<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.21-20110601.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="ECRCJ2011HUA.0500337501.case.xml"><NO.CASE>C-434/09</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62009CC0434</NO.CELEX><NO.SEQ>0008.0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>I-3378</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>I-3392</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>15</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><LEFT>KOKOTT FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA – C-434/09. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>MCCARTHY</RIGHT></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Juliane Kokott</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20101125">2010. november 25.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0001" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Eredeti nyelv: német.</P></NOTE></P></TI></TITLE><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>Hivatkozhat-e az a személy, aki két EU-tagállam állampolgára, de e két állam közül mindig csak az egyikben élt, ezzel a tagállammal szemben az uniós jogra annak érdekében, hogy ott magának és különösen házastársának tartózkodási jogot szerezzen? Lényegében ez az a kérdés, amelyet a Bíróságnak a jelen ügyben tisztáznia kell.</TXT></NP><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>S. McCarthy brit és ír állampolgár, de mindig csak Angliában élt<NOTE NOTE.ID="E0002" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>brit állampolgárság<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0001" REF.START="QS0001"/>, valamint az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>angliai<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0002" REF.START="QS0002"/> tartózkodás kifejezésekkel itt és a továbbiakban az előzetes döntéshozatalra utaló végzés azonos megfogalmazásához igazodom.</P></NOTE>. Ő maga természetszerűleg tartózkodhat Anglia területén. Jamaikai állampolgárságú férjére ez azonban nem vonatkozik: ő az Egyesült Királyság nemzeti bevándorlási rendelkezései alapján nem rendelkezik angliai tartózkodási joggal. S. McCarthy a férjével való családegyesítés lehetővé tétele érdekében most arra tesz kísérletet, hogy ír állampolgársága alapján uniós polgárként tartózkodási jogot eszközöljön ki magának Angliában; ez közvetetten a férje javát is szolgálná, aki így az uniós jog erejénél fogva származékos tartózkodási jogot igényelhetne.</TXT></NP><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben a Bíróságnak tisztáznia kell majd, hogy miként kell értelmezni a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>kedvezményezettnek<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0003" REF.START="QS0003"/> a tartózkodásról szóló 2004/38/EK irányelvben<NOTE NOTE.ID="E0003" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="20040429">2004. április 29-i</DATE> 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" DATE.PUB="2004" NO.OJ="158" PAGE.FIRST="77">HL L 158., 77. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" DATE.PUB="2009" NO.OJ="274" PAGE.FIRST="47">HL 2009. L 274., 47. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.).</P></NOTE> szereplő fogalmát. Ezenkívül a Bíróságnak arra kell választ adnia, hogy milyen követelményeket kell támasztani a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>jogszerű tartózkodással<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0004" REF.START="QS0004"/> szemben, amely ezen irányelv értelmében a huzamos tartózkodáshoz való jog megszerzésének alapvető feltétele.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 21. cikk mellett a 2004/38 irányelv határozza meg a jelen ügy uniós jogi kereteit. Ennek személyi hatályát az irányelv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>Általános rendelkezések<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0005" REF.START="QS0005"/> című I. fejezete, pontosabban<?PAGE NO="I-3379"?> annak <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>Kedvezményezettek<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0006" REF.START="QS0006"/> című 3. cikke a következőképpen határozza meg:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="021.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Ezt az irányelvet kell alkalmazni mindazokra az uniós polgárokra, akik olyan tagállamba költöznek, vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó, a 2. cikk 2. pontjában meghatározott családtagjaikra.</ALINEA></PARAG><P>[…]<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0007" REF.START="QS0007"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT>A 2004/38 irányelv IV. fejezetében a 16. cikk a huzamos tartózkodás jogának megszerzésére vonatkozó általános szabályokat állapít meg:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="016.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Azok az uniós polgárok, akik jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a fogadó tagállamban, huzamos tartózkodási jogot nyernek ott. […]</ALINEA></PARAG><P>[…]<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0008" REF.START="QS0008"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>6.</NO.P><TXT>A 16. cikk mellett utalni kell a 2004/38 irányelv (17) preambulumbekezdésére is:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>A huzamos tartózkodás joga azon uniós polgárokban, akik a hosszú távú letelepedés mellett döntöttek a fogadó tagállamban, az uniós polgárság érzését erősíti, emellett az Unió egyik alapvető célja, a társadalmi kohézió előmozdításának kulcseleme. A huzamos tartózkodás jogát ezért valamennyi uniós polgár és családtagjaik számára biztosítani kell, ha öt évig folyamatosan a fogadó tagállamban tartózkodnak az ezen irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelően, és ha nem álltak kiutasítási intézkedés hatálya alatt.<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0009" REF.START="QS0009"/></P></CONSID></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>7.</NO.P><TXT>A 2004/38 irányelv VII. fejezetének záró rendelkezéseiből végül a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>Kedvezőbb nemzeti rendelkezések<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0010" REF.START="QS0010"/> című 37. cikket kell kiemelni, amely a következő szabályokat írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>Ezen irányelv rendelkezései nem érintik azokat a tagállami törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek kedvezőbbek az ezen irányelv hatálya alá tartozó személyekre.<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0011" REF.START="QS0011"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A tényállás és az alapeljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>8.</NO.P><TXT>Shirley McCarthy egyesült királyságbeli születése folytán brit állampolgár. Mindig is Angliában élt, ahol tartózkodása a nemzeti jog értelmében mindvégig jogszerű volt.</TXT></NP><NP><NO.P>9.</NO.P><TXT>S. McCarthy Angliában szociális ellátásokban részesül. Nem állítja, hogy az uniós jog értelmében munkavállalónak, önálló<?PAGE NO="I-3380"?> vállalkozónak vagy önellátó személynek minősült vagy minősül.</TXT></NP><NP><NO.P>10.</NO.P><TXT>S. McCarthy <DATE ISO="20021115">2002. november 15-én</DATE> házasságot kötött egy jamaikai állampolgárságú férfival, George McCarthyval. G. McCarthy a nemzeti bevándorlási rendelkezések értelmében nem rendelkezik az Egyesült Királyságban tartózkodási engedéllyel, az Egyesült Királyságban letelepedett személy házastársaként sem<NOTE NOTE.ID="E0004" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>S. McCarthy jogi képviselőjének a Bíróság előtti tárgyaláson tett nyilatkozata szerint ez azért van így, mert G. McCarthy eredetileg mint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>visitor<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0012" REF.START="QS0012"/> (látogató) utazott be az Egyesült Királyságba.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>11.</NO.P><TXT>S. McCarthy a brit állampolgársága mellett az Ír Köztársaságnak is állampolgára. Házasságkötésüket követően kérelmezte – egyébként első ízben – az ír útlevelet. Kérelmének helyt adtak azon az alapon, hogy anyja Írországban született.</TXT></NP><NP><NO.P>12.</NO.P><TXT><DATE ISO="20040723">2004. július 23-án</DATE> S. McCarthy a Secretary of State for the Home Department<NOTE NOTE.ID="E0005" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Az Egyesült Királyság belügyminisztere.</P></NOTE> előtt az uniós jog alapján tartózkodási okmány iránti kérelmet nyújtott be, mint uniós polgár. G. McCarthy is hasonló kérelmet nyújtott be mint ezen uniós polgár házastársa. A <DATE ISO="20041206">2004. december 6-i</DATE> határozatban mindkét kérelmet elutasították. Indokolásként azt fejtették ki, hogy S. McCarthy nem felel meg a törvény által előírt feltételeknek; az említett személyi körhöz lényegében csak munkavállalók, önálló vállalkozók vagy önellátó személyek tartoznak. Következésképpen G. McCarthy nem tekinthető a törvény által előírt feltételeknek megfelelő személy házastársának.</TXT></NP><NP><NO.P>13.</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20041206">2004. december 6-i</DATE> elutasító határozattal szemben S. McCarthy <DATE ISO="20041213">2004. december 13-án</DATE> fellebbezést nyújtott be. A fellebbezését <DATE ISO="20060907">2006. szeptember 7-én</DATE> az Asylum and Immigration Tribunal<NOTE NOTE.ID="E0006" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Menekültügyi és bevándorlásügyi bíróság.</P></NOTE> elé utalták.</TXT></NP><NP><NO.P>14.</NO.P><TXT>G. McCarthy ugyan nem nyújtott be fellebbezést az őt érintő, <DATE ISO="20041206">2004. december 6-i</DATE> elutasító határozattal szemben, de <DATE ISO="20061016">2006. október 16-án</DATE> újabb, tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be, mint S. McCarthy házastársa. E második kérelmet is elutasították a <DATE ISO="20070420">2007. április 20-i</DATE> határozattal, mellyel szemben G. McCarthy <DATE ISO="20070504">2007. május 4-én</DATE> fellebbezést nyújtott be az Asylum and Immigration Tribunal-hoz.</TXT></NP><NP><NO.P>15.</NO.P><TXT>Az Asylum and Immigration Tribunal elnapolta G. McCarthy fellebbezésének tárgyalását az S. McCarthy fellebbezése ügyében történő jogerős döntés meghozataláig.</TXT></NP><NP><NO.P>16.</NO.P><TXT><DATE ISO="20061017">2006. október 17-én</DATE> az Asylum and Immigration Tribunal egyesbírája elutasította S. McCarthy fellebbezését. <DATE ISO="20070213">2007. február 13-án</DATE> a High Court of Justice (England and Wales) (Anglia és Wales<?PAGE NO="I-3381"?> legfelsőbb bírósága) azonban elrendelte, hogy a Tribunal tárgyalja újra S. McCarthy fellebbezését. Erre tekintettel <DATE ISO="20070816">2007. augusztus 16-án</DATE> a Tribunal e fellebbezést újratárgyalta, ám fenntartotta a fellebbezést elutasító határozatát. Az S. McCarthy által a Court of Appeal of England and Waleshez (Civil Division)<NOTE NOTE.ID="E0007" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Anglia és Wales fellebbviteli bírósága, polgári tanács.</P></NOTE> benyújtott fellebbezés is sikertelen volt; azt <DATE ISO="20080611">2008. június 11-én</DATE> elutasították.</TXT></NP><NP><NO.P>17.</NO.P><TXT>S. McCarthy további jogorvoslati kérelme alapján az alapeljárás immár a Supreme Court of the United Kingdom (korábban: House of Lords), a kérdést előterjesztő bíróság előtt van folyamatban<NOTE NOTE.ID="E0008" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A jogorvoslati kérelmet az alapeljárásban még a House of Lords nyilvánította elfogadhatóvá <DATE ISO="20081113">2008. november 13-án</DATE>. Az alkotmány reformjáról szóló 2005. évi törvény (Constitutional Reform Act 2005) alapján mindazonáltal a House of Lords mint bírói fórum hatáskörei 2009 októberében az újólag felállított Supreme Court of the United Kingdomra (az Egyesült Királyság legfelsőbb bíróságára) szálltak át.</P></NOTE>.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és a Bíróság előtti eljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>18.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság <DATE ISO="20091102">2009. november 2-i</DATE> levelével – amely a Bírósághoz <DATE ISO="20091105">2009. november 5-én</DATE> érkezett – előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé<NOTE NOTE.ID="E0009" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Ezekről a kérdésekről még a House of Lords határozott. Azokat azonban már a Registrar of the Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bíróságának hivatalvezetője) továbbította. Az, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>Draft Reference<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0013" REF.START="QS0013"/> (előzetes döntéshozatalra utalás tervezete) felirattal van ellátva, annak elfogadhatóságát nem csorbítja. Amint az ugyanis a <DATE ISO="20091102">2009. november 2-i</DATE> kísérőlevélből kitűnik, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet hivatalosan a Supreme Court nyújtotta be a Bíróságon.</P></NOTE>:</TXT><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>A kettős állampolgársággal, Írország és az Egyesült Királyság állampolgárságával rendelkező személy, aki egész életében az Egyesült Királyságban tartózkodott, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>kedvezményezettnek<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0014" REF.START="QS0014"/> tekinthető-e a 2004/38/EK irányelv 3. cikkének értelmében?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Az ilyen személy a 2004/38 irányelv 16. cikke alkalmazásában <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>jogszerűen tartózkodott<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0015" REF.START="QS0015"/>-e a fogadó tagállamban abban az esetben, ha nem tudta teljesíteni az ezen irányelv 7. cikkében foglalt követelményeket?</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP><NP><NO.P>19.</NO.P><TXT>A Bíróság előtti eljárásban S. McCarthy, Dánia, Írország, Észtország, Hollandia és az Egyesült Királyság, valamint az Európai Bizottság tett írásbeli nyilatkozatot. A <DATE ISO="20101028">2010. október 28-án</DATE> tartott tárgyaláson S. McCarthy, Dánia és Írország, valamint a Bizottság vett részt.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A jogkérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>20.</NO.P><TXT>Első ránézésre különösnek tűnhet, hogy egy uniós polgár saját származási tagállamának hatóságaival szemben az uniós jogra hivatkozik annak érdekében, hogy ott tartózkodási jogot vívjon ki magának. Semmi kétség sem fér ugyanis ahhoz, hogy ez az uniós polgár már pusztán állampolgárságánál fogva rendelkezik a tartózkodás jogával abban<?PAGE NO="I-3382"?> az államban, amelynek állampolgára, és ez a jog nem korlátozható<NOTE NOTE.ID="E0010" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Miként azt a Bíróság a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="41/74" PAGE.ECR="1337" YEAR="1974">41/74. sz. Van Duyn-ügyben <DATE ISO="19741204">1974. december 4-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1974., 1337. o.)</REF.DOC.ECR> 22. pontjában megállapította, a nemzetközi jog egyik elve értelmében <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>[…] az állam a saját állampolgáraitól nem tagadhatja meg a területére való belépés és az ott-tartózkodás jogát<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0016" REF.START="QS0016"/>; lásd ezenkívül a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-370/90" PAGE.ECR="I-4265" YEAR="1992">C-370/90. sz. Singh-ügyben <DATE ISO="19920707">1992. július 7-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1992., I-4265. o.)</REF.DOC.ECR> 22. pontját és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-291/05" PAGE.ECR="I-10719" YEAR="2007">C-291/05. sz. Eind-ügyben hozott ítélet (EBHT 2007., I-10719. o.)</REF.DOC.ECR> 31. pontját, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez csatolt, <DATE ISO="19630916">1963. szeptember 16-án</DATE> Strasbourgban aláírásra bocsátott és <DATE ISO="19680502">1968. május 2-án</DATE> hatályba lépett 4. kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikkét (ETS 46. sz.).</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>21.</NO.P><TXT>Közelebbről szemügyre véve azonban a jelen ügyben nem is annyira S. McCarthy személyes angliai tartózkodási joga forog kockán, mint inkább a harmadik ország állampolgárságával rendelkező férjének az ő személyéhez esetlegesen kapcsolódó, közvetett tartózkodási joga. Végső soron tehát családegyesítésről van szó, amelyet az uniós jog által kívánnak elérni, mert azt az Egyesült Királyság nemzeti joga nem biztosítja<NOTE NOTE.ID="E0011" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Ezért is napolták el a G. McCarthy tartózkodási jogával kapcsolatos fellebbezése tárgyában történő határozathozatalt (lásd a jelen indítvány fenti 15. pontját).</P></NOTE>. Erre a Bíróság előtti tárgyaláson is többször utaltak.</TXT></NP><NP><NO.P>22.</NO.P><TXT>Kérdéses mindazonáltal, hogy alkalmazható-e az uniós jog a jelen ügyre, hiszen S. McCarthy sohasem gyakorolta az EUMSZ 21. cikk(1) bekezdése, az EUMSZ 45. cikk, az EUMSZ 49. cikk és az EUMSZ 56. cikk<NOTE NOTE.ID="E0012" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Korábban az EK 18. cikk (1) bekezdése, az EK 39. cikk, az EK 43. cikk és az EK 49. cikk.</P></NOTE> szerinti és az Európai Unió Alapjogi Chartája<NOTE NOTE.ID="E0013" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Az Európai Unió Alapjogi Chartáját először <DATE ISO="20001207">2000. december 7-én</DATE> Nizzában (<REF.DOC.OJ COLL="C" DATE.PUB="2000" NO.OJ="364" PAGE.FIRST="1">HL C 364., 1. o.</REF.DOC.OJ>), majd később <DATE ISO="20071212">2007. december 12-én</DATE> Strasbourgban (<REF.DOC.OJ COLL="C" DATE.PUB="2007" NO.OJ="303" PAGE.FIRST="1">HL C 303., 1. o.</REF.DOC.OJ>) hirdették ki ünnepélyesen.</P></NOTE> 15. cikkének (2) bekezdésében és 45. cikkének (1) bekezdésében megerősített szabad mozgáshoz való jogát. Uniós jogi kapcsolóelvként a jelen esetben egyedül S. McCarthy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>kettős állampolgársága<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0017" REF.START="QS0017"/> jöhet szóba, aki a brit mellett ír állampolgársággal is rendelkezik.</TXT></NP><NP><NO.P>23.</NO.P><TXT>Miközben S. McCarthy úgy véli, hogy kettős állampolgársága megfelelő uniós jogi kapcsolóelv, addig az eljárásban részt vevő minden kormány és a Bizottság is ezzel ellentétes állásponton van.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>kedvezményezett<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0018" REF.START="QS0018"/> fogalma a 2004/38 irányelv értelmében (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés)</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>24.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>kedvezményezett<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0019" REF.START="QS0019"/> 2004/38 irányelv 3. cikke értelmében vett fogalmának az értelmezéséről kér felvilágosítást. Lényegében azt kell megvizsgálni, hogy valamely személy, aki két EU-tagállamnak az állampolgára, de mindig csak e két állam egyikében élt, hivatkozhat-e ezen állammal szemben a 2004/38 irányelvre annak érdekében, hogy annak területén tartózkodási jogot szerezzen magának, és közvetetten házastársának.</TXT></NP><?PAGE NO="I-3383"?><NP><NO.P>25.</NO.P><TXT>A 2004/38 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének szövege alapján erre a kérdésre nemleges választ kell adni. Eszerint az irányelv értelmében kedvezményezett mindazon uniós polgár, aki olyan tagállamba költözik, vagy olyan tagállamban tartózkodik, amelynek nem állampolgára. A 3. cikk (1) bekezdése <HT TYPE="ITALIC">a contrario</HT> arra enged következtetni, hogy a 2004/38 irányelv <HT TYPE="ITALIC">nem</HT> alkalmazandó az uniós polgár és azon tagállam viszonyában, amelynek állampolgára, és amelyben mindig is tartózkodott.</TXT></NP><NP><NO.P>26.</NO.P><TXT>A 2004/38 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének szabályozási környezetét és ezen irányelv célját szemügyre véve ez az értelmezés igazolódik be.</TXT></NP><NP><NO.P>27.</NO.P><TXT>A 2004/38 irányelv célja, hogy megkönnyítse az uniós polgárok <HT TYPE="ITALIC">szabad mozgását</HT> a tagállamok területén. Ennek megfelelően az irányelv gyakran egy kalap alatt említi a szabad mozgáshoz és a tartózkodáshoz való jogot<NOTE NOTE.ID="E0014" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 2004/38 irányelv 1. cikkének a) pontja, 3. cikkének (2) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése, valamint (3) és (22) preambulumbekezdése.</P></NOTE>; célja <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>valamennyi uniós polgár szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának egyszerűsítése és megerősítése<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0020" REF.START="QS0020"/><NOTE NOTE.ID="E0015" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 2004/38 irányelv (3) preambulumbekezdése; hasonlóan a 2004/38 irányelv címéhez, valamint (5) preambulumbekezdéséhez, ahol az uniós polgárnak <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0021" REF.START="QS0021"/> való jogáról van szó. Lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-127/08" PAGE.ECR="I-6241" YEAR="2008">C-127/08. sz., Metock és társai ügyben <DATE ISO="20080725">2008. július 25-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2008., I-6241. o.)</REF.DOC.ECR> 59. pontját; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-310/08" PAGE.ECR="I-1065" YEAR="2010">C-310/08. sz. Ibrahim-ügyben <DATE ISO="20100223">2010. február 23-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2010., I-1065. o.)</REF.DOC.ECR> 49. pontját és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-480/08" PAGE.ECR="I-1107" YEAR="2010">C-480/08. sz. Teixeira-ügyben <DATE ISO="20100223">2010. február 23-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2010., I-1107. o.)</REF.DOC.ECR> 60. pontját; valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-162/09" PAGE.ECR="I-9217" YEAR="2010">C-162/09. sz. Lassal-ügyben <DATE ISO="20101007">2010. október 7-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2010., I-9217. o.)</REF.DOC.ECR> 30. pontját is.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>28.</NO.P><TXT>Ami a 3. cikk(1) bekezdésének szabályozási környezetét illeti, meg kell jegyezni, hogy a 2004/38 irányelv számos rendelkezése szól az uniós polgár <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>beutazásáról<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0022" REF.START="QS0022"/><NOTE NOTE.ID="E0016" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Lásd például a 2004/38 irányelv 3. cikkének (2) bekezdését, 5. cikkét, 8. cikkének (2) bekezdését, 15. cikkének (2) bekezdését, 27. cikkének (3) bekezdését, 29. cikkének (2) és (3) bekezdését, 31. cikkének (4) bekezdését, valamint (6) és (22) preambulumbekezdését.</P></NOTE>, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>egy másik tagállam területén<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0023" REF.START="QS0023"/> való tartózkodáshoz való jogáról<NOTE NOTE.ID="E0017" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 2004/38 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése; hasonlóan ezen irányelv (11) preambulumbekezdése, ahol <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>egy másik tagállamban való tartózkodás alapvető és személyes jogáról<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0024" REF.START="QS0024"/> van szó.</P></NOTE> vagy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>fogadó tagállamról<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0025" REF.START="QS0025"/><NOTE NOTE.ID="E0018" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 2004/38 irányelv 2. cikke, 3. cikkének (2) bekezdése, 5. cikkének (3) bekezdése, 7., 8., 14–18., 22., 24., 28., 29., 31. és 33. cikke, valamint (5), (6), (9), (10), (15), (16), (17), (18), (19), (21), (23) és (24) preambulumbekezdése.</P></NOTE>. A fogadó tagállam az irányelv értelmében <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>az a tagállam, ahova az uniós polgár költözik azért, hogy a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát gyakorolja<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0026" REF.START="QS0026"/><NOTE NOTE.ID="E0019" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 2004/38 irányelv 2. cikkének 3. pontja.</P></NOTE>. Miként e rendelkezések mutatják, a 2004/38 irányelv az uniós polgár azon tagállambeli jogállását szabályozza, amelyben <HT TYPE="ITALIC">a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolva</HT> – adott esetben már a születésétől kezdve<NOTE NOTE.ID="E0020" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Lásd a 2004/38 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és (24) preambulumbekezdését; valamint ugyanebben az értelemben a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-200/02" PAGE.ECR="I-9925" YEAR="2004">C-200/02. sz., Zhu és Chen ügyben 2004 október 19-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-9925. o.)</REF.DOC.ECR> 19. pontját és a 15. lábjegyzetben hivatkozott Teixeira-ügyben hozott ítélet 45. pontját.</P></NOTE> – tartózkodik, és amelynek állampolgárságával nem rendelkezik.</TXT></NP><NP><NO.P>29.</NO.P><TXT>Ez biztosan nem zárja ki azt, hogy a 2004/38 irányelv az uniós polgár származási országával szemben is alkalmazható, ha uniós jogi vonatkozás áll fenn. Így az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szabad mozgáshoz való jogát gyakorló és a származási tagállamába visszatérni kívánó uniós polgár<?PAGE NO="I-3384"?> a származási államával szemben hivatkozhat az uniós jogra<NOTE NOTE.ID="E0021" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 10. lábjegyzetben hivatkozott Singh-ügyben hozott ítélet 19–23. pontja és a 10. lábjegyzetben hivatkozott Eind-ügyben hozott ítélet 32–36. pontja, hasonlóan a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-60/00" PAGE.ECR="I-6279" YEAR="2002">C-60/00. sz. Carpenter-ügyben <DATE ISO="20020711">2002. július 11-én</DATE> hozott ítéletnek (EBHT 2002., I-6279. o.)</REF.DOC.ECR> különösen a 46. pontja.</P></NOTE>. Ugyanez érvényes egyébként akkor is, ha az uniós polgár a származási tagállamát el kívánja hagyni azért, hogy az uniós jog által biztosított szabad mozgáshoz való jogával élve más tagállamba költözzön<NOTE NOTE.ID="E0022" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-33/07" PAGE.ECR="I-5157" YEAR="2008">C-33/07. sz. Jipa-ügyben <DATE ISO="20080710">2008. július 10-én</DATE> hozott ítéletnek (EBHT 2008., I-5157. o.)</REF.DOC.ECR> különösen a 17. és 18. pontja.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>30.</NO.P><TXT>Valamely olyan uniós polgár azonban, mint S. McCarthy, aki mindig az állampolgársága szerinti tagállamban tartózkodott, és soha nem élt az uniós jog által biztosított szabad mozgáshoz való jogával, sem a 3. cikk(1) bekezdésének szövege, sem e rendelkezés célja és szabályozási környezete alapján nem tartozik a 2004/38 irányelv hatálya alá. Ugyanez vonatkozik S. McCarthy családtagjaira<NOTE NOTE.ID="E0023" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Ebben az értelemben már a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="35/82+36/82" PAGE.ECR="3723" YEAR="1982">35/82. és 36/82. sz., Morson és Jhanjan egyesített ügyekben <DATE ISO="19821027">1982. október 27-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1982., 3723. o.)</REF.DOC.ECR> 11–18. pontja.</P></NOTE>, mivel azok beutazási és tartózkodási joga – valamint általánosabban a családegyesítés lehetősége – nem a szabad mozgáshoz való eredeti jogon alapul, hanem az uniós polgár szabad mozgáshoz való jogából fakad, és annak megvalósulását szolgálja<NOTE NOTE.ID="E0024" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Ebben az értelemben a 10. lábjegyzetben hivatkozott Eind-ügyben hozott ítélet 23. pontja.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>31.</NO.P><TXT>Véleményem szerint nem következik más az uniós polgárnak az elsődleges jogban rögzített szabad mozgáshoz való jogából (az EUMSZ 21. cikk(1) bekezdése és az Alapjogi Charta 45. cikkének(1) bekezdése) sem. Igaz ugyan, hogy a másodlagos jogi szabályokat az elsődleges joggal – például a Szerződésekben biztosított alapvető szabadságokkal – összhangban kell értelmezni és alkalmazni<NOTE NOTE.ID="E0025" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Lásd például a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-305/05" PAGE.ECR="I-5305" YEAR="2007">C-305/05. sz., Ordre des barreaux francophones et germanophone és társai ügyben <DATE ISO="20070626">2007. június 26-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2007., I-5305. o.)</REF.DOC.ECR> 28. pontját, valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-402/07+C-432/07" PAGE.ECR="I-10923" YEAR="2009">C-402/07. és C-432/07. sz., Sturgeon és társai egyesített ügyekben <DATE ISO="20091119">2009. november 19-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2009., I-10923. o.)</REF.DOC.ECR> 48. pontját.</P></NOTE>. A 2004/38 irányelv azonban véleményem szerint összhangban áll az elsődleges jogi előírásokkal. Különösen nem vélem úgy, hogy az uniós polgárok akkor is levezethetik a tartózkodási jogot az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdéséből az állampolgárságuk szerinti tagállammal szemben, ha – mint S. McCarthy esetében – minden határokon átnyúló elem hiányzik<NOTE NOTE.ID="E0026" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Ezzel ellentétes álláspontot képvisel Sharpston főtanácsnok a Bíróság előtt folyamatban lévő C-34/09. sz. Ruiz Zambrano-ügyben <DATE ISO="20100930">2010. szeptember 30-án</DATE> ismertetett indítványának különösen a 91–97. pontjában és 122. pontjának első mondatában.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>32.</NO.P><TXT>Azt kell még megvizsgálni, hogy az eddig feltárt eredményen változtathat-e az a körülmény, hogy S. McCarthy két EU-tagállam állampolgárságával – brit és ír állampolgársággal – rendelkezik.</TXT></NP><NP><NO.P>33.</NO.P><TXT>Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell megjegyezni, hogy az S. McCarthy helyzetében lévő uniós polgárnak nem tiltható meg már eleve, hogy a második – jelen esetben az ír – állampolgárságára hivatkozzon,<?PAGE NO="I-3385"?> pusztán például az állampolgárság ténylegességet nélkülöző jellegének indokával. A jelen ügyben ugyan minden jel arra utal, hogy S. McCarthy brit állampolgársága a ténylegesebb, hiszen S. McCarthy mindig is Angliában élt, és ír útlevelet voltaképpen csak az uniós jogi tartózkodási engedély iránti kérelmének benyújtását előkészítendő igényelt. Miként azonban a Bíróság hangsúlyozta, az Európai Unión belül <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>nem a tagállam feladata, hogy a valamely másik tagállam által nyújtott állampolgárság hatásait csökkentse, és a Szerződés által szabályozott alapvető szabadságok gyakorlásához további feltételeket írjon elő ezen állampolgárság elismeréséhez<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0027" REF.START="QS0027"/><NOTE NOTE.ID="E0027" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-369/90" PAGE.ECR="I-4239" YEAR="1992">C-369/90. sz., Micheletti és társai ügyben <DATE ISO="19920707">1992. július 7-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1992., I-4239. o.)</REF.DOC.ECR> 10. pontja, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-148/02" PAGE.ECR="I-11613" YEAR="2003">C-148/02. sz. Garcia Avello-ügyben <DATE ISO="20031002">2003. október 2-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2003., I-11613. o.)</REF.DOC.ECR> 28. pontja és a 20. lábjegyzetben hivatkozott Zhu és Chen ügyben hozott ítélet 39. pontja.</P></NOTE>. Az ítélkezési gyakorlat alapján ezért a kettős állampolgárság fennállása az uniós polgárok származási tagállamaikkal szembeni jogállásának megítélése szempontjából főszabály szerint mindenképpen jelentőséggel bír<NOTE NOTE.ID="E0028" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 27. lábjegyzetben hivatkozott Garcia Avello-ügyben hozott ítéletnek különösen a 32–37. pontja. A 27. lábjegyzetben hivatkozott Micheletti és társai ügyben hozott ítélet szintén a kettős állampolgárság uniós jogban elfoglalt jelentőségére világít rá, legalábbis egy olyan tagállammal szemben, amelynek az érintett uniós polgár <HT TYPE="ITALIC">nem</HT> állampolgára.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>34.</NO.P><TXT>Így az uniós polgár kettős állampolgársága szükségessé teheti, hogy nevének meghatározásakor eltérjenek a származási tagállamainak egyike szerinti nemzeti névviselési szabályoktól<NOTE NOTE.ID="E0029" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 27. lábjegyzetben hivatkozott Garcia Avello-ügyben hozott ítéletnek különösen a 36., 37. és 45. pontja.</P></NOTE>. A név ugyanis a személyazonosság lényeges eleme. Ezért minden uniós polgárnak képesnek kell lennie arra, hogy megbízzon abban, hogy az egyik tagállamban jogszerűen viselt nevét minden más tagállamban elismerik<NOTE NOTE.ID="E0030" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Ebben az értelemben a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-353/06" PAGE.ECR="I-7639" YEAR="2008">C-353/06. sz., Grunkin és Paul ügyben <DATE ISO="20081014">2008. október 14-én</DATE> hozott ítéletnek (EBHT 2008, I-7639. o.)</REF.DOC.ECR> különösen a 23. és 31. pontja.</P></NOTE>. Ha kétség merülne fel az uniós polgár személyazonosságát illetően, mert a neve tagállamonként eltérően hangzik vagy íródik, akkor az érintett súlyos magánéleti és szakmai hátrányokat szenvedhetne<NOTE NOTE.ID="E0031" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 27. lábjegyzetben hivatkozott Garcia Avello-ügyben hozott ítélet 36. pontja és a 30. lábjegyzetben hivatkozott Grunkin és Paul ügyben hozott ítélet 23–28. és 32. pontja; hasonlóképpen már korábban a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-168/91" PAGE.ECR="I-1191" YEAR="1993">C-168/91. sz. Konstantinidis-ügyben <DATE ISO="19930330">1993. március 30-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1993., I-1191. o.)</REF.DOC.ECR> 16. pontja.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>35.</NO.P><TXT>Ami azonban a névviselés terén érvényes lehet, az nem szükségszerűen ültethető át a jelen ügyben vizsgált tartózkodási jogra és a családegyesítés azzal összefüggő lehetőségére is. Jelentőséggel sokkal inkább az bír, hogy az uniós polgár helyzete a kettős állampolgárságára tekintettel jogilag releváns módon ebben az összefüggésben is különbözik-e más olyan uniós polgárok helyzetétől, akik csupán a fogadó tagállam állampolgárságával rendelkeznek.</TXT></NP><NP><NO.P>36.</NO.P><TXT>A helyzeteket jellemző tényezőket és e helyzetek hasonló jellegét főként a szóban forgó különbségtételt létrehozó szabályozás tárgyának és céljának fényében kell meghatározni és értékelni. Ezen túlmenően<?PAGE NO="I-3386"?> tekintetbe kell venni azon szabályozási terület elveit és céljait, amelyre a szóban forgó szabályozás tartozik<NOTE NOTE.ID="E0032" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-127/07" PAGE.ECR="I-9895" YEAR="2008">C-127/07. sz., Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ügyben <DATE ISO="20081216">2008. december 16-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2008., I-9895. o.)</REF.DOC.ECR> 26. pontja.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>37.</NO.P><TXT>Az uniós polgár jelen ügyben vitatott saját és családtagjai tartózkodásához való joga az uniós polgárok szabad mozgásának megkönnyítését szolgálja a tagállamok területén<NOTE NOTE.ID="E0033" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 15. lábjegyzetben hivatkozott Metock és társai ügyben hozott ítélet 82. pontja, lásd a jelen indítvány fenti 27. pontját is.</P></NOTE>. E vonatkozásban az S. McCarthy helyzetében lévő uniós polgár kettős állampolgárságából nem adódik semmiféle sajátosság. Tartózkodási jogi szempontból ugyanolyan helyzetben van, mint minden más olyan brit állampolgár, aki mindig Angliában élt, és a származási országát soha nem hagyta el: nem gyakorolja a szabad mozgáshoz való jogát<NOTE NOTE.ID="E0034" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A jelen ügy ebben különbözik a 20. lábjegyzetben hivatkozott Zhu és Chen ügytől, amelyben az érintett uniós polgár – Catherine Zhu – <HT TYPE="ITALIC">nem volt</HT> a fogadó tagállam állampolgára, hanem csupán egy másik tagállamé, úgyhogy születésétől kezdve az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése (korábban az EK 18. cikk (1) bekezdése) szerinti <HT TYPE="ITALIC">szabad mozgáshoz való jogát gyakorolva</HT> élt a fogadó tagállamban. A jelen ügy ugyanígy különbözik a 10. lábjegyzetben hivatkozott Eind-ügytől, amelyben az érintett uniós polgár ugyan a fogadó tagállam (Hollandia) állampolgára volt, azonban oda <HT TYPE="ITALIC">a szabad mozgáshoz való jogának gyakorlását követően</HT> tért vissza.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>38.</NO.P><TXT>Az olyan uniós polgár, mint S. McCarthy, nincs korlátozva a szabad mozgáshoz való jogában<NOTE NOTE.ID="E0035" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Miként azt Írország helyesen hangsúlyozza, S. McCarthy-t semmi sem korlátozza abban, hogy a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolva egy másik tagállamban, például Írországban telepedjen le, ahova családtagként a férje is elkísérheti.</P></NOTE>, és hátrányos megkülönböztetésben sem részesül a vele összehasonlítható helyzetben lévő más brit állampolgárokkal szemben. Önmagában az a körülmény, hogy S. McCarthy a brit mellett ír állampolgársággal is rendelkezik, nem követeli meg, hogy rá és családtagjaira a beutazás és az ott-tartózkodás jogára vonatkozó uniós jogi rendelkezéseket alkalmazzák.</TXT></NP><NP><NO.P>39.</NO.P><TXT>Ily módon kétségkívül arra a következtetésre lehet jutni, hogy a szabad mozgáshoz való jogát gyakorló uniós polgár a harmadik országból származó családtagja javára az uniós jognál fogva a beutazás és az ott-tartózkodás jogára vonatkozó kedvezőbb szabályokat tud érvényesíteni, mint a fogadó tagállam olyan állampolgára, aki mindig is a fogadó tagállam területén tartózkodott<NOTE NOTE.ID="E0036" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Lásd ennek kapcsán a 15. lábjegyzetben hivatkozott Metock és társai ügyben hozott ítéletet 76–78. pontját.</P></NOTE>. E problémát rendszerint a <HT TYPE="ITALIC">fordított megkülönböztetés</HT> fogalmával írják körül, vagy a <HT TYPE="ITALIC">fordított irányú hátrányos megkülönböztetés</HT> megnevezéssel illetik.</TXT></NP><NP><NO.P>40.</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban az uniós jog nem kínál fogódzót ehhez a problémához. Az a körülmény ugyanis, hogy az uniós polgárok a harmadik országokból származó családtagjaik beutazását és tartózkodását illetően esetleg eltérő bánásmódban részesülnek annak megfelelően, hogy ezen uniós polgárok korábban gyakorolták-e a szabad mozgáshoz való jogukat, nem tartozik az uniós jog hatálya alá<NOTE NOTE.ID="E0037" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 15. lábjegyzetben hivatkozott Metock és társai ügyben hozott ítélet 77. és 78. pontja; ugyanebben az értelemben a Szerződések szerinti alapvető szabadságokhoz fűződő állandó ítélkezési gyakorlat, lásd például a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-212/06" PAGE.ECR="I-1683" YEAR="2008">C-212/06. sz., Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon ügyben <DATE ISO="20080401">2008. április 1-jén</DATE> hozott ítélet (EBHT 2008., I-1683. o.)</REF.DOC.ECR> 33. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP><?PAGE NO="I-3387"?><NP><NO.P>41.</NO.P><TXT>A szakirodalom néha fontolóra veszi ugyan, hogy az uniós polgárságból a fordított megkülönböztetés tilalmát vezesse le<NOTE NOTE.ID="E0038" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Borchardt, K.-D., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/> Der sozialrechtliche Gehalt der Unionsbürgerschaft<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0028" REF.START="QS0028"/>, <HT TYPE="ITALIC">Neue Juristische Wochenschrift</HT> 2000., 2057. (2059.) o.; Edward, D., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/>Unionsbürgerschaft – Mythos, Hoffnung oder Realität?<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0029" REF.START="QS0029"/>, in: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>Grundrechte in Europa<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0030" REF.START="QS0030"/> – <HT TYPE="ITALIC">Münsterische Juristische Vorträge</HT>, Münster 2002., 35. (41.) o.; Edward, D., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0031" REF.END="QE0031"/>European Citizenship – Myth, Hope or Reality?<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0031" REF.START="QS0031"/>, in: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0032" REF.END="QE0032"/>Problèmes d’interprétation<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0032" REF.START="QS0032"/> – <HT TYPE="ITALIC">à la mémoire de Constantinos N. Kakouris</HT>, emlékirat, Athén/Brüsszel 2004., 123. (131–133.) o.; Spaventa, E., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0033" REF.END="QE0033"/>Seeing the Wood despite the Trees? On the Scope of Union Citizenship and its Constitutional Effects<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0033" REF.START="QS0033"/>, <HT TYPE="ITALIC">Common Market Law Review</HT> 45 (2008), 13. (különösen a 30–39.) o.</P></NOTE>. Legutóbb Sharpston főtanácsnok is ebben az értelemben foglalt állást<NOTE NOTE.ID="E0039" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 26. lábjegyzetben hivatkozott Ruiz Zambrano-ügyben ismertetett főtanácsnoki indítványnak különösen a 139–150. pontja.</P></NOTE>. Miként azt azonban a Bíróság már többször megállapította, az uniós polgárságnak nem célja az uniós jog alkalmazási körének kiterjesztése olyan belső helyzetekre, amelyek semmilyen módon nem kapcsolódnak az uniós joghoz<NOTE NOTE.ID="E0040" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-64/96+C-65/96" PAGE.ECR="I-3171" YEAR="1997">C-64/96. és C-65/96. sz., Uecker és Jacquet egyesített ügyekben <DATE ISO="19970605">1997. június 5-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1997., I-3171. o.)</REF.DOC.ECR> 23. pontja; a 27. lábjegyzetben hivatkozott Garcia Avello-ügyben hozott ítélet 26. pontja; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-403/03" PAGE.ECR="I-6421" YEAR="2005">C-403/03. sz. Schempp-ügyben <DATE ISO="20050712">2005. július 12-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2005, I-6421. o.)</REF.DOC.ECR> 20. pontja; a 37. lábjegyzetben hivatkozott Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon ügyben hozott ítélet 39. pontja és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-499/06" PAGE.ECR="I-3993" YEAR="2008">C-499/06. sz. Nerkowska-ügyben <DATE ISO="20080522">2008. május 22-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2008., I-3993. o.)</REF.DOC.ECR> 25. pontja.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>42.</NO.P><TXT>Biztosan nem zárható ki, hogy a Bíróság idővel átgondolja ítélkezési gyakorlatát, és a jövőben az uniós polgárságból a fordított megkülönböztetés tilalmát vezeti majd le. Mindazonáltal az uniós polgárság jogállásának az a rendeltetése, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0034" REF.END="QE0034"/>hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállásául szolgáljon, lehetővé téve az azonos helyzetben lévők számára, hogy állampolgárságuktól függetlenül és az e tekintetben kifejezetten előírt kivételek sérelme nélkül ugyanabban a jogi bánásmódban részesüljenek<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0034" REF.START="QS0034"/><NOTE NOTE.ID="E0041" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-184/99" PAGE.ECR="I-6193" YEAR="2001">C-184/99. sz. Grzelczyk-ügyben <DATE ISO="20010920">2001. szeptember 20-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2001., I-6193. o.)</REF.DOC.ECR> 31. pontja és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-524/06" PAGE.ECR="I-9705" YEAR="2008">C-524/06. sz. Huber-ügyben <DATE ISO="20081216">2008. december 16-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2008., I-9705. o.)</REF.DOC.ECR> 69. pontja; hasonlóan a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-300/04" PAGE.ECR="I-8055" YEAR="2006">C-300/04. sz., Eman és Sevinger ügyben <DATE ISO="20060912">2006. szeptember 12-én</DATE> hozott ítéletnek (EBHT 2006, I-8055. o.)</REF.DOC.ECR> különösen az 57., 58. és 61. pontja. Az uniós polgárság jogállása mint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0035" REF.END="QE0035"/>alapvető jogállás<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0035" REF.START="QS0035"/> kapcsán lásd továbbá a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-413/99" PAGE.ECR="I-7091" YEAR="2002">C-413/99. sz., Baumbast és R ügyben <DATE ISO="20020917">2002. szeptember 17-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2002, I-7091. o.)</REF.DOC.ECR> 82. pontját, a 27. lábjegyzetben hivatkozott Garcia Avello-ügyben hozott ítéletet 22. pontját és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-135/08" PAGE.ECR="I-1449" YEAR="2010">C-135/08. sz. Rottmann-ügyben <DATE ISO="20100302">2010. március 2-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2010., I-1449. o.)</REF.DOC.ECR> 43. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>43.</NO.P><TXT>Számomra úgy tűnik azonban, hogy a jelen ügy nem kínál alkalmas keretet a fordított megkülönböztetés kérdéskörének behatóbb vizsgálatához. A jelen esetben ugyanis az olyan <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0036" REF.END="QE0036"/>statikus<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0036" REF.START="QS0036"/> uniós polgár, mint S. McCarthy egyáltalán nem szenved hátrányos megkülönböztetést a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0037" REF.END="QE0037"/>mobil<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0037" REF.START="QS0037"/> uniós polgárokkal szemben<NOTE NOTE.ID="E0042" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Ebben az értelemben Sharpston főtanácsnok 26. lábjegyzetben hivatkozott Ruiz Zambrano-ügyben ismertetett indítványának 146. pontja is, miszerint a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0038" REF.END="QE0038"/>statikus<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0038" REF.START="QS0038"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0039" REF.END="QE0039"/>mobil<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0039" REF.START="QS0039"/> uniós polgárok helyzetének összehasonlíthatónak kell lenniük.</P></NOTE>. Ugyanis még ha eltekintenénk is attól, hogy S. McCarthy nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát, és elvileg lehetősége lenne arra, hogy a 2004/38 irányelv rendelkezéseire hivatkozzon, akkor sem teljesítené a huzamos tartózkodáshoz való jog megszerzésének az uniós polgárokra vonatkozó egyéb feltételeit.</TXT></NP><NP><NO.P>44.</NO.P><TXT>S. McCarthy nem munkavállaló, és nem rendelkezik elegendő forrásokkal önmaga és családja számára sem; nem <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0040" REF.END="QE0040"/>önellátó személy<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0040" REF.START="QS0040"/>, hanem állami támogatások<?PAGE NO="I-3388"?> kedvezményezettje az Egyesült Királyságban<NOTE NOTE.ID="E0043" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Lásd a jelen indítvány fenti 9. pontját.</P></NOTE>. Ezáltal nem felel meg az uniós jog által azokkal az uniós polgárokkal szemben támasztott anyagi jogi követelményeknek, akik három hónapot meghaladóan kívánnak a fogadó tagállamban tartózkodni<NOTE NOTE.ID="E0044" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 2004/38 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése.</P></NOTE>. Arra sem utal semmi, hogy S. McCarthy a múltban öt éven át folyamatosan foglalkoztatott lett volna az Egyesült Királyságban, vagy elegendő forrásokkal rendelkezett volna önmaga és családja számára, ami a huzamos tartózkodáshoz való jog megszerzésének alapvető feltétele lenne<NOTE NOTE.ID="E0045" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 2004/38 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése; ezzel összefüggésben részletesebben lásd az általam a jelen indítvány 47–57. pontjában az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés kapcsán kifejtetteket.</P></NOTE>. Következésképpen S. McCarthy-t még <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0041" REF.END="QE0041"/>mobil<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0041" REF.START="QS0041"/> uniós polgárként sem illetné meg az uniós jogból fakadó tartózkodási jog.</TXT></NP><NP><NO.P>45.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel fenntartom azon véleményemet, hogy a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésére nemleges választ kell adni. Azt úgy kell megválaszolni, hogy az az uniós polgár, aki két EU-tagállam állampolgára, de e két állam közül mindig csak az egyikben élt, ebben az államban nem igényelhet tartózkodási jogot a 2004/38 irányelv alapján.</TXT></NP><NP><NO.P>46.</NO.P><TXT>Ha a Bíróság a jelen ügyben mégis az uniós polgárság jogállásának továbbfejlesztése mellett döntene<NOTE NOTE.ID="E0046" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Ebben az értelemben Sharpston főtanácsnok 26. lábjegyzetben hivatkozott Ruiz Zambrano-ügyben ismertetett indítványa.</P></NOTE>, akkor kívánatosnak tartanám az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását. A feleknek ugyanis a jelen ügyben eddig csak érintőlegesen – a szóbeli szakasz vége felé – nyílt alkalmuk arra, hogy érveiket e kérdéskör kapcsán kifejtsék. Véleményem szerint még lehetőséget kell biztosítani számukra annak mélyrehatóbb megvitatására. Ebben az esetben az is igen valószínű, hogy további tagállamok éreznék szükségét annak, hogy szóbeli észrevételeket terjesszenek a Bíróság elé.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0042" REF.END="QE0042"/>jogszerű tartózkodás<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0042" REF.START="QS0042"/> fogalma a 2004/38 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés)</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>47.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0043" REF.END="QE0043"/>jogszerű tartózkodásnak<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0043" REF.START="QS0043"/> a 2004/38 irányelv 16. cikke(1) bekezdése értelmében vett fogalmáról kér felvilágosítást<NOTE NOTE.ID="E0047" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 2004/38 irányelv 16. cikkének és különösen a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0044" REF.END="QE0044"/>jogszerű tartózkodás<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0044" REF.START="QS0044"/> fogalmának értelmezésére vonatkozó különféle kérdések vetődnek fel a folyamatban lévő C-325/09. sz. Dias-ügyben, C-424/10. sz. Ziolkowski-ügyben és C-425/10. sz. Szeja-ügyben. Ezek azonban – amennyire kitűnik – nem a fogadó tagállam állampolgárságával rendelkező uniós polgár esetére vonatkoznak.</P></NOTE>. Lényegében azt kell tisztázni, hogy e fogalom annak az uniós polgárnak a tartózkodását is magában foglalja-e, aki mindig csak a fogadó tagállamban élt, miközben ott a tartózkodáshoz való joga tartózkodásának teljes időtartama alatt egyedül abból<?PAGE NO="I-3389"?> fakadt, hogy éppen ennek az államnak az állampolgára.</TXT></NP><NP><NO.P>48.</NO.P><TXT>Ez a kérdés logikailag az első kérdésnek alárendelt. Ha – a javaslatomnak megfelelően – már az első kérdésre nemleges válasz születik<NOTE NOTE.ID="E0048" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Lásd a jelen indítvány fenti 25. és 45. pontját.</P></NOTE>, akkor az uniós polgár egyáltalán nem tartozik a 2004/38 irányelv hatálya alá, és a második kérdést nem kell megválaszolni. Ennek megfelelően a második kérdést a továbbiakban csak másodlagosan tárgyalom.</TXT></NP><NP><NO.P>49.</NO.P><TXT>A jogszerű tartózkodás fogalmát, amelyet a 16. cikk (1) bekezdése a huzamos tartózkodáshoz való jog megszerzésének feltételéül ír elő, a 2004/38 irányelv közelebbről nem határozza meg.</TXT></NP><NP><NO.P>50.</NO.P><TXT>Véleményem szerint a Lassal-ügyben nemrég hozott ítéletben sem oldotta meg végleg ezt a problémát a Bíróság, hanem csupán leszögezte, hogy „a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0045" REF.END="QE0045"/>korábbi közösségi jogszabályokkal összhangban történő […] tartózkodást figyelembe kell venni<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0045" REF.START="QS0045"/><NOTE NOTE.ID="E0049" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 15. lábjegyzetben hivatkozott Lassal-ügyben hozott ítélet 40. pontja.</P></NOTE>. Ez semmiképpen sem zárja ki azt, hogy az egyedül a külföldiekre vonatkozó nemzeti rendelkezések alapján történő tartózkodást is figyelembe kell venni.</TXT></NP><NP><NO.P>51.</NO.P><TXT>Igaz, hogy a 2004/38 irányelv preambuluma arra utal, hogy jogszerű tartózkodás alatt elsősorban <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0046" REF.END="QE0046"/>az ezen irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelő<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0046" REF.START="QS0046"/> tartózkodást, tehát az olyan tartózkodást kell érteni, amelyre az érintett az uniós jog erejénél fogva jogosult volt<NOTE NOTE.ID="E0050" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 2004/38 irányelv (17) preambulumbekezdése.</P></NOTE>. A 2004/38 irányelv szabályozási környezetére és kitűzött céljaira tekintettel azonban az irányelv rendelkezései nem értelmezhetők megszorítóan<NOTE NOTE.ID="E0051" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 15. lábjegyzetben hivatkozott Metock-ügyben hozott ítélet 84. és 93. pontja, valamint a 15. lábjegyzetben hivatkozott Lassal-ügyben hozott ítélet 31. pontja.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>52.</NO.P><TXT>A 2004/38 irányelv 16. cikke szerinti huzamos tartózkodás jogával a közösségi jogalkotó <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0047" REF.END="QE0047"/>az Unió egyik alapvető célja, a társadalmi kohézió előmozdításá[t]<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0047" REF.START="QS0047"/><NOTE NOTE.ID="E0052" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 2004/38 irányelv (17) preambulumbekezdése.</P></NOTE> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0048" REF.END="QE0048"/>fogadó tagállam társadalmába való integrálódás valódi eszköz[ének]<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0048" REF.START="QS0048"/><NOTE NOTE.ID="E0053" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 2004/38 irányelv (18) preambulumbekezdése; lásd továbbá a 15. lábjegyzetben hivatkozott Lassal-ügyben hozott ítélet 32. pontját, az integrációs gondolatokhoz lásd a 37. pontját is.</P></NOTE> megteremtését célozta. Ennek a célnak megfelel a huzamos tartózkodásra jogosultak körének azon uniós polgárokra történő kiterjesztése, akiknek a fogadó tagállamban való tartózkodáshoz való joga egyedül annak a külföldiekre vonatkozó nemzeti rendelkezéseiből fakad<NOTE NOTE.ID="E0054" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Lásd ebben az értelemben már a 15. lábjegyzetben hivatkozott Teixeira-ügyben <DATE ISO="20091020">2009. október 20-án</DATE> ismertetett indítványom 119. pontját; láthatóan egy másik álláspont felé hajlik Trstenjak főtanácsnok a 15. lábjegyzetben hivatkozott Lassal-ügyben <DATE ISO="20100511">2010. május 11-én</DATE> ismertetett indítványa 88. pontjának utolsó mondatában.</P></NOTE>; az uniós polgár fogadó tagállambeli integrálódása fokának megítélése szempontjából ugyanis másodrendű, hogy min alapul a tartózkodási joga.</TXT></NP><?PAGE NO="I-3390"?><NP><NO.P>53.</NO.P><TXT>Azt, hogy lehetnek olyan esetek, amelyekben a tartózkodási jog pusztán a fogadó tagállam külföldiekre vonatkozó nemzeti rendelkezésein alapul, jól mutatja a 2004/38 irányelv 37. cikke, mely értelmében a kedvezőbb tagállami törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések kifejezetten érintetlenül maradnak. Az ítélkezési gyakorlatból is ismertek olyan esetek, amelyekben az uniós polgároknak a fogadó tagállamban való tartózkodása nem az uniós jogra, hanem egyedül a külföldiekre vonatkozó nemzeti rendelkezésekre volt alapítható<NOTE NOTE.ID="E0055" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-456/02" PAGE.ECR="I-7573" YEAR="2004">C-456/02. sz. Trojani-ügyben <DATE ISO="20040907">2004. szeptember 7-én</DATE> hozott ítéletnek (EBHT 2004, I-7573. o.)</REF.DOC.ECR> különösen a 36. és 37. pontja; hasonlóan a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-85/96" PAGE.ECR="I-2691" YEAR="1998">C-85/96. sz. Martínez Sala-ügyben <DATE ISO="19980512">1998. május 12-én</DATE> hozott ítéletnek (EBHT 1998, I-2691. o.)</REF.DOC.ECR> különösen a 14. és 15., illetve 60. és 61. pontja, mindazonáltal úgy tűnik, hogy az utóbbi ügyben inkább az uniós polgár tartózkodásának gyakorlati tűréséről van szó.</P></NOTE>. Az ilyen tartózkodást a Bíróság semmi esetre sem tekintette figyelemre méltatlannak, hanem éppen ellenkezőleg, uniós jogi következményeket fűzött ahhoz<NOTE NOTE.ID="E0056" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Az 55. lábjegyzetben hivatkozott Martínez Sala-ügyben hozott ítélet 64. és 65. pontja, valamint az 55. lábjegyzetben hivatkozott Trojani-ügyben hozott ítélet 39. pontja.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>54.</NO.P><TXT>Mindazonáltal a 2004/38 irányelv 16. cikkének(1) bekezdése értelmében vett jogszerű tartózkodást csak olyan tartózkodásként lehet értelmezni, amely a <HT TYPE="ITALIC">külföldiekre vonatkozó</HT> rendelkezéseken alapul, nem pedig olyanként, amelynek jogszerűsége pusztán abból a körülményből fakad, hogy az érintett személy a fogadó tagállam állampolgára. A 2004/38 irányelv ugyanis, miként azt már kifejtettem<NOTE NOTE.ID="E0057" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Lásd az általam az első kérdés kapcsán különösen a jelen indítvány 27. és 28. pontjában kifejtetteket.</P></NOTE>, az uniós polgárok szabad mozgásának megvalósítását és megkönnyítését szolgálja. Az például nem a fogadó tagállam azon állampolgárainak az ezen állam társadalmába való beilleszkedését mozdítja elő, akik a szabad mozgáshoz való jogukat sohasem gyakorolták.</TXT></NP><NP><NO.P>55.</NO.P><TXT>A külföldiekre vonatkozó rendelkezésekből fakadó tartózkodási jog és az érintett személy fogadó tagállam szerinti állampolgárságából fakadó tartózkodási jog között alapvető minőségbeli különbségek vannak. Miközben ugyanis a tagállamok a nemzetközi jogi elvek értelmében a saját állampolgáraik tartózkodáshoz való jogát semmilyen módon nem korlátozhatják<NOTE NOTE.ID="E0058" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Lásd a jelen indítvány fenti 20. pontját és 10. lábjegyzetét.</P></NOTE>, addig jogosultak arra, hogy a külföldiek területükön való tartózkodását csak meghatározott feltételekkel engedélyezzék. Ez vonatkozik a másik tagállamból származó uniós polgárok tartózkodására is, amelynek tekintetében természetesen tiszteletben kell tartani az uniós jog által meghúzott határokat<NOTE NOTE.ID="E0059" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Lásd különösen a 2004/38 irányelv 7., 8. és 27–33. cikkét.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>56.</NO.P><TXT>Ha a szabad mozgáshoz való jogát sohasem gyakorló S. McCarthy helyzetében lévő uniós polgár számára lehetővé tennénk, hogy a 2004/38 irányelvre hivatkozzon, akkor ez végül egyfajta <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0049" REF.END="QE0049"/>kimazsolázást<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0049" REF.START="QS0049"/><NOTE NOTE.ID="E0060" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Ugyanebbe az irányba mutatnak az Írország által a Bíróság előtti tárgyaláson használt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0050" REF.END="QE0050"/><HT TYPE="ITALIC">à la carte</HT> approach<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0050" REF.START="QS0050"/> és <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0051" REF.END="QE0051"/>the best of both worlds<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0051" REF.START="QS0051"/> kifejezések.</P></NOTE> eredményezne: az uniós polgár ebben az esetben anélkül élvezhetné a házastársával való családegyesítés tekintetében a 2004/38 irányelv<?PAGE NO="I-3391"?> előnyeit, hogy az irányelv céljainak – a szabad mozgás megvalósítása és megkönnyítése – eleget tenne, és hogy az irányelv valamely feltételének, például az önellátásra vonatkozó, a 7. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményének meg kellene felelnie. Miként azt az eljárásban részt vevő több kormány is helyesen hangsúlyozta, ez nem felel meg a szabad mozgásról és a tartózkodáshoz való jogról szóló uniós rendelkezések szellemének és céljának.</TXT></NP><NP><NO.P>57.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésére tehát a következőképpen kell válaszolni:</TXT><P>A tartózkodás jogszerűsége, amely a 2004/38 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a huzamos tartózkodáshoz való jog megszerzésének feltétele, az uniós jogon vagy a fogadó tagállam külföldiekre vonatkozó nemzeti rendelkezésein alapulhat.</P><P>Ha azonban az uniós polgár a fogadó tagállam állampolgára, és ott mindig csak az állampolgársága alapján tartózkodott, anélkül hogy a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta volna, akkor nincs szó a 2004/38 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0052" REF.END="QE0052"/>jogszerű tartózkodásról<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0052" REF.START="QS0052"/>.</P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>C –</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Záró megjegyzések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>58.</NO.P><TXT>Az általam javasolt megoldás szerint az S. McCarthy helyzetében lévő uniós polgár nem hivatkozhat az uniós jogra annak érdekében, hogy magának és családtagjainak tartózkodási jogot szerezzen abban a tagállamban, amelyben mindig is élt, és amelynek állampolgára.</TXT></NP><NP><NO.P>59.</NO.P><TXT>Amint azonban a Bíróság arra már a Metock-ügyben<NOTE NOTE.ID="E0061" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>A 15. lábjegyzetben hivatkozott ítélet 79 pontja.</P></NOTE> rámutatott, minden tagállam részese az EJEE-nek<NOTE NOTE.ID="E0062" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, <DATE ISO="19501104">1950. november 4-én</DATE> Rómában aláírt európai egyezmény (ETS 5. sz.).</P></NOTE>. Még ha az EJEE nem biztosítja is valamely külföldi számára önmagában azt a jogot, hogy egy bizonyos országba beutazzon, vagy ott tartózkodjon, az egyezmény 8. cikkének(1) bekezdése által védett, a családi élet tiszteletben tartásához való jogba történő beavatkozásnak minősülhet, ha valamely személytől megtagadják az olyan országba való beutazást vagy az olyan országban való tartózkodást, amelyben a közeli hozzátartozói élnek<NOTE NOTE.ID="E0063" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" TYPE="FOOTNOTE"><P>Lásd például az Emberi Jogok Európai Bírósága <DATE ISO="19910218">1991. február 18-i</DATE> Moustaquim kontra Belgium ítéletet (A. sorozat, 193. szám, 18. o, 36. §), a <DATE ISO="20010802">2001. augusztus 2-i</DATE> Boultif kontra Svájc ítéletet (Ítéletek és határozatok tára, 2001-IX., 39. §) és a <DATE ISO="20040422">2004. április 22-i</DATE> Radovanovic kontra Ausztria ítéletet (42703/98. sz. panasz, 30. §). Az Európai Közösségek Bírósága a maga részéről az Európai Unió tekintetében elismerte, hogy a közeli hozzátartozókkal való együttéléshez való jog a tagállamok számára negatív kötelezettségekkel járhat abban az esetben, ha egy tagállam köteles valamely személy kiutasításától tartózkodni, illetve pozitív kötelezettségekkel járhat abban az esetben, ha köteles valamely személy területére való belépését és annak ott tartózkodását lehetővé tenni (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-540/03" PAGE.ECR="I-5769" YEAR="2006">C-540/03. sz., Parlament kontra Tanács ügyben (<QUOT.START CODE="201E" ID="QS0053" REF.END="QE0053"/>családegyesítés<QUOT.END CODE="201D" ID="QE0053" REF.START="QS0053"/>-ügy) <DATE ISO="20060627">2006. június 27-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2006., I-5769. o.</REF.DOC.ECR>] 52. pontja).</P></NOTE>.</TXT></NP><?PAGE NO="I-3392"?><NP><NO.P>60.</NO.P><TXT>E körülmények között nem lehet teljesen kizárni, hogy az Egyesült Királyságot az EJEE-beli részvétele alapján kötelezni lehetne arra, hogy G. McCarthy-nak, mint egy Angliában élő brit állampolgár házastársának megadja a tartózkodási jogot. Ez azonban nem uniós jogi kérdés, hanem egyedül az Egyesült Királyság EJEE-ből eredő kötelezettségeinek kérdése, melynek megítélésére kizárólag a nemzeti bíróságok és adott esetben az Emberi Jogok Európai Bírósága rendelkezik hatáskörrel.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">VI –</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>61.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:</TXT><P>Az az uniós polgár, aki két EU-tagállam állampolgára, de e két állam közül mindig csak az egyikben élt, ebben az államban a 2004/38 irányelv alapján nem igényelhet tartózkodási jogot.</P></NP></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>