<?xml version="1.0" encoding="utf-8"?><JUDGMENT xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.00-20081231.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="ECRT12006HUA.0700208501.case.xml"><NO.CASE>T-323/03</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62003A0323</NO.CELEX><NO.SEQ>0006.0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>2088</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>2114</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>27</PAGE.TOTAL><AUTHOR>T</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><LEFT><DATE ISO="20060710">2006. 07. 10-</DATE>I ÍTÉLET – T-323/03. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>LA BARONIA DE TURIS KONTRA OHIM – BARON PHILIPPE DE ROTHSCHILD (LA BARONNIE)</RIGHT></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Az elsőfokú bíróság ítélete</HT> (első tanács)</P><P><DATE ISO="20060710">2006. július 10.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0002" NUMBERING="STAR"><P>Az eljárás nyelve: francia.</P></NOTE></P></TI></TITLE><JUDGMENT.INIT><P>A T-323/03. sz. ügyben,</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P>a <HT TYPE="BOLD">La Baronia de Turis, Cooperativa Valenciana</HT> (székhelye: Turís [Spanyolország], képviseli: J. Carreño Moreno ügyvéd)</P><PARTY.STATUS>felperesnek</PARTY.STATUS></PLAINTIFS><DEFENDANTS><P>a <HT TYPE="BOLD">Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)</HT> (képviselik: S. Petrequin és A. Folliard-Monguiral, meghatalmazotti minőségben)</P><PARTY.STATUS>alperes ellen,</PARTY.STATUS></DEFENDANTS><?PAGE NO="II-2089"?><P>a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban:</P><INTERVENERS><P>a <HT TYPE="BOLD">Baron Philippe de Rothschild SA</HT> (székhelye: Pauillac [Franciaország], képviseli: K. Manhaeve ügyvéd),</P></INTERVENERS></PARTIES><P>az OHIM második fellebbezési tanácsának <DATE ISO="20030709">2003. július 9-i</DATE>, a Baronia de Turis, Cooperativa Valenciana és a Baron Philippe de Rothschild SA közötti felszólalási eljárással (R 57/2003-2. sz. ügy) kapcsolatos határozata ellen benyújtott keresete tárgyában,</P><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (első tanács),</P><P>tagjai: J. D. Cooke elnök, R. García-Valdecasas és V. Trstenjak bírák,</P><P>hivatalvezető: J. Plingers tanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra és a <DATE ISO="20051117">2005. november 17-i</DATE> tárgyalásra,</VISA></GR.VISA><?PAGE NO="II-2090"?><PREAMBLE.FINAL><P>meghozta a következő</P></PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>Ítéletet</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Jogi háttér</P></TI></TITLE><NP><NO.P>1</NO.P><TXT>A közösségi védjegyről szóló, <DATE ISO="19931220">1993. december 20-i</DATE> 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="011" DATE.PUB="1994" PAGE.FIRST="1">HL 1994. L 11., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) 59. cikke, 62. cikkének (1) bekezdése és 74. cikke kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ARTICLE IDENTIFIER="059"><TI.ART><QUOT.START ID="QS0001" REF.END="QE0001" CODE="201E"/><HT TYPE="ITALIC">59. cikk</HT></TI.ART><STI.ART><P>A fellebbezés határideje és alaki követelményei</P></STI.ART><ALINEA>A [fellebbezési tanács előtti] fellebbezést a határozat kézbesítésének napjától számított két hónapon belül, írásban kell benyújtani a [Belső Piaci Harmonizációs] Hivatalhoz [OHIM] [(védjegyek és formatervezési minták)]. A fellebbezés nem tekinthető benyújtottnak mindaddig, amíg a fellebbezés díját meg nem fizetik. A fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli nyilatkozatot a határozat kézbesítésének napjától számított négy hónapon belül kell benyújtani.</ALINEA><ALINEA>[…]</ALINEA></ARTICLE><?PAGE NO="II-2091"?><ARTICLE IDENTIFIER="062"><TI.ART>62. cikk</TI.ART><STI.ART><P>A fellebbezés tárgyában hozott határozat</P></STI.ART><PARAG IDENTIFIER="062.001"><NO.PARAG>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A fellebbezési tanács a fellebbezés érdemi vizsgálatát követően határoz a fellebbezésről. A fellebbezési tanács vagy eljár annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, vagy az ügyet visszautalja ehhez a szervezeti egységhez új eljárásra.</ALINEA><ALINEA>[…]</ALINEA></PARAG></ARTICLE><ARTICLE IDENTIFIER="074"><TI.ART>74. cikk</TI.ART><STI.ART><P>A tényállás vizsgálata hivatalból</P></STI.ART><PARAG IDENTIFIER="074.001"><NO.PARAG>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A Hivatal [OHIM] az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja. A lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban azonban a Hivatal [OHIM] a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="074.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A Hivatal [OHIM] figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő.<QUOT.END ID="QE0001" REF.START="QS0001" CODE="201D"/></ALINEA></PARAG></ARTICLE></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="II-2092"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A jogvita előzményei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>2</NO.P><TXT><DATE ISO="20010126">2001. január 26-án</DATE> a Baron Philippe de Rothschild SA (a továbbiakban: beavatkozó) a 40/94 rendelet alapján közösségi védjegy-bejelentési kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).</TXT></NP><NP><NO.P>3</NO.P><TXT>A lajstromoztatni kívánt védjegy a LA BARONNIE szómegjelölés volt. A védjegybejelentést a <HT TYPE="ITALIC">Közösségi Védjegyértesítő</HT><DATE ISO="20010723">2001. július 23-i</DATE> számában hirdették meg.</TXT></NP><NP><NO.P>4</NO.P><TXT>A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, <DATE ISO="19570615">1957. június 15-i</DATE> Nizzai Megállapodás szerinti 33. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, az alábbi leírással: <QUOT.START ID="QS0002" REF.END="QE0002" CODE="201E"/>alkoholtartalmú italok (a sörök kivételével)<QUOT.END ID="QE0002" REF.START="QS0002" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>5</NO.P><TXT><DATE ISO="20011002">2001. október 2-án</DATE> a La Baronia de Turis, Cooperativa Valenciana felszólalt a bejelentett közösségi védjegy lajstromozásával szemben. A felszólalás valamennyi, a közösségi védjegybejelentésben megjelölt árura vonatkozott.</TXT></NP><NP><NO.P>6</NO.P><TXT>A felszólalás alátámasztásaként felhozott indok a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt összetéveszthetőség volt a bejelentett védjegy és egy korábbi védjegy között, amelyek jogosultja a felperes. A szóban forgó korábbi védjegy a BARONIA szóvédjegy, amelyet Spanyolországban <DATE ISO="19761103">1976. november 3-án</DATE> lajstromoztak, 699.163/7. lajstromszám alatt. A korábbi védjegy árujegyzékében szereplő termékek a 33. osztályba tartoznak, és az alábbi leírásnak felelnek meg: <QUOT.START ID="QS0003" REF.END="QE0003" CODE="201E"/>mindenfajta bor<QUOT.END ID="QE0003" REF.START="QS0003" CODE="201D"/>.</TXT></NP><?PAGE NO="II-2093"?><NP><NO.P>7</NO.P><TXT>A felszólalás a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésén is alapult. Ebben a vonatkozásban a felperes a felszólalási beadványnak <QUOT.START ID="QS0004" REF.END="QE0004" CODE="201E"/>Az okok kifejtése<QUOT.END ID="QE0004" REF.START="QS0004" CODE="201D"/> cím alatti 99. rovatában a La Baronia de Turis, Coop. V. kereskedelmi nevéhez fűződő kizárólagos jogokra is hivatkozott. Ezzel szemben a felszólalási beadvány 82., 85. és 97. rovatát, amely lehetővé teszi a felszólaló számára, hogy az üzleti életben használt korábbi megjelölés fennállására a 40/94 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében mint a felszólalás jogalapjára hivatkozzon, a felperes nem töltötte ki.</TXT></NP><NP><NO.P>8</NO.P><TXT><DATE ISO="20020128">2002. január 28-án</DATE> a felperes a korábbi védjegy használatának igazolására szolgáló iratokat nyújtott be, tudniillik: egy, az 1929-ben megrendezett barcelonai világkiállításon szerzett aranyérmet igazoló oklevelet, egy 1946. évi sorsjegy másolatát, négy keltezés nélküli címke másolatát, öt címkemintát, amelynek egyike 2000-es keltezésű, kettő darab 1929. évi címke másolatát, egy, a BARONIA borokról szóló reklámfüzetet, egy 1984-ben Spanyolországban a buszokon használt reklámfotó két másolatát, egy üveg borról készült fénykép keltezés nélküli másolatát, egy, a borokról írt cikk keltezés nélküli másolatát és a borcímkék keltezés nélküli másolatát.</TXT></NP><NP><NO.P>9</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20020705">2002. július 5-i</DATE> feljegyzésében a beavatkozó azzal a kérelemmel fordult az OHIM felszólalási osztályához, hogy a 40/94 rendelete 43. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében a felperes a felszólalás alapjául szolgáló korábbi védjegy használatát igazolja. A beavatkozó a levelében így fogalmazott:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0005" REF.END="QE0005" CODE="201E"/>Azt kérjük, hogy a felszólaló a felszólalás alátámasztása érdekében felhozott védjegynek az elmúlt öt évben való használatát igazolja. Azok a dokumentumok, amelyeket <DATE ISO="20020404">2002. április 4-én</DATE> nyújtott be, nem bizonyítják a tényleges használatot, és nem az érintett időszakból származnak<QUOT.END ID="QE0005" REF.START="QS0005" CODE="201D"/>.</P></QUOT.S></P></NP><?PAGE NO="II-2094"?><NP><NO.P>10</NO.P><TXT><DATE ISO="20020709">2002. július 9-én</DATE> az OHIM felkérte a felperest, hogy <DATE ISO="20020910">2002. szeptember 10-e</DATE> előtt ezt igazolja, annak pontosítása mellett, hogy a felszólalását minden olyan termék vagy szolgáltatás tekintetében el fogja utasítani, amelyekre nézve a korábbi védjegy használata nem bizonyított. A felperes nem nyújtott be új iratokat.</TXT></NP><NP><NO.P>11</NO.P><TXT><DATE ISO="20021119">2002. november 19-én</DATE> a felszólalási osztály azzal az indokkal utasította el a felszólalást, hogy a bizonyítékok nem voltak elegendők a BARONIA védjegynek a közösségi védjegybejelentést megelőző öt év során történő tényleges használatának igazolására. Arra hivatkozott, hogy az oklevél, a sorsjegy és az 1929-ből származó címkék nyilvánvalóan nem a – <DATE ISO="19960723">1996. július 23-a</DATE> és <DATE ISO="20010723">2001. július 23-a</DATE> közötti – tárgyidőszakra vonatkoznak, és hogy a többi dokumentum az árujegyzékben szereplő termékekre vonatkozó korábbi védjegy használatának sem az időszakával, sem a mértékével kapcsolatban nem szolgált pontosítással. A tárgyidőszakot illetően csupán egyetlen, 2000-es keltezésű címkére hivatkozott. Ami a használat mértékét illeti, megállapította, hogy a benyújtott dokumentumokból semmiféle, a menynyiségre utaló információ nem következik. A 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésére alapító jogalapot illetően a felszólalási osztály azzal az indokkal utasította el a felszólalást, hogy a felperes a nem csupán helyi jelentőségű, La Baronia de Turis, Coop. V. kereskedelmi névnek a közösségi védjegybejelentés benyújtása időpontjában az üzleti életben való valóságos használatát nem bizonyította elegendő módon. Megállapította, hogy hasonlóképpen, e megjelölés használatának mértékére, időszakára és időtartamára vonatkozó semmiféle utalásra nem lehet következtetni a benyújtott iratokból.</TXT></NP><NP><NO.P>12</NO.P><TXT><DATE ISO="20030108">2003. január 8-án</DATE> a felperes fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály határozata ellen. Fellebbezése alátámasztására új bizonyítékokat nyújtott be, tudniillik egy bizonyító közokiratot, miszerint a felperes a <QUOT.START ID="QS0006" REF.END="QE0006" CODE="201E"/>La Baronia de Turis, Coop. V.<QUOT.END ID="QE0006" REF.START="QS0006" CODE="201D"/> néven ismert, a BARONIA védjegy alatt forgalmazott üveges borok létét bizonyító közokiratot, 1993-tól 2002-ig terjedő időszakra keltezett, a felperes szállítója által a BARONIA védjeggyel ellátott termékek tekintetében kiállított számlákat, a felperes által több vásárló számára a BARONIA védjegy oltalma alatt forgalmazott borok adásvételéről az 1996-tól 2002-ig terjedő időszakban kiállított számlákat, illetve<?PAGE NO="II-2095"?> több, a felperes által az 1999–2002. években kiállított számlatömböt, amely a BARONIA védjeggyel ellátott borok adásvételére vonatkozik.</TXT></NP><NP><NO.P>13</NO.P><TXT>Az OHIM második fellebbezési tanácsa a <DATE ISO="20030709">2003. július 9-i</DATE> R 57/2003-2. sz. határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) elutasította a fellebbezést. Helybenhagyta a felszólalási osztály által lefolytatott bizonyítékok mérlegelését, valamint ez utóbbi által az ebből a használat nem elegendő igazolását illetően levont következményeket. A kereskedelmi névre alapított felszólalást illetően a fellebbezési tanács azt elfogadhatónak, de megalapozatlannak ítélte meg azon indokból, hogy a felszólaló a kereskedelmi név használatát nem bizonyította elegendő módon, és nem terjesztette be az alkalmazandó nemzeti jog szabályait. Ami a fellebbezési szakban első ízben bemutatott bizonyítékokat illeti, azokat elfogadhatatlannak ítélte meg, mivel azokat a felszólalási osztály által megszabott határidő lejártát követően nyújtották be.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az eljárás és a felek kérelmei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>14</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához <DATE ISO="20030912">2003. szeptember 12-én</DATE> érkezett keresetlevelével a felperes a jelen keresetet terjesztette elő.</TXT></NP><NP><NO.P>15</NO.P><TXT>Az OHIM és a beavatkozó <DATE ISO="20040319">2004. március 19-én</DATE>, illetve <DATE ISO="20040308">március 8-án</DATE> nyújtotta be válaszbeadványát az Elsőfokú Bíróság Hivatalához.</TXT></NP><NP><NO.P>16</NO.P><TXT>Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (első tanács) úgy döntött, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt.</TXT></NP><?PAGE NO="II-2096"?><NP><NO.P>17</NO.P><TXT>A felek szóbeli előterjesztéseit és az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott válaszait a <DATE ISO="20051117">2005. november 17-i</DATE> tárgyaláson az Elsőfokú Bíróság meghallgatta.</TXT></NP><NP><NO.P>18</NO.P><TXT>A felperes keresetében lényegében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;</P></ITEM><ITEM><P>utasítsa el a LA BARONNIE közösségi védjegybejelentési kérelmét.</P></ITEM></LIST></P></NP><NP><NO.P>19</NO.P><TXT>A tárgyalás során a felperes visszavonta a kereseti kérelmében szereplő bizonyításfelvétel iránti kérelmeit, annak kivételével, amely arra irányul, hogy az Oficina Española de Patentes y Marcast (spanyol szabadalmi és védjegyhivatal, a továbbiakban: OEPM) arra kötelezze, hogy a BARONIA védjegy jelenlegi jogállását meghatározza, és jelölje meg, hogy mely iratokat nyújtották be hozzá a 699.163/7. számú lajstromozás megújítása iránti kérelem alátámasztása érdekében.</TXT></NP><NP><NO.P>20</NO.P><TXT>Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>utasítsa el a keresetet;</P></ITEM><ITEM><P>kötelezze a felperest a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP><NP><NO.P>21</NO.P><TXT>A beavatkozó lényegében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>utasítsa el a keresetet;</P></ITEM><?PAGE NO="II-2097"?><ITEM><P>a fellebbezési tanács határozatát helyezze hatályon kívül, mivel az a felperesnek a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésére alapító felszólalását elfogadhatónak nyilvánította, és következésképpen a felszólalást nyilvánítsa elfogadhatatlannak, mivel e rendelkezésre alapít;</P></ITEM><ITEM><P>kötelezze a felperest a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A jogkérdésről</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A közösségi védjegy lajstromozásának megtagadására irányuló kérelemről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>22</NO.P><TXT>Második kereseti kérelmével a felperes lényegében azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy tagadja meg a bejelentett védjegy lajstromozását.</TXT></NP><NP><NO.P>23</NO.P><TXT>Ebben a vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet 63. cikkének (6) bekezdése értelmében az OHIM köteles megtenni a közösségi bíróság ítéletének<?PAGE NO="II-2098"?> végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ennélfogva az Elsőfokú Bíróság nem utasíthatja az OHIM-ot. Ez utóbbinak kötelessége ugyanis az Elsőfokú Bíróság ítéleteinek rendelkező részéből és indokolásából levonni a következtetéseket (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-331/99" YEAR="2001" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-433">T-331/99. sz., Mitsubishi HiTec Paper Bielefeld kontra OHIM [Giroform] ügyben <DATE ISO="20010131">2001. január 31-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2001., II-433. o.] 33. pontja</REF.DOC.ECR>; a <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-34/00" YEAR="2002" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-683">T-34/00. sz., Eurocool Logistik kontra OHIM [EUROCOOL] ügyben <DATE ISO="20020227">2002. február 27-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2002., II-683. o.] 12. pontja</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-129/01" YEAR="2003" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-2251">T-129/01. sz., Alejandro kontra OHIM – Anheuser-Busch [BUDMEN] ügyben <DATE ISO="20030703">2003. július 3-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2003., II-2251. o.] 22. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>24</NO.P><TXT>Elfogadhatatlan tehát a felperes kérelme, mivel arra irányul, hogy az Elsőfokú Bíróság utasítsa el a LA BARONNIE közösségi védjegy bejelentési kérelmét.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A beavatkozó által benyújtott, a megtámadott határozat részleges hatályon kívül helyezésére irányuló kérelemről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>25</NO.P><TXT>Második kereseti kérelmében a beavatkozó az Elsőfokú Bíróságtól a fellebbezési tanács határozatának hatályon kívül helyezését kéri, mivel az a felperesnek a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésére alapító felszólalását elfogadhatónak nyilvánította, illetve azt kéri, hogy ennélfogva nyilvánítsa a felszólalást elfogadhatatlannak, mivel az erre a rendelkezésre alapít.</TXT></NP><NP><NO.P>26</NO.P><TXT>Felidézendő, hogy az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 134. cikkének 3. § -a értelmében az a beavatkozó, aki a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő fél volt, válaszbeadványában kérheti a fellebbezési tanács határozatának hatályon kívül helyezését vagy megváltozatását a keresetlevélben nem szereplő kérdésekben, és a keresetlevélben fel nem hozott jogalapokat terjeszthet elő. A beavatkozó második kereseti kérelme tehát elfogadható.</TXT></NP><?PAGE NO="II-2099"?><NP><NO.P>27</NO.P><TXT>A beavatkozó azzal érvel, hogy a felperes rosszul töltötte ki a felszólalását, különösen a felszólalás alapjául szolgáló jogi indokokra vonatkozó részeket. Pontosabban arra hivatkozik, hogy a felperes elmulasztotta bejelölni a kereskedelmi név mint az üzleti életben használt korábbi megjelölés létezésére vonatkozó 82-85. és 97. rovatot. Hozzáteszi, hogy a felperes megjelöléseiből, még ha említette is a La Baronia de Turis, Coop. V. kereskedelmi nevének létezését a felszólalásnak <QUOT.START ID="QS0007" REF.END="QE0007" CODE="201E"/>Az okok kifejtése<QUOT.END ID="QE0007" REF.START="QS0007" CODE="201D"/> cím alatti 99. rovatában, az következik, hogy a felszólalás jogalapja a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja volt. Úgy értékeli, hogy a felszólalás, mivel az a 8. cikk (4) bekezdésének b) pontján alapul, nem felel meg a felszólalás elfogadhatósága terén alkalmazandó szabályok által meghatározott feltételeknek. Ebből arra következtet, hogy a fellebbezési tanácsnak a felszólalást, mint elfogadhatatlant, el kellett volna utasítania, mivel azt a La Baronia de Turis, Coop. V. kereskedelmi névre alapították.</TXT></NP><NP><NO.P>28</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság arra hivatkozik, hogy a közösségi védjegyről szóló 40/94 tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, <DATE ISO="19951213">1995. december 13-i</DATE> 2868/95/EK bizottsági rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="303" DATE.PUB="1995" PAGE.FIRST="1">HL L 303., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 18. szabályának (1) bekezdése értelmében az OHIM a felszólalást mint nem elfogadhatót elutasítja, amennyiben a felszólalás <QUOT.START ID="QS0008" REF.END="QE0008" CODE="201E"/>nem jelöli meg egyértelműen […], hogy mely korábbi jogon alapul<QUOT.END ID="QE0008" REF.START="QS0008" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>29</NO.P><TXT>A jelen esetben, még ha nem is vitatott, hogy a felperes elmulasztotta bejelölni a felszólalás azon 82–85. és 97. rovatát, amelyek lehetővé teszik a felszólaló számára, hogy a felszólalás jogalapjaként az üzleti életben használt korábbi megjelölés fennállására hivatkozzon, az bizonyos, hogy a 99. rovatban hivatkozott a La Baronia de Turis, Coop. V. kereskedelmi név használatához fűződő védelemre.</TXT></NP><NP><NO.P>30</NO.P><TXT>Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy az OHIM sosem vélte úgy – a beavatkozó által a <DATE ISO="20020705">2002. július 5-i</DATE> levélben e tekintetben felhozott érvek ellenére –, hogy a felszólalás pontatlan lett volna a La Baronia de Turis, Coop. V. kereskedelmi névre a felszólalás alapjaként való hivatkozást illetően. Az OHIM azon, <DATE ISO="20020709">2002. július 9-i</DATE><?PAGE NO="II-2100"?> levele, amelynek célja az volt, hogy a felperesnek továbbítsa a beavatkozónak a BARONIA védjegy tényleges használatának igazolására irányuló kérelmét, ugyanis semmiféle, ezzel kapcsolatos magyarázatra irányuló kérelmet nem tartalmazott.</TXT></NP><NP><NO.P>31</NO.P><TXT>Ennélfogva a megtámadott határozat helyesen nyilvánította a felszólalást elfogadhatónak, mivel ez utóbbi a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének értelmében a La Baronia de Turis, Coop. V. kereskedelmi név használatán alapult.</TXT></NP><NP><NO.P>32</NO.P><TXT>A beavatkozó második kereseti kérelmét tehát, mint megalapozatlant, el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére irányuló kérelemről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>33</NO.P><TXT>A felperes lényegében három jogalapot hoz fel a hatályon kívül helyezésre. Az első jogalap a 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdésének, illetve a 2868/95 rendelet 22. szabálya (1) bekezdésének sérelmére alapít. A második és harmadik jogalap keretében a felperes külön-külön a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének és a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának sérelmére hivatkozik.</TXT></NP><NP><NO.P>34</NO.P><TXT>Az első jogalap keretében a felperes lényegében egyrészt a korábbi védjegye tényleges használatának és a La Baronia de Turis, Coop. V. kereskedelmi név használatának igazolása érdekében a felszólalási osztályhoz általa benyújtott bizonyítékok elegendő jellegével érvel, másrészt pedig azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megszegte azon bizonyítékok megvizsgálására irányuló kötelezettségét, amelyeket első ízben a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadványához mellékelt.</TXT></NP><?PAGE NO="II-2101"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A felszólalási osztály előtt bemutatott bizonyítékok elegendő voltáról</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>A felek érvei</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>35</NO.P><TXT>A felperes úgy ítéli meg, hogy a megtámadott határozat sérti a korábbi védjegy használatának igazolására vonatkozó rendelkezéseket, és hivatkozik a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdésére, valamint a 2868/95 rendelet 16. szabályának (2) bekezdésére, 22. szabályának (1) bekezdésére és 92. szabályának (1) bekezdésére. Véleménye szerint a felszólaláshoz mellékelt bizonyítékok elegendőek voltak a 699.163/7. lajstromszámú, spanyol lajstromozás tárgyát képező védjegy tényleges használatának igazolásához, mivel azok világosan mutatták, hogy több mint hetvenöt éve használja a BARONIA elnevezést a különféle borok forgalmazásában. Ugyanígy, a lajstromozás megújításának formai követelményei, amelyeknek eleget tett, bizonyítékot nyújtanak arról, hogy ez a védjegy még mindig hatályban van.</TXT></NP><NP><NO.P>36</NO.P><TXT>A felperes különösen a 699.163/7. lajstromszámú spanyol védjegyokiratot említi, amely megjelöli, hogy a védjegybejelentést <DATE ISO="19730116">1973. január 16-án</DATE> tették, és hogy a BARONIA védjegyet <DATE ISO="19961025">1996. október 25-én</DATE> újították meg. Kifejti, hogy a spanyol védjegyjogszabályok értelmében az oltalom megújítása érdekében elengedhetetlen az érintett védjegy használatának bizonyítása a megújítási kérelem benyújtásának időpontját közvetlenül megelőző években. A 699.163/7. számú védjegyokirat tehát kétségtelenül bizonyította a hivatkozott korábbi védjegy használatát.</TXT></NP><NP><NO.P>37</NO.P><TXT>Az OHIM és a beavatkozó úgy ítélik meg, hogy a fellebbezési tanácsnak a felszólalási osztály előtt bemutatott bizonyítékok nem elegendő jellegével kapcsolatos álláspontja megalapozott.</TXT></NP><?PAGE NO="II-2102"?><NP><NO.P>38</NO.P><TXT>Az OHIM továbbá úgy véli, hogy az OHIM fórumai jogosan zártak ki minden, a tárgyidőszak előtti keltezésű iratot. A többi iratot illetően arra hivatkozik, hogy ezek egy 2000-es keltezésű címke kivételével nem voltak keltezve, és nem tették lehetővé annak igazolását, hogy a megfelelő időszakra vonatkoznak-e. Ugyanígy ezen iratok nem tették lehetővé a korábbi védjegy használata mértékének megállapítását, mivel ez esetben egyetlen irat sem jelölte meg az eladott bor mennyiségét.</TXT></NP><NP><NO.P>39</NO.P><TXT>A 699.163/7. számú spanyol védjegyokirat bizonyító erejét illetően az OHIM arra hivatkozik, hogy az OEPM az oltalom megújítása során megelégszik az érdekelt vállalkozás részéről kiállított megerősített nyilatkozattal, és egyáltalán nem vizsgálja a megújítani kívánt védjegy tényleges használatát. A védjegyokirat a valós és tényleges használatnak a legjobb esetben is csupán egy jele, amelyet semmiféle kézzelfogható és igazolható bizonyíték nem támaszt alá.</TXT></NP><NP><NO.P>40</NO.P><TXT>A beavatkozó hozzáteszi, hogy a felperes sem a spanyol jogszabályok által a védjegyoltalom megújítása tekintetében állítólag meghatározott feltételek fennállását nem igazolta, sem azokat az iratokat nem nyújtotta be bizonyítékképpen, amelyeket az OEPM-hez kellett beterjesztenie. A beavatkozó továbbá kifejti, hogy amennyiben figyelembe is kell venni az oltalomnak <DATE ISO="19961025">1996. október 25-én</DATE> foganatosított megújítását, a felperes a korábbi védjegye tényleges használatára a vonatkozó öt teljes évből csupán három hónapnyi időszakra hivatkozhat.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>41</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely védjegy tényleges használata olyan valós használat, amely nem kizárólag a védjegyhez fűződő jogok fenntartását szolgálja. Olyan használatnak kell lennie, amely megfelel a védjegy lényeges rendeltetésének, ami abból áll, hogy a fogyasztók vagy a végfelhasználók számára biztosítja az áruk vagy szolgáltatások eredetének azonosíthatóságát úgy, hogy ezen árut vagy szolgáltatást a máshonnan származó áruktól vagy szolgáltatásoktól összetéveszthetetlenül megkülönböztethessék. A védjegy és azon hatások oltalma, amelyet a lajstromozás tesz harmadik személyekkel szemben érvényesíthetővé, nem<?PAGE NO="II-2103"?> lenne tartós, amennyiben a védjegy elveszítené kereskedelmi létjogosultságát, amely abban áll, hogy a más vállalkozásoktól származó árukhoz vagy szolgáltatásokhoz képest a védjegyet képező megjelöléssel ellátott áruk és szolgáltatások számára piacot teremtsen vagy tartson fenn (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-334/01" YEAR="2004" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-2787">T-334/01. sz., MFE Marienfelde kontra OHIM – Vétoquinol [HIPOVITON] ügyben <DATE ISO="20040708">2004. július 8-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2004., II-2787. o.] 33. pontja</REF.DOC.ECR>; lásd még értelemszerűen a Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="C-40/01" YEAR="2003" EDITION="GEN" PAGE.ECR="I-2439">C-40/01. sz. Ansul-ügyben <DATE ISO="20030311">2003. március 11-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2003., I-2439. o.] 36., 37. és 43. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>42</NO.P><TXT>A védjegy olyan használatát, amelynek nem lényegi célja, hogy az oltalma alá tartozó áruk vagy/és szolgáltatások számára piaci részesedést teremtsen vagy tartson fenn, úgy kell tekinteni, mint amelynek valódi célja az, hogy egy lehetséges megszűnés iránti kérelmet ellehetetlenítsen. Az ilyen használat nem tekinthető <QUOT.START ID="QS0009" REF.END="QE0009" CODE="201E"/>tényleges<QUOT.END ID="QE0009" REF.START="QS0009" CODE="201D"/> -nek (lásd értelemszerűen a Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="C-259/02" YEAR="2004" EDITION="GEN" PAGE.ECR="I-1159">C-259/02. sz., La Mer Technology ügyben <DATE ISO="20040127">2004. január 27-én</DATE> hozott végzésének [EBHT 2004., I-1159. o.] 26. pontjá</REF.DOC.ECR>t).</TXT></NP><NP><NO.P>43</NO.P><TXT>A védjegy tényleges használatának mérlegelése során figyelembe kell venni minden olyan tényt és körülményt, amelyek alapján megállapítható, hogy a védjegy kereskedelmi használata valóságos-e, idesorolhatók különösen az érintett gazdasági szektorban igazoltnak tekintendő olyan használat, amelyek feladata az, hogy a védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások számára megteremtsék és fenntartsák a piaci részesedést, az áruk és szolgáltatások természetét, a piac jellegzetességeit, valamint a védjegy használatának mértékét és gyakoriságát (a fent hivatkozott HIPOVITON-ítélet 34. pontja; lásd még értelemszerűen a fent hivatkozott Ansulítélet 43. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>44</NO.P><TXT>Ami a korábbi védjegy használatának jelentőségét illeti, figyelembe kell venni többek között az összes használati ügylet kereskedelmi volumenét egyrészről, és annak az időszaknak a tartamát, melynek során a használati ügyletek történtek, valamint<?PAGE NO="II-2104"?> másrészről ezeknek az ügyleteknek a gyakoriságát. Minél korlátozottabb azonban a védjegy felhasználásának kereskedelmi volumene, annál inkább szükséges az, hogy a felszólaló további bizonyítékokat nyújtson be az esetleges kétségek eloszlatása érdekében, az érintett védjegy használatának tényleges jellegét illetően (a fent hivatkozott HIPOVITON-ítélet 35. és 37. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>45</NO.P><TXT>A jelen esetben az OHIM fórumai helyesen tekintették elégtelennek azokat a bizonyítékokat, amelyeket a felszólalási osztály előtt, a BARONIA védjegynek a bejelentő közösségi védjegybejelentésének benyújtását megelőző ötéves időszakban történő használatára vonatkozóan mutatott be. A felszólalási osztály helyesen hivatkozott arra, hogy az oklevél, a sorsjegy és az 1929-es címke nyilvánvalóan nem a – <DATE ISO="19960723">1996. július 23-tól</DATE><DATE ISO="20010723">2001. július 23-ig</DATE> terjedő – tárgyidőszakra vonatkoznak, és hogy a többi irat – vagyis a többi címke, a BARONIA borokról szóló reklámfüzet, az üveges borokról készült fotó és az újságcikk –, egyetlen kivétellel, nem szolgáltat bizonyítékot a korábbi védjegynek az árujegyzékben szereplő árukra vonatkozó használatának időtartamára vagy jelentőségére nézve. Ami a figyelembe veendő időszakot illeti, az egyetlen vonatkozó irat egy 2000-es keltezésű borcímke. Ami a korábbi védjegy használatának jelentőségét illeti, amint azt a felszólalási osztály jogosan megállapította, a benyújtott iratokból semmiféle mennyiségi jellegű információra nem lehetett következtetni. Egy címke ugyanis önmagában nem szolgáltat semmiféle bizonyítékot az adásvétel mennyiségére nézve.</TXT></NP><NP><NO.P>46</NO.P><TXT>Ugyanakkor, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 19. pontjában megállapította, a felperes – az elfogadott bizonyítékokra támaszkodva – a BARONIA védjegy használatának jelentőségét érintően semmiféle magyarázatot nem adott, különösen, ami az eladás terjedelmét, a forgalmazás földrajzi kiterjedését – különösen a forgalmazók számát és a forgalmazási módokat –, azon időtartamot, amely során a védjegy használati ügyleteit bonyolították, illetve ezen ügyletek gyakoriságát illeti.</TXT></NP><NP><NO.P>47</NO.P><TXT>A 699.163/7. lajstromszámú spanyol védjegy megújítása, és az, hogy a spanyol szabályozás megköveteli az oltalom megújítása érdekében a védjegynek a megújítási<?PAGE NO="II-2105"?> kérelem benyújtását közvetlenül megelőző évek során történő használatának igazolását, nem elegendő a korábbi védjegynek a spanyol oltalom megújításának időpontja, <DATE ISO="19961025">1996. október 25-e</DATE> utáni tényleges használatának bizonyításához. A 699.163/7. lajstromszámú spanyol védjegy megújítása csupán azt bizonyítja, hogy a BARONIA védjegy Spanyolországban még mindig hatályban volt abban az időpontban, amikor a beavatkozó benyújtotta közösségi védjegybejelentését. Ugyanakkor a felperes egyáltalán nem jelölte meg azon iratokat, amelyeket az OEPM előtt mutatott be. Végül, de nem utolsósorban, a felperes a felszólalási osztályhoz semmiféle olyan bizonyítékot nem nyújtott be, amely igazolta volna a BARONIA védjegynek a spanyol oltalom megújítási időpontja, <DATE ISO="19961025">1996. október 25-e</DATE> utáni használatát.</TXT></NP><NP><NO.P>48</NO.P><TXT>Feltételezve azonban, hogy az OEPM a megújítani kért védjegy jelenlegi használatára vonatkozó bizonyítékokat megvizsgálja, egy ilyen körülmény nem menti fel a felperest azon kötelezettség alól, hogy a felszólalása alátámasztására felhozott jogok tényleges használatát igazolja, amennyiben a beavatkozó ilyen értelmű kérelmet nyújtott be. Az ilyen kérelem esetén ugyanis a felszólalót terheli a tényleges használat, vagy ennek elmaradása jogos indokai fennállásának bizonyítási terhe, különben elutasításra kerül a felszólalása, és ennek bizonyítását a 2868/95 rendelet 22. szabálya értelmében az OHIM által megállapított határidőn belül kell benyújtania (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-183/02+T-184/02" YEAR="2004" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-965">T-183/02. és T-184/02. sz., El Corte Inglés kontra OHIM – González Cabello és Iberia Líneas Aéreas de España [MUNDICOR] ügyben <DATE ISO="20040317">2004. március 17-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2004., II-965. o.] 38. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>49</NO.P><TXT>Végül emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács határozatainak jogszerűségét kizárólag a közösségi bíróság által értelmezett 40/94 rendelet alapján kell értékelni, nem pedig valamely tagállam korábbi határozathozatali gyakorlata szerint (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-162/01" YEAR="2003" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-2821">T-162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ügyben <DATE ISO="20030709">2003. július 9-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2003., II-2821. o.] 53. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>50</NO.P><TXT>Ebből arra kell következtetni, hogy a felperes – a felszólalási osztály előtt bemutatott bizonyítékokra tekintettel – sem a felszólalási osztály előtt, sem pedig a fellebbezési tanács előtt nem igazolta a korábbi védjegy tényleges használatát. E jogalap első részét tehát, mint megalapozatlant, el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="II-2106"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Az első ízben a fellebbezési tanács előtt bemutatott bizonyítékok elfogadhatóságáról</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>A felek érvei</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>51</NO.P><TXT>A felperes úgy ítéli meg, hogy a fellebbezési tanácsnak el kellett volna fogadnia azokat a bizonyítékokat, amelyeket a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő beadványhoz mellékelt. A felperes szerint nem olyan új iratokról van szó, amelyek elfogadhatatlanok, hanem ellenkezőleg, a felszólalási osztályhoz kellő időben benyújtott, a bizonyításhoz szükséges kiegészítő iratokról.</TXT></NP><NP><NO.P>52</NO.P><TXT>Az OHIM úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-308/01" YEAR="2003" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-3253">T-308/01. sz., Henkel kontra OHIM – LHS (UK) (KLEENCARE) ügyben <DATE ISO="20030923">2003. szeptember 23-án</DATE> hozott ítéletét (EBHT 2003., II-3253. o.)</REF.DOC.ECR> nem lehet úgy értelmezni, mint amely valamely fél számára lehetővé teszi, hogy a felszólalás alátámasztására szolgáló tényeket vagy bizonyítékokat első ízben – vagy adott esetben másodízben – nyújtson be a fellebbezési tanácshoz, jóllehet e fél nem tartotta tiszteletben azt a határidőt, amely az e tényeknek és bizonyítékoknak a felszólalási osztály előtt való benyújtására nyitva áll.</TXT></NP><NP><NO.P>53</NO.P><TXT>Az OHIM a beavatkozóhoz hasonlóan úgy véli, hogy a fellebbezési tanács megalapozottan nyilvánította ezeket a bizonyítékokat elfogadhatatlannak azon az alapon, hogy azokat a felperes számára a 2868/95 rendelet 22. szabályának (1) bekezdése alapján a felszólalási tanács által megállapítottt határidő lejártát követően nyújtotta be a BARONIA védjegy használatának igazolására. Az OHIM a <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-388/00" YEAR="2002" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-4301">T-388/00. sz., Institut für Lernsysteme kontra OHIM — Educational Services (ELS) ügyben <DATE ISO="20021023">2002. október 23-án</DATE> hozott ítéletből (EBHT 2002., II-4301. o.)</REF.DOC.ECR> következő ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, és hozzáteszi, hogy a felperes a <DATE ISO="20020128">2002. január 28-án</DATE> szolgáltatott iratok kiegészítésétől való tartózkodás mellett döntött, jóllehet az OHIM kifejezetten felhívta az iratok kiegészítésére.</TXT></NP><?PAGE NO="II-2107"?><NP><NO.P>54</NO.P><TXT>Az OHIM úgy véli, hogy az <HT TYPE="ITALIC">inter partes</HT> eljárásban a 2868/95 rendelet 22. szabályának (1) bekezdése értelmében megállapított határidő fennállása a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése értelmében nem kellő időben benyújtott bizonyítékok elfogadása vagy elutasítása terén fennálló mérlegelési jogkörének korlátját jelenti. Ezt az elemzést maga e rendelkezés szövege biztosítja, amely csakis akkor alkalmazandó, ha a bizonyítékokat nem <QUOT.START ID="QS0010" REF.END="QE0010" CODE="201E"/>kellő időben<QUOT.END ID="QE0010" REF.START="QS0010" CODE="201D"/> terjesztették be, és nem pedig akkor, ha <QUOT.START ID="QS0011" REF.END="QE0011" CODE="201E"/>késedelmesen<QUOT.END ID="QE0011" REF.START="QS0011" CODE="201D"/> terjesztették be. Ugyanakkor a bizonyítékoknak a megállapított határidő lejártát követően történő beterjesztésének lehetősége a felszólalási eljárás meghosszabbítását jelentené, amely nem lenne összeegyeztethető az eljárásgazdaságosság elvével. Következésképpen az OHIM úgy véli, hogy a fellebbezés benyújtása a fellebbezési tanácshoz nem eredményezheti e határidő újraindulását a felszólalási tanács által megállapított határidő lejártát követően. Az, hogy a felszólalási tanács és a fellebbezési tanács között funkcionális folyamatosság áll fenn, ennek értékelését nem befolyásolja. Ugyanakkor minden ettől eltérő értelmezés sértené a felek közötti fegyveregyenlőség elvét és a másik fél érdekeit.</TXT></NP><NP><NO.P>55</NO.P><TXT>A beavatkozó hozzáteszi, hogy – feltéve, hogy az új bizonyítékok a fellebbezési tanács előtt elfogadhatók – azok semmiféleképpen sem lesznek elegendőek a BARONIA védjegy a vonatkozó időszakban való tényleges használatának bizonyításához. A címkék nyomtatására vonatkozó számlák nem bizonyítják a BARONIA védjeggyel ellátott termékek forgalmazásának intenzitását. Az e védjegy oltalma alatt eladott borokat megemlítő számlák igen korlátozott számban állnak rendelkezésre, és az e számlákban megemlített üvegszám mindig legfeljebb pár tucatra korlátozódik.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>56</NO.P><TXT>A 40/94 rendelet 62. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a fellebbezési tanács vagy eljár annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, vagy az ügyet visszautalja ehhez a szervezeti<?PAGE NO="II-2108"?> egységhez új eljárásra. Ebből a rendelkezésből, illetve a 40/94 rendelet szelleméből következik, hogy a fellebbezési tanács a fellebbezés elbírálása tekintetében ugyanolyan hatáskörrel rendelkezik, mint az a fórum, amely a megtámadott határozatot meghozta, és hogy a vizsgálata az egész jogvitára – annak az elbírálás idején mutatkozó terjedelmében – kiterjed.</TXT></NP><NP><NO.P>57</NO.P><TXT>Ugyancsak e cikkből, valamint az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az OHIM különböző fórumai, vagyis egyrészt az elbírálók, a felszólalási osztály, a védjegy-igazgatási és jogi osztály, a törlési osztályok, másrészt pedig a fellebbezési tanácsok között funkcionális folyamatosság áll fenn (lásd a fent hivatkozott KLEENCARE-ítélet 25. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).</TXT></NP><NP><NO.P>58</NO.P><TXT>Az OHIM fórumai közötti funkcionális folyamatosság elvéből következik, hogy az OHIM első fokon döntő fórumai által hozott határozatok tekintetében lefolytatandó felülvizsgálat keretében a fellebbezési tanácsoknak a felek által mind az első fokon döntő fórum előtti, mind pedig a fellebbezési eljárásban előterjesztett valamennyi ténybeli és jogi elemre kell a határozataikat alapítaniuk (az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott KLEENCARE-ítéletének 32. pontja; a <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-57/03" YEAR="2005" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-287">T-57/03. sz., SPAG kontra OHIM – Dann et Backer [HOOLIGAN] ügyben <DATE ISO="20050201">2005. február 1-jén</DATE> hozott ítélet [EBHT 2005., II-287. o.] 18. pontja</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-275/03" YEAR="2005" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-4727">T-275/03. sz., Focus Magazin Verlag kontra OHIM – ECI Telecom [Hi-FOCuS) ügyben <DATE ISO="20051109">2005. november 9-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2005., II-4727. o.] 37. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>59</NO.P><TXT>Ennélfogva a fellebbezési tanácsok a 40/94 rendelet 74. cikke (2) bekezdésének egyetlen feltétele mellett adhatnak helyt a fellebbezésnek a fellebbező fél által felhozott új tények vagy az általa előterjesztett új bizonyítékok alapján (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-16/02" YEAR="2003" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-5167">T-16/02. sz., Audi kontra OHIM [TDI] ügyben <DATE ISO="20031203">2003. december 3-án</DATE> hozott ítéletnek [EBHT 2003., II-5167. o.] 81. pontja</REF.DOC.ECR> és a fent hivatkozott KLEENCARE-ítélet 26. pontja). A fellebbezési tanácsok felülvizsgálata nem korlátozódik a megtámadott határozat jogszerűségére, hanem a fellebbezési eljárás devolutív hatálya miatt a jogvita egészének új értékelését feltételezi, mivel a fellebbezési tanácsoknak teljes egészében újra kell vizsgálniuk az eredeti kérelmet, és figyelembe kell venniük a kellő időben benyújtott bizonyítékokat.</TXT></NP><?PAGE NO="II-2109"?><NP><NO.P>60</NO.P><TXT>Ellentétben azzal, amit az OHIM az <HT TYPE="ITALIC">inter partes</HT> eljárásra hivatkozással állít, az OHIM különböző fórumai közötti funkcionális folyamatosság elvéből ezért nem következik az, hogy a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése alapján a fél nem terjesztheti elő a fellebbezési tanács előtt azokat az új ténybeli és jogi elemeket, amelyeket nem hozott fel az elsőfokon döntő fórum előtt (a fent hivatkozott Hi-FOCuS-ítélet 37. pontja). Az OHIM álláspontja a fellebbezési tanácsnak a jogvita elbírálására vonatkozó általános hatáskörét vonná kétségbe.</TXT></NP><NP><NO.P>61</NO.P><TXT>A 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott szabály, amelynek értelmében az OHIM az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja, két korlátot fogalmaz meg. Egyrészt, a lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban a vizsgálat a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van. Másrészt, e cikk (2) bekezdése az OHIM számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy azokat a bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem <QUOT.START ID="QS0012" REF.END="QE0012" CODE="201E"/>kellő időben<QUOT.END ID="QE0012" REF.START="QS0012" CODE="201D"/> terjesztettek elő, figyelmen kívül hagyja.</TXT></NP><NP><NO.P>62</NO.P><TXT>Ugyanakkor az OHIM fórumai közötti funkcionális folyamatosság elvéből következik, hogy a <QUOT.START ID="QS0013" REF.END="QE0013" CODE="201E"/>kellő idő<QUOT.END ID="QE0013" REF.START="QS0013" CODE="201D"/> -t valamely fellebbezési tanács előtti fellebbezési eljárás keretében úgy kell értelmezni, mint amely a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidőre, illetve a kérdéses eljárásban megállapított határidőre vonatkozik. Mivel ez a fogalom valamennyi, az OHIM előtt folyamatban lévő eljárás keretében irányadó, az első fokon határozó fórum által a bizonyítékok benyújtására megállapított határidők letelte nem befolyásolja annak meghatározását, hogy azokat a fellebbezési tanácshoz <QUOT.START ID="QS0014" REF.END="QE0014" CODE="201E"/>kellő időben<QUOT.END ID="QE0014" REF.START="QS0014" CODE="201D"/> nyújtották-e be. A fellebbezési tanács ezáltal köteles figyelembe venni a hozzá beterjesztett bizonyítékokat, függetlenül attól, hogy azokat a felszólalási osztályhoz benyújtották-e, vagy sem.</TXT></NP><?PAGE NO="II-2110"?><NP><NO.P>63</NO.P><TXT>A jelen ügyben a felperes a fellebbezési tanácshoz egyrészt kettő, közjegyző által hitelesített tanúsítványt, másrészt pedig az 1996-tól 2002-ig terjedő időszakban olyan, a BARONIA védjegy oltalma alatt eladott borokat megemlítő számlákat nyújtott be, amelyeket vagy saját maga, vagy a borcímke szállítója állított ki. Ezeket a dokumentumokat azon, a felszólalási osztály előtt már előadott érvelés alátámasztására nyújtották be, amely szerint e védjegy tényleges használat tárgyát képezi.</TXT></NP><NP><NO.P>64</NO.P><TXT>Ennélfogva, mivel a vitatott okiratokat a felperes által benyújtott írásbeli nyilatkozat mellékleteként terjesztették elő a fellebbezési tanácshoz a 40/94 rendelet 59. cikkében megállapított négy hónapos határidőn belül, a benyújtásuk a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése értelmében nem tekinthető késedelmesnek. Következésképpen, a fellebbezési tanács nem utasíthatta volna el ezeknek az okiratoknak a figyelembevételét (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Hi-FOCuS-ítélet 38. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>65</NO.P><TXT>Nem eredményes e tekintetben az OHIM-nak a fent hivatkozott ELS-ítéletre történt hivatkozása sem, amelyben a korábbi védjegy használatára vonatkozó bizonyítékokat az OHIM által kitűzött, a felszólalási osztály előtti határidő lejártát követően mutatták be, mivel – feltéve, hogy a fellebbezési tanácshoz a bizonyítékokat a határidőn belül bemutatták – a fellebbezési tanács azokat köteles figyelembe venni a fellebbezés vizsgálatakor (a fent hivatkozott KLEENCARE-ítélet 32. pontja és Hi-FOCuS-ítélet 40. pontja). Ugyanakkor, a jelen ügyben a felszólalási osztály a felperest nem meghatározott dokumentumok, hanem mindenféle olyan okirat benyújtására hívta fel, amelyek a korábbi védjegy használatának igazolására alkalmasak. A felperest, mivel már mutatott be olyan okiratokat, amelyeket a felszólalási osztály nem tekintett a védjegy korábbi használatát bizonyító jellegűnek, semmi nem gátolta abban, hogy a fellebbezési tanács előtt új dokumentumokat mutasson be.</TXT></NP><NP><NO.P>66</NO.P><TXT>Az OHIM állításával ellentétben az új bizonyítékoknak a fellebbezési tanács előtt való elfogadása egyáltalán nem sérti a bejelentő védelemhez való jogát, amennyiben ez utóbbi a felszólalás alátámasztására felhozott korábbi jog védelmének fennállásáról<?PAGE NO="II-2111"?> és tényleges hatályáról megbizonyosodhat. Amennyiben, amint a jelen ügyben is, ezek az okiratok csakis a fellebbezési eljárásban válnak a vita részévé, a bejelentő védelemhez való joga nem sérül, amennyiben ez utóbbi a 40/94 rendelet 61. cikkének (2) bekezdése értelmében a fellebbezési tanács előtt vitathatja a korábbi jogok fennállását vagy hatályát. A jelen ügyben a beavatkozó a fellebbezési tanács előtt ezen okiratokkal kapcsolatban bármikor észrevételt tehetett volna. A fentiekre tekintettel az OHIM nem állíthatta volna azt, hogy a beavatkozó nem bizonyosodhatott meg a felszólalás alátámasztására felhozott korábbi jogok védelmének fennállásáról és tényleges hatályáról. Meg kell állapítani, hogy a vitatott okiratoknak a fellebbezési eljárás szakában való elfogadhatósága nem sérti a beavatkozó védelemhez való jogát, sem pedig a felek közötti fegyveregyenlőség elvét.</TXT></NP><NP><NO.P>67</NO.P><TXT>Nem meggyőző továbbá az OHIM-nak az az érve, miszerint jelentősen meghoszszabbítaná a közösségi védjegyek lajstromozását, ha a felek a fellebbezési tanács előtt is terjeszthetnének elő első ízben tényeket és bizonyítékokat. Sőt ellenkezőleg, az vezetett az eljárás meghosszabbodásához, hogy nem fogadták el a fellebbezési tanács előtt bemutatott kiegészítő fordítást (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Hi-FOCuS-ítélet 42. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>68</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 74. cikkét azáltal, hogy nem vette figyelembe az előtte a felperes által a rendelet 59. cikkében megállapított határidőn belül bemutatott dokumentumokat (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Hi-FOCuS-ítélet 43. pontját).</TXT></NP><NP><NO.P>69</NO.P><TXT>Mindazonáltal meg kell vizsgálni e jogban való tévedésből levonandó következtetéseket. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis egy eljárási szabálytalanság csak akkor vonja maga után a határozat teljes vagy részleges megsemmisítését, ha megállapítást nyer, hogy e szabálytalanság hiányában a megtámadott határozatnak<?PAGE NO="II-2112"?> más lett volna a tartalma (a Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="209/78—215/78+218/78" YEAR="1980" EDITION="GEN" PAGE.ECR="2111">209/78–215/78. és 218/78. sz., Van Landewyck és társai kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19801029">1980. október 29-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1980., 2111. o.] 47. pontja</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR NO.CASE="150/84" YEAR="1986" EDITION="GEN" PAGE.ECR="1375">150/84. sz., Bernardi kontra Parlament ügyben <DATE ISO="19860423">1986. április 23-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 1986., 1375. o.] 28. pontja</REF.DOC.ECR>; az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-62/98" YEAR="2000" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-2707">T-62/98. sz., Volkswagen kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20000706">2000. július 6-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2000., II-2707. o.] 283. pontja</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-279/02" YEAR="2006" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-913">T-279/02. sz., Degussa kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20060405">2006. április 5-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2006., II-913. o.] 416. pontja</REF.DOC.ECR>). Ugyanakkor a 40/94 rendelet 63. cikke (2) és (3) bekezdésének együttes olvasata alapján a fellebbezési tanács határozatát csak akkor lehet hatályon kívül helyezni vagy megváltoztatni, ha az anyagi jogi vagy eljárásjogi szempontból jogellenes (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR NO.CASE="T-247/01" YEAR="2002" EDITION="GEN" PAGE.ECR="II-5301">T-247/01. sz., eCopy kontra OHIM [ECOPY] ügyben <DATE ISO="20021212">2002. december 12-én</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2002., II-5301. o.] 46. pontja]</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>70</NO.P><TXT>A jelen ügyben nem zárható ki, hogy azok a bizonyítékok, amelyek figyelembevételét a fellebbezési tanács helytelenül elutasította, olyan természetűek lehetnek, amelyek a megtámadott határozat tartalmát megváltoztathatják. Ugyanis az – <DATE ISO="19960723">1996. július 23-tól</DATE><DATE ISO="20010723">2001. július 23-ig</DATE> terjedő – tárgyidőszakra vonatkoznak, jóllehet a felszólalási osztály különösen azért utasította el a felszólalást, mert a bemutatott bizonyítékok között egyetlen 2000-es keltezésű címke vonatkozott a tárgyidőszakra. E tekintetben nem az Elsőfokú Bíróság feladata, hogy az OHIM helyett mérlegelje a kérdéses bizonyítékokat.</TXT></NP><NP><NO.P>71</NO.P><TXT>A fentiek összességének fényében a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni, anélkül hogy szükséges lenne a többi jogalapot megvizsgálni, vagy akár a felperes bizonyításfelvétel iránti kérelmének helyt adni. Ugyanakkor az Elsőfokú Bíróság arra is hivatkozik, hogy a felperes nem jelöli meg annak okát, hogy a kérdéses bizonyítékokat miért nem tudta bemutatni, és hogy miért volt szükség az Elsőfokú Bíróság beavatkozására.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A költségekről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>72</NO.P><TXT>Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. § -a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási<?PAGE NO="II-2113"?> szabályzat 87. cikke 4. § -ának (3) bekezdése alapján az Elsőfokú Bíróság elrendelheti, hogy a beavatkozó maga viseli saját költségeit.</TXT></NP><NP><NO.P>73</NO.P><TXT>A jelen ügyben az OHIM és a beavatkozó pervesztes lett. Mindazonáltal a felperes nem kérte, hogy az OHIM-ot és a beavatkozót kötelezzék a költségek viselésére.</TXT></NP><NP><NO.P>74</NO.P><TXT>Következésképpen el kell rendelni, hogy a felek maguk viseljék saját költségeiket.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO><P>A fenti indokok alapján</P><P>AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)</P><P>a következőképpen határozott:</P></INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) második fellebbezési tanácsának <DATE ISO="20030709">2003. július 9-i</DATE> (R 57/2003-2. sz. ügy) határozatát hatályon kívül helyezi.</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="II-2114"?><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A La Baronia de Turis, Cooperativa Valenciana felperes közösségi védjegy lajtromozásának elutasítására irányuló kérelmét, mint elfogadhatatlant, elutasítja.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>A Baron Philippe de Rothschild SA beavatkozónak a felszólalás elfogadhatatlannak nyilvánítására irányuló kérelmét, amennyiben azt a közösségi védjegyről szóló, <DATE ISO="19931220">1993. december 20-i</DATE> 40/94/EK tanácsi rendelet 8. cikkének (4) bekezdésére alapítja, elutasítja.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>5)</NO.P><TXT>A felek maguk viselik saját költségeiket.</TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><SIGNATORY><P>Cooke</P></SIGNATORY><SIGNATORY><P>García-Valdecasas</P></SIGNATORY><SIGNATORY><P>Trstenjak</P></SIGNATORY><P>Kihirdetve Luxembourgban, a <DATE ISO="20060710">2006. július 10-i</DATE> nyilvános ülésen.</P><SIGNATORY><P>E. Coulon</P><P>hivatalvezető</P></SIGNATORY><SIGNATORY><P>R. García-Valdecasas</P><P>elnök</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>