A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK a 2008–2011 közötti időszakra vonatkozó tagállami jelentések alapján a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 91/676/EGK tanácsi irányelv végrehajtásáról /* COM/2013/0683 final */
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ
EURÓPAI PARLAMENTNEK a 2008–2011 közötti időszakra vonatkozó
tagállami jelentések alapján a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel
szembeni védelméről szóló 91/676/EGK tanácsi irányelv végrehajtásáról
1. BEVEZETÉS A 91/676/EGK tanácsi irányelv (a nitrátokról szóló
irányelv) célja a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezésének csökkentése
és a további ilyen szennyezés megelőzése a tagállamok által meghozandó (és a)
következő(kben felsorolt) intézkedések segítségével: ·
minden víztest-típus vízminőség-ellenőrzése
(tekintettel a nitrátkoncentrációra és a trofitásfokra); ·
a szennyezett vagy szennyezésnek kitett vizek
meghatározása az irányelv I. mellékletében meghatározott szempontok alapján; ·
azon nitrátérzékeny területek kijelölése,
amelyekről a szennyeződés a meghatározott vizekbe szivárog és hozzájárul a
szennyezéshez; ·
a helyes mezőgazdasági gyakorlat szabályzatainak
létrehozása, amelyeket a tagállamoknak saját területükön önkéntes alapon kell
végrehajtaniuk; ·
olyan cselekvési programok létrehozása, amelyek
tartalmazzák a nitrátszennyezés megelőzésére és csökkentésére irányuló
intézkedéseket és amelyek végrehajtása kötelező a kijelölt nitrátérzékeny
területeken vagy az egész területen; ·
legalább négyévente a kijelölt nitrátérzékeny
területek és a cselekvési programok felülvizsgálata és esetleges módosítása;
továbbá ·
négyévente az irányelv végrehajtása terén elért
eredményekről szóló jelentés benyújtása a Bizottsághoz. A tagállamok által a nitrátokról szóló irányelv
10. cikkének megfelelően benyújtott jelentések különösen a helyes mezőgazdasági
gyakorlattal, a kijelölt nitrátérzékeny területekkel, a vizek ellenőrzésének
eredményeivel és a nitrátérzékeny területekkel kapcsolatban felvázolt
cselekvési programok lényeges szempontjainak összefoglalásával kapcsolatban
tartalmaznak információkat. Ez a jelentés a tagállami jelentések alapján
teljesíti a Bizottság 11. cikkben meghatározott kötelezettségeit. Ez a jelentés
elsősorban a tagállamok által a 2008–2011 közötti időszakra vonatozóan
benyújtott információkon alapul, és egy bizottsági szolgálati munkadokumentum (SEC(2013)xxx)
kíséri, amely a mezőgazdasági forrásokból származó tápanyagterhelésre, a
vízminőségre, valamint a kijelölt nitrátérzékeny területekre vonatkozó
térképeket és táblázatokat tartalmaz mind uniós szinten, mind pedig a
tagállamok szintjén. Ez a második alkalom, hogy mind a 27 tagállam
jelentést nyújtott be. Ezáltal az összes tagállam vonatkozásában lehetségessé
vált az előző jelentési időszakkal való összevetés. A jelentéseket 2012-ben
nyújtották be, a kiegészítő információkat pedig 2013 elején. 2. A MEZŐGAZDASÁGI FORRÁSOKBÓL
SZÁRMAZÓ TERHELÉS ÉRTÉKELÉSE Állatállomány Az állatállomány gyakorolja az egyik
legjelentősebb mezőgazdasági terhelést a környezetre. Nagyszámú állat helyi
vagy regionális koncentrációja nagymértékben veszélyezteti a környezetet, mivel
a trágyatermelés nem áll egyensúlyban a rendelkezésre álló területtel és a
növények szükségleteivel. Ez az egyensúlyhiány – amennyiben a trágyát nem
távolítják el az adott területről – tápanyagfelesleget eredményez, amelynek
nagy része előbb vagy utóbb a vízbe (nitrátok és foszfátok) és a levegőbe kerül
(ammónia és nitrogén-oxidok). Mivel nem minden tagállam nyújtott be átfogó
adatokat az állatállomány nagyságára vonatkozóan[1],
az alábbiakban az Eurostat hivatalos statisztikáit mutatjuk be. A szarvasmarhák[2]
állománya vonatkozásában a 2004–2007 és a 2008–2011 közötti jelentési
időszakok összehasonlítása az EU-27-ben enyhe csökkenést jelez (–2 %)[3]. A legnagyobb relatív csökkenés
Romániában (–20 %), Máltán (–17 %), Bulgáriában (–13 %) és Szlovákiában (–9 %)
történt, míg növekedés Hollandiában (+6 %), Lengyelországban (+4 %) és
Franciaországban (+4 %) figyelhető meg. Az EU-27-ben a tejhasznú szarvasmarhák száma
2004–2007 és 2008–2011 között 5 %-kal csökkent[4].
A legnagyobb relatív csökkenés Romániában (–18 %), Szlovákiában (–15%),
Spanyolországban (–14 %), Bulgáriában és Portugáliában (–13 %) Észtországban,
Máltán és Görögországban (-12%), Magyarországon és Litvániában (–11 %) történt,
míg növekedés Luxemburgban (+8 %), Hollandiában (+4 %) és Dániában (+3 %) figyelhető
meg. A sertések száma az EU-27-ben 5 %-kal csökkent a
2004–2007 és 2008–2011 közötti jelentési időszakok között[5]. A legnagyobb relatív csökkenés
Szlovákiában (–36 %), a Cseh Köztársaságban (–33 %), Szlovéniában (–28 %),
Bulgáriában (–26 %), Lengyelországban (–22 %), Magyarországon (–19 %), Máltán
(–18 %), Litvániában (–16 %) és Romániában (–14 %) történt. Az állomány
Görögországban (+10 %), Hollandiában (+7 %), Luxemburgban (+6 %) és
Észtországban (+3 %) növekedett. A szárnyasok vonatkozásában az Eurostat csak a
2003., 2005., 2007. és 2010. évre vonatkozóan rendelkezik adatokkal[6], és az EU-27 átlagában – a
tagállamok között tapasztalható jelentős eltérések ellenére – nem mutat
változást. Az állomány Lettországban (+28%), Szlovéniában (+22%), Ausztriában
(+19%) és Hollandiában (+13%) növekedett jelentősen, míg csökkenés Cipruson
(–21 %), Bulgáriában (–16 %), Észtországban (–17 %), Finnországban (–11 %) és
Írországban (–10 %) történt. A juhok számában is nagy eltérések figyelhetők meg[7] a két jelentési időszak között,
ami a Litvániában (+67 %) tapasztalt nagyfokú relatív növekedésben és a
Portugáliában (–30 %), Hollandiában (–28 %) és Lengyelországban (–26 %)
tapasztalt relatív csökkenésben mutatkozik meg. A tagállamok jelentéseiben szereplő adatok szerint
a nitrogéntartalmú trágya használata a két jelentési időszak között több mint
10 %-kal csökkent a Cseh Köztársaságban, Litvániában, Portugáliában,
Szlovákiában, Spanyolországban és Észak-Írországban, miközben több mint 10
%-kal nőtt Cipruson, Magyarországon és Svédországban. Nem minden tagállam
jelentett nitrogéntartalmú trágya használatára vonatkozó adatot, ezért az EU-27
teljes felhasznált mennyisége nem számítható ki. Műtrágya használata Az Eurostat és a Fertilizers Europe[8] szerint a nitrogéntartalmú
műtrágya használata az EU-27-ben a 2006–2007 közötti időszakhoz képest a
2008–2010 közötti időszakban 6 %-kal csökkent[9].
A nitrogéntartalmú műtrágya használata 2010 óta változatlan maradt[10]. A nitrogéntartalmú műtrágya
éves felhasználása az EU-ban jelenleg körülbelül 11 millió tonna – ez majdnem
30 %-kal alatta marad a huszonöt évvel ezelőtti csúcsértéknek. A foszfor- és
nitrogéntartalmú műtrágyák felhasználása 2010-ben mintegy 2,5 millió tonnát
tett ki – ez az 1980-as évek végén mért csúcsnak majdnem 70 %-a[11]. Nitrogénegyensúly és a nitrogén környezetbe
történő kibocsátása A nitrogénegyensúly tekintetében jelentős
eltérések figyelhetők meg a tagállamok között. Jelentős eltérések
tapasztalhatók a foszfor esetében is[12].
A nitrogén környezetbe történő kibocsátására
vonatkozóan nem minden tagállam szolgáltatott adatokat[13]. A rendelkezésre álló adatok
alapján azonban a kibocsátás csökkenése figyelhető meg. A korábbi jelentési
időszakokhoz hasonlóan a mezőgazdaság továbbra is a nitrogén környezetbe
történő kibocsátásának elsődleges forrása marad. Az állati eredetű szerves
trágya, a műtrágya és az egyéb szennyező források relatív részesedése a
tagállamok között és a tagállamokon belül is eltér és több tényezőtől függ,
beleértve az állománysűrűséget, különösen egyes partvidéki területeken. 3. A VIZEK ELLENŐRZÉSE,
VÍZMINŐSÉG ÉS TENDENCIÁK Ellenőrző hálózatok Felszín alatti vizek Az EU–27 bejelentett talajvízi ellenőrző
állomásainak száma a 2004–2007 közötti időszakhoz képest a 2008–2011
közötti időszakban mintegy 10 %-kal, 33 493-ra emelkedett. A hálózat átlagos
sűrűsége az EU-ban 1 000 km2 földterületenként 8 állomás[14]. A legnagyobb sűrűség Máltán
és Belgiumban található, ahol 1 000 km2 földterületre közel 130,
illetve közel 100 állomás esik. Ezzel szemben a sűrűség Finnországban és
Németországban volt a legalacsonyabb, 1 000 km2-enként kevesebb mint
1 állomással. Az átlagos mintavételi gyakoriság az EU-ban évi
közel 3 alkalom, és az éves egyszeri alkalomtól (Lettország, Litvánia és Dánia)
az évi 5 alkalomig (Egyesült Királyság) terjed[15]. Felszíni vizek Az EU–27 bejelentett édesvízi ellenőrző
állomásainak száma a 2004–2007 közötti időszakhoz képest a 2008–2011 közötti
jelentési időszakban mintegy 9%-kal, 29 018-ra emelkedett. A hálózat átlagos
sűrűsége az EU-ban 1 000 km2 földterületenként 6,9 állomás. A
sűrűség az Egyesült Királyságban és Belgiumban a legnagyobb. Ezzel szemben a
sűrűség Finnországban, Görögországban és Németországban a legalacsonyabb[16]. A sósvizek tekintetében az EU–27 ellenőrző
állomásainak száma a két jelentési időszak között 2 577 állomásról 3 210-re
emelkedett[17].
A felszíni vizek mintavételi gyakorisága (minden
víztest vonatkozásában) évi 3 alkalomtól (Málta és Görögország) évi közel 60
alkalomig (Dánia) terjed[18]. Vízminőség Felszín alatti vizek Az EU-27-ben 2008–2011 között a felszíni vizeket
megfigyelő állomások 14,4 %-a mért 50 mg-ot meghaladó literenkénti
nitrátértéket, 5,9 %-a pedig 40 és 50 mg közötti értéket[19]. Ez kismértékű javulás az
előző jelentési időszakhoz viszonyítva, ahol ez az érték az állomások 15 %-a
esetében meghaladta az 50 mg-ot, és 6 %-a volt 40 és 50 mg között. A
legalacsonyabb nitrátkoncentrációt Finnországban, Svédországban, Lettországban,
Litvániában és Írországban mérték. Ezzel szemben a nitrátkoncentráció Máltán és
Németországban volt a legmagasabb. A különféle felszín alatti víztestek közül a
legjobb minőségűek a körülhatárolt felszín alatti víztestek voltak, ahol az
érték az állomások mintegy 85 %-a esetében literenként 25 mg nitrát alatt volt[20]. Az 50 mg túllépését jelző
állomások aránya az 5–15 m mélységben található felszín alatti talajvíz
esetében magasabb volt, mint a mélyen található talajvíztestek esetében, noha a
két talajvízszint értékei közötti különbség kicsi volt. A. ábra A talajvíz-osztályok gyakorisági diagramja
(éves átlagos nitrátkoncentrációk)[21],[22]. Az eredményeket az
összes felszíni vizeket megfigyelő állomás esetében különböző mélységekben
mérték. Felszíni édesvizek Az EU-27 bejelentett ellenőrző állomásainak éves
átlagai alapján a literenkénti nitrátérték 62,5 % esetében volt 10 mg alatt,
míg 2,4 % esetében literenként 40 és 50 mg között volt, 2,4 % esetében pedig
meghaladta a literenként 50 mg-ot[23].
Itt is javulás tapasztalható az előző jelentési időszakhoz képest, amikor az
állomások 3 %-a mért 50 mg-ot meghaladó literenkénti nitrátértéket, 2,9%-a
pedig 40 és 50 mg közötti értéket. A téli átlagos értékek 2,9 % esetében
haladták meg a 25 mg literenkénti értéket, és 2,4 % esetében voltak 50 %
felett. A felszíni édesvizek éves átlagos nitrátkoncentrációja Finnországban és
Svédországban volt a legalacsonyabb, ezeket követte Litvánia, Portugália és
Hollandia, a legmagasabb pedig Máltán, az Egyesült Királyságban és Belgiumban
volt, ahol az állomások jelentős része 40 mg feletti literenkénti nitrátértéket
mért. B. ábra A felszíni édesvizek
osztályainak gyakorisági diagramja (éves átlagos nitrátkoncentrációk). A vizek trofitásfokára vonatkozó értékelésben
jelentős eltérések tapasztalhatók a tagállamok között, nemcsak a felhasznált
paraméterek esetében, hanem a trofikus állapot fokozatainak meghatározására
alkalmazott módszerekben is[24].
Ezenfelül egyes tagállamok nem szolgáltattak adatot vagy hiányos adatokat
jelentettek a folyók (Németország, Dánia, Franciaország, Ciprus, Málta, Románia
és az Egyesült Királyság) és a tavak (Ciprus, a Cseh Köztársaság,
Franciaország, Luxemburg, Málta és az Egyesült Királyság) eutrofizációjáról. Az EU-27-ben bejelentett összes folyómegfigyelő
állomás 16,3 %-a, illetve 6,3%-a a vizeket eutrófként, illetve hipertrófként,
míg 35,4 %-a, illetve 20,6 %-a oligotrófként, illetve ultraoligotrófként
jellemezte. Az ultraoligotróf állomások legmagasabb aránya folyók esetében
Spanyolországban volt, ezt követte Bulgária és Szlovénia, míg a legmagasabb
arányú hipertróf állomások Belgiumban és Hollandiában találhatók, ezeket követi
a Cseh Köztársaság és Finnország. Magas eutrofizációs értékeket mértek még
Litvániában és Luxemburgban is[25].
Az EU-27-ben bejelentett összes tómegfigyelő
állomás 24,1%-a, illetve 12,7%-a mért eutróf, illetve hipertróf, míg 36,6%-a,
illetve 2,4%-a oligotróf, illetve ultraorigotróf vízminőséget. Az
ultraoligotróf állomások legmagasabb aránya tavak esetében Lettországban volt,
ezt követte Spanyolország, míg az eutróf és hipertróf állomások a legmagasabb
arányban Hollandiában találhatók, ezt követi Dánia, Szlovákia, Lengyelország,
Bulgária és Belgium[26].
A folyók trofitásfoka általában jobb, mint a tavaké[27]. Sós vizek A sós vizek[28]
nitrátkoncentrációja alacsonyabb az édesvizek koncentrációjánál[29], amely az éves átlagértékek
alapján az állomások 1,4 %-a esetében haladja meg a 25 mg literenkénti
nitrátértéket és az állomások 72,5 %-a esetében 2 mg alatt van. A téli átlagos
és maximális értékek hasonló adatokat mutatnak. A trofitásfokot EU-27-re kiterjedő széleskörű
elemzése a sok hiányzó tagállami adat[30],
valamint a módszerek nagymértékű eltérései következtében nem megvalósítható.
Például nem jelentett adatot Ciprus, Románia, Németország, Dánia, Franciaország,
Írország, Portugália és Svédország. Az Egyesült Királyság esetében csak
Észak-Írország jelentett digitális adatokat. Belgium esetében csak Flandria
szolgáltatott adatokat. A rendelkezésre álló információk alapján Belgium az
összes sós vizét hipertrófnak, míg Bulgária, Lettország, Litvánia és Hollandia
valamennyi állomásának értékeit eutrófnak jelentette. A vízminőség alakulása Felszín alatti vizek Az EU-27 egészében és sok tagállamban a 2008–2011
közötti időszak vízminőség-ellenőrzéseinek eredménye a 2004–2007 közötti
eredményekhez viszonyítva a legtöbb állomás esetében (42,7 % az EU-ban)
változatlan tendenciát jelez, míg a csökkenő tendenciát jelző állomások aránya
majdnem megegyezik a növekvő tendenciát jelző állomások arányával (30,7 %,
illetve 26,6 %), ami az előző jelentési időszakéhoz hasonló helyzetre utal[31]. A csökkenő tendenciát jelző
állomások legnagyobb arányát Írországban figyelték meg, Lettország esetében
mérték a legállandóbb értéket, a legjelentősebb növekvő tendenciát pedig
Észtországban jelezték. Felszíni édesvizek Az EU-27-ben az éves átlagos nitrátkoncentráció
tekintetében az összes édesvíz-ellenőrző állomás 42,1 %-a esetében csökkenő
tendenciát figyeltek meg, ezek 12,1 %-a erősen csökkenő tendenciát mutatott[32]. Az ellenőrző állomások 38,7
%-a állandó koncentrációt és az állomások 19,1 %-a növekvő tendenciát mutatott[33]. A felszíni édesvizek minősége
az EU-27-ben a jelenlegi jelentési időszakban javulást mutatott. A literenként
25, illetve 50 mg feletti értéket mérő állomásoknak a 2004–2007 közötti
időszakhoz viszonyított aránya csökkent. A felszíni vizek trofitásfokát jelző
tendencia nem áll rendelkezésre, mivel a legtöbb víz esetében hiányzik az erre
vonatkozó adat. 4. A NITRÁTÉRZÉKENY ÖVEZETEK
KIJELÖLÉSE A tagállamoknak területükön minden olyan
földterületet nitrátérzékeny övezetként kell kijelölniük, ahonnan a
szennyeződés intézkedés hiányában szennyezett vagy szennyezésnek kitett vizekbe
szivárog. A tagállamoknak az ellenőrzési eredmények alapján legalább
négyévenként felül kell vizsgálniuk, és szükség esetén módosítaniuk kell a
kijelölt nitrátérzékeny övezeteket. A tagállamok a konkrét övezetek kijelölése
helyett egy, a területük egészére vonatkozó cselekvési program alkalmazását is
választhatják. Ausztria, Dánia, Finnország, Németország, Írország, Litvánia,
Luxemburg, Málta, Hollandia, Szlovénia, a Flamand Régió és Észak-Írország
követte ezt a vizek összességének hatékonyabb védelmet biztosító megközelítést,
és nem csak az irányelv I. mellékleteinek feltételeit teljesítő szempontokat
követte. Beleértve azon tagállamok területét, amelyek
teljes területre vonatkozó megközelítést alkalmaznak, az EU-n belül a
cselekvési programok által érintett terület teljes nagysága 2012-ben
megközelítőleg 1 952 086,5 km2 volt, ami az EU teljes földterülete
46,7 %-ának felel meg. A 2008-as évvel összevetve az Unió területén
érzékeny övezetként kijelölt terület nagysága nőtt, különösen Románia,
Belgium-Vallónia, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság esetében[34]. 5. CSELEKVÉSI PROGRAMOK A tagállamoknak egy vagy több cselekvési programot
kell kidolgozniuk, amelyeket a kijelölt nitrátérzékeny övezetekben vagy a
teljes területükön alkalmaznak. A cselekvési programoknak tartalmazniuk kell
legalább az irányelv II. és III. mellékletében szereplő intézkedéseket, többek
között elő kell írniuk azon időszakokat, amikor tilos a szerves és műtrágya
használata, a szervestrágya-tároló tartályok minimum kapacitását, a termőföldek
trágyahasználatának korlátozását, és a vizek közelében és lejtőkön érvényes
korlátozásokat. Az alábbi 23 tagállam elfogadta a 2008–2011
közötti évekre vonatkozó új vagy módosított cselekvési programot: Ausztria,
Belgium, Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Franciaország,
Magyarország, Írország, Litvánia, Luxemburg, Lettország, Málta, Hollandia,
Lengyelország, Portugália, Románia, Svédország, Szlovákia, az Egyesült
Királyság, valamint Olaszország és Spanyolország számos régiója. A módosított
cselekvési programokban a hígtrágya és a műtrágya földeken való alkalmazásának
időszakai és ennek megfelelően az állati trágya tárolási kapacitásai számos
esetben szűkültek. Ugyanez érvényes a trágya és műtrágya kedvezőtlen éghajlati
feltételek mellett, lejtős területeken és a felszíni vizek közelében történő
alkalmazására. A vizek nitrátszennyezésének megelőzését és
csökkentését célzó cselekvési programok hatékonysága tekintetében a tagállamok
nagyon rendkívül kevés információt jelentettek, ami aggodalomra ad okot. A
cselevési programok vízminőségre tett hatásait a tagállamoknak kell értékelniük
– az ütemterv tekintetében is – annak érdekében, hogy megalapozott döntést
hozhassanak, amely mind a nitrátokról szóló irányelv, mind pedig a vizek
védelmével foglalkozó egyéb jogszabályok céljainak elérését szolgálja.
Általánosságban megjegyezhető, hogy a cselekvési programok végrehajtása néhány
tagállamban a vízminőség javulását eredményezte. A közelmúltban módosított
cselekvési programmal rendelkező tagállamokban az új intézkedések teljes körű
hatása a jövőben egyre inkább láthatóvá válik. A többi tagállamban a javulást
különböző okok gátolhatják, nemcsak azért mert egyes cselekvési programok
intézkedései nem megfelelőek, hanem a cselekvési programok kis vagy széttagolt
területeken való alkalmazása miatt is (pl. Lengyelországban, Franciaországban
és Olaszországban), vagy pedig az általános szabályoktól való eltérést
eredményező számos kivétel alkalmazása következtében (pl. a tilalmi időszakok
tekintetében alkalmazott kivételek Hollandiában, Németországban és Luxemburgban). A műtrágya alkalmazásának általános korlátozása
továbbra is az egész EU területén az egyik legnagyobb kihívást jelentő
intézkedés marad. Egyes tagállamok úgy döntöttek, az összes növényre
vonatkozóan meghatározzák a nitrogén összmennyiségére vonatkozó korlátot
(Hollandia, Írország, Észak-Írország és Flandria foszfor-határértékeket is
bevezetett), így a gazdálkodók egyszerű és egyértelmű módon tájékoztatást
kaphatnak kötelezettségeikről, és az ellenőrzés is könnyebben megvalósítható.
Mások összetettebb rendszerek alkalmazását választották, amelyek kevésbé
egyértelműek és ezért valószínűleg kevésbé hatékonyak a vizek védelme
tekintetében. Az állati eredetű szerves trágya tárolási
kapacitása egy másik olyan fontos elem, amely további figyelmet igényel. Ez
jelentős pénzügyi terhet jelent a gazdálkodók számára, noha ezt a terhet
ellensúlyozza az ásványi műtrágyák használatának csökkenése (ami csökkenti az
üvegházhatású gázok kibocsátását is), a trágyák nagyobb
nitrogén-hatékonyságának és a gazdálkodók javuló munkakörülményeinek
köszönhetően. Ezen a területen fokozott intézkedésekre van szükség, beleértve a
gazdaságok jelenleg rendelkezésre álló tárolási kapacitásairól való információk
összegyűjtését is. A cselekvési programok ellenőrzése a tagállamok
felelőssége, de a közös agrárpolitika támogatásaival való kölcsönös megfelelés
alkalmazása is hozzájárul ahhoz, hogy a gazdálkodók betartsák azok előírásait.
A figyelemre méltó ellenőrzési megközelítések közül megemlíthető Hollandia és
Flandria, amelyek a trágya mozgatására vonatkozó szigorú, GPS alapú nyomon
követési rendszereken alapuló ellenőrzést vezettek be. 6. ELTÉRÉSEK A 170 KG N/HA/ÉV
KORLÁTOZÁSTÓL A nitrátokról szóló irányelv az állati eredetű
szerves trágyából származó, évi 170 kg N/ha maximális mennyiség tekintetében
eltérést tesz lehetővé, amennyiben az irányelv III. mellékletében meghatározott
objektív kritériumok teljesülnek és az eltérés mennyiségei nem sértik az
irányelv céljainak elérését. Az eltérés odaítélése a Bizottságot az irányelv
végrehajtásában segítő nitrát-bizottság véleményét követően kibocsátott
bizottsági határozat útján lehetséges. A 2012. év végén hét tagállamban voltak
érvényben eltérések vagy a teljes terület viszonylatában (Dánia, Hollandia,
Németország, az Egyesült Királyság és Írország), vagy pedig egyes régiókban
(Belgiumban Flandria; Olaszországban Lombardia, Piemont, Veneto és Emilia
Romagna)[35].
Eltérések alkalmazása esetén a gazdálkodóktól magasabb szintű irányítást
várnak el, mint a tápanyagtervezésre vonatkozó kiegészítő kötelezettségeket és
a területgazdálkodásra vonatkozó kiegészítő korlátokat előíró cselekvési tervek
esetében. A Bizottság továbbra is a vízminőség tendenciáinak fényében hozza meg
a megfelelő intézkedéseket a fenti programok minőségének biztosítása érdekében,
különösen új eltérés engedélyezésével vagy egy jelenlegi meghosszabbításával
kapcsolatban. 7. VÍZMINŐSÉG-ELŐREJELZÉS A tagállamok által, a víz minősége terén
tapasztalható előrelépések értékelésére alkalmazott módszerek többnyire a
trendek elemzésén és/vagy számítógépes szimulációkon alapulnak, amit gyakran a
mezőgazdasági gyakorlatok alakulásának elemzése egészít ki. Ezt az adatot nem
minden tagállam jelentette be. A rendelkezésre álló elemzések eredményei azt
mutatják, hogy a legtöbb tagállam a talajvíz és a felszíni vizek
nitrátkoncentrációjának további csökkenését vetíti elő a mezőgazdasági
gyakorlatokban az irányelv rendelkezéseinek alkalmazása, a vidékfejlesztési
programok különféle agrár-környezetvédelmi intézkedései és a kölcsönös
megfelelés alkalmazása hatására bekövetkező változások nyomán. Ezeket az
előrejelzéseket azonban jelentős bizonytalanságok gátolják a klíma és a
talajadottságok jelentős eltérései és ezeknek a vízminőségre – különösen a
talajvízre – gyakorolt hatása miatt. 8. KÖTELEZETTSÉGSZEGÉSI
ELJÁRÁSOK 2013 júniusa óta tíz kötelezettségszegési eljárás
indult nyolc tagállam ellen (Franciaország: a nitrátérzékeny területek
kijelölése; Franciaország: cselekvési program; Luxemburg: cselekvési program;
Görögország: nitrátérzékeny területek kijelölése; Görögország: cselekvési
program; Lengyelország: nitrátérzékeny területek kijelölése és cselekvési
program; Szlovákia: ellenőrzés, nitrátérzékeny területek kijelölése és
cselekvési program; Bulgária: cselekvési program; Olaszország: cselekvési
program és Lettország: cselekvési program) Ezenfelül hét kísérleti esetre[36] vonatkozó kérést intéztek hét
tagállamhoz (Belgium-Vallónia: nitrátérzékeny területek kijelölése, cselekvési
program és ellenőrzések; Bulgária: ellenőrzés és nitrátérzékeny területek
kijelölése; Svédország: nitrátérzékeny területek kijelölése; Málta: cselekvési
program; Ciprus: cselekvési program; Cseh Köztársaság: cselekvési program;
Észtország: cselekvési program), azzal a céllal, hogy tisztázzák a nitrátokról
szóló irányelv rendelkezéseinek saját jogalkotásukban történő alkalmazásával
kapcsolatos kérdéseket. A nitrátérzékeny területek kijelölésének ügyei
gyakran kapcsolódnak az eutróf vizek nem megfelelő azonosításához és/vagy azon
területek kijelöléséhez, amelyek az ilyen vizekbe szivárogtatnak. Ez különösen
a tengervizek esetében érvényes. A cselekvési programokhoz kapcsolódó esetek
gyakran a műtrágya és szerves trágya alkalmazásának nem elegendő hosszúságú
tilalmi időszakát, a trágya tárolási kapacitására vonatkozó elégtelen feltételeket
és/vagy az általános trágyahasználat korlátozására vonatkozó nem egyértelmű
szabályokat, továbbá a meredek lejtőkön, a fagyott vagy hófedte talajon,
illetve a vízfolyások közelében történő trágyázásra vonatkozó szabályok által
történő vízszennyezés-megelőzésre vonatkozó nem kielégítő szabályokat érintik. 9. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS A JÖVŐ
KIHÍVÁSAI A mezőgazdaságból származó terhelés a 2008–2009
közötti időszakban a 2004–2007 közötti időszakhoz viszonyítva a
szarvasmarhák, a sertések és a juhok tekintetében – ha nem is egységesen –
csökkent, a szárnyasok esetében változatlan maradt. Ugyanakkor a műtrágyák
használata csökkent, követve a hosszú távú tendenciát. A víz minőségének ellenőrzése javult, a talajvizet
és a felszíni vizet ellenőrző állomások száma nőtt. Az összes bejelentett
talajvíz-ellenőrző állomás közül a mért értékek 14,4 %-ban lépték túl az 50
mg-ot és 5,9 %-ban mértek 40 és 50 mg közötti literenkénti nitrát értéket, ami
az előző jelentési időszakhoz viszonyítva enyhe javulást jelez, de ezzel
egyidejűleg azt mutatja, hogy a szennyezés csökkentése és megelőzése érdekében
további intézkedések szükségesek. Ez a helyzet EU-szerte eltérő, de egyes
tagállamokban már megmutatkoznak a cselekvési programok következtében elért
kedvező eredmények. A felszíni édesvizek minősége a nitrátkoncentráció
viszonylatában javulást mutat. A 25, illetve 50 mg-nál magasabb értéket mérő
állomásoknak az előző időszakhoz viszonyított aránya csökkent. Nem lehet
azonban következtetéseket levonni a trofitásfok alakulására vonatkozóan, aminek
két fő oka van: i.) a tagállamok eltérő értékelési módszereket alkalmaznak és
ii.) hiányoznak – különösen a sós víztestekre vonatkozó – adatok. Az átmeneti
vizek, a parti és a tengervizek azonban Európa több részén eutrofikusak maradtak
(Balti-tenger és partvonala, Fekete-tenger, az Északi-tenger és a mediterrán
partvidék egyes részei). Noha itt egyéb terhelés is szerepet játszik (pl. ember
által okozott terhelés a turisztikai partvonalak területén), további
intézkedések szükségesek a nitrátérzékeny területek kijelölésének kiterjesztése
és a cselekvési programok megerősítése terén. A cselekvési programok minősége általánosságban
javult a szigorúbb intézkedések, a jobb trágyázási módszerek és a fokozott
végrehajthatóság miatt. Az irányelvben meghatározott kötelezettségek
tudatosítása terén is javulás történt. Számos kérdés azonban nyitva marad,
elsősorban a műtrágyák földeken való használatának korlátozásához kapcsolódó és
a szerves trágya tárolására szolgáló tárolóedények kapacitására és létesítésére
vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatban. Egyéb elemek, mint például az
energianövények terén és a biogáz-iparban (különösen Németországban) történt
legújabb fejlesztések olyan új kihívásokat jelentenek, amelyeket a cselekvési
programok révén megfelelően szabályozni kell. Hasonlóképpen, mivel egyes
tagállamokban nőnek a tejhozamok, a tejhasznú tehenek trágyatermelési
együtthatóját korrigálni kell. Másrészről a nem kérődző állatok bizonyos
takarmányozási rendszerei javultak az étrend fehérje- és foszfáttartalma
tekintetében, ami tovább csökkenti a táplálék terhelését. A kerti növényektől származó terhelést a
cselekvési programokban nem szabályozzák megfelelő mértékben, de e területen
folyamatban van a tagállamokkal és a tudományos közösségekkel való
együttműködés a probléma jobb megértése és a gyakorlat javítása érdekében.
Tekintettel arra, hogy a kerti növények egyes területeken jelentősen
veszélyeztetik a vizeket, a művelés intenzitása és a növények jellemzői
figyelembe vételével speciális intézkedéseket kell tenni. További aggodalomra ad okot az, hogy a
gazdaságokban tapasztalható általánosan javuló művelési gyakorlatok és
vízminőség ellenére maradnak érzékeny területek, amelyek esetében még nem
történt javulás és amelyeknek a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni,
különösen a cselekvési programok intézkedései tekintetében. Míg ezen érzékeny
területek közül néhány az intenzív állatállományhoz vagy kertészeti termeléshez
kapcsolódik, más területek a talajjal és a geológiai képződményekkel állnak
összefüggésben (pl. homokos és lösztalajok, valamint karsztos jellegű és más
porózus kőzetek). A tagállamoknak ezeket a feladatokat nem utolsósorban az
irányelv 5. cikke (5) bekezdésében előírt követelmények és rendelkezések útján
kell végrehajtaniuk. E cikknek megfelelően a Bizottság a jövőben különösen
ügyelni fog arra, hogy a tagállamoknak a vízminőség tendenciáinak figyelembe
vételével milyen további intézkedéseket vagy megerősített cselekvéseket kell
hozniuk. A vízügyi keretirányelv[37] végrehajtásának legfrissebb
értékelése, valamint a nemzetközi egyezmények keretében végzett tanulmányok azt
mutatják, hogy a diffúz szennyezőforrások jelentik az Unió vizeinek jó
állapotát megvalósító intézkedések előtt álló legjelentősebb akadályt. Ebből
kiindulva a legutóbbi európai vízkészletek megőrzésére irányuló tervben[38] a nitrátokról szóló
irányelvet a vízügyi keretirányelv végrehajtásának egyik kulcsfontosságú
intézkedéseként azonosítják. A nitrátokról szóló irányelv kimutathatóan
hozzájárul az ammónia és a dinitrogén-oxid kibocsátásának csökkentéséhez is,
mivel átfogó hatást gyakorol a trágyával való gazdálkodás javítására és a
növények szükségleteinek megfelelően korlátozott optimális műtrágyahasználatra.
A nitrátérzékeny területek kibővítése és/vagy a kijelölt nitrátérzékeny
területeken kívüli területekre ugyanezen szabályok alkalmazása tovább csökkenti
a levegőbe történő kibocsátásokat. A nitrátokról szóló irányelv végrehajtásának
folytatása szintén hozzájárul az erőforrások hatékonyságához mind a szerves
trágya, mind pedig a műtrágya tekintetében, összhangban a fenntartható
foszforhasználatról szóló konzultációs célú közleménnyel [COM(2013) 517]. [1] A tagállamok által benyújtott adatok a bizottsági
szolgálati munkadokumentum I. szakaszának 1. táblázatában találhatók. [2] A „szarvasmarhák” az összes szarvasmarha-kategóriát
jelenti. [3] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I
szakaszának 2.1. táblázatát; a százalékos változás a 2008–2011 közötti időszak
átlagos darabszámának a 2004–2007 közötti időszak átlagos darabszámához
viszonyított aránya: [(2008–2011 közötti átlag) – (2004–2007 közötti átlag)]/[(2004–2007 közötti átlag)]
x 100. [4] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 2.2. táblázatát; [5] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I. szakaszának
2.3. táblázatát. [6] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 2.4. táblázatát. [7] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 2.5. táblázatát. [8] A Fertilizers Europe a műtrágyagyártók egyik európai
szövetsége. [9] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 4. táblázatát. A 3. táblázat mutatja a tagállamok jelentései
szerinti éves műtrágya- és nitrogén-felhasználást. [10] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 1. ábráját. [11] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 1. ábráját. [12] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 5. táblázatát. [13] Csak 15 tagállam jelentett be hiánytalan adatot. [14] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 6. táblázatát és 2. ábráját. [15] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 3. ábráját. [16] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 7. táblázatát és 4. ábráját. [17] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 8. táblázatát. [18] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 5. ábráját. [19] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum 6. ábráját,
9. táblázatát és 1. térképét. [20] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 7. ábráját. [21] A tartósan
alacsony nitrátkoncentrációjú felszíni vizeket megfigyelő állomások esetében
nem minden esetben végeztek mérést négyévenként. Ennek eredményeként az ábra a
magas nitrátkoncentrációjú állomásoknak a valóságosnál valamivel magasabb
arányát mutathatja. [22] A „Kísérő dokumentum a Bizottság jelentéséhez a
Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a 2004–2007-es időszakra vonatkozó
tagállami jelentések alapján a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel
szembeni védelméről szóló 91/676/EGK tanácsi irányelv végrehajtásáról” című
Bizottsági szolgálati munkadokumentum A. ábrájának és 2. ábrájának összehasonlítását gátolhatják az
ellenőrzésbe bevont állomások számában tapasztalható jelentős eltérések (pl.
Ausztria esetében, mivel a 2008–2011 közötti időszakban minden ellenőrző
állomás esetében jelentett adatot, míg a 2004–2011 időszak esetében összesített
adatokat jelentett). [23] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum 8. ábráját,
10. táblázatát és 4. térképét. [24] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum V.
szakaszának tagállami összefoglaló adatlapjait. [25] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 10. ábráját. [26] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 11. ábráját. [27] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I. szakaszának
12. ábráját és 7. térképét. [28] „Sós vizek” alatt az átmeneti vizek, a parti és a
tengervizek értendők. [29] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 9. ábráját. [30] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 13. a-d. ábráit. [31] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 14. ábráját és 3. térképét. [32] Az erősen csökkenő tendencia meghatározása: a
nitrátkoncentrációban mutatkozó –5 mg literenkénti nitrátkoncentrációnál
nagyobb különbség. [33] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum I.
szakaszának 15. ábráját és 6. térképét. [34] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum II.
szakaszának 11. táblázatát és 8. térképét. [35] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum III.
szakaszának 12. táblázatát. [36] Az EU kísérleti program egy 2008-ban a Bizottság A
közösségi jog alkalmazása [COM(2007) 502 végleges] közleményét követően
kidolgozott rendszer, amelynek célja a Bizottság szolgálatai és a tagállamok
hatóságai közötti együttműködés munkamódszereinek javítása. [37] A vízpolitika terén a közösségi
fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000/60/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.). [38] COM(2012) 673 végleges.