L_2009255HU.01009601.xml

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSA

(2009. április 23.)

a hetedik, a nyolcadik és a kilencedik Európai Fejlesztési Alap 2007-es költségvetési évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel

AZ EURÓPAI PARLAMENT,

—	tekintettel a Bizottságnak a 2006-os mentesítő határozatok nyomon követéséről szóló jelentésére (COM(2008) 629) és annak mellékletére (SEC(2008) 2579),

—	tekintettel a hetedik, nyolcadik és kilencedik Európai Fejlesztési Alapnak a 2007-es pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi kimutatásaira, valamint bevételi és kiadási elszámolásaira (COM(2008) 490 – C6-0296/2008),

—	tekintettel a hetedik, nyolcadik és kilencedik Európai Fejlesztési Alap 2007. évi pénzgazdálkodásáról szóló jelentésre (COM(2008) 224),

—	tekintettel a Számvevőszéknek a hetedik, nyolcadik és kilencedik Európai Fejlesztési Alap (EFA) által támogatott tevékenységekről szóló, a 2007-es pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésére, a Bizottság válaszaival együtt (1),

—	tekintettel a Számvevőszéknek az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az EK-Szerződés 248. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára (2),

—	tekintettel a 2009. február 10-i tanácsi ajánlásokra (5042/2009 – C6-0057/2009, 5044/2009 – C6-0058/2009, 5045/2009 – C6-0059/2009),

—	tekintettel a Cotonouban, 2000. június 23-án aláírt (3), majd Luxembourgban, 2005. június 25-én felülvizsgált (4), egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodásra,

—	tekintettel a 2007. március 19-i 2007/249/EK tanácsi határozattal (5) módosított, az Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló, 2001. november 27-i 2001/822/EK tanácsi határozatra („Tengerentúli Társulási Határozat”) (6),

—	tekintettel a negyedik AKCS–EK egyezmény (7) második pénzügyi jegyzőkönyve keretében nyújtott közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról szóló, a tagállamok kormányának a Tanács keretében ülésező képviselői között létrejött, 1995. december 20-i belső megállapodás 33. cikkére,

—

tekintettel a Cotonouban (Benin), a 2000. június 23-án aláírt, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, valamint az Európai Közösség és tagállamai közötti partnerségi megállapodás pénzügyi jegyzőkönyve alapján nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és adminisztrációjáról, továbbá az EK-Szerződés negyedik részének (8) hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között, 2000. szeptember 18-án létrejött belső megállapodás 32. cikkére,

—	tekintettel az EK-Szerződés 276. cikkére,

—	tekintettel a negyedik AKCS–EK egyezmény szerinti fejlesztési finanszírozási együttműködésre vonatkozó, 1998. június 16-i pénzügyi rendelet (9) 74. cikkére,

—	tekintettel a kilencedik Európai Fejlesztési Alapra vonatkozó, 2003. március 27-i pénzügyi rendelet (10) 119. cikkére,

—	tekintettel eljárási szabályzatának 70. cikkére és 71. cikkének harmadik francia bekezdésére és V. mellékletére,

—	tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0159/2009),

A.	mivel az Európai Fejlesztési Alap (EFA) az Európai Unió legfontosabb pénzügyi eszköze az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokkal folytatott fejlesztési együttműködés terén,

mivel az EFA-n keresztül nyújtott támogatás teljes összege a következő években jelentősen nőni fog, minthogy a 2008–2013-ig tartó időszakra vonatkozó tizedik EFA keretében előirányzott közösségi támogatás összege 21 966 000 000 EUR, ami a kilencedik EFA keretében történő juttatásokhoz képest 62 %-os növekedést jelent,

C.	mivel a költségvetési támogatás olyan segítségnyújtási eszköz, amely paradigmaváltást tesz szükségessé a parlamenti ellenőrzés tekintetében, a bemeneti oldal ellenőrzéséről elmozdulva az eredmények és a kimenet ellenőrzése felé,

D.	mivel az Európai Parlament elkötelezett ellenőrzési képességei folyamatos fejlesztése mellett annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabban láthassa el a mentesítő hatóságként ráháruló kötelezettségeket,

egyetért a Bizottsággal abban, hogy a „gyenge igazgatás” és a „gyenge kormányzás” számos kedvezményezett országban nagy kockázatot jelent az EFA-k hatékony igazgatására nézve (a Bizottság válaszai a Számvevőszéknek az EFA-k által támogatott tevékenységekről szóló éves jelentésének 1–5. pontjáira);

felkéri a Bizottságot, hogy ellenőrzési stratégiájának „finomhangolásakor” (az EFA-król szóló éves jelentés 1–5. pontja) jelölje meg azt a pontot, ahol az eredmények hiánya és az ellenőrzés költségei a politika megváltoztatását teszik szükségessé;

úgy véli, hogy a tizedik EFA (21 966 000 000 EUR a 2008–2013 közötti időszakra) végrehajtási stratégiájának a fenntartható fejlődés szempontjából kulcsfontosságú területekre kell összpontosítania; ösztönzi a Bizottságot, hogy a feladatok túlburjánzásának elkerülése érdekében határozzon meg prioritásokat;

úgy véli, hogy a prioritások meghatározására és a fejlesztési tevékenységeinek koncentrálására irányuló erőfeszítések keretében a Bizottság kereshetné a lehetőséget az alacsony jövedelmű országoknak nyújtandó támogatás növelésére;

kiemeli, hogy megfelelő figyelmet kell fordítani a Bizottság beavatkozásainak fenntarthatóságára, beleértve a világos kiszállási stratégia kialakítását és a végrehajtás nyomon követését is; úgy véli, hogy az eredmények fokozott értékelése fontos tényező az EU fejlesztési együttműködés demokratikus legitimitásának biztosítása szempontjából;

Pénzügyi végrehajtás

üdvözli a Bizottság 2007-es teljesítményét, és megjegyzi, hogy a kifizetések 12 %-kal, a kötelezettségvállalások 9 %-kal emelkedtek, a fennálló kötelezettségvállalások növekedését pedig sikerült 2,8 %-ra leszorítani; elfogadhatónak tartja a 3,7 éves végrehajtási rátát, tekintettel a hatékonyság növekedésére;

üdvözli a rendelkezésre álló teljes finanszírozás előirányzását a kilencedik EFA számára 2007-ben; kéri a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg ajánlásokat a nyolcadik EFA kötelezettségvállalásokon felüli részeire vonatkozóan; hangsúlyozza azonban, hogy az alapokra vonatkozó kötelezettségvállalások gyors megvalósítása nem történhet a projektek minőségének rovására;

emlékeztet a Bizottság kötelezettségvállalására (11), hogy törekszik annak biztosítására, hogy a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI) keretében előirányzott segítségnyújtásának a 20 %-os küszöbértékét alap- és középfokú oktatásra és az alapvető egészségügyi ellátásra fordítsák; kéri, hogy készüljön jelentés az EFA-k tekintetében ugyanezen küszöbértékre vonatkozóan;

aggodalmát fejezi ki a Számvevőszéknek a szubszaharai afrikai országok egészségügyi ellátásához nyújtott EK fejlesztési támogatásról szóló, 10/2008. számú különjelentésében foglalt megállapítások miatt, amelyek rámutatnak arra, hogy „a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos közösségi kötelezettségvállalások és a szubszaharai Afrikát sújtó egészségügyi válsághelyzet ellenére a Közösség összes fejlesztési támogatásában az egészségügyre fordított támogatások részaránya 2000 óta összességében nem nőtt”; kéri a Bizottságot hogy tekintse elsőrendű fontosságúnak az egészségügy támogatását, és határozza meg a legmegfelelőbb segítségnyújtási eszközöket e területre vonatkozóan;

A Bizottság pénzgazdálkodása az EFA-k tekintetében

10.

megelégedéssel jegyzi meg, hogy a Számvevőszék véleménye szerint a hetedik, nyolcadik és kilencedik Európai Fejlesztési Alapra vonatkozóan a 2007-es pénzügyi évben folytatott pénzgazdálkodásról szóló, fent említett bizottsági jelentés „pontosan mutatja be a pénzügyi évben megvalósult célkitűzéseket, a pénzügyi helyzetet és a 2007-es évben végzett tevékenységeket jelentősen befolyásoló eseményeket” (az EFA-król szóló éves jelentés 13. pontja);

11.

sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a számvevőszéki észrevételek bizottsági nyomon követése számos esetben nem megfelelő; hangsúlyozza, hogy a mentesítő hatóság számára az elszámoltathatóság szempontjából fontos tényező az, hogy a Bizottság miként reagál a Számvevőszék javaslataira; üdvözli, hogy a Bizottság „a jövőben részletesebb információval szolgál” (az EFA-król szóló éves jelentés 13. pontja);

A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozata

Az elszámolás megbízhatósága

12.

megjegyzi, hogy a kilencedik Európai Fejlesztési Alapról szóló pénzügyi szabályzat 1. cikke és 103. cikkének (3) bekezdése értelmében a megbízhatósági nyilatkozat nem vonatkozik a kilencedik EFA forrásainak (2 200 000 000 EUR) azon részére, amelyeket az EBB kezel és amelyekért az EBB felelős (az EFA-król szóló éves jelentés 2. és 11. lábjegyzete);

13.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék véleménye szerint a hetedik, nyolcadik és kilencedik EFA végleges éves beszámolója minden lényegi szempontból megbízható és valós képet nyújt az EFA-k 2007. december 31-i pénzügyi helyzetéről (megbízhatósági nyilatkozat VI. bekezdés);

14.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék felhívja a figyelmet arra, hogy a költségekre elkülönített céltartalékra vonatkozó becsléseknél alkalmazott feltételezések helyességét a Bizottság nem támasztotta alá, és emiatt előfordulhat, hogy a kiadások passzív időbeli elhatárolását alacsonyabb, a pénzügyi beszámolókhoz fűzött jegyzetekben feltüntetett garanciák összegét pedig magasabb értéken szerepeltették (megbízhatósági nyilatkozat VII. bekezdés);

Az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűsége és szabályszerűsége

15.

megjegyzi, hogy

—

a Számvevőszék véleménye szerint a pénzügyi év bevételeinek és kötelezettségvállalásainak alapjául szolgáló ügyletek összességében jogszerűek és szabályszerűek voltak (megbízhatósági nyilatkozat VIII. bekezdés), ugyanakkor a Számvevőszék felhívja a figyelmet „a támogathatósági kritériumoknak a Bizottság általi »dinamikus értelmezéséből« adódó, magas támogatáskezelési kockázataira” (megbízhatósági nyilatkozat X. bekezdés),

—	a Számvevőszék ellenőrzése a kifizetések alapjául szolgáló tranzakciókat illetően lényeges hibaszintet állapított meg (megbízhatósági nyilatkozat IX. bekezdés),

—	a Számvevőszék megállapította, hogy a Bizottság a felügyeleti és kontrollrendszereinek terén javulást ért el, ám megjegyzi, hogy van még lehetőség a további fejlődésre;

Észrevételek a Számvevőszék által megbízhatósági nyilatkozatának alátámasztásaképpen bemutatott információval kapcsolatban

Az ellenőrzés hatálya

16.

megjegyzi, hogy a Számvevőszéknek az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatos észrevételei az alábbiakon alapulnak:

a)	a felügyeleti és kontrollrendszerek értékelése a EuropeAid központi részlegeinél és a hat országot átfogó öt képviseletnél;

b)	90 kifizetés és 15 egyedi jogi kötelezettségvállalás ellenőrzése;

c)	a költségvetési támogatás tekintetében statisztikai mintavétel útján 30 kifizetés, illetve 15 pénzügyi kötelezettségvállalás vizsgálata;

d)	30 statisztikai módszerekkel kiválasztott, az EuropeAid központi részlegei által engedélyezett kifizetés vizsgálata;

e)	30 statisztikai módszerekkel kiválasztott, az EuropeAid központi részlegei által utólag már ellenőrzött tranzakció vizsgálata;

f)	30 statisztikai módszerekkel kiválasztott pénzügyi kötelezettségvállalás vizsgálata; valamint

g)	az EuropeAid éves tevékenységi jelentésének és főigazgatója nyilatkozatának vizsgálata (az EFA-król szóló éves jelentés 15 pontja).

Az elszámolás megbízhatósága

17.

sajnálatát fejezi ki, hogy technikai nehézségek miatt a Bizottság továbbra sem képes teljes körű számviteli információval szolgálni; tudomásul veszi a Bizottság válaszát, miszerint „az új számviteli rendszer 2009-es bevezetésével megszűnnek a jelenlegi korlátok” (az EFA-król szóló éves jelentés 16. pontja); üdvözli, hogy 2009 februárjában bevezették az ABAC-EDF rendszert;

18.

tudomásul veszi a Számvevőszék visszatérő észrevételét a Bizottság által olyan költségek fedezetének becslésére alkalmazott statisztikai megközelítésre vonatkozóan, amelyek a jelentéstételi időszakban merültek fel, de amelyekről a tárgyév végéig nem érkezett be bizonylat; megjegyzi továbbá, hogy ez a céltartalék összesen 2 087 000 000 EUR volt, azaz az összes kötelezettség 83 %-a (az EFA-król szóló éves jelentés 17. pontja); kéri a Bizottságot, hogy folytassa megközelítésének finomhangolását és javítását;

Az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűsége és szabályszerűsége

19.

tudomásul veszi a Bizottság és a Számvevőszék közötti, arra vonatkozó véleménykülönbséget, hogy a finanszírozási megállapodásokat mikor kell „elkészíteni” és „aláírni” (az EFA-król szóló éves jelentés 19. pont); sajnálja, hogy a mentesítési hatóság nem kapott erre vonatkozóan egyértelmű tájékoztatást, és kéri a Bizottságot, hogy szolgáljon pontosítással annak érdekében, hogy valamennyi fél – a Bizottság és az AKCS-államok – ugyanúgy értelmezze az „elkészítést”;

20.

megállapítja, hogy a műveletek ellenőrzése során a Számvevőszék két kifizetés esetében (11-es mintavételből) nem tudta beszerezni az ENSZ-szervezetektől a releváns dokumentációt; kéri ezért a Bizottságot, hogy biztosítsa a pénzügyi és igazgatási keretmegállapodás maradéktalan betartását;

21.

megjegyzi, hogy az ellenőrzés eredményei (az EFA-król szóló éves jelentés 32–47. pont) alapján a Számvevőszék arra a következtetésre jut, hogy a EuropeAid felügyeleti és kontrollrendszerei az EFA-k tekintetében csak „részben hatékonyak” (az EFA-król szóló éves jelentés 53. pontja);

22.

megjegyzi továbbá, hogy központi szinten a belső ellenőrzési rendszer kilenc eleme közül hat eredményes, kettő részben eredményes, és egy elem – a helyszíni monitoring ellenőrzések mennyisége – egyáltalán nem eredményes, továbbá hogy delegációs szinten a belső ellenőrzési rendszer öt eleme közül kettő eredményes, három pedig csak részben eredményes (az EFA-król szóló éves jelentés 3. táblázata);

23.

megjegyzi, hogy a Bizottság szerint „tekintve a rendelkezésére álló pénzügyi és humán erőforrásokat, a Bizottság (…) ésszerű biztosítékot nyújtó ellenőrzési rendszereket állított fel” (az EFA-król szóló éves jelentés 53. pontja);

24.

úgy véli, hogy a Bizottság válaszai nem kielégítőek, amennyiben az általa bevezetett intézkedéseket nem hajlandó felülvizsgálni, és felkéri a Bizottságot, hogy szolgáljon pontosabb tájékoztatással az „ésszerű biztosíték” fogalomról, különösen ami az ellenőrzések tényleges költséghatékonyságát és a tényleges hibaarányt illeti, és készítsen lebontást arról, hogy milyen további emberi és pénzügyi erőforrásokra van szükség az ellenőrzési rendszer javításához, hogy a Számvevőszék általános értékelésében „hatékonynak” találhassa azt;

25.

megállapítja, hogy a Számvevőszék kiemeli a felügyelők és könyvvizsgálók által végzett ellenőrzések elégtelen voltát, ami rávilágít az ellenőrzés és a felügyelet gyenge pontjaira; kéri a Bizottságot, hogy fokozza az ellenőrzést és különösen a külső könyvvizsgálói jelentések minőségének biztosítása érdekében vezesse be azok felülvizsgálati rendszerét;

Költségvetési támogatással kapcsolatos kötelezettségvállalások és kifizetések

26.

megjegyzi, hogy a megvizsgált 15 költségvetés-támogatási kötelezettségvállalás közül öt esetében a Számvevőszék

—	„súlyos hiányosságokat tapasztalt a költségvetés belső ellenőrzésében, a számviteli rendszerekben, illetve a közbeszerzési és a korrupcióellenes rendelkezésekben”,

—	úgy találta, hogy „aggodalomra ad okot” az ellenőrzött beszámolók időben történő bemutatásának elmaradása és a külső kontroll eredménytelensége,

—	úgy találta, hogy ilyen körülmények között a költségvetési támogatás nyújtásakor „igen komoly támogatáskezelési kockázat merül fel” (az EFA-król szóló éves jelentés 26. pontja);

27.

hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék véleménye szerint a Cotonoui Megállapodásnak a közkiadások átlátható, elszámoltatható és eredményes kezelésére irányuló követelményei ebben az öt esetben nem teljesültek;

28.

emlékeztet arra, hogy a „támogatáskezelési kockázat” annak kockázatát jelenti, hogy az európai adófizetők pénzét nem a kijelölt célra vagy nem hatékonyan használják fel, vagy nem megfelelően számolják el;

29.

megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság „nem ért egyet a Számvevőszék értékelésével”, hogy a Bizottság szerint a kötelezettségvállalásokra „a közfinanszírozás-kezelési rendszerekben elért elégséges pozitív haladást” megállapító értékelést követően került sor, hogy az érintett országok „ezt követően is haladást mutattak”, és „a jövőben is igényt tartanak költségvetési támogatásra” (az EFA-król szóló éves jelentés 26. pontja);

30.

sajnálatát fejezi ki a Bizottság válasza miatt, mivel az nem tükrözi a Számvevőszék megállapításainak komolyságát („aggodalomra ad okot”, „igen komoly támogatáskezelési kockázat”); úgy gondolja, hogy ilyen komoly kérdésben nem megfelelő, sőt felületes olyan homályos, nem eredményalapú kifejezések használata, mint az „elégséges”, a „haladás” vagy a „jövőben is igényt tartanak”;

31.

kéri a Bizottságot, hogy mutassa be a bizonyítékot, amelyre következtetéseit alapozta, éspedig oly módon, hogy egyértelműen látsszon a fejlődés mértéke (honnan hová), és hogy azt miért tekintették „elégségesnek”;

32.

megjegyzi, hogy a megvizsgált 33 finanszírozási megállapodás közül hét esetében a Számvevőszék úgy találta, hogy a költségvetési támogatásról szóló pénzügyi megállapodások rendelkezései hiányosak vagy nem egyértelműek voltak, mivel nem tartalmazták a költségvetési támogatás általános feltételeit, kétértelműen határozták meg a kifizetésre kerülő összegek kiszámításához használt módszert, vagy a kormány által tett kötelezettségvállalásokra esedékességi dátum, illetve a kötelezettségvállalások be nem tartásakor esedékes következmények meghatározása nélkül hivatkoztak (az EFA-król szóló éves jelentés 27. pont); megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság „a finanszírozási megállapodások minőségének további javítására törekszik a tizedik EFA keretében”;

33.

megjegyzi a költségvetési támogatási kifizetések tekintetében, hogy az alapul szolgáló tranzakciókat „lényeges hibaszint jellemzi” (az EFA-król szóló éves jelentés 52. pontjának b) alpontja) az alábbiak következtében:

—	a kifizetésre kerülő összegeket a közpénzekkel való gazdálkodás alakulásának kedvező értékelésére alapozták, ami nem állt összhangban az alapul szolgáló helyzetértékeléssel,

—	a finanszírozási megállapodásban nem szereplő számítási módszert alkalmaztak,

—	anélkül került sor kifizetésre, hogy a közpénzgazdálkodással kapcsolatos legfrissebb jelentések rendelkezésre álltak volna (az EFA-król szóló éves jelentés 28. pontja);

34.

megjegyzi továbbá, hogy a Számvevőszék a megvizsgált 30 kifizetés közül hat esetében az alábbiakat állapította meg:

—	a Bizottság nem támasztotta alá strukturáltan és formaszerűen, hogy a közpénzek kezelésével kapcsolatos kifizetési feltételeket betartották-e,

—	indokolatlanul optimistán értékeltek egy folyamatot, vagy azt elavult, illetve nem megfelelő információkra alapozták,

—	a következtetéseket nem támasztották alá alapul szolgáló információkkal,

—	a múltbeli esetek helyett inkább jövőbeli eseményekre támaszkodtak,

—	pontatlanul értékelték a mutatókat (az EFA-król szóló éves jelentés 29. pontja);

35.

tudomásul veszi a Bizottság válaszát, miszerint a Bizottság „megalapozott döntés meghozatala érdekében mérlegeli az elért haladást, a reform iránti politikai elkötelezettséget és a többi, aggodalomra okot adó kérdést” (az EFA-król szóló éves jelentés 29. pontjára adott bizottsági válasz);

36.

aggasztják a Számvevőszék megállapításai, de még inkább a Bizottság válaszai, amelyek azt mutatják, hogy a Bizottság igen vonakodik közölni azt az információt, amelyre a költségvetési támogatásokkal kapcsolatos döntéseit alapozza;

Hatékony parlamenti ellenőrzés

37.

úgy véli, hogy a költségvetési támogatás fejlesztési támogatási eszközként történő felhasználása teljes mértékben a végrehajtó hatalom hatáskörébe tartozik, és hogy a költségvetési támogatással kapcsolatos műveletekhez nincs szükség előzetes parlamenti jóváhagyásra;

38.

megjegyzi, hogy a költségvetési támogatás parlamenti ellenőrzésének nem csupán a kockázatokra kell összpontosítania, hanem a haszonra is, valamint a más segítségnyújtási lehetőségekkel járó kockázatokra és haszonra; megjegyzi továbbá, hogy a több évtizeden keresztül alkalmazott hagyományos projektmegközelítések nem jártak a várt eredménnyel;

39.

úgy véli, hogy a parlamenti ellenőrzés végső célja a támogatás hatékonyságának biztosítása, ami a támogatás hatékony, gazdaságos, jogszerű és szabályszerű felhasználását jelenti a fenntartható fejlődés megteremtése céljából, és úgy gondolja, hogy a költségvetési támogatás ellenőrzése az összes fejlesztési kiadás hatékonyságának és eredményességének ellenőrzésére irányuló általános erőfeszítéseinek részét képezi;

40.

sajnálja, hogy nem rendelkezik elegendő hasznos, átfogó és megbízható információval a költségvetési támogatások eredményeinek hatékony ellenőrzéséhez;

41.

kéri, hogy az EU költségvetésén belül az EU–AKCS együttműködés finanszírozásának teljes körű konszolidációja révén vessenek véget az egymást követő EFA-k korábbi rendszerének, az EFA-források elosztására vonatkozó parlamenti ellenőrzés biztosítása érdekében;

Éves jelentés a költségvetési támogatás felhasználásáról

42.

kéri a Bizottságot, hogy készítsen éves jelentést a költségvetési támogatás felhasználásáról – Költségvetési Ellenőrző Bizottságát pedig arra, hogy készítsen saját kezdeményezésű jelentést erről az éves jelentésről –, beleértve a hasznos, átfogó, megbízható, analitikus és értékelő, nem csupán leíró jellegű tájékoztatást az alábbiakról:

—	tervezett és kifizetett költségvetési támogatás,

—	az adományozó célkitűzéseiben és a nemzeti stratégiákban meghatározott elvárt eredmények megvalósítása,

—	kiegészítő feltételek megléte és minősége,

—	a párbeszéd hatékonysága, az adományozók összehangolása, a végrehajtott kiegészítőkapacitás-építés és annak eredménye,

—	jobb országos rendszerek megvalósítása,

—	elszámoltathatósági intézmények, közpénzgazdálkodással foglalkozó intézmények, ellenőrző és értékelő intézmények,

—	a szabálytalan kiadások összege és aránya,

—	a (rendszeres és eseti) ellenőrzések és vizsgálatok során kiderített szabálytalanságok típusának elemzése,

—	a meghozott korrekciós intézkedések;

43.

felkéri továbbá a Bizottságot, hogy a lehető legnagyobb szigorral jelölje meg azon országokat vagy a költségvetési támogatás végrehajtásával kapcsolatos azon kérdéseket, ahol a parlamenti figyelem hasznosnak bizonyulhat az adományozók elszámoltathatóságának javítása szempontjából;

44.

felkéri a Bizottságot arra is, hogy vezesse be ezen kockázat éves monitoringját;

Kockázatértékelés és kockázatkezelés

45.

megjegyzi, hogy a pénzforrásoknak a fejlődő országok gyenge rendszerein keresztül történő becsatornázása az eredménytelenség és pazarlás kockázatával jár, ezért a költségvetés-támogatási programok megkezdése előtt mindenképpen szükség van átfogó támogatáskezelési kockázatértékelésre;

46.

emlékeztet arra, hogy a Bizottság nem olyan rendszert használ, ahol a kockázatértékelés olyan világos értékküszöböt eredményez, amely alatt nem adható költségvetési támogatás, hanem inkább olyan „dinamikus megközelítést” alkalmaz, ahol a szabad mérlegelés szintje jóval magasabb;

47.

úgy véli, hogy a költségvetési támogatásra vonatkozó, „dinamikus megközelítésű” döntések terén a nagyobb fokú szabad mérlegelést ugyanilyen magas fokú átláthatósággal kell ellensúlyozni; felkéri ezért a Bizottságot, hogy tegye hozzáférhetővé a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága és Fejlesztési Bizottsága számára a kockázatértékeléseit megalapozó információt;

48.

különösen a következőkre vonatkozóan vár konkrét információt: a Bizottság kockázatértékelései és a kormányzati rendszerek elemzése a fejlődő országokban, a támogatások esetleges eredménytelenségét és pazarlását okozó rendszergyengeségek jelentőségének a Bizottság általi megítélése, e tényezőkre vonatkozó, lehetőség szerint számszerűsített becslések, valamint az azonosított kockázatok csökkentése érdekében hozott vagy a jövőben hozandó intézkedések;

Retorika vagy valóság

49.

megjegyzi, hogy az illetékes biztos, Louis Michel a „Költségvetési támogatás – Kölcsönös bizalom kérdése” című füzetben (12) azt állítja, hogy „a költségvetési támogatás és annak növelése az egyetlen lehetséges válasz. Ezért úgy döntöttem, hogy az általunk biztosított forrásokon belül a költségvetési támogatás arányát 20 %-ról 50 %-ra növelem”;

50.

felkéri a biztost, hogy vizsgálja felül e szándékát, amíg a retorika helyébe a valóság nem lép, és meggyőző bizonyíték nem áll rendelkezésre annak bemutatására, milyen mértékben biztosított jobb ár-érték arányt a költségvetési támogatás, mint a többi támogatási eszköz, illetve milyen hatást gyakorolt a keresetből élők szegénységére;

51.

tudomásul veszi a Louis Michel biztos által Jacek Uczkiewiczhez, az Európai Számvevőszék tagjához intézett, és másolatban Herbert Böschnek, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság elnökének is megküldött, 2009. január 9-i keltezésű levelet és feljegyzést (DR/amw/S(08)0418), amelyben a biztos a következőket fejti ki:

—	„van lehetőség a költségvetés-támogatási programok Bizottság általi kialakításának és végrehajtásának tökéletesítésére a Számvevőszék észrevételeivel összhangban, egy átláthatóbb, jobban strukturált és formalizáltabb megközelítés révén”; továbbá

—

„van lehetőség arra, hogy szisztematikusabb figyelmet kapjon a kockázatkezelés, valamint hogy mérlegeljük a megfelelő óvintézkedéseket és feltételeket” (a levélhez csatolt, „Válasz az Európai Számvevőszéknek a költségvetési támogatásra való jogosultság meghatározására szolgáló, közpénzkezelési alapkövetelményekre vonatkozó javaslatára” című feljegyzés 9. oldala);

52.

üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta a Számvevőszék észrevételeit, valamint üdvözli a Bizottság szándékait, és várja, hogy tájékoztatást kapjon e „megerősített megközelítés” (ibid. 1. oldal) részletes kialakítására és végrehajtására vonatkozóan;

Az Európai Számvevőszék

53.

felkéri a Számvevőszéket, hogy adjon tájékoztatást a Bizottság kockázatértékelésének és kockázatkezelésének minőségéről, és üdvözölné, ha több teljesítmény-ellenőrzést végeznének általában a fejlesztési kiadások és különösen a költségvetési támogatás eredményeinek értékelése céljából;

A kedvezményezett országok parlamentjei

54.

felkéri a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot, hogy létesítsen közvetlen kapcsolatot a kiválasztott kedvezményezett országok parlamentjeiben működő testvérbizottságokkal, hogy ösztönözze és támogassa a parlamenti felügyeleti tevékenységek révén a támogatáshatékonyság biztosításában betöltött szerepüket;

55.

sürgeti a Bizottságot, hogy prioritásként támogassa a partnerországok parlamenti ellenőrzési és pénzügyi ellenőrzési kapacitásainak bővítését, különösen abban az esetben, ha a segítségnyújtás költségvetési támogatáson keresztül történik, és felkéri a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be az elért eredményekről;

56.

úgy véli, hogy feltétlenül be kell vonni a partnerországok nemzeti parlamentjeit, civil társadalmát és helyi hatóságait annak érdekében, hogy azok valódi felelősséget vállaljanak a folyamatért; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy javuljon az e szervekkel folytatott párbeszéd a tervezési folyamat valamennyi stádiumában;

Az AKCS-államok részvétele

57.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy „az AKCS-államok sok esetben nem kötelezték el magukat” az EFA-kiadások hatékony ellenőrzésének biztosításában való részvétel mellett, és csalódott amiatt, hogy a képviseletek „csupán korlátozottan támaszkodhatnak a nemzeti engedélyező tisztviselők (NPE) által végzett ellenőrzésekre” (az EFA-król szóló éves jelentés 36. pontja);

58.

megjegyzi, hogy az NPE-k kötelezőek az AKCS-országokban, viszont nem léteznek a RELEX hatáskörébe tartozó fejlődő országokban; kéri a Bizottságot, hogy adjon tájékoztatást az EFA-megközelítés előnyeiről és hátrányairól, valamint értékelje az AKCS-országokban alkalmazott legjobb gyakorlatokat annak érdekében, hogy javítsa az EFA-kiadásoknak az NPE-irodák által végzett ellenőrzéseit;

59.

megjegyzi továbbá, hogy a képviseletek rendszeresen bejelentik a EuropeAid központi szolgálatainak „az NPE irodáknál tapasztalható” kapacitáshiányt és erőforráshiányt (az EFA-król szóló éves jelentés 41. pontja); kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a képviseleteknek ezzel kapcsolatban adott visszajelzésről;

Emberi erőforrások

60.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék szerint a bizottsági személyzet száma csökken a lekötött támogatásokhoz képest és nincs kilátásban a személyzet jelentős növelése, annak ellenére, hogy a tizedik EFA keretében a kötelezettségvállalások jelentős mértékű növekedése várható (az EFA-król szóló éves jelentés 33. pontja);

61.

teljes mértékben egyetért a Számvevőszékkel, hogy „fennáll a veszélye annak, hogy az emberi erőforrások hiánya vagy nem megfelelő eloszlása, illetve egyes készségek és ismeretek hiánya befolyásolja az ellenőrzések, a felülvizsgálatok és a monitoring minőségét” (az EFA-król szóló éves jelentés 33. pontja);

62.

felkéri a Bizottságot, hogy fejtse ki, miként szándékozik kezelni a képviseleteknél mutatkozó, többlet-humánerőforrás iránti igény és azon kötelezettségvállalása közötti feszültséget – vagy inkább ellentmondást –, hogy „stabil felvételi helyzetet teremt, mihelyt megtörtént a bővítéssel kapcsolatos valamennyi munkatárs integrálása, és nem kér új álláshelyeket a 2009 és 2013 közötti időszakra”, és hogy „kizárólag az osztályokon belüli és az osztályok közötti személyzetátcsoportosítás révén elégíti ki az új álláshelyek iránti szükségleteket” (13);

63.

úgy véli, hogy a többlet-humánerőforrást a fejlesztést illető hatáskörnek a RELEX és a DEV közötti felosztása eltörlésével lehetne előteremteni; felkéri a jelenlegi Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy előmozdítsa az új Bizottság ennek megfelelő átszervezését; úgy véli, hogy a fejlesztési együttműködés terén a DEV és a RELEX között jelenleg fennálló munkamegosztás nem teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy teljes mértékben részt vegyen a fejlesztési koherencia és a támogatáshatékonyság előmozdítását célzó nemzetközi törekvésekben; kéri továbbá a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a fejlesztési együttműködés egyértelműen a szegénység felszámolása elsődleges célkitűzésének megvalósítására irányuljon;

64.

felhívja a Bizottságot, hogy az EFA igazgatási és ellenőrzési rendszeréhez rendelt személyi állomány növelése érdekében hozza meg a szükséges intézkedéseket, figyelembe véve a tizedik EFA keretében előreláthatóan növekvő kötelezettségvállalásokat;

Észrevételek a Számvevőszék következtetéseire és ajánlásaira vonatkozóan

65.

elégedetten veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék elismerte a EuropeAid ellenőrzési stratégia kidolgozására irányuló erőfeszítéseit; úgy véli, hogy a hatékony ellenőrzési stratégia a hibák megelőzését célozza, nem elsősorban a jogosulatlanul kifizetett támogatások utólagos visszakövetelését; felkéri a Bizottságot, hogy folytassa ellenőrzési stratégiájának fejlesztését e megközelítés fényében, ami a mentesítésért felelős hatóság egyik prioritása;

66.

teljes mértékben egyetért a Számvevőszéknek az EFA-król szóló éves jelentés 55. pontjának a)–g) alpontjában, valamint 56. pontjának a)–f) alpontjában rögzített ajánlásaival; különösen az alábbi két ajánlásra hívja fel a Bizottság figyelmét: 56. pont a) alpont:

„a Cotonoui Megállapodás betartását értékeljék bizonyos alapkövetelmények teljesítésének fényében (például hogy időben elkészüljön az ellenőrzött beszámoló), és ezeket az alapkövetelményeket még a költségvetési támogatás nyújtását megelőzően kelljen teljesíteni”,

valamint 56. pont d) alpont:

„a költségvetési támogatási programok elindítása előtt az EuropeAid győződjön meg arról, hogy sor kerül a közpénzek kezelésének egyértelmű és teljes körű értékelésére, és hogy a kedvezményezett ország hiteles és a célnak megfelelő reformprogrammal rendelkezik minden jelentős hiányosság belátható időn belül történő kezelése érdekében”;

felhívja ezért a Bizottságot, hogy csak akkor adjon költségvetési támogatást, ha a közkiadások kellően átláthatók, elszámoltathatók és hatékonyak, vagy legalábbis várhatólag azok lesznek, amennyiben rövidesen reformprogramot hajtanak végre; rámutat továbbá arra, hogy egy adott ágazat finanszírozási módozatainak kiválasztását közvetlenül attól kell függővé tenni, hogy azok mennyire hatékonyak az adott beavatkozási területen;

67.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson elsőbbséget ezen ajánlások gyors végrehajtásának, aminek a mentesítésért felelős hatóság kiemelt jelentőséget tulajdonít, mivel a megfelelő parlamenti felügyelet szempontjából elengedhetetlen, hogy világos és elfogadott korlátai legyenek a végrehajtó hatalom mozgásterének;

Az új helyzet új megközelítése

68.

hangsúlyozza, hogy a költségvetési támogatásként eljuttatott forrásoknak a kedvezményezett ország általi felhasználása kívül esik a Bizottság (és más adományozók) közvetlen ellenőrzésén, mivel az az érintett kedvezményezett ország szuverén joga, hogy saját konkrét szabályai és nemzeti költségvetési eljárása szerint gazdálkodjon a költségvetésével;

69.

emlékeztet arra, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás, a belső ellenőrzés és a külső könyvvizsgálat néhány kedvezményezett országban gyakran nem kellően megbízható annak biztosítására, hogy az adományozók támogatását megfelelően kezeljék, és a szándékolt célokra fordítsák;

70.

úgy véli, hogy az elszámoltathatósággal kapcsolatos kérdések felé irányuló egyre nagyobb figyelemre, valamint az adományozó országok körében tapasztalható, a fejlesztési támogatások konkrét eredményei iránti növekvő érdeklődésre tekintettel, a Bizottságnak feltétlenül érdeke, hogy ismerje a feltehető kockázatokat a költségvetési támogatás odaítélésekor, és hogy megossza ezt a tudását a mentesítésért felelős hatósággal, amelynek elszámolással tartozik;

71.

úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak tájékoztatnia kellene a kedvezményezett országok közigazgatását elszámolási kötelezettségeikről, és meg kellene követelnie, hogy a pénzforrásokat ennél alacsonyabb szinten kezelőkre is hasonló kötelezettségek vonatkozzanak;

Az országok közzétételi nyilatkozata

72.

úgy véli ezért, hogy általában a fejlesztési támogatást és konkrétan a költségvetési támogatást a kedvezményezett ország kormánya által kiadott, és a pénzügyminisztere által aláírt előzetes közzétételi nyilatkozathoz kellene kötni, amely a kedvezményezett ország kormányzási és elszámoltathatósági struktúráját befolyásoló válogatott kérdésekre vonatkozik;

73.

határozottan úgy véli, hogy az ellenőrzés gyengeségeinek a kedvezményezett ország általi saját értékelése és megértése nagyobb motivációt fog jelenteni a javulásra, mint egy külső hatóság által előírt vizsgálatok és ellenőrzések;

74.

úgy véli, hogy az országok közzétételi nyilatkozata elő fogja mozdítani az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot, és értékes információkkal szolgál a nemzetközi adományozók számára, elősegítve, hogy azok tájékozottan tudják megítélni a kedvezményezett ország kormányzati és elszámoltathatósági struktúrájának általános átláthatóságát és megbízhatóságát;

75.

kéri a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet, és terjessze elő javaslatát más nemzetközi adományozóknak – különösen a Világbanknak – abból a célból, hogy más adományozókkal egyetértésben dolgozzon ki és hajtson végre egy ilyen eszközt; hangsúlyozza, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a szándékosan félrevezető közzétételi nyilatkozatokért járó büntetésekre;

76.

felkéri a Bizottságot, hogy tájékoztatássa a Parlamentet e tárgyalások lehetséges időkeretéről;

Az EFA költségvetés integrálása az Európai Unió költségvetésébe

77.

üdvözli, hogy a Bizottság elkötelezte magát, hogy „a következő pénzügyi tervről folytatandó megbeszéléseken ismét felveti az EFA költségvetésnek a költségvetésbe történő integrálására vonatkozó javaslatát” (14); kéri a Bizottságot, hogy folyamatosan nyújtson teljes körű tájékoztatást a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részére e kezdeményezés előkészületeiről;

78.

ismételten kiemeli, hogy támogatja az EFA-nak az általános uniós költségvetésbe való integrálását, úgy véli, hogy ez lehetővé teszi az EFA koherenciájának, átláthatóságának, hatékonyságának és ellenőrzési rendszerének megerősítését;

A parlamenti felügyelet testre szabása az eszköznek megfelelően

79.

úgy véli, hogy a költségvetési támogatás tekintetében a Parlamentnek az a szerepe, hogy a Bizottságot továbbra is elszámoltathatóvá tegye a kiadások eredményeit illetően, és hogy a költségvetési támogatás olyan támogatási eszköz, amely paradigmaváltást igényel a felügyelet jellegében, a ráfordítások ellenőrzésétől az eredmények mutatókhoz viszonyított ellenőrzése felé elmozdulva;

80.

úgy véli, hogy ennek elérése érdekében köteles jelenlegi munkamódszerét fejleszteni; nézete szerint a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által felállított, a költségvetési támogatások felügyeletéért felelős albizottság hatékony eszköz lenne annak biztosítására, hogy a támogatási ráfordítások a kedvezményezett ország lakosságának javát szolgálják, és az adófizetők támogatásra fordított hozzájárulásai ne szabálytalanul kerüljenek felhasználásra;

A beruházási eszköz

81.

emlékeztet arra, hogy a hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik Európai Fejlesztési Alap 2006-os pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot kísérő, 2008. április 22-i állásfoglalásának (15) 20–24. bekezdésében aggodalmát fejezte ki, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) által kezelt beruházási eszköz nem tartozik a mentesítési eljárás alá; emlékeztet továbbá arra, hogy az EFA forrásai nem a pénzpiacok, hanem az európai adófizetők által biztosított közpénzek;

82.

sajnálatát fejezi ki – csakúgy mint a Számvevőszék a tizedik Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi rendeletről szóló tanácsi rendelettervezetre vonatkozó 9/2007. sz. véleményében (16) – az irányítási feladatok két külön területre bontása miatt, mivel ez korlátozza a mentesítés hatályát, további koordinálást tesz szükségessé a Bizottság és az EBB között, és megnehezíti a teljes kép kialakítását az elért eredményekről;

83.

megjegyzi, hogy az EBB által a beruházási eszközről készített éves jelentés főként pénzügyi információkat tartalmaz, viszont nagyon kevés információt nyújt – ha egyáltalán nyújt – a különböző finanszírozott programok eredményeiről;

84.

felkéri az EBB-t, hogy beszámolóját az eredményekre összpontosítsa, és adjon teljes, releváns és objektív tájékoztatást a végeredményekről, a kitűzött célokról, a megvalósított célokról és az ezektől való esetleges eltérés okairól, valamint az elvégzett értékelésekről, és foglalja össze az értékelések eredményeit;

85.

hangsúlyozza, hogy az EBB az AKCS-országokban a Cotonoui Megállapodás hatálya alatt működik, amelynek elsődleges célja a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés előmozdítása, ezért az EBB-nek tiszteletben kell tartania ezeket a célokat az ezen országokkal kapcsolatos hitelnyújtási politikájában;

86.

kéri a Bizottságot, hogy adjon tájékoztatást az EBB-vel létrehozott azon speciális eljárásokról, amelyek a két intézmény uniós fejlesztési célkitűzések megvalósítására irányuló erőfeszítéseinek koordinálását szolgálják, valamint ezen eljárások hatékonyságáról;

87.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EBB-ről olyan kép alakult ki, hogy ez a legkevésbé átlátható, legkevésbé elszámoltatható és a demokratikus kontrollnak legkisebb mértékben alávetett szerv az uniós politikák végrehajtásával megbízott összes szerv és a pénzügyi közintézmények közül;

88.

az Európai Unió és értékeinek védelmében, valamint az EBB mint intézmény közmegítélésének javítása érdekében felkéri az EBB-t, hogy szolgáltasson bizonyítékot az alábbiakra vonatkozóan:

—

miként tartja tiszteletben az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (17), valamint a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25-i Aarhusi Egyezmény szellemét,

—	miként tartja tiszteletben az EU általános fejlesztési kötelezettségvállalásait és a más multilaterális fejlesztési bankok által meghatározott szabályokat,

—	a kitermelő ágazatok tőkeigényes projektjeinek finanszírozása miként járul hozzá a szegénység enyhítéséhez,

—	az energetikai, erdészeti, közlekedési, valamint a víz- és hulladékgazdálkodási ágazatba történő beruházásokra vonatkozóan kidolgozott iránymutatásai, és hogy beruházási döntései miként követik teljes mértékben ezeket az iránymutatásokat,

—	hogy a teljes hitelezési portfoliójának felülvizsgálatáért és a vonatkozó szakpolitikáknak való megfelelés biztosításáért felelős személyzetén belül az igen kis számú teljes munkaidőben foglalkoztatott környezetvédelmi szakértő elegendő,

—	az érintett polgárok számára biztosított panasztételi mechanizmus hatékonysága, amelyet az Európai Unión kívüli polgárok is igénybe vehetnek,

—	a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelem érdekében hozott intézkedések hatékonysága,

—	a magánszektornak nyújtott hitelekre vonatkozó, az alapvető pénzügyi szabályokon túlmutató kritériumok, valamint a magánszektornak nyújtott hitelek végső kedvezményezettjei listájának teljes körű volta;

89.

felkéri a Bizottságot, hogy gondosan kísérje figyelemmel a beruházási eszköz végrehajtását annak garantálása érdekében, hogy az fejlesztési eszközként betöltse szerepét, és hogy rendszeresen tájékoztassa a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot megállapításairól;

90.

felkéri a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot, hogy erősítse meg tevékenységét az EBB pénzügyi tevékenységének ellenőrzése terén, ami az eljárási szabályzat VI. melléklete V. fejezetének 3. pontja értelmében teljes mértékben e bizottság hatáskörébe tartozik.

(1) HL C 286., 2008.11.10., 273. o.

(2) HL C 277., 2008.10.31., 243. o.

(3) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.

(4) HL L 287., 2005.10.28., 1. o.

(5) HL L 109., 2007.4.26., 33. o.

(6) HL L 314., 2001.11.30., 1. o. és HL L 324., 2001.12.7., 1. o.

(7) HL L 156., 1998.5.29., 108. o.

(8) HL L 317., 2000.12.15., 355. o.

(9) HL L 191., 1998.7.7., 53. o.

(10) HL L 83., 2003.4.1., 1. o.

(11) Bizottsági nyilatkozat a DCI 5. cikkére vonatkozóan; Az Európai Parlamenthez intézett, 2006. október 24-i bizottsági közlemény (COM(2006) 628) melléklete.

(12) ISBN 978-92-79-10115-1 az alábbi webcímen: http://ec.europa.eu/commission_barroso/michel/Policy/key_documents/docs/NH8108406ENC_web.pdf

(13) A Bizottság jelentése. A Bizottság emberi erőforrásainak tervezése és optimalizálása az EU prioritásainak szolgálatában (SEC(2007) 530), 3. o., az alábbi webcímen: http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2004_2009/documents/dv/sec_2007_5/sec_2007_530.pdf

(14) SEC(2008) 2579 bizottsági munkadokumentum. A Bizottság által az Európai Parlamenthez intézett, a 2006-os mentesítési eljárás nyomon követéséről szóló jelentés melléklete, 86. o.

(15) HL L 88., 2009.3.31., 253. o.

(16) HL C 23., 2008.1.28., 3. o.

(17) HL L 145., 2001.31.5., 43. o.