<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.00-20081231.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="ECRCJ2005HUB.0700719901.case.xml"><NO.CASE>C-192/04</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62004C0192</NO.CELEX><NO.SEQ>0014.0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>7201</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>7217</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>17</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><LEFT>TIZZANO FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA — C-192/04. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>LAGARDÈRE ACTIVE BROADCAST</RIGHT></CURR.TITLE><CONTENTS.CONCLUSION><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Antonio Tizzano</HT></P><P><HT TYPE="UC">főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20050421">2005. április 21.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0001" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Eredeti nyelv: olasz.</P></NOTE></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>I —</NO.P><TXT>Bevezetés</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT><DATE ISO="20040217">2004. február 17-én</DATE> hozott ítéletében a Cour de Cassation (francia semmítőszék) az EK 234. cikk értelmében két, a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, <DATE ISO="19921119">1992. november 19-i</DATE> 92/100/EGK tanácsi irányelv<NOTE NOTE.ID="E0002" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="346" DATE.PUB="1992" PAGE.FIRST="61">HL L 346., 61. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet,1. kötet, 120. o.</P></NOTE> (a továbbiakban: 92/100 irányelv), valamint a műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló, <DATE ISO="19930927">1993. szeptember 27-i</DATE> 93/83/EGK tanácsi irányelv<NOTE NOTE.ID="E0003" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="248" DATE.PUB="1993" PAGE.FIRST="15">HL L 248., 15. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 134. o.</P></NOTE> (a továbbiakban: 93/83 irányelv) értelmezésére irányuló kérdést terjesztett a Bíróság elé.</TXT></NP><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság elsősorban azt kérdezi, hogy melyik tagállamnak kell szabályoznia a hangfelvételt előállító vagy előadó művészek díjazását, ha a hangfelvétel közvetítésére használt jelet valamely tagállamból egy műholdra küldik, amely ezt a jelet egy másik tagállamban elhelyezkedő átjátszóállomásra továbbítja, ahonnan a jelet viszszairányítják az első tagállamba. Abban az esetben, ha több állam jogát kell alkalmazni, a kérdést előterjesztő bíróság azt is kérdezi, hogy a közösségi jog értelmében lehetségese az egyik tagállamban levonni a másikban fizetett összeget.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>II —</NO.P><TXT>Jogszabályi háttér</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A releváns közösségi jog</P></TI></TITLE><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>A 92/100 irányelv célja, hogy harmonizált jogi keretet biztosítson a bérleti jogra és a haszonkölcsönzési jogra vonatkozó nemzeti szabályozásoknak a szerzői jog, valamint a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogok területén, a közös piac megfelelő működésének biztosításához szükséges mértékben.</TXT></NP><?PAGE NO="I-7202"?><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>Csak minimális harmonizációról van tehát szó, amint az az irányelv huszadik preambu-lumbekezdéséből is kiderül, amely kifejezetten elismeri a tagállamok azon jogát, hogy a szomszédos jogok jogosultjainak az irányelv által előírtnál szélesebb körű védelmet is nyújthatnak.</TXT></NP><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT>Ez a védelem elsősorban az irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében jelenik meg, amely így rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0001" REF.END="QE0001" CODE="201E"/>A tagállamok biztosítják azt a jogot, amelynek célja, hogy a felhasználó egy egyszeri méltányos díjat fizessen a hangfelvétel kereskedelmi célú nyilvánosságra hozatala, illetve e hangfelvétel példányának vezeték nélküli sugárzása vagy egyéb módon a nyilvánossághoz közvetítése esetén, valamint hogy ezen díjat az érintett előadóművészek és hangfelvétel-előállítók között felosszák. Az előadóművészek és a hangfelvétel-előállítók közötti megállapodás hiányában a tagállamok meghatározhatják a feltételeket, amelyek alapján közöttük a díj felosztásra kerül.<QUOT.END ID="QE0001" REF.START="QS0001" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>6.</NO.P><TXT>A 93/83 irányelv célja a műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolása, <QUOT.START ID="QS0002" REF.END="QE0002" CODE="201E"/>hogy megakadályozza több nemzeti jog halmozott alkalmazását egyetlen műsorsugárzási cselekményre<QUOT.END ID="QE0002" REF.START="QS0002" CODE="201D"/> (tizennegyedik preambulumbekezdés).</TXT></NP><NP><NO.P>7.</NO.P><TXT>Ugyanezen preambulumbekezdésben elismerve, hogy <QUOT.START ID="QS0003" REF.END="QE0003" CODE="201E"/>a műsort hordozó jelekkel kapcsolatos szokásos műszaki eljárások nem tekintendők a sugárzási lánc megszakításának<QUOT.END ID="QE0003" REF.START="QS0003" CODE="201D"/>, az irányelv meghatározza az általa használt fogalmakat.</TXT></NP><NP><NO.P>8.</NO.P><TXT>Az 1. cikk (1) bekezdése értelmében <QUOT.START ID="QS0004" REF.END="QE0004" CODE="201E"/><QUOT.START ID="QS0005" REF.END="QE0005" CODE="00BB"/>műhold<QUOT.END ID="QE0005" REF.START="QS0005" CODE="00AB"/> minden olyan frekvenciasávon működő műhold, amely a távközlési jog szerint nyilvánosság általi vételre szánt jelek sugárzására, vagy pedig zártkörű, egyéni kommunikáció céljára van fenntartva. Az utóbbi esetben azonban a körülményeknek, amelyek között a jelek egyéni vétele történik, az előző esethez hasonlónak lenniük<QUOT.END ID="QE0004" REF.START="QS0004" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>9.</NO.P><TXT>Ugyanezen cikk (2) bekezdése a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0006" REF.END="QE0006" CODE="201E"/>a)</NO.P><TXT>Ezen irányelv alkalmazásában <QUOT.START ID="QS0007" REF.END="QE0007" CODE="00BB"/>műholdas nyilvánossághoz közvetítés<QUOT.END ID="QE0007" REF.START="QS0007" CODE="00AB"/> az a<?PAGE NO="I-7203"?> cselekmény, amikor a műsorsugárzó szervezet ellenőrzése és felelőssége mellett a nyilvánosság általi vételre szánt műsorhordozó jeleket a műhold felé, majd onnan a Föld felé vezető megszakítatlan közvetítési láncba juttatják.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>A nyilvánossághoz szóló, műholdas közvetítésre csak abban a tagállamban kerül sor, ahol a műsorsugárzó szervezet ellenőrzése és felelőssége mellett a műsorhordozó jeleket a műhold felé, majd onnan a Föld felé vezető megszakítatlan közvetítési láncba juttatják.<QUOT.END ID="QE0006" REF.START="QS0006" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>10.</NO.P><TXT>Az előadók, hangfelvétel-előállítók és műsorsugárzó szervezetek jogait illetően a 4. cikk (1) bekezdése előírja, hogy <QUOT.START ID="QS0008" REF.END="QE0008" CODE="201E"/>a műholdas nyilvánossághoz közvetítés esetében az előadók, hangfelvétel-előállítók és műsorsugárzó szervezetek jogainak védelmére a 92/100/EGK irányelv 6., 7., 8., és 10. cikke irányadó<QUOT.END ID="QE0008" REF.START="QS0008" CODE="201D"/>.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A nemzeti jog</P></TI></TITLE><NP><NO.P>11.</NO.P><TXT>A francia jog tekintetében elegendő a szellemi tulajdonról szóló francia törvénykönyv L. 214-1. cikkére emlékeztetni, amelynek értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0009" REF.END="QE0009" CODE="201E"/>a hangfelvétel kereskedelmi célú nyilvánosságra hozatala esetén az előadóművész és a hangfelvétel-előállító nem tilthatja meg:</P><P>[...]</P><NP><NO.P>2°</NO.P><TXT>a hangfelvétel sugárzását, sem e sugárzás kábelen keresztül történő egyidejű és teljes terjedelmű közvetítését.</TXT><P>A kereskedelmi célból nyilvánosságra hozott hangfelvétel e felhasználására tekintettel, függetlenül a hangfelvétel rögzítésének helyétől, az előadóművész és a hangfelvételelőállító díjazásra jogosult. E díjazást a kereskedelmi célból nyilvánosságra hozott hangfelvételt a jelen cikk 1. és 2. pontjában meghatározott feltételek között felhasználó személy fizeti meg.</P><P>E díjazás a felhasználásból származó bevételekhez igazodik, vagy, annak hiányában, átalány jelleggel meghatározott [...]<QUOT.END ID="QE0009" REF.START="QS0009" CODE="201D"/>.<NOTE NOTE.ID="E0004" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Nem hivatalos fordítás.</P></NOTE></P></NP></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="I-7204"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>III —</NO.P><TXT>Tényállás és eljárás</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>12.</NO.P><TXT>Az Europe 1 communication SA, amelynek a Lagardère Active Broadcast társaság (a továbbiakban: Europe 1, illetve: Lagardère) a jogutódja, egy franciaországi műsorszolgáltató társaság. Műsorait párizsi stúdiókban készítik, és először műholdra közvetítik. A jeleket a földfelszínre továbbítják, ahol a francia területen elhelyezkedő átjátszók fogják fel azokat, majd a műsorokat frekvenciamodulációval (ultrarövidhullámon [FM]) a nyilvánossághoz közvetítik.</TXT></NP><NP><NO.P>13.</NO.P><TXT>Az Europe 1 nemcsak az imént említett közvetítési rendszert használja. Rendelkezik ugyanis egy, a német határon túl, a saarlandi Felsbergben található adóállomással is, amelyet tevékenységének megkezdésekor az akkor hatályos francia törvények megkerülése érdekében használt, amelyek csak a közszolgáltatók számára tették lehetővé átjátszóantennák üzemeltetését francia területen.</TXT></NP><NP><NO.P>14.</NO.P><TXT>A műhold a jeleket ezen átjátszóállomás felé is közvetíti, amely a Compagnie Européenne de Radiodiffusion et de Télévision Europe 1 (a továbbiakban: CERT) nevű, német jog szerinti társaságnak — e társaság tőkéjének 99,70%-át az Europe 1 birtokolja — hosszúhullámon továbbítja őket Franciaország irányába, a Németországban ítélt koncesszió értelmében.</TXT></NP><NP><NO.P>15.</NO.P><TXT>Emlékeztetek arra, hogy a műholdas rendszer meghibásodása esetén a párizsi stúdiók jeleit a Németországban lévő adóállomáshoz egy földi digitális hálózaton keresztül lehet továbbítani, amely a műholdas rendszer kialakítása előtt az egyetlen jeltovábbítási eszköz volt.</TXT></NP><NP><NO.P>16.</NO.P><TXT>Arra is emlékeztetek, hogy bár a közvetített programokat kizárólag a francia nyelvű közönségnek szánják, a felsbergi átjátszóról sugárzott műsorok a német terület egy szűk körzetében is foghatók.</TXT></NP><NP><NO.P>17.</NO.P><TXT>Franciaországban az Europe 1 a Société pour la perception de la rémunération équitable-nak (a továbbiakban: SPRE) fizette a műsoraiban felhasznált hangfelvételek előadóművészeinek és előállítóinak járó díjazást. A CERT a maga részéről Németországban ugyanezen hangfelvételek sugárzásáért éves átalánydíjat fizetett a Verwertung von Leistungsschutzrechtennek (a továbbiakban: GVL), amely az SPRE-nek megfelelő társaság a német jogban.</TXT></NP><NP><NO.P>18.</NO.P><TXT>A hangfelvételek felhasználásáért járó díjazás kétszeri megfizetésének elkerülése érdekében az Europe 1 és az SPRE között megkötött megállapodás, amelyet <DATE ISO="19931231">1993. december<?PAGE NO="I-7205"?> 31-ig</DATE> meghosszabbítottak, előírta, hogy az Europe 1 részéről az előadóművészeknek és az előállítóknak járó díjazás összegét csökkentik a CERT által a GVL-nek fizetett összeggel.</TXT></NP><NP><NO.P>19.</NO.P><TXT><DATE ISO="19940101">1994. január l-jétől</DATE> kezdve semmilyen megállapodás nem jogosította fel az Europe 1-et erre a levonásra, a társaság azonban továbbra is folytatta ezt a gyakorlatot</TXT></NP><NP><NO.P>20.</NO.P><TXT>A SPRE, mivel úgy ítélte meg, hogy ez a levonás nem volt indokolt, keresetet nyújtott be a Tribunal de grande instance de Parisnál, amely helyt adott kérelmének.</TXT></NP><NP><NO.P>21.</NO.P><TXT>A CERT ezért felbontotta azt a szerződést, amelynek értelmében a GVL-nek fizette a díjazást, ez utóbbi azonban keresetet indított Németországban. A GVL-nek kedvező elsőfokú ítélet, majd a Saarländisches Oberlandsgerichtnek (saarlandi fellebbviteli bíróság) a CERT-re nézve kedvező ítélete után a jogvita a Bundesgerichtshofhoz (német semmítőszék) került.</TXT></NP><NP><NO.P>22.</NO.P><TXT>Ez utóbbi bíróság — mivel úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó közvetítések a német jog alá tartoznak, mert Németországban található állomásokról sugározzák ezeket, és a GVL-nek járó díjazást a Franciaországban fizetett összeggel csökkenteni kell — nem terjesztett előzetes döntéshozatalra irányuló kérdést a Bíróság elé, hanem kimondta a 93/83 irányelv alkalmazhatatlanságát, és a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezve visszautalta az ügyet a fellebbviteli bírósághoz. Ez utóbbi a Bíróság ítéletének meghozataláig felfüggesztette az előtte folyamatban lévő eljárást</TXT></NP><NP><NO.P>23.</NO.P><TXT>Időközben ugyanis a Lagardère (ekkor már az Europe 1 jogutódja) kezdeményezésére Franciaországban is folyamatban volt a bírósági eljárás, először a Cour d'appel de Parishoz a SPRE számára kedvező elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezéssel, majd ennek elutasítását követően a Cour de cassationhoz benyújtott fellebbezéssel. Az egyes közösségi jogszabályok értelmezésekor felmerült kétségek miatt a Cour de cassation felfüggesztette az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0010" REF.END="QE0010" CODE="201E"/>1)</NO.P><TXT>Amennyiben egy tagállam területéről sugárzó műsorszolgáltató társaság, hogy kiterjessze műsorainak közvetítését hazai [közönsége] egy részére, a közelben, egy másik tagállam területén elhelyezkedő adóállomást használ, amelynek többségi tulajdonú leányvállalata engedélyes, ez utóbbi állam joga vonatkozike az <DATE ISO="19921119">1992. november 19-i</DATE> 92/100/EGK irányelv 8. cikkének [(2) bekezdésében] és az <DATE ISO="19930927">1993. szeptember 27-i</DATE> 93/83/EGK irányelv 4. cikkében előírt, a hangfelvételek kereskedelmi célú nyilvánosságra hozatala és a továbbközvetített műsorokban történő megjelenése után járó egyszeri méltányos díjazásra?</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="I-7206"?><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Igenlő válasz esetén az eredeti műsorszóró társaság levonhatja-e a leányvállalata által kifizetett összegeket a hazai területen történő közvetítések összessége után kért díjazásból?<QUOT.END ID="QE0010" REF.START="QS0010" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>24.</NO.P><TXT>A Bíróság előtt ily módon létrejött eljárásban a Lagardère, a CERT, a SPRE, a GVL, a francia és a német kormány, valamint a Bizottság terjesztett elő észrevételeket.</TXT></NP><NP><NO.P>25.</NO.P><TXT>Ugyanezen felek vettek részt a <DATE ISO="20050302">2005. március 2-án</DATE> tartott tárgyaláson is.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>IV —</NO.P><TXT>Értékelés</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az első kérdésről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>26.</NO.P><TXT>Az első kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy annak a ténynek a következtében, hogy a nyilvánosság egy része az egyik tagállamban készült műsorokat először műholdra küldött, majd onnan egy másik tagállamban található átjátszóállomásról az előző tagállam felé továbbított jeleken keresztül fogja, az utóbbi tagállamnak kell-e szabályoznia az általa továbbközvetített műsorok vonatkozásában a felhasznált hangfelvételt előállító vagy előadó művészek díjazását.</TXT></NP><NP><NO.P>27.</NO.P><TXT>Amint azt a Bizottság és a GVL megjegyzi, az e kérdésre adandó válasz a szóban forgó közvetítés minősítésétől függ. Abban az esetben ugyanis, ha ez a 93/83 irányelv szerinti <QUOT.START ID="QS0011" REF.END="QE0011" CODE="201E"/>műholdas nyilvánossághoz közvetítésnek<QUOT.END ID="QE0011" REF.START="QS0011" CODE="201D"/> minősül, a felhasznált hangfelvételt előállító vagy előadó művészek díjazását az irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében kizárólag azon tagállam jogának kell szabályoznia, ahonnan a jelet kibocsátják, tehát jelen esetben a francia jognak. Ellenkező esetben kívül kerülne a 93/83 rendelet alkalmazási körén, aminek következtében a felsbergi adóállomás által felhasznált hangfelvételt előállító vagy előadó művészek díjazása tekintetében nem lehetne kizárni a német jog alkalmazását,</TXT></NP><NP><NO.P>28.</NO.P><TXT>Jobban megnézve azonban: az irányelvnek a jelen ügyre való alkalmazhatatlansága egy másik, az előzőhöz kapcsolódó és bizonyos tekintetben azt megelőző kérdés megoldásából is eredhet, amelyet a felek szintén megvitattak az eljárás folyamán. Ugyanis mivel az irányelv nem vonatkozik minden műholdtípusra, hanem csak azokra, amelyek bizonyos feltételeknek megfelelnek, fel lehet tenni a kérdést, hogy a szóban forgó<?PAGE NO="I-7207"?> műhold valóban az irányelv szerinti <QUOT.START ID="QS0012" REF.END="QE0012" CODE="201E"/>műholdnak<QUOT.END ID="QE0012" REF.START="QS0012" CODE="201D"/> minősül-e. Ha nem, akkor az irányelvet minden bizonnyal nem lehet a jelen ügyben alkalmazni.</TXT></NP><NP><NO.P>29.</NO.P><TXT>Ezek után emlékeztetek arra, hogy az irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében <QUOT.START ID="QS0013" REF.END="QE0013" CODE="201E"/>műholdnak<QUOT.END ID="QE0013" REF.START="QS0013" CODE="201D"/> minősül <QUOT.START ID="QS0014" REF.END="QE0014" CODE="201E"/>minden olyan frekvenciasávon működő műhold, amely a távközlési jog szerint<QUOT.END ID="QE0014" REF.START="QS0014" CODE="201D"/>: i) <QUOT.START ID="QS0015" REF.END="QE0015" CODE="201E"/>nyilvánosság általi vételre szánt jelek sugárzására<QUOT.END ID="QE0015" REF.START="QS0015" CODE="201D"/> vagy pedig ii) <QUOT.START ID="QS0016" REF.END="QE0016" CODE="201E"/>zártkörű, egyéni kommunikáció céljára van fenntartva. Az utóbbi esetben azonban a körülményeknek, amelyek között a jelek egyéni vétele történik, az előző esethez hasonlónak lenniük<QUOT.END ID="QE0016" REF.START="QS0016" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>30.</NO.P><TXT>A jelen ügyben, amint az a Bíróság erre vonatkozó kérdésére adott válaszokból kiderül, a műhold által a Felsbergben található átjátszóállomásra bocsátott jel a nyilvánosság által közvetlenül nem vehető. Kétségtelen tehát, hogy az irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében előírt első követelmény nem teljesül.</TXT></NP><NP><NO.P>31.</NO.P><TXT>A második követelmény teljesülését nehezebb megállapítani, mivel nem egészen világos, mit kell érteni a <QUOT.START ID="QS0017" REF.END="QE0017" CODE="201E"/>hasonló körülmények<QUOT.END ID="QE0017" REF.START="QS0017" CODE="201D"/> alatt. Kétségtelen ugyanis, hogy e kifejezés szerint a műholdról érkező műsoroknak el kell érniük a nyilvánosságot; ugyanakkor e követelmény konkrét ellenőrzését illetően a felek teljesen ellenkező álláspontot képviselnek.</TXT></NP><NP><NO.P>32.</NO.P><TXT>A francia kormány, a Lagardère és a SPRE ugyanis azt állítják, hogy a jelen esetben a feltétel teljesül, mivel a műholdról küldött jel földi átjátszásának köszönhetően a nyilvánosság foghatja a műsorokat. Ellentétes álláspontra helyezkedett a német kormány és a GVL, amelyek szerint, mivel a nyilvánosság a műsorokat csak a műholdról küldött jeltől eltérő jellegű jel segítségével tudja fogni, a körülmények nem <QUOT.START ID="QS0018" REF.END="QE0018" CODE="201E"/>hasonlóak<QUOT.END ID="QE0018" REF.START="QS0018" CODE="201D"/>, tehát az irányelv nem alkalmazható. Ez utóbbi véleményhez csatlakozott a Bizottság is a tárgyalás során, de e tekintetben nem nyújtott be írásbeli észrevételt.</TXT></NP><NP><NO.P>33.</NO.P><TXT>Annak a vizsgálatnak tehát, hogy a jelen ügyben az irányelv szerinti <QUOT.START ID="QS0019" REF.END="QE0019" CODE="201E"/>műholdról<QUOT.END ID="QE0019" REF.START="QS0019" CODE="201D"/> vane szó, az abból a tényből eredő következményekre kell irányulnia, hogy a nyilvánosság csak akkor tudja fogni a műholdról érkező jelet, ha azt rádióhullámokkal továbbítják.</TXT></NP><NP><NO.P>34.</NO.P><TXT>E kérdés megoldása azonban meghatározó a fentebb (27. pontban) felvázolt, a<?PAGE NO="I-7208"?> szóban forgó közvetítés <QUOT.START ID="QS0020" REF.END="QE0020" CODE="201E"/>műholdas nyilvánossághoz közvetítésként<QUOT.END ID="QE0020" REF.START="QS0020" CODE="201D"/> való minősítésekor felmerült kétség eloszlatásában is.</TXT></NP><NP><NO.P>35.</NO.P><TXT>Az irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja ugyanis a következőképpen határozza meg ezt a <QUOT.START ID="QS0021" REF.END="QE0021" CODE="201E"/>közvetítést<QUOT.END ID="QE0021" REF.START="QS0021" CODE="201D"/>: <QUOT.START ID="QS0022" REF.END="QE0022" CODE="201E"/>az a cselekmény, amikor a műsorsugárzó szervezet ellenőrzése és felelőssége mellett a nyilvánosság általi vételre szánt műsorhordozó jeleket a műhold felé, majd onnan a Föld felé vezető <HT TYPE="ITALIC">megszakítatlan</HT> közvetítési láncba juttatják<QUOT.END ID="QE0022" REF.START="QS0022" CODE="201D"/>.<NOTE NOTE.ID="E0005" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE> Ehhez járul még az irányelv tizennegyedik preambulumbekezdése, amely előírja, hogy a <HT TYPE="ITALIC">szokásos műszaki eljárások</HT> nem tekintendők a sugárzási lánc megszakításának.</TXT></NP><NP><NO.P>36.</NO.P><TXT>Állásponttól függetlenül a jelen ügy központi kérdése lényegében ugyanaz marad. Annak megállapításáról van ugyanis szó, hogy vajon a jelen ügy körülményei között releváns-e — és ha igen, mennyiben — az a tény, hogy a nyilvánosság a műholdról érkező jelet csak e jel rádióhullámokon történő továbbközvetítése által tudja venni.</TXT></NP><NP><NO.P>37.</NO.P><TXT>A válasz érdekében a kérdés két aspektusát kell megvizsgálni, vagyis meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben olyan közvetítésről vane szó: i) amely a nyilvánosság által fogható jelek közvetítésének körülményeihez <QUOT.START ID="QS0023" REF.END="QE0023" CODE="201E"/>hasonló körülmények<QUOT.END ID="QE0023" REF.START="QS0023" CODE="201D"/> között történik, és ii) <QUOT.START ID="QS0024" REF.END="QE0024" CODE="201E"/>műholdas nyilvánossághoz közvetítésnek<QUOT.END ID="QE0024" REF.START="QS0024" CODE="201D"/> minősül, amennyiben <QUOT.START ID="QS0025" REF.END="QE0025" CODE="201E"/>megszakítatlan közvetítési lánc<QUOT.END ID="QE0025" REF.START="QS0025" CODE="201D"/> jellemzi.</TXT></NP><NP><NO.P>38. i)</NO.P><TXT>Az első aspektust illetően elsősorban azt jegyzem meg, hogy — amint az az irányelv hatodik preambulumbekezdéséből is következik — a 93/83 irányelv két különböző típusú műholdat vesz figyelembe: a műsorszóró műholdat és a távközlési műholdat. Az irányelv — miután megállapítja, hogy bár <QUOT.START ID="QS0026" REF.END="QE0026" CODE="201E"/>manapság mindkét típusú műholdas közvetítés egyénileg fogható, és nem jár túlzott anyagi megterheléssel<QUOT.END ID="QE0026" REF.START="QS0026" CODE="201D"/>, a tagállamokban mégis <QUOT.START ID="QS0027" REF.END="QE0027" CODE="201E"/>eltérő jogi megítélés<QUOT.END ID="QE0027" REF.START="QS0027" CODE="201D"/> áll fenn a kétféle típusú műholdas nyilvánossághoz történő közvetítés között,<NOTE NOTE.ID="E0006" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Hatodik preambulumbekezdés,</P></NOTE> — olyan közös normákat szándékozik előírni, amelyeket a felhasznált műhold típusától függetlenül kell alkalmazni.<NOTE NOTE.ID="E0007" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Tizenharmadik preambulumbekezdés.</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>39.</NO.P><TXT>Márpedig véleményem szerint éppen az előbbi felvetésre figyelemmel kell értelmezni a 29. pontban hivatkozott követelményeket. A múltban ugyanis csak a közvetlen műsorszórást végző műholdak közvetítettek, kifejezetten e célra fenntartott frekvenciasávokon, a nyilvánosság által is fogható jeleket. A távközlési műholdak azonban a nyilvánosság által nem fogható jeleket közvetítettek (és<?PAGE NO="I-7209"?> közvetítenek manapság is). A technika fejlődésének köszönhetően azonban lehetővé vált a korábbihoz viszonyítva nagyobb teljesítményű jelek közvetítése e frekvenciasávokon, így a nem professzionális, elérhető árú parabolaantennák is lehetővé teszik a műholdakról ily módon sugárzott műsorok vételét. Ebből következik, hogy bár a használt frekvenciasávok nem a nyilvánossághoz szóló közvetítés számára vannak fenntartva, a nyilvánosság mégis közvetlenül a műholdról tudja venni a műsorokat.</TXT></NP><NP><NO.P>40.</NO.P><TXT>Számomra pedig úgy tűnik, hogy éppen ezek, és csak ezek a 93/83 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott <QUOT.START ID="QS0028" REF.END="QE0028" CODE="201E"/>hasonló körülmények<QUOT.END ID="QE0028" REF.START="QS0028" CODE="201D"/>. A jelen ügyben azonban a műhold a használt hullámsávokat tekintve nem olyan körülmények között közvetít, amelyek lehetővé tennék az általa küldött jel egyéni vételét, éppen ellenkezőleg, ahhoz, hogy a jel a nyilvánosság által fogható legyen, azt szükségszerűen rádióhullámokon kell továbbítani.</TXT></NP><NP><NO.P>41.</NO.P><TXT>Úgy vélem tehát, a német kormánnyal, a Bizottsággal és a GVL-lel egyetértésben, hogy a jelen ügyben a körülmények nem <QUOT.START ID="QS0029" REF.END="QE0029" CODE="201E"/>hasonlóak<QUOT.END ID="QE0029" REF.START="QS0029" CODE="201D"/>, tehát nem lehet a 93/83 irányelv szerinti <QUOT.START ID="QS0030" REF.END="QE0030" CODE="201E"/>műholdról<QUOT.END ID="QE0030" REF.START="QS0030" CODE="201D"/> beszélni.</TXT></NP><NP><NO.P>42.</NO.P><TXT>ii) Hasonlóképpen, a másik aspektus tekintetében a Bizottsággal és a GVL-lel egyetértésben úgy vélem, hogy a jelen ügyben <QUOT.START ID="QS0031" REF.END="QE0031" CODE="201E"/>műholdas nyilvánossághoz közvetítésről<QUOT.END ID="QE0031" REF.START="QS0031" CODE="201D"/> sem lehet beszélni, mivel a közvetítési lánc nem megszakítatlan, márpedig azt az irányelv előírja.</TXT></NP><NP><NO.P>43.</NO.P><TXT>A fentebb bemutatott helyzetben ugyanis a nyilvánosság nem parabolaantenna segítségével fogja a jelet közvetlenül a műholdról, hanem egy egyszerű antenna segítségével fogja a Franciaországban és Németországban található átjátszóállomások által ultrarövidés hosszúhullámúvá átalakított és továbbközvetített jelet.</TXT></NP><NP><NO.P>44.</NO.P><TXT>Amint azt a GVL is hangsúlyozta a tárgyalás során, a műholdnak a jelen ügyben játszott szerepe csak abban áll, hogy helyettesítse a korábban használt földi digitális hálózatot, amely az Europe 1 tevékenységének megkezdése óta közvetítette a jeleket a párizsi stúdióból a felsbergi állomás irányába, és amelyet egyébként továbbra is használnak a műhold meghibásodása esetén (lásd fentebb, 13-15. pont). A műholdas rendszerre történő áttérés által bevezetett újítás tehát kizárólag csak az átjátszóállomás jellel történő ellátásának módozataira korlátozódik, és semmilyen változást nem okoz a nyilvánosság tekintetében, amely a Felsbergből származó jelet tudja fogni. Ugyanis mivel az<?PAGE NO="I-7210"?> itt található átjátszóállomás továbbra is hoszszúhullámon közvetít — ahogyan ez korábban is történt, amikor a jel kábelen, és nem műholdról érkezett —, a hallgatóknak semmilyen változtatást nem kellett eszközölniük azokon a készülékeken, amelyekkel korábban is fogták az Europe 1 adásait.</TXT></NP><NP><NO.P>45.</NO.P><TXT>Márpedig a 93/83 irányelv éppen azért vezette be a <QUOT.START ID="QS0032" REF.END="QE0032" CODE="201E"/>műholdas nyilvánossághoz történő közvetítés<QUOT.END ID="QE0032" REF.START="QS0032" CODE="201D"/> sajátos szabályozását, mert, amint a hatodik preambulumbekez-désből is kiderül, <HT TYPE="ITALIC"><QUOT.START ID="QS0033" REF.END="QE0033" CODE="201E"/>manapság [...]</HT> [a] műholdas közvetítés egyénileg fogható, és nem jár túlzott anyagi megterheléssel<QUOT.END ID="QE0033" REF.START="QS0033" CODE="201D"/>.<NOTE NOTE.ID="E0008" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE> Következésképpen úgy vélem, a GVL-lel egyetértésben, hogy az ilyen típusú közvetítésre előírt jogszabályok a jel nyilvánosság általi vételének azon új lehetőségeire vonatkoznak, amelyeket a technológia fejlődése tett lehetővé, és nem azokra, amelyek már hosszú idő óta elérhetőek, mint jelen esetben a rádióhullámok.</TXT></NP><NP><NO.P>46.</NO.P><TXT>Úgy tűnik, hogy nem lehet megkerülni a közvetítési lánc megszakításának kérdését úgy, ahogyan azt a francia kormány, a Lagardère és a SPRE javasolja, tehát a <QUOT.START ID="QS0034" REF.END="QE0034" CODE="201E"/>szokásos műszaki eljárások<QUOT.END ID="QE0034" REF.START="QS0034" CODE="201D"/> fentebb hivatkozott fogalmának kiterjesztő értelmezésével.</TXT></NP><NP><NO.P>47.</NO.P><TXT>A francia kormány ugyanis a tárgyalás során azt állította, hogy az a tény, hogy a jelet rádióhullámokon továbbítják, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy <QUOT.START ID="QS0035" REF.END="QE0035" CODE="201E"/>megszakítatlan közvetítési láncról<QUOT.END ID="QE0035" REF.START="QS0035" CODE="201D"/> legyen szó, mivel az irányelv alkalmazási körébe tartoznak azok a műholdak is, amelyek nem közvetítenek a nyilvánosság által közvetlenül fogható jeleket. A francia kormány szerint tehát annak tagadása, hogy egy földi szakasznak a műhold és a nyilvánosság közé történő beiktatása nem minősül <QUOT.START ID="QS0036" REF.END="QE0036" CODE="201E"/>szokásos műszaki eljárásnak<QUOT.END ID="QE0036" REF.START="QS0036" CODE="201D"/>, tehát az az állítás, hogy ez nem tartozik a műholdas nyilvánossághoz közvetítés fogalmába, megfosztja értelmétől a 93/83 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését, amely műholdnak minősíti azokat a műholdakat is, amelyek bár nem a nyilvánosság általi vételre fenntartott frekvenciasávokon működnek, olyan jeleket sugároznak, amelyek egyéni vétele a fent hivatkozott frekvenciasávok használata során előforduló körülményekhez <QUOT.START ID="QS0037" REF.END="QE0037" CODE="201E"/>hasonló körülmények<QUOT.END ID="QE0037" REF.START="QS0037" CODE="201D"/> között történik.</TXT></NP><NP><NO.P>48.</NO.P><TXT>Számomra azonban úgy tűnik, hogy ezzel a kifogással végül is megtartjuk azt (a <QUOT.START ID="QS0038" REF.END="QE0038" CODE="201E"/>megszakítatlan közvetítési lánc<QUOT.END ID="QE0038" REF.START="QS0038" CODE="201D"/> fogalma), amit korábban elvetettünk (a <QUOT.START ID="QS0039" REF.END="QE0039" CODE="201E"/>hasonló körülmények<QUOT.END ID="QE0039" REF.START="QS0039" CODE="201D"/> fogalma). Mindenesetre azt kell válaszolnom, hogy szerintem, és ahogyan azt a Bizottság is sugalmazza, ha a <QUOT.START ID="QS0040" REF.END="QE0040" CODE="201E"/>szokásos műszaki eljárások<QUOT.END ID="QE0040" REF.START="QS0040" CODE="201D"/> olyan fogalmát fogadjuk el, amelybe a jelnek csak azon technikai alkalmazásai tartoznak, amelyek nem változtatják meg közvetítésének műholdas jellegét,<NOTE NOTE.ID="E0009" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Ilyenek például azok az eljárások, amelyek lehetővé teszik, hogy a jelet a stúdióból a műhold irányába közvetítsék (a vezeték használata a stúdiótól a műholdra közvetítő adóállomásig), és a jelet földre való visszatértekor a nyilvánosság vegye (a parabolaantenna és egy ház kábeles rendszere).</P></NOTE> az irányelvet nem fosztjuk meg értelmétől.<?PAGE NO="I-7211"?> Éppen ellenkezőleg, véleményem szerint így a <QUOT.START ID="QS0041" REF.END="QE0041" CODE="201E"/>műhold<QUOT.END ID="QE0041" REF.START="QS0041" CODE="201D"/> és a nyilvánossághoz történő közvetítés&#x201D; fogalmainak koherensebb értelmezéséhez jutunk.</TXT></NP><NP><NO.P>49.</NO.P><TXT>Amint arra ugyanis már fentebb utaltam, a tény, hogy a hallgatók nem tudják közvetlenül fogni a műholdas jelet, lehetetlenné teszi annak megállapítását, hogy a jel egyéni vétele azon körülményekhez <QUOT.START ID="QS0042" REF.END="QE0042" CODE="201E"/>hasonló körülmények<QUOT.END ID="QE0042" REF.START="QS0042" CODE="201D"/> között történik, amelyek esetében a nyilvánosság közvetlenül fogja a jelet, következésképpen nem lehet az irányelv szerinti <QUOT.START ID="QS0043" REF.END="QE0043" CODE="201E"/>műholdról<QUOT.END ID="QE0043" REF.START="QS0043" CODE="201D"/> beszélni (lásd fentebb, 39-41. pont).</TXT></NP><NP><NO.P>50.</NO.P><TXT>Hasonlóképpen, a jelnek a nyilvánosság által történő vételhez elengedhetetlenül szükséges, rádióhullámokra történő átalakítását sem lehet <QUOT.START ID="QS0044" REF.END="QE0044" CODE="201E"/>szokásos műszaki eljárásnak<QUOT.END ID="QE0044" REF.START="QS0044" CODE="201D"/> minősíteni, következésképpen a jelen ügyben nincs semmilyen <QUOT.START ID="QS0045" REF.END="QE0045" CODE="201E"/>megszakítatlan lánc<QUOT.END ID="QE0045" REF.START="QS0045" CODE="201D"/>, tehát semmilyen műholdas nyilvánossághoz közvetítés.</TXT></NP><NP><NO.P>51.</NO.P><TXT>Számomra tehát úgy tűnik, hogy a fentiek alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a szóban forgó közvetítés nem tartozik a 93/83 irányelv szerinti <QUOT.START ID="QS0046" REF.END="QE0046" CODE="201E"/>műholdas nyilvánossághoz közvetítés<QUOT.END ID="QE0046" REF.START="QS0046" CODE="201D"/> fogalmába.</TXT></NP><NP><NO.P>52.</NO.P><TXT>Márpedig, amint azt többször hangsúlyoztam, az irányelv értelmében csak e közvetítéstípus esetében lehetséges az, hogy a felhasznált hangfelvételt előállító vagy előadó művészek díjazását csak azon tagállam joga szabályozza, ahonnan a jelet kibocsátják. Következésképpen a jelen ügyben ezt a szabályt nem lehet alkalmazni.</TXT></NP><NP><NO.P>53.</NO.P><TXT>Végül hozzáfűzöm, hogy ezt a következtetést a 93/83 irányelv átfogó értelmezése is megerősíti.</TXT></NP><NP><NO.P>54.</NO.P><TXT>Az irányelv ugyanis a más tagállamokból származó, eredetileg műholdról sugárzott műsorok nyilvánossághoz történő vezetékes továbbközvetítéséről szóló részében egyáltalán nem írja elő a jel eredete szerinti állam jogának alkalmazását, ahogyan azt a <QUOT.START ID="QS0047" REF.END="QE0047" CODE="201E"/>műholdas nyilvánossághoz közvetítés<QUOT.END ID="QE0047" REF.START="QS0047" CODE="201D"/> esetében teszi. Éppen ellenkezőleg, a 8. cikk (1) bekezdése szerint ilyen továbbközvetítés esetében a tagállamok biztosítják az <QUOT.START ID="QS0048" REF.END="QE0048" CODE="201E"/>irányadó szerzői és szomszédos jogok[...] tiszteletben tart[ását]<QUOT.END ID="QE0048" REF.START="QS0048" CODE="201D"/>, magától értetődően saját vonatkozó jogszabályaik, és nem a jel első (műholdas) sugárzásának eredete szerinti állam jogszabályainak alkalmazásával.</TXT></NP><NP><NO.P>55.</NO.P><TXT>Márpedig ha az a szabály megdől, hogy csak azon állam jogát lehet alkalmazni,<?PAGE NO="I-7212"?> ahonnan a műholdas jel indul,, amikor a műsor nyilvánosság általi vétele kábeles továbbközvetítésen keresztül történik, akkor nem indokolt kizárni azt, amint azt a Bizottság is megállapítja, hogy ugyanez a megoldás legyen érvényes abban az esetben is, amikor a továbbközvetítés, mint a jelen ügyben, nem kábelen, hanem rádióhullámok segítségével történik.</TXT></NP><NP><NO.P>56.</NO.P><TXT>A fentiek alapján tehát azt javaslom, hogy a Bíróság abban az értelemben válaszoljon a Cour de cassation első kérdésére, hogy azokban az esetekben, amikor a nyilvánosság egy része az egyik tagállamban készült rádióműsorokat először műholdra, majd onnan egy másik tagállamban található földi átjátszóállomásra küldött jelen keresztül fogja, amely állomás a szóban forgó műsorokat az előző tagállam felé hosszúhullámon sugározza tovább, nem áll fenn a 93/83 irányelv szerinti <QUOT.START ID="QS0049" REF.END="QE0049" CODE="201E"/>műholdas nyilvánossághoz közvetítés<QUOT.END ID="QE0049" REF.START="QS0049" CODE="201D"/>, következésképpen a közösségi jog nem tiltja, hogy a földi átjátszóállomás helye szerinti tagállam által sugárzott műsorok után a felhasznált hangfelvételt előállító vagy előadó művészeknek járó, a 92/100 irányelvben előírt egyszeri méltányos díjazást a hivatkozott tagállam joga alapján határozzák meg.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A második kérdésről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>57.</NO.P><TXT>Az első kérdésre adott igenlő válasz esetére a kérdést előterjesztő bíróság egy második kérdést is feltesz. Ezzel lényegében azt kérdezi, hogy valamely társaság, amely az egyik tagállamból sugározza az eredeti jelet, levonhatja-e a leányvállalata által egy földi adóállomás helye szerinti tagállamban kifizetett összegeket a hazai területen történő közvetítések összessége után kért díjazásból, amely adóállomás, bár elsősorban az első tagállam irányába sugároz, lehetővé teszi, hogy a jeleket a másik tagállam vele szomszédos területein is fogni lehessen.</TXT></NP><NP><NO.P>58.</NO.P><TXT>A német kormány szerint nem léteznek olyan közösségi jogszabályok, amelyeknek az értelmezése választ adna a szóban forgó kérdésre. Ugyanerre az álláspontra helyezkedik a GVL is, amely szerint, ha a 93/83 irányelv nem alkalmazható a tényállásra, akkor a 92/100 irányelv sem.</TXT></NP><NP><NO.P>59.</NO.P><TXT>A francia kormány és a SPRE ellenben úgy ítélik meg, hogy a kérdésről nem kell dönteni, mivel az első kérdésre olyan választ adtak, hogy Németországban semmilyen kifizetést nem lehet igényelni. A SPRE azonban másodlagosan megállapítja, hogy a 93/83 és a 92/100 irányelvekből nem vezethető le semmiféle, a levonásra vonatkozó mechanizmus, mindenesetre, másodlagosan, úgy véli, hogy lehetővé kellene tenni azt, hogy Németországban levonhassák a Franciaországban kifizetett összeget.</TXT></NP><NP><NO.P>60.</NO.P><TXT>Végül a Bizottság és a Lagardère azt állítják, hogy a kettős kifizetés nem összeegyeztethető a 92/100 irányelv 8. cikkének<?PAGE NO="I-7213"?> (2) bekezdésével, amely előírja, hogy bárki, aki valamely hangfelvételt bármilyen nyilvánossághoz történő közvetítéshez felhasznál, köteles a hangfelvételt előadó művészek és az ezt előállítók részére <QUOT.START ID="QS0050" REF.END="QE0050" CODE="201E"/>egyszeri és méltányos<QUOT.END ID="QE0050" REF.START="QS0050" CODE="201D"/> díjazást fizetni. A Lagardère szerint ebből az következik, hogy lehetővé kellene tenni azt, hogy Franciaországban levonhassák a Németországban kifizetett összeget. Más véleményen van azonban a Bizottság, amely szerint a Franciaországban kifizetett összeget kell levonni Németországban. A Bizottság szerint ezt a megoldást csak másodlagosan kell alkalmazni, ugyanis a jogterület előrehaladottabb harmonizációjának hiányában a Bíróságnak csak annak megállapítására kell szorítkoznia, hogy az egyszeri és méltányos díjazás címén kért teljes összeg ne haladja meg a hangfelvételek rádióközvetítését ésszerű feltételek között lehetővé tévő szintet, és legyen figyelemmel a tényleges és potenciális közönség méretére is, anélkül azonban, hogy levonási mechanizmust írjon elő közvetlenül.</TXT></NP><NP><NO.P>61.</NO.P><TXT>Emlékeztetek arra, hogy a 92/100 irányelv, bár közelíti egymáshoz a tagállamok eltérő szabályozásainak egyes aspektusait, nem változtatta meg azt az uralkodó szerepet, amelyet a területiség elve ölt magára a szerzői és szomszédos jogok területén, amely elvet egyébként a vonatkozó hatályos nemzetközi jogszabályok is elismernek.<NOTE NOTE.ID="E0010" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a Párizsban <DATE ISO="19710724">1971. július 24-én</DATE> felülvizsgált, az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló, <DATE ISO="18860909">1886. szeptember 9-i</DATE> Berni Egyezmény 11bis cikkét, amelynek értelmében <QUOT.START ID="QS0051" REF.END="QE0051" CODE="201E"/>az [egyezmény által létrehozott] Unióhoz tartozó országok törvényhozó szerveinek hatáskörébe tartozik, hogy a [szóban forgó] jogok gyakorlásának feltételeit megszabja, de e feltételek joghatálya szigorúan azokra az országokra korlátozódik, melyek azokat megszabták<QUOT.END ID="QE0051" REF.START="QS0051" CODE="201D"/>.</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>62.</NO.P><TXT>A közösségi jog következésképpen lehetővé teszi a két érintett tagállam illetékes hatóságai számára, hogy saját nemzeti joguk alapján követeljék a területükről közvetített hangfelvételt előállító vagy előadó művészek díjazásának megfizetését.</TXT></NP><NP><NO.P>63.</NO.P><TXT>Ahogyan azonban fentebb már láttuk, a 92/100 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a művészeknek <QUOT.START ID="QS0052" REF.END="QE0052" CODE="201E"/>egyszeri és méltányos<QUOT.END ID="QE0052" REF.START="QS0052" CODE="201D"/> díjazást kell juttatni. Amiből azt a következtetést lehet levonni, amint azt a Bizottság és a Lagardère teszi, hogy ha az említett nemzeti hatóságok saját nemzeti joguk alapján követelik a területükről közvetített hangfelvételt előállító vagy előadó művészek díjazásának megfizetését, akkor azt a díjazás tekintetében előírt feltételekre figyelemmel kell tenniük.</TXT></NP><NP><NO.P>64.</NO.P><TXT>Ez esetben azt kell megvizsgálni, hogy ezek a feltételek játszhatnak-e szerepet, és ha igen, milyen szerepet a jelen ügyben, olyan következtetéseket levonva ezen elemzésből, amelyek hasznosak lehetnek az ehhez hasonló esetekben, amikor a minősítendő díjazást olyan hangfelvételek vonatkozásában kell meghatározni, amelyek, úgymond, több nemzeti hatóság joghatósága alá tartoznak.</TXT></NP><NP><NO.P>65.</NO.P><TXT>Márpedig számomra úgy tűnik, hogy a 8. cikk (2) bekezdésének megfogalmazása<?PAGE NO="I-7214"?> önmagában és általános értelemben határozza meg a díjazást, nem pedig csak egy tagállamhoz kötődően. Úgy vélem tehát, hogy a szóban forgó feltételeket a jelen ügyben szereplő díjazás minősítése tekintetében is értékelni lehet.</TXT></NP><NP><NO.P>66.</NO.P><TXT>A feltételeket tehát ebben az értelemben elemzem, és rögvest megjegyzem, hogy a kérdés valójában csak a díjazás <QUOT.START ID="QS0053" REF.END="QE0053" CODE="201E"/>méltányosságának<QUOT.END ID="QE0053" REF.START="QS0053" CODE="201D"/> feltételét érinti. Egyértelműnek tűnik ugyanis számomra, hogy az egyszeriség feltétele nem alkalmas arra, hogy a jelen ügy számára hasznos következtetéseket vonhassunk le belőle, tekintve, hogy ez egyszerűen csak annyit jelent, hogy a hangfelvétel felhasználója által fizetendő díjazásnak az ügyben érintett összes jogalanyra (előadók és előállítók) figyelemmel kell lennie, azonban még közvetetten sem jelentheti azt, hogy a fizetésnek kizárólag egy tagállamban kell megtörténnie. A szóban forgó feltétel ugyanis az egyetlen, amely megfelel a vizsgált rendelkezés szellemének, amely előírja, hogy <QUOT.START ID="QS0054" REF.END="QE0054" CODE="201E"/>ezen díjat az érintett előadóművészek és hangfelvétel-előállítók között fel [kell osztani]. Az előadóművészek és a hangfelvételelőállítók közötti megállapodás hiányában a tagállamok meghatározhatják a feltételeket, amelyek alapján közöttük a díj felosztásra kerül<QUOT.END ID="QE0054" REF.START="QS0054" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>67.</NO.P><TXT>Ezek után azt vizsgáljuk meg, hogy a díjazás méltányossága feltételének elemzése választ ad-e a szóban forgó kérdésre.</TXT></NP><NP><NO.P>68.</NO.P><TXT>E tekintetben elsősorban arra emlékeztetek, hogy — amint azt már a SENA-ügyben<NOTE NOTE.ID="E0011" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-245/00" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-1251">C-245/00. sz. ügyben <DATE ISO="20020926">2002. szeptember 26-án</DATE> ismertetett indítvány, az ügyben az ítéletet <DATE ISO="20030206">2003. február 6-án</DATE> hozták (EBHT 2003., I-1251. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> tett indítványaimban is felvázoltam, és amint azt a Bíróság is megállapította az ez ügyben hozott ítéletében — a <QUOT.START ID="QS0055" REF.END="QE0055" CODE="201E"/>méltányos díjazás<QUOT.END ID="QE0055" REF.START="QS0055" CODE="201D"/> közösségi jellegű fogalom, mivel irányelvben használják, értelmezése tekintetében a nemzeti jogokra történő közvetett vagy közvetlen hivatkozás nélkül. Ezekben az esetekben tehát a Közösségen belül a fogalomnak <QUOT.START ID="QS0056" REF.END="QE0056" CODE="201E"/>egységes és autonóm értelmezést [kell adni], a rendelkezés tartalmára és a jogszabály célkitűzésére figyelemmel<QUOT.END ID="QE0056" REF.START="QS0056" CODE="201D"/>.<NOTE NOTE.ID="E0012" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a fent hivatkozott SENA-ítélet 23. pontját és az ügyben ismertetett indítványom 32. pontját.</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>69.</NO.P><TXT>A vizsgált fogalom tekintetében azonban az irányelv nemcsak hogy pontos meghatározást nem ad, hanem egyáltalán semmilyen, közvetett vagy közvetlen utalást nem tesz e tekintetben. Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy az irányelv széles mérlegelési jogkört kívánt hagyni a nemzeti jogrendszerek számára, vélhetően abból a meggyőződésből kiindulva, hogy nem szükséges a jogterület hangsúlyosabb vagy megfelelőbb harmonizációja.<NOTE NOTE.ID="E0013" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A fent hivatkozott SENA-ügyben előterjesztett indítvány 34. és 37. pontja.</P></NOTE> A tagállamok és a nemzeti bíróságok feladata tehát, hogy a területükön<?PAGE NO="I-7215"?> meghatározzák a méltányos díjazás közösségi jogi fogalom tiszteletben tartásának biztosítását leginkább szolgáló szempontokat.</TXT></NP><NP><NO.P>70.</NO.P><TXT>A számukra biztosított szabadság azonban nem korlátlan, hanem azt a közösségi fogalom alkalmazásának vonatkozásában, tehát a közösségi intézmények, különösen a Bíróság ellenőrzése mellett kell gyakorolni, az irányelvből, általánosabban pedig az elvekből és az EK-Szerződésből következő feltételek és korlátok tiszteletben tartásaval.<NOTE NOTE.ID="E0014" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a fent hivatkozott SENA-ügybcn előterjesztett indítvány 38. és 40. pontját és a fent hivatkozott SENA-itélet 38. pontját.</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>71.</NO.P><TXT>Amint azt a Bíróság a SENA-ítéletben megállapította, mivel <QUOT.START ID="QS0057" REF.END="QE0057" CODE="201E"/>a díjazásból, amely egy kereskedelmi forgalomba hozott hangfelvétel, különösen műsorsugárzási célból történő felhasználásának ellenszolgáltatását jelenti, magából következik, hogy méltányos jellegét különösen e felhasználás kereskedelmi forgalmi értékének szempontjából vizsgáljuk<QUOT.END ID="QE0057" REF.START="QS0057" CODE="201D"/>.<NOTE NOTE.ID="E0015" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A fent hivatkozott SENA-ftélet 37. pontja.</P></NOTE> Továbbá, az irányelv alkalmazásakor a tagállamok által választott szempontoknak <QUOT.START ID="QS0058" REF.END="QE0058" CODE="201E"/>elérhetővé kell tenniük a megfelelő egyensúly megteremtését az előadóművészek vagy előadók és a hangfelvétel-előállítóknak egy meghatározott hangfelvétel sugárzása címén járó díjazás megszerzésére irányuló érdekei és harmadik személyeknek e hangfelvétel <HT TYPE="ITALIC">ésszerű feltételek között</HT> történő sugárzásának a lehetőségére vonatkozó érdekei között<QUOT.END ID="QE0058" REF.START="QS0058" CODE="201D"/>.<NOTE NOTE.ID="E0016" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A fent hivatkozott SENA-itélet 46. pontja (kiemelés tőlem).</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>72.</NO.P><TXT>Márpedig számomra úgy tűnik, hogy a jelen ügy körülményei között, amikor is két tagállam jogszabályait kell alkalmazni anélkül, hogy a közösségi jog valamilyen formában biztosítaná a kettős adóztatás elkerülésére irányuló jogszabályok közötti koordinációt, a díjazás <QUOT.START ID="QS0059" REF.END="QE0059" CODE="201E"/>méltányosságát<QUOT.END ID="QE0059" REF.START="QS0059" CODE="201D"/> e tekintetben is biztosítani kell, oly módon, hogy a vállalkozások a hangfelvétel közvetítéséért összességében ne fizessenek többet, mint a hangfelvétel felhasználásnak kereskedelmi forgalmi értéke. Ellenkező esetben, amint azt a Bizottság megjegyzi, a közvetítés nem <QUOT.START ID="QS0060" REF.END="QE0060" CODE="201E"/>ésszerű feltételek<QUOT.END ID="QE0060" REF.START="QS0060" CODE="201D"/> között történne.</TXT></NP><NP><NO.P>73.</NO.P><TXT>Ha igaz tehát, hogy a tagállamok feladata az alkalmazandó jog meghatározása a szóban forgó körülmények között, az is igaz, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a <QUOT.START ID="QS0061" REF.END="QE0061" CODE="201E"/>méltányos<QUOT.END ID="QE0061" REF.START="QS0061" CODE="201D"/> díjazás címén kifizetett összeg mindenképpen tekintettel legyen a hangfelvétel felhasználásnak kereskedelmi forgalmi értékére az adott területeken és különösen, a jelen ügy vonatkozásában, az ezeken a területeken található tényleges és potenciális közönség méretére.</TXT></NP><NP><NO.P>74.</NO.P><TXT>E szempont alkalmazásával tehát az is megtörténhet, hogy minden egyes tagállam csak a hangfelvételnek a saját területén történő közvetítése után járó összegeket követelheti. Úgy vélem azonban, hogy attól<?PAGE NO="I-7216"?> kezdve, hogy az irányelv nem ír elő felosztási mechanizmusokat, az említett következményt nem lehet automatikusnak tekinteni, mert esetleg a fentebb hivatkozott elv értékeléséből eredhet.</TXT></NP><NP><NO.P>75.</NO.P><TXT>A fentiekre figyelemmel azt javaslom tehát, hogy a Bíróság a második kérdésre olyan értelemben válaszoljon, hogy amenynyiben egy hangfelvétel közvetítésekor két érintett tagállam jogszabályait kell alkalmazni, a hangfelvételt előállító vagy előadó művészek díjazása akkor <QUOT.START ID="QS0062" REF.END="QE0062" CODE="201E"/>méltányos<QUOT.END ID="QE0062" REF.START="QS0062" CODE="201D"/> a 92/100 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a díjazás összege mindenképpen tekintettel van a hangfelvétel-felhasználásnak az érintett tagállamokbeli kereskedelmi forgalmi értékére, különösen pedig az ezeken a területeken található tényleges és potenciális közönség méretére.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>V —</NO.P><TXT>Végkövetkeztetések</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>76.</NO.P><TXT>A fenti megállapításokra figyelemmel tehát azt indítványozom, hogy a Bíróság az alábbi értelemben válaszoljon a francia Cour de cassation által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdésekre:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0063" REF.END="QE0063" CODE="201E"/>1)</NO.P><TXT>Azokban az esetekben, amikor a nyilvánosság egy része az egyik tagállamban készült rádióműsorokat először műholdra, majd onnan egy másik tagállamban<?PAGE NO="I-7217"?> található földi átjátszóállomásra küldött jelen keresztül fogja, amely állomás a szóban forgó műsorokat az előző tagállam felé hosszúhullámon sugározza tovább, nem áll fenn a műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló, <DATE ISO="19930927">1993. szeptember 27-i</DATE> 93/83/EGK tanácsi irányelv szerinti <QUOT.START ID="QS0064" REF.END="QE0064" CODE="00BB"/>műholdas nyilvánossághoz közvetítés<QUOT.END ID="QE0064" REF.START="QS0064" CODE="00AB"/>, következésképpen a közösségi jog nem tiltja, hogy a földi átjátszóállomás helye szerinti tagállam által sugárzott műsorok után a felhasznált hangfelvételt előállító vagy előadó művészeknek járó, a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, <DATE ISO="19921119">1992. november 19-i</DATE> 92/100/EGK tanácsi irányelvben előírt egyszeri méltányos díjazást a hivatkozott tagállam joga alapján határozzák meg.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Amennyiben a hangfelvétel közvetítésekor két érintett tagállam jogszabályait kell alkalmazni, a hangfelvételt előállító vagy előadó művészek díjazása akkor <QUOT.START ID="QS0065" REF.END="QE0065" CODE="00BB"/>méltányos<QUOT.END ID="QE0065" REF.START="QS0065" CODE="00AB"/> a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, <DATE ISO="19921119">1992. november 19-i</DATE> 92/100/EGK tanácsi irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a díjazás összege mindenképpen tekintettel van a hangfelvételfelhasználásnak az érintett tagállamokbeli kereskedelmi forgalmi értékére, különösen pedig az ezeken a területeken található tényleges és potenciális közönség méretére.<QUOT.END ID="QE0063" REF.START="QS0063" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>