A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített tizedik tanács)
2024. október 16. ( *1 )
„Közszolgálat – Tisztviselők – Az Uniót ért kár megtérítése – A követelés beszámítás útján történő beszedése – Elévülési idő – Alkalmazandó jog – Az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 98. cikke (2) bekezdésének második albekezdése – A »rendes körülmények« fogalma – A keresettel megtámadott követelést meghatározó előzetes hivatalos határozat”
A T‑494/23. sz. ügyben,
HG (képviseli: L. Levi ügyvéd)
felperes
az Európai Bizottság (képviselik: T. Bohr és L. Hohenecker, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács),
tagjai: O. Porchia elnök, M. Jaeger, L. Madise (előadó), P. Nihoul és S. Verschuur bírák,
hivatalvezető: V. Di Bucci,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel arra, hogy a felek az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérték tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék az eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
|
1 |
Az EUMSZ 270. cikken alapuló keresetében a felperes HG egyrészt az Európai Bizottság 2022. október 10‑i (BUDG. C.4.001/AM/444), 2022. október 13‑i (BUDG. C.4.001/PRS/444), 2022. november 11‑i (BUDG. C.4.001/AM/444_3), 2022. december 12‑i (BUDG. C. 4.001/AM/444_4), 2023. január 9‑i (BUDG. C.4.001/AM/444_5), 2023. január 19‑i (BUDG. C.4.001/PRS/444_6), 2023. február 9‑i (BUDG. C.4.001/LM/444), 2023. március 10‑i (BUDG. C.4.001/LM/444) és2023. április 11‑i (BUDG. C.4.001/PRS/444) határozatának megsemmisítését kéri, másrészt pedig a Bizottság kötelezését a behajtott 24092,59 euró késedelmi kamatokkal növelt összegének visszafizetésére. |
Tényállás
|
2 |
2015. február 10‑i határozatával (a továbbiakban: 2015. február 10‑i határozat) a Bizottság fegyelmi szankciót szabott ki a felperessel, az egyik saját tisztviselőjével szemben, és az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 22. cikkének első bekezdése alapján 108596,35 euró összegű kártérítés megtérítésére kötelezte. A felperes által vitatott e határozat 2015. március 1‑jén lépett hatályba. |
|
3 |
A 2021. december 15‑iHG kontra Bizottság ítéletben (T‑693/16 P‑RENV‑RX, EU:T:2021:895) a Törvényszék többek között az ítélet kihirdetésének napján 80000 euróra csökkentette a felperestől követelt kártérítés összegét azzal az indokkal, hogy a Bizottság közrehatott a kár keletkezésében. A felperes által ezen ítélettel szemben benyújtott fellebbezést a Bíróság hatáskörének nyilvánvaló hiánya miatt elutasította (2022. június 30‑iHG kontra Bizottság végzés, C‑150/22 P, nem tették közzé, EU:C:2022:523). |
|
4 |
A 2015. február 10‑i határozat elfogadása és a 2021. december 15‑iHG kontra Bizottság ítélet (T‑693/16 P‑RENV‑RX, EU:T:2021:895) kihirdetése között semmilyen terhelési értesítést nem küldtek a felperesnek. A Bizottság illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselője 2022. március 3‑án80000 euró összegről terhelési értesítést küldött a felperesnek, amelyben 2022. április 19‑ét jelölte meg fizetési határidőként. A felperes 2022. március 18‑i, ezen értesítésnek az ötéves elévülési idő letelte miatti visszavonása iránti kérelmét az engedélyezésre jogosult tisztviselő 2022. április 1‑jei elektronikus levelében elutasította. 2022. május 30‑án a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a 80000 euró visszatéríttetését elrendelő határozattal szemben. 2022. május 31‑én a felperes emlékeztető levelet kapott a számvitelért felelős tisztviselőtől. Ezt követően levélváltásra került sor a számvitelért felelős tisztviselővel, mielőtt a kinevezésre jogosult hatóság 2022. szeptember 27‑i határozatával a 2022. május 30‑i panaszt mint elfogadhatatlant elutasította volna. |
|
5 |
2022. október 10‑től a számvitelért felelős tisztviselő egymást követő határozatokat közölt a felperessel, amelyek arra irányultak, hogy a Bizottsággal szemben fennálló tartozását beszámítsák az illetményével, illetve a Bizottsággal szembeni más követeléseibe. A havi illetményével szembeni beszámítás 3350 euró, a kiküldetési költségekbe való beszámítás pedig teljes mértékű volt. A felperes panasszal élt e határozatokkal szemben, amelyeket 2023. május 5‑én határozatban elutasítottak. E határozatban a kinevezésre jogosult hatóság rámutat többek között arra, hogy a felperes által az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18‑i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 193., 1. o.; helyesbítés: HL 2019. L 60, 36. o.; a továbbiakban: 2018. évi költségvetési rendelet) alapján hivatkozott ötéves elévülési idő nem alkalmazandó az ő helyzetére, mivel azt az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom tanácsi rendelet (HL 2012. L 298., 1. o.; a továbbiakban: 2012. évi költségvetési rendelet) szabályozza. Az említett hatóság hozzáteszi, hogy alkalmazandó jogszabályi előírás hiányában, a körülményekre tekintettel nem sértették meg azt az elvet, amely megköveteli, hogy az adminisztráció észszerű határidőn belül járjon el. |
|
6 |
2023. augusztus 10‑én a felperes megindította a jelen keresetet, és többek között – a fenti 1. pontban jelzetteknek megfelelően – a megtámadott határozatok megsemmisítését kérte. A későbbi hasonló határozatok nem képezik a jelen kereset tárgyát. |
A felek kérelmei
|
7 |
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
|
|
8 |
A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
|
A megsemmisítés iránti kérelemről
|
9 |
A felperes a megtámadott határozatok, és amennyiben szükséges, a panaszait elutasító 2023. május 5‑i határozat megsemmisítését kéri. Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a formálisan a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszt elutasító határozat ellen irányuló, megsemmisítés iránti kérelem magában foglalja azon aktus Törvényszék előtti megtámadását, amellyel szemben a panaszt benyújtották, amennyiben e kérelem önmagában nem rendelkezik önálló tartalommal (lásd: 2018. január 16‑iSE kontra Tanács ítélet, T‑231/17, nem tették közzé, EU:T:2018:3, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); lásd még ebben az értelemben: 1989. január 17‑iVainker kontra Parlament ítélet, 293/87, EU:C:1989:8, 8. pont). |
|
10 |
A jelen ügyben a panaszokat elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelemnek nincs önálló tartalma abban az értelemben, hogy e határozat helybenhagyja a megtámadott határozatokat, a felperes helyzetét nem új jogi vagy ténybeli elemek alapján vizsgálták felül, és e határozat nem módosítja és nem egészíti ki a megtámadott határozatokat. Következésképpen a felperes által előterjesztett megsemmisítés iránti kérelmet úgy kell értelmezni, hogy az a megtámadott határozatok ellen irányul (lásd ebben az értelemben: 2017. április 24‑iHF kontra Parlament ítélet, T‑584/16, EU:T:2017:282, 71. és 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
11 |
A felperes három jogalapot hoz fel a megsemmisítés iránti kérelmének alátámasztására. A felperes a 2018. évi költségvetési rendelet 98., 100., 101. és 102. cikkének, az észszerű határidő tiszteletben tartása elvének, valamint a megfelelő ügyintézés elvének és a gondoskodási kötelezettségnek a megsértésére hivatkozik. |
A 2018. évi költségvetési rendelet 98., 100., 101. és 102. cikkének megsértésére vonatkozó jogalapról
|
12 |
A felperes lényegében azt állítja, hogy a követelés a 2018. évi költségvetési rendelet 98. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében elévült, mivel a 2022. március 3‑i terhelési értesítést nem állították ki az e rendelkezésben előírt ötéves határidőn belül attól az időponttól kezdve, hogy a Bizottság érvényesíthette volna a követelését. Ebből az következik, hogy az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőnek az e rendelet 101. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírtaknak megfelelően le kellett volna mondania a megállapított követelés behajtásáról, mivel „a terhelési értesítés elküldésének késedelmes megküldése […] következtében nem szedhető be a követelés, ahogyan azt a 98. cikk (2) bekezdése előírja”. |
|
13 |
A felperes úgy véli, hogy a 2018. évi költségvetési rendelet alkalmazhatósága kitűnik a megtámadott határozatokból, amelyek e rendeletet említik jogi alapként. Az a tény, hogy a neki címzett, a jelen jogvita tárgyát képezőknél későbbi beszámítási határozatok szintén azt említik jogi alapként, megerősíti a Bizottság azon szándékát, hogy a szóban forgó határozatokat ennek alapján hozza meg. A Bizottságnak nem volt lehetősége arra, hogy a panaszeljárás szakaszában módosítsa a jogi alapot, ahogyan azt a panaszait elutasító 2023. május 5‑i határozatban tette, amelyben az eredetileg alkalmazott jogi alapot felváltotta a 2012. évi költségvetési rendelettel, amely nem ír elő határidőt a terhelési értesítés elfogadására. A jogbiztonság elvéből következik, hogy valamely határozat indokolásának a panasz szakaszában történő megváltoztatásának lehetősége nem értelmezhető úgy, mint amely lehetővé teszi a határozat jogi alapjának megváltoztatását. |
|
14 |
A felperes hozzáteszi, hogy a Bizottság követelése a 2015. február 10‑i határozat elfogadásától kezdve határozott összegű, esedékes és biztos volt. A követelés biztos jellegét nem vonta kétségbe a többek között peres eljárásban való vitatása, és ez nem függesztette fel a terhelési értesítés kiállítására nyitva álló határidőt sem. A követelés határozott összegű jellegét nem befolyásolta az a tény, hogy a 2015. február 10‑i határozatban megállapított tartozás összegét a 2021. december 15‑iHG kontra Bizottság ítéletben (T‑693/16 P‑RENV‑RX, EU:T:2021:895) csökkentették. Ez utóbbi ítélet nem új követelést eredményezett, hanem egy fennálló követelés csökkentését. Végül a terhelési értesítés kiállításának határidejét a felperes általi vitatás nem függesztette fel. |
|
15 |
A Bizottság vitatja a 2018. évi költségvetési rendelet alkalmazhatóságát a 2012. évi költségvetési rendelet javára, amely nem ír elő határidőt a terhelési értesítés közlésére. |
|
16 |
A Bizottság e tekintetben azzal érvel, hogy az alkalmazandó rendeletet azon időpont alapján kell meghatározni, amelytől kezdve a követelése biztossá, határozott összegűvé és esedékessé vált, vagyis a 2015. február 10‑i határozat elfogadásának időpontja alapján. Márpedig a 2018. évi költségvetési rendelet 282. cikkének (2) bekezdése értelmében e rendeletet csak 2018. augusztus 2‑től kellett alkalmazni. Semmilyen átmeneti rendelkezés nem írja elő az e rendelet 98. cikkének (2) bekezdésében említett ötéves határidő visszamenőleges alkalmazását a rendelet hatálybalépése előtt már esedékes követelésekre. Így e határidő csak azokra a követelésekre alkalmazandó, amelyek a 2018. évi költségvetési rendelet hatálybalépését követően váltak biztossá, határozott összegűvé és esedékessé, ami a szóban forgó követelés esetében nem áll fenn. |
|
17 |
Az ezzel ellentétes értelmezés a terhelési értesítés megküldésére vonatkozó határidő visszaható hatályú bevezetéséhez vezetne azon követelésekre vonatkozóan, amelyek már a 2018. évi költségvetési rendelet hatálybalépése előtt esedékessé váltak, ami ellentétes lenne a jogbiztonsággal, valamint a hatékony és eredményes gazdálkodás és az Unió pénzügyi érdekei védelmének elvével. |
|
18 |
A jelen ügyben a 2018. évi költségvetési rendelet alkalmazhatósága nem következhet pusztán abból a tényből, hogy a megtámadott határozatok e rendeletet jelölik meg jogi alapként, mivel ez a jogi alap téves, és azt a panaszokat elutasító 2023. május 5‑i határozatban érvényesen helyesbítették a 2012. évi költségvetési rendeletre. A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében előírt, pert megelőző panaszeljárásból ugyanis kitűnik, hogy az adminisztrációnak a vitatott határozat uniós bíróságok elé terjesztése előtt lehetősége van módosítani azokat az indokokat, amelyek alapján e határozatot elfogadta. Ezenkívül a Bizottság hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozatokat követően hozott beszámítási határozatok nem képezik a jogvita részét. Következésképpen az e határozatokban hivatkozott indokok és rendelkezések nem vehetők figyelembe. |
|
19 |
Végül a Bizottság szerint a 2012. évi költségvetési rendelet 81. cikkének (1) bekezdésében előírt ötéves elévülési idő nem járt le a megtámadott határozatok elfogadásakor, mivel az csak a terhelési értesítésben a felperessel közölt fizetési határidő lejártát követően, azaz 2022. április 19‑én kezdődött. |
|
20 |
A 2018. évi költségvetési rendelet 98. cikke (2) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy „[b]ármely nem vitatott, határozott összegű és esedékes követelésről beszedési megbízást kell kiállítani, amelynek révén az illetékes, engedélyezésre jogosult tisztviselő utasítja a számvitelért felelős tisztviselőt az összeg beszedésére”, és hogy „[e]zt az adósnak megküldött terhelési értesítés követ, [a jelen ügyben nem releváns eset kivételével]”. A 2018. évi költségvetési rendelet 98. cikke (2) bekezdésének második albekezdése hozzáteszi, hogy „[a]z engedélyezésre jogosult tisztviselő közvetlenül a követelés megállapítását követően, de legkésőbb attól az időponttól számított öt éven belül elküldi a terhelési értesítést, amikor az uniós intézménynek rendes körülmények között módja volt az adósság követelésére”. Ugyanezen rendelkezés pontosítja, hogy „[a]z említett határidő nem alkalmazandó, amennyiben az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő megállapítja, hogy az uniós intézmény erőfeszítései ellenére a késedelmes cselekvést az adós magatartása okozta”. |
|
21 |
Meg kell jegyezni, hogy a 2018. évi költségvetési rendelet 282. cikke (2) bekezdésének megfelelően ugyanezen rendeletnek a felperes által hivatkozott, ötéves elévülési időt előíró 98. cikke (2) bekezdése második albekezdésének rendelkezéseit ugyanazon naptól kell alkalmazni, mint e rendelet hatálybalépésének napja, azaz 2018. augusztus 2‑től. Az ugyanezen rendelet 279. cikkében előírt átmeneti rendelkezések, valamint a 282. cikk (3) bekezdésében egyes rendelkezések tekintetében előírt visszaható hatályú vagy késleltetett alkalmazási időpontok ugyanis nem vonatkoznak rájuk. A 2018. évi költségvetési rendelet 281. cikke továbbá úgy rendelkezik, hogy a jelen ügyben nem releváns kivételtől eltekintve a 2012. évi költségvetési rendelet 2018. augusztus 2‑án hatályát veszti. |
|
22 |
Továbbá, ami a jogszabályok folytatólagos alkalmazására vonatkozó elveket illeti, emlékeztetni kell arra, hogy valamely új jogszabályt azonnal alkalmazni kell a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira (lásd ebben az értelemben: 1970. április 14‑iBrock ítélet, 68/69, EU:C:1970:24, 7. pont). A valamely korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásait úgy kell értelmezni, hogy azok e helyzetnek az új szabály alkalmazása időpontjában fennálló hatásaira vonatkoznak (lásd ebben az értelemben: 2002. július 11‑iD’Hoop ítélet, C‑224/98, EU:C:2002:432, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Valamely új jogszabálynak a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jelenlegi hatásaira történő alkalmazása nem minősül az új jogszabály visszaható hatályú alkalmazásának (lásd ebben az értelemben: 1986. július 10‑iLicata kontra CES ítélet, 270/84, EU:C:1986:304, 31. pont). |
|
23 |
Így az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely új jogszabályt az azt bevezető jogi aktusban rögzített alkalmazhatósági időponttól kell alkalmazni, és bár az főszabály szerint nem vonatkozik a korábbi törvény hatálya alatt keletkezett és véglegesen kialakult jogi helyzetekre, azt alkalmazni kell az ilyen helyzetek jövőbeli hatásaira, valamint az új jogi helyzetekre. Pontosabban az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az eljárási szabályokat általában azok hatálybalépésétől kezdve kell alkalmazni, az anyagi jogi szabályokat viszont rendszerint úgy kell értelmezni, hogy azok a hatálybalépésüket megelőzően kialakult jogi helyzetekre csak annyiban vonatkoznak, amennyiben szövegükből, céljukból és rendszertani elhelyezkedésükből az ilyen értelmezés világosan következik (lásd ebben az értelemben: 2015. március 26‑iBizottság kontra Moravia Gas Storage ítélet, C‑596/13 P, EU:C:2015:203, 32. és 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
24 |
A Bíróság azt is kimondta, hogy noha a vámtartozásra vonatkozó elévülési szabály anyagi jogi szabály, mivel magát a vámtartozást szabályozza (lásd ebben az értelemben: 2006. február 23‑iMolenbergnatie ítélet, C‑201/04, EU:C:2006:136, 39–41. pont; 2021. június 3‑iJumbocarry Trading ítélet, C‑39/20, EU:C:2021:435, 35. pont), azt alkalmazni lehetett az olyan helyzet jövőbeli hatásaira, amelyben a szóban forgó tartozás nem alakult ki véglegesen, azon körülmény ellenére, hogy az valamely korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett (lásd ebben az értelemben: 2021. június 3‑iJumbocarry Trading ítélet, C‑39/20, EU:C:2021:435, 38. pont). |
|
25 |
A jelen ügyben az Uniónak a felperessel szemben fennálló követelése 2018. augusztus 2‑án nem alakult ki véglegesen, mivel a felperes vitatta ezt a követelést, és az ezzel kapcsolatos kereset még folyamatban volt, következésképpen az sem ismerhető el, hogy az ezen időpontot megelőző napon, azaz körülbelül három és fél évvel a 2015. február 10‑i határozat után a Bizottság e jog késedelmes érvényesítése miatt véglegesen elveszítette az e követelés behajtására vonatkozó jogát. Egyrészt ugyanis a 2012. évi költségvetési rendelet nem állapított meg különös határidőt a terhelési értesítés megküldésére, másrészt pedig az észszerű határidőt, amelyet az uniós intézménynek az ilyen típusú helyzetekben mindazonáltal tiszteletben kell tartania a hatáskörei gyakorlásához (lásd ebben az értelemben: 2016. június 14‑iMarchiani kontra Parlament ítélet, C‑566/14 P, EU:C:2016:437, 96. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) a körülményekre tekintettel nem lépték túl. Következésképpen a 2018. évi költségvetési rendelet 98. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alkalmazandó a szóban forgó követelésre. |
|
26 |
A fenti következtetésre tekintettel nem szükséges határozni a felperes azon érveiről, amelyek szerint a Bizottság a panaszokat elutasító 2023. május 5‑i határozatában nem módosíthatta volna a megtámadott határozatok jogi alapját. |
|
27 |
Mindazonáltal a felperes állításával ellentétben a 2018. évi költségvetési rendelet 98. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírt elévülés nem illeti meg őt. |
|
28 |
E rendelkezés ugyanis azt írja elő, hogy az ötéves elévülési idő „attól az időponttól számít […], amikor az uniós intézménynek rendes körülmények között módja volt az adósság követelésére”. |
|
29 |
Márpedig a Bizottság helyesen állapíthatta meg, hogy a jelen ügy körülményei, amelyet a későbbiekben megszüntethető vagy csökkenthető vitatott követelés jellemez, ahogyan az bebizonyosodott, mivel a Törvényszék a 2021. december 15‑iHG kontra Bizottság ítéletben (T‑693/16 P‑RENV‑RX, EU:T:2021:895) 108596,35 euróról 80000 euróra csökkentette azt, a 2018. évi költségvetési rendelet 98. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében csak akkor voltak rendes körülmények, amikor az említett ítélet jogerőre emelkedett. |
|
30 |
E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a jelen ügyhöz hasonló eljárási helyzetben, amelyben a követelést először egy külön eljárás végén, a megállapítását megelőző hivatalos határozattal kellett meghatározni, a 2018. évi költségvetési rendelet 98. cikke (2) bekezdése második albekezdésének ilyen értelmezése a megfelelő ügyintézés érdekét szolgálja, mivel mind a hitelező intézmények, mind pedig azok adósainak vagy esetleges érintett harmadik személyeknek az érdekei szempontjából kedvező, mivel nem kötelezi minden körülmények között az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselőt arra, hogy az adósok által elviekben vagy összegét illetően vitatott tartozások behajtását azelőtt rendelje el, hogy e tartozások végleges kimenetele ismert lenne, és anélkül, hogy az említett érdekeket figyelembe venné. Közelebbről, ha a tisztviselővel szemben fennáll a követelés, és a tisztviselő azt mind elviekben, mind pedig az összegét illetően vitatja az azt meghatározó előzetes határozat megsemmisítését vagy megváltoztatását kérve, az engedélyezésre jogosult tisztviselő a követelés megállapítása, behajtásának elrendelése és a terhelési értesítés elküldése megfelelő időpontjának meghatározása érdekében figyelembe veheti többek között – az adminisztrációnak az alkalmazottaival szemben fennálló gondoskodási kötelezettségére tekintettel, amely arra kötelezi, hogy ne csak a szolgálati érdeket, hanem az érintett tisztviselő érdekeit is figyelembe vegye (lásd ebben az értelemben: 1980. május 28‑iKuhner kontra Bizottság ítélet, 33/79 és 75/79, EU:C:1980:139, 22. pont) – a szóban forgó összegnek a tisztviselő jövedelméhez viszonyított nagyságát, valamint annak lehetőségére vonatkozó értékelését, hogy ezt az összeget – különösen ha az a tisztviselő felelősségének megállapításából ered – a bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva módosítsa. |
|
31 |
Ez az értelmezés követi a Bíróság értelmezését, amely úgy ítélte meg, hogy még ha valamely intézménynek általában módjában is áll követelését érvényesíteni attól az időponttól kezdve, amikor az biztos, határozott összegű és esedékes lett, azaz a jelen ügyben 2015. március 1‑jétől, a 2015. február 10‑i határozat hatálybalépésének időpontjától, az ügy sajátos körülményeit kell figyelembe venni annak értékeléséhez, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselő késlekedett‑e a terhelési értesítés adóssal való közlésével (lásd ebben az értelemben: 2016. június 14‑iMarchiani kontra Parlament ítélet, C‑566/14 P, EU:C:2016:437, 103. és 104. pont). E tekintetben a Bíróság pontosította, hogy figyelembe kell venni többek között a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjét, az ügy bonyolultságát és az uniós intézmény által követett különböző eljárási szakaszokat (2016. június 14‑iMarchiani kontra Parlament ítélet, C‑566/14 P, EU:C:2016:437, 99. pont). |
|
32 |
Az említett értelmezés megfelel az uniós jogalkotó szándékának is, aki be kívánta vezetni a 2018. évi költségvetési rendelet 98. cikke (2) bekezdése második albekezdésének rendelkezéseit, többek között a fenti 31. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat figyelembevétele érdekében, ahogyan az az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, valamint a 2012/2002/EK, az 1296/2013/EU, az 1299/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1305/2013/EU, az 1306/2013/EU, az 1307/2013/EU, az 1308/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU, a 283/2014/EU és a 652/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, továbbá az 541/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat [COM/2016/0605 final – 2016/0282 (COD)] indokolásának 8. pontjából kitűnik. |
|
33 |
Ami a 2018. évi költségvetési rendelet 100. és 102. cikkének állítólagos megsértését illeti, a felperes nem ad elő semmilyen érvet annak alátámasztására. Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 21. cikkének első bekezdése és az uniós bíróságok eljárási szabályzatai értelmében, az állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban értelmezve, a keresetlevélnek kellően egyértelműen és pontosan kell tartalmaznia a felhozott jogalapokat és érveket ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését és a bíróság számára a határozathozatalt, adott esetben anélkül, hogy további információkat kellene kérnie. Ennek hiányában a homályos vagy bizonytalan kifogás elfogadhatatlan (lásd ebben az értelemben: 2019. december 12‑iTàpias kontra Tanács ítélet, T‑527/16, EU:T:2019:856, 64. és 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A 2018. évi költségvetési rendelet 100. és 102. cikkének megsértésére alapított kifogások tehát elfogadhatatlanok. |
|
34 |
A fentiekből következik, hogy a 2018. évi költségvetési rendelet 98., 100., 101. és 102. cikkének megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani. |
Az észszerű határidő megsértésére alapított jogalapról
|
35 |
A felperes azt állítja, hogy abban az esetben, ha alkalmazandó lenne a 2012. évi költségvetési rendelet, amely nem határozza meg a terhelési értesítés közlésének határidejét, a Bizottság megsértette az észszerű határidő tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét és a jogbiztonság elvét, amely megakadályozza abban, hogy határozatlan ideig késleltesse jogkörei gyakorlását. |
|
36 |
Meg kell állapítani, hogy a felperes az észszerű határidő megsértésére alapított jogalapot csak másodlagosan terjesztette elő arra az esetre, ha a 2012. évi költségvetési rendelet alkalmazandó lenne. Márpedig, ahogyan az a fenti 25. pontban megállapítást nyert, a 2012. évi költségvetési rendelet nem alkalmazandó a megtámadott határozatokra. |
|
37 |
Az észszerű határidő megsértésére alapított jogalapot tehát mindenképpen el kell utasítani. |
A megfelelő ügyintézés elvének és a gondoskodási kötelezettségnek a megsértésére alapított jogalapokról
|
38 |
A felperes azt állítja, hogy a megfelelő ügyintézés elve, valamint a gondoskodási kötelezettség megsértésének minősül az, hogy a megtámadott határozatok elfogadása előtt a Bizottság szervezeti egységei előzetesen nem közölték vele a követelés behajtásának módjait. Többek között nem tájékoztatták megfelelően a követelések beszámításához vezető indokokról, a visszatérítések ütemezéséről vagy adósságátütemezési terv készítésének lehetőségéről. A felperest az is meglepte, hogy a Bizottság végül két év alatt be akarta hajtani a követelését, miután hat évet várt annak érvényesítésével. |
|
39 |
A Bizottság azt állítja, hogy mind az alkalmazandó rendelkezéseket, mind a felperes érdekeit figyelembe vette, amikor az érdekelt díjazására tekintettel a beszámítás útján hozzávetőleg két év alatt történő behajtás módját választotta. Ráadásul a felperes nem hivatkozott arra, hogy különös érdeke fűződött volna az adóssága átütemezéséhez. Amennyiben ez lett volna a helyzet, a Bizottság kész lett volna módosítani az ütemezési tervet. |
|
40 |
Meg kell jegyezni, hogy az engedélyezésre jogosult tisztviselő 2022. április 1‑jei elektronikus levelében, amelyben elutasította a felperes által benyújtott, a március 3‑i terhelési értesítés visszavonása iránti kérelmet (lásd a fenti 4. pontot), felhívta a felperest arra, hogy vegye fel a kapcsolatot a Bizottság szervezeti egységeivel adóssága visszafizetésének módja tárgyában. Márpedig az iratokból nem tűnik ki, hogy a felperes ilyen lépést tett volna, sem pedig az, hogy önként elkezdte volna e tartozás kiegyenlítését, akár az említett terhelési értesítésben említett 2022. április 19‑i fizetési határidő előtt, akár azt követően. E körülmények között a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője a megtámadott határozatok elfogadásával nem sértette meg sem a megfelelő ügyintézés elvét, sem pedig az intézményeknek a tisztviselőikkel szemben fennálló gondoskodási kötelezettségét azáltal, hogy a 2018. évi költségvetési rendelet 102. cikkének (1) bekezdésében előírt módon a felperes illetményébe vagy költségtérítésébe történő beszámítást végzett, ahogyan arra a 2018. évi költségvetési rendelet 102. cikkének (1) bekezdése kötelezi, és hivatalból egy körülbelül kétéves ütemezési tervet alkalmazott, amely a felperes illetményére tekintettel megfelelő jövedelmet biztosít számára. |
|
41 |
A megfelelő ügyintézés elvének és a gondoskodási kötelezettségnek a megsértésére alapított jogalapokat tehát el kell utasítani. Következésképpen a megsemmisítés iránti kérelmet el kell utasítani. |
A visszatérítés iránti kérelemről
|
42 |
A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozatok következtében vagyoni kár érte, amely megfelel a tőle történt levonások teljes összegének, azaz 24092,59 eurónak. A felperes ezen összeg megfizetését kéri, az egyes megtámadott határozatok meghozatalától számított és a kereseti kérelmeiben megjelölt módon számított késedelmi kamatokkal együtt. |
|
43 |
A Bizottság vitatja a megtámadott határozatok jogellenességét, így bárminemű kár fennállását. |
|
44 |
Mivel a Törvényszék elutasította a megtámadott határozatok megsemmisítésére irányuló jogalapokat, a Bizottságnak a behajtott összegek visszatérítésére való kötelezése iránti kérelemnek semmi esetre sem lehet helyt adni, és nem szükséges megvizsgálni az ilyen kérelem elfogadhatóságát sem. Ennélfogva a visszatérítés iránti kérelmet, következésképpen pedig a keresetet teljes egészében el kell utasítani. |
A költségekről
|
45 |
A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. |
|
A fenti indokok alapján A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
|
Porchia Jaeger Madise Nihoul Verschuur Kihirdetve Luxembourgban, a 2024. október 16-i nyilvános ülésen. Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.