1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról és a 661/2010/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11‑i 1315/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 348., 1. o.) (6) preambulumbekezdésének, 19. cikke d) pontjának és 39. cikke (2) bekezdése c) pontjának, valamint a 2020. július 15‑i (EU) 2020/1054 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2020. L 249., 1. o.; helyesbítések: HL 2020. L 252., 57. o.; HL 2020. L 269., 43. o.; HL 2020. L 269., 44. o.; HL 2020. L 307., 33. o.; HL 2021. L 137., 20. o.) módosított, a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15‑i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 102., 1. o.; helyesbítés: HL 2016. L 195., 83. o.; a továbbiakban: 561/2006 rendelet) 8a. cikkének, továbbá az EUMSZ 56. cikknek az értelmezésére vonatkozik.

2

[A 2026. május 20‑i végzéssel kijavítva] E kérelmet az OMV Petrom Marketing SRL (a továbbiakban: OMV) és a Compania Națională de Administrare a Infrastructurii Rutiere SA (közútkezelésért felelős nemzeti társaság, Románia) (a továbbiakban: CNAIR), valamint ZR és LN között azon közigazgatási aktusok érvényessége tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelyekkel a CNAIR jóváhagyta egy védett parkolóhely, egy üzemanyagtöltő állomás, egy elektromos járműveknek szánt gyorstöltő állomás és egy vendéglátóhely építését a Pécska (Románia) település területén található A1‑es autópálya mentén fekvő, magántulajdonban álló földterületeken.

Jogi háttér

Az uniós jog

Az elsődleges jog

3

Az EUMSZ 56. cikk első bekezdésének megfelelően „[…] tilos az [Európai] Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik nem abban a tagállamban letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy”.

Az 561/2006 rendelet

4

Az 561/2006 rendelet 8. cikke a következőket írja elő:

–

behatolásérzékelés és ‑védelem,

–

megvilágítás és láthatóság,

–

segélyhívási lehetőségek (kapcsolattartó pontok és eljárások),

–

a nemet figyelembe vevő tisztálkodási helyiségek,

–

élelmiszer‑ és italvásárlási lehetőségek,

–

kommunikációs összeköttetések,

–

áramellátás.

Az 1315/2013 rendelet

5

A transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról, az (EU) 2021/1153 és a 913/2010/EU rendelet módosításáról, valamint az 1315/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2024. június 13‑i (EU) 2024/1679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L, 2024/1679., 1. o.; helyesbítés: HL L, 2025/90901) 68. cikke 2024. július 18‑i hatállyal hatályon kívül helyezte az 1315/2013 rendeletet. Figyelemmel az alapeljárás tárgyát képező ügy tényállása megvalósulásának időpontjára az 1315/2013 rendelet továbbra is alkalmazandó e jogvitára.

6

Az 1315/2013 rendelet (6) preambulumbekezdése kimondta:

7

E rendeletnek a „Tárgy” címet viselő 1. cikke az (1) bekezdésében előírta:

8

Az említett rendeletnek „A közúti infrastruktúra fejlesztésének prioritásai” címet viselő 19. cikke a következőképpen szólt:

9

Ugyanezen rendeletnek az „Infrastrukturális követelmények” címet viselő 39. cikke a (2) bekezdésében a következőket írta elő:

–

egymástól körülbelül 100 [kilométeres (km)] távolságra fekvő autópálya‑pihenők kialakítása a társadalmi, piaci és környezetvédelmi szükségletekkel összhangban többek között annak érdekében, hogy a kereskedelmi úthasználóknak kellő mennyiségű és megfelelő biztonsági szintű parkolóhely álljon rendelkezésére;

A román jog

10

Az 1997. augusztus 28‑i Ordonanța Guvernului nr. 43/1997 privind regimul juridic al drumurilornak (az utak szabályozásáról szóló 43/1997. sz. kormányrendelet) (újra közzéve: Monitorul Oficial al României, I. rész, 1998. június 29‑i 237. szám) az alapügyre alkalmazandó változata (a továbbiakban: 43/1997. sz. OG) szerinti 2. cikke (1)–(3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

11

A 43/1997. sz. OG 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja:

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12

2020 júliusa és 2021 decembere között a CNAIR több olyan jogi aktust fogadott el, amelyekkel jóváhagyta egy védett parkolóhelyből, egy üzemanyagtöltő állomásból és egy elektromos járműveknek szánt gyorstöltő állomásból álló szolgáltatóhely, valamint egy vendéglátóhely építését a Pécska település területén található A1‑es autópálya mentén fekvő, ZR és LN magántulajdonában álló két földterületen.

13

2021. december 15‑én Pécska település polgármestere építési engedélyeket adott ki ZR és LN részére a szolgáltatóhely és a vendéglátóhely vonatkozásában.

14

[A 2026. május 20‑i végzéssel kijavítva] 2021. december 17‑én ZR és LN eladta az érintett földterületeket az OMV‑nek, és a vonatkozó engedélyekből eredő valamennyi jogot e társaságra ruházta át. Az OMV, miután megszerezte e földterületek tulajdonjogát, a kiállított engedélyeknek megfelelően megkezdte az említett szolgáltatóhely és vendéglátóhely építését.

15

[A 2026. május 20‑i végzéssel kijavítva] 2022 áprilisában a CNAIR keresetet indított ZR‑rel és LN‑nel szemben annak érdekében, hogy egyrészt semmisítsék meg az e szolgáltatóhely és vendéglátóhely építésével összefüggésben számukra kibocsátott állásfoglalásokat, megállapodásokat és engedélyeket, valamint az ezek alapján elfogadott valamennyi aktust, másrészt pedig hogy a földterületeket a korábbi állapotukba állítsák vissza. Az OMV kérte, hogy ezen eljárásban beavatkozóként részt vehessen.

16

2024. április 3‑i ítéletével a Tribunalul Arad (Arad megyei törvényszék, Románia) mint megalapozatlant elutasította a CNAIR keresetét, lényegében azt állapítva meg, hogy a nemzeti jog lehetővé teszi pihenő‑ és parkolóhelyek magántulajdonban lévő területeken történő építését.

17

2024. november 5‑i ítéletével a Curtea de Apel Timioara (temesvári ítélőtábla, Románia) helyt adott a CNAIR keresetének, és hatályon kívül helyezte a 2024. április 3‑i ítéletet. A 43/1997. sz. OG 2. cikkének (1)–(3) bekezdése és 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján úgy ítélte meg, hogy az autópálya‑hálózat szolgáltatóhelyei, beleértve a védett parkolóhelyeket is, az országos érdekű úthálózat szerves részét képezik, és ezért azokat állami tulajdonban lévő földterületeken kell megépíteni.

18

[A 2026. május 20‑i végzéssel kijavítva] Az OMV felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be e bírósághoz – amely a kérdést előterjesztő bíróság, és amely végső fokon jár el – a 2024. november 5‑i ítélettel szemben, arra hivatkozva, hogy ezen ítélet sérti az 561/2006 és az 1315/2013 rendelet több rendelkezését, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságának az EUMSZ 56. cikkben biztosított elvét.

19

Az 561/2006 és az 1315/2013 rendelet rendelkezéseinek állítólagos megsértését illetően a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy e rendeletek nem tartalmaznak semmilyen szabályt az autópálya‑hálózat parkoló‑ vagy szolgáltatóhelyeinek kialakítására szánt földterületek köz‑ vagy magánjellegére vonatkozóan. Mindazonáltal kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy ellentétes‑e az uniós joggal az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja az ilyen parkoló‑ vagy szolgáltatóhelyek magántulajdonban lévő területeken történő építését, és ennélfogva arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az 561/2006 rendelet 8a. cikkét, valamint az 1315/2013 rendelet 19. cikkének d) pontját és 39. cikke (2) bekezdésének c) pontját, hogy azok elismerik az említett parkoló‑ vagy szolgáltatóhelyek ilyen területeken történő építésének jogát.

20

E bíróság azt is megjegyzi, hogy az 1315/2013 rendelet (6) preambulumbekezdése nem tesz említést a „magánszektor partnereit” a transzeurópai közlekedési hálózatok területén megillető jogokról. Ezenkívül e partnereknek a multimodális transzeurópai közlekedési hálózat megvalósításában betöltött jelentősége e bíróság véleménye szerint nem elegendő annak kizárásához, hogy valamely tagállam az autópálya‑hálózat parkoló‑ vagy szolgáltatóhelyeinek magántulajdonban lévő területeken történő építésére vonatkozó tilalmat írjon elő.

21

[A 2026. május 20‑i végzéssel kijavítva] Az EUMSZ 56. cikk állítólagos megsértését illetően a kérdést előterjesztő bíróság rámutat egyrészt arra, hogy az OMV román jogi személy, amely Románia területén nyújt szolgáltatásokat, másrészt pedig hogy a parkoló‑ vagy szolgáltatóhelyek e területen történő építése és üzemeltetése Románia kizárólagos belső helyzetének minősül, annál is inkább, mivel más tagállamok azon állampolgárai, akik a jövőben igénybe vehetik az OMV által a parkoló‑ vagy szolgáltatóhelyeken nyújtott szolgáltatásokat, nem abból a célból utaznak Romániába, hogy igénybe vegyék ezeket a szolgáltatásokat, amelyek járulékosan kapcsolódnak a gépjárművel történő áthaladáshoz. E bíróság egyébiránt hangsúlyozza, hogy az ilyen parkoló‑ vagy szolgáltatóhelyek autópályákkal szomszédos magánterületeken történő építésének tilalma megkülönböztetés nélkül alkalmazandó valamennyi gazdasági szereplőre, függetlenül azok állampolgárságától vagy az említett szolgáltatások igénybe vevőinek állampolgárságától, és nem tűnik úgy, hogy közvetetten előnyben részesítené a Romániában letelepedett szolgáltatókat.

22

Tekintettel egyrészt az alapügyben meghozandó ítélet végleges jellegére, másrészt pedig az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságának alapvető jellegére, a szóban forgó terület összetettségére és a közúti szállításra vonatkozó különös uniós jogi szabályok fennállására, a kérdést előterjesztő bíróság hasznosnak tartja, hogy kérdést intézzen a Bírósághoz azzal kapcsolatban, hogy alkalmazható‑e az EUMSZ 56. cikk az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan helyzetre, amelyben a román szolgáltatásnyújtó a román autópályákon a közúti szállításhoz kapcsolódó járulékos szolgáltatásokat kíván nyújtani olyan címzettek számára, akik más tagállamok állampolgárai lehetnek.

23

E körülmények között a Curtea de Apel Timişoara (temesvári ítélőtábla) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

24

Eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben, ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésekre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha e válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek.

25

A jelen ügyben alkalmazni kell az eljárási szabályzat 99. cikkét, mivel egyrészt az első és a második kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, másrészt pedig a harmadik kérdésre adandó válasz egyértelműen levezethető a Bíróság ítélkezési gyakorlatából.

Az első és második kérdésről

26

Első két kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy ellentétes‑e az 1315/2013 rendeletnek az e rendelet (6) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 19. cikke d) pontjával és 39. cikke (2) bekezdése c) pontjával, valamint az 561/2006/EK rendelet 8a. cikkével azon nemzeti szabályozás, amely tiltja az autópálya‑hálózat szolgáltatóhelyeinek magántulajdonban lévő területeken történő építését.

27

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az 1315/2013 rendelet az 1. cikke (1) bekezdésének megfelelően iránymutatásokat határoz meg a kétrétegű struktúrából, egy átfogó hálózatból és az arra épülő törzshálózatból álló transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztését illetően. Az iránymutatások meghatározzák a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésének prioritásait.

28

E rendeletnek az átfogó hálózat fejlesztését szabályozó 19. cikke d) pontja arra kötelezi a tagállamokat, hogy a közúti infrastruktúrával kapcsolatos közös érdekű projektek előmozdításakor részesítsék előnyben azt, hogy megfelelő mennyiségű és megfelelő biztonsági szintű parkolóhelyet biztosítsanak a kereskedelmi felhasználók számára.

29

Az említett rendelet 39. cikke (2) bekezdésének c) pontja, amely a törzshálózat fejlesztésére vonatkozó III. fejezetében található, előírja, hogy e hálózat autópályáin egymástól körülbelül 100 km‑es távolságra fekvő autópálya‑pihenőket alakítsanak ki a társadalmi, piaci és környezetvédelmi szükségletekkel összhangban többek között annak érdekében, hogy a kereskedelmi úthasználóknak kellő mennyiségű és megfelelő biztonsági szintű parkolóhely álljon rendelkezésére.

30

E rendelkezések szövegéből kitűnik, hogy azok a pihenő‑ és parkolóhelyek kialakítására vonatkozó célokat határoznak meg, anélkül azonban, hogy követelményeket fogalmaznának meg azon területek köz‑ vagy magánjellegére vonatkozóan, amelyeken e pihenő‑ és parkolóhelyeket meg kell építeni.

31

Az 1315/2013 rendelet (6) preambulumbekezdése, amely annak megállapítására szorítkozik, hogy napjainkban a tagállamoktól eltérő jogalanyok, különösen a „magánszektor partnerei” is részt vesznek a multimodális transzeurópai közlekedési hálózat és a kapcsolódó beruházások megvalósításában, nem kérdőjelezi meg ezt az értelmezést. Mindenesetre az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az uniós jogi aktusok preambulumának nincs kötelező jogi ereje, és arra nem lehet hivatkozni az annak szövegétől nyilvánvalóan eltérő értelmezés céljából (lásd ebben az értelemben: 2012. június 28‑i Caronna ítélet, C‑7/11, EU:C:2012:396, 40. pont; 2022. január 20‑i Air Berlin ítélet, C‑165/20, EU:C:2022:42, 55. pont).

32

Ami egyébiránt az 561/2006 rendelet 8a. cikkét illeti, annak (1) bekezdése annak biztosítására kötelezi a Bizottságot, hogy a járművezetők számára könnyen hozzáférhetők legyenek a biztonságos és védett parkolókra vonatkozó információk, valamint hogy egy rendszeresen frissített, hivatalos weboldalon tegye közzé a tanúsítvánnyal rendelkező parkolók jegyzékét. E 8a. cikk (3) bekezdése emlékeztet arra, hogy az 1315/2013 rendelet 39. cikke (2) bekezdése c) pontjának megfelelően a tagállamok feladata, hogy ösztönözzék a kereskedelmi úthasználóknak szánt parkolóhelyek létrehozását.

33

A jelen végzés 28. és 29. pontjában említett rendelkezések kapcsán levont következtetésekhez hasonlóan meg kell állapítani, hogy az 561/2006 rendelet 8a. cikke nem ír elő semmilyen követelményt azon területek köz‑ vagy magánjellegére vonatkozóan, amelyeken e pihenő‑ és parkolóhelyeket meg kell építeni. Különösen nem követeli meg a tagállamoktól, hogy engedélyezzék az ilyen pihenő‑ és parkolóhelyek magántulajdonban lévő területeken történő építését.

34

A fenti indokokra tekintettel az első két kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1315/2013 rendeletnek az e rendelet (6) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 19. cikke d) pontját és 39. cikke (2) bekezdése c) pontját, valamint az 561/2006/EK rendelet 8a. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes azon nemzeti szabályozás, amely tiltja az autópálya‑hálózat szolgáltatóhelyeinek magántulajdonban lévő területeken történő építését.

A harmadik kérdésről

35

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 56. cikket, hogy azt alkalmazni kell a valamely tagállamban letelepedett azon társaságra, amellyel szemben, miután e tagállamban autópálya‑hálózat szolgáltatóhelyének építésébe kezdett, az e célból kiadott engedélyek megsemmisítése iránti bírósági eljárás keretében olyan nemzeti szabályozásra hivatkoznak, amely tiltja az ilyen szolgáltatóhelyek magántulajdonban lévő földterületen történő építését.

36

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUM‑Szerződésnek a letelepedés szabadságára, a szolgáltatásnyújtás szabadságára és a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók azokra a helyzetekre, amelyeknek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik (2016. november 15‑i Ullens de Schooten ítélet, C‑268/15, EU:C:2016:874, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. március 2‑i Bursa Română de Mărfuri ítélet, C‑394/21, EU:C:2023:146, 48. pont).

37

Ilyen helyzetben a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megjelölnie azokat az indokokat, amelyek alapján a tisztán belső jellege ellenére az előtte folyamatban lévő jogvita kapcsolatot mutat az uniós jog rendelkezéseivel, amely kapcsolat az alapjogvita elbírálásához szükségessé teszi az előzetes döntéshozatal keretében kért értelmezést (lásd ebben az értelemben: 2016. november 15‑i Ullens de Schooten ítélet, C‑268/15, EU:C:2016:874, 55. pont; 2024. október 17‑i FA.RO. di YK & C. ítélet, C‑16/23, EU:C:2024:886, 40. pont).

38

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek ezt a kapcsolatot konkrét és biztos tényezőkkel kell alátámasztania, kizárva az absztrakt vagy hipotetikus körülményeket. Így a kérdést előterjesztő bíróság egy tisztán belső helyzettel összefüggésben nem szorítkozhat olyan bizonyítékok előterjesztésére, amelyek alapján nem zárható ki az ilyen kapcsolat fennállása, hanem éppen ellenkezőleg, olyan objektív és egybehangzó bizonyítékokat kell szolgáltatnia, amelyek lehetővé teszik a Bíróság számára a kapcsolat fennállásának vizsgálatát (lásd ebben az értelemben: 2023. március 2‑i Bursa Română de Mărfuri ítélet, C‑394/21, EU:C:2023:146, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. február 22‑i Ente Cambiano società cooperativa per azioni ítélet, C‑660/22, EU:C:2024:152, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

[A 2026. május 20‑i végzéssel kijavítva] A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság maga mutat rá egyrészt arra, hogy az OMV román jogi személy, amely szolgáltatásait Románia területén nyújtja, másrészt pedig arra, hogy az autópálya‑hálózat szolgáltatóhelyeinek e területen történő építése és üzemeltetése Románia kizárólagos belső helyzetének minősül. Egyébiránt rámutat arra, hogy az ilyen szolgáltatóhelyek magántulajdonban lévő területeken való építésének a nemzeti szabályozásban előírt tilalma megkülönböztetés nélkül alkalmazandó az ilyen szolgáltatásokat nyújtó valamennyi szolgáltatóra, függetlenül azok állampolgárságától és az általuk nyújtott szolgáltatások igénybe vevőinek állampolgárságától, és nem tűnik úgy, hogy közvetetten előnyben részesíti a Romániában letelepedett szolgáltatókat.

40

[A 2026. május 20‑i végzéssel kijavítva] Ebben az összefüggésben, amely – amint azt e bíróság elismeri – tisztán az érintett tagállamon belülinek számít, e bíróság hozzáteszi, hogy azok a szolgáltatások, amelyeket az OMV az alapeljárásban szóban forgó területeken nyújtani kíván, a román autópályákon történő közúti szállításhoz képest járulékos jellegűek, így más tagállamok azon állampolgárai, akik a jövőben igénybe vehetik azokat, pusztán emiatt nem utaznak Romániába.

41

Márpedig mindenesetre azon állítást illetően, amely szerint valamely szolgáltató jövőbeli ügyfélkörének egy része a székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamból származik, nem elegendő olyan határon átnyúló helyzet fennállásának megállapításához, amely az EUMSZ 56. cikk hatálya alá tartozhat (lásd ebben az értelemben: 2020. december 3‑i BONVER WIN ítélet, C‑311/19, EU:C:2020:981, 25. pont).

42

A fenti indokokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azt nem kell alkalmazni a valamely tagállamban letelepedett azon társaságra, amellyel szemben, miután e tagállamban autópálya‑hálózat szolgáltatóhelyének építésébe kezdett, az e célból kiadott engedélyek megsemmisítése iránti bírósági eljárás keretében olyan nemzeti szabályozásra hivatkoznak, amely tiltja az ilyen szolgáltatóhelyek magántulajdonban lévő földterületen történő építését.

A negyedik kérdésről

43

Tekintettel a harmadik kérdésre adott válaszra, a negyedik kérdésre nem kell válaszolni.

A költségekről

44

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

1)

A transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról és a 661/2010/EU határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11‑i 1315/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az e rendelet (6) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 19. cikke d) pontját és 39. cikke (2) bekezdése c) pontját, valamint a 2020. július 15‑i (EU) 2020/1054 európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15‑i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 8a. cikkét

2)

Az EUMSZ 56. cikket