Ideiglenes változat
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (tizedik tanács)
2026. október 15.(*)
„ Fellebbezés – Az Ukrajna elleni katonai agresszióra tekintettel hozott korlátozó intézkedések – 2014/145/KKBP határozat – A 2. cikk (1) bekezdésének záró fordulata – Olyan természetes személlyel szemben előírt korlátozó intézkedések, aki kapcsolatban áll korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó másik természetes személlyel – A »kapcsolat« fogalma családi kötelékben álló két személy esetén ”
A C‑695/23. P. sz. ügyben,
Galina Evgenyevna Pumpyanskaya (lakóhelye: Jekatyerinburg [Oroszország], képviselik kezdetben: A. Egger, P. Goeth, G. Lansky és E. Steiner Rechtsanwälte, később: F. Ciancio és A. Saccucci avvocati)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2023. november 16‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: B. Driessen és S. Van Overmeire, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),
tagjai: B. Smulders tanácselnök, M. L. Arastey Sahún, az ötödik tanács elnöke (előadó) és J. Passer bíró,
főtanácsnok: L. Medina,
hivatalvezető: V. di Bucci,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A fellebbező fellebbezésével az Európai Unió Törvényszéke 2023. szeptember 6‑i Pumpyanskaya kontra Tanács ítéletének (T‑272/22, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2023:491) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította a fellebbezőnek az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145/KKBP határozat módosításáról szóló, 2022. március 9‑i (KKBP) 2022/397 tanácsi határozat (HL 2022. L 80., 31. o.; helyesbítés: HL 2022. L 55., 81. o.) és az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2022. március 9‑i (EU) 2022/396 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2022. L 80., 1. o.) (a továbbiakban együtt: vitatott jogi aktusok) azon részeinek megsemmisítése iránti keresetét, amelyekben e két jogi aktus felveszi a nevét az azokhoz mellékelt jegyzékekbe.
Jogi háttér és a jogvita előzményei
2 A jelen ügy ténybeli és jogi hátterét a megtámadott ítélet 2–17. pontja ismerteti. A jelen ügy szempontjából ez a következőképpen foglalható össze és egészíthető ki.
3 A jelen ügy az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatt az Európai Unió által 2014 óta elfogadott korlátozó intézkedések kontextusába illeszkedik.
4 A fellebbező orosz állampolgár.
5 2014. március 17‑én az Európai Unió Tanácsa az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145/KKBP határozatot (HL 2014. L 78., 16. o.; helyesbítés: HL 2014. L 263., 35. o.).
6 Ugyanezen a napon a Tanács az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése alapján elfogadta az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendeletet (HL 2014. L 78., 6. o.).
A 2014/145 határozat
7 A 2022/329 határozattal módosított 2014/145 határozat (a továbbiakban: 2014/145 határozat) 1. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy – az ezen 1. cikk (2), (3) és (6) bekezdésében meghatározott eltérésekre is figyelemmel – tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák többek között a különösen az e) pontjában meghatározott kritériumoknak megfelelő természetes személyek területükre való belépését vagy az azon történő átutazását.
8 A 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja előírja többek között az e g) pontban meghatározott kritériumnak megfelelő természetes személyekhez, valamint a velük kapcsolatban álló természetes személyekhez tartozó pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását, amely kritérium lényegében megegyezik az e határozat 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjában előírt kritériummal. Az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a szövege a következő:
„Be kell fagyasztani az alábbiakhoz tartozó vagy a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást:
[…]
g) a Krím annektálásáért és Ukrajna destabilizálásáért felelős Oroszországi Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő vezető üzletemberek, illetve jogi személyek, szervezetek vagy szervek;
[…]
valamint a velük kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek, a mellékletben felsoroltak szerint.”
9 A 2014/145 határozat 2. cikkének (3)–(5), (7) és (8) bekezdése lényegében azt írja elő, hogy a tagállamok illetékes hatóságai bizonyos körülmények között és feltételek mellett engedélyezhetik egyes befagyasztott pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások felszabadítását, és engedélyezhetik a kifizetéseket egyes szervezetek számára, és hogy az e határozat mellékletében felsorolt természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek az e jegyzékbe való felvételük időpontja előtt megkötött szerződések alapján esedékes kifizetéseket teljesíthetnek.
10 Az említett határozat 6. cikkének harmadik bekezdése úgy rendelkezik, hogy a határozatot folyamatosan felül kell vizsgálni, és ha a Tanács úgy ítéli meg, hogy e határozat céljai nem valósultak meg, a határozatot meg kell újítani, vagy adott esetben módosítani kell.
A 269/2014 rendelet
11 A többek között a 2022/330 rendelettel módosított 269/2014 rendelet (a továbbiakban: 269/2014 rendelet) 3. cikke (1) bekezdésének g) pontja, összefüggésben e rendelet 2. cikkével, előírja többek között az e g) pontban meghatározott kritériumnak megfelelő természetes személyekhez, valamint a velük kapcsolatban álló természetes személyekhez tartozó pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását, lényegében azonos módon, mint amelyet a 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja és 2. cikke (1) bekezdésének záró fordulata előír.
12 Az említett rendelet 4–6b. cikke lényegében ugyanazokat a rendelkezéseket veszi át, mint amelyek a 2014/145 határozat 2. cikkének (3)–(5), (7) és (8) bekezdésében szerepelnek.
13 Ugyanezen rendelet 14. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az e rendelet I. mellékletében foglalt jegyzéket rendszeres időközönként, de legalább 12 havonta felül kell vizsgálni.
A vitatott jogi aktusok
14 2022. március 9‑én a Tanács az ukrajnai helyzet súlyosságára tekintettel elfogadta a vitatott jogi aktusokat. E jogi aktusokkal a fellebbező nevét felvették a 2014/145 határozat mellékletében, illetve a 269/2014 rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe az alábbi indokok alapján:
„[A fellebbező] nagyvállalatok, köztük a PJSC Pipe Metallurgical Company jótékonysági tevékenységeinek szervezésével foglalkozó BF „Sinara” alapítvány kuratóriumának elnöke. Házastársa Dmitry Alexandrovich Pumpyanskiy, a PJSC Pipe Metallurgical Company – egy olaj‑ és gázipari acélcsöveket gyártó orosz globális vállalat – igazgatótanácsának elnöke. Dmitry A. Pumpyansky milliárdos orosz üzletember. Emellett a Group Sinara elnöke és igazgatótanácsának tagja. Mindkét vállalat támogatja az Oroszországi Föderáció hatóságait és állami tulajdonban lévő vállalatait, többek között az orosz vasúttársaságot, a Gazpromot és a Rosneftet, és hasznot húz a velük való együttműködésből.
[A fellebbező] ezért olyan természetes személy, aki kapcsolatban áll egy olyan vezető üzletemberrel, aki a Krím annektálásáért és Ukrajna destabilizálásáért felelős Oroszországi Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedik.”
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
15 A Törvényszék Hivatalához 2022. május 17‑én benyújtott keresetlevelével a fellebbező keresetet indított a vitatott jogi aktusoknak az őt érintő részükben történő megsemmisítése iránt. Megsemmisítés iránti keresetében a fellebbező az első jogalappal a Tanács azon értékelését vitatta, amely szerint helyzete megfelel a 2014/145 határozat 1. cikke (1) bekezdésének záró fordulatában és 2. cikke (1) bekezdésének záró fordulatában, valamint a 269/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének záró fordulatában előírt kritériumnak (a továbbiakban: a kapcsolatra vonatkozó kritérium), mivel „kapcsolatban áll” a férjével, aki maga is korlátozó intézkedések hatálya alá tartozik az 1. cikk (1) bekezdésének e) pontjában előírt kritérium alapján és a 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja, valamint a 269/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontja (a továbbiakban: g) kritérium) alapján. A második jogalappal továbbá a fellebbező úgy vélte, hogy a Tanács megsértette alapvető jogait, valamint az arányosság elvét.
16 A megtámadott ítélettel a Törvényszék elutasította a fellebbező keresetét. Miután ezen ítélet 49–60. pontjában megállapította, hogy a Tanács nem követett el értékelési hibát, amikor a fellebbező férjét a g) kritérium alapján felvette a 2014/145 határozat mellékletében és a 269/2014 rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe, az említett ítélet 62–84. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Tanács megalapozottan tekinthette úgy, hogy a fellebbező a kapcsolatra vonatkozó kritérium értelmében valóban kapcsolatban áll a férjével.
17 A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítélet 63. pontjában úgy ítélte meg, hogy a „kapcsolat” fogalma olyan természetes vagy jogi személyekre vonatkozik, akiket általános jelleggel közös érdekek fűznek össze, anélkül azonban, hogy gazdasági tevékenységen alapuló kapcsolatra lenne szükség, amely érdekek mindazonáltal nem alapulhatnak kizárólag családi köteléken. A Törvényszék ezt követően ezen ítélet 70. pontjában megállapította, hogy noha a fellebbező nem tölt be közvetlen tisztséget abban a két társaságban, amelyekben férje tevékenységet folytat, a két házastársat olyan közös érdek fűzi össze, amelyek túlmutatnak a közöttük fennálló családi köteléken, mivel a fellebbező fontos tisztséget tölt be az e két társaság jótékonysági tevékenységeinek irányításával megbízott alapítványban. A Törvényszék ezt követően az említett ítélet 71. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a Tanács kellően konkrét, pontos és egybevágó valószínűsítő körülmények együttesét terjesztette elő, amelyek alkalmasak arra, hogy nyilvánvalóvá tegyék a fellebbezőnek a g) kritérium értelmében vett vezető üzletemberrel fennálló kapcsolatát, mind a családi kötelék, mind pedig az őket összekötő üzleti kapcsolat miatt. A Törvényszék, miután úgy ítélte meg, hogy a fellebbező többi érve nem kérdőjelezi meg ezt a következtetést, ugyanezen ítélet 85. pontjában az első jogalapot mint megalapozatlant elutasította.
18 A Törvényszék ezenfelül a megtámadott ítélet 121. pontjában elutasította az arányosság elvének és a fellebbező alapvető jogainak megsértésére alapított második jogalapot. Ezen ítélet 89–109. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy a fellebbező alapvető jogai gyakorlásának a vele szemben elfogadott korlátozó intézkedések által okozott korlátozása megfelel az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikkének (1) bekezdésében előírt négy feltételnek, köztük az arányosság elvére vonatkozó feltételnek. Egyébiránt a Törvényszék az említett ítélet 110–120. pontjában kimondta, hogy a Tanács azzal, hogy korlátozó intézkedéseket fogadott el a fellebbezővel szemben, nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét, és nem sértette meg a jogbiztonság elvét sem, annak ellenére, hogy a „kapcsolat” fogalma tágan került megfogalmazásra, és az mérlegelési jogkört biztosított a számára.
19 A Törvényszék a többi jogalapot is megalapozatlannak ítélve, a megtámadott ítélet 121. pontjában e keresetet teljes egészében elutasította.
A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
20 Fellebbezésével a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– érdemben bírálja el a keresetet és semmisítse meg a vitatott jogi aktusokat a rá vonatkozó részükben;
– a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére, beleértve az elsőfokú eljárás költségeit is; vagy
– másodlagosan helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, a költségekről pedig jelenleg ne határozzon.
21 A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést;
– másodlagosan, amennyiben a Bíróság úgy döntene, hogy hatályon kívül helyezi a megtámadott ítéletet és elbírálja az ügyet, érdemben utasítsa el a keresetet, és
– kötelezze a fellebbezőt az első‑ és másodfokú eljárásban felmerült költségek viselésére.
22 2024. szeptember 18‑i határozatával a Bíróság elnöke úgy határozott, hogy az ügyet a C‑696/23. sz. ügyben hozott ítélet kihirdetéséig felfüggeszti. 2026. március 26‑án a Bíróság meghozta a Pumpyanskiy és társai kontra Tanács ítéletet (C‑696/23 P, C‑704/23 P, C‑711/23 P, C‑35/24 P és C‑111/24 P, EU:C:2026:245). Ugyanezen a napon hozott határozattal folytatták az eljárást a jelen ügyben.
23 A Bíróság Hivatala 2026. április 21‑i leveleiben tájékoztatta a feleket ezen ítélet kihirdetéséről, és megkérdezte őket arról, hogy ebből milyen következtetések vonhatók le a jelen ügyben. A Tanács és a fellebbező 2026. május 13‑i, illetve 2026. május 21‑i levelében előterjesztette az ezzel kapcsolatos észrevételeit.
A fellebbezésről
24 Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező három jogalapra hivatkozik, amelyek azon alapulnak, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, először is amikor úgy ítélte meg, hogy férje a g) kritérium értelmében „az Oroszországi Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő vezető üzletembernek” minősíthető, másodszor, amikor úgy ítélte meg, hogy a férjével „kapcsolatban áll” a kapcsolatra vonatkozó kritérium értelmében, harmadszor pedig annak megállapításával, hogy a vele szemben elfogadott korlátozó intézkedések arányosak, és nem sértik alapvető jogait.
Az első jogalapról
25 Első jogalapjával a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 49. és 54. pontjában megállapította, hogy a Tanács nem követett el értékelési hibát, amikor férjét a g) kritérium értelmében vett, „az Oroszországi Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő vezető üzletembernek” minősítette.
26 A Tanács arra hivatkozik, hogy az első jogalap elfogadhatatlan, mivel a fellebbező a Törvényszék által tett ténybeli megállapításokat és értékeléseket kívánja megkérdőjelezni. Mindenesetre ezen intézmény vitatja a fellebbező érveinek megalapozottságát.
27 Meg kell állapítani, hogy a 2026. március 26‑i Pumpyanskiy és társai kontra Tanács ítéletből (C‑696/23 P, C‑704/23 P, C‑711/23 P, C‑35/24 P és C‑111/24 P, EU:C:2026:245) levonandó következtetésekre vonatkozó kérdésre válaszolva a fellebbező kijelentette, hogy eláll az első jogalapjától.
28 E körülmények között arról, illetve a Tanács által felhozott elfogadhatatlansági kifogásról már nem szükséges határozni.
A második jogalapról
A felek érvei
29 Második jogalapjával a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Tanács érvényesen minősíthette őt a férjével „kapcsolatban álló” személynek a kapcsolatra vonatkozó kritérium értelmében. Álláspontja szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 64., 65., 70. és 71., 74–76. és 78. pontjában túlzott jelentőséget tulajdonított a férjével fennálló családi köteléknek, noha ezen ítélet 63. pontjában kifejtette, hogy a két családtagot összefűző közös érdekek nem alapulhatnak kizárólag az e tagok közötti családi köteléken ahhoz, hogy teljesüljön a kapcsolatra vonatkozó kritérium.
30 Ezenkívül a Törvényszék, amikor ugyanezen pontban, valamint a megtámadott ítélet 70. pontjában úgy ítélte meg, hogy a „kapcsolat” fogalma az őket összefűző családi köteléken túlmutató közös érdekek által kapcsolódó személyeket is magában foglalja, a jogbiztonság elvét figyelmen kívül hagyva nem csupán túlságosan tág, de fogalmi szempontból sem kellően egyértelmű értelmezést fogadott el, mivel a családi köteléket általában olyan közös érdekek jellemzik, amelyek nem alkalmasak az ilyen köteléken túlmutató kapcsolat fennállásának bizonyítására.
31 A fellebbező arra hivatkozik továbbá, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a fellebbező üzleti kapcsolatban áll a férjével. Mindenekelőtt, ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 64. pontjában megállapított, a fellebbező soha nem töltött be tisztséget olyan társaságoknál, amelyekben férje tisztséget töltött be, vagyis a TMK‑ban és a Sinara‑csoportban, amit egyébként a Törvényszék ezen ítélet 70. pontjában elismert.
32 Ezenkívül a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a fellebbező és férje által különböző szervezetekben gyakorolt tevékenységek kellőképpen bizonyítják a kettő közötti üzleti kapcsolat fennállását. A Törvényszék figyelmen kívül hagyta különösen azt, hogy ő az alapítványban csak önkéntes tiszteletbeli tisztséget tölt be, így a megtámadott ítélet 78. pontjában nem állapíthatta volna meg, hogy nem releváns az a kérdés, hogy a fellebbező nem gyakorol ellenőrzést ezen alapítvány felett. Ezenkívül a Törvényszék ezen ítélet 70. pontjában elferdítette a bizonyítékokat, amikor úgy ítélte meg, hogy az említett alapítvány „szorosan” kapcsolódik a TMK‑hoz és a Sinara‑csoporthoz, noha az említett ítélet 69. pontjában azt állapította meg, hogy e két társaság csak befektetője a TMK‑nak, és így laza kapcsolatot mutatnak vele. Végül a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a fellebbező és férje között üzleti kapcsolat áll fenn, miközben ez utóbbi átruházta az említett társaságokban fennálló részesedéseit, és e társaságokon belül csak azért látott el hivatalos feladatokat, hogy biztosítsa a zökkenőmentes átruházást, mielőtt lemond a tisztségéről.
33 A fellebbező továbbá úgy véli, hogy a Törvényszék nem volt egyértelmű, amikor a megtámadott ítélet 64., 70., 71. és 74. pontjában úgy ítélte meg, hogy a fellebbező a férjével egyszerre áll kapcsolatban üzleti kapcsolat és közös érdek folytán. Ezenkívül a megtámadott ítélet nem kellően indokolt annak megállapításához, hogy a fellebbezőnek a jótékonysági szervezeten belüli tisztsége alkalmas olyan érdek bizonyítására, amely nemcsak őt, hanem a férjét is érinti, mivel az ilyen érdeknek legalább minimális intenzitásúnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye a két személy közötti kapcsolat fennállását.
34 Egyébiránt a korlátozó intézkedéseknek jótékonysági szervezet igazgatótanácsának a fellebbezőhöz hasonlóan nem ügyvezető tagjával szembeni alkalmazása nem felel meg a mind az EUSZ 21. cikk, mind pedig a vitatott jogi aktusok által követett célkitűzéseknek, és az EUMSZ 215. cikk értelmében nem alapul elegendő kapcsolaton azzal a harmadik állammal, amely ellen az Unió tiltakozik, azaz a jelen esetben az Oroszországi Föderációval.
35 Végül a fellebbező úgy véli, hogy a Törvényszék által a kapcsolat fogalma értelmezésének alátámasztása érdekében hivatkozott ítéletek, nevezetesen a 2023. március 8‑i Prigozhina kontra Tanács ítélet (T‑212/22, EU:T:2023:104), a 2016. július 28‑i Tomana és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑330/15 P, EU:C:2016:601) és a 2015. szeptember 4‑i NIOC és társai kontra Tanács ítélet (T‑577/12, U:T:2015:596), az ő esetében nem alkalmazandó, mivel a férjével nem rendelkezik közös vállalattal, Oroszországban nem tölt be magas beosztást, és nem minősül szervezetnek.
36 A Tanács, miközben úgy véli, hogy a jelen ítélet 32. pontjában összefoglalt érveivel a fellebbező a Törvényszék ténybeli megállapításait kívánja megkérdőjelezni, ami azokat elfogadhatatlanná teszi, vitatja a fellebbező valamennyi érvének megalapozottságát.
A Bíróság álláspontja
37 Először is, ami a fellebbező arra alapított kifogását illeti, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 63. pontjában a „kapcsolat” fogalmának értelmezése során megsértette a jogbiztonság elvét, azt el kell utasítani.
38 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jogbiztonság elve megköveteli egyfelől azt, hogy a jogszabályok egyértelműek és pontosak legyenek, másfelől pedig azt, hogy alkalmazásuk előre látható legyen a jogalanyok számára, különösen olyankor, amikor kedvezőtlen következményeik lehetnek. Ezen elv megköveteli különösen azt, hogy a szabályozás lehetővé tegye az érdekeltek számára az őket terhelő kötelezettség terjedelmének pontos ismeretét, és hogy egyértelműen megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el. Ugyanakkor ezek a követelmények nem értelmezhetők sem annak kizárásaként, hogy az uniós jogalkotó egy általa elfogadott norma keretében elvont jogi fogalmat használjon, sem pedig annak előírásaként, hogy az ilyen elvont szabályban fel kell sorolni azokat a különböző konkrét eseteket, ahol az alkalmazást nyerhet, mivel a jogalkotó nem tudja előre meghatározni az összes ilyen esetet (2026. március 26‑i Pumpyanskiy és társai kontra Tanács ítélet, C‑696/23 P, C‑704/23 P, C‑711/23 P, C‑35/24 P és C‑111/24 P, EU:C:2026:245, 188. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 A megtámadott ítélet 63. pontjában a Törvényszék lényegében úgy ítélte meg, hogy a „kapcsolat” fogalma olyan személyekre vonatkozik, akiket általában közös érdekek kötnek össze, anélkül azonban, hogy gazdasági tevékenységen alapuló kapcsolatra vagy kizárólag családi kötelékre kellene támaszkodni.
40 Márpedig egyrészt e meghatározás nem korlátozza a kapcsolat fogalmát a természetes személyek tekintetében pusztán családi kötelék fennállására. A Törvényszék által elfogadott értelmezés ugyanis azt jelenti, hogy az ilyen kapcsolaton objektíve túlmutató közös érdekeket kell bizonyítani ahhoz, hogy a családtagokat a kapcsolatra vonatkozó kritérium értelmében véve „kapcsolatban állónak” lehessen tekinteni. Ezáltal a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az ilyen tagok közös érdekeinek meg kell haladniuk a minden családi kötelékhez szorosan kapcsolódó egyszerű érdekközösséget (2025. augusztus 1‑jei Timchenko kontra Tanács ítélet, C‑703/23 P, EU:C:2025:608, 29. és 30. pont).
41 Másrészt a Törvényszék a megtámadott ítélet 63. pontjában kellően egyértelmű és pontos kritériumokat határozott meg e fogalom két, családi kötelékben álló személy esetében történő alkalmazásához, noha nem volt köteles részletesen megemlíteni azokat az eseteket, amelyekben az említett fogalom alkalmazható, mivel egyrészt azt tágan kell értelmezni, másrészt pedig, amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 63. pontjában rámutatott, és amint azt a fellebbező maga is elismeri a Bírósághoz benyújtott beadványaiban, az általa lefedhető kapcsolattípusok a „szóban forgó összefüggésektől és körülményektől” függenek (lásd ebben az értelemben: 2025. augusztus 1‑jei Timchenko kontra Tanács ítélet, C‑703/23 P, EU:C:2025:608, 32. és 34. pont.
42 Másodszor, a fellebbező állításával ellentétben, a Törvényszék a megtámadott ítélet 64., 65., 70., 71., 74–76. és 78. pontjában nem tulajdonított túlzott jelentőséget a férjével fennálló családi köteléknek. Igaz ugyan, hogy a Törvényszék ezen ítélet 64., 71., 74. és 78. pontjában ismételten emlékeztet arra, hogy a Tanács úgy ítélte meg, hogy a fellebbező családi kötelékük és üzleti kapcsolatuk folytán kapcsolatban áll a férjével, és hogy egyébiránt az említett ítélet 65. pontjában megállapítja, hogy a fellebbező E. Pumpyanskiy házastársa, ez nem változtat azon, hogy a „kapcsolat” fogalmának ugyanezen ítélet 63. pontjában szereplő meghatározásának megfelelően a Törvényszék az ítélet 70., 75. és 76. pontjában rámutatott, hogy a fellebbező és férje közötti ezen üzleti kapcsolat olyan közös érdekek fennállását tükrözi, amelyek túlmutatnak az őket összekötő családi köteléken, és hogy kapcsolatuk ily módon nem kizárólag ez utóbbi köteléken alapul.
43 Egyébiránt a Törvényszék nem volt híján egyértelműségnek, amiért állítólag úgy ítélte meg, hogy a fellebbező a férjével üzleti kapcsolat és közös érdek folytán egyaránt kapcsolatban áll. A megtámadott ítéletnek az ezen ítélet 63. pontjában szereplő „kapcsolat” fogalmának meghatározásával összefüggésben értelmezett 70. és 71. pontjából ugyanis kitűnik, hogy annak meghatározásához, hogy két személy között kapcsolat áll‑e fenn, meg kell állapítani, hogy e személyek között közös érdekek állnak fenn, amely érdekek többek között üzleti kapcsolatban is megnyilvánulhatnak. Így a Törvényszék e 70. és 71. pontban megállapította, hogy a fellebbező és férje közös érdekeket képviselnek a kapcsolatra vonatkozó kritérium értelmében vett üzleti kapcsolat formájában.
44 Harmadszor, amikor a fellebbező úgy véli, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 64. pontjában tévesen jelentette ki, hogy a fellebbező a TMK‑nál vagy a Sinara‑csoportnál tölt be tisztséget, tévesen értelmezi ezt a pontot. Az említett pontban a Törvényszék mindössze felidézte, hogy a Tanács úgy ítélte meg, hogy a fellebbező családi kötelékük és az őket általa, „illetve” férje által a TMK‑nál, a Sinara‑csoportnál és a BF Sinara alapítványnál betöltött tisztségeikre tekintettel összefűző üzleti kapcsolat folytán kapcsolatban áll a férjével. A Törvényszék által a megtámadott ítélet 67. és 68. pontjában tett ténybeli megállapításokkal összefüggésben értelmezett „illetve” kötőszóból kitűnik, hogy a fellebbező a BF Sinara alapítványnál töltött be tisztségeket, míg férje a TMK‑nál és a Sinara‑csoportnál, amit végeredményben a Törvényszék ezen ítélet 70. pontjában tett megállapítása is megerősít.
45 Negyedszer, ami a fellebbezőnek a jelen ítélet 32. pontjában összefoglalt érveit illeti, amelyek elfogadhatóságát a Tanács vitatja, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikk és az Európai Unió Bírósága alapokmányának 58. cikke értelmében a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat, és kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására – kivéve, ha megállapításainak tárgyi pontatlansága a hozzá benyújtott ügyiratokból ered –, másrészt a tények értékelésére. A tények ilyen értékelése tehát, a Törvényszék előtt bemutatott bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve, nem minősül a Bíróság felülvizsgálatának hatálya alá tartozó jogkérdésnek. Amennyiben a Törvényszék állapította meg, illetve értékelte a tényállást, a Bíróság az EUMSZ 256. cikk alapján a tényállás Törvényszék általi jogi minősítésének és az abból levont jogi következtetésnek a felülvizsgálatára rendelkezik hatáskörrel (2026. március 26‑i Pumpyanskiy és társai kontra Tanács ítélet, C‑696/23 P, C‑704/23 P, C‑711/23 P, C‑35/24 P és C‑111/24 P, EU:C:2026:245, 158. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 Ezenkívül, amennyiben a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette a tényeket vagy bizonyítékokat, az EUMSZ 256. cikk, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdése és eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján pontosan meg kell jelölnie a Törvényszék által elferdített bizonyítékokat, és bizonyítania kell azokat az elemzési hibákat, amelyek a Törvényszéket az értékelése során ezen elferdítéshez vezették. Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése (2026. március 26‑i Pumpyanskiy és társai kontra Tanács ítélet, C‑696/23 P, C‑704/23 P, C‑711/23 P, C‑35/24 P és C‑111/24 P, EU:C:2026:245, 378. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
47 Először is, ami a fellebbező azon érvét illeti, amely szerint a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy üzleti kapcsolat áll fenn közte és férje között, miközben ez utóbbi átruházta az említett társaságokban fennálló részesedéseit, és e társaságok szerveiben csak a zökkenőmentes átruházás biztosítása érdekében látott el hivatalos tisztséget, meg kell állapítani, hogy ez az érv szorosan kapcsolódik a fellebbező által hivatkozott első jogalaphoz. Tekintettel arra, hogy a fellebbező e jogalaptól elállt, meg kell állapítani, hogy erről az érvről már nem szükséges határozni. Mindenesetre a Bíróság a 2026. március 26‑i Pumpyanskiy és társai kontra Tanács ítélet (C‑696/23 P, C‑704/23 P, C‑711/23 P, C‑35/24 P és C‑111/24 P, EU:C:2026:245) 183–185. pontjában megerősítette, hogy a 2023. szeptember 6‑i Pumpyanskiy kontra Tanács ítélet (T‑270/22) 63. és 65. pontjában a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor lényegében úgy ítélte meg, hogy ahhoz, hogy a fellebbező férjét „vezető üzletembernek” lehessen minősíteni, nem szükséges bizonyítani, hogy a férje a vele szemben előírt korlátozó intézkedések elfogadásának időpontjáig még mindig tényleges és tényleges ellenőrzést gyakorolt e társaságok felett.
48 Másodszor, ami a fellebbezőnek a jelen ítélet 32. pontjában összefoglalt további érveit illeti, azokat, a jelen ítélet 45. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra figyelemmel, teljes egészükben elfogadhatónak kell nyilvánítani. A Tanács állításával ellentétben ugyanis a fellebbező ezekkel az érvekkel nem egyszerűen a Törvényszék ténybeli megállapításait és értékelését kívánja megkérdőjelezni, hanem az üzleti kapcsolat Törvényszék általi jogi minősítését kifogásolja, többek között a bizonyítékok elferdítésére hivatkozva.
49 Harmadszor, a jelen ítélet 40–43. pontjában kifejtett megfontolásokra figyelemmel meg kell állapítani, hogy a fellebbező állításával ellentétben a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 70. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy a körülményektől függően két természetes személy, mint a fellebbező és férje, miközben különböző, egymással kapcsolatban álló szervezetekben töltenek be tisztségeket, üzleti kapcsolat formájában közös érdekeket oszthatnak meg, és ennélfogva a kapcsolatra vonatkozó kritérium értelmében „kapcsolatban” állhatnak, mivel az így létrejött üzleti kapcsolat objektíve meghaladja az e személyek közötti családi köteléket.
50 Ami közelebbről a Törvényszék által a megtámadott ítélet 78. pontjában elkövetett állítólagos téves jogalkalmazást illeti, elegendő megjegyezni, hogy ellentétben azzal, amit a fellebbező állít, továbbá amint az ezen ítélet 77. pontjából kifejezetten kitűnik, a Törvényszék nem hagyta figyelmen kívül azt a tényt, hogy a fellebbező önkéntes tiszteletbeli tisztséget tölt be az alapítvány igazgatótanácsának elnökeként, ami nem teszi lehetővé számára az ügyek ellenőrzését. Ugyanakkor a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy az ellenőrzésnek a fellebbező által az említett alapítványban betöltött feladatok önkéntes jellegéből eredő állítólagos hiánya nem releváns annak meghatározása szempontjából, hogy kapcsolatban állt‑e férjével.
51 Az említett ítélet 70. pontjával összefüggésben értelmezett 78. pontjában ugyanis a Törvényszék helyesen állapította meg a „kapcsolat” fogalmának az ugyanezen ítélet 63. pontjában szereplő és a jelen ítélet 39. pontjában lényegében megismételt meghatározásának megfelelően, hogy ez a kapcsolat, amelynek nem kell szükségszerűen gazdasági tevékenységben megnyilvánulnia, abból ered, hogy a fellebbező a férjével üzleti kapcsolat formájában közös érdekeken osztozott az azon két vállalkozás, amelynek a férje is tagja volt, jótékonysági tevékenységeinek irányításával megbízott BF Sinara alapítványban folytatott, jóllehet önkéntes jellegű és ügyeinek ellenőrzésére nem alkalmas tisztségeknek a betöltése révén.
52 Ami a bizonyítékoknak a Törvényszék által a megtámadott ítélet 70. pontjában elkövetett állítólagos elferdítését illeti, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék távolról sem hagyta figyelmen kívül az említett bizonyítékok tartalmát, hiszen ezen ítélet 69. pontjában rámutatott arra, hogy a BF Sinara alapítvány több nagyvállalkozás jótékonysági tevékenységeit gyakorolta, és az Oural legnagyobb kereskedelmi társaságainak egységes gazdasági szereplőjeként járt el. Nem tekinthető azonban úgy, hogy a Törvényszék elferdítette ezt a tényt vagy az annak alapjául szolgáló bizonyítékokat, amikor az említett ítélet 70. pontjában rámutatott, hogy ezen alapítvány „szorosan” kapcsolódik e két vállalkozáshoz és gazdasági társasághoz, nevezetesen a TMK‑hoz és a Sinara‑csoporthoz. A fellebbező és férje közötti üzleti kapcsolat fennállásának megállapítása érdekében ugyanis a Törvényszék a jelen ítélet előző pontjában szereplő megfontolásokra tekintettel figyelembe vehette az egyrészt az említett alapítvány, amelyen belül a fellebbező az igazgatótanács elnöki tisztségét töltötte be, másrészt pedig a TMK és a Sinara‑csoport közötti kapcsolatot, amelyekben – amint az a megtámadott ítélet 67. pontjából kitűnik – a fellebbező férje a vitatott jogi aktusok elfogadásának időpontjában tevékenységet folytatott.
53 Ötödször, ami a fellebbező azon érvét illeti, amely szerint a Törvényszék által a fellebbező és férje között megállapított üzleti kapcsolat nem elég erős ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy az ilyen kapcsolat objektíve meghaladja azokat a közös érdekeket, amelyeken egy család két tagja az őket összefűző családi kötelék keretében szokásosan osztozhat, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 70. pontjában kifejtett érvelés jogilag megkövetelt módon bizonyítja, hogy a két házastárs által üzleti kapcsolat formájában megosztott közös érdekek objektíve meghaladják a közöttük fennálló házassági kapcsolatot az azon szervezetek között fennálló szoros kapcsolatok folytán, amelyekben e személyek tevékenységet folytatnak, valamint e szervezetek jelentősége folytán.
54 Hatodszor, ami a fellebbező azon érvét illeti, amely szerint a korlátozó intézkedéseknek a helyzetére való alkalmazása nem felel meg az EUSZ 21. cikk által követett célkitűzéseknek, és az az EUMSZ 215. cikkre tekintettel nem az Oroszországi Föderációval fennálló elégséges kapcsolaton alapul, először is emlékeztetni kell arra, hogy ha valamely félnek megengednék, hogy először a Bíróság előtt hozzon fel olyan jogalapot és érveket, amelyeket a Törvényszéknél nem terjesztett elő, az azt jelentené, hogy a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a Bírósághoz, amelynek a hatásköre korlátozott a fellebbezési eljárásban. A fellebbezési eljárás keretében ugyanis a Bíróság hatásköre az első fokon megvitatott jogalapok és érvek tekintetében hozott jogi döntés értékelésére korlátozódik (2024. október 17‑i PT Pelita Agung Agrindustri és PT Permata Hijau Palm Oleo kontra Bizottság ítélet, C‑112/23 P, EU:C:2024:899, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
55 Márpedig úgy tűnik, hogy a fent említett érvvel, és anélkül, hogy ezen érv keretében a megtámadott ítélet bármely pontját említené, a fellebbező nem a Törvényszék által a megtámadott ítéletben követett jogi érvelést kívánja kifogásolni, hanem a kapcsolatra vonatkozó kritérium érvényességét vagy annak a Tanács által az egyéni helyzetére az EUSZ 21. cikkre és az EUMSZ 215. cikkre tekintettel történő alkalmazását, függetlenül ezen érveléstől. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a fellebbező olyan új érvet hoz fel, amelyet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
56 Másodsorban, amennyiben a fellebbező e tárgyban a harmadik jogalapjának első részére utal, és ezzel az érvvel részben csak elővetít egy olyan hasonló érvet, amelyet e rész keretében a jogbiztonság elvének tiszteletben tartását illetően terjeszt elő, azzal az említett rész vizsgálata során kell foglalkozni.
57 Hetedszer, ami azt az érvet illeti, amellyel a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben az ítélkezési gyakorlat olyan precedenseire támaszkodott, amelyek ténybeli körülményei alapvetően különböznek a jelen ügy ténybeli körülményeitől, elegendő megjegyezni, hogy azonkívül, hogy a fellebbező nem fejti ki, hogy az ilyen, állítólagosan nem releváns hivatkozások mennyiben befolyásolták volna a Törvényszék érvelését és a megtámadott ítélet rendelkező részét, a Törvényszék ezen ítélet 63., 111., 113., 115. és 118. pontjában e precedensekre kizárólag jogi fogalmakra és általános jogelvekre hivatkozva utalt, amelyek függetlenek az említett korábbi ítéletek alapjául szolgáló ügyek ténybeli körülményeitől.
58 A fenti megfontolásokra tekintettel a második jogalapot el kell utasítani.
A harmadik jogalapról
A felek érvei
59 Harmadik jogalapjával a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor lényegében úgy ítélte meg, hogy a Tanács által a fellebbezővel szemben elfogadott korlátozó intézkedések arányosak, és nem sértik sem alapvető jogait, sem a jogbiztonság elvét.
60 Harmadik jogalapjának első részében a fellebbező úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 119. és 120. pontjában úgy ítélte meg, hogy a kapcsolatra vonatkozó kritérium nem sérti a jogbiztonság elvét, noha ezen ítélet 114. és 115. pontjában megállapította, hogy a kapcsolatra vonatkozó kritériumot igen tágan és homályosan fogalmazták meg. A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszéknek ebből azt a következtetést kellett volna levonnia, hogy az ilyen megfogalmazás nem nyújt olyan elemet, amely lehetővé tenné a Tanács mérlegelési jogköre terjedelmének korlátozását, különösen az említett kritériumnak megfelelő személyek kiválasztása tekintetében. Ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 111. pontjában megállapított, ez véletlenszerű eredményekhez vezet, amit egyébként az is tanúsít, hogy az ukrajnai háború kezdetén korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó 1100 személy közül a Tanács összesen csak két házastársat említett.
61 Ezenkívül a Törvényszék a megtámadott ítélet 116. pontjában hiába próbálta igazolni a Tanácsnak biztosított korlátlan mérlegelési jogkört az ukrajnai háború keretében elfogadott uniós szabályozás által követett célok által egyértelműen körülhatárolt jogi keretre hivatkozva, miközben a fellebbező csak egy jótékonysági szervezet nem ügyvezető tagjaként töltött be tisztséget. A fellebbező azt állítja továbbá, hogy ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 118. pontjában megállapított, férje a részvényeinek eladását követően már nem kerülhette meg közvetítésével a rá vonatkozó korlátozó intézkedéseket, és hogy a megkerülés ilyen kockázata, amely két, családi kötelékben álló, de a kapcsolatra vonatkozó kritériumnak meg nem felelő személy esetében is fennáll, nem szerepel a vele szemben előírt korlátozó intézkedéseket alátámasztó indokok sorában.
62 Harmadik jogalapjának második részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megtagadta annak megállapítását, hogy a rá és férjére vonatkozó korlátozó intézkedések nem alkalmasak arra, hogy hozzájáruljanak a vitatott jogi aktusok által követett cél eléréséhez, amely – amint az a megtámadott ítélet 104. pontjából kitűnik – abban áll, hogy nyomást gyakoroljon az ukrajnai helyzetért felelős orosz döntéshozókra. Ami őt illeti, a fellebbező azt állítja, hogy semmilyen jelentőséggel nem bír az Oroszországi Föderáció kormánya számára, így a korlátozó intézkedések vele szemben történt elrendelése nem teszi lehetővé sem azt, hogy nyomást gyakoroljanak e kormányra, sem pedig azt, hogy növeljék az ukrajnai háború költségeit e Föderáció számára. Ezenkívül következetlen lenne megkövetelni – amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 104. pontjában tette –, hogy a fellebbező kevésbé korlátozó intézkedéseket javasoljon, mivel az ilyen intézkedések szintén alkalmatlanok a fent említett cél elérésére.
63 A fellebbező egyébiránt kifejti, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 96., 97. és 107. pontjában túlzott jelentőséget tulajdonított a korlátozó intézkedések időszakos felülvizsgálatának relevanciájának. Álláspontja szerint a jegyzékbe való felvételét több alkalommal indokolatlanul meghosszabbították, és az időszakos felülvizsgálatokat részben a kellő gondosság nélkül végezték el. A Tanács ezenkívül módosította a g) kritériumot és a kapcsolatra vonatkozó kritériumot annak érdekében, hogy azt pusztán a családi kötelékre korlátozza, lehetővé téve ezáltal ezen intézmény számára a fellebbezővel szembeni korlátozó intézkedések fenntartását.
64 Végül a fellebbező úgy véli, hogy a megtámadott ítélet 98., 99., 105. és 106. pontjában a Törvényszék túlzott jelentőséget tulajdonított annak a lehetőségnek, hogy humanitárius okokból kérjék a befagyasztott pénzeszközök felhasználásának engedélyezését, vagy utazási engedélyt szerezzenek, miközben a vele szemben hozott korlátozó intézkedések jelentősen sértették alapvető jogainak lényeges tartalmát azáltal, hogy megfosztották őt attól a lehetőségtől, hogy a Svájcban élő unokáiról gondoskodjon.
65 A Tanács vitatja a fellebbező érveinek megalapozottságát.
A Bíróság álláspontja
66 Harmadik jogalapjának első részében a fellebbező lényegében arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 111., 114–116. és 118–120. pontjában megállapította, hogy a kapcsolatra vonatkozó kritérium nem biztosít túlzott mérlegelési jogkört a Tanács számára, és ekként tiszteletben tartja a jogbiztonság elvét.
67 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Törvényszék helyesen alkalmazta a jogbiztonság elvére vonatkozó, a jelen ítélet 38. pontjában és a megtámadott ítélet 113. és 115. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatot, amikor ez utóbbi ítélet 114. és 115. pontjában úgy ítélte meg, hogy a kapcsolatra vonatkozó kritérium elvont és általános megfogalmazása miatt a Tanácsra ruházott mérlegelési jogkör önmagában nem összeegyeztethetetlen a jogbiztonság elvével, amennyiben nem önkényes, és nem ütközik az előreláthatóság ezen elv által előírt követelményével. Ezen ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy az említett elv nem sérül azon az alapon, hogy az uniós jogalkotó elvont jogi fogalmat használ anélkül, hogy megemlítené azokat a különböző konkrét eseteket, amelyekben az alkalmazható, mivel az ebből eredő mérlegelési jogkör terjedelme és gyakorlásának módja kellően egyértelműen meghatározott vagy meghatározható.
68 A Törvényszék akkor sem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 116. és 118–120. pontjában úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben a kapcsolatra vonatkozó kritérium tiszteletben tartja a jogbiztonság elvét, mivel az Oroszországi Föderációval szembeni korlátozó intézkedésekre vonatkozó szabályozás által követett célok, vagyis a megkerülés e kritérium által leküzdeni kívánt kockázata által egyértelműen körülhatárolt jogi keretbe illeszkedik.
69 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a fellebbező nem vitatja a Törvényszék által a megtámadott ítélet 117. pontjában megállapított azon tényt, hogy a kapcsolatra vonatkozó kritérium az ő esetében a „vezető üzletemberekre vonatkozó alapkritériumnak”, vagyis a g) kritériumnak van alárendelve, amely ugyanezen pont szerint azon vezető üzletemberekre vonatkozik, „olyan bevételi forrásokat biztosíthatnak, amelyek lehetővé teszik Oroszországnak az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó intézkedéseinek finanszírozását”, oly módon, hogy nyomást gyakoroljanak az orosz hatóságokra, amint az a megtámadott ítélet 104. pontjából kitűnik.
70 A Törvényszék ebben az összefüggésben emlékeztetett lényegében és helytállóan a megtámadott ítélet 118. pontjában arra, hogy a kapcsolatra vonatkozó kritérium mint alapkritériumtól függő kritérium annak a nem elhanyagolható kockázatnak az elkerülésére vagy megakadályozására irányul, hogy az ezen alapkritérium alapján korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személy nyomást gyakorolhat a vele kapcsolatban álló személyekre a rá vonatkozó intézkedések hatásának megkerülése érdekében, pontosítva, hogy a Bíróság a 2014/145 határozattal összefüggésben már kimondta, hogy a korlátozó intézkedéseknek az ilyen intézkedések hatálya alá tartozó más személyekkel kapcsolatban álló személyekkel szembeni előírása ilyen célt követ (lásd ebben az értelemben: 2025. augusztus 1‑jei Timchenko kontra Tanács ítélet, C‑703/23 P, EU:C:2025:608, 32. pont). A Törvényszék tehát a megtámadott ítélet 119. és 120. pontjában helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a kapcsolatra vonatkozó kritérium objektív módon határozza meg a személyek egy körülhatárolt kategóriáját, így a Tanács mérlegelési jogköre ily módon korlátozott, és megfelel a jogbiztonság elvének.
71 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy nem szükséges annak vizsgálata, hogy a megkerülés kockázata bebizonyosodik‑e minden egyes konkrét esetben (lásd ebben a tekintetben: 2020. június 25‑i VTB Bank kontra Tanács ítélet, C‑729/18 P, EU:C:2020:499, 66. pont), sem annak, hogy a kapcsolatban álló személy a hatóságok Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásására irányuló cselekményeivel kapcsolatban áll‑e, vagy hogy a kapcsolatra vonatkozó kritérium alapján vele szemben kiszabott korlátozó intézkedések lehetővé teszik-e a korlátozó intézkedések Unió által az Orosz Födereációval szemben elfogadott rendszere céljainak elérését, vagyis az orosz hatóságokra történő nyomásgyakorlást (lásd ebben az értelemben: 2025. augusztus 1‑jei Timchenko kontra Tanács ítélet, C‑703/23 P, EU:C:2025:608, 55., 61. és 63. pont).
72 Végül, a Törvényszék a megtámadott ítélet 111. pontjában helyesen emlékeztetett arra, hogy noha a Tanács nem fogadhat el korlátozó intézkedéseket olyan személyekkel szemben, akik nem felelnek meg az ilyen intézkedések elrendelésének alapjául szolgáló kritériumoknak, széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy azokat az e kritériumokat teljesítő személyekkel szemben alkalmazza‑e. Ugyanis, amint az a jelen ítélet 67. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból kitűnik, az a széles mérlegelési mozgástér, amellyel a Tanács az olyan kritérium alapján korlátozó intézkedések hatálya alá vonható személyek azonosítása tekintetében rendelkezik, mint amilyen a kapcsolatra vonatkozó kritérium, nem tekinthető a jogbiztonság elve megsértésének, továbbá nem róható fel a Tanácsnak, hogy e széles mérlegelési mozgástérre és arra tekintettel, hogy – mint a jelen ügyben is – e kritérium megfelel a jogbiztonság elvének, megsértette ezt az elvet amiatt, hogy az általa elfogadott korlátozó intézkedések nem vonatkoznak mindazon természetes személyekre, akik megfelelhetnek az e kritérium által támasztott feltételeknek (lásd analógia útján: 2026. március 26‑i Pumpyanskiy és társai kontra Tanács ítélet, C‑696/23 P, C‑704/23 P, C‑711/23 P, C‑35/24 P és C‑111/24 P, EU:C:2026:245, 307. és 308. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
73 Harmadik jogalapjának második részében a fellebbező először is azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megtagadta annak megállapítását, hogy a vele és házastársával szemben elfogadott korlátozó intézkedések nem alkalmasak a kitűzött célok elérésére, vagyis arra, hogy – amint az a megtámadott ítélet 104. pontjából kitűnik – nyomást gyakoroljanak az ukrajnai helyzetért felelős orosz döntéshozókra.
74 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy – amint az a fellebbezőnek a megtámadott ítélet 86. pontjában összefoglalt érveléséből kitűnik – a fellebbező kizárólag arra hivatkozott, hogy a korlátozó intézkedések vele, és nem a házastársával szemben történt kiszabása nem járult hozzá a módosított 269/2014 rendelet célkitűzéseinek megvalósításához. E körülmények között a fellebbező a fellebbezés szakaszában a férjét illetően új érvre hivatkozik, így a jelen ítélet 54. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat alapján ez az érv, az őt érintő érvvel ellentétben, elfogadhatatlan.
75 Ezen előzetes észrevételre figyelemmel emlékeztetni kell arra, hogy annak meghatározása érdekében, hogy az Unió által elfogadott korlátozó intézkedések vagy az ilyen intézkedéseket tartalmazó uniós jogi aktusban előírt általános szabályok tiszteletben tartják‑e az arányosság elvét, vagy hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája által biztosított jogokba vagy szabadságokba az e jogokat vagy szabadságokat korlátozó intézkedéseket előíró uniós jogi aktus általi korlátozása révén történő beavatkozás arányos‑e, meg kell vizsgálni, először is, hogy ezen intézkedések vagy szabályok az Unió által elismert általános érdekű célkitűzést szolgálnak, másodszor, hogy e cél tekintetében nem nyilvánvalóan alkalmatlanok‑e, azaz nem nyilvánvalóan alkalmatlanok‑e annak elérésére, harmadszor pedig, hogy ezen intézkedések vagy szabályok, vagy adott esetben az érintett korlátozás nem haladja‑e meg nyilvánvalóan az említett cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben: 2026. március 26‑i Pumpyanskiy és társai kontra Tanács ítélet, C‑696/23 P, C‑704/23 P, C‑711/23 P, C‑35/24 P és C‑111/24 P, EU:C:2026:245, 233. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
76 A jelen ügyben elegendő azt kiemelni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 102. és 103. pontjában megvizsgálta a fellebbezővel szemben elfogadott korlátozó intézkedések megfelelő jellegét. E tekintetben, figyelemmel arra, hogy – amint az a jelen ítélet 70. és 71. pontjában megállapításra került – a fellebbezőhöz hasonló személyekkel szemben előírt korlátozó intézkedések célja az elsődlegesen az e személyekkel kapcsolatban álló személlyel szemben előírt korlátozó intézkedések megkerülése kockázatának elkerülése, nem volt szükséges, hogy a Törvényszék a megfelelő jelleg e vizsgálata keretében megvizsgálja, hogy a fellebbezővel szemben elfogadott korlátozó intézkedések alkalmasak voltak‑e arra is, hogy nyomást gyakoroljanak az ukrajnai helyzetért felelős orosz döntéshozókra.
77 Másodszor, ami azt az érvet illeti, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 104. pontjában tévesen követelte meg a fellebbezőtől, hogy a korlátozó intézkedésekben foglaltaknál kevésbé korlátozó intézkedéseket javasoljon, ez az érv nem megalapozott. E pontban ugyanis a Törvényszék, miután maga hivatkozott ilyen kevésbé korlátozó intézkedésekre, és megállapította, hogy azok nem teszik lehetővé a kitűzött célok ugyanolyan hatékony elérését, megállapította, hogy a fellebbező nem hozott fel más példákat az ilyen intézkedésekre. Márpedig a Törvényszék ilyen példák hiányában nem orvosolhatja a fellebbező mulasztását, és nem vélelmezhető, hogy azokat az esetleges alternatív intézkedéseket, amelyeket e fellebbező megjelölhetett volna, a Törvényszék szükségképpen nem megfelelőnek tekintette volna (lásd analógia útján: 2026. március 26‑i Pumpyanskiy és társai kontra Tanács ítélet, C‑696/23 P, C‑704/23 P, C‑711/23 P, C‑35/24 P és C‑111/24 P, EU:C:2026:245, 241. pont).
78 Harmadszor, ami azt az érvet illeti, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 96–99. és 105–107. pontjában túlzott jelentőséget tulajdonított a korlátozó intézkedések időszakos felülvizsgálatának, valamint a pénzeszközök felhasználására vonatkozó engedély kérelmezése vagy az utazási engedély humanitárius okokból történő megszerzése lehetőségeinek, meg kell állapítani, hogy ezen ítélet 96–99. pontjában a Törvényszék e szempontokat azért vizsgálta, hogy meggyőződjön arról, hogy a fellebbező alapvető jogainak a vele szemben elfogadott korlátozó intézkedések általi korlátozása tiszteletben tartotta‑e e jogok lényeges tartalmát, az említett ítélet 105–107. pontjában pedig az említett szempontokat az alapvető jogaiba való beavatkozás arányosságának vizsgálata céljából vizsgálta felül. E körülmények között nem állapítható meg, hogy a Törvényszék „túlzott jelentőséget” tulajdonított volna az említett szempontoknak. Mindenesetre a fellebbező nem pontosította azon okokat, amelyek folytán álláspontja szerint a Törvényszék azoknak „túlzott jelentőséget tulajdonított”, sem azon téves jogalkalmazást, amelyet állítólagosan elkövetett (lásd analógia útján: 2026. március 26‑i Pumpyanskiy és társai kontra Tanács ítélet, C‑696/23 P, C‑704/23 P, C‑711/23 P, C‑35/24 P és C‑111/24 P, EU:C:2026:245, 245. és 246. pont).
79 Amennyiben a fellebbező azt állítja, hogy a jegyzékbe való felvételét több alkalommal indokolatlanul meghosszabbították, hogy az időszakos felülvizsgálatokat részben a megkövetelt gondosság nélkül végezték el, és hogy a Tanács később módosította a g) kritériumot és a kapcsolatra vonatkozó kritériumot annak érdekében, hogy azt az egyszerű családi kötelékre korlátozza, elegendő megállapítani, hogy ezek az állítások olyan új érveknek minősülnek, amelyek ráadásul a fellebbezővel szemben elfogadott más jogi aktusok vitatására irányulnak, így azokat a jelen ítélet 54. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat alapján elfogadhatatlannak kell tekinteni.
80 A fenti indokokra tekintettel a harmadik jogalapot, és ennélfogva a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
81 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
82 A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a Tanács részéről felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) Galina Evgenyevna Pumpyanskaya a saját költségein felül viseli az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségeket is.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: angol.