadó tagállam számára.

43

A 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem zárja ki tehát a valamely harmadik személytől vagy a kérelmező családtagjától származó forrásokat, amennyiben e források stabilak, rendszeresek és elégségesek. E tekintetben, az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, egy harmadik személy vagy a kérelmező családtagja részéről származó, eltartásra vonatkozó kötelezettségvállalás jogilag kötelező jellege fontos, figyelembe veendő tényező lehet. A tagállamok illetékes hatóságai figyelembe vehetik ezenfelül többek között a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás kérelmezője és az eltartását vállaló családtag vagy családtagok közötti családi kapcsolatot. E vonatkozásban hasonlóképpen releváns tényezőnek minősülhet e kérelmező családtagja vagy családtagjai forrásainak jellege és folyamatossága.

44

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2003/109 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját akként kell értelmezni, hogy a „források” e rendelkezésben szereplő fogalma nem kizárólag a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás kérelmezőjének „saját forrásaira” vonatkozik, hanem azokat a forrásokat is magában foglalhatja, amelyeket harmadik személy bocsát e kérelmező rendelkezésére, feltéve hogy, az érintett kérelmező egyéni helyzetére tekintettel, e forrásokat stabilaknak, rendszereseknek és elégségeseknek lehet tekinteni.

A költségekről

45

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.