<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.00-20081231.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="ECRCJ2007HUA.0600440501.case.xml"><NO.CASE>C-76/06</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62006J0076</NO.CELEX><NO.SEQ>0009.0002</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>4443</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>4472</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>30</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><LEFT><DATE ISO="20070607">2007. 06. 07-I</DATE> ÍTÉLET — C-76/06. P. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>BRITANNIA ALLOYS &amp; CHEMICALS KONTRA BIZOTTSÁG</RIGHT></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (negyedik tanács)</P><P><DATE ISO="20070607">2007. június 7.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0001" NUMBERING="STAR"><P>Az eljárás nyelve: angol.</P></NOTE></P></TI></TITLE><JUDGMENT.INIT><P>A C-76/06. P. sz. ügyben,</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P>a <HT TYPE="BOLD">Britannia Alloys &amp; Chemicals Ltd</HT> (székhelye: Gravesend [Egyesült Királyság], képviselik: S. Mobley és M. Commons solicitors)</P><P>fellebbezőnek</P><P>a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján <DATE ISO="20060207">2006. február 7-én</DATE> benyújtott fellebbezése tárgyában,</P></PLAINTIFS><AGAINST>a másik fél az eljárásban:</AGAINST><DEFENDANTS><P>az <HT TYPE="BOLD">Európai Közösségek Bizottsága</HT> (képviseli: F. Castillo de la Torre, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxemburg)</P><PARTY.STATUS>alperes az elsőfokú eljárásban,</PARTY.STATUS></DEFENDANTS></PARTIES><?PAGE NO="I-4444"?><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),</P><P>tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, Juhász E., R. Silva de Lapuerta (előadó), G. Arestis és T. von Danwitz bírák,</P><P>főtanácsnok: Y. Bot,</P><P>hivatalvezető: R. Grass,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra,</VISA><VISA>a főtanácsnok indítványának a <DATE ISO="20070301">2007. március 1-jei</DATE> tárgyaláson történt meghallgatását követően,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL><P>meghozta a következő</P></PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>ítéletet</P></TI></TITLE><NP><NO.P>1</NO.P><TXT>A Britannia Alloys &amp; Chemicals Ltd (a továbbiakban: Britannia) fellebbezésében egyrészt az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-33/02" YEAR="2005" PAGE.ECR="II-4973">T-33/02. sz., Britannia Alloys &amp; Chemicals kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20051129">2005. november 29-én</DATE> hozott ítéletének (EBHT 2005., II-4973. o.)</REF.DOC.ECR> (a továbbiakban: megtámadott ítélet) - amelyben az Elsőfokú Bíróság elutasította az EK 81. cikk és az EGT Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/E-1/37.027 <QUOT.START ID="QS0001" REF.END="QE0001" CODE="201E"/>cink-foszfát<QUOT.END ID="QE0001" REF.START="QS0001" CODE="201D"/>-ügy) <DATE ISO="20011211">2001.<?PAGE NO="I-4445"?> december 11-én</DATE> hozott 2003/437/EK bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="153" DATE.PUB="2003" PAGE.FIRST="1">HL 2003. L 153., 1. o.</REF.DOC.OJ>, a továbbiakban: vitatott határozat) ellen indított keresetet - megsemmisítését, másrészt a fenti határozat 3. cikke fellebbezőt érintő részének megsemmisítését kéri.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Jogi háttér</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A 17. rendelet</P></TI></TITLE><NP><NO.P>2</NO.P><TXT>Az [EK 81. cikk] és [EK 82. cikk] végrehajtásáról szóló, <DATE ISO="19620206">1962. február 6-i</DATE> 17. (első) tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="P" NO.OJ="013" DATE.PUB="1962" PAGE.FIRST="204">HL 1962.13., 204. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 15. cikke ekképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0002" REF.END="QE0002" CODE="201E"/>(1)</NO.P><TXT>A Bizottság határozattal 100-tól 5000 elszámolási egységig terjedő összegű bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy a vállalkozások társulásaira, ha szándékosan vagy gondatlanságból:</TXT><P>[...]</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a 11. cikk (3) vagy (5) bekezdése vagy a 12. cikk szerinti kérésre helytelen információt szolgáltatnak [...]</TXT></NP></ITEM></LIST></P><P>[...]</P></NP></ITEM><?PAGE NO="I-4446"?><ITEM><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>A Bizottság határozattal <FT TYPE="NUMBER">1000</FT>-től <FT TYPE="NUMBER">1000000</FT> elszámolási egységig terjedő, vagy annál nagyobb összegű bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy a vállalkozások társulásaira, de a bírság mértéke nem haladhatja meg a jogsértésben részt vevő egyes vállalkozások megelőző éves üzleti forgalmának 10%-át, ha a vállalkozások szándékosan vagy gondatlanságból:</TXT><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>megsértik a Szerződés [81.] cikkének (1) bekezdését vagy [82.] cikkét [...]</TXT></NP></ITEM></LIST></P><P>[...]</P><P>A bírság összegének megállapításakor a jogsértés súlyát és időtartamát is figyelembe kell venni.</P><P>[...]<QUOT.END ID="QE0002" REF.START="QS0002" CODE="201D"/></P></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>Az iránymutatás</P></TI></TITLE><NP><NO.P>3</NO.P><TXT>A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló bizottsági iránymutatás (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="009" DATE.PUB="1998" PAGE.FIRST="3">HL 1998. C 9., 3. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.; a továbbiakban: bírságkiszabási iránymutatás) preambulumában előírja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0003" REF.END="QE0003" CODE="201E"/>Az [iránymutatás által] felvázolt elveknek biztosítaniuk kell, hogy a Bizottság határozatai a vállalkozások és a Bíróság előtt átláthatóak és pártatlanok legyenek,<?PAGE NO="I-4447"?> ugyanakkor fenn kell tartaniuk a vonatkozó jogszabályok alapján a bírságok kiszabása tekintetében az összforgalom 10%-ának korlátain belül a Bizottságra ruházott mérlegelési jogkört. E mérlegelésnek azonban egységes és megkülönböztetéstől mentes, a versenyszabályok megsértésének büntetése terén kitűzött célokkal összhangban álló politikát kell követnie.</P><P>A bírság összegének meghatározásánál alkalmazandó új módszer - amelyik a súlyosító, illetve az enyhítő körülmények figyelembevételével megfelelően növelt, illetve csökkentett alapösszegből indul ki - a következő szabályokat követi.<QUOT.END ID="QE0003" REF.START="QS0003" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A jogvita alapját képező tényállás</P></TI></TITLE><NP><NO.P>4</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 1-10. pontjában a közvetkezőképpen foglalta össze az előtte folyó jogvita alapját képező tényállását:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0004" REF.END="QE0004" CODE="201E"/>1</NO.P><TXT>Az angol jog alapján létrehozott Britannia [...] az ausztrál jog alapján létrehozott M. I. M. Holdings Ltd társaság (a továbbiakban: MIM) leányvállalata. 1993 októberében a Pasminco Europe (ISC Alloys) Ltd eladta a cinkágazathoz tartozó tevékenységét a MIM-nek, amely azt átruházta a Britanniára. Ez utóbbi vállalkozás cinkalapú termékeket, köztük cink-foszfátot gyártott és értékesített. 1997 márciusában a Britannia vezetése által létrehozott független gazdasági társaság, a Trident Alloys Ltd (a továbbiakban: Trident) megszerezte a Britannia<?PAGE NO="I-4448"?> cinküzletágát <FT TYPE="NUMBER">14359072</FT> angol fontért (GBP). Az utóbbi vállalkozás továbbra is létezik, mint a MIM leányvállalata, de minden üzleti tevékenységét beszüntette, és így nincsen forgalma.</TXT></NP><NP><NO.P>2</NO.P><TXT>Bár a kémiai összetételük kissé eltérő lehet, a cink-ortofoszfátok homogén vegyi termékek, amelyeket általában az általános <QUOT.START ID="QS0005" REF.END="QE0005" CODE="201E"/>cink-foszfát<QUOT.END ID="QE0005" REF.START="QS0005" CODE="201D"/> elnevezéssel illetnek. A cink-foszfátot, amelyet cink-oxidból és foszforsavból állítanak elő, gyakran használják a festékiparban korróziógátló ásványi pigmentként. A vegyületet vagy standard, vagy módosított, másképpen <QUOT.START ID="QS0006" REF.END="QE0006" CODE="201E"/>aktivált<QUOT.END ID="QE0006" REF.START="QS0006" CODE="201D"/> cink-foszfátként forgalmazzák a piacon.</TXT></NP><NP><NO.P>3</NO.P><TXT>2001-ben a cink-foszfát világpiacának legnagyobb részét az alábbi öt európai gyártó uralta: a Dr. Hans Heubach GmbH &amp; Co. KG (a továbbiakban: Heubach), a James M. Brown Ltd (a továbbiakban: James Brown), Société nouvelle des couleurs zinciques SA (a továbbiakban: SNCZ), Trident (korábbi nevén a Britannia) és a Union Pigments AS (korábban Waardals AS, a továbbiakban: Union Pigments).</TXT></NP><NP><NO.P>4</NO.P><TXT><DATE ISO="19980513">1998. május 13-án</DATE> és <DATE ISO="19980514">14-én</DATE> a Bizottság egyidejűleg és előzetes értesítés nélkül a Heubach, az SNCZ és a Trident telephelyein vizsgálatot folytatott a [...] 17. tanácsi rendelet [...] 14. cikkének (2) bekezdése alapján [...].</TXT></NP><NP><NO.P>5</NO.P><TXT><DATE ISO="20011211">2001. december 11-én</DATE> a Bizottság elfogadta a [vitatott] határozatot [...] A jelen ítélet az érintett vállalkozásokkal közölt és a keresethez csatolt [a vitatott határozat] határozatot veszi figyelembe [...].</TXT></NP><?PAGE NO="I-4449"?><NP><NO.P>6</NO.P><TXT>A Bizottság [vitatott] határozatban megállapította, hogy a Britannia (<DATE ISO="19970315">1997. március 15-ét</DATE> követően Trident), a Heubach, a James Brown, az SNCZ és a Union Pigments <DATE ISO="19940324">1994. március 24.</DATE> és <DATE ISO="19980513">1998. május 13.</DATE> között kartellben vettek részt. A kartell a standard cink-foszfátra korlátozódott. A kartell résztvevői először megállapodtak a piac felosztásában, és a termelőkkel szemben eladási kvótákat határoztak meg. Másodszor, minden találkozón rögzítették <QUOT.START ID="QS0007" REF.END="QE0007" CODE="201E"/>az alsó<QUOT.END ID="QE0007" REF.START="QS0007" CODE="201D"/> vagy <QUOT.START ID="QS0008" REF.END="QE0008" CODE="201E"/>ajánlott<QUOT.END ID="QE0008" REF.START="QS0008" CODE="201D"/> árat, amelyet általában tiszteletben tartottak. Harmadszor, bizonyos mértékben elosztották a vevőket.</TXT></NP><NP><NO.P>7</NO.P><TXT>A vitatott határozat rendelkező része az alábbiakat tartalmazza:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="2"><ARTICLE IDENTIFIER="001"><TI.ART><QUOT.START ID="QS0009" REF.END="QE0009" CODE="00BB"/>Első cikk</TI.ART><ALINEA>A Britannia [...], [...] a Hans Heubach [...], a James [...] Brown [...], [az SNCZ], a Trident [...] és a [Union Pigments] megsértették az EK-Szerződés 81. cikkének (1) bekezdését és az EGT-Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdését azzal, hogy folytatólagos megállapodásban, illetve összehangolt magatartásban vettek részt a cink-foszfát-ágazatban.</ALINEA><ALINEA>A jogsértés időtartama a következő volt:</ALINEA><ALINEA><P>[...]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a Britannia [...] esetében: <DATE ISO="19940324">1994. március 24-től</DATE> <DATE ISO="19970315">1997. március 15-ig</DATE>;</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA><ALINEA>[...]</ALINEA></ARTICLE><?PAGE NO="I-4450"?><ARTICLE IDENTIFIER="003"><TI.ART>3. cikk</TI.ART><ALINEA><P>A Bizottság a következő bírságokat szabja ki az 1. cikkben említett jogsértések miatt:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Britannia [...]: 3,37 millió euró;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>[...] Heubach [...]: 3,78 millió euró;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>James [...] Brown [...]: <FT TYPE="NUMBER">940000</FT> euró;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>[SNCZ]: 1,53 millió euró;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT>Trident [...]: 1,98 millió euró;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>f)</NO.P><TXT>[Union Pigments]: <FT TYPE="NUMBER">350000</FT> euró.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA><ALINEA>[...]<QUOT.END ID="QE0009" REF.START="QS0009" CODE="00AB"/></ALINEA></ARTICLE></QUOT.S></P></NP><?PAGE NO="I-4451"?><NP><NO.P>8</NO.P><TXT>A bírságok összegének kiszámítása során a Bizottság a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="009" DATE.PUB="1998" PAGE.FIRST="3">HL 1998. C 9., 3. o.</REF.DOC.OJ>, magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o., a továbbiakban: a <QUOT.START ID="QS0010" REF.END="QE0010" CODE="201E"/>bírságkiszabási iránymutatás<QUOT.END ID="QE0010" REF.START="QS0010" CODE="201D"/>) és az <DATE ISO="19960718">1996. július 18-i</DATE> engedékenységi közleményben meghatározott módszert alkalmazta.</TXT></NP><NP><NO.P>9</NO.P><TXT>A Bizottság mindenekelőtt megállapította, hogy a felperes tekintetében a bírság megfelelő alapösszege 3,75 millió euró (a [vitatott] határozat indokolásának 313. [pontja]). Ezután a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése szerinti korlát megállapítása következett, amelyet az egyes vállalkozásokra kiszabott bírság nem haladhat meg. A fenti rendelkezés szerinti, a megelőző üzleti év forgalma 10%-ának megfelelő korlát megállapítása céljából a Bizottság a felperes vonatkozásában <QUOT.START ID="QS0011" REF.END="QE0011" CODE="00BB"/>az <DATE ISO="19960630">1996. június 30-ával</DATE> végződő üzleti év világméretű forgalmát vette figyelembe, amely a legutolsó, rendes üzleti tevékenység folytatására vonatkozó rendelkezésre álló adat<QUOT.END ID="QE0011" REF.START="QS0011" CODE="00AB"/> (345. [pont]). Mivel a fenti forgalom 55,7 millió euró volt (50. [pont]), a bírság felső határa 5,5 millió euró körüli összegben került meghatározásra. Mivel a bírság összege az engedékenységi közlemény alkalmazása előtt alacsonyabb volt a fenti felső határnál, a Bizottság ezen az alapon nem csökkentette az összeget.</TXT></NP><NP><NO.P>10</NO.P><TXT>Végül a Bizottság a felperes tekintetében az engedékenységi közlemény alapján 10%-kal csökkentette a bírság összegét (366. [pont]). A felperesre kirótt bírság végső összege így 3,37 millió euró volt (370. [pont]).<QUOT.END ID="QE0004" REF.START="QS0004" CODE="201D"/></TXT></NP></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás és a megtámadott ítélet</P></TI></TITLE><NP><NO.P>5</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához <DATE ISO="20020221">2002. február 21-én</DATE> benyújtott keresetlevelével a Britannia keresetet indított a vitatott határozat részleges megsemmisítése, valamint másodlagosan az e határozatban kiszabott bírság összegének csökkentése iránt.</TXT></NP><?PAGE NO="I-4452"?><NP><NO.P>6</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélettel elutasította a keresetet.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A fellebbezési eljárás feleinek kérelmei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>7</NO.P><TXT>A Britannia fellebbezésében azt kéri a Bíróságtól, hogy:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>semmisítse meg a keresetét elutasító megtámadott ítéletet;</P></ITEM><ITEM><P>semmisítse meg a vitatott határozat 3. cikkének őt érintő részét;</P></ITEM><ITEM><P>másodlagosan módosítsa a vitatott határozat 3. cikkének őt érintő részét oly módon, hogy törölje vagy csökkentse jelentősen a vele szemben kiszabott bírság összegét;</P></ITEM><ITEM><P>harmadlagosan utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé, hogy az utóbbi hozzon új ítéletet a Bíróság ítéletében tisztázott jogi kérdéseknek megfelelően;</P></ITEM><ITEM><P>mindegyik esetben a Bizottságot kötelezze a saját, valamint a Britannia elsőfokú eljárással, valamint fellebbezéssel kapcsolatos költségeinek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP><?PAGE NO="I-4453"?><NP><NO.P>8</NO.P><TXT>A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>részben utasítsa el a fellebbezést mint elfogadhatatlant, illetve másodlagosan utasítsa el a fellebbezést mint megalapozatlant;</P></ITEM><ITEM><P>a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A fellebbezésről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>9</NO.P><TXT>Fellebbezési kérelmének alátámasztása érdekében a Britannia három, a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének megsértésére, az egyenlő bánásmód megsértésére, valamint a jogbiztonság megsértésére vonatkozó jogalapra hivatkozik.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének megsértésére vonatkozó első jogalapról</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A felek érvei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>10</NO.P><TXT>Első jogalapjában a Britannia arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy a Bizottság a bírság összegének<?PAGE NO="I-4454"?> meghatározásakor a vitatott határozatot megelőző üzleti év forgalmának 10%-os felső határa helyett helyesen alkalmazta az e társaság által az <DATE ISO="19960630">1996. június 30-án</DATE> lezárt üzleti éve során megvalósított forgalom 10%-os felső határát.</TXT></NP><NP><NO.P>11</NO.P><TXT>A Britannia arra hivatkozik, hogy amiatt, hogy a vitatott határozat elfogadását közvetlenül megelőző üzleti év során nem valósított meg forgalmat, a Bizottság nem szabhatott volna ki <FT TYPE="NUMBER">1000</FT>-től <FT TYPE="NUMBER">1000000</FT> euróig terjedő összegű bírságot. Következésképpen az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem volt köteles a <DATE ISO="20010630">2001. június 30-án</DATE> lezárt üzleti évben megvalósított forgalomra hivatkozni.</TXT></NP><NP><NO.P>12</NO.P><TXT>A Britannia hangsúlyozza, hogy 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében található <QUOT.START ID="QS0012" REF.END="QE0012" CODE="201E"/>megelőző<QUOT.END ID="QE0012" REF.START="QS0012" CODE="201D"/> megjelölés a bírságot kiszabó határozat elfogadásának időpontjához képest legutóbbi teljes tizenkét hónapos üzleti évre vonatkozik.</TXT></NP><NP><NO.P>13</NO.P><TXT>Fenntartja, hogy a 17. rendelet fent hivatkozott rendelkezésében rögzített forgalommal kapcsolatos felső határ azt követeli meg, hogy azt azon üzleti évre alkalmazza a Bizottság, amely az érintett vállalkozásnak a bizottsági határozat meghozatala időpontjában fennálló gazdasági jelentőségét tükrözi. Az Elsőfokú Bíróság viszont úgy ítélte meg, hogy amennyiben valamely vállalkozás nem végzett gazdasági tevékenységet a határozat meghozatalát megelőző üzleti évben, ezen időszak forgalma nem ad semmiféle felvilágosítást a vállalkozás jelentősége tekintetében, és ennélfogva nem szolgálhat a bírság rögzítésének alapjául.</TXT></NP><NP><NO.P>14</NO.P><TXT>A Britannia megemlíti, hogy a vitatott határozat elfogadását megelőző üzleti évre vonatkozó, könyvvizsgáló által ellenőrzött beszámolóban található adatok az azon<?PAGE NO="I-4455"?> időpontban fennálló pénzügyi helyzetét - vagyis a nullával egyenlő forgalmat -tükrözik, amikor a bírság kiszabásra került A bírság összegének meghatározásához tehát a Bizottság nem vehette volna figyelembe azt az üzleti évet, amelynek során a fenti társaság gazdasági tevékenysége a legjelentősebb volt</TXT></NP><NP><NO.P>15</NO.P><TXT>A Bizottság azzal érvel, hogy a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésében kitűzött célkitűzésnek megfelelően az Elsőfokú Bíróság érvelésének kiindulópontja az az alapfeltételezés, miszerint a forgalomra vonatkozó felső határ csak akkor alkalmazandó, ha a vállalkozás a közigazgatási eljárást befejező határozatot megelőző üzleti évben forgalmat valósított meg.</TXT></NP><NP><NO.P>16</NO.P><TXT>A Bizottság álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróság helyesen állapította meg, hogy a hivatkozott felső határ nem volt alkalmazható, tekintettel arra, hogy az utolsó üzleti évben nem valósult meg forgalom, és mivel a 10%-os felső határ az érintett vállalkozás pénzügyi teljesítményét szándékozik tükrözni, azt csak akkor lehet alkalmazni, amikor olyan forgalom valósult meg, amelyhez képest azt alkalmazni lehet.</TXT></NP><NP><NO.P>17</NO.P><TXT>A Bizottság megjegyzi, hogy a 10%-os felső határ alkalmazásának előfeltétele a forgalom létezése. Amennyiben a végleges határozat meghozatalát megelőző üzleti év alatt nem valósult meg forgalom, más mutatókat kell találni a kiszabandó bírság összegének megállapításához.</TXT></NP><NP><NO.P>18</NO.P><TXT>A Bizottság hozzáteszi, hogy az Elsőfokú Bíróság azon kérdéssel kapcsolatos értékelése, vajon a nullával egyenlő értékű forgalom a Britannia gazdasági helyzetének érvényes mutatója-e, ténybeli elemre vonatkozik, amelyet fellebbezés keretében nem lehet újravizsgálni.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-4456"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A Bíróság álláspontja</P></TI></TITLE><NP><NO.P>19</NO.P><TXT>Első jogalapjában a fellebbező fenntartja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében meghatározott <QUOT.START ID="QS0013" REF.END="QE0013" CODE="201E"/>megelőző üzleti év<QUOT.END ID="QE0013" REF.START="QS0013" CODE="201D"/> fogalmának értelmezéskor.</TXT></NP><NP><NO.P>20</NO.P><TXT>A Bíróság előtt a felek között folyó jogvita arra vonatkozik, hogy milyen módon kell a Bizottságnak meghatároznia a <QUOT.START ID="QS0014" REF.END="QE0014" CODE="201E"/>megelőző üzleti év<QUOT.END ID="QE0014" REF.START="QS0014" CODE="201D"/> fogalmát olyan esetekben, amelyekben lényeges - mint például az érintett vállalkozás gazdasági helyzetével kapcsolatos - változások álltak be a jogsértés elkövetésének időszaka, valamint a bírságot kiszabó bizottsági határozat meghozatalának időpontja között.</TXT></NP><NP><NO.P>21</NO.P><TXT>A hivatkozott fogalom kapcsán meg kell jegyezni, hogy a kialakult állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely közösségi jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem annak szövegkörnyezetét és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-17/03" YEAR="2005" PAGE.ECR="I-4983">017/03. sz., VEMW és társai kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20050607">2005. június 7-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2005., I-4983. o.] 41. pontját</REF.DOC.ECR>, valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-391/05" YEAR="2007" PAGE.ECR="I-1793">C-391/05. sz. Jan De Nulügyben <DATE ISO="20070301">2007. március 1-jén</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2007., I-1793. o.] 20. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>22</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének az a célja, hogy a Bizottság olyan bírságokat szabhasson ki, amelyek lehetővé teszik számára, hogy ellássa a közösségi jog által ráruházott ellenőrző feladatkört (lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="100/80—103/80" YEAR="1983" PAGE.ECR="1825">100/80-103/80. sz., Musique diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben <DATE ISO="19830607">1983. június 7-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 1983., 1825. o.] 105. pontját</REF.DOC.ECR>). Ez a feladatkör magában foglalja a tiltott magatartások megtorlásának, illetve azok megismétlése megelőzésének feladatát is (lásd a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="41/69" YEAR="1970" PAGE.ECR="661">41/69. sz., Chemiefarma kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19700715">1970. július 15-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1970., 661. o.] 173. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><?PAGE NO="I-4457"?><NP><NO.P>23</NO.P><TXT>Meg kell még jegyezni, hogy a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerint a Bizottságnak a bírság összege megállapításakor a jogsértés súlyát és időtartamát is figyelembe kell venni.</TXT></NP><NP><NO.P>24</NO.P><TXT>Tekintettel a fenti tényezőkre a Bíróság megállapította, hogy a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében meghatározott felső határ célja, hogy a bírságok ne legyenek aránytalanok az érintett vállalkozás nagyságához képest (a fent hivatkozott Musique Diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 119. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>25</NO.P><TXT>Az eddigi megfontolásokból az következik, hogy a <QUOT.START ID="QS0015" REF.END="QE0015" CODE="201E"/>megelőző üzleti év<QUOT.END ID="QE0015" REF.START="QS0015" CODE="201D"/> fogalmának meghatározásakor a Bizottságnak a 17. rendelet által előírt szabályozás által létrehozott szankciórendszer szövegkörnyezetét, illetve célkitűzéseit is figyelembe véve kell minden egyes esetben mérlegelnie az érintett vállalkozásra gyakorolni szándékozott hatást, és különösen figyelembe kell vennie e vállalkozásnak a jogsértés elkövetése időszakában fennállt tényleges gazdasági helyzetét tükröző forgalmat.</TXT></NP><NP><NO.P>26</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság a fenti jogi hátteret figyelembe véve a megtámadott ítélet 38. és 48. pontjában azt állapította meg, hogy a bírság felső határa alkalmazásának előfeltétele egyrészt az, hogy a Bizottságnak rendelkezésére álljon a határozat elfogadását megelőző üzleti év forgalma, másrészt hogy ez az adat 12 hónapon keresztül folytatott rendes gazdasági tevékenységre vonatkozzék.</TXT></NP><NP><NO.P>27</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 39. és 49. pontjában továbbá számos olyan különleges esetre hivatkozott, amelyek azt hivatottak ecsetelni, hogy a Bizottság jogosult arra, hogy a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének alkalmazása céljából valamely rendes gazdasági tevékenységet tükröző, korábbi üzleti évben elért forgalmat vegyen alapul.</TXT></NP><?PAGE NO="I-4458"?><NP><NO.P>28</NO.P><TXT>Amennyiben elfogadnánk a fellebbező érvelését, ez a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdése első albekezdésének oly módon való értelmezéséhez vezetne, miszerint azon esetekben, amikor az érintett vállalkozás a bizottsági határozat meghozatalát megelőző üzleti évben semmilyen forgalmat nem valósított meg, a Bizottság csupán a fent hivatkozott rendelkezés első részét alkalmazhatná, tekintettel arra, hogy a hivatkozott albekezdés második részében meghatározott felső határ nem kapcsolható semmiféle forgalomhoz.</TXT></NP><NP><NO.P>29</NO.P><TXT>Ez az értelmezés nem csupán a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésével a Bizottságra ruházott feladatkör terjedelmét hagyja figyelmen kívül, hanem azt a tényt is, hogy bizonyos helyzetekben a bizottsági határozat meghozatalát megelőző forgalom nem ad semmiféle hasznos iránymutatást az érintett vállalkozás tényleges gazdasági helyzetére, valamint a vele szemben kiszabandó bírság arányos szintjére vonatkozóan.</TXT></NP><NP><NO.P>30</NO.P><TXT>Következésképpen, amikor - mint a jelen ügyben is - az érintett vállalkozás a bizottsági határozat meghozatalát megelőző üzleti évben semmiféle forgalmat nem valósított meg, a Bizottság jogosult valamely másik üzleti évre hivatkozni annak érdekében, hogy pontosan felmérhesse a vállalkozás pénzügyi forrásait, és biztosíthassa a bírság megfelelően elrettentő voltát.</TXT></NP><NP><NO.P>31</NO.P><TXT>Meg kell még jegyezni, amint azt a fő tanácsnoki indítvány 74. pontja is említi, és amint azt az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 40. pontjában helyesen állapította meg, hogy a bírság felső határának meghatározása nem csupán a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében meghatározott két lehetőség - vagyis a maximum 1 millió eurós bírság, illetve az érintett vállalkozás forgalmára utaló felső határ - közötti választást jelent.</TXT></NP><?PAGE NO="I-4459"?><NP><NO.P>32</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság tehát egyáltalán nem alkalmazta tévesen a jogot annak megállapításával, hogy a Bizottság a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdése első albekezdésének alkalmazásában jogosult volt a határozat meghozatalát megelőző legutolsó teljes - vagyis a <DATE ISO="19960630">1996. június 30-án</DATE> lezárt - üzleti évre hivatkozni.</TXT></NP><NP><NO.P>33</NO.P><TXT>A Britannia által fellebbezése alátámasztására felhozott első jogalapot ennélfogva el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>Az egyenlő bánásmód elvének megsértésére vonatkozó második jogalapról</P></TI></TITLE><NP><NO.P>34</NO.P><TXT>Ez a jogalap két részből áll.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A második jogalap első részéről</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>A felek érvei</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>35</NO.P><TXT>Második jogalapjának első részében a Britannia fenntartja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy keresetét elutasította, miközben a vitatott határozatban a 10%-os felső határ azon üzleti év tekintetében került alkalmazásra, amelynek tekintetében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy azalatt a társaság <QUOT.START ID="QS0016" REF.END="QE0016" CODE="201E"/>rendes gazdasági tevékenységet<QUOT.END ID="QE0016" REF.START="QS0016" CODE="201D"/> végzett, miközben a kartellben részt vett többi vállalkozás esetében a bizottsági határozat meghozatalát megelőző üzleti évet vette figyelembe.</TXT></NP><?PAGE NO="I-4460"?><NP><NO.P>36</NO.P><TXT>A Britannia azzal érvel, hogy a felső határnak a határozat meghozatalát megelőző üzleti évtől eltérő üzleti év forgalmára való alkalmazásával a vitatott határozat figyelmen kívül hagyja a fellebbező határozat meghozatalkor fennállt pénzügyi helyzetét Az egyenlő bánásmód elve tiszteletben tartásának biztosítása érdekében a Bizottságnak a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdése első albekezdésében előírt felső határt az összes érintett vállalkozás tekintetében a hivatkozott határozat meghozatalát megelőző üzleti évre kellett volna alkalmaznia.</TXT></NP><NP><NO.P>37</NO.P><TXT>A Britannia az Elsőfokú Bíróság álláspontjával ellentétben úgy véli, hogy a hivatkozott üzleti évnek a jogsértés elkövetése időszaka alatti, nullával egyenlő forgalma pontosan tükrözi a vállalkozás gazdasági helyzetét.</TXT></NP><NP><NO.P>38</NO.P><TXT>A Bizottság megjegyzi, hogy az Elsőfokú Bíróság azt állapította meg, hogy a fellebbező helyzete eltért a kartellbe részt vett vállalkozásokétól, tekintettel arra, hogy a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében meghatározott 10%-os felső határ a többi vállalkozás tekintetében alkalmazható volt. Az utóbbi vállalkozások ugyanis a vitatott határozat meghozatalát megelőzően olyan forgalmat valósítottak meg, amely gazdasági helyzetükről megbízható képet nyújtott.</TXT></NP><NP><NO.P>39</NO.P><TXT>A Bizottság hangsúlyozza, hogy a fellebbező nem azt állítja, hogy ugyanabban a helyzetben volt, mint a többi vállalkozás, csupán azt, hogy a hivatkozott üzleti év alatt elért, nullával egyenlő forgalma hűen tükrözte az adott időszak alatti gazdasági helyzetét. Ez az érvelés viszont az Elsőfokú Bíróság egyik ténybeli megállapítását kérdőjelezi meg.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-4461"?><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>A Bíróság álláspontja</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>40</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján az egyenlő bánásmód elve akkor sérül, ha hasonló helyzeteket eltérő módon kezelnek, vagy eltérő helyzeteket ugyanolyan módon kezelnek, kivéve ha a bánásmód objektív módon indokolt (lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-344/04" YEAR="2006" PAGE.ECR="I-403">C-344/04. sz., IATA és ELFAA ügyben <DATE ISO="20060110">2006. január 10-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2006., I-403. o.] 95. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>41</NO.P><TXT>A jelen ügy kapcsán emlékeztetni kell arra, hogy a Britannia érvelésében hivatkozott két vállalkozás a vitatott határozat meghozatala idején a kartell tárgyát képező piacon még mindig gazdasági tevékenységet végzett. A határozat meghozatalának időpontját megelőző üzleti év során megvalósult forgalmuk alapján tehát a Bizottság felmérhette e vállalkozások pénzügyi forrásait, valamint meghatározhatta gazdasági helyzetüket.</TXT></NP><NP><NO.P>42</NO.P><TXT>Ezzel szemben a Britannia esetében erre az értékelésre nem volt lehetőség. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a Britannia a vitatott határozat meghozatalának időpontjában teljesen eltérő helyzetben volt, mint a kartellben részt vevő két másik vállalkozás.</TXT></NP><NP><NO.P>43</NO.P><TXT>E körülmények között az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 61-63. pontjában helyesen állapította meg, hogy a Bizottság jogosult volt a fellebbezőt eltérően kezelni, mint a hivatkozott vállalkozásokat, tekintettel arra, hogy ez a két vállalkozás még mindig tevékeny volt, továbbá a vitatott határozat meghozatalát megelőzően olyan forgalmat valósított meg, amely gazdasági helyzetüket megbízhatóan jelezte.</TXT></NP><?PAGE NO="I-4462"?><NP><NO.P>44</NO.P><TXT>Meg kell jegyezni továbbá, hogy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése értelmében kiszabott bírságok kiszámítása során az érintett vállalkozások eltérő kezelése az e rendelet értelmében a Bizottságra ruházott jogkör gyakorlásához szorosan hozzátartozik. Mérlegelési mozgástere keretében a Bizottságnak az adott szankciót az érintett vállalkozások sajátos magatartása és jellemzői alapján kell egyéniesítenie a közösségi versenyszabályok teljes érvényesülésének biztosítása érdekében (lásd e tekintetben a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-308/04 P" YEAR="2006" PAGE.ECR="I-5977">0308/04. P. sz., SGL Carbon kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20060629">2006. június 29-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2006., I-5977. o.] 46. pontját</REF.DOC.ECR> és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).</TXT></NP><NP><NO.P>45</NO.P><TXT>így a második jogalap első része elfogadhatatlan.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A második jogalap második részéről</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>A felek érvei</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>46</NO.P><TXT>Második jogalapjának második részében a Britannia fenntartja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy keresetét elutasította, miközben a Bizottság a vitatott határozatban azon üzleti évet vette figyelembe, amelynek tekintetében a 10%-os felső határ alkalmazható, ami nem felel meg a hasonló ügyekben alkalmazott korábbi közigazgatási gyakorlatnak.</TXT></NP><NP><NO.P>47</NO.P><TXT>A Britannia arra a tényre hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság szerint a Bizottságnak joga volt az ebben a tárgyban korábban fennálló gyakorlatától eltérni, tekintettel arra, hogy e vállalkozás helyzete nem volt összehasonlítható azokkal az ügyekkel, amelyekben az érintett vállalkozásokra bírságot szabott ki a Bizottság.</TXT></NP><?PAGE NO="I-4463"?><NP><NO.P>48</NO.P><TXT>Második jogalapja második részének alátámasztására a Britannia három fajta helyzetre hivatkozik.</TXT></NP><NP><NO.P>49</NO.P><TXT>Először is úgy véli, hogy helyzete azon ügyekével hasonlítható össze, amelyekben a kartellben részt vevő vállalkozás valamely másik gazdasági jogalanyra ruházta át tevékenységét, ám a vállalkozás továbbra is fennmarad.</TXT></NP><NP><NO.P>50</NO.P><TXT>Másodszor a Britannia úgy véli, hogy a többi, csökkent forgalmat megvalósító vállalkozáshoz képest diszkriminatív elbánásban részesült.</TXT></NP><NP><NO.P>51</NO.P><TXT>Harmadszor is a Britannia fenntartja, hogy nem részesült ugyanolyan elbánásban, mint az EK-szerződés [81] cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (IV/34.466 görög komphajók ügy) <DATE ISO="19981209">1998. december 9-én</DATE> hozott 1999/271/EK bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="109" DATE.PUB="1999" PAGE.FIRST="24">HL 1999., L 109., 24. o.</REF.DOC.OJ>) jogalanyaként szereplő vállalkozás.</TXT></NP><NP><NO.P>52</NO.P><TXT>Az utolsó hivatkozással kapcsolatosan a Britannia megjegyzi, hogy az említett vállalkozás a bizottsági határozat meghozatalát megelőzően kivonult a piacról. Mivel e vállalkozás a határozat meghozatalát megelőző üzleti évre vonatkozó forgalma nem állt rendelkezésre, a Bizottság a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére hivatkozott a vállalkozással szembeni 1 milliós eurós összegű bírság kiszabásakor. Következésképpen a Britannia nem kerülhetett volna a hivatkozott vállalkozásnál kedvezőtlenebb helyzetbe.</TXT></NP><?PAGE NO="I-4464"?><NP><NO.P>53</NO.P><TXT>A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az a kérdés, vajon a felperes helyzete összehasonlítható-e a korábbi határozatok jogalanyaként szereplő vállalkozásokéval, olyan ténykérdés, amelyet az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítéletben megvizsgált, és amelyet következésképpen a Bíróság a fellebbezés keretében nem vizsgálhat újra.</TXT></NP><NP><NO.P>54</NO.P><TXT>A tevékenység átruházására vonatkozó érv kapcsán a Bizottság megjegyzi, hogy az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a fellebbező helyzete nem volt összehasonlítható a korábbi határozatok jogalanyaként szereplő vállalkozásokéval, mivel e vállalkozásokkal ellentétben a Britannia semmilyen forgalmat sem valósított meg a vitatott határozat meghozatalát megelőző üzleti évben.</TXT></NP><NP><NO.P>55</NO.P><TXT>A második érv tekintetében, miszerint a Britannia nem ugyanabban az elbánásban részesült, mint a többi csökkenő forgalmú vállalkozás, a Bizottság hangsúlyozza, hogy ezt az érvet a fellebbező az Elsőfokú Bíróság előtt folytatott eljárás során egyszer sem hozta fel.</TXT></NP><NP><NO.P>56</NO.P><TXT>Végül az 1999/271 határozatra vonatkozó harmadik érv kapcsán a Bizottság emlékeztet arra, hogy azt az Elsőfokú Bíróság elutasította. Ugyanis a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlata nem szolgálhat a versenyjogi bírságok rögzítésének jogi háttereként, tekintettel arra, hogy a bírságkiszabást kizárólag a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése alapján határozhatja meg. Következésképpen e rendelkezésnek valamely korábbi ügyben valamely vállalkozás javára történt értelmezése nem kötelezheti a Bizottságot arra, hogy valamely későbbi ügyben ugyanúgy kezeljen valamely másik vállalkozást.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-4465"?><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>A Bíróság álláspontja</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>57</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra - amint az a jelen ítélet 44. pontjában már megállapításra került -, hogy a Bizottságra e területen ruházott jogkör gyakorlásához szorosan hozzátartozik az érintett vállalkozásoknak a bírságok kiszámítása során való eltérő kezelése.</TXT></NP><NP><NO.P>58</NO.P><TXT>A Britannia által hivatkozott első két érv tekintetében - miszerint a Bizottság eltért a korábbi közigazgatási gyakorlatától - meg kell jegyezni, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 61. pontjában megállapította, hogy a fellebbező helyzete nem volt a Bizottság korábbi határozataiban jogalanyként szereplő vállalkozások helyzetével összehasonlítható, mivel a Britannia nem valósított meg semmilyen forgalmat a határozat meghozatalát megelőző üzleti évben.</TXT></NP><NP><NO.P>59</NO.P><TXT>E körülmények között az Elsőfokú Bíróság a hivatkozott 61. pontban helyesen állapította meg, hogy a Bizottság jogosult volt a Britanniát a hivatkozott vállalkozásoktól eltérő módon kezelni.</TXT></NP><NP><NO.P>60</NO.P><TXT>A 1999/271 határozatra vonatkozó érveléssel kapcsolatosan meg kell jegyezni továbbá, hogy ugyan az ebben a határozatban jogalanyként szereplő vállalkozás helyzete hasonló volt a Britanniáéhoz, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik - amelyre a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-167/04 P" YEAR="2006" PAGE.ECR="I-8935">0167/04. P. sz, JCB Service kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20060921">2006. szeptember 21-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2006., I-8935. o.] 201. és 205. pontjában</REF.DOC.ECR> emlékeztetett rá -, hogy a Bizottság határozathozatali gyakorlata nem szolgál jogi háttérként a versenyügyekben kiszabott bírságok tekintetében, és más ügyekben hozott határozatoknak csupán jelzésértékük van a hátrányos megkülönböztetés esetleges fennállásának vonatkozásában, mivel meglehetősen valószínűtlen, hogy valamely ügy sajátos körülményei - mint például a piacok, valamint az érintett vállalkozások és időszakok - megegyezzenek.</TXT></NP><?PAGE NO="I-4466"?><NP><NO.P>61</NO.P><TXT>Hozzá kell még tenni, hogy az olyan közigazgatási eljárásban érintett vállalkozások, amelyben bírság kiszabására is sor kerülhet, nem alapíthatnak bizalomvédelem elvét a bírságok kiszámításának módszerére, illetve arra a tényre, hogy a Bizottság nem lépi majd túl a korábban alkalmazott bírságok szintjét (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 228. pontját). A Bíróság e tekintetben különösen kifejtette, hogy az érintett vállalkozásoknak tekintetbe kell venniük azon lehetőséget, hogy a Bizottság bármikor úgy dönthet, hogy a múltban alkalmazott mértékhez képest megemeli a bírságok összegét (lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-189/02 P+C-202/02 P+C-205/02 P—C-208/02 P+C-213/02 P" YEAR="2005" PAGE.ECR="I-5425">0189/02. P., 0202/02. P., 0205/02. P-C-208/02. P. és 0213/02. P. sz., Dansk Rørindustri kontra Bizottság egyesített ügyekben <DATE ISO="20050628">2005. június 28-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 2005., I-5425. o.] 228. és 229. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>62</NO.P><TXT>A fenti tényezőkre tekintettel az Elsőfokú Bíróság nem követett el jogban való tévedést azzal, hogy úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem sértette meg az egyenlő elbánás elvét, amikor a Bizottság azon üzleti évet vette figyelembe, amelynek tekintetében a 10%-os felső határ alkalmazható.</TXT></NP><NP><NO.P>63</NO.P><TXT>Ezért a második jogalap második része nem állja meg a helyét.</TXT></NP><NP><NO.P>64</NO.P><TXT>Következésképpen a Britannia által hivatkozott második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A jogbiztonság elvének megsértésére vonatkozó harmadik jogalapról</P></TI></TITLE><NP><NO.P>65</NO.P><TXT>A Britannia által fellebbezése alátámasztására felhozott harmadik jogalap ugyancsak két részből áll.</TXT></NP><?PAGE NO="I-4467"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A harmadik jogalap első részéről</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>A felek érvei</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>66</NO.P><TXT>A Britannia harmadik jogalapjának első részében arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság keresete elutasításával megsértette a jogbiztonság elvét, miközben a Bizottság a vitatott határozatban nem a meghozatalát megelőző üzleti évet vette figyelembe a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében meghatározott forgalomra vonatkozó felső határ rögzítése végett.</TXT></NP><NP><NO.P>67</NO.P><TXT>Pontosabban a Britannia azzal érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy az a tény, hogy Bizottság eltért a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének első albekezdésének szövegezésétől, és nem a határozat meghozatalát megelőző üzleti évet vette figyelembe, nem sérti a jogbiztonság elvét.</TXT></NP><NP><NO.P>68</NO.P><TXT>A Britannia fenntartja, hogy nem volt előrelátható, hogy a Bizottság nem a hivatkozott üzleti évre fog támaszkodni. E tekintetben az Elsőfokú Bíróság megközelítése jelentős jogi bizonytalanságot okoz, mivel a Bizottság vizsgálatának jogalanyaiként szereplő vállalkozások nem tudják meghatározni, hogy melyik a bírság felső határának meghatározásakor releváns referenciaév.</TXT></NP><NP><NO.P>69</NO.P><TXT>A Britannia hozzáteszi, hogy a koherens és előre látható közigazgatási gyakorlat biztosításának egyetlen módja az, ha a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében meghatározott felső határt minden esetben a bizottsági határozat<?PAGE NO="I-4468"?> meghozatalát megelőző üzleti évre alkalmazzák, még akkor is, ha ezen értelmezés következtében a nullával egyenlő forgalomra kell alkalmazni a fenti rendelkezésben meghatározott határt.</TXT></NP><NP><NO.P>70</NO.P><TXT>A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdése első albekezdésének értelmezése előre látható volt, mivel az e rendelkezésben rögzített felső határ a közigazgatási eljárást befejező határozatot megelőző üzleti évre alkalmazandó, és a fellebbező ezen üzleti év során nem valósított meg forgalmat.</TXT></NP><NP><NO.P>71</NO.P><TXT>A Bizottság arra hivatkozik, hogy a bírságok előreláthatóságának fogalma azt jelenti, hogy a vállalkozások számára biztosítani kell, hogy magatartásuk következményeit azok megvalósítását megelőzően felmérhessék. A jelen ügyben, amikor a fellebbező elhatározta, hogy jogsértést követ el, forgalma nem különbözött sokban a 10%-os felső határ kiszámításához figyelembe vett - vagyis az 1996. június végén lezárult üzleti évben elért 55,7 millió eurós - forgalomtól.</TXT></NP><NP><NO.P>72</NO.P><TXT>A Bizottság ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Britanniával szemben felhozott jogsértés elkövetésének időszaka során az utóbbi számíthatott arra, hogy ha a Bizottság e jogsértést feltárja, és haladéktalanul szankcionálja is, megközelítőleg 5,5 millió eurós bírságot kell majd fizetnie.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>A Bíróság álláspontja</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>73</NO.P><TXT>Meg kell állapítani, hogy a Britannia érvelésével lényegében a jelen fellebbezés alátámasztására a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének megsértése vonatkozásában felhozott első jogalapban már kifejtett érveket fogalmazza újra.</TXT></NP><?PAGE NO="I-4469"?><NP><NO.P>74</NO.P><TXT>Ennélfogva, mivel a jelen ítélet 32. pontjában megállapítást nyert, hogy az első jogalap megalapozatlan, a fellebbező által a harmadik jogalap első részének alátámasztására felhozott érvek sem megalapozottak.</TXT></NP><NP><NO.P>75</NO.P><TXT>Így a harmadik jogalap első része elfogadhatatlan.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A harmadik jogalap második részéről</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>A felek érvei</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>76</NO.P><TXT>Harmadik jogalapjának második részében a Britannia arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy keresetét elutasította, miközben a vitatott határozat alapvető jogokat sért. A büntetőjogi jellegű szankciók körében a jogbiztonság az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, <DATE ISO="19501104">1950. november 4-én</DATE> kelt európai egyezmény 7. cikkének (1) bekezdésében, valamint a Nizzában <DATE ISO="20001207">2000. december 7-én</DATE> kihirdetett, az Európai Unió alapjogi chartájának (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="364" DATE.PUB="2000" PAGE.FIRST="1">HL 2000. C 364., 1. o.</REF.DOC.OJ>) 49. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott alapvető jog.</TXT></NP><NP><NO.P>77</NO.P><TXT>A Bizottság fenntartja, hogy a harmadik jogalap e része új jogalapnak minősül, mivel arra a fellebbező nem hivatkozott az Elsőfokú Bíróság előtt lefolytatott eljárás során.</TXT></NP><NP><NO.P>78</NO.P><TXT>A Bizottság továbbá kijelenti, hogy mivel a Britannia forgalma a jogsértés elkövetésének időszaka alatt - vagyis 1994 és 1997 között - nagyjából 55 millió euró volt, az utóbbi vállalkozás megközelítőleg 5,5 millió euró összegű bírság<?PAGE NO="I-4470"?> kiszabására számíthatott abban az esetben, ha a Bizottság feltárja a kartellt. Mivel a Britannia nem ismerhette a határozat meghozatalát megelőző üzleti évben megvalósított forgalmát, ezért nem állíthatja, hogy egy bizonyos összegű bírságra számított</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>A Bíróság álláspontja</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>79</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra, hogy a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a közösségi jogszabályok egyértelműek és pontosak legyenek annak érdekében, hogy az érdekeltek a közösségi joggal kapcsolatos helyzetekben és jogviszonyokban eligazodjanak (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-63/93" YEAR="1996" PAGE.ECR="I-569">C-63/93. sz., Duff és társai ügyben <DATE ISO="19960215">1996. február 15-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 1996., I-569. o.] 20. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>80</NO.P><TXT>A közösségi versenyjogi szabályok tekintetében az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 70. pontjában emlékeztetett arra, hogy e szabályok alkalmazásáról szóló rendelkezések, különösen a 17. rendelet és az iránymutatás lehetővé teszik, hogy a vállalkozások biztosan előre láthassák, hogy a közösségi versenyjogi jogsértés milyen pénzügyi következményekkel járhat.</TXT></NP><NP><NO.P>81</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság ennélfogva helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 73. pontjában, hogy a jogbiztonság elve nem biztosítja a fellebbező részére azt, hogy a cinkágazatban folyatott üzleti tevékenysége megszüntetésének eredményeképpen elkerülje az elkövetett jogsértés miatti bírság kiszabását. A Britannia ugyanis előre láthatta, hogy a Bizottság vele szemben bírságot fog kiszabni, mivel nyilvánvaló volt, hogy megsértette a versenyszabályokat, és hogy e bírság nem csupán a jogsértés súlyára és időtartamára, hanem a fenti vállalkozás sajátos körülményeire is tekintettel kerül majd meghatározásra.</TXT></NP><?PAGE NO="I-4471"?><NP><NO.P>82</NO.P><TXT>A Britannia nem hivatkozik egyetlen olyan érvre vagy tényezőre sem, amely alapján megállapítható lenne, hogy az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítélet 73. pontjában kifejtett értékelés tekintetében az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot</TXT></NP><NP><NO.P>83</NO.P><TXT>Ezen túlmenően a versenyjogi szabályok terén a Bizottságot megillető mérlegelési jogkörre tekintettel a kartellben részt vett vállalkozás a 17. rendelet rendelkezéseinek alkalmazása keretében nem szerezhet bizonyosságot a vele szemben a Bizottság által kiszabandó bírság összege tekintetében.</TXT></NP><NP><NO.P>84</NO.P><TXT>E körülmények között az a tény, hogy a Britannia nem ismerhette előre a bírság felső határának meghatározása tekintetében releváns referenciaévet, önmagában nem sérti meg a jogbiztonság elvét.</TXT></NP><NP><NO.P>85</NO.P><TXT>Ennélfogva a harmadik jogalap második része elfogadhatatlan.</TXT></NP><NP><NO.P>86</NO.P><TXT>Következésképpen a Britannia által fellebbezése alátámasztására felhozott harmadik jogalapot el kell utasítani.</TXT></NP><NP><NO.P>87</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokból következően a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="I-4472"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A költségekről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>88</NO.P><TXT>Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §a alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Britanniát, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO><P>A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:</P></INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>A fellebbezést elutasítja.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A Britannia Alloys &amp; Chemicals Ltd-t kötelezi a költségek viselésére.</TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><P>Aláírások</P></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>