Ideiglenes változat
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2026. október 22.(*)
„ Előzetes döntéshozatal – A villamos energia belső piaca – (EU) 2022/1854 rendelet – Vészhelyzeti beavatkozás a magas energiaárak kezelése érdekében – A 6. cikk (1) bekezdése – A bizonyos energiaforrásokat felhasználó villamosenergia‑termelők piaci bevételeire vonatkozó felső határ – 8. cikk – Korábbi nemzeti intézkedés – A villamosenergia‑termelők teljes bevétele alapján kiszámított, az energiapiac pénzügyi stabilitásának és biztonságának biztosításáért felelős állami szerv finanszírozása céljából beszedett nemzeti hozzájárulás – A 2022/1854 rendelet hatályán kívül eső intézkedés – (EU) 2018/2001 irányelv – A megújuló energiaforrásból előállított energia használatának támogatása – A 3. cikk (1), (3) és (4) bekezdése – (EU) 2019/943 rendelet – A 3. cikk a), b), h) és p) pontja, valamint a 10. cikk (1), (4) és (5) bekezdése – (EU) 2019/944 irányelv – A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályok – Az 5. cikk (1), (3) és (4) bekezdése – (EU) 2021/1119 rendelet – Európai klímarendelet – 2. és 4. cikk – A hátrányos megkülönböztetés tilalma – Arányosság – EUMSZ 63. cikk – Kellően részletes ismertetés hiánya – Elfogadhatatlanság – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – Az uniós jog végrehajtásának hiánya – A Bíróság hatáskörének hiánya ”
A C‑327/25. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária) a Bírósághoz 2025. május 14‑én érkezett, 2025. május 13‑i határozatával terjesztett elő
a „VETS Svoge” EOOD
és
a Predsedatel na Upravitelnia savet na Fond „Sigurnost na elektroenergiynata sistema”
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),
tagjai: R. Frendo tanácselnök, I. Jarukaitis, a negyedik tanács elnöke (előadó) és M. Condinanzi bíró,
főtanácsnok: A. Biondi,
hivatalvezető: V. Di Bucci,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a „VETS Svoge” EOOD képviseletében M. Raykov és L. G. Terzieva advokati,
– le Predsedatel na Upravitelnia savet na Fond „Sigurnost na elektroenergiynata sistema” képviseletében V. Marinova,
– az Európai Unió Tanácsa képviseletében I. Gurov és L. Vétillard, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében O. Beynet, T. Scharf és I. Zaloguin, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a magas energiaárak kezelését célzó vészhelyzeti beavatkozásról szóló, 2022. október 6‑i (EU) 2022/1854 tanácsi rendelet (HL 2022. L 261 I., 1. o., helyesbítés: HL 2022. L 318., 207. o.) 8. cikkének, a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról szóló, 2021. június 30‑i (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (európai klímarendelet) (HL 2021. L 243., 1. o.) az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 2. és 4. cikkének, a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló, 2018. december 11‑i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2018. L 328., 82. o.; helyesbítések: HL 2020. L 303., 23. o.; HL 2020. L 311., 11. o.; HL 2022. L 41., 37. o.; HL L, 2025/90854) 3. cikke (1), (3) és (4) bekezdésének, a villamos energia belső piacáról szóló, 2019. június 5‑i (EU) 2019/943 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (HL 2019. L 158., 54. o.) az e rendelet (22) és (23) preambulumbekezdésével, a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló, 2019. június 5‑i (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2019. L 158., 125. o.; helyesbítés: HL 2021. L 373., 96. o.) 5. cikkének (1), (3) és (4) bekezdésével és a 2022/1854 rendelet 8. cikkével összefüggésben értelmezett 3. cikke a), b), h) és p) pontjának, valamint 10. cikke (1), (4) és (5) bekezdésének, az EUMSZ 63. cikknek, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 17. cikkének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a „VETS Svoge” EOOD (a továbbiakban: VETS Svoge) és a Predsedatel na Upravitelnia savet na Fond „Sigurnost na elektroenergiynata sistema” (a „villamosenergiarendszer‑biztonsági” alap igazgatótanácsának elnöke, Bulgária; a továbbiakban: közigazgatási hatóság) között az e társasággal terhére köztartozást megállapító jogi aktus jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
A Charta
3 A Chartának „A tulajdonhoz való jog” címet viselő 17. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja. Tulajdonától senkit sem lehet megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett veszteségekért kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás mellett történik. […]”
4 A Charta „Alkalmazási kör” címet viselő 51. cikke az (1) bekezdésében előírja:
„E Charta rendelkezéseinek címzettjei […]a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. […]”
Az EUM‑Szerződés
5 Az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdése értelmében:
„E fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás.”
6 Az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdése a következőképpen fogalmaz:
„Az [Európai] Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve ugyanakkor az Unió különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket. Ez a politika az elővigyázatosság és a megelőzés elvén, a környezeti károk elsődlegesen a forrásuknál történő elhárításának elvén, valamint a »szennyező fizet«‑elven alapul.
Ebben az összefüggésben a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő harmonizációs intézkedések adott esetben egy védzáradékot foglalnak magukban, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy nem gazdasági jellegű környezetvédelmi okokból uniós ellenőrzési eljárás alá tartozó ideiglenes intézkedéseket hozzanak.”
A 2018/2001 irányelv
7 A 2018/2001 irányelvnek „A 2030‑ra kötelezően elérendő átfogó uniós célkitűzés” címet viselő 3. cikke az (1), (3) és (4) bekezdésében a következőképpen rendelkezett:
„(1) A tagállamok együttesen biztosítják, hogy 2030‑ban az Unió teljes bruttó energiafogyasztásának legalább 32%‑át megújuló energia képezze. A[z Európai] Bizottság e célkitűzés értékelése alapján 2023‑ig jogalkotási javaslatot terjeszt elő annak megnövelése céljából, ha további jelentős költségcsökkenés mutatkozik a megújuló energia termelésében, ha ez az Unió által a dekarbonizáció vonatkozásában vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítése érdekében szükséges, illetve ha ezt a növelést az Unió energiafogyasztásának jelentős csökkenése indokolttá teszi.
[…]
(3) A tagállamok biztosítják, hogy nemzeti politikáik […], továbbá támogatási rendszereik[…] a […] hulladékhierarchia megfelelő figyelembevételével készüljenek, hogy el lehessen kerülni a nyersanyagpiacok indokolatlan torzítását. A tagállamok nem nyújtanak támogatást az olyan hulladék égetéséből nyert megújulóenergia‑termeléshez, amely nem felel meg az említett irányelvben meghatározott elkülönített gyűjtési kötelezettségeknek.
(4) 2021. január 1‑jétől az egyes tagállamok teljes bruttó energiafogyasztásán belül a megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányának el kell érnie legalább az ezen irányelv I. mellékletének A. részében szereplő táblázat harmadik oszlopában megadott alap‑részarányt. A tagállamok meghozzák az ennek az alap‑részaránynak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. Ha egy tagállam egy bármely egyéves időtartamon belül nem teljesíti az alap‑részarányt, az [energiaunió és az éghajlat‑politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. december 11‑i (UE) 2018/1999 rendelet (HL 2018. L 328., 1. o.)] 32. cikke (4) bekezdésének első és második albekezdése alkalmazandó.”
A 2019/943 rendelet
8 A 2019/943 rendelet (22) és (23) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:
„(22) |Alapvető piaci elvként kell kimondani, hogy a villamos energia árának a keresleten és a kínálaton kell alapulnia. Ezen áraknak jelezniük kell, mikor van szükség villamos energiára, és ezáltal piaci alapon kell ösztönzést biztosítaniuk az olyan rugalmassági erőforrásokkal kapcsolatos beruházások számára, mint a rugalmas termelés, a rendszerösszekötők, a keresletoldali válasz és a tárolás.
(23) Míg az energiaunió céljai közé tartozik a villamosenergia‑ágazat dekarbonizálása, és az, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia fokozatosan a piac jelentős részévé váljon, az is alapvetően fontos, hogy a piac megszüntesse a határokon átnyúló kereskedelem jelenleg meglévő akadályait, és ösztönözze a háttér‑infrastruktúrára, például a rugalmasabb termelésre, a rendszerösszekötőre, a keresletoldali válaszra és a tárolásra irányuló beruházásokat. Az időjárásfüggő és az elosztott termelésre való áttérés támogatása és annak biztosítása érdekében, hogy az Unió villamosenergia‑piacai a jövőben is az energiapiaci alapelvek alapján működjenek, kiemelt fontosságú a rövid távú piacokra és a szűkösségi árazásra való összpontosítás.”
9 E rendeletnek „A villamosenergia‑piacok üzemeltetésének elvei” címet viselő 3. cikke a következőket írja elő:
„A tagállamok, a szabályozó hatóságok, az átvitelirendszer‑üzemeltetők, az elosztórendszer‑üzemeltetők, a piacüzemeltetők és a megbízott üzemeltetők kötelesek biztosítani, hogy a villamosenergia‑piacok üzemeltetése a következő elveknek megfelelően történjék:
a) az árképzésnek a keresleten és a kínálaton kell alapulnia;
b) a piaci szabályoknak ösztönözniük kell a szabad árképzést, és el kell kerülniük az olyan fellépéseket, amelyek megakadályozzák a keresleten és a kínálaton alapuló árképzést;
[…]
h) fokozatosan fel kell számolni az ajánlattételi övezetek vagy tagállamok közötti határkeresztező villamosenergia‑áramlás, valamint a villamosenergia‑piacokon és a kapcsolódó szolgáltatások piacain megvalósuló határokon átnyúló ügyletek akadályait;
[…]
p) a piaci szabályoknak elő kell segíteniük a termékek kereskedelmét az egész Unióban, és a szabályozási változásoknak figyelembe kell venniük a rövid és hosszú távú határidős piacokra és termékekre gyakorolt hatást;
[…]”
10 Az említett rendeletnek „Technikai ajánlattételi korlátok” címet viselő 10. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A nagykereskedelmi villamosenergia‑árnak nem szabható sem alsó, sem felső határ. Ez a rendelkezés alkalmazandó különösen az ajánlattételekre és az elszámolásra minden időtávon, és kiterjed a kiegyenlítő szabályozási energia árára és a kiegyenlítőenergia‑egységárakra is, a kiegyenlítő szabályozási időtávon belül és a másnapi és napon belüli időtáv tekintetében a (2) bekezdéssel összhangban alkalmazható technikai árkorlátok sérelme nélkül.
[…]
(4) A szabályozó hatóságoknak, vagy ha valamely tagállam másik illetékes hatóságot jelölt ki e célból, akkor e kijelölt hatóságoknak azonosítaniuk kell azokat a területükön alkalmazott szakpolitikákat és intézkedéseket, amelyek hozzájárulhatnak a nagykereskedelmi árképzés közvetett korlátozásához, ideértve egyebek mellett a kiegyenlítő szabályozási energia aktiválásával összefüggő ajánlatok korlátozását, a kapacitásmechanizmusokat, az átvitelirendszer‑üzemeltetők intézkedéseit, a piaci eredmények befolyásolására vagy az erőfölénnyel való visszaélés, illetve a nem hatékonyan meghatározott ajánlattételi övezetek megakadályozására irányuló intézkedéseket.
(5) Ha valamely szabályozó hatóság vagy kijelölt illetékes hatóság olyan szakpolitikát vagy intézkedést azonosít, amely alkalmas lehet a nagykereskedelmi árképzés korlátozására, köteles minden megfelelő intézkedést meghozni a szakpolitika vagy intézkedés ajánlattételi magatartásra gyakorolt hatásainak megszüntetése, vagy ha ez nem lehetséges, akkor enyhítése érdekében. A tagállamok 2020. január 5‑ig jelentés formájában részletesen beszámolnak a Bizottságnak azokról az intézkedésekről vagy fellépésekről, amelyekkel éltek vagy élni fognak.”
A 2019/944 irányelv
11 A 2019/944 irányelvnek „A piaci alapú ellátási árak” címet viselő 5. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az ellátók szabadon határozhatják meg, hogy milyen áron kínálnak villamos energiát a felhasználók számára. A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak az ellátók közötti hatékony verseny biztosítására.
[…]
(3) Az (1) és a (2) bekezdéstől eltérve, a tagállamok az energiaszegény vagy kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások villamosenergia‑ellátásának árképzése tekintetében állami beavatkozást alkalmazhatnak. Az ilyen állami beavatkozásokra a (4) és az (5) bekezdésben meghatározott feltételek vonatkoznak.
(4) A villamos energia árának meghatározásába történő állami beavatkozásoknak:
a) általános gazdasági érdeket kell szolgálniuk, és nem léphetik túl az annak eléréséhez szükséges mértéket;
b) egyértelműen meghatározottaknak, átláthatóknak, megkülönböztetésmenteseknek és ellenőrizhetőknek kell lenniük;
c) az uniós villamosenergia‑ipari vállalatok számára garantálniuk kell a felhasználókhoz való egyenlő hozzáférést;
d) időben korlátozottaknak, valamint kedvezményezettjeik tekintetében arányosaknak kell lenniük;
(e) nem eredményezhetnek diszkriminatív módon további költségeket a piaci szereplők számára.
[…]”
A 2021/1119 rendelet
12 A 2021/1119 rendeletnek a „Klímasemlegességi célkitűzés” címet viselő 2. cikke a következőket írja elő:
„(1) Az üvegházhatású gázok uniós jogban szabályozott, Unión belüli kibocsátását és eltávolítását legkésőbb 2050‑ig egyensúlyba kell hozni az Unión belül, ennek következtében az említett időpontra nulla nettó szintre csökkentve a kibocsátásokat; az Unió pedig arra törekszik, hogy ezután negatív kibocsátást érjen el.
(2) Az érintett uniós intézmények és a tagállamok uniós, illetve nemzeti szinten megteszik azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik az (1) bekezdésben meghatározott klímasemlegességi célkitűzés közös elérését, szem előtt tartva a tagállamok között mind a méltányosság, mind a szolidaritás előmozdításának, valamint az említett célkitűzés költséghatékony elérésének a fontosságát.”
13 E rendelet „Köztes uniós éghajlat‑politikai célértékek” címet viselő 4. cikke értelmében:
„(1) A 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott klímasemlegességi célkitűzés elérése érdekében a kötelező, 2030‑ra teljesítendő uniós éghajlat‑politikai célérték az Unión belüli nettó üvegházhatásúgáz‑kibocsátásnak – tehát az elnyelések levonása utáni kibocsátásnak – az 1990‑es szinthez képest legalább 55%‑kal való csökkentése 2030‑ig.
[…]
(2) A Bizottság 2021. június 30‑ig felülvizsgálja a vonatkozó uniós jogszabályokat annak érdekében, hogy lehetővé tegye az e cikk (1) bekezdésében meghatározott célérték és a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott klímasemlegességi célkitűzés elérését, valamint mérlegeli a szükséges intézkedések meghozatalát, többek között jogalkotási javaslatoknak a Szerződésekkel összhangban történő elfogadását.
[…]
(3) Az e rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott klímasemlegességi célkitűzés elérése céljából egy 2040‑re teljesítendő, Unió‑szerte érvényes éghajlat‑politikai célértéket kell kitűzni. […]
[…]
(5) A 2040‑re teljesítendő uniós éghajlat‑politikai célértékre irányuló, (3) bekezdés szerinti javaslat benyújtása során a Bizottság a következőket mérlegeli:
[…]
g) az energiahatékonyság és az energiahatékonyság elsődlegességének elve, az energia megfizethetősége és az ellátásbiztonság;
[…]
(7) E cikk rendelkezéseit felül kell vizsgálni a nemzetközi fejlemények és a […] [meg]tett erőfeszítések fényében […]”
A 2022/1854 rendelet
14 A 2022/1854 rendelet (25), (40) és (41) preambulumbekezdése kimondta:
„(25) Azon esetekben, amikor a fogyasztók rendkívül magas, az Unió gazdaságát is károsító áraknak vannak kitéve, ideiglenes alapon korlátozni kell az alacsonyabb határköltségű termelők rendkívüli piaci bevételeit azon piaci bevételekre vonatkozó plafon alkalmazásával, amelyeket a villamos energia Unión belüli értékesítésével érnek el.
[…]
(40) Tekintve, hogy az energia‑termelés szerkezete és a villamosenergia‑termelő létesítmények költségszerkezete tagállamonként jelentősen eltér, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy meghatározott feltételek mellett nemzeti válságintézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be.
(41) A tagállamok számára lehetővé kell tenni különösen azt, hogy tovább korlátozzák a termelők azon bevételeit, amelyekre a piaci bevételekre vonatkozó plafont alkalmazni kell, és egyedi plafont határozzanak meg a feketeszénből előállított villamos energia értékesítéséből származó piaci bevételekre vonatkozóan, amelynek az ára néhány tagállamban számottevően alacsonyabb lehet, mint a marginális technológiák ára. A jogbiztonság biztosítása érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni azt is, hogy fenntartsanak vagy bevezessenek olyan nemzeti válságintézkedéseket, amelyek korlátozzák a termelők piaci bevételeit, kivéve azokat, amelyekre a piaci bevételekre vonatkozó uniós szintű plafon alkalmazandó.”
15 E rendelet „Tárgy és hatály” címet viselő 1. cikke a következőképpen rendelkezett:
„Ez a rendelet vészhelyzeti beavatkozást hoz létre a magas energiaárakból eredő hatások enyhítésére kivételes, célzott és időben korlátozott intézkedések révén. Az említett intézkedések célja a villamosenergia‑fogyasztás csökkentése, az egyes termelők villamosenergia‑termelésből származó piaci bevételeire vonatkozó plafon bevezetése és a bevételek villamosenergia‑végfelhasználók között, célzott módon történő újraelosztása, […]”
16 Az említett rendeletnek „A piaci bevételekre vonatkozó kötelező plafon” címet viselő 6. cikke az (1) bekezdésében a következőket írta elő:
„A termelők által a 7. cikk (1) bekezdésében említett forrásokból történő villamosenergia‑termelésből realizált piaci bevételek plafonja az előállított villamos energia egy [megawattórájára (MWh)] vetítve 180 [euró].”
17 Ugyanezen rendeletnek „A piaci bevételekre vonatkozó plafon villamosenergia‑termelőkre történő alkalmazása” címet viselő 7. cikke az (1) bekezdésében pontosította, hogy az ugyanezen rendelet 6. cikkben előírt, a piaci bevételekre vonatkozó plafon az ezen (1) bekezdésben felsorolt forrásokból előállított villamos energia értékesítéséből származó piaci bevételekre alkalmazandó.
18 A 2022/1854 rendelet „Nemzeti válságintézkedések” címet viselő 8. cikke a következőképpen rendelkezett:
„(1) A tagállamok:
a) fenntarthatnak vagy bevezethetnek olyan intézkedéseket, amelyek tovább korlátozzák a 7. cikk (1) bekezdésében felsorolt forrásokból villamos energiát előállító termelők piaci bevételeit, beleértve a technológiák közötti differenciálás lehetőségét is, valamint egyéb piaci szereplők piaci bevételeit, beleértve a villamosenergia‑kereskedelemben aktív szereplőket is;
b) a piaci bevételekre vonatkozó magasabb plafont állapíthatnak meg a 7. cikk (1) bekezdésében felsorolt forrásokból villamos energiát előállító termelők számára, feltéve, hogy beruházási és működési költségeik meghaladják a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott maximumot;
c) nemzeti intézkedéseket tarthatnak fenn vagy vezethetnek be a 7. cikk (1) bekezdésében nem említett forrásokból villamos energiát előállító termelők piaci bevételeinek korlátozására;
d) a piaci bevételekre vonatkozó egyedi plafont határozhatnak meg a feketeszénből előállított villamos energia értékesítéséből származó piaci bevételekre vonatkozóan;
(e) a 7. cikk (1) bekezdésének d) pontjában nem említett vízerőműveket egy a piaci bevételekre vonatkozó plafon hatálya alá vonhatják, vagy olyan intézkedéseket tarthatnak fenn vagy vezethetnek be, amelyekkel tovább korlátozhatják azok piaci bevételeit, beleértve a technológiák közötti differenciálás lehetőségét is.
(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedéseknek e rendelettel összhangban:
a) arányosnak és megkülönböztetésmentesnek kell lenniük;
b) nem szabad veszélyeztetniük a beruházási jelzéseket;
c) biztosítaniuk kell a beruházási és a működési költségek fedezését;
d) nem szabad torzítaniuk a villamos energia nagykereskedelmi piacainak működését, valamint különösen nem befolyásolhatják a lehívási sorrendet és az árképzést a nagykereskedelmi piacon;
(e) összeegyeztethetőnek kell lenniük az uniós joggal.”
19 E rendelet 22. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében e rendelet 6–8. cikkét 2022. december 1‑jétől 2023. június 30‑ig kellett alkalmazni.
A bolgár jog
Az energiáról szóló törvény
20 A Zakon za energitikata (az energiáról szóló törvény) (a DV 2003. december 9‑i 107. száma) alapügyre alkalmazandó változata (a továbbiakban: az energiáról szóló törvény) szerinti 36f. cikkében a következőképpen rendelkezik:
„(1) Havi 5% mértékű hozzájárulást kötelesek fizetni a [Fond »Sigurnost na elektroenergiynata sistema« (»Villamosenergiarendszer‑biztonsági alap«, Bulgária) (a továbbiakban: FSES)] részére:
1. a villamosenergia‑termelők a villamos energia értékesítéséből származó, [hozzáadottérték adó (héa)] nélküli bevételekből, valamint azok esetében, akik […] a Zakon za energiyata ot vazobnovyaemi iztochnitsi [a megújuló energiaforrásokból előállított energiáról szóló törvény, a továbbiakban: megújuló energiáról szóló törvény] alapján támogatásban részesülnek, az e támogatásból származó, [héa] nélküli bevételekből is. […];
[…]
(2) Az (1) bekezdés szerinti személyek – a megújuló energiáról szóló törvény 30. cikkének (2) bekezdése szerinti termelők kivételével – a tárgyhónap 20. napjáig kötelesek:
[…]
2. az előző hónapra befizetni az (1) bekezdés szerinti hozzájárulást az [FSES‑be].
(3) A [megújuló energiáról szóló törvény] 30. cikkének (2) bekezdése szerinti villamosenergia termelők minden évben március 31‑ig kötelesek:
[…]
2. az előző naptári évre befizetni az (1) bekezdés szerinti hozzájárulásokat az [FSES‑be].
[…]
(5) Adózási szempontból az [FSES‑be] befizetett hozzájárulások folyó működési költségeknek minősülnek.”
Az FSES forrásaira vonatkozó rendelet
21 A Naredba za reda i nachina za nabiraneto, razhodvaneto, otchitaneto i kontrola na sredstvata na Fond „Sigurnost na elektroenergiynata sistema” (az FSES forrásai biztosításának, felhasználásának, elszámolásának és ellenőrzésének eljárásáról és módjáról szóló rendelet; a továbbiakban: nemzeti rendelet) alapügyre alkalmazandó változatának (a továbbiakban: az FSES forrásairól szóló rendelet) 5. cikke a következőket írja elő:
Az [FSES] forrásai a következőkből származnak:
(1) a villamosenergia termelők villamosenergia értékesítésből származó, héa nélküli bevételei 5% ának megfelelő összegű hozzájárulások
[…]”
22 E rendelet 8. cikke értelmében:
„(1) Az 5. cikk 1. pontja értelmében vett bevételnek minősül a hozzájárulás fizetésére kötelezett személy által előállított villamos energia szabályozott vagy szabadon kialkudott árakon történő értékesítéséből származó minden kiszámlázott bevétel, beleértve:
1. az aktív villamos energia értékesítéséből származó bevételeket;
2. a kiegyenlítő szabályozási energiának […] szerződés alapján történő nyújtásából származó bevételeket;
3. […] szerződés keretében kapott ellentételezés nettó eredményét.
(2) Az 5. cikk 1. pontja értelmében vett bevételek kiszámítása során leirányú szabályozás esetén le kell vonni a nem előállított kiegyenlítő szabályozási energiára számított költségeket
(3) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés 3. pontja szerinti nettó ellentételezési eredmény negatív, ezt az összeget az 5. cikk 1. pontja értelmében vett bevételek kiszámítása során le kell vonni a bevételek összegéből.
[…]”
A 2022. évi költségvetésről szóló végrehajtási törvény
23 A Zakon za prilagane na razporedbi na Zakona za darzhavnia byudzhet na Republika Bulgaria za 2022 g., Zakona za byudzheta na darzhavnoto obshtestveno osiguryavane za 2022 g. i Zakona za byudzheta na Natsionalnata zdravnoosiguritelna kasa za 2022 g. (a Bolgár Köztársaság 2022. évi költségvetéséről szóló törvény, az állami társadalombiztosítás 2022. évi költségvetéséről szóló törvény és a nemzeti egészségbiztosítási pénztár 2022. évi költségvetéséről szóló törvény rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló törvény) (a DV 2022. december 30‑i 104. száma) alapügyre alkalmazandó változata (a továbbiakban: 2022. évi költségvetésről szóló végrehajtási törvény) az átmeneti és záró rendelkezéseinek 8. §‑ában a következőket írja elő:
„(1) Az 1 [megawattnál (MW) nagyobb beépített teljesítményű villamosenergia‑termelő létesítménnyel rendelkező azon villamosenergia‑termelők, amelyek piaci bevételei a [2022/1854 rendelet] 7. cikkének (1) bekezdésében említett forrásokból előállított villamos energia értékesítéséből származnak, […] a [héa] nélküli piaci bevételek és a termelők megfelelő típusára vonatkozó értékek alkalmazásával kiszámított, meghatározott bevételi plafon közötti pozitív különbözetnek megfelelő összegű célhoz kötött hozzájárulást fizetnek a 2022. december 1. és 2023. június 30. közötti szállítási időszakra az [FSES‑be]. A célhoz kötött hozzájárulás összegét ügyletenként kell kiszámítani.
(2) Az 1. pont szerinti, a termelők megfelelő típusára vonatkozó bevételi plafon kiszámításának alapjául szolgáló értékeket a Ministerski savet [minisztertanács, Bulgária] jogi aktusa állapítja meg.
(3) Az 1 MWh‑nál nagyobb beépített teljesítményű villamosenergia‑termelő létesítménnyel rendelkező azon villamosenergia‑termelők, amelyek 2022. október 8‑án hatályos kompenzációs támogatásról szóló szerződéssel rendelkeznek, és amelyek piaci bevételei [a 2022/1854] rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében említett forrásokból előállított villamos energia értékesítéséből származnak, célhoz kötött hozzájárulást fizetnek az [FSES‑be] – a kiegyenlítő szabályozási energiára vonatkozó ügyletek kivételével – a 2022. december 1. és 2023. június 30. közötti időszakban szabadon kialkudott árakon kötött egyes ügyletekből származó, [héa] nélküli piaci bevételek után. Az egyes ügyletek után fizetendő célhoz kötött hozzájárulás összege a következőknek felel meg:
1. a megfelelő ügylet keretében szabadon kialkudott árakból (realizált piaci ár) származó, [héa] nélküli piaci bevételek és a Komisia za energiyno i vodno regulirane‑nek [(energia‑ és vízszabályozási bizottság, Bulgária)] a megfelelő termelő tekintetében alkalmazandó támogatást rögzítő ármegállapító határozatából eredő becsült piaci ár alapján kiszámított, a piaci bevételekre vonatkozó megállapított plafon közötti pozitív különbözet azon termelőknél, amelyek esetében e támogatás [héa] nélküli összege nem 0,00 BGN/MWh, valamint
2. a megfelelő ügylet keretében szabadon kialkudott árakból (realizált piaci ár) származó, [héa] nélküli piaci bevételek és az energia‑ és vízszabályozási bizottság határozatával a kompenzációs támogatásról szóló szerződés alapján megállapított kedvezményes ár alapján kiszámított bevételi plafon közötti pozitív különbözet 90 százaléka azon termelők tekintetében, amelyek esetében a támogatás [héa] nélküli megállapított összege 0,00 BGN/MWh.
[…]
(11) Az 1., 3., 4. és 5. pont szerinti célhoz kötött hozzájárulásokat a termelők, a villamosenergia‑kereskedők és a közüzemi szolgáltatók adózása céljából folyó működési költségként kell elismerni.
[…]
(15) Az 1., 3., 4. és 5. pont szerinti célhoz kötött hozzájárulások állami követeléseknek minősülnek, és a határidőn belül be nem fizetett hozzájárulásokat a Danachno-osiguritelnia protsesualen kodeks‑nek [az adókról és társadalombiztosítási járulékokról szóló eljárási törvénykönyv] megfelelően kell megállapítani és behajtani […].
[…]”
A 2023. évi költségvetésről szóló törvény
24 A Zakon za darzhavnia byudzhet na Republika Bulgaria za 2023 (a Bolgár Köztársaság 2023. évi költségvetéséről szóló törvény) alapügyre alkalmazandó változata (a továbbiakban: 2023. évi költségvetésről szóló törvény) átmeneti és záró rendelkezéseinek 3. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az 1 MW‑nál nagyobb beépített teljesítményű villamosenergia‑termelő létesítménnyel rendelkező azon villamosenergia‑termelők, amelyek piaci bevételei a szélenergiából, napenergiából (naphő és fotovoltaikus napenergia), geotermikus energiából, tározó nélküli vízenergiából, bioüzemanyagokból (szilárd vagy gáznemű, a biometán kivételével), hulladékokból, nukleáris energiából, lignitből, kőolajtermékekből és tőzegből, valamint szénből és vízerőművekkel előállított villamos energia értékesítéséből származnak, a [héa] nélküli piaci bevételek és a termelők megfelelő típusára vonatkozó értékek alkalmazásával kiszámított, meghatározott bevételi plafon közötti pozitív különbözetnek megfelelő összegű célhoz kötött hozzájárulást fizetnek a 2023. július 1. és 2023. december 31. közötti szállítási időszakra az [FSES‑be]. A célhoz kötött hozzájárulás összegét ügyletenként kell kiszámítani.
(2) Az (1) bekezdés szerinti, a termelők megfelelő típusára vonatkozó bevételi plafon kiszámításának alapjául szolgáló értékeket a minisztertanács jogi aktusa állapítja meg.
(3) Az 1 MWh‑nál nagyobb beépített teljesítményű villamosenergia‑termelő létesítménnyel rendelkező azon villamosenergia‑termelők, amelyek 2022. október 8‑án hatályos kompenzációs támogatásról szóló szerződéssel rendelkeznek, és amelyek piaci bevételei a szélenergiából, napenergiából (naphő és fotovoltaikus napenergia), geotermikus energiából, tározó nélküli vízenergiából, bioüzemanyagokból (szilárd vagy gáznemű, a biometán kivételével), hulladékokból, nukleáris energiából, lignitből, kőolajtermékekből és tőzegből, valamint szénből és vízerőművekkel előállított villamos energia értékesítéséből származnak, célhoz kötött hozzájárulást fizetnek az [FSES‑be] – a kiegyenlítő szabályozási energiára vonatkozó ügyletek kivételével – a 2023. július 1. és 2023. december 31. közötti időszakban szabadon kialkudott árakon kötött egyes ügyletekből származó, [héa] nélküli piaci bevételek után. Az egyes ügyletek után fizetendő célhoz kötött hozzájárulás összegét [ugyanazzal a módszerrel kell kiszámítani, mint amelyet a 2022. évi költségvetésről szóló végrehajtási törvény átmeneti és záró rendelkezéseinek 8. §‑a előírt].
[…]”
25 E (3) § (11) és (15) pontja szó szerint átveszi a 2022. évi költségvetésről szóló végrehajtási törvény átmeneti és záró rendelkezései 8. §‑ának 11. és 15. pontjában foglalt rendelkezéseket.
A 2024. évi költségvetésről szóló törvény
26 A Zakon za darzhavnia byudzhet na Republika Bulgaria za 2024 (a Bolgár Köztársaság 2024. évi költségvetési törvénye) alapügyre alkalmazandó változata (a továbbiakban: 2024. évi költségvetésről szóló törvény) átmeneti és záró rendelkezéseinek 3. §‑a a 2024. január 1. és december 31. között szállított villamos energia tekintetében átveszi a 2023. évi költségvetésről szóló törvény átmeneti és záró rendelkezései (3) §‑ának rendelkezéseit.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
27 A VETS Svoge egy bolgár jog szerinti társaság, amely öt vízerőmű tulajdonosa. Villamosenergia‑termelőnek minősül, és szerepel az FSES‑forrásokról szóló rendelet 7. cikkében felsorolt hozzájárulás fizetésére kötelezettek listáján. Az energiáról szóló törvény 36f. cikkének (1) bekezdése értelmében a villamos energia értékesítéséből származó bevétel 5%‑ának megfelelő havi hozzájárulást (a továbbiakban: 5%‑os hozzájárulás) köteles fizetni.
28 A közigazgatási hatóság 2024. április 8‑i határozatával köztartozást megállapító aktus elfogadására irányuló közigazgatási eljárást indított. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a VETS Svogénak ezen időpontban a 2024 januárjára és februárjára vonatkozóan az energiáról szóló törvény 36f. cikkének (1) bekezdése alapján fizetendő hozzájárulás után 86 828,39 BGN (hozzávetőleg 44 395 euró) összegű, esedékes és ki nem egyenlített tartozása állt fenn, amely összeg az FSES‑forrásokról szóló rendelet 8. cikkének megfelelően kiszámított bevételek 5%‑át tette ki.
29 2024. április 14‑i levelében e társaság észrevételeket nyújtott be az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatban. Jelezte, hogy határidőn belül megfizette e tartozásokat, és csatolta a megfelelő fizetési megbízásokat.
30 2024. április 17‑i levelében a közigazgatási hatóság jelezte az említett társaságnak, hogy tévesen számította ki és fizette be az e 36f. cikk alapján 2022 decemberére, valamint 2023 januárjára, februárjára, márciusára, áprilisára, szeptemberére és októberére vonatkozó hozzájárulásait, mivel azon bevételekből, amelyek után az 5%‑os hozzájárulást kiszámította, jogalap nélkül levonta a 2022. évi költségvetésről szóló végrehajtási törvény átmeneti és záró rendelkezései, valamint a 2023. évi költségvetésről szóló törvény átmeneti és záró rendelkezései alapján általa befizetett célhoz kötött hozzájárulásokat.
31 Bár a VETS Svoge teljesített bizonyos kifizetéseket az energiáról szóló törvény 36f. cikke alapján a 2023. év tekintetében esedékes hozzájárulások tőkeösszegének, valamint a 2024 januárja tekintetében esedékes hozzájárulás egy részének kifizetése érdekében, a közigazgatási hatóság úgy ítélte meg, hogy e társaság nem teljesítette maradéktalanul az 5%‑os hozzájárulás és az ahhoz kapcsolódó késedelmi kamatok megfizetésére vonatkozó kötelezettségét. E hatóság ezt követően 2024. április 22‑én köztartozást megállapító határozatot fogadott el, amelyben a VETS Svoge tartozásainak teljes összegét 55 671,89 BGN‑ben (hozzávetőleg 28 465 euró) állapította meg, amelyből a tőkeösszeg 41 971,86 BGN‑t (hozzávetőleg 21 460 euró) tett ki, amely a 2024 januárja és februárja tekintetében a villamos energia értékesítéséből származó bevételek utáni 5%‑os hozzájárulás héa nélküli összegének felelt meg, 13 700,03 BGN (hozzávetőleg 7 005 euró) pedig a 2021. augusztus 1. és 2024. április 22. közötti időszak tekintetében a határidőn belül meg nem fizetett 5%‑os hozzájárulások után esedékes késedelmi kamatnak felelt meg.
32 A VETS Svoge keresetet indított az Administrativen sad Sofia‑grad (szófiai városi közigazgatási bíróság, Bulgária) előtt, amelyben vitatta e jogi aktus jogszerűségét.
33 E bíróság 2024. október 9‑i ítéletével elutasította e keresetet. Többek között megállapította, hogy e társaság 2022 márciusa, valamint 2023 januárja, februárja, márciusa, áprilisa, szeptembere és októbere vonatkozásában mind az öt tulajdonában álló erőmű tekintetében levonásokat hajtott végre a saját maga által kiállított számlákon szereplő villamosenergia‑értékesítési bevételeiből, így az energiáról szóló törvény 36f. cikke szerinti hozzájárulást az e cikk alapján fizetendőnél alacsonyabb összegben fizette meg.
34 Az említett bíróság e tekintetben megállapította, hogy először is az említett cikk alapján fizetendő hozzájárulások és a 2022/1854 rendelet alapján elfogadott 2022. évi költségvetésről szóló végrehajtási törvény átmeneti és záró rendelkezéseinek 8. §‑a alapján, valamint a 2023. évi költségvetésről szóló törvény átmeneti és záró rendelkezéseinek 3. §‑a és 2024. évi költségvetésről szóló törvény átmeneti és záró rendelkezéseinek 3. §‑a alapján fizetendő célhoz kötött hozzájárulások tárgyát eltérő társadalmi viszonyok képezik, és azokat különböző, egymásnak semmilyen módon nem megfelelő jogalkotási aktusok szabályozzák, továbbá azok kiszámítása, megfizetése és megállapítása eltérő eljárások szerint történik, végül pedig azok eltérő jellegű és mértékű költségek ellentételezését szolgálják. Hozzátette, hogy e két közteher elfogadásával a bolgár jogalkotó eltérő célokat kívánt elérni. Arra is rámutatott, hogy az átmeneti rendelkezések egyike sem módosította sem az energiáról szóló törvény 36f. cikkét, sem az e cikkben előírt 5%‑os hozzájárulás kiszámításának módját.
35 Ugyanezen bíróság következésképpen úgy ítélte meg, hogy a közigazgatási hatóság megalapozottan állapította meg, hogy a VETS Svoge tévesen számította ki és fizette meg az említett 36f. cikk szerinti hozzájárulásokat, amikor levonta a célhoz kötött hozzájárulásokat azon bevételekből, amelyek alapján e hozzájárulások kiszámítására sor kerül.
36 A VETS Svoge felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Varhoven administrativen sadhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Bulgária), amely a kérdést előterjesztő bíróság. E felülvizsgálati kérelem alátámasztása érdekében arra hivatkozik, hogy az elsőfokú bíróság megállapításai ellentétesek egyrészt az energiáról szóló törvénnyel, a 2022. évi költségvetésről szóló végrehajtási törvénnyel, a 2023. és 2024. évi költségvetésről szóló törvényekkel, az FSES‑forrásokról szóló rendelettel, valamint, mivel indokolatlan és aránytalan pénzügyi terhet rónak a villamosenergia‑termelőkre, a Konstitutsia na Republika Bulgaria (a Bolgár Köztársaság alkotmánya) által rögzített alapvető elvekkel és szabadságokkal, másrészt pedig az uniós joggal.
37 Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság először is rámutat arra, hogy többek között a 2022/1854 rendeletből kitűnik, hogy a villamosenergia‑termelők azon bevételei, amelyek meghaladják az e rendeletben meghatározott bevételi plafont, nem tekinthetők az érintett termelők bevételeinek, hanem a tagállamok javára szóló bevételeknek minősülnek, amelyeket az áremelkedések negatív hatásainak korlátozása érdekében a végső fogyasztókhoz irányítanak át. Arra is rámutat, hogy az említett rendelet szerint a piaci bevételek további korlátozására irányuló intézkedések tagállamok általi bevezetése vagy fenntartása csak az ugyanezen rendeletben felsorolt feltételek tiszteletben tartása mellett lehetséges. Ebből az következik, hogy egy további intézkedés csak akkor tekinthető arányosnak, ha nem okoz kárt a termelőknek, és nem veszélyezteti a versenyt.
38 Másodszor, e bíróság megjegyzi, hogy az energiáról szóló törvény 36f. cikkében előírt 5%‑os hozzájárulás kiszámítása szempontjából a villamos energia értékesítéséből származó bevételnek minősül a hozzájárulás fizetésére kötelezett személy által előállított villamos energia szabályozott vagy szabadon kialkudott árakon történő értékesítéséből származó minden kiszámlázott bevétel, és kizárólag azokat a terheket lehet levonni, amelyek ellátási hiányhoz kapcsolódó költségnek minősülnek. Következésképpen az e 36f. cikkben említett intézkedés nem felel meg a 2022/1854 rendeletben meghatározott feltételeknek, mivel az aránytalan, nem veszi figyelembe a villamosenergia‑termelők működési, termelési és beruházási költségeit, és korlátozza ez utóbbiak tevékenységét. Ez a rendelet az uniós jog eszközeként elsőbbséget élvez a nemzeti szabályozással szemben, és így kizárja az energiáról szóló törvény 36f. cikke szerinti hozzájárulásnak, amely szintén egy bevételi plafonnak felel meg, a rendelet által bevezetett kötelező bevételi plafonnal való egyidejű fennállását.
39 Egyébiránt, még ha feltételezzük is, hogy ez utóbbi plafon és az említett 36f. cikkben előírt hozzájárulás egyidejűleg fennállhat, meg kell állapítani, hogy a célhoz kötött hozzájárulásként levont összeg az érintett termelő szempontjából nem minősül jövedelemnek. Következésképpen jogellenes lenne, ha az energiáról szóló törvény 36f. §‑ának alkalmazása keretében az e rendelkezés alapján fizetendő 5%‑os hozzájárulást az érintett hozzájárulások összege után is kiszámítanák. Ez ráadásul ugyanazon érték kettős adóztatásához vezetne. Ez szintén aránytalan, és ellentétes a 2022/1854 rendelet célkitűzéseivel, amelyek a tényleges, nem pedig a fiktív piaci bevételek korlátozására irányulnak.
40 E tekintetben az említett bíróság hozzáteszi, hogy a 2022. évi költségvetésről szóló végrehajtási törvény átmeneti és záró rendelkezései 8. §‑a 11. pontjának megfelelően a célhoz kötött hozzájárulásokat a villamosenergia‑termelők folyó működési költségeinek ismerik el. Az, hogy ezeket kizárólag az e 36f. cikk szerinti adóztatásuk céljából tekintik bevételnek, az állam önkényes aktusának minősül, amely összeegyeztethetetlen a szolidaritás és az arányosság uniós jogban rögzített elvével. Ezenkívül, még ha feltételezzük is, hogy az ilyen jogalkotási intézkedés nemzeti szinten megengedett, a lex posterior derogat legi priori elve értelmében figyelembe kell venni az említett 36f. cikk hallgatólagos hatályon kívül helyezését, és így a „bevételek” fogalmát az átmeneti és záró rendelkezések e 8. §‑a értelmében kell értelmezni.
41 Harmadszor, az 5%‑os hozzájárulásnak a célhoz kötött hozzájárulások összege utáni megfizetésére vonatkozó kötelezettség visszatartó hatással van a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia‑termelésre, és a keletkezett veszteségekre tekintettel az a beruházások leállításához és az ilyen típusú villamos energia termelésének kényszerű korlátozásához vezet. Ezenkívül e hozzájárulás összeegyeztethetetlen az (EU) 2021/1119 rendelet által a környezetvédelem és a klímasemlegesség előmozdítása területén megvalósítani kívánt uniós politikával.
42 Negyedszer, az említett hozzájárulás összeegyeztethetetlen a tőke szabad mozgásával, mivel a bolgár villamosenergia‑piacra belépni vagy ott tevékenységet folytatni kívánó termelőket túlzott mértékű adóztatásnak veti alá, ami ezenkívül korlátozza a letelepedés szabadságát, és sérti a Charta 17. cikkét.
43 E körülmények között a Varhoven administrativen sad (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [2022/1854] rendelet 8. cikkét, hogy a Zakon za energetikata (az energiáról szóló törvény) 36f. cikkében előírt, a villamos energia értékesítéséből származó bevételek 5%‑ának megfelelő összegű hozzájáruláshoz hasonló nemzeti intézkedés fenntartható, és ezzel egyidejűleg fennállhat a villamosenergia‑termelők piaci bevételeire vonatkozó kötelező plafon?
2) Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén úgy kell‑e értelmezni a [2022/1854] rendelet 8. cikkét, hogy megengedett, hogy a villamos energia értékesítéséből származó bevételek 5%‑ának megfelelő összegű hozzájárulást számítsanak ki és írjanak elő fizetendőként a kötelező bevételi plafon feletti azon összegek után, amelyeket a villamosenergia‑termelőknek be kell fizetniük az [FSES‑alapba], és amelyek nem képeznek bevételt számukra? Ki lehet‑e indulni abból e rendelkezések értelmezése során, hogy a villamos energia értékesítéséből származó bevetélek 5%‑ának megfelelő összegű hozzájárulás nem jelent hátrányos megkülönböztetést annak ellenére, hogy egyes villamosenergia‑termelők esetében ahhoz vezet, hogy ugyanazon [bevételeket] kétszeres teher sújtja?
3) Figyelemmel
– a 2021/1119 rendelet 2. cikke (1) és (2) bekezdésének, valamint 4. cikkének az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésével összefüggésben történő értelmezésére, amely rendelkezések a tagállamok megújuló energiaforrásokon alapuló energiarendszerre való átállásának alapvető jelentőségét szabályozzák,
– a 2018/2001 irányelv 3. cikke (1), (3) és (4) bekezdésének értelmezésére, amely rendelkezések azt a kötelezően elérendő európai uniós célkitűzést szabályozzák, hogy 2030‑ra a megújuló energiaforrásokból előállított energiának meghatározott részarányt kell elérnie, valamint a tagállamok azon kötelezettségét, hogy biztosítsák e részarány elérését, és
– a 2019/943 rendelet 3. cikke a), b), h) és p) pontjának, valamint 10. cikke (1), (4) és (5) bekezdésének e rendelet (22) és (23) preambulumbekezdésével, valamint a 2019/944 irányelv 5. cikkének (1), (3) és (4) bekezdésével és a 2022/1854 rendelet 8. cikkével összefüggésben történő értelmezésére, amely rendelkezések az energiakereskedelmi piaci árképzéssel kapcsolatos elveket szabályozzák,
lehetővé teszi‑e az uniós jog a bolgár állam számára, hogy a megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító termelőkre olyan hozzájárulást vessen ki, és tőlük olyan hozzájárulást szedjen be, mint amilyen az energiáról szóló törvény 36f. cikke szerinti, a kötelező bevételi plafon feletti azon összegek után fizetendő hozzájárulás, amelyeket a villamosenergia‑termelőknek be kell fizetniük a [FSES‑]alapba, és amelyek nem képeznek bevételt számukra? Az említett rendelkezések értelmezésére tekintettel arányosnak tekinthető‑e az ilyen bánásmód annak ellenére, hogy a villamosenergia‑termelők tényleges működési költségeit nem veszik figyelembe?
4) Úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 63. cikket és a [Charta] 17. cikkét, hogy azokkal ellentétes a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló olyan nemzeti szabályozás és nemzeti gyakorlat, amely szerint a villamosenergia‑termelő által az államnak fizetett összegeket (az energiatermelők bevételeire vonatkozó kötelező plafon feletti összegeket) további (az energiáról szóló törvény 36f. cikkének megfelelően 5%‑os mértékű) közteherrel sújtják?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
44 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2022/1854 rendelet 8. cikkét, hogy azzal ellentétes az a tagállami szabályozás, amelynek értelmében a villamosenergia‑termelők a villamos energia értékesítéséből származó bevételeik 5%‑ának megfelelő havi hozzájárulás megfizetésére kötelesek, amely hozzájárulás az e tagállam energiaágazata pénzügyi stabilitásának és villamosenergia‑rendszere biztonságának biztosítására irányuló állami szerv finanszírozását szolgálja, és amely az e rendeletben a villamosenergia‑termelők bevételeinek felső határára irányulóan előírt intézkedéssel egyidejűleg áll fenn.
45 E tekintetben előzetesen meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információk szerint, amelyek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, az alapügy tárgyát az energiáról szóló törvény 36f. cikkének (1) bekezdésében előírt, a VETS Svoge által a 2021. augusztus 1. és 2024. április 22. közötti időszakban teljesített villamosenergia‑értékesítés után fizetendő havi hozzájárulás képezi.
46 Elsőként tehát emlékeztetni kell arra, hogy a 2022/1854 rendelet 22. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerint e rendelet 6–8. cikkét 2022. december 1‑jétől 2023. június 30‑ig kellett alkalmazni. Ebből az következik, hogy e rendelet 8. cikkét semmiképpen nem lehet úgy értelmezni, hogy azzal a jelen ítélet 44. pontjában bemutatotthoz hasonló nemzeti szabályozás olyan időszak vonatkozásában ellentétes, amelynek során, nevezetesen a 2022. december 1‑jét megelőző és a 2023. június 30‑át követő időszakban, e cikk nem volt alkalmazandó (lásd ebben az értelemben: 2026. január 22‑i Secab ítélet, C‑423/23, EU:C:2026:32, 38. pont).
47 Másodsorban, ami azt az időszakot illeti, amelynek során e 6–8. cikk alkalmazandó volt, emlékeztetni kell arra, hogy a 2022/1854 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a termelők által a 7. cikk (1) bekezdésében említett forrásokból történő villamosenergia‑termelésből realizált piaci bevételek plafonja az előállított villamos energia egy MWh‑jára vetítve 180 euró. Ez utóbbi rendelkezés szerint ezek a források a szélenergiát, a napenergiát, a geotermikus energiát, a tározó nélküli vízenergiát, a szilárd vagy gáznemű biomasszából előállított üzemanyagokat – a biometán kivételével –, a hulladékokat, az atomenergiát, a lignitet, a nyersolajtermékeket és a tőzeget foglalják magukban.
48 Ami e rendelet 8. cikkét illeti, az (1) bekezdésében pontosítja azon különböző egyéb intézkedéseket, amelyeket a tagállamok hozhatnak. Így lényegében olyan intézkedéseket tarthatnak fenn vagy vezethetnek be, amelyek tovább korlátozzák az annak 7. cikke (1) bekezdésében felsorolt forrásokból villamos energiát előállító termelők piaci bevételeit; a piaci bevételekre vonatkozó magasabb plafont állapíthatnak meg e termelők számára, feltéve, hogy beruházási és működési költségeik meghaladják az e rendelet 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott maximumot; olyan nemzeti intézkedéseket tarthatnak fenn vagy vezethetnek be, amelyek korlátozzák az ezen 7. cikk (1) bekezdésében nem szereplő forrásokból villamos energiát termelő termelők piaci bevételeit; egyedi felső határt állapíthatnak meg a feketeszénből előállított villamos energia értékesítéséből származó piaci bevételekre vonatkozóan, a piaci bevételekre vonatkozó plafon hatálya alá vonhatják a 7. cikk (1) bekezdésének d) pontjában nem említett vízerőműveket, illetve olyan intézkedéseket tarthatnak fenn vagy vezethetnek be, amelyekkel tovább korlátozhatják azok piaci bevételeit. Ugyanezen rendelet 8. cikkének (2) bekezdése felsorolja azokat a feltételeket, amelyeknek az e 8. cikk (1) bekezdése szerinti intézkedéseknek meg kell felelniük.
49 Egyébiránt a 2022/1854 rendelet az 1. cikke szerint sürgősségi beavatkozást hoz létre, amelynek célja a magas energiaárak hatásainak enyhítése kivételes, célzott és időben korlátozott intézkedésekkel, és ezen intézkedések célja különösen az egyes termelők által a villamosenergia‑termelésből származó piaci bevételek felső határának bevezetése, és azoknak a végső villamosenergia‑fogyasztók közötti célzott újraelosztása.
50 Így e rendelet (25) preambulumbekezdése rögzíti, hogy azon esetekben, amikor a fogyasztók rendkívül magas, az Unió gazdaságát is károsító áraknak vannak kitéve, ideiglenes alapon korlátozni kell az alacsonyabb határköltségű termelők rendkívüli piaci bevételeit azon piaci bevételekre vonatkozó plafon alkalmazásával, amelyeket a villamos energia Unión belüli értékesítésével érnek el. Ebben az értelemben az említett rendelet (41) preambulumbekezdése szintén kimondja, hogy a tagállamok számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy tovább korlátozzák azon termelők bevételeit, akikre a piaci bevételekre vonatkozó plafont alkalmazni kell, és minderre ugyanezen rendelet (40) preambulumbekezdése szerint azért van szükség, mivel az energiatermelés szerkezete és a villamosenergia‑termelő létesítmények költségszerkezete tagállamonként jelentősen eltér.
51 Márpedig meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti hozzájárulás, amelyet az e tagállam területén villamos energiát értékesítő valamennyi villamosenergia‑termelővel szemben előírnak, és amelynek célja az említett tagállam energiaágazata pénzügyi stabilitásának és villamosenergia‑rendszere biztonságának biztosításával megbízott állami szerv finanszírozása, egyrészt nem minősül a 2022/1854 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében előírt, a bevételek maximalizálására irányuló intézkedésnek. Másrészt nem tartozhat azon intézkedések közé sem, amelyeket a tagállamok e rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján hozhatnak. Az ilyen hozzájárulás tárgya ugyanis nyilvánvalóan idegen az e rendelet által követett céltól, személyi hatálya pedig egyáltalán nem felel meg az e 8. cikkben előírt intézkedések céljának.
52 Ebből az következik, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló hozzájárulást előíró nemzeti szabályozás nem tartozik a 2022/1854 rendelet, és különösen annak 6–8. cikke hatálya alá.
53 Ezenkívül a Bíróság már kimondta, hogy e rendelet egyetlen rendelkezéséből sem következik, hogy azt alkalmazni kellene a nemzeti szabályozás által az említett rendelet hatálybalépését megelőző időszakra bevezetett bevételi plafonra, és hogy az e területre vonatkozó, ratione temporis alkalmazandó uniós szabályozás hiányában nem lehet úgy tekinteni, hogy a tagállamokat megfosztják azon lehetőségtől, hogy e tekintetben gyakorolják hatásköreiket (lásd ebben az értelemben: 2025. december 18‑i Electrabel és társai ítélet, C‑633/23, EU:C:2025:991, 58. pont).
54 Márpedig ez utóbbi megállapításnak a fortiori érvényesnek kell lennie az olyan nemzeti szabályozás esetében is, amely az alapügyben szóban forgóhoz hasonló hozzájárulást ír elő, amely a jellegénél fogva nem tartozik a 2022/1854 rendelet hatálya alá. Közelebbről, e rendelet egyetlen rendelkezéséből sem tűnik ki, hogy e rendelet időbeli hatályának időtartama alatt a tagállamokat megfosztanák azon hatáskörüktől, hogy olyan közfeladatokkal megbízott közjogi jogalanyok finanszírozására irányuló kötelező hozzájárulásokat írjanak elő, mint a jelen esetben az energiaágazat pénzügyi stabilitásának biztosítása és a nemzeti villamosenergia‑hálózat biztonsága.
55 E tekintetben igaz, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamoknak hatáskörüket az uniós jog tiszteletben tartásával, és ennélfogva oly módon kell gyakorolni, hogy az megőrizze különösen az említett rendelet rendelkezéseinek hatékony érvényesülését (2025. december 18‑i Electrabel és társai ítélet, C‑633/23, EU:C:2025:991, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Figyelembe véve ugyanakkor az alapügyben szóban forgóhoz hasonló hozzájárulás jellemzőit, különösen annak tárgyát és hatályát, e hozzájárulás semmilyen módon nem sértheti e hatékony érvényesülést, egyébiránt pedig semmi nem utal arra, hogy más módon sértené az uniós jogot.
56 A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, a 2022/1854 rendelet 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a tagállami szabályozás, amelynek értelmében a villamosenergia‑termelők a villamos energia értékesítéséből származó bevételeik 5%‑ának megfelelő havi hozzájárulás megfizetésére kötelesek, amely hozzájárulás az e tagállam energiaágazata pénzügyi stabilitásának és villamosenergia‑rendszere biztonságának biztosítására irányuló állami szerv finanszírozását szolgálja, és amely az e rendeletben a villamosenergia‑termelők bevételeinek felső határára irányulóan előírt intézkedéssel egyidejűleg áll fenn.
A második kérdésről
57 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2022/1854 rendelet 8. cikkét, különösen az e 8. cikk (2) bekezdésének a) pontjában foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának feltételét, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy a villamosenergia‑termelők által e szabályozás alapján fizetendő havi hozzájárulást, amely olyan közjogi jogalany finanszírozását szolgálja, amelynek célja e tagállam energiaágazata pénzügyi stabilitásának és villamosenergia‑rendszere biztonságának biztosítása, az e termelők által az említett tagállam területén teljesített villamosenergia‑értékesítésből származó teljes bevétel alapján kell kiszámítani és beszedni.
58 E tekintetben elegendő emlékeztetni egyrészt arra, hogy – amint az a jelen ítélet 46. pontjában megállapításra került – e 8. cikket nem lehet úgy értelmezni, hogy azzal az ilyen nemzeti szabályozás olyan időszak vonatkozásában ellentétes, amelynek során az említett 8. cikk nem volt alkalmazandó. Másrészt, amint az a jelen ítélet 52. pontjában megállapításra került, az ilyen nemzeti szabályozás nem tartozik e rendelet hatálya alá. Ebből az következik, hogy nem ellentétes ugyanezen 8. cikkel, ha az előző pontban leírthoz hasonló hozzájárulást az e termelők által az említett tagállam területén teljesített villamosenergia‑értékesítésből származó teljes bevétel alapján számítják ki és szedik be.
59 A második kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 2022/1854 rendelet 8. cikkét, különösen az e 8. cikk (2) bekezdésének a) pontjában foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának feltételét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy a villamosenergia‑termelők által e szabályozás alapján fizetendő havi hozzájárulást, amely olyan közjogi jogalany finanszírozását szolgálja, amelynek célja e tagállam energiaágazata pénzügyi stabilitásának és villamosenergia‑rendszere biztonságának biztosítása, az e termelők által az említett tagállam területén teljesített villamosenergia‑értékesítésből származó teljes bevétel alapulvételével kell kiszámítani és beszedni.
A harmadik kérdésről
60 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében először is a 2021/1119 rendeletnek az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikke (1) és (2) bekezdésének, valamint 4. cikkének, másodszor a 2018/2001 irányelv 3. cikke (1), (3) és (4) bekezdésének, harmadszor pedig a 2019/943 rendelet 3. cikke a), b), h) és p) pontjának, valamint 10. cikke (1), (4) és (5) bekezdésének e rendelet (22) és (23) preambulumbekezdésével, valamint a 2019/944 irányelv 5. cikkének (1), (3) és (4) bekezdésével és a 2022/1854 rendelet 8. cikkével összefüggésben történő értelmezését kéri.
61 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk alapján létrehozott együttműködési eljárás keretében kizárólag az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelős nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje az előzetes döntéshozatalra utaló határozatnak az ítélete meghozatala tekintetében fennálló szükségességét és a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Következésképpen, amennyiben az előterjesztett kérdések valamely uniós jogi rendelkezés értelmezésére vagy érvényességére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni (lásd: 1988. április 21‑i Pardini ítélet, 338/85, EU:C:1988:194, 8. pont; 2023. július 24‑i Lin ítélet, C‑107/23 PPU, EU:C:2023:606, 61. pont; 2026. június 11‑i OTP banka ítélet, C‑81/24, EU:C:2026:470, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
62 Ugyanis a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság így csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatal iránt előterjesztett kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2008. december 16‑i Cartesio ítélet, C‑210/06, EU:C:2008:723, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, 2026. június 11‑i OTP banka ítélet, C‑81/24, EU:C:2026:470, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
63 Ugyanakkor a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkéből, valamint az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy ahhoz, hogy az uniós jognak a nemzeti bíróság számára hasznos értelmezését lehessen adni, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek először is tartalmaznia kell az alapeljárás tárgyának, valamint a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított releváns tényeknek a rövid ismertetését, vagy legalább a kérdések alapját képező tények ismertetését. A kérelemnek, másodsorban, tartalmaznia kell az alapügyben esetlegesen alkalmazandó nemzeti rendelkezések tartalmát, és – adott esetben – a vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlatot. Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróságnak ki kell fejtenie azokat az indokokat, amelyek miatt kérdés merült fel benne egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít (lásd: a Bíróság elnökének 2014. június 12‑i Municipiul Piatra Neamț végzése, C‑13/14, EU:C:2014:2000, 10. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2026. június 4‑i Darashev ítélet, C‑312/24, EU:C:2026:449, 56. pont).
64 A jelen ügyben kétségtelen, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ismertette az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti rendelkezések tartalmát, valamint e jogvita tárgyát. Ezenkívül a harmadik kérdéssel kapcsolatban jelezte, hogy az 5%‑os hozzájárulás visszatartó hatással van a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia‑termelésre, az a beruházási kezdeményezések leállításához és az ilyen típusú villamos energia termelésének kényszerű korlátozásához vezet, és összeegyeztethetetlen az Unió környezetvédelemre és a klímasemlegesség előmozdítására irányuló politikájával.
65 Ugyanakkor ezen általános állításokon kívül, és amint arra a közigazgatási hatóság is hivatkozott, e bíróság egyáltalán nem fejtette ki azokat az indokokat, amelyek miatt az e kérdéssel érintett uniós jogi rendelkezések értelmezését kéri, sem pedig azt a kapcsolatot, amelyet e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jogszabály között felállít.
66 E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e jogvita a bolgár jogalkotó által bevezetett, az e tagállam energiaágazata pénzügyi stabilitásának, valamint villamosenergia‑rendszere biztonságának biztosítására irányuló közjogi jogalany finanszírozására szánt hozzájárulás kiszámításának módjára vonatkozik. Márpedig az említett bíróság egyáltalán nem fejtette ki azt a kapcsolatot, amelyet egyrészt az e hozzájárulásra és annak számítási módjára vonatkozó nemzeti szabályozás, másrészt pedig azon rendelkezések között állít fel, amelyek értelmezését a harmadik kérdése keretében kéri. Bár a kérdést előterjesztő bíróság általános jelleggel hivatkozik a 2021/1119 rendeletre, az előzetes döntéshozatalra utaló határozat a harmadik kérdésében említett egyéb aktusok vagy rendelkezések egyikét sem említi.
67 E körülmények között a Bíróság nem rendelkezik az ahhoz szükséges információkkal, hogy hasznos választ adjon a harmadik kérdésre. Következésképpen e kérdés a jelen ítélet 62. és 63. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján elfogadhatatlan.
A negyedik kérdésről
68 Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 63. cikket és a Charta 17. cikkét, hogy azokkal ellentétes az a tagállami szabályozás, amelynek értelmében az e tagállam területén villamos energiát értékesítő villamosenergia‑termelők havi 5%‑os hozzájárulás megfizetésére kötelesek, amely olyan közjogi jogalany finanszírozását szolgálja, amelynek célja e tagállam energiaágazata pénzügyi stabilitásának és villamosenergia‑rendszere biztonságának biztosítása, és amelyet az ezen értékesítésekből származó teljes bevételük alapján számítanak ki.
69 E tekintetben meg kell állapítani egyrészt, hogy azon általános megállapításon kívül, amely szerint az ilyen hozzájárulás korlátozza a tőke szabad mozgását, a kérdést előterjesztő bíróság egyáltalán nem fejtette ki azokat az indokokat, amelyek miatt az EUMSZ 63. cikk értelmezését kéri, sem pedig azt a kapcsolatot, amelyet e rendelkezés és az alapeljárás között felállít. Ebből következően amennyiben e negyedik kérdés e rendelkezésre vonatkozik, az a jelen ítélet 62. és 63. pontjában kifejtett ítélkezési gyakorlat alapján elfogadhatatlan.
70 Másrészt, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság a Charta 17. cikkének értelmezését kéri, emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok eljárását illetően a Charta alkalmazási körét a Charta 51. cikkének (1) bekezdése határozza meg, amelynek értelmében a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre.
71 Az uniós jogrendben biztosított alapvető jogokat az uniós jog által szabályozott valamennyi tényállásra alkalmazni kell, az ilyen tényállásokon kívül azonban nem (2013. február 26‑i Åkerberg Fransson ítélet, C‑617/10, EU:C:2013:105, 19. pont; 2024. július 29‑i protectus ítélet, C‑185/23, EU:C:2024:657, 41. pont).
72 Ezzel szemben ha valamely jogi tényállás nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, a Bíróság annak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, a Charta esetlegen hivatkozott rendelkezései pedig önmagukban nem alapozhatják meg e hatáskört (lásd: 2013. február 26‑i Åkerberg Fransson‑ítéletet, C‑617/10, EU:C:2013:105, 22. pont, 2026. május 21‑i 24.hu ítélet, C‑843/24, EU:C:2026:426, 28. pont).
73 Az „uniós jog végrehajtásának” a Charta 51. cikke (1) bekezdése szerinti fogalma feltételezi az uniós jogi aktus és az érintett nemzeti intézkedés közötti közelséget, illetve az egyik terület által a másikra gyakorolt közvetett hatásokat meghaladó bizonyos fokú kapcsolat fennállását (2024. július 29‑i protectus ítélet, C‑185/23, EU:C:2024:657, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
74 Ennélfogva annak meghatározása céljából, hogy valamely nemzeti intézkedés az uniós jognak a Charta 51. cikke (1) bekezdése szerinti végrehajtásába tartozik‑e, egyebek között azt kell megvizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás uniós jogi rendelkezés végrehajtására irányul‑e, hogy milyen jellegű ez a szabályozás, és hogy az uniós jog hatálya alá tartozó célokon kívül más célok elérésére is irányul‑e – még akkor is, ha közvetetten érintheti az uniós jogot –, valamint hogy létezik‑e olyan uniós jogi különös szabályozás, amely az adott területre vonatkozik, vagy amely azt érintheti (2024. július 29‑i protectus ítélet, C‑185/23, EU:C:2024:657, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
75 A jelen ügyben egyrészt az első kérdés elemzéséből kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás nem tartozik a 2022/1854 rendelet hatálya alá. Másrészt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki, hogy kapcsolat állna fenn e szabályozás és valamely másik uniós jogi aktus között. Következésképpen nem tekinthető úgy, hogy az említett szabályozás célja az uniós jognak a Charta 51. cikke (1) bekezdése értelmében vett végrehajtása.
76 Következésképpen a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a negyedik kérdés megválaszolására, amennyiben az a Charta 17. cikkének értelmezésére vonatkozik.
A költségekről
77 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:
1) A magas energiaárak kezelését célzó vészhelyzeti beavatkozásról szóló, 2022. október 6‑i (EU) 2022/1854 tanácsi rendelet 8. cikkét
a következőképpen kell értelmezni:
azzal nem ellentétes az a tagállami szabályozás, amelynek értelmében a villamosenergia‑termelők a villamos energia értékesítéséből származó bevételeik 5%‑ának megfelelő havi hozzájárulás megfizetésére kötelesek, amely hozzájárulás az e tagállam energiaágazata pénzügyi stabilitásának és villamosenergia‑rendszere biztonságának biztosítására irányuló állami szerv finanszírozását szolgálja, és amely az e rendeletben a villamosenergia‑termelők bevételeinek felső határára irányulóan előírt intézkedéssel egyidejűleg áll fenn.
2) A 2022/1854 rendelet 8. cikkét, különösen e 8. cikk (2) bekezdésének a) pontjában foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának feltételét
a következőképpen kell értelmezni:
azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy a villamosenergia‑termelők által e szabályozás alapján fizetendő havi hozzájárulást, amely olyan közjogi jogalany finanszírozását szolgálja, amelynek célja e tagállam energiaágazata pénzügyi stabilitásának és villamosenergia‑rendszere biztonságának biztosítása, az e termelők által az említett tagállam területén teljesített villamosenergia‑értékesítésből származó teljes bevétel alapulvételével kell kiszámítani és beszedni.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: bolgár.