<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-257/20</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62020CC0257</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:779">EU:C:2021:779</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>32</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>32</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Rantos főtanácsnok indítványa – C‑257/20. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC"><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>Viva Telecom Bulgaria<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/></HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Athanasios Rantos</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20210930">2021. szeptember 30.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: francia.</P></NOTE></P></TI><STI><P>C‑257/20. sz. ügy</P><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>Viva Telecom Bulgaria<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/> EOOD</P><P>kontra</P><P>Direktor na Direktsia <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>Obzhalvane i danachno‑osiguritelna praktika<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> – Sofia;</P><P>a Varhovna administrativna prokuratura na Republika Bulgaria</P><P>részvételével</P><P><HT TYPE="NORMAL">(a Varhoven administrativen sad [legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>Közvetlen adózás</KEYWORD><KEYWORD>A különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat‑ és jogdíjfizetések közös adózási rendszere</KEYWORD><KEYWORD>EUMSZ 63. cikk</KEYWORD><KEYWORD>A tőke szabad mozgása</KEYWORD><KEYWORD>EUMSZ 49. cikk</KEYWORD><KEYWORD>A letelepedés szabadsága</KEYWORD><KEYWORD>2003/49/EK irányelv</KEYWORD><KEYWORD>Kifizetések kizárása kamatként vagy jogdíjakként</KEYWORD><KEYWORD>Kamatmentes kölcsönök kifizetése</KEYWORD><KEYWORD>2011/96/EU irányelv</KEYWORD><KEYWORD>2008/7/EK irányelv</KEYWORD><KEYWORD>A szokásos piaci ár elve</KEYWORD><KEYWORD>A ki nem fizetett kamatok forrásadó formájában történő adóztatása</KEYWORD><KEYWORD>Adócsalás, adókikerülés és adóvisszaélés</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A jelen ügy arra a kérdésre vonatkozik, hogy ellentétes‑e az uniós joggal az olyan tagállami adójogszabály, amely a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>szokásos piaci ár elvének<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/> alkalmazásával és az adókikerülés elleni küzdelem céljából előírja azon fiktív kamatok forrásadó formájában történő adóztatását, amelyeket a külföldi illetőségű anyavállalata által nyújtott kamatmentes kölcsönben részesülő, belföldi illetőségű leányvállalatnak piaci feltételek mellett fizetnie kellett volna az előbbi részére. Ezáltal ez az ügy a Bíróság előtt ismert problémát vet fel, amely a közvetlen adók területén elfogadott, a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>visszaélések megelőzésére<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/> irányuló nemzeti jogszabályoknak a szabad mozgásra vonatkozó rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségét érinti.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet egy bolgár adójogi jogvita keretében terjesztették elő, amely egy Bulgáriában letelepedett társaság, nevezetesen a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>Viva Telecom Bulgaria<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> (a továbbiakban: felperes) számára az egyetlen részvényese, a luxemburgi székhelyű InterV Investment Sàrl társaság (a továbbiakban: InterV Investment) által nyújtott, tőke‑hozzájárulássá változtatható kamatmentes kölcsönre vonatkozott.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="2"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>A jelen ügyben a Bíróságnak arról kell határoznia, hogy a vállalatcsoporton belüli ügyletek Európai Unión belüli adóztatásának igen érzékeny területén összeegyeztethetőek‑e a csalás elleni küzdelmet célzó nemzeti adójogszabályok az elsődleges és a másodlagos uniós joggal.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">A.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az uniós jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A Bolgár Köztársaság csatlakozása az Európai Unióhoz</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>A Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióba történő felvételének feltételeiről és részletes szabályairól szóló jegyzőkönyvnek<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="157" PAGE.FIRST="29" DATE.PUB="2005">HL 2005. L 157., 29. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> az átmeneti intézkedésekről szóló 20. cikke, valamint a Bolgár Köztársaság és Románia csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmánynak<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="157" PAGE.FIRST="203" DATE.PUB="2005">HL 2005. L 157., 203. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="150" PAGE.FIRST="7" DATE.PUB="2016">HL 2016. L 150., 7. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> az átmeneti intézkedésekről szóló 23. cikke előírja, hogy a jegyzőkönyv és az okmány VI. mellékletében felsorolt intézkedéseket Bulgária és Románia vonatkozásában az említett mellékletekben meghatározott feltételekkel kell alkalmazni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>Az említett mellékletek, amelyek címe <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>A jegyzőkönyv 20. cikkében hivatkozott lista: átmeneti intézkedések – Bulgária<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/> és <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>A jegyzőkönyv 23. cikkében hivatkozott lista: átmeneti intézkedések, Bulgária<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/>, az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>Adózás<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> című 6. szakaszuk 3. pontjában megemlítik a 2004/76/EK irányelvvel<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>A 2003/49/EK irányelvnek a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat‑ és jogdíjfizetések közös adózási rendszerének alkalmazására vonatkozó átmeneti időszakoknak egyes tagállamok általi alkalmazási lehetősége tekintetében történő módosításáról szóló, <DATE ISO="20040429">2004. április 29‑i</DATE> tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="157" PAGE.FIRST="106" DATE.PUB="2004">HL 2004. L 157., 106. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 2. kötet, 23. o.).</P></NOTE> módosított 2003/49/EK<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>A különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat‑ és jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről szóló, <DATE ISO="20030603">2003. június 3‑i</DATE> tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="157" PAGE.FIRST="49" DATE.PUB="2003">HL 2003. L 157., 49. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 380. o.).</P></NOTE> irányelvet, és a következőket fejtik ki:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>Bulgária <DATE ISO="20141231">2014. december 31‑ig</DATE> engedélyt kap arra, hogy ne alkalmazza a [2003/49 irányelv] 1. cikkének rendelkezéseit. Ezen átmeneti időszak alatt egy másik tagállam társult vállalkozása számára, vagy egy tagállam társult vállalkozásának egy másik tagállamban levő állandó telephelye számára teljesített kamat‑ vagy jogdíjfizetéseket terhelő adó mértéke <DATE ISO="20101231">2010. december 31‑ig</DATE> nem haladhatja meg a 10%‑ot, az azt követő években pedig <DATE ISO="20141231">2014. december 31‑ig</DATE> az 5%‑ot.<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2003/49 irányelv</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>A 2003/49 irányelv (2) és (4) preambulumbekezdésének szövege a következő:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>(2)</NO.P><TXT>Ez a követelmény a kamat‑ és jogdíjfizetések tekintetében jelenleg nem teljesül; az adott esetben két‑ vagy többoldalú megállapodásokkal összekapcsolt nemzeti adójogok nem mindig biztosíthatják a kettős adóztatás kiküszöbölését, és alkalmazásuk gyakran megterhelő közigazgatási alaki követelményekkel és pénzforgalmi problémákkal jár az érintett vállalkozások számára.</TXT></NP></CONSID><P>[…]</P><?PAGE NO="3"?><CONSID><NP><NO.P>(4)</NO.P><TXT>A kamatokra és jogdíjakra felszámított, akár a forrásnál történő levonással, akár kivetéssel beszedett adó eltörlése a felmerülésük szerinti tagállamban a legmegfelelőbb módja az előbb említett alaki követelmények és problémák kiküszöbölésének, és annak, hogy az adózás tekintetében egyenlő bánásmódot lehessen biztosítani a nemzeti és a határokon átnyúló ügyleteknek; különösen szükséges eltörölni az ilyen adókat a különböző tagállamok társult vállalkozásai, illetve az ilyen vállalkozások állandó telephelyei közötti ilyen kifizetésekre vonatkozóan.<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></TXT></NP></CONSID></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>Ezen irányelv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>Alkalmazási kör és eljárás<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/> című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="001.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Egy tagállamban felmerülő kamat‑ és jogdíjfizetések mentesek az adott államban ilyen kifizetésekre akár forrásnál történő levonással, akár kivetéssel beszedett adók alól, feltéve hogy a kamat vagy jogdíj haszonhúzója egy másik tagállam vállalkozása vagy egy tagállam vállalkozásának egy másik tagállamban levő állandó telephelye.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Egy tagállam vállalkozása, vagy egy másik tagállamban levő állandó telephely által teljesített kifizetést úgy tekintik, hogy azt teljesítették az adott tagállamban (a továbbiakban: forrás szerinti állam).</ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="001.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA>Egy tagállam vállalkozását csak akkor tekintik a kamat vagy jogdíj haszonhúzójának, ha e kifizetéseket saját hasznára kapja, és nem közvetítőként, azaz valamely más személy ügynökeként, megbízottjaként vagy aláírásra jogosultjaként.</ALINEA></PARAG><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/>.</P></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>Az említett irányelvnek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>A kamat és a jogdíjak meghatározása<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> című 2. cikkének a) pontja kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>Ezen irányelv alkalmazásában:</P><P><QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>kamat<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="00AB" ID="QE0016"/>: mindenféle követelésből származó jövedelem, függetlenül attól, hogy az jelzáloggal biztosított‑e és hogy együtt jár‑e az adós nyereségéből való részesedés jogával, és különösen értékpapírokból származó jövedelem és kötvényekből vagy kötelezvényekből származó jövedelem, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy kötelezvényekhez kapcsolódó jutalmakat és nyereséget; a késedelmes fizetésre kirótt kiegészítő díj nem minősül kamatnak;<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>Ugyanezen irányelv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>Kifizetések kizárása kamatként vagy jogdíjakként<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="004.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>A forrás szerinti állam nem köteles biztosítani ezen irányelv előnyeit a következő esetekben:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>kifizetések, amelyeket nyereségkifizetésként vagy tőke‑visszafizetésként kezelnek a forrás szerinti állam törvényei értelmében;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>követelésekből származó kifizetések, amelyek nem tartalmaznak fedezetet a főösszeg visszafizetésére, vagy amennyiben a visszafizetés a kibocsátás után több mint 50 évvel esedékes.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><?PAGE NO="4"?><PARAG IDENTIFIER="004.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Ha a kamat vagy jogdíjak kifizetője és haszonhúzója közötti, vagy egyikőjük és valamely más személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat vagy jogdíjak összege meghaladja azt az összeget, amelyben a kifizető és a haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodott volna, ezen irányelv rendelkezéseit csak ez utóbbi összegre kell alkalmazni.<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>A 2003/49 irányelv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>Csalás és visszaélés<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/> című 5. cikke értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="005.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Ezen irányelv nem zárja ki olyan hazai vagy megállapodáson alapuló rendelkezések alkalmazását, amelyek csalás vagy visszaélés megelőzéséhez szükségesek.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="005.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Az olyan ügyletek esetén, amelyek legfontosabb indítéka vagy egyik legfontosabb indítéka az adókijátszás, adókikerülés vagy visszaélés, a tagállamok visszavonhatják az ezen irányelvben biztosított előnyöket vagy megtagadhatják ezen irányelv alkalmazását.<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2008/7/EK irányelv</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>A 2008/7/EK irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>A tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló, <DATE ISO="20080212">2008. február 12‑i</DATE> tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="046" PAGE.FIRST="11" DATE.PUB="2008">HL 2008. L 46., 11. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>Tőke‑hozzájárulás<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/> című 3. cikke értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>Ezen irányelv alkalmazásában és a 4. cikkre is figyelemmel, a következő ügyletek minősülnek <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>tőke‑hozzájárulásnak<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="00AB" ID="QE0023"/>:</P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>h)</NO.P><TXT>tőkeegyesítő társaság vagyonnövekedése olyan tagi szolgáltatás révén, amely nem jár együtt a társaság tőkéjének növelésével, de amely változást idéz elő a társasági jogokban, vagy amely megnövelheti a társasági részesedés értékét;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>i)</NO.P><TXT>tőkeegyesítő társaság által felvett hitel, ha a hitelező jogosult a társaság nyereségéből való részesedésre;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>j)</NO.P><TXT>tőkeegyesítő társaság és tag (részvényes), vagy tőkeegyesítő társaság és tag (részvényes) házastársa, vagy tőkeegyesítő társaság és tag (részvényes) gyermeke, vagy tőkeegyesítő társaság és harmadik fél által együttesen felvett hitel, ha a hitelre egy tag (részvényes) garanciát vállal, és a hitel ugyanazon funkciót tölti be, mint a társaság tőkéjének emelése.<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>Ezen irányelv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>Közvetettadó‑mentes ügyletek<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/> című 5. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>A tagállamok semmilyen formájú közvetett adót nem vethetnek ki a tőkeegyesítő társaságokra az alábbi ügyletek tekintetében:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a tőke‑hozzájárulások;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a tőke‑hozzájárulás részeként nyújtott kölcsönök, illetve szolgáltatások;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/>.</P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="5"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">4.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2011/96/EU irányelv</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>A 2011/96/EU irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>A <DATE ISO="20150127">2015. január 27‑i</DATE> (EU) 2015/121 tanácsi irányelvvel (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="021" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2015">HL 2015. L 21., 1. o.</REF.DOC.OJ>) módosított, a különböző tagállamok anya‑ és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, <DATE ISO="20111130">2011. november 30‑i</DATE> tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="345" PAGE.FIRST="8" DATE.PUB="2011">HL 2011. L 345., 8. o.</REF.DOC.OJ>; a továbbiakban: 2011/96 irányelv).</P></NOTE> (3)–(5) preambulumbekezdésének szövege a következő:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>(3)</NO.P><TXT>A jelen irányelvnek az a célja, hogy a leányvállalatok által anyavállalataik számára kifizetett osztalékokat és más nyereségfelosztásokat mentesítse a forrásadók alól, és kiküszöbölje e jövedelmeknek az anyavállalat szintjén történő kettős adóztatását.</TXT></NP></CONSID><CONSID><NP><NO.P>(4)</NO.P><TXT>Szükség lehet arra, hogy a különböző tagállamok társaságai egymással csoportokat hozzanak létre annak érdekében, hogy az Unión belül a belső piac mintájára megteremtsék a feltételeket, és ilyen módon biztosítsák az ilyen belső piac hatékony működését. Nem kellene, hogy az ilyen műveleteket főként a tagállamok adóügyi rendelkezéseiből származó korlátozások, hátrányok vagy torzulások akadályozzák. A különböző tagállamok társaságainak az egymással létrehozott ilyen csoportjai tekintetében ezért szükséges olyan adószabályokról rendelkezni, amelyek a verseny szempontjából semlegesek, hogy lehetővé tegyék a vállalkozások számára a belső piac követelményeihez való alkalmazkodást, termelékenységük növelését és nemzetközi szintű versenyképességük javítását.</TXT></NP></CONSID><CONSID><NP><NO.P>(5)</NO.P><TXT>Az ilyen csoportosulás az anya‑ és leányvállalatokból álló csoportok kialakulását eredményezheti.<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/></TXT></NP></CONSID></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>Ezen irányelv 1. cikke értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="001.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>Ezen irányelvet minden egyes tagállam alkalmazza:</P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>valamely tagállam társasága által más tagállam társasága számára jutatott felosztott nyereségre, amelyeknek az előbbi társaság a leányvállalata;</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA><ALINEA>[…]</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamok nem biztosíthatnak az ezen irányelvből fakadó előnyöket olyan jogügylet vagy jogügylet‑sorozat vonatkozásában, amelynek fő célja vagy egyik fő célja az ezen irányelv tárgyával vagy céljával ellentétes adóelőny megszerzése, és amely így az összes tény és körülmény mérlegelése alapján nem valódi.</ALINEA><ALINEA>Egy jogügylet több lépésből vagy részből is állhat.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>A (2) bekezdés alkalmazásában egy jogügyletet vagy jogügylet‑sorozatot olyan mértékben kell nem valódinak tekinteni, amilyen mértékben nem valós gazdasági tartalmat tükröző, tényleges kereskedelmi okokból jött létre.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA>Ez az irányelv nem zárja ki az adókijátszás, az adócsalás vagy az adóvisszaélések megakadályozásához szükséges tagállami vagy megállapodáson alapuló rendelkezések alkalmazását<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/>.</ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>Az említett irányelv 5. cikke kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/>Azon felosztott nyereség, amelyet a leányvállalat juttat az anyavállalata számára, mentesül a forrásadó alól.<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">B.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A bolgár jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>A zakon za korporativnoto podohodno oblagane (a társasági adóról szóló törvény, a továbbiakban: ZKPO)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>A DV <DATE ISO="20061222">2006. december 22‑i</DATE> 105. száma.</P></NOTE> 1. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/>E törvény szabályozza az e törvény hatálya alá tartozó, a Bolgár Köztársaságban belföldi vagy külföldi illetőségű jogi személyek által szerzett jövedelmek adóztatását.<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>A ZKPO 5. cikke értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="005.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A nyereségek a társasági adó hatálya alá tartoznak.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="005.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A jelen törvényben meghatározott belföldi vagy külföldi illetőségű jogi személyek jövedelmeit forrásadó terheli.<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>A ZKPO 12. cikkének (5) bekezdése kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0031" REF.END="QE0031"/>A belföldi illetőségű jogi személyek, belföldi illetőségű egyéni vállalkozók vagy külföldi illetőségű jogi személyek által, illetve az országban állandó telephellyel rendelkező, vagy ott konkrét létesítménnyel rendelkező külföldi illetőségű vagy belföldi illetőségű egyéni vállalkozók által szerzett, vagy belföldi illetőségű természetes személyek, illetve konkrét létesítménnyel rendelkező külföldi illetőségű természetes személyek által külföldi illetőségű jogi személyeknek juttatott jövedelmek közül az alábbiak belföldi forrásból származó jövedelemnek minősülnek:</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>kamatok, ideértve azokat, amelyek pénzügyi lízing visszafizetésének részét képezik;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/>.</P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>A ZKPO <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0032" REF.END="QE0032"/>Adókikerülés<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> című 16. cikke előírja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="016.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0033" REF.END="QE0033"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>([…] <DATE ISO="20100101">2010. január 1</DATE>‑jétől hatályos) Ha egy vagy több jogügyletet – beleértve az egymással gazdaságilag kapcsolatban nem álló személyek közötti jogügyleteket – olyan feltételekkel hajtanak végre, amelyek adókikerülést eredményeznek, az adóalapot e jogügyletektől, az egyes feltételeiktől és a jogi formájuktól függetlenül kell meghatározni; adóalapként azt az adóalapot kell figyelembe venni, amely akkor állna fenn, ha a megfelelő típusú szokásos jogügyletet szokásos piaci árakon bonyolítanák le, és e jogügylet ugyanazon gazdasági eredményre irányulna anélkül, hogy adókikerülést eredményezne.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="016.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>Adókikerülésnek minősülnek a következők is:</P><P>[…]</P><?PAGE NO="7"?><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>kölcsön igénybevétele vagy nyújtása olyan kamattal, amely eltér a jogügylet létrejöttének időpontjában szokásosan alkalmazott piaci kamattól, beleértve a kamatmentes kölcsönök vagy más, időben korlátozott, ellenszolgáltatás nélkül nyújtott pénzügyi támogatás esetét, valamint a kölcsönök elengedése vagy a tevékenységhez nem kapcsolódó, saját számlára nyújtott kölcsönök visszafizetése;</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/>.</ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>A ZKPO <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0034" REF.END="QE0034"/>Adómérték<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> című 20. cikke a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0035" REF.END="QE0035"/>A társasági adó mértéke 10%<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>A ZKPO <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0036" REF.END="QE0036"/>Forrásadó<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/> című harmadik része többek között a 195–202a. cikket tartalmazza.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>A ZKPO‑nak <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0037" REF.END="QE0037"/>A külföldi illetőségű személyek forrásadója<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/> című 195. cikke a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="195.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0038" REF.END="QE0038"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>([…] <DATE ISO="20110101">2011 január 1</DATE>‑jétől hatályos) A külföldi illetőségű jogi személyek által szerzett, belföldről származó jövedelmek […] forrásadó hatálya alá tartoznak, amelynek megfizetésével az adótartozás véglegesen kiegyenlítésre kerül.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="195.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Az (1) bekezdés szerinti adót azoktól a bolgár illetőségű jogi személyektől kell levonni […], amelyek a külföldi illetőségű jogi személyek részére a jövedelmeket kifizetik […].</ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="195.006"><NO.PARAG>(6)</NO.PARAG><ALINEA><P>Nem tartoznak a forrásadó hatálya alá:</P><P>[…]</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>([…] <DATE ISO="20150101">2015. január 1</DATE>‑jétől hatályos) a kamatjövedelmek, a szerzői jogból eredő díjazások és jogdíjak a (7)–(12) bekezdésben foglalt feltételekkel;</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA><ALINEA>[…]</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="195.007"><NO.PARAG>(7)</NO.PARAG><ALINEA><P>([…] <DATE ISO="20150101">2015. január 1</DATE>‑jétől hatályos) A kamatjövedelmek, a szerzői jogból eredő díjazások és jogdíjak nem tartoznak a forrásadó hatálya alá, ha a következő feltételek egyidejűleg teljesülnek:</P></ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="195.011"><NO.PARAG>(11)</NO.PARAG><ALINEA><P>([…]<DATE ISO="20150101">2015. január 1</DATE>‑jétől hatályos) A (7), (8), (9) és (10) bekezdés nem vonatkozik:</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>olyan jövedelmekre, amelyek nyereségfelosztásnak vagy tőke visszafizetésének minősülnek;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>olyan követelésekből származó jövedelmekre, amelyek nem tartalmaznak fedezetet a főösszeg visszafizetésére, vagy amennyiben a visszafizetés a kibocsátás után több mint 50 évvel történik;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P><?PAGE NO="8"?><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>7)</NO.P><TXT>olyan jogügyletekből származó jövedelmekre, amelyek legfontosabb indítéka vagy egyik legfontosabb indítéka az adókijátszás vagy az adókikerülés.<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>A ZKPO‑nak <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0039" REF.END="QE0039"/>A külföldi illetőségű személyek jövedelmére kivetett forrásadó alapja<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/> című 199. cikkének (1) bekezdése kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0040" REF.END="QE0040"/>A 195. cikk (1) bekezdése szerinti jövedelmekre a forrásnál kivetett adó megállapításának alapja e jövedelmek bruttó összege […]<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>A ZKPO <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0041" REF.END="QE0041"/>Adómérték<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/> című 200. cikke (2) bekezdésének <DATE ISO="20110101">2011. január 1</DATE>‑jétől hatályos szövege a következőképpen rendelkezett:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0042" REF.END="QE0042"/>[…] A 195. cikk szerinti jövedelmekre kivetett adó mértéke 10%, kivéve a 200a. cikk szerinti eseteket.<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT><DATE ISO="20150101">2015. január 1</DATE>‑jétől e rendelkezés a következőképpen módosult:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0043" REF.END="QE0043"/>[…] A 195. cikk szerinti jövedelmekre kivetett adó mértéke 10%<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/>.</P></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>A ZKPO 200a. cikkének – <DATE ISO="20140101">2014. január 1</DATE>‑jétől kezdődő hatállyal módosított és kiegészített – <DATE ISO="20110101">2011 január 1</DATE>‑jétől hatályos változata <DATE ISO="20150101">2015 január 1</DATE>‑jei hatályon kívül helyezéséig előírta, hogy:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="200A.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0044" REF.END="QE0044"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A kamatjövedelmekre, a szerzői jogból eredő díjazásokra és jogdíjakra kivetett adó mértéke 5%, ha a következő feltételek egyidejűleg teljesülnek;</ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="200A.005"><NO.PARAG>(5)</NO.PARAG><ALINEA><P>Az (1)–(4) bekezdés nem vonatkozik:</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>olyan jövedelmekre, amelyek nyereségfelosztásnak vagy tőke visszafizetésének minősülnek;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>olyan követelésekből származó jövedelmekre, amelyek nem tartalmaznak fedezetet a főösszeg visszafizetésére, vagy amennyiben a visszafizetés a kibocsátás után több mint 50 évvel történik;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/>.</P></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>A 202a. cikk, amely <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0045" REF.END="QE0045"/>A forrásadó újraszámítása<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/> címet viseli, <DATE ISO="20100101">2010. január 1</DATE>‑jétől hatályos változatának (1)–(4) bekezdésében a következőképpen rendelkezik<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>E rendelkezés tartalmát nem a kérdést előterjesztő bíróság, hanem (részben) az adóhatóság és (teljes egészében) a bolgár kormány írásbeli észrevételeiben szolgáltatta.</P></NOTE>:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="202A.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0046" REF.END="QE0046"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>[…] Az Európai Unió valamely tagállama vagy az Európai Gazdasági Térség valamely másik államának adóilletőségével rendelkező külföldi illetőségű jogi személy jogosult a 12. cikk (2), (3), (5) és (8) bekezdésében említett jövedelmek forrásadójának újraszámítását választani. Ha a külföldi illetőségű személy a forrásadó újraszámítása mellett dönt, az a 12. cikk (2), (3), (5) és (8) bekezdésében említett valamennyi, az adóévben szerzett jövedelemre vonatkozik.</ALINEA></PARAG><?PAGE NO="9"?><PARAG IDENTIFIER="202A.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Amennyiben a külföldi illetőségű személy az általa szerzett jövedelmek tekintetében a forrásadó újraszámítása mellett dönt, az újraszámított adó megegyezik azzal a társasági adóval, amelyet e jövedelmek után akkor kellett volna fizetnie, ha azokat belföldi illetőségű jogi személy szerezte volna. Amennyiben a külföldi illetőségű személy olyan, az első mondat szerinti jövedelemmel kapcsolatos kiadásokat eszközölt, amelyek után, ha e költségeket belföldi illetőségű jogi személy viselte volna, kiadásokra kivetett adót kellett volna fizetni, az újraszámított adó összegét ezen adóval növelik.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="202A.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>Amennyiben a 195. cikk (1) bekezdésében előírt forrásadó összege meghaladja a (2) bekezdésnek megfelelően újraszámított adó összegét, a különbözetet vissza kell téríteni a 195. cikk (1) bekezdésében előírt forrásadó azon összegéig, amelyet a külföldi illetőségű személy nem vonhat le a lakóhelye szerinti államban fizetendő adóból.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="202A.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA>A benyújtott éves adóbevallásban fel kell tünteni a forrásadó újraszámítása melletti döntést. A külföldi illetőségű személy adóbevallását a jövedelemszerzés évét követő év december 31‑ig köteles benyújtani a Teritorialna direktsia na Natsionalna agentsia za prihodite – Sofiahoz [a nemzeti központi adóhatóság területi igazgatósága – Szófia, Bulgária].<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT><DATE ISO="20131122">2013. november 22‑én</DATE> a felperes adósként kölcsönszerződést kötött az egyetlen részvényesével, nevezetesen az InterV Investmenttel, amelyben ez utóbbi mint hitelező kamatmentes átváltoztatható kölcsönt nyújtott neki, amely e megállapodás hatálybalépésétől számított 60 év elteltével válik esedékessé (a továbbiakban: vitatott kölcsön). Az említett megállapodás előírta, hogy az adósnak a kölcsön visszafizetésére vonatkozó kötelezettsége a finanszírozás nyújtásának időpontját követően megszűnik az adós azon döntése esetén, hogy a visszafizetendő kölcsönösszeggel a tőkéjéhez való nem pénzbeli hozzájárulást valósít meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT><DATE ISO="20171016">2017. október 16‑i</DATE> határozatával a Teritorialna direktsia na Natsionalna agentsia za prihodite (a nemzeti központi adóhatóság területi igazgatósága, Bulgária, a továbbiakban: adóhatóság) utólagos adómegállapításról szóló határozatot hozott a felperessel szemben, amelyben ez utóbbit a ZKPO 195. cikkének (2) bekezdésének megfelelően a <DATE ISO="20140214">2014. február 14.</DATE> és <DATE ISO="20150331">2015. március 31.</DATE> közötti időszakban az InterV Investment részére fizetett kamatjövedelmek után forrásadó megfizetésére kötelezte.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>Az adóhatóság, miután megállapította, hogy az adóellenőrzés időpontjára a vitatott kölcsönt<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>Erre az átváltásra <DATE ISO="20181031">2018. október 31‑én</DATE> került sor.</P></NOTE> nem alakították tőkévé, és hogy azt az adós vissza sem fizette, és a kamatokat sem fizette meg, megállapította, hogy a ZKPO 16. cikke (2) bekezdésének 3. pontja – amely a kölcsönnek az ügylet megkötésének időpontjában fennálló piaci kamattól eltérő kamatláb alkalmazásával történő igénybevételét vagy nyújtását adókikerülésnek minősíti még akkor is, ha kamatmentes hitelről van szó – értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0047" REF.END="QE0047"/>adókikerülésre<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/> irányuló ügyletről van szó. Az adóhatóság határozatában az adós által meg nem fizetett kamatok kiszámítása céljából meghatározta a kölcsönre alkalmazandó piaci kamatlábat, majd e kamatokra 10%‑os forrásadót vetett ki.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>A vitatott határozat jogszerűségének vitatása iránt a felperes által benyújtott keresetet az eljáró Administrativen sad Sofia grad (szófiai közigazgatási bíróság, Bulgária) <DATE ISO="20190329">2019. március 29‑i</DATE> ítéletével elutasította, megállapítva, hogy a vitatott kölcsön e társaság pénzügyi eszköze, amely<?PAGE NO="10"?> társaság a kamatok meg nem fizetése révén nyereséget szerzett, míg a hitelező a kamatok beszedésének elmaradása következtében gazdasági veszteséget szenvedett el. E bíróság szerint a kölcsönvett összeget az adósa kölcsönszerződésben meghatározott bizonyos pénzügyi kötelezettségeinek visszafizetésére használták fel, és így az nem képezte a saját tőke részét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>A felperes ezen ítélet hatályon kívül helyezése iránt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Varhoven administrativen sadhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>E felülvizsgálati kérelem alátámasztása érdekében a felperes arra hivatkozott, hogy a forrásadót fiktív kamatjövedelmekre vetették ki anélkül, hogy figyelembe vették volna a kamatmentes kölcsön nyújtásához fűződő üzleti érdek bizonyított fennállását. Azt állítja továbbá, hogy nem volt módja a vitatott kölcsön kamatainak kifizetésére, és hogy az e kölcsönre vonatkozó megállapodás megkötésének időpontjában az InterV Investment volt a tőke egyetlen tulajdonosa. Azt is állította, hogy a ZKPO 16. cikke (2) bekezdésének 3. pontja ellentétes a Bíróság ítélkezési gyakorlatával, mivel nem teszi lehetővé a kamatmentes kölcsönügyletben részt vevő felek számára, hogy bizonyítsák a kölcsön nyújtásához fűződő érvényes üzleti megfontolások fennállását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>Másodlagosan a felperes arra hivatkozik, hogy mivel a Bolgár Köztársaság élt a 2003/49 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének d) pontjában foglalt lehetőséggel, amely révén a tagállamok kizárhatják ezen irányelv hatálya alól az olyan kölcsönök után járó kamatokat, amelyeket adózási szempontból tőkeinstrumentumból származó jövedelemként kezelnek, az ilyen típusú jövedelmekre a 2011/96 irányelvet kell alkalmazni. Márpedig ezen irányelv 5. cikke értelmében azon felosztott nyereség, amelyet a belföldi illetőségű leányvállalat juttat a külföldi illetőségű anyavállalata számára, mentesül a forrásadó alól. Azt is hozzátette, hogy a vitatott kölcsön a 2008/7 irányelv 3. cikkének h)–j) pontja értelmében vett tőkehozzájárulásnak minősül, amelyre ezen irányelv 5. cikkének megfelelően semmilyen közvetett adót nem lehet kivetni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>E körülmények között a Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0048" REF.END="QE0048"/>1)</NO.P><TXT>Ellentétes‑e az [EUSZ] 5. cikk (4) bekezdése és az EUSZ 12. cikk b) pontja szerinti arányosság elvével, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának [(a továbbiakban: Charta)] 47. cikke szerinti, bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való joggal [a ZKPO] 16. cikke (2) bekezdésének 3. pontjában foglaltakhoz hasonló nemzeti szabályozás?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A [2003/49] rányelv 4. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti kamatfizetések esetében olyan nyereségfelosztásról van‑e szó, amelyre alkalmazandó a [2011/96] irányelv 5. cikke?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Alkalmazandó‑e a [2011/96] irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában, (3) bekezdésében és 5. cikkében foglalt szabályozás a [2003/49] irányelv 4. cikke (1) bekezdése d) pontjának hatálya alá tartozó, a szerződéskötést követő 60 év elteltével esedékessé váló kamatmentes kölcsönből származó kifizetésekre?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>Ellentétes‑e az [EUMSZ] 49. cikkel és az EUMSZ63. cikk (1) és (2) bekezdésével, a [2011/96] irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjával, (3) bekezdésével és 5. cikkével, valamint a [2003/49] irányelv 4. cikke (1) bekezdésének d) pontjával a ZKPO <DATE ISO="20110101">2011. január 1</DATE>‑jétől <DATE ISO="20150101">2015. január 1</DATE>‑jéig hatályos változata 195. cikkének (1) bekezdésében, 200. cikkének<?PAGE NO="11"?> (2) bekezdésében és a (hatályon kívül helyezett) ZKPO <DATE ISO="20110101">2011. január 1</DATE>‑jétől <DATE ISO="20150101">2015. január 1</DATE>‑jéig hatályos változatának 200a. cikkének (1) bekezdésében és (5) bekezdésének 4. pontjában és a ZKPO <DATE ISO="20150101">2015. január 1</DATE>‑jét követően hatályos változata 195. cikkének (1) bekezdésében, (6) bekezdésének 3. pontjában és (11) bekezdésének 4. pontjában foglaltakhoz hasonló nemzeti szabályozás[?] [Továbbá ellentétes‑e velük] az olyan adóztatási gyakorlat, amely szerint a forrásadó hatálya alá tartoznak az olyan kamatmentes kölcsönből származó meg nem fizetett kamatok, amelyet a más tagállamban székhellyel rendelkező anyavállalat nyújtott a belföldi illetőségű leányvállalat részére, és amely a <DATE ISO="20131122">2013. november 22</DATE>‑ét követő 60 év elteltével válik esedékessé?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>5)</NO.P><TXT>Ellentétes‑e a [2008/7] irányelv 3. cikkének h)–j) pontjával, 5. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjával, 7. cikkének (1) bekezdésével és 8. cikkével a ZKPO 16. cikkének (1) bekezdésében és (2) bekezdésének 3. pontjában és 195. cikkének (1) bekezdésében foglaltakhoz hasonló, arra vonatkozó nemzeti szabályozás, hogy forrásadót vetnek ki az olyan kamatmentes kölcsönön alapuló fiktív kamatjövedelmekre, amelyet egy másik tagállamban székhellyel rendelkező olyan társaság nyújt egy belföldi illetőségű társaság részére, amely az adós társaság tőkéjének kizárólagos tulajdonosa?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>6)</NO.P><TXT>Sérti‑e a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét a [2003/49] irányelvnek 2011‑ben – a [csatlakozásról szóló szerződésre] vonatkozó okmány […] VI. melléklete <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0049" REF.END="QE0049"/>Adózás<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/> szakaszának 3. pontjában meghatározott átmeneti időszak letelte előtt –a ZKPO 200. cikkének (2) bekezdésében, valamint 200a. cikkének (1) bekezdésében és (5) bekezdésének 4. pontjában olyan módon történő átültetése, hogy a [csatlakozásról szóló szerződésre] vonatkozó okmányban és jegyzőkönyvben előírt 5%‑os maximális adómérték helyett 10%‑os adómértéket állapítottak meg?<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>A felperes, az adóhatóság, a bolgár kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. E felek ezenkívül kifejtették álláspontjukat a <DATE ISO="20210630">2021. június 30‑án</DATE> tartott tárgyaláson.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Elemzés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">A.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Előzetes észrevételek</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>Hat kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy egy forrásadó ellentétes‑e egyrészt az EUSZ 5. cikk (4) bekezdéséből és az EUSZ 12. cikk b) pontjából, a Charta 47. cikkéből, valamint az EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikkből (első és negyedik kérdés) eredő elsődleges uniós joggal, másrészt és/vagy a 2003/49 irányelvből (második, harmadik és negyedik kérdés), a 2011/96 irányelvből (második, harmadik és negyedik kérdés), valamint 2008/7 irányelvből (ötödik irányelv) eredő másodlagos uniós joggal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések jogi elemzése előtt a következő előzetes észrevételeket kell tenni.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A tagállamok adóügyi szuverenitása és az uniós jog</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a közvetlen adók ugyan a tagállamok hatáskörébe tartoznak, és ez utóbbiak nem kötelesek ezen adók harmonizált megközelítésére, hatáskörüket a közösségi jog tiszteletben tartásával kötelesek gyakorolni<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19950214">1995. február 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Schumacker</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑279/93</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1995:31">EU:C:1995:31</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0021">21.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20051213">2005. december 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Marks &amp; Spencer</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑446/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:763">EU:C:2005:763</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>. Ez az ítélkezési gyakorlat azt is elismeri, hogy a Szerződésekben előírt szabadságokra vonatkozó rendelkezések korlátozzák a tagállamoknak azt a jogát, hogy meghatározzák a más tagállamok állampolgárainak az adózás helye szerinti tagállam területén folytatott tevékenységből származó jövedelmei adóztatására vonatkozó feltételeket és részletes szabályokat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19950214">1995. február 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Schumacker</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑279/93</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1995:31">EU:C:1995:31</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>Azt is meg kell jegyezni, hogy bár a tagállamok önállósággal rendelkeznek a csalás megállapítása terén, a Bíróság megállapította, hogy ahhoz, hogy valamely nemzeti jogszabályt úgy lehessen tekinteni, hogy a csalás és visszaélés elkerülésére irányul, az szükséges, hogy e jogszabály kifejezett célja legyen a teljesen mesterséges, valós gazdasági tartalmat nélkülöző, adóelőny jogellenes megszerzését célzó megállapodásokra irányuló magatartások megakadályozása.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171220">2017. december 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Deister Holding és Juhler Holding</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑504/16 és C‑613/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:1009">EU:C:2017:1009</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0060">60.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A nemzetközi adójogi gyakorlat és az uniós jog</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A visszaélések megelőzésére irányuló rendelkezések</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>A kettős adóztatásnak az adókikerüléssel és adókijátszással – különösen az egyezmények közötti különbségek kihasználásából eredő adóelőnyszerzés alkalmazásával – történő, az adózás alóli mentesülés vagy csökkentett mértékű adófizetés lehetőségének megteremtése nélküli kiküszöbölésére irányuló szándék, nemzetközi szintű adópolitikai cél.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Ez különösen az adózás területére vonatkozó nemzetközi egyezmények keretében jelenik meg, amelyekben megtalálhatók a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0050" REF.END="QE0050"/>visszaélések megelőzésére<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/> irányuló rendelkezések, amelyek célja, hogy csalás vagy visszaélés esetén kizárják az adóalany számára jogokat keletkeztető rendelkezések alkalmazását. E feltételeket az uniós jog és több tagállam belső jogrendje is átvette, amint arról a jelen ügy is tanúskodik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint e tekintetben az adóalanyokat nem illetheti meg az uniós jogból eredő jog vagy előny, ha a szóban forgó ügylet gazdasági szempontból teljesen mesterséges és az érintett tagállam jogszabályainak megkerülésére irányul<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190226">2019. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>N Luxembourg 1 és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑115/16, C‑118/16, C‑119/16 és C‑299/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:134">EU:C:2019:134</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0109">109.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>Arra is rámutatok, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tárgyát képező 2003/49 és 2011/96 irányelv közös célja az adókikerülés megakadályozása, és ezen irányelvek nemcsak azt teszik lehetővé a tagállamok számára, hogy megtegyék az ilyen típusú adócsalás megelőzéséhez szükséges intézkedéseket, hanem azt is, hogy csalás vagy visszaélés esetén visszavonják az ezen irányelvekben biztosított előnyöket vagy megtagadják ezen irányelvek alkalmazását.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="13"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A szokásos piaci ár elve</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0051" REF.END="QE0051"/>szokásos piaci ár elvének<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/> <HT TYPE="ITALIC">(arm’s length principle)</HT> – amely többek között a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) a tagjai egyetértését tükröző adóztatási modellegyezménye<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P><HT TYPE="ITALIC">A jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló</HT> 2017. évi <HT TYPE="ITALIC">modellegyezmény</HT> az OECD által <DATE ISO="20171121">2017. november 21‑én</DATE> közzétett változatában a kettős adóztatásnak a jövedelem és a vagyon adóztatása területén az adókijátszással és adókikerülés elkerülésével történő adózás alóli mentesülés vagy csökkentett mértékű adófizetés nélküli kiküszöbölésére irányul.</P></NOTE> 9. cikkében is megtalálható – a célja annak biztosítása, hogy a vállalatcsoporton belül működő adóalanyokat ugyanolyan bánásmódban részesítsék, mint a piacon az általános társaságiadó‑rendszer keretében önállóan eljáró adóalanyokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>Ezt az elvet a Bíróság is elismerte, amely mind az adózás, mind más, az adózástól független területeken úgy ítélte meg, hogy a szokásos piaci ár elve megfelelő a mesterséges megállapodásoknak a valós gazdasági ügyletektől való megkülönböztetésére, és ebben az összefüggésben olyan objektív körülmény, amely alapján megállapítható, hogy a szóban forgó ügylet elsődleges célja adóelőny megszerzése‑e.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20060221">2006. február 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Halifax és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑255/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:121">EU:C:2006:121</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0086">86.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070313">2007. március 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Test Claimants in the Thin Cap Group Litigation</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑524/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:161">EU:C:2007:161</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0081">81.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">B.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a ZKPO 16. cikke (2) bekezdésének 3. pontja ellentétes‑e az EUSZ 5. cikk (4) bekezdésével és az EUSZ 12. cikk b) pontjával, valamint a Charta 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való joggal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az EUSZ 5. cikk (4) bekezdésének megfelelően az arányosság elvét <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0052" REF.END="QE0052"/>az Unió [intézkedésének] formájára és tartalmára<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/> kell alkalmazni, míg az EUSZ 12. cikk b) pontja a nemzeti parlamentek által a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával kapcsolatosan betöltött szerepre vonatkozik. Így e rendelkezések olyan elveket fogalmaznak meg, amelyeknek az uniós jogalkotási eljárás lefolytatását kell vezérelniük, nem pedig a tagállamokét. E tekintetben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy nem kell válaszolni az ugyanezen kérdést előterjesztő bíróság által egy viszonylag új ügyben feltett hasonló kérdésre, mivel az említett rendelkezések nem a nemzeti jogszabályokra vonatkoznak, és nem alkalmazhatók az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetre.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180725">2018. július 25‑i</DATE> <NAME.CASE>TTL</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑553/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:604">EU:C:2018:604</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0030">30</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>Ami továbbá a Charta 47. cikkében előírt hatékony jogorvoslathoz való jogot illeti, az alapvető jogok védelméből eredő követelmények csak akkor kötik a tagállamokat, amikor az uniós jogot kell alkalmazniuk.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130919">2013. szeptember 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Betriu Montull</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑5/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:571">EU:C:2013:571</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0070">70.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>A ZKPO 16. cikke (2) bekezdésének 3. pontja előírja, hogy adókikerülésnek minősül a kölcsön igénybevétele vagy nyújtása olyan kamattal, amely eltér a jogügylet létrejöttének időpontjában szokásosan alkalmazott piaci kamattól, beleértve a kamatmentes kölcsönöket is. A bolgár jog e rendelkezése nem minősül sem valamely uniós irányelv átültetésének, sem bármely más uniós jogi rendelkezés alkalmazásának vagy végrehajtásának.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>Ugyanezen okokból, és a Charta 51. cikkének fényében meg kell állapítani, hogy e cikk rendelkezései nem alkalmazhatók a bolgár adójog olyan rendelkezésére, amely nem minősül az uniós jog végrehajtásának.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ adja, hogy az EUSZ 5. cikkének (4) bekezdését és az EUSZ 12. cikk b) pontját, valamint a Charta 47. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok nem alkalmazandók a ZKPO 16. cikke (2) bekezdése 3. pontjának értelmezésére, mivel ez utóbbi rendelkezés nem minősül az uniós jog végrehajtásának.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">C.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2003/49 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett kamatfizetések a 2011/96 irányelv 5. cikkének hatálya alá tartozó nyereségfelosztásnak minősülhetnek‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>Ami a 2003/49 irányelvet illeti, emlékeztetek arra, hogy ez az irányelv, amely a közvetlen adók területén harmonizációt valósít meg abból a célból, hogy lehetővé tegye a gazdasági szereplők számára a belső piac előnyeinek kihasználását, (2)–(4) preambulumbekezdése szerint a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamatfizetések kettős adóztatásának kiküszöbölésére, és arra irányul, hogy e kifizetésekre egyetlen tagállamban egyszeres adófizetési kötelezettség vonatkozzon azzal, hogy megtiltja a kamatoknak a felmerülésük helye szerinti tagállamban a tényleges haszonhúzó terhére történő adóztatását<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110721">2011. július 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Scheuten Solar Technology</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑397/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:499">EU:C:2011:499</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190226">2019. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>N Luxembourg 1 és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑115/16, C‑118/16, C‑119/16 és C‑299/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:134">EU:C:2019:134</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0085">85.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0086">86.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0108">108.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>Először is felmerül a kérdés, hogy az adóhatóság által a jelen ügyben megállapítottakhoz hasonló fiktív kamatokra kiterjedhet‑e a 2003/49 irányelv hatálya, és e kamatok a szóban forgó ügy rendkívül sajátos körülményei között, amelyben egyetlen külön fizetésre sem került sor, tekinthetőek‑e ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése és 2. cikkének a) pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0053" REF.END="QE0053"/>kamatfizetésnek<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>Hangsúlyozni kell, hogy a 2003/49 irányelvet, amint azt az (5) preambulumbekezdése tanúsítja, a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0054" REF.END="QE0054"/>fizetésekre<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="201D" ID="QE0054"/> kell alkalmazni. Megjegyzem továbbá, hogy az ezen irányelv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0055" REF.END="QE0055"/>Alkalmazási kör és eljárás<QUOT.END REF.START="QS0055" CODE="201D" ID="QE0055"/> című 1. cikkében foglalt egyértelmű meghatározás szerint egy másik tagállamban található <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0056" REF.END="QE0056"/>kamat […] haszonhúzója<QUOT.END REF.START="QS0056" CODE="201D" ID="QE0056"/> az, akinek részére a forrás szerinti államban letelepedett társaság <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0057" REF.END="QE0057"/>kifizetést teljesít<QUOT.END REF.START="QS0057" CODE="201D" ID="QE0057"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is kitűnik, hogy mivel a 2003/49 irányelv 2. cikkének a) pontja a kamatokat <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0058" REF.END="QE0058"/>mindenféle követelésből származó jövedelemként<QUOT.END REF.START="QS0058" CODE="201D" ID="QE0058"/> határozza meg, kizárólag a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0059" REF.END="QE0059"/>tényleges<QUOT.END REF.START="QS0059" CODE="201D" ID="QE0059"/> haszonhúzó kaphat ilyen követelésekből származó jövedelemnek minősülő kamatokat, és hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0060" REF.END="QE0060"/>kamat haszonhúzójának<QUOT.END REF.START="QS0060" CODE="201D" ID="QE0060"/> az említett irányelv értelmében vett fogalmát ezért úgy kell értelmezni, hogy az olyan szervezetet jelöl, amely gazdaságilag <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0061" REF.END="QE0061"/>ténylegesen<QUOT.END REF.START="QS0061" CODE="201D" ID="QE0061"/> részesül a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0062" REF.END="QE0062"/>neki fizetett kamatokból<QUOT.END REF.START="QS0062" CODE="201D" ID="QE0062"/>, és amelynek ezért lehetősége van arra, hogy szabadon döntsön azok felhasználásáról.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110721">2011. július 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Scheuten Solar Technology</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑397/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:499">EU:C:2011:499</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="15"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>Márpedig, amikor az adóhatóság kamatmentes kölcsönre fiktív kamatokat állapít meg, és adót szab ki azokra,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Megjegyzem, hogy a fiktív kamatok megállapításának és megadóztatásának célja, hogy az adót vessenek ki a kamatmentes kölcsönből eredően a hitelfelvevő által szerzett előnyre.</P></NOTE> a hitelező nem kap kamatot, tehát véleményem szerint nem tekinthető e kamat <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0063" REF.END="QE0063"/>haszonhúzójának<QUOT.END REF.START="QS0063" CODE="201D" ID="QE0063"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Másodszor, hangsúlyozom, hogy mindenesetre, még ha el is ismerjük, hogy a fiktív kamatokat a 2003/49 irányelv értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0064" REF.END="QE0064"/>kamatfizetésnek<QUOT.END REF.START="QS0064" CODE="201D" ID="QE0064"/> lehet tekinteni, ezek a fizetések, amennyiben a kölcsönmegállapodás megkötésétől számított 60 év után esedékes kamatmentes kölcsönre vonatkoznak, az ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt eltérés hatálya alá tartoznak, amely kizárja az irányelv hatálya alól azokat a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0065" REF.END="QE0065"/>követelésekből származó [kifizetéseket], amelyek nem tartalmaznak fedezetet a főösszeg visszafizetésére, vagy amennyiben a visszafizetés a kibocsátás után több mint 50 évvel esedékes<QUOT.END REF.START="QS0065" CODE="201D" ID="QE0065"/>. Márpedig a vitatott kölcsön időtartama 60 év volt, ami azt vonja maga után, hogy a jelen ügyben nem alkalmazható a 2003/49 irányelv.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Harmadszor és végezetül, a teljesség kedvéért úgy vélem, hogy azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy a 2003/49 irányelv kettős célt követ, azaz egyrészt a kettős adóztatás elkerülését,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>Lásd a 2003/49 irányelv (2)–(4) preambulumbekezdését.</P></NOTE> másrészt pedig a visszaélések és az adócsalás elleni küzdelmet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>Lásd a 2003/49 irányelv 5. cikkét.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Így a határokon átnyúló kamatfizetések kettős adóztatásának kiküszöbölése érdekében a forrás szerinti tagállamban a tényleges haszonhúzó terhére nem vethető ki adó a kamatokra.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110721">2011. július 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Scheuten Solar Technology</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑397/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:499">EU:C:2011:499</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Márpedig a 2003/49 irányelvvel esetlegesen ellentétes kettős adóztatás lehetősége a jelen ügyben nem áll fenn, tekintettel arra, hogy az adóhatóság által megállapított fiktív kamatok nem adóztathatók Luxemburgban, mivel az összegek nem kerültek át az anyavállalathoz.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>Ami a visszaélés és az adócsalás kockázatát illeti, a 2003/49 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése nem zárja ki a csalás és visszaélés megelőzéséhez szükséges nemzeti rendelkezések alkalmazását. Megjegyzem egyébként, hogy a felperes értelmezésének elfogadása a nemzeti adójogszabályok kijátszásának elfogadásához vezetne. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy a kapcsolt társaságok a nemzeti jogot megsértve vehetnének fel kölcsönöket (vagy köthetnének más típusú, csoporton belüli ügyleteket), majd ezt követően a nemzeti adójog (és esetlegesen az adó) elkerülése érdekében az uniós jogra hivatkozhatnának. Márpedig az ilyen értelmezés ellentétes lenne ezen irányelv célkitűzéseivel, amelyek között az adócsalás elleni küzdelem is szerepel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190226">2019. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>N Luxembourg 1 és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑115/16, C‑118/16, C‑119/16 és C‑299/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:134">EU:C:2019:134</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0109">109.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy a 2003/49 irányelv rendelkezései nem alkalmazhatók az alapügyhöz hasonló ügyben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ adja, hogy a 2003/49 irányelv 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem követeli meg, hogy az ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említettekhez hasonló kamatfizetéseket a 2011/96 irányelv 5. cikkének hatálya alá tartozó <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0066" REF.END="QE0066"/>nyereségfelosztásnak<QUOT.END REF.START="QS0066" CODE="201D" ID="QE0066"/> minősítsék.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="16"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">D.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2011/96 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése, valamint 5. cikke alkalmazandó‑e a kamatmentes kölcsönre vonatkozó olyan kifizetésekre, amelyek lejárati ideje a kölcsön megkötésétől számított 60 év, és amelyek a 2003/49 irányelv 4. cikke (1) bekezdése d) pontjának hatálya alá tartoznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>A 2011/96 irányelvet illetően emlékeztetek arra, hogy annak célja, hogy mentesítse a forrásadó alól a valamely tagállamban letelepedett leányvállalatok által egy másik tagállamban letelepedett anyavállalataik számára kifizetett osztalékokat és más nyereségfelosztásokat, és kiküszöbölje e jövedelmeknek az anyavállalat szintjén történő kettős adóztatását annak érdekében, hogy megkönnyítse a társaságok uniós szintű csoportosulását<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P><DATE ISO="20200402">2020. április 2‑i</DATE> GVC Services (Bulgaria) ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑458/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:266">EU:C:2020:266</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>E célból a 2011/96 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja előírja, hogy az irányelvet a határokon átnyúló jogviszonyban, a leányvállalat által az anyavállalat részére jutatott <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0067" REF.END="QE0067"/>felosztott nyereségre<QUOT.END REF.START="QS0067" CODE="201D" ID="QE0067"/> kell alkalmazni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>Megjegyzem, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0068" REF.END="QE0068"/>nyereségfelosztás<QUOT.END REF.START="QS0068" CODE="201D" ID="QE0068"/> fogalmát az említett irányelv nem határozza meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>Ezzel összefüggésben a Bíróság kimondta, hogy a társaság illetősége szerinti tagállam jogszerűen felosztott nyereségnek tekintheti az e társaság által fizetett kamatot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070313">2007. március 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Test Claimants in the Thin Cap Group Litigation</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑524/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:161">EU:C:2007:161</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0089">89.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE> Mindazonáltal ezt a megállapítást olyan összefüggésben alkalmazták, amelyben egy leányvállalat a kölcsön ellentételezéseként ténylegesen kamatot fizetett, ami a jelen ügyben nem valósult meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>Úgy vélem tehát, hogy azok a fiktív kamatok, amelyeket az adóhatóság kizárólag abból a célból állapított meg, hogy a nemzeti jog szerint rejtettnek tekintett ügyletre adót vessenek ki, különösen az ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozó két társaság közötti valós kamatfizetés hiányában nem tekinthetők a 2011/96 irányelv értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0069" REF.END="QE0069"/>nyereségfelosztásnak<QUOT.END REF.START="QS0069" CODE="201D" ID="QE0069"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>Megjegyzem továbbá, hogy a 2003/49 irányelvhez hasonlóan a 2011/96 irányelv fő céljai között is szerepel mind a kettős adóztatás, mind az adóval kapcsolatos visszaélések és az adócsalás megakadályozása. E tekintetben utalok a jelen indítvány 61. és 62. pontjában kifejtett érvelésre, amely értelemszerűen alkalmazandó a 2011/96 irányelvre is.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>A fenti okok miatt úgy vélem, hogy a 2011/96 irányelv az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben nem alkalmazható.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre azt a választ adja, hogy a 2011/96 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazható az anyavállalat által a leányvállalatának nyújtott kamatmentes kölcsön után járó fiktív kamatjövedelem forrásadójára.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">E.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>A negyedik kérdés két, egymástól külön választandó fő részből áll.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="17"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>Az első rész arra a kérdésre vonatkozik, hogy a kamatmentes kölcsön kamatai vélelmezett kifizetéseinek forrásadója összhangban van‑e a 2003/49 irányelvvel és a 2011/96 irányelv szerinti forrásadó alóli mentességgel. A második rész ugyanezt a kérdést veti fel, de az EUMSZ 49. cikkben, valamint az EUMSZ 63. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt követelmények fényében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>E tekintetben, a Bíróság (nagytanács) N Luxembourg 1 és társai egyesített ügyekben nemrégiben hozott ítéletének<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190226">2019. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>N Luxembourg 1 és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑115/16, C‑118/16, C‑119/16 és C‑299/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:134">EU:C:2019:134</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0155">155.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> megfelelően először is két eset kell megkülönböztetni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>Az első eset az, amikora 2003/49 irányelvben előírt forrásadó‑mentességi rendszer alkalmazhatatlansága az ezen irányelv 5. cikkének értelmében vett csalás vagy visszaélés fennállásának megállapításából következik. Ilyen esetben a valamely tagállamban illetőséggel rendelkező társaság – a jelen ítélet 43. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel – nem támaszthat igényt az EUM‑Szerződés által biztosított szabadságok érvényesítésére annak érdekében, hogy vitassa a valamely másik tagállamban illetőséggel rendelkező társaság részére fizetett kamatok adóztatására vonatkozó nemzeti szabályozást. Tekintettel arra, hogy a 2011/96 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése a 2003/49 irányelv 5. cikkéhez hasonló rendelkezést tartalmaz az irányelv csalás vagy visszaélés esetén való alkalmazhatatlanságát illetően, úgy vélem, hogy ezt a feltevést megfelelően alkalmazni kell a 2011/96 irányelvre is.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>A második eset az, amikor a 2003/49 irányelvben előírt forrásadó‑mentességi rendszer (és analógia útján a 2011/96 irányelv) alkalmazhatatlansága abból ered, hogy e mentességi rendszer alkalmazási feltételei nem teljesülnek, anélkül azonban, hogy megállapítást nyert volna a 2003/49 irányelv 5. cikkének (vagy a 2011/96 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének) értelmében vett csalás vagy visszaélés fennállása. Ilyen esetben meg kell vizsgálni, hogy az EUMSZ 49. cikkét és 63. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az említett kamatok adóztatására vonatkozó olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügyben szerepel<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190226">2019. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>N Luxembourg 1 és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑115/16, C‑118/16, C‑119/16 és C‑299/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:134">EU:C:2019:134</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0156">156.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>Kiindulásként megjegyzem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdése kizárólag a ZKPO 195., 200. és 200a. cikkének – amelyek a forrásadó beszedésére, illetve a külföldi illetőségű személyek javára történő újraértékelési és adóvisszatérítési eljárásra vonatkozó szabályokat írják elő – az EUMSZ 49. cikkel és az EUMSZ 63. cikk (1) és (2) bekezdésével való összeegyeztethetőségére vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>Mindazonáltal úgy vélem, hogy e kérdés elemzése nem korlátozódhat kizárólag a nemzeti jog fent említett rendelkezéseire, hanem a külföldi társaságokra alkalmazandó bolgár adózási rendszer egészét kell figyelembe venni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>E megállapítás nem érinti a nemzeti bíróság nemzeti jogszabályokra vonatkozó értelmezési monopóliumát.</P></NOTE> Így tehát javaslom a továbbiakban az elemzésnek a ZKPO 16. cikkére (amely a szokásos piaci ár elvének megsértése esetén a külföldi illetőségű társaságok adóztatásának részletes szabályait írja elő), 199. cikkére (amely a külföldi illetőségű társaságok jövedelmére kivetett forrásadó adóalapjára vonatkozik) és 202a. cikkére (amely a külföldi illetőségű társaságok javára a forrásadó újraszámításának és visszatérítésének rendszerét írja elő) történő kiterjesztését.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="18"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis kitűnik, hogy a vizsgálatot nem egy bizonyos típusú adó alóli tisztán formális mentességre kell korlátozni, hanem figyelembe kell venni a külföldi illetőségű társaságok adóztatásának adójogi összefüggéseit, és így (tárgyi szempontból) teljes körű vizsgálatot kell végezni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160602">2016. június 2‑i</DATE> <NAME.CASE>Pensioenfonds Metaal en Techniek</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑252/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:402">EU:C:2016:402</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 29. és azt követő pontok).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2003/49 és a 2011/96 irányelv tekintetében</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>E kérdés a 2003/49 és 2011/96 irányelv vonatkozásában az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdésre javasolt válaszokban megválaszolásra került, amelyekben arra a következtetésre jutottam, hogy ezek az irányelvek a jelen ügy tényállására nem alkalmazhatóak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>Lásd: a jelen indítvány 53–73. pontja.</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikk tekintetében</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság által feltett negyedik kérdés megválaszolása érdekében mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy ellentétes‑e az EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikkel az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a külföldi illetőségű társaságokra a belföldi illetőségű társaságokkal ellentétben automatikusan alkalmazott szabályozás nem teszi lehetővé számukra a szóban forgó kölcsönhöz kapcsolódó költségek levonását. Igenlő válasz esetén meg kell vizsgálni, hogy az ilyen eltérő bánásmódot egyrészt kiküszöbölheti‑e az újraértékelési és adóvisszatérítési mechanizmus, amelynek kedvezményét a külföldi illetőségű társaságok élvezhetik, másrészt e bánásmódot igazolhatja‑e nyomós közérdek. Ilyen esetben az is szükséges, hogy e korlátozás alkalmazása alkalmas legyen az elérni kívánt cél megvalósítására, és ne lépje túl az annak eléréséhez szükséges mértéket.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az EUM‑Szerződés releváns rendelkezéseiről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>Mivel a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a szóban forgó bolgár jogszabály összeegyeztethető‑e a Szerződésnek a letelepedés szabadságára és a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel (EUMSZ 49. és EUMSZ 63. cikk), először is azt kell megvizsgálni, hogy ezt a szabályozást a Szerződés mely rendelkezései alapján kell értékelni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85.</NO.P><TXT>Megjegyzem, hogy főszabály szerint a két tagállam társaságai által egymás részére kifizetett tőkejövedelem és kamatai adójogi bánásmódjára vonatkozó kérdések mind a tőke szabad mozgásának,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131003">2013. október 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Itelcar</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑282/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:629">EU:C:2013:629</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0014">14.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> mind pedig a letelepedés szabadságának hatálya alá tartozhatnak, ez utóbbit illetően különösen akkor, ha a kölcsönben olyan kapcsolt társaságok állapodtak meg, amelyek esetében az egyik tagállamban létrehozott társaság valamely más tagállamban letelepedett társaság tőkéjében olyan részesedéssel bír, amely lehetővé teszi számára, hogy irányítást biztosító befolyást gyakoroljon e társaság döntéseire, és meghatározza annak tevékenységét<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20090917">2009. szeptember 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Glaxo Wellcome</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑182/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:559">EU:C:2009:559</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0047">47.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86.</NO.P><TXT>Mindazonáltal az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azt illetően, hogy a nemzeti szabályozás egyik vagy másik szabadság körébe tartozik‑e, az érintett szabályozás célját kell figyelembe venni<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100121">2010. január 21‑i</DATE> <NAME.CASE>SGI</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑311/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:26">EU:C:2010:26</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="19"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87.</NO.P><TXT>Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a ZKPO 16. cikke (2) bekezdésének 3. pontját a kölcsönt nyújtó társaság részesedésének mértékétől függetlenül, a kapcsolt társaságok esetén túlmenően is minden kamatmentes hitelnyújtás esetére alkalmazni kell. Első ránézésre ennek az elemnek azt kellene eredményeznie, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdést a tőke szabad mozgása szempontjából vizsgáljuk meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88.</NO.P><TXT>Mégis úgy vélem, hogy a jelen ügy ténybeli háttere arra ösztönöz, hogy a szóban forgó bolgár szabályozást a letelepedés szabadságának fényében vizsgáljam meg. Azon kívül ugyanis, hogy az InterV Investment volt a felperes egyetlen részvényese a vitatott kölcsönmegállapodás megkötésének időpontjában, e kölcsön jellemzői, különösen annak időtartama, valamint a visszafizetés feltételei arra utalnak, hogy azt csak kapcsolt társaságok köthették meg. Nem kétséges tehát, hogy kölcsönös függőségi viszony áll fenn e társaságok között, amely lehetővé teszi az InterV Investment számára, hogy irányítást biztosító befolyást gyakoroljon e társaság döntéseire, miáltal meghatározhatja annak tevékenységét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89.</NO.P><TXT>Ez a megközelítés egyébként összhangban van a Bíróság számos olyan ügyben elfogadott ítélkezési gyakorlatával, amelyekben a szóban forgó nemzeti szabályozások a bolgár szabályozással közös jellemzőkkel rendelkeznek. E tekintetben megjegyzem, hogy az SGI‑ügyben a Bíróság a letelepedés szabadságára tekintettel vizsgálta azon belga szabályozást, amely lehetővé tette az adóhatóság számára, hogy jövedelemadó címén a belföldi illetőségű társaságok nyereségébe beleszámítsa a nem belföldi illetőségű leányvállalat részére nyújtott kamatmentes kölcsön fiktív kamatait azzal az indokkal, hogy jóllehet e jogszabályok a kapcsolt társaságokon túl is alkalmazhatók, az ebben az ügyben szóban forgó helyzet a kapcsolt társaságokra vonatkozott.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100121">2010. január 21‑i</DATE> <NAME.CASE>SGI</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑311/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:26">EU:C:2010:26</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90.</NO.P><TXT>Noha hajlok arra, hogy úgy véljem, a negyedik kérdést a letelepedés szabadságának fényében célszerűbb megvizsgálni, teljes mértékben elképzelhető a szóban forgó nemzeti szabályozásnak a tőke szabad mozgása szempontjából történő vizsgálata.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91.</NO.P><TXT>Annak ellenére azonban, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedések összeegyeztethetőségét a letelepedés szabadsága alapján elemzem, a kérdésnek a tőke szabad mozgására tekintettel történő elemzéséből is ugyanazok a következtetések vonhatóak le, mint amelyek az alábbiakban szerepelnek. A letelepedés szabadságához hasonlóan ugyanis a tőke szabad mozgása is tiltja az olyan intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy eltántorítsák a külföldi illetőségűeket attól, hogy valamely tagállamban beruházásokat hajtsanak végre, illetve az említett tagállam illetőségével rendelkezőket attól, hogy más tagállamokban hajtsanak végre beruházásokat<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200430">2020. április 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Société Générale</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑565/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:318">EU:C:2020:318</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92.</NO.P><TXT>Végül, még ha feltételezzük is, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedés, korlátozó hatást gyakorol a tőke szabad mozgására, e hatás a letelepedés szabadsága esetleges korlátozásának elkerülhetetlen következménye, és ezért az nem indokolja az említett intézkedésnek az EUMSZ 63. cikk szempontjából történő önálló vizsgálatát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070510">2007. május 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Lasertec végzés</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑492/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:273">EU:C:2007:273</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="20"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A ZKPO 195. és 199. cikke hátrányos megkülönböztetést valósít‑e meg a belföldi és a külföldi illetőségű társaságok között?</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93.</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 49. cikk célja az, hogy a letelepedés tagállamában a társaságok számára biztosítsa a nemzeti bánásmódot, és a társaságokat illetően megtilt minden, székhelyen alapuló hátrányos megkülönböztetést<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200303">2020. március 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Vodafone Magyarország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑75/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:139">EU:C:2020:139</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR> valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> valamint általánosságban e szabadság gyakorlásának minden indokolatlan korlátozását.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210120">2021. január 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Lexel</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑484/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:34">EU:C:2021:34</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94.</NO.P><TXT>Márpedig a ZKPO 16. cikke (2) bekezdése 3. pontjának szövegéből kitűnik, hogy e rendelkezés minden kamatmentes kölcsönre alkalmazandó, függetlenül attól, hogy az kizárólag belföldi illetőségű társaságokat vagy külföldi illetőségű társaságokat érint. Ezenkívül nem vitatott, hogy ugyanazt az 10%‑os adókulcsot kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a hitelező belföldi vagy külföldi illetőségű társaság.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95.</NO.P><TXT>Mindazonáltal a ZKPO 195. és 199. cikkének szövegéből következik, hogy az ilyen típusú ügyleteket kötő külföldi illetőségű társaságok eltérő adójogi bánásmódban részesülnek. Így, míg a külföldi illetőségű társaság által nyújtott kölcsönhöz kapcsolódó fiktív kamatok azonnali és végleges adóztatásnak minősülő forrásadó alá esnek, anélkül hogy az említett kölcsön nyújtásához kapcsolódó terhek levonhatók lennének, addig a belföldi illetőségű társaság által nyújtott kölcsönhöz kapcsolódó fiktív kamatok után fizetendő adó a társasági adó címén történő adóztatás keretében – a kölcsön nyújtásához kapcsolódó esetleges költségek figyelembevételét követően – a belföldi társaság nyereségétől vagy veszteségétől függ.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96.</NO.P><TXT>Elemzésem e szakaszában hangsúlyozom, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata gazdag az e problémakört mind a tőke szabad mozgása, mind pedig a letelepedés szabadsága szempontjából érintő ítéletekben. Pontosabban, számos olyan ügyben, amelyek tényállása hasonlít az alapügyéhez, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely alapján valamely külföldi illetőségű társaság valamely belföldi illetőségű társaság által levont forrásadó révén adófizetésre köteles azon kamatok után, amelyeket az utóbbi társaság a számára fizet, anélkül hogy lehetőség lenne az olyan működési költségek levonására, mint azon kamatköltségek, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a szóban forgó kölcsönnyújtási tevékenységhez, miközben az ilyen adólevonási lehetőség biztosítva van azon belföldi illetőségű társaságok számára, amelyek más belföldi illetőségű társaságoktól kapnak kamatokat, a letelepedés szabadságának korlátozását valósítja meg<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20030612">2003. június 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Gerritse</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑234/01</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:340">EU:C:2003:340</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0055">55.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20061003">2006. október 3‑i</DATE> <NAME.CASE>FKP Scorpio Konzertproduktionen</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑290/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:630">EU:C:2006:630</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070215">2007. február 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Centro Equestre da Lezíria Grande</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑345/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:96">EU:C:2007:96</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0023">23.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>. Ugyanezt a következtetést vonta le a Bíróság a tőke szabad mozgásával kapcsolatban is.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150917">2015. szeptember 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Miljoen és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑10/14, C‑14/14 és C‑17/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:608">EU:C:2015:608</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0057">57.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190226">2019. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>N Luxembourg 1 és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑115/16, C‑118/16, C‑119/16 és C‑299/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:134">EU:C:2019:134</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0017">17.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy az adó kiszámításának módját érintő ilyen különbség az EUMSZ 49. cikk hatálya alá tartozó korlátozásnak minősülhet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98.</NO.P><TXT>A jelen ügy ugyanakkor különbözik a fenti ügyektől abban az értelemben, hogy úgy tűnik, a bolgár jog a ZKPO 202a. cikkében olyan eljárást ír elő, amely lehetővé teszi a külföldi illetőségű társaságok számára, hogy adójogi szempontból ugyanolyan bánásmódban részesüljenek, mint a belföldi illetőségű társaságok. A ZKPO 195. és 199. cikke által bevezetett hátrányosan<?PAGE NO="21"?> megkülönböztető intézkedés esetleges igazolásának elemzése előtt tehát meg kell vizsgálni, hogy a ZKPO 202a. cikke lehetővé teszi‑e a belföldi és külföldi illetőségű társaságok közötti, fent megállapított eltérő bánásmód kiküszöbölését.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">c)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A ZKPO 202a. cikke lehetővé teszi‑e a külföldi illetőségű jogalanyokra e törvény 195. és 199. cikke szerint alkalmazandó adózási rendszer hátrányosan megkülönböztető jellemzőinek kiküszöbölését?</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A ZKPO 202a. cikkének alkalmazási köre</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99.</NO.P><TXT>Az adóhatóság és a bolgár kormány által benyújtott írásbeli észrevételekből kitűnik, hogy a ZKPO 202a. cikke olyan mechanizmust ír elő, amely lehetővé teszi a külföldi illetőségű társaságok számára, hogy a belföldi illetőségű társaságokra vonatkozó adózási rendszert válasszák. Így ezen eljárás lehetővé teszi számukra egyrészt azt, hogy levonják az olyan költségeket, mint amelyek a szóban forgó kölcsönnel közvetlenül összefüggő kiadások, másrészt pedig azt, hogy veszteséges helyzetben a forrásadó visszatérítését igényeljék vagy a forrásadó alóli mentességet kérjenek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0100"><NO.P>100.</NO.P><TXT>Az adóhatóság és a bolgár kormány azt állítja, hogy ha a felperes a jelen ügyben ezt a rendszert választotta volna, akkor nem keletkezett volna társaságiadó‑kötelezettsége Bulgáriában, mivel (a felperes állítása szerint) helyzete az érintett időszakban veszteséges volt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0101"><NO.P>101.</NO.P><TXT>A felperes kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a ZKPO 202a. cikke szerinti eljárás alkalmas lenne arra, hogy enyhítse a hátrányos megkülönböztetést, amely akkor is fennmaradna, ha valamely külföldi illetőségű vállalkozás e rendelkezés alkalmazása mellett döntött volna, tekintettel arra, hogy a visszatérítési eljárásra nem azonnal kerül sor.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0102"><NO.P>102.</NO.P><TXT>A felperes, az adóhatóság és a bolgár kormány által a tárgyaláson szolgáltatott információk alapján a ZKPO 202a. cikkében előírt újraértékelési és visszatérítési eljárás a következőképpen foglalható össze.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0103"><NO.P>103.</NO.P><TXT>A ZKPO 202a. cikke szerinti eljárást nem automatikusan alkalmazzák. A külföldi illetőségű társaságnak kifejezetten ezt az eljárást kell választania oly módon, hogy ezt az adóbevallásában feltünteti. Még ha egy társaság úgy is dönt, hogy ezt választja, a forrásadót a ZKPO 195. és 199. cikkében előírt szabályozásnak megfelelően le kell vonni, vagyis az adót közvetlenül a forrásnál a bruttó jövedelmek után vonják le. A külföldi illetőségű társaság csak ezt követően jogosult az adóvisszatérítésre, ha az adóhatóság általi újraértékelést követően a veszteséges helyzete bizonyítást nyer.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0104"><NO.P>104.</NO.P><TXT>Ami a ZKPO 202a. cikke szerinti újraértékelési és visszafizetési eljárás időtartamát illeti, a tárgyalás során eltérés mutatkozott egyrészt a felperes – akinek állítása szerint ezen eljárás különösen hosszú lehet –, másrészt pedig az adóhatóság és a bolgár kormány – amelyek az említett eljárást illetően vitatják a túlzott határidő fennállását – álláspontja között.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0105"><NO.P>105.</NO.P><TXT>A ZKPO 202a. cikkében előírt adóvisszatérítési rendszer leírása a következő észrevételeket teszi szükségessé.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0106"><NO.P>106.</NO.P><TXT>Először is, a ZKPO 202a. cikke (1)–(4) bekezdésének együttes olvasatából kitűnik, hogy e rendszer valójában lehetővé teszi a külföldi illetőségű társaságok számára, hogy a már levont forrásadó újraértékelése iránti kérelmet nyújtsanak be a belföldi illetőségű társaságokra<?PAGE NO="22"?> alkalmazandó szabályozásnak megfelelően. Úgy tűnik, hogy ez a rendelkezés a külföldi illetőségű társaságokkal szembeni adójogi bánásmódot a Bulgáriában letelepedett társaságokhoz kívánja igazítani, vagy legalábbis azokhoz közelíteni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0107"><NO.P>107.</NO.P><TXT>E tekintetben megjegyzem, hogy a Bíróság már kimondta, hogy a levonáshoz való jog a forrásadó beszedését követően a levont adó egy részének visszatérítésében is megnyilvánulhat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160713">2016. július 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Brisal és KBC Finance Ireland</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑18/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:549">EU:C:2016:549</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0108"><NO.P>108.</NO.P><TXT>Meg kell azonban állapítani, hogy a külföldi illetőségű társaságok számára biztosított e lehetőség ellenére továbbra is fennáll annak kockázata, hogy a belföldi illetőségű társaságok adókedvezményben részesülhetnek. Úgy tűnik ugyanis, hogy ebből az következik, hogy likviditási előnyt élvezhetnek a belföldi illetőségű társaságok, mivel veszteséges helyzet esetén a külföldi illetőségű társaságokkal szemben nem kell fiktív kamatok után adót fizetniük.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0109"><NO.P>109.</NO.P><TXT>Pontosabban, a veszteséges külföldi illetőségű társaságok esetében ez a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0070" REF.END="QE0070"/>likviditási hátrány<QUOT.END REF.START="QS0070" CODE="201D" ID="QE0070"/> a forrásadó beszedésének időpontja és a túlzott mértékben beszedett adó adóhatóság általi visszatérítésének időpontja közötti időbeli eltérésnek felel meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0110"><NO.P>110.</NO.P><TXT>Úgy vélem, hogy az ezen eltérő bánásmódból eredő likviditási előny mértéke, amely hátrányos megkülönböztetésnek minősülhet, jelentős mértékben a nemzeti eljárási szabályoktól, valamint az adóhatóság által a ZKPO 202a. cikkében előírt eljárás lefolytatása során követett gyakorlattól függ. Így, ha az újraszámítási eljárás és az esetleges visszatérítés időtartama meghaladja az észszerű határidőt, amint azt a felperes a tárgyaláson állította, a belföldi illetőségű társaságot a külföldi illetőségű társasághoz képest megillető likviditási előny jelentős lehet, és ennélfogva hátrányos megkülönböztetésnek, vagy a tőke szabad mozgása korlátozásának minősülhet. Ezzel szemben, ha ez az időtartam észszerű, az ilyen intézkedés enyhítheti vagy orvosolhatja a belföldi és külföldi illetőségű társaságok közötti hátrányos megkülönböztetést. Megjegyzem, hogy az a tény, hogy a bolgár jog késedelmi kamatokat ír elő, esetlegesen lehetővé teszi e likviditással kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés enyhítését, amennyiben az említett határidő nem jelentős.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0111"><NO.P>111.</NO.P><TXT>Ezzel összefüggésben hangsúlyozom, hogy a külföldi illetőségű társaságoknak fizetett kamatok tekintetében tanúsított esetleges kedvezőtlen bánásmód fennállására irányuló értékelést minden egyes adóév tekintetében külön‑külön kell lefolytatni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160602">2016. június 2‑i</DATE> <NAME.CASE>Pensioenfonds Metaal en Techniek</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑252/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:402">EU:C:2016:402</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181122">2018. november 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Sofina és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑575/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:943">EU:C:2018:943</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0112"><NO.P>112.</NO.P><TXT>Másodszor azt is pontosítani kell, hogy a ZKPO 202a. cikke végrehajtásának vizsgálata során a visszafizetés időtartamának kérdésén kívül figyelembe kell venni minden olyan tényezőt, amely a belföldi és külföldi illetőségű társaságok közötti eltérő bánásmódhoz vezethet. Még ha e cikk célja az is, hogy egyenlő bánásmódot biztosítson e két társaságtípus számára, amelynek főszabály szerint ki kell zárnia az egyenlőtlen bánásmódot (a fent megállapított likviditási előnyön kívül), meg kell győződni arról, hogy a végrehajtása nem teremti–e meg a hátrányos megkülönböztetés más formáit. E kérdés tehát szorosan kapcsolódik a bolgár jog által a társasági adóra vonatkozóan előírt fizetési szabályokhoz, ideértve az időszakosságra, az adó elhalasztásának, vagy a megállapított likviditási előny növelésére alkalmas egyéb eszközökhöz való hozzáférésnek a lehetőségére vonatkozó szabályokat. Például abban az esetben, ha a bolgár jog lehetővé tenné a<?PAGE NO="23"?> veszteséges belföldi illetőségű társaság számára, hogy az adózását kiigazítsa, vagy egy későbbi nyereséges adóévre átvigye, ez azzal a kockázattal járna, hogy a valamely külföldi illetőségű társasággal szemben fennálló likviditási előnye megnőne.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181122">2018. november 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Sofina és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑575/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:943">EU:C:2018:943</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0113"><NO.P>113.</NO.P><TXT>Harmadszor és végül úgy vélem, hogy gyakorlati szempontból az, hogy e rendelkezés milyen mértékben képes enyhíteni ezt a hátrányos megkülönböztetést, attól is függ, hogy egyrészt a külföldi illetőségű társaságnak van‑e lehetősége az általa érvényesíteni kívánt levonható költségek bizonyítására, másrészt pedig attól, hogy az adós társaság székhelye szerinti állam, a jelen esetben Bulgária adóhatóságának lehetősége van‑e hatékony ellenőrzés lefolytatására. Ezzel összefüggésben megjegyzem, hogy sem a kérdést előterjesztő bíróság, sem az alapeljárásban részt vevő többi fél nem hivatkozott arra, hogy az ilyen típusú helyzetekre vonatkozóan kétoldalú megállapodás állna fenn a Luxemburgi Nagyhercegség és a Bolgár Köztársaság között.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0114"><NO.P>114.</NO.P><TXT>Márpedig a külföldi illetőségű társaságokat érintő hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésének biztosítására alkalmas eljárás, az adóhatóságokat megillető azon lehetőség biztosítása mellett, hogy ellenőrizzék, hogy a felmerült költségek indokolják‑e a visszatérítést, csak az érintett (vagy harmadik) tagállamok adóhatóságai közötti együttműködésen és információcserén alapulhat. Megjegyzem egyébként, hogy a tagállamok között létrejött kétoldalú szerződéseken kívül ilyen együttműködést ír elő a 2011/16/EU irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P>Az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="20110215">2011. február 15‑i</DATE> tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="064" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2011">HL 2011. L 64., 1. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> is, amelynek célja többek között mind a kettős adóztatás, mind pedig az adóztatás csalást vagy visszaélést megvalósító helyzetek következtében bekövetkező elmaradásának kiküszöbölése.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>Így, amint azt a nemzetközi adójogi gyakorlat bizonyítja, az ilyen mechanizmus alkalmas arra, hogy megakadályozza a levonható költségek kétszeres figyelembevételét, mivel az első állam a módszer alkalmazása során ellenőrizheti a második államban megfizetett adó kiszámítása során figyelembe vett üzemi költségeket. Az is gyakori, hogy e mechanizmus keretében az állam adóhatóságai tájékoztathatják a korlátozottan adóköteles adóalany illetősége szerinti államot az utóbbi által benyújtott visszatérítési kérelemről.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0115"><NO.P>115.</NO.P><TXT>Főszabály szerint tehát a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a fent ismertetett pontosításokra tekintettel, valamint az adójogi eljárási szabályokat és a nemzeti közigazgatási gyakorlatot figyelembe véve megvizsgálja, hogy a ZKPO 202a. cikkét alkalmazó belföldi vagy külföldi illetőségű társaságok közötti eltérő bánásmód likviditási előnyt biztosíthat‑e.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A belföldi és a külföldi illetőségű társaságok adójogi helyzetének objektív összehasonlíthatóságáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0116"><NO.P>116.</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint hátrányos megkülönböztetés csak abban az esetben merülhet fel, ha összehasonlítható helyzetekre eltérő szabályokat, illetve eltérő helyzetekre azonos szabályokat alkalmaznak<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19950214">1995. február 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Schumacker</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑279/93</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1995:31">EU:C:1995:31</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0117"><NO.P>117.</NO.P><TXT>Ami először is a ZKPO 16. cikkét illeti, kevés kétség fér hozzá, hogy e rendelkezés ugyanúgy alkalmazandó mind a belföldi, mind a külföldi társaságokra.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0118"><NO.P>118.</NO.P><TXT>Mindazonáltal, amint az a fentiekben bemutatásra került, még ha a belföldi és a külföldi illetőségű társaságokat forrásadó‑kötelezettség is terheli, az e két társaságtípusra vonatkozó adó kiszámításának módjai eltérőek. Így a bolgár adójogszabályok eltérő bánásmódban részesítik a<?PAGE NO="24"?> ZKPO 195. és 199. cikke (amely egyébként automatikusan alkalmazandó szabályozás) alapján a bruttó jövedelmük után forrásadó‑fizetésre kötelezett külföldi illetőségű társaságokat, és azokat a belföldi illetőségű társaságokat, amelyek a nettó jövedelmük után forrásadót kötelesek fizetni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0119"><NO.P>119.</NO.P><TXT>Bár a Bíróság a Truck Center ügyben úgy ítélte meg, hogy az adóalany illetőségétől függően eltérő adózási szabályok alkalmazásából álló eltérő bánásmód egymással objektíve nem összehasonlítható helyzetekre vonatkozik,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20081222">2008. december 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Truck Center</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑282/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:762">EU:C:2008:762</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> meg kell jegyezni, hogy a fent hivatkozott ügytől eltérően, amelyben a szóban forgó précompte mobilier‑t (ingóságokat terhelő forrásadó) csak a külföldi illetőségű társaságnak fizetett kamatok után szedték be, az alapügyben az alkalmazandó szabályozás mind a belföldi, mind pedig a külföldi illetőségű adóalanyok esetében az osztalékadó ugyanazon beszedési módját, nevezetesen a forrásadó kivetését írja elő<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150917">2015. szeptember 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Miljoen és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑10/14, C‑14/14 és C‑17/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:608">EU:C:2015:608</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0072">72.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0120"><NO.P>120.</NO.P><TXT>Így attól kezdve, hogy valamely tagállam azonos adót vet ki az e tagállamban letelepedett társaságtól kapott kamatok után nemcsak a belföldi, de a külföldi illetőségű társaságokra is, az adózók e két kategóriájának helyzete hasonló egymáshoz, és őket ennélfogva egyenértékű adójogi bánásmódban kell részesíteni<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20071108">2007. november 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Amurta</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑379/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:655">EU:C:2007:655</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120712">2012. július 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Tate &amp; Lyle Investments</NAME.CASE> végzés (<NO.CASE>C‑384/11</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:463">EU:C:2012:463</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0121"><NO.P>121.</NO.P><TXT>Márpedig meg kell állapítani, hogy a ZKPO 195. és 199. cikkének értelmezéséből kitűnik, hogy a belföldi illetőségű társaságoknak nyújtott likviditási előny nem terjed ki a külföldi illetőségű társaságokra. Mindazonáltal a ZKPO 202a. cikkében biztosított lehetőség – a jelen indítvány 109–115. pontjában tett megállapítások fenntartásával – megvalósíthatja ezt a célkitűzést.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A ZKPO 202a. cikkének választható jellegéről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0122"><NO.P>122.</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a mozgásszabadságokat korlátozó nemzeti szabályozás még akkor is összeegyeztethetetlen lehet az uniós joggal, ha annak alkalmazása szabadon választható, mivel az olyan választási lehetőség fennállása, amely egy helyzetet esetlegesen összeegyeztethetővé tesz az uniós joggal, nem jár olyan hatással, hogy önmagában orvosolja a vitatott szabályozás által előírthoz hasonló olyan rendszer jogellenes jellegét, amely e joggal összeegyeztethetetlen adóztatási mechanizmust foglal magában<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160608">2016. június 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Hünnebeck</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑479/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:412">EU:C:2016:412</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0123"><NO.P>123.</NO.P><TXT>Felmerül tehát a kérdés, hogy a ZKPO 202a. cikkében előírt szabályozást választható jellegűnek kell‑e tekinteni, amely esetben ez utóbbi nem küszöbölheti ki a ZKPO 195. és 199. cikkében előírt rendszer hátrányosan megkülönböztető hatásait.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0124"><NO.P>124.</NO.P><TXT>Pontosítani kell, hogy a tárgyaláson a Bizottság azt állította, hogy a ZKPO 202a. cikkében előírt rendszert nem lehet a Bíróság ítélkezési gyakorlata, és különösen a Gielen ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100318">2010. március 18‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑440/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:148">EU:C:2010:148</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> és az Autoridade Tributária e Aduaneira (Az ingatlanból származó tőkenyereséget terhelő adó) ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210318">2021. március 18‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑388/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:212">EU:C:2021:212</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> alapján választható jellegűnek tekinteni, hanem az inkább adóvisszatérítési mechanizmusnak minősülhet.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="25"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0125"><NO.P>125.</NO.P><TXT>Megjegyzem, hogy e két ügy két szempontból különbözik az alapügytől. Mindenekelőtt igaz, hogy a szóban forgó bolgár rendszerrel ellentétben e két ügyben az adóalanyok választása közvetlen hatással volt a velük szemben felszámított adóra. Márpedig a szóban forgó bolgár rendszer szerint függetlenül attól, hogy egy külföldi illetőségű társaság a rendelkezésre álló két rendszer közül melyiket választja, e társaság a bruttó jövedelme után köteles forrásadót fizetni. Csak ezt követően kerülhet sor az adójogi helyzetének újraértékelésére, és az adóvisszatérítésre, feltéve hogy a ZKPO 202a. cikkében előírt rendszert választotta. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a jelen üggyel ellentétben a fent hivatkozott ügyek nem esetleges adóvisszaéléssel vagy adócsalással összefüggésben merültek fel meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0126"><NO.P>126.</NO.P><TXT>Ugyanakkor úgy vélem, hogy a ZKPO 202a. cikkének választható jellege nem vonható kétségbe.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0127"><NO.P>127.</NO.P><TXT>Így az a tény, hogy az adóalanynak lehetősége van arra, hogy két különböző rendszer közül válasszon, az e rendszerekben számára biztosított adójogi bánásmódtól függetlenül önmagában utal e rendelkezés választható jellegére. Ez még inkább így van az olyan esetekben, mint amilyennek a jelen eset is látszik, amelyekben az adóalany általi választás hiányában automatikusan az uniós joggal összeegyeztethetetlen mechanizmust alkalmazzák.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0128"><NO.P>128.</NO.P><TXT>Továbbá álláspontom szerint az a tény, hogy a ZKPO 202a. cikkével bevezetett mechanizmus inkább az adó visszatérítésének a forrásadó beszedése keretébe tartozó mechanizmusához hasonlít, nem kérdőjelezi meg annak az adóalany általi választhatóságát.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">d)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az igazolásokról</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0129"><NO.P>129.</NO.P><TXT>Az utolsó kérdés az, hogy igazolható‑e a külföldi illetőségű társaságokkal szembeni eltérő bánásmód. Ennek érdekében azt kell megvizsgálni, hogy a) a bolgár jogszabály a Szerződéssel összeegyeztethető jogos célt szolgál‑e, és azt nyomós közérdek igazolja‑e; b) a jogszabály alkalmazása alkalmas‑e az elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására, és c) az nem lépi‑e túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0130"><NO.P>130.</NO.P><TXT>Ezzel összefüggésben az adóhatóság és a bolgár kormány azt állítja, hogy a szóban forgó jogszabály arányos mértékben jogszerű politikai célkitűzéseket követ, amelyek többek között az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztásának megőrzéséből (az 1) pont), valamint az adókijátszás vagy adókikerülés megelőzéséből (a 2) pont) következnek.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztásának megőrzésére alapított igazolásról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0131"><NO.P>131.</NO.P><TXT>A Bíróság úgy ítélte meg, hogy az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztását illetően emlékeztetni kell arra, hogy ez az alapvető szabadságok korlátozásának igazolásaként többek között akkor fogadható el, ha a szóban forgó rendszer olyan magatartások megakadályozására irányul, amelyek alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék a tagállamnak a területén végzett tevékenységekre vonatkozó adóztatási joghatósága gyakorlását<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0055"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120705">2012. július 5‑i</DATE> <NAME.CASE>SIAT</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C–318/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:415">EU:C:2012:415</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="26"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0132"><NO.P>132.</NO.P><TXT>Emlékeztetek arra, hogy ez a cél a tagállamok adóztatási szuverenitásának kifejeződése. Ez magában foglalja az államnak az adóbevételei védelméhez való jogát, különösen a területén elért nyereség tekintetében (a területiség elve), valamint azon jogát, hogy az adózási jogrendjét autonóm módon (az autonómia elve) alakítsa ki.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0056"><P>Lásd: Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Allianzgi‑Fonds Aevn</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑545/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:372">EU:C:2021:372</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0133"><NO.P>133.</NO.P><TXT>Harmonizáció hiányában a közvetlen adók beszedése az uniós jog jelenlegi állapotában a tagállamok hatáskörébe tartozik. Ugyancsak a tagállamok jogosultak arra, hogy a kettős adóztatás elkerülését célzó egyezmények megkötésével vagy egyoldalúan meghatározzák adóztatási joghatóságuk megosztásának szempontjait<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0057"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050705">2005. július 5‑i</DATE> <NAME.CASE>D</NAME.CASE> ‑ítélet (<NO.CASE>C‑376/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:424">EU:C:2005:424</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0134"><NO.P>134.</NO.P><TXT>Amint arra Kokott főtanácsnok az N Luxembourg 1 és társai ügyben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0058"><P>Lásd: Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>N Luxembourg 1</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑115/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:143">EU:C:2018:143</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> rámutatott, a határokon átnyúló elemet tartalmazó helyzetekben nem mindig biztosított, hogy a jövedelem kedvezményezettje a jövedelme után megfelelően megfizeti az adót. A kamatjogosult illetősége szerinti állam ugyanis rendszerint ritkán tud meg bármit e személy külföldi jövedelméről, ha az adóhatóságok között nem működnek adatcsererendszerek. Így egy ilyen esetben a kamatfizetés kötelezettjének illetősége szerinti államban történő forrásadóztatás tehát lényegében a kamatjogosult (minimális) megadóztatásának biztosítását szolgáló különleges adóztatási módszert képez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0135"><NO.P>135.</NO.P><TXT>Mindazonáltal az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az olyan nemzeti adójogi szabályozás, amely ZKPO 195. és 199. cikkéhez hasonlóan a nem belföldi illetőségű személyek adóztatása esetében általános szabályként a működési költségek elszámolása nélküli bruttó jövedelmet veszi figyelembe, miközben a belföldi illetőségűek esetében csak az e költségek elszámolását követően fennmaradó nettó bevétel jelenti a jövedelemadó alapját, nem igazolható az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztásának megőrzésére irányuló célkitűzéssel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0059"><P>Lásd a jelen indítvány 96. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.</P></NOTE> Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a ZKPO 202a. cikkének alkalmazása következtében – választható jellege ellenére – a belföldi illetőségű társaságok számára biztosított likviditási előny formájában megvalósuló hátrányos megkülönböztetés valósul meg.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0060"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181122">2018. november 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Sofina és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑575/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:943">EU:C:2018:943</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0136"><NO.P>136.</NO.P><TXT>Ily módon a Bíróság ítélkezési gyakorlatának<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0061"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160602">2016. június 2‑i</DATE> <NAME.CASE>Pensioenfonds Metaal en Techniek</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑252/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:402">EU:C:2016:402</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 29. és azt követő pontok).</P></NOTE> megfelelően úgy vélem, hogy a külföldi illetőségű társaságokra alkalmazandó bolgár adójogszabály egészét kell elemezni, figyelembe véve a ZKPO 16. cikkét is, ami az e rendelkezés által követett célokra tekintettel a csalás, valamint a visszaélésszerű magatartások elleni küzdelemre alapított igazolás vizsgálatához vezet.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A csalás, valamint a visszaélésszerű magatartások elleni küzdelmen alapuló igazolásról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0137"><NO.P>137.</NO.P><TXT>A Bíróság már megállapította, hogy az adócsalás, valamint az adókikerülés elleni küzdelem közérdeken alapuló nyomós indoknak minősül, amely igazolhatja a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok korlátozását.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0062"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170308">2017. március 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Euro Park Service</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑14/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:177">EU:C:2017:177</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0065">65.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="27"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0138"><NO.P>138.</NO.P><TXT>A visszaélés megállapítása az adott ügy valamennyi körülményének az illetékes nemzeti hatóságokra háruló értékelésétől függ, amelynek bírósági felülvizsgálat tárgyát kell képeznie.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0063"><P><DATE ISO="19970717">1997. július 17‑i</DATE> Leur‑Bloem ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑28/95</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1997:369">EU:C:1997:369</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Bár kétségtelen, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata ezen átfogó értékelés elvégzése,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0064"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171122">2017. november 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Cussens és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑251/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:881">EU:C:2017:881</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0059">59.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> a Bíróság hasznos információkkal szolgálhat annak meghatározása érdekében, hogy az ügyleteket rendes kereskedelmi ügyletek keretében hajtották‑e végre, vagy kizárólag abból a célból, hogy visszaélésszerűen részesüljenek az uniós jog által biztosított előnyökből.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0065"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151217">2015. december 17‑i</DATE> <NAME.CASE>WebMindLicenses</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑419/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:832">EU:C:2015:832</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0139"><NO.P>139.</NO.P><TXT>Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság pontosította, hogy nem alapozhatja meg a visszaélésszerű gyakorlat általános vélelmét, és nem igazolhatja a Szerződésben biztosított valamely alapvető szabadságot sértő intézkedést pusztán az a körülmény, hogy a valamely más tagállamban letelepedett kapcsolt vállalkozás kölcsönt nyújt a belföldi illetőségű társaság részére<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0066"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070313">2007. március 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Test Claimants in the Thin Cap Group Litigation</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑524/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:161">EU:C:2007:161</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0073">73.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE>. Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy az adóalanyokat nem illetheti meg az uniós jogból eredő jog vagy előny, ha a szóban forgó ügylet gazdasági szempontból teljesen mesterséges és az érintett tagállam jogszabályainak megkerülésére irányul<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0067"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190226">2019. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>N Luxembourg 1 és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑115/16, C‑118/16, C‑119/16 és C‑299/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:134">EU:C:2019:134</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0109">109.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0140"><NO.P>140.</NO.P><TXT>Ezzel összefüggésben megjegyzem, hogy a ZKPO 16. cikkének célja az adókikerülés elleni küzdelem a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0071" REF.END="QE0071"/>szokásos piaci ár<QUOT.END REF.START="QS0071" CODE="201D" ID="QE0071"/> elvének a bolgár jogba való átültetésével, amelyet mind a nemzetközi adójogi gyakorlat, mind pedig a Bíróság ítélkezési gyakorlata a határokon átnyúló ügyletek mesterséges manipulációjának elkerülésére alkalmas eszköznek ismer el.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0068"><P>Lásd: a jelen indítvány 46. pontja.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0141"><NO.P>141.</NO.P><TXT>Úgy vélem tehát, hogy a jelen ügy adójogi hátterének átfogó elemzésére tekintettel a szóban forgó szabályozás és különösen a ZKPO 16. cikke által előírt adójogi bánásmódot igazolja az adózás elmaradásának kockázata, amely egyrészt abból ered, hogy a kamatjövedelmek adóztatása az adóból részesülő tagállamban (vagyis a Luxemburgi Nagyhercegségben) a vitatott kölcsön jellegzetességeire tekintettel (és különösen arra, hogy a kamatnak nincs tényleges kedvezményezettje, mivel kamatmentes kölcsönről van szó) elmarad, másrészt abból, hogy az utólagos adómegállapítás időpontjáig, és így a jelen ügyben érintett időszakig a vitatott kölcsönt a felperes nem változtatta át tőkévé (és ezáltal e kölcsön Bulgáriában tőke‑hozzájárulásként nem adóztatható).<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0069"><P>Ezzel összefüggésben emlékeztetek arra, hogy a kölcsönt az adóhatóság által végzett utólagos adómegállapítást követően alakították át.</P></NOTE> Úgy vélem tehát, hogy a ZKPO 16. cikke mint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0072" REF.END="QE0072"/>visszaélések megelőzésére<QUOT.END REF.START="QS0072" CODE="201D" ID="QE0072"/> irányuló rendelkezés lehetővé teszi az adó tényleges beszedését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0142"><NO.P>142.</NO.P><TXT>Így, ha a kérdést előterjesztő bíróság a belső jogi elveknek az uniós joggal összhangban történő alkalmazásával arra a következtetésre jut, hogy visszaélésszerű jogügyletről van szó, elképzelhető a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló forrásadó kivetése. Mindazonáltal a jelen ügyben már nem merül fel ez a kérdés, mivel ez az adóztatás a visszaélés következménye, és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a jogalanyok nem hivatkozhatnak csalárd módon vagy visszaélésszerűen az uniós jogi normákra.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0070"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20060221">2006. február 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Halifax és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑255/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:121">EU:C:2006:121</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0068">68.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171122">2017. november 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Cussens és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑251/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:881">EU:C:2017:881</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="28"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0143"><NO.P>143.</NO.P><TXT>A jelen indítvány 41–44. pontjában leírtaknak megfelelően az ilyen megközelítés megfelel mind a nemzetközi adójogi gyakorlatnak, mind pedig az uniós jognak, valamint a Bíróság által a visszaélésekre és a csalásra vonatkozóan elfogadott ítélkezési gyakorlatnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0144"><NO.P>144.</NO.P><TXT>Végül megjegyzem, hogy a fenti érvelés nem csak a csalás és a visszaélés megakadályozására irányuló jogszerű célkitűzés elszigetelt figyelembevétele esetén lehet eredményes, hanem akkor is, ha ezt a célt a megosztott adóztatási hatáskör egyensúlyának megőrzésére irányuló céllal együttesen vizsgálják.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0145"><NO.P>145.</NO.P><TXT>E tekintetben hangsúlyozom, hogy a Bíróság kimondta, hogy a megosztott adóztatási hatáskör egyensúlya és az adókikerülés megakadályozása összefügg egymással. A Bíróság ugyanis megállapította, hogy a valós gazdasági tartalmat nélkülöző, olyan egyértelműen mesterséges megállapodások létrehozására irányuló magatartások, amelyek a belföldön folytatott tevékenységből származó nyereség után általában fizetendő adó kijátszására irányulnak, alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék a tagállamok azon jogát, hogy a saját területükön folytatott tevékenységekkel kapcsolatban gyakorolják adóztatási hatáskörüket, és hogy sértsék a tagállamok között megosztott adóztatási joghatóság egyensúlyát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0071"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070718">2007. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Oy AA</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑231/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:439">EU:C:2007:439</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0062">62.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0146"><NO.P>146.</NO.P><TXT>Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezen igazoló okok együttes figyelembevételének a Bíróság igen sajátos helyzetekben adott helyt, vagyis amikor az adókikerülés elleni küzdelem az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása megőrzésének szükségességéhez kapcsolódó közérdek különös aspektusát képezi. Ennek alapján a Bíróság megállapíthatta, hogy különösen az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása megőrzésének szükségességére tekintettel, annak ellenére, hogy a szóban forgó intézkedések nem kifejezetten a valós gazdasági tartalmat nélkülöző, a belföldön folytatott tevékenységből származó nyereség után általában fizetendő adó kijátszására irányuló, teljesen mesterséges megállapodásokra irányulnak, ezek az intézkedések igazolhatók<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0072"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070718">2007. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Oy AA</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑231/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:439">EU:C:2007:439</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0059">59.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0063">63.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100121">2010. január 21‑i</DATE> <NAME.CASE>SGI</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑311/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:26">EU:C:2010:26</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0066">66.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0067">67.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0147"><NO.P>147.</NO.P><TXT>E két, az adókikerülés megelőzésének céljára, és az azt kiegészítő, az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása fenntartásának céljára (amelyet ez előbbi hivatkozott céllal együttesen kell figyelembe venni) tekintettel véleményem szerint az olyan szabályozás, mint amilyen az alapeljárásban szerepel, a Szerződéssel összeegyeztethető jogos célokat szolgál, azt közérdeken alapuló kényszerítő ok igazolja, valamint az alkalmas e célok megvalósításának biztosítására.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az arányosság ellenőrzéséről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0148"><NO.P>148.</NO.P><TXT>Végül felmerül a kérdés, hogy a bolgár jogban a visszaélés vagy adócsalás megállapításával összefüggésben előírt adóztatási eljárás megfelel‑e az arányosság elvének.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0149"><NO.P>149.</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint annak ellenőrzése során, hogy valamely ügyletnek csalás vagy visszaélés‑e a célja, a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok nem szorítkozhatnak előre meghatározott általános kritériumok alkalmazására, hanem az érintett ügylet egészét kell egyedileg megvizsgálniuk.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0073"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171220">2017. december 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Deister Holding és Juhler Holding</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑504/16 és C‑613/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:1009">EU:C:2017:1009</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0062">62.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="29"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0150"><NO.P>150.</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy azt a nemzeti szabályozást, amely objektív és ellenőrizhető körülmények vizsgálatán alapul annak megállapítása érdekében, hogy az ügylet kizárólag adózási célokat szolgáló, teljesen mesterséges megállapodás jellemzőivel rendelkezik‑e, olyan szabályozásnak kell tekinteni, amely nem lépi túl a visszaélésszerű gyakorlat megakadályozásához szükséges mértéket, ha elsősorban minden olyan esetben, amikor e megállapodás fennállása nem zárható ki, az adózó túlzott mértékű adminisztrációs terhek nélkül bizonyítékot szolgáltathat arról, hogy az adott esetben az ügylet létrejöttének hátterében kereskedelmi okok álltak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0074"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070313">2007. március 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Test Claimants in the Thin Cap Group Litigation</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑524/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:161">EU:C:2007:161</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0082">82.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080423">2008. április 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Test Claimants in the CFC and Dividend Group Litigation végzés</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑201/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:239">EU:C:2008:239</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0084">84.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0151"><NO.P>151.</NO.P><TXT>Ahhoz, hogy az ilyen szabályozás megfeleljen az arányosság elvének, másodsorban az szükséges, hogy amikor e körülmény vizsgálata annak megállapításához vezet, hogy a szóban forgó ügylet valós gazdasági tartalmat nélkülöző, egyértelműen mesterséges megállapodást valósít meg, a fizetett kamat felosztott nyereséggé történő átminősítésének a kamat azon részére kell korlátozódnia, amely meghaladja azt az összeget, amely a felek, illetve a felek és valamely harmadik személy közötti különleges kapcsolat hiányában a megállapodás tárgyát képezte volna<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0075"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070313">2007. március 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Test Claimants in the Thin Cap Group Litigation</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑524/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:161">EU:C:2007:161</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0083">83.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR></P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0152"><NO.P>152.</NO.P><TXT>E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az a körülmény, hogy a belföldi illetőségű társaság olyan feltételek mellett kap kölcsönt egy külföldi illetőségű társaságtól, amelyek nem felelnek meg azon feltételeknek, amelyekben az érintett társaságok a teljes függetlenség fennállása esetén megállapodtak volna, az adós társaság illetősége szerinti tagállam számára objektív és harmadik személyek által ellenőrizhető körülmény annak megállapítása során, hogy a szóban forgó ügylet részben vagy teljes mértékben olyan egyértelműen mesterséges megállapodásnak minősül‑e, amelyek célja az érintett tagállam szabályozása alkalmazásának megkerülése.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0076"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070313">2007. március 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Test Claimants in the Thin Cap Group Litigation</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑524/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:161">EU:C:2007:161</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0081">81.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0153"><NO.P>153.</NO.P><TXT>Egyebekben megjegyzem, hogy úgy tűnik, hogy a ZKPO 16. cikke megfelel a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott második kritériumnak abban az értelemben, hogy az e rendelkezésben előírt korrekciós adóintézkedés a ki nem fizetett kamatok számítása során annak biztosítására irányul, hogy a kapcsolt társaságok közötti kölcsönöket a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0073" REF.END="QE0073"/>szokásos piaci ár<QUOT.END REF.START="QS0073" CODE="201D" ID="QE0073"/> körülményei között, az alkalmazandó kamatlábat kiigazítva, és annak a piaci árral való összeegyeztethetőségéről megbizonyosodva nyújtsák.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0154"><NO.P>154.</NO.P><TXT>Végül, ami a bolgár adóhatóság adójogi gyakorlatát illeti, megjegyzem, hogy a felperes álláspontját, amely szerint ezt az adót <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0074" REF.END="QE0074"/>az adókikerülés megdönthetetlen vélelme alapján<QUOT.END REF.START="QS0074" CODE="201D" ID="QE0074"/> kell megfizetni, anélkül hogy az ügyletben részt vevő felek a szerződéskötést igazoló gazdasági indokok fennállására hivatkozhatnának, úgy tűnik nem erősíti meg a ZKPO 16. cikke, amely minden utólagos adómegállapítást az adóalany által szolgáltatott, és az adóhatóság által összegyűjtött bizonyítékok átfogó értékelésétől tesz függővé.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0155"><NO.P>155.</NO.P><TXT>E körülmények között és a kérdést előterjesztő bíróság által a fenti pontokban végzendő vizsgálat függvényében úgy vélem, hogy a ZKPO 16. cikkében előírt utólagos adómegállapítási eljárás megfelel a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott arányossági feltételeknek, és nem haladja meg az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0156"><NO.P>156.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a negyedik kérdésre azt a választ adja, hogy az EUMSZ 49. cikket, valamint az EUMSZ 63. cikk (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal főszabály szerint nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0075" REF.END="QE0075"/>szokásos<?PAGE NO="30"?> piaci ár elvének<QUOT.END REF.START="QS0075" CODE="201D" ID="QE0075"/> alkalmazásával és az adókikerülés elleni küzdelem céljából előírja azon fiktív kamatok forrásadó formájában történő adóztatását, amelyeket a külföldi illetőségű anyavállalata által nyújtott kamatmentes kölcsönben részesülő belföldi illetőségű leányvállalatnak piaci feltételek mellett fizetnie kellett volna az előbbi részére, azzal a feltétellel, hogy az e jogszabályban előírt utólagos adómegállapítás az érintett ügylet egyedi vizsgálatán alapul, miközben az adóalany bizonyítékokat szolgáltathat azon üzleti megfontolásokra vonatkozóan, amelyek a szóban forgó ügylet megkötésére késztették.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">F.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0157"><NO.P>157.</NO.P><TXT>Az ötödik kérdés annak megállapítására irányul, hogy ellentétesek‑e a 2008/7 irányelv 3. cikkének h)–j) pontjával, 5. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjával, 7. cikkének (1) bekezdésével és 8. cikkével az olyan nemzeti jogi rendelkezések, mint a ZKPO 16. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének 3. pontja, valamint 195. cikkének (1) bekezdése, amelyek a vitatott kölcsön keretében megállapított kamatjövedelemre kivetett forrásadó alkalmazására vonatkoznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0158"><NO.P>158.</NO.P><TXT>Mindenekelőtt a 2008/7 irányelvet illetően emlékeztetek arra, hogy az kimerítően harmonizálja azokat az eseteket, amelyekben a tagállamok közvetett adót vethetnek ki a tőkefelhalmozásra<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0077"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171019">2017. október 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Air Berlin</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑573/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:772">EU:C:2017:772</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> annak érdekében, hogy lehetőség szerint kiküszöbölhetőek legyenek az olyan tényezők, amelyek torzíthatják a versenyfeltételeket, illetve megakadályozhatják a tőke szabad mozgását, és ezáltal biztosítsák a belső piac megfelelő működését<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0078"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150422">2015. április 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Drukarnia Multipress</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑357/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:253">EU:C:2015:253</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0159"><NO.P>159.</NO.P><TXT>Ebből a szempontból ezen irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja arra kötelezi a tagállamokat, hogy mentesítsék a tőketársaságokat a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0076" REF.END="QE0076"/>tőke‑hozzájárulásokra<QUOT.END REF.START="QS0076" CODE="201D" ID="QE0076"/> kivetett mindenfajta <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0077" REF.END="QE0077"/>közvetett adó<QUOT.END REF.START="QS0077" CODE="201D" ID="QE0077"/> alól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0160"><NO.P>160.</NO.P><TXT>Az előterjesztett kérdés megválaszolása érdekében először azt kell megállapítani, hogy egy olyan kamatmentes kölcsön, mint amelyet a jelen ügyben a kedvezményezett társaság tőkéjének egyedüli tulajdonosa nyújt, a 2008/7 irányelv 3. cikkének h) pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0078" REF.END="QE0078"/>tőke‑hozzájárulásnak<QUOT.END REF.START="QS0078" CODE="201D" ID="QE0078"/> minősül‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0161"><NO.P>161.</NO.P><TXT>Erre a kérdésre mind a fent hivatkozott rendelkezés tartalma, mind pedig a Bíróság ítélkezési gyakorlata választ adhat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0162"><NO.P>162.</NO.P><TXT>Így a 2008/7 irányelv 3. cikkének h) pontja a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0079" REF.END="QE0079"/>tőke‑hozzájárulást<QUOT.END REF.START="QS0079" CODE="201D" ID="QE0079"/> úgy határozza meg, hogy az a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0080" REF.END="QE0080"/>tőkeegyesítő társaság vagyonnövekedése olyan tagi szolgáltatás révén, amely nem jár együtt a társaság tőkéjének növelésével, de amely […] megnövelheti a társasági részesedés értékét<QUOT.END REF.START="QS0080" CODE="201D" ID="QE0080"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0163"><NO.P>163.</NO.P><TXT>A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is kitűnik, hogy a társasági vagyon növekedése fő szabályként magában foglalja a tőkeegyesítő társaság nettó vagyonában bekövetkező növekedés minden formáját<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0079"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20060112">2006. január 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Senior Engineering Investments</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑494/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:17">EU:C:2006:17</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>. Így a Bíróság rámutatott, hogy a kölcsön kamatmentes nyújtása <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0081" REF.END="QE0081"/>tőke‑hozzájárulásnak<QUOT.END REF.START="QS0081" CODE="201D" ID="QE0081"/> minősülhet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0080"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20020917">2002. szeptember 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Norddeutsche Gesellschaft zur Beratung und Durchführung von Entsorgungsaufgaben bei Kernkraftwerken</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑392/00</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:500">EU:C:2002:500</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0018">18.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="31"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0164"><NO.P>164.</NO.P><TXT>Végül úgy vélem, hogy a vitatott kölcsön jellemzői, különösen annak átválthatósága és hosszú futamideje olyan többletelemek, amelyek arra utalnak, hogy e kölcsönt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0082" REF.END="QE0082"/>tőke‑hozzájárulásnak<QUOT.END REF.START="QS0082" CODE="201D" ID="QE0082"/> lehet tekinteni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0165"><NO.P>165.</NO.P><TXT>A kérdés második részét illetően, amely többek között abban áll, hogy a ZKPO 16. és 195. cikke alapján kivetett adó a 2008/7 irányelv, és különösen annak 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozik‑e, meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés arra kötelezi a tagállamokat, hogy mentesítsék a tőketársaságokat a tőke‑hozzájárulásokra kivetett mindenfajta közvetett adó alól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0166"><NO.P>166.</NO.P><TXT>Mindazonáltal a 2008/7 irányelv nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy a tőke‑hozzájárulásokat mindenfajta közvetlen adó alól mentesítsék.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0167"><NO.P>167.</NO.P><TXT>Amint azt a Bíróság már megállapította, ez az irányelv nem vonatkozik a közvetlen adókra, amelyek – mint a társasági jövedelemadó – főszabály szerint az uniós jog tiszteletben tartása mellett a tagállamok hatáskörébe tartoznak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0081"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20010118">2001. január 18‑i</DATE> <NAME.CASE>P. P. Handelsgesellschaft</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑113/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:32">EU:C:2001:32</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0168"><NO.P>168.</NO.P><TXT>Nem kétséges, hogy az alapügyben szóban forgó forrásadó a jövedelemre kivetett közvetlen adó, és a társasági jövedelemadó megnyilvánulásáról van szó.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0169"><NO.P>169.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésre azt a választ adja, hogy a 2008/7 irányelvvel nem ellentétes a jelen ügyben szereplőhöz hasonló forrásadó.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">G.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hatodik kérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0170"><NO.P>170.</NO.P><TXT>Hatodik és utolsó kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a ZKPO <DATE ISO="20110101">2011. január 1‑jén</DATE> hatályos változata 200. cikkének (2) bekezdése és 200a. cikkének (1) bekezdése, valamint 200a. cikke (5) bekezdésének 4. pontja a forrásadó mértékét 10%‑ban határozza meg, míg az engedélyezett átmeneti időszak keretében alkalmazandó maximális adómérték 5% volt. A kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy ez a különbség ellentétes‑e a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvével.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0171"><NO.P>171.</NO.P><TXT>A második kérdésnek a jelen indítvány 54–63. pontjában kifejtett elemzéséből kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó kamatmentes kölcsön többek között a 2003/49 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének d) pontjában előírt kivétel hatálya alá tartozik, és hogy az a jelen ügy tényállására nem alkalmazható.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0172"><NO.P>172.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy a hatodik kérdésre adandó válasz a folyamatban lévő jogvita keretében okafogyott.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="32"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0173"><NO.P>173.</NO.P><TXT>A fenti megfontolások alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:</TXT><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>Az EUSZ 5. cikk (4) bekezdését és az EUSZ 12. cikk b) pontját, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok nem alkalmazandók a zakon za korporativnoto podohodno oblagane (a társasági adóról szóló törvény) 16. cikke (2) bekezdése 3. pontjának értelmezésére, mivel ez utóbbi rendelkezés nem minősül az uniós jog alkalmazásának.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat‑ és jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről szóló, <DATE ISO="20030603">2003. június 3‑i</DATE> 2003/49/EK tanácsi irányelv 4. cikke nem követeli meg, hogy az ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említettekhez hasonló kamatfizetéseket a különböző tagállamok anya‑ és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, <DATE ISO="20111130">2011. november 30‑i</DATE> 2011/96/EU tanácsi irányelv 5. cikkének hatálya alá tartozó <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0083" REF.END="QE0083"/>nyereségfelosztásnak<QUOT.END REF.START="QS0083" CODE="201D" ID="QE0083"/> minősítsék.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>A 2011/96 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazható az anyavállalat által a leányvállalatának nyújtott kamatmentes kölcsön után járó fiktív kamatjövedelem forrásadójára.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>Az EUMSZ 49. cikket, valamint az EUMSZ 63. cikk (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal főszabály szerint nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0084" REF.END="QE0084"/>szokásos piaci ár elvének<QUOT.END REF.START="QS0084" CODE="201D" ID="QE0084"/> alkalmazásával és az adókikerülés elleni küzdelem céljából előírja azon fiktív kamatok forrásadó formájában történő adóztatását, amelyeket a külföldi illetőségű anyavállalata által nyújtott kamatmentes kölcsönben részesülő belföldi illetőségű leányvállalatnak piaci feltételek mellett fizetnie kellett volna az előbbi részére, azzal a feltétellel, hogy az e jogszabályban előírt utólagos adómegállapítás az érintett ügylet egyedi vizsgálatán alapul, miközben az adóalany bizonyítékokat szolgáltathat azon üzleti megfontolásokra vonatkozóan, amelyek a szóban forgó ügylet megkötésére késztették.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>5)</NO.P><TXT>A tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló, <DATE ISO="20080212">2008. február 12‑i</DATE> 2008/7/EK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a jelen ügyben szereplőhöz hasonló forrásadó.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>