<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-223/19</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62019CJ0223</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:753">EU:C:2020:753</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>18</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>18</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC"><DATE ISO="20200924">2020. 09. 24‑i</DATE> ítélet – C‑223/19. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">YS (Vezető állású munkavállalók foglalkoztatói nyugdíja)</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (harmadik tanács)</P><P><DATE ISO="20200924">2020. szeptember 24.</DATE><NOTE NUMBERING="STAR" TYPE="FOOTNOTE" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: német.</P></NOTE></P></TI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód</KEYWORD><KEYWORD>2000/78/EK és 2006/54/EK irányelv</KEYWORD><KEYWORD>Hatály</KEYWORD><KEYWORD>Az életkoron vagy a nemen alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalma</KEYWORD><KEYWORD>Igazolások</KEYWORD><KEYWORD>Az állam többségi ellenőrzése alatt álló vállalkozások által közvetlenül a nyugdíjjogosultaknak folyósított nyugdíjból való levonást előíró és a nyugdíjösszeg indexálását megszüntető nemzeti szabályozás</KEYWORD><KEYWORD>Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16., 17., 20. és 21. cikke</KEYWORD><KEYWORD>Alkalmazhatóság</KEYWORD><KEYWORD>Vagyoni helyzeten alapuló hátrányos megkülönböztetés</KEYWORD><KEYWORD>A szerződési szabadság megsértése</KEYWORD><KEYWORD>A tulajdonhoz való jog megsértése</KEYWORD><KEYWORD>Az Alapjogi Charta 47. cikke</KEYWORD><KEYWORD>Hatékony jogorvoslathoz való jog</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><JUDGMENT.INIT><P>A C‑223/19. sz. ügyben,</P><P>az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Landesgericht Wiener Neustadt (bécsújhelyi regionális bíróság, Ausztria) a Bírósághoz <DATE ISO="20190313">2019. március 13‑án</DATE> érkezett, <DATE ISO="20190311">2019. március 11‑i</DATE> határozatával terjesztett elő az</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P><HT TYPE="BOLD">YS</HT></P></PLAINTIFS><AGAINST>és</AGAINST><DEFENDANTS><P>az <HT TYPE="BOLD">NK AG</HT></P></DEFENDANTS></PARTIES><P>között folyamatban lévő eljárásban,</P><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),</P><P>tagjai: A. Prechal tanácselnök, L. S. Rossi, J. Malenovský, F. Biltgen (előadó) és N. Wahl bírák,</P><P>főtanácsnok: J. Kokott,</P><P>hivatalvezető: D. Dittert egységvezető,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra és a <DATE ISO="20200122">2020. január 22‑i</DATE> tárgyalásra,</VISA></GR.VISA><GR.CONSID><CONSID><P>figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:</P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>YS képviseletében M. Breunig Rechtsanwalt és J. Hanreich Prozessbevollmächtigter,</P></ITEM><ITEM><P>az NK képviseletében C. Egermann Rechtsanwalt,</P></ITEM><ITEM><P>az osztrák kormány képviseletében J. Schmoll, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><?PAGE NO="2"?><ITEM><P>az Európai Bizottság képviseletében C. Valero, B.‑R. Killmann és B. Bertelmann, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM></LIST></CONSID></GR.CONSID><GR.VISA><VISA>a főtanácsnok indítványának a <DATE ISO="20200507">2020. május 7‑i</DATE> tárgyaláson történt meghallgatását követően,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL>meghozta a következő</PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Ítéletet</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, <DATE ISO="20001127">2000. november 27‑i</DATE> 2000/78/EK tanácsi irányelvnek (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="303" PAGE.FIRST="16" DATE.PUB="2000">HL 2000. L 303., 16. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.), a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, <DATE ISO="20060705">2006. július 5‑i</DATE> 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="204" PAGE.FIRST="23" DATE.PUB="2006">HL 2006. L 204., 23. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="191" PAGE.FIRST="45" DATE.PUB="2019">HL 2019.L 191., 45. o</REF.DOC.OJ>.) valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 16.,17., 20., 21. és 47. cikkének az értelmezésére irányul.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2</NO.P><TXT>Ezt a kérelmet az YS és az NK AG között, az utóbbi által közvetlenül YS részére folyósított foglalkoztatói nyugdíjból való levonás, valamint a 2018. évi foglalkoztatói nyugdíjra vonatkozóan szerződésben kikötött indexálás kedvezményének megszüntetése tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A 79/7/EGK irányelv</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3</NO.P><TXT>A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló, <DATE ISO="19781219">1978. december 19‑i</DATE> 79/7/EGK irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="006" PAGE.FIRST="24" DATE.PUB="1979">HL 1979. L 6., 24. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 215. o.) 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy ezt az irányelvet többek között azokra a törvényileg szabályozott rendszerekre kell alkalmazni, amelyek az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0001" ID="QS0001"/>idős kor<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/> kockázatai ellen nyújtanak védelmet.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A 2000/78 irányelv</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4</NO.P><TXT>A 2000/78 irányelv 1. cikke értelmében az irányelv célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5</NO.P><TXT>Ezen irányelv 2. cikkének (1) és (2) bekezdése így rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="002.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0002" ID="QS0002"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Ezen irányelv alkalmazásában az <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0003" ID="QS0003"/>egyenlő bánásmód elve<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="00AB" ID="QE0003"/> azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="002.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>Az (1) bekezdés alkalmazásában:</P><P>[…]</P><?PAGE NO="3"?><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>közvetett hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat egy bizonyos életkorú személyt más személyekkel szemben hátrányos helyzetbe hoz, kivéve ha</TXT><P><LIST TYPE="roman"><ITEM><NP><NO.P>i.</NO.P><TXT>az előírás, feltétel vagy gyakorlat törvényes [helyesen: jogszerű] cél által objektíve igazolható, és a cél elérésére irányuló eszközök megfelelők és szükségesek […]</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/></P></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6</NO.P><TXT>Az említett irányelvnek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0004" ID="QS0004"/>Az irányelv hatálya<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/> című 3. cikke (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0005" ID="QS0005"/>A Közösségre átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz‑, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket [helyesen: az állami szerveket] is a következőkre tekintettel:</P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>alkalmazási és munkakörülmények [helyesen: alkalmazási és munkafeltételek], beleértve az elbocsátást és a díjazást;</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A 2006/54 irányelv</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7</NO.P><TXT>A 2006/54 irányelv (30) preambulumbekezdése a következőképpen szól:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0006" ID="QS0006"/>A bizonyítási teherrel kapcsolatos szabályok elfogadása jelentős szerepet játszik annak biztosításában, hogy lehetőség nyíljon az egyenlő bánásmód elvének eredményes betartatására. A Bíróság határozata értelmében gondoskodni kell annak biztosításáról, hogy a bizonyítás az alperest terheli, amennyiben a megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] valószínűsíthető, kivéve olyan eljárások esetében, amelyekben a bíróság vagy az egyéb illetékes nemzeti hatóság feladata a tények feltárása. Lényeges azonban annak tisztázása, hogy a közvetlen vagy a közvetett megkülönböztetésre [helyesen: hátrányos megkülönböztetésre] utaló tények értékelése a nemzeti jogszabályoknak vagy gyakorlatnak megfelelően továbbra is az illetékes nemzeti szerv feladata. Ezen túlmenően a tagállamok feladata az eljárás megfelelő szakaszában a felperes számára kedvezőbb bizonyítási szabályok bevezetése.<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/></P></CONSID></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8</NO.P><TXT>Ezen irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0007" ID="QS0007"/>Ezen irányelv célja, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés területén biztosítsa az esélyegyenlőség, valamint a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének végrehajtását.</ALINEA><ALINEA><P>E célból az alábbiak vonatkozásában tartalmaz az egyenlő bánásmód elvének megvalósítására irányuló rendelkezéseket:</P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a díjazást is magukban foglaló munkafeltételek;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9</NO.P><TXT>Az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0008" ID="QS0008"/>közvetett hátrányos megkülönböztetés<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/> fogalmát úgy határozza meg, mint olyan helyzetet, amelyben egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az egyik nemhez tartozó személyeket a másik nemhez tartozó személyekhez képest hátrányosan érint, kivéve ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10</NO.P><TXT>Ugyanezen irányelv 4. cikke első bekezdésének szövege a következő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0009" ID="QS0009"/>Ugyanazért a munkáért vagy azonos értékűnek tekintett munkáért járó díjazás minden vonatkozásában és minden feltételében meg kell szüntetni a nemi alapon történő közvetlen és közvetett megkülönböztetést [helyesen: hátrányos megkülönböztetést].<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11</NO.P><TXT>A 2006/54 irányelv II. címében foglalt, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0010" ID="QS0010"/>Egyenlő bánásmód a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/> című 2. fejezetében szereplő 5. cikke a következőket tartalmazza:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0011" ID="QS0011"/>A 4. cikk sérelme nélkül, a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben semmilyen közvetlen vagy közvetett nemi alapon történő megkülönböztetés [helyesen: nemen alapuló közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés] nem állhat fenn, különösen a következők tekintetében:</P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>az ellátások kiszámítása, beleértve a házastárs és az eltartottak kiegészítő ellátásait, illetve az ellátásokra való jogosultság tartamára és fenntartására irányuló feltételek.<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12</NO.P><TXT>Az irányelv 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja úgy rendelkezik, hogy az említett 2. fejezetben foglalt rendelkezések alkalmazandók azokra a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekre, amelyek olyan kockázatokkal szemben nyújtanak védelmet, mint az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0012" ID="QS0012"/>idős kor<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/>, beleértve a korkedvezményes nyugdíjat is.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az osztrák jog</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13</NO.P><TXT>A Sonderpensionenbegrenzungsgesetz (a különleges nyugdíjak korlátozásáról szóló törvény, BGBl. I., 46/2014. sz.; a továbbiakban: SpBegrG) 1. cikke olyan alkotmányos rendelkezésekből áll, amelyek módosították a Bundesverfassungsgesetz über die Begrenzung von Bezügen öffentlicher Funktionäre (a köztisztviselők illetményének korlátozásáról szóló szövetségi alkotmányos törvény, BGBl. I., 64/1997. sz., a továbbiakban: BezBegrBVG) egyes rendelkezéseit. Ezen 1. cikk többek között kiterjesztette a BezBegrBVG személyi hatályát a Rechnungshof (számvevőszék, Ausztria) ellenőrzése alá tartozó jogi személyek jelenlegi és korábbi alkalmazottaira. Ez utóbbiak közé tartoznak a magánjog által szabályozott olyan vállalkozások, amelyekben az osztrák szövetségi kormány, illetve az egyes tartományok meghatározó befolyással bírnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14</NO.P><TXT>Noha a SpBegrG mint szövetségi törvény nem érintheti közvetlenül a tartományok által gyakorolt meghatározó befolyás miatt a Rechnungshof (számvevőszék) ellenőrzése alá tartozó vállalkozások alkalmazottainak szerződését, a BezBegrBVG 10. cikkének (6) bekezdése feljogosítja a tartományi jogalkotót, hogy a szövetségi szinten hozottakhoz hasonló szabályokat fogadjon el az olyan jogi személyek jelenlegi és korábbi alkalmazottjaira, amelyekben az adott tartomány meghatározó részesedéssel bír.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15</NO.P><TXT>A SpBegrG alapján elfogadott Niederösterreichisches Landes‑ und Gemeindebezügegesetz (a tartományi és a települési önkormányzati illetményekről szóló alsó‑ausztriai törvény, a továbbiakban: NÖ Landes‑ und GemeindebezügeG) <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0013" ID="QS0013"/>A nyugdíjak korlátozása<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/> című 24a. §‑ában a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="024A.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0014" ID="QS0014"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>Azoknak a személyeknek, akik</P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>b.</NO.P><TXT>Niederösterreich [Alsó‑Ausztria] tartomány, egy vagy több alsó‑ausztriai önkormányzat, illetve önkormányzatok társulásának többségi részesedése vagy pénzügyi, gazdasági vagy szervezeti intézkedésein alapuló tényleges befolyása alapján a Rechnungshof (számvevőszék) ellenőrzése alá tartozó jogalanyok […]</TXT></NP></ITEM></LIST><P>által biztosított nyugellátásra jogosultak, nyugdíjbiztosító hozzájárulást kell fizetniük azon rész után, amely meghaladja az [Allgemeines Sozialversicherungsgesetz; BGBl. 189/1955;] legutóbb a BGBl. I., 139/1997. sz. által módosított 45. §‑a és a legutóbb a BGBl. I., 35/2012. sz. által módosított 108. §‑ának (1) és (3) bekezdése szerinti maximális hozzájárulási alap havi összegét. Ez a különleges kifizetésekre is alkalmazandó.</P></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="024A.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A nyugdíjbiztosító hozzájárulást a folyósító szervezetnek vissza kell tartania, és azt azon, tartományi törvény által létrehozott jogalany vagy azon vállalkozás részére kell kifizetni, amely a nyugellátást folyósítja.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="024A.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>A nyugdíjbiztosító hozzájárulás mértéke […]<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16</NO.P><TXT>A Pensionsanpassungsgesetz 2018 (a nyugdíjak korrekciójáról szóló 2018. évi törvény, BGBl. I., 151/2017. sz.) által a társadalombiztosítási törvény (a továbbiakban: ASVG) szövegébe illesztett, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0015" ID="QS0015"/>A 2018. évi nyugdíjkorrekció<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/> című 711. §‑ának szövege a következő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="711.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0016" ID="QS0016"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>A 108h. § (1) bekezdésének első mondatától és (2) bekezdésétől eltérően a 2018‑as naptári évre vonatkozóan a nyugdíjemelést nem a korrekciós tényező alkalmazásával, hanem a következők szerint kell elvégezni – a teljes nyugdíjjövedelmet (a (2) bekezdés) a következőként kell emelni:</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>amennyiben az a havi 1500 eurót nem haladja meg, 2,2%‑kal;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>amennyiben az meghaladja a havi 1500 eurót, de nem haladja meg a 2000 eurót, 33 euróval;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>amennyiben az meghaladja a havi 2000 eurót, de nem haladja meg a 3355 eurót, 1,6%‑kal;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>amennyiben az meghaladja a havi 3355 eurót, de nem haladja meg a 4980 eurót, az említett értékek között 1,6%‑ról lineárisan 0%‑ra csökkenő százalékos értékkel.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA><ALINEA>Amennyiben a teljes nyugdíjjövedelem meghaladja a havi 4980 eurót, nem kerül sor emelésre.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="711.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A teljes nyugdíjjövedelem egy adott személy állami nyugdíjrendszerből kapott valamennyi […] nyugdíjának összege […]. A teljes nyugdíjjövedelem részét képezi minden olyan ellátás is, amely a [SpBegrG] hatálya alá tartozik, amennyiben a nyugdíjban részesülő személy arra <DATE ISO="20171231">2017. december 31‑én</DATE> jogosult volt.</ALINEA><ALINEA>[…]</ALINEA></PARAG><?PAGE NO="6"?><PARAG IDENTIFIER="711.006"><NO.PARAG>(6)</NO.PARAG><ALINEA>(alkotmányos rendelkezés) A [SpBegrG] hatálya alá tartozó ellátások 2018‑as naptári évre vonatkozó korrekciója a teljes nyugdíjjövedelem (a (2) bekezdés) figyelembevételével nem haladhatja meg az (1) bekezdés szerinti emelés mértékét.<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17</NO.P><TXT>A Betriebspensionengesetz (a foglalkoztatói nyugdíjról szóló törvény, BGBl. 282/1990. sz.) 2. §‑a értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0017" ID="QS0017"/>Az 1. § (1) bekezdése értelmében vett ellátásra vonatkozó kötelezettségvállalások a munkáltató egyoldalú nyilatkozatokból, egyedi megállapodásokból vagy kollektív tárgyalások során meghatározott normákból eredő, arra vonatkozó kötelezettségei, hogy</P><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>nyugdíjpénztár […] részére a munkavállaló és túlélő hozzátartozói javára járulékokat fizessen; vállalati kollektív biztosítás tekintetében biztosítási díjat fizessen […] a munkavállaló és túlélő hozzátartozói javára; […]</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2</NO.P><TXT>a munkavállaló és túlélő hozzátartozói részére közvetlenül ellátásokat nyújtson (közvetlen ellátásra vonatkozó kötelezettségvállalás);</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>a munkavállaló és túlélő hozzátartozói javára kötött életbiztosítás tekintetében biztosítási díjat fizessen.<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18</NO.P><TXT>Az alapeljárás felperese korábbi alkalmazottja az NK‑nak, egy tőzsdén jegyzett részvénytársaságnak, amelyben Alsó‑Ausztria tartomány mintegy 51%‑os többségi részesedéssel rendelkezik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19</NO.P><TXT><DATE ISO="19920302">1992. március 2‑án</DATE> az alapeljárás felperese nyugdíjszerződést kötött az NK‑val. Ez a szerződés az NK terhére <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0018" ID="QS0018"/>közvetlen ellátást<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/>, azaz a munkáltató által a munkavállaló részére a munkaviszony megszűnését követően kifizetendő, a munkáltató megtakarításaiból finanszírozott foglalkoztatói nyugdíjat írt elő. A szerződés ezenkívül egy indexálási rendelkezést is tartalmazott, amely szerint valamennyi nyugellátást ugyanolyan arányban kell emelni, mint amellyel az érintett ágazatban működő osztrák vállalatok alkalmazottaira vonatkozó kollektív szerződés szerinti legmagasabb alkalmazotti kategória fizetései emelkednek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20</NO.P><TXT>Az alapeljárás felperesét <DATE ISO="20100401">2010. április 1‑jén</DATE> nyugdíjazták. Azóta ezen a jogcímen különböző nyugellátásokban részesül. Az NK többek között az <DATE ISO="19920302">1992. március 2‑i</DATE> foglalkoztatói nyugdíjszerződésben előírt <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0019" ID="QS0019"/>közvetlen ellátást<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/> fizeti számára <DATE ISO="20101217">2010. december 17.</DATE> óta.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21</NO.P><TXT><DATE ISO="20150101">2015. január 1</DATE>‑je óta az NK az NÖ Landes‑ und GemeindebezügeG 24a. §‑ának megfelelően nyugdíjbiztosító hozzájárulást von le.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22</NO.P><TXT>Az ASVG új 711. §‑ának (6) bekezdése alapján az NK nem emelte meg az alapeljárás felperese részére a 2018. évre fizetendő foglalkoztatói nyugdíj összegét, holott e nyugdíj közvetlenül folyósított részének 3%‑kal kellett volna emelkednie az érintett osztrák ágazatban működő vállalkozások munkavállalóinak a kollektív szerződésben erre az évre előírt munkabérek indexálásának megfelelően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23</NO.P><TXT>Az alapeljárás felperese keresetet nyújtott be az NK ellen a kérdést előterjesztő bíróság, a Landesgericht Wiener Neustadt (bécsújhelyi regionális bíróság, Ausztria) előtt, amelyben egyrészt az említett levonásokat és foglalkoztatói nyugdíja emelésének említett elmaradását kifogásolta, másrészt pedig jövőbeni jogosultságainak megállapítását kérte.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24</NO.P><TXT>Az uniós jog, különösen a 79/7, a 2000/78 és a 2006/54 irányelv hatályát illetően a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az NÖ Landes‑ und GemeindebezügeG 24a. §‑a és az ASVG 711. §‑a (a továbbiakban együttesen: szóban forgó nemzeti rendelkezések) közvetlenül szabályozzák azon foglalkoztatói nyugdíj összege meghatározásának módjait és feltételeit, amelyre az alapeljárás felperese az <DATE ISO="19920302">1992. március 2‑i</DATE> foglalkoztatói nyugdíjszerződés alapján jogosult.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések azokra a személyekre vonatkoznak, akik <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0020" ID="QS0020"/>közvetlen ellátás<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/> formájában viszonylag magas összegű foglalkoztatói nyugdíjban részesülnek egy olyan jogi személy részéről, amely a Rechnungshof (számvevőszék) ellenőrzése alatt áll, például azért, mert a többségi részvényes olyan tartomány, amely a szövetségi szinten előírtakhoz hasonló szabályokat fogadott el.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26</NO.P><TXT>Az előterjesztő bíróság rámutat, hogy a bizonyos életkor alatti személyeket nem érintik a szóban forgó nemzeti rendelkezések, mivel a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0021" ID="QS0021"/>közvetlen ellátás<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/> formájában nyújtott nyugdíjra vonatkozó megállapodások megkötése Ausztriában 2000 környékén megszűnt. Mivel azonban ilyen típusú megállapodást általában olyan személyekkel kötöttek, akik jelentős szolgálati idővel rendelkeztek, és az őket foglalkoztató vállalatnál bizonyos szintű felelősséget viseltek, ezek a személyek mostanra már elértek egy adott életkort.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság továbbá rámutat, hogy a hivatalos osztrák statisztikák szerint a szóban forgó nemzeti rendelkezések többségükben férfiak foglalkoztatói nyugdíjára vonatkoznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28</NO.P><TXT>E rendelkezések céljait illetően a kérdést előterjesztő bíróság két, a SpBegrG‑ben foglalt rendelkezést említ, amelyek egyrészt az ún. <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0022" ID="QS0022"/>különleges<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/> nyugdíjak tekintetében kialakult egyenlőtlenségek csökkentésére, másrészt pedig a nyugellátások fenntartható finanszírozásának biztosítására irányulnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság szerint egyébként a szóban forgó nemzeti rendelkezéseket alkotmányos rendelkezések formájában fogadták el, elsősorban azért, hogy korlátozzák azok érvényességének a Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság, Ausztria) előtti megtámadhatóságát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30</NO.P><TXT>E körülmények között határozott úgy a Landesgericht Wiener Neustadt (bécsújhelyi regionális bíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0023" ID="QS0023"/>1.</NO.P><TXT>Kiterjed‑e a 79/7 irányelv és/vagy a 2006/54 irányelv hatálya az olyan tagállami rendelkezésekre, amelyek azt eredményezik, hogy a korábbi munkáltatónak a foglalkoztatói nyugdíjra való jogosultsággal rendelkező nőkhöz képest jelentősen nagyobb számú, foglalkoztatói nyugdíjra való jogosultsággal rendelkező férfitől kell visszatartania pénzösszegeket e foglalkoztatói nyugdíj kifizetése során, és a munkáltató e pénzösszegeket szabadon felhasználhatja, valamint hátrányosan megkülönböztetőek‑e az ilyen rendelkezések ezen irányelvek értelmében?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Kiterjed‑e a 2000/78 irányelv hatálya az olyan tagállami rendelkezésekre, amelyek életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg azáltal, hogy kizárólag <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0024" ID="QS0024"/>közvetlen ellátásként<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="00AB" ID="QE0024"/> kikötött foglalkoztatói nyugdíj kifizetésére való magánjogi jogosultsággal rendelkező idős személyekre nézve jelentenek anyagi terhet, miközben a foglalkoztatói nyugdíjra vonatkozóan szerződést kötő fiatalabb és fiatal személyekre nem hárul anyagi teher?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>A foglalkoztatói nyugdíjakra akkor is alkalmazni kell a Charta rendelkezéseit, különösen az annak 20. és 21. cikkében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát, ha a tagállami rendelkezések nem tartalmaznak a 79/7 irányelv, a 2000/78 irányelv és a 2006/54 irányelv által tiltott hátrányos megkülönböztetést?</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="8"?><ITEM><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni a Charta 20. és azt követő cikkeit, hogy azokkal ellentétesek az olyan tagállami rendelkezések, amelyek a Charta 51. cikkének értelmében az Unió jogát hajtják végre, és a foglalkoztatói nyugdíjhoz való magánjogi jogosultsággal rendelkező személyeket nemük, életkoruk, vagyoni helyzetük alapján vagy más okból – például a korábbi munkáltatójuk jelenlegi tulajdoni viszonyai alapján – a foglalkoztatói nyugdíjra való jogosultsággal rendelkező más személyekkel szemben hátrányosan megkülönböztetik, és tiltja‑e a Charta az ilyen hátrányos megkülönböztetést?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT>A Charta 21. cikke értelmében vett, vagyoni helyzeten alapuló hátrányos megkülönböztetést is megvalósítanak‑e az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek a <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0025" ID="QS0025"/>közvetlen ellátás<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="00AB" ID="QE0025"/> formájában kikötött foglalkoztatói nyugdíj iránti szerződéses jogosultsággal rendelkező személyeknek csak egy kis csoportját kötelezik a korábbi munkáltatójuk részére teljesítendő pénzbeli szolgáltatásokra, ha csak magasabb foglalkoztatói nyugdíjjal rendelkező személyek érintettek?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>6.</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni a Charta 17. cikkét, hogy azzal ellentétesek az olyan tagállami rendelkezések, amelyek két magánszemély között <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0026" ID="QS0026"/>közvetlen ellátás<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="00AB" ID="QE0026"/> formájában biztosítandó foglalkoztatói nyugdíjról kötött megállapodásba történő – törvény általi közvetlen és kártalanítás nélküli, kisajátítást eredményező – beavatkozást írnak elő valamely olyan vállalkozás korábbi munkavállalója terhére, amely gondoskodott a foglalkoztatói nyugdíj kifizetéséről, és nem küzd gazdasági nehézségekkel?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>7.</NO.P><TXT>A munkáltató tulajdonjogába történő – a szerződéses szabadság megsértésének minősülő – beavatkozást jelent‑e valamely, foglalkoztatói nyugdíjra való jogosultsággal rendelkező személy korábbi munkáltatójának törvény által elrendelt azon kötelezettsége, hogy a megállapodás tárgyát képező juttatás (a megállapodás szerinti foglalkoztatói nyugdíj) egy részét ne fizesse ki?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>8.</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni a Charta 47. cikkét, hogy azzal ellentétesek az olyan tagállami rendelkezések, amelyek törvény általi közvetlen kisajátítást jelentenek, és a kisajátítás megtámadására nem írnak elő más lehetőséget, mint a kisajátítás kedvezményezettjével (a korábbi munkáltatóval és a nyugdíjszerződés kötelezettjével) szemben kártérítés és a kisajátított pénzösszeg visszafizetése iránti kereset indítását?<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az első és második kérdés első részének elfogadhatóságáról</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31</NO.P><TXT>Együttesen vizsgálandó első és második kérdésének első részével az előterjesztő bíróság lényegében arra kér választ, hogy a 79/7, a 2000/78 és a 2006/54 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy a hatályuk kiterjed az olyan tagállami jogi rendelkezésekre, amelyek értelmében egyrészt a munkáltatónak az általa megállapodás útján vállalt, korábbi munkavállalója részére közvetlenül folyósítandó foglalkoztatói nyugdíj összegének egy részét kifizetéskor le kell vonnia, másrészt pedig nem lép életbe az ezen ellátás összegére vonatkozóan szerződésben kikötött indexálás.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32</NO.P><TXT>E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a 79/7 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint az irányelvet csak azokra a törvényileg szabályozott rendszerekre kell alkalmazni, amelyek többek között az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0027" ID="QS0027"/>idős kor<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> kockázatai ellen nyújtanak védelmet (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121122">2012. november 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Elbal Moreno</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑385/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:746">EU:C:2012:746</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0026">26.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33</NO.P><TXT>A nyugdíjrendszer keretében nyújtott ellátások azonban, amelyek lényegében az érintett által betöltött állástól függnek, az érintett díjazásához kapcsolódnak, és az EUMSZ 157. cikk hatálya alá tartoznak (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191105">2019. november 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Lengyelország [A rendes bíróságok<?PAGE NO="9"?> függetlensége]</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑192/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:924">EU:C:2019:924</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0059">59.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Következésképpen ezek az ellátások a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0028" ID="QS0028"/>díjazásnak<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/> minősülnek (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190115">2019. január 15‑i</DATE> <NAME.CASE>E. B.</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑258/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:17">EU:C:2019:17</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34</NO.P><TXT>A 2006/54 irányelv 1. cikkének c) pontjából és 5. cikkének c) pontjából továbbá kitűnik, hogy az irányelv a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekre vonatkozik. Korábban pedig már megállapítást nyert, hogy a munkavállalónak az állami munkáltatóval fennálló munkaviszonya alapján folyósított nyugdíjakra vonatkozó rendszerek szintén a 2006/54 irányelv 5. cikkének tárgyi hatálya alá tartoznak (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191105">2019. november 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Lengyelország [A rendes bíróságok függetlensége]</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑192/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:924">EU:C:2019:924</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0072">72.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0073">73.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35</NO.P><TXT>Ebből következően az alapeljárás felperese által a korábbi munkáltatójától az utóbbival fennálló munkaviszonya miatt kapott <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0029" ID="QS0029"/>közvetlen ellátáshoz<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/> hasonló nyugdíj nem a 79/7 irányelv, hanem a 2000/78 és a 2006/54 irányelv hatálya alá tartozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36</NO.P><TXT>Másodszor meg kell állapítani, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések, amelyek értelmében egyrészt a munkáltatónak az általa megállapodás útján vállalt, korábbi munkavállalója részére közvetlenül folyósítandó foglalkoztatói nyugdíj összegének egy részét kifizetéskor le kell vonnia, másrészt pedig nem lép életbe az ezen ellátás összegére vonatkozóan szerződésben kikötött indexálás, az említett korábbi munkavállaló részére ezen társaság által folyósítandó nyugdíj összegének csökkenését eredményezik. Ennélfogva érintik a korábbi munkavállalóra vonatkozó, a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett díjazási feltételeket és a 2006/54 irányelv 5. cikkének c) pontja szerinti foglalkoztatási szociális biztonsági rendszert. Következésképpen ezen irányelvek alkalmazandók az alapügyben szereplőhöz hasonló tényállásokra (lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160616">2016. június 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Lesar</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑159/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:451">EU:C:2016:451</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0018">18.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37</NO.P><TXT>Ezt a következtetést nem cáfolja az osztrák kormány által az írásbeli észrevételeiben említett <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160602">2016. június 2‑i</DATE> <NAME.CASE>C</NAME.CASE> ítéletből (<NO.CASE>C‑122/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:391">EU:C:2016:391</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) levezethető okfejtés, amely ítélet 30. pontjában a Bíróság kimondta, hogy a nyugdíjból származó jövedelmet terhelő kiegészítő adóra vonatkozó nemzeti szabályozás nem tartozik a 2000/78 irányelv tárgyi hatálya alá.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38</NO.P><TXT>A Bíróság ugyanis az említett ítélet 25. és 26. pontjában arra a körülményre támaszkodott, hogy az ítélet alapjául szolgáló jogvita nem a munkavállalónak a korábbi munkáltatójával fennálló munkaviszonya alapján nyújtott ellátások összegének meghatározási módjaira vagy feltételeire, hanem a nyugdíjból származó jövedelmek adómértékére vonatkozik, és az ilyen, közvetlenül és kizárólag a nemzeti adójogszabályból eredő adóztatás kívül esik a munkaviszony, következésképpen pedig az említett irányelv és az EUMSZ 157. cikk (2) bekezdése értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0030" ID="QS0030"/>díjazás<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/> meghatározása körén.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39</NO.P><TXT>Következésképpen az első és második kérdés első részére azt a választ kell adni, hogy a 2000/78 és a 2006/54 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a hatályuk kiterjed az olyan tagállami jogi rendelkezésekre, amelyek értelmében egyrészt a munkáltatónak az általa megállapodás útján vállalt, korábbi munkavállalója részére közvetlenül folyósítandó foglalkoztatói nyugdíj összegének egy részét kifizetéskor le kell vonnia, másrészt pedig nem lép életbe az ezen ellátás összegére vonatkozóan szerződésben kikötött indexálás.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az első kérdés második részéről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40</NO.P><TXT>Első kérdésének második részével az előterjesztő bíróság lényegében arra kér választ, hogy a 2006/54 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében az állami ellenőrzés alatt álló vállalatok által megállapodás alapján közvetlenül folyósítandó, az e szabályozásban meghatározott összeghatárt meghaladó mértékű nyugdíj jogosultjaitól megvonják egyrészt a<?PAGE NO="10"?> nyugdíjnak az adott összeghatárt meghaladó hányadát, másrészt pedig az említett nyugdíjra vonatkozóan szerződésben kikötött indexálás kedvezményét, ellentétes az irányelvvel abban az esetben, ha az említett szabályozás jóval több férfit érint, mint nőt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41</NO.P><TXT>A 2006/54 irányelv 5. cikkének c) pontja értelmében tilos a nemi alapon történő közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés az ellátások kiszámítása tekintetében a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben, amelyek ezen irányelv 7. cikke (1) bekezdése a) pontja iii. alpontjának megfelelően védelmet biztosítanak többek között az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0031" ID="QS0031"/>idős kor<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/> kockázataival szemben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42</NO.P><TXT>Meg kell állapítani, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló nemzeti jogszabályok nem tartalmaznak közvetlen hátrányos megkülönböztetést, mivel különbségtétel nélkül alkalmazandók a férfi és a női munkavállalókra.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43</NO.P><TXT>Azt a kérdést illetően, hogy az ilyen nemzeti szabályozás közvetett hátrányos megkülönböztetést valósít‑e meg, rá kell mutatni, hogy ez utóbbi fogalmat a 2006/54 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja az irányelv alkalmazásában olyan helyzetként határozza meg, amikor egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az egyik nemhez tartozó személyeket a másik nemhez tartozó személyekhez képest hátrányosan érint, kivéve ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44</NO.P><TXT>E tekintetben először is az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből az állapítható meg, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések révén hátrányosan érintett személyek állam által ellenőrzött vállalkozások olyan korábbi alkalmazottai, akik <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0032" ID="QS0032"/>közvetlen ellátás<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> formájában bizonyos összeghatárt meghaladó mértékű nyugdíjban részesülnek. Egyrészt ugyanis az NÖ Landes‑ und GemeindebezügeG 24a. §‑a nyugdíjbiztosító hozzájárulás fizetését írja elő az ilyen ellátások azon része után, amely meghaladja az ASVG szerinti maximális hozzájárulási alap havi összegét. A Bíróság előtti tárgyaláson az osztrák kormány jelezte, hogy ennek havi összege 2020‑ban bruttó 5370 euró. Másrészt az ASVG 711. §‑ának (6) bekezdése értelmében nem kerülhetett sor a SpBegrG‑ben foglalt ellátások – így például az alapügyben szereplő <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0033" ID="QS0033"/>közvetlen ellátás<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/> – 2018‑as évi emelésére abban az esetben, ha az érintett összesített nyugdíjának összege meghaladta a havi 4980 eurót.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45</NO.P><TXT>A 2006/54 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja szempontjából a szóban forgó nemzeti rendelkezések hatálya alá tartozó személyek helyzete nem hasonlítható össze a nem állami ellenőrzésű vállalatok korábbi munkavállalóinak helyzetével, vagy azon személyek helyzetével, akik a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0034" ID="QS0034"/>közvetlen ellátástól<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> eltérő más foglalkoztatói nyugdíjban – például nyugdíjpénztári ellátásban vagy életbiztosításban – részesülnek. A fent említett két személyi kategória számára folyósított nyugdíjaktól eltérően ugyanis a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0035" ID="QS0035"/>közvetlen ellátásban<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/> részesülő munkavállalók munkáltatói és az említett munkavállalók nyugdíjára szánt alapok a szövetségi állam vagy az érintett tartomány ellenőrzése alatt állnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46</NO.P><TXT>Ahogyan a főtanácsnok indítványának 55. pontjában rámutatott, az állami ellenőrzés alatt álló vállalattól <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0036" ID="QS0036"/>közvetlen ellátás<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/> formájában nyugdíjban részesülő személyek közül azoknak a helyzetét kell egymással összehasonlítani, akiket a szóban forgó nemzeti rendelkezések ezen ellátás összege miatt érintenek, és akiket nem érintenek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47</NO.P><TXT>Ebből az következik, hogy a 2006/54 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett, a szóban forgó nemzeti rendelkezések alkalmazása folytán eltérő bánásmódot eredményező, látszólag semleges feltételnek az e rendelkezésekkel meghatározott ellátások összegét kell tekinteni, mivel e rendelkezések csak a bizonyos összeghatárt meghaladó mértékű nyugdíjak jogosultjait érintik hátrányosan.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="11"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48</NO.P><TXT>Másodszor, ami azt a kérdést illeti, hogy ez az eltérő bánásmód különösen hátrányosan érinti‑e az egyik nemhez tartozó személyeket a másik nemhez tartozó személyekhez képest, a kérdést előterjesztő bíróság annak megállapítására szorítkozik, hogy a hivatalos osztrák statisztikák szerint a szóban forgó nemzeti rendelkezések többségükben férfiakat érintenek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49</NO.P><TXT>E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy ilyen különös hátrány fennállása többek között akkor állapítható meg, ha bebizonyosodik, hogy a nemzeti szabályozás az egyik nemhez tartozó személyeket jelentősen nagyobb arányban érinti hátrányosan, mint a másik nemhez tartozó személyeket (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191003">2019. október 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Schuch‑Ghannadan</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑274/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:828">EU:C:2019:828</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50</NO.P><TXT>Amint az a 2006/54 irányelv (30) preambulumbekezdéséből is következik, a nemzeti bíróság feladata azoknak a tényeknek a nemzeti joggal vagy gyakorlattal összhangban történő megítélése, amelyek alapján közvetett hátrányos megkülönböztetés fennállását lehet vélelmezni, és amelyek rendelkezhetnek úgy is, hogy a közvetett hátrányos megkülönböztetés minden eszközzel, akár statisztikai adatok alapján is megállapítható (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191003">2019. október 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Schuch‑Ghannadan</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑274/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:828">EU:C:2019:828</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51</NO.P><TXT>A nemzeti bíróságnak kell ezért megítélnie, hogy a hozzá benyújtott statisztikai adatok mennyire megbízhatóak és figyelembe vehetők, például nem csak véletlenszerű vagy konjunkturális jelenségek kifejeződései‑e, illetve hogy kellően szignifikánsnak minősülnek‑e (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191003">2019. október 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Schuch‑Ghannadan</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑274/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:828">EU:C:2019:828</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52</NO.P><TXT>A statisztikai adatokat illetően a Bíróság azt is kimondta, hogy egyrészt a kérdést előterjesztő bíróságnak minden olyan munkavállalót figyelembe kell vennie, akire az eltérő bánásmódot eredményező nemzeti szabályozás hatálya kiterjed, másrészt pedig hogy az összehasonlítás legjobb módszere az, ha összevetik egymással azon munkavállalók arányát, akiket a szabályozás hatálya alá tartozó férfi munkaerő körében az állítólagos eltérő bánásmód érint, illetve nem érint, másfelől pedig ugyanezen arányokat a vonatkozó női munkaerő körében (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20071206">2007. december 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Voß</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑300/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:757">EU:C:2007:757</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191003">2019. október 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Schuch‑Ghannadan</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑274/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:828">EU:C:2019:828</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0047">47.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53</NO.P><TXT>A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések hatálya alá a Rechnungshof (számvevőszék) ellenőrzése alatt álló jogalanyok olyan korábbi munkavállalói tartoznak, akik <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0037" ID="QS0037"/>közvetlen ellátás<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/> formájában foglalkoztatói nyugdíjban részesülnek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54</NO.P><TXT>Következésképpen – amint a főtanácsnok indítványának 65–67. pontjában ismertette –, ha a rendelkezésre álló statisztikák ténylegesen azt mutatják, hogy azon korábbi munkavállalók százalékos aránya, akik foglalkoztatói nyugdíjának összegét a szóban forgó nemzeti rendelkezések érintették, jelentősen magasabb az e rendelkezések hatálya alá tartozó korábbi férfi munkavállalók között, mint a hatályuk alá tartozó korábbi női munkavállalók között, úgy kell tekinteni, hogy az ilyen helyzet a 2006/54 irányelv 5. cikkének c) pontjával ellentétes, nemen alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek bizonyul, amennyiben e rendelkezések nem igazolhatók a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetéstől független, objektív tényezőkkel (lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20071206">2007. december 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Voß</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑300/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:757">EU:C:2007:757</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55</NO.P><TXT>Harmadszor ugyanis, abból kiindulva, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a jelen ítélet 53. és 54. pontjában szereplő megfontolásokra tekintettel úgy véli, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések olyan eltérő bánásmódot eredményeznek, amely nemen alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősülhet, e bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy az ilyen eltérő bánásmód mennyiben igazolható mindazonáltal a 2006/54 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjából következően a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetéstől független, objektív tényezőkkel.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56</NO.P><TXT>A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően ez elsősorban akkor van így, ha a választott eszközök jogszerű szociálpolitikai célt szolgálnak, valamint a szóban forgó szabályozás által kitűzött cél elérésére alkalmasak és ahhoz szükségesek, hozzátéve, hogy ezeket az eszközöket csak akkor lehet a hivatkozott célkitűzés biztosítására alkalmasnak tekinteni, ha valóban megfelelnek a cél elérésére irányuló törekvésnek, továbbá ha koherens és szisztematikus módon hajtják végre őket (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140717">2014. július 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Leone</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑173/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2090">EU:C:2014:2090</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0053">53.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0054">54.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57</NO.P><TXT>A Bíróság továbbá kimondta, hogy a tagállamok a szociál‑ és foglalkoztatáspolitikájuk célkitűzéseinek megvalósítására alkalmas intézkedések megválasztásában széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20000406">2000. április 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Jørgensen</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑226/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:191">EU:C:2000:191</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111020">2011. október 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Brachner</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑123/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:675">EU:C:2011:675</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0073">73.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58</NO.P><TXT>Másfelől a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is kitűnik, hogy noha végső soron a tényállás értékelésére és a nemzeti jogszabály értelmezésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság feladata annak meghatározása, hogy az érintett jogszabályi rendelkezés ilyen objektív tényezővel igazolható‑e, és ha igen, milyen mértékben, a nemzeti bíróság számára az előzetes döntéshozatal keretében hasznos válaszokat adni hivatott Bíróság hatásköre kiterjed arra, hogy az alapeljárás iratai, valamint az elé terjesztett írásbeli és szóbeli észrevételek alapján a jogvita eldöntését lehetővé tévő útmutatást adjon a nemzeti bíróságnak (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140717">2014. július 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Leone</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑173/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2090">EU:C:2014:2090</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0056">56.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59</NO.P><TXT>A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a SpBegrG, amelyhez a szóban forgó nemzeti rendelkezések szorosan kapcsolódnak, két célkitűzésre irányul, méghozzá egyrészt az ún. <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0038" ID="QS0038"/>különleges<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/> nyugdíjak – amelyek, amint azt az osztrák kormány írásbeli észrevételeiben jelzi, a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0039" ID="QS0039"/>rendes nyugdíjrendszereken kívüli kiegészítő nyugdíjak<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/> – tekintetében kialakult egyenlőtlenségek csökkentésére, másrészt pedig az öregségi nyugellátások fenntartható finanszírozásának biztosítására. Az osztrák kormány írásbeli észrevételeiben megerősítette ezeket a célkitűzéseket, és kifejtette, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések konkrétabban a végső soron az állam által finanszírozott nyugellátások nyújtása terén fennálló egyenlőtlenségek kompenzálására irányulnak. Az osztrák kormány továbbá ismertette, hogy az ilyen nyugdíjak súlyos pénzügyi terhet jelentenek az érintett vállalkozások számára, amelyek közvetett kihatással lehetnek az állami költségvetésre, különösen a csökkentett osztalékfizetések miatt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60</NO.P><TXT>E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy a költségvetési megfontolások nem igazolhatják a nemek rovására történő hátrányos megkülönböztetést (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20031023">2003. október 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Schönheit és Becker</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑4/02 és C‑5/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:583">EU:C:2003:583</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0085">85.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61</NO.P><TXT>Ezzel szemben az öregségi nyugellátások fenntartható finanszírozásának biztosítására és az állami finanszírozású nyugdíjak szintje közötti különbség csökkentésére irányuló célok a tagállamok széles mérlegelési mozgásterére tekintettel a nemen alapuló bármely hátrányos megkülönböztetéstől független, jogszerű szociálpolitikai céloknak tekinthetők.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62</NO.P><TXT>A jelen ügyben – a kérdést előterjesztő bíróság által e tekintetben elvégzendő vizsgálatok szükségességét fenntartva – a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy a nemzeti rendelkezések ilyen célkitűzések elérésére irányulnak. Egyrészt a folyósítandó ellátás egy részének visszatartása és összege növelésének elmaradása lehetővé teszi, hogy a jövőbeli fizetési kötelezettségekre vonatkozóan tartalékot képezzenek. E tekintetben igaz ugyan – amint azt az alapeljárás felperese és az NK a Bíróság előtti tárgyaláson hangsúlyozta –, hogy az így megtakarított összegeket az érintett vállalkozások főszabály szerint bármely célra felhasználhatják, mindazonáltal – továbbra is fenntartva a kérdést előterjesztő bíróság által e tekintetben elvégzendő vizsgálatok szükségességét – az állam többségi részesedés esetén elegendő mértékű befolyással bír az említett vállalkozásra ahhoz, hogy az biztosítani tudja a szóban forgó öregségi nyugdíjak megfelelő finanszírozását.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="13"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63</NO.P><TXT>Másrészt ezek a rendelkezések, mivel csak azokat az ellátásokat érintik, amelyek összege egy bizonyos értékhatárt meghalad, azzal a hatással járnak, hogy alacsonyabb nyugdíjszinthez közelítik ezeket az ellátásokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64</NO.P><TXT>Egyébiránt – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok szükségességét fenntartva – az említett rendelkezéseket koherens és szisztematikus módon hajtják végre, mivel azok minden olyan nyugdíjra vonatkoznak, amelyet a közvetlenül vagy közvetve állami ellenőrzés alatt álló intézmények és vállalkozások <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0040" ID="QS0040"/>közvetlen ellátások<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/> formájában nyújtanak, és amelyek esetében ezért a visszatartott, illetve nem nyújtott összegekből képzett tartalékok ezért rendelkezésre állnak a jövőbeli nyugdíj‑kötelezettségek finanszírozására.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65</NO.P><TXT>A szóban forgó nemzeti rendelkezések láthatóan nem eredményeznek olyan intézkedéseket, amelyek meghaladnák a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket, különösen amennyiben figyelembe veszik az érintett személyek teherviselő képességét, mivel mind az NÖ Landes‑ und GemeindebezügeG 24a. §‑a alapján levont összegeket, mind pedig az ASVG 711. §‑ában előírt nyugdíjemelési korlátozásokat a nyújtott ellátások összegétől függő sávok szerint határozták meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66</NO.P><TXT>Ezenkívül, ami konkrétabban az öregségi nyugellátások fenntartható finanszírozásának biztosítására irányuló célkitűzést illeti, az a tény, hogy egy konkrét vállalkozás, például az NK, elegendő tartalékot képezhetett erre a célra, önmagában nem kérdőjelezheti meg a szóban forgó nemzeti rendelkezések szükségességét, mivel – amint arra az Európai Bizottság írásbeli észrevételeiben rámutat – e rendelkezések a szövetségi állam és Alsó‑Ausztria tartomány többségi tulajdonában álló valamennyi vállalkozásra vonatkoznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdés második részére azt a választ kell adni, hogy a 2006/54 irányelv 5. cikkének c) pontját és 7. cikke a) pontjának iii. alpontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében az állami ellenőrzés alatt álló vállalatok által megállapodás alapján közvetlenül folyósítandó, az e szabályozásban meghatározott összeghatárt meghaladó mértékű nyugdíj jogosultjaitól megvonják egyrészt a nyugdíjnak az adott összeghatárt meghaladó hányadát, másrészt pedig az említett nyugdíjra vonatkozóan szerződésben kikötött indexálás kedvezményét, még abban az esetben sem ellentétes e rendelkezésekkel, ha azon korábbi munkavállalók százalékos aránya, akik foglalkoztatói nyugdíjának összegét az említett szabályozás érintette, jelentősen magasabb a szabályozás hatálya alá tartozó korábbi férfi munkavállalók körében, mint a hatálya alá tartozó korábbi női munkavállalók körében, feltéve hogy ezek a következmények a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetéstől független, objektív tényezőkkel igazolhatók, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A második kérdés második részéről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68</NO.P><TXT>Második kérdésének második részével az előterjesztő bíróság lényegében arra kér választ, hogy a 2000/78 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében az állami ellenőrzés alatt álló vállalatok által megállapodás alapján közvetlenül folyósítandó, az e szabályozásban meghatározott összeghatárt meghaladó mértékű nyugdíj jogosultjaitól megvonják egyrészt a nyugdíjnak az adott összeghatárt meghaladó hányadát, másrészt pedig az említett nyugdíjra vonatkozóan szerződésben kikötött indexálás kedvezményét, ellentétes az irányelvvel abban az esetben, ha az említett szabályozás kizárólag bizonyos életkor feletti jogosultakat érint.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69</NO.P><TXT>A 2000/78 irányelv 1. cikke, valamint 2. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének b) pontja értelmében tilos a többek között az életkoron alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés. Közvetett hátrányos megkülönböztetés áll fenn, ha egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat egy bizonyos életkorú személyt más személyekkel szemben hátrányos helyzetbe hoz, kivéve<?PAGE NO="14"?> ha az előírás, feltétel vagy gyakorlat jogszerű cél által objektíve igazolható, és a cél elérésére irányuló eszközök megfelelők és szükségesek (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190207">2019. február 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Escribano Vindel</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑49/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:106">EU:C:2019:106</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság szerint az életkoron alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés esetleges fennállása azon alapul, hogy Ausztriában 2000 óta nem kötöttek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0041" ID="QS0041"/>közvetlen ellátás<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/> formájában megjelenő nyugdíjszerződést, és ezért a szóban forgó nemzeti rendelkezések csak bizonyos életkor feletti személyeket érintenek, mivel a többi személy vonatkozásában a nyugdíj‑ vagy biztosítási alapok mintájára kötötték meg a foglalkoztatói nyugdíjszerződéseket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71</NO.P><TXT>Márpedig a nemen alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetéshez hasonlóan – amint az a jelen ítélet 45., 49. és 52. pontjából is következik – az életkoron alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha bizonyított, hogy egy nemzeti szabályozás bizonyos korú személyeket más személyekhez képest hátrányosan és indokolás nélkül jelentősen nagyobb mértékben érint. Ebből a szempontból az eltérő bánásmódot eredményező nemzeti szabályozás hatálya alá tartozó összes munkavállalót figyelembe kell venni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy az életkoron alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés fennállásának megállapítása szempontjából a szóban forgó nemzeti rendelkezésekkel hátrányos helyzetbe hozott személyek nem hasonlíthatók össze az e rendelkezések hatálya alá nem tartozó személyekkel, így például azokkal, akik a nyugdíj‑ vagy biztosítási alapok mintájára kötöttek nyugdíjszerződéseket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73</NO.P><TXT>Egyébiránt – amint arra a főtanácsnok az indítványának 89. pontjában emlékeztetett – önmagában az a tény, hogy egy bizonyos életkor alatti személyek tekintetében új jogi szabályozást alkalmaztak, még nem eredményez életkoron alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetést azon más személyekkel szemben, akikre a korábbi jogi szabályozás alkalmazandó (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190214">2019. február 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Horgan és Keegan</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑154/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:113">EU:C:2019:113</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74</NO.P><TXT>Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem szolgáltatott arra vonatkozó információkat, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések a hatályuk alá tartozó személyek – vagyis az állami ellenőrzés alatt álló vállalatok által <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0042" ID="QS0042"/>közvetlen ellátás<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/> formájában folyósított nyugdíj jogosultjai – közül jelentősen nagyobb arányban részesítenék hátrányban a bizonyos életkor felettieket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75</NO.P><TXT>Következésképpen a második kérdés második részére azt a választ kell adni, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését és 2. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében az állami ellenőrzés alatt álló vállalatok által megállapodás alapján közvetlenül folyósítandó, az e szabályozásban meghatározott összeghatárt meghaladó mértékű nyugdíj jogosultjaitól megvonják egyrészt a nyugdíjnak az adott összeghatárt meghaladó hányadát, másrészt pedig az említett nyugdíjra vonatkozóan szerződésben kikötött indexálás kedvezményét, nem ellentétes az irányelvvel pusztán amiatt, hogy az említett szabályozás kizárólag bizonyos életkor feletti jogosultakat érint.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76</NO.P><TXT>Harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra kér választ, hogy a Charta 16., 17. 20. és 21. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében az állami ellenőrzés alatt álló vállalatok által megállapodás alapján közvetlenül folyósítandó, az e szabályozásban meghatározott összeghatárt meghaladó mértékű nyugdíj jogosultjaitól megvonják egyrészt a nyugdíjnak az adott összeghatárt meghaladó hányadát, másrészt pedig az említett nyugdíjra vonatkozóan szerződésben kikötött indexálás kedvezményét.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="15"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok eljárását illetően a Charta alkalmazási körét a Charta 51. cikkének (1) bekezdése határozza meg, amelynek értelmében a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78</NO.P><TXT>Arra is emlékeztetni kell, hogy a Chartában biztosított alapvető jogokat az uniós jog által szabályozott valamennyi tényállásra alkalmazni kell, és így azokat tiszteletben kell tartani akkor is, amikor valamely nemzeti szabályozás az uniós jog hatálya alá tartozik (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190521">2019. május 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Magyarország [Mezőgazdasági földterületekre létesített haszonélvezeti jogok]</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑235/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:432">EU:C:2019:432</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0063">63.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79</NO.P><TXT>Fontos azonban, hogy az érintett területen az uniós jog konkrét kötelezettségeket írjon elő a tagállamok számára az alapeljárásbeli helyzet tekintetében (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140710">2014. július 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Julián Hernández és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑198/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2055">EU:C:2014:2055</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80</NO.P><TXT>Márpedig a jelen ügyben, amint az a jelen ítélet 40–67. pontjából is következik, a szóban forgó nemzeti rendelkezések nemen alapuló eltérő bánásmódot eredményezhetnek, amely igazolás hiányában a 2006/54 irányelv által tiltott közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Amint arra a főtanácsnok indítványának 98. pontjában rámutatott, ezekre a rendelkezésekre tehát az uniós jog különös szabályozása vonatkozik, mivel a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben nyújtott ellátások meghatározásának és kiszámításának az ezen irányelvvel, valamint a 2000/78 irányelvvel ellentétes hátrányos megkülönböztetés nélkül kell történnie.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós jog végrehajtásának minősülnek, és ezért tiszteletben kell tartaniuk a Chartában biztosított alapvető jogokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82</NO.P><TXT>E tekintetben először is a Charta 20. cikke biztosítja a törvény előtti egyenlőség elvét mindenki számára. A Charta 21. cikkének (1) bekezdése értelmében tilos bármely, különösen a nemen, az életkoron vagy a vagyoni helyzeten alapuló hátrányos megkülönböztetés.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83</NO.P><TXT>Ami konkrétan az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést illeti, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a tagállamok az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát a foglalkoztatás és a munka területén konkretizáló 2000/78 irányelv hatálya alá tartozó intézkedések meghozatala során kötelesek ezen irányelvet tiszteletben tartva eljárni (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150121">2015. január 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Felber</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑529/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:20">EU:C:2015:20</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0016">16.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A tagállamok a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét az említett területen konkretizáló 2006/54 irányelv hatálya alá tartozó intézkedések meghozatala során úgyszintén kötelesek ez utóbbi irányelvet tiszteletben tartva eljárni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84</NO.P><TXT>E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróságnak az életkoron és a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés fennállására vonatkozó kérdéseit – ahogyan az első és a második kérdésre adott válasz keretében – kizárólag a 2000/78 irányelvre, illetve a 2006/54 irányelvre tekintettel kell megvizsgálni (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141113">2014. november 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Vital Pérez</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑416/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2371">EU:C:2014:2371</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85</NO.P><TXT>A vagyoni helyzeten alapuló hátrányos megkülönböztetés pedig, feltételezve, hogy megállapítható, hogy a jelen ítélet 46. pontjában megnevezett eltérő bánásmód – vagyis az, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések kizárólag a bizonyos összeghatárt meghaladó mértékű nyugdíjakat érintik – elsősorban a bizonyos mértékű vagyonnal rendelkező személyeket hozza hátrányos helyzetbe, ezen esetben a jelen ítélet 61–66. pontjában kifejtett indokokkal igazolható, annak fenntartása mellett, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak ezzel kapcsolatban még ellenőrzést kell végeznie. E tekintetben az ilyen rendelkezések nem jelentik a Charta 20. cikkének és 21. cikke (1) bekezdésének ezen az alapon történő megsértését.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="16"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86</NO.P><TXT>Másodszor, ami pedig a Charta 16. cikkét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az e cikkel biztosított vállalkozási szabadság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hetedik kérdéssel érintett szerződési szabadság körébe tartozik (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130122">2013. január 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Sky Österreich</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑283/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:28">EU:C:2013:28</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Amint arra a főtanácsnok indítványának 110. pontjában rámutatott, a szerződési szabadság magában foglalja a szolgáltatás ára meghatározásának, illetve az arról való megállapodásnak a szabadságát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy a szóban forgóhoz hasonló nemzeti rendelkezések a szerződési szabadság korlátozásának minősülnek, amennyiben arra kötelezik az érintett vállalkozásokat, hogy korábbi munkavállalóik számára olyan <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0043" ID="QS0043"/>közvetlen ellátás<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/> formájában fizessenek nyugdíjat, amelynek összege alacsonyabb a szerződésben kikötöttnél.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88</NO.P><TXT>A vállalkozás szabadsága azonban nem feltétlen jogosultságot jelent, hanem a társadalomban betöltött szerepére tekintettel kell vizsgálni, és így olyan közhatalmi beavatkozásoknak vethető alá, amelyek a gazdasági tevékenység gyakorlását illetően közérdekből korlátozásokat szabhatnak. A Charta 52. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, és e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható, és az arányosság elvére figyelemmel, korlátozásuknak elengedhetetlennek kell lennie, és ténylegesen az Európai Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét kell szolgálnia (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160504">2016. május 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Pillbox 38</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑477/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:324">EU:C:2016:324</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0157">157</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0160">160.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89</NO.P><TXT>E tekintetben meg kell állapítani, hogy a szerződési szabadságnak a jelen ítélet 87. pontjában említett korlátozását törvény írta elő, a korlátozás pedig tiszteletben tartja e szabadság lényeges tartalmát, mivel az érintett vállalkozás és munkavállalói közötti tárgyalások és megállapodások tárgyát képező foglalkoztatói nyugdíjak csupán kis részének megvonását eredményezi. Ennek megvonása egyébként – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok szükségességét fenntartva – megfelel azoknak a közérdekű céloknak, amelyek az öregségi nyugellátások fenntartható állami finanszírozására és az állami finanszírozású nyugdíjak szintje közötti különbség csökkentésére irányulnak. Végül, amint az a jelen ítélet 61–66. pontjából kitűnik, meg kell állapítani, hogy az említett korlátozás tiszteletben tartja az arányosság elvét, és ezért nem ellentétes a Charta 16. cikkével.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90</NO.P><TXT>Harmadszor, a Charta 17. cikkének a tulajdonhoz való jogot rögzítő (1) bekezdését illetően emlékeztetni kell arra, hogy az e rendelkezésben biztosított védelem olyan vagyoni értékű jogokra vonatkozik, amelyekből a jogrendre tekintettel olyan megszerzett jogi helyzet következik, amely lehetővé teszi, hogy a jogosultak e jogaikat saját maguk javára önállóan gyakorolják (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130122">2013. január 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Sky Österreich</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑283/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:28">EU:C:2013:28</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91</NO.P><TXT>Meg kell állapítani, hogy a foglalkoztatói nyugdíjra vonatkozó szerződés megkötése a nyugdíjjogosult számára vagyoni érdeket keletkeztet. A szerződésben megállapított összeg egy részének az érintett vállalkozás általi visszatartása és a szerződésben kikötött indexálás alkalmazásának hiánya továbbá érinti az említett vagyoni érdeket. A Charta 17. cikkének (1) bekezdésében biztosított jog azonban nem feltétlen jellegű, ezért nem lehet úgy értelmezni, hogy meghatározott összegű nyugdíjra jogosít (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170613">2017. június 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Florescu és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑258/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:448">EU:C:2017:448</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92</NO.P><TXT>Ugyanakkor, amint az a jelen ítélet 88. pontjából következik, az említett tulajdonhoz való jog gyakorlása csak a törvény által, e jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható, és az arányosság elvére figyelemmel, korlátozásának elengedhetetlennek kell lennie, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket kell szolgálnia. Márpedig az alapügy tárgyát képező nyugdíjjogosultságra vonatkozó korlátozásokat törvény írja elő. Ráadásul az érintett, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0044" ID="QS0044"/>közvetlen ellátás<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/> formájában nyújtott nyugdíjak teljes összegének csak egy részét korlátozzák, így azok nem tekinthetők úgy, mint amelyek az említett jogosultságok lényeges tartalmát érintik. Ezek a korlátozások egyébként – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok szükségességét fenntartva – láthatóan<?PAGE NO="17"?> elengedhetetlenek, és ténylegesen az öregségi nyugellátások fenntartható állami finanszírozására és az állami finanszírozású nyugdíjak szintje közötti különbség csökkentésére irányuló általános érdekű célkitűzéseket szolgálják.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel a harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Charta 16., 17. 20. és 21. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében az állami ellenőrzés alatt álló vállalatok által megállapodás alapján közvetlenül folyósítandó, az e szabályozásban meghatározott összeghatárt meghaladó mértékű nyugdíj jogosultjaitól megvonják egyrészt a nyugdíjnak az adott összeghatárt meghaladó hányadát, másrészt pedig az említett nyugdíjra vonatkozóan szerződésben kikötött indexálás kedvezményét.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A nyolcadik kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság nyolcadik kérdése lényegében arra irányul, hogy a Charta 47. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam nem biztosít jogrendjében olyan önálló jogorvoslati lehetőséget, amely elsődlegesen az uniós jogot végrehajtó nemzeti rendelkezések uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára irányul.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések szorosan kapcsolódnak a SpBegrG 1. cikkéhez, illetve annak közvetlen folytatásaként fogadták el őket. Mivel a SpBegrG alkotmányos rendelkezésekből áll, korlátozott annak lehetősége, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezéseket a Verfassungsgerichtshof (alkotmánybíróság) előtt bírósági úton megtámadják, így e nemzeti rendelkezések csak járulékosan, a foglalkoztatói nyugdíj szerződéses partnerével szembeni magánjogi kereset benyújtásával támadhatók meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96</NO.P><TXT>A Bíróság azonban kimondta, hogy önmagában a Charta 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelem elve nem követeli meg olyan önálló keresetfajta létezését, amely elsődlegesen a nemzeti rendelkezések uniós jogi normákkal való összeegyeztethetőségének vitatására irányul, feltéve hogy létezik egy vagy több olyan jogorvoslati lehetőség, amely járulékosan lehetővé teszi a jogalanyok uniós jogból eredő jogai tiszteletben tartásának biztosítását (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191121">2019. november 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Deutsche Lufthansa</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑379/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1000">EU:C:2019:1000</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0061">61.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97</NO.P><TXT>Mivel a kérdést előterjesztő bíróság ismerteti, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések járulékosan megtámadhatók, a hatékony bírói jogvédelem elvének megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy nincs önálló jogorvoslat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98</NO.P><TXT>Következésképpen a nyolcadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Charta 47. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha valamely tagállam nem biztosít jogrendjében olyan önálló jogorvoslati lehetőséget, amely elsődlegesen az uniós jogot végrehajtó nemzeti rendelkezések uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára irányul, amennyiben az ilyen vizsgálat lehetősége járulékosan fennáll.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99</NO.P><TXT>Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="18"?><JURISDICTION><INTRO>A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:</INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, <DATE ISO="20001127">2000. november 27‑i</DATE> 2000/78/EK tanácsi irányelvet, valamint a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, <DATE ISO="20060705">2006. július 5‑i</DATE> 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a hatályuk kiterjed az olyan tagállami jogi rendelkezésekre, amelyek értelmében egyrészt a munkáltatónak az általa megállapodás útján vállalt, korábbi munkavállalója részére közvetlenül folyósítandó foglalkoztatói nyugdíj összegének egy részét kifizetéskor le kell vonnia, másrészt pedig nem lép életbe az ezen ellátás összegére vonatkozóan szerződésben kikötött indexálás.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A 2006/54 irányelv 5. cikkének c) pontját és 7. cikke a) pontjának iii. alpontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében az állami ellenőrzés alatt álló vállalatok által megállapodás alapján közvetlenül folyósítandó, az e szabályozásban meghatározott összeghatárt meghaladó mértékű nyugdíj jogosultjaitól megvonják egyrészt a nyugdíjnak az adott összeghatárt meghaladó hányadát, másrészt pedig az említett nyugdíjra vonatkozóan szerződésben kikötött indexálás kedvezményét, még abban az esetben sem ellentétes e rendelkezésekkel, ha azon korábbi munkavállalók százalékos aránya, akik foglalkoztatói nyugdíjának összegét az említett szabályozás érintette, jelentősen magasabb a szabályozás hatálya alá tartozó korábbi férfi munkavállalók körében, mint a hatálya alá tartozó korábbi női munkavállalók körében, feltéve hogy ezek a következmények a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetéstől független, objektív tényezőkkel igazolhatók, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">3)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdését és 2. cikke (2) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében az állami ellenőrzés alatt álló vállalatok által megállapodás alapján közvetlenül folyósítandó, az e szabályozásban meghatározott összeghatárt meghaladó mértékű nyugdíj jogosultjaitól megvonják egyrészt a nyugdíjnak az adott összeghatárt meghaladó hányadát, másrészt pedig az említett nyugdíjra vonatkozóan szerződésben kikötött indexálás kedvezményét, nem ellentétes az irányelvvel pusztán amiatt, hogy az említett szabályozás kizárólag bizonyos életkor feletti jogosultakat érint.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">4)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 16., 17. 20. és 21. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében az állami ellenőrzés alatt álló vállalatok által megállapodás alapján közvetlenül folyósítandó, az e szabályozásban meghatározott összeghatárt meghaladó mértékű nyugdíj jogosultjaitól megvonják egyrészt a nyugdíjnak az adott összeghatárt meghaladó hányadát, másrészt pedig az említett nyugdíjra vonatkozóan szerződésben kikötött indexálás kedvezményét.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">5)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha valamely tagállam nem biztosít jogrendjében olyan önálló jogorvoslati lehetőséget, amely elsődlegesen az uniós jogot végrehajtó nemzeti rendelkezések uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára irányul, amennyiben az ilyen vizsgálat lehetősége járulékosan fennáll.</HT></TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><SIGNATORY><P>Aláírások</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>