1

Az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Lengyel Köztársaság közötti társulás létesítéséről szóló, 1991. december 16-i Európa-megállapodás ESZAK-termékekről szóló 2. Jegyzőkönyvének (HL 1993. L 348., 2. o.; a továbbiakban: 2. Jegyzőkönyv) 8. cikke szerint:

„(1)   A megállapodás megfelelő működésével, amennyiben érinthetik a Közösség és Lengyelország közötti kereskedelmet, összeegyeztethetetlenek a következők:

[…]

[…]

(4)   A Szerződő Felek elismerik, hogy a megállapodás hatálybalépésétől számított első öt év alatt és az (1) bekezdés iii. pontjától eltérően [a Lengyel Köztársaság] az »ESZAK-acéltermékek« vonatkozásában kivételesen szerkezetátalakítási célokra állami támogatásokat nyújthat, feltéve hogy:

A Társulási Tanács a Lengyel Köztársaság gazdasági helyzetét figyelembe véve határoz a fentiekben meghatározott öt év tartamú időszak meghosszabbításának lehetősége tárgyában.”

2

Az EU-Lengyelország Társulási Tanács által hozott, a 2. Jegyzőkönyv 8. cikke (4) bekezdésében biztosított időszak meghosszabbításáról szóló, 2002. október 23-i 3/2002. sz. határozat (HL 2003. L 186., 38. o.) 1997. január 1-jétől kezdődően nyolc további évvel, vagy pedig a Lengyel Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása időpontjáig meghosszabbította azt az időszakot, amelynek során a Lengyel Köztársaság kivételesen jogosult volt arra, hogy az „acéltermékek” vonatkozásában a 2. Jegyzőkönyv 8. cikkének (4) bekezdésében meghatározott módokon szerkezetátalakítási célokra állami támogatásokat nyújtson. E határozat 2. cikke így rendelkezik:

„A Lengyel Köztársaságnak olyan szerkezetátalakítási programot és üzleti terveket kell benyújtania a Bizottsághoz […], amelyek megfelelnek a 2. Jegyzőkönyv 8. cikkének (4) bekezdésében felsorolt követelményeknek, továbbá amelyeket a Lengyel Köztársaság állami támogatások felügyeletéért felelős nemzeti hatósága (a Versenyjogi és Fogyasztóvédelmi Hivatal) értékelt és jóváhagyott.”

3

A lengyel acélipar szerkezetátalakításáról szóló, a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmányhoz csatolt 8. Jegyzőkönyv (HL 2003. L 236., 948. o., a továbbiakban: 8. Jegyzőkönyv) az állami támogatásokra vonatkozó általános szabályoktól eltérve feljogosította a Lengyel Köztársaságot, hogy a szerkezetátalakítási tervben meghatározott módokon és az e jegyzőkönyvben előírt feltételeknek megfelelően támogatásokat nyújtson az acélipari ágazatának szerkezetátalakítására. E jegyzőkönyv többek között így rendelkezik:

[…]

[…]

4

Az EK-Szerződés [88.] cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 7. cikkének (5) bekezdése szerint:

„Amennyiben a Bizottság úgy találja, hogy a bejelentett támogatás nem egyeztethető össze a közös piaccal, úgy határoz, hogy a támogatást nem lehet bevezetni […]”

5

A 659/1999 rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 140., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 4. kötet, 3. o.) 9. cikke így rendelkezik:

„Ha külön határozat ettől eltérően nem rendelkezik, az [EK] 88. cikk […] (3) bekezdése megsértésével nyújtott állami támogatás visszatérítésének kamatlába minden egyes naptári évre meghatározott éves százalékos kamatláb.

Ezt az ötéves bankközi swap-kamatláb előző év szeptemberére, októberére és novemberére vonatkozó átlagának 75 bázisponttal megnövelt mértéke alapján kell kiszámítani. Kellően indokolt esetben egy vagy több tagállam tekintetében a Bizottság 75-nél több bázisponttal is megemelheti a kamatlábat.

[…]

(4)   Megbízható vagy azzal egyenértékű adatok hiányában, illetve kivételes körülmények esetén a Bizottság – az érintett tagállammal (tagállamokkal) szoros együttműködésben – egy vagy több tagállam tekintetében eltérő módszer és a rendelkezésére álló információk alapján határozhatja meg az állami támogatás visszatérítésére vonatkozó kamatlábat.”

6

A kamat felszámításának módszerével kapcsolatban a fenti rendelet 11. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:

„A kamatlábat konszolidált alapon a támogatás visszatérítésének időpontjáig kell alkalmazni. Az előző évben felhalmozott kamat a következő években tovább kamatozik.”

7

A jelen ügy a Huta Częstochowa S.A. lengyel acéltermelőt (a továbbiakban: HCz) érintő szerkezetátalakítási műveletre vonatkozik. A HCz szerkezetátalakítására 2002 és 2005 között került sor. Ennek érdekében a HCz tárgyi eszközeit újabb társaságokra ruházták át:

8

A Bizottság 2004. május 19-i levelével értesítette a Lengyel Köztársaságot, hogy a HCz acéltermelő részére nyújtott szerkezetátalakítási támogatás kapcsán a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról határozott. E határozatot a hiteles nyelvi változatban (lengyelül) 2004. augusztus 12-én hirdették ki az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL C 204., 6. o.; a továbbiakban: eljárást megindító határozat), e változat előtt pedig a többi hivatalos nyelven készült összefoglaló szerepelt. A Bizottság felhívta valamennyi érintett felet, hogy nyújtsák be az eljárást megindító határozatban foglalt tényállásra és jogi elemzésre vonatkozó észrevételeiket. A Bizottsághoz a Lengyel Köztársaság és négy érintett fél nyújtott be észrevételeket.

9

A Bizottság az eljárás végén arra a következtetésre jutott, hogy – kezdeti feltevéseivel ellentétben – az Ustawa o pomocy publicznej dla przedsiębiorców o szczególnym znaczeniu dla rynku pracy (a munkaerőpiac szempontjából kiemelt jelentőségű vállalkozásoknak nyújtott állami támogatásról szóló, 2002. október 30-i, módosított törvény, Dz. U. 213. sz., poz. 1800) rendelkezéseinek megfelelően meghozott, a HCz szerkezetátalakítására irányuló intézkedések nem képeznek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást. Ezzel szemben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a HCz az 1997-től 2002-ig terjedő időszakban különböző jogcímeken állami támogatásban részesült. A Bizottság megállapította, hogy e támogatás részben összeegyeztethető a közös piaccal, viszont előírta a támogatás azon részének, vagyis 19699452 lengyel zloty (PLN) összegnek a visszatéríttetését, amelyet a közös piaccal összeegyeztethetetlennek ítélt (a továbbiakban: vitatott támogatás).

10

A Bizottság 2005. július 5-én elfogadta a Huta Częstochowa S.A. [acéltermelő] részére nyújtott C 20/04. (ex NN 25/04.) számú állami támogatásról szóló 2006/937/EK határozatot (HL 2006. L 366., 1. o.; a továbbiakban: Határozat). A Határozat 3. cikke így rendelkezik:

„1.   A 19699452 PLN összegű állami támogatás, amelyet [a Lengyel Köztársaság] a [HCz] számára nyújtott 1997 és 2002 májusa közötti időszakban működési támogatás és foglalkoztatásátszervezési célú támogatás formájában, nem összeegyeztethető a közös piaccal.

2.   [A Lengyel Köztársaság] megtesz minden szükséges intézkedést, hogy visszaszerezze a [HCz-től], a Regionális Gazdasági Alaptól, [az MH-tól] és az [Operator ARP-től] a [HCz-nek] jogtalanul nyújtott támogatást, amelyről az (1) bekezdésben szó van. E vállalatok együttesen [helyesen: egyetemlegesen] felelősséget viselnek a támogatás visszatérítéséért.

A támogatás visszatérítése késedelem nélkül és a nemzeti jogszabályoknak megfelelően történik, feltéve hogy azok lehetővé teszik a jelen rendelkezés azonnali és hatékony végrehajtását. A visszatérítés alá eső összegekhez hozzáadják a [HCz-nek] nyújtott támogatás odaítélésének napjától a tényleges visszatérítéséig számított teljes időszakra vonatkozó kamatot. A kamatok a 794/2004 […] rendelet V. fejezetében meghatározott szabályoknak megfelelően kerülnek felszámításra.

3.   […]”

11

Az Industrial Union of Donbass Corp. 100%-os tulajdonában álló leányvállalat, az ISD Polska sp. z o.o. (amely ekkor a ZPD Steel sp. z o.o. cégnév alatt járt el; a továbbiakban: ISD) a 2005. szeptember 30-án kelt és 2005. október 7-én hatályba lépett megállapodás értelmében megvásárolta a HCz-től az MH és az MH Plus valamennyi részvényét, valamint a HCz tíz megmaradt leányvállalatát. Az ISD a szintén 2005. szeptember 30-án kelt és 2005. október 7-én hatályba lépett szerződéssel megvásárolta a Towarzystwo Finansowe SILESIA sp. z o.o.-tól a HSCz valamennyi részvényét. Az ISD ezáltal a HSCz, az MH, az MH Plus, valamint a HCz tíz másik leányvállalata tulajdonosa lett.

12

Az értékesítés után a HCz cégnevet változtatott, és ettől kezdve Regionalny Fundusz Gospodarczy S.A.-nak hívják (a továbbiakban: felperes). A felperes továbbra is teljes egészében a lengyel Államkincstár tulajdonában áll, viszont csak néhány olyan csekély jelentőségű ingatlannal rendelkezik, amelyek nem kapcsolódnak az acéliparhoz.

13

A Bizottság 2006. február 17-i levelében felhívta a lengyel hatóságokat, hogy közöljék vele a vitatott támogatásnak a Határozat 3. cikke 2. bekezdésében említett egyetemlegesen felelős adósok által történő visszatérítése során irányadó kamat mértékét. A lengyel hatóságok 2006. március 13-i válaszukban javaslatot tettek a visszatéríttetés során irányadó kamat mértékére, valamint a kamat számításának módszerére. Nevezetesen azt javasolták, hogy az 1997-től 1999-ig terjedő időszak vonatkozásában a lengyel Államkincstár kötvényei esetében irányadó, PLN-ben kifejezett, öt évre rögzített kamatot, a 2000-től a Lengyel Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáig terjedő időszak vonatkozásában pedig az ugyanezen kötvények esetében tíz évre megállapított kamatot vegyék alapul. Ezenkívül – figyelembe véve a lengyelországi tőkepiac akkori helyzetét, amelyet igen magas, de gyorsan csökkenő kamatok jellemeztek – a lengyel hatóságok azt kérték, hogy e kamatlábakat évente vizsgálják felül, valamint ne számítsanak fel kamatos kamatot.

14

A Bizottság a lengyel hatóságoknak címzett, 2006. június 7-én kelt levelében megállapította, hogy a vitatott támogatás visszatéríttetése során irányadó kamat mértékeként a teljes érintett időszak vonatkozásában a lengyel Államkincstár kötvényei esetében megállapított, PLN-ben kifejezett, öt évre rögzített kamatot kell alkalmazni, e kamatot pedig a 794/2004 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján kamatos kamatként kell számítani.

15

Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. október 18-án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

16

A felperes az Elsőfokú Bírósághoz ugyanezen a napon érkezett külön iratban az EK 242. cikk alapján a Határozat 3. cikkének felfüggesztésére irányuló, ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő. Az Elsőfokú Bíróság elnöke 2006. december 13-i végzésével e kérelmet mint elfogadhatatlant elutasította.

17

Az Elsőfokú Bíróság részleges megújítását követően az ügyet új előadó bírónak osztották ki. E bírót ezt követően a nyolcadik tanácshoz osztották be, amelynek következésképpen kiosztották a jelen ügyet.

18

Mivel a felperes nem az előírt határidőn belül – amely 2007. március 16-án lejárt – nyújtotta be a választ, azt nem csatolták az ügyirathoz.

19

Az Elsőfokú Bíróság (nyolcadik tanács) az előadó bíró jelentése alapján úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt, néhány írásbeli kérdést intéz a felekhez, valamint felhívja a Bizottságot egyes dokumentumok csatolására. A felek e felhívásnak az előírt határidőn belül eleget tettek.

20

Az Elsőfokú Bíróság a 2008. szeptember 4-én tartott tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott válaszaikat.

21

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a Határozat 3. cikke 2. bekezdésének második albekezdését.

22

A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

23

A Bizottság azt állítja, hogy a felperes az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikkének 1. §-ában előírt formai követelményeket megsértve nem terjesztett elő olyan egyértelmű és pontos érveket a kifogásainak alátámasztása érdekében, amelyek lehetővé tették volna a Bizottság számára a védekezést, az Elsőfokú Bíróság számára pedig a felperes érvelésének elbírálását.

24

A felperes a kifogásait csak három általános jellegű állítással próbálta alátámasztani. A kereset indokait szinte teljes egészében tartalmazza a Hivatalos Lapban közzétett összefoglaló.

25

Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy ha a keresetlevél a megsemmisítési jogalapokat kellően egyértelműen és pontosan kifejti ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes számára a tényleges védekezést, a közösségi bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogkörének gyakorlását, megfelel a Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdésében, valamint az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §-ának c) pontjában előírt minimumkövetelményeknek (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-43/91. sz., Hoyer kontra Bizottság ügyben 1994. március 17-én hozott ítéletének [EBHT 1994., I-A-91. o. és II-297. o.] 22. pontját).

26

Következésképpen a keresetet nem kell elfogadhatatlannak nyilvánítani az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §-ának c) pontjában foglaltak be nem tartása miatt abban az esetben, ha a keresetlevél röviden kifejti a szóban forgó jogalapokat, és sem az alperes – aki az ellenkérelmében állást foglalt az előterjesztett érvekkel szemben –, sem pedig a közösségi bíróság számára nem bizonyult lehetetlennek az ezzel kapcsolatban kifejtett érvek megértése (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-97/92. és T-111/92. sz., Rijnoudt és Hocken kontra Bizottság egyesített ügyekben 1994. június 22-én hozott ítéletének [EBHT 1994., I-A-159. o. és II-511. o.] 71. pontját).

27

A jelen esetben a keresetlevél kétségkívül nagyon szűkszavú. Ugyanakkor megfelel a fentiekben említett minimumkövetelményeknek. Mint ugyanis az ellenkérelemben foglalt, az ügy érdemére vonatkozó érvelésből lényegében kiderül, a keresetlevél lehetővé tette a Bizottság számára a tényleges védekezést. Lehetővé teszi a közösségi bíróság számára is a felülvizsgálati jogkörének gyakorlását.

28

Következésképpen a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

29

A felperes két jogalapra hivatkozik, amelyeket egyrészt az EK 87. cikk és az EK 88. cikk, valamint a 659/1999 rendelet 7. cikke (5) bekezdésének megsértésére, másrészt pedig a 794/2004 rendelet 9. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapít.

30

A felperes azt állítja, hogy az EK 87. cikk és az EK 88. cikk, valamint a 659/1999 rendelet 7. cikke csak két esetben engedi meg olyan határozat elfogadását, amely valamely tagállam által nyújtott támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánít: egyrészt akkor, ha a támogatást a tagállam Európai Unióhoz történő csatlakozását követően nyújtották, másrészt pedig akkor, ha a támogatást az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtt nyújtották, viszont az a csatlakozás időpontja után is alkalmazandó.

31

Mivel a Lengyel Köztársaság 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz, továbbá az 1997 és 2002 között a HCz részére nyújtandó támogatásról szóló határozatot a Lengyel Köztársaság csatlakozása után nem alkalmazták, a felperes szerint a Bizottság nem volt jogosult vizsgálni, hogy a vitatott támogatás a közös piaccal összeegyeztethető volt-e, vagy sem, következésképpen pedig nem volt jogosult határozni a támogatás HCz részére történő odaítélése és az annak tényleges visszatérítése közötti időszakra vonatkozó kamat számítása tárgyában. A Bizottság a kamatok visszatérítésének kötelezettségét kizárólag 2004. május 2-tól (a Csatlakozási Szerződés hatálybalépését követő naptól) a tényleges kifizetésig írhatta volna elő.

32

A Lengyel Köztársaság által az 1997-től 2002-ig terjedő időszakban nyújtott támogatás nem érinthette a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel olyan állam piacára vonatkozott, amely a vitatott támogatás odaítélésének időpontjában nem volt az Európai Unió tagja. Ezenkívül a felperes szerint a HCz nem szerepel a 8. Jegyzőkönyv 1. mellékletében, vagyis e jegyzőkönyv rendelkezéseinek nagy része nem vonatkozik rá. Végül a 8. Jegyzőkönyv a Bizottság által végzett ellenőrzést nem terjesztette ki a Lengyel Köztársaság csatlakozását megelőző évekre.

33

A Bizottság elöljáróban hangsúlyozza, hogy nem látja az összefüggést a Határozat 3. cikke 2. bekezdésének második albekezdése és a fenti kifogások között. Ezenkívül elutasítja a felperes érveit.

34

Elöljáróban tisztázni kell az első jogalap és a felperes által előterjesztett kereseti kérelmek – amelyek csak a Határozat 3. cikke 2. bekezdésének második albekezdésére vonatkoznak – között fennálló összefüggést.

35

Egyrészt ugyanis a felperes azt állítja, hogy az EK 87. cikkben és az EK 88. cikkben említett feltételek nem teljesülnek, mivel a tényállás keletkezésének időpontjában a Lengyel Köztársaság még nem volt az Európai Unió tagja, a 8. Jegyzőkönyv pedig nem volt alkalmazható. A felperes tehát lényegében az állami támogatásokra vonatkozó közösségi jogi szabályok ratione temporis és ratione personae alkalmazhatóságát vitatja.

36

Másrészt a vitatott támogatás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét a Határozat 3. cikkének 1. bekezdése állapítja meg, miközben a felperes által megtámadott egyetlen rendelkezés, vagyis a Határozat 3. cikkének 2. bekezdése csak a kamatok számítására vonatkozik.

37

Ezért az Elsőfokú Bíróság a tárgyaláson felhívta a felperest, hogy pontosítsa a keresetét. A felperes e felhívásra adott válaszként lényegében előadta, hogy az első jogalapja valóban a Határozat teljes egészében történő megsemmisítésére irányult. A felperes vezetősége azonban „politikai okokból” úgy döntött, hogy azt kéri, hogy ha e jogalap megalapozottnak bizonyul, a Határozat megsemmisítése csak a kamatokkal kapcsolatos rendelkezésekre, vagyis a Határozat 3. cikke 2. bekezdésének második albekezdésére korlátozódjék.

38

Következésképpen az első jogalapot úgy kell érteni, hogy az kizárólag azon kamatok megsemmisítésére irányul, amelyek a Lengyel Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőző időszak vonatkozásában esedékesek.

39

Az állami támogatásokra vonatkozó közösségi jogi szabályok ratione temporis alkalmazhatóságával kapcsolatban nem vitatott a felek között, hogy az EK 87. cikk és az EK 88. cikk nem vonatkozik a csatlakozás előtt nyújtott azon támogatásokra, amelyeket nem alkalmaznak a csatlakozás után.

40

Ebben a helyzetben a Bizottság a 8. Jegyzőkönyv mint lex specialis rendelkezéseire hivatkozik a hatáskörének alátámasztása érdekében. Ezért meg kell vizsgálni, hogy a 8. Jegyzőkönyv rendelkezései feljogosították-e a Bizottságot arra, hogy az állami támogatásokkal kapcsolatos ellenőrzési jogkörét kiterjessze a vitatott támogatásra, valamint hogy e rendelkezések megfelelő jogi alapot képeztek-e ezen támogatás megtiltására.

41

Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a 8. Jegyzőkönyv hivatkozik az 1997-től 2003-ig terjedő időszakban nyújtott támogatásokra. A jegyzőkönyv korlátozott összegben engedélyezi az ezen időszak vonatkozásában (vagyis a Lengyel Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozása előtt) a jegyzőkönyv 1. mellékletében felsorolt vállalkozásoknak nyújtott szerkezetátalakítási támogatásokat, ezzel szemben pedig megtilt minden további, az acélipar szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatást.

42

A 8. Jegyzőkönyv (6) pontjának első albekezdése különösen akként rendelkezik, hogy az 1997-től 2003-ig terjedő időszakban kifizetett támogatás teljes összege semmiképpen nem haladhatja meg a 3387070000 PLN-t. A 8. Jegyzőkönyv (6) pontjának harmadik albekezdése szerint a Lengyel Köztársaság a lengyel acélipar szerkezetátalakítására nem nyújthat további állami támogatást. Következésképpen a felperes állításaival ellentétben a 8. Jegyzőkönyv visszaható hatályú alkalmazását lehetővé teszi annak (6) pontja, amely az 1997-től 2003-ig terjedő időszakra vonatkozik.

43

Következésképpen a 8. Jegyzőkönyvnek magából a szövegéből következik, hogy e jegyzőkönyv alkalmazandó a csatlakozás előtt nyújtott támogatásokra. A 8. Jegyzőkönyv célja ugyanis az volt, hogy a lengyel acélipar szerkezetátalakítására irányuló támogatások engedélyezése vonatkozásában átfogó rendszert alakítson ki, és nem csupán az, hogy elkerülje a kedvezményezett vállalkozásoknak nyújtott támogatások halmozódását.

44

Ebből következik, hogy a 8. Jegyzőkönyv a csatlakozási okmány IV. mellékletéhez, valamint az EK 87. és az EK 88. cikkhez képest olyan lex specialist képez, amely a Bizottság által az EK-Szerződés alapján az állami támogatások tárgyában végzett ellenőrzést kiterjeszti a lengyel acélipar újjászervezése érdekében az 1997-től 2003-ig terjedő időszakban nyújtott támogatásokra.

45

Másodszor, a 8. Jegyzőkönyv ratione personae alkalmazhatóságára vonatkozó érvvel kapcsolatban – mely szerint a 8. Jegyzőkönyv nem alkalmazható az 1. mellékletében fel nem sorolt vállalkozásokra – meg kell állapítani, hogy e jegyzőkönyv a lengyel acélipart a maga egészében érinti, amely külön említés nélkül is magában foglalja a felperest. Ugyanis nem csak hogy a 8. Jegyzőkönyv (6) pontjának harmadik albekezdése meghatározza a támogatás teljes összegét, és kizár a jegyzőkönyvben nem említett minden további támogatást, de a (3) pontja kifejezetten akként rendelkezik, hogy csak az 1. mellékletben felsorolt vállalkozások (a kedvezményezett vállalkozások) jogosultak állami támogatásra a lengyel acélipar szerkezetátalakítási programja keretében. Ha elfogadnánk, hogy az 1. mellékletben nem szereplő valamely vállalkozás anélkül megtarthatja a csatlakozás előtt kapott szerkezetátalakítási támogatás korlátlan összegeit, hogy ennek ellentételezéseként csökkentenie kellene a gyártási kapacitását, a 8. Jegyzőkönyv teljes egészében értelmét vesztené.

46

Végül a kereset elfogadhatatlan annyiban, amennyiben a felperes a 8. Jegyzőkönyvben foglalt rendelkezéseket támadja, mivel a 8. Jegyzőkönyv rendelkezései az elsődleges jog részét képezik.

47

Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.

48

A felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság a Határozatban nem határozta meg a vitatott támogatás visszatéríttetése során irányadó kamatot. Mivel Lengyelországban nem létezett ötéves bankközi swap-kamatláb azt megelőzően, hogy Lengyelország az Európai Unióhoz csatlakozott volna, a 794/2004 rendelet 9. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottságnak és a Lengyel Köztársaságnak megállapodást kellett volna kötnie a kamat kérdésében. Az ilyen megállapodásnak a Határozatból vagy a Bizottság valamely más határozatából kellene következnie, mivel egyedül ez tenné lehetővé a támogatás visszatérítésére köteles vállalkozások számára, hogy a kamatot meghatározó szervekkel szemben az ügy érdemére vonatkozóan pert indítsanak.

49

A Bizottság vitatja ezeket az érveket.

50

Amennyiben a felperes a kamatok számításának a Határozatban foglalt módszerét vitatja, hangsúlyozni kell, hogy a Határozat 3. cikke 2. bekezdésének második albekezdésében foglalt megállapítások csupán deklaratív jellegűek, mivel arra szorítkoznak, hogy a 794/2004 rendelet V. fejezetének releváns rendelkezéseire utaljanak. A kamatok számításának módszere ugyanis magából a 794/2004 rendeletből következik. Márpedig a felperes e rendelet vonatkozásában nem emelt jogellenességi kifogást.

51

A Bizottság és a Lengyel Köztársaság közötti megállapodás állítólagos szükségességével kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság a Határozat (147) preambulumbekezdésében kifejezetten megállapította, hogy mivel a vitatott támogatás odaítélésével érintett időszak vonatkozásában Lengyelország esetében nem létezett az ötéves bankközi swap-ügyletek rátája, a vitatott támogatás visszatéríttetése során irányadó kamatnak a 794/2004 rendelet 9. cikkének (4) bekezdése értelmében azon a hozzáférhető kamatlábon kell alapulnia, amelyet az adott időszakra jellemzőnek kell tekinteni.

52

Márpedig a 794/2004 rendelet 9. cikkének (4) bekezdése csak azt tartalmazza, hogy a visszatéríttetés során irányadó kamat meghatározásának az érintett tagállammal „szoros együttműködésben” kell történnie, viszont nem ír elő „megállapodást”.

53

Ezzel kapcsolatban a Bizottság és a lengyel hatóságok közötti levélváltásból – amelyet a Bizottság az Elsőfokú Bíróság kérdése alapján csatolt – kiderül, hogy a vitatott támogatás visszatéríttetése során irányadó kamatláb meghatározása valóban a Lengyel Köztársasággal „szoros együttműködésben” történt. A lengyel hatóságok ugyanis a 2006. március 13-i levelükben a visszatéríttetés során irányadó kamatlábként az Államkincstár kötvényeinek öt, illetve tíz évre szóló kamatait javasolták. Ezenkívül a lengyel tőkepiac ebben az időszakban fennálló helyzetére tekintettel – amelyet igen magas, de gyorsan csökkenő kamatok jellemeztek – azt kérték, hogy e kamatlábakat évente vizsgálják felül, valamint ne számítsanak fel kamatos kamatot.

54

A Bizottság e javaslatok leglényegesebb elemeit elfogadta. Kétségkívül úgy ítélte meg, hogy a következetesség érdekében két eltérő kamatláb helyett a kötvények esetében öt évre rögzített kamatot kell alkalmazni az 1997-től 2004-ig terjedő teljes időszak vonatkozásában. Mindazonáltal a Bizottságot megillette bizonyos mértékű mérlegelési jog, amikor a 794/2004 rendelet 9. cikkének (4) bekezdése alapján meghatározta az irányadó kamatot. Az egységes kamatláb választását egyébként még csak nem is vitatta a felperes.

55

A kamat felszámításának módszerét, különösen pedig a konszolidált alapon történő kamatszámítást illetően igaz, hogy a Bizottság elutasította a Lengyel Köztársaság kamatos kamatra vonatkozó érveit. Márpedig a 794/2004 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése kifejezetten akként rendelkezik, hogy a kamatlábat konszolidált alapon a támogatás visszatérítésének időpontjáig kell alkalmazni, az előző évben felhalmozott kamat pedig a következő években tovább kamatozik. Ezenkívül a 794/2004 rendelet 13. cikke szerint a 9. és 11. cikk minden olyan visszatérítési határozatra vonatkozik, amelyet e rendelet hatálybalépése után közöltek. Mivel a 794/2004 rendelet 2004 májusában lépett hatályba, a Határozat meghozatala során alkalmazandó volt, vagyis a Bizottság köteles volt azt kérni, hogy a kamat számítása kamatos kamatként történjék.

56

E feltételek mellett, valamint figyelembe véve, hogy a vitatott kamatlábakat a lengyel hatóságok javasolták, nem lehet megállapítani, hogy a Bizottság megsértette volna azon kötelezettségét, hogy a vitatott támogatás visszatéríttetése során irányadó kamatlábat a Lengyel Köztársasággal szoros együttműködésben kell meghatároznia, vagy nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el.

57

Végül a Bizottság nem volt köteles a vitatott támogatás visszatéríttetése során irányadó kamatot a Határozatban megjelölni, mivel még a visszatérítendő támogatás tőkeösszegét sem volt köteles pontosan meghatározni, és arra szorítkozhatott, hogy azokat a módszereket jelöli meg, amelyek lehetővé teszik a tagállam számára a támogatás kiszámítását (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-354/99. sz., Kuwait Petroleum (Nederland) kontra Bizottság ügyben 2006. május 31-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-1475. o.] 67. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

58

Ebből következik, hogy a 794/2004 rendelet 9. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani.

59

Miután a felperes valamennyi jogalapja elutasításra került, a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

60

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

Jogi háttér

A jogvita alapját képező tényállás

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

Az elfogadhatóságról

– A felek érvei

– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

Az ügy érdeméről

Az EK 87. cikk és az EK 88. cikk, valamint a 659/1999 rendelet 7. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított első jogalapról

– A felek érvei

– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A 794/2004 rendelet 9. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapról

– A felek érvei

– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A költségekről