A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (a fellebbezés megengedhetőségéről határozó tanács)
2025. április 29. ( *1 )
„Fellebbezés – Választottbírósági kikötés – A fellebbezések megengedhetősége – A Bíróság eljárási szabályzatának 170b. cikke – Valamely kérdésnek az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából fennálló jelentőségét bizonyító kérelem – A fellebbezés részleges megengedhetősége”
A C‑881/24. P. sz. ügyben,
SC (képviseli: A. Kunst Rechtsanwältin)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2024. december 19‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Eulex Kosovo (székhelye: Pristina [Koszovó])
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (a fellebbezés megengedhetőségéről határozó tanács),
tagjai: T. von Danwitz, a Bíróság elnökhelyettese, N. Jääskinen és M. Condinanzi (előadó) bírák,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az előadó bíró javaslatára és J. Kokott főtanácsnok meghallgatását követően,
meghozta a következő
Végzést
|
1 |
Fellebbezésével SC az Európai Unió Törvényszéke 2024. november 6‑iSC kontra EULEX Koszovó ítéletének (T‑242/17 RENV‑OP, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2024:772) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék hatályon kívül helyezte a 2022. október 19‑iSC kontra EULEX Koszovó mulasztási ítéletet (T‑242/17 RENV, EU:T:2022:637), és elutasította SC kérelmeit. |
A fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemről
|
2 |
Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58a. cikke második bekezdésének b) pontja értelmében a Törvényszéknek az EUMSZ 272. cikk értelmében vett választottbírósági kikötést tartalmazó szerződés teljesítésére vonatkozó határozatai ellen benyújtott fellebbezések vizsgálata attól függ, hogy a Bíróság azokat előzetesen befogadja. |
|
3 |
Ezen alapokmány 58a. cikkének harmadik bekezdése szerint a fellebbezés a Bíróság eljárási szabályzatában meghatározott részletes szabályoknak megfelelően teljes egészében vagy részben befogadható, ha az az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdést vet fel. |
|
4 |
Az eljárási szabályzat 170a. cikkének (1) bekezdése értelmében az alapokmány 58a. cikkének második bekezdése szerinti helyzetekben a fellebbezőnek a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti olyan kérelmet kell mellékelnie a fellebbezéséhez, amelyben kifejti a fellebbezés által az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából felvetett jelentős kérdést, és amely tartalmazza az ahhoz szükséges összes adatot, hogy a Bíróság e kérelemről határozhasson. |
|
5 |
Az eljárási szabályzat 170b. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében a Bíróság a lehető leghamarabb, indokolt végzéssel határoz a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemről. |
A fellebbező érvei
|
6 |
A fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelmének alátámasztása érdekében a fellebbező arra hivatkozik, hogy a fellebbezésnek az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított első, második és negyedik jogalapja, valamint e fellebbezésnek a védelemhez való jog megsértésére alapított harmadik jogalapja az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdéseket vet fel. |
|
7 |
Az első és a második fellebbezési jogalapot illetően a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette a Charta 41. cikkének (1) bekezdéséből eredő objektív és szubjektív pártatlanság követelményét. |
|
8 |
Először is lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 56. és 57. pontjában a Charta 41. cikkének (1) bekezdésére tekintettel együttesen vizsgálta az első fokon benyújtott keresetnek az összeférhetetlenség állítólagos fennállására, illetve a pártatlanság elvének állítólagos megsértésére vonatkozó második és harmadik jogalapját. E tekintetben arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 65. és 66. pontjában tévesen követelte meg, hogy bizonyítsa az összeférhetetlenségre vagy elfogultságra vonatkozó „objektív, releváns és egybehangzó valószínűsítő körülmények” fennállását, miközben a Bíróság által a 2021. október 21‑iParlament kontra UZ ítéletben (C‑894/19 P, EU:C:2021:863, 54. pont) és a 2024. január 11‑iHamers kontra Cedefop ítéletben (C‑111/22 P, EU:C:2024:5, 47. és 52. pont) kialakított releváns kritérium a tisztviselő esetleges összeférhetetlenségével vagy pártatlanságának hiányával kapcsolatos „jogos kétely”. |
|
9 |
Másodszor, a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel figyelmen kívül hagyta a 2021. október 21‑iParlament kontra UZ ítéletből (C‑894/19 P, EU:C:2021:863, 59. és 63. pont) eredő, az objektív pártatlanság hiányára vonatkozó ítélkezési gyakorlatot, amelyből kitűnik, hogy az ügy tényállásának előzetes ismerete és a felettes közigazgatási eljárásokban való előzetes részvétele jogos kételyt ébreszthet a felettes pártatlanságát illetően. A jelen ügyben a Törvényszék így elmulasztotta figyelembe venni mind azt, hogy a fellebbező felettese előzetesen ismerte az ügy tényállását, mind pedig azt a tényt, hogy ezen ismeretek alapján a felettes előzetesen negatív véleményt alakíthatott ki a fellebbezőről. |
|
10 |
A fellebbező szerint az első és a második jogalap egyrészt az összeférhetetlenség fennállásának értékeléséhez szükséges megfelelő bizonyítási szint mint a tisztviselő elfogultsága „változatának” kérdését veti fel. Ez a kérdés fontos az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából, mivel az uniós jog más területein is felmerül. |
|
11 |
Másrészt e jogalapok az uniós jog egységessége, koherenciája és fejlődése szempontjából szintén fontos azon kérdésre vonatkoznak, hogy a Bíróságnak a 2021. október 21‑iParlament kontra UZ ítéletből (C‑894/19 P, EU:C:2021:863) és a 2024. január 11‑iHamers kontra Cedefop ítéletből (C‑111/22 P, EU:C:2024:5) eredő ítélkezési gyakorlata nem csupán a fegyelmi eljárások keretében lefolytatott igazgatási vizsgálatokra alkalmazandó‑e, hanem minden más típusú közigazgatási eljárásra is, ideértve a jelen ügy tárgyát képező eljárást is. |
|
12 |
A 2016. évi belső versenyvizsgát érintő interjúra vonatkozó harmadik fellebbezési jogalappal a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette a védelemhez való jogot, amikor a megtámadott ítélet 79. pontjában úgy ítélte meg, hogy nem kell elrendelni az interjúról készült olvasható feljegyzések közlését a felettesének állítólagosan olvashatatlan kézzel írott feljegyzései és az értékelések elkészítésének módjára vonatkozó magyarázatok miatt. |
|
13 |
Negyedik fellebbezési jogalapjában a fellebbező arra hivatkozik, hogy a versenyvizsga‑bizottság összetételére vonatkozó előzetes közlés – legalábbis a pályázó kérésére – a Charta 41. cikkének (1) bekezdésében előírt pártatlanság követelményének hatálya alá tartozik. Az ilyen előzetes közlés lehetővé tenné a pályázók számára, hogy vitassák a versenyvizsga‑bizottság összetételét, ha azt gyanítják, hogy elfogultság vagy összeférhetetlenség áll fenn, és már korai szakaszban panaszt nyújthatnak be. A fellebbező szerint az így felvetett kérdés túllép a negyedik jogalap keretein, mivel a Bíróság értékelése fontos útmutatást adhat más ügyek számára. |
A Bíróság álláspontja
|
14 |
Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a fellebbezőnek kell bizonyítania, hogy a fellebbezésében felvetett kérdések jelentősek az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából (2021. december 10‑iEUIPO kontra The KaiKai Company Jaeger Wichmann végzés, C‑382/21 P, EU:C:2021:1050, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
15 |
Ezen túlmenően, amint az az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58a. cikkének az eljárási szabályzat 170a. cikkének (1) bekezdésével és 170b. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett harmadik bekezdéséből is kitűnik, a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemnek tartalmaznia kell az ahhoz szükséges összes olyan adatot, amely lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy határozhasson a fellebbezés megengedhetőségéről, valamint hogy – a fellebbezés részleges megengedhetősége esetén – meghatározhassa a fellebbezés azon jogalapjait vagy részeit, amelyekre a válaszbeadványnak ki kell terjednie. Mivel ugyanis a fellebbezések előzetes befogadhatóságának az ezen alapokmány 58a. cikkében említett mechanizmusa arra irányul, hogy az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdésekre korlátozza a Bíróság felülvizsgálatát, a Bíróságnak a fellebbezés keretében kizárólag az ilyen kérdéseket felvető és a fellebbező által kialakított jogalapokat kell vizsgálnia (2021. december 10‑iEUIPO kontra The KaiKai Company Jaeger Wichmann végzés, C‑382/21 P, EU:C:2021:1050, 21. pont; 2023. január 30‑ibonnanwalt kontra EUIPO végzés, C‑580/22 P, EU:C:2023:126, 11. pont). |
|
16 |
Ily módon a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemnek minden esetben egyértelműen és pontosan kell tartalmaznia a fellebbezés alapjául szolgáló jogalapokat, ugyanilyen pontosan és egyértelműen kell meghatároznia az egyes jogalapok által felvett jogkérdést, pontosítania kell, hogy ez a kérdés jelentős‑e az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából, és konkrétan ki kell fejtenie azokat az okokat, amelyek miatt az említett kérdés jelentős a hivatkozott kritériumra tekintettel. Konkrétan a fellebbezési jogalapokat illetően a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemnek pontosítania kell azt az uniós jogi rendelkezést vagy azt az ítélkezési gyakorlatot, amelyet a fellebbezéssel megtámadott ítélet, illetve végzés megsértett, tömören ki kell fejtenie, hogy a Törvényszék mennyiben alkalmazta állítólagosan tévesen a jogot, továbbá jeleznie kell, hogy ez a téves jogalkalmazás milyen mértékben befolyásolta a megtámadott ítéletben, illetve végzésben szereplő megoldást. Amennyiben a hivatkozott téves jogalkalmazás az ítélkezési gyakorlat figyelmen kívül hagyásából ered, a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemben tömören, ugyanakkor – a fellebbezés tárgyát képező ítélet vagy végzés fellebbező által megkérdőjelezett pontjainak, egyúttal pedig a Bíróság vagy a Törvényszék határozatában figyelmen kívül hagyott pontok megjelölésével – egyértelműen és pontosan ki kell fejteni először is, hogy hol található az állítólagos ellentmondás, másodszor pedig azokat a konkrét okokat, amelyek miatt ez az ellentmondás jelentős kérdést vet fel az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából (2021. december 10‑iEUIPO kontra The KaiKai Company Jaeger Wichmann végzés, C‑382/21 P, EU:C:2021:1050, 22. pont; 2023. január 30‑ibonnanwalt kontra EUIPO végzés, C‑580/22 P, EU:C:2023:126, 12. pont). |
|
17 |
Azon elvnek megfelelően, amely szerint a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelem benyújtóját terhelő bizonyítási tehernek megfelelően a fellebbezőnek bizonyítania kell, hogy a fellebbezés az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdést, illetve kérdéseket vet fel, mivel e kritérium hatálya túllép a fellebbezéssel megtámadott ítélet, végső soron pedig a fellebbezés keretén (lásd ebben az értelemben: 2022. november 16‑iEUIPO kontra Nowhere végzés, C‑337/22 P, EU:C:2022:908, 32. pont; 2023. január 30‑ibonnanwalt kontra EUIPO végzés, C‑580/22 P, EU:C:2023:126, 15. pont). |
|
18 |
E bizonyítás körében az adott ügyre jellemző konkrét elemekkel, és nem csupán általános jellegű elemzéssel kell bizonyítani az ilyen kérdések fennállását és jelentőségét (lásd ebben az értelemben: 2022. november 16‑iEUIPO kontra Nowhere végzés, C‑337/22 P, EU:C:2022:908, 33. pont; 2023. január 30‑ibonnanwalt kontra EUIPO végzés, C‑580/22 P, EU:C:2023:126, 16. pont). |
|
19 |
A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelem pontosan és egyértelműen felsorolja a fellebbezés keretében hivatkozott négy jogalapot, amelyek közül az első, a második és a negyedik a Charta 41. cikke (1) bekezdésének megsértésén, a harmadik pedig a védelemhez való jog megsértésén alapul. |
|
20 |
Másodszor, ami az első és a második fellebbezési jogalapot illeti, amelyek arra vonatkoznak, hogy a Törvényszék állítólag megsértette a Charta 41. cikkének (1) bekezdéséből eredő pártatlanság követelményét, meg kell állapítani, hogy a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelem kellőképpen kifejti, hogy miben állnak a Törvényszék által elkövetett azon állítólagos téves jogalkalmazások, amelyek a Bíróság ítélkezési gyakorlatának figyelmen kívül hagyásából erednek, hogy ezen állítólagos hibák milyen mértékben befolyásolták a megtámadott ítélet eredményét, és azokat a konkrét okokat, amelyek miatt az ilyen hibák – feltéve, hogy bizonyítást nyernek – mindegyike jelentős kérdést vet fel az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából. |
|
21 |
Egyrészt ugyanis, amint az a jelen végzés 8. pontjában megállapításra került, e kérelemből kitűnik, hogy az első állítólagos téves jogalkalmazás abban áll, hogy a megtámadott ítélet 65. és 66. pontjában a Törvényszék a Bíróság ítélkezési gyakorlatának figyelmen kívül hagyásával megkövetelte, hogy a fellebbező bizonyítsa az összeférhetetlenség vagy az elfogultság „objektív, releváns és egybehangzó valószínűsítő körülményeinek” fennállását, míg az ezen ítélkezési gyakorlatból következő releváns kritérium a tisztviselő esetleges összeférhetetlenségével vagy pártatlanságának hiányával kapcsolatos „jogos kétely”, amelyet nem lehet eloszlatni. Márpedig az említett kérelem szerint, ha nem követtek volna el ilyen hibát, a Törvényszék helyt adott volna a felperes kérelmeinek. |
|
22 |
Egyébiránt hangsúlyozva, hogy az összeférhetetlenség fennállásának értékeléséhez szükséges bizonyítás megfelelő szintjének kérdése – mint a tisztviselő pártatlansága hiányának megnyilvánulása – az uniós jog más területein is felmerül, és hogy e szint egységes alkalmazása hozzájárul az uniós jog koherenciájához, a fellebbező arra hivatkozik, hogy az így felvetett jogkérdés túlmutat a fellebbezésének keretein, mivel az e kérdésre adandó válasz a jelen ügyön túlmutató következményekkel járhat. Emellett a fellebbező kifejti azokat a konkrét okokat, amelyek miatt ez a kérdés az uniós jog egységessége, koherenciája és fejlődése szempontjából jelentősnek minősül. |
|
23 |
Másrészt, amint az a jelen végzés 9. pontjában megállapításra került, a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemből kitűnik, hogy a második állítólagos téves jogalkalmazás lényegében azon alapul, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 81. és 82. pontjában a Bíróság ítélkezési gyakorlatát figyelmen kívül hagyva elmulasztotta megállapítani, hogy a jelen ügy tényállásának előzetes ismerete és a felettes közigazgatási eljárásokban való előzetes részvétele jogos kételyt kelthet a felettes pártatlanságát illetően. |
|
24 |
Egyébiránt a felperes rámutat arra, hogy e kérdéssel az is felmerül, hogy a Bíróságnak a 2021. október 21‑iParlament kontra UZ ítéletből (C‑894/19 P, EU:C:2021:863) és a 2024. január 11‑iHamers kontra Cedefop ítéletből (C‑111/22 P, EU:C:2024:5) eredő ítélkezési gyakorlata nemcsak a fegyelmi eljárások keretében végzett igazgatási vizsgálatokra, hanem bármely más típusú közigazgatási eljárásra is alkalmazandó‑e. Márpedig meg kell állapítani, hogy e kérdés terjedelme meghaladja a közszolgálati vagy munkaszerződéssel kapcsolatos jogvitákat. |
|
25 |
Ezzel szemben és harmadszor, ami a védelemhez való jog megsértésén alapuló harmadik fellebbezési jogalapot illeti, amely arra vonatkozik, hogy a Törvényszék megtagadta az interjún készült, olvasható feljegyzések és az értékelések elkészítésének módjára vonatkozó magyarázatok közlésének elrendelését, jóllehet a fellebbező a Törvényszék által állítólagosan elkövetett téves jogalkalmazásra hivatkozik, ez nem változtat azon, hogy a fellebbező e hiba kijelentésére és általános jellegű érvek előterjesztésére szorítkozik, anélkül, hogy kifejtené azokat a konkrét okokat, amelyek miatt az ilyen hiba – feltéve, hogy bizonyítást nyer – az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából olyan jelentős kérdést vetne fel, amely igazolná a fellebbezés megengedhetőségét. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy e tekintetben a fellebbező nem tartotta tiszteletben a jelen végzés 16. pontjában említett valamennyi követelményt. |
|
26 |
Hasonlóképpen és negyedszer, a negyedik fellebbezési jogalapot illetően, amely a versenyvizsga‑bizottság összetételére vonatkozó előzetes közlést érinti, legalábbis akkor, ha valamely pályázó ezt a Charta 41. cikkének (1) bekezdésében előírt pártatlanság követelményének hatálya alá tartozóként kéri, hangsúlyozni kell, hogy a fellebbező egyrészt nem jelöli meg azt a téves jogalkalmazást, amelyet a Törvényszék állítólag elkövetett, és amely e rendelkezés megsértéséhez vezetett volna, másrészt pedig nem fejti ki azokat az okokat, amelyek miatt az ilyen hiba – feltéve, hogy bizonyítást nyer – az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából jelentős kérdést vetne fel. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy e tekintetben a fellebbező nem tartotta tiszteletben a jelen végzés 14–16. pontjában említett valamennyi követelményt. |
|
27 |
A fellebbező által előadottakra figyelemmel meg kell állapítani, hogy a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti jelen kérelem a jogilag megkövetelt módon bizonyítja, hogy a fellebbezés első és második jogalapja az uniós jog egységessége, koherenciája vagy fejlődése szempontjából fontos kérdéseket vet fel. |
|
28 |
A fenti megfontolásokra tekintettel a fellebbezést részben megengedhetőnek kell nyilvánítani, és vizsgálatát az első és a második jogalapra kell korlátozni, amelyekre a válaszbeadványnak ki kell terjednie, az ezt meghaladó részében pedig nem megengedhetőnek kell nyilvánítani. |
A költségekről
|
29 |
A Bíróság eljárási szabályzata 170b. cikkének (4) bekezdése értelmében, ha a fellebbezést az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 58a. cikkének harmadik bekezdésében meghatározott kritériumokra tekintettel egészében vagy valamely részében megengedhetővé nyilvánítják, az eljárás ezen eljárási szabályzat 171–190a. cikkének megfelelően folytatódik. |
|
30 |
Az említett eljárási szabályzat 137. cikke alapján, amely e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a költségekről az eljárást befejező ítéletben vagy végzésben kell határozni. |
|
31 |
Következésképpen, mivel a Bíróság helyt adott a fellebbezés megengedhetővé nyilvánítása iránti kérelemnek, a költségekről jelenleg nem kell határozni. |
|
A fenti indokok alapján a Bíróság (a fellebbezés megengedhetőségéről határozó tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
|
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.