<?xml version="1.0" encoding="utf-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.00-20081231.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="ECRCJ2006HUA.1101091501.case.xml"><NO.CASE>C-344/05 P</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62005C0344</NO.CELEX><NO.SEQ>0009.0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>10917</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>10932</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>16</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><LEFT>POIARES MADURO FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA – C-344/05. P. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>BIZOTTSÁG KONTRA DE BRY</RIGHT></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Poiares Maduro</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20060713">2006. július 13.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0037"><P>Eredeti nyelv: portugál.</P></NOTE></P></TI></TITLE><CONTENTS.CONCLUSION><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A Bíróságnak az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága által a De Bry kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20050712">2005. július 12-én</DATE> hozott ítélete (a továbbiakban: megtámadott ítélet) ellen a Bizottság által benyújtott fellebbezés tárgyában kell állást foglalnia,<NOTE NOTE.ID="E0038" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P><REF.DOC.ECR NO.CASE="T-157/04" YEAR="2005" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-901">T-157/04. sz. ügy (EBHT-KSZ 2005., I-A-199. o. és II-901. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> a <DATE ISO="20010701">2001. július 1-je</DATE> és <DATE ISO="20021231">2002. december 31-e</DATE> közötti időszakra vonatkozó, a felperes szakmai előmeneteli jelentéséről szóló <DATE ISO="20030526">2003. május 26-i</DATE> határozat megsemmisítése iránti kérelem megengedhetőségéről, mely kérelem indoka – többek között, hogy az említett jelentés elfogadása a tisztviselő védelemhez való jogának megsértésével történt.</TXT></NP><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Bár az ügy tényállásának megítélése viszonylag egyszerű, a fellebbező által felhívott jogalap következtében a Bíróságnak alkalma nyílik a tisztviselő védelemhez való jogának terjedelméről állást foglalnia, amely jogot a tisztviselő értékelésével megbízott felettesei kötelesek a tisztviselő számára biztosítani.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>I –</NO.P><TXT>Fellebbezési háttér</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT>Az alkalmazandó jogszabályok</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>A személyzeti szabályzat 43. cikke értelmében a tisztviselők alkalmasságáról, teljesítményéről, és a feladataik teljesítése során tanúsított magatartásáról – az A 1 és A 2 besorolási fokozatba tartozók kivételével – rendszeresen, de legalább minden második évben évente egyszer az egyes intézmények által meghatározott feltételek szerint értékelést kell készíteni.</TXT></NP><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT><DATE ISO="20020426">2002. április 26-án</DATE> a Bizottság elfogadta a személyzeti szabályzat 43. cikkének általános végrehajtási rendelkezéseit (a továbbiakban: ÁVR), amelynek 1. cikke értelmében rendszeresen, az állandó személyi állomány tagjainak alkalmasságára, teljesítményére, és a feladataik teljesítése során tanúsított magatartására irányuló, szakmai előmeneteli jelentésnek hívott értékelést kell készíteni.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10918"?><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT>Az értékelési eljárás e normatív rendelkezésből következő lényegi elemei az alábbiak szerint foglalhatók össze.</TXT></NP><NP><NO.P>6.</NO.P><TXT>Ezen eljárás szereplői elsősorban az értékelő, aki – főszabály szerint – az egységvezető mint az értékelt tisztviselő közvetlen felettese (ÁVR 3. cikk, (1) bekezdés), másodsorban az ellenjegyző, aki általában az igazgató mint az értékelő közvetlen felettese (ÁVR 2 cikk, (2) bekezdés és 3. cikk, (1) bekezdés), valamint a fellebbviteli értékelő, aki főszabály szerint a főigazgató mint az ellenjegyző közvetlen felettese (ÁVR 2. cikk, (4) bekezdés).</TXT></NP><NP><NO.P>7.</NO.P><TXT>Az értékelési eljárás leírását az ÁVR 7. és 8. cikke tartalmazza. Az értékelési eljárás az értékelt tisztviselő önértékelésével veszi kezdetét, amely a végleges jelentés szerves részét képezi. Ezt követően az értékelt tisztviselő és az értékelő között párbeszéd kezdődik, majd az értékelő elkészíti a jelentést, és megküldi az érdekeltnek. Amennyiben az értékelt tisztviselő aláírja és visszaküldi az értékelő által jegyzett és az ellenjegyző által ellenjegyzett jelentést, úgy az véglegessé válik. Máskülönben az értékelt tisztviselő megbeszélést kezdeményez az ellenjegyzővel, amelynek eredményeképpen az ellenjegyző megerősíti vagy módosítja a jelentést. Amennyiben az értékelt tisztviselő nem ért egyet az ellenjegyző határozatával, kérheti az ellenjegyzőtől, hogy forduljon az értékelési vegyes bizottsághoz. Az értékelési vegyes bizottság feladata annak ellenőrzése, hogy a szakmai előmeneteli jelentést méltányosan, objektív módon, és a szokásos értékelési előírásoknak megfelelően készítették-e el. Ecélból az értékelési vegyes bizottság indokolással ellátott véleményt készít, amely alapján a fellebbviteli értékelő módosítja vagy megerősíti a szakmai előmeneteli jelentést; amennyiben a fellebbviteli értékelő eltér az e véleményben foglalt ajánlásoktól, határozatát indokolni köteles.</TXT></NP><NP><NO.P>8.</NO.P><TXT>2002. júliusában a Bizottság az <QUOT.START ID="QS0001" REF.END="QE0001" CODE="201E"/>Útmutató a személyzet szakmai előmenetellel kapcsolatos értékelési rendszeréről<QUOT.END ID="QE0001" REF.START="QS0001" CODE="201D"/> (a továbbiakban: értékelési útmutató) című dokumentumot személyi állománya tagjainak tudomására hozta.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT>A jogvita alapjául szolgáló tények</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>9.</NO.P><TXT>J. De Bryről, aki a Bizottság A 5 besorolási fokozattal rendelkező tisztviselője, szakmai előmeneteli jelentés készült a <DATE ISO="20010701">2001. július 1-jétől</DATE><DATE ISO="20021231">2002. december 31-ig</DATE> terjedő időszakra kiterjedően, amelyet – az értékelővel <DATE ISO="20030130">2003. január 30.</DATE> napján lefolytatott megbeszélést követően – az értékelő <DATE ISO="20030218">2003. február 18-án</DATE> láttamozott, és az ellenjegyző ugyanazon a napon jóváhagyott.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10919"?><NP><NO.P>10.</NO.P><TXT><DATE ISO="20030225">2003. február 25-én</DATE> J. De Bry értékelésének felülvizsgálatát kérte. A <DATE ISO="20030311">2003. március 11-én</DATE> történt megbeszélést követően, az ellenjegyző <DATE ISO="20030319">2003. március 19-én</DATE> átvezetett bizonyos változtatásokat a szöveges megjegyzésben, az osztályzat azonban változatlan maradt. A <QUOT.START ID="QS0002" REF.END="QE0002" CODE="201E"/>Feladatai teljesítése során tanúsított magatartás<QUOT.END ID="QE0002" REF.START="QS0002" CODE="201D"/> mezőbe az ellenjegyző a következő szöveges megjegyzést fűzte hozzá pótlólagosan:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0003" REF.END="QE0003" CODE="201E"/>J. De Bry mindig rendelkezésre áll munkájának - hét közben vagy akár hétvégén is, túlórázással történő - befejezésére. A rendes munkaidőn kívüli rendelkezésre állás ugyanakkor gyakran a rendes munkaidő be nem tartásával párosul.<QUOT.END ID="QE0003" REF.START="QS0003" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>11.</NO.P><TXT><DATE ISO="20030326">2003. március 26-án</DATE> J. De Bry fellebbezést terjesztett elő az értékelése ellen. A fellebbviteli értékelő <DATE ISO="20030526">2003. május 26-i</DATE> határozatával – az értékelési vegyes bizottság egyező véleménye alapján – elutasította a felperes fellebbezésében foglaltakat, és véglegesítette a szakmai előmeneteli jelentést.</TXT></NP><NP><NO.P>12.</NO.P><TXT><DATE ISO="20030826">2003. augusztus 26-i</DATE> levelével J. De Bry a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be. A kinevezésre jogosult hatóság <DATE ISO="20040106">2004. január 6-i</DATE> határozatával, amelyet J. De Bry a tértivevény szerint <DATE ISO="20040112">2004. január 12-én</DATE> vett át, a panaszt elutasította.</TXT></NP><NP><NO.P>13.</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához <DATE ISO="20040422">2004. április 22-én</DATE> benyújtott keresetével J. De Bry az EK 236. cikk alapján a <DATE ISO="20030526">2003. május 26-i</DATE> szakmai előmeneteli jelentés megsemmisítésére irányuló kérelmet terjesztett elő.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>C –</NO.P><TXT>A megtámadott ítélet</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>14.</NO.P><TXT>Megsemmisítés iránti kérelme alátámasztásaként a felperes - többek között - a védelemhez való jog megsértésének jogalapjára hivatkozott. Ez abból a tényből következik, hogy a <QUOT.START ID="QS0004" REF.END="QE0004" CODE="201E"/>szokásos<QUOT.END ID="QE0004" REF.START="QS0004" CODE="201D"/> munkaidő be nem tartására vonatkozó kifogás a <QUOT.START ID="QS0005" REF.END="QE0005" CODE="201E"/>Feladatai teljesítése során tanúsított magatartás<QUOT.END ID="QE0005" REF.START="QS0005" CODE="201D"/> mezőre vonatkozó szöveges megjegyzésben került említésre, így a felperest az értékelési időszakban nem figyelmeztették, amikor lehetősége lett volna megértenie az ellenjegyző megjegyzését és kifejtenie az álláspontját. Más szóval a felperesi előadás szerint, mivel nem állt módjában a terhére rótt meghatározott késésekre vonatkozó észrevételeit kifejtenie, így állítólagos pontatlanságát nem lehetett volna feltüntetni értékelésében.</TXT></NP><NP><NO.P>15.</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság az ítéletének 79– 94. pontjában kifejtett indokolás alapján<?PAGE NO="I-10920"?> elfogadta e jogalapot, és ez alapján megsemmisítette a vitatott szakmai előmeneteli jelentést elkészítő határozatot.</TXT></NP><NP><NO.P>16.</NO.P><TXT>A megtámadott ítélet értelmében a személyzeti szabályzat 26. cikke – amely a tisztviselők érdekében meghatározza a tisztviselő védelemhez való jogának tiszteletben tartását – annak elkerülésére irányul, hogy a tisztviselők hivatali státuszát és szakmai előmenetelét érintő határozatok – mint amilyen a szakmai előmeneteli jelentést véglegesítő határozat – ne a tisztviselő magatartásával kapcsolatos olyan tényekre alapozzák, amelyek nem szerepelnek személyi aktájukban, valamint amelyekről az érdekelteket nem tájékoztatták, és így nem volt lehetőségük ezen ténybeli körülményekre vonatkozó álláspontjuk tényleges kifejtésére.</TXT></NP><NP><NO.P>17.</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság szerint ebből az következik, hogy az értékelt tisztviselőt hátrányosan érintő értékítélet alapjául szolgáló ténybeli körülményeknek - ahhoz, hogy a tisztviselőnek felróhatók legyenek - be kell kerülniük a személyzeti szabályzat 26. cikke értelmében vett <QUOT.START ID="QS0006" REF.END="QE0006" CODE="201E"/>iratok<QUOT.END ID="QE0006" REF.START="QS0006" CODE="201D"/> közé, amelyeket előzetesen a tisztviselő személyi aktájához csatolnak, de legalább a tudomására kellett volna azokat hozni. Jelen esetben J. De Bryt a kifogásolt ténytől számítva kellő időben, azaz ésszerű határidőn belül, írásban figyelmeztetni kellett volna pontatlanságáról annak érdekében, hogy hatékonyan meg tudja védeni az érdekeit, akár úgy, hogy vitatja e kifogást, akár úgy, hogy változtat a feladatai teljesítése során tanúsított magatartásán annak érdekében, hogy jó értékelést kapjon.</TXT></NP><NP><NO.P>18.</NO.P><TXT>Annál is inkább, folytatja az Elsőfokú Bíróság, mert e kifogás eltér a korábbi megítéléstől, a korábbi értékelő jelentés <QUOT.START ID="QS0007" REF.END="QE0007" CODE="201E"/>munkarendet illető hozzáállását<QUOT.END ID="QE0007" REF.START="QS0007" CODE="201D"/> kifogástalanként jelöli meg, amely egyben a legmagasabb értékelés indokául szolgál.</TXT></NP><NP><NO.P>19.</NO.P><TXT>Végezetül, az Elsőfokú Bíróság rámutat arra, hogy a tisztviselő felettesét terhelő azon kötelezettséget, hogy minden tényt, amely a tisztviselő terhére róható, az elkészítendő szakmai előmeneteli jelentésben írásban és kellő időben fel kell tüntetni, az értékelési útmutató is előírja, amely mint eljárási szabály, magát a Bizottságot is köti. Ez az értékelési útmutató előírja, hogy egyetlen értékelési szempont sem érheti meglepetésszerűen az érdekeltet. Következésképpen az útmutató külön kiemeli az értékelési időszak teljes időtartama alatt az információk közlésének szükségességét, amelynek konkrét magatartásbeli tényekre kell utalnia, és a munkát követően a lehető leggyorsabban el kell járni annak érdekében, hogy az érdekeltek rendszeresen tudomást szerezzenek arról, hogy mit gondolnak a magatartásukról. Az útmutató úgyszintén előírja, hogy az értékelőknek az értékelési időszak teljes időtartama alatt munkaanyagokat kell gyűjteniük, ezekből másolatokat kell megőrizniük, vagy feljegyzéseket kell készíteniük.</TXT></NP><NP><NO.P>20.</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság ezután megállapítja, hogy a védelemhez való jog megsértése befolyásolhatta a tisztviselő értékelését (lásd a megtámadott ítélet 92–94. pontját), melynek alapján elfogadta a jogalapot.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10921"?><NP><NO.P>21.</NO.P><TXT>Összefoglalva, az Elsőfokú Bíróság lényegében kimondta, hogy az értékelt tisztviselő védelemhez való jogának tiszteletben tartása megköveteli, hogy az értékelő jelentésben foglalt értékítélet alapjául szolgáló ténybeli körülményeknek - ahhoz, hogy a tisztviselőnek felróhatóak legyenek - előzetesen, írásbeli értesítés formájában, be kell kerülniük a személyzeti szabályzat 26. cikke értelmében vett <QUOT.START ID="QS0008" REF.END="QE0008" CODE="201E"/>iratok<QUOT.END ID="QE0008" REF.START="QS0008" CODE="201D"/> közé, amelyet a tisztviselő személyi aktájához csatolnak, vagy legalábbis azokat a tisztviselő tudomására kell hozni. Csak a tisztviselőnek a pontatlanságára vonatkozó megállapításával való, megfelelő időben - vagyis a kifogásolt ténytől számított ésszerű időn belül -, írásbeli értesítés útján történő szembesítése tette volna lehetővé érdekei hatékony védelmét, akár úgy, hogy vitatja e kifogást, akár úgy, hogy azt figyelembe veszi, - ha másért nem is - annak érdekében, hogy jó értékelést kapjon.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>II –</NO.P><TXT>A fellebbezés elemzése</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>22.</NO.P><TXT>Fellebbezésének alátámasztására a Bizottság egyetlen jogalapot hoz fel, miszerint az Elsőfokú Bíróság tévesen ítélte meg a védelemhez való jog tiszteletben tartásának hatályát. Sem a védelemhez való jog tiszteletben tartásának alapelve, sem a személyzeti szabályzat 26. cikke – amely annak egy különleges esete – nem tiltja az értékelő számára, hogy a szakmai előmeneteli jelentésben olyan tényt hozzon fel az értékelt tisztviselő terhére, amelyet előzetesen nem tüntettek fel írásban, és nem közöltek kellő időben a tisztviselővel.</TXT></NP><NP><NO.P>23.</NO.P><TXT>A fellebbező által kifejtett érvelés annak vizsgálatára indít, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartásának alapelve, a személyzeti szabályzat 26. cikke és/vagy az értékelési útmutató alkalmazása során a Bizottság csak abban az esetben hozhat-e fel J. De Bry munkarendjével kapcsolatos kifogást, ha - miként azt az Elsőfokú Bíróság kimondta - a kifogás előzetesen, írásban bekerül az <QUOT.START ID="QS0009" REF.END="QE0009" CODE="201E"/>iratok<QUOT.END ID="QE0009" REF.START="QS0009" CODE="201D"/> közé, amelyeket az érintett személyi aktájához csatolnak, de legalább a tudomására hoznak avégett, hogy ezen írásbeli értesítés lehetővé tegye a számára akár e kifogás megalapozottságának vitatását, akár azt, hogy javítson magatartásán annak érdekében, hogy jó értékelést kapjon.</TXT></NP><NP><NO.P>24.</NO.P><TXT>Másképpen fogalmazva, a jelen ügy központi kérdése a következő: valamely kifogás felhozatalának lehetőségéhez szükséges-e a személyzeti szabályzat 26. cikke szerinti <QUOT.START ID="QS0010" REF.END="QE0010" CODE="201E"/>irat<QUOT.END ID="QE0010" REF.START="QS0010" CODE="201D"/> rendszeres, előzetes elkészítése és az érdekelttel történő, ugyancsak előzetes közlése, vagy csupán az ezen kifogással kapcsolatban már létező <QUOT.START ID="QS0011" REF.END="QE0011" CODE="201E"/>iratokat<QUOT.END ID="QE0011" REF.START="QS0011" CODE="201D"/> kell közölni?</TXT></NP><?PAGE NO="I-10922"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A –</NO.P><TXT>A személyzeti szabályzat 26. cikkének hatálya</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>25.</NO.P><TXT>Az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata 26. cikkének (1) és (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0012" REF.END="QE0012" CODE="201E"/>A tisztviselő személyi aktája az alábbiakat tartalmazza:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a hivatali státuszára vonatkozó összes iratot, valamint az alkalmasságára, teljesítményére és magatartására vonatkozó összes értékelés;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a tisztviselő ezen iratokkal kapcsolatban tett valamennyi észrevétele.</TXT></NP></ITEM></LIST><P>Az iratokat sorrendben kell iktatni, számozni és irattározni; az a) pontban említett iratokra az intézmény nem hivatkozhat, illetve azokat nem használhatja fel a tisztviselővel szemben, ha azokról a személyi aktába való felvételük előtt a tisztviselőt nem tájékoztatták.<QUOT.END ID="QE0012" REF.START="QS0012" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>26.</NO.P><TXT>A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a 26. cikk ezen rendelkezéseinek <QUOT.START ID="QS0013" REF.END="QE0013" CODE="201E"/>célja az érintett tisztviselő védelemhez való jogának a biztosítása, elkerülve azt, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak a tisztviselő jogállására és előmenetelére vonatkozó határozatait a tisztviselő magatartásával kapcsolatos, a személyi aktájához nem csatolt tényekre vagy a tudomására nem hozott tényekre alapozzák<QUOT.END ID="QE0013" REF.START="QS0013" CODE="201D"/>.<NOTE NOTE.ID="E0039" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR NO.CASE="140/86" YEAR="1987" EDITION="GEN" PAGE.ECR="3939">140/86. sz., Strack kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19871007">1987. október 7-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1986., 3939. o.) 7. pontja</REF.DOC.ECR>. Lásd úgyszintén majdnem hasonló megfogalmazásban a <REF.DOC.ECR NO.CASE="88/71" YEAR="1972" EDITION="GEN" PAGE.ECR="499">88/71. sz., Brasseur kontra Parlament ügyben <DATE ISO="19720628">1972. június 28-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1972., 499. o.) 11. pontját</REF.DOC.ECR>; a <REF.DOC.ECR NO.CASE="233/85" YEAR="1987" EDITION="GEN" PAGE.ECR="739">233/85. sz., Bonino kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19870212">1987. február 12-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1987., 739. o.) 11. pontját</REF.DOC.ECR>; a <REF.DOC.ECR NO.CASE="C-294/95 P" YEAR="1996" EDITION="GEN" PAGE.ECR="I-5863">C-294/95. sz., Ojha kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19961112">1996. november 12-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1996., I-5863. o.) 57. pontját</REF.DOC.ECR>; az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-82/89" YEAR="1990" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-735">T-82/89. sz., Marcato kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19901205">1990. december 5-én</DATE> hozott ítéletének (EBHT 1990., II-735. o.) 78. pontját</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-547/93" YEAR="1996" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-185">T-547/93. sz., Lopes kontra Bíróság ügyben <DATE ISO="19960229">1996. február 29-én</DATE> hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1996., I-A-63. és II-185. o.) 80. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>27.</NO.P><TXT>Osztom az Elsőfokú Bíróság azon álláspontját (lásd a megtámadott ítélet 81. pontját), hogy a szakmai előmeneteli jelentést véglegesítő határozat a személyzeti szabályzat 26. cikkének hatálya alá tartozik.</TXT></NP><NP><NO.P>28.</NO.P><TXT>Ugyanis az a tény, hogy e rendelkezés az egyszer már elfogadott értékelő jelentéseket, mint a személyi akta részeit említi, és az abban való elhelyezésüket kötelezővé teszi,<NOTE NOTE.ID="E0040" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a fent hivatkozott Bonino kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet és a Lopes kontra Bíróság ügyben hozott ítélet 82. pontját; valamint az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-78/92" YEAR="1993" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-1299">T-78/92. sz., Perakis kontra Parlament ügyben <DATE ISO="19931130">1993. november 30-án</DATE> hozott ítéletének (EBHT 1993., II-1299. o.) 29. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> nem zárja ki, hogy elfogadásukra a személyi akta szabályának értelmében kerüljön sor, azaz az adminisztráció által e jelentés elkészítéséhez felhasznált összes <QUOT.START ID="QS0014" REF.END="QE0014" CODE="201E"/>iratot<QUOT.END ID="QE0014" REF.START="QS0014" CODE="201D"/> az értékelt tisztviselő személyi aktájához kell csatolni.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10923"?><NP><NO.P>29.</NO.P><TXT>Ebből a szempontból annak meghatározása, hogy az értékelők kinevezésre jogosult hatóságnak minősülnek-e, a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében alig bír jelentőséggel. Ráadásul a ritkábban használt megfogalmazás a személyzeti szabályzat 26. cikke által meghatározott eljárási biztosítékok tiszteletben tartását szélesebb körben írja elő az <QUOT.START ID="QS0015" REF.END="QE0015" CODE="201E"/>adminisztráció<QUOT.END ID="QE0015" REF.START="QS0015" CODE="201D"/> valamennyi, a tisztviselő jogállására és előmenetelére vonatkozó határozatára.<NOTE NOTE.ID="E0041" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd például az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-293/94" YEAR="1996" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-893">T-293/94. sz., Vela Palacios kontra CES ügyben <DATE ISO="19960618">1996. június 18-án</DATE> hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1996., I-A - 305. és II-893. o.) 37. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>30.</NO.P><TXT>A személyzeti szabályzat 26. cikkének alkalmazására a tisztviselő jogállására és előmenetelére vonatkozó határozat esetén kerülhet sor. Márpedig a szakmai előmeneteli jelentést véglegesítő határozat vitathatatlanul ilyennek minősül. Ugyanis, miként arra az Elsőfokú Bíróság emlékeztetett (lásd a megtámadott ítélet 6. pontját), az értékelési és előléptetési időszak főszabály szerint a tisztviselő előléptetésekor merül fel, amikor a tisztviselő érdempontjainak összege – amelyek megegyeznek egyrészről a szakmai előmeneteli jelentés számszerű értékelésével, másrészről az előléptetési eljárás során szerzett érdempontok összegével – egy vagy több időszak folyamán meghaladja az előléptetési küszöböt. Az Elsőfokú Bíróság már korábban is úgy ítélte meg, hogy az értékelő jelentés meghozatalakor a személyzeti szabályzat 26. cikkében foglalt rendelkezéseket szem előtt kell tartani.<NOTE NOTE.ID="E0042" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Ugyanott, 36–38. pont.</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>31.</NO.P><TXT>Noha a szakmai előmeneteli jelentés véglegesítéséről szóló határozat ily módon a személyi akta szabályának hatálya alá tartozik, meg kell még határozni, hogy e szabály kötelező jelleggel előírja-e, hogy a ténybeli megállapítások csak akkor szolgálhatnak az értékelő jelentésben foglalt hátrányos értékítélet alapjául, ha előzőleg bekerültek a személyzeti szabályzat 26. cikke értelmében vett <QUOT.START ID="QS0016" REF.END="QE0016" CODE="201E"/>iratok<QUOT.END ID="QE0016" REF.START="QS0016" CODE="201D"/> közé, amelyeket előzetesen az értékelt tisztviselő személyi aktájához csatoltak, de legalább a tudomására hozták.</TXT></NP><NP><NO.P>32.</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság így kimondta, hogy mivel a 26. cikk célja annak elkerülése, hogy a tisztviselő jogállására és előmenetelére vonatkozó határozatokat a tisztviselő magatartásával kapcsolatos, a személyi aktájában nem szereplő tényekre alapozzák, minden ténybeli elemnek, amely az értékelt tisztviselőre nézve hátrányos értékítéletet tartalmaz, előzőleg be kell kerülnie a személyzeti szabályzat 26. cikke értelmében vett <QUOT.START ID="QS0017" REF.END="QE0017" CODE="201E"/>iratba<QUOT.END ID="QE0017" REF.START="QS0017" CODE="201D"/>, amelyet előzetesen a személyi aktához csatoltak, vagy azt legalábbis az értékelt tisztviselő tudomására kell hozni a kifogásolt ténytől számított ésszerű határidőn belül.</TXT></NP><NP><NO.P>33.</NO.P><TXT>Ebből az értelmezésből az következik, hogy annak, hogy valamely tényt a tisztviselő terhére lessen írni a róla készült értékelő jelentésében, az a feltétele, hogy e tény előzetesen, írásbeli értesítés formájában bekerüljön az <QUOT.START ID="QS0018" REF.END="QE0018" CODE="201E"/>iratok<QUOT.END ID="QE0018" REF.START="QS0018" CODE="201D"/> közé.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10924"?><NP><NO.P>34.</NO.P><TXT>Márpedig egy ilyen értelmezés nem felel meg a Bíróság ítélkezési gyakorlatának. Az Elsőfokú Bíróság érvelése alátámasztására a Stark kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet idézi fel (lásd a megtámadott ítélet 84. pontját)<NOTE NOTE.ID="E0043" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Hivatkozás fent.</P></NOTE>. Az igaz, hogy a foglalkozási megbetegedés felismerése tárgyában a Bíróság kimondta, hogy az orvosi jellegű ténybeli megállapításokat a személyi aktában fel kell tüntetni, <QUOT.START ID="QS0019" REF.END="QE0019" CODE="201E"/>minthogy e megállapítások által érintett tények a tisztviselő alkalmasságára, teljesítményére és magatartására vonatkozó értékelések alapját képezik<QUOT.END ID="QE0019" REF.START="QS0019" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0044" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Ugyanott 13. pont.</P></NOTE>. Azonban az ítéletből kitűnik, hogy ezen orvosi megállapításokat előzőleg fel kell tüntetni az iratokban, és a Bíróság csupán emlékeztetett arra, hogy a Bizottság által előadottakkal szemben ezen iratokat, jóllehet az orvosi titkot képeznek, a személyi aktához kellett csatolni, amennyiben az ezen iratok által érintett tények alkalmasak a tisztviselő jogállásának és előmenetelének befolyásolására.<NOTE NOTE.ID="E0045" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd az ítélet 4–14. pontját.</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>35.</NO.P><TXT>Ugyanígy megsemmisítette a Bíróság a pályázó kinevezéséről szóló határozatot azzal az indokkal, hogy a felperes próbaidejére vonatkozó értékelő jelentést, amelyen a vitatott határozat alapult, a személyzeti szabályzat 26. cikke megsértésével nem helyezték el a tisztviselő személyi aktájában, amely lehetővé tette volna a számára, hogy kifejtse ezzel kapcsolatos észrevételeit.<NOTE NOTE.ID="E0046" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a fent hivatkozott Bonino kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet.</P></NOTE> Hasonlóan jogsértőnek ítélte meg a Bíróság a 26. cikk (2) bekezdésének megsértésével hozott tisztviselő szolgálati érdekből történt újrabeosztásáról szóló határozatot arra hivatkozással, hogy a határozat a tisztviselő személyi aktájához nem csatolt, és előzetesen vele nem közölt jelentésen alapult.<NOTE NOTE.ID="E0047" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a fent hivatkozott Ojha kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet.</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>36.</NO.P><TXT>Magának az Elsőfokú Bíróságnak a gyakorlata is egyébként csak a már létező <QUOT.START ID="QS0020" REF.END="QE0020" CODE="201E"/>iratok<QUOT.END ID="QE0020" REF.START="QS0020" CODE="201D"/> személyi aktában történő elhelyezését, de legalább az érdekelttel való közlését követeli meg. Az elsőfokú bírák így megállapították a személyzeti szabályzat 26. cikkének a megsértését annál a ténynél fogva, hogy az előléptetési vagy áthelyezési eljárás keretében konzultációt folytató közvetlen felettesek által adott véleményeket, amelyek - a jelentkezések közötti összehasonlító vizsgálatból származó értékeléseken kívül - a pályázó alkalmasságára, teljesítményére és magatartására vonatkozó elemeket tartalmaznak, nem csatolták előzetesen a pályázó személyi aktájához, és nem is hozták a tudomására.<NOTE NOTE.ID="E0048" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a fent hivatkozott Perakis kontra Parlament ügyben hozott ítélet 28–32. pontját; lásd az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-76/92" YEAR="1993" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-1281">T-76/92. sz., Tsirimokos kontra Parlament ügyben <DATE ISO="19931130">1993. november 30-án</DATE> hozott ítéletének (EBHT 1993., II-1281. o.) 34. és 35. pontját</REF.DOC.ECR>, valamint a fent hivatkozott Lopes kontra Bíróság ügyben hozott ítéletének 81. és 82. pontját.</P></NOTE> Ugyancsak megállapították, hogy a személyzeti szabályzat 26. cikke alapján kötelező a felperes feladatai ellátásának minőségéről szóló köztes értékelő jelentés elhelyezése a személyi aktájában abban az esetben, ha ez segítheti a soron következő értékelő jelentésének elkészítését.<NOTE NOTE.ID="E0049" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a fent hivatkozott Vela Palacios kontra CES ügyben hozott ítélet 36–38. pontját.</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>37.</NO.P><TXT>Látható, hogy a személyi akta kezelésének szabályára vonatkozó ítélkezési gyakorlat<?PAGE NO="I-10925"?> általános irányultsága ellentmondásmentes. Amiből kitűnik, hogy minden, a tisztviselő magatartására vonatkozó ténybeli elemet tartalmazó írást a személyzeti szabályzat 26. cikkének értelmében vett <QUOT.START ID="QS0021" REF.END="QE0021" CODE="201E"/>iratok<QUOT.END ID="QE0021" REF.START="QS0021" CODE="201D"/>-nak kell tekinteni, és mint ilyeneket, a személyi aktához kell csatolni, de legalább előzőleg az érdekelt tudomására kell hozni. Ellenkezőleg, az ítélkezési gyakorlatban<NOTE NOTE.ID="E0050" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Közelebbi példa, ami azonban nem túl meggyőző a számomra. A Marcato kontra Bizottság ügyben (a fent hivatkozott ítélet 73–81. pontja) az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette a kinevezésre jogosult hatóság által, az előléptetési bizottság tervezetén alapuló előléptetésre tekintettel hozott, a leginkább érdemes tisztviselők listáját létrehozó határozatát azzal az indokkal, hogy az előléptetési bizottság a felperes magatartását a főigazgató képviselőjének szóbeli nyilatkozatainak meghallgatása útján vizsgálta, így e nyilatkozatokat – azok fontosságára figyelemmel – a személyzeti szabályzat 26. cikke értelmében haladéktalanul írásba kellett volna foglalni, és a felperesnek – akinek az említett listára való jelentkezését elutasították – a személyi aktájához kellett volna csatolni. Ugyanakkor a bírói indokolásból kitűnik, hogy ezt a megoldást az a tény magyarázza, hogy a felperesnek nem volt lehetősége arra, hogy a főigazgató képviselőjének nyilatkozataival szemben az előléptetési bizottság előtt észrevételeit előadja, következésképpen megsértették a védelemhez való jogát.</P></NOTE> ismereteim szerint nincs jele a személyzeti szabályzat 26. cikke olyan értelmezésének, amely szerint valamely kifogásolható tény csak abban az esetben képezheti a tisztviselő jogállására és előmenetelére vonatkozó határozat alapját, amennyiben előzetesen írásban az <QUOT.START ID="QS0022" REF.END="QE0022" CODE="201E"/>iratok<QUOT.END ID="QE0022" REF.START="QS0022" CODE="201D"/> közé bekerült.</TXT></NP><NP><NO.P>38.</NO.P><TXT>Hacsak nem értelmezem félre e rendelkezést, osztom a Bizottság álláspontját annyiban, hogy a személyzeti szabályzat 26. cikkének (2) bekezdése feltételezi az ugyanezen cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti <QUOT.START ID="QS0023" REF.END="QE0023" CODE="201E"/>iratok<QUOT.END ID="QE0023" REF.START="QS0023" CODE="201D"/> létét, de nem ír elő ilyen <QUOT.START ID="QS0024" REF.END="QE0024" CODE="201E"/>iratok<QUOT.END ID="QE0024" REF.START="QS0024" CODE="201D"/> létrehozatalára irányuló kötelezettséget.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B –</NO.P><TXT>A védelemhez való jog tiszteletben tartása alapelvének hatálya</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>39.</NO.P><TXT>Ha a személyzeti szabályzat 26. cikke nem teszi kötelezővé, akkor meg kell vizsgálni, hogy e rendelkezésnek a védelemhez való jog tiszteletben tartása alapelvének fényében történő értelmezése vagy maga az alapelv nem követeli-e meg, hogy valamely tény csak akkor képezheti a tisztviselőt értékelő jelentésben szereplő, őt hátrányosan érintő értékelés alapját, ha előzetesen írásban bekerült az <QUOT.START ID="QS0025" REF.END="QE0025" CODE="201E"/>iratok<QUOT.END ID="QE0025" REF.START="QS0025" CODE="201D"/> közé, de legalább a tisztviselő az értékelési időszak folyamán ésszerű határidőn belül tudomására hozott, írásbeli figyelmeztetésben részesült.</TXT></NP><NP><NO.P>40.</NO.P><TXT>Az elsőfokú bíróság ugyanis a személyi akta szabályát a védelemhez való jog tiszteletben tartása alapelvének szélesebb összefüggésében értelmezi (lásd a megtámadott ítélet 79. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>41.</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat ténylegesen megállapítja, hogy <QUOT.START ID="QS0026" REF.END="QE0026" CODE="201E"/>a közösségi jog alapelvei közé tartozik a védelemhez való jog minden olyan eljárásban történő tiszteletben tartása, amely valamely személlyel szemben indult, és e személyre nézve hátrányos intézkedéshez vezethet<QUOT.END ID="QE0026" REF.START="QS0026" CODE="201D"/>.<NOTE NOTE.ID="E0051" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd például a <REF.DOC.ECR NO.CASE="C-301/87" YEAR="1990" EDITION="GEN" PAGE.ECR="I-307">C-301/87. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19900214">1990. február 14-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1990., I-307. o.) 29. pontját</REF.DOC.ECR>; a <REF.DOC.ECR NO.CASE="C-135/92" YEAR="1994" EDITION="GEN" PAGE.ECR="I-2885">C-135/92. sz., Fiskano kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19940629">1994. június 29-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1994., I-2885. o.) 39. pontját</REF.DOC.ECR>; az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-260/94" YEAR="1997" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-997">T-260/94. sz., Air Inter kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19970619">1997. június 19-én</DATE> hozott ítéletének (EBHT 1997., II-997. o.) 59. pontját</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-277/03" YEAR="2005" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-243">T-277/03. sz., Vlachaki kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20050308">2005. március 8-án</DATE> hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-57. o. és II-243. o.) 64. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> Ezen alapelv egyaránt<?PAGE NO="I-10926"?> irányadó a dömpingellenes eljárásokban,<NOTE NOTE.ID="E0052" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd például a <REF.DOC.ECR NO.CASE="C-49/88" YEAR="1991" EDITION="GEN" PAGE.ECR="I-3187">C-49/88. sz, Al-Jubail Fertilizer kontra Tanács ügyben <DATE ISO="19910627">1991. június 27-én</DATE> hozott ítéletet (EBHT 1991, I-3187. o.)</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR NO.CASE="C-458/98 P" YEAR="2000" EDITION="GEN" PAGE.ECR="I-8147">C-458/98. sz., Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ügyben <DATE ISO="20001003">2000. október 3-án</DATE> hozott ítéletet (EBHT 2000., I-8147. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> a versenyfelügyeleti eljárásokban,<NOTE NOTE.ID="E0053" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a <REF.DOC.ECR NO.CASE="85/76" YEAR="1979" EDITION="GEN" PAGE.ECR="461">C-85/76. sz., Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19790213">1979. február 13-án</DATE> hozott ítéletet (EBHT 1979., 461. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> az állami támogatások tárgyában,<NOTE NOTE.ID="E0054" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a <REF.DOC.ECR NO.CASE="234/84" YEAR="1986" EDITION="GEN" PAGE.ECR="2263">234/84. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19860710">1986. július 10-én</DATE> hozott ítéletet [EBHT 1986., 2263. o.]</REF.DOC.ECR> és a fent hivatkozott Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet.</P></NOTE> és természetesen a közszolgálati jog tárgykörében is.<NOTE NOTE.ID="E0055" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-237/00" YEAR="2002" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-163">T-237/00. sz., Reynolds kontra Parlament ügyben <DATE ISO="20020123">2002. január 23-án</DATE> hozott ítéletét (EBHT 2002., II-163. o.)</REF.DOC.ECR> és a fent hivatkozott Vlachaki kontra Bizottság ügyben hozott ítéletét</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>42.</NO.P><TXT>Mint a jog valamennyi általános alapelve, ezen elvnek is az a feladata, hogy áthidalja a védelemhez való jogot biztosító jogszabályi rendelkezések hiányát, illetve, hogy erre vonatkozóan joghézagpótló szerepet töltsön be, hiszen <QUOT.START ID="QS0027" REF.END="QE0027" CODE="201E"/>ezt a jogot még a szóban forgó eljárásra vonatkozó szabályozás teljes hiánya esetén is biztosítani kell<QUOT.END ID="QE0027" REF.START="QS0027" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0056" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A fent hivatkozott Belgium kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 27. pontja és a fent hivatkozott Air Inter kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 59. pontja.</P></NOTE>, sőt <QUOT.START ID="QS0028" REF.END="QE0028" CODE="201E"/>még különleges szabályozás hiánya esetén is<QUOT.END ID="QE0028" REF.START="QS0028" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0057" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A fent hivatkozott Vlachaki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 64. pontja. Illetve <QUOT.START ID="QS0029" REF.END="QE0029" CODE="201E"/>még a szóban forgó eljárásra vonatkozó szabályozás által e célból előírt kifejezett rendelkezés hiányában is<QUOT.END ID="QE0029" REF.START="QS0029" CODE="201D"/> (a fent hivatkozott Reynolds kontra Parlament ügyben hozott ítélet 87. pontja).</P></NOTE>. Ilyenformán a védelemhez való jog védelme érdekében lehetőség van a jogszabályi rendelkezéseknél szigorúbb eljárási előírások alkalmazására.</TXT></NP><NP><NO.P>43.</NO.P><TXT>Annál is inkább így van, hiszen – miként az értékelési kötelezettséggel terhelt értékelők esetében az alkalmazottakat érintő határozatok kapcsán – a jogi aktus kibocsátója széles mérlegelési jogkört élvez, melynek végrehajtása csak szűk ellenőrzés alá esik.<NOTE NOTE.ID="E0058" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd ebben az értelemben a <REF.DOC.ECR NO.CASE="207/81" YEAR="1983" EDITION="GEN" PAGE.ECR="1359">207/81. sz., Ditterich kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19830505">1983. május 5-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1983., 1359. o.) 13. pontját</REF.DOC.ECR> és az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-278/01" YEAR="2003" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-665">T-278/01. sz., Den Hamer kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20030507">2003. május 7-én</DATE> hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2003., I-A-139. o. és II-665. o.) 58. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> Ilyen esetben ugyanis a közösségi bíró megerősíti az alaki és eljárási előírásokat a kibocsátott jogi aktussal szemben. Miként az elsőfokú bíróság megállapította <QUOT.START ID="QS0030" REF.END="QE0030" CODE="201E"/>abban az esetben, ha az adminisztráció ilyen mérlegelési jogkörrel rendelkezik, a közösségi jogrend által biztosított biztosítékok tiszteletben tartása […] annál inkább alapvető fontosságúvá válik. E biztosítékok közé tartozik, többek között […] az érdekelt azon joga, hogy kifejthesse az álláspontját, illetve a megfelelően megindokolt határozathoz való jog<QUOT.END ID="QE0030" REF.START="QS0030" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0059" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-23/91" YEAR="1992" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-2377">T-23/91. sz., Maurissen kontra Számvevőszék ügyben <DATE ISO="19921021">1992. október 21-én</DATE> hozott ítéletének (EBHT 1992., II-2377. o.) 41. pontját</REF.DOC.ECR>, amely a tisztviselő előléptetési eljárása esetén az eredetileg a közös vámtarifa sajátos környezetében alkalmazott megoldáshoz nyúlik vissza (lásd a <REF.DOC.ECR NO.CASE="C-269/90" YEAR="1991" EDITION="GEN" PAGE.ECR="I-5469">C-269/90. sz., Technische Universität München ügyben <DATE ISO="19911121">1991. november 21-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 1991., I-5469. o.] 14. pontját</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>44.</NO.P><TXT>Általános jelleggel kimondható, hogy ebbe az elvbe <QUOT.START ID="QS0031" REF.END="QE0031" CODE="201E"/>az is beletartozik, hogy minden olyan személynek - akire vonatkozóan sérelmet okozó határozatot hozhatnak - lehetőséget kell biztosítani, hogy az említett határozat alapjául szolgáló, ellene felhozott tényekkel kapcsolatos álláspontját ténylegesen kifejthesse<QUOT.END ID="QE0031" REF.START="QS0031" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0060" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd például a fent hivatkozott Reynolds kontra Parlament ügyben hozott ítélet 101. pontját és a fent hivatkozott Vlachaki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 64. pontját; kissé különböző, de lényegében hasonló megfogalmazás található a <REF.DOC.ECR NO.CASE="C-462/98 P" YEAR="2000" EDITION="GEN" PAGE.ECR="I-7183">C-462/98. sz., Mediocurso kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20001221">2000. december 21-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2000., I-7183. o.) 36. pontjában</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>45.</NO.P><TXT>Ehhez szükség van-e arra, miként azt az Elsőfokú Bíróság véli, hogy az értékelő<?PAGE NO="I-10927"?> jelentés alapjául szolgáló, az érdekelt ellen felhozott ténybeli elemeket bekövetkezésüktől kezdve, ésszerű határidőn belül írásba foglalják és közöljék az értékelt tisztviselővel?</TXT></NP><NP><NO.P>46.</NO.P><TXT>A fellebbező úgy látja, ennek az álláspontnak az elfogadása a védelemhez való jog tiszteletben tartása alapelve hatályának a téves megítéléséhez vezet. Szerinte a védelemhez való jog kizárólag azon eljáráson belül érvényesül, amely a sérelmet okozó jogi aktus elfogadásához vezethet; egyúttal nem teremt a jogi aktus kibocsátója számára arra vonatkozó kötelezettséget, hogy ilyen eljárás indulásakor írásbeli értesítést küldjön az érintett személy részére.</TXT></NP><NP><NO.P>47.</NO.P><TXT>E jogalap számomra megalapozottnak tűnik. Ami a védelemhez való jog tiszteletben tartása szempontjából jelentőséggel bír, az igazából az, hogy az érdekelt az ellene felhozott tényekkel kapcsolatos álláspontját <QUOT.START ID="QS0032" REF.END="QE0032" CODE="201E"/><HT TYPE="ITALIC">hatékonyan</HT><QUOT.END ID="QE0032" REF.START="QS0032" CODE="201D"/> kifejthesse. Másként fogalmazva, szükséges, és egyben elegendő, hogy az érdekelt észrevételeit akkor fejthesse ki, amikor azok a védelemhez való jogát szolgálják, azaz, amikor még alkalmasak arra, hogy módosítsák a jogi aktus kibocsátójának értékelését, ezáltal hatással legyenek az általa meghozandó jogi aktus kedvezőtlen tartalmára.</TXT></NP><NP><NO.P>48.</NO.P><TXT>Márpedig az egész értékelési eljárás kontradiktórius jellegű az értékelt tisztviselő védelemhez való jogának biztosítása végett. Az értékelt tisztviselő több szakaszban fejtheti ki az álláspontját, mielőtt az értékelő jelentés véglegessé válnék. Idézzük csak fel,<NOTE NOTE.ID="E0061" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a jelen indítvány 7. pontját.</P></NOTE> hogy az eljárás a tisztviselő és az értékelő közötti párbeszéddel kezdődik, és amenynyiben a tisztviselő nincs megelégedve az értékelő által készített jelentéssel, akkor megbeszélést kezdeményezhet az ellenjegyzővel, aki módosíthatja a jelentést; végezetül, ha a tisztviselő elégedetlen az ellenjegyző határozatával, indokolt kérelemmel fordulhat az értékelési vegyes bizottsághoz, aki véleményt nyilvánít, amely vélemény alapján a feljebbviteli értékelő véglegesíti az értékelő jelentést. Végezetül tény, hogy jelen esetben az ellenjegyző a J. De Bryvel folytatott párbeszéd eredményeként módosította az értékelő bizonyos szöveges megjegyzéseit.</TXT></NP><NP><NO.P>49.</NO.P><TXT>Ennek megfelelően, az ítélkezési gyakorlat a védelemhez való jog tiszteletben tartását - amelyet akként kell érteni, hogy az érdekeit érzékenyen érintő határozat címzettje álláspontját hatékonyan kifejtheti - amúgy is csak az ilyen határozat meghozatalára vezető eljárás <HT TYPE="ITALIC">megindítása után</HT> írja elő. Ezt előrevetítette az a már használt megfogalmazás, amely szerint a védelemhez való jogot <QUOT.START ID="QS0033" REF.END="QE0033" CODE="201E"/><HT TYPE="ITALIC">minden</HT> olyan eljárásban tiszteletben kell tartani, amely valamely személlyel szemben indult, és e személyre nézve hátrányos intézkedéshez vezethet<QUOT.END ID="QE0033" REF.START="QS0033" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0062" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Kiemelés tőlem (lásd a jelen indítvány 41. pontjában idézett hivatkozást).</P></NOTE>. Konkrétabban, a Bíróság emlékeztetett arra, hogy a dömpingellenes eljárások során, az érdekelt vállalkozások számára biztosítani kell a lehetőséget<?PAGE NO="I-10928"?> álláspontjuk kifejtésére a <QUOT.START ID="QS0034" REF.END="QE0034" CODE="201E"/>közigazgatási eljárás <HT TYPE="ITALIC">során</HT><QUOT.END ID="QE0034" REF.START="QS0034" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0063" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A fent hivatkozott Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ügyben hozott ítélet 99. pontja.</P></NOTE>. Hasonlóképpen, a Számvevőszék jelentése kapcsán - amely valamely személyre nézve kedvezőtlen értékítéletet is tartalmazhat - a Bíróság meghatározta, hogy a kontradiktórius eljárás alapelvéből következően a név szerint érintett személynek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy álláspontját kifejthesse az őt érintő, e jelentésbe <QUOT.START ID="QS0035" REF.END="QE0035" CODE="201E"/>beillesztendő<QUOT.END ID="QE0035" REF.START="QS0035" CODE="201D"/> szövegrészekről, e jelentés <QUOT.START ID="QS0036" REF.END="QE0036" CODE="201E"/>végleges meghozatala<QUOT.END ID="QE0036" REF.START="QS0036" CODE="201D"/> előtt.<NOTE NOTE.ID="E0064" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A <REF.DOC.ECR NO.CASE="C-315/99" YEAR="2001" EDITION="GEN" PAGE.ECR="I-5281">C-315/99. sz., Ismeri Europa kontra Számvevőszék ügyben <DATE ISO="20010710">2001. július 10-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 2001., I-5281. o.) 29. és 30. pontja</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> A Bíróság kimondta azt is, hogy a versenyfelügyeleti eljárások során, a kontradiktórius eljárás tiszteletben tartása - mint a védelemhez való jog lényegi eleme - csak a vizsgált vállalkozás kifogásközlésétől, és nem az előzetes vizsgálat szakaszától jön számításba.<NOTE NOTE.ID="E0065" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a <REF.DOC.ECR NO.CASE="46/87" YEAR="1989" EDITION="GEN" PAGE.ECR="2859">46/87. sz., Hoechst kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19890921">1989. szeptember 21-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1989., 2859. o.) 15. és 16. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> Végezetül és főként, maga az Elsőfokú Bíróság is elutasította az értékelő jelentés elfogadását eredményező határozattal szemben felhívott, a védelemhez való jog megsértéséra alapított jogalapot, mivel a felperest a fellebbviteli értékelő meghallgatta, az értékelési vegyes bizottsághoz fordulhatott, és terjedelmes észrevételeket adtak át neki.<NOTE NOTE.ID="E0066" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a fent hivatkozott Den Hamer-ügyben hozott ítélet 73. pontját.</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>50.</NO.P><TXT>Csak kivételesen fordul elő, hogy a tisztviselő egyetlen eszköze a hivatali státuszára és szakmai előmenetelére kihatással bíró határozatban ellene felhozott tényekre vonatkozó álláspontjának tényleges kifejtésére, feltételezi, hogy e tények előzetesen bekerültek egy <QUOT.START ID="QS0037" REF.END="QE0037" CODE="201E"/>iratba<QUOT.END ID="QE0037" REF.START="QS0037" CODE="201D"/>, amelyet előzetesen közölni kellett volna vele a kifogásolt ténytől számítva ésszerű határidőn belül. Szükséges olyan eljárás folyamatban léte, amely sérelmet okozó határozat elfogadásához vezethet, és amely más módon nem teszi lehetővé az e tényekre vonatkozó tényleges nyilatkozat tételét.<NOTE NOTE.ID="E0067" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a fenti 14. lábjegyzetet.</P></NOTE> Márpedig az imént mutattam be, hogy jelen esetben nem erről van szó.</TXT></NP><NP><NO.P>51.</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság ugyanakkor azt állítja, hogy az értékelt tisztviselő az értékelő eljárás folyamán egyedül a tulajdonképpeni értékítéletekkel szemben fejthette ki az álláspontját, azaz a szöveges megjegyzésekkel és az értékeléssel mint számokban kifejezett megjegyzésekkel kapcsolatban, míg ezen értékítéletek alapjául szolgáló ténybeli elemekkel szemben nem (lásd a megtámadott ítélet 82. és 83. pontját). Másképpen fogalmazva, J. De Bry nem tudta magát megvédeni a pontatlanságára vonatkozó kifogásokkal szemben, amelyek elhomályosítják azt a dicsérő megítélést, miszerint mindig rendelkezésre áll munkájának – hét közben vagy akár hétvégén is, túlórázással történő – befejezésére.</TXT></NP><NP><NO.P>52.</NO.P><TXT>Beismerem, hogy nem teljesen értem, miért bír jelentőséggel ez a megkülönböztetés a védelemhez való jog tiszteletben tartása tekintetében. A rendes munkaidő be nem tartásával kapcsolatos kifogás megállapítható: vagy megtörtént, vagy nem; ez nem<?PAGE NO="I-10929"?> vitatható. Ami a pontatlanság esetleges igazolását illeti – amivel J. De Bry előhozakodhatna a kedvezőtlen megítélés elkerülése érdekében – a védelemhez való jogának tényleges érvényesüléséhez elegendő, ha az igazolást az értékelési eljárás során terjeszti elő.</TXT></NP><NP><NO.P>53.</NO.P><TXT>Valójában, mint ahogy arra a Bizottság helyesen hivatkozik, ha az értékelőt az a kötelezettség terhelné, hogy az értékelt tisztviselőt írásban értesítse minden, az értékelő jelentésben ellene felhozott tényről annak bekövetkezésétől számított ésszerű határidőn belül, gyökeresen átalakítaná magát a meghallgatáshoz való jogot. A meghallgatáshoz való jog nem lenne többé a védelemhez való jog megjelenési formája, hanem átalakulna értesítéshez való joggá. Az ilyen jog szerepe nem az lenne, hogy lehetőséget biztosítson az érintett személynek arra, hogy az említett határozat alapjául szolgáló, ellene felhozott tényekkel kapcsolatos álláspontját ténylegesen kifejtse; e jog lehetővé tenné e személynek, hogy úgy járjon el, hogy az ilyen döntés feltételei ne teljesüljenek. A védelemhez való jog tiszteletben tartásának keretén belüli meghallgatáshoz való jog mint eljárási biztosíték ilyen túllépésének a jóváhagyása egyébként nem tűnik ki a megtámadott ítélet indokolásából. Az Elsőfokú Bíróság ugyanis az ítéletének 86. pontjában kimondja, egyedül a felpereshez kellő időben eljuttatott, pontatlanságot megállapító írásbeli értesítés teszi lehetővé a számára érdekei tényleges védelmét akár úgy, hogy vitatja e kifogást, vagy úgy, hogy javít a feladatai teljesítése során tanúsított magatartásán. Márpedig, ahogy fent említettem, e kifogás vitatására tényleges módon az értékelési eljárás során is sor kerülhet. A feladatok teljesítése során tanúsított magatartás javítása olyan cél, amely kívül esik a védelemhez való jog tiszteletben tartásának hatályán.</TXT></NP><NP><NO.P>54.</NO.P><TXT>Voltaképpen hasonló célt szolgál maga az értékelő jelentés is. Miként maga az Elsőfokú Bíróság is elismerte, az értékelő jelentésben található megjegyzések <QUOT.START ID="QS0038" REF.END="QE0038" CODE="201E"/>segíthetnek a tisztviselő számára, hogy javítson - szükség esetén - az érdemein, amelyek óhatatlanul meghatározzák a hivatali előmenetelét<QUOT.END ID="QE0038" REF.START="QS0038" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0068" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-86/04" YEAR="2005" EDITION="GEN">T-86/04. sz., Sundholm kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20050420">2005. április 20-án</DATE> hozott ítéletének (az EBHT-ban nem tették közzé) 32. pontja</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>55.</NO.P><TXT>Az az érv, amely szerint a J. De Bry pontatlanságára vonatkozó írásbeli értesítési kötelezettséget jelen esetben megerősíti az a tény, hogy a rendes munkaidő be nem tartását nem tüntették fel kedvezőtlen módon a korábbi értékelő jelentésben (lásd a megtámadott ítélet 89. pontját), nem foghat helyt. A megelőző jelentéssel szembeni változás, ha az részletesebb indoklást igényel,<NOTE NOTE.ID="E0069" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd különösen a <REF.DOC.ECR NO.CASE="178/86" YEAR="1987" EDITION="GEN" PAGE.ECR="5367">178/86. sz., Turner kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19871216">1987. december 16-án</DATE> hozott ítéletet (EBHT 1987., 5367. o.)</REF.DOC.ECR> és az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-1/91" YEAR="1992" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-2145">T-1/91. sz., Della Pietra kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19920716">1992. július 16-án</DATE> hozott ítéletének (EBHT 1992., II-2145. o.) 30. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> nincs kihatással a védelemhez való jog tiszteletben tartása alapelvének hatályára.</TXT></NP><?PAGE NO="I-10930"?><NP><NO.P>56.</NO.P><TXT>Amellett, hogy az érintettnek a magatartásával kapcsolatos minden olyan tényről való, ésszerű határidőn belül történő értesítésére vonatkozó kötelezettséget, amely az értékelő jelentésében kedvezőtlen megítélés feltüntetéséhez vezethet, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának alapelve nem érinti, e kötelezettség nyilvánvaló gyakorlati hátrányokkal jár. Ez a kötelezettség az értékelők részéről az értékelt tisztviselők magatartásának mindennapos, szünet nélküli vizsgálatát eredményezné, egyúttal kötelezné az értékelőket az osztályzatok gyors elkészítésére, és megnehezítené a személyi akták kezelését, ami – megnövekedett méretüknél fogva – gyors használhatatlanná válásukat eredményezné. Végül túlzottan formalizálná a felettesek és az alkalmazottaik közötti viszonyt, ami feszültségek forrása lehetne.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>C –</NO.P><TXT>Az értékelési útmutató hatálya</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>57.</NO.P><TXT>Annak vizsgálata marad hátra, hogy miként azt az Elsőfokú Bíróság állította (lásd a megtámadott ítélet 91. pontját), az értékelési útmutató jelen esetben a védelemhez való jog alapelve tiszteletben tartása alapelvének és/vagy a személyzeti szabályzat 26. cikkének a nyomatékosabb figyelembevételét írja elő a tisztviselő feletteseinek, amikor kötelezi a feletteseket, hogy írásban, kellő időben tüntessenek fel minden olyan tényt, amelyek a tisztviselő terhére róhatók az elkészítendő szakmai előmeneteli jelentésben.</TXT></NP><NP><NO.P>58.</NO.P><TXT>Az igaz, hogy az értékelési útmutató, amelyet a Bizottság 2002. júliusában személyi állománya tagjainak tudomására hozott, belső irányelvnek minősíthető, ami tekinthető irányadó magatartási szabálynak, amit az adminisztráció magára nézve kötelezőnek tart. A Bizottság az egyenlő bánásmód elve megszegésének terhe mellett köteles az értékelési útmutatót tiszteletben tartani, kivéve ha kifejti, mi indította az attól való eltérésre.<NOTE NOTE.ID="E0070" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Miként az a kialakult ítélkezési gyakorlatból kiviláglik. Lásd különösen a <REF.DOC.ECR NO.CASE="148/73" YEAR="1974" EDITION="GEN" PAGE.ECR="81">148/73. sz., Louwage kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19740130">1974. január 30-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1974., 81. o.) 12. pontját</REF.DOC.ECR>; a <REF.DOC.ECR NO.CASE="190/82" YEAR="1983" EDITION="GEN" PAGE.ECR="3981">190/82. sz., Blomefield kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19831201">1983. december 1-jén</DATE> hozott ítélet (EBHT 1983., 3981. o.) 20. pontját</REF.DOC.ECR>; a <REF.DOC.ECR NO.CASE="129/82" YEAR="1984" EDITION="GEN" PAGE.ECR="4127">129/82. sz., Lux kontra Számvevőszék ügyben <DATE ISO="19841213">1984. december 13-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1984., 4127. o.) 20. pontját</REF.DOC.ECR> és az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-165/01" YEAR="2003" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-963">T-165/01. sz., McAuley kontra Tanács ügyben <DATE ISO="20030910">2003. szeptember 10-én</DATE> hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2003., I-A-193. o. és II-963. o.) 44. pontját</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>59.</NO.P><TXT>Azonban az útmutatóban foglalt, az értékelőket terhelő követelményeknek az a felsorolása, amelyeket az Elsőfokú Bíróság ad, számomra nem meggyőző. Számomra túlzásnak tűnik az az értelmezés, amely szerint kötelező írásban feltüntetni minden olyan tényre vonatkozó kifogást, ami az érdekelt magatartását érinti, és e kifogást e tény felmerülésétől számított határidőn belül vele közölni. Kétségtelen, hogy az útmutató külön kiemeli <QUOT.START ID="QS0039" REF.END="QE0039" CODE="201E"/>a rendszeresen és megfelelő időben adott építő jellegű információk közlésének<QUOT.END ID="QE0039" REF.START="QS0039" CODE="201D"/> szükségességét annak elkerülése végett, hogy az értékelés ne érje <QUOT.START ID="QS0040" REF.END="QE0040" CODE="201E"/>meglepetésszerűen az érintettet<QUOT.END ID="QE0040" REF.START="QS0040" CODE="201D"/> (az útmutató 3. fejezete). Az útmutató pontosítja továbbá, hogy ezen információk közlésének <QUOT.START ID="QS0041" REF.END="QE0041" CODE="201E"/>a magatartás meghatározott elemeire kell irányulnia<QUOT.END ID="QE0041" REF.START="QS0041" CODE="201D"/>, és <QUOT.START ID="QS0042" REF.END="QE0042" CODE="201E"/>a munkát követően a lehető<?PAGE NO="I-10931"?> leghamarabb meg kell történnie<QUOT.END ID="QE0042" REF.START="QS0042" CODE="201D"/> (az útmutató 3.2. pontja). Ebből a szempontból igaz, hogy az értékelők kötelesek <QUOT.START ID="QS0043" REF.END="QE0043" CODE="201E"/>munkaanyagokat összegyűjteni […], azokból másolatokat megőrizni, vagy feljegyzéseket készíteni<QUOT.END ID="QE0043" REF.START="QS0043" CODE="201D"/> (az útmutató 3.1. pontja). Azonban helytelen volna ezen előírásokat úgy érteni, mintha azok kötelezővé tennék a magatartást illető minden konkrét tény osztályozását. Az útmutató egyébként meghatározza, hogy az információk közlését <QUOT.START ID="QS0044" REF.END="QE0044" CODE="201E"/>alakszerű vagy <HT TYPE="ITALIC">alakszerűtlen</HT> értékelések, valamint <HT TYPE="ITALIC">egyéni</HT> párbeszéd<QUOT.END ID="QE0044" REF.START="QS0044" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0071" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE> útján kell biztosítani (az útmutató 3. fejezete). Más szóval, a magatartás valamely konkrét tényére vonatkozó kifogás igenis történhet szóbeli értesítés formájában.</TXT></NP><NP><NO.P>60.</NO.P><TXT>Mindenesetre, az értékelési útmutató által előírt ezen követelmények nem értelmezhetők úgy, mint a védelemhez való jog tiszteletben tartásának valamely szigorúbb, különös megjelenése. A védelemhez való jog tiszteletben tartása, mint a meghallgatáshoz való jog, nemcsak az értékelési eljárás során érvényesül, miként azt láttuk, hanem az egész értékelési időszak alatt. Az értesítéshez való jog, legalább szóban, amelyet az értékelési útmutató előír, sokkal inkább a gondos ügyintézés követelménye. Ténylegesen a gondos ügyintézésnek az felel meg, ha a felettesek a lehető leghamarabb értesítik az értékelt tisztviselőket a nekik címzett kifogásokról annak érdekében, hogy javíthassanak a feladataik teljesítése során tanúsított magatartásukon, valamint hogy biztosítsák ennek a megfelelő működését.</TXT></NP><NP><NO.P>61.</NO.P><TXT>Igaz, lehetne akként válaszolni, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartása pontosan <QUOT.START ID="QS0045" REF.END="QE0045" CODE="201E"/>megfelel a gondos ügyintézés követelményeinek<QUOT.END ID="QE0045" REF.START="QS0045" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0072" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a fent hivatkozott Vlachaki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 64. pontját.</P></NOTE>. De ha a védelemhez való jog tiszteletben tartása a gondos ügyintézés elemének tekinthető, úgy e fogalom jóval túllépi azon eljárási biztosíték kereteit. Ez már csak azért is különösen így van, mivel a gondos ügyintézés megköveteli az értékelőktől, hogy a bekövetkezésüktől számított rövid határidőn belül az értékelt tisztviselők tudomására hozzák azon tényeket, amelyek alkalmasak arra, hogy az értékelő jelentésben kedvezőtlen megítélés alapjául szolgáljanak.</TXT></NP><NP><NO.P>62.</NO.P><TXT>A fenti megállapítások összességéből következik, hogy a megtámadott ítélet téves jogalkalmazást tartalmaz annyiban, hogy tévesen ítélte meg a védelemhez való jog tiszteletben tartásának hatályát mind az alapelv, mind a személyzeti szabályzat 26. cikke, mind az értékelési útmutató szempontjából.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="I-10932"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>III –</NO.P><TXT>Végkövetkeztetések</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>63.</NO.P><TXT>A fenti indokok alapján indítványozom, hogy a Bíróság adjon helyt a közösségi jog megsértésére alapított fellebbezésnek, és következésképpen semmisítse meg az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a T-157/04. sz., De Bry kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20050712">2005. július 12-én</DATE> hozott ítéletét.</TXT></NP></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>