A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2021. szeptember 22. ( *1 )
„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – A COLLIBRA európai uniós szóvédjegy és a collibra európai uniós ábrás védjegy bejelentése – Kolibri korábbi nemzeti szóvédjegy – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – Az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A meghallgatáshoz való jog – A 2017/1001 rendelet 94. cikke (1) bekezdésének második mondata”
A T‑128/20. és T‑129/20. sz. ügyekben,
a Collibra (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: A. Renck, I. Junkar és A. Bothe ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: H. O’Neill és V. Ruzek, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
Hans Dietrich (lakóhelye: Starnberg [Németország], képviseli: T. Träger ügyvéd),
az EUIPO első fellebbezési tanácsának a H. Dietrich és a Collibra közötti két felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. december 13‑án hozott határozatai (R 737/2019‑1. és R 738/2019‑1. sz. ügy) ellen benyújtott két keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: A. M. Collins elnök, Csehi Z. (előadó) és G. De Baere bírák,
hivatalvezető: Juhász‑Tóth A. tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2020. február 27‑én benyújtott keresetlevelekre,
tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2020. május 6‑án benyújtott válaszbeadványaira,
tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2020. május 7‑én benyújtott válaszbeadványaira,
tekintettel a 2020. július 2‑i határozatra, amely az eljárás írásbeli és esetleges szóbeli szakaszának lefolytatása céljából egyesítette a T‑128/20. és T‑129/20. sz. ügyeket,
tekintettel a 2021. március 11‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet ( 1 )
I. A jogvita előzményei
|
1 |
A felperes Collibra 2017. június 1‑jén két európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO) az európai uniós védjegyről szóló, módosított 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o., helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján. |
|
2 |
A lajstromoztatni kívánt védjegyek az alábbiak voltak:
|
|
3 |
A védjegybejelentést a T‑128/20. sz. ügyben a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 9. és 42. osztályba tartozó árukra és szolgáltatásokra, a T‑129/20. sz. ügyben pedig a 9. osztályba tartozó árukra tették, az egyes osztályok tekintetében a következő leírásnak megfelelően:
[omissis] |
|
5 |
2017. augusztus 31‑én Hans Dietrich, a beavatkozó fél a 207/2009 rendelet 41. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 46. cikke) alapján felszólalást nyújtott be mindkét bejelentett védjegy – a fenti 3. pontban említett valamennyi áru és szolgáltatás vonatkozásában történő – lajstromozásával szemben. |
|
6 |
Mindkét felszólalás többek között a Kolibri korábbi német szóvédjegyen alapult, amelyet 1999. július 1‑jén jelentettek be és 1999. október 17‑én 39938675. számon lajstromoztak a Nizzai Megállapodás értelmében a 9., 16., 36., 38., 41. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások, különösen a következők tekintetében:
[omissis] |
|
17 |
A fellebbezési tanács megerősítette a felszólalási osztály azon megállapítását, amely szerint a vállalatoknak és állami szervezeteknek dolgozó szakemberekből álló érintett vásárlóközönség számára – annak fokozott figyelme ellenére – összetéveszthetőség áll fenn az ütköző védjegyek tekintetében a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében. |
II. Az eljárás és a felek kérelmei
|
18 |
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
|
|
19 |
Az EUIPO és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
|
III. A jogkérdésről
[omissis]
|
23 |
Keresetei alátámasztására a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére, a másodikat pedig a 2017/1001 rendelet 94. cikkének (1) bekezdésében foglalt védelemhez való jog megsértésére alapítja. [omissis] |
B. A 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított első jogalapról
[omissis]
1. A megjelölések összehasonlításáról
[omissis]
c) A fogalmi összehasonlításról
|
60 |
Fogalmi szempontból a felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács tévedett, amennyiben úgy ítélte meg, hogy az ütköző védjegyek nagy fokú hasonlóságot mutatnak, és a felperes ezzel szemben fenntartja, hogy azok eltérőek. [omissis] |
|
67 |
Először is, a jelen ügyben a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a korábbi védjegy németül egy kolibrire utalhat, ami nem vitatott. |
|
68 |
Másodszor, a fellebbezési tanács ezután megjegyezte, hogy a „collibra” szó és a „kolibri” szó kiejtésének közelségére tekintettel nem kizárható, hogy az érintett német vásárlóközönség jelentős része a bejelentett védjegyekben a kolibri fogalmára való célzást észlel. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy Németországban az érintett vásárlóközönség nem elhanyagolható része számára az ütköző védjegyek fogalmi szempontból nagyon hasonlóaknak tekinthetők. |
|
69 |
Ez az érvelés helytállónak tűnik azon ítélkezési gyakorlatra tekintettel, miszerint még ha az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli is a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit, ettől még egy szómegjelölés észlelésekor olyan szóelemeket fog azonosítani, amelyek számára konkrét jelentést sugallnak vagy az általa ismert szavakra hasonlítanak (lásd ebben az értelemben: 2004. október 6‑iVitakraft‑Werke Wührmann kontra OHIM – Krafft [VITAKRAFT] ítélet, T‑356/02, EU:T:2004:292, 51. pont; 2007. február 13‑iRESPICUR ítélet, T‑256/04, EU:T:2007:46, 57. pont; 2012. szeptember 19‑iTeamBank kontra OHIM – Fercredit Servizi Finanziari [f@ir Credit] ítélet, T‑220/11, nem tették közzé, EU:T:2012:444, 38. pont). Lényegtelen az a tény, hogy a kolibri fogalma a bejelentett védjegyek által érintett árukkal és szolgáltatásokkal nem áll kapcsolatban, tekintettel arra, hogy e védjegyek a német vásárlóközönség nem elhanyagolható része által ismert német „kolibri” szóhoz hasonlítanak. |
|
70 |
A felperes egyetlen más érve sem alkalmas arra, hogy ezt az érvelést megcáfolja. |
|
71 |
Azon hivatkozott ítélkezési gyakorlattal kapcsolatban, amely szerint nem állhat fenn fogalmi hasonlóság a nyilvánvaló jelentést az Unió egyik hivatalos nyelvén sem hordozó védjegy, és egy olyan másik védjegy között, amelynek szóeleme általában valódi jelentéssel bír az Unió vásárlóközönsége számára (lásd: 2008. január 16‑iInter‑Ikea kontra OHIM – Waibel [idea] ítélet, T‑112/06, nem tették közzé, EU:T:2008:10, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. január 21‑iLaboratorios Ern kontra OHIM – michelle menard [Lenah.C] ítélet, T‑802/14, nem tették közzé, EU:T:2016:25, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), elegendő azt megjegyezni, hogy e gyakorlat a jelen ügyben nem alkalmazható, mivel a fellebbezési tanács helyesen ítélte úgy, hogy a bejelentett védjegyek a korábbi védjegyhez hasonlóan a kolibri fogalmát idézik. [omissis] |
|
74 |
Meg kell tehát állapítani, hogy a fellebbezési tanács nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor az ütköző megjelölések között nagy fokú fogalmi hasonlóságot állapított meg. |
2. Az áruk és szolgáltatások összehasonlításáról
a) A 9. osztályba tartozó árukról
|
75 |
Az ütköző szoftverek összehasonlítását illetően a felperes vitatja a fellebbezési tanács azon megállapítását, amely szerint azok a szoftverek, amelyek tekintetében a korábbi védjegyet használták, közepes mértékű hasonlóságot mutatnak a bejelentett védjegyek által érintett szoftverekkel. |
|
76 |
A jelen ügyben érdemes felidézni, hogy az összehasonlítás alatt álló szoftverek:
[omissis] |
1) A szoftverek jellegéről
|
80 |
A felperes kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács – az EUIPO védjegyekkel és formatervezési mintákkal kapcsolatos iránymutatásainak megsértésével – automatikusan állapította meg a hasonlóságot, kizárólag arra támaszkodva, hogy valamennyi áru szoftverekkel kapcsolatos. |
|
81 |
A fellebbezési tanács érveléséből azonban az következik, hogy e tanács nem szorítkozott az áruk jellegének vizsgálatára, amennyiben a megtámadott határozatok 41. pontjában azt állította, hogy az ütköző áruk érintett vásárlóközönsége, a szoftverek természete és rendeltetése, valamint az ütköző szoftverek tervezésével és fejlesztésével foglalkozó vállalkozások egybeeshetnek. Ezen érvet tehát el kell utasítani. |
2) A szoftverek rendeltetéséről
|
82 |
A felperes arra hivatkozik, hogy az ütköző szoftverek rendeltetése nagyon eltérő, amint azt a felszólalási osztály maga is megerősítette. A bejelentett védjegyek által érintett szoftverek rendeltetése a belső adatok kezelésének biztosítása, amelynek fő célja, hogy a szervezethez tartozó személyek számára lehetővé tegye belső adatok keresését, azonosítását és hitelessége ellenőrzését, biztosítva egyúttal a jogszabályi megfelelést. Bár a használatra vonatkozó bizonyítékok alapján a korábbi védjegy által érintett szoftverek is lehetővé tehetik az adatbetekintést, ami a felperes szerint a szoftverek többségének szokásos jellemzője; e szoftverek rendeltetése az ingatlanügyletek automatizálása és támogatása, különösen ingatlanügyekkel, valamint építési engedélyekkel és létesítménygazdálkodással kapcsolatos dokumentumok elkészítése. [omissis] |
|
88 |
Elsődlegesen a szoftverek rendeltetésének összehasonlítására vonatkozó érvek megalapozottságát kell megvizsgálni. |
|
89 |
Először is el kell utasítani a felperes azon állítását, amely szerint a korábbi védjeggyel érintett szoftverek kizárólag dokumentumok elkészítésére és feladatok automatizálására szolgálnak, mivel a használat igazolásának elemzéséből – amelyet egyébként nem vitattak – az következik, hogy az említett szoftverek célja nem csupán „szövegfeldolgozás”, hanem „adatfeldolgozás” is, amely az egyszerű dokumentumszövegezésnél, illetve feladatautomatizálásnál szélesebb alkalmazási kört fedhet le. |
|
90 |
Másodszor, a megtámadott határozatok 40. pontjában a fellebbezési tanács azt állította, hogy „az adatokkal kapcsolatos politikák végrehajtásának szükségessége, az adatok sértetlenségének és megbízhatóságának fenntartása, valamint a jogszabályi előírások tiszteletben tartásának biztosítása” ugyanolyan fontos a vásárlásra, eladásra, földhasználati jogra, koncessziós szerződésre vonatkozó ingatlanügyleteknél, mint az ingatlanigazgatás – például bérbeadás, ingatlankezelés és létesítménygazdálkodás – területén. A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az építési engedély iránti kérelmek, valamint a létesítmények igazgatása és kezelése tekintetében a magánszféra szervezeteihez hasonlóan a közszféra minden szervezetének végre kell hajtania „adatokkal kapcsolatos politikákat, biztosítania kell az adatok sértetlenségét és a jogszabályi előírások tiszteletben tartását”. |
|
91 |
A megtámadott határozatok említett 40. pontjában a fellebbezési tanács – az EUIPO állításával ellentétben – nem hasonlította össze az ütköző szoftverek rendeltetését, és azt sem fejtette ki, hogy a korábbi védjeggyel jelölt szoftverek mennyiben szolgálják ugyanazon célkitűzéseket, mint az adatkezelési szoftverek. Ezzel szemben a fellebbezési tanács e pontban hallgatólagosan úgy határozta meg az adatkezelést, mint „adatokkal kapcsolatos politikák [végrehajtása], adatok sértetlenségének és megbízhatóságának [biztosítása], valamint jogszabályi előírások [tiszteletben tartása]”, amely meghatározást a felek nem vitatják. |
|
92 |
Harmadszor meg kell jegyezni, hogy az ütköző szoftverek rendeltetésének a fellebbezési tanács általi egyetlen összehasonlítása a megtámadott határozatok 39. pontjában található, amely a következőképpen szól: „A bejelentett védjegy[ek] árujegyzékében leírt belső adatszervezés és ‑kezelés a [beavatkozó fél] szoftvereinek is jellegzetessége. Például a [beavatkozó fél] építési engedélykérelem‑szoftvere (OP 17) lehetővé teszi egy szervezet számára, hogy egyéni adattérképet hozzon létre a következő kulcsfontosságú adatelemeiről: fájlok mozgása, szakszolgálatok, egyéni feladatok és feladatkiosztás.” |
|
93 |
A fellebbezési tanács tehát kizárólag a megtámadott határozatok 39. pontjában ítélte meg lényegében úgy, hogy a korábbi védjegy által érintett szoftverekkel végzett „adat‑” és „szövegfeldolgozás” ugyanazon, a „belső adatok szervezésére és kezelésére” vonatkozó jellemzőkkel bír, mint a bejelentett védjegyek által érintett „adatkezelési szoftver a belső adatok szervezésére és kezelésére”. Ebben az esetben, és kizárólag a megtámadott határozatok 39. pontjában állapított meg a fellebbezési tanács a szoftverek között átfedést, amely az ütköző szoftverek közös jellemzőin alapult, nevezetesen azon, hogy mindegyik lehetővé teszi belső adatok szervezését és kezelését. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a beavatkozó fél tévesen hivatkozik arra, hogy a felperes a közigazgatási eljárás során elismert a szoftverek között átfedéseket. Azok az észrevételek ugyanis, amelyekre a beavatkozó hivatkozik, és amelyek ilyen átfedéseket ismertek el, valójában az ő saját, nem pedig a felperes beadványaiból származnak. |
|
94 |
Meg kell állapítani, hogy a korábbi védjegy által érintett ingatlanügyi „adatfeldolgozás” a belső adatok szervezésének és kezelésének olyan jellemzőit igényli, amelyek a bejelentett védjegyekkel érintett szoftverekben is megtalálhatók. E tekintetben az EUIPO és a beavatkozó fél helyesen hangsúlyozza, hogy a korábbi védjegy „létesítménygazdálkodással”, illetve „ingatlanigazgatással” kapcsolatos szoftverjei jelentős mennyiségű adatot keletkeztetnek, és ezen adatok szervezésének és kezelésének bizonyos olyan funkcióit tartalmazzák, amelyekkel az úgynevezett adatkezelési szoftverek is rendelkeznek. |
|
95 |
Az említett szoftverek rendeltetése közötti átfedés megléte az oka annak, hogy a fellebbezési tanács a rendeltetés tekintetében kizárólag közepes mértékű, nem pedig nagy fokú hasonlóságot állapított meg. |
|
96 |
Ezenkívül el kell utasítani a felperes azon érvét, miszerint a felszólalási osztály azt állította, hogy a szoftverek rendeltetése nagyon eltérő. A felszólalási osztály ugyanis rámutatott arra, hogy bár a szoftverek sajátos rendeltetése nem azonos (their specific purpose of use is not the same), általában azok mindegyikét adatkezelésre (data processing) használják, továbbá (számítógép segítségével történő) használatuk szintén azonos. E határozatokból tehát kitűnik a szoftverek rendeltetése közötti átfedés, amennyiben mindegyik lehetővé teszi az adatkezelést. [omissis] |
b) A 42. osztályba tartozó szolgáltatásokról
|
116 |
A felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács indokolás nélkül csupán annak kijelentésére szorítkozott, hogy a bejelentett szóvédjegy által érintett szolgáltatásokat kínálhatják ugyanazon, az olyan szoftvertípusokat tervező vállalkozások, amelyek tekintetében a korábbi védjegyet használják. Ezenkívül ez az – egyébként vitatott – körülmény nem elegendő az említett szolgáltatások és áruk közötti hasonlóság megállapításához. Valójában ezek a szolgáltatások a korábbi védjeggyel jelölt szoftverektől eltérőek, illetve azokhoz legfeljebb nagyon csekély mértékben hasonlóak. |
|
117 |
Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja ezt az érvelést. [omissis] |
|
121 |
Másodszor, a fellebbezési tanács nem követett el hibát, amikor rámutatott, hogy ugyanazon vállalkozások tervezhetik és fejleszthetik a korábbi védjegy ingatlankezelési és létesítménygazdálkodási szoftverjeit, mint a bejelentett szóvédjeggyel érintett adatkezelési szoftvereket. Meg kell állapítani, hogy az informatika területén a szoftvergyártók rendszeresen nyújtanak szoftverrel kapcsolatos szolgáltatásokat is. Továbbá, amint azt az EUIPO megjegyzi, a jelen ügyben az ütköző áruk és szolgáltatások végfelhasználói és gyártói egybeesnek. Mivel a felperes ezzel kapcsolatos érveit már elutasították, a fellebbezési tanács helyesen juthatott arra a következtetésre, hogy a bejelentett szóvédjegy által érintett szolgáltatások – amelyek mindegyike belső adatok szervezésére és kezelésére szolgáló adatkezelési és ‑rendszerezési szoftverekhez kapcsolódik – hasonlók a korábbi védjeggyel érintett szoftverekhez. Ezenkívül ez az érvelés – a felperes állításával ellentétben – elegendő a hasonlóság bizonyításához. |
3. Az összetéveszthetőségről
[omissis]
|
134 |
A fentiekből következik, hogy az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani. [omissis] |
|
A fenti indokok alapján A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
|
|
Collins Csehi De Baere Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. szeptember 22‑i nyilvános ülésen. Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.
( 1 ) A jelen ítéletnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.