Opinion of the Advocate-General
1. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel az Augstākā tiesa, a Lett Köztársaság legfelsőbb bírósága három, a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30‑i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv,(2) pontosabban annak I. melléklete 7. pontjának értelmezésére vonatkozó kérdést terjeszt a Bíróság elé.
2. Az említett irányelv, amely a fokozatos hatályon kívül helyezéséről rendelkező 2014/49/EU irányelv(3) révén nemrégiben átdolgozásra került,(4) biztosította a bankbetétek védelmének minimálisan harmonizált szintjét arra az esetre, ha azokat a hitelintézet válsága miatt befagyasztják. E szabályozás keretében a 94/19/EK irányelv I. mellékletének 7. pontja lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a biztosításból kizárják többek között az érintett hitelintézet igazgatói és vezetői által elhelyezett betéteket.
3. A jelen ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések az Andrejs Surmačs és a Finanšu un kapitāla tirgus komisija (pénz‑ és tőkepiaci bizottság, a továbbiakban FKTK) közötti, az ez utóbbinak az A. Surmačs‑ot – aki egy fizetésképtelenné vált lett bank alelnöki tisztségét töltötte be – a betétbiztosításból kizáró határozatára vonatkozó jogvitában merültek fel. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések lényegében a fent említett két fogalom, az „igazgató” és a „vezető” fogalmának értelmezésére vonatkoznak. Noha a 2014/49 irányelv szerinti új szabályozás már nem teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy a személyek e csoportjait kizárják a betétbiztosításból, az említett fogalmak értelmezése mégis rendszertani jelentőséggel bír, mivel a bankbetétek védelmére vonatkozó szabályozás immár a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó egységes szabálykönyvbe (single Rulebook) illeszkedik, és az európai bankunió egyik elemét képezi.(5)
I – Jogszabályi háttér
A – Uniós jog
4. A 94/19 irányelv első és második preambulumbekezdéséből kiderül, hogy a bankbetét‑biztosítási rendszerek valamennyi tagállamban történő bevezetésével és egy minimális összegből kiindulva, az alkalmazandó garanciák harmonizálásával az említett irányelv célkitűzése az volt, hogy előmozdítsa a hitelintézetek tevékenységének Unión belüli harmonikus fejlődését a letelepedési jog előtt álló és a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatos összes akadály megszüntetésével, és ezzel egyidejűleg megnövelje a bankrendszer stabilitását és a betétesek védelmét.(6)
5. Ennek érdekében a 94/19 irányelv 3. cikke úgy rendelkezik, hogy valamennyi tagállam biztosítja, hogy területén egy vagy több betétbiztosítási rendszert vezessenek be. Ugyanezen irányelv 7. cikkének (1) és (1a) bekezdése alapján a tagállamok garantálják, hogy az egyes betétesek összevont betéteit 100 000 EUR összegig biztosítják arra az esetre, ha a betétek befagytak.(7)
6. A 94/19 irányelv által bevezetett betétbiztosítási rendszer alól vannak bizonyos kivételek. Ez már az irányelv tizenhatodik preambulumbekezdéséből levezethető, amely egyrészt kimondja, hogy az irányelvben előírt minimális biztosítási szint nem hagyhatja védelem nélkül a betétek túlságosan nagy arányát, másrészt megállapítja, hogy nem lenne helyes olyan szintű védelmet bevezetni, amely bizonyos esetekben hitelintézetek nem körültekintő irányítását eredményezné.
7. Ugyanezen irányelv tizennyolcadik preambulumbekezdése alapján továbbá „egy tagállamnak képesnek kell lennie bizonyos konkrétan meghatározott betét‑ vagy betéteskategóriák kizárására a betétbiztosítási‑rendszerek által nyújtott garanciák köréből, amennyiben a tagállam szerint azok nem szorulnak különleges védelemre”.
8. E tekintetben egyrészt a 94/19 irányelv 2. cikke a betétek bizonyos típusait kizárja a biztosítási rendszerekből történő visszafizetésekből,(8) másrészt pedig ugyanezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdése feljogosítja a tagállamokat arra, hogy bizonyos betéteseket vagy betéteket kizárjanak a biztosításból.
9. A 94/19 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése szerinti kizárások listája az irányelv I. mellékletében található. A hivatkozott I. melléklet 7. pontja alapján kizárhatók a biztosításból a „hitelintézetek igazgatói, vezetői, személyes felelősséggel tartozó tagjai, a hitelintézet tőkéjéből legalább 5%‑kal részesedő, valamint a hitelintézet számviteli bizonylatainak kötelező könyvvizsgálatáért felelős személyek és az abban a csoportban elhelyezkedő más vállalatok hasonló jogállású betétesei által elhelyezett betétek”.
10. A hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26‑i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(9) 3. cikkének (1) bekezdése a következő fogalommeghatározásokat tartalmazza:
„7. »vezető testület«: valamely intézménynek a nemzeti joggal összhangban kinevezett testülete, vagy testületei, amely jogosult, vagy amelyek jogosultak az intézmény stratégiájának, célkitűzéseinek és általános irányításának a meghatározására, és amely felügyeli és monitorozza a vezetői döntéshozatalt, és amelybe beletartoznak azok a személyek, akik az intézmény üzleti tevékenységét ténylegesen irányítják;
8. »vezető testület felügyeleti funkcióban«: a vezető testületnek a vezetői döntéshozatal felügyeletét és monitorozását ellátó szerepe;
9. »felső vezetés«: az intézménynél vezetői feladatot ellátó természetes személyek, akik felelősek és elszámoltathatóak a vezető testület előtt az intézmény mindennapi vezetéséért;
[…]”.
11. A vezető testületi tagok és a kulcsfontosságú feladatot ellátó személyek alkalmasságának értékeléséről szóló, az Európai Bankhatóság által az 1093/2010/EU rendelet(10) 16. cikke alapján kibocsátott iránymutatás(11) (a továbbiakban: az Európai Bankhatóság iránymutatása) 1. címének 2. pontja a következő fogalom‑meghatározásokat tartalmazza:
„a) »vezető testület«: egy hitelintézet felügyeleti és irányítási funkciót magában foglaló irányító szerve (vagy szervei), amely végső döntéshozatali hatáskörrel rendelkezik, és amelyet felhatalmaztak arra, hogy megszabja a hitelintézet stratégiáját, célkitűzéseit és általános irányát;
b) »a felügyeleti funkcióját ellátó vezető testület«: a felügyeleti funkciójában eljáró, valamint a vezetői döntéshozatalt ellenőrző és nyomon követő vezető testület;
c) »tag«: a vezető testületbe javasolt vagy kinevezett tag;
d) »kulcsfontosságú feladatot ellátó személyek«: azok az alkalmazottak, akik feladatkörüknek köszönhetően jelentős befolyással rendelkeznek a hitelintézet igazgatása felett, de nem vezető testületi tagok. A kulcsfontosságú feladatot ellátó személyek körébe tartozhatnak a jelentős üzletágak, EGT‑fióktelepek, harmadik országbeli leányvállalatok vezetői, támogatói és belső ellenőrzési feladatokat ellátó személyek”.
B – Nemzeti jog
12. Lettország betétbiztosítási rendszerét a 94/19 irányelvet a lett jogrendbe átültető Noguldījumu garantiju likums (betétbiztosításról szóló lett törvény) szabályozza.
13. Az említett törvény 3. cikkének (1) bekezdése megállapítja az adott tagintézetben elhelyezett betétért járó garantált kártalanítás összegét, amely 100 000 EUR összeghatárig a biztosított betét összegével egyenlő.
14. Ugyanezen törvény 17. cikke pedig felsorolja a garantált kártalanítás kifizetése alóli kivételeket. E cikk (4) bekezdésének 2009. június 19‑től hatályos változata alapján nem kell garantált kártalanítást fizetni a „biztosított betéteket kezelő hitelintézet jelentős részesedéssel rendelkező részvényesei, felügyelőbizottsági vagy igazgatótanácsi tagjai, vagy elnöke, a belső ellenőrzési szolgálat igazgatója, a társaság könyvvizsgálója és a hitelintézet tevékenységének tervezését, irányítását és ellenőrzését végző és ezért felelősséggel tartozó egyéb alkalmazottak által elhelyezett betétek esetén”.
II – A tényállás, a nemzeti eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
15. A kérdést előterjesztő bíróság által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Latvijas Krājbanka nevű lett bank fizetésképtelensége következtében felmerült jogvita keretébe illeszkedik. Az FKTK 2011. november 21‑i határozatában elrendelte a Latvijas Krājbanka pénzügyi szolgáltatásainak felfüggesztését, valamint felmentette a felügyelőbizottság és az igazgatótanács tagjait.
16. Andrejs Surmačs, a kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárásban felperes fél, akkoriban a nemzetközi jogi és pénzügyi jogi kérdésekkel foglalkozó alelnöki tisztséget töltötte be a banknál. Erre tekintettel az FKTK 2012. január 5‑i határozatában a betétbiztosításról szóló lett törvény 17. cikkének (4) bekezdését alkalmazva megtagadta A. Surmačs számára a garantált kártalanítás kifizetését, mivel a felperes a biztosított betéteket kezelő hitelintézet alkalmazottjaként az említett hitelintézet tevékenységének tervezéséért, irányításáért és ellenőrzéséért felelősséggel tartozott.
17. A. Surmačs az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság) előtt arra hivatkozással támadta meg az FKTK határozatát, hogy az általa betöltött tisztség valójában csak tiszteletbeli tisztség volt, amely semmilyen ügyben nem biztosított döntési jogkört, és ezért azt kérte az említett bíróságtól, hogy kötelezze az FKTK‑t arra, hogy őt garantált kártalanításhoz való joggal rendelkező személyként ismerje el.
18. Az Administratīva apgabaltiesā 2013. április 24‑én hozott ítéletével azonban elutasította A. Surmačs kereseti kérelmét. Az említett bíróság elsősorban az „alelnöki” cím lett jelentésére tekintettel úgy vélte, hogy az ilyen tisztséget betöltő személyeket vezető munkavállalónak kell tekinteni. Ezt bizonyítja a jelen ügyben az a körülmény, hogy A. Surmačs a hitelintézet legmagasabb szintű tisztségviselőjének, azaz az igazgatótanács elnökének volt alárendelve. Az Administratīva apgabaltiesā másodsorban arra hivatkozott, hogy a foglalkozások jegyzékének szakmai osztályozásában A. Surmačs munkaköre a „vállalkozások ügyvezető igazgatói és vezető tisztségviselői” kategóriába tartozott, amelynek fő kötelezettségei között szerepel a vállalkozás tevékenységére vonatkozó fő irányvonalak meghatározása és megállapítása, valamint a szóban forgó tevékenység tervezése, irányítása és koordinációja. Harmadsorban az említett bíróság arra hivatkozott, hogy az A. Surmačs által betöltött tisztség munkaköri leírásában említett feladatok alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a nemzetközi ügyletekkel és a hitelintézet számára fontos egyéb pénzügyi műveletekkel kapcsolatban a felperesre ruházott feladatok a hitelintézet irányítását és strukturálását is tartalmazták.(12) Ezért, noha az A. Surmačs által betöltött munkakör nem tartozott azon tisztségek közé, amelyek felhatalmazással rendelkeztek dokumentumok aláírására, az Administratīva apgabaltiesā álláspontja szerint kétségtelen, hogy az ehhez a tisztséghez kapcsolódó jogosultságok alapján A. Surmačs befolyással rendelkezett a hitelintézet tevékenysége felett.
19. A. Surmačs arra hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a kérdést előterjesztő bíróság előtt az Administratīvā apgabaltiesa ítélete ellen, hogy az elsőfokú bíróság érdemben nem vizsgálta meg a tisztségével járó kötelezettségek és felelősség tartalmát, továbbá a 94/19 irányelvnek és különösen ezen irányelv I. melléklete 7. pontjának figyelmen kívül hagyásával alkalmazta a lett jogot. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az említett felülvizsgálati kérelem bizonyos kérdéseket vet fel a 94/19 irányelv értelmezésével kapcsolatban.
20. Az említett bíróság elsősorban azt kérdezi, hogy kimerítő jellegűnek kell‑e tekinteni a hitelinté zethez kötődő azon személyek felsorolását, akikkel szemben a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontja alapján megtagadható a garantált kártalanítás kifizetése.
21. A kérdést előterjesztő bíróság másodsorban azt kérdezi, hogy a garantált kártalanítás kifizetésének a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontjában meghatározott kizárása csak a hitelintézet tevékenységének egészéért felelős személyek tekintetében engedhető‑e meg, vagy azon személyek tekintetében is, akiknek a felelőssége a biztosított betéteket kezelő hitelintézet tevékenységének valamely konkrét feladatára vagy feladatkörére korlátozódik. Ez utóbbi esetben a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint azt is meg kell határozni, hogy figyelembe kell‑e venni az említett tevékenységi körnek vagy az adott személy feladatának a tartalmát, abban az értelemben, hogy a jelen ügyben irányadó rendelkezés céljára figyelemmel a garantált kártalanítás kifizetése kizárólag azon személyek tekintetében tagadható meg, akiknek a tevékenysége lényeges módon befolyásolhatja a hitelintézet tevékenységének eredményeit, és következésképpen hozzájárulhat a betétek befagyásához, vagy előidézheti azt.
22. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint harmadsorban lényeges annak meghatározása, hogy a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontjában megjelölt személyekre vonatkozó kivétel alkalmazásához szükséges‑e, hogy a munkavállaló a rábízott tevékenységi körért teljes felelősséggel tartozzon, vagy elegendő, ha pusztán lehetősége van arra, hogy az adott tevékenységi kör irányítását kisebb vagy nagyobb mértékben befolyásolja. Ez utóbbi esetben meg kell határozni azokat a szempontokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a munkavállaló által a hitelintézet tevékenységére gyakorolt befolyás elég jelentős‑e ahhoz, hogy e munkavállaló az említett rendelkezés alapján vezetőnek minősüljön, valamint meg kell határozni, hogy e tekintetben kizárólag a munkavállaló által betöltött tisztséghez tartozó, annak munkaköri leírásában említett jogok és kötelezettségek relevánsak‑e, vagy pedig az eset valamennyi körülményére tekintettel figyelembeveendőnek bizonyulhat a szóban forgó munkavállaló által a hitelintézet tevékenysége tekintetében gyakorolt tényleges, akár informális befolyás is.
23. Mindezen megfontolásokra tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy felfüggeszti az alapeljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő három kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a betétbiztosítási rendszerekről szóló[, 1994. május 30‑i] 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének 7. cikkét, hogy kimerítő jellegű az a felsorolás, amely meghatározza az érintett hitelintézettel szoros kapcsolatban állónak tekintendő azon személyeket, akikre nézve a garantált kártalanításhoz való jogot meg kell tagadni?
2) A hitelintézet vezetőjének vagy [a 94/19] irányelv I. mellékletének 7. pontjában említett egyéb személynek lehet‑e tekinteni azt a személyt, aki a munkaköri leírása szerint jogosult a hitelintézet egyik tevékenységi körének vagy feladatának, de nem a hitelintézet tevékenysége egészének végrehajtását megtervezni, koordinálni és felügyelni, ugyanakkor nem adhat más személyek számára kötelező utasításokat, illetve nem hozhat ilyen döntéseket? Figyelembe kell‑e venni a hitelintézet említett tevékenységi körének vagy a hivatkozott feladatnak a tartalmát?
3) Úgy kell‑e értelmezni [a 94/19] irányelv I. mellékletének 7. pontját, hogy valamely tagállam megtagadhatja a garantált kártalanításnak egy olyan személy számára történő kifizetését, akit a munkaköri leírásban szereplő és a tisztséggel kapcsolatos jogok és kötelezettségek alapján nem lehet vezetőnek minősíteni, a valóságban azonban jelentős befolyással rendelkezik a hitelintézet vezetőinek vagy a szóban forgó intézet tekintetében személyes felelősséggel tartozó személyek döntéseire? Ebben az összefüggésben releváns lehet‑e a csupán informális jellegű, a személynek a hitelintézet tevékenységével kapcsolatos tekintélyéből, hatásköreiből vagy ismeretéből eredő befolyás?”
III – A Bíróság előtti eljárás
24. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 2014. március 18‑án érkezett a Bíróság Hivatalához. A. Surmačs, a lett kormány, valamint a Bizottság nyújtott be észrevételeket.
IV – Jogi elemzés
A – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés
25. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy kimerítő jellegű‑e a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontjában foglalt, azon betétesek bizonyos csoportjait megjelölő felsorolás, akik tekintetében a tagállamok kizárhatják a betétbiztosítást a betétek befagyása esetén, vagy pedig a tagállamok kiterjeszthetik az ilyen kizárások hatályát az említett felsorolásban nem említett más személyekre is.
26. Álláspontom szerint több tényező szól amellett, hogy a megszorító megközelítés alkalmazandó a betéteseknek a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontjában foglalt felsorolása vonatkozásában.
27. Elsősorban ki kell emelni, hogy az azon bizottsági irányelvjavaslathoz fűzött magyarázatokból, amelynek alapján később a 94/19 irányelv elfogadásra került, kifejezetten kitűnik, hogy „az I. mellékletben található felsorolás kimerítő jellegű, és a tagállamok csak az ott említett intézményeket és személyeket zárhatják ki a védelemből, míg bármely más kizárás ellentétes az irányelvvel”.(13)
28. Másodsorban a 94/19 irányelv 7. cikkének (2) bekezdését és az e rendelkezésben hivatkozott I. mellékletét az irányelvnek a jelen indítvány 7. pontjában hivatkozott tizennyolcadik preambulumbekezdésére figyelemmel kell értelmezni, amely kétségtelenül az említett rendelkezésben szabályozott kivételekre vonatkozik. Ebből a preambulumbekezdésből kitűnik, hogy a tagállamok bizonyos konkrétan meghatározott betét‑ vagy betéteskategóriákat zárhatnak ki a betétbiztosítási‑rendszerek által nyújtott garanciák köréből.
29. Márpedig az említett preambulumbekezdés nem mondja ki kifejezetten, hogy a betéteknek vagy betéteseknek a 94/19 irányelv I. mellékletében található felsorolása kimerítő jellegű. Azonban abból a körülményből, hogy ezeket „konkrétan [meg kell határozni]”, arra kell következtetni, hogy amennyiben a tagállamok amellett döntenek, hogy bizonyos betét‑ vagy betéteskategóriákat kizárnak a védelem hatálya alól, akkor belső szabályozásukban kimerítő jelleggel meg kell jelölniük azon betét‑ vagy betéteskategóriákat, amelyekre a kizárás alkalmazandó.(14) Álláspontom szerint az a körülmény, hogy a 94/19 irányelvet átültető nemzeti szabályozásban a kivételek felsorolásának kimerítő jellegűnek kell lennie, ugyancsak egyértelműen amellett az értelmezés mellett szól, amely szerint a tagállamok nem térhetnek el azoktól a betét‑ és betétestípusoktól, amelyekre nézve maga az irányelv a védelemből való kizárás lehetőségéről rendelkezik, és nem terjeszthetik ki e kizárás személyi hatályát.
30. Harmadsorban meg kell jegyezni, hogy – amint már utaltunk rá – a 94/19 irányelv kettős célt követ, amikor a betéteket garantáló egy vagy több rendszernek a tagállamokban történő bevezetéséről rendelkezik, mégpedig a letelepedési jog előtt álló és a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatos összes akadály megszüntetését, valamint a betétesek védelmét és a bankrendszer stabilitásának biztosítását.
31. A 94/19 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése feljogosítja a tagállamokat arra, hogy az irányelv I. mellékletében megjelölt bizonyos betéteket vagy betéteseket kizárjanak a fent említett biztosításból, vagy alacsonyabb szintű biztosításban részesítsenek. E rendelkezés tehát a 94/19 irányelv által szabályozott betétbiztosítás bevezetésétől eltérő szabályt jelent. Ez utóbbi 2. cikkétől eltérően, amely bizonyos kötelező kizárásokról rendelkezik, a 94/19 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése meghagyja a tagállamok számára azon döntés jogát, hogy rendelkeznek‑e az I. mellékletben megjelölt betétesek vonatkozásában a biztosításból való kizárásról.
32. Márpedig egy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatában rendszeresen alkalmazott értelmezési szempont alapján az uniós szabályozásban kimondott alapelvek vagy szabályok alóli mentességeket, kivételeket vagy az azoktól való eltéréseket megszorítóan kell értelmezni.(15)
33. Ezen értelmezési szempontot alkalmazva megszorítóan kell értelmezni azt a rendelkezést, amely feljogosítja a tagállamokat arra, hogy a betétbiztosítási‑rendszerek által nyújtott garanciákat kizárják vagy csökkentsék, mivel az az irányelv által szabályozott biztosítási rendszer bevezetésétől eltérő szabály.
34. Az előző megfontolásokból tehát álláspontom szerint az következik, hogy a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontjában megjelölt betétesek felsorolását úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok nem terjeszthetik ki a betétbiztosítástól való eltérés hatályát olyan személyekre, akik nem szerepelnek az ott megjelölt betétestípusok között.
35. Mindazonáltal, amint azt majd az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdés elemzése során jobban látni fogjuk, a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontja szerinti fogalmak, valamint a jelen bíróság előtt folyamatban lévő ügy vonatkozásában konkrétan az „igazgató” és a „vezető” fogalma olyan uniós jogi fogalmak, amelyeket funkcionális megközelítésben kell értelmezni. Ezeket tehát összhangba kell hozni az egyes tagállamok nemzeti jogában, valamint a kereskedelmi gyakorlatban használt fogalmakkal. Ebben az értelemben a biztosítás kizárása olyan személyek tekintetében is alkalmazható, akik olyan tisztséget töltenek be, amelynek a nemzeti jogban vagy a kereskedelmi gyakorlatban használt megnevezése eltér az „igazgató” vagy a „vezető” megnevezéstől, feltéve hogy a ténylegesen ellátott feladatok az említett fogalmak meghatározásába tartozónak tekinthetők. A biztosítás kizárása azonban nem terjeszthető ki olyan személyekre, akik funkcionális értelemben nem tartoznak az említett fogalmak alá. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy egy adott személy, az általa betöltött tisztség megnevezésétől függetlenül, az „igazgató” vagy a „vezető” fogalmának hatálya alá tartozik‑e.
36. Az olyan személy tehát, aki a nemzeti jog vagy a nemzeti kereskedelmi gyakorlat vagy a szóban forgó hitelintézetre jellemző kereskedelmi gyakorlat alapján például, mint ahogyan a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügyben is, alelnöki tisztséget tölt be, a 94/19 irányelv által szabályozott védelem kizárásának hatálya alá is tartozhat, amennyiben tisztsége funkcionális szempontból a hivatkozott irányelv értelmében vett „igazgató” vagy „vezető” fogalma alá tartozónak tekinthető.
37. Következésképpen az Augstākā tiesa által előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontja szerinti felsorolás kimerítő jellegű abban az értelemben, hogy a nemzeti jogszabályok nem terjeszthetik ki a betétbiztosításból való kizárás hatályát olyan személyekre, akik tisztségük megnevezésétől függetlenül funkcionális értelemben nem tartoznak az e felsorolásban meghatározott fogalmak hatálya alá.
B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdés
38. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, álláspontom szerint együtt kezelhető második és harmadik kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében annak tisztázását kéri a Bíróságtól, hogy a hitelintézet felső vezetőinek milyen szintű és terjedelmű felelősséggel kell rendelkezniük a hitelintézet irányításában ahhoz, hogy olyan személyeknek minősüljenek, akikre a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontja alapján alkalmazható a betétbiztosításból történő kizárás. A kérdést előterjesztő bíróság egy sor konkrét kérdést tesz fel e felelősség objektív terjedelme, szintje és tartalma, valamint megállapításának módja vonatkozásában, amely kérdések álláspontja szerint meghatározóak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntése szempontjából.
39. Előzetesen meg kell jegyezni, hogy noha a kérdést előterjesztő bíróság nem utal rá kifejezetten, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szövegéből és az ügy irataiból mégis kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdést úgy kell érteni, hogy azok a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontjában szabályozott különböző betéteskategóriák közül kizárólag az „igazgató” és a „vezető” kategóriájának értelmezésére korlátozódnak. A 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontjában említett többi betéteskategóriának ugyanis nincs jelentősége a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügy eldöntése szempontjából.
40. Márpedig sem a 94/19 irányelv I. melléklete, sem annak valamely rendelkezése nem határozza meg az „igazgató” vagy a „vezető” fogalmát. Erre tekintettel az említett két fogalmat úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé tegye jelentésük és terjedelmük meghatározását.
41. E vonatkozásban mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a 94/19 irányelvvel az uniós jogalkotó a minimális harmonizáció elve alapján(16) a betétbiztosítási rendszerek fő elemeit kívánta harmonizálni,(17) köztük a betétesek bizonyos kategóriáinak – beleértve a hivatkozott irányelv I. mellékletének 7. pontjában említetteket is – a biztosításból való kizárására vonatkozó szabályozást.
42. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Európai Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni.(18)
43. E megfontolásokból következően az „igazgatónak” és a „vezetőnek” a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontja értelmében vett fogalma önálló uniós jogi jelentéssel bír, és azok nem feltétlenül egyeznek meg e fogalmak nemzeti jogban használatos jelentésével.
44. Mivel uniós jogi fogalmakról van szó, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint értelmezésükkor nemcsak azon rendelkezés szövegére kell figyelemmel lenni, amelyben azok szerepelnek, hanem arra a kontextusra is, amelybe azok illeszkednek, valamint az azon szabályozás által elérni kívánt célokra is, amelynek részét képezik.(19) Valamely uniós jogi rendelkezés értelmezése szempontjából annak keletkezése is relevánsnak bizonyulhat.(20)
45. Először is, ami a szóban forgó két fogalom nyelvtani értelmezését illeti, meg kell jegyezni, hogy az „igazgató” [amministratore] kifejezés olaszul az igazgatási jogkörre/feladatkörre utal, és a jogi köznyelvben egy társaság igazgatótanácsának tagját jelölő kifejezésként értelmezhető. A „vezető” [dirigente] kifejezés ezzel szemben a vezetési jogkörre/feladatkörre utal, és általában egy olyan munkavállalót jelöl, aki elsődlegesen vezetői feladatokat lát el egy adott vállalkozásnál.
46. Mindazonáltal mind az „igazgató” mind pedig a „vezető” fogalma különböző jelentésárnyalatokkal bírhat az Unió különböző nyelvein. E tekintetben a lett kormány az észrevételeiben például kiemelte, hogy a 94/19 irányelv lett nyelvi változatában a „vezető” megjelölésére használt kifejezés, azaz a „vadītājs” szélesebb jelentéstartalommal bír, mint az angol és a francia változatokban használt kifejezések (manager, illetve dirigeants).
47. Ebből, anélkül hogy további nyelvi elemzésre lenne szükség, álláspontom szerint az következik, hogy az említett két fogalom nyelvtani értelmezése nem szolgálhat döntő válasszal azok terjedelmét illetően. El kell tehát végezni a két említett fogalmat magában foglaló rendelkezés teleologikus és rendszertani értelmezését, annak keletkezésére is figyelemmel.
48. Ami a szóban forgó rendelkezés teleologikus értelmezését illeti, a tizennyolcadik preambulumbekezdésből kiderül, hogy a tagállamok számára biztosított azon lehetőséget, hogy bizonyos betéteseket kizárjanak a betétbiztosítási‑rendszerek által nyújtott garanciák köréből, az a körülmény indokolja, hogy a szóban forgó betétek vagy betétesek nem szorulnak különleges védelemre. Azon bizottsági javaslatból pedig, amelynek alapján később a 94/19 irányelv elfogadásra került, kiderül, hogy a szóban forgó kizárások előírásának alapja, hogy ne részesüljenek betétbiztosításban azok a személyek, akik nehezen tekinthetők arra hivatkozással védelemre szorulónak, hogy nem kellőképpen hozzáértők vagy tájékozottak.(21)
49. A 94/19 irányelvnek a jelen indítvány 6. pontjában hivatkozott tizenhatodik preambulumbekezdéséből kiderül továbbá, hogy 1994‑ben a jogalkotót az vezette, hogy az említett irányelvben előírt minimális biztosítási szint nem vezethet be olyan szintű védelmet, amely bizonyos esetekben hitelintézetek nem körültekintő irányítását eredményezné. Márpedig, ahogy azt a Bizottság kiemelte, az említett preambulumbekezdés arra világít rá, hogy bizonyos személyi kategóriák, és különösen a hitelintézet vezető tisztségviselőinek esetleges kizárása a 94/19 irányelvvel összefüggésb en morális jellegű összeütközések elkerülésére irányul. Az e mögött húzódó megfontolás az volt, hogy amennyiben a hitelintézetek igazgatói vagy vezetői bízhatnának abban, hogy a bank tevékenységével kapcsolatos problémák esetén az általuk elhelyezett betétek, még ha csak egy korlátozott összeghatárig is, de mindenesetre védelmet élveznek, akkor az arra vezethetné őket, hogy kockázatosabb és így a hitelintézet számára potenciálisan káros döntéseket hozzanak.(22)
50. E vonatkozásban azonban meg kell jegyeznem, hogy noha bizonyára valóban ez volt az oka annak, hogy a jogalkotó 1994‑ben úgy döntött, hogy a hitelintézet igazgatóinak és vezetőinek betéteit kizárja a biztosításból, úgy tűnik, hogy 2014‑ben a jogalkotó a 2014/49 irányelvben ennek ellenére úgy döntött, hogy nem követi többé ezt a célt. Ez az új szabályozás ugyanis már nem tartalmazza az említett betéteskategóriák biztosításból való kizárását, és nem jelöli meg az említett célkitűzés elérésének szükségességét a preambulumbekezdéseiben. Ebben az összefüggésben, noha egyértelmű, hogy a 2014/49 irányelv alkalmazásának időbeli hatálya nem terjed ki a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügyre, mégis úgy vélem, hogy az a körülmény, hogy az említett célkitűzés már nem szerepel az új irányelvben, arra enged következtetni, hogy az uniós jogrend a 2014/49 irányelv elfogadását megelőzően sem követte különösen fontosként az említett célkitűzést.
51. Ami a rendszertani értelmezést illeti, a betétbiztosítási rendszerekre vonatkozó szabályozást immár a bankokra és más pénzügyi intézményekre vonatkozó uniós szabályozási rendszer egyik elemének kell tekinteni.(23) Pontosabban ez a szabályozás immár az európai bankunió egyik elemének minősül.(24) Másfelől már a 94/19 irányelv is egy szélesebb szabályozási keretbe illeszkedett, amit az egyes preambulumbekezdéseiben található, különböző egyéb irányelvekre vonatkozó hivatkozások is megerősítenek.(25) Az „igazgató” és a „vezető” fogalmának értelmezése során tehát figyelembe kell venni azt a szabályozási rendszert, amelybe ezek illeszkednek.(26) Az a körülmény, hogy az említett szabályozási rendszer egyes rendelkezései az alapeljárás tényállásának időpontjában még nem voltak hatályban, álláspontom szerint nem képezi akadályát annak, hogy e rendelkezéseket értelmezési eszközként használjuk.
52. Márpedig álláspontom szerint a hitelintézetekre vonatkozó uniós szabályozás vizsgálata azt mutatja, hogy két, a 94/19 irányelv szerinti igazgatói és vezetői tisztséghez hasonló tisztséget tekintettek szabályozandónak. Az uniós szabályozás tartalmaz tehát egyrészt rendelkezéseket a hitelintézetek vezető testületére vonatkozóan, mind arra az esetre, ha az tényleges irányítási funkciót lát el, mind pedig arra az esetre, ha az felügyeleti és ellenőrzési funkcióval rendelkezik. Másrészt az említett szabályozás olyan személyekre is vonatkozik, akik ugyan nem tagjai a hitelintézet vezető testületeinek, de a hitelintézet vezetésében kulcsfontosságú feladatot látnak el, és eljárásukért a vezető testület előtt elszámoltathatók.
53. A 2013/36 irányelv éppen ebben az értelemben állapított meg szabályokat mind a vezető testület, mind pedig a „felső vezetésként” meghatározott személyi körhöz tartozó személyek vonatkozásában.(27) Ez az irányelv például tartalmaz vállalatirányítási rendszerre vonatkozó szabályokat, amelyek mind a vezető testületre, mind pedig a felső vezetésre alkalmazandók.(28) További példaként említhető, hogy ugyanez az irányelv arról is rendelkezik, hogy a hitelintézetben történő szándékolt befolyásoló részesedésszerzés esetén az illetékes hatóságok – a részesedésszerzés tárgyát képező hitelintézet hatékony, eredményes és prudens irányításának érdekében – értékelik többek között a tervezett részesedésszerzés eredményeképpen a hitelintézet üzleti tevékenységét irányító bármely vezető testületi tagnak és a felső vezetés bármely tagjának jó hírnevét, szaktudását, képességeit és tapasztalatát.(29)
54. Ugyanebben az összefüggésben az Európai Bankhatóság meghatározta azokat a kritériumokat és folyamatokat, amelyeket a hitelintézeteknek és a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak be kell tartaniuk a hitelintézetek irányítási, illetve felügyeleti funkcióját ellátó vezető testületébe javasolt és kinevezett tagok alkalmasságának értékelésekor, de ezek a kritériumok és folyamatok irányadók az Európai Bankhatóság iránymutatásában meghatározott „kulcsfontosságú feladatot ellátó személyek” értékelése vonatkozásában is.
55. Márpedig ebben a szabályozási rendszerben, és figyelembe véve mind a 2013/36 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 7., 8. és 9. pontjában, mind az Európai Bankhatóság iránymutatásában foglalt fogalommeghatározásokat, álláspontom szerint az „igazgatónak” a 94/19 irányelv szerinti fogalma alá tartozhatnak a hitelintézet társasági szerveinek a hitelintézet irányítási és/vagy felügyeleti tevékenységének ellátásával megbízott tagjai.(30) Az „igazgató” fogalmának ilyen meghatározása álláspontom szerint összhangban áll a vezető testületi tagnak a 2013/36 irányelvben és az Európai Bankhatóság iránymutatásában meghatározott fogalmával.
56. Ugyanebben az összefüggésben álláspontom szerint a „vezető” fogalmának meghatározása alá tartozónak pedig a hitelintézet azon alkalmazottjai tekinthetők, akik ugyan nem tagjai a vezető testületnek, de a hitelintézet mindennapi vezetésében olyan alapvető fontosságú feladatokat látnak el, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a hitelintézet vezetésére jelentős befolyást gyakoroljanak, továbbá amelyek ellátásáért közvetlenül a vezető testület előtt elszámoltathatók. A „vezető” fogalmának ilyen meghatározása álláspontom szerint ugyancsak összhangban áll mind a „felső vezetésnek” a 2013/36 irányelvben meghatározott fogalmával, mind pedig a „kulcsfontosságú feladatot ellátó személyeknek” az Európai Bankhatóság iránymutatása értelmében vett fogalmával.
57. Ezek a fogalommeghatározások egyébként a jogalkotó által 1994‑ben követett, a fenti 48. és 49. pontban meghatározott célkitűzésekkel is összhangban állnak.
58. Mindazonáltal a nemzeti bíróságnak kell az eset összes körülményére figyelemmel eldöntenie, hogy az adott esetben a hitelintézethez kötődő személy beletartozik‑e a fent említett két kategória valamelyikébe.
59. A szóban forgó két fogalom meghatározását követően azok alapján most már részletesen megválaszolhatók a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett konkrét kérdések. Ezek a kérdések egyrészt azon felelősség objektív terjedelmére vonatkoznak, amelynek a hitelintézet munkavállalója tekintetében megállapíthatónak kell lennie ahhoz, hogy az a 94/19 irányelv értelmében vett vezetőnek minősüljön, másrészt az említett felelősség szintjére és tartalmára, valamint a felelősség megállapításának alapjául szolgáló konkrét körülményekre.
60. Ami a felelősség objektív terjedelmét illeti, a kérdést előterjesztő bíróság mindenekelőtt azt kérdezi, hogy a felelősségnek ki kell‑e terjednie a hitelintézet tevékenységének egészére, vagy pedig elegendő, ha a munkavállaló csak a hitelintézet egyik tevékenységi köréért felel. Az utóbbi esetben a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy van‑e jelentősége az említett tevékenységi kör tartalmának.
61. A vezetőnek a fenti 56. pontban elfogadott meghatározása alapján úgy vélem, hogy ahhoz, hogy egy személy vezetőnek minősüljön, nem szükséges, hogy az általa betöltött tisztséghez kapcsolódó felelősség a hitelintézet tevékenységének egészére kiterjedjen. Álláspontom szerint ugyanis ahhoz, hogy egy személy képes legyen jelentős befolyást gyakorolni egy hitelintézet vezetésére, elegendő lehet az is, hogy az adott személy csak a szóban forgó hitelintézet egyik tevékenységi köréért felelős, amely tevékenységi körnek azonban nagy jelentőséggel kell bírnia a hitelintézet teljes tevékenységén belül. Nyilvánvalónak tűnik tehát, hogy annak lehetősége, hogy valamely személy a hitelintézet vezetésére jelentős befolyást gyakoroljon, a szóban forgó tevékenységi kör típusának és jelentőségének függvénye. A nemzeti bíróság feladata az adott esetben annak eldöntése, hogy a szóban forgó tevékenységi körre vonatkozó felelősség az előtte folyamatban lévő ügyben lehetővé teszi‑e a tisztséget betöltő személy számára, hogy a hitelintézet vezetésére jelentős befolyást gyakoroljon. E vonatkozásban úgy vélem, hogy a hitelintézet nemzetközi ügyleteivel és a hitelintézet számára fontos egyéb pénzügyi műveleteivel kapcsolatos tevékenység vezetésére, strukturálására, tervezésére, koordinációjára és felügyeletére vonatkozó felelősség általánosságban, a jelen ügy konkrét körülményeinek részletes elemzése nélkül lehetővé teszi a hitelintézet vezetésének jelentős befolyásolását.
62. Ami pedig azon felelősség szintjét és tartalmát illeti, amelynek a hitelintézet munkavállalója tekintetében megállapíthatónak kell lennie ahhoz, hogy az a 94/19 irányelv értelmében vett vezetőnek minősüljön, a kérdést előterjesztő bíróság mindenekelőtt azt kérdezi, hogy az adott munkavállalónak a hitelintézet tevékenységéért vagy a rábízott tevékenységi körért teljes felelősséggel kell‑e tartoznia, vagy elegendő, ha pusztán lehetősége van arra, hogy az említett tevékenységet akár csak informális módon befolyásolja. Az említett bíróság azt kérdezi továbbá, hogy ahhoz, hogy egy személy vezetőnek minősüljön, szükséges‑e, hogy jogosult legyen más személyek számára kötelező utasításokat adni vagy ilyen döntéseket hozni.
63. E vonatkozásban a vezető fogalmának a fenti 56. pontban foglalt fogalmából levezethető, hogy ahhoz, hogy egy munkavállaló vezetőnek minősüljön, olyan alapvető fontosságú feladatokat kell ellátnia a hitelintézetnél, amely lehetővé teszi számára, hogy jelentős befolyást gyakoroljon a hitelintézet vezetésére, továbbá feladatai vonatkozásában közvetlenül a vezető testület előtt köteles elszámolni. A vezető említett fogalmára tekintettel úgy vélem, hogy ahhoz, hogy egy munkavállaló vezetőnek minősüljön, nem feltétlenül szükséges sem az, hogy egy tevékenységi körért teljes felelősséggel tartozzon, sem pedig az, hogy jogosult legyen kötelező utasításokat adni vagy ilyen döntéseket hozni. Nem kizárt ugyanis, hogy az adott ügy körülményei alapján a hitelintézet tevékenysége egészének vagy valamely jelentős tevékenységi körének vezetése, tervezése, koordinációja vagy felügyelete lehetővé teszi az ilyen jogkörrel rendelkező személy számára, hogy a hitelintézetre jelentős befolyást gyakoroljon. Mindazonáltal a nemzeti bíróságnak kell az adott esetben az eset összes körülményére tekintettel megvizsgálnia, hogy a valamely tevékenységi körre vonatkozó teljes felelősség és/vagy a kötelező utasítások adására vagy az ilyen döntések meghozatalára irányuló jogkör hiányában a munkavállaló ténylegesen képes‑e arra, hogy a hitelintézet vezetésére jelentős befolyást gyakoroljon.
64. Ez utóbbi megfontolás a kérdést előterjesztő bíróság által feltett utolsó kérdés megválaszolásához vezet, amelyben az említett bíróság azt kérdezi, hogy ahhoz, hogy egy munkavállaló vezetőnek minősüljön, kizárólag az utóbbi által betöltött tisztséghez tartozó, annak munkaköri leírásában említett jogoknak és kötelezettségeknek van‑e jelentőségük, vagy pedig az eset összes körülményére tekintettel figyelembeveendő a szóban forgó munkavállaló által a hitelintézet tevékenységére gyakorolt tényleges, akár informális befolyás is. Ahogy az a fenti megfontolásokból kiderül, úgy vélem, hogy a nemzeti bíróság köteles az eset összes körülményét és tényezőjét figyelembe venni annak vizsgálata során, hogy egy munkavállaló a 94/19 irányelv értelmében vett vezetőnek minősíthető‑e. Következésképpen, noha a betöltött tisztség munkaköri leírása és az ellátott feladatok bizonyosan fontos értékelési szempontot jelentenek, a nemzeti bíróságnak ugyanakkor figyelembe kell vennie a szóban forgó személy tényleges helyzetét, valamint az általa a hitelintézetnél ténylegesen gyakorolt jogokat és befolyást is, legyen ez utóbbi akár informális jellegű.
V – Végkövetkeztetések
65. A fent kifejtett indokok alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszolja meg az Augstākā tiesa által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket:
A betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30‑i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének 7. pontja szerinti felsorolás kimerítő jellegű abban az értelemben, hogy a nemzeti jogszabályok nem terjeszthetik ki a betétbiztosításból való kizárás hatályát olyan személyekre, akik, tisztségük megnevezésétől függetlenül, funkcionális értelemben nem tartoznak az e felsorolásban meghatározott fogalmak hatálya alá.
Az „igazgatónak” a 94/19 irányelv szerinti fogalma alá tartoznak a hitelintézet társasági szerveinek a hitelintézet irányítási és/vagy felügyeleti tevékenységének ellátásával megbízott tagjai. A „vezetőnek” a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontja szerinti fogalma alá tartoznak a hitelintézet azon alkalmazottjai, akik ugyan nem tagjai a vezető testületnek, de a hitelintézet mindennapi vezetésében olyan alapvető fontosságú feladatokat látnak el, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a hitelintézet vezetésére jelentős befolyást gyakoroljanak, továbbá amelyek ellátásáért közvetlenül a vezető testület előtt elszámoltathatók.
Ahhoz, hogy egy munkavállaló a 94/19 irányelv értelmében vett „vezetőnek” minősüljön, nem feltétlenül szükséges, hogy az általa betöltött tisztséghez kapcsolódó felelősség a hitelintézet tevékenységének egészére kiterjedjen, sem az, hogy egy tevékenységi körért teljes felelősséggel tartozzon, sem pedig az, hogy jogosult legyen kötelező utasításokat adni vagy ilyen döntéseket hozni.
Mindazonáltal a nemzeti bíróságnak kell az eset összes körülményére figyelemmel megvizsgálnia – ideértve a betöltött tisztség munkaköri leírásán kívül a munkavállaló tényleges helyzetét és az általa a hitelintézetnél ténylegesen gyakorolt jogokat is –, hogy az adott esetben a munkavállalónak ténylegesen van‑e lehetősége arra, hogy a hitelintézet vezetésére jelentős befolyást gyakoroljon.
(1) .
(2) – HL L 135., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 252. o.
(3) – A betétbiztosítási rendszerekről szóló, 2014. április 16‑i 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 173., 149. o.).
(4) – Lásd különösen a 2014/49 irányelv 20. és 21. cikkét.
(5) – A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó átfogó és részletes egységes szabálykönyv (Single Rulebook), amelynek része a bankbetétek védelmére vonatkozó, immár a 2014/49 irányelvben található szabályozás, ugyanis az egységes felügyeleti mechanizmus (Single Supervisory Mechanism) és az egységes szanálási mechanizmus (Single Resolution Mechanism) mellett az európai bankunió három pillérének egyike. Lásd e tekintetben az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15‑i 1024/2013/EU európai tanácsi rendelet (HL L 287., 63. o.) (11) és (12) preambulumbekezdését.
(6) – Lásd: Németország kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑233/94, EU:C:1997:231, 13. pont), valamint a betétbiztosítási rendszerekről szóló tanácsi irányelvre vonatkozó bizottsági javaslathoz fűzött magyarázat 2. oldala (COM(92) 188 végleges) (HL C 163., 6. o.).
(7) – A 7. cikket a betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelvnek a fedezeti szint és a kifizetési határidő tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. március 11‑i 2009/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 68., 3. o.) 1. cikkének 3. pontja módosította ekképpen.
(8) – Egészen pontosan a más hitelintézet által saját nevében és saját számlájára elhelyezett betétekről, a „szavatoló tőke” meghatározás alá tartozó betétekről, valamint az azon ügyletekből keletkező betétekről van szó, amelyekkel kapcsolatban pénzmosás miatt büntetőítélet született.
(9) – HL L 176., 338. o.
(10) – Az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24‑i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 331., 12. o.).
(11) – EBA/GL/2012/06, 2012. november 22. (https://www.eba.europa.eu/documents/10180/106695/EBA_2012_00220000_HU_COR.pdf)
(12) – Az említett munkaköri leírás szerint az alelnöki munkakör fő feladatai közé tartozott egészen pontosan a bank pénzügyi jogi és nemzetközi ügyleteivel kapcsolatos jogi támogatás tervezése, koordinálása és felügyelete; jogi biztosítékok strukturálása, kezelése és bevezetése a bank nemzetközi pénzügyi ügyletei, más fontos pénzügyi műveletei, valamint új pénzügyi termékei vonatkozásában; tanácsadás nyújtása a bank felügyelőbizottságának és igazgatótanácsának pénzügyi jogi kérdésekben, és az erre vonatkozó állásfoglalások kibocsátása; különösen összetett jogi kérdésekre vonatkozó jogvélemények kidolgozása.
(13) – Lásd az irányelvjavaslathoz fűzött, a fenti 6. lábjegyzetben említett magyarázat 18. oldalát.
(14) – Ahogy a tizennyolcadik preambulumbekezdés többi nyelvi változata eltérő értelmezéseknek adhat teret, e preambulumbekezdés általam javasolt olvasata álláspontom szerint különösen világosan következik a 94/19 irányelv német nyelvi változatából, amely kifejezetten kimondja, nyilvánvalóan az átültető nemzeti szabályozásra utalva, hogy a betét és betétes kategóriákat kifejezetten meg kell nevezni („ausdrücklich genannt werden müssen”),. A holland nyelvi változat, amely az „in een limitatieve lijst vermelde” szavakat használja, megerősíti ezt az értelmezést.
(15) – Lásd ebben az értelemben: Honyvem Informazioni Commerciali ítélet (C‑465/04, EU:C:2006:199, 24. pont), valamint Pfeiffer és társai ítélet (C‑397/01, EU:C:2004:584, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
(16) – Lásd a 2014/49 irányelv (6) preambulumbekezdését.
(17) – Lásd a 94/19 irányelv kilencedik preambulumbekezdését.
(18) – Lásd: Deckmyn és Vrijheidsfonds ítélet (C‑201/13, EU:C:2014:2132, 14. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
(19) – Lásd: Circul Globus Bucureşti ítélet (C‑283/10, EU:C:2011:772, 32. pont). Lásd ugyanebben az értelemben: Partena‑ítélet (C‑137/11, EU:C:2012:593, 56. pont); Koushkaki‑ítélet (C‑84/12, EU:C:2013:862, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
(20) – Lásd: Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács (C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 50. pont).
(21) – Lásd a fenti 6. lábjegyzetben említett irányelvjavaslathoz fűzött magyarázat 18. oldalát.
(22) – Lásd e tekintetben az EFTA Bíróságának az E‑16/11. sz., EFTA Felügyeleti Hatóság kontra Izland ítéletének (E‑16/11, [2013] EFTA Ct. Rep., 4) 167. pontjában található megfontolásokat.
(23) – Lásd: az EFTA Bíróságának az EFTA Felügyeleti Hatóság kontra Izland ítélete (hivatkozás a fenti 22. lábjegyzetben, 128. pont), valamint az Aresbank S. A. kontra Landsbankinn hf., Fjármálaeftirlitið és Izland ítélete (E‑17/11, [2013] EFTA Ct. Rep., 916, 86–95. pont).
(24) – Lásd a fenti 3. pontot és 5. lábjegyzetet.
(25) – Lásd többek között a 94/19 irányelv ötödik és hatodik preambulumbekezdését.
(26) – E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló, 1997. március 3‑i 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 84., 22. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 311. o.) I. mellékletének 4. pontja a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontjában szabályozottal azonos kivételt tartalmaz.
(27) – Lásd a 2013/36 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a fenti 10. pontban idézett 9. pontját.
(28) – Lásd például a 2013/36 irányelv 88. cikkének (2) bekezdésében szabályozott jelölő bizottságot.
(29) – Lásd a 2013/36 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének b) pontját.
(30) – E vonatkozásban az is kiemelhető, hogy a jegyzett társaságok igazgatóinak díjazásához egy megfelelő rendszer előmozdításáról szóló, 2004. december 14‑i 2004/913/EK bizottsági ajánlásban (HL L 385., 55. o.) az „igazgatósági tagot” úgy határozzák meg, mint „a jegyzett társaság igazgatási, vezetési vagy felügyeleti szerveinek bármely tagját”. Lásd különösen a hivatkozott ajánlás 2.1. pontját.