A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2026. október 1.(*)
„ Előzetes döntéshozatal – 2011/7/EU irányelv – A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépés – Az 1. cikk (1) és (2) bekezdése – Hatály – A 2. cikk 4. pontja – A »késedelmes fizetés« fogalma – 6. cikk – Legalább 40 eurós átalányösszeg a hitelező részéről felmerült behajtási költségek megtérítésének jogcímén – Feltételek – A joggal való visszaélést megtiltó általános uniós jogi elv ”
A C‑209/25. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Sąd Rejonowy dla m.st. Warszawy w Warszawie (varsói kerületi bíróság, Lengyelország) a Bírósághoz 2025. március 18‑án érkezett, 2024. július 1‑jei határozatával terjesztett elő
a Premium Food Kebab sp. z o.o.
és
a Cydonia sp. z o.o.
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: C. Lycourgos tanácselnök, O. Spineanu‑Matei, S. Rodin, N. Piçarra (előadó) és N. Fenger bírák,
főtanácsnok: T. Ćapeta,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna és D. Lutostańska, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében D. Milanowska és M. Owsiany‑Hornung, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16‑i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 48., 1. o.) 6. cikke (1) bekezdésének, valamint azon általános jogelvnek az értelmezésére vonatkozik, amely szerint a jogalanyok nem hivatkozhatnak csalárd módon vagy visszaélésszerűen az uniós jogi normákra.
2 E kérelmet a Premium Food Kebab sp. z o.o. (a továbbiakban: PFK) és a Cydonia sp. z o.o., két lengyel jog szerinti társaság között a PFK arra irányuló kérelme tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy a Cydoniát egy számla késedelmes megfizetése miatt 40 euró átalányösszeg megfizetésére kötelezzék.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2011/7 irányelv (12), (16)‑(19) és (28) preambulumbekezdése kimondja:
„(12) A késedelmes fizetés olyan szerződésszegés, amelyet a legtöbb tagállamban az alacsony vagy fel nem számított késedelmi kamatok és/vagy hosszadalmas jogorvoslati eljárások az adósok számára pénzügyi szempontból vonzóvá tettek. E folyamat visszafordításához és a fizetési késedelem előnytelenné tételéhez a pontos fizetés kultúrájára való határozott váltás szükséges, ideértve, hogy a kamat felszámítására való jog kizárása mindig súlyosan hátrányos [helyesen: nyilvánvalóan tisztességtelen] szerződési feltételnek vagy gyakorlatnak minősüljön. Ez a váltás a fizetési határidőkre és a hitelezőknek a felmerült költségeikért járó kártérítésre vonatkozó különleges rendelkezések bevezetését is magában foglalja, és többek között azt, hogy a behajtási költségek megtérítéséhez való jog kizárását tekintsék súlyosan hátrányosnak [helyesen: és többek között azt is, hogy vélelmezni kell a behajtási költségek megtérítéséhez való jog kizárásának nyilvánvaló tisztességtelenségét].
[…]
(16) Ez az irányelv nem kötelezheti a hitelezőket arra, hogy késedelmi kamatot számítsanak fel. Késedelmes fizetés esetén ezen irányelv lehetővé teszi a hitelezőknek, hogy késedelmi kamat felszámításához folyamodjanak a nem teljesítésre vonatkozó előzetes felszólítás vagy más olyan felszólítás megtétele nélkül, amelyben emlékeztetnék az adóst fizetési kötelezettségére.
(17) Késedelmi kamat felszámítása céljából az adós fizetése késedelmesnek tekintendő, amennyiben a hitelező az esedékesség napján nem rendelkezik a tartozás összegével, feltéve, hogy ő maga teljesítette jogszabályi és szerződéses kötelezettségeit.
(18) A számlák fizetési felhívásokat vonnak maguk után és fontos dokumentumokat képeznek a termékértékesítéssel vagy szolgáltatásnyújtással kapcsolatos ügyleti láncban, többek között a fizetési határidők meghatározása szempontjából. […]
(19) A késedelmes fizetés előnytelenné tétele érdekében a késedelmes fizetés következtében felmerült behajtási költségekért a hitelezőknek nyújtott méltányos kártérítést kell biztosítani. A behajtási költségeknek a késedelmes fizetés következtében felmerülő adminisztratív költségek megtérítését, valamint a felmerülő belső költségekért fizetendő kártérítést is fedezniük kell, amelynek érdekében ennek ezen irányelvnek egy rögzített minimumösszeget kell meghatároznia, amelyhez a késedelmi kamatot hozzá kell adni. Egy rögzített összegű kártérítés a behajtáshoz kapcsolódó adminisztratív és belső költségek korlátozására irányul. A behajtási költségek megtérítésének meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy ez nem sértheti azon nemzeti rendelkezéseket, amelyek alapján a nemzeti bíróság kártérítést is megítélhet a hitelezőnek az adós késedelmes fizetése következtében felmerült bármely további kárért.
[…]
(28) Ezen irányelvnek meg kell tiltania a szerződéskötési szabadsággal való visszaélést a hitelező hátrányára. […] Ez az irányelv nem érinti a szerződéskötés módjára vonatkozó, valamint az adósra nézve tisztességtelen szerződési feltételek érvényességét szabályozó nemzeti rendelkezéseket.”
4 Ezen irányelv „Tárgy és hatály” címet viselő 1. cikke ekképp rendelkezik:
„(1) Ezen irányelv célja a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépés a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében, ily módon ösztönözve a vállalkozások, különösen pedig a [kis‑ és középvállalkozások (kkv‑k)] versenyképességét.
(2) Ez az irányelv a kereskedelmi ügyletek ellenértékének kiegyenlítéseként teljesített valamennyi fizetésre vonatkozik.
[…]”
5 Az említett irányelv 2. cikke értelmében:
„Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:
1. »kereskedelmi ügyletek«: vállalkozások, illetve vállalkozások és hatóságok között lebonyolított olyan ügyletek, amelyek tárgya fizetés ellenében áruk adásvétele vagy szolgáltatások nyújtása;
[…]
4. »késedelmes fizetés«: a szerződéses vagy törvényes fizetési határidőn belül nem teljesített fizetés, és ha a 3. cikk (1) bekezdésében vagy a 4. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételek teljesülnek;
[…]”
6 Ugyanezen irányelv „Vállalkozások közötti ügyletek” című 3. cikke a következőképpen szól:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a vállalkozások között lebonyolított ügyletekben a hitelező külön fizetési felszólítás nélkül legyen jogosult késedelmi kamatra, amennyiben teljesülnek az alábbi feltételek:
a) a hitelező teljesítette szerződéses és jogszabályi kötelezettségeit; és
b) a hitelező nem kapta kézhez időben az esedékes összeget, kivéve, ha az adós nem felel a késedelemért.
[…]
(3) Amennyiben teljesülnek az (1) bekezdésben megállapított feltételek, a tagállamok biztosítják az alábbiakat:
a) a hitelező jogosult a késedelmi kamatra a szerződésben meghatározott fizetési határnap vagy határidő lejáratát követő naptól;
[…]
(5) A tagállamok biztosítják, hogy a szerződésben megállapított fizetési határidő ne haladja meg a 60 naptári napot –, kivéve, ha a szerződésben kifejezetten másként állapodtak meg, és feltéve, hogy a 7. cikk értelmében ez nem súlyosan hátrányos a hitelezővel szemben.”
7 A 2011/7 irányelvnek „A behajtási költségek megtérítése” című 6. cikke előírja:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben kereskedelmi ügyletekben a 3. vagy a 4. cikkel összhangban késedelmi kamat válik esedékessé, a hitelező jogosult az adóstól legalább 40 [euró] összegű átalány megfizetését követelni.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett átalányösszeg külön fizetési felszólítás nélkül, a hitelező számára felmerült behajtási költségekért kártérítésként váljon esedékessé.
(3) A hitelező az (1) bekezdésben említett átalányösszegen felül jogosult megfelelő kártérítésre az adós késedelmes fizetése következtében felmerült és az átalányösszeget meghaladó összes fennmaradó behajtási költsége miatt. E költségek közé tartozhatnak többek között az ügyvéd vagy behajtással foglalkozó cég megbízása miatt felmerülő költségek.”
8 Az említett irányelv „Tisztességtelen szerződési feltételek és gyakorlatok” című 7. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a szerződéses vagy a gyakorlatban alkalmazott, a fizetési határnapra vagy határidőre, a késedelmi kamatlábra vagy a behajtási költségek megtérítésére vonatkozó feltétel ne legyen végrehajtható, vagy arra hivatkozással kártérítési igényt lehessen támasztani, amennyiben ez a hitelező számára súlyosan hátrányos.
Annak megállapításakor, hogy valamely szerződéses feltétel vagy gyakorlat az első albekezdés értelmében súlyosan hátrányos‑e a hitelező számára, minden körülményt figyelembe kell venni, ideértve:
[…]
c) olyan objektív ok fennállását, amely miatt az adós eltért a 6. cikk (1) bekezdésében említett átalányösszegtől.
[…]”
A lengyel jog
9 A 2013. március 8‑i ustawa o przeciwdziałaniu nadmiernym opóźnieniom w transakcjach handlowych (a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó túlzott késedelmek elleni fellépésről szóló törvény; Dz. U., 2013. 403. tétel) alapügyre alkalmazandó változata (Dz. U., 2022, 893. téte), amely a 2011/7 irányelvet átültette a lengyel jogrendszerbe, 7. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A kereskedelmi ügyletekben – azon ügyletek kivételével, amelyekben az adós közjogi jogalany – a hitelező jogosult felszólítás nélkül hozzájutni a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelem miatt a fizetés esedékességének napjától a fizetés napjáig terjedő időszakra járó törvényes kamathoz, feltéve, hogy a felek nem állapodtak meg magasabb kamatban, a következő feltételek együttes teljesülése esetén:
1) a hitelező teljesítette a szolgáltatását;
2) a hitelező a szerződésben rögzített határidőn belül nem jutott hozzá a fizetéshez.”
10 E törvény 10. cikke a következőképpen rendelkezik:
„1. A hitelező azon naptól kezdve, amikor megszerzi a 7. cikk 1. bekezdése vagy a 8. cikk 1. bekezdése szerinti kamatokra való jogosultságot, jogosult arra, hogy az adóstól felszólítás nélkül a behajtási költségekért az alábbi összegeknek megfelelő kártérítést kapjon:
1) 40 euró – amennyiben a pénzbeli ellenszolgáltatás értéke nem haladja meg az 5000 zlotyt (PLN);
[…]
2. A hitelező az 1. bekezdésben említett összegen felül megfelelő kártérítésre jogosult a nála felmerült és az említett összeget meghaladó fennmaradó behajtási költség miatt.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
11 2020 augusztusában a Cydonia vendéglátóipari tevékenysége keretében a PFK‑tól, az egyik szokásos beszállítójától vásárolt élelmiszereket. A PFK által e vásárlásról kiállított számla 4 874,60 PLN (hozzávetőleg 1 218,00 euró) volt, és azt 2020. szeptember 3‑án kellett megfizetni. A Cydonia 2020. szeptember 8‑án megfizette ezt a számlát.
12 2023. május 23‑án a PFK keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság, a Sąd Rejonowy dla m.st. Warszawy w Warszawie (varsói kerületi bíróság, Lengyelország) előtt, amelyben azt kérte, hogy a Bíróság a 2011/7 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján kötelezze a Cydoniát 40 euró átalányösszeg megfizetésére. A PFK nem követelt késedelmi kamatot az álláspontja szerint 2020. szeptember 4. óta esedékes követelése után.
13 E bíróság megállapítja, hogy a számla kiállításának időpontjában a PFK és a Cydonia négy éve stabil üzleti kapcsolatban állt, amelynek keretében az árukat hetente több alkalommal szállították, és amelyek megfizetésére néha néhány nap késedelemmel került sor, anélkül hogy a PFK késedelmi kamatot követelt volna a Cydoniától. Hozzáteszi, hogy 2022 októberében a PFK teljes részesedésének a varsói székhelyű Funds Get Support spółka z ograniczoną odpowiedzialnościąra történő átruházása során a Cydonia részéről semmilyen fizetési hátralékot nem állapítottak meg. Az említett bíróság szerint ezen átvevő társaság egyébként pénzügyileg nem megbízható.
14 Ugyanezen bíróság úgy véli, hogy a PFK tisztességtelenül jár el, amikor a PFK‑nak egy új társaság általi megszerzését követően több évvel a Cydoniával fennálló üzleti kapcsolatának megszűnése után minimális átalányösszeg megfizetését követeli. Pontosítja, hogy a PFK ilyen összeg megfizetése iránt több száz kérelmet nyújtott be a Cydoniával szemben anélkül, hogy a főkövetelések után kamatot követelt volna, kizárólag abból a célból, hogy további nyereséget érjen el egy olyan korábbi szerződő féltől, amellyel soha nem volt valós, fizetéssel kapcsolatos jogvitája.
15 Ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy milyen következtetéseket kell levonni a Bíróságnak a 2011/7 irányelv 6. cikkében előírt minimális átalányösszeg megfizetésének feltételeire vonatkozó ítélkezési gyakorlatából. E bíróság úgy véli, hogy ez az ítélkezési gyakorlat alkalmas arra, hogy arra ösztönözze a hitelezőket, hogy nyilvánvalóan eszközként használják fel e cikk rendelkezéseit, és hogy e 6. cikket nem lehet úgy értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a nemzeti bíróság elutasítja az átalányösszeg megfizetése iránti kérelmet, amennyiben annak ellenére, hogy a felperes bizonyította a késedelmes fizetést, e kérelem benyújtásának körülményei azt mutatják, hogy az tisztességtelen és ellentétes az ezen irányelv által követett célokkal. A nemzeti bíróságnak ezért az ilyen kérelmet az alanyi joggal való visszaélésre tekintettel kell értékelnie, az uniós jogot is ideértve.
16 A kérdést előterjesztő bíróság ezenkívül úgy ítéli meg, hogy minden átalányösszeg megfizetése iránti kérelemhez csatolni kell a megfelelő késedelmi kamatok megfizetése iránti kérelmet is, és e kártérítés feltétel nélküli nyújtását, azokat a helyzeteket is ideértve, amikor a késedelmes fizetés elhanyagolható, visszaélésszerűnek kell tekinteni egy szilárdan fennálló üzleti kapcsolat keretében.
17 E körülmények között a Sąd Rejonowy dla m.st. Warszawy w Warszawie (varsói kerületi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a [2011/7 irányelv] 6. cikkének (1) bekezdését, hogy a nemzeti bíróság megtagadhatja a behajtási költségek megtérítése címén fizetendő átalányösszeg megítélését, ha azon körülmények, amelyek között a felperes ezen átalányösszeg megítélését kérte, arra utalnak, hogy a követelt kártérítés nem méltányos, és a behajtási költségekért járó kártérítés követelése ellentétes az irányelv célkitűzéseivel?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
18 Egyetlen kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2011/7 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes az, ha egy tagállam bírósága olyan körülmények között utasítja el a hitelezőnek az e rendelkezésben előírt minimális átalányösszeg megfizetése iránti kérelmét, amikor e hitelező magatartásával megsértette azt az általános jogelvet, amely szerint a jogalanyok nem hivatkozhatnak csalárd módon vagy visszaélésszerűen az uniós jogi normákra.
19 Elöljáróban meg kell jegyezni egyrészt, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az alapügy körülményeire tekintettel nem zárja ki, hogy a Cydonia nem volt a 2011/7 irányelv 2. cikkének 4. pontja értelmében vett késedelmes fizetési helyzetben a PFK‑val szemben, és ezért ez utóbbi nem követelheti az ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében előírt 40 eurós átalányösszeg megfizetését.
20 Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a Cydonia részéről az egyszeri és csekély mértékű fizetési késedelmeket a PFK azon okból tűrte el, hogy kedvezőbbnek tartotta, hogy inkább lemond a késedelmi kamatok követeléséről annak érdekében, hogy megmaradjon ügyfelének.
21 Így a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy e magatartással a PFK hallgatólagosan elismerte‑e, hogy a Cydonia nem volt a 2011/7 irányelv 2. cikkének 4. pontja értelmében vett „késedelmes fizetés” helyzetében abban az időpontban, amikor megfizette az alapügyben szóban forgó számlát, illetve annak, hogy ugyanezen magatartással a PFK lemondott‑e az ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő jogairól, mivel ez a lemondás összeegyeztethető az említett irányelvvel, amennyiben azt szabadon vállalták (lásd ebben az értelemben: 2017. február 16‑i IOS EFC ítélet, C‑555/14, EU:C:2017:121, 33. és 34. pont).
22 Ennek pontosítását követően meg kell állapítani, hogy a 2011/7 irányelv célja a (28) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikke értelmében a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépés. Ez az irányelv tiltja a szerződési szabadsággal való visszaélést a hitelező hátrányára, azonban „nem érinti a szerződéskötés módjára vonatkozó, valamint az adósra nézve tisztességtelen szerződési feltételek érvényességét szabályozó nemzeti rendelkezéseket”.
23 A „késedelmes fizetés” fogalmát az említett irányelv 2. cikkének 4. pontja úgy határozza meg, hogy az a szerződéses vagy törvényes fizetési határidőn belül nem teljesített fizetés. Amint az ugyanezen irányelv (18) preambulumbekezdéséből kitűnik, azok a számlák, amelyek fizetési felhívásokat vonnak maguk után és fontos dokumentumokat képeznek a kereskedelmi ügyleti láncban, különös jelentőséggel bírnak a fizetési határidők meghatározása szempontjából.
24 Mivel a 2011/7 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében az ezen irányelv 2. cikkének 1. pontjában meghatározott „a kereskedelmi ügyletek ellenértékének kiegyenlítéseként teljesített valamennyi fizetésre” vonatkozik, a „késedelmes fizetés” fogalma minden egyedi kereskedelmi ügyletre alkalmazható (lásd ebben az értelemen: 2024. július 11‑i Skarb Państwa [Csekély összegű követelést érintő vagy nem jelentős fizetési késedelem] ítélet, C‑279/23, EU:C:2024:605, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 Ezen irányelv 3. cikkének a (16) és (17) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése előírja, hogy a vállalkozások közötti kereskedelmi ügyletekben az a hitelező, aki teljesítette kötelezettségeit, és aki nem kapta meg időben az esedékes összeget, külön fizetési felszólítás nélkül jogosult késedelmi kamatra, kivéve, ha az adós nem felelős a késedelemért. E kamatok, akárcsak az átalányösszeg, automatikusan esedékessé válnak az említett irányelv 3. cikkének (3) és (5) bekezdésében előírt fizetési határidő lejártakor, feltéve hogy az e 3. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek.
26 A 2011/7 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése, amely többek között ezen irányelv 3. cikkére utal, előírja, hogy amennyiben kereskedelmi ügyletekben késedelmi kamat válik esedékessé, a hitelező jogosult az adóstól legalább 40 euró átalányösszeg megfizetését követelni a behajtási költségek megtérítése címén. E 6. cikk (2) bekezdésének megfelelően ezt az átalányösszeg anélkül követelhető, hogy szükséges lenne fizetési felszólítást címezni az adósnak, és az arra irányul, hogy a hitelezőt kártalanítsa a részéről felmerült behajtási költségekért. Ezen irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében a hitelező az említett átalányösszegen felül megfelelő kártérítést követelhet az adóstól az ezen utóbbin felül felmerülő minden egyéb behajtási költségért, mint például az ügyvéd vagy követelésbehajtással foglalkozó társaság igénybevétele miatt felmerült költségekért.
27 Először is, az említett irányelv 6. cikke (1) bekezdésének szó szerinti és rendszertani értelmezéséből kitűnik, hogy a 40 eurós minimális átalányösszeget a kötelezettségeit teljesítő hitelezőnek kell megfizetni az ugyanezen irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében vett kereskedelmi ügylet ellenértékeként az esedékességkor meg nem fizetett minden egyes kifizetés után, a késedelmes fizetéssel érintett követelés összegétől vagy e késedelem időtartamától függetlenül (lásd ebben az értelemen: 2024. július 11‑i Skarb Państwa [Csekély összegű követelést érintő vagy nem jelentős fizetési késedelem] ítélet, C‑279/23, EU:C:2024:605, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Másodsorban, ezt az értelmezést a 2011/7 irányelv célkitűzése is alátámasztja. Ezen irányelv 1. cikkének (12) és (19) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy ezen irányelv célja nem csupán az, hogy visszatartsa a késedelmes fizetéseket annak elkerülésével, hogy azok ilyen helyzetben az alacsony vagy fel nem számított késedelmi kamatok miatt pénzügyi szempontból az adós számára vonzóak legyenek, hanem az is, hogy hatékony védelmet biztosítson a hitelező számára a késedelmes fizetéssel szemben (lásd ebben az értelemen: 2024. július 11‑i Skarb Państwa [Csekély összegű követelést érintő vagy nem jelentős fizetési késedelem] ítélet, C‑279/23, EU:C:2024:605, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Ebből a szempontból a késedelmes fizetés elhanyagolható jellege nem igazolhatja sem azon adós mentesítését, aki a tartozását nem fizette meg a minimális átalányösszeg megfizetésének esedékességéig, sem pedig ezen összeg csökkentését, amely a behajtási költségek megtérítése címén fizetendő minden egyes olyan késedelmes fizetés után, amelyért kizárólag az adós felelős. E mentesség vagy csökkentés megfosztaná hatékony érvényesülésétől a 2011/7 irányelv 6. cikkét, amelynek célja nemcsak az, hogy az említett összeg „a hitelező számára felmerült behajtási költségekért kártérítésként váljon esedékessé”, hanem az is, hogy visszatartsa e késedelmes fizetéseket (lásd ebben az értelemben: 2023. május 4‑i ALD Automotive ítélet, C‑78/22, EU:C:2023:379, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. július 11‑i Skarb Państwa [Csekély összegű követelést érintő vagy nem jelentős fizetési késedelem] ítélet, C‑279/23, EU:C:2024:605, 28. pont).
30 Ezenkívül az adósnak az ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében előírt minimális 40 eurós átalányösszeg megfizetése alóli mentesítése egyenértékű lenne azzal, hogy az adós számára eltérést biztosítanak e rendelkezéstől, ami azt jelentené, hogy anélkül mentesülne az ezen összegnek az esedékességkor meg nem fizetett minden egyes fizetés után történő megfizetésére vonatkozó kötelezettségéből eredő pénzügyi teher alól, hogy ezt az eltérést bármilyen, az említett irányelv 7. cikke (1) bekezdése második albekezdésének c) pontja értelmében vett „objektív ok” igazolná (lásd ebben az értelemben: 2023. május 4‑i ALD Automotive ítélet, C‑78/22, EU:C:2023:379, 28. pont; 2024. július 11‑i Skarb Państwa [Csekély összegű követelést érintő vagy nem jelentős fizetési késedelem] ítélet, C‑279/23, EU:C:2024:605, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy az alapeljárás felei általi fizetés esedékességének és az adós általi nemteljesítés fennállásának meghatározásán kívül e bíróság feladata, hogy megvizsgálja a PFK által benyújtott, 40 eurós átalányösszeg megfizetése iránti kérelmet „az alanyi joggal – ideértve az uniós jogot is – való visszaélésre” tekintettel, mivel álláspontja szerint a PFK kizárólag abból a célból kívánja eszközként felhasználni a 2011/7 irányelv rendelkezéseit, hogy további nyereséget érjen el adósával, Cydoniával szemben.
32 Az uniós jog azon általános elvéből, amely megtiltja a jogalanyok számára, hogy e jog normáira csalárd módon vagy visszaélésszerűen hivatkozzanak, az következik, hogy a tagállamnak az ennek megtagadását előíró nemzeti jogi rendelkezések hiányában is meg kell tagadnia egy adott személytől az uniós jogi rendelkezések alkalmazását, ha azokra nem e rendelkezések célkitűzéseinek megvalósítása érdekében hivatkozik, hanem azért, hogy az uniós jog által biztosított előnyben részesüljön, noha az uniós jog által előírt, a kért előny megszerzéséhez szükséges objektív feltételek csak formálisan teljesülnek (2025. október 30‑i Mercedes‑Benz Bank és Volkswagen Bank ítélet, C‑143/23, EU:C:2025:837, 78. és 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 A visszaélésszerű magatartás bizonyításához egyrészt objektív körülmények együttese szükséges, amelyből az következik, hogy az uniós szabályozás által előírt feltételek formális tiszteletben tartása ellenére nem valósul meg e szabályozás célja, másrészt pedig egy szubjektív elem szükséges, amely azon szándékban áll, hogy az uniós szabályozáson alapuló előnyt az annak megszerzéséhez szükséges feltételek mesterséges módon való megteremtése útján szerezzék meg (2025. október 30‑i Mercedes‑Benz Bank és Volkswagen Bank ítélet, C‑143/23, EU:C:2025:837, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Bár a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitákban előfordult‑e visszaélésszerű magatartás, az ügy valamennyi tényét és körülményét figyelembe véve a Bíróság megadhatja e bíróság számára az uniós jog értelmezésének valamennyi olyan elemét, amely az értékelését megkönnyítené (lásd ebben az értelemben: 2025. október 30‑i Mercedes‑Benz Bank és Volkswagen Bank ítélet, C‑143/23, EU:C:2025:837, 82. pont).
35 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy – amint azt a Bizottság is tette írásbeli észrevételeiben – egyrészt az átalányösszeg kifizetéséhez való jognak a PFK javára történő elismerése hozzájárulhat a 2011/7 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése által követett, a jelen ítélet 28. pontjában felidézett célok megvalósításához azáltal, hogy visszatartja a késedelmes fizetést, elkerülve, hogy e késedelmek az adós számára pénzügyi szempontból vonzóak legyenek a késedelmi kamatok alacsony szintje vagy azok hiánya miatt, és biztosítja a hitelező számára a részéről felmerült behajtási költségek lehető legteljesebb megtérítését. Másrészt önmagában az e rendelkezésben előírt jog gyakorlása nem egyenértékű egy olyan helyzet mesterséges megteremtésével, amelyben a kártérítéshez való jog gyakorlásának feltételei csak formálisan teljesülnek.
36 Ezenfelül, amint az ezen irányelv (16) preambulumbekezdéséből kitűnik, a hitelező jogosult az ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében előírt átalányösszeget követelni, a késedelmi kamatok megfizetésére irányuló bármely kérelemtől függetlenül.
37 Egyébiránt az említett irányelv egyetlen rendelkezése sem teszi függővé e jog gyakorlását meghatározott határidő betartásától. E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy a 2011/7 irányelv nem szabályozza azokat a feltételeket, amelyek mellett a többek között a minimális átalányösszegnek megfelelő követelések adott esetben megszűnhetnek (lásd ebben az értelemben: 2025. december 18‑i E. [Követelések beszámítása] ítélet, C‑481/24, EU:C:2025:996, 34. pont).
38 Ennek megfelelően, a jogalanyok [uniós] jogból származó jogainak a védelmét biztosító eljárási szabályok a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján minden egyes tagállam belső jogrendjébe tartoznak, azzal a feltétellel azonban, hogy azok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső esetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve) (lásd analógia útján: 2026. július 16‑i Bukla ítélet, C‑26/25, EU:C:2026:593, 105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 Egyébiránt, tekintettel a jelen ítélet 27–30. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra, sem a késedelmes fizetés állítólagosan elhanyagolható jellege, sem a 2011/7 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében előírt átalányösszeg hasonló körülmények közötti megfizetésére irányuló egyéb kérelmek benyújtása, sem az a tény, hogy a PFK és a Cydonia közötti üzleti kapcsolat több éve megszűnt, sem pedig a PFK pénzügyileg megbízhatatlan vállalkozás általi felvásárlása önmagában nem elegendőek a jelen ítélet 32. és 33. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett olyan visszaélésszerű magatartás fennállásának alátámasztására, amely megkérdőjelezhetné a hitelező azon jogát, hogy az adósnak felróható minden egyes késedelmes fizetés esetén megkapja az e rendelkezésben a behajtási költségek megtérítése címén előírt minimális átalányösszeget.
40 A fenti indokok összességére tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/7 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, ha egy tagállam bírósága olyan körülmények között utasítja el a hitelezőnek az e rendelkezésben előírt minimális átalányösszeg megfizetése iránti kérelmét, amikor e hitelező magatartásával megsértette azt az általános jogelvet, amely szerint a jogalanyok nem hivatkozhatnak csalárd módon vagy visszaélésszerűen az uniós jogi normákra. A visszaélésszerű magatartás bizonyításához mindazonáltal egyrészt olyan objektív körülmények együttese szükséges, amelyekből az következik, hogy az uniós szabályozás által előírt feltételek formális tiszteletben tartása ellenére nem valósul meg e szabályozás célja, másrészt pedig egy szubjektív elem szükséges, amely azon szándékban áll, hogy az említett szabályozáson alapuló előnyt az annak megszerzéséhez szükséges feltételek mesterséges módon való megteremtése útján szerezzék meg.
A költségekről
41 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16‑i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
azzal nem ellentétes az, ha egy nemzeti bíróság olyan körülmények között utasítja el a hitelezőnek az e rendelkezésben előírt minimális átalányösszeg megfizetése iránti kérelmét, amikor e hitelező magatartásával megsértette azt az általános jogelvet, amely szerint a jogalanyok nem hivatkozhatnak csalárd módon vagy visszaélésszerűen az uniós jogi normákra. A visszaélésszerű magatartás bizonyításához mindazonáltal egyrészt olyan objektív körülmények együttese szükséges, amelyekből az következik, hogy az uniós szabályozás által előírt feltételek formális tiszteletben tartása ellenére nem valósul meg e szabályozás célja, másrészt pedig egy szubjektív elem szükséges, amely azon szándékban áll, hogy az említett szabályozáson alapuló előnyt az annak megszerzéséhez szükséges feltételek mesterséges módon való megteremtése útján szerezzék meg.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: lengyel.