–

a spanyol kormány képviseletében A. Torró Molés, meghatalmazotti minőségben,

–

az olasz kormány képviseletében S. Fiorentino, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Cherubini avvocato dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében I. Galindo Martín és P. Kienapfel, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 6. és 7. cikkének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet az Investcapital Ltd., az M. H. S. fogyasztó nevében nyitott folyószámla‑szerződéshez kapcsolódó követelés engedményese által az e szerződésből eredő pénztartozás megfizetésére vonatkozó fizetési meghagyás kibocsátása iránt indított eljárás keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3

A 93/13 irányelv huszonnegyedik preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

4

Ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

5

Az említett irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében:

A spanyol jog

A LEC

6

A 2000. január 7‑i Ley 1/2000 de Enjuiciamiento Civil (a polgári perrendtartásról szóló 1/2000. sz. törvény; a BOE 2000. január 8‑i 7. száma, 575. o.; a továbbiakban: LEC) 815. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

7

A LEC 818. cikkének (1) bekezdése értelmében:

A fogyasztók és felhasználók védelméről szóló általános törvény

8

A 2007. november 16‑i Real Decreto Legislativo 1/2007 por el que se aprueba el texto refundido de la Ley General para la Defensa de los Consumidores y Usuarios y otras leyes complementarias (a fogyasztók és felhasználók védelméről szóló általános törvény és egyéb kiegészítő törvények egységes szerkezetű szövegének jóváhagyásáról szóló 1/2007. sz. királyi törvényerejű rendelet; a BOE 2007. november 30‑i 287. száma, 49181. o.) által jóváhagyott, a fogyasztók és felhasználók védelméről szóló általános törvény egységes szerkezetbe foglalt szövege alapügyben alkalmazandó változatának 83. cikke előírja:

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9

Az Investcapital 2024. április 16‑án fizetési meghagyásos eljárást indított M. H. S. ellen a kérdést előterjesztő bíróság, a Juzgado de Primera Instancia e Instrucción n° 3 de Arucas (arucasi 3. sz. elsőfokú és vizsgálóbíróság, Spanyolország) előtt, amelyben a B. S. A. bank által engedményezett követeléshez kapcsoló 1234,01 euró összeg megfizetését követelte – ebből 229,17 eurót főkövetelés, 38,73 eurót ügyleti kamat, 39,68 eurót késedelmi kamat és 921,15 eurót költségek vagy díjak címén. E követelt összeg abból a szerződésből ered, amelyet M. H. S. 2018. március 16‑án kötött a B. S. A. bankkal bankszámlanyitás céljából.

10

Mivel a szóban forgó szerződés egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között jött létre, a bírósági titkár erről a LEC 815. cikke (3) bekezdésének megfelelően tájékoztatta a kérdést előterjesztő bíróságot annak érdekében, hogy az vizsgálja azon feltételek esetleges tisztességtelen jellegét, amelyeken a fizetési meghagyás iránti kérelem alapul.

11

E feltételek esetleges tisztességtelen jellegének vizsgálata keretében a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a LEC 815. cikkének (3) bekezdése összeegyeztethető‑e az uniós joggal, különösen a Bíróság ítélkezési gyakorlatának fényében értelmezett 93/13 irányelvvel.

12

E bíróság rámutat, hogy valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása esetén a LEC 815. cikkének (3) bekezdése értelmében a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem tárgyában eljáró bíróságnak arra kell szorítkoznia, hogy a követelés összegének a tisztességtelennek ítélt feltételek alkalmazásából származó tételek kizárásával történő csökkentését javasolja. E rendelkezés előírja, hogy e javaslatnak a fizetési meghagyást kérelmező felperes általi elfogadása nem vonja maga után a bíróság által elutasított összegről való lemondást, mivel a felperes annak megfizetését megállapítási eljárás keretében továbbra is követelheti.

13

Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a LEC 815. cikke nem teszi lehetővé a tisztességtelennek minősített feltételek érvénytelenné nyilvánítását, miközben a fogyasztók és felhasználók védelméről szóló általános törvény 83. cikke szerint az ilyen feltételek semmisek, és nem tekinthetők a szerződés részének. Úgy véli, hogy a fogyasztót így továbbra is kötik azok a szerződési feltételek, amelyeket a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság által végzett vizsgálat tisztességtelennek minősített.

14

E körülmények között a Juzgado de Primera Instancia e Instrucción n° 3 de Arucashoz (arucasi 3. sz. elsőfokú és vizsgálóbíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első és a második kérdésről

Az elfogadhatóságról

15

A spanyol kormány kétségeit fejezi ki az első és a második kérdés elfogadhatóságát illetően, mivel azok hipotetikus jellegűek, hiszen a fizetési meghagyásos eljárástól eltérő eljárásra, vagyis egy esetleges megállapítási eljárásra vonatkoznak, amely a nemzeti jog szerint lehetővé teszi a fizetési meghagyásos eljárás keretében benyújtottaktól eltérő kérelmek vizsgálatát.

16

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy kizárólag a jogvitában eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelős nemzeti bíróság feladata, hogy az alapügy sajátosságaira tekintettel értékelje az általa a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Ha az előterjesztett kérdések az uniós jog valamely szabályának értelmezésére vagy érvényességére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni. Ennélfogva az uniós jogra vonatkozó, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor tagadhatja meg az ilyen kérdés megválaszolását, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2023. február 2‑i Towarzystwo Ubezpieczeń Ż [Megtévesztő biztosítási mintaszerződések] ítélet, C‑208/21, EU:C:2023:64, 42. és 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17

Márpedig a jelen ügyben nem ez a helyzet.

18

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat ugyanis kellő pontossággal ismerteti az alapeljárás jogi és ténybeli hátterét, amely egy folyószámla‑szerződésből eredő pénzkövetelésre vonatkozó fizetési meghagyás iránti kérelemre vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk lehetővé teszik mind az előterjesztett kérdések terjedelmének, mind pedig ezen eljárás tárgyával való kapcsolatuknak a meghatározását. A kérdést előterjesztő bíróság az első és a második kérdésével különösen arra keresi a választ, hogy összeegyeztethető‑e a 93/13 irányelv 6. és 7. cikkével az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság az általa tisztességtelennek minősített szerződési feltétel alkalmazásával megegyező összeggel csökkentett összegre vonatkozó fizetési meghagyást javasolhat, anélkül hogy a feltételt semmisnek nyilváníthatná, mivel a követelés elutasított részét a jogosult utólag megállapítási eljárás keretében érvényesítheti.

19

E körülmények között nem tűnik nyilvánvalónak, hogy a 93/13 irányelvnek az első és második kérdés által kért értelmezése semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, illetve hogy a felvetett probléma hipotetikus jellegű.

20

Következésképpen e kérdéseket elfogadhatónak kell tekinteni.

Az ügy érdeméről

21

Első és második kérdésével, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja egyrészt, hogy az eladó vagy szolgáltató által valamely fogyasztóval szemben benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság javasolhatja a követelés összegének az általa tisztességtelennek minősített feltételek alkalmazásából származó tételek kizárásával történő csökkentését, anélkül hogy ezen az alapon megállapíthatná a feltétel semmisségét, másrészt pedig, hogy ezen eladónak vagy szolgáltatónak e javaslat elfogadását követően lehetősége van arra, hogy egy másik bírósági eljárást indítson annak érdekében, hogy e fogyasztótól behajtsa az e bíróság által elutasított követelés összegét.

22

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig tájékozottsági szintje tekintetében (2022. május 17‑i Ibercaja Banco ítélet, C‑600/19, EU:C:2022:394, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23

E célból ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek ne kötelezzék a fogyasztót, és ennek érdekében a fogyasztónak ne legyen szüksége jogorvoslat előterjesztésére vagy a feltételek tisztességtelenségét megállapító ítéletre (lásd ebben az értelemben: 2023. június 15‑i Getin Noble Bank [A hitelszerződés teljesítésének felfüggesztése] ítélet, C‑287/22, EU:C:2023:491, 37. pont).

24

Ezt a rendelkezést azon nemzeti jogszabályokkal egyenértékűnek kell tekinteni, amelyek a nemzeti jogrendben a közrendi szabályok jellegével bírnak. Továbbá olyan kógens rendelkezésről van szó, amely arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse (2016. december 21‑i Gutiérrez Naranjo és társai ítélet, C‑154/15, C‑307/15 és C‑308/15, EU:C:2016:980, 54. és 55. pont).

25

Ebből először is az következik, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy a nemzeti joga által meghatározott feltételek mellett hivatalból értékelje az említett irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, és annak alkalmazását mellőzze annak érdekében, hogy az ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, kivéve, ha ezt e fogyasztó ellenzi (2022. június 30‑i Profi Credit Bulgaria [Beszámítás tisztességtelen feltételek esetén] ítélet, C‑170/21, EU:C:2022:518, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

Másodsorban, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése nem követeli meg, hogy a nemzeti bíróság a tisztességtelennek nyilvánított feltételen kívül azokat a feltételeket is mellőzze, amelyeket nem minősített annak. Az e rendelkezés, és különösen annak második tagmondata által követett cél ugyanis nem a tisztességtelen feltételeket tartalmazó összes szerződés semmissé nyilvánítása, hanem a felek közötti egyensúly helyreállítása azáltal, hogy a tisztességtelennek tekintett feltételek alkalmazását mellőzik, de főszabály szerint fenntartják az érintett szerződés többi feltételének érvényességét. E szerződésnek főszabály szerint a tisztességtelen feltételek megszüntetéséből eredő módosításon kívüli bármely más módosítás nélkül kell fennmaradnia. Így az említett szerződés akkor tartható fenn, ha a belső jogszabályok értelmében az ilyen módon való, tisztességtelen feltételek nélküli fennmaradása jogilag lehetséges (2022. június 30‑i Profi Credit Bulgaria [Beszámítás tisztességtelen feltételek esetén] ítélet, C‑170/21, EU:C:2022:518, 34. és 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

Ezenkívül a fogyasztók számára biztosított védelemhez fűződő közérdek jellegére és fontosságára tekintettel a 93/13 irányelv – amint az 7. cikkének az irányelv huszonnegyedik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből következik – arra kötelezi a tagállamokat, hogy rendelkezzenek megfelelő és hatékony eszközökről annak érdekében, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását (lásd ebben az értelemben: 2012. június 14‑i Banco Español de Crédito ítélet, C‑618/10, EU:C:2012:349, 68. pont; 2022. május 17‑i Ibercaja Banco ítélet, C‑600/19, EU:C:2022:394, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Jóllehet a Bíróság már több alkalommal is meghatározta, hogy a nemzeti bíróságnak milyen módon kell biztosítania az ezen irányelv alapján a fogyasztókat megillető jogok védelmét, ez nem változtat azon, hogy az uniós jog a tagállamok eljárási autonómiájának elve értelmében főszabály szerint, és amint az a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének szövegéből következik, nem harmonizálja ez utóbbiaknak a szerződési feltételek állítólagos tisztességtelen jellegének vizsgálatára irányuló belső eljárásait, illetve azt, hogy azok ennélfogva az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartoznak, azzal a feltétellel azonban, hogy azok nem lehetnek kedvezőtlenek a belső jog hatálya alá tartozó hasonló jellegű esetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve) (lásd ebben az értelemben: 2024. február 29‑i Investcapital ítélet, C‑724/22, EU:C:2024:182, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Egyrészt, az egyenértékűség elvét illetően meg kell állapítani, hogy nem áll a Bíróság rendelkezésére olyan adat, amely alapján kétségbe lehetne vonni az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályozás ezen elvvel való összhangját.

30

Másrészt, a tényleges érvényesülés elvét illetően meg kell állapítani, hogy minden olyan esetet, amikor felmerül a kérdés, hogy valamely nemzeti eljárási szabály lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi‑e az uniós jog alkalmazását, annak figyelembevételével kell megvizsgálni, hogy mi a helye e szabálynak az eljárás egészében, annak menetében, és mik a sajátosságai, valamint adott esetben azokat az alapelveket is figyelembe kell venni, amelyek a nemzeti jogrendszer alapjául szolgálnak, mint például a védelemhez való jog, a jogbiztonság elve és az eljárás szabályos lefolytatásának elve. Mindazonáltal ezen eljárások különös jellegzetességei nem tekinthetők olyan tényezőnek, amely érintheti a 93/13 irányelv rendelkezései alapján a fogyasztókat megillető jogi védelmet (2022. május 17‑i Impuls Leasing România ítélet, C‑725/19, EU:C:2022:396, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Ezenkívül a Bíróság kifejtette, hogy a tagállamok azon kötelezettsége, hogy biztosítsák a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak tényleges érvényesülését, többek között a 93/13 irányelvből eredő jogok tekintetében magában foglalja a hatékony bírói jogvédelem követelményét, amelyet ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése is megerősít, és amely az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében is szerepel, amely többek között az ilyen jogokon alapuló keresetekre vonatkozó eljárási szabályok meghatározására is alkalmazandó (2025. június 24‑i GR REAL ítélet, C‑351/23, EU:C:2025:474, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 93/13 irányelvből eredő jogok hatékony védelme csak akkor biztosítható, ha a nemzeti eljárási rendszer a fizetési meghagyásos eljárás vagy a fizetési meghagyás végrehajtása iránti eljárás keretében lehetővé teszi az érintett szerződésben foglalt feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegének bíróság általi, hivatalból történő értékelését (2018. szeptember 20‑i EOS KSI Slovensko ítélet, C‑448/17, EU:C:2018:745, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a spanyol eljárásjogban a fizetési meghagyásos eljárás egy nem kontradiktórius eljárás, amely a pénzkövetelések behajtására korlátozódik, és amelynek célja a lejárt, pénzbeli és esedékes követelések gyors és hatékony behajtásának biztosítása.

34

Így, az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésen alapuló fizetési meghagyás iránti kérelmet a LEC 815. cikkének (3) bekezdése értelmében a bírósági titkár közli az eljáró bíróval annak hivatalból történő vizsgálata céljából, hogy a kérelem alapjául szolgáló vagy a követelés összegét meghatározó bármely szerződési feltétel tisztességtelen‑e. Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy az érintett feltételek valamelyike tisztességtelennek minősíthető, végzéssel javaslatot tehet a követelés összegének csökkentésére, amely kizárja ezen feltételek alkalmazásából eredő összeget.

35

A Bíróság rendelkezésére álló információk szerint a fizetési meghagyás iránti kérelem alapjául szolgáló vagy a követelés összegét meghatározó tisztességtelen szerződési feltételek nem váltanak ki joghatást a fizetési meghagyásos eljárás keretében, mivel azokat a bíróság még azelőtt mellőzi, hogy adott esetben a fogyasztónak meg kellene fizetnie a tartozását. Az eladóra vagy szolgáltatóra hárul az a feladat, hogy esetleg utólagosan megállapítási eljárást indítson a követelése teljes körű behajtása érdekében.

36

A kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok függvényében e tekintetben meg kell állapítani, hogy – amint azt a spanyol kormány az írásbeli észrevételeiben hangsúlyozta – ez utóbbi eljárás keretében az eljáró bíróság hivatalból vizsgálhatja az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés feltételeinek tisztességtelen jellegét, és adott esetben semmisnek nyilváníthatja a tisztességtelen szerződési feltételeket.

37

Ezenkívül mindenesetre meg kell állapítani, hogy az Európai Bizottság a Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételeiben jelezte, hogy a LEC 818. cikkének megfelelően, ha a fogyasztó kellő időben ellentmondással él a fizetési meghagyással szemben, a bírósági titkár megszünteti a fizetési meghagyásos eljárást, és annak helyébe olyan eljárás lép, amelynek keretében mind a fogyasztót, mind pedig az eladót vagy szolgáltatót megilleti a meghallgatáshoz való jog, és az eljáró bíróság hivatalból vagy a fogyasztó kérelmére megvizsgálhatja a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét, ami nemcsak a tisztességtelennek tekintett feltételen alapuló összeg kizárását, hanem e feltétel semmisségének megállapítását is eredményezheti. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata az említett nemzeti rendelkezés pontos tartalmának vizsgálata.

38

Ily módon egyrészt a LEC 815. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a bíróság hivatalból vizsgálja azon szerződési feltételek tisztességtelen jellegét, amelyek joghatásai a fizetési meghagyás iránti kérelem pontos tárgyára korlátozódnak, ezen eljárás jellegével és céljával összhangban, ami az érvényesített követelés összegének esetleges csökkentéséhez vezethet, anélkül hogy megállapítaná a tisztességtelennek minősített feltételek semmisségét. Másrészt a fogyasztó által a LEC 818. cikke alapján a fizetési meghagyással szemben benyújtott ellentmondást követően indított eljárás, valamint a felperesként fellépő eladó vagy szolgáltató által a LEC 815. cikkének (3) bekezdése alapján esetlegesen megindított megállapítási eljárás a szóban forgó feltétel tisztességtelen jellegének a felek közötti kontradiktórius eljárás keretében történő vizsgálatához, és adott esetben e feltétel, sőt e szerződés semmisségének az eljáró bíróság általi megállapításához vezethet.

39

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését a tényleges érvényesülés elvével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja egyrészt, hogy az eladó vagy szolgáltató által valamely fogyasztóval szemben benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság javasolhatja a követelés összegének az általa tisztességtelennek minősített feltétel alkalmazásából származó tételek kizárásával történő csökkentését, anélkül hogy ezen az alapon megállapíthatná e feltétel semmisségét, másrészt pedig, hogy ezen eladónak vagy szolgáltatónak e javaslat elfogadását követően lehetősége van arra, hogy egy másik bírósági eljárást indítson annak érdekében, hogy e fogyasztótól behajtsa a követelés e bíróság által elutasított összegét, amennyiben az említett fogyasztó más bírósági eljárás keretében kérheti a tisztességtelennek tekintett szerződési feltétel semmisségének megállapítását.

A harmadik kérdésről

40

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével és 7. cikkének (1) bekezdésével ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely nem írja elő a fogyasztó részvételét az eladó vagy szolgáltató által e fogyasztóval szemben benyújtott fizetési meghagyás iránti kérelmet elbíráló bíróság által végzett vizsgálat során, amely az e kérelem alapjául szolgáló vagy az érvényesített követelés összegét meghatározó szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegének megállapítására irányul.

41

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság kimondta, hogy a kontradiktórius eljárás elve főszabály szerint nem csupán azt a jogot biztosítja az eljárásban részes felek mindegyike számára, hogy megismerjék és megvitassák az ellenérdekű fél által a bírósághoz benyújtott beadványokat és észrevételeket, hanem a felek azon jogát is magában foglalja, hogy tudomást szerezzenek a bíróság által hivatalból felhozott azon jogi természetű jogalapokról, amelyekre a határozatát alapítani szándékozik, és hogy azokat megvitassák. A Bíróság kiemelte, hogy a tisztességes eljáráshoz való joghoz kapcsolódó követelmények betartása érdekében ugyanis fontos, hogy a felek mind az olyan tényállási elemekről, mind pedig az olyan jogi kérdésekről tudomást szerezhessenek és megvitathassák azokat, amelyek az eljárás kimenete szempontjából meghatározóak (2013. február 21‑i Banif Plus Bank ítélet, C‑472/11, EU:C:2013:88, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

Ebből következik, hogy abban az esetben, ha a nemzeti bíróság – azután, hogy a rendelkezésére álló, vagy az e célból általa hivatalból elrendelt bizonyításfelvételt követően tudomására jutott tényállási és jogi elemek alapján megállapította, hogy valamely feltétel az irányelv hatálya alá tartozik – az általa hivatalból lefolytatott értékelés során észleli e feltétel tisztességtelen jellegét, főszabály szerint köteles a peres feleket tájékoztatni erről, és megadni nekik a lehetőséget arra, hogy a nemzeti eljárásjogi szabályokban erre vonatkozóan előírtak szerint, kontradiktórius eljárásban vitassák meg azokat (2013. február 21‑i Banif Plus Bank ítélet, C‑472/11, EU:C:2013:88, 31. és 36. pont).

43

Ezenkívül a Bíróság kimondta, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem tárgyában eljáró nemzeti bíróság – miközben az adós‑fogyasztó e fizetési meghagyás kibocsátásáig nem vesz részt az eljárásban – köteles hivatalból mellőzni az ezen fogyasztó és az érintett eladó vagy szolgáltató által kötött szerződésben szereplő azon tisztességtelen feltétel alkalmazását, amelyen az érvényesített követelés egy része alapul. Ebben az esetben e bíróságnak lehetősége van arra, hogy részben elutasítsa e kérelmet, feltéve, hogy e szerződés további módosítás, felülvizsgálat vagy kiegészítés nélkül is fennmaradhat, aminek megvizsgálása az említett bíróság feladata (lásd ebben az értelemben: 2022. június 30‑i Profi Credit Bulgaria [Beszámítás tisztességtelen feltételek esetén] ítélet, C‑170/21, EU:C:2022:518, 38. pont).

44

A jelen ügyben – tekintettel a jelen ítélet 34–38. pontjában ismertetett, a fizetési meghagyásos eljárás lefolytatására vonatkozó nemzeti eljárási szabályokra – az, hogy a LEC 815. cikkének (3) bekezdése nem írja elő a fogyasztó részvételét a fizetési meghagyás iránti kérelem alapjául szolgáló szerződési feltétel tisztességtelen jellegének vizsgálata során, hanem az eljáró bíróságra ruházza azt a jogot, hogy az érvényesített követelésnek a tisztességtelennek minősített feltétel alkalmazásával megegyező összeggel csökkentett összegére vonatkozó fizetési meghagyásra vonatkozó javaslatot tegyen, nem érinti a fogyasztók védelemhez való jogát, és különösen a kontradiktórius eljárás elvét.

45

E tekintetben egyrészt – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok függvényében – megállapítható, hogy az eljáró bíróság által, a javaslatnak a kérelmező eladó vagy szolgáltató általi elfogadását követően hozott végzés valamennyi fél számára lehetőséget kínál mind az olyan ténybeli elemek, mind pedig az olyan jogi elemek kontradiktórius megvitatására, amelyek ezen végzés meghozatalára érdemben kihatottak, anélkül hogy az jogerőt vagy más jogvesztő joghatásokat váltana ki. Másrészt a LEC 815. cikkének (3) bekezdése egy egyszerűsített jellegű, fizetési meghagyásos eljárás keretébe illeszkedik, amelyet olyan eljárást gyorsító eszközként vezettek be, amelynek célja a lejárt, pénzbeli és esedékes követelések gyors és hatékony behajtásának biztosítása. A fogyasztónak a szerződési feltételek tisztességtelen jellegének vizsgálatában való részvétele továbbra is biztosított, mivel úgy tűnik, hogy a spanyol eljárásjog egy későbbi kontradiktórius eljárás keretében lehetővé teszi számára, hogy teljes mértékben érvényesítse jogait és védekezési jogalapjait.

46

A Bíróság rendelkezésére álló iratokból ugyanis kitűnik egyrészt, hogy az említett végzés felülvizsgálható az ügy érdemére vonatkozó rendes eljárások keretében, amelyek teljes mértékben tiszteletben tartják a felek közötti kontradiktórius eljárás elvét, mivel a fogyasztónak lehetősége van arra, hogy ugyanezen végzéssel szemben a LEC 818. cikkében előírt szabályoknak megfelelően kifogással éljen. Másrészt, mivel a LEC 815. cikkének (3) bekezdése értelmében a felperesként fellépő eladó vagy szolgáltató általi elfogadás semmi esetre sem tekinthető a jogairól való részleges lemondásnak, ez utóbbi érvényesítheti a követelés kielégítetlen részét egy megállapítási eljárás keretében, amelyben a fogyasztó a kontradiktórius elv teljes tiszteletben tartása mellett részt vehet.

47

Következésképpen a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem írja elő a fogyasztó részvételét az eladó vagy szolgáltató által e fogyasztóval szemben benyújtott fizetési meghagyás iránti kérelmet elbíráló bíróság által végzett vizsgálat során, amely az e kérelem alapjául szolgáló vagy az érvényesített követelés összegét meghatározó szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegének megállapítására irányul, feltéve egyrészt, hogy a fizetési meghagyásos eljárás nem vezet jogerős jogi aktushoz, másrészt pedig, hogy a kontradiktórius eljárás elve biztosított az említett fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között, ez utóbbi által ugyanazon követelésekkel kapcsolatban esetlegesen indított későbbi eljárások során.

A költségekről

48

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

1)

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelvnek a tényleges érvényesülés elvével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését

2)

A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését