–

CT és YO képviseletében A. Feßenbecker Rechtsanwältin,

–

a német kormány képviseletében J. Möller és R. Kanitz, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében J. Hottiaux és J. Vondung, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i 2003/86/EK tanácsi irányelv (HL 2003. L 251., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.) 10. cikke (3) bekezdése a) pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet egyfelől két, Törökországban tartózkodó szír állampolgár, YO és CT, másfelől a Bundesrepublik Deutschland (Németországi Szövetségi Köztársaság) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya, hogy ez utóbbi elutasította a felperesek kérelmét a Németországban menekültként elismert fiukkal való családegyesítési célú tartózkodási engedély kiadása iránt.

Jogi háttér

Az uniós jog

3

A 2003/86 irányelv (2) és (8) preambulumbekezdése értelmében:

4

Ezen irányelv 1. cikkének szövege a következő:

5

Az említett irányelv 2. cikkének f) pontja szerint:

6

Ugyanezen irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

7

A 2003/86 irányelv 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

8

Ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a tagállamok előírhatják a családegyesítés iránti kérelmet benyújtó személy számára, hogy szolgáltasson bizonyítékot arra nézve, hogy a családegyesítő rendelkezik olyan szálláshellyel, betegségbiztosítással és forrásokkal, amelyek megfelelnek az e rendelkezésben felsorolt követelményeknek.

9

Az említett irányelv 10. cikkének (3) bekezdése rögzíti a következőket:

10

Ugyanezen irányelv 12. cikkének (1) bekezdése értelmében:

11

A 2003/86 irányelv 16. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövege a következő:

A német jog

12

A 2004. évi Gesetz über den Aufenthalt, die Erwerbstätigkeit und die Integration von Ausländern im Bundesgebiet (a külföldiek szövetségi területen való tartózkodásáról, munkavállalásáról és integrációjáról szóló törvény) 2008. február 25‑én közzétett (BGBl. 2008. I, 162. o.), a 2024. május 8‑i törvénnyel (BGB1. I, 152. sz.) módosított változata (a továbbiakban: AufenthG) 6. §‑ának (3) bekezdése kimondja:

13

Az AufenthG „Humanitárius okokból való tartózkodás” című 25. §‑ának (2) bekezdése a következőket mondja ki:

14

Az AufenthG 36. §‑a, amelynek címe „A szülők és más családtagok családegyesítése”, a következőképpen rendelkezik:

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

15

Az alapeljárás felpereseinek fia, aki 1999. január 31‑én született, 2015. augusztus 6‑án, 16 évesen utazott be Németországba. Gyámja által képviselve 2016. június 3‑án – 17 éves korában – menedékjog iránti kérelmet nyújtott be. 2017. május 15‑i határozatával a Bundesamt für Migration und Flüchtlinge (szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatal, Németország) menekültként elismerte. Ekkor 18 éves és három hónapos volt.

16

Az alapeljárás felperesei arra hivatkoznak, hogy először azért nem nyújtottak be a fiukkal való családegyesítés iránti kérelmet, mert a menekültügyi eljárás során és a menekült jogállás elismerését követően gyermeküket a gyámja, az ügyvédje, valamint különböző idegenrendészeti hatóságok és egy menekültügyi szervezet többször is arról tájékoztatták, hogy a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország) ítélkezési gyakorlatának megfelelően a szülőknek az AufenthG 36. §‑ának (1) bekezdése alapján a menekültként elismert gyermekükkel való családegyesítéshez való joga a gyermek nagykorúvá válásával megszűnik (Bundesverwaltungsgericht [szövetségi közigazgatási bíróság], 2013. április 18‑i ítélet – 10 C 9/12 – BVerwG:2013:180413U10C9.12.0, 17. és azt követő pontok).

17

A Bíróság 2018. április 12‑i A és S ítéletében (C‑550/16, a továbbiakban: A és S ítélet, EU:C:2018:248) kimondta, hogy a 2003/86 irányelv 2. cikkének bevezető fordulatát és f) pontját ezen irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében a „kiskorú” fogalma alá tartozik az olyan, harmadik ország állampolgárságával rendelkező vagy hontalan személy, aki 18. életévét még nem töltötte be abban az időpontban, amikor a tagállam területére érkezett, és a menedékjog iránti kérelmét ezen államban benyújtotta, de aki a menekültügyi eljárás során nagykorúvá válik, és ezt követően menekült jogállásban részesül. A Bíróság ezen ítélet 61. pontjában pontosította, hogy ilyen helyzetben az e 10. cikk (3) bekezdésének a) pontja alapján benyújtott családegyesítés iránti kérelmet „észszerű határidőn” belül, azaz főszabály szerint az attól az időponttól számított három hónapon belül be kell nyújtani, amikor az érintett „kiskorút” „menekültként” elismerték.

18

Az alapeljárás felpereseinek fia az ezen ítéletről való tudomásszerzést követően 2018. április 24‑i levelében családegyesítés célú tartózkodási engedély kiállítását kérte a szülei számára a nemzeti idegenrendészeti hatóságtól, Németország törökországi nagykövetségétől és Németország isztambuli (Törökország) főkonzulátusától. Ezen felül elővigyázatosságból igazolási kérelmet is benyújtott az A és S ítélet alapján a családegyesítés iránti kérelem benyújtására főszabály szerint nyitva álló három hónapos határidőre vonatkozóan.

19

Az alapeljárás felperesei a maguk részéről 2018. július 11‑i levelükben kérelmezték a Németország ankarai (Törökország) nagykövetségénél és isztambuli főkonzulátusánál a családegyesítési célú vízum kiadását. 2018. november 20‑án személyesen megjelentek Németország isztambuli főkonzulátusán, hogy ott benyújtsák a kérelmüket.

20

2019. április 10‑i határozataival e főkonzulátus e kérelmeket elutasította, azzal az indokkal, hogy a menekült szüleinek családegyesítési joga csak a menekült nagykorúvá válásáig áll fenn, és hogy a szülők a kérelmüket egyébként sem nyújtották be a fiuk menekültkénti elismerését követő lehető legrövidebb időn belül.

21

2019. augusztus 14‑én az alapeljárás felperesei keresetet indítottak e határozatokkal szemben a Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság, Németország) előtt, amely azt 2021. március 30‑i ítéletével elutasította. E bíróság megállapította, hogy a szülők AufenthG 36. §‑ának (1) bekezdése szerinti családegyesítési jogának feltétele, hogy gyermekük a közigazgatási határozat vagy az ügy érdemében hozott bírósági határozat meghozatalának időpontjában kiskorú legyen. Az említett bíróság szerint ez a nemzeti rendelkezés az uniós joggal összhangban történő értelmezés keretében nem értelmezhető másként. Ezenkívül az alapeljárás felperesei a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján sem lehettek jogosultak a fiukkal való családegyesítésre, mivel kérelmüket nem nyújtották be a Bíróság által az A és S ítéletben főszabályként meghatározott három hónapos határidőn belül. Semmi nem indokolja a határidő meghosszabbítását vagy e határidő kezdő időpontjának elhalasztását. Ugyanezen bíróság hozzátette egyrészt, hogy a jelen ügyben nincs helye in integrum restitutio vagy vis maior miatti „belenyugvásnak”, másrészt pedig, hogy az a fél, aki szándékosan nem jár el kellő időben, azért, mert úgy véli, hogy kérelme vagy keresete sikertelen lenne, nem hivatkozhat elfogadható akadályoztatási okra.

22

Az alapeljárás felperesei fellebbezést nyújtottak be ezen ítélettel szemben az Oberverwaltungsgericht Berlin‑Brandenburghoz (berlin‑brandenburgi közigazgatási felsőbíróság, Németország), amely a kérdést előterjesztő bíróság.

23

E bíróság az alapeljárás felpereseinek érvei nyomán megállapítja, hogy az A és S ítéletből eredő három hónapos határidő be nem tartása nem róható fel nekik, mivel ezen ítélet kihirdetése előtt észszerűen nem számíthattak arra, hogy a családegyesítés iránti kérelem sikeres lesz. Akkor ugyanis a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) ítélkezési gyakorlatára, valamint a német hatóságok ebből következő és az alapeljárás felperesei által ismert határozathozatali gyakorlatára tekintettel a kérelem sikerességére semmilyen valós lehetőség nem volt. Ezenkívül a menekültnek és szüleinek az említett ítélet kihirdetése előtt e három hónapos határidő létezéséről sem lehetett tudomása.

24

Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy ez a határidő nem alkalmazható kiigazítás nélkül az alapeljárás felpereseinek helyzetéhez hasonló helyzetekben. A kérdést előterjesztő bíróság ennélfogva arra keresi a választ, hogy ilyen körülmények között e határidő tekintetében a menekült jogállás családegyesítő kiskorú általi megszerzésének időpontjától eltérő kezdő időpont – mint például az A és S ítélet kihirdetésének időpontja, azaz 2018. április 12. – megállapításának van‑e helye, vagy alkalmazható‑e hosszabb határidő. Mivel ennek következtében e bíróság úgy véli, hogy több megoldás is elképzelhető, álláspontja szerint e tekintetben a Bíróság részéről pontosításra van szükség.

25

E körülmények között az Oberverwaltungsgericht Berlin‑Brandenburg (berlin‑brandenburgi közigazgatási felsőbíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

A kérdésekről

26

A kérdést előterjesztő bíróság két kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, lényegében arra vár választ, hogy a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy amennyiben a valamely tagállam területére „kísérő nélküli kiskorúként” belépő harmadik országbeli állampolgár a nemzetközi védelem iránti kérelmének vizsgálatára irányuló eljárás során nagykorúvá vált, és az A és S ítélet kihirdetését megelőző időpontban ismerték el menekült jogállását, a szülők családegyesítés iránti kérelmét főszabály szerint az érintett kiskorú „menekültként” történő elismerésétől számított három hónapon belül kell benyújtani, az ezen ítéletben foglaltaknak megfelelően, olyan esetben is, ha az említett ítélet kihirdetését megelőzően az érintett tagállam legfelső szinten eljáró bíróságainak ítélkezési gyakorlatára, valamint az illetékes nemzeti hatóságok határozathozatali gyakorlatára tekintettel a nagykorúvá vált menekült esetében az ilyen kérelem sikerességének semmilyen valós lehetősége nem volt.

27

Amint az a 2003/86 irányelv 1. cikkéből kitűnik, az irányelv célja a családegyesítési jognak a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó harmadik országok állampolgárai által történő gyakorlása feltételeinek meghatározása.

28

E tekintetben – amint azt ezen irányelv (8) preambulumbekezdése kimondja – az irányelv előnyösebb feltételeket állapít meg a menekültek számára e családegyesítési jog gyakorlására, mivel az ő helyzetükre különös figyelmet kell fordítani a tekintetben, hogy milyen okok miatt kellett országukat elhagyniuk, és milyen okok akadályozták meg azt, hogy ott rendes családi életet éljenek.

29

Ezen előnyösebb feltételek egyike a menekült elsőfokú egyenes ági felmenőivel való családegyesítéssel kapcsolatos. Ugyanis, amint azt a Bíróság már megállapította, míg a 2003/86 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében az ilyen családegyesítés főszabály szerint az egyes tagállamok mérlegelésének tárgyát képezi, és annak többek között az a feltétele, hogy az elsőfokú egyenes ági felmenők a családegyesítő eltartottjai legyenek, és a származás szerinti országban ne részesüljenek a szükséges családi támogatásban, ezen irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja e főszabály alóli kivételként a kísérő nélküli kiskorúak tekintetében előírja az ilyen családegyesítéshez való jogot, amely tekintetében a tagállamok nem rendelkeznek mérlegelési mozgástérrel, és amelyre nem vonatkoznak az ezen 4. cikk (2) bekezdésének a) pontjában előírt feltételek. Így az említett 10. cikk (3) bekezdésének a) pontja a tagállamok részére pontos, pozitív kötelezettségeket ír elő, amelyeknek világosan meghatározott alanyi jog felel meg, és kifejezetten arra irányul, hogy fokozott védelmet biztosítson azon menekültek számára, akik „kísérő nélküli kiskorúnak” minősülnek (lásd ebben az értelemben: 2024. január 30‑i Landeshauptmann von Wien [Kiskorú menekülttel való családegyesítés] ítélet, C‑560/20, EU:C:2024:96, 33. és 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Ezzel kapcsolatban az A és S ítélet 64. pontjában a Bíróság már kimondta, hogy a 2003/86 irányelv 2. cikkének bevezető fordulatát és f) pontját, amely a „kísérő nélküli kiskorú” fogalmát határozza meg, ezen irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében „kiskorúnak” kell minősíteni az olyan, harmadik ország állampolgárságával rendelkező vagy hontalan személyt, aki 18. életévét még nem töltötte be abban az időpontban, amikor a tagállam területére érkezett és a menedékjog iránti kérelmét ezen államban benyújtotta, de aki a menekültügyi eljárás során nagykorúvá válik, és ezt követően menekült jogállásban részesül.

31

Ugyanis a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontjában előírt családegyesítési jognak az attól való függővé tétele, hogy az illetékes hatóság mikor fogadja el formálisan az érintett személy menekülti jogállását elismerő határozatot, és így attól való függővé tétele, hogy e hatóság a nemzetközi védelem iránti kérelmet milyen gyorsasággal intézi, veszélyeztetné e rendelkezés hatékony érvényesülését, és ellentétes lenne nemcsak ezen irányelv céljával, amely a családegyesítés elősegítésében és a menekültek – többek között a kísérő nélküli kiskorúak – számára e tekintetben nyújtott különleges védelemben áll, hanem az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság elvével is (A és S ítélet, 55. pont).

32

Azon határidőt illetően, amelyen belül a kiskorú családegyesítővel való családegyesítés iránti kérelmet be kell nyújtani, meg kell állapítani, hogy a 2003/86 irányelv nem határozza meg kifejezetten, hogy a kiskorú menekült mely időpontig kérheti az irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontjában foglalt családegyesítési jog megállapítását.

33

Ebben az összefüggésben a Bíróság az A és S ítélet 61. pontjában megállapította, hogy mivel a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontjával ellentétes lenne, ha egy olyan menekült, aki a menedékjog iránti kérelme időpontjában „kísérő nélküli kiskorúnak” minősült, de az e kérelemre vonatkozó eljárás során nagykorúvá vált, „időkorlát nélkül” hivatkozhatna az e rendelkezés által biztosított előnyre a családegyesítés elérése érdekében, az erre irányuló kérelmét észszerű határidőn belül kell előterjeszteni. A Bíróság megállapította azt is, hogy az ilyen észszerű határidő meghatározásához az ezen irányelv 12. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében foglalt hasonló szövegben az uniós jogalkotó által alkalmazott megoldás útmutatást nyújt, így meg kell állapítani, hogy az említett irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontján alapuló családegyesítés iránti kérelmet az ilyen helyzetben főszabály szerint három hónapos határidőn belül kell benyújtani azon időponttól kezdődően, amelyben az érintett kiskorút „menekültként” elismerték.

34

Ezen ítéletből tehát az következik, egyrészt, hogy ilyen helyzetben a családegyesítés iránti kérelmet „észszerű határidőn” belül kell benyújtani, és e határidő kezdő időpontja az az időpont, amikor az érintett kiskorú menekült jogállását elismerték. Másrészt az említett három hónapos határidő „útmutatást nyújt” ezen észszerű jelleg meghatározásához, ekként az ilyen kérelmet „főszabály szerint” e három hónapos határidőn belül kell benyújtani. Ez azonban nem zárja ki e határidő kiigazítását különleges helyzetekben.

35

Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy valamely határidő észszerű jellegét nem lehet egy elvont módon meghatározott, konkrét felső határra való hivatkozással értékelni, hanem az értékelés során minden egyes esetben figyelembe kell venni az ügy sajátos körülményeit (lásd ebben az értelemben: 2013. február 28‑i Arango Jaramillo és társai kontra EBB ítélet, C‑334/12 RX‑II, EU:C:2013:134, 29. és 33. pont).

36

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság kétségei az alapügy sajátos körülményeihez kapcsolódnak, amelyek többek között abban állnak, egyrészt, hogy az A és S ítélet kihirdetésének időpontjában ez a főszabály szerint három hónapos határidő már lejárt, másrészt pedig, hogy ezen ítélet kihirdetését megelőzően az érintett tagállam legfelső szinten eljáró bíróságainak ítélkezési gyakorlatára, valamint az illetékes nemzeti hatóságok határozathozatali gyakorlatára tekintettel a menedékjog iránti kérelmének vizsgálata során nagykorúvá vált menekült szülei által benyújtott családegyesítés iránti kérelem sikerességének nem volt semmilyen valós lehetősége.

37

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok, amennyiben az Unió jogát hajtják végre, saját hatáskörükben és a Szerződésekben az Unióra ruházott hatáskörök korlátain belül tiszteletben tartják a Chartában foglalt jogokat és betartják az abban foglalt elveket, valamint előmozdítják azok alkalmazását.

38

Így az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a tagállamoknak, és különösen bíróságaiknak, valamint az illetékes nemzeti hatóságoknak amellett hogy saját nemzeti jogukat az uniós joggal összhangban kell értelmezniük, arra is ügyelniük kell, hogy a másodlagos jog valamely szabályának ne olyan értelmezését vegyék alapul, amely ellentétes az uniós jogrend révén védelemben részesített alapvető jogokkal (lásd ebben az értelemben: 2024. január 30‑i Landeshauptmann von Wien [Kiskorú menekülttel való családegyesítés] ítélet, C‑560/20, EU:C:2024:96, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Amint azt a Bíróság már megállapította, a 2003/86 irányelv rendelkezéseit a Charta 7. cikkének és 24. cikke (2) és (3) bekezdésének fényében kell értelmezni és alkalmazni, ahogyan az egyébiránt ezen irányelv (2) preambulumbekezdéséből és 5. cikkének (5) bekezdéséből is következik, amely rendelkezések arra kötelezik a tagállamokat, hogy a családegyesítés iránti kérelmeket az érintett gyermekek érdekeinek figyelembevételével vizsgálják a családi élet elősegítése érdekében (2024. január 30‑i Landeshauptmann von Wien [Kiskorú menekülttel való családegyesítés] ítélet, C‑560/20, EU:C:2024:96, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

Ez vonatkozik különösen a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti esetre, amely kifejezetten a kísérő nélküli kiskorúak szüleikkel való családegyesítésének elősegítésére irányul annak érdekében, hogy fokozott védelmet biztosítson e kiskorúak számára kiszolgáltatott helyzetük miatt, és amely következésképpen különös jelentőséggel bír a Charta 7. cikkében, valamint 24. cikkének (2) és (3) bekezdésében biztosított alapvető jogok tényleges tiszteletben tartása szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2024. január 30‑i Landeshauptmann von Wien [Kiskorú menekülttel való családegyesítés] ítélet, C‑560/20, EU:C:2024:96, 51. pont).

41

Következésképpen a szóban forgó érdekek jelentőségére tekintettel és a kísérő nélküli kiskorú menekültek szüleikkel való családegyesítésének biztosítása érdekében a családegyesítés iránti kérelem tárgyában határozatot hozó illetékes nemzeti hatóságoknak és tagállami bíróságoknak figyelembe kell venniük az egyes ügyek valamennyi sajátos körülményét annak meghatározása érdekében, hogy az a határidő, amelyen belül a kérelmet benyújtották, megfelel‑e az észszerűség követelményének. Értékelniük kell különösen, hogy egy ilyen kérelem – akkor is, ha azt a kiskorú „menekült” jogállásának elismerésétől számított, főszabály szerint három hónapos határidő lejártát követően nyújtották be – mégis elfogadhatónak tekinthető‑e, figyelemmel a kérelmező által hivatkozott és az előttük folyamatban lévő ügyet meghatározó sajátos körülmények összességére, különösen az e határidő túllépéséhez vezető okokra, valamint a családegyesítő vagy családtagjai által tanúsított gondosságra.

42

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróságnak először is figyelembe kell vennie azt a körülményt, hogy az alapügy tényállása az előtt valósult meg, hogy kihirdették volna az A és S ítéletet, amelyben a Bíróság első alkalommal állapította meg, hogy azt a családegyesítés iránti kérelmet, amelyet olyan helyzetben terjesztettek elő, amikor a családegyesítő a menedékjog iránti kérelmének benyújtásakor „kísérő nélküli kiskorúnak” minősült, de az e kérelemre vonatkozó eljárás során nagykorúvá vált, észszerű határidőn belül, azaz főszabály szerint a kiskorú „menekültként” történő elismerésétől számított három hónapon belül kell benyújtani. Ezen ítélet kihirdetését megelőzően ugyanis sem a családegyesítőnek, sem a szüleinek nem lehetett tudomása ilyen határidő létezéséről.

43

Másodszor, e bíróságnak figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a menedékjog iránti kérelmének benyújtásakor még kiskorú, ám a menekült jogállás elismerésének időpontjára nagykorúvá vált családegyesítő szülei azért nem nyújtottak be közvetlenül ezen elismerést követően családegyesítés iránti kérelmet, mert a családegyesítőt többek között az illetékes nemzeti hatóságok úgy tájékoztatták, hogy a menedékjogi eljárás során nagykorúvá vált kiskorúhoz kapcsolódóan benyújtott ilyen kérelem sikerességének nincs valós lehetősége, tekintettel a legfelső szinten eljáró német bíróságok ítélkezési gyakorlatára, valamint e hatóságok határozathozatali gyakorlatára, amelyeket egyébként a német kormány a jelen ügyben az eljárás során megerősített.

44

Harmadszor, az említett bíróságnak figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy az alapeljárás felpereseinek fia 2018. április 24‑én, vagyis csupán tizenkét nappal az A és S ítélet kihirdetését követően kérelmet terjesztett elő a családegyesítési célú tartózkodási engedély szülei számára történő kiadása iránt. Ez a körülmény alkalmas arra, hogy a felperesek családegyesítési jog gyakorlása érdekében tanúsított gondosságát és jóhiszeműségét valószínűsítse.

45

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a valamely tagállam területére „kísérő nélküli kiskorúként” belépő harmadik országbeli állampolgár a nemzetközi védelem iránti kérelmének vizsgálatára irányuló eljárás során nagykorúvá vált, és az A és S ítélet kihirdetését megelőző időpontban ismerték el menekült jogállását, a szülők családegyesítés iránti kérelmét az érintett kiskorú „menekültként” történő elismerésétől számított észszerű határidőn belül kell benyújtani. E határidő észszerű jellegét az egyes ügyek sajátos körülményeinek összességére tekintettel kell értékelni.

A költségekről

46

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.