A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hatodik tanács)

2020. november 12.(*)

„Fellebbezés – A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke – Állami támogatások – Magyarország által a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató vállalkozások javára végrehajtott támogatás – Az Európai Bizottságnak az intézkedést a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító, állítólagos határozatai – Megsemmisítés iránti kereset – Keresetindítási határidő – Kezdet – A megtámadott jogi aktus létezéséről való tudomásszerzés – A teljes szöveg igényléséhez szükséges észszerű határidő – A »megtámadható jogi aktusnak« az EUMSZ 263. cikk értelmében vett fogalma – Az első fokon benyújtott kérelem elfogadhatatlansága – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan és részben nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés”

A C‑85/20. P. sz. ügyben,

a Lazarus Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (székhelye: Békés [Magyarország], képviseli: Szabó L. ügyvéd)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2020. február 14‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: J.‑C. Bonichot, az első tanács elnöke, a hatodik tanács elnökeként eljárva (előadó), C. Toader és M. Safjan bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke alapján, indokolt végzéssel kerül sor,

meghozta a következő

Végzést

1        Fellebbezésében a Lazarus Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (a továbbiakban: Lazarus) az Európai Unió Törvényszéke 2019. december 18‑i Lazarus Szolgáltató és Kereskedelmi kontra Bizottság végzésének (T‑763/18, nem tették közzé, EU:T:2019:886, a továbbiakban: megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította a fellebbezőnek az egyrészt az SA.29432 ([CP 290/2009] – Magyarország – Diszkriminatív szabályozás miatt vélelmezett jogszerűtlen támogatás a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatban) panaszára (a továbbiakban: első panasz), másrészt az SA.45498 ([FC/2016], az OPS Újpest‑lift Kft. panasza a 2006 és 2012 között megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató vállalkozásoknak nyújtott állami támogatással kapcsolatosan) panaszára (a továbbiakban: második panasz) vonatkozóan állítólag hozott bizottsági határozatok megsemmisítése iránti keresetét.

 A jogvita előzményei

2        A jogvitának a Törvényszék által a megtámadott végzés 1–3. pontjában kifejtett előzményeit a következőképpen lehet összefoglalni.

3        A Lazarus egy felszámolás alatt álló magyar társaság, amely az első és második panaszra vonatkozóan állítólag hozott bizottsági határozatok megsemmisítését kérte.

4        A Lazarus keresete az alábbiak ellen irányult:

–        a Bizottság 2011. május 18‑án kelt, az első panasz tárgyában az OPS Újpest‑lift Kft. (a továbbiakban: OPS Újpest) magyar társasághoz címzett levele, amelyben azt tájékoztatja a panasz keretében tett előzetes megállapításokról;

–        a Bizottság 2011. július 20‑án kelt, az első panasz elbírálása keretében az OPS Újpestnek címzett levele;

–        a Bizottság 2016. november 18‑án kelt, a második panaszt követően az OPS Újpestnek címzett levele, amely arról tájékoztatja a panaszost, hogy e második panasz semmilyen új elemet nem tett hozzá a Bizottság által az első panasz elbírálása keretében lefolytatott értékeléshez;

–        a Bizottság 2017. január 25‑én kelt levele, amely arról tájékoztatja az OPS Újpestet, hogy a második panaszban különböző olyan hiányosságok merülnek fel, amelyek megakadályozzák a panasz további elbírálását;

–        a Bizottság 2017. február 24‑i, a Fővárosi Törvényszékhez (Magyarország) címzett levele, amelyben közli, hogy a panaszos második panasza keretében nem terjesztettek elő értelmes és követhető formában semmilyen új információt, következésképpen pedig a Bizottság arról tájékoztatta a panaszost, hogy „az ügyet lezárta”.

 A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott végzés

5        A Törvényszék Hivatalához 2018. december 30‑án benyújtott keresetlevelével a Lazarus keresetet indított a jelen végzés 4. pontjában említett öt levél megsemmisítése iránt.

6        A Törvényszék Hivatalához 2019. március 31‑én benyújtott külön beadványában a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást emelt öt jogalapra, köztük a kereset elkésettségére és az említett levelek határozati jellegének hiányára hivatkozva.

7        2019. április 17‑én a fellebbező benyújtotta a Törvényszék Hivatalához az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeit.

8        2019. július 16‑án a Törvényszék pervezető intézkedés keretében arra kötelezte a Lazarust, hogy nyújtsa be a 2018. január 25‑i felfüggesztő határozatot, amelyet a Fővárosi Törvényszék az OPS Újpest által az Európai Unió bíróságai előtt indított megsemmisítés iránti kereset eredményének bevárása érdekében hozott, azon kártérítési eljárás keretében, amelyet a fellebbező a magyar hatóságokkal szemben indított az állítólagosan jogellenes állami támogatás végrehajtása következtében őt ért kár megtérítése érdekében. A fellebbező e pervezető intézkedésnek az előírt határidőn belül eleget tett.

9        A megtámadott végzésben a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította.

10      Először is a megtámadott végzés 33. pontjában a Törvényszék a keresetet elkésettnek ítélte a Bizottság 2011. május 18‑i, 2011. július 20‑i, 2016. november 18‑i és 2017. január 25‑i, OPS Újpest‑nek címzett leveleit (a továbbiakban együtt: vitatott levelek) érintő részében.

11      A Törvényszék a megtámadott végzés 22. pontjában két lépésben jutott erre a következtetésre.

12      Miután a megtámadott végzés 25. pontjában rámutatott arra, hogy a felfüggesztő határozatot az indokolta, hogy az uniós bíróságok előtt a vitatott levelekkel szemben indított megsemmisítés iránti kereset – amely később a 2018. szeptember 28‑i OPS Újpest kontra Bizottság végzés (T‑708/17, nem tették közzé, EU:T:2018:632) alapjául szolgált – kimenetele a fellebbező által indított kártérítési kereset elbírálásának „előkérdését” képezte, a Törvényszék ebben a pontban úgy ítélte meg, hogy a Lazarus e határozat meghozatalának időpontjában, vagyis 2018. január 25‑én tudomást szerzett e levelek létezéséről. A Törvényszék az említett végzés 26. és 27. pontjában az e tudomásszerzésre való hatás hiánya miatt elutasította a fellebbező által előadott érveket, amelyek egyrészt arra vonatkoztak, hogy a felszámolóbiztosa nem volt jelen azon a tárgyaláson, amelynek során meghozták a felfüggesztő határozatot, mivel a fellebbezőt az ügyvédje képviselte, másrészt pedig arra a körülményre, hogy e határozat ellen fellebbezést nyújtottak be.

13      A Törvényszék ezt követően a megtámadott végzés 28–32. pontjában kimondta, hogy nem észszerű az a tíz hónapos időtartam, amely 2018. január 25. és 2018. november 29. között telt el, amely utóbbi időpontban a Lazarus állítása szerint az ügyvédje útján tudomást szerzett a vitatott levelek teljes szövegéről.

14      A Törvényszék ebből a megtámadott végzés 33. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy mivel a Lazarus 2018. december 30‑án, vagyis több mint tizenegy hónappal az említett levelek létezéséről való tudomásszerzést követően nyújtotta be keresetét, nem tartotta tiszteletben az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében előírt keresetindítási határidőt.

15      Másodszor, a megtámadott végzés 35–40. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Lazarus által indított kereset annyiban is elfogadhatatlan, amennyiben az a Bizottság 2017. február 24‑i levelére vonatkozik, mivel e levél nem megtámadható jogi aktus, hanem a Fővárosi Törvényszékhez (Magyarország) címzett, a második panaszra vonatkozó eljárás állásával kapcsolatos „egyszerű tájékoztató levélnek” minősül.

16      Következésképpen a Törvényszék a megtámadott végzés 41. és 42. pontjában úgy ítélte meg, hogy az elé terjesztett keresetet mint elfogadhatatlant teljes egészében el kell utasítani, anélkül, hogy a Bizottság által felhozott többi elfogadhatatlansági okot vizsgálni kellene.

 A fellebbező kérelmei

17      A Lazarus azt kéri, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;

–        utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé annak érdekében, hogy az megvizsgálja a Bizottság által felhozott azon elfogadhatatlansági okokat, amelyekről a megtámadott végzésben nem határozott, és

–        a Bizottságot kötelezze az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére, vagy visszautalás esetén a költségek viseléséről a végleges ítélet rendelkezzen.

 A fellebbezésről

18      A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke alapján, ha a fellebbezés teljes egészében vagy részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, illetve nyilvánvalóan megalapozatlan, azt a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően indokolt végzéssel teljes egészében vagy részben az eljárás során bármikor elutasíthatja.

19      A jelen ügyben ez a rendelkezés alkalmazandó.

20      Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Lazarus négy jogalapra hivatkozik. Az első és a második jogalappal a fellebbező azon indokokat vitatja, amelyek alapján a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a kereset a vitatott levelek vonatkozásában elkésett. Harmadik jogalapjával a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék jogilag tévesen minősítette a Bizottság 2017. február 24‑i levelét. Végül, negyedik jogalapjával a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette a védelemhez való jogot, és tévesen alkalmazta az eljárási szabályzatának 126. cikkét.

 Az első jogalapról

21      Az első jogalap a megtámadott végzés indokolásának azon része ellen irányul, amelyben a Törvényszék kimondta, hogy a kereset a vitatott levelek vonatkozásában elkésett. E jogalap a keresetindítási határidő kezdő időpontjának meghatározására vonatkozik.

22      A fellebbező először is arra hivatkozik, hogy a Törvényszéknek meg kellett volna állapítania, hogy a felfüggesztő határozattal szemben benyújtott fellebbezés hatással volt azon időpontra, amikor a fellebbező tudomást szerzett a vitatott levelek létezéséről. A fellebbező jelzi, hogy a megtámadott végzés 22. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat, amely szerint kihirdetés vagy közlés hiányában a keresetindítási határidő csak akkor kezd el folyni, amikor az érintett harmadik fél pontosan megismerte a szóban forgó jogi aktus tartalmát és indokolását oly módon, hogy keresetindítási jogával élni tudjon, pontosítva, hogy az őt érintő jogi aktus létezéséről tudomással bíró személy feladata az, hogy észszerű határidőn belül kérje a jogi aktus teljes szövegét (1988. július 6‑i Hilling ítélet, EU:C:1988:367, 14. pont; 1998. február 19‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑309/95, EU:C:1998:66, 18. pont; 2016. december 13‑i IPSO kontra EKB ítélet, T‑713/14, EU:T:2016:727, 72. pont), valamely felperes harmadik félnek az őt érintő aktusról való tudomásszerzésére vonatkozik. Ennek keretében a fellebbező azt állítja, hogy noha 2018. január 25‑én tudomást szerzett a vitatott levelek létezéséről, csupán 2018. október 5‑én – amikor a Fővárosi Ítélőtábla (Magyarország) helybenhagyta a felfüggesztő határozatot – tudta meg, hogy e levelek őt érintik.

23      Rá kell mutatni, hogy e kifogás az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében szabályozott kereshetőségi joghoz kapcsolódó, a vitatott jogi aktus által érintett harmadik féli minőségnek és azon időpontnak az összetévesztéséről tanúskodik, amikor e harmadik személy tudomást szerez e jogi aktusról, amely az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése szerinti keresetindítási határidő egyik lehetséges kezdő időpontja. E két elfogadhatósági feltétel ugyanis egymástól eltérő elemzésekhez vezet, amelyek nem kapcsolódnak egymáshoz.

24      Ez egyértelműen kitűnik az 1988. július 6‑i Dillinger Hüttenwerke kontra Bizottság ítéletből (236/86, EU:C:1988:367), amelyre egyébként maga a fellebbező is hivatkozik. Ezen ítélet 7–10. pontjában a Bíróság először azt vizsgálta, hogy a felperest érintette‑e a megtámadott jogi aktus, mielőtt az említett ítélet 11–17. pontjában a keresetindítási határidő tiszteletben tartásának értékelése céljából külön meghatározta volna azt az időpontot, amikor a felperes tudomást szerzett ezen aktusról.

25      Ebből következik, hogy a fellebbező a megtámadott végzés indokolása azon részének vitatása érdekében, amelyben a Törvényszék a vitatott levelekre vonatkozó kérelmét elkésettnek ítélte, nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy csak a felfüggesztő határozat fellebbezési eljárás során történő helybenhagyásakor szerzett tudomást arról, hogy e levelek őt érintik, mivel ez a körülmény nincs hatással a keresetindítási határidő kezdő időpontjára, amely a vitatott jogi aktus kihirdetésének vagy közlésének hiányában a fellebbező tudomásszerzésének időpontjában kezdődött.

26      Másodszor, a Lazarus azt rója fel a Törvényszéknek, hogy nem tett különbséget a vitatott levelek létezéséről az ügyvédje általi tudomásszerzés időpontja és azon időpont között, amikor arról ő maga is tudomást szerzett. A Lazarus azzal érvel, hogy az ügyvédjének adott meghatalmazás, amely a nemzeti eljárásra korlátozódik, nem terjedt ki az uniós bíróságok előtti bármely eljárásra, és hogy az ügyvéd következésképpen nem volt köteles tájékoztatni őt az említett levelek létezéséről.

27      Hangsúlyozni kell, hogy az EUMSZ 256. cikk és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdése értelmében a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. Tehát kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására, másrészt a tények értékelésére. E megállapítás és a bizonyítékok említett értékelése csak akkor minősül a Bíróság által fellebbezés keretében felülvizsgálható jogkérdésnek, ha a Törvényszék elé terjesztett iratanyagból az tűnik ki, hogy ezen igazságszolgáltatási fórum a tényeket jelentős pontatlansággal állapította meg, vagy az e tények alátámasztására szolgáló bizonyítékokat elferdítette (2019. december 19‑i OPS Újpest kontra Bizottság végzés, C‑741/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:1104, 19. pont).

28      A jelen ügyben a fellebbező nem vitatja sem azt a tényt, hogy ügyvédjét azon tárgyalás során, amikor a felfüggesztő határozatot meghozták, megfelelően tájékoztatták a vitatott levelek létezéséről, ahogyan arra a Törvényszék a megtámadott végzés 25. pontjában rámutatott, sem azt, hogy úgy tekintették, hogy az ügyvédje tájékoztatta őt e felfüggesztés indokairól, ahogyan arra a Törvényszék az említett végzés 26. pontjában rámutatott. A Lazarus mindamellett, hogy magát csak 2018. október 5‑től, a felfüggesztő határozat fellebbezési eljárásban való helybenhagyásának időpontjától véli érintettnek, a fellebbezésben maga is jelzi, hogy e levelek létezéséről 2018. január 25‑én tudomást szerzett. A fellebbező érvelése az ügyvédje megbízatásának terjedelmére vonatkozó téves jogalkalmazás leple alatt valójában a tények Törvényszék általi értékelésének felülvizsgálatára irányul, amely értékelés vitatását a jelen eljárásban semmi sem teszi lehetővé. Következésképpen ezen érvelésnek nem lehet helyt adni.

29      Harmadszor, a Lazarus azt állítja, hogy abban az esetben, ha nem kellene különbséget tenni azon időpont között, amikor az ügyvédje tudomást szerzett a vitatott levelek létezéséről, és amikor ő maga szerzett tudomást e levelekről, a Törvényszéknek a keresetindítási határidő tiszteletben tartásának értékelésekor figyelembe kellett volna vennie azt az időtartamot, amelyre az ügyvédjének e levelek beszerzéséhez szüksége volt. A fellebbező emlékeztet arra, hogy noha az uniós jog által előírt határidők nem vonatkoztak rá, az ügyvédje a 2018. november 5‑i találkozó alkalmával saját kezdeményezésére kérte az OPS Újpest jogi képviselőjétől a levelek teljes szövegének közlését, majd november 29‑én továbbította azokat a fellebbezőnek.

30      Meg kell jegyezni, hogy a fellebbező ügyvédjének a vitatott levelek beszerzése érdekében tett lépéseire az elsőfokú eljárásban nem hivatkoztak, ahogyan azt a fellebbező maga is elismeri fellebbezésének 21. pontjában. E nyilatkozatok tehát új ténynek minősülnek. Márpedig a fellebbezési eljárás keretében a Bíróság hatásköre az első fokon megvitatott jogalapok és érvek tekintetében hozott jogi döntés értékelésére korlátozódik (lásd: 2006. szeptember 21‑i JCB Service kontra Bizottság ítélet, C‑167/04 P, EU:C:2006:594, 114. pont). Az első jogalap tehát ennyiben elfogadhatatlan.

31      A fentiekből következik, hogy az első jogalapot mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant el kell utasítani.

 A második jogalapról

32      A második jogalap a megtámadott végzés indokolásának azon része ellen irányul, amelyben a Törvényszék kimondta, hogy a kereset elkésett annyiban, amennyiben a vitatott levelekre vonatkozott, konkrétabban azon része ellen, amelyben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy nem minősül az általa hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett észszerű határidőnek azon tíz hónapos időtartam, amelyet a fellebbező hagyott eltelni az e levelekről való tudomásszerzése és azon időpont között, amikor megpróbálta e levelek teljes szövegét beszerezni.

33      A fellebbező szerint azon ítélkezési gyakorlat, amelyre a Törvényszék támaszkodott, és amelynek értelmében a négy hónapos, sőt két hónapos határidő sem minősül észszerű határidőnek, a jelen ügyben nem alkalmazható. Egyrészt a 2011. november 10‑i Agapiou Joséphidès kontra Bizottság és EACEA végzés (C‑626/10 P, nem tették közzé, EU:C:2011:726) alapjául szolgáló ügyben a felperes nem vitatta azt az időpontot, amikor a megtámadott aktus létezéséről tudomást szerzett. Másrészt az 1993. március 5‑i Ferriere Aciaierie Sarde kontra Bizottság végzés (C‑102/92, EU:C:1993:86) alapjául szolgáló ügyben a szóban forgó jogi aktust közzétették a Hivatalos Lapban, és a felperes, aki ennek ellenére vitatta, hogy tudomást szerzett róla, annak egyik címzettje volt. A Lazarus szerint a Törvényszék tévesen értelmezte ezen ítélkezési gyakorlatot, ami a jelen ügyben annak téves alkalmazásához vezetett.

34      Mindazonáltal szem előtt kell tartani, hogy noha a fellebbező a fellebbezésében arra törekszik, hogy rámutasson a jelen ügy és egyrészt a 2011. november 10‑i Agapiou Joséphidès kontra Bizottság és EACEA végzés (C‑626/10 P, nem tették közzé, EU:C:2011:726), másrészt az 1993. március 5‑i Ferriere Aciaierie Sarde kontra Bizottság végzés (C‑102/92, EU:C:1993:86) alapjául szolgáló ügyek között fennálló ténybeli különbségekre, arra nem ad magyarázatot, hogy e különbségeknek miért kellett volna a Törvényszéket arra vezetniük, hogy a jelen ügyben eltérően ítélkezzen. Ez az érvelés tehát nem fogadható el.

35      Ráadásul a Lazarus nem vitatja a Törvényszéknek a megtámadott végzés 31. pontjában tett azon megállapítását, amely szerint a Lazarus késedelmének magyarázata érdekében nem hivatkozott sem előre nem látható körülményekre, sem vis maiorra. Pedig az ilyen tényezők, amelyek befolyásolhatták volna a szóban forgó határidő észszerű jellegének értékelését, olyan releváns ténybeli különbségeknek minősültek volna, amelyek a jelen ügyben a Törvényszék által hivatkozott ítélkezési gyakorlat alkalmazhatóságának megkérdőjelezéséhez vezethettek volna.

36      Következésképpen a második jogalapot mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

 A harmadik jogalapról

37      Harmadik jogalapjával a Lazarus azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság 2017. február 24‑i levele nem képezheti megsemmisítés iránti kereset tárgyát. A fellebbező arra hivatkozik, hogy a Fővárosi Törvényszék e levél tartalma alapján bizonyítottnak tekintette, hogy Magyarország jogszerű támogatást nyújtott, következésképpen elutasította az általa benyújtott keresetet. A fellebbező ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Törvényszéknek meg kellett volna állapítania, hogy az említett levél a fellebbező jogi helyzetének jelentős megváltoztatásával érintette a fellebbező érdekeit.

38      E tekintetben az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából és 169. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a fellebbezésnek pontosan meg kell jelölnie a hatályon kívül helyezni kért ítélet vagy végzés indokolásának kifogásolt részeit, valamint azokat a jogi érveket, amelyek kifejezetten alátámasztják e kérelmet, a fellebbezés vagy az érintett jogalap elfogadhatatlanságának terhe mellett (2020. április 2‑i ITSA kontra Bizottság végzés, C‑553/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:248, 28. pont).

39      Nem felel meg ennek a követelménynek különösen az a fellebbezés vagy fellebbezési jogalap, amely csupán a Törvényszék előtt már hivatkozott jogalapokat és érveket ismételi meg, és nem tartalmaz annak kifejezett meghatározására irányuló okfejtést, hogy milyen jogi hibában szenved a megsemmisíteni kért ítélet vagy végzés. Az ilyen fellebbezés vagy jogalap ugyanis valójában egyszerűen a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél újbóli megvizsgálására irányul, amely nem tartozik a Bíróság hatáskörébe (2020. április 2‑i ITSA kontra Bizottság végzés, C‑553/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:248, 29. pont).

40      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Lazarus a fellebbezésében nem jelölte meg a megtámadott végzés azon pontjait, amelyeket harmadik jogalapjával vitat. Mindazonáltal, mivel a szövegkörnyezet lehetővé teszi az említett végzés 39. pontjának a fellebbező kifogásának tárgyát képező pontkénti azonosítását, és mivel e jogalap olyan jogi érveléssel párosul, amely nem korlátozódik az első fokon felhozott jogalapok és érvek megismétlésére, hanem annak bizonyítására irányul, hogy a Törvényszék jogilag tévesen minősítette a Bizottság 2017. február 24‑i levelét, e jogalapot érdemben meg kell vizsgálni.

41      Ahogyan arra a Törvényszék a megtámadott végzés 37. pontjában emlékeztetett, amikor – mint a jelen ügyben is – a megsemmisítés iránti keresetet valamely természetes vagy jogi személy indítja meg valamely intézmény által elfogadott jogi aktussal szemben, a keresetindítás lehetősége csak akkor áll fenn, ha a kötelező joghatások kiváltására irányuló e jogi aktus a felperes érdekeit sértheti, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (2013. október 24‑i Deutsche Post kontra Bizottság ítélet, C‑77/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:695, 51. pont).

42      A megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatóságát illetően szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak meghatározásához, hogy valamely aktus kivált‑e ilyen joghatásokat, annak tartalmát, valamint a kibocsátójának szándékát kell figyelembe venni. Ennélfogva az aktus vagy a határozat formája főszabály szerint nem bír jelentőséggel az ezen aktussal vagy határozattal szemben benyújtott megsemmisítés iránti kérelem elfogadhatóságát illetően (a Bíróság elnökének 2010. január 22‑i Makheshim‑Agan Holding és társai kontra Bizottság végzése, C‑69/09 P, nem tették közzé, EU:C:2010:37, 38. pont).

43      Először is, ami a Bizottság szándékát illeti, a Törvényszék a megtámadott végzés 36. pontjában – amelyet a felperes nem vitat – jelezte, hogy a 2017. február 24‑i levelet a Fővárosi Törvényszék által az állami támogatásra vonatkozó jogszabályok nemzeti bíróságok általi végrehajtásáról szóló bizottsági közlemény (HL 2009. C 85., 1. o.) értelmében előterjesztett felvilágosításkérés előzte meg. Emlékeztetni kell arra, hogy az említett közlemény 3.1. és 3.2. szakasza szerint a Bizottság nem tehet mást, mint hogy információkat továbbít a nemzeti bíróságoknak, és véleményt ad az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazására vonatkozó kérdésekről.

44      Márpedig a Bíróság már kimondta, hogy a Bizottság véleménye nem minősül kötelező joghatások kiváltására alkalmas aktusnak (2017. október 25‑i Szlovák Köztársaság kontra Bizottság ítélet, C‑593/15 P és C‑594/15 P, EU:C:2017:800, 60. pont). Ez az elemzés még inkább érvényes az egyszerű információtovábbításra.

45      Következésképpen a Fővárosi Törvényszék által a jelen végzés 44. pontjában említett közlemény alapján megfogalmazott felvilágosításkérésre válaszolva a Bizottságnak nem állhatott szándékában ilyen joghatásokat kiváltó jogi aktus elfogadása.

46      Másodszor, ezt az elemzést megerősíti a 2017. február 24‑i levél. Ahogyan arra a Törvényszék a megtámadott végzés 36. pontjában emlékeztetett, amelyet a Lazarus nem vitatott, „e levélben a Bizottság arról tájékoztatja [a Fővárosi Törvényszéket], hogy a második panasz vizsgálata keretében nem hozott semmilyen hivatalos határozatot, hanem kizárólag egy »előzetes értékelő levelet« küldött az [OPS Újpest] részére”. Az említett levél tartalmának e leírásából kitűnik, hogy az csupán a Bizottság előtti eljárás állását ismertette e nemzeti bírósággal. Ennélfogva a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott végzés 39. pontjában úgy ítélte meg, hogy az olyan „egyszerű tájékoztató levélnek” minősül, amely nem vált ki olyan kötelező joghatásokat, amelyek a fellebbező érdekeit sérthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét.

47      Nem lehet tehát helyt adni a Lazarus által a harmadik jogalap alátámasztására előadott azon érvnek, amely szerint a 2017. február 24‑i levél kötelező joghatásokat váltott ki, mivel a Fővárosi Törvényszék a kereset elutasítását annak tartalmára alapította.

48      A fentiek alapján a harmadik jogalapot mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

 A negyedik jogalapról

49      Negyedik jogalapjában, amely arra vonatkozik, hogy a Törvényszék megsértette a védelemhez való jogot, és tévesen alkalmazta az eljárási szabályzatának 126. cikkét, a Lazarus lényegében azzal érvel, hogy a Törvényszék azáltal, hogy nem jelölte meg egyértelműen a felfüggesztő határozat benyújtását elrendelő pervezető intézkedés szükségességét igazoló okokat, megfosztotta a feleket és különösen a Lazarust magát azon lehetőségtől, hogy előterjeszthessék érveiket és ellenérveiket keresetük esetleges késedelmével kapcsolatban.

50      Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezés keretében a Bíróság hatáskörrel rendelkezik annak felülvizsgálatára, hogy a Törvényszék előtt elkövettek‑e a fellebbező érdekeit hátrányosan befolyásoló eljárási szabálytalanságokat (2000. június 15‑i TEAM kontra Bizottság ítélet, C‑13/99 P, EU:C:2000:329, 36. pont).

51      A Törvényszék eljárási szabályzatának 126. cikke, amelyre a Lazarus hivatkozik, lényegében arra szorítkozik, hogy lehetővé teszi a Törvényszék számára, hogy az eljárás folytatása nélkül, indokolt végzéssel határozzon, ha nyilvánvalóan nincs hatásköre a kereset elbírálására, illetve ha a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan. E cikkből nem következik semmiféle kötelezettség a Törvényszék számára arra vonatkozóan, hogy igazolja az általa elfogadott pervezető intézkedések szükségességét, amelyeket egyébként e szabályzat 89. és 90. cikke szabályoz.

52      Ebből következik, hogy a fellebbező ezen az alapon nem kifogásolhatja, hogy a Törvényszék megfosztotta őt attól a lehetőségtől, hogy előterjessze a keresetének esetleges késedelmes jellegére vonatkozó észrevételeit, azzal az indokkal, hogy a szóban forgó pervezető intézkedés e tekintetben nem volt indokolt.

53      Mindenesetre egyrészt maga a fellebbező jelzi a fellebbezésében, hogy a felfüggesztő határozat benyújtását kérve a Törvényszék a Bizottság elfogadhatatlansági kifogásának a keresetindítási határidő túllépésére vonatkozó 11. pontjára hivatkozott. E körülmények között meg kell állapítani, hogy a fellebbező megérthette, hogy ezen intézkedés arra irányult, hogy lehetővé tegye a Törvényszék számára az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében előírt keresetindítási határidő tiszteletben tartásának értékelését, ennélfogva az intézkedés végrehajtása során észrevételeket terjeszthetett volna elő.

54      Másrészt a megtámadott végzés 6. és 21. pontjából kitűnik, hogy a fellebbező 2019. április 17‑én terjesztette elő észrevételeit a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban, és a Bizottságnak a kereset késedelmes jellegére vonatkozó elfogadhatatlansági kifogására válaszul ellenérveket terjesztett elő.

55      A fentiekből következik, hogy a védelemhez való jog megsértésére és a Törvényszék eljárási szabályzata 126. cikkének téves alkalmazására vonatkozó, negyedik jogalapot mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

56      A fenti megfontolásokra tekintettel a fellebbezést mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

 A költségekről

57      A Bíróság eljárási szabályzatának 137. cikke alapján, amely e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a költségekről az eljárást befejező végzésben kell határozni.

58      Mivel a jelen végzést a Bíróság azelőtt hozta meg, hogy az elsőfokú eljárás alperesének a fellebbezést kézbesítették volna, és következésképpen azelőtt, hogy ezen alperesnek költségei merültek volna fel, akként kell határozni, hogy a Lazarus maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

1)      A Bíróság a fellebbezést mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja.

2)      A Bíróság a Lazarus Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.‑t kötelezi a költségek viselésére.

Luxembourg, 2020. november 12.

*      Az eljárás nyelve: magyar.