A BÍRÓSÁG ELNÖKHELYETTESÉNEK VÉGZÉSE
2026. szeptember 29.(*)
„ Ideiglenes intézkedés – EUMSZ 263. cikk – Uniós jogi aktus megsemmisítése iránti kereset – EUMSZ 278. cikk – Ezen aktus végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem – (EU) 2026/183 határozat – Az EU – Mercosur ideiglenes kereskedelmi megállapodás ideiglenes alkalmazása – Sürgősség – Hiány ”
A C‑460/26. R. sz. ügyben,
az EUMSZ 278. cikk alapján végrehajtás felfüggesztése iránt 2026. május 10‑én
a Lengyel Köztársaság (képviseli: B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: A. Antoniadis, B. Driessen, L. Hamtcheva és J. Rurarz, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: J. Möller, N. Scheffel és R. Wolfe, meghatalmazotti minőségben),
a Holland Királyság (képviselik: P. Huurnink és J. Langer, meghatalmazotti minőségben),
a Finn Köztársaság (képviselik: A. Laine és M. Pere, meghatalmazotti minőségben),
az Európai Bizottság (képviselik: L. Baumgart, C. Hermes, M. Kocjan és R. Vidal Puig, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó felek,
benyújtott kérelme tárgyában,
A BÍRÓSÁG ELNÖKHELYETTESE
D. Spielmann főtanácsnok meghallgatását követően,
meghozta a következő
Végzést
1 Ideiglenes intézkedés iránti kérelmével a Lengyel Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság rendelje el az egyrészről az Európai Unió, másrészről a Déli Közös Piac, az Argentin Köztársaság, a Brazil Szövetségi Köztársaság, a Paraguayi Köztársaság és az Uruguayi Keleti Köztársaság közötti ideiglenes kereskedelmi megállapodás aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról szóló, 2026. január 9‑i (EU) 2026/183 tanácsi határozat (HL L, 2026/183) (a továbbiakban: vitatott határozat) végrehajtásának a C‑460/26. sz. ügyben az eljárást befejező határozat kihirdetéséig történő felfüggesztését.
2 E kérelmet azzal párhuzamosan terjesztették elő, hogy e tagállam 2026. május 10‑én, az EUMSZ 263. cikk alapján keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.
Jogi háttér
A vitatott határozat
3 A vitatott határozat (1)–(3), (5) és (7) preambulumbekezdése értelmében:
„(1) 1999. szeptember 13‑án [az Európai Unió Tanácsa] felhatalmazta [az Európai] Bizottságot, hogy a Déli Közös Piaccal (a továbbiakban: a [Mercosur]) és annak részes államaival tárgyalásokat kezdjen egy politikai, együttműködési és kereskedelmi részekből álló megállapodásról. A tárgyalások 2024. december 6‑án sikeresen lezárultak.
(2) A tárgyalások két párhuzamos jogi eszköz létrejöttét eredményezték. Az első eszköz az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Déli Közös Piac, az Argentin Köztársaság, a Brazil Szövetségi Köztársaság, a Paraguayi Köztársaság és az Uruguayi Keleti Köztársaság közötti partnerségi megállapodás (a továbbiakban: az EMPA), amely a politikai párbeszéd és együttműködési pillért, valamint a kereskedelmi és beruházási pillért foglalja magában. A második eszköz az egyrészről az Európai Unió, másrészről a Déli Közös Piac, az Argentin Köztársaság, a Brazil Szövetségi Köztársaság, a Paraguayi Köztársaság és az Uruguayi Keleti Köztársaság közötti ideiglenes kereskedelmi megállapodás (a továbbiakban: az ITA), amely a kereskedelem és a beruházások liberalizálására terjed ki. Az ITA hatálybalépésekor az ideiglenes megállapodás hatályát veszti, és a helyébe az EMPA lép [helyesen: Az EMPA hatálybalépésekor az ITA hatályát fogja veszteni, és a helyébe az EMPA lép].
(3) Az EMPA‑ban és az ITA‑ban foglalt, mezőgazdasági termékekre vonatkozó kétoldalú védzáradék végrehajtásáról szóló konkrét uniós jogalkotási aktus elfogadásáig és hatálybalépéséig, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy az Unió gyors és hatékony intézkedéseket hozzon érdekeinek az EMPA vagy – adott esetben – az ITA keretében történő védelme érdekében, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy végrehajtási rendeletek útján az EMPA‑nak vagy – adott esetben – az ITA‑nak megfelelően kétoldalú mezőgazdasági védintézkedéseket (a továbbiakban: a kétoldalú mezőgazdasági védintézkedések) fogadjon el. Az érzékeny mezőgazdasági termékek tekintetében a Bizottságnak kétoldalú védintézkedést kell elfogadnia az e határozatban foglalt feltételekkel összhangban is.
[…]
(5) Lehetővé kell tenni, hogy egy vagy több tagállam felkérhesse a Bizottságot arra, hogy kétoldalú védintézkedéseket fogadjon el az ITA‑ban és – az érzékeny mezőgazdasági termékek tekintetében – az ebben a határozatban meghatározott feltételek mellett. Amennyiben a Bizottság elutasítja az ilyen kérelmet, kellő időben tájékoztatnia kell a Tanácsot az elutasítás okairól.
(6) Az ITA‑t ezért alá kell írni.
(7) Az ITA‑t […] a hatálybalépéséig ideiglenes alapon alkalmazni kell egyrészről az Unió, másrészről a [Mercosurnak] az ITA‑ban tagsággal rendelkező, egy vagy több aláíró állama (a továbbiakban: a [Mercosur] aláíró államai) között […]”
4 E határozat 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A Tanács felhatalmazást ad az egyrészről az Európai Unió, másrészről a Déli Közös Piac, az Argentin Köztársaság, a Brazil Szövetségi Köztársaság, a Paraguayi Köztársaság és az Uruguayi Keleti Köztársaság közötti ideiglenes kereskedelmi megállapodás aláírására, figyelemmel az említett megállapodás megkötésére.”
5 Az említett határozat 2. cikke a következőket írja elő:
„(1) Az EMPA‑ban és az ITA‑ban foglalt, mezőgazdasági termékekre vonatkozó kétoldalú védzáradék végrehajtásáról szóló konkrét uniós jogalkotási aktus elfogadásáig és hatálybalépéséig a Bizottság végrehajtási rendeletek útján olyan kétoldalú védintézkedéseket fogadhat el, amelyek megfelnek az ITA 9. fejezetében és az e határozatban foglalt feltételeknek.
(2) A Bizottság szorosan nyomon követi az érzékeny mezőgazdasági termékek – azaz az ITA 2‑A mellékletének B. szakasza (Vámlebontási menetrend) szerinti uniós vámkontingensek hatálya alá tartozó termékek – piacát, különösen a [Mercosurral] kapcsolatos behozatali és kiviteli tendenciák, valamint a termelés és az árak alakulása tekintetében.
A Bizottság ezen nyomon követés alapján haladéktalanul értékeli a piaci helyzetet oly módon, hogy feltárja a kapcsolatot az érintett érzékeny termékek behozatalának lehetséges növekedése, a termelés és/vagy fogyasztás, az ár és a piaci részesedés uniós piaci alakulása, valamint az Unióból származó export között.
A Bizottság hathavonta nyomonkövetési jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli az érzékeny mezőgazdasági termékek behozatalának – többek között egy vagy több tagállamra gyakorolt – hatását.
(3) Amennyiben elegendő prima facie bizonyíték áll rendelkezésre – különösen a (2) bekezdésben említett nyomon követés és piacihelyzet‑értékelés révén – az érzékeny mezőgazdasági termékek uniós ipar[a] számára okozott súlyos kárra vagy annak veszélyére vonatkozóan, beleértve azt az esetet is, amikor az ilyen kár vagy annak veszélye földrajzilag egy vagy több tagállamban összpontosul, a Bizottság egy vagy több tagállam, vagy az érintett ágazatban működő, az uniós ipar nevében eljáró bármely jogi személy vagy szövetség kérésére haladéktalanul vizsgálatot indít.
(4) E cikk alkalmazásában az »uniós ipar« a hasonló vagy e termékekkel közvetlenül versenyző érintett termékek uniós gyártóit jelenti.
(5) A Bizottság prioritásként megvizsgálja, hogy létezik‑e az uniós ipart érő súlyos kárra vagy annak veszélyére vonatkozó prima facie bizonyíték azokban az esetekben, amikor egy vagy több tagállamra összpontosulóan a behozatal túlzott mértékben megnő vagy az árak csökkenése tapasztalható, vagy amikor valamely termék esetében a behozatal túlzott mértékű növekedése vagy az ár csökkenése tapasztalható, és az uniós ipar túlnyomórészt egy vagy több tagállamban telepedett le.
Ellenkező jelzések hiányában a [Mercosur] aláíró államaiból származó adott, vámkontingens hatálya alá tartozó termék preferenciális feltételek mellett érkező behozatala volumenének az előző évhez viszonyított több mint 5%‑os növekedését a Bizottság főszabályként az uniós ipart érő súlyos kárra vagy annak veszélyére vonatkozó prima facie bizonyítékként kezeli, ha a [Mercosur] aláíró államaiból érkező ilyen behozatal átlagos importára ugyanakkor főszabály szerint legalább 5%‑kal alacsonyabb, mint a hasonló vagy az e termékekkel közvetlenül versenyző termékek belföldi átlagára ugyanebben az időszakban.
(6) Ellenkező jelzések hiányában a [Mercosur] aláíró államaiból származó adott, az Unióba preferenciális feltételek mellett behozott és vámkontingens hatálya alá tartozó termék átlagos importárának az előző évhez viszonyított több mint 5%‑os csökkenését a Bizottság főszabályként az uniós ipart érő súlyos kárra vagy annak veszélyére vonatkozó prima facie bizonyítékként kezeli, ha a [Mercosur] aláíró államaiból származó termék átlagos importára ugyanakkor főszabály szerint legalább 5%‑kal alacsonyabb, mint a hasonló vagy az e termékekkel közvetlenül versenyző termékek belföldi átlagára ugyanebben az időszakban.
(7) A Bizottság haladéktalanul, érzékeny mezőgazdasági termékek esetében pedig legkésőbb a (3) bekezdésben említett kérelem kézhezvételétől számított 21 napon belül ideiglenes kétoldalú védintézkedéseket vezet be az uniós ipart érő olyan károk megelőzése érdekében, amelyeket nehéz lenne helyrehozni, beleértve azt az esetet is, amikor az ilyen kár földrajzilag egy vagy több tagállamban összpontosul.
(8) [M]ivel a részletes piacmegfigyelés a Bizottság által a mezőgazdasági ágazatban folytatott tevékenységek állandó jellemzője, a Bizottság törekszik arra, hogy az érzékeny mezőgazdasági termékekre vonatkozó, kétoldalú védintézkedésekkel kapcsolatos vizsgálatokat a lehető leggyorsabban lezárja annak érdekében, hogy az e cikk (3) bekezdésében említett kérelem kézhezvételétől számított négy hónapon belül végleges határozatot lehessen hozni. Ez az időszak meghosszabbítható, de nem haladhatja meg az ITA 9.13. cikkében meghatározott egyéves időszakot.
(9) Védintézkedés akkor írható elő, ha egy adott [Mercusor] aláíró államból származó releváns terméket importálnak az Unióba:
a) abszolút értékben vagy az uniós termeléshez vagy fogyasztáshoz viszonyítva olyan megnövekedett mennyiségben és olyan feltételek mellett, amelyek súlyos kárt okoznak az uniós iparnak, vagy ennek veszélyével járnak, beleértve azt az esetet is, amikor az ilyen kár vagy annak veszélye földrajzilag egy vagy több tagállamban összpontosul; valamint
b) a behozatal megnövekedését az ITA nyomán keletkezett kötelezettségek eredményezték, ideértve az adott termékre vonatkozó vámok csökkentését vagy eltörlését is.
(10) A védintézkedés öltheti a vámcsökkentési menetrend érintett termékre vonatkozó ideiglenes felfüggesztésének a formáját vagy a vámkedvezménynek a legnagyobb kedvezményes elbánás szintjére vagy az alapvám szintjére történő csökkentésének a formáját, attól függően, hogy melyik az alacsonyabb.
(11) Minden védintézkedést kétéves időtartamra kell alkalmazni, amely az ITA 9.9. cikkének megfelelően további két évvel meghosszabbítható, feltéve, hogy a meghosszabbítást indokoló vonatkozó feltételek teljesülnek.”
6 Ugyanezen határozat 3. cikkének szövege a következő:
„(1) Az ITA‑t – a 23.3. cikkének megfelelően – a hatálybalépéséig ideiglenes alapon alkalmazni kell egyrészről az Unió, másrészről a [Mercosur] egy vagy több aláíró állama között az azon időpontot követő második hónap első napjától kezdődően, amelyen az említett [Mercosur] aláíró állam értesítette vagy – adott esetben – az említett aláíró államok értesítették az Uniót az ITA ideiglenes alkalmazásához szükséges belső eljárásai(k) befejezéséről, és megerősítette vagy megerősítették, hogy hozzájárul(nak) az ITA ideiglenes alapon történő alkalmazásához.
(2) Azon időpontot, amelytől kezdődően az ITA‑t ideiglenes alapon alkalmazni kell közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.”
AZ ITA
7 Az ITA „Egészségügyi és növényegészségügyi intézkedések” című 6. fejezete tartalmazza e megállapodásnak többek között a 6.1., 6.4., 6.6. és 6.14. cikkét.
8 E megállapodás „Célkitűzések” című 6.1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„E fejezet célkitűzései a következők:
a) az emberi, állati vagy növényi élet vagy egészség védelme a Felek területén, egyúttal a Felek közötti kereskedelem megkönnyítése az egészségügyi és növényegészségügyi intézkedések (a továbbiakban: SPS‑intézkedések) tekintetében;
b) együttműködés kialakítása [a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak az Európai Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozattal (HL 1994. L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.) jóváhagyott, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) létrehozásáról szóló egyezmény 1A. mellékletében szereplő egészségügyi és növényegészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló megállapodás (a továbbiakban: SPS‑megállapodás)] végrehajtása terén;
[…]”
9 Az említett megállapodás „Jogok és kötelezettségek” című 6.4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A Felek megerősítik az SPS‑megállapodás alapján fennálló jogaikat és kötelezettségeiket. E fejezet egyetlen rendelkezése sem érinti az egyes Feleknek az SPS‑megállapodás szerinti jogait és kötelezettségeit.”
10 Ugyanezen megállapodás „Általános kötelezettségek” című 6.6. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A valamely Féltől exportált termékeknek meg kell felelniük az importáló Fél alkalmazandó SPS‑követelményeinek.”
11 Az ITA „Biztonsági intézkedések” című 6.14. cikkének (2) és (4) bekezdése a következőket mondja ki:
„(2) Az importáló Fél az emberi, állati vagy növényi életet vagy egészséget érintő súlyos kockázatok esetén biztonsági intézkedéseket fogadhat el az ilyen kockázatokkal szemben.
[…]
(4) A (2) bekezdésben említett intézkedések a 6.12. cikk szerinti előzetes értesítés nélkül is elfogadhatók. A biztonsági intézkedéseket elfogadó Fél a lehető leghamarabb, de legkésőbb az elfogadásától számított 48 (negyvennyolc) órán belül értesíti a másik Felet ezen intézkedések elfogadásáról.”
12 E megállapodás „Kétoldalú védintézkedések” című 9. fejezete tartalmazza e megállapodásnak többek között a 9.3. cikkét, amely e megállapodás C. szakaszában szerepel, valamint 9.15. cikkét, amely e megállapodás F. szakaszában szerepel.
13 Az említett megállapodás „Kétoldalú védintézkedések alkalmazása” című 9.3. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A 8. fejezetben említett jogok és kötelezettségek sérelme nélkül, kivételes körülmények között a Felek [az összehangolt áruleíró és kódrendszerről szóló, a Vámigazgatások Világszervezete (WCO) keretében Brüsszelben, 1983. június 14‑én megkötött, az Európai Gazdasági Közösség nevében pedig az 1986. június 24‑i módosító jegyzőkönyvével együtt az 1987. április 7‑i 87/369/EK tanácsi határozattal (HL 1987. L 198., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 288. o.) jóváhagyott nemzetközi egyezménnyel létrehozott összehangolt áruleíró és kódrendszer] 8703 és 8704 HR‑vámtarifaszám[ai] alá besorolt járművektől eltérő árukra az e szakaszban megállapított feltételek mellett kétoldalú védintézkedéseket alkalmazhatnak, ha e megállapodás hatálybalépésének napját követően valamely terméket abszolút értékben vagy a hazai termeléshez vagy fogyasztáshoz viszonyítva olyan megnövekedett mennyiségben és olyan feltételek mellett importálják preferenciális feltételekkel a másik Féltől, hogy az a hasonló vagy e termékekkel közvetlenül versenyző termékek hazai iparának súlyos kárt okoz vagy azzal fenyeget.
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt áruk esetében csak a súlyos kár vagy fenyegető súlyos kár megelőzéséhez vagy orvoslásához szükséges mértékben alkalmazhatók kétoldalú védintézkedések.
(3) A kétoldalú védintézkedéseket az importáló Fél vizsgálatot végző illetékes hatóságai által az e fejezetben megállapított eljárások szerint lefolytatott vizsgálatot követően alkalmazzák.”
14 Ugyanezen megállapodás „Ideiglenes védintézkedések” című 9.15. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Kritikus körülmények között, amennyiben a késedelem nehezen helyrehozható kárt okozhat, az egyik Fél megfelelő értesítést követően ideiglenes védintézkedést hozhat annak előzetes megállapítása alapján, hogy egyértelmű bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a preferenciális feltételek melletti behozatal nőtt, és az ilyen behozatal súlyos kárt okozott vagy azzal fenyeget. […] »
15 Az ITA „Alkalmazás és hatálybalépés” című 23.3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„E megállapodás ideiglenesen alkalmazható. Ilyen ideiglenes alkalmazásra egyrészről az Európai Unió, másrészről egy vagy több aláíró Mercosur‑állam között, saját belső eljárásaikkal összhangban kerülhet sor.”
A jogvita előzményei
16 Az ideiglenes intézkedés iránti kérelemből kitűnik, hogy az EU–Mercosur megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások 1999‑ben kezdődtek meg. A Tanács 1999. szeptember 13‑án tárgyalási irányelveket fogadott el, és felhatalmazta a Bizottságot, hogy tárgyalásokat kezdjen az Unió és a Mercosur közötti „régióközi társulási megállapodás” megkötése céljából, amely az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Déli Közös Piac és annak részes államai közötti régióközi együttműködési keretmegállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló, 1999. március 22‑i tanácsi határozattal (HL 1999. L 112., 65. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 35. kötet, 155. o.) jóváhagyott keretmegállapodást volt hivatott felváltani. Ezek a tárgyalási irányelvek felhatalmazták a Bizottságot arra, hogy egyetlen társulási megállapodásról tárgyaljon, amelynek egyszerre kellett tartalmaznia egy kereskedelmi részt, valamint egy politikai párbeszédről és együttműködésről szóló részt. E felhatalmazás alapján eljárva a Bizottság tárgyalásokba kezdett.
17 E kérelem szerint e tárgyalások 2019. június 28‑án kereskedelmi megállapodás megkötéséhez vezettek az Unió és a Mercosur között. E megállapodás többek között az áruk kereskedelmére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazott. A társulási megállapodás politikai részét az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) tárgyalta meg, és 2020. június 18‑án véglegesítette. A tárgyalások 2024. december 6‑án lezárultak.
18 Az ideiglenes intézkedés iránti kérelemből az is kitűnik, hogy 2025. szeptember 3‑án a Bizottság megküldött a Tanácsnak egyrészt két javaslatot az EMPA aláírására és megkötésére vonatkozóan, másrészt pedig két másik javaslatot az ITA aláírására és megkötésére vonatkozóan. Ezzel párhuzamosan a Bizottság azt javasolta, hogy az ideiglenes kereskedelmi megállapodás ideiglenes alkalmazásáról szóló határozatot csak a megállapodás megkötéséről szóló határozat tervezetébe foglalják bele, a megállapodás aláírásáról szóló határozatba nem.
19 A Bizottság így a Mercosurral kötött társulási megállapodást szétválasztotta két külön megállapodásra, nevezetesen az EMPA‑ra és az ITA‑ra, ez utóbbi pedig kereskedelmi kérdésekre korlátozódik, és lényegében ugyanazokat a kötelezettségeket tartalmazza, mint amelyek az EMPA kereskedelmi részéből következnek.
20 E szétválasztás lehetővé tette, hogy a Tanács az ITA‑t az Uniónak a közös kereskedelempolitika területén fennálló kizárólagos hatáskörére támaszkodva, a Parlament jóváhagyását követően kösse meg. Ezzel szemben az EMPA vegyes megállapodásként kerül előterjesztésre, amelynek esetében a Parlament általi jóváhagyásra, valamint a 27 tagállam mindegyike általi megerősítésre lenne szükség ahhoz, hogy a Tanács elfogadhassa a megállapodás megkötéséről szóló határozatot.
21 Ezenkívül az ideiglenes intézkedés iránti kérelemből kitűnik, hogy 2026. január 9‑én a Tanács – Írország, a Francia Köztársaság, Magyarország, az Osztrák Köztársaság és a Lengyel Köztársaság tiltakozása, valamint a Belga Királyság tartózkodása ellenére – elfogadta a vitatott határozatot, amelyben engedélyezte az ITA aláírását, és elrendelte annak ideiglenes alkalmazását. E határozat lehetővé teszi, hogy az ITA‑t még azt megelőzően alkalmazzák, hogy végérvényesen hatályba lépne, pontosítva, hogy az ITA rendelkezései az EMPA‑nak is részét képezik. Azt tervezik, hogy amint valamennyi fél megkötötte az EMPA‑t, az az ITA helyébe fog lépni, amely a kereskedelmi rendelkezések tekintetében ekkor hatályát fogja veszteni.
22 A Tanács 2026. január 19‑én felkérte a Parlamentet, hogy hagyja jóvá az ITA és az EMPA megkötését.
23 A Parlament 2026. január 21‑én állásfoglalást fogadott el, amelyben felkérte a Bíróságot, hogy nyilvánítson véleményt arról, hogy az ITA és az EMPA összeegyeztethető‑e a Szerződésekkel.
24 A Lengyel Köztársaság szerint 2026. február 27‑én a Bizottság elnöke bejelentette, hogy miután az Argentin Köztársaság és az Uruguayi Keleti Köztársaság megerősítette az „EU–Mercosur megállapodást”, továbbá tekintettel e megállapodásnak a Brazil Szövetségi Köztársaság és a Paraguayi Köztársaság általi közelgő megerősítésére, „a Bizottság [az említett megállapodást] most ideiglenesen alkalmazni fogja”.
25 2026. május 1‑je óta az ITA‑t ideiglenesen alkalmazzák.
A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
26 A Bíróság elnökhelyettese 2026. június 8‑i, 17‑i és 19‑i határozataival megengedte a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Holland Királyság és a Bizottság számára, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.
27 A Bíróság eljárási szabályzata 160. cikkének (5) bekezdésével összhangban a Tanács 2026. június 12‑én írásbeli észrevételeket terjesztett elő.
28 A Németországi Szövetségi Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Bizottság 2026. július 1‑jén, illetőleg 3‑án benyújtotta beavatkozási beadványát. 2026. június 26‑i levelében a Holland Királyság lemondott az írásbeli észrevételek benyújtásának lehetőségéről.
29 A Lengyel Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság rendelje el a vitatott határozat végrehajtásának az ügy érdemében folytatott eljárást befejező határozat kihirdetéséig történő felfüggesztését.
30 A Németországi Szövetségi Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Bizottság által támogatott Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet, és
– a Lengyel Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
Az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről
31 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 160. cikkének (3) bekezdése értelmében a valamely intézmény jogi aktusa végrehajtásának felfüggesztése és az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikkben szabályozott egyéb ideiglenes intézkedések iránti kérelmekben meg kell jelölni a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét.
32 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ideiglenes intézkedésről határozó bíró csak akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és más ideiglenes intézkedéseket, ha azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris), és azok olyan értelemben sürgősek, hogy a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozásához az szükséges, hogy azokat már az érdemi döntéshozatal előtt elrendeljék, és azok már ekkor kifejtsék hatásaikat. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli. E feltételek konjunktívak, vagyis ha közülük bármelyik nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani (a Bíróság elnökhelyettesének 2024. április 11‑i Vivendi kontra Bizottság végzése, C‑90/24 P(R), EU:C:2024:318, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 E feltételek vizsgálata keretében az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy sajátosságaira tekintettel szabadon meghatározhatja e különböző feltételek vizsgálatának módját és rendjét, mivel az uniós jog egyetlen szabálya sem ír elő számára előre meghatározott elemzési módot az ideiglenes határozathozatal szükségességének értékeléséhez (a Bíróság elnökhelyettesének 2021. április 13‑i Litvánia kontra Parlament és Tanács végzése, C‑541/20 R, EU:C:2021:264, 13. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 A jelen ügyben mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel teljesül‑e.
Érvelés
35 Először is, a Lengyel Köztársaság úgy véli, hogy a vitatott határozat elfogadásának körülményei – így különösen a Szerződések ekkor elkövetett súlyos megsértései – igazolják e határozat végrehajtásának az ügy érdemében folytatott eljárást befejező határozat meghozataláig történő felfüggesztését. Az uniós intézmények, amelyek arra törekednek, hogy az ITA a lehető leggyorsabban végrehajtásra kerüljön, a Szerződéseket megsértve jártak el, amikor hatáskörrel való visszaélést követtek el, megsértették a lojális együttműködés elvét, és szelektív gazdasági érdekeket részesítettek előnyben a Szerződéseknek és az Unió alapvető elveinek a tiszteletben tartásával szemben. Az ITA alkalmazásának engedélyezése ezért arra ösztönözheti őket, hogy a jövőben is hasonló intézkedéseket tegyenek.
36 Másodszor, a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztését az is igazolja, hogy e határozat engedélyezi, hogy ideiglenesen alkalmazásra kerüljön az ITA, amely kiterjeszti a Mercosur‑országokból származó mezőgazdasági termékek uniós piacra történő bevezetésének lehetőségét. Márpedig e megállapodás nem tartalmaz úgynevezett „tükörklauzulákat”, amelyek arra köteleznék a Mercosur‑országok mezőgazdasági termelőit, hogy ugyanazokat a termelési előírásokat tartsák tiszteletben – különösen a környezetvédelem, az egészség vagy az állatjóllét területén –, mint amelyek az uniós termelőkre vonatkoznak.
37 E tagállam kiemeli többek között azt, hogy a Mercosur‑országok mezőgazdaságában igen intenzíven kerül sor növényvédő szerek használatára, valamint azt, hogy e szerek nagy része olyan hatóanyagokat tartalmaz, amelyeket az emberi egészségre és életre, az állatokra és a környezetre jelentett veszélyük miatt kivontak az uniós piacról. Így az ITA alkalmazásának kezdetétől olyan importált mezőgazdasági termékek jelenhetnek meg az uniós piacon, amelyek az Unióban nem engedélyezett hatóanyagok maradványait tartalmazzák.
38 A Lengyel Köztársaság szerint tehát semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a Mercosur‑országokból származó mezőgazdasági termékek valós kockázatot jelenthetnek az emberek és az állatok egészségére vagy életére, az ilyen termékek előállítása pedig elfogadhatatlan nyomást gyakorolna a környezetre az Unióban. Ha ezek a hatóanyagok nem jelentenének valódi és súlyos veszélyt, a Bizottság nem vonta volna ki azokat az uniós piacról.
39 Ezenkívül e tagállam azt állítja, hogy az állítólagos kár súlyos és helyrehozhatatlan. Amint ugyanis az uniós piacon forgalomba hozzák a káros hatóanyagokat tartalmazó mezőgazdasági termékeket, azok olyan kedvezőtlen hatásokat gyakorolnak az emberek és az állatok egészségére, valamint a környezetre, amelyeket ezt követően nem lehet visszafordítani.
40 Harmadszor, a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy az ITA ideiglenes alkalmazása olyan súlyos és visszafordíthatatlan kárt fog okozni, amely a mezőgazdasági termelők jövedelmének csökkenéséhez és a különböző mezőgazdasági termékek piacának működési zavarához vezet, mivel e megállapodás lehetővé teszi, hogy e piacon olyan olcsóbb termékek legyenek jelen, amelyeket az Unióban tiltott vegyi anyagokkal termesztenek vagy állítanak elő.
41 E tagállam azzal érvel, hogy a Mercosur‑országok mezőgazdasági termelői használhatnak az emberekre, az állatokra és a környezetre káros, de olcsóbb és hatékonyabb növényvédő szereket. Így alacsonyabb költségek mellett magasabb hozamot érnek el, ami lehetővé teszi számukra, hogy termékeiket alacsonyabb áron kínálják. E termékek az uniós mezőgazdasági termelők termékei vonatkozásában tisztességtelen versenyt jelentenek, csökkentve ezáltal a bevételeiket, továbbá veszélyeztetve a belső piac stabilizálását, valamint az ellátás biztonságát.
42 A Lengyel Köztársaság szerint súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat az, hogy csökken az uniós mezőgazdasági termelők jövedelme, működési zavar következik be a különböző mezőgazdasági termékek piacain, továbbá kiszorításra kerülnek az egészségesebb és jobb minőségű, de az uniós jog által előírt szigorú szabályoknak és követelményeknek megfelelően történő előállítás folytán drágább mezőgazdasági termékek az olyan termékek javára, amelyek olcsóbbak, viszont az Unióban tiltott vegyi anyagok maradványait tartalmazzák.
43 Különösen azokat a károkat nem lehetne helyreállítani, amelyek a mezőgazdasági üzemeknek a Mercosur‑országokból származó olcsóbb termékek tömeges beáramlása miatti fizetésképtelensége folytán következnének be. Az, hogy helyreálljon a mezőgazdasági piacok megfelelő működése – amelyet megzavar e termékek beáramlása –, évekig is eltarthat, és veszélyeztetheti az Unió élelmezésbiztonságát.
44 A Tanács vitatja ezt az érvelést. Álláspontja szerint a Lengyel Köztársaság nem bizonyította, hogy a vitatott határozatnak a C‑460/26. sz. ügyben az eljárást befejező ítélet kihirdetéséig történő alkalmazása előre látható módon és kellő valószínűséggel súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat, továbbá hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel teljesül.
45 A Németországi Szövetségi Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Bizottság is úgy véli, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel nem teljesül.
A Bíróság álláspontja
46 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja a jövőbeli végleges határozat teljes érvényesülésének biztosítása annak elkerülése érdekében, hogy a Bíróság által nyújtott jogvédelemben hézag keletkezzen. E cél elérése érdekében kell a sürgősséget annak alapján megítélni, hogy az ideiglenes döntés meghozatala szükséges‑e annak elkerüléséhez, hogy az ideiglenes védelmet kérő félnek súlyos és helyrehozhatatlan kára keletkezzen. Ezt a felet terheli annak bizonyítása, hogy az érdemi eljárás befejezését nem tudná kivárni anélkül, hogy ilyen jellegű kár ne érné. Az ilyen súlyos és helyrehozhatatlan kár fennállásának megállapításához nem szükséges megkövetelni, hogy a kár bekövetkezését teljes bizonyossággal alátámasszák. Elegendő, ha a kár megfelelő valószínűséggel előrelátható (a Bíróság elnökhelyettesének 2025. július 23‑i Bizottság kontra Ortis végzése, C‑54/25 P‑R, EU:C:2025:590, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
47 Ezen ítélkezési gyakorlatnak megfelelően mindig az ideiglenes intézkedést kérő félnek kell előadni és bizonyítani a súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezésének valószínűségét. E tekintetben az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak olyan részletes dokumentumokkal alátámasztott, konkrét és pontos információkkal kell rendelkeznie, amelyek lehetővé teszik a kért intézkedések hiányából várhatóan eredő pontos következmények vizsgálatát (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökhelyettesének 2021. április 13‑i Litvánia kontra Parlament és Tanács végzése, C‑541/20 R, EU:C:2021:264, 19. és 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 Ebből következik, hogy a jelen ügyben a Lengyel Köztársaság feladata annak bizonyítása, hogy a vitatott határozatnak a jelen végzés aláírása és a C‑460/26. sz. ügyben az eljárást befejező ítélet kihirdetése közötti időszakban történő alkalmazása kellő valószínűséggel súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat.
49 Először is, amint az kitűnik az ideiglenes intézkedés iránti kérelemből, e tagállam a Szerződések megsértésére, hatáskörrel való visszaélésre és a lojális együttműködés elvének megsértésére hivatkozik annak alátámasztása érdekében, hogy a vitatott határozat jogellenes, ha pedig lehetővé teszik, hogy akár ideiglenes jelleggel is alkalmazásra kerüljön az ITA, az arra ösztönözheti az uniós intézményeket, hogy a jövőben „egyéb hasonló cselekményeket” vigyenek véghez.
50 E tekintetben, mivel úgy tűnik, hogy a Lengyel Köztársaság a sürgősséget arra a körülményre alapítja, hogy a vitatott határozat jogellenes, meg kell állapítani, hogy e körülmény, még ha bizonyítást is nyerne, önmagában nem teszi lehetővé a súlyos és helyrehozhatatlan kár kockázatának bizonyítását.
51 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis, noha valamely magasabb szintű jogszabály uniós jogi aktus általi megsértése megkérdőjelezheti ezen aktus érvényességét, főszabály szerint az említett aktus esetleges jogellenessége önmagában nem elegendő az esetleges kár súlyosságának és helyrehozhatatlan jellegének megállapításához (a Bíróság elnökhelyettesének 2018. február 27‑i Cseh Köztársaság kontra Parlament és Tanács végzése, C‑482/17 R, EU:C:2018:119, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
52 Egyébiránt annak megállapításához, hogy az ebből esetlegesen eredő kár szükségszerűen helyrehozhatatlan jellegű, nem elegendő absztrakt módon hivatkozni a Szerződések rendelkezéseinek és az Unió alapelveinek, a jelen esetben különösen az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében előírt lojális együttműködés elvének a megsértésére (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökhelyettesének 2021. április 13‑i Litvánia kontra Parlament és Tanács végzése, C‑541/20 R, EU:C:2021:264, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
53 Márpedig a Lengyel Köztársaság csupán általános és elvont módon hivatkozik arra a tényre, hogy az ITA ideiglenes alkalmazása azt jelentené, hogy az uniós intézmények szelektív gazdasági érdekeket részesítenek előnyben a Szerződéseknek és az Unió alapvető elveinek a tiszteletben tartásával szemben, anélkül hogy a legcsekélyebb konkrét információval szolgálna, amely lehetővé tenné a súlyos és helyrehozhatatlan kár valószínű bekövetkezésének és közelségének megállapítását.
54 Mindenesetre azt a kérdést, hogy a vitatott határozat elfogadása valóban jogellenesen történt‑e amiatt, hogy megsértették a Szerződéseket, hatáskörrel való visszaélést követtek el vagy megsértették a lojális együttműködés elvét, a Bíróság csak a keresetre vonatkozó eljárás keretében döntheti el, amely kereset éppen e határozat megsemmisítésére irányul.
55 Ami különösen a Lengyel Köztársaság azon állítását illeti, amely szerint az uniós intézmények „ösztönözve lesznek” arra, hogy a jövőben is megsértsék a Szerződéseket, mivel megtehetik, hogy jogellenességben szenvedő jogi aktusokat ideiglenesen alkalmazzanak egészen addig, amíg egy ítélet meg nem semmisíti azokat, elegendő megállapítani, hogy ez az állítás tisztán hipotetikus jellegű kárra hivatkozik, ennélfogva pedig a jelen végzés 47. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően nem igazolhatja a végrehajtás kért felfüggesztésének elrendelését.
56 Másodszor, annak igazolása érdekében, hogy a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztése sürgős, a Lengyel Köztársaság olyan károkra hivatkozik, amelyek az e határozat által az uniós mezőgazdasági termelők gazdasági és szociális helyzetére, a belső piac működésére, továbbá az Unióban az emberek és az állatok egészségére, valamint a környezetre gyakorolt hatásokból erednek.
57 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Lengyel Köztársaság hivatkozhat ideiglenes intézkedések elrendelése érdekében e különféle károkra, mivel a tagállamok felelősek az általános nemzeti érdekek védelméért, és azt ideiglenes intézkedés iránti eljárás keretében is biztosíthatják (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökhelyettesének 2022. június 3‑i Bulgária kontra Parlament és Tanács végzése, C‑545/20 R, EU:C:2022:445, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. szeptember 18‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács végzése, C‑445/23 R, EU:C:2023:703, 30. pont).
58 Következésképpen meg kell határozni, hogy a Lengyel Köztársaság által előterjesztett bizonyítékok lehetővé teszik‑e egyrészt annak bizonyítását, hogy egy vagy több említett kár bekövetkezése kellő valószínűséggel előre látható, másrészt pedig, hogy ugyanezen károk súlyosak és helyrehozhatatlan jellegűek.
59 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja nem az összetett és rendkívül vitatott tények valódiságának megállapítása. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem rendelkezik a szükséges vizsgálatok elvégzéséhez szükséges eszközökkel, és számos esetben csak nehezen lenne képes azokat megfelelő időben elvégezni (2017. november 20‑i Bizottság kontra Lengyelország végzés, C‑441/17 R, EU:C:2017:877, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
60 A jelen ügyben az ideiglenes intézkedés iránti kérelemből kitűnik, hogy a Lengyel Köztársaság úgy véli, hogy az ITA vitatott határozatban engedélyezett ideiglenes alkalmazása lehetővé teszi, hogy a Mercosur‑országokból származó olyan mezőgazdasági termékeket hozzanak be az uniós piacra, amelyek olyan ártalmas anyagokat tartalmaznak, amelyek visszafordíthatatlan káros hatást gyakorolhatnak az emberek és az állatok egészségére vagy életére, valamint a környezetre. E tagállam hangsúlyozza többek között, hogy az ITA nem tartalmaz úgynevezett „tükörklauzulákat”, amelyek arra köteleznék a Mercosur‑országok mezőgazdasági termelőit, hogy ugyanazokat a termelési előírásokat tartsák tiszteletben – különösen a környezetvédelem, az egészség vagy az állatjóllét területén –, mint amelyek az uniós mezőgazdasági termelőkre vonatkoznak.
61 Ugyanakkor önmagában az a lehetőség, hogy az ITA lehetővé teszi a Mercosur‑országokból származó olyan termékek Unióba történő behozatalát, amelyek olyan hatóanyagok maradványait tartalmazhatják, amelyek használata az emberi és állati egészséget, valamint a környezetet érintő esetleges kockázatok miatt az Unióban nem engedélyezett, nem elegendő a súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezésének megállapításához.
62 Ezen túlmenően és legfőképpen ki kell emelni, hogy az ITA‑ban a tükörklauzulák hiánya nem jelenti azt, hogy az Unió egészségügyi és növényegészségügyi intézkedései, élelmiszer‑biztonsági szabályai, valamint egészségügyi és környezetvédelmi előírásai ne lennének alkalmazandók a Mercosur‑országokból az ITA alapján importált termékekre.
63 Amint azt ugyanis a Bizottság által támogatott Tanács az írásbeli észrevételeiben hangsúlyozta, az importált mezőgazdasági termékekre olyan növényegészségügyi és élelmiszer‑biztonsági szabályozások vonatkoznak, amelyek hasonlóak az Unióban gyártott termékekre alkalmazandó szabályozásokhoz. E tekintetben az Unió az egész belső piacon alkalmazandó jogszabályokat fogadott el a mezőgazdasági termékekre vonatkozó magas szintű élelmiszer‑ és egészségügyi előírások biztosítása érdekében, különös tekintettel a műtrágyák vagy növényvédő szerek használatából származó káros anyagok vagy maradékanyagok jelenlétére. Ezek az előírások az Unióban előállított mezőgazdasági termékekre és az importált termékekre egyaránt alkalmazandók.
64 Közelebbről, amint az kitűnik a Tanács írásbeli észrevételeiből, az állatgyógyászati készítményekről és a 2001/82/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. december 11‑i (EU) 2019/6 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2019. L 4., 43. o.), amely tiltja az antimikrobiális szerek állatokon történő, növekedésük vagy hozamuk növelése céljából történő felhasználását, alkalmazandó az uniós gazdasági szereplőkre és azon harmadik országbeli gazdasági szereplőkre is, akik az Unióba exportálnak. Ezenkívül a mezőgazdasági termékekben vagy élelmiszerekben előforduló növényvédőszer‑maradékok esetében az Unióban előállított termékekre és az importált termékekre egyaránt ugyanazok a felső határértékek alkalmazandók, és ugyanazt az értékelési eljárást kell követni az Unióban előállított és az importált termékekre vonatkozó maximális maradékanyag‑határértékek megállapítására irányuló kérelmek esetében is.
65 Az ITA 6.4. cikke szerint, amely annak 6. fejezetében szerepel, e fejezet egyetlen rendelkezése sem érinti az SPS‑megállapodásban előírt egészségügyi és növényegészségügyi szabályoknak való megfeleléssel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket. E tekintetben különösen ki kell emelni, hogy az ITA 6.6. cikkének (1) bekezdése kifejezetten előírja, hogy „[a] valamely Féltől exportált termékeknek meg kell felelniük az importáló Fél alkalmazandó SPS‑követelményeinek”. Így az Unió által kötött nemzetközi megállapodások – különösen pedig az SPS‑megállapodás – biztosítják az Unió számára azt a jogot, hogy szabályokat állapítson meg az importált élelmiszerek vonatkozásában, és lehetővé teszik számára, hogy megfelelő egészségügyi és növény‑egészségügyi intézkedéseket és környezetvédelmi intézkedéseket írjon elő.
66 Ebből következik, hogy az Unió hatáskörrel rendelkezik arra, hogy olyan intézkedéseket írjon elő, amelyek megakadályozzák az olyan mezőgazdasági termékeknek az Unió területére való belépését, amelyek nem felelnek meg a hatályos egészségügyi, növényegészségügyi és környezetvédelmi előírásoknak.
67 Hozzá kell tenni továbbá, hogy az ITA 6.14. cikkének (2) bekezdése értelmében az importáló fél az emberi, állati vagy növényi életet vagy egészséget érintő súlyos kockázatok esetén biztonsági intézkedéseket fogadhat el az ilyen kockázatokkal szemben.
68 Mindenesetre azt is meg kell állapítani, hogy az uniós jogszabályok már a vitatott határozat elfogadása előtt sem tiltották a Mercosur‑országokból származó termékek – köztük mezőgazdasági termékek – behozatalát, amennyiben e termékek tiszteletben tartották az importált termékekre alkalmazandó uniós szabályokat. Az ITA csupán annyit tesz, hogy korlátozott mértékben növeli a vámkontingenseket, mérsékli a vámokat, valamint csökkenti a kereskedelmet gátló nem vámjellegű akadályokat, különösen a kis‑ és középvállalkozások vonatkozásában. Következésképpen az ITA legfeljebb ahhoz vezethet, hogy bizonyos behozatalok tekintetében mennyiségi növekedés következik be. Márpedig a Lengyel Köztársaság nem fejti ki, hogy a már eddig is engedélyezett behozatalok esetleges növekedése mennyiben járna súlyos és visszafordíthatatlan kár kockázatával.
69 Következésképpen a Lengyel Köztársaságnak nem sikerült bizonyítania, hogy a vitatott határozat által az Unióban az emberek és az állatok egészségére vagy életére, valamint a környezetre gyakorolt hatásokból eredő súlyos és helyrehozhatatlan kár kellő valószínűséggel előre látható kockázata állna fenn a Mercosur‑országokból származó olyan termékek behozatala miatt, amelyek olyan hatóanyagok maradványait tartalmazhatják, amelyek használata az Unióban nem engedélyezett.
70 Harmadszor, a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy az ITA ideiglenes alkalmazása súlyos és visszafordíthatatlan kárt fog okozni, amely a mezőgazdasági termelők jövedelmének csökkenésében és a különböző mezőgazdasági termékek piacának zavarában nyilvánul meg, amennyiben e megállapodás megengedi az Unióban tiltott vegyi anyagokkal termesztett vagy előállított olcsóbb termékek megjelenését e piacon, ami a mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdasági szereplők fizetésképtelenségéhez vezet.
71 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a vagyoni jellegű kár – kivételes körülményektől eltekintve – nem tekinthető helyrehozhatatlannak, mivel a vagyoni ellentételezés főszabály szerint alkalmas arra, hogy a károsult személy számára helyreállítsa a kár bekövetkezése előtti helyzetet. Az ilyen kár többek között az EUMSZ 268. és EUMSZ 340. cikk alapján indított kártérítési kereset keretében hozható helyre (a Bíróság elnökhelyettesének 2021. április 13‑i Litvánia kontra Parlament és Tanács végzése, C‑541/20 R, EU:C:2021:264, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
72 Márpedig önmagában az a körülmény, hogy az uniós mezőgazdasági termelők versenyhelyzetbe kerülhetnek a Mercosur‑országokból importált termékekkel, még ha bizonyítást is nyerne, az e termelők pénzügyi helyzetére vonatkozó pontosabb információk hiányában és az ITA által megállapított vámkontingensek elemzése nélkül nem elegendő annak alátámasztásához, hogy e termelők nem lennének képesek állni e versenyt, ezáltal pedig kénytelenek lennének beszüntetni tevékenységüket (lásd analógia útján: a Bíróság elnökhelyettesének 2022. június 3‑i Bulgária kontra Parlament és Tanács végzése, C‑545/20 R, EU:C:2022:445, 51. pont; 2023. szeptember 18‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács végzése, C‑445/23 R, ECLI:EU:C:2023:703, 39. pont).
73 Hasonlóképpen, a Lengyel Köztársaság azon általános és elvont állításait, amelyek szerint az ITA ideiglenes alkalmazása az Unióban előállított mezőgazdasági termékek tekintetében „tisztességtelen versenyhez” vezetne, csökkentve az uniós mezőgazdasági termelők jövedelmét, továbbá veszélyeztetve a belső piac stabilitását, valamint az ellátás biztonságát, nem kíséri semmi olyan bizonyíték, amely alkalmas lenne annak alátámasztására, hogy fennáll a súlyos és helyrehozhatatlan kár közvetlen bekövetkezésének kellő valószínűséggel előre látható kockázata.
74 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a vitatott határozat (3) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az EMPA‑ban és az ITA‑ban foglalt, mezőgazdasági termékekre vonatkozó kétoldalú védzáradék végrehajtásáról szóló konkrét uniós jogalkotási aktus elfogadásáig és hatálybalépéséig a Bizottság végrehajtási rendeletek útján olyan kétoldalú védintézkedéseket fogadhat el, amelyek megfelelnek az ITA 9. fejezetében és az e határozatban foglalt feltételeknek. E célból az említett határozat arra kötelezi a Bizottságot, hogy biztosítsa a mezőgazdasági termékek piacának részletes nyomon követését, ami a mezőgazdasági ágazatban folytatott tevékenységeinek állandó jellemzője.
75 Közelebbről, a vitatott határozat (5) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikkének (3) bekezdése arra kötelezi a Bizottságot, hogy egy vagy több tagállam, vagy az érintett ágazatban működő, az uniós ipar nevében eljáró bármely jogi személy vagy szövetség kérésére haladéktalanul vizsgálatot indítson, amennyiben elegendő prima facie bizonyíték áll rendelkezésre – különösen a jelen végzés előző pontjában említett részletes piaci nyomon követés révén – az érzékeny mezőgazdasági termékek uniós ipara számára okozott súlyos kárra vagy annak veszélyére vonatkozóan, beleértve azt az esetet is, amikor az ilyen kár vagy annak veszélye földrajzilag egy vagy több tagállamban összpontosul.
76 Hasonlóképpen, e határozat 2. cikkének (7) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy haladéktalanul, érzékeny mezőgazdasági termékek esetében pedig legkésőbb az e 2. cikk (3) bekezdésében említett kérelem kézhezvételétől számított huszonegy napon belül ideiglenes kétoldalú védintézkedéseket vezessen be az uniós ipart érő olyan károk megelőzése érdekében, amelyeket nehéz lenne helyrehozni, beleértve azt az esetet is, amikor az ilyen kár földrajzilag egy vagy több tagállamban összpontosul.
77 Végül pontosítani kell, hogy az említett határozat 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban védintézkedéseket lehet bevezetni, ha a Mercosur‑államokból származó termékeket abszolút értékben vagy az uniós termeléshez vagy fogyasztáshoz viszonyítva olyan megnövekedett mennyiségben és olyan feltételek mellett hozzák be az Unióba, amelyek súlyos kárt okoznak az uniós iparnak, vagy ennek veszélyével járnak, beleértve azt az esetet is, amikor az ilyen kár vagy annak veszélye földrajzilag egy vagy több tagállamban összpontosul. Ilyen intézkedések azzal a feltétellel tehetők, hogy a behozatal megnövekedését az ITA nyomán keletkezett kötelezettségek eredményezték, ideértve az e termékekre vonatkozó vámok csökkentését vagy eltörlését is. Ugyanezen határozat 2. cikkének (10) bekezdése értelmében az említett intézkedések ölthetik a vámcsökkentési menetrend érintett termékekre vonatkozó ideiglenes felfüggesztésének a formáját vagy a vámkedvezménynek a legnagyobb kedvezményes elbánás szintjére vagy az alapvám szintjére történő csökkentésének a formáját, attól függően, hogy melyik az alacsonyabb.
78 A fenti megfontolásokból következik, hogy a vitatott határozat olyan hatásköröket ruház a Bizottságra, amelyek lehetővé teszik az élelmezésbiztonságot érintő kockázatokból, valamint az uniós mezőgazdasági termelők gazdasági és szociális helyzetének romlásából eredő súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezésének megakadályozását.
79 Egyébiránt a Lengyel Köztársaság nem szolgál azokkal a szükséges bizonyítékokkal, amelyek lehetővé tennék azt, hogy kellő valószínűséggel alátámasztható legyen, hogy a vitatott határozat már a C‑460/26. sz. ügyben az eljárást befejező ítélet kihirdetése előtt önmagában ahhoz vezetne, hogy a mezőgazdasági termékek belső piacán olyan jelenős zavar keletkezne a tisztességes versenyben, amely az uniós mezőgazdasági termelők fizetésképtelenségét okozhatná, még kevésbé pedig azt, hogy felmérhető legyen e kár mértéke, amely már ezen ítélet kihirdetését megelőzően előre látható lenne.
80 A Lengyel Köztársaság ugyanis csupán absztrakt módon állítja, hogy kapcsolat áll fenn az ITA és az uniós mezőgazdasági termelők gazdasági és szociális helyzetének romlása között. Márpedig az e tagállam által szolgáltatott információk nem teszik lehetővé annak meghatározását, hogy a mezőgazdasági termékek piacán hivatkozott változások az ITA ideiglenes alkalmazásának vagy más piaci tényezőknek – így többek között az energiaárak ingadozásának, a magas műtrágyaköltségeknek, a Mercosur‑országokon kívüli harmadik országok által előidézett versenynek vagy az ügyfelek preferenciáinak – tudhatók‑e be.
81 Következésképpen a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztése a jelen végzés 47. pontjában említett ítélkezési gyakorlat értelmében nem rendelhető el, mivel a Lengyel Köztársaság nem bizonyította megfelelően, hogy az ITA ideiglenes alkalmazása a C‑460/26. sz. ügyben az eljárást befejező ítélet kihirdetéséig kellő valószínűséggel előrelátható módon súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat.
82 Ebből következik, hogy e tagállam nem bizonyította a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztését igazoló sürgősséget.
83 Az ideiglenes intézkedések elrendeléséhez szükséges feltételek konjunktív jellegére tekintettel tehát el kell utasítani az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, anélkül hogy meg kellene vizsgálni a fumus boni iurisra és érdekek egymással szembeni mérlegelésére vonatkozó feltételeket.
84 Az eljárási szabályzat 137. cikke értelmében a költségekről az eljárást befejező ítéletben vagy végzésben kell határozni.
A fenti indokok alapján a Bíróság elnökhelyettese a következőképpen határozott:
1) A Bíróság elnökhelyettese az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.
2) A Bíróság elnökhelyettese a költségekről jelenleg nem határoz.
Aláírások
*Az eljárás nyelve: lengyel.