EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2023.6.14.
COM(2023) 303 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
A fenntartható uniós halászat: az aktuális helyzet és a 2024-re vonatkozó iránymutatások
{SWD(2023) 172 final}
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2023.6.14.
COM(2023) 303 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
A fenntartható uniós halászat: az aktuális helyzet és a 2024-re vonatkozó iránymutatások
{SWD(2023) 172 final}
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
A fenntartható uniós halászat: az aktuális helyzet és a 2024-re vonatkozó iránymutatások
1.Bevezetés
Ez a közlemény az európai halászat 2022-ben megfigyelt helyzetéről tartalmaz további részleteket. Ezenkívül ismerteti a Bizottság javaslatait és a harmadik országokkal folytatott konzultációkat a 2024-es halászati lehetőségekről. A cél a halászok rezilienciájának javítása, az állományhelyreállítás ösztönzése, törekedve a maximális fenntartható hozam (a továbbiakban: MFH) elérésére és az egészséges halállományoknak az MFH szintjén tartására.
Ma már sokkal kevesebb halállomány esetében fordul elő túlhalászat, és a halászoknak egy ideje társadalmi-gazdasági hasznot hoznak bizonyos, egészségesebb szinteken kezelt állományok. A magas üzemanyagárak azonban felemésztették az elért nyereséget, ami bebizonyította, hogy rezilienciát szükséges kialakítani az EU halászflottájának a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének csökkentése és a halállományok megőrzése révén. A legfontosabb kihívások kezelése és az uniós halászat rezilienciájának javítása érdekében a Bizottság átfogó és konstruktív együttműködési folyamatot indított a halászati és óceánügyi csomag 1 keretében. Döntő fontosságú, hogy ez az elkötelezettség tartós maradjon, a párbeszéd pedig folytatódjon.
Oroszország 2022 februárja óta tartó, Ukrajna elleni katonai agressziója több szempontból is hatást gyakorolt a halászatra, különösen a Fekete-tengeren. Folyamatos zavarokat keltett a halászati tevékenységekben és a kereskedelmi forgalomban, befolyásolta a tudományos tanácsadást és bizonyos nemzetközi szintű tárgyalásokat. Mindez jelzi a reziliencia fokozásának, valamint az innovációval és az energetikai átállással kapcsolatos további, a halászati és óceánügyi csomagban is kiemelt lépések megtételének jelentőségét az európai élelmezésbiztonság garantálása és a zöld megállapodás céljainak 2 elérése szempontjából.
2.Az EU-n belüli fenntartható halászat terén elért eredmények
A fenntartható halászat azt jelenti, hogy évente csak annyi halat lehet kifogni, amennyit a halállományok reprodukálni képesek. Egy adott halállományt akkor halásznak fenntarthatóan a maximális fenntartható hozam mellett, ha a tényleges halászati mortalitás (F) és a maximális fenntartható hozam melletti halászati mortalitás (FMFH) aránya legfeljebb 1 3 .
A halászok és a nemzeti közigazgatások befektetéseinek, valamint az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság felelősségteljes halgazdálkodás iránti elkötelezettségének köszönhetően a halászat fenntarthatóbbá vált, és mára sokkal kevesebb halállomány esetében történik túlhalászás az Unióban.
2003-ban az Unió érdeklődésére számot tartó halállományok többsége esetében súlyos túlhalászás folyt, és az Atlanti-óceán északkeleti térségében a halászati mortalitás mediánja 1,68 FMFH volt. Ez az arány azóta csökkent, és a legalacsonyabb értéket – 0,76-ot – 2021-ben érte el. A Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren a medián mortalitási ráta a 2003-as 2,06 FMFH-ról 2020-ra 1,7-re csökkent 4 , és a helyzet javult, mivel az előző évhez képest most több állománybecslés áll rendelkezésre. Az állománypusztulás aránya a Földközi-tenger keleti térségében csökkent a legnagyobb mértékben, ezt követi a Fekete-tenger és a Földközi-tenger nyugati térsége. A Földközi-tenger középső térségében alig történt változás.
Ahol a halászati állománypusztulás aránya csökken, ott növekedik a halállomány biomassza szintje 5 . Ez elősegíti a fogások és a halászat jövedelmezőségének javítását, valamint növeli szén-dioxid-hatékonyságukat (a kifogott hal kilogrammjának kilogrammban kifejezett szénkibocsátása vonatkozásában). A hatékony és eredményes gazdálkodás értékének szemléltetésére: a Vizcayai-öbölben – a közös halászati politika (a továbbiakban: KHP) 6 keretében először – 2021-ben egyetlen állomány esetében sem volt túlhalászat. A halpopulációk növekedése ezen a területen figyelemre méltó: a 2003-ban regisztrált abundancia szintjének több mint háromszorosát érte el.
A kirakodási nyilatkozatok és az értékesítési bizonylatok elengedhetetlenek a kvótafelhasználás nyomon követéséhez és az összesített fogási adatok jelentéséhez. A pontos jelentéstétel létfontosságú, mivel ez képezi a fenntartható halászat és a megbízható tudományos adatok alapját. Mindazonáltal továbbra is gondok vannak annak biztosításával, hogy minden fogás megfelelően rögzítésre és a kvótákba beszámításra kerüljön, figyelemmel az abban mutatkozó hiányosságokra, hogy a tagállamok nem mérik le az összes kirakodott halászati termék tömegét, és nem rögzítik azokat pontosan a fogásnyilvántartásokban. Ez visszatérő megállapítás a Bizottság által az elmúlt években több tengeri medencére vonatkozóan végzett értékelésekben. A Bizottság a meg nem felelési eseteket 2022-ben újabb értékelési ciklus indításával, és olyan kötelezettségszegési eljárások indításával követte nyomon, amelyek értelmében a tagállamoknak intézkedéseket kell elfogadniuk fogásaik pontos jelentése céljából.
Most az Atlanti-óceán északkeleti térségének halállományai átlagosan a KHP halászati állománypusztulási arányra vonatkozó célkitűzéseivel összhangban álló tartományon belül vannak. Bár 2022-ben megfelelő előrelépés történt a KHP keretében kitűzött célkitűzések irányába, további előrelépésre van szükség, különösen a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren.
2.1. Halászati lehetőségek 2023-ban
A halászati lehetőségek fontos lépést képeznek a fenntartható halászati gazdálkodásban. Az Atlanti-óceánon, a Balti-tengeren és a Skagerrak/Kattegat területén a halászati lehetőségek főleg (teljes kifogható mennyiségként, azaz TAC-ként is ismert) fogási korlátként kerülnek meghatározásra.
A drámaian eltérő környezeti helyzet a Balti-tengeren és folyóin továbbra is hatással van a halállományokra és azok alakulására. Különféle terhelések érvényesülnek a Balti-tengeren, amelyek a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezettek. Napjainkban e terhelések közé tartozik a tápanyagbevitelből származó magas szennyezés és a tartósan magas szennyezőanyag-szint. Ez részben az uniós jogszabályok végrehajtásának elmaradásából ered 7 . Tízből négy faj (a nyugati hering, a két tőkehalállomány és a fő medencében található lazac) célzott halászata nem engedélyezett, és ezek csak járulékos fogásként rakodhatók ki. Fennmarad a többi nyílt vízi faj (a spratt és a hering a Balti-tenger középső térségében, a Botteni-öbölben és a Rigai-öbölben) és a lepényhal célzott halászata a maximális fenntartható hozamnak megfelelő fogási korlátozásokkal, valamint a Botteni-öbölben és a Finn-öbölben a lazacé, az elővigyázatossági megközelítéssel összhangban meghatározott fogási korlátozásokkal. A balti-tengeri többéves állománygazdálkodási terv 8 a nehéz helyzetben lévő halállományok helyreállítására minden eszközt felhasznál, például a célzott halászat felfüggesztését, a teljes kifogható mennyiségek maximális javasolt szint alatti meghatározását, az ívóhelyek lezárását és a rekreációs célú halászat korlátozását. De ezek az eszközök csak akkor elegendőek az összes halállomány helyreállításához, ha a tagállamok alkalmazzák és teljes mértékben végrehajtják az uniós jogszabályokat. A mi Baltikumunk miniszteri nyilatkozatban kötelezettségvállalás született az uniós jog teljes körű végrehajtásáról; ennek valóra váltása létfontosságú 9 .
A szennyezésből, az eutrofizációból és az éghajlatváltozásból a tengeri ökoszisztémákra, a halászatra és az akvakultúrára származó terhelésekkel kapcsolatos kihívások leküzdésére irányuló fellépés a tudományos közösségtől érkező bemeneti adatokkal kezdődik. A tudomány lehetővé teszi a szakpolitikai döntéshozók számára a megalapozott döntések meghozatalát és az ökoszisztéma-alapú szemléletnek – a KHP egyik kulcsfontosságú alapelveként – a halászatra és az akvakultúra-gazdálkodásra teljes mértékben történő alkalmazását.
A Skagerrak/Atlanti-óceán vizein kisebb a terhelés a halállományokra és eltérőek a környezeti feltételek. Ezekben a tengeri medencékben 29 halállománnyal való fenntartható gazdálkodás pozitív eredményeket hozott a kulcsfontosságú kereskedelmi halászatokban a 2023-ra vonatkozó teljes kifogható mennyiség jelentős növelésével.
Az Egyesült Királysággal megosztott halállományok esetében a felek a kereskedelmi és együttműködési megállapodásban 10 meghatározott határidőn belül megállapodtak a teljes kifogható mennyiségről, összhangban a maximális fenntartható hozammal a legtöbb olyan állomány tekintetében, amelynek esetében ez a szakvélemény rendelkezésre állt. Hét halállományra vonatkozóan (ahol a tanács nulla mennyiségű fogásra vonatkozott) a felek megállapodtak abban, hogy hat állományra alacsony fogási korlátot határoznak meg, amely csak a járulékos fogásokra vonatkozik, hogy megakadályozzák a halászati tevékenység ellehetetlenülését a vegyes halászatban, összhangban a közös halászati politika rendeletével 11 . Egy halállomány esetében a felek a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (a továbbiakban: ICES) által a teljes kifogható mennyiség szintjére vonatkozó tanácsot követve 12 megállapodtak abban, hogy figyelemmel kísérik a teljes kifogható mennyiséget. A két fél között a halászati szakbizottság keretében folytatott megbeszélések nagyban hozzájárultak az éves konzultációk egyszerűsítéséhez, valamint az időzítés és a kielégítő megállapodás eléréséhez 13 .
Az EU, Norvégia és az Egyesült Királyság között megoszló halállományok vonatkozásában a három fél megállapodott abban, hogy a teljes kifogható mennyiségeket a maximális fenntartható hozamra vonatkozó tanácsokkal összhangban határozzák meg. Az északi-tengeri tőkehalállomány további helyreállítása érdekében meghosszabbították a korrekciós intézkedéseket, és két állomány teljes kifogható mennyiségét a tudományos tanácsadás által megadott mennyiség alatt határozták meg, mivel a vegyes halászatban előforduló tőkehallal kölcsönhatásban állnak. Az északi-tengeri hering teljes kifogható mennyiségét a tudományos tanácsadással összhangban határozták meg, és a felek megállapodtak abban, hogy továbbra is korlátozzák a fogásokat a kimerült balti-tengeri heringállományra gyakorolt hatás mérséklése érdekében. A felek megállapodtak abban, hogy 2023-ban felülvizsgálják a jelenlegi gazdálkodási modellt és az északi-tengeri hering teljes kifogható mennyiségének meghatározására vonatkozó megközelítést 14 . A Norvégiával megoszló állományok közül csak egy tekintetében történt értékelés, és ezen állomány kifogható mennyiségét a maximális fenntartható hozam szintjén állapították meg 15 . Ebben az összefüggésben a közösen kezelt állományokra vonatkozó meglévő megosztási megállapodásoktól való eltérés negatív hatással lehet azok állapotára, és veszélyeztetheti a teljes kifogható mennyiségek maximális fenntartható hozam szintjén történő meghatározására vonatkozó célkitűzést.
A makréla, a kék puhatőkehal és az atlanti-skandináv hering széles körben elterjedt állományai 16 tekintetében a parti államok 17 megállapodtak abban, hogy a teljes kifogható mennyiségeket a maximális fenntartható hozam szintjén állapítják meg. Megosztási megállapodások hiányában azonban a parti államok kvótáinak összege továbbra is meghaladja a megállapodás szerinti teljes kifogható mennyiséget. Az Unió felelősségteljes megközelítést követett azzal, hogy a legutóbb rögzített részesedéseket nem növelte egyoldalúan, amit nem követett minden part menti állam. Ez a helyzet már most is terhet ró a szóban forgó halállományok fenntarthatóságára. A Bizottság aktív megbeszéléseket folytat más parti államokkal a fenntartható állománygazdálkodásra vonatkozó új megosztási megállapodások megkötése érdekében.
A Földközi-tenger és a Fekete-tenger több fajra irányuló halászatok színtere, ahol számos állomány harmadik országokkal közös. A halászati állománypusztulás aránya 2020-ban egyes állományok esetében a fenntartható szint közelében volt, hét állomány esetében elérte az FMFH-t, de számos állomány halászata még mindig a fenntartható szint felett folyik. Továbbra is fel kell lépni a halászati erőkifejtés csökkentése és a maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzés elérése érdekében, különösen a Földközi-tenger nyugati térségére vonatkozó többéves terv 18 (a továbbiakban: West Med) és a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (a továbbiakban: GFCM) 2030-ra szóló stratégiája 19 alkalmazásával. A 2023-ra vonatkozó halászati lehetőségek összhangban állnak a 2022-ben elfogadott jelentős intézkedéscsomaggal.
A West Med többéves állománygazdálkodási terv szerinti MFH-célkitűzés 2025-ig történő elérése érdekében a halászati lehetőségek 20 terén integrált megközelítést kell alkalmazni, irányítási eszközökre építve, és olyan kompenzációs mechanizmust kell kidolgozni, amely a szelektívebb felszerelések és lezárt területek használatát ösztönzi. A tagállamok számára javasolt további intézkedések megtétele e mechanizmus alapján. A Tanács emellett maximális fogási korlátokat határozott meg a leginkább túlhalászott mélytengeri garnélarák tekintetében, és fenntartotta a horogsoros hajók halászati erőkifejtésének felső korlátját.
A GFCM keretében végzett intenzív munka – amelyet a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben képviselt következetes uniós álláspont is támogatott – eredményeként fontos határozatokat fogadtak el. Mindenekelőtt öt többéves gazdálkodási terv született, amelyek alapját a közös halászati politika elvei képezik. Ennek eredményeként maximális fogási korlátozásokat fogadtak el a mélytengeri garnélarákra vonatkozóan a Jón-tengeren, a Levantei-tengeren és a Szicíliai-szorosban (beleértve a szürke tőkehalra vonatkozó rendelkezéseket is), valamint az Alborán-tengerben a fekete foltos keszegre vonatkozóan. A GFCM azzal a céllal fogadta el az Adriai-tengerben élő kis méretű nyílt vízi fajokra vonatkozó hosszú távú gazdálkodási tervét, hogy a maximális fenntartható hozammal összhangban lévő, magas hosszú távú hozamokat biztosítson, hogy 2023-ban a szardellafélékre és a szardíniára vonatkozóan alacsonyabb fogási korlátot vezessen be, valamint hogy befagyassza a nyílt tengeri vonóhálós hajók és az erszényes kerítőhálós hajók kapacitását. A GFCM emellett folytatta az adriai tengerfenéken élő állományokra vonatkozó többéves állománygazdálkodási terv végrehajtását, amely a fenékvonóhálós halászhajók és a merevítőrudas vonóhálót használó halászhajók tekintetében is maximális kapacitáskorlátot határoz meg annak érdekében, hogy 2026-ra valamennyi kiemelten fontos állomány esetében teljesüljön a maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzés. A vörös korallok vonatkozásában lehalászási korlátokat, valamint a közös delfinhal tekintetében a halászati erőkifejtés felső határt fogadott el a Földközi-tenger nemzetközi vizeit érintően. A Fekete-tenger tekintetében a GFCM terve alapján a nagy rombuszhalra vonatkozóan teljes kifogható mennyiség, a sprattra vonatkozóan pedig autonóm uniós kvóta került meghatározásra.
Az EU ambiciózus intézkedéseket is elfogadott az európai angolna tengeri halászatára 21 , ideértve a tengeri halászati tilalom háromról hat hónapra történő meghosszabbítását, hogy az egybeessen a fiatal angolna vándorlásával és a kifejlett angolnák tenger és folyók közötti mozgásával. 2023 folyamán ezen intézkedések végrehajtásának nyomon követése fokozott lesz. A Bizottság szorosan figyelemmel fogja kísérni az európai angolna helyreállításának megerősítéséről szóló, a Bizottság és néhány tagállam által aláírt közös nyilatkozatban szereplő intézkedések végrehajtásának előrehaladását.
3.Az uniós flotta helyzete
A tagállamoknak a flottákat a hajók kapacitására (a bruttó tonnatartalomra [a továbbiakban: BT]) és a motorteljesítményre (kW) meghatározott nemzeti felső határértékek alatt kell tartaniuk. Csökkenteniük kell azon flották kapacitását, amelyek nincsenek egyensúlyban, és ennek érdekében évente jelentést kell készíteniük a flották biológiai és gazdasági fenntarthatóságáról Az egyensúlyhiányra utaló bizonyítékok esetén cselekvési terveket kell benyújtaniuk az egyensúlyhiány meghatározott időkereten belül történő orvoslására. A forgalomból állami támogatással kivont kapacitások nem helyettesíthetők.
2022 óta a hajók száma 0,3 %-kal, a BT 0,7 %-kal, a motorteljesítmény pedig 0,5 %-kal csökkent. Ennek következtében 2022 decemberében az uniós flotta 22 72 472 db 1 321 454 BT űrtartalmú és 5 264 658 kW teljesítményű hajóból állt.
A tagállamok 2022-es jelentéseikben jelzik, hogy flottáik a felső határértékek alatt vannak, és megfelelnek a közös halászati politikáról szóló rendelet 22. cikkében foglalt követelményeknek. Továbbra is kérdéses azonban a nemzeti jelentések alapjául szolgáló adatok pontossága és megbízhatósága, valamint bizonytalan a tagállami cselekvési tervek megléte, illetve pontossága. A Bizottság közös halászati politikáról szóló közleményében 23 felhívja a tagállamokat halászati kapacitásuk kezelése átláthatóságának és rugalmasságának növelésére, és a kihasználatlan kapacitások fedélzeti strukturális beruházások céljából történő lehetséges átcsoportosításának elősegítésére.
4.Társadalmi-gazdasági teljesítmény
Az energia az uniós halászflotta egyik legnagyobb költségtétele. 2022-ben az üzemanyagár-csúcs 24 nagy hatással volt az uniós halászflotta társadalmi-gazdasági teljesítményére. Ez a hatás a Covid19-járvány 2020. évi kitörése miatti korábbi megszakítás, valamint az Oroszország Ukrajna elleni katonai agressziója által okozott piaci zavarok után jelentkezett a pozitív gazdasági teljesítmény tendenciáiban. A becslések szerint a teljes uniós halászflottára vonatkoztatva az üzemanyagárak 10 eurócentes emelése 185 millió EUR-val (vagyis a 2020. évi bruttó nyereség 16 %-ával) csökkenti az éves bruttó nyereséget. Több, üzemanyag-igényes felszerelést használó flottaszegmensben az energiaköltségek a kirakodások összértékének akár felét is elérhetik.
Ennek eredményeként az uniós halászflotta 2008 óta először volt általánosan veszteséges. Miután azonban az üzemanyagárak 2022 nyarán elérték az 1,2 EUR-s literenkénti csúcsot, az árak 2023 első negyedévében fokozatosan visszaestek 0,8–0,9 EUR-ra. A jelenlegi üzemanyagárak mellett 2023-ban az uniós halászflotta várhatóan körülbelül 2,5 milliárd EUR bruttó hozzáadott értéket, közel 300 millió EUR-s bruttó nyereséget tud termelni, képes működési költségeinek fedezésére, és 125 000 halász munkahelyét és fizetését tudja fenntartani. Ez jelentős előrelépés 2022-höz képest, amikor a legtöbb uniós halászflotta nem volt képes működési költségei fedezésére. Azonban a jelenlegi, a 2021-es áraknál továbbra is 70 %-kal magasabb üzemanyagárak mellett 2023-ban átlagban nagyon kevés nettó nyereség termelhető, illetve ilyen nem is keletkezik.
Ez a teljesítményhatás nem minden flottaszegmensben érvényesül. Általánosságban elmondható, hogy a fenntartható módon kiaknázott állományoktól függő és energiahatékonyságukat növelő (vagy üzemanyag-intenzitásukat csökkentő) flottaszegmensek a jelenlegi kedvezőtlen gazdasági körülmények ellenére általában jobban teljesítenek és magasabb fizetést biztosítanak legénységük számára. Ez szemlélteti az EU halászflottái által az állományvédelem és az energiahatékonyság terén elért jelentős társadalmi-gazdasági előnyöket.
Az uniós halászflotta 2023-ban várhatóan fedezi működési költségeit és fenntartja a foglalkoztatást, de pénzügyileg kiszolgáltatott marad. Ez a kiszolgáltatottság a magas szintű energiaintenzitás és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés következménye. Az energetikai átmenetről szóló kezdeményezés 25 számos intézkedést javasol annak érdekében, hogy segítse az ágazatot az energetikai átalakulás felgyorsításában és a 2050-es klímasemlegességi célkitűzés elérésében. A kezdeményezésben olyan fellépések szerepelnek, amelyek útmutatást nyújtanak a tagállamoknak az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alapból 26 (a továbbiakban: ETHAA) az energetikai átmenet megvalósításának támogatására rendelkezésre álló finanszírozás legmegfelelőbb felhasználásához.
Az Ukrajna elleni orosz katonai agresszióból eredő közvetlen uniós következmények 2022-es enyhítése érdekében a Bizottság 2022-ben gyorsan intézkedett annak érdekében, hogy bevonja az Európai Tengerügyi és Halászati Alapot 27 (a továbbiakban: ETHA) és az ETHAA-t a válságtámogató intézkedések végrehajtásába 28 . Az ETHA esetében 14 tagállam tett előrelépést operatív programjainak a támogatás felszabadítása érdekében történő módosításával. A támogatás kombinálható más válságcsomagokkal, különösen az állami támogatásokra vonatkozó ideiglenes válságkerettel 29 , amelynek alapján 2023 végéig legfeljebb 300 000 EUR áll a halászati és akvakultúra-ágazatban működő vállalatok rendelkezésére.
5.Kirakodási kötelezettség
A kutatási projektek és az összes érdekelt fél közötti együttműködés értékes tanulságokkal szolgált a kirakodási kötelezettség szabályai szerint visszadobott halak kezeléséről és az érdekelt felekkel való együttműködésről. Az érdekeltek tágabb ismeretekkel rendelkeznek a (mérséklő) eszközökről, a különböző halászatok és tengeri medencék fogási helyzetéről, valamint arról, hogy miként lehet elkerülni a nem szándékos fogásokat szelektívebb halászfelszerelések vagy -technikák használatával, terület- vagy időspecifikus intézkedésekkel vagy valós idejű lezárásokkal.
Az ETHA és az ETHAA – magas állami támogatási arány mellett – támogatást kínál a kirakodási kötelezettség végrehajtásához. 2022 végén 30 a tagállamok 5 160 műveletet választottak ki, amelyek teljes ETHA-finanszírozása 180,7 millió EUR-t tett ki a kirakodási kötelezettség vonatkozásában (szemben az előző évi 4 762 művelettel és 169,2 millió EUR-val). A legtöbb művelet célja a hozzáadott érték növelése vagy a nem szándékos fogások minőségének javítása 31 , a halászat tengeri környezetre gyakorolt hatásának csökkentése és a visszadobások megszüntetése 32 volt.
Mindazonáltal továbbra sem elegendőek a kirakodási kötelezettség nyomon követését és végrehajtását célzó tagállami intézkedések. Nem mérséklődnek kellőképpen a kirakodási kötelezettséggel kapcsolatos főbb kockázatok, mint például a tengeri halászat során a fogások illegális és nem dokumentált visszadobása. Nyomon követéssel és végrehajtással kell megelőzni és megakadályozni a szabályok be nem tartására irányuló jelenlegi ösztönzőket 33 . A közös halászati politikáról szóló rendelet elismeri a kirakodási kötelezettség végrehajtásának nehézségeit a több faj jelenléte mellett folyó vegyes halászat esetében, amelynek során valószínűleg különböző fajokat fognak kifogni ugyanabban a halászati műveletben, és amelyre rendelkezésre állnak olyan eszközök, mint például a kvótacsere.
Jelenleg a tagállamok többnyire hagyományos megfigyelési technikákat alkalmaznak 34 , amelyek nem elegendőek 35 . A Parlament és a Tanács a közelmúltban a Bizottság javaslatára megállapodott egy felülvizsgált halászati ellenőrzési rendszerről, nevezetesen az elektronikus megfigyelési (REM) eszközök használatának kötelezővé tételéről. Az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal segíti a tagállamokat a regionális és nemzeti szintű kísérleti projektekhez kapcsolódó távfelügyeleti műveleti tervek elkészítésében, valamint a megfelelés ellenőrzésére szolgáló, lehető legjobb stratégiák meghatározásában.
A gyenge megfelelés, a dokumentálatlan visszadobás és a fogások téves jelentése aláássa a tudományos tanácsadás minőségét alátámasztó fogási adatok (kirakodások, nem szándékos fogások és visszadobott halak) és a jelentéstétel pontosságát. 2023-ban a tagállamok és a Bizottság együttműködnek a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottsággal (a továbbiakban: HTMGB) a kirakodási kötelezettség alóli mentességek adatok javítása érdekében történő felülvizsgálata céljából. A Bizottság a CINEA-n keresztül is készített egy tanulmányt 36 a Balti-tenger, az Északi-tenger és az Atlanti-óceán nyugati vizeinek tagállami halászatai esetében a kirakodási kötelezettség végrehajtásának nyomon követése révén. A fogási adatok pontosságának biztosítása érdekében alapvető fontosságú a nyomon követés és a végrehajtás javítása, mivel a tudományos munkatársak a hajónaplókban jelentett és az adatgyűjtési keretrendszer 37 alapján gyűjtött adatokat használják fel a tudományos tanácsok alátámasztására. Ahogyan azt a közös halászati politikáról szóló közlemény is kiemeli 38 , az adatok pontossága alapvető fontosságú az értékelésekhez, amelyek segítségével a Bizottság dönthet az uniós fellépés folytatásáról vagy kiigazításáról.
6.A 2024-as halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatok legfontosabb üzenetei és irányvonalai
6.1. A következő halászati lehetőségek meghatározásának legfontosabb szakaszai
A korábbi évekhez hasonlóan a Bizottság a 2024. évi halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatokat az ICES és a HTMGB tudományos tanácsadására, a harmadik országokkal folytatott kétoldalú tárgyalások során hozott döntésekre, a regionális halászati gazdálkodási szervezetek 2023-ban hozott döntéseire és egy társadalmi-gazdasági elemzésre fogja alapozni.
A Bizottság első javaslataiban a lehető legtöbb állományt le fogja fedni, figyelembe véve a tudományos szakvélemények időben történő benyújtásának szükségességét.
A Bizottság felkéri a tagállamokat és az érdekelt feleket a tudományos tanácsadás annak nyilvánosan hozzáférhetővé válásakor történő értékelésére. Az érdekelt felek a tanácsadó testületeken és a nemzeti hatóságokon keresztül, valamint önállóan is tehetnek ajánlásokat.
A Bizottság októbertől kezdődően konzultációkat fog folytatni az Egyesült Királysággal, Norvégiával és más parti államokkal, amelyeket kellő időben le kíván zárni ahhoz, hogy a Tanács decemberi ülése azok eredményeit figyelembe vehesse.
A Bizottság a halászati lehetőségek meghatározása mellett egész évben azon fog dolgozni, hogy a közös halállományok fenntartható halászatának biztosítása érdekében előrelépést érjen el a széles körben elterjedt állományok olyan harmadik országokkal történő megosztására vonatkozó megállapodások terén, amelyekkel jelenleg nincsenek érvényben ilyen megállapodások.
6.2. A halászati lehetőségek meghatározása a különböző tengermedencék vonatkozásában
A Balti-tengeren, a Skagerrak/Kattegat területén és az Atlanti-óceánon, kizárólag az EU által kezelt állományok tekintetében a Bizottság a kvótákra a maximális fenntartható hozam szintjének megfelelően fog javaslatot tenni, amint a vonatkozó tanácsadás elérhető lesz. Amennyiben a gazdálkodási tervek nagyobb rugalmasságot tesznek lehetővé a fogási korlátok megállapításában, a Bizottság az egészséges állományok esetében javasolhatja az MFH-értékek felső tartományának az alkalmazását, amennyiben a tudományos tanácsadás ezt szükségesnek tartja a konkrétan a vegyes halászatra vonatkozó többéves állománygazdálkodási tervben foglalt célok eléréséhez. Azon állományok esetében, amelyekre teljes halászati tilalmi javaslat vonatkozik, illetve amelyek biomasszája olyan mértékben csökkent, hogy a biztonságos határérték alá esett, a Bizottság az állományok helyreállítása érdekében javasolni fogja, hogy a vonatkozó többéves gazdálkodási tervek keretében alkalmazzanak helyreállítási intézkedéseket. A fellépés során arra fog összpontosítani, hogy az egyéb kiemelten fontos állományok tekintetében mihamarabb elkészüljön a teljes körű tudományos értékelés a maximális fenntartható hozamról.
A kirakodási kötelezettségnél az ICES-szakvéleményéből le fogja vonni a de minimis vagy adott esetben túlélési arányon alapuló mentességet. A Bizottság emellett értékelni fogja a tagállamok előrehaladását a járulékos fogások csökkentésére vonatkozó jelenlegi intézkedések végrehajtásában, amelyek a halászati tevékenység potenciális blokkolásának enyhítése érdekében elfogadott, kizárólag az elkerülhetetlen járulékos fogásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket kísérik.
A Bizottság tervei szerint a kizárólag uniós állományok vonatkozásában lehetőség szerint áttér a teljes kifogható mennyiségek többéves rendszerére. Ez növeli a hatékonyságot és a kiszámíthatóságot az uniós halászati vállalkozások számára a tagállamokkal, az érdekelt felekkel és az ICES-szel szorosan egyeztetve kiválasztott halállományok tekintetében. A tagállamokat arra kérik, hogy készítsenek listát azon kiemelt állományokról, amelyekre a teljes kifogható mennyiség 2 évre történő meghatározását javasolják. Az értékelést követően a Bizottság fel fogja kérni az ICES-t az azonosított állományok alábbi szempontok szerinti értékelésére:
(I)az ICES többéves tanácsadási kritériumai;
(II)a többéves tanácsadás megvalósíthatósága; valamint
(III) az említett többéves tanácsadás lehetséges következményei.
Az Egyesült Királysággal, Norvégiával és más tengerparti államokkal közösen kezelt állományok tekintetében az EU továbbra is a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményre alapozza álláspontját abból a célból, hogy a halászati lehetőségeket a maximális fenntartható hozamnak megfelelően állítsa be. Az Európai Unió a Halászati Szakbizottság keretében utókövetést végez az EU és az Egyesült Királyság közös kötelezettségvállalásai vonatkozásában, a fenntartható halászat és a megosztott állományokkal való gazdálkodás megvalósítása érdekében. A háromoldalú keretben (EU, Egyesült Királyság, Norvégia) tett hasonló kötelezettségvállalások, valamint a parti államok állományaira vonatkozó fenntartható és átfogó megosztási megállapodások kidolgozása tekintetében is lesz utókövetés. Ez a munka a közös halászati politika külső dimenziójának részét képezi, és lefedi az Atlanti-óceán északkeleti térségében megállapított teljes kifogható mennyiség mintegy 70 %-át. A Bizottság törekedni fog az együttműködés és e konzultációk légkörének javítására.
A Földközi-tenger és a Fekete-tenger vonatkozásában elengedhetetlen, hogy a tagállamok továbbra is kövessék a West Med többéves terv és a GFCM 2030-ra szóló stratégiája keretében lefektetett célkitűzéseket. A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az ETHAA-programok keretében hajtsanak végre kísérő intézkedéseket. Mivel ez a többéves állománygazdálkodási terv átmeneti időszakának utolsó éve, a halászati lehetőségekre vonatkozó javaslat a teljes körű végrehajtásra törekszik annak érdekében, hogy holisztikus megközelítéssel legkésőbb 2025. január 1-jéig valamennyi állomány esetében el lehessen érni a maximális fenntartható hozamot. A javaslatnak különösen tartalmaznia kell a rendelkezésre álló irányítási eszközöket és a kompenzációs mechanizmust a felszerelések szelektivitása és a területlezárások javítása érdekében. A HTMGB évente értékeli a többéves állománygazdálkodási terv végrehajtását. A Bizottság egyben megkezdte a munkát a fenntarthatóság minden egyes szempontjára vonatkozóan is, azzal a céllal, hogy 2024 júliusában beszámoljon a terv eredményeiről és az érintett állományokra és halászatokra gyakorolt hatásáról.
A megosztott állománygazdálkodásra a nemzetközi vizeken a fenntarthatóság, valamint a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében is szükség van. E célból a 2024-es halászati lehetőségekre vonatkozó javaslat kiterjed a GFCM-intézkedésekből eredő, már hatályban lévő intézkedésekre, valamint a GFCM novemberi éves ülésén elfogadandó további intézkedésekre. A fekete-tengeri fajok esetében a Bizottság az éves ülésszakon elfogadandó intézkedésekkel összhangban javaslatot fog tenni a nagy rombuszhalra, valamint a sprattra vonatkozó teljes kifogható mennyiségekre és kvótákra.
A Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren elért előrehaladásnak folytatódnia kell és azt a GFCM Máltán, 2023. október 3–4-én tartandó magas szintű konferenciáján fel kell gyorsítani. Minden tagállamnak folytatnia kell az állományok fenntarthatóságának elérését célzó fellépést, mivel ez az alapja a reziliens halászati ágazatnak és e tengeri medencékben az ökoszisztémák védelmének.
Tekintettel arra, hogy fokozni kell az európai angolna védelmét, a 2023-as halászati lehetőségek végrehajtásának szoros nyomon követése és a tengervizekre vonatkozó 2024-re vonatkozó intézkedések értékelése mellett a Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy környezetvédelmi kötelezettségeiknek megfelelően javítsák az angolna-rendelet szerinti angolnagazdálkodási terveiket 39 . Az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében fontos a szárazföldi vizekre vonatkozó intézkedések fokozása, mivel a szárazföldi vizekben az angolnák elhullási aránya jelentős, és sürgős korrekciós intézkedéseket igényel. A GFCM keretében folyik a munka a jövőbeli hosszú távú gazdálkodási terveken, nevezetesen az európai angolna és nagy aranymakréla tekintetében, amelyek esetében a vonatkozó hatályos intézkedések 2023-ban lejárnak.
7.Következtetés
2022-ben javult az uniós halászat fenntarthatósága. A balti-tengeri helyzet azonban továbbra is kihívást jelent, mivel néhány korábban fontos kereskedelmi halállomány a különböző terhelések hatására folyamatosan csökken. Az éghajlatváltozás hatást gyakorol az emberi tevékenységekre, a terhelések intenzitására és az állapot egyes vonatkozásaira, valamint az ezek közötti kapcsolatokra. A Földközi-tenger és a Fekete-tenger helyzetének rendezése intenzívebb fellépést és szilárdabb elkötelezettséget igényel.
A Bizottság 2024-es halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatai az állományok helyreállítására és a fenntartható szintet elérő halállományok helyzetének stabilizálására fognak törekedni. Ez fokozni fogja a halászok rezilienciáját. Fontos, hogy a tagállamok továbbra is végrehajtsák az uniós jogszabályokat, és hogy a Bizottság folyamatos erőfeszítéseket tegyen a halállományokra nehezedő egyéb terhek kezelését célzó intézkedések meghozatalára. Az Unió a szennyezőanyag-mentességi cselekvési terv 40 tágabb keretén belül számos jogalkotási és szakpolitikai kezdeményezést indított a tengerszennyezés ellen.
A halászati és óceánügyi csomagban foglaltak szerint most nagyobb elkötelezettségre van szükségünk ahhoz, hogy tengeri területeinket és az európai halászati tevékenységeket jövőállóvá tegyük. A halászati ágazat virágzása kulcsfontosságú az európai part menti közösségek megőrzéséhez és a fenntarthatóbb élelmiszerrendszerekre való átállás irányításához.
A Bizottság felkéri a tagállamokat, a tanácsadó testületeket, az érdekelt feleket és a nyilvánosságot, hogy 2023. augusztus 31-ig adjanak visszajelzést erről a közleményről.
Tervezett ütemezés 41
|
Időpont |
Esemény |
|
2023. május–november |
A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács tudományos szakvéleménye |
|
2023. június vége, augusztus |
Nyilvános konzultáció a közleményről |
|
2023. augusztus vége |
A Bizottság elfogadja a Balti-tengerre vonatkozó halászati lehetőségekre irányuló javaslatot |
|
2023. október–december |
A halászati lehetőségekről folytatott éves konzultációk az Egyesült Királysággal és Norvégiával, valamint külön-külön az Egyesült Királysággal, illetve Norvégiával |
|
2023. szeptember közepe |
A Bizottság elfogadja a Földközi-tengerre és a Fekete-tengerre vonatkozó halászati lehetőségekre irányuló javaslatot |
|
2023. október |
A balti-tengeri halászati lehetőségekre vonatkozó tanácsi ülés A parti államok konzultációi az Atlanti-óceán északkeleti térségében széles körben elterjedt állományokról |
|
2023. október vége |
A Bizottság elfogadja az Atlanti-óceánra/az Északi-tengerre vonatkozó halászati lehetőségekkel kapcsolatos javaslatot |
|
2023. november 7–11. |
A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság éves ülése |
|
2023. december 1. |
A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság állományfelmérése és állománygazdálkodási szakvéleménye |
|
2023. december |
Az atlanti-óceáni/északi-tengeri halászati lehetőségekre vonatkozó tanácsi ülés A földközi-tengeri és a fekete-tengeri halászati lehetőségekre vonatkozó tanácsi ülés |