<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.55-20141201.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C‑365/16</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62016CJ0365</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:378">EU:C:2017:378</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>8</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>8</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><DATE ISO="20170517">2017. 05. 17</DATE> I ÍTÉLET – 365/16. SZ. ÜGY</P><P>AFEP ÉS TÁRSAI</P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (első tanács)</P><P><DATE ISO="20170517">2017. május 17.</DATE><NOTE NUMBERING="STAR" TYPE="FOOTNOTE" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: francia.</P></NOTE></P></TI></TITLE><INDEX><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>A különböző tagállamok anya‑ és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszere</KEYWORD><KEYWORD>2011/96/EU irányelv</KEYWORD><KEYWORD>A kettős adóztatás elkerülése</KEYWORD><KEYWORD>A társasági adóhoz járuló 3%‑os kiegészítő hozzájárulás</KEYWORD></INDEX><JUDGMENT.INIT><P>A C‑365/16. sz. ügyben,</P><P>az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) a Bírósághoz <DATE ISO="20160704">2016. július 4‑én</DATE> érkezett, <DATE ISO="20160627">2016. június 27‑i</DATE> határozatával terjesztett elő</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P>az <HT TYPE="BOLD">Association française des entreprises privées (AFEP)</HT>,</P><P>az <HT TYPE="BOLD">Axa SA</HT>,</P><P>a <HT TYPE="BOLD">Compagnie générale des établissements Michelin</HT> <HT TYPE="BOLD">SCA</HT>,</P><P>a <HT TYPE="BOLD">Danone SA</HT>,</P><P>az <HT TYPE="BOLD">ENGIE SA</HT>, korábban GDF Suez,</P><P>az <HT TYPE="BOLD">Eutelsat Communications SA</HT>,</P><P>az <HT TYPE="BOLD">LVMH Moët Hennessy‑Louis Vuitton SE</HT>,</P><P>az <HT TYPE="BOLD">Orange SA</HT>,</P><P>a <HT TYPE="BOLD">Sanofi SA</HT>,</P><P>a <HT TYPE="BOLD">Suez Environnement Company SA</HT>,</P><P>a <HT TYPE="BOLD">Technip SA</HT>,</P><P>a <HT TYPE="BOLD">Total SA</HT>,</P><P>a <HT TYPE="BOLD">Vivendi SA</HT>,</P><P>az <HT TYPE="BOLD">Eurazeo SA</HT>,</P><P>a <HT TYPE="BOLD">Safran SA</HT>,</P><P>a <HT TYPE="BOLD">Scor SE</HT>,</P><?PAGE NO="2"?><P>az <HT TYPE="BOLD">Unibail‑Rodamco SE</HT>,</P><P>a <HT TYPE="BOLD">Zodiac Aerospace SA</HT></P></PLAINTIFS><AGAINST>és</AGAINST><DEFENDANTS><P>a <HT TYPE="BOLD">Ministre des Finances et des Comptes publics</HT></P></DEFENDANTS></PARTIES><P>között folyamatban lévő eljárásban,</P><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (első tanács),</P><P>tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, E. Regan, J.‑C. Bonichot, A. Arabadjiev és C. G. Fernlund (előadó) bírák,</P><P>főtanácsnok: E. Tanchev,</P><P>hivatalvezető: A. Calot Escobar,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra,</VISA></GR.VISA><GR.CONSID><CONSID><P>figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:</P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>az Association française des entreprises privées (AFEP), az Axa SA, a Compagnie générale des établissements Michelin SCA, a Danone SA, az ENGIE SA, az Eutelsat Communications SA, az LVMH Moët Hennessy‑Louis Vuitton SE, az Orange SA, a Sanofi SA, a Suez Environnement Company SA, a Technip SA, a Total SA, a Vivendi SA, az Eurazeo SA, a Safran SA, a Scor SE, az Unibail‑Rodamco SE és a Zodiac Aerospace SA képviseletében G. Blanluet, N. de Boynes és S. Austry avocats,</P></ITEM><ITEM><P>a francia kormány képviseletében D. Colas és S. Ghiandoni, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>a belga kormány képviseletében C. Pochet és M. Jacobs, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>az Európai Bizottság képviseletében N. Gossement és W. Roels, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM></LIST></CONSID></GR.CONSID><GR.VISA><VISA>tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL>meghozta a következő</PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>Ítéletet</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a <DATE ISO="20140708">2014. július 8‑i</DATE> 2014/86/EU tanácsi irányelvvel (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="219" PAGE.FIRST="40" DATE.PUB="2014">HL 2014. L 219., 40. o.</REF.DOC.OJ>) módosított, a különböző tagállamok anya‑ és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, <DATE ISO="20111130">2011. november 30‑i</DATE> 2011/96/EU irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="345" PAGE.FIRST="8" DATE.PUB="2011">HL 2011. L 345., 8. o.</REF.DOC.OJ>) (a továbbiakban: az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv) 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 5. cikkének értelmezésére vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2</NO.P><TXT>E kérelmet az Association française des entreprises privées (francia magánvállalkozások szövetsége, AFEP), valamint 17 társaság (a továbbiakban: AFEP és társai) és a ministre des Finances et des Comptes publics (pénzügyekért és államháztartásért felelős miniszter, Franciaország) között, a társasági adóhoz járuló kiegészítő hozzájárulásra – amely hozzájárulás megfizetésére köteles a<?PAGE NO="3"?> nyereségét felosztó belföldi illetőségű anyavállalat, ideértve a külföldi illetőségű leányvállalatai által kapott nyereségeket is – vonatkozó közigazgatási jogtudomány megsemmisítésére irányuló kereset tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Jogi háttér</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3</NO.P><TXT>Az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv (3) preambulumbekezdése szerint ezen irányelvnek az a célja, hogy a leányvállalatok által anyavállalataik számára kifizetett osztalékokat és más nyereségfelosztásokat mentesítse a forrásadók alól, és kiküszöbölje e jövedelmeknek az anyavállalat szintjén történő kettős adóztatását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4</NO.P><TXT>Ezen irányelv (7) és (9) preambulumbekezdése a következőképpen szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0001" ID="QS0001"/>(7)</NO.P><TXT>Ha egy anyavállalat a leányvállalatával való társulása értelmében megosztott nyereséget kap, az anyavállalat szerint illetékes tagállamnak tartózkodnia kell az ilyen nyereség adóztatásától, vagy az ilyen nyereség adóztatásánál fel kell hatalmaznia az anyavállalatot, hogy az e nyereségre jutó adó összegét a leányvállalat által megfizetett társasági adóval csökkentse.</TXT></NP></CONSID><P>[…]</P><CONSID><NP><NO.P>(9)</NO.P><TXT>Az anyavállalat állandó telephelyének járó nyereségfelosztások kifizetését, illetve az ilyen kifizetés átvételét ugyanolyan bánásmódban kell részesíteni, mint amelyet a leányvállalat és az anyavállalat viszonyában alkalmaznak. Ebbe bele kell érteni azt a helyzetet is, amikor az anyavállalat és leányvállalata ugyanazon tagállamban, az állandó telephely pedig másik tagállamban van. Másrészről úgy tűnik, hogy az olyan helyzeteket, amikor az állandó telephely és a leányvállalat azonos tagállamban van, az érintett tagállam – a szerződési elvek alkalmazásának sérelme nélkül – a nemzeti jogszabályok alapján kezelni tudja.<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/></TXT></NP></CONSID></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5</NO.P><TXT>Az említett irányelv 4. cikkének (1) és (3) bekezdése a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="004.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0002" ID="QS0002"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>Ha az anyavállalat vagy állandó telephelye – az anyavállalatnak a leányvállalatával fennálló kapcsolatára tekintettel – felosztott nyereséget kap, az anyavállalat tagállama és az állandó telephely tagállama, kivéve ha a leányvállalatot felszámolták:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>tartózkodik az ilyen nyereség adóztatásától annyiban, amennyiben az a leányvállalat által nem vonható le, és megadóztatja az ilyen nyereséget annyiban, amennyiben az a leányvállalat által levonható; vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>adóztatja az ilyen nyereséget, miközben felhatalmazza az anyavállalatot és az állandó telephelyet, hogy levonja a fizetendő adó összegéből az ilyen nyereségre jutó és a leányvállalat, illetve a vállalati láncban lejjebb elhelyezkedő leányvállalatok által megfizetett társasági adót a megfelelő fizetendő adó összegéig, azzal a feltétellel, hogy a vállalat és a láncban lejjebb elhelyezkedő leányvállalat a lánc minden szintjén a 2. cikkben megállapított fogalommeghatározással azonos, és megfelel a 3. cikkben meghatározott követelményeknek.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="004.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>Minden tagállam fenntartja annak lehetőségét, hogy a részesedéssel kapcsolatos semmilyen fizetési kötelezettséget és a leányvállalat nyereségfelosztásából származó semmilyen veszteséget ne lehessen levonni az anyavállalat adóztatható nyereségéből.</ALINEA><?PAGE NO="4"?><ALINEA>Ahol ilyen esetben a részesedésre vonatkozó ügyviteli költségeket átalányösszegként rögzítik, a rögzített összeg nem haladhatja meg a leányvállalat által felosztott nyereség 5%‑át.<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6</NO.P><TXT>Az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv 5. cikke előírja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0003" ID="QS0003"/>Azon felosztott nyereség, amelyet a leányvállalat juttat az anyavállalata számára, mentesül a forrásadó alól.<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A francia jog</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7</NO.P><TXT>A Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv hatálya alá tartozó nyereség adóztatását illetően a Francia Köztársaság e nyereség mentesítésének módszerét választotta, a költségek és díjak 5%‑ának megfelelő egy részének adóztatása mellett, amely az anyavállalat által viselt, az e nyereséget felosztó leányvállalatában fennálló részesedéshez kapcsolódó költségeknek és díjaknak felel meg. Így az említett nyereség 95%‑ban adómentes.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8</NO.P><TXT>A code général des impôts (általános adókódex, a továbbiakban: CGI) 235 ter ZCA. cikke ekként rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0004" ID="QS0004"/>I.</NO.P><TXT>A Franciaországban társaságiadó‑köteles francia vagy külföldi társaságok, illetve szervezetek a monetáris és pénzügyi törvénykönyv L. 214‑1. cikkének II. részében említett kollektív befektetési vállalkozások, valamint a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, <DATE ISO="20140617">2014. június 17‑i</DATE> 651/2014/EU bizottsági rendelet I. melléklete szerinti fogalommeghatározásának megfelelő vállalkozások kivételével kötelesek ezen adó felett az általuk a jelen törvénykönyv 109–117. cikke értelmében felosztott összegek alapján kiegészítő hozzájárulást fizetni.</TXT><P>A hozzájárulás összege a felosztott összegek 3%‑ának felel meg […]</P><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/></P></NP></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9</NO.P><TXT>Az AFEP és társai keresetet indítottak a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) előtt a közigazgatási jogtudomány, különösen a BOI‑IS‑AUT‑<DATE ISO="20160330">30</DATE>‑<DATE ISO="20160302">20160302</DATE> iránymutatás (<DATE ISO="20160302">2016. március 2‑i</DATE> <HT TYPE="ITALIC">Bulletin officiel des finances publiques‑impôts</HT> [Államháztartás hivatalos közlönye – Adók]) CGI 235 ter ZCA. cikkében előírt, a felosztott összegekre vonatkozó társasági adóhoz járuló kiegészítő hozzájárulásról szóló (a továbbiakban: kiegészítő hozzájárulás) 70. bekezdésének a megsemmisítése iránt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10</NO.P><TXT>E keresetül alátámasztására az AFEP és társai elsőbbségi alkotmányossági kérdést terjesztettek elő az Alkotmány 61‑1. cikke alapján. Továbbá úgy érvelnek, hogy a kiegészítő hozzájárulás ellentétes az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv 4. cikkének (1) bekezdésével és másodlagosan az említett irányelv 5. cikkével.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11</NO.P><TXT>A pénzügyekért és államháztartásért felelős miniszter állítja, hogy nem megalapozottak az AFEP és társai által felhozott jogalapok.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a szóban forgó uniós jogi rendelkezések értelmezése meghatározza, hogy a Conseil constitutionnel (alkotmánybíróság, Franciaország) elé kell‑e terjesztenie az elsőbbségi alkotmányossági kérdést. Egyrészt pontosítja, hogy társasági adóhoz járuló kiegészítő<?PAGE NO="5"?> hozzájárulás fizetésére kötelezettek a leányvállalataik részesedéseinek eredményeit megszerző társaságok vagy szervezetek, amikor felosztják ezen eredményeket. Egyébiránt az e kiegészítő hozzájárulásra alkalmazandó beszedési és kifogásolási szabályok ugyanazok, mint amelyeket a társasági adónál írnak elő.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13</NO.P><TXT>Ugyanakkor az adóztatandó tényállás a kiegészítő hozzájárulás esetében más, mint a társasági adónál, mivel a hozzájárulás nem az osztalék megszerzésének időpontjában, hanem az abban részesülő társaság általi felosztás időpontjában alkalmazandó.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14</NO.P><TXT>Előadja továbbá, hogy ugyanezen kiegészítő hozzájárulás adóalapja, amely figyelembe veszi többek között a tartalékba helyezett nyereségből származó felosztott nyereséget, eltér a társasági adó alapjától. E körülmények között annak kérdése, hogy a kiegészítő hozzájárulás az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjával ellenétes nyereségadónak minősül‑e, ezen bíróság szerint komoly nehézséget jelent.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15</NO.P><TXT>Másrészt az említett kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy azon körülményre tekintettel, hogy e kiegészítő hozzájárulás adóztatandó tényállását az osztalékok kifizetése jelenti, hogy az adó alapja a kifizetett osztalékok összege, hogy az adóalany az osztalékot felosztó társaság, és hogy nem írtak elő adójóváírást a részvényes javára, az említett kiegészítő hozzájárulás a Bíróság <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080626">2008. június 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Burda</NAME.CASE> ítéletében (<NO.CASE>C‑284/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:365">EU:C:2008:365</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) rögzített kritériumok alapján láthatóan nem viseli a forrásadó jellegzetességeit. Mindazonáltal tekintettel a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20011004">2001. október 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Athinaïki Zythopoiïa</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑294/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:505">EU:C:2001:505</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy amennyiben a kiegészítő hozzájárulás nem minősül az ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint tiltott adóztatásnak, nem tekinthető <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0005" ID="QS0005"/>forrásadónak<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/>, amelynek felosztott nyeresége az említett irányelv 5. cikke szerint adómentes.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16</NO.P><TXT>E körülmények között a Conseil d’État (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0006" ID="QS0006"/>1</NO.P><TXT>Ellentétes‑e a[z anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv] 4. cikkével és különösen e cikk (1) bekezdésének a) pontjával a code général des impôts 235[ter] ZCA. cikkében előírthoz hasonló olyan adó, amelyet a Franciaországban társaságiadó‑köteles társaság által felosztott nyereségre vetnek ki, és amelynek alapját a felosztott összegek képezik?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén olyan <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0007" ID="QS0007"/>forrásadónak<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="00AB" ID="QE0007"/> kell‑e tekinteni a code général des impôts 235[ter] ZCA. cikkében előírthoz hasonló adót, amely alól a leányvállalat által felosztott nyereség az irányelv 5. cikke alapján mentesül?<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A szóbeli szakasz megnyitása iránti kérelemről</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17</NO.P><TXT><DATE ISO="20170331">2017. március 31‑i</DATE> levelében a francia kormány a szóbeli szakasz megnyitását kérte lényegében Kokott főtanácsnok X ügyre vonatkozó indítványa (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑68/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:886">EU:C:2016:886</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) által javasolt megoldások alapügyben történő alkalmazására vonatkozó vita hiányában.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18</NO.P><TXT>E tekintetben a Bíróság eljárási szabályzatának 83. cikke előírja, hogy a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának megnyitását újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, vagy ha a fél e szakasz befejezését követően a Bíróság határozatára nézve döntő jelentőségű új tényt hoz fel, illetve ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek nem vitattak meg.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19</NO.P><TXT>A jelen esetben a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően úgy véli, hogy a jelen ügyben való határozathozatalhoz szükséges valamennyi információval rendelkezik. Ennélfogva nem kell elrendelni az eljárás szóbeli szakaszának megnyitását.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az első kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20</NO.P><TXT>Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezéssel ellentétes a valamely anyavállalat szerinti tagállam által előírt olyan adóintézkedés, mint amelyről az alapügyben szó van, amely előírja, hogy az anyavállalat által történő nyereségfelosztás adóköteles, és annak alapját a felosztott nyereség összege képezi, ideértve az e társaság külföldi illetőségű leányvállalataitól eredő nyereséget is.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21</NO.P><TXT>Az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy ezen irányelv célja, hogy kiküszöbölje a leányvállalat anyavállalata számára felosztott nyereségnek az anyavállalat szintjén történő kettős adóztatását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22</NO.P><TXT>Ennek érdekében az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok két módszer, azaz vagy az adómentesség vagy pedig a beszámítás módszere között választhatnak. Ugyanis ezen irányelv (7) és (9) preambulumbekezdése szerint e rendelkezés pontosítja, hogy ha az anyavállalat vagy állandó telephelye – az anyavállalatnak a leányvállalatával fennálló kapcsolatára tekintettel – felosztott nyereséget kap, az anyavállalat tagállama és az állandó telephely tagállama, kivéve ha a leányvállalatot felszámolták, tartózkodik az ilyen nyereség adóztatásától annyiban, amennyiben az a leányvállalat által nem vonható le, és megadóztatja az ilyen nyereséget annyiban, amennyiben az a leányvállalat által levonható; vagy adóztatja az ilyen nyereséget, miközben felhatalmazza az anyavállalatot és az állandó telephelyet, hogy levonja a fizetendő adó összegéből az ilyen nyereségre jutó és a leányvállalat, illetve a vállalati láncban lejjebb elhelyezkedő leányvállalatok által megfizetett adót a megfelelő fizetendő adó összegéig (a mai napon hozott X ítélet, C‑68/15, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23</NO.P><TXT>Mindazonáltal e 4. cikk (3) bekezdése előírja, hogy a tagállamok fenntarthatják annak lehetőségét, hogy a részesedéssel kapcsolatos semmilyen fizetési kötelezettséget és a leányvállalat nyereségfelosztásából származó semmilyen veszteséget ne lehessen levonni az anyavállalat adóztatható nyereségéből. E rendelkezésből kitűnik továbbá, hogy ahol ilyen esetben a részesedésre vonatkozó ügyviteli költségeket átalányösszegként rögzítik, a rögzített összeg nem haladhatja meg a leányvállalat által felosztott nyereség 5%‑át.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24</NO.P><TXT>Így ezen irányelv 4. cikke annak elkerülésére irányul, hogy a külföldi illetőségű leányvállalat által a belföldi illetőségű anyavállalat számára felosztott nyereség először az leányvállalat szintjén adózzon az illetősége szerinti államban, majd pedig másodszor az anyavállalat szintjén az illetősége szerinti államban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25</NO.P><TXT>A jelen esetben egyrészt pontosítani kell, amint az a jelen ítélet 7. pontjában megállapításra került, hogy a Francia Köztársaság a belföldi illetőségű anyavállalat külföldi illetőségű leányvállalata által kifizetett nyereség 95%‑os adómentességét választotta.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26</NO.P><TXT>Másrészt meg kell állapítani, hogy amennyiben a társasági adóhoz járuló kiegészítő hozzájárulás adóalapját a valamely anyavállalat által felosztott nyereség képezi, ezen adóalap magában foglalhatja az ezen anyavállalat más tagállamban illetőséggel rendelkező leányvállalatai által felosztott nyereséget is, ami azzal a következménnyel jár, hogy e nyereséget az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében előírt 5%‑os korlátot meghaladóan adóztatja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27</NO.P><TXT>Felmerül tehát annak kérdése, hogy az említett nyereség ilyen adóztatása ellentétes‑e az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelvvel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28</NO.P><TXT>A francia és a belga kormány szerint a valamely anyavállalat által a részvényesei számára újrafelosztott nyereség nem tartozik az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatálya alá, mivel e rendelkezés csak abban az esetben alkalmazható, amikor valamely anyavállalat a leányvállalata által felosztott nyereséget kap.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29</NO.P><TXT>Az ilyen értelmezés nem fogadható el.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30</NO.P><TXT>Amint az a mai napon hozott X ítéletből (C‑68/15, 78. pont) kitűnik, meg kell állapítani, hogy ez az értelmezés nem következik sem e rendelkezés szövegéből, sem összefüggéseiből vagy céljaiból.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31</NO.P><TXT>A Bíróság pontosította az X ítélet 79. és 80. pontjában egyrészt, hogy annak előírásával, hogy az anyavállalat tagállama és az állandó telephely tagállama <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0008" ID="QS0008"/>tartózkodik e nyereség adóztatásától<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/>, e rendelkezés megtiltja a tagállamok számára, hogy megadóztassák az anyavállalatot vagy az állandó telephelyét a leányvállalat által az anyavállalata számára felosztott nyereség után, továbbá nem tesz különbséget aszerint, hogy az anyavállalat adóztatásának alapjául szolgáló adóztatandó tényállást e nyereségben történő részesülés vagy annak újrafelosztása képezi.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32</NO.P><TXT>Másrészt mivel a (3) preambulumbekezdésének megfelelően az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv azon célt követi, hogy kiküszöbölje a leányvállalat anyavállalata számára felosztott nyereségnek az anyavállalat szintjén történő kettős adóztatását, e nyereségnek – annak újrafelosztása során – az anyavállalat tagállama által e társaság szintjén történő olyan mértékű megadóztatása, amely az említett nyereségnek az ezen irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében előírt 5%‑os korlátot meghaladja, az említett társaság szintjén kettős adóztatást vonna maga után, ami ellentétes az említett irányelvvel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33</NO.P><TXT>Egyébiránt meg kell állapítani ezen összefüggésben, hogy nem bír jelentőséggel, hogy a nemzeti adóintézkedés társasági adónak minősül‑e. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontja alkalmazásának nem feltétele valamely külön adó. Ugyanis e rendelkezés előírja, hogy az anyavállalat tagállama tartózkodik a külföldi illetőségű leányvállalata által felosztott nyereség adóztatásától. Az említett rendelkezés így annak elkerülésére irányul, hogy a tagállamok olyan adóintézkedéseket fogadjanak el, amelyek az anyavállalatok szintjén az ilyen nyereségek kettős adóztatásához vezetnek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34</NO.P><TXT>E megállapítást nem kérdőjelezi meg a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20061212">2006. december 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Test Claimants in the FII Group Litigation</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑446/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:774">EU:C:2006:774</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0105">105.</REF.NP.ECR> pontja</REF.DOC.ECR>, mivel az említett pontban a Bíróság kizárólag a társaságiadó‑előleg összege – amennyiben valamely belföldi illetőségű anyavállalat újrafelosztja a külföldi illetőségű leányvállalataitól kapott osztalékait – egyes kiszámítási módszereinek az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelvvel fennálló összeegyeztethetőségéről, nem pedig ezen adó ilyen esetben történő kivetésének az ezen irányelvvel fennálló összeegyeztethetőségéről határozott.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a valamely anyavállalat szerinti tagállam által előírt olyan adóintézkedés, mint amelyről az alapügyben szó van, amely előírja, hogy az anyavállalat által történő nyereségfelosztás adóköteles, és annak alapját a felosztott nyereség összege képezi, ideértve az e társaság külföldi illetőségű leányvállalataitól eredő nyereséget is.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="8"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A második kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36</NO.P><TXT>Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdést nem szükséges megválaszolni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A költségekről</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37</NO.P><TXT>Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO>A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:</INTRO><P><HT TYPE="BOLD">A <DATE ISO="20140708">2014. július 8‑i</DATE> 2014/86/EU tanácsi irányelvvel módosított, a különböző tagállamok anya‑ és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, <DATE ISO="20111130">2011. november 30‑i</DATE> 2011/96/EU tanácsi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a valamely anyavállalat szerinti tagállam által előírt olyan adóintézkedés, mint amelyről az alapügyben szó van, amely előírja, hogy az anyavállalat által történő nyereségfelosztás adóköteles, és annak alapját a felosztott nyereség összege képezi, ideértve az e társaság külföldi illetőségű leányvállalataitól eredő nyereséget is.</HT></P></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><SIGNATORY><P>Aláírások</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>