A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2026. július 16. ( *1 )
Tartalomjegyzék
|
I. Jogi háttér |
|
|
A. Az uniós jog |
|
|
1. Az EUM‑Szerződés |
|
|
2. A GDPR |
|
|
B. A FIFA szabályozása |
|
|
1. A FIFA labdarúgóügynöki szabályzata |
|
|
2. Az RSTP |
|
|
3. A FIFA alapszabálya |
|
|
4. A FIFA fegyelmi kódexe |
|
|
5. A FIFA etikai kódexe |
|
|
II. Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés |
|
|
III. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságáról |
|
|
IV. Az ügy érdeméről |
|
|
A. Az EUM‑Szerződés versenyjogra és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásáról |
|
|
1. Előzetes észrevételek |
|
|
2. Az EUM‑Szerződés versenyjogra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásáról |
|
|
a) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésnek az EUMSZ 101. cikk értelmezésére vonatkozó részéről |
|
|
1) Valamely megállapodás, döntés vagy összehangolt magatartás fennállásáról |
|
|
2) A tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatásról |
|
|
3) Arról, hogy a szóban forgó magatartás „célja” vagy „hatása” a verseny torzítása kell, hogy legyen |
|
|
i) A „cél általi versenykorlátozás” fogalmáról |
|
|
ii) A kérdést előterjesztő bíróság kérdésében említettekhez hasonló szabályok „cél általi” versenykorlátozásnak minősítésének lehetőségéről |
|
|
– A többes képviseletet korlátozó szabályokról |
|
|
– Az ügynök által valamely játékos vagy edző felvétele címén igényelhető díjazásra vonatkozó szabályokról |
|
|
– Az ügynöki engedélyre vonatkozó szabályokról |
|
|
– A „megkeresésre” vonatkozó szabályokról |
|
|
– A FIFA által kezelt digitális platformon bizonyos információk gyűjtésére és ezen információk egy részének közlésére vonatkozó szabályokról |
|
|
– Közbenső következtetés |
|
|
iii) Olyan magatartás fennállásának meghatározásáról, amelynek hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása |
|
|
iv) Az esetleges „cél” vagy „hatás” általi versenykorlátozás igazolásának lehetőségéről |
|
|
– Annak lehetőségéről, hogy bizonyos magatartásokat úgy lehessen tekinteni, mint amelyek nem tartoznak az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá, mivel közérdekű célt követnek |
|
|
– Annak lehetőségéről, hogy bizonyos magatartások az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének hatálya alá tartozzanak |
|
|
b) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről, amennyiben az az EUMSZ 102. cikk értelmezésére vonatkozik |
|
|
1) Arról a tényről, hogy a szóban forgó magatartás egy vagy több vállalkozástól származik |
|
|
2) A belső piacon vagy annak jelentős részén fennálló erőfölényről |
|
|
3) A „tagállamok közötti kereskedelem érintettségének” fogalmáról |
|
|
4) A visszaélés fennállásáról |
|
|
5) Az EUMSZ 102. cikk hatálya alá tartozó magatartás igazolásának lehetőségéről |
|
|
3. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésnek az EUMSZ 56. cikk értelmezésére vonatkozó részéről |
|
|
a) A korlátozás fennállásáról |
|
|
b) Az igazolások fennállásáról |
|
|
B. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről, amennyiben az a GDPR 6. cikkének értelmezésére vonatkozik |
|
|
1. A személyes adatok azon kezeléseiről, amelyeket az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii–v. alpontja és k) pontjának ii. alpontja ír elő |
|
|
a) A GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt első követelménynek való megfelelésről |
|
|
b) A GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt második követelménynek való megfelelésről |
|
|
c) A GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt harmadik követelmény tiszteletben tartásáról |
|
|
2. A személyes adatoknak az FFAR 19. cikkében előírt kezeléséről |
|
|
a) A GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt első követelménynek való megfelelésről |
|
|
b) A GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt második követelménynek való megfelelésről |
|
|
c) A GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt harmadik követelmény tiszteletben tartásáról |
|
|
A költségekről |
„Előzetes döntéshozatal – Belső piac – Verseny – Hivatásos labdarúgás – A Nemzetközi Labdarúgó‑szövetség (FIFA) ügynökökre vonatkozó szabályozása – Az ügynökök díjazására, az ügynöki engedélyre, a többes képviseletre, a »megkeresésre«, valamint bizonyos információknak a FIFA‑val, a többi ügynökkel, az egyesületekkel és a játékosokkal való közlésére vonatkozó szabályok – Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése – Kartelltilalom – Vállalkozások közötti megállapodások, vállalkozások társulásai által hozott döntések és összehangolt magatartások – A verseny korlátozásai – A versenyellenes »cél« és »hatás« fogalma – Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom alóli kivétel – Feltételek – Az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése szerinti mentesség – Feltételek – A »hatékonyságjavulás« fogalma – EUMSZ 102. cikk – Erőfölénnyel való visszaélés – Igazolás – Feltételek – EUMSZ 56. cikk – A szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása – Célkitűzések – Arányosság – A személyes adatok védelme – (EU) 2016/679 rendelet – A 6. cikk (1) bekezdése első albekezdésének f) pontja – Az adatkezelés jogszerűsége – Feltételek”
A C‑209/23. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Landgericht Mainz (mainzi regionális bíróság, Németország) a Bírósághoz 2023. március 31‑én érkezett, 2023. március 30‑i határozatával terjesztett elő az
FT,
az RRC Sports GmbH
és
a Fédération Internationale de Football Association (FIFA)
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),
tagjai: M. L. Arastey Sahún tanácselnök, J. Passer, E. Regan (előadó), D. Gratsias és B. Smulders bírák,
főtanácsnok: N. Emiliou,
hivatalvezető: R. Şereş tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2025. február 12‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
|
– |
FT és az RRC Sports GmbH képviseletében T. Bernhard, A. Fritzsche, S. Kirchgeßner és C. von Köckritz Rechtsanwälte, |
|
– |
a Fédération Internationale de Football Association (FIFA) képviseletében M. B. Keane, D. Slater és D. Waelbroeck avocats, S. Milde és N. Nohlen Rechtsanwälte, |
|
– |
a német kormány képviseletében J. Möller és R. Kanitz, meghatalmazotti minőségben, |
|
– |
a görög kormány képviseletében K. Boskovits, meghatalmazotti minőségben, |
|
– |
a francia kormány képviseletében R. Bénard és T. Lechevallier, meghatalmazotti minőségben, |
|
– |
a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z. és Szíjjártó K., meghatalmazotti minőségben, |
|
– |
az Európai Bizottság képviseletében S. Baches Opi, A. Bouchagiar, M. Mataija és G. Meeßen, meghatalmazotti minőségben, |
a főtanácsnok indítványának a 2025. május 15‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
|
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 56., EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk értelmezésére, továbbá a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) (HL 2016. L 119., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 314., 72. o.; HL 2018. L 127., 2. o. és HL 2021. L 74., 35. o.; a továbbiakban: GDPR) 6. cikkének az értelmezésére vonatkozik. |
|
2 |
E kérelmet az egyfelől FT, egy labdarúgójátékos‑ügynök és az RRC Sports GmbH, a német jog hatálya alá tartozó korlátolt felelősségű társaság, amely maga is játékosügynöki tevékenységet végez, másfelől pedig a Fédération Internationale de Football Association (Nemzetközi Labdarúgó‑szövetség, FIFA) között folyamatban lévő azon jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgyát az képezi, hogy jogszerű‑e a FIFA‑nak a játékosok és edzők úgynevezett nemzetközi „átigazolási” rendszere keretében nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó szabályozása. |
I. Jogi háttér
A. Az uniós jog
1. Az EUM‑Szerződés
|
3 |
Az EUMSZ 56. cikk a következőképpen rendelkezik: „Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos az [Európai] Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik nem abban a tagállamban letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy. Az Európai Parlament és [az Európai Unió Tanácsa] rendes jogalkotási eljárás keretében e fejezet rendelkezéseit kiterjesztheti harmadik országok olyan állampolgáraira, akik szolgáltatásokat nyújtanak és az Unió területén letelepedettek.” |
|
4 |
Az EUMSZ 101. cikk így rendelkezik: „(1) A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen:
(2) Az e cikk alapján tiltott megállapodás vagy döntés semmis. (3) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásától azonban el lehet tekinteni az olyan esetekben, amikor
hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő előnyből anélkül, hogy:
|
|
5 |
Az EUMSZ 102. cikk szövege a következő: „A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos egy vagy több vállalkozásnak a belső piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. Ilyen visszaélésnek minősül különösen:
|
2. A GDPR
|
6 |
A GDPR (47) preambulumbekezdése a következőket mondja ki: „Az adatkezelő – ideértve azt az adatkezelőt is, akivel a személyes adatokat közölhetik – vagy valamely harmadik fél jogos érdeke jogalapot teremthet az adatkezelésre, feltéve hogy az érintett érdekei, alapvető jogai és szabadságai nem élveznek elsőbbséget, figyelembe véve az adatkezelővel való kapcsolata alapján az érintett észszerű elvárásait. Az ilyen jogos érdekről lehet szó például olyankor, amikor releváns és megfelelő kapcsolat áll fenn az érintett és az adatkezelő között, például olyan esetekben, amikor az érintett az adatkezelő ügyfele vagy annak alkalmazásában áll. A jogos érdek fennállásának megállapításához mindenképpen körültekintően meg kell vizsgálni többek között azt, hogy az érintett a személyes adatok gyűjtésének időpontjában és azzal összefüggésben számíthat‑e észszerűen arra, hogy adatkezelésre az adott célból kerülhet sor. Az érintett érdekei és alapvető jogai elsőbbséget élvezhetnek az adatkezelő érdekével szemben, ha a személyes adatokat olyan körülmények között kezelik, amelyek közepette az érintettek nem számítanak további adatkezelésre. Mivel a jogalkotó feladata, hogy jogszabályban határozza meg, hogy a közhatalmi szervek milyen jogalapon kezelhetek személyes adatokat, az adatkezelő jogszerű érdekét alátámasztó jogalapot nem lehet alkalmazni, a közhatalmi szervek által feladataik ellátása során végzett adatkezelésre. Személyes adatoknak a csalások megelőzése céljából feltétlenül szükséges kezelése szintén az érintett adatkezelő jogos érdekének minősül. Személyes adatok közvetlen üzletszerzési célú kezelése szintén jogos érdeken alapulónak tekinthető.” |
|
7 |
A GDPR „Tárgy” című 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Ez a rendelet a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelmére és a személyes adatok szabad áramlására vonatkozó szabályokat állapít meg.” |
|
8 |
A GDPR „Tárgyi hatály” című 2. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik: „E rendeletet kell alkalmazni a személyes adatok részben vagy egészben automatizált módon történő kezelésére, valamint azoknak a személyes adatoknak a nem automatizált módon történő kezelésére, amelyek valamely nyilvántartási rendszer részét képezik, vagy amelyeket egy nyilvántartási rendszer részévé kívánnak tenni.” |
|
9 |
A GDPR „Területi hatály” című 3. cikkének (2) bekezdése a következőket mondja ki: „E rendeletet kell alkalmazni az Unióban tartózkodó érintettek személyes adatainak az Unióban tevékenységi hellyel nem rendelkező adatkezelő vagy adatfeldolgozó által végzett kezelésére, ha az adatkezelési tevékenységek:
|
|
10 |
A GDPR „Fogalommeghatározások” című 4. cikkének 2. és 6. pontjának szövege a következő: „E rendelet alkalmazásában:
[…]
|
|
11 |
A GDPR „A személyes adatok kezelésére vonatkozó elvek” című 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A személyes adatok:
[…]
[…]” |
|
12 |
A GDPR „Az adatkezelés jogszerűsége” című 6. cikke az (1) bekezdésének első albekezdésében a következőképpen rendelkezik: „A személyes adatok kezelése kizárólag akkor és annyiban jogszerű, amennyiben legalább az alábbiak egyike teljesül: […]
|
|
13 |
A GDPR „A büntetőjogi felelősség megállapítására vonatkozó határozatokra és a bűncselekményekre vonatkozó személyes adatok kezelése” című 10. cikke kimondja: „A büntetőjogi felelősség megállapítására vonatkozó határozatokra és a bűncselekményekre, illetve a kapcsolódó biztonsági intézkedésekre vonatkozó személyes adatoknak a 6. cikk (1) bekezdése alapján történő kezelésére kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha az közhatalmi szerv felügyelete alatt történik, vagy ha az adatkezelést az érintett jogai és szabadságai tekintetében megfelelő garanciákat nyújtó uniós vagy tagállami jog lehetővé teszi. A büntetőjogi felelősség megállapítására vonatkozó határozatok teljes körű nyilvántartása csak közhatalmi szerv által végzett adatkezelés keretében történhet.” |
|
14 |
A GDPR „Korlátozások” című 23. cikke így rendelkezik: „(1) Az adatkezelőre vagy adatfeldolgozóra alkalmazandó uniós vagy tagállami jog jogalkotási intézkedésekkel korlátozhatja a 12–22. cikkben és a 34. cikkben foglalt, valamint a 12–22. cikkben meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel összhangban lévő rendelkezései tekintetében az 5. cikkben foglalt jogok és kötelezettségek hatályát, ha a korlátozás tiszteletben tartja az alapvető jogok és szabadságok lényeges tartalmát, valamint az alábbiak védelméhez szükséges és arányos intézkedés egy demokratikus társadalomban:
(2) Az (1) bekezdésben említett jogalkotási intézkedések adott esetben részletes rendelkezéseket tartalmaznak legalább:
|
B. A FIFA szabályozása
1. A FIFA labdarúgóügynöki szabályzata
|
15 |
A FIFA labdarúgóügynöki szabályzatát (a továbbiakban: FFAR) a FIFA Tanácsa a 2022. december 16‑i ülésén fogadta el, és 2023. január 6‑án hirdették ki. Az FFAR 1–10. és 22–27. cikke 2023. január 9‑én lépett hatályba. E szabályzat többi rendelkezése 2023. október 1‑jén lépett hatályba. |
|
16 |
Az FFAR a következő fogalommeghatározásokat tartalmazza: „Kapcsolódó labdarúgó‑ügynök: a labdarúgó‑ügynök egy másik labdarúgó‑ügynökhöz az alábbiak eredményeként kapcsolódhat: i. ugyanazzal az Ügynökséggel áll munkaszerződés vagy megbízás alapján jogviszonyban, amely a labdarúgó‑ügynöki szolgáltatásokat nyújtja; ii. mindketten ugyanazon Ügynökség igazgatói, részvényesei vagy társtulajdonosai, amely a labdarúgó‑ügynöki szolgáltatásokat nyújtja; iii. egymással házastársi, élettársi, testvéri, szülőgyermeki vagy szülő‑mostohagyermeki viszonyban állnak; vagy iv. egymással hivatalos vagy nem hivatalos alapon szerződést vagy egyéb megállapodást kötöttek arról, hogy a szolgáltatások nyújtása során több alkalommal együttműködnek, vagy a labdarúgó‑ügynöki szolgáltatásaik bármely részéből származó bevételt vagy nyereséget egymás között elosztják.” „Megkeresés: i. kapcsolat létesítése az ügyféllel fizikai, személyes vagy bármilyen elektronikus eszközzel; ii. közvetlen vagy közvetett kapcsolat létesítése az ügyféllel kapcsolatban álló személlyel vagy bármely szervezettel, például családtagjával vagy barátjával létesített; illetve iii. a labdarúgó‑ügynök bármely olyan cselekedete, amellyel egy másik személyt vagy szervezetet arra használ vagy utasít, hogy a nevében a fenti i. vagy ii. pontban leírt módon lépjen kapcsolatba az ügyféllel.” „Ügyfél: olyan tagszövetség, klub, játékos, edző vagy egy szervezetből álló liga, amely labdarúgó‑ügynöki szolgáltatások nyújtására jogosult labdarúgó‑ügynöknek megbízást adni.” „Átvevő szervezet: játékos vagy edző átvételére jogosult klub, tagszövetség vagy egy szervezetből álló liga.” „Átadó szervezet: az a klub, tagszövetség vagy egy szervezetből álló liga, ahonnan a játékos vagy az edző azért távozik, hogy egy átvevő szervezet foglalkoztassa és/vagy igazolja.” „Magánszemély: játékos vagy edző.” „Egy szervezetből álló liga: ligát (vagy ligákat) szervező tagszövetség kapcsolódó szervezete, amely a klubjainak közös érdekeit képviseli például azáltal, hogy a klubok összes játékosának munkaadójaként jár el.” „Platform: az engedélyezési folyamat, a vitarendezési folyamat, a folyamatos szakmai továbbképzés és a beszámoltatás lebonyolítására a FIFA által működtetett digitális platform.” „Labdarúgó‑ügynöki szolgáltatások: az ügyfél részére vagy nevében a labdarúgással kapcsolatban ügyletkötési céllal, annak érdekében és/vagy ilyen szándékkal nyújtott szolgáltatások, beleértve a szolgáltatásokhoz vagy egyéb kapcsolódó tevékenységhez kötődő, vagy azokat előkészítő tárgyalásokat és kommunikációt.” |
|
17 |
Az FFAR „Általános szabályok” című I. címe tartalmazza az 1–3. cikket. |
|
18 |
Az FFAR „Célkitűzések” című 1. cikke a következőket említi: „1. A FIFA törvényes kötelezettsége a labdarúgó‑átigazolási rendszerrel kapcsolatos összes kérdés szabályozása. A labdarúgó‑átigazolási rendszer fő célkitűzései a következők:
2. A labdarúgó‑ügynöki szakma szabályozása az összhangot biztosítja egyrészt a labdarúgó‑ügynök magatartása, másrészt a labdarúgó‑átigazolási rendszer alapvető célkitűzései, valamint az alábbi célok között:
|
|
19 |
Az FFAR „Alkalmazási kör” című 2. cikkének 1. és 2. bekezdése a következőképpen rendelkezik: „1. A jelen [s]zabályzat hatálya a nemzetközi átigazolási rendszeren belüli labdarúgó‑ügynökre terjed ki, és az alábbiakra alkalmazandó:
2. A képviseleti szerződésnek az alábbi esetekben van nemzetközi dimenziója:
|
|
20 |
Az FFAR „Nemzeti labdarúgó‑ügynöki szabályzat” című 3. cikkének 1. és 2. bekezdése a következőképpen rendelkezik: „1. A tagszövetségek a nemzeti labdarúgó‑ügynöki szabályzatukat kötelesek 2023. szeptember 30‑ig bevezetni és érvényesíteni. 2. Az érintett tagszövetségek joghatósága alá tartozó területen a labdarúgó‑ügynöki szakmára nézve a labdarúgó‑ügynökre vonatkozó nemzeti szabályzatot kell irányadónak tekinteni, amely egyben minden olyan képviseleti szerződésre is kiterjed, amelynek nincs nemzetközi dimenziója. A labdarúgó‑ügynökre vonatkozó nemzeti szabályzatnak összhangban kell lennie ezzel a Szabályzattal. A nemzeti szabályzatnak különösen:
|
|
21 |
Az FFAR „A labdarúgó‑ügynökké válás” című II. címe tartalmazza a 4–10. cikket. |
|
22 |
Az FFAR „Általános rendelkezések” című 4. cikke a következőképpen rendelkezik: „1. A labdarúgó‑ügynökké váláshoz a természetes személy:
2. Az engedélykéréssel a kérelmező vállalja, hogy betartja a jelen [s]zabályzatot, valamint a FIFA alapszabályát, a FIFA etikai kódexét, a FIFA fegyelmi szabályzatát és játékosok jogállásáról és átigazolásáról szóló FIFA‑szabályzatot [(RSTP)], amelyek mindegyike elérhető a www.fifa.com oldalon.” |
|
23 |
Az FFAR „Jogosultsági követelmények” című 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. és iii. alpontja a következőképpen rendelkezik: „1. A kérelmező:
|
|
24 |
Az FFAR „Labdarúgó‑ügynöki tevékenység” című III. címe tartalmazza a 11–17. cikket. |
|
25 |
Az FFAR „Általános rendelkezések” című 11. cikkének 1–3. bekezdése kimondja: „1. Labdarúgó‑ügynöki szolgáltatás nyújtására kizárólag a labdarúgó‑ügynök jogosult. 2. A labdarúgó‑ügynök mindenkor köteles a Szabályzat 5. cikkében foglalt jogosultsági követelményeknek megfelelni. 3. A labdarúgó‑ügynök üzleti tevékenységét ügynökségen keresztül intézheti. Az ügynökség által nem labdarúgó‑ügynöki minőségben foglalkoztatott munkavállaló labdarúgó‑ügynöki szolgáltatást nem nyújthat, illetve a leendő ügyfelet képviseleti szerződés megállapodás megkötésének szándékával nem keresheti meg. A jelen [s]zabályzat megsértése esetén az ügynöksége, annak munkavállalói, szerződéses vállalkozói és egyéb képviselői által tanúsított magatartásért a labdarúgó‑ügynököt terheli a teljes felelősség.” |
|
26 |
Az FFAR „Képviselet” című 12. cikke a következőképpen rendelkezik: „[…] 3. A magánszemély és a labdarúgó‑ügynök között létrejött képviseleti szerződés időbeli hatálya nem lehet két évnél hosszabb. Az időbeli hatály kizárólag új képviseleti szerződéssel módosítható. Az automatikus megújításról szóló, illetve a képviseleti szerződés időbeli hatályát a maximális időtartamon túli meghosszabbítani kívánó minden rendelkezés érvénytelen. […] 5. A labdarúgó‑ügynök és az átadó szervezet, illetve az átvevő szervezet között létrejött képviseleti szerződés időbeli hatálya nem esik korlátozás alá. […] 7. A képviseleti szerződés csak akkor érvényes, ha a következő minimális követelményeket tartalmazza:
8. A labdarúgó‑ügynök a jelen pontban rögzített egyetlen kivétellel a tranzakción belül egy adott fél számára kizárólag labdarúgó‑ügynöki és egyéb szolgáltatásokat jogosult teljesíteni. a) Engedélyezett kettős képviselet: a labdarúgó‑ügynök ugyanazon tranzakción belül egy magánszemély és egy átvevő szervezet számára a két fél kifejezett írásos hozzájárulásával jogosult labdarúgó‑ügynöki és egyéb szolgáltatásokat nyújtani. 9. A labdarúgó‑ügynök különösen nem jogosult egy tranzakción belül labdarúgóügynöki, illetve egyéb szolgáltatásokat teljesíteni:
10. A labdarúgó‑ügynök és a kapcsolódó labdarúgó‑ügynök nem, illetve kizárólag e cikk 8. bekezdése alapján jogosult ugyanazon tranzakción belül különböző ügyfelek részére labdarúgó‑ügynöki és egyéb szolgáltatásokat teljesíteni. […] 13. Érvénytelen a képviseleti szerződésben az a záradék, amely:
[…]” |
|
27 |
Az FFAR „Szolgáltatási díj – általános alapelvek” című 14. cikke értelmében: „1. A labdarúgó‑ügynök jogosult az ügyfélnek a képviseleti szerződésben meghatározott szolgáltatási díjat felszámítani. 2. A képviseleti szerződés alapján esedékes szolgáltatási díjat kizárólag az ügyfél fizeti meg a labdarúgó‑ügynöknek. Az ügyfél a díj megfizetésére harmadik féllel szerződést nem köthet, arra felhatalmazást nem adhat. 3. A jelen cikk (2) bekezdésében foglalt elv alól az egyetlen kivétel az, amikor a labdarúgó‑ügynök magánszemélyt képvisel, és a kettejük által megtárgyalt, és a feltételhez kötött kifizetéseket nem tartalmazó éves díjazás kevesebb, mint [200000 amerikai dollár (USD)] (vagy egyéb pénznemben annak megfelelő összeg). Ilyen esetekben az átvevő szervezet jogosult valamelyik magánszeméllyel megállapodni arról, hogy az adott tranzakció után a labdarúgó‑ügynök részére a szolgáltatási díjat a képviseleti szerződéssel összhangban a magánszemély fizeti. Az összes alábbi feltételt alkalmazni kell:
[…] 6. A szolgáltatási díjat a vonatkozó regisztrációs időszak lezárása után kell megfizetni, valamint a tárgyalásos munkaszerződés időtartama alatt háromhavonta részletekben. 7. Szolgáltatási díjat csak a magánszemély által ténylegesen átvett díjazás után, azzal arányosan kell fizetni. […] 10. Ha a labdarúgó‑ügynök a jelen [s]zabályzat 12. cikkének (8) bekezdése szerint (engedélyezett kettős képviselet) ugyanazon tranzakción belül az átvevő szervezet és a magánszemély képviseletében is eljár, az átvevő szervezet az esedékes szolgáltatási díj teljes összegének legfeljebb 50%‑át fizetheti. […] 12. A labdarúgó‑ügynök nem jogosult átvenni a tárgyalásos úton megkötött munkaszerződésből eredő, de még nem esedékes szolgáltatási díjat, ha:
[…]” |
|
28 |
Az FFAR „A szolgáltatási díjmaximum” című 15. cikke a következőképpen rendelkezik: „1. A labdarúgó‑ügynöknek a labdarúgó‑ügynöki szolgáltatások nyújtása ellenében fizetendő szolgáltatási díjat az alábbiak szerint kell kiszámítani:
2. Tekintet nélkül arra, hogy egy adott ügyfél számára hány labdarúgó‑ügynök nyújt labdarúgó‑ügynöki szolgáltatásokat, az tranzakción belül a labdarúgó‑ügynöki szolgáltatások után fizetendő szolgáltatási díj az alábbiak szerint alakul:
A kétségek elkerülése érdekében a következőket kell alkalmazni:
3. Ha a labdarúgó‑ügynök vagy a kapcsolódó labdarúgó‑ügynök [a] tranzakciót megelőző vagy azt követő 24 hónap alatt az adott tranzakcióban érintett ügyfél részére egyéb szolgáltatásokat nyújt, akkor az ellenkező igazolásáig azt kell vélelmezni, hogy az egyéb szolgáltatásokat az adott tranzakcióban nyújtott labdarúgó‑ügynöki szolgáltatások részeként teljesítette. 4. Ha a labdarúgó‑ügynök és/vagy az ügyfél nem cáfolja meg a jelen cikk 3. bekezdésében foglalt vélelmet, a többi szolgáltatásért fizetett díjakat az adott tranzakció során teljesített labdarúgó‑ügynöki szolgáltatások fejében fizetett szolgáltatási díj részének kell tekinteni.” |
||||||||||||||||||||||||||||||||
|
29 |
Az FFAR „Jogok és kötelezettségek” című 16. cikke a következőképpen rendelkezik: „1. A labdarúgó‑ügynök: […]
2. A labdarúgó‑ügynök köteles: […]
[…]
[…]
3. Egy labdarúgóügynök nem tanúsíthat, illetve nem kísérelheti meg az alábbi magatartást: […]
[…] 4. A közzététel és a beszámolás tekintetében a labdarúgó‑ügynök köteles:
|
|
30 |
Az FFAR „Az ügyfelek jogai és kötelezettségei” című IV. címe kizárólag a 18. cikket tartalmazza. E cikk, amely „A labdarúgó‑ügynök megbízása” címet viseli, kimondja: „1. Az ügyfél: […]
[…]
2. Az ügyfelek (és esetlegesen tisztségviselőik) nem jogosultak az alábbi magatartást tanúsítani, illetve arra kísérletet tenni: […]
[…]” |
|
31 |
Az FFAR „Közzététel és megjelentetés” című V. címe kizárólag a 19. cikket tartalmazza, amely az V. címmel azonos címet visel, és a következőket mondja ki: „A FIFA a következőket teszi elérhetővé:
|
|
32 |
Az FFAR „Jogvita” című VI. címe kizárólag a 20. cikket tartalmazza. E cikk, amely a „Joghatóság” címet viseli, a következőképpen rendelkezik: „1. Ugyan a labdarúgó‑ügynök és az ügyfél jogosult jogorvoslatért rendes bírósághoz fordulni, a Labdarúgó Törvényszék ügynöki tanácsának van joghatósága eldönteni az olyan jogvitát:
2. A vitarendezési eljárást részletesen a Labdarúgó Törvényszékre vonatkozó eljárási szabályok határozzák meg. 3. A labdarúgó‑ügynök vagy az ügyfél azon jogának sérelme nélkül, hogy rendes bíróság előtt jogorvoslatért folyamodhat, ha a nemzetközi dimenzióval nem rendelkező valamelyik képviseleti megállapodással kapcsolatban jogvita keletkezik, annak eldöntésre hatáskörrel az érintett tagszövetség nemzeti labdarúgó‑ügynöki szabályzatában meghatározott döntéshozó szerv rendelkezik (vö. a 2. cikk (3) bekezdés).” |
2. Az RSTP
|
33 |
Az RSTP „Harmadik fél klubokra gyakorolt befolyása” című 18a. cikkének az alapeljárásban alkalmazandó változata a következőképpen rendelkezik: „(1) Egyetlen klub sem írhat alá olyan szerződést, amely lehetővé teszi vetélytárs klub(ok) számára, illetve fordítva, vagy bármely egyéb fél vagy harmadik személyek számára, hogy munka vagy átigazolás keretében megszerezzék a klub függetlenségének vagy politikájának, illetve csapatai teljesítményének befolyásolására való képességet. (2) A FIFA [f]egyelmi [b]izottsága szankciókat szabhat ki azokra a klubokra, amelyek nem tesznek eleget a jelen cikkben előírt kötelezettségeknek.” |
|
34 |
Az RSTP „Harmadik személyek rendelkezése a játékosok gazdasági jogai felett” című 18b. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Egyetlen klub vagy játékos sem köthet harmadik személlyel olyan megállapodást, amely lehetővé teszi az utóbbi számára, hogy részben vagy egészben térítést igényelhessen a játékos egyik klubból egy másik klubba történő jövőbeli átigazolása esetén, vagy amely valamely jövőbeli átigazoláshoz vagy átigazolási térítéshez kapcsolódó bármely jogot biztosít neki.” |
3. A FIFA alapszabálya
|
35 |
A FIFA alapszabályának „A szervek, tisztviselők és mások magatartása” című 8. cikke (3) bekezdésének az alapeljárásban alkalmazandó változata a következőket írja elő: „A labdarúgásban részt vevő bármely személy vagy szervezet köteles tiszteletben tartani a FIFA alapszabályát és szabályzatait, valamint a fair‑play elveit.” |
|
36 |
A FIFA alapszabályának „A tagszövetségek kötelezettségei” című 14. cikke szerint: „(1) A tagszövetségek kötelesek:
(2) Ha valamely tagszövetség megszegi kötelezettségeit, az a jelen alapszabályban előírt szankciókat vonhatja maga után. (3) Az (1) bekezdés [i) pontjának] megsértése akkor is szankciókat vonhat maga után, ha a harmadik személy beavatkozása nem az érintett tagszövetségnek tudható be. A tagszövetségek felelősek a FIFA‑val szemben a szerveik tagjainak tulajdonítható bármely súlyos gondatlanságért vagy szándékos kötelezettségszegésért.” |
|
37 |
A FIFA alapszabályának „A CAS hatásköre” című 57. cikkének (1) bekezdése kimondja: „A FIFA – különösen a vitarendezési szervek – által végső fokon hozott határozatokkal, valamint a konföderációk, tagszövetségek vagy ligák által hozott határozatokkal szembeni bármely jogorvoslati kérelmet a határozat kézhezvételétől számított huszonegy napon belül a CAS‑hoz benyújtani.” |
|
38 |
A FIFA alapszabályának „A jogviták rendezésével kapcsolatos kötelezettségek” című 58. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében: „(1) A konföderációk, a tagszövetségek és a ligák vállalják, hogy a CAS‑t elismerik független vitarendezési szervként. Kötelezettséget vállalnak arra, hogy megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy tagjaik, valamint játékosaik és tisztviselőik alávessék magukat a CAS választottbírósági eljárásának. Ugyanezek a rendelkezések vonatkoznak a FIFA által kiadott engedéllyel rendelkező labdarúgóügynökökre és mérkőzéseket szervező ügynökökre. (2) A rendes bíróságokhoz fordulás tilos, kivéve, ha a FIFA szabályzatai ezt kifejezetten lehetővé teszik. A rendes bíróságokhoz fordulás az ideiglenes intézkedések minden fajtája tekintetében is tilos.” |
4. A FIFA fegyelmi kódexe
|
39 |
A FIFA fegyelmi kódexének 2019. évi kiadását a FIFA Tanácsa a 2019. június 3‑i párizsi ülésén fogadta el, és az 2019. július 15‑én lépett hatályba (a továbbiakban: a FIFA fegyelmi kódexe). 2023. február 1‑jétől e kódex helyébe a 2023. évi kiadás lépett. |
|
40 |
A FIFA fegyelmi kódexe „Hatáskörök” című 53. cikke így rendelkezik: „(1) A [f]egyelmi [b]izottság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy szankcionálja a FIFA által kialakított szabályozás minden olyan megsértését, amely nem tartozik más szervek hatáskörébe. (2) A [f]egyelmi [b]izottság hatásköre különösen a következőkre terjed ki:
|
5. A FIFA etikai kódexe
|
41 |
A FIFA etikai kódexének „A kódex hatálya, nem szabályozott esetek, szokások, jogtudomány és ítélkezési gyakorlat” című 4. cikke az alapeljárásban alkalmazandó változatában a következőket írja elő: „(1) A jelen kódex szabályozza mindazon esetköröket, amelyekre a rendelkezéseinek szövege vagy tartalma kiterjed. (2) Azokban az esetekben, amelyek vonatkozásában a jelen kódex nem tartalmaz eljárási szabályokat, valamint a jelen kódex értelmezésével kapcsolatos kétségek esetén az etikai bizottság a FIFA szokásainak megfelelően határoz. (3) Az etikai bizottság valamennyi tevékenysége tekintetében hivatkozhat a jogtudomány és az ítélkezési gyakorlat által a sporttal kapcsolatban már megállapított precedensekre és elvekre.” |
|
42 |
A FIFA etikai kódexének „Sport Választottbíróság” című 84. cikke a következőképpen rendelkezik: „(1) A döntéshozó testület határozatai jogerősek, kivéve, ha a FIFA alapszabályának vonatkozó rendelkezéseivel összhangban jogorvoslati kérelmet terjesztenek a Sport Választottbírósághoz (CAS) elé. (2) Az ilyen határozat ellen a vizsgálat lefolytatásával megbízott tisztviselő is jogorvoslati kérelmet terjeszthet a CAS elé.” |
II. Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
|
43 |
Az alapeljárás felperesei FT, aki játékosügynök és a „The Football Forum” játékosügynöki szövetség alelnöke, valamint az RRC Sports, egy németországi székhelyű társaság, amely szintén játékosügynöki tevékenységet végez, és amelynek FT az ügyvezetője. |
|
44 |
A FIFA, az alapeljárás alperese egy ernyőszervezet, amely számos nemzetközi és nemzeti szövetséget tömörít. Tagjai között 211 nemzeti egyesület szerepel, köztük a Deutscher Fußball‑Bund, amely a német labdarúgó‑szövetség (a továbbiakban: DFB). A FIFA alapszabályának 14. cikke értelmében a tagszövetségek saját alapszabályukban kötelesek kötelezettséget vállalni arra, hogy tiszteletben tartják az e szövetség által meghatározott szabályokat, és elismerik az általa elfogadott határozatokat. |
|
45 |
A FIFA több intézménnyel és bizottsággal rendelkezik. Ezek közül a Tanács a stratégiáért és a felügyeletért felelős szerv, amely hatáskörrel rendelkezik általános hatályú szabályzatok elfogadására. |
|
46 |
A FIFA Tanácsa így 2022. december 16‑án elfogadta az FFAR‑t, amely 2023. január 6‑án került kihirdetésre, és amely meghatározza az e szövetség által létrehozott, a játékosok és edzők átigazolására vonatkozó nemzetközi rendszer keretében ügynöki szolgáltatásokat nyújtó személyekre alkalmazandó keretfeltételeket. Közelebbről, e szabályzat a játékosok, edzők, klubok és egy szervezetből álló ligák részére nyújtott közvetítői szolgáltatások kínálására és nyújtására vonatkozó szabályokat, valamint az e szolgáltatásokhoz kapcsolódó díjazással kapcsolatos módozatokat állapítja meg. |
|
47 |
Az alapeljárás felperesei jogsértés abbahagyására kötelezés iránti keresetet indítottak a Landgericht Mainz (mainzi regionális bíróság, Németország), vagyis a kérdést előterjesztő bíróság előtt annak érdekében, hogy e bíróság tiltsa meg a FIFA‑nak többek között az RSTP és az FFAR több rendelkezésének alkalmazását, azzal az indokkal, hogy e rendelkezések sértik az EUMSZ 56., EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikket, valamint a GDPR‑t. |
|
48 |
E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak többek között azzal kapcsolatban, hogy az EUMSZ 101. cikkel összefüggésben a 2002. február 19‑iWouters és társai ítéletben (C‑309/99, EU:C:2002:98) és a 2006. július 18‑iMeca‑Medina és Majcen kontra Bizottság ítéletben (C‑519/04 P, EU:C:2006:492) levezetett kivétel alkalmazandó‑e olyan szabályokra, amelyek – a jelen ügy tárgyát képező szabályokhoz hasonlóan – nem tisztán sportjellegűek, illetve hogy e kivétel alkalmazandó‑e olyan szabályokra is, amelyek jóllehet gazdasági jellegűek, legalábbis közvetett módon mégis befolyásolják a klubok csapatainak összetételét. |
|
49 |
E bíróság rámutat különösen arra, hogy nem tűnik nyilvánvalónak egyrészt az, hogy azokat a célokat, amelyekre a FIFA a szóban forgó szabályok alátámasztása érdekében hivatkozik, jogszerűnek lehetne tekinteni – lévén, hogy e célok nem közvetlenül maguknak a sportversenyeknek a működését érintik –, másrészt pedig az, hogy e szabályok szükségesek lennének az ilyen célok eléréséhez. |
|
50 |
Általánosabb jelleggel, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az FFAR‑ban foglalt szabályok közül tizenhárom szabály összeegyeztethető‑e az EUMSZ 56., EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikkel. |
|
51 |
Végül a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy e szabályok közül azok, amelyek a személyes adatok kezelését írják elő, alkalmasak‑e a GDPR 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett jogos érdekek érvényesítésére, és hogy megfelelnek‑e az arányosság elvéből eredő követelményeknek, amely az ilyen adatkezelés jogszerűségének szükséges feltétele. |
|
52 |
E körülmények között a Landgericht Mainz (mainzi regionális bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé: „Úgy kell‑e értelmezni az [EUMSZ 101. cikket] (kartelltilalom), az EUMSZ 102. cikket (az erőfölénnyel való visszaélés tilalma) és az EUMSZ 56. cikket (a szolgáltatásnyújtás szabadsága), valamint [a GDPR] 6. cikkét, hogy azokkal ellentétes[ek] az olyan szabályozás [bizonyos rendelkezései], amelyet egy olyan nemzetközi sportszövetség (a jelen esetben: a FIFA) fogad el, amely az érintett sportág (a jelen esetben: labdarúgás) 211 nemzeti sportszövetségét tömöríti, és amelynek előírásai ezért mindenesetre az érintett sportág nemzeti professzionális ligáiban tevékenykedő szereplők (a jelen esetben: egyesületek [minek körében egyesületek alatt a tőkeegyesítő társaság formájában működő labdarúgóklubokat is érteni kell], játékosok [akik egyesületi tagok] és játékosügynökök) többségére kötelezőek, [és amely rendelkezések arra irányulnak, hogy a labdarúgóügynökök és a labdarúgóedzők tevékenységét szabályozzák]?” |
III. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságáról
|
53 |
Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság feladata, hogy saját hatáskörének vagy a hozzá benyújtott kérelem elfogadhatóságának megállapítása céljából maga vizsgálja meg azokat a körülményeket, amelyek között a nemzeti bíróság megkereste (2025. szeptember 4‑iAW T ítélet, C‑225/22, EU:C:2025:649, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
54 |
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amelyet immár a Bíróság eljárási szabályzata 94. cikkének a) és b) pontja is tükröz, az uniós jognak a nemzeti bíróság számára hasznos értelmezése megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa előterjesztett kérdések ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdések alapulnak (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
55 |
Márpedig a jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelem megfelel e követelmények összességének, mivel a Bíróság rendelkezésére álló iratanyag elemeiből kitűnik, hogy a kért értelmezés összefügg az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, hogy a felvetett probléma nem hipotetikus jellegű, ezen iratanyag pedig tartalmazza azokat a ténybeli és jogi elemeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a Bíróság hasznos választ adhasson az előterjesztett kérdésre. |
|
56 |
Kétségtelen, hogy – amint azt a görög kormány megjegyzi – ezek az elemek nem tartalmazzák az érintett piac pontos meghatározását, még kevésbé pedig e piac működésének elemzését. |
|
57 |
Mindazonáltal az a körülmény, hogy a Bíróság nem rendelkezik azon gazdasági és jogi háttér kimerítő bemutatásával, amelybe az alapeljárás illeszkedik, nem zárja ki, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által részére továbbított információk alapján mégis az uniós jog olyan értelmezésére juthasson, amely a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos. |
|
58 |
Márpedig a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból kitűnik, hogy az FFAR befolyást gyakorolhat a hivatásos játékosok vagy edzők nemzetközi átigazolására irányuló ügynöki szolgáltatások piacának működésére, valamint a játékosok vagy edzők foglalkoztatásának piacára, mivel ez utóbbi a több érdekelt felet képviselő piac jellemzőivel rendelkezik, amennyiben több, eltérő érdekeket követő fél – mint például az érintett személyeket foglalkoztató szervezetek, az őket foglalkoztatni kívánó jogalanyok, maguk az érintett személyek, végül pedig adott esetben az ő ügynökeik – közötti kölcsönhatást foglal magában. |
|
59 |
E körülmények között a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés megválaszolásához nem szükséges tovább pontosítani az FFAR által esetlegesen érintett piacok tárgyi vagy földrajzi körvonalait. |
|
60 |
Ami a görög kormány által hivatkozott azon körülményt illeti, hogy mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban foglalt elemek nem tartalmaznak alapos elemzést, nem teszik lehetővé az uniós versenyjog megsértésének megállapítását, emlékeztetni kell arra, hogy kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az alapeljárásban részt vevő valamelyik fél által felhozott jogalapok megalapozottságáról határozzon. |
|
61 |
Ezzel szemben ki kell emelni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdésében a FIFA fegyelmi kódexe 53. cikkének (3) bekezdésére hivatkozik. Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság, amikor az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében e rendelkezést ismerteti, e kódex 2019. évi kiadására hivatkozik, amelyben az említett rendelkezés csak két bekezdést tartalmaz. Egyébiránt, amikor a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében ugyanezen rendelkezést ismerteti, maga is csak két bekezdést említ. |
|
62 |
Következésképpen az e bíróság által feltett kérdést elfogadhatónak kell tekinteni, kivéve annyiban, amennyiben az olyan szabályra tekintettel vonatkozik az EUMSZ 56., EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikknek, valamint a GDPR 6. cikkének az értelmezésére, mint amely a FIFA fegyelmi kódexe 53. cikkének (3) bekezdésében szerepel. |
IV. Az ügy érdeméről
|
63 |
Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság annak érdekében kéri a Bíróságtól az EUMSZ 56., EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikknek, valamint a GDPR 6. cikkének az értelmezését, hogy állást foglalhasson arról, hogy e négy cikkel összeegyeztethető‑e a FIFA által elfogadott olyan szabályegyüttes, amely keretek közé szorítja a labdarúgó‑játékosok és ‑ügynökök tevékenységének gyakorlását. |
|
64 |
Közelebbről, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 56., EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikkel, valamint a GDPR 6. cikkével ellentétesek‑e a valamely nemzetközi sportszövetség által elfogadott, az FFAR‑ban foglaltakhoz hasonló olyan szabályok, amelyek tárgyuk és céljuk szerint öt kategóriába sorolhatók, nevezetesen:
|
|
65 |
E körülmények között a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a szabályok e kategóriáinak mindegyike tekintetében először is az EUM‑Szerződés versenyjogra és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseit, másodszor pedig a GDPR 6. cikkét kell értelmezni. |
A. Az EUM‑Szerződés versenyjogra és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásáról
1. Előzetes észrevételek
|
66 |
Az EUMSZ 165. cikk (1) bekezdésének második albekezdése kimondja, hogy az Unió a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel hozzájárul az európai sport előmozdításához. Másfelől, e 165. cikk (2) bekezdésének utolsó franciabekezdése pontosítja, hogy az Unió fellépésének célja e területen a sport európai dimenzióinak fejlesztése a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának, valamint a sport területén felelős szervezetek közötti együttműködésnek az előmozdítása, illetve a sportolók, köztük különösen a legfiatalabbak fizikai és szellemi épségének védelme révén. Ebből következik, hogy a hatáskörrel rendelkező uniós intézmények kötelesek figyelembe venni e célokat, amikor e rendelkezés alapján és az abban előírt feltételek tiszteletben tartása mellett ösztönző intézkedéseket vagy ajánlásokat fogadnak el a sport területén. |
|
67 |
Ezzel szemben az EUMSZ 165. cikk nem tekinthető olyan különös szabálynak, amely a sportot kivonná az elsődleges uniós jog sportra alkalmazható egyéb rendelkezéseinek egésze vagy egy része alól, vagy amely megkövetelné, hogy ezen alkalmazás során a sportot különleges bánásmódban részesítsék (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 101. pont; 2026. április 30‑iCD Tondela és társai ítélet, C‑133/24, EU:C:2026:361, 75. pont). |
|
68 |
Következésképpen az EUM‑Szerződés versenyjogra vagy szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása során figyelembe kell venni a sport sajátosságait, de csak annyiban, amennyiben e sajátosságok relevánsnak bizonyulnak, az egyes rendelkezések alkalmazási feltételeinek keretében és tiszteletben tartása mellett (lásd ebben az értelemben: 2024. október 4‑iFIFA‑ítélet, C‑650/22, EU:C:2024:824, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
69 |
Így, amennyiben a magatartások vagy szabályok gazdasági célokat követnek, vagy valamely sport gazdasági dimenzióját érintik, a gazdasági tevékenység esetén alkalmazandó uniós jogi rendelkezések – köztük az EUMSZ 56., EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk – hatálya alá tartozhatnak, még akkor is, ha e magatartásokat vagy szabályokat sportszövetség fogadta el, illetve tanúsította (2024. október 4‑iFIFA‑ítélet, C‑650/22, EU:C:2024:824, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
70 |
Csak bizonyos olyan különös szabályok tekinthetők úgy, mint amelyek kívül esnek minden gazdasági tevékenységen, amelyeket egyrészt kizárólag nem gazdasági okokból fogadtak el, másrészt amelyek kizárólag magát a sportot érintő kérdésekre vonatkoznak. Ez a helyzet áll fenn különösen azon szabályok esetében, amelyek a külföldi játékosoknak az országukat képviselő csapatok közötti versenyeken részt vevő csapatok összetételéből való kizárására vagy az egyéni versenyeken részt vevő sportolók kiválasztására alkalmazott besorolási kritériumok megállapítására vonatkoznak (2024. október 4‑iFIFA‑ítélet, C‑650/22, EU:C:2024:824, 76. pont; 2026. július 9‑iROGON és társai ítélet, C‑428/23, EU:C:2026:563, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
71 |
E nagyon sajátos esetek kivételével azok a szabályok, amelyeket a sportszövetségek a valamely sport hivatásos vagy félhivatásos gyakorlásához kapcsolódó gazdasági tevékenységet folytató gazdasági szereplők szolgáltatásainak szabályozása érdekében fogadnak el, vagy amelyek közvetlenül érintik az ilyen szolgáltatásnyújtásokat, az e tevékenység esetén alkalmazandó uniós jogi rendelkezések, így az EUMSZ 56., EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk hatálya alá tartozhatnak (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2024. október 4‑iFIFA‑ítélet, C‑650/22, EU:C:2024:824, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
72 |
A jelen esetben az FFAR célja az ügynökök bizonyos olyan tevékenységeinek szabályozása, amelyek lényegében abból állnak, hogy díjazás ellenében összekapcsolják a játékost vagy az edzőt egy másik államban letelepedett szervezettel e játékos vagy edző egyik klubból a másikba történő végleges vagy ideiglenes áthelyezése érdekében, amit tehát a FIFA szabályozása „átigazolásnak” minősít. Márpedig, mivel e tevékenységek olyan szolgáltatások nyújtásának minősülnek, amelyekre ellenérték fejében kerül sor, és amelyek labdarúgó‑játékosok vagy ‑edzők elhelyezésére irányulnak, azokat gazdasági jellegűnek kell tekinteni. |
|
73 |
Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az ügynökök tevékenysége döntően befolyásolhatja a csapatok összetételét, az idő múlásával történő fenntartását és sporterejét. Ezenkívül, tekintettel arra, hogy a csapatok összetétele azon versenyek egyik alapvető paramétere, amelyek során a hivatásos labdarúgóklubok megmérkőznek egymással, továbbá hogy e versenyek gazdasági tevékenységet képeznek, az alapügyben szóban forgó szabályozást úgy kell tekinteni, mint amely hatással van e gazdasági tevékenység gyakorlásának feltételeire, valamint az e tevékenységet gyakorló hivatásos labdarúgóklubok közötti versenyre (lásd analógia útján: 2024. október 4‑iFIFA‑ítélet, C‑650/22, EU:C:2024:824, 81. pont). |
|
74 |
Ennélfogva az FFAR‑ban megfogalmazott szabályok nem tartoznak azon szabályok közé, amelyekre alkalmazható lenne a jelen ítélet 68. pontjában említett kivétel alkalmazható, amely kivétel tekintetében a Bíróság több alkalommal emlékeztetett arra, hogy e kivételnek a saját céljára kell korlátozódnia, és arra nem lehet hivatkozni annak érdekében, hogy valamely sporttevékenységet teljes egészében kizárjanak az EUM‑Szerződés uniós gazdasági jogra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alól (lásd analógia útján: 2024. október 4‑iFIFA‑ítélet, C‑650/22, EU:C:2024:824, 79. pont; 2026. július 9‑iROGON és társai ítélet, C‑428/23, EU:C:2026:563, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
75 |
Következésképpen e szabályok az EUMSZ 56., EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk hatálya alá tartozhatnak. |
|
76 |
Márpedig egyrészt, ami az EUMSZ 101. cikket és az EUMSZ 102. cikket illeti, még ha azok mindegyike eltérő célokat is követ és eltérő hatállyal rendelkezik, e cikkek egyidejűleg is alkalmazhatók, amennyiben alkalmazási feltételeik teljesülnek (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 119. pont). |
|
77 |
Másrészt, mivel az FFAR‑nak a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében említett szabályai az alkalmazásukat illetően egymástól függetlenek, az egyiknek az uniós joggal való esetleges összeegyeztethetetlensége – ahogyan azt adott esetben e bíróság megállapítja – önmagában nem feltétlenül vonja maga után a többi szabály összeegyeztethetetlenségét. |
|
78 |
Ennélfogva az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést először is az EUMSZ 101. cikkre, másodszor az EUMSZ 102. cikkre, harmadszor pedig az EUMSZ 56. cikkre tekintettel kell megvizsgálni. |
2. Az EUM‑Szerződés versenyjogra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásáról
|
79 |
Mindjárt az elején ki kell emelni, hogy a labdarúgást – egyéb sajátosságok mellett – az a körülmény jellemzi, hogy számos nemzetközi, európai vagy nemzeti szintű versenynek biztosít teret, amelyekben igen nagy számú klub és igen nagy számú játékos hivatott részt venni. Ezenkívül bizonyos más sportokhoz hasonlóan az is jellemzi, hogy az e versenyeken való részvétel olyan csapatok számára van fenntartva, amelyek elértek bizonyos sporteredményeket, mivel az említett versenyek lebonyolítása a részt vevő csapatok egymással való megküzdésén és fokozatos kiesésén alapul. Ennek eredményeképpen a verseny alapvetően a sportban elért eredményeken alapul, ez pedig csak akkor garantálható, ha az összes részt vevő csapat közötti összecsapásra homogén szabályozási és technikai feltételek mellett kerül sor, biztosítva ezzel az esélyegyenlőséget (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 143. pont). |
|
80 |
E különböző sajátosságok alapján megállapítható, hogy jogszerű az ilyen versenyek szervezését és lebonyolítását – nemzetközi, európai és nemzeti szinten egyaránt – olyan közös szabályok alá vonni, amelyek célja, hogy biztosítsák e versenyek homogenitását és összehangoltságát egy átfogó versenynaptáron belül, tágabb értelemben véve pedig, hogy megfelelő és hatékony módon elősegítsék az esélyegyenlőségen és a sporteredményeken alapuló sportversenyek lebonyolítását (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 144. pont; 2026. április 30‑iCD Tondela és társai ítélet, C‑133/24, EU:C:2026:361, 62–64. pont). |
|
81 |
Márpedig, mivel az ilyen versenyek szervezése és lebonyolítása járulékos gazdasági tevékenységek gyakorlásához vezethet, amelyek maguk is befolyásolhatják e versenyeket, nem tekinthető szükségszerűen jogellenesnek a FIFA‑hoz hasonló egyesület vonatkozásában, hogy olyan szabályokat fogadjon el, amelyek célja keretek közé szorítani a kapcsolatokat egyrészt a tagjai és e tagoknak a tagszervezetei, másrészt pedig azon vállalkozások között, amelyeknek gazdasági érdeke fűződhet az említett versenyek szervezéséhez. |
|
82 |
Mindemellett az a körülmény, hogy valamely sportszövetség vagy ‑szervezet részéről jogszerű lehet ilyen szabályok elfogadása, nem jelenti azt, hogy az így elfogadott minden egyes szabályt az uniós versenyjoggal összeegyeztethetőnek kellene tekinteni. Az is szükséges ugyanis, hogy az egyes szabályok elfogadása során hozott döntések tiszteletben tartsák az e joganyagból eredő követelményeket. |
a) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésnek az EUMSZ 101. cikk értelmezésére vonatkozó részéről
|
83 |
Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazása több „vállalkozástól”, illetve ennek hiányában „vállalkozások társulásától” származó magatartás fennállását feltételezi. |
|
84 |
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint többek között az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett „vállalkozásként” eljárónak kell tekinteni minden olyan jogalanyt, amely olyan gazdasági tevékenységet folytat, amely termékek vagy szolgáltatások adott piacon történő kínálásában áll, függetlenül annak jogi formájától és finanszírozásának módjától (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iRoyal Antwerp Football Club ítélet, C‑680/21, EU:C:2023:1010, 76. pont), míg a „vállalkozások társulásának” fogalma alá tartozik az ilyen tevékenységet végző több jogalany összekapcsolódása. |
|
85 |
A jelen ügyben, jóllehet az FFAR‑t kizárólag a FIFA fogadta el, ki kell emelni, hogy e szövetség tagjai között vannak olyan nemzeti labdarúgó‑szövetségek, amelyek maguk is olyan gazdasági tevékenységet folytató, egy szervezetből álló klubokat vagy ligákat tömörítenek, amely termékek vagy szolgálatások különböző piacokon – például a sportjegyértékesítés, a szponzorálás vagy a merchandising piacán – történő kínálásából áll. |
|
86 |
Ennélfogva úgy tekinthető, hogy a FIFA e piacokon és az azokhoz képest upstream piacokon – mint például a játékosok vagy edzők toborzásának, vagy akár a hivatásos játékosok vagy edzők egyik szervezetből a másikba történő nemzetközi átigazolása céljából nyújtott ügynöki szolgáltatásoknak a piacán – vállalkozások társulásának jogállásával rendelkezik. |
|
87 |
Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében felvázolthoz hasonló helyzetben az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését úgy kell tekinteni, hogy az alkalmazandó lehet a FIFA‑ra, mivel a FIFA az e rendelkezés értelmében vett „vállalkozások társulásának” minősíthető. |
|
88 |
Mindamellett ennek pontosításával együtt emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. |
|
89 |
Amint az kitűnik e rendelkezés szövegéből, annak alkalmazása egy adott esetben több együttes feltétel teljesülésétől függ, nevezetesen először is attól, hogy vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulása által hozott döntés vagy összehangolt magatartás álljon fenn, másodszor, hogy e megállapodás, döntés vagy magatartás hatással lehessen a tagállamok közötti kereskedelemre, harmadszor pedig, hogy e magatartás célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása legyen. |
1) Valamely megállapodás, döntés vagy összehangolt magatartás fennállásáról
|
90 |
Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében a szóban forgó cselekménynek „megállapodásból”, „összehangolt magatartásból” vagy „vállalkozások társulása által hozott döntésből” kell állnia, amely fogalmak olyan magatartásokat foglalnak magukban, amelyek különböző természetűek lehetnek, és különböző formákban jelenhetnek meg. |
|
91 |
Közelebbről, a Bíróságnak már volt alkalma megállapítani, hogy a vállalkozások valamely társulása által hozott olyan döntés, amely olyan szabályozás elfogadására vagy végrehajtására irányul, amely közvetlen hatással van az e társulás közvetlen vagy közvetett tagjai közé tartozó vállalkozások gazdasági tevékenysége gyakorlásának feltételeire, az e rendelkezés értelmében vett „vállalkozások társulása által hozott [ilyen] döntésnek” minősülhet (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 118. pont). |
|
92 |
Márpedig, amint az a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésnek magából a szövegéből kitűnik, e bíróság épp egy ilyen döntésre tekintettel kéri a Bíróságtól az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének értelmezését olyan helyzetben, amelyben valamely nemzetközi sportszövetség vagy ‑szervezet olyan szabályegyüttest fogadott el és hajtott végre, amely arra irányul, hogy megállapítsa a játékosok és edzők összes olyan ügynökére irányadó jogszabályi keretet, akik az e szövetség által kialakított rendszerhez tartozó klubokat, egy szervezetből álló ligákat, edzőket vagy játékosokat kívánnak képviselni. |
|
93 |
Ebből következik, hogy ilyen helyzetben az FFAR, következésképpen pedig az e szabályzatban foglalt valamennyi szabály az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett, „vállalkozások társulása által hozott döntésnek” tekinthető. |
2) A tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatásról
|
94 |
Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazása egyéb feltételek mellett megköveteli annak kellő valószínűséggel történő bizonyítását, hogy valamely vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy összehangolt magatartás alkalmas arra, hogy érzékelhető hatással legyen a tagállamok közötti kereskedelemre azáltal, hogy közvetlenül vagy közvetetten, ténylegesen vagy potenciálisan olyan irányú hatást gyakorol a kereskedelmi szerkezetre, amely akadályozhatja a belső piac megvalósítását vagy működését, pontosítva, hogy az ilyen feltétel teljesítettnek tekinthető olyan magatartások esetében, amelyek valamely tagállam egész területét lefedik (2023. december 21‑iRoyal Antwerp Football Club ítélet, C‑680/21, EU:C:2023:1010, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
95 |
Márpedig az alapügyben e feltételt teljesítettnek kell tekinteni, mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben említett szabályozás kötelező a tagállamokban tevékenykedő klubokra, egy szervezetből álló ligákra, játékosokra, edzőkre és játékosügynökökre – legalábbis a felsorolt jogalanyok legnagyobb részére – minden olyan esetben, amikor az FFAR 2. cikke értelmében létezik nemzetközi dimenzióval rendelkező képviseleti szerződés, illetve nemzetközi átigazolással vagy nemzetközi tranzakcióval kapcsolatos magatartás. |
3) Arról, hogy a szóban forgó magatartás „célja” vagy „hatása” a verseny torzítása kell, hogy legyen
|
96 |
Ahhoz, hogy egy adott esetben megállapítható legyen, hogy valamely megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy összehangolt magatartás az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartozik‑e, ezen rendelkezés szövege értelmében vagy azt kell bizonyítani, hogy e magatartás célja a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, vagy azt, hogy e magatartás ilyen hatással jár (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 158. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2026. július 9‑iROGON és társai ítélet, C‑428/23, EU:C:2026:563, 47. pont). |
|
97 |
Ennek érdekében először is meg kell vizsgálni a szóban forgó magatartás célját. Abban az esetben, ha e vizsgálat alapján bebizonyosodik, hogy e magatartás versenyellenes célt követ, annak a versenyre gyakorolt hatását nem szükséges megvizsgálni. Csak abban az esetben kell tehát második lépésben megvizsgálni ezt a hatást, ha az említett magatartást nem lehet úgy tekinteni, mint amely ilyen versenyellenes célt követ (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 159. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2026. április 30‑iCD Tondela és társai ítélet, C‑133/24, EU:C:2026:361, 37. pont). |
|
98 |
E tekintetben az elvégzendő vizsgálat eltér attól függően, hogy az arra terjed‑e ki, hogy ugyanezen szabályoknak „célja” vagy „hatása” a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, mivel e két fogalomra külön jogi és bizonyítási szabályozás vonatkozik (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 160. pont). |
|
99 |
Amennyiben valamely magatartás vonatkozásában előfordulhat, hogy annak csupán részben célja vagy hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, e vizsgálatot nem feltétlenül kell a megállapodás, a vállalkozások társulása által hozott döntés vagy az összehangolt magatartás egészére tekintettel elvégezni. Amennyiben e megállapodás, döntés vagy összehangolt magatartás egy vagy több rendelkezése, intézkedése vagy szempontja elválasztható e megállapodástól, döntéstől vagy összehangolt magatartástól, mivel e rendelkezés, intézkedés vagy szempont önmagában is alkalmas arra, hogy az érintett piacon a verseny korlátozásához vezessen, akkor az említett vizsgálatot erre a rendelkezésre, intézkedésre vagy szempontra tekintettel lehet lefolytatni. |
i) A „cél általi versenykorlátozás” fogalmáról
|
100 |
A versenyellenes „cél” fogalmát, miközben az a versenyellenes „hatás” fogalmához képest nem képez kivételt, szigorúan kell értelmezni (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 161. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2026. április 30‑iCD Tondela és társai ítélet, C‑133/24, EU:C:2026:361, 38. pont). |
|
101 |
E fogalmat tehát úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag a vállalkozások közötti egyeztetés bizonyos olyan típusaira utal, amelyek a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutatnak ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy hatásaik vizsgálata nem szükséges. A vállalkozások közötti egyeztetés bizonyos formái ugyanis jellegüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 162. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2026. április 30‑iCD Tondela és társai ítélet, C‑133/24, EU:C:2026:361, 39. pont). |
|
102 |
Annak meghatározása érdekében, hogy egy adott esetben a vállalkozások közötti megállapodással, vállalkozások társulása által hozott döntéssel vagy összehangolt magatartással bevezetett bizonyos szabályok olyan egyeztetési formába tartoznak‑e, amelyet jellegénél fogva úgy kell tekinteni, mint amely káros a rendes verseny megfelelő működésére, először is e szabályok tartalmát, másodszor azt a gazdasági és jogi hátteret kell megvizsgálni, amelybe e szabályok illeszkednek, harmadszor pedig az általuk elérni kívánt célokat (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 165. pont; 2026. február 26‑iCargolux Airlines kontra Bizottság ítélet, C‑401/22 P, EU:C:2026:132, 172. pont). |
|
103 |
E tekintetben mindenekelőtt a szóban forgó megállapodás, döntés vagy magatartás által bevezetett szabályok tartalmának vizsgálata feltételezi e szabályok különböző szempontjainak vizsgálatát az e szabályok által bevezetett összehangolás típusának meghatározása, következésképpen pedig annak meghatározása érdekében, hogy az említett szabályok rendelkeznek‑e olyan jellemzőkkel, amelyek lehetővé teszik, hogy a vállalkozások közötti egyeztetés olyan formájához kapcsolódjon, amelyet jellegénél fogva úgy kell tekinteni, mint amely kellőképpen káros a rendes verseny megfelelő működésére, ami különösen akkor áll fenn, ha az ilyen jellemzőkkel rendelkező egyeztetés éppen e jellemzők miatt alkalmas arra, hogy olyan versenyfeltételek jöjjenek létre, amelyek nem felelnek meg a szóban forgó piac rendes feltételeinek (lásd ebben az értelemben: 2024. július 29‑iBanco BPN kontra BC Português és társai ítélet, C‑298/22, EU:C:2024:638, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
104 |
Ami továbbá azt a gazdasági és jogi hátteret illeti, amelybe a szóban forgó szabályok illeszkednek, tekintettel arra, hogy a „cél általi” versenykorlátozás fogalma kizárólag azokat a megállapodásokat, vállalkozások társulásai által hozott döntéseket és összehangolt magatartásokat jelenti, amelyek olyan egyeztetési formába tartoznak, amelyet jellegénél fogva úgy kell tekinteni, mint amely káros a rendes verseny megfelelő működésére, semmilyen módon nem szükséges megvizsgálni, még kevésbé pedig bizonyítani az említett szabályoknak a versenyre gyakorolt hatásait, legyenek azok ténylegesek vagy potenciálisak, kedvezőtlenek vagy kedvezőek (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 166. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. október 4‑iFIFA‑ítélet, C‑650/22, EU:C:2024:824, 131. pont). |
|
105 |
Ezzel szemben figyelembe kell venni az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegét, valamint azokat a tényleges feltételeket, amelyek meghatározzák a szóban forgó ágazat(ok) vagy piac(ok) szerkezetét és működését (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 166. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. október 4‑iFIFA‑ítélet, C‑650/22, EU:C:2024:824, 131. pont). |
|
106 |
Lehetséges ugyanis, hogy csak bizonyos különleges feltételek teljesülése esetén állapítható meg, hogy az egyeztetés bizonyos formái, és ebből következően az ide tartozó megállapodások, vállalkozások társulásainak döntései és összehangolt magatartások károsak a rendes verseny megfelelő működésére. Ennélfogva azon gazdasági és jogi háttér vizsgálatának, amelyekbe az egyeztetés formái illeszkednek, lehetővé kell tennie annak ellenőrzését, hogy amennyiben a megállapodás, a vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy az összehangolt magatartás valamely formája jellegénél fogva kizárólag bizonyos, különösen a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások jellegére, a piac működésének tényleges feltételeire és szerkezetére vonatkozó körülmények között káros a versenyre, e körülmények fennállnak‑e (lásd ebben az értelemben: 2024. július 29‑iBanco BPN kontra BC Português és társai ítélet, C‑298/22, EU:C:2024:638, 48. pont; 2026. július 9‑iROGON és társai ítélet, C‑428/23, EU:C:2026:563, 52. pont). |
|
107 |
Végül, ami a szóban forgó összehangolás által követett célokat illeti, amelyek vizsgálata a „cél általi” versenykorlátozás fennállásának megállapításához szükséges mértékre korlátozódik, az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően meg kell határozni azokat az „objektív” célokat, amelyeket az összehangolás a verseny tekintetében el kíván érni (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 167. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. október 4‑iFIFA‑ítélet, C‑650/22, EU:C:2024:824, 132. pont). |
|
108 |
Az ilyen „objektív” célok a verseny szempontjából megfelelnek a szóban forgó gyakorlat benne rejlő céljának. |
|
109 |
Ezzel szemben az a körülmény, hogy az érintett vállalkozások a verseny megakadályozására, korlátozására vagy torzítására irányuló szubjektív szándék nélkül jártak el, vagy az a tény, hogy bizonyos jogszerű célokat követtek, az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem meghatározó (lásd: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 167. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2026. április 30‑iCD Tondela és társai ítélet, C‑133/24, EU:C:2026:361, 50. pont). |
|
110 |
Mindenesetre az e célból végzett vizsgálatból ki kell tűnniük azon pontos indokoknak, amelyek igazolják annak megállapítását, hogy a vállalkozások közötti megállapodás, a vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy az összehangolt magatartás egészének vagy egy részének célja a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iInternational Skating Union kontra Bizottság ítélet, C‑124/21 P, EU:C:2023:1012, 108. pont; 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 168. pont; 2026. április 30‑iCD Tondela és társai ítélet, C‑133/24, EU:C:2026:361, 51. pont). |
|
111 |
Az alapjogvitát illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikkben szabályozott előzetes döntéshozatali eljárás keretében a Bíróság nem jogosult arra, hogy az uniós jog szabályait egy meghatározott ügyre alkalmazza, amelyről végeredményben csak a rendelkezésére álló iratokból következő információkra korlátozódó ismeretekkel rendelkezik, hanem csak arra jogosult, hogy e szabályok értelmezéséről határozzon (lásd ebben az értelemben: 2021. május 18‑iAsociaįia Forumul Judecătorilor din România és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 201. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
112 |
Ennélfogva kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a rendelkezésére álló ténybeli és jogi elemek összességére tekintettel értékelje, hogy az FFAR bizonyos rendelkezései az érintett piacon „cél általi” versenykorlátozást eredményezhetnek‑e. |
|
113 |
Mindazonáltal, annak érdekében, hogy e bíróság számára hasznos választ adjon, a Bíróság figyelembe vehet bizonyos, az alapügy rendelkezésére álló iratanyagából származó elemeket, valamint figyelembe veheti az elé terjesztett írásbeli észrevételeket annak érdekében, hogy pontosításokkal szolgáljon azon értelmezésről, amelyet az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésére vonatkozóan ezen elemekre és észrevételekre tekintettel ki kell alakítani (lásd analógia útján: 2025. július 10‑iINTERZERO és társai ítélet, C‑254/23, EU:C:2025:569, 124. pont). |
ii) A kérdést előterjesztő bíróság kérdésében említettekhez hasonló szabályok „cél általi” versenykorlátozásnak minősítésének lehetőségéről
– A többes képviseletet korlátozó szabályokról
|
114 |
Kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság az FFAR 12. cikkének 8–10. bekezdésében foglaltakhoz hasonló olyan szabályokra hivatkozik, amelyek előírják, hogy ugyanazon labdarúgóügynök vagy több „kapcsolódó” labdarúgóügynök, vagyis ugyanazon ügynökség igazgatói, részvényesei, társtulajdonosai vagy alkalmazottai, vagy akár olyan személyek, akik egymással rokoni kapcsolatban állnak, vagy együttműködési megállapodást kötöttek, nem képviselhetnek egyidejűleg kettőt vagy hármat azon felek közül, akik valamely játékos vagy edző egyik szervezettől a másikhoz történő átigazolásában érintettek, nevezetesen a játékost vagy edzőt, az átvevő szervezetet és az átadó szervezetet. Ugyanakkor az FFAR 12. cikkének (8) bekezdése kivételről rendelkezik, amely lehetővé teszi a játékos vagy edző és az átvevő szervezet közös képviseletét, feltéve, hogy mindkét fél kifejezett hozzájárulását adta az ilyen közös képviselethez. |
|
115 |
E tekintetben egyrészt ki kell emelni, hogy az FFAR 12. cikkének 8–10. bekezdésében foglaltakhoz hasonló szabályok kétségkívül csökkenthetik a verseny intenzitását a hivatásos játékosok vagy edzők egyik szervezettől a másikhoz történő nemzetközi átigazolásában közreműködő ügynökök által nyújtott szolgáltatások piacának különböző szegmenseiben, mivel megtiltják az egyik fél által már alkalmazott ügynökök számára, hogy szolgáltatásaikat az ugyanazon ügyletben részt vevő többi fél valamelyikének részére nyújtsák, az FFAR 12. cikkének (8) bekezdésében biztosított kivételtől eltekintve. Ez a jellemző azonban önmagában csak akkor vezethet annak megállapításához, hogy az ilyen egyeztetési formába tartozó magatartás magánál a jellegénél fogva elegendő károssági fokot mutat a verseny tekintetében, ha az ilyen összehangolási formát övező összefüggésekre tekintettel az érintett piacot magas fokú koncentráció jellemzi, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. |
|
116 |
Másrészt, jóllehet az olyan szabályok, mint amelyeket az FFAR 12. cikkének 8–10. bekezdése előír, azáltal, hogy arra kötelezik az ügynököket, hogy az érintett felek közül csak egyet képviseljenek, illetve kivételes esetben a játékosokat vagy edzőket és az átvevő szervezetet képviseljék, korlátozhatják az ügynökök gazdasági cselekvési szabadságát, az ilyen körülmény nem feltétlenül jelenti azt, hogy e szabályok olyan egyeztetési formába tartoznak, amelyet magánál a jellegénél fogva úgy kell tekinteni, mint amely káros a rendes verseny megfelelő működésére. |
|
117 |
Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a versenyellenes magatartásokra vonatkozó uniós szabályoknak nem közvetlenül az a céljuk, hogy a gazdasági szereplők számára biztosítsák kereskedelmi tevékenységük szabad gyakorlását. E szabályok ezzel szemben mindenekfelett annak biztosítására irányulnak, hogy az adott piacon a vállalkozások ne torzítsák a versenyt a vállalkozások és a fogyasztók, valamint tágabb értelemben az Unió népeinek jólléte kárára, az Unió által követett, az EUSZ 3. cikk (1) és (3) bekezdésében megfogalmazott célkitűzéseknek megfelelően (lásd ebben az értelemben: 2022. május 12‑iServizio Elettrico Nazionale és társai ítélet, C‑377/20, EU:C:2022:379, 41. pont). |
|
118 |
Mivel következésképpen nem látható – aminek vizsgálata azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata –, hogy a vállalkozások társulása által elfogadott, az FFAR 12. cikkének 8–10. bekezdésében foglaltakhoz hasonló szabályok önmagukban elegendő károssági fokot mutatnának a verseny tekintetében, meg kell állapítani: nem tűnik úgy, hogy e szabályok „cél általi” versenykorlátozásnak minősülnének. |
– Az ügynök által valamely játékos vagy edző felvétele címén igényelhető díjazásra vonatkozó szabályokról
|
119 |
Kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság hét olyan különálló szabályra hivatkozik, amelyeket az FFAR az ügynökök díjazására vonatkozóan állapít meg, és amelyeket ezért egymást követően kell megvizsgálni. |
|
120 |
Először is, ami az FFAR 15. cikkének (2) bekezdésében foglaltakhoz hasonló azon szabályt illeti, amely az ügynökök díjazása vonatkozásában olyan felső határt határoz meg, amelyet az átigazolás összegének vagy a játékos vagy az edző éves díjazásának százalékában kell kiszámítani, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kétségtelenül az következik, hogy az összejátszásra irányuló bizonyos magatartások, mint amilyenek az árak horizontális rögzítéséhez vezető magatartások, maguknál a jellegüknél fogva károsak az érintett piacon a rendes verseny megfelelő működésére, különösen pedig a termékek és szolgáltatások árának, mennyiségének vagy minőségének szabad meghatározására (lásd ebben az értelemben, analógia útján: lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2024. január 18‑iLietuvos notarų rūmai és társai ítélet, C‑128/21, EU:C:2024:49, 93. és 94. pont). |
|
121 |
Mindemellett, amint azt indítványának 56. és 57. pontjában lényegében a főtanácsnok is hangsúlyozta, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából nem tűnik ki, hogy úgy kellene tekinteni, hogy az olyan legmagasabb ár rögzítése, mint amelyről az alapügyben szó van, jellegénél fogva szükségszerűen alkalmas lenne a verseny torzítására. |
|
122 |
Ezenkívül, tekintettel a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagra, továbbá a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő alapos vizsgálat sérelme nélkül, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan szabály, amely – az FFAR 15. cikkének (2) bekezdésében foglalt szabályhoz hasonlóan – a díjazás vonatkozásában felső határt vezet be, az érintett vállalkozásoknak a szóban forgó szolgáltatások nyújtására való hajlandóságára vagy e szolgáltatások minőségére gyakorolt hatását figyelembe véve nem tűnik kellően károsnak ahhoz, hogy mentesülni lehessen a hatásainak vizsgálata alól. Ugyanis, mivel az ilyen szabály a díjazás tekintetében nem egy rögzített felső határt, hanem relatív korlátot állapít meg – hiszen az esettől függően arányos akár azzal a díjazással, amelyet a játékos vagy az edző kapni fog, amennyiben az ügynök e magánszemélyt vagy az átvevő szervezetet képviseli, akár pedig azzal az átigazolási kompenzációval, amelyet az átvevő szervezet fizet az átadó szervezetnek, amennyiben az ügynök ez utóbbi szervezetet képviseli –, e szabály nem tűnik olyan jellegűnek, amely megakadályozná az ügynököket abban, hogy növeljék az általuk kifejtett erőfeszítéseket, többek között annak érdekében, hogy magasabb díjazásban részesülés révén javítsák szolgáltatásuk színvonalát, sem pedig olyan jellegűnek, amely visszatartaná őket attól, hogy az érintett piacon szolgáltatásaikat kínálják. |
|
123 |
Egyébiránt pontosítani kell, hogy az olyan szabály, mint amely az FFAR 15. cikkének (2) bekezdésében szerepel, nem minősíthető az EUMSZ 101. cikk értelmében vett „cél általi” versenykorlátozásnak az átvevő vagy átadó szervezetet képviselő ügynökök tekintetében csupán amiatt, hogy az e rendelkezésben előírt díjazás felső határát ezen ügynökök vonatkozásában az úgynevezett „átigazolási” kompenzáció százalékában számítják ki. |
|
124 |
Másodszor, ami az FFAR 14. cikkének 2. és 3. bekezdésében foglaltakhoz hasonló azon szabályt illeti, amely megtiltja harmadik felek számára, hogy a képviseleti szerződés alapján járó díjazást a játékosok és edzők ügynökének szerződéses partnerei nevében megfizessék, és amely nem vonatkozik az olyan magánszemélyeket képviselő ügynökökre, akiknek a kialkudott éves díjazása nem haladja meg a 200000 USD‑t (az FFAR elfogadásának időpontjában 188341,65 euró) vagy azzal egyenértékű összeget, e szabály láthatóan arra szorítkozik, hogy korlátozza bizonyos pénzügyi konstrukcióknak az ügynök díjazása céljából történő alkalmazását, anélkül azonban, hogy megakadályozná az ügynököket vagy ügyfeleiket abban, hogy versenyezzenek egymással azon meghatározó tényezők valamelyike szerint, amelyekre tekintettel a verseny fennáll, mint például a kínált szolgáltatások ára vagy minősége. Nem tűnik tehát úgy, hogy az ilyen szabály a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutatna ahhoz, hogy „cél általi versenykorlátozásnak” lehessen minősíteni, aminek vizsgálata mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata. |
|
125 |
Harmadszor, ugyanez a helyzet az FFAR 15. cikkének 3. és 4. bekezdésében foglaltakhoz hasonló azon szabályt illetően, amely olyan vélelmet állít fel, amely szerint azokat az egyéb szolgáltatásokat, amelyeket valamely ügynök vagy a hozzá kapcsolódó ügynök az ügynöki szolgáltatásait megelőző vagy azt követő 24 hónap alatt nyújt, úgy kell tekinteni, hogy azok ezen ügynöki szolgáltatások részét képezik, következésképpen pedig, ha valamely ügynök és/vagy ügyfél nem tudja megdönteni e vélelmet, az ezen egyéb szolgáltatásokért fizetett díjazást az ügynöki szolgáltatásért járó díjazás részének kell tekinteni. Az ilyen szabály ugyanis a jelen ítélet előző pontjában említett szabályhoz hasonlóan nem tekinthető úgy, mint amelynek célja a szóban forgó piacon a verseny korlátozása lenne. |
|
126 |
Negyedszer, az FFAR 15. cikkének (1) bekezdésében foglaltakhoz hasonló azon szabályt illetően, amely megtiltja az ügynököknek, hogy díjazásukról egyéb módon állapodjanak meg, mint kizárólag annak alapján, hogy mekkora az átigazolt személy díjazása vagy az átigazolás összege, valamint ötödször, e szabályzatnak az RSTP 18b. cikkével összefüggésben értelmezett 16. cikke (3) bekezdésének e) pontjában foglaltakhoz hasonló azon szabályt illetően, amely megtiltja az ügynököknek, hogy valamely magánszemély átigazolásáért olyan díjazásban vagy díjazásösszetevőben részesüljenek, vagy hogy ügynököknek olyan díjazást vagy díjazásösszetevőket fizessenek, amelyek számítási alapja azon jövőbeli átigazolási kompenzációtól függ, amelyet az átvevő szervezet valamely játékos vagy edző későbbi átigazolása címén kapni fog, meg kell állapítani, hogy az ilyen szabályok e díjazásnak nem az összegét, hanem annak kizárólag a számítási vagy fizetési módjait érintik. |
|
127 |
Márpedig, jóllehet az ilyen szabályok korlátozhatják az érintett ügynökök azon lehetőségét, hogy versenyezzenek azáltal, hogy ügyfeleiknek a díjazásuk kiszámításának vagy kifizetésének alternatív módjait kínálják, nem tűnik úgy, hogy akadályoznák az árverseny érvényesülését. Ezenkívül, mivel e szabályok a priori megkülönböztetés nélkül alkalmazandók, első ránézésre nem tűnnek alkalmasnak arra, hogy bizonyos ügynököket vagy ügyfeleiket előnyben részesítsenek. |
|
128 |
Következésképpen nem tekinthető indokoltnak, hogy az ilyen jellemzőkkel rendelkező szabályokat a vállalkozások közötti egyeztetés olyan formái közé sorolják, amelyeket maguknál a jellegüknél fogva úgy kell tekinteni, mint amelyek a verseny tekintetében elegendő károssági fokot mutatnak, aminek vizsgálata azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata. |
|
129 |
Hatodszor, ami az FFAR 14. cikkének (10) bekezdésében foglaltakhoz hasonló azon szabályt illeti, amely megtiltja a klubok vagy az egy szervezetből álló ligák számára, hogy amennyiben a játékosok és edzők ügynöke mind az átvevő szervezet, mind pedig a magánszemély számára egyaránt közreműködik, az e magánszemély és az említett szervezet által az ügynök szolgáltatásaiért fizetendő teljes díjazás 50%‑ánál többet fizessenek, emlékeztetni kell arra, hogy e szabály, amely az ügynök részére fizetendő ellentételezésnek nem a kiszámítására, hanem az ilyen ellentételezés fizetésére kötelezhető személy meghatározására vonatkozik, csak az FFAR 12. cikkének (8) bekezdésében említett kivételes esetben alkalmazandó, amikor az átvevő szervezet és a magánszemély kifejezett hozzájárulását adta e kettős képviselethez, ami korlátozza e szabálynak a versenyre gyakorolt lehetséges káros hatását. |
|
130 |
Végeredményben az ilyen szabály alkalmas arra, hogy megelőzze az összejátszásra irányuló olyan magatartások bekövetkezését, amelyek torzíthatják a kínálat és a kereslet működését, ennek alapján pedig e szabály a versenyt támogató következményekkel járhat, így nem tekinthető úgy, hogy önmagában elegendő károssági fokot mutat a verseny tekintetében ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hogy hatásainak vizsgálata nem szükséges. |
|
131 |
Hasonlóképpen, hetedszer, ami az FFAR 14. cikkének (7) bekezdésében foglaltakhoz hasonló azon szabályt illeti, amely úgy rendelkezik, hogy a százalékban kifejezett szolgáltatási díj összegét a magánszemélynek ténylegesen kifizetett munkabér alapján, arányosan számítva kell meghatározni, meg kell állapítani: azonkívül, hogy az ilyen szabály nem akadályozza meg az árversenyt, vagy az azon egyéb meghatározó tényezők valamelyike alapján folytatott versenyt, amelyekre tekintettel a verseny kialakul, e szabály nem tűnik kellően károsnak a hivatásos játékosok vagy edzők egyik szervezettől a másikhoz történő nemzetközi átigazolása céljából nyújtott ügynöki szolgáltatások piacán folytatott verseny szempontjából. Éppen ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy e szabály alkalmas arra, hogy elősegítse a versenyt az ilyen személyek foglalkoztatásának piacán, mivel arra ösztönzi az ügynököket, hogy törekedjenek arra, hogy ügyfeleik számára biztosítsák a díjazásuk tényleges kifizetését. |
|
132 |
Mindemellett ki kell emelni, hogy ez utóbbi szabályt illetően a kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik az FFAR 14. cikkének (12) bekezdésére is, amely valójában egy külön szabályt tartalmaz, amelynek értelmében a labdarúgó‑játékosok vagy ‑edzők ügynöke nem tarthat igényt a tárgyalásos úton megkötött munkaszerződésből eredő, de még nem „esedékes” szolgáltatási díjra, ha a magánszemély az említett szerződés lejárta előtt egy másik szervezethez igazol át, vagy ha a magánszemély a tárgyalásos úton megkötött munkaszerződést megfelelő indok nélkül a lejárat előtt megszünteti, miközben a labdarúgóügynök a magánszemélyt e megszüntetés időpontjában még mindig képviseli. |
|
133 |
Márpedig, ha az FFAR 14. cikkének (12) bekezdésében szereplő „esedékes” kifejezést a használatának kontextusára tekintettel akként kellene értelmezni, hogy annak jelentése „lejárt” vagy „követelhető” – aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata –, ebből az következne, hogy a „még nem esedékes” kifejezést akként kell érteni, mint amely arra az ellentételezésre vonatkozik, amelyre az ügynök az érintett magánszemély korábbi, azon szervezet részére történő átigazolása folytán jogosult, amellyel szerződést kötött, mielőtt azt megszüntetnék. |
|
134 |
Az „esedékes” kifejezés ilyen értelmezése azzal a következménnyel járna, hogy az első átigazolásban közreműködő ügynök elveszítené az ezen átigazolás címén neki járó díjazás egy részét, ha e szabályzat 14. cikke (12) bekezdésének a) pontja értelmében az így átigazolt magánszemélyt az új munkaszerződésének lejárta előtt újra átigazolják, vagy ha az említett szabályzat 14. cikke (12) bekezdésének b) pontja értelmében e magánszemély a tárgyalásos úton megkötött munkaszerződését a lejárat előtt, megfelelő indok nélkül megszünteti, miközben az ügynök e megszüntetés időpontjában még mindig képviseli őt. |
|
135 |
Kétségtelen, hogy az ilyen szabály ezáltal semlegesíthetné azt az ösztönzést, amely az első ügylet során valamely magánszemélyt képviselő ügynökök tekintetében egyébként fennállhatna arra vonatkozóan, hogy ügyfeleiket arra biztassák, hogy szerződésüket a lehető legrövidebb időn belül megszüntessék annak érdekében, hogy újabb ellentételezésben lehessen részesülni, sőt akár arra ösztönözzék őket, hogy viszonylag rövid időtartamra kössenek szerződéseket annak érdekében, hogy a lehető leggyakrabban lehessen ellentételezésben részesülni, ami hozzájárulhatna a verseny megerősítéséhez e magánszemélyek foglalkoztatásának piacán. |
|
136 |
Mindazonáltal, mivel az FFAR 14. cikke (12) bekezdésének a) pontja az abban említett helyzetre vonatkozóan egyetlen alkalmazási feltételként azt írja elő, hogy a magánszemélyt a tárgyalásos úton megkötött munkaszerződés lejárta előtt átigazolják egy másik átvevő szervezethez, az ilyen szabály azt vonná maga után, hogy a magánszemély első átigazolásában közreműködő, de a képviseletével azóta felhagyó ügynököket automatikusan megfosztanák díjazásuk egy részétől, ha a magánszemély átigazolna valamely másik szervezethez, még akkor is, ha ezen új átigazolásban az ügynökök semmilyen szerepet nem játszottak. |
|
137 |
Mivel a díjazástól való ilyen megfosztás a Bíróság által a 2024. október 4‑iFIFA‑ítéletben (C‑650/22, EU:C:2024:824) kialakított megközelítésnek megfelelően ily módon önkényes jellegű lenne, az ilyen szabályt úgy kell tekinteni, mint amely az egyeztetés olyan formájába tartozónak minősül, amely jellegénél fogva káros a rendes verseny megfelelő működésére. |
|
138 |
A fentiekre tekintettel az FFAR‑ban foglalt, az ügynökök díjazására vonatkozó azon szabályokat illetően, amelyekre a kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik, meg kell állapítani, hogy egy olyan szabály kivételével, amely – hasonlóan ahhoz, ami e szabályzat 14. cikke (12) bekezdésének a) pontjából levezethető – valamely magánszemély új szervezet részére történő átigazolása esetén azokat az ügynököket, akik a korábbi átigazolásban közreműködtek, azóta viszont már felhagytak e magánszemély képviseletével, megfosztaná azon díjazástól, amely ezen előző átruházás alapján járt volna nekik, e szabályok nem tartoznak a vállalkozások közötti egyeztetés olyan formái közé, amelyek maguknál a jellegüknél fogva károsak a rendes verseny megfelelő működésére, így a hatásaik vizsgálata továbbra is szükséges. |
– Az ügynöki engedélyre vonatkozó szabályokról
|
139 |
Elöljáróban ki kell emelni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdései nem önmagában arra a követelményre vonatkoznak, hogy a játékosok vagy edzők felvétele keretében ahhoz, hogy a játékosokkal, edzőkkel, klubokkal vagy egy szervezetből álló ligákkal kapcsolatos ügynöki tevékenységet lehessen gyakorolni, a FIFA által kiadott engedéllyel kell rendelkezni, hanem bizonyos olyan részletszabályokkal kapcsolatosak, amelyek az ilyen engedély megszerzésére és megtartására vonatkoznak. |
|
140 |
Annak meghatározása érdekében, hogy az ilyen szabályok „cél általi” versenykorlátozásnak minősülnek‑e, meg kell vizsgálni, hogy e szabályok kapcsolódhatnak‑e az egyeztetés olyan formájához, amely magánál a jellegénél fogva elegendő károssági fokot mutat a verseny tekintetében, és így hatásainak vizsgálata nem szükséges. |
|
141 |
A jelen ügyben az FFAR‑ban vagy a FIFA‑nak a FIFA‑engedély megszerzésének és megtartásának feltételeit szabályozó más jogforrásaiban előírt különböző szabályok közül a kérdést előterjesztő bíróság csak két szabálycsoportra hivatkozik. |
|
142 |
Az első szabálycsoport az FFAR 4. cikkének (2) bekezdésében, 16. cikke (2) bekezdésének b) pontjában és 20. cikkében – összefüggésben értelmezve azokat a FIFA alapszabálya 8. cikkének (3) bekezdésével, 57. cikkének (1) bekezdésével és 58. cikkének (1) és (2) bekezdésével –, valamint a FIFA etikai kódexe 4. cikkének (2) bekezdésében és 84. cikkében foglaltakhoz hasonló olyan szabályokat foglal magában, amelyek a FIFA‑engedély megszerzését és megtartását attól a feltételtől teszik függővé, hogy a pályázók és az ilyen engedély jogosultjai alávessék magukat egyrészt a FIFA szabályainak, valamint alapesetben a svájci jognak, másrészt pedig e szövetség, a tagszövetségek, valamint a svájci székhelyű CAS joghatóságának. |
|
143 |
E tekintetben elegendő rámutatni arra, hogy csupán az a tény, hogy a FIFA ökoszisztémájának körébe tartozó átigazolásokban részt venni kívánó valamennyi gazdasági szereplőnek alá kell vetnie magát e nemzetközi sportszövetség szabályainak, másodlagosan az e szövetség székhelyének megfelelő harmadik ország jogának, valamint e szövetség, annak tagszövetségei és tagszervezetei, vagy akár egy adott választottbíróság joghatóságának, önmagában nem tekinthető olyannak, mint amely alkalmas arra, hogy annak alapján „cél” általi versenykorlátozás fennállását lehessen megállapítani. |
|
144 |
Az olyan szabályok ugyanis, mint amilyenek az FFAR 4. cikkének (2) bekezdésében, 16. cikke (2) bekezdésének b) pontjában és 20. cikkében – összefüggésben értelmezve azokat a FIFA alapszabálya 8. cikkének (3) bekezdésével, 57. cikkének (1) bekezdésével és 58. cikkének (1) és (2) bekezdésével –, valamint a FIFA etikai kódexe 4. cikkének (2) bekezdésében és 84. cikkében szerepelnek, csak abban az esetben minősíthetők önmagukban „cél általi” versenykorlátozásnak, ha bizonyítást nyer, hogy a FIFA anyagi jogi szabályai vagy a svájci jogban előírt, ily módon alkalmazandónak nyilvánított szabályok maguknál a jellegüknél fogva károsnak bizonyulnak a rendes verseny megfelelő működésére. |
|
145 |
Az alapügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ez a helyzet áll‑e fenn, amennyiben az alapeljárás felperesei felhoztak ilyen kifogást. |
|
146 |
A kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében említett másik szabálycsoport az FFAR 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. és iii. alpontjában előírt szabályokat foglalja magában, amelyek a FIFA‑engedély megszerzéséhez megkövetelik, hogy a pályázókat az ott felsorolt bűncselekmények valamelyikében soha ne mondják ki bűnösnek valamely büntetőeljárásban, továbbá az etikai és szakmai magatartásra vonatkozó szabályok megsértéséért sem szabályozó hatóság, sem sportirányító szerv ne függessze fel őket két évnél hosszabb időre, továbbá emiatt sem kizárás, sem törlés hatálya alatt ne álljanak. |
|
147 |
E tekintetben igaz, hogy az ilyen szabálycsoport az érintett tevékenységhez való hozzáférést olyan megfontolásoktól teszi függővé, amelyek idegenek az érintett pályázó által tehető bármely erőfeszítéstől és az általa mozgósítható bármely erőforrástól. |
|
148 |
Ugyanakkor nem állapítható meg, hogy az FFAR 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. és iii. alpontjában előírt szabályok „cél általi” versenykorlátozást vezetnének be. Amint azt ugyanis a jelen ítélet 101. pontja is felidézi, a vállalkozások közötti megállapodások, a vállalkozások társulásai által hozott döntések vagy az összehangolt magatartások közül kizárólag azok tekinthetők ilyen korlátozásnak, amelyek az egyeztetés olyan formájába tartoznak, amely kellően káros az érintett piac megfelelő működésére. |
|
149 |
Márpedig az, ha minden pályázótól megkövetelik, hogy valamely büntetőeljárásban soha ne mondják ki őt bűnösnek, továbbá ne szabjanak ki vele szemben lényegében szakmai vagy sportszankciót, nem tűnik alkalmasnak arra, hogy jelentős számú személyt megakadályozzon abban, hogy beléphessen a hivatásos játékosok vagy edzők egyik szervezettől a másikhoz történő nemzetközi átigazolására irányuló ügynöki szolgáltatások piacára. |
|
150 |
Ez annál is inkább így van, mivel – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatokra is figyelemmel – az FFAR 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. és iii. alpontjában foglalt követelmények átlátható, objektív és hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon alkalmazhatók (lásd analógia útján: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 177. pont). |
|
151 |
Következésképpen az FFAR 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. és iii. alpontjában foglaltakhoz hasonló olyan szabály, amely a FIFA‑engedély megadását ahhoz a feltételhez köti, hogy a pályázóval szemben nem hozzanak bizonyos büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletet vagy bizonyos sportszankciókat, nem tekinthető úgy, mint amely „cél” általi versenykorlátozást vezetne be. |
– A „megkeresésre” vonatkozó szabályokról
|
152 |
Mindjárt az elején ki kell emelni, hogy jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság az FFAR 16. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglaltakhoz hasonló szabályokra hivatkozik, amennyiben azok megtiltják a játékosügynökök számára, hogy olyan ügyfelet, akit már köt egy másik ügynökkel létrejött kizárólagos képviseleti szerződés, megkeressenek vagy képviseleti szerződést kössenek vele, e rendelkezések szövegéből kitűnik, hogy azok nem tiltják meg abszolút módon az ügynökök számára, hogy ilyen ügyfelet megkeressenek, vagy ilyen szerződést kössenek vele. Egyrészt ugyanis e rendelkezések a kizárólagos képviseleti szerződés lejártát megelőző két hónapos időszakra korlátozzák azt az időszakot, amelynek során ezen ügynökök megkereshetnek olyan ügyfelet, akit ilyen szerződés kötelez, másrészt pedig megtiltják számukra, hogy e két hónapos időszakon kívül ilyen ügyféllel szerződést kössenek. |
|
153 |
Márpedig e tekintetben nem zárható ki, hogy a valamely klubbal, egy szervezetből álló ligával, edzővel vagy játékossal kizárólagos képviseleti szerződést kötni kívánó valamennyi ügynök számára előírt azon kötelezettség, hogy ugyanazon időszak alatt tárgyaljanak ilyen szerződés megkötéséről, elősegítheti az ajánlatok jobb összehasonlíthatóságát, ennélfogva pedig olyan ár rögzítéséhez vezethet, amely hűebben tükrözi a hivatásos játékosok vagy edzők nemzetközi átigazolása érdekében nyújtott ügynöki szolgáltatások piacán érvényesülő kínálati és keresleti viszonyokat. |
|
154 |
Kétségtelen, hogy ezzel együtt az olyan szabályok, mint amelyek az FFAR 16. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában szerepelnek, erősíthetik a szerződések stabilitását, vagyis azt, hogy a már megkötött kizárólagos képviseleti szerződések a megállapított időtartamban ténylegesen fenn is álljanak. Mindazonáltal, amennyiben valamely kizárólagos képviseleti szerződés időtartama nem nyilvánvalóan túlzott, az ilyen szabályok önmagukban nem tekinthetők a vállalkozások közötti egyeztetés olyan formájának, amely magánál a jellegénél fogva elegendő károssági fokot mutatna a verseny tekintetében. |
|
155 |
Ugyanis, jóllehet minden, bizonyos időtartamot előíró szerződés alkalmas arra, hogy megakadályozza a kínálat és a kereslet optimális kiigazítását, e körülményt egyensúlyba kell hozni az előreláthatóság azon szükségességével, amellyel tevékenységének megszervezése során minden gazdasági szereplőnek szembe kell néznie. |
|
156 |
A jelen ügyben az FFAR 12. cikke (3) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy a magánszemély és az ügynök között létrejött képviseleti szerződés nem haladhatja meg a két évet, míg a valamely átvevő vagy az átadó szervezet és valamely ügynök között létrejött képviseleti szerződést illetően e szabályzat 12. cikkének (5) bekezdése nem ír elő semmilyen maximális érvényességi időtartamot. |
|
157 |
Mindemellett, mivel e rendelkezések ezzel szemben nem írják elő, hogy e szerződéseknek legyen egy minimális időtartama, meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében említettekhez hasonló azon szabályok versenyre gyakorolt hatása, amelyek korlátozzák azt az időszakot, amelynek során az ügynökök megkereshetnek valamely ügyfelet, és ez utóbbival új szerződést köthetnek, az e szerződések időtartamát illetően az érintett piacon fennálló gyakorlattól, valamint e piac sajátos jellemzőitől függ. Következésképpen az ilyen jellegű szabályok hatásának értékelése főszabály szerint e szabályok hatásainak vizsgálatát feltételezi. |
|
158 |
Ezzel szemben ki kell emelni, hogy az FFAR 16. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt szabályok kizárólag azokra az ügynökökre alkalmazandók, akikkel az érintett játékost, edzőt, egy szervezetből álló ligát vagy klubot még nem köti képviseleti szerződés. Ami a kizárólagos képviseleti szerződéssel már rendelkező ügynököket illeti, ők nem kötelesek megvárni az e szerződés megszűnését megelőző két hónapos időszakot annak érdekében, hogy újratárgyalják e szerződés feltételeit vagy új szerződést kössenek. Ezáltal meg kell állapítani, hogy az ilyen szabályok előnyt biztosítanak az utóbbi ügynökök számára az előbbi ügynökökhöz képest, amely előny torzíthatja az érintett piacon a kínálat és a kereslet működését. Ennélfogva indokoltnak tűnik, hogy e szabályok, amennyiben azok kizárják az alkalmazásuk köréből a kizárólagos képviseleti szerződéssel már rendelkező ügynököket, a vállalkozások közötti egyeztetés olyan formái közé legyenek sorolva, amelyek önmagukban elegendő károssági fokot mutatnak a verseny tekintetében, vagyis hatásaik vizsgálata nem szükséges. |
– A FIFA által kezelt digitális platformon bizonyos információk gyűjtésére és ezen információk egy részének közlésére vonatkozó szabályokról
|
159 |
Kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság egyrészt az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii–v. alpontjában és k) pontjának ii. alpontjában foglalt azon szabályra hivatkozik, amely arra kötelezi az ügynököket, hogy bizonyos információkat nyújtsanak be a FIFA által kezelt digitális platformon, másrészt pedig az e szabályzat 19. cikkében előírt azon szabályra, amely szerint az ügynökök nevét és elérhetőségeit, az általuk képviselt ügyfeleket, az egyes ügyfeleknek nyújtott ügynöki szolgáltatásokat, az ügynökökkel és ügyfelekkel szemben kiszabott szankciókat, valamint az összes olyan ügyletre vonatkozó részletes információt, amelyben az ügynökök részt vesznek, beleértve a díjazásuk összegét is, a klubok, az egy szervezetből álló ligák, a játékosok, az edzők és az ügynökök rendelkezésére kell bocsátani. |
|
160 |
Az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii–v. alpontjában és k) pontjának ii. alpontjában szereplő szabályhoz hasonló szabályt illetően ki kell emelni: önmagában az a tény, hogy e rendelkezések információgyűjtést szerveznek a FIFA javára annak érdekében, hogy ez utóbbi meggyőződhessen arról, hogy az e szabályozás által előírt anyagi jogi rendelkezéseket valóban tiszteletben tartják, első ránézésre nem tekinthető úgy, mint amely önmagában versenykorlátozásnak minősülhet. Ugyanis, mivel a FIFA nem tevékenykedik valamelyik érintett piacon, az ilyen információgyűjtési mechanizmus önmagában – továbbá eltekintve attól, ha ezen információk esetleg terjesztik vagy felhasználják – semmilyen hatással nem jár a versenyre. |
|
161 |
Ami az FFAR 19. cikkében előírthoz hasonló szabályt illeti, meg kell állapítani, hogy e szabály a FIFA által gyűjtött információk közül azoknak az adatoknak a közzétételét és megjelentetését szabályozza, amelyek többek között az egyes ügynökök által az egyes ügyfeleknek nyújtott szolgáltatásokra vonatkoznak, valamint az olyan ügyletek összességére vonatkozó részletes információk közzétételét és megjelentetését, amelyekben az említett ügynökök részt vesznek, ideértve a részükre fizetett díjazás összegét is. A kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében ezek az információk a priori hozzáférhetők a FIFA által működtetett platformhoz való hozzáférési joggal rendelkező személyek számára, amelyek között főszabály szerint szerepelnek a klubok, az egy szervezetből álló ligák, a játékosok, az edzők és a FIFA‑engedéllyel rendelkező ügynökök, akik a szóban forgó piacokon tevékenykedő különböző természetes és jogi személyek körét alkotják. |
|
162 |
Márpedig, jóllehet főszabály szerint a gazdasági szereplők közötti átláthatóság – legalábbis egy nem oligopol piacon – hozzájárulhat a kínálati oldalon a verseny fokozódásához, a piac hatékony működése érdekében a gazdasági szereplőknek önállóan kell meghatározniuk magatartásukat, ami feltételezi, hogy bizonytalanságban legyenek legalábbis a versenytársak e piacon tanúsított magatartása jövőbeli módosításának időpontját, mértékét és módját illetően (lásd ebben az értelemben: 2024. július 29‑iBanco BPN kontra BC Português és társai ítélet, C‑298/22, EU:C:2024:638, 53., 54. és 61. pont). |
|
163 |
Így a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az információcsere önmagában a vállalkozások közötti egyeztetés olyan formájának tekinthető, amely jellegénél fogva káros a rendes verseny megfelelő működésére, akár abban az esetben, ha ezen információcsere összefüggései között a kicserélt információk szükségszerűen arra vezetik ezen információcsere megfelelően aktív és gazdaságilag észszerűen viselkedő résztvevőit, hogy hallgatólagosan azonos magatartást kövessenek azon paraméterek egyikét illetően, amelyekre tekintettel az érintett piacon kialakult a verseny, akár pedig abban az esetben, ha az említett információcsere önmagában lehetővé teszi az ilyen bizonytalanság csökkentését, amennyiben az egyrészt bizalmas, másrészt pedig stratégiai információkra vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2024. július 29‑iBanco BPN kontra BC Português és társai ítélet, C‑298/22, EU:C:2024:638, 61. pont). |
|
164 |
Ilyen „bizalmas információnak” minősül minden olyan információ, amely még nem ismert az érintett piacon aktív minden gazdasági szereplő számára, míg „stratégiai információk” alatt olyan jellegű információkat kell érteni, amelyek adott esetben az információcsere résztvevői által már ismert más információkkal kombinálva felfedhetik azt a stratégiát, amelyet bizonyos résztvevők követni kívánnak egy vagy több olyan paraméter vonatkozásában, amelyre tekintettel az érintett piacon fennálló verseny kialakult (2024. július 29‑iBanco BPN kontra BC Português és társai ítélet, C‑298/22, EU:C:2024:638, 63. pont). |
|
165 |
A jelen ügyben egyrészt azoknak az információknak a közzététele és megjelentetése, amelyek vonatkozásában az FFAR 19. cikke ezt előírja, azon különböző természetes és jogi személyek javára történik, akik a szóban forgó piacokon – vagyis a hivatásos játékosok vagy edzők nemzetközi átigazolására irányuló ügynöki szolgáltatások piacán, valamint a játékosok vagy edzők foglalkoztatásának piacán – tevékenykednek, így ezen információkat a priori nem lehet bizalmas jellegűnek tekinteni e piacokon. Másrészt, mivel az ilyen információk már megvalósított ügyletekre vonatkoznak, főszabály szerint nem fedhetik fel azt a stratégiát, amelyet e személyek egy vagy több olyan paraméter vonatkozásában kívánnak alkalmazni, amelyekre tekintettel az említett piacokon a verseny kialakul, így főszabály szerint stratégiai jellegűnek sem tekinthetők a jelen ítélet 162–164. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében, kivéve ha e piacok vagy az érintett tevékenységi ágazat bizonyos sajátosságai folytán lehetségesnek bizonyulna az említett személyek ugyanezen piacokon tanúsítandó jövőbeli magatartását ezen információkból levezetni, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. |
|
166 |
Ami annak lehetőségét illeti, hogy megállapítást nyerjen, hogy az alapügyben fennálló kontextusban az ilyen információk rendelkezésre bocsátása alkalmas lenne arra, hogy az azokhoz hozzáférő, észszerűen aktív és gazdaságilag racionális valamennyi személyt arra ösztönözze, hogy egyforma magatartást tanúsítsanak azon paraméterek valamelyikét illetően, amelyekre tekintettel az érintett piacon a verseny kialakul, emlékeztetni kell arra, hogy az ilyen lehetőség nem csupán az így terjesztett információk jellegétől, hanem a piac sajátos jellemzőitől, különösen pedig az ott tevékenykedő vállalkozások számától is függ. |
|
167 |
Közelebbről, jóllehet igaz, hogy egy erősen koncentrált piacon az alkalmazott árakra vonatkozó információcsere alkalmas lehet az összejátszásra irányuló magatartások elősegítésére, ez nem változtat azon, hogy a piaci szereplők szétszórt elhelyezkedésével jellemezhető piacon az ilyen információk közzététele és megjelentetése – éppen ellenkezőleg – hozzájárulhat a verseny ösztönzéséhez. |
|
168 |
Márpedig a jelen ügyben úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem véli úgy, hogy a szóban forgó piacok erősen koncentráltak lennének, aminek vizsgálata e bíróság feladata. |
|
169 |
Következésképpen, még ha az FFAR 19. cikkének e) pontjában foglaltakhoz hasonló szabály elő is írja, hogy a FIFA rendelkezésre bocsátja az ügynökök bevonásával zajló összes ügyletre vonatkozó részletes információkat, ideértve az ügynököknek kifizetett szolgáltatási díj összegét is, ez nem változtat azon, hogy mivel egyrészt, ezek az információk kizárólag múltbeli ügyletekre vonatkoznak, másrészt pedig az érintett piacok nem tűnnek erősen koncentráltak – aminek vizsgálata mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata –, úgy tűnik, hogy az ilyen kötelezettség nem tekinthető a vállalkozások közötti egyeztetés olyan formájának, amely magánál a jellegénél fogva károsnak tekinthető a rendes verseny megfelelő működésére. |
– Közbenső következtetés
|
170 |
A fentiek összességéből az következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében azonosított különböző kategóriákba tartozó szabályok közül csupán kettő tekinthető a Bíróság rendelkezésére álló információkra tekintettel és a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében „cél általi” versenykorlátozásnak, nevezetesen:
|
iii) Olyan magatartás fennállásának meghatározásáról, amelynek hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása
|
171 |
A versenyellenes „hatással” rendelkező magatartás fogalma magában foglal minden olyan kollektív magatartást, amely nem tekinthető versenyellenes „céllal” rendelkezőnek, feltéve hogy bizonyítást nyer, hogy e magatartásnak ténylegesen vagy potenciálisan az a hatása, hogy érzékelhető módon megakadályozza, korlátozza vagy torzítsa a versenyt (2023. december 21‑iRoyal Antwerp Football Club ítélet, C‑680/21, EU:C:2023:1010, 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
172 |
E célból meg kell vizsgálni, hogy a szóban forgó megállapodás, vállalkozások társulása által hozott döntés vagy összehangolt magatartás hiányában milyen tényleges versenyfeltételek érvényesülnének, meghatározva azt a piacot vagy azokat a piacokat, amelyeken e magatartás a hatásait kifejteni hivatott, majd felvázolva e hatások jellemzőit, legyenek e hatások akár ténylegesek, akár potenciálisak. E vizsgálat maga is magában foglalja az összes releváns körülmény figyelembevételét (2023. december 21‑iRoyal Antwerp Football Club ítélet, C‑680/21, EU:C:2023:1010, 100. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
173 |
Mindemellett a Bíróság az EUMSZ 267. cikkben szabályozott előzetes döntéshozatali eljárás keretében nem határozhatja meg, hogy a hivatásos játékosok vagy edzők egyik szervezettől a másikhoz történő nemzetközi átigazolására irányuló ügynöki szolgáltatások piacán, illetve a játékosok vagy edzők foglalkoztatásának piacán a szóban forgó szabályok hiányában erőteljesebb lenne‑e a verseny, mivel az ilyen értékelés szükségszerűen megköveteli olyan ténybeli megfontolások figyelembevételét, amelyek kívül esnek a Bíróság hatáskörén. |
|
174 |
Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy a kérdésében említett azon szabályok, amelyekről majd megállapítja, hogy nem olyan jellegűek, amelyeket „cél általi” versenykorlátozásnak lehetne minősíteni, az alapügy keretében mindazonáltal „hatás általi” versenykorlátozásnak minősülhetnek‑e. |
iv) Az esetleges „cél” vagy „hatás” általi versenykorlátozás igazolásának lehetőségéről
|
175 |
Amennyiben megállapítást nyer, hogy valamely vállalkozások közötti megállapodásban, vállalkozások társulásai által hozott döntésben vagy összehangolt magatartásban foglalt intézkedésnek részben vagy egészben akár a célját képezi a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, akár pedig ilyen hatással jár, ezen intézkedés mindazonáltal mentesülhet a cél általi vagy hatás általi versenykorlátozás tilalmának az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt elve alól, ha az az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében foglalt kivétel hatálya alá tartozik, vagy – olyan egyeztetést illetően, amelynek hatása a verseny korlátozása – ha közérdekű célt követ, és megfelel a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott követelményeknek. |
– Annak lehetőségéről, hogy bizonyos magatartásokat úgy lehessen tekinteni, mint amelyek nem tartoznak az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá, mivel közérdekű célt követnek
|
176 |
A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy nem tartozik szükségszerűen az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá minden olyan, vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásának döntése vagy összehangolt magatartás, amely korlátozza az e megállapodásban részes vagy e döntés tiszteletben tartásának alávetett vállalkozások cselekvési szabadságát. Annak a gazdasági és jogi összefüggésnek a vizsgálata ugyanis, amelybe e megállapodások némelyike és e döntések némelyike illeszkedik, először is annak megállapításához vezethet, hogy megállapodásokat vagy döntéseket egészben vagy részben egy vagy több olyan jogszerű közérdekű cél indokolja, amelyek önmagukban véve nem versenyellenes jellegűek, másodszor, hogy e célok eléréséhez ténylegesen szükségesek azok a konkrét eszközök, amelyeket e célok elérése érdekében alkalmaznak, harmadszor pedig, hogy még ha bebizonyosodik is, hogy ezen eszközök eredendően korlátozzák vagy torzítják a versenyt – legalábbis potenciálisan –, ez az eredendő hatás nem haladja meg az e célok eléréséhez szükséges mértéket, különösen úgy, hogy kiiktat minden versenyt (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 183. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2026. július 9‑iROGON és társai ítélet, C‑428/23, EU:C:2026:563, 36. pont). |
|
177 |
Ugyanakkor nem alkalmazható ezen ítélkezési gyakorlat olyan magatartások esetén, amelyek távolról sem csak azzal a bennük rejlő „hatással” járnak, hogy bizonyos vállalkozások cselekvési szabadságának korlátozásával – legalábbis potenciálisan – szűkítik a versenyt, hanem e verseny tekintetében olyan károssági fokot mutatnak, amely igazolja annak megállapítását, hogy e magatartások „célja” akár a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása is lehet (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 186. pont; 2026. július 9‑iROGON és társai ítélet, C‑428/23, EU:C:2026:563, 37. pont). |
|
178 |
E magatartások verseny tekintetében fennálló károssági foka ugyanis, tehát az a közvetlen vagy közvetett kár, amelyet e magatartások a különböző érintett ágazatokban vagy piacokon a felhasználóknak és a közbenső vagy végső fogyasztóknak okozhatnak, túl jelentős ahhoz, hogy azokat igazoltnak és arányosnak lehessen tekinteni (2026. április 30‑iCD Tondela és társai ítélet, C‑133/24, EU:C:2026:361, 92. pont). |
|
179 |
Ezenkívül, tekintettel arra, hogy az említett magatartásoknak szigorú értelemben véve szükségesnek és arányosnak kell lenniük, ki kell emelni, hogy e tulajdonság vizsgálata – amint az kitűnik a jelen ítélet 176. pontjában említett ítélkezési gyakorlatból – mindenekelőtt annak meghatározását foglalja magában, hogy azok a konkrét eszközök, amelyeket egy adott esetben valamely jogszerű közérdekű cél elérése érdekében alkalmaznak, alkalmasak‑e e cél megvalósításának biztosítására; ezt követően azt kell értékelni, hogy ezen eszközök igénybevétele szükséges‑e az említett cél eléréséhez, ami megköveteli, hogy ne legyenek más olyan intézkedések, amelyek e célból ugyanolyan hatékonyak lennének, ugyanakkor kevésbé korlátoznák a versenyt, végül pedig azt kell megvizsgálni, hogy az elfogadott intézkedések által kiváltott korlátozó hatások – különösen azáltal, hogy teljesen megszüntetik az érintett piacon fennálló versenyt – nem aránytalanok‑e az ilyen célhoz képest (2026. április 30‑iCD Tondela és társai ítélet, C‑133/24, EU:C:2026:361, 98. pont; 2026. július 9‑iROGON és társai ítélet, C‑428/23, EU:C:2026:563, 38. pont). |
|
180 |
Jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy a FIFA által a vitatott szabályok alátámasztása érdekében hivatkozott célok alkalmasak‑e arra, hogy megfeleljenek e feltételeknek, a Bíróság mindazonáltal szükségesnek ítéli, hogy annak érdekében, hogy e bíróság számára hasznos választ adjon, kiemelje a következő megfontolásokat. |
|
181 |
A jelen ügyben a jelen ítélet 170. pontjából kitűnik, hogy az e pontban kifejezetten említett két szabály kivételével a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében említett többi szabály elvileg nem tekinthető „cél általi” versenykorlátozásnak, így a jelen ítélet 176. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat potenciálisan alkalmazandó rájuk. |
|
182 |
Ezenkívül, amennyiben beadványaiban a FIFA elsődlegesen arra hivatkozik, hogy a vitatott szabályok némelyike bizonyos piaci anomáliák orvoslására irányul, amelyek többek között a játékosügynökök és ügyfeleik közötti információs aszimmetriához, a „hold‑up” stratégiák kialakítására ösztönözni képes, korlátozott időtartamú tárgyalási „ablak” fennállásához, az ügynökök és ügyfeleik közötti, „gate keeper” típusú helyzeteket eredményező kizárólagossági kapcsolatok fennállásához és az ügynökök díjazásával kapcsolatos átláthatóság hiányához kapcsolódnak, hangsúlyozni kell, hogy az ilyen célok nem minősíthetők a jelen ítélet 176. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében véve közérdekűnek. |
|
183 |
Hasonlóképp ugyanis ahhoz, hogy a tisztán gazdasági jellegű indokok nem minősülhetnek olyan közérdeken alapuló kényszerítő indokoknak, amelyek igazolhatnák az EUM‑Szerződés által biztosított valamely mozgásszabadság korlátozását (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 251. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), azon célok, amelyekre a vállalkozások társulása a jelen ítélet 176. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat alapján hivatkozhat, szintén nem lehetnek tisztán gazdasági jellegűek. |
|
184 |
Mindemellett, jóllehet valamely tisztán gazdasági jellegű célkitűzés nem minősülhet olyan közérdeken alapuló kényszerítő indoknak, amely igazolhatná az EUM‑Szerződés által biztosított valamely alapvető szabadság korlátozását, és arra a jelen ítélet 176. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat alapján sem lehet hivatkozni, az a körülmény, hogy valamely szabályozást egy vagy több gazdasági jellegű indok diktál, nem zárja ki, hogy az ilyen szabályozás igazolható legyen, ha kitűnik, hogy ezen indokok révén e szabályozás végső soron egy vagy több olyan jogszerű közérdekű célt követ, amelyek nem gazdasági jellegűek (lásd ebben az értelemben: 2013. október 22‑iEssent és társai ítélet, C‑105/12–C‑107/12, EU:C:2013:677, 51., 52. és 57. pont; 2025. július 10‑iINTERZERO és társai ítélet, C‑254/23, EU:C:2025:569, 123. pont). |
|
185 |
Amennyiben ilyen helyzet fennállására hivatkoznak, a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a szóban forgó szabályozás az azt diktáló gazdasági jellegű indokok révén ténylegesen azokat a jogszerű közérdekű célokat követi‑e, amelyekre e szabályozás igazolása érdekében hivatkoznak (lásd ebben az értelemben: 2013. október 22‑iEssent és társai ítélet, C‑105/12–C‑107/12, EU:C:2013:677, 57. és 66. pont; 2025. július 10‑iINTERZERO és társai ítélet, C‑254/23, EU:C:2025:569, 123. pont). Ennek keretében e bíróságnak ezenkívül meg kell győződnie arról, hogy e célokat nem térítik el saját rendeltetésüktől annak érdekében, hogy valójában tisztán gazdasági célokat szolgáljanak (lásd ebben az értelemben: 2000. március 14‑iÉglise de scientologie ítélet, C‑54/99, EU:C:2000:124, 17. pont; 2023. július 13‑iXella Magyarország ítélet, C‑106/22, EU:C:2023:568, 66. pont). |
|
186 |
Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy ugyanúgy, mint a jelen ítélet 176. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat kedvezményében való részesüléshez megkövetelt valamennyi feltétel esetében, az ilyen jogszerű közérdekű célok valóságát annak a félnek kell meggyőző érvekkel és bizonyítékokkal alátámasztania, aki azok fennállására hivatkozik (2026. április 30‑iCD Tondela és társai ítélet, C‑133/24, EU:C:2026:361, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
187 |
A jelen ügyben a FIFA arra is hivatkozik, hogy az FFAR – amint az egyébként e szabályzat 1. cikkének (2) bekezdéséből is kitűnik – több olyan célt követ, amelyek nem tisztán gazdasági jellegűek, mint többek között a minimális szakmai és etikai normák meghatározása, az ügyfeleknek az ügynökök e tevékenységre alkalmazandó etikai követelményekkel ellentétes magatartásával szembeni védelme, a labdarúgó‑átigazolási rendszerre vonatkozóan tapasztalattal vagy információval nem rendelkező játékosok védelme, vagy akár a klubok és a játékosok, valamint az edzők közötti szerződéses stabilitás megerősítése. |
|
188 |
Márpedig a jelen ítélet előző pontjában említett első három cél az ezen ítélet 176. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett jogszerű közérdekű célnak minősül, amelyeket – tekintettel arra, ami ezen ítélet 81. pontjából kitűnik – sportegyesületek is követhetnek (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1996. december 12‑iReisebüro Broede ítélet, C‑3/95, EU:C:1996:487, 31. pont; 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 183. pont). Ugyanez vonatkozik e célok közül az utolsóra, amely a szerződéses stabilitás megerősítésére irányul, amennyiben az arra vonatkozik, hogy ugyanazon sportszezon folyamán biztosítani kell a csapatok stabilitását (lásd ebben az értelemben: 2024. október 4‑iFIFA‑ítélet, C‑650/22, EU:C:2024:824, 100–102. pont; 2026. április 30‑iCD Tondela és társai ítélet, C‑133/24, EU:C:2026:361, 96. pont). |
|
189 |
Kétségtelen, hogy – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság is hangsúlyozza – az ilyen célok nem kapcsolódnak közvetlenül a sportversenyek szervezéséhez. Mindazonáltal e körülmény a jelen ítélet 176. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat alkalmazása szempontjából nem releváns, mivel az az ítélkezési gyakorlat végeredményben nem kimondottan a sportra jellemző (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2002. február 19‑iWouters és társai ítélet, C‑309/99, EU:C:2002:98, 97–110. pont). |
|
190 |
Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás ténylegesen a jelen ítélet 187. pontjában említett célokat követi‑e, továbbá hogy e célokat nem térítik‑e el saját rendeltetésüktől annak érdekében, hogy valójában tisztán gazdasági célokat szolgáljanak. |
|
191 |
Amennyiben bebizonyosodik, hogy ez a helyzet áll fenn, a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az alapügyben szóban forgó szabályok mindegyike tekintetében értékelje, hogy e szabály alkalmas‑e az említett célok valamelyikének megvalósítására, és ahhoz szükséges‑e. A Bíróság mindazonáltal hasznosnak ítéli, hogy ezen értékelés céljából iránymutatást nyújtson e bíróság számára. |
|
192 |
E tekintetben először is ki kell emelni, hogy a többes képviseletet korlátozó olyan szabályok, mint amelyek az FFAR 12. cikkének 8–10. bekezdésében szerepelnek, alkalmasnak tűnnek a FIFA által hivatkozott azon jogszerű közérdekű cél megvalósítására, amely arra irányul, hogy az ügynökök ügyfeleit védjék az ügynökök e tevékenységre alkalmazandó etikai követelményekkel ellentétes esetleges magatartásával szemben. Az ilyen szabályok ugyanis azáltal, hogy korlátozzák azokat a helyzeteket, amelyekben az ügynök összeférhetetlenséggel szembesülhet, csökkentik az ilyen magatartások felmerülésének kockázatát. |
|
193 |
Továbbá, jóllehet e cél elérése érdekében a FIFA elfogadhatott volna más, a versenyt kevésbé korlátozó intézkedéseket is, mint például az ügynököket terhelő átláthatósági vagy tájékoztatási kötelezettségek előírását vagy az érintett felek írásbeli hozzájárulásának beszerzésével kapcsolatos követelményt, meg kell állapítani, hogy a Bíróság rendelkezésére álló iratok nem teszik lehetővé annak meghatározását, hogy az ilyen intézkedések ugyanolyan hatékonyak lettek volna‑e az ügynökök ügyfeleinek az összeférhetetlenség kockázatával szembeni védelme tekintetében. Ennélfogva a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a FIFA nem alkalmazhatott volna‑e más olyan intézkedéseket, amelyek bár kevésbé versenykorlátozóak, de lehetővé tették volna az említett cél ugyanolyan hatékony elérését. |
|
194 |
Végül a többes képviseletet korlátozó, a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében említett szabályok nem tűnnek alkalmasnak arra, hogy a jelen ítélet 192. pontjában említett célkitűzéshez képest aránytalan versenykorlátozó hatásokat váltsanak ki. Az FFAR 12. cikkének 8–10. bekezdése ugyanis arra szorítkozik, hogy tájékoztatáson alapuló hozzájárulást követeljen meg olyan helyzetekben, amikor a potenciális összeférhetetlenségek kevésbé súlyosak, többek között egyrészt a játékosok vagy edzők, másrészt pedig az átvevő szervezetek között, és csak azokban az esetekben tiltja meg a kettős képviseletet, ha az összeférhetetlenség fennállása nyilvánvaló, mint például a játékos vagy edző és az átadó szervezet, továbbá az átadó szervezet és az átvevő szervezet kettős képviselete esetén, vagy akár abban az esetben, ha az ügynök ugyanazon ügylet valamennyi résztvevőjét képviselni kívánja. |
|
195 |
Következésképpen, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy nem léteztek más, a versenyre kevésbé káros olyan eszközök, amelyekkel ugyanolyan hatékonyan el lehet érni azt a célt, hogy az ügynökök ügyfeleit megvédjék az ügynök vonatkozásában esetlegesen felmerülő összeférhetetlenségtől, akkor az FFAR 12. cikkének 8–10. bekezdésében foglaltakhoz hasonló, a többes képviselet korlátozására irányuló szabályok úgy tűnik, hogy a jelen ítélet 176. pontjában említett ítélkezési gyakorlat hatálya alá tartozhatnak. |
|
196 |
Másodszor, ami az azon díjazásra vonatkozó szabályokat illeti, amelyre az ügynök a játékos vagy edző felvétele címén igényt tarthat, különösen pedig az FFAR 15. cikkének (2) bekezdésében előírt, a díjazás dinamikus felső határát megállapító szabályt illetően a FIFA elsődlegesen azt állítja, hogy e szabályok célja bizonyos piaci rendellenességek orvoslása, amelyek között szerepelnek többek között a jelen ítélet 182. pontjában kifejtettek. Márpedig az így megfogalmazott célkitűzés úgy tűnik, tisztán gazdasági jellegű, így önmagában nem igazolhatja a jelen ítélet 176. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat alkalmazását. |
|
197 |
Mindemellett a FIFA észrevételeiből kitűnik, hogy ez utóbbi arra is hivatkozik, hogy e szabályok az FFAR 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott bizonyos célokat követnek, amelyek között szerepel egyebek mellett az ügyfeleknek az ügynökök e tevékenységre alkalmazandó etikai követelményekkel ellentétes magatartásával szembeni védelme, valamint a labdarúgó‑átigazolási rendszerre vonatkozóan tapasztalattal vagy információval nem rendelkező játékosok védelme. Márpedig, amint az a jelen ítélet 188. pontjában is megállapításra került, az ilyen célok a jelen ítélet 176. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett jogszerű közérdekű céloknak minősülnek, amelyeket valamely sportszövetség követhet. |
|
198 |
Azon vizsgálatok fenntartása mellett, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróságnak kell elvégeznie azon kérdést illetően, hogy az említett szabályok végső soron ténylegesen a jelen ítélet előző pontjában említett célokat követik‑e, továbbá hogy e célokat nem térítik‑e el a saját rendeltetésüktől annak érdekében, hogy valójában tisztán gazdasági célokat szolgáljanak, a szóban forgó különböző szabályok tekintetében a következő észrevételeket kell tenni. |
|
199 |
Egyrészt, az FFAR 15. cikkének (2) bekezdésében foglalt, a díjazás dinamikus felső határát megállapító szabályt illetően, másrészt azon szabályt illetően, amely megtiltja a magánszemélyt képviselő ügynököknek, hogy díjazásukról egyéb módon állapodjanak meg, mint kizárólag annak alapján, hogy mekkora az átigazolt személy díjazása, az átadó szervezetet képviselő ügynökök esetében pedig kizárólag annak alapján, hogy mekkora az e szabályzat 15. cikkének (1) bekezdésében meghatározott átigazolási kompenzáció, harmadrészt pedig az említett szabályzat 14. cikkének (7) bekezdésében foglalt azon szabályt illetően, amely szerint a szolgáltatási díj összegét a magánszemélynek ténylegesen kifizetett munkabér alapján kell meghatározni, úgy tűnik, hogy e szabályok alkalmasak arra, hogy megvalósítsák legalábbis azt a jogszerű közérdekű célt, hogy az ügyfeleket megvédjék az ügynökök e tevékenységre alkalmazandó etikai követelményekkel ellentétes magatartásával szemben. Az ilyen szabályok ugyanis alkalmasak arra, hogy megelőzzék azokat a helyzeteket, amelyekben az ügynökök arra lennének ösztönözve, hogy az ügyfeleik érdekeitől eltérő érdekek alapján járjanak el, ennélfogva pedig e szabályok csökkenthetik annak kockázatát, hogy az ügynökök összeférhetetlenségi helyzetbe kerüljenek. |
|
200 |
Ugyanez vonatkozik az FFAR 14. cikkének (10) bekezdésében foglalt azon szabályra, amely megtiltja az átvevő szervezetnek, hogy a teljes fizetendő díjazás 50%‑ánál többet fizessen, ha az ügynök egyszerre jár el e szervezet és valamely magánszemély nevében, továbbá az e szabályzat 14. cikkének 2. és 3. bekezdésében foglalt azon szabályra, amely megtiltja harmadik személyeknek, hogy az esedékes díjazásokat megfizessék, valamint az említett szabályzat 16. cikke (3) bekezdésének e) pontjában foglalt, az RSTP 18b. cikkével összefüggésben értelmezett azon szabályra is, amely megtiltja az ügynököknek, hogy valamely magánszemély átigazolása után olyan díjazásban részesüljenek, amelynek számítási alapja azon jövőbeli átigazolási kompenzációtól függ, amelyet az átvevő szervezet e magánszemély későbbi átigazolása címén kapni fog. |
|
201 |
Ami az FFAR 15. cikkének 3. és 4. bekezdésében foglalt azon szabályt illeti, amely azt a vélelmet állítja fel, amely szerint azokat az egyéb szolgáltatásokat, amelyeket valamely ügynök vagy a hozzá kapcsolódó ügynök az ügynöki szolgáltatásait megelőző vagy azt követő 24 hónap alatt nyújt, úgy kell tekinteni, hogy azok ezen ügynöki szolgáltatások részét képezik, e szabály célja a díjazás dinamikus felső határát megállapító szabály megkerülésének megakadályozása. Ebből következik, hogy az ilyen vélelmet felállító szabályt úgy kell tekinteni, mint amely ugyanazokat a célokat követi, mint a díjazás dinamikus felső határát megállapító, különösen pedig az ügyfeleknek az ügynökök e tevékenységre alkalmazandó etikai követelményekkel ellentétes magatartásával szembeni védelmére irányuló szabály, és alkalmas legalábbis ez utóbbi cél elérésére. |
|
202 |
Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az ügynökök díjazására vonatkozó e különböző szabályok ténylegesen a jelen ítélet 197. pontjában említett célokat követik, továbbá hogy e célokat nem térítik el saját rendeltetésüktől annak érdekében, hogy valójában tisztán gazdasági célokat szolgáljanak, ezt követően e bíróság feladata lesz annak meghatározása, hogy lehetett volna‑e más, kevésbé versenykorlátozó intézkedéseket alkalmazni, amelyek ugyanilyen hatékonyan lehetővé tették volna az e célok megvalósításához való hozzájárulást. |
|
203 |
Végül a kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz annak értékelése, hogy az ilyen szabályok aránytalan versenykorlátozó hatásokkal járhatnak‑e. |
|
204 |
Közelebbről, ami a dinamikus felső határ bevezetését illeti, amely az ügynökök díjazására vonatkozó, a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében említett szabályok között akként jelenik meg, mint amely a leginkább alkalmas lehet arra, hogy a verseny szempontjából káros legyen, ki kell emelni, hogy egyrészt, e felső határt akként határozzák meg, hogy az a játékos vagy az edző által kapott díjazással legyen arányos, amennyiben az ügynök valamely magánszemélyt vagy átvevő szervezetet képvisel, vagy pedig az átvevő szervezet által az átadó szervezetnek fizetett kompenzációval legyen arányos, amennyiben az ügynök ez utóbbi szervezetet képviseli, ennek során pedig az érintett gazdasági szereplőknek továbbra is lehetőségük van arra, hogy versenyezzenek egymással mind az árak, mind pedig bármely más releváns paraméter, így például a nyújtott szolgáltatások minősége vagy az innováció tekintetében. Másrészt, a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki, hogy korlátozás lenne előírva azon díjazást illetően, amelyet az ügynökök az átigazoláshoz kapcsolódó szolgáltatásoktól eltérő szolgáltatásokért kaphatnak, annak fenntartásával, hogy alkalmazni kell az FFAR 15. cikkének 3. és 4. bekezdésében foglalt megdönthető vélelmet. |
|
205 |
Ami az FFAR 14. cikkének 2. és 3. bekezdésében foglalt azon szabályt illeti, amely harmadik személyeknek megtiltja, hogy megfizessék a játékosok vagy edzők ügynökének szerződése alapján járó díjazást, a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében kiemelt azon körülmény, hogy e szabály megfosztja az érintett játékosokat és edzőket attól az előnytől, amely abból áll, hogy e díjazást nem saját maguknak kell megfizetniük, nem tűnik olyan jellegűnek, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy az említett szabály a kitűzött célhoz képest aránytalan hatást gyakorolna a versenyre – amely cél a FIFA szerint arra irányul, hogy az ügynökök ügyfeleit védjék az ügynökök e tevékenységre alkalmazandó etikai követelményekkel ellentétes esetleges magatartásával szemben –, mivel ugyanez a szabály mindazonáltal alkalmas annak elkerülésére, hogy a játékosok vagy edzők ügynökei arra legyenek ösztönözve, hogy az ügyfeleik érdekeit háttérbe szorítva azon személy érdekében járjanak el, aki a díjazást megfizeti. Márpedig az összeférhetetlenség ilyen kockázata az ügyfelek számára egyéb módon jelentősebb következményekkel járhat, mint az a kötelezettség, hogy az e díjazás megfizetésével járó terheket maguknak kell viselniük. |
|
206 |
Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a jelen ítélet 204. és 205. pontjában említett szabályok, valamint az ügynök által igényelhető díjazásra vonatkozó egyéb szabályok megfelelnek‑e a jelen ítélet 176. pontjában felidézett valamennyi feltételnek. |
|
207 |
Harmadszor, ami az ügynöki engedélyre vonatkozó, az FFAR 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. és iii. alpontjában foglalt szabályokat illeti, amennyiben e szabályok ezen engedély megszerzését attól teszik függővé, hogy az ügynökökkel szemben ne tegyenek büntetőjogi vagy fegyelmi intézkedéseket, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e szabályok arra irányulnak, hogy meghatározzanak minimális etikai normákat, valamint védjék a játékosokat és az edzőket – különösen azokat, akik pályafutásuk elején tartanak – az ügynökök visszaélésszerű gyakorlataival szemben. Márpedig az ilyen szabályok alkalmasnak tűnnek e jogszerű közérdekű célok megvalósítására. |
|
208 |
Mindemellett a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a rendelkezésére álló releváns információk összességére tekintettel értékelje, hogy e cél ugyanezen szintű védelmét nem lehetett volna‑e kevésbé versenykorlátozó, ugyanilyen hatékony intézkedésekkel elérni, továbbá hogy az elfogadott intézkedések korlátozó hatásai nem aránytalanok‑e az ilyen célhoz képest, különösen azáltal, hogy teljesen megszüntetik az érintett piacon fennálló versenyt. |
|
209 |
Ami a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében említett azon szabályokat illeti, amelyek az ügynöki engedély megszerzését és megtartását ahhoz a feltételhez kötik, hogy a pályázók és az ügynöki engedéllyel rendelkező személyek alávessék magukat egyrészt a FIFA szabályainak, valamint alapesetben a svájci jognak, másrészt pedig e szövetség, a tagszövetségek és a CAS joghatóságának, úgy tekinthető, hogy e szabályokat igazolja a FIFA által hivatkozott azon cél, amely abban áll, hogy magasabb szintű védelmet biztosítsanak az ügynökök ügyfeleinek és maguknak az ügynököknek, többek között azáltal, hogy világszinten egységes jogi keretet biztosítanak számukra, amelyet egyetlen döntéshozó szerv által gyakorolt ellenőrzési mechanizmus egészít ki. |
|
210 |
Ezenkívül az említett szabályok, amennyiben arra kötelezik a pályázókat és az ügynöki engedéllyel rendelkezőket, hogy alávessék magukat a FIFA szabályainak, úgy tekinthetők, mint amelyek az átigazolási rendszer, valamint tágabb értelemben a sportversenyek integritásának biztosítására irányulnak. Márpedig az ilyen cél a jelen ítélet 176. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett jogszerű közérdekű célnak tekinthető. |
|
211 |
A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy a FIFA és a svájci jog szabályainak az ügynökökre történő alkalmazása, valamint az, hogy az ügynökök alávetik magukat az e célból előírt fórumok joghatóságának, alkalmas‑e arra, hogy e célhoz képest aránytalan versenykorlátozó hatásokat váltson ki. |
|
212 |
Negyedszer, ami az FFAR 16. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt, a „megkeresésekre” vonatkozó szabályokat illeti, úgy tűnik, hogy azok viszont nem igazolhatók a FIFA által hivatkozott céllal. Írásbeli észrevételeiben ugyanis a FIFA valamely nem tisztán gazdasági jellegű cél állításaként megelégszik annak kijelentésével, hogy e szabályok lehetővé teszik azon időszak egyértelmű meghatározását, amelynek során az ügynökök képviseleti szerződés megkötése érdekében megkereshetnek valamely játékost, és amelynek során a játékosok megválaszthatják ügynökeiket. Mindazonáltal, még ha feltételezzük is, hogy az ilyen cél jogszerű közérdekű célhoz hasonlítható, nem tekinthető úgy, hogy azt koherens módon próbálnák megvalósítani, mivel – amint azt a jelen ítélet 158. pontja is kiemeli – az ilyen szabályok nem alkalmazandók azokra az ügynökökre, akiket már kizárólagos képviseleti szerződés köt. |
|
213 |
Ötödször, ami az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii–v. alpontjában és k) pontjának ii. alpontjában említett szabályokat, valamint az FFAR 19. cikkének a)–d) pontjában említett szabályokat illeti, amelyek bizonyos információknak a FIFA‑val és az FFAR alkalmazására kötelezett más személyekkel való közlését szabályozzák, e szabályok – amennyiben e szabályzat maga is bizonyos közérdekű célokat követ – úgy tekinthetők, mint amelyek közreműködnek a jelen ítélet 187. pontjában említett célok megvalósításához szükséges eszközök kialakításában. |
|
214 |
Márpedig, mivel e szabályok olyan információk közlését írják elő, amelyek arra irányulnak, hogy lehetővé tegyék egyrészt a FIFA számára e szabályzat tiszteletben tartásának ellenőrzését, másrészt pedig azon személyek számára, akikhez az említett szabályzat szól, az e szabályzatnak való megfelelést, alkalmasnak tűnnek az ilyen célok megvalósítására. |
|
215 |
Ezenkívül, továbbra is ami az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii–v. alpontjában és k) pontjának ii. alpontjában, valamint 19. cikkének a)–d) pontjában említett információkat illeti, a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki, hogy léteznének egyéb olyan intézkedések, amelyek lehetővé tennék a kitűzött célok ugyanilyen hatékony elérését. Egyébiránt úgy tűnik, hogy ezen információk rendelkezésre bocsátása önmagában nem tekinthető olyannak, amely aránytalan versenykorlátozó hatásokkal járna. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy e két szempontot az alapjogvitában részt vevő felek által előterjesztett valamennyi releváns tényezőre tekintettel értékelje. |
|
216 |
Ezzel szemben az FFAR 19. cikkének e) pontjában megjelölt információkat illetően meg kell állapítani, hogy e rendelkezés különösen tág megfogalmazása folytán – amennyiben az „[a] labdarúgó‑ügynök bevonásával folyó összes tranzakció részletei[re]” vonatkozik – úgy tűnik, felmerülhet annak lehetősége, hogy az információk így megvalósított rendelkezésre bocsátása ne legyen szükséges az e szabályzat megfelelő alkalmazásának biztosítására irányuló cél megvalósításához. |
|
217 |
Közelebbről, látható, hogy az ilyen rendelkezés végrehajtása lehetővé teheti a versenytársak számára, hogy megismerjék az ügynököknek fizetett kompenzációk összegét. Márpedig, jóllehet az árak bizonyos fokú átláthatósága szükséges ahhoz, hogy az új ügyfeleket megkeresni kívánó ügynökök versenyképes árajánlatokat tehessenek, ki kell emelni, hogy az olyan anonimizált adatokhoz való hozzáférés, mint például az, hogy az összes ügynök által alkalmazott árak az átlagos árakhoz viszonyítva miként oszlanak meg, elegendőnek bizonyulhat e cél eléréséhez. |
|
218 |
Következésképpen úgy tűnik, hogy a jelen ítélet 176. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat kizárólag az olyan szabályokra alkalmazható, mint amelyek az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii–v. alpontjában és k) pontjának ii. alpontjában, valamint e szabályzat 19. cikkének a)–d) pontjában szerepelnek, míg az nem terjedhet ki az e szabályzat 19. cikkének e) pontjában előírt szabályra. |
– Annak lehetőségéről, hogy bizonyos magatartások az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének hatálya alá tartozzanak
|
219 |
Az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése értelmében minden olyan megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy összehangolt magatartás, amely akár versenyellenes célja, akár versenyellenes hatása miatt ellentétesnek bizonyul az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével, mentességben részesülhet, amennyiben e megállapodás, döntés vagy összehangolt magatartás megfelel az e rendelkezésben előírt négy együttes feltételnek. |
|
220 |
Amint az az említett rendelkezésnek magából a szövegéből kitűnik, az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdése által a mentességben való részesüléshez előírt feltételek a következők: először is az, hogy a szóban forgó vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy összehangolt magatartás hozzájáruljon az érintett áruk vagy szolgáltatások termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához; másodszor, bizonyítani kell, hogy az e hatékonyságjavulásból származó előnyből a fogyasztók méltányosan részesedjenek; harmadszor, a szóban forgó megállapodás, döntés vagy magatartás ne írjon elő olyan korlátozásokat a részt vevő vállalkozások számára, amelyek az ilyen hatékonyságjavulás eléréséhez nem nélkülözhetetlenek, negyedszer pedig, e megállapodás, döntés vagy magatartás ne tegye lehetővé a részt vevő vállalkozások számára, hogy az érintett áruk vagy szolgáltatások jelentős része tekintetében teljesen megszüntessék a hatékony versenyt. |
|
221 |
Ami e négy feltétel közül az elsőt illeti, az megköveteli annak kellő valószínűséggel történő bizonyítását, hogy a szóban forgó vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy összehangolt magatartás hatékonyságjavulást tesz lehetővé (2024. október 4‑iFIFA‑ítélet, C‑650/22, EU:C:2024:824, 154. pont). |
|
222 |
E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az a hatékonyságjavulás, amelyet az adott ügyben szóban forgó megállapodásnak, vállalkozások társulásai által hozott döntésnek vagy összehangolt magatartásnak lehetővé kell tennie, nem azonos bármely olyan előnnyel, amelyre a részt vevő vállalkozások a gazdasági tevékenységük keretében e megállapodás, döntés vagy magatartás révén szert tesznek, hanem az csak olyan érzékelhető objektív előnyökhöz kapcsolódik, amelyek megvalósítását az említett megállapodás, döntés vagy magatartás lehetővé teszi a különböző érintett ágazatban, illetve ágazatokban vagy piacon, illetve piacokon. Ezenkívül ahhoz, hogy ezen első feltétel teljesítettnek minősüljön, e hatékonyságjavulásnak nem csupán a tényleges megtörténtét és terjedelmét kell bizonyítani, hanem azt is, hogy e hatékonyságjavulás ellensúlyozhatja a szóban forgó megállapodás, döntés vagy gyakorlat által a verseny szempontjából okozott hátrányokat (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 192. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
223 |
Az ilyen javulásnak számszerűsíthetőnek kell lennie (lásd: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 196. pont) abban az értelemben, hogy értékelési táblázat segítségével összevethetőnek kell lennie azzal a káros hatással, amelyet a szóban forgó kontextusban a vállalkozások közötti olyan egyeztetési forma mutat, amelyhez a megállapodás, döntés vagy összehangolt magatartás a jellemzői miatt kapcsolódhat, vagy akár az említett megállapodás, döntés vagy magatartás által kiváltott konkrét vagy potenciális versenykorlátozó hatásokkal. |
|
224 |
Az alapügyben az a körülmény, hogy a szóban forgó szabályok korlátozzák az ügynökök azon lehetőségét, hogy bizonyos piaci rendellenességekből hasznot húzzanak, azt jelentheti, hogy hatékonyságjavulás áll fenn a hivatásos játékosok vagy edzők egyik szervezettől a másikhoz történő nemzetközi átigazolására irányuló ügynöki szolgáltatások piacán, illetve a játékosok vagy edzők foglalkoztatásának piacán. Valamely piaci hiányosság orvoslása ugyanis főszabály szerint alkalmas arra, hogy ilyen gazdasági hatékonyságjavulást eredményezzen, aminek vizsgálata mindazonáltal a jelen ítélet 219–223. pontjában felidézett követelmények összességének figyelembevételével a bíróság feladata. |
|
225 |
Ami a jelen ítélet 220. pontjában felidézett második feltételt illeti, az annak bizonyítását vonja maga után, hogy azon hatékonyságjavulás, amelyet a szóban forgó megállapodásnak, döntésnek vagy gyakorlatnak lehetővé kell tennie, kedvező hatást gyakorol valamennyi felhasználóra, legyen szó akár szakemberekről, közbenső fogyasztókról vagy végső fogyasztókról, a különböző érintett ágazatokban vagy piacokon (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 193. pont). |
|
226 |
E tekintetben meg kell állapítani, hogy mivel a „valamennyi felhasználó” fogalma feltételezi az ilyen javulások fennállásának értékelését, e második feltételt úgy kell értelmezni, hogy az nem feltétlenül követeli meg azt, hogy az érintett áruk vagy szolgáltatások minden egyes potenciális felhasználója azonos módon részesüljön e javulásokból, sőt akár azt, hogy egyénileg részesüljön azokból, feltéve hogy az említett javulásokból származó előny méltányos része átfogó értelemben e felhasználók összességét illeti meg. |
|
227 |
Ami a szóban forgó magatartás nélkülözhetetlen vagy szükséges jellegére vonatkozó harmadik feltételt illeti, az feltételezi egyrészt a szóban forgó megállapodás, döntés vagy magatartás, másrészt pedig a ténylegesen elképzelhető alternatív intézkedések hatásának értékelését és összehasonlítását annak meghatározása érdekében, hogy az említett magatartástól várt hatékonyságjavulás elérhető‑e a versenyt kevésbé korlátozó intézkedésekkel (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 197. pont; 2024. október 4‑iFIFA‑ítélet, C‑650/22, EU:C:2024:824, 156. pont). |
|
228 |
Ami a negyedik feltételt illeti, az annak tiszteletben tartására vonatkozó ellenőrzés egy adott esetben magában foglalja azon mennyiségi és minőségi elemek vizsgálatát, amelyek az érintett ágazatokban vagy piacokon fennálló verseny működését jellemzik, annak meghatározása érdekében, hogy a szóban forgó megállapodás, vállalkozások társulásának döntése vagy összehangolt magatartás lehetővé teszi‑e a részt vevő vállalkozások számára, hogy az érintett áruk vagy szolgáltatások jelentős része tekintetében teljesen megszüntessék a hatékony versenyt (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 198. pont). |
|
229 |
E négy együttes feltétel valamelyikének be nem tartása elegendő annak kizárásához, hogy a szóban forgó magatartás az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében biztosított mentességben részesülhessen (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 208. pont; 2024. október 4‑iFIFA‑ítélet, C‑650/22, EU:C:2024:824, 155. pont). |
|
230 |
Az e rendelkezés által biztosított előnyre hivatkozó vállalkozásnak vagy vállalkozások társulásának kell meggyőző érvekkel és bizonyítékokkal alátámasztania, hogy a mentességben való részesüléshez szükséges feltételek teljesülnek (lásd ebben az értelemben: 2009. október 6‑iGlaxoSmithKline Services és társai kontra Bizottság és társai ítélet, C‑501/06 P, C‑513/06 P, C‑515/06 P és C‑519/06 P, EU:C:2009:610, 82. pont). |
|
231 |
Abban az esetben, ha ezen érvek és bizonyítékok arra kötelezhetik a másik felet, hogy meggyőzően cáfolja azokat, ilyen cáfolat hiányában megállapítható, hogy az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésére hivatkozó félre háruló bizonyítási tehernek eleget tettek (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 191. pont). |
|
232 |
Ebből következik, hogy az alapügyben ahhoz, hogy az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdéséből eredő előnyben részesülhessen, a FIFA‑nak kell a kérdést előterjesztő bíróság előtt meggyőző érvekkel és bizonyítékokkal alátámasztania, hogy az FFAR elfogadása akár minőségi, akár mennyiségi szempontból olyan hatékonyságjavulásokat eredményezett, amelyek az ügynöki szolgáltatásokkal érintett piacokon következhetnek be, továbbá hogy e hatékonyságjavulások alkalmasak arra, hogy kompenzálják a felhasználók számára az e szabályzat vitatott szabályaiból eredő valamennyi kedvezőtlen hatást, még akkor is, ha e szabályok „cél” vagy „hatás” általi versenykorlátozásnak minősülnek. |
|
233 |
Mindemellett, ami az FFAR 16. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglaltakhoz hasonló szabályt illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ítélet 158. pontjából az következik, hogy az ügynökökkel szemben előírt azon tilalom, hogy olyan ügyfelet keressenek meg vagy kössenek vele képviseleti szerződést, akit már kizárólagos képviseleti szerződés köt, nem alkalmazandó azokra az ügynökökre, akiket már kizárólagos képviseleti szerződés köt, így e szabály ez utóbbiak számára jogtalan előnyt biztosít. Következésképpen úgy tűnik, hogy e szabály nem felel meg az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételek közül az elsőnek, mivel nem tekinthető úgy, hogy bármiféle hatékonyságjavulást eredményezne. |
|
234 |
Következésképpen a fenti megfontolások összességéből az következik, hogy az EUMSZ 101. cikket akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a valamely nemzetközi sportszövetség által elfogadott, a sportügynökök tevékenységét keretek közé szorító szabályozás, amennyiben egyrészt, az e szabályozásban foglalt követelmények a verseny korlátozásait eredményezik, minősüljenek azok „cél általi” korlátozásoknak vagy „hatás általi” korlátozásoknak, másrészt pedig e korlátozások nem felelhetnek meg az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében foglalt azon feltételeknek, amelyek lehetővé teszik, hogy mentesüljenek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében előírt tilalom alól, vagy ami a versenykorlátozó hatású követelményeket illeti, az említett korlátozások nem követnek olyan jogszerű közérdekű célt, amelyre tekintettel azok szigorú értelemben véve megfelelőnek, szükségesnek és arányosnak bizonyulnának. |
b) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről, amennyiben az az EUMSZ 102. cikk értelmezésére vonatkozik
|
235 |
Mindjárt az elején emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikket koherens módon kell értelmezni és alkalmazni, tiszteletben tartva ugyanakkor az e cikkek egyikét és másikát jellemző sajátosságokat (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 119. pont). |
|
236 |
Márpedig az EUMSZ 102. cikk értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen, következésképpen pedig tilos minden olyan, a belső piacon vagy annak jelentős részén erőfölényben lévő egy vagy több vállalkozásnak betudható magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amely az ilyen erőfölénnyel való visszaélésben nyilvánul meg. |
1) Arról a tényről, hogy a szóban forgó magatartás egy vagy több vállalkozástól származik
|
237 |
A jelen ügyben nem vitatott, hogy az FFAR‑t kizárólag a FIFA fogadta el. Kétségtelen, hogy a jelen ítélet e jogalanyt az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából vállalkozások társulásának tekintette. Mindazonáltal e körülmény nem zárja ki, hogy e szövetséget az EUMSZ 102. cikk alkalmazása szempontjából „vállalkozásnak” lehessen minősíteni. |
|
238 |
Ugyanis, mivel a FIFA saját célokat is követ, e célból pedig bizonyos számú piacon tevékenykedik, mint például a sportversenyek szervezése, valamint a sportjegyértékesítés, a televíziós jogok átruházása, a médiapartnerségek értékesítése, a szponzorálás vagy akár a szellemi tulajdonjogok felhasználására vonatkozó engedélyek forgalmazása, e szövetség úgy tekinthető, mint amely megfelel annak, hogy az EUMSZ 102. cikk alkalmazása szempontjából „vállalkozásnak” minősüljön (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 115. pont). |
2) A belső piacon vagy annak jelentős részén fennálló erőfölényről
|
239 |
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az „erőfölény” fogalma valamely vállalkozás vagy több vállalkozás olyan gazdasági erejére utal, amely alapján a vállalkozás képes megakadályozni a hatékony verseny fenntartását egy vagy több érintett piacon, amelyek különbözhetnek attól a piactól, amelyen a vállalkozás ezen erőfölénye fennállhat, és amely lehetővé teszi számára, hogy versenytársaitól, ügyfeleitől, szállítóitól, végső soron pedig a fogyasztóktól jelentős mértékben függetlenül viselkedjen (lásd ebben az értelemben: 2012. december 6‑iAstraZeneca kontra Bizottság ítélet, C‑457/10 P, EU:C:2012:770, 175. pont). |
|
240 |
Márpedig az ilyen gazdasági erő egy adott piacon következhet többek között abból a tényből, hogy valamely vállalkozás szabályozási, ellenőrzési és szankcionálási jogkört gyakorol e piac vagy piacok jelentős része tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 137. pont). |
|
241 |
A jelen ügyben nem vitatott, hogy a FIFA a különböző nemzetközi és nemzeti labdarúgó‑szövetségeket és ‑szervezeteket tömörítő ernyőszervezetként az e szervezet által ráruházott szabályozási jogkör folytán ténylegesen gyakorolhatja e hatáskört a labdarúgáshoz kapcsolódó gazdasági tevékenységek lényeges része tekintetében, ebből következően pedig az érintett piacokon, ennek során pedig megakadályozhatja a hatékony verseny fenntartását e piacokon. |
|
242 |
Kétségtelen, hogy a 2008. július 1‑jei MOTOE ítélet (C‑49/07, EU:C:2008:376) és a 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet (C‑333/21, EU:C:2023:1011) alapjául szolgáló ügyek tényállásaival ellentétben maga a FIFA nem olyan gazdasági szereplő, amely e piacokon, különösen pedig azokon a piacokon tevékenykedne, amelyeket az FFAR elsősorban érinthet, vagyis a hivatásos játékosok vagy edzők nemzetközi átigazolására irányuló ügynöki szolgáltatások piacán, valamint a hivatásos játékosok vagy edzők foglalkoztatásának piacán. |
|
243 |
Mindazonáltal, amint azt indítványának 137. pontjában lényegében a főtanácsnok is kiemelte, e körülmény nem képezi akadályát annak, hogy a FIFA hatáskörrel rendelkezzen azon feltételek meghatározására, amelyek mellett a vállalkozások beléphetnek a hivatásos játékosok vagy edzők nemzetközi átigazolása céljából nyújtott ügynöki szolgáltatások piacára, valamint a játékosok vagy edzők foglalkoztatásának piacára. |
|
244 |
Következésképpen meg kell állapítani, hogy a FIFA az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel rendelkezik azokon a különböző piacokon, amelyeken szabályozási, ellenőrzési és szankcionálási jogkört gyakorol, különösen azokon, amelyeket az FFAR alkalmazása érinthet. |
3) A „tagállamok közötti kereskedelem érintettségének” fogalmáról
|
245 |
Mivel a „tagállamok közötti kereskedelem érintettségének” fogalma az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk tekintetében közös, és mivel a jelen ítélet 95. pontjában megállapításra került, hogy a jelen ügyben e feltétel az EUMSZ 101. cikk alkalmazása szempontjából teljesül, ebből az következik, hogy ugyanez irányadó az EUMSZ 102. cikk alkalmazását illetően is. |
4) A visszaélés fennállásáról
|
246 |
Amint az kitűnik az állandó ítélkezési gyakorlatból, az EUMSZ 102. cikk célja, hogy megakadályozza a versenynek a közérdek, az egyéni vállalkozások és a fogyasztók rovására történő megsértését az erőfölényben lévő vállalkozások olyan magatartásának szankcionálásával, amely korlátozza az érdemeken alapuló versenyt, és így közvetlen kárt okozhat az utóbbiaknak, illetve amely megakadályozza vagy torzítja az ilyen versenyt, és ezáltal közvetetten kárt okozhat nekik (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 124. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
247 |
Az erőfölényben lévő vállalkozások ugyanis – függetlenül attól, hogy milyen okokból kerültek ilyen helyzetbe – különös felelősséggel tartoznak azért, hogy magatartásuk ne csorbítsa a belső piacon a hatékony és torzulásmentes versenyt (2022. május 12‑iServizio Elettrico Nazionale és társai ítélet, C‑377/20, EU:C:2022:379, 74. pont). |
|
248 |
Ilyen visszaéléseknek minősülnek azok a magatartások, amelyek a vállalkozások közötti, érdemeken alapuló versenyre irányadó eszközöktől eltérő eszközökkel akadályozzák a piacon fennálló verseny szintjének fenntartását vagy e verseny fejlődését (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 125. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
249 |
Ezzel szemben az EUMSZ 102. cikknek nem célja sem annak megakadályozása, hogy a vállalkozások saját érdemeiknek köszönhetően egy vagy több piacon erőfölényt szerezzenek, sem annak biztosítása, hogy az ilyen helyzetben lévő vállalkozásoknál kevésbé hatékony versenytárs vállalkozások a piacon maradjanak (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 126. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
250 |
Éppen ellenkezőleg, az érdemeken alapuló verseny per definitionem ahhoz vezethet, hogy a kevésbé hatékony, tehát a fogyasztók számára többek között az ár, a termelés, a választék, a minőség vagy az innováció tekintetében kevésbé vonzó versenytársak eltűnjenek vagy háttérbe szoruljanak (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 127. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
251 |
A fortiori, miközben az erőfölényben lévő vállalkozásokra különös felelősséget ró, hogy magatartásukkal ne sértsék a belső piacon a hatékony és torzulásmentes versenyt, az EUMSZ 102. cikk nem magát az erőfölény meglétét, hanem csak az azzal való visszaélést szankcionálja (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 128. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
252 |
Annak bizonyítását, hogy valamely magatartást „erőfölénnyel való visszaélésnek” kell minősíteni, ami az adott ügyben szóban forgó magatartás típusától függően eltérő elemzési sémák alkalmazását vonhatja maga után, minden esetben a releváns ténybeli körülmények összességének értékelése alapján kell elvégezni (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 130. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
253 |
Az erőfölénnyel való visszaélés meghatározására alkalmas magatartások között nem csupán azok szerepelnek, amelyek „kiszorító visszaélésnek” minősülnek, vagyis amelyek alkalmasak arra, hogy az érdemeken alapuló verseny körébe nem tartozó eszközök felhasználásával egy vagy több érintett piacról kizárják a versenytársakat (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 129. pont), hanem a „kizsákmányoló visszaélésnek” minősülő azon magatartások is, amelyek abban állnak, hogy az ilyen vállalkozás visszaélésszerűen előnyre tesz szert a piacon fennálló erőfölényéből az ügyfelei vagy beszállítói, végső soron pedig a fogyasztók kárára azáltal, hogy olyan kereskedelmi – árjellegű vagy nem árjellegű – feltételeket ír elő velük szemben, amelyek kivitelezhető, tehát kellően hatékony verseny esetén nem kerültek volna alkalmazásra (lásd ebben az értelemben: 1978. február 14‑iUnited Brands és United Brands Continentaal kontra Bizottság ítélet, 27/76, EU:C:1978:22, 249. pont; 2017. szeptember 14‑iAutortiesību un komunicēšanās konsultāciju aģentūra – Latvijas Autoru apvienība ítélet, C‑177/16, EU:C:2017:689, 35. pont). |
|
254 |
A jelen ügyben az alapeljárás felperesei azt állítják, hogy az FFAR kérdést előterjesztő bíróság által említett szabályai mind kiszorító, mind pedig kizsákmányoló hatásokat gyakorolnak a hivatásos játékosok vagy edzők nemzetközi átigazolására irányuló ügynöki szolgáltatások piacán, valamint a játékosok vagy edzők foglalkoztatásának piacán. |
|
255 |
Egyrészt ugyanis e szabályok azzal a hatással járnak, hogy mind az ügynökök, mind pedig a játékosok, edzők, klubok vagy egy szervezetből álló ligák vonatkozásában korlátozzák a fenti piacok közül az elsőre való bejutást, valamint az e piacon már aktív ügynökök esetében a hatékony verseny lehetőségét, mint ahogy korlátozzák a klubok vonatkozásában azokat az eszközöket is, amelyek révén versenyezhetnének egymással a játékosok vagy edzők foglalkoztatásának piacán. Másrészt, az említett szabályok ahhoz vezetnek, hogy az ügynökök számára a rendes versenyfeltételek mellett érvényesülő feltételektől eltérő ügyleti feltételeket írnak elő. |
|
256 |
Először is, az esetleges kiszorításra irányuló visszaélések fennállását illetően emlékeztetni kell arra, hogy – amint az kitűnik a jelen ítélet 253. pontjában említett ítélkezési gyakorlatból – ahhoz, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás által tanúsított magatartás ezen elemzési sémába tartozzon, e vállalkozásnak tényleges vagy potenciális versenyben kell állnia a szóban forgó magatartás által érintett vállalkozásokkal. |
|
257 |
A kiszorításra irányuló visszaélésre vonatkozó elemzési séma ugyanis annak vizsgálatán alapul, hogy egyrészt, a szóban forgó magatartás eltér‑e az érdemeken alapuló versenytől, másrészt pedig e magatartás alkalmas‑e arra, hogy a versenyt korlátozó tényleges vagy potenciális hatásokat váltson ki azáltal, hogy kiszorítja a hasonlóan hatékony versenytárs vállalkozásokat az érintett piacról vagy piacokról, vagy megakadályozza azok fejlődését e piacokon, megjegyezve, hogy e piacok lehetnek mind azok, ahol az erőfölény fennáll, mind pedig azok a kapcsolódó vagy szomszédos piacok is, ahol az említett magatartás a tényleges vagy potenciális hatásainak kiváltására irányul (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 129. pont; 2024. szeptember 10‑iGoogle és Alphabet kontra Bizottság [Google Shopping] ítélet, C‑48/22 P, EU:C:2024:726, 165. pont). |
|
258 |
A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az e vizsgálat keretében értékelendő első feltétel többek között annak bizonyításával teljesülhet, hogy a magatartást nem reprodukálhatta egy hasonlóan hatékony, de erőfölényben nem lévő hipotetikus versenytárs (lásd ebben az értelemben: 2022. május 12‑iServizio Elettrico Nazionale és társai ítélet, C‑377/20, EU:C:2022:379, 82. pont), míg a második feltétel megköveteli, hogy az érintett magatartás azzal a hatással járjon, hogy kiszorítja a feltételezett, hasonlóan hatékony versenytársat az érintett piac(ok)ról, vagy megakadályozza annak fejlődését e piacokon (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 129. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
259 |
Mindemellett az EUMSZ 102. cikk kiszorításra irányuló visszaélés miatti megsértésének megállapítása nem függ annak bizonyításától, hogy az érintett magatartás konkrétan alkalmas az ilyen versenytárs kiszorítására (lásd ebben az értelemben: 2024. szeptember 10‑iGoogle és Alphabet kontra Bizottság [Google Shopping] ítélet, C‑48/22 P, EU:C:2024:726, 263. és 264. pont). |
|
260 |
A hasonlóan hatékony versenytársra való hivatkozás ugyanis – amennyiben releváns – annak felidézését is szolgálja, hogy a jelen ítélet 257. pontjában említett második feltétel teljesítéséhez a szóban forgó magatartás által kiváltott tényleges vagy potenciális kiszorító hatások nem vonatkozhatnak kizárólag a kevésbé hatékony vállalkozásokra, mégpedig azért nem, mert nem vitatott, hogy az EUMSZ 102. cikknek nem célja annak megakadályozása, hogy a vállalkozások saját érdemeik révén erőfölényt szerezzenek egy vagy több piacon, sem pedig annak biztosítása, hogy az ilyen erőfölénnyel rendelkezőknél kevésbé hatékony versenytárs vállalkozások a piacon maradjanak. Éppen ellenkezőleg, az érdemeken alapuló verseny per definitionem ahhoz vezethet, hogy a kevésbé hatékony, tehát a fogyasztók számára többek között az ár, a termelés, a választék, a minőség vagy az innováció tekintetében kevésbé vonzó versenytársak eltűnjenek vagy háttérbe szoruljanak (2024. szeptember 10‑iGoogle és Alphabet kontra Bizottság [Google Shopping] ítélet, C‑48/22 P, EU:C:2024:726, 164. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
261 |
Az alapügyben ki kell emelni, hogy úgy tekinthető, hogy a FIFA erőfölényben van a hivatásos játékosok vagy edzők nemzetközi átigazolására irányuló ügynöki szolgáltatások piacán, valamint a játékosok vagy edzők foglalkoztatásának piacán, ez az erőfölény pedig az e piacok tekintetében általa gyakorolt szabályozási, ellenőrzési és szankcionálási jogkörből ered, amint az a jelen ítélet 244. pontjában említésre került. |
|
262 |
Kétségtelen, hogy a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki, hogy a FIFA vállalkozásként jelen lenne e piacok egyikén vagy másikán, vagy hogy ott rövid vagy középtávon gazdasági tevékenységet kívánna folytatni. |
|
263 |
Mindazonáltal a FIFA‑nak olyan nemzeti labdarúgó‑szövetségek a tagjai, amelyek maguk is olyan vállalkozásokat tömörítenek – mint például az egy szervezetből álló ligák és a klubok –, amelyek különböző gazdasági tevékenységeket folytatnak, amelyek között szerepel elsősorban a labdarúgóversenyek szervezése és az azokon való részvétel. Ez utóbbi tevékenység gyakorlása magában foglalja, hogy e ligák és e klubok közreműködnek a hivatásos játékosok és edzők foglalkoztatásának piacán, valamint a hivatásos játékosok vagy edzők nemzetközi átigazolására irányuló ügynöki szolgáltatások piacán. |
|
264 |
Márpedig, jóllehet egyrészt az egy szervezetből álló ligák és a labdarúgóklubok, másrészt pedig az e piacon jelen lévő ügynökök nem tekinthetők versenytársaknak, mégis egymással szembenálló gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi érdekeket követnek, különösen a hivatásos játékosok vagy edzők azon nemzetközi átigazolásai alkalmával elérhető nyereségek felosztását illetően, amelyekben az ügynökök közreműködhetnek. |
|
265 |
Ennélfogva, abban az esetben, ha a FIFA annak érdekében élne a szabályozási jogkörével, ezáltal pedig a rendelkezésére álló erőfölénnyel, hogy a FIFA‑hoz kapcsolódó nemzeti szövetségek tagjai közé tartozó klubok és egy szervezetből álló ligák gazdasági vagy versenyérdekei alapján korlátozza, orientálja vagy fegyelmezze az ügynöki szolgáltatások piacán a verseny fejlődését, az ilyen magatartást erőfölénnyel való visszaélésnek, közelebbről pedig kiszorító visszaélésnek lehetne minősíteni, még akkor is, ha e magatartás hatásai azon piacokhoz kapcsolódó vagy azokkal szomszédos piacokon nyilvánulnak meg, amelyeken a FIFA saját gazdasági tevékenységeit gyakorolja. Ugyanez lenne a helyzet, ha e szövetség annak érdekében használná fel a rendelkezésére álló jogköröket, hogy e piacon a saját gazdasági vagy versenyérdekei alapján korlátozza, orientálja vagy fegyelmezze a verseny fejlődését, ideértve azokat a hatásokat is, amelyek más piacokon, például a klubok közötti bizonyos versenyek szervezésének piacán nyilvánulnak meg, amelyen a FIFA erőfölényben van. |
|
266 |
Annak meghatározása céljából azonban, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló esetben ez a helyzet áll‑e fenn, el kell végezni a szóban forgó magatartás részletes, teljes és átfogó elemzését, ami feltételezi az ilyen egyesület által annak érdekében elfogadott szabályok jellegének, tartalmának, valamint az érintett piacokra gyakorolt tényleges vagy potenciális hatásainak vizsgálatát, hogy szabályozza, ellenőrizze vagy szankcionálja az érintett gazdasági tevékenységek különböző vonatkozásait. |
|
267 |
A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy ilyen elemzést végezzen. |
|
268 |
Másodszor, ami az esetleges kizsákmányoló visszaélés fennállását illeti, ki kell emelni, hogy az e minősítéshez tartozó elemzési séma alkalmazása azt feltételezi, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás magatartásával ezen erőfölényből eredően egy adott piacon visszaélésszerűen előnyre tett szert, vagy erre törekszik, az ügyfelei, beszállítói vagy más kereskedelmi partnerei hátrányára. |
|
269 |
Ilyen visszaélésnek minősül különösen az erőfölényben lévő vállalkozás azon magatartása, amely abban áll, hogy ügyfeleivel vagy beszállítóival szemben olyan ügyleti feltételeket ír elő, amelyek semmilyen észszerű kapcsolatban nem állnak az ügylet jellegével vagy a piacon forgalmazott termék vagy szolgáltatás értékével (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 14‑iAutortiesību un komunicēšanās konsultāciju aģentūra – Latvijas Autoru apvienība ítélet, C‑177/16, EU:C:2017:689, 35. pont; 2025. december 18‑iOSA‑ítélet, C‑161/24, EU:C:2025:985, 29. pont). |
|
270 |
A jelen ügyben, jóllehet nem vitatott, hogy az ügynökök semmilyen árut vagy szolgáltatást nem szállítanak a FIFA‑nak, ez nem változtat azon, hogy az FFAR 16. cikke (2) bekezdésének f) pontja értelmében azok az ügynökök, akik tevékenységüket a hivatásos játékosok vagy edzők nemzetközi átigazolása céljából nyújtott ügynöki szolgáltatások piacán kívánják gyakorolni, kötelesek e szövetségnek az engedélyük fenntartásához szükséges éves díjakat megfizetni, amelyekhez hozzáadódhatnak többek között az ezen engedély megszerzéséhez szükséges vizsga letételével kapcsolatos költségek. |
|
271 |
Ezenkívül, általánosabb jelleggel, a hivatásos játékosok vagy edzők nemzetközi átigazolására irányuló ügynöki szolgáltatások e piaca maga is szervesen kapcsolódik a játékosok vagy edzők foglalkoztatásának piacához; két olyan piacról van szó, amelyeken azok a vállalkozások működnek, mint amilyenek az egy szervezetből álló ligák és a klubok, és amelyek azon nemzeti labdarúgó‑szövetségek tagjai, amelyek maguk is a FIFA‑n belül tömörülnek, és amelyek tekintetében e szövetség gyakorolja az őt megillető szabályozási, ellenőrzési és szankcionálási jogköröket. E körülmények között az ügynökök egyszerre tartoznak a FIFA‑t megillető jogkörök hatálya alá, tevékenységük gyakorlása során pedig olyan kereskedelmi partnerektől is függenek, amelyek közvetetten maguk is az említett szövetség tagjai. Így az ügynökök ki lehetnek téve azon esetleges kizsákmányoló visszaélésnek, amely abból ered, hogy a FIFA miként gyakorolja az őt megillető jogköröket. |
|
272 |
Mindemellett, amint azt indítványának 127. és 128. pontjában lényegében a főtanácsnok is kiemeli, ahhoz, hogy ezen elemzési séma révén megállapítható legyen az alapügyben szóban forgó körülmények között ilyen visszaélés fennállása, bizonyítani kell, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás saját érdekeit szem előtt tartva olyan feltételeket írt elő az ügyfeleivel, beszállítóival vagy más kereskedelmi partnereivel szemben a tevékenységük gyakorlására vonatkozóan, amelyek nem rendelkeznek objektív gazdasági, műszaki vagy jogi igazolással. |
|
273 |
Így az alapügyben annak bizonyításával lehetne kizsákmányoló visszaélés fennállását megállapítani, hogy amennyiben egy észszerűen hatékony sportszövetség hasonló helyzetbe került volna, a szóban forgó szabályoktól eltérő olyan szabályok elfogadása mellett döntött volna, amelyek azzal együtt, hogy alkalmasak lettek volna a kitűzött célok elérésére, jelentősen kevésbé lettek volna károsak az ügynökök saját érdekeire nézve. |
|
274 |
Mindenesetre a kérdést előterjesztő bíróság feladata e szabályok mindegyike vonatkozásában annak értékelése, hogy azok vizsgálhatók‑e a kizsákmányoló visszaélésekre alkalmazandó elemzési séma alapján, továbbá annak meghatározása, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által említett különböző szabályok az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősülhetnek‑e. |
5) Az EUMSZ 102. cikk hatálya alá tartozó magatartás igazolásának lehetőségéről
|
275 |
Abban az esetben, ha az alapeljárás felpereseinek sikerülne bizonyítani, hogy a vitatott szabályok némelyike „erőfölénnyel való visszaélésnek” minősíthető, mivel azok azt jelentik, hogy a FIFA kihasználta azt az erőfölényt, amely például a hivatásos játékosok vagy edzők nemzetközi átigazolására irányuló ügynöki szolgáltatások piacán, illetve a játékosok vagy edzők foglalkoztatásának piacán illeti meg őt, e szövetségnek lehetősége lenne arra, hogy megkísérelje igazolni e magatartást. E célból a FIFA állíthatná akár azt, hogy magatartása a jelen ítélet 176. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat hatálya alá tartozik, akár pedig azt, hogy magatartása objektíve szükséges azon sajátos és jogszerű kötöttségek folytán, amelyek többek között jogi, ipari vagy kereskedelmi jellegűek (lásd analógia útján: 2017. szeptember 14‑iAutortiesību un komunicēšanās konsultāciju aģentūra – Latvijas Autoru apvienība ítélet, C‑177/16, EU:C:2017:689, 60. pont; 2025. február 25‑iAlphabet és társai ítélet, C‑233/23, EU:C:2025:110, 71. és 74. pont), sőt akár bizonyíthatná azt is, hogy azokat a kedvezőtlen hatásokat, amelyek e magatartásból a fogyasztókra nézve eredhetnek, ellensúlyozzák vagy akár meg is haladják a fogyasztók javát is szolgáló hatékonyságjavulások (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 202. pont). |
|
276 |
Ami először is a jelen ítélet 176. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot illeti, ki kell emelni, hogy annak alkalmazása az EUMSZ 102. cikk alkalmazása keretében ugyanazoktól a feltételektől függ, mint amelyeket a jelen ítélet 176–179. pontja az EUMSZ 101. cikk végrehajtása tekintetében felidézett. |
|
277 |
Közelebbről, ez az ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható olyan magatartásokra, amelyek maguknál a jellegüknél fogva sértik az EUMSZ 102. cikket, bármelyek is legyenek azok a jogszerű közérdekű célok, amelyeket azok magyarázata érdekében fel lehetne hozni (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 185. pont). |
|
278 |
Másodszor, ami a vállalkozás azon lehetőségét illeti, hogy arra hivatkozzon, hogy sajátos és jogszerű kötöttségek folytán objektíve szükséges a magatartása, emlékeztetni kell arra, hogy azon helyzetek között, amelyekkel kapcsolatban az ítélkezési gyakorlat már elismerte, hogy ilyen kötöttségek fennállását jellemezhetik, szerepel többek között az olyan jogos követelmények fennállása, mint a sajátos kereskedelmi vagy műszaki kötöttségekkel való szembenézés szükségessége (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1985. október 3‑iCBEM‑ítélet, 311/84, EU:C:1985:394, 26. pont; 2025. február 25‑iAlphabet és társai ítélet, C‑233/23, EU:C:2025:110, 73. pont). |
|
279 |
A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy az alapeljárás felperesei bizonyították‑e ilyen helyzet fennállását. |
|
280 |
Ha ez lenne a helyzet, e bíróságnak azt is meg kell majd vizsgálnia, hogy a szóban forgó vállalkozás, vagyis a jelen esetben a FIFA magatartása arányos maradt‑e, ami a jelen ítélet 179. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat alkalmazásához hasonlóan azt feltételezi, hogy e magatartás először is alkalmas volt arra, hogy megfeleljen az említett kötöttségeknek, másodszor szükséges volt ehhez, harmadszor pedig nem járt a verseny aránytalan sérelmével azon következményekre tekintettel, amelyek az említett kötöttségek be nem tartásából eredtek volna, többek között azáltal, hogy az érintett piacon minden versenyt megszüntetett. |
|
281 |
Harmadszor, ami az erőfölénnyel való esetleges visszaélés azzal a körülménnyel való igazolhatóságát illeti, hogy a szóban forgó magatartás által a fogyasztókra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat ellensúlyozzák, sőt meghaladják a számukra is előnyös hatékonyságjavulások, emlékeztetni kell arra, hogy e lehetőségre ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint amelyek az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésének alkalmazására irányadók, amint azt a jelen ítélet 176–179. pontja kifejti. |
|
282 |
A jelen ügyben, ha bizonyítást nyerne, hogy az alapeljárás felperesei eleget tettek az erőfölénnyel való visszaélés fennállásának bizonyítását illetően rájuk háruló bizonyítási tehernek, ezt követően a kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz annak értékelése, hogy megalapozottak‑e a FIFA által az említett szabályok igazolása érdekében előadott érvek, akár a jelen ítélet 176. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat alapján, akár pedig a hatékonyságjavulások fennállására vagy arra tekintettel, hogy e szabályok a sajátos kötöttségeket figyelembe véve objektíve szükségesek. |
|
283 |
A fentiek összességéből következik, hogy az EUMSZ 102. cikket akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a valamely nemzetközi sportszövetség által elfogadott, a sportügynökök tevékenységét keretek közé szorító szabályozás, amennyiben egyrészt, e szövetség az érintett piac jelentős része tekintetében kötelező normatív jogkörrel rendelkezik, az e szabályozásban foglalt követelmények pedig az e 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősülhetnek, másrészt pedig az ilyen követelmények nem követnek olyan jogszerű közérdekű célt, amelyre tekintettel szigorú értelemben véve megfelelőnek, szükségesnek és arányosnak bizonyulnának, továbbá nem tekinthetők olyan sajátos és jogszerű kötöttségek folytán objektíve szükségeseknek, amelyek többek között jogi, ipari vagy kereskedelmi jellegűek, és nem eredményeznek a fogyasztók javát szolgáló olyan hatékonyságjavulásokat, amelyek ellensúlyozhatnák az általuk a fogyasztókra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat. |
3. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésnek az EUMSZ 56. cikk értelmezésére vonatkozó részéről
|
284 |
Az EUMSZ 56. cikk értelmében tilos az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik nem abban a tagállamban letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy. |
|
285 |
Még ha e rendelkezés elsősorban a tagállamokra vonatkozik is, mégis alkalmazható lehet, ha a magánszemélyek felett bizonyos jogkörrel rendelkező csoportnak vagy szervezetnek módjában áll olyan feltételeket támasztani velük szemben, amelyek egyenértékűek azokkal a feltételekkel, amelyeket a tagállamok maguk is előírhatnának velük szemben (lásd ebben az értelemben: 1974. december 12‑iWalrave és Koch ítélet, 36/74, EU:C:1974:140, 17. pont; 2000. április 11‑iDeliège ítélet, C‑51/96 és C‑191/97, EU:C:2000:199, 47. pont; 2019. június 13‑iTopFit és Biffi ítélet, C‑22/18, EU:C:2019:497, 39. pont). |
|
286 |
Az EUMSZ 56. cikkel tehát ellentétes lehet a valamely nemzetközi sportszervezet által elfogadott minden olyan szabályozás, amely akadályozhatja e szabadság gyakorlását azáltal, hogy megtiltja, zavarja vagy kevésbé vonzóvá teszi a valamely tagállamban letelepedett bármely szolgáltató számára, hogy tevékenységét egy másik tagállamban gyakorolja (lásd ebben az értelemben: 2010. március 16‑iOlympique Lyonnais ítélet, C‑325/08, EU:C:2010:143, 33. pont; 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 247. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), kivéve ha az ilyen szabályozás igazolt. |
a) A korlátozás fennállásáról
|
287 |
A jelen ügyben nem vitatott, hogy az FFAR valamennyi tagállamban alkalmazandó. |
|
288 |
Ez azonban nem változtat azon, hogy a szóban forgó szabályoknak a FIFA általi elfogadását követően a bizonyos tagállamokban letelepedett ügynökök immár akadályozva lehetnek abban, hogy bizonyos szolgáltatásaikat olyan más tagállamok területén letelepedett jelenlegi vagy potenciális ügyfeleknek nyújtsák, amelyekben korábban e tevékenység gyakorlása nem volt szabályozott, vagy kevésbé szigorú követelményeknek volt alávetve. Ez a helyzet a többes képviseletet korlátozó szabályok esetében, továbbá az ügynöki engedélyre vonatkozó szabályok esetében, amennyiben azok az ilyen engedély megadását attól a feltételtől teszik függővé, hogy az ügynökökkel szemben nem alkalmaztak semmilyen, az FFAR 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. és iii. alpontjában említett büntetőjogi vagy fegyelmi intézkedést, valamint az FFAR 16. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt, a „megkeresésekre” vonatkozó szabályok esetében. |
|
289 |
Ezzel szemben a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében említett, az ügynök által igényelhető díjazásra vonatkozó szabályokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely szabályozás nem minősül a szolgáltatásnyújtás szabadsága EUMSZ 56. cikk értelmében vett korlátozásának önmagában amiatt, hogy kevésbé szigorú vagy gazdaságilag vonzóbb szabályokat lehetett volna alkalmazni, ha e szabályozást nem fogadták volna el (lásd ebben az értelemben: 2011. március 29‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, C‑565/08, EU:C:2011:188, 49. pont; 2023. június 8‑iFastweb és társai [A számlázás gyakorisága] ítélet, C‑468/20, EU:C:2023:447, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
290 |
Következésképpen a díjazásra vonatkozó, a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében említett szabályok nem tekinthetők úgy, mint amelyek korlátozzák az említett szolgáltatásnyújtás szabadságát önmagában amiatt, hogy keretek közé szorítják az ügynökök és az edzők díjazását, illetve e díjazás kiszámításának vagy kifizetésének módjait. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy az alapeljárás felperesei által előadott érvekre tekintettel e szabályok más okból minősülhetnek‑e ilyen korlátozásnak. |
|
291 |
Ami a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében említett azon szabályokat illeti, amelyek bizonyos információknak a FIFA által kezelt digitális platformon történő gyűjtését, valamint ezen információk egy részének a többi ügynökkel, a klubokkal, az egy szervezetből álló ligákkal, az edzőkkel és a játékosokkal való közlését szervezik, e szabályokból kitűnik, hogy azok nem alkalmasak a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozására, mivel az a hatás, amelyet az ilyen szabályok az ügynökök tevékenységének valamely más tagállamban történő gyakorlását illetően kiválthatnak, túl esetleges és túl közvetett ahhoz, hogy azt úgy lehessen tekinteni, mint amely korlátozhatja e szabadságot. |
|
292 |
Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy az olyan szabályozás, amely minden olyan gazdasági szereplőre vonatkozik, aki az adott állam területén tevékenykedik, és nem célja az érintett vállalkozások általi szolgáltatásnyújtás feltételeinek szabályozása, és végül az általa a szolgáltatásnyújtás szabadságára gyakorolt korlátozó hatások túl esetlegesek és túl közvetettek ahhoz, hogy az általa előírt kötelezettség e szabadság korlátozásának minősülhessen, nem ütközik az EUMSZ 56. cikkben rögzített tilalomba (2022. december 22‑iAirbnb Ireland és Airbnb Payments UK ítélet, C‑83/21, EU:C:2022:1018, 45. pont). |
|
293 |
Márpedig mindenekelőtt ki kell emelni: úgy tűnik, hogy a bizonyos információk digitális platformon történő gyűjtését szervező, a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében említett szabályok célja nem az, hogy szabályozzák a más tagállamban letelepedett vállalkozások szolgáltatásnyújtás szabadságához való jogának gyakorlására vonatkozó feltételeket, és nem is alkalmasak arra, hogy kellően biztos és közvetlen módon tiltsák, zavarják vagy kevésbé vonzóvá tegyék e szabadságnak a más tagállamokban letelepedett ügynökök általi gyakorlását, mivel a kért információk szolgáltatása nem volt olyan, amely nehéz lett volna, vagy túlzott számú információt érintett volna (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2024. június 20‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Harmadik országbeli munkavállalók kiküldetése] ítélet, C‑540/22, EU:C:2024:530, 116. pont), aminek vizsgálata mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata. |
|
294 |
Továbbá az ügynöki engedélyre vonatkozó, a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében említett azon szabályok, amelyek az ügynöki engedély megszerzését és megtartását attól a feltételtől teszik függővé, hogy az ügynököknek alá kell vetniük magukat a FIFA szabályainak, valamint alapesetben a svájci jognak, csak akkor vezethetnek be korlátozást a szolgáltatásnyújtás szabadsága vonatkozásában, ha az említett ügynökökre ily módon alkalmazandóvá tett szabályok alkalmasak arra, hogy visszatartsák őket attól, hogy tevékenységüket valamely más tagállamban gyakorolják. |
|
295 |
Végül, ami az ügynöki engedélyre vonatkozó azon szabályokat illeti, amelyek annak megszerzését és megtartását attól a feltételtől teszik függővé, hogy az ügynökök alávessék magukat e szövetség, a tagszövetségek és a CAS joghatóságának, ki kell emelni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem fejti ki kellőképpen, hogy az ilyen szabályok önmagukban mennyiben alkalmasak arra, hogy tiltsák, zavarják vagy kevésbé vonzóvá tegyék a más tagállamokban letelepedett ügynökök szolgáltatásnyújtás szabadságához való jogának valamely tagállam területén történő gyakorlását, vagyis a Bíróság e tekintetben nem tud állást foglalni. |
b) Az igazolások fennállásáról
|
296 |
Mivel – amint azt a jelen ítélet 288. pontja megállapítja – a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében említett egyes szabályok az EUMSZ 56. cikkben biztosított szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősülnek, emlékeztetni kell arra, hogy a nem állami eredetű intézkedések akkor is megengedhetők, ha akadályozzák ugyan az EUM‑Szerződésben biztosított valamely mozgásszabadságot, viszont először is megállapítást nyer, hogy elfogadásukat olyan jogszerű közérdekű cél igazolja, amely nem tisztán gazdasági jellegű, másodszor pedig tiszteletben tartják az arányosság elvét, ami azt jelenti, hogy alkalmasak e cél megvalósításának biztosítására, és nem haladják meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 251. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. október 4‑iFIFA‑ítélet, C‑650/22, EU:C:2024:824, 95. pont). |
|
297 |
Az ilyen intézkedések alkalmasságával kapcsolatos követelményt illetően emlékeztetni kell arra is, hogy az intézkedések csak akkor tekinthetők alkalmasnak a hivatkozott cél megvalósításának biztosítására, ha ténylegesen megfelelnek e célkitűzés koherens és szisztematikus módon való elérésére irányuló törekvésnek (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 251. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. október 4‑iFIFA‑ítélet, C‑650/22, EU:C:2024:824, 95. pont). Ami az ezen intézkedések szükségességére vonatkozó követelményt illeti, az annak ellenőrzését feltételezi, hogy nem létezett‑e olyan alternatív intézkedés, amely jóllehet kevésbé korlátozó jellegű, mégis lehetővé tette volna a kitűzött cél ugyanolyan hatékony elérését (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2024. október 4‑iLitvánia és társai kontra Parlament és Tanács [Mobilitási csomag] ítélet, C‑541/20–C‑555/20, EU:C:2024:818, 824. pont; 2025. július 10‑iINTERZERO és társai ítélet, C‑254/23, EU:C:2025:569, 208. pont). |
|
298 |
Végül ugyanúgy, mint az állami eredetű intézkedések esetében, amennyiben a felperes vagy felperesek bizonyítják, hogy a nem állami eredetű intézkedések az EUM‑Szerződés értelmében vett korlátozásnak minősülnek, ezen intézkedések kibocsátójának kell bizonyítania, hogy ezen intézkedések megfelelnek a jelen ítélet 296. pontjában felidézett együttes feltételeknek (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 252. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
299 |
A jelen esetben, ami először is a többes képviseletet korlátozó, a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében említett szabályokat illeti, ki kell emelni, hogy e szabályok célja az összeférhetetlenség elkerülése, ezáltal pedig az ügyfeleknek az ügynökök e tevékenységre alkalmazandó etikai követelményekkel ellentétes magatartásával szembeni védelme. Márpedig, ugyanúgy, mint ahogyan – amint azt a jelen ítélet 188. pontja hangsúlyozta –, az ezen ítélet 176. pontjában említett ítélkezési gyakorlat az etikai vagy szakmai‑etikai jellegű célokat követő szabályok formáját öltő megállapodások vagy döntések esetén is alkalmazható (lásd ebben az értelemben: 2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 183. pont), az összeférhetetlenség elkerülésére irányuló célkitűzést olyan jogszerű közérdekű célnak kell tekinteni, amely igazolhatja a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását. |
|
300 |
Ezenkívül az ilyen szabályokból kitűnik, hogy azok alkalmasak az ilyen cél elérésére, mivel korlátozzák annak lehetőségét, hogy ugyanazon ügynök vagy több olyan ügynök, akik ugyanazon ügynökség igazgatóinak, részvényeseinek, társtulajdonosainak vagy alkalmazottainak jogállása folytán, vagy a köztük fennálló rokoni kapcsolat folytán, vagy akár együttműködési megállapodás megkötése folytán „kapcsolódnak” egymáshoz, ugyanazon ügylet keretében egyszerre képviseljen egy játékost, valamint a vevőként és eladóként eljáró klubokat. |
|
301 |
Ráadásul, jóllehet elképzelhetők lettek volna olyan egyéb intézkedések is, mint például az ügynököket terhelő átláthatósági és tájékoztatási kötelezettségek előírása vagy az érintett felek írásbeli hozzájárulásának beszerzése, úgy tűnik, hogy az ilyen intézkedések nem teszik lehetővé a kitűzött cél ugyanolyan hatékony elérését, aminek vizsgálata mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata. |
|
302 |
Másodszor, ami az ügynöki engedélyre vonatkozó szabályokat illeti, amennyiben azok ezen engedély megadását attól a feltételtől teszik függővé, hogy az ügynökökkel szemben ne kerüljön sor az FFAR 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. és iii. alpontjában említett egyik büntetőjogi vagy fegyelmi intézkedés alkalmazására sem, a jelen ítélet 207. pontjából kitűnik, hogy e szabályok olyan jogszerű közérdekű célt követnek, amely arra irányul, hogy meghatározzanak minimális etikai normákat, valamint védjék a játékosokat és az edzőket – különösen azokat, akik pályafutásuk elején tartanak – az ügynökök visszaélésszerű gyakorlataival szemben. |
|
303 |
Ami az ügynöki engedélyre vonatkozó szabályokat illeti, amennyiben azok az ügynöki engedély megszerzését és megtartását attól a feltételtől teszik függővé, hogy a pályázók és az ilyen engedély jogosultjai alávessék magukat egyrészt a FIFA szabályainak, valamint alapesetben a svájci jognak, másrészt pedig e szövetség, a tagszövetségek és a CAS joghatóságának: feltételezve, hogy az ilyen szabályok korlátozzák a szolgáltatásnyújtás szabadságát, a jelen ítélet 209. pontjából kitűnik, hogy az említett szabályok úgy tekinthetők, mint amelyek arra irányulnak, hogy magasabb szintű védelmet biztosítsanak az ügynökök ügyfeleinek és maguknak az ügynököknek azáltal, hogy olyan egységes jogi keretet hoznak létre, amelyet egyetlen döntéshozó szerv által gyakorolt ellenőrzési mechanizmus egészít ki. Márpedig az ezen ítélet 299. pontjában megállapítottakhoz hasonlóan az ilyen célkitűzés olyan jogszerű közérdekű célnak tekinthető, amely igazolhatja a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását. |
|
304 |
Ezenkívül, amennyiben az ügynöki engedélyre vonatkozó szabályok arra kötelezik a pályázókat és az ügynöki engedéllyel rendelkezőket, hogy vessék alá magukat a FIFA szabályainak, úgy lehet tekinteni, hogy azok végső soron arra irányulnak, hogy biztosítsák az átigazolási rendszer, tágabb értelemben pedig a sportversenyek rendszerének integritását, valamint az e tevékenységre alkalmazandó szakmai normák javítását. Márpedig az ilyen célok szintén olyan jogszerű közérdekű céloknak tekinthetők, amelyek igazolhatják a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását. |
|
305 |
Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a rendelkezésére álló releváns információk összességére tekintettel értékelje, hogy az ügynöki engedélyre vonatkozó szabályok azáltal, hogy az engedély megszerzését és megtartását a jelen ítélet 302. és 303. pontjában említettekhez hasonló feltételekhez kötik, alkalmasak‑e az ezen ítélet 302. és 304. pontjában említett célok elérésére, továbbá hogy e célok megvalósítása nem érhető‑e el az EUMSZ 56. cikk értelmében vett szolgáltatásnyújtás szabadságát kevésbé korlátozó intézkedésekkel. |
|
306 |
Harmadszor, ami a „megkeresésekre” vonatkozó szabályokat illeti, amelyek tiltják az ügynökök számára, hogy valamely potenciális ügyféllel bizonyos időszakokon kívül kapcsolatba lépjenek, és vele bizonyos időszakokon kívül szerződést kössenek, ki kell emelni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt a FIFA e szabályokat azzal indokolta, hogy biztosítani kell a játékosügynökök és ügyfeleik közötti szerződések stabilitását. Márpedig, amint azt indítványának 111. pontjában a főtanácsnok is hangsúlyozta, az ilyen cél követése, amely eltér attól a céltól, amely a játékosok és a klubok közötti szerződések folytonosságának a sportversenyek megfelelő lebonyolítása érdekében történő biztosítására irányul, tisztán gazdasági jellegűként jelenik meg, ennélfogva pedig nem igazolhatja a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását. |
|
307 |
Kétségtelen, hogy a FIFA a Bírósághoz benyújtott észrevételeiben arra is hivatkozott, hogy az ilyen szabályok „a játékosok javát szolgálják, akiknek ettől kezdve egyértelmű határidő áll rendelkezésükre, amelyen belül különböző lehetőségeket mérlegelhetnek”. Ez az érv kapcsolódhat az FFAR 1. cikke (2) bekezdésének e) pontjában említett jogszerű közérdekű célhoz, amely azon játékosok védelmére irányul, akik nem rendelkeznek tapasztalattal vagy információval a labdarúgó‑átigazolási rendszer működésével kapcsolatban. |
|
308 |
Ez azonban nem változtat azon, hogy a jelen ügyben a szóban forgó szabályok megkülönböztetés nélkül védik a játékosokat és a klubokat, miközben az ilyen cél csak a játékosokat érintheti. Ezenkívül, amint az kitűnik a jelen ítélet 212. pontjából, e szabályok nem koherens módon követik ezt a célt, mivel nem alkalmazandók azokra az ügynökökre, akik már rendelkeznek képviseleti szerződéssel. |
|
309 |
Következésképpen, abban az esetben, ha az alapügy felpereseinek sikerül bizonyítaniuk, hogy a „megkeresésekre” vonatkozó szabályok, jóllehet látszólag semlegesek, mégis korlátozzák a szolgáltatásnyújtás szabadságát, az ilyen korlátozás nem igazolható a jelen ítélet 306. és 307. pontjában hivatkozott célok egyikével vagy másikával. A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát annak meghatározása, hogy a FIFA által esetlegesen előadott egyéb célokra tekintettel az ilyen szabályok mindazonáltal igazolhatók‑e olyan jogszerű közérdekű céllal, amely nem tisztán gazdasági jellegű, továbbá hogy e szabályok ilyen célt követnek‑e az arányosság elvéből eredő követelmények tiszteletben tartása mellett. |
|
310 |
Ebből következik, hogy az EUMSZ 56. cikket akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a valamely nemzetközi sportszövetség által elfogadott olyan szabályozás, amely keretek közé szorítja a sportügynökök tevékenységét olyan szabályok útján, amelyek először is korlátozzák az ezen ügynökök általi többes képviseletet; másodszor, a bizonyos ügyletek lebonyolításához szükséges engedély megszerzését attól a feltételtől teszik függővé, hogy az említett ügynökökkel szemben nem került sor bizonyos büntetőjogi vagy fegyelmi intézkedések alkalmazására; harmadszor, ezen engedély megadását olyan anyagi jogi rendelkezések tiszteletben tartásától teszik függővé, amelyek alkalmasak arra, hogy tiltsák, zavarják vagy kevésbé vonzóvá tegyék a más tagállamokban letelepedett ügynökök számára a szolgáltatásnyújtás szabadságához való joguk valamely tagállam területén történő gyakorlását, illetve negyedszer, keretek közé szorítják bizonyos játékosügynökök azon lehetőségét, hogy új játékosokat keressenek meg abból a célból, hogy őket képviseljék, amennyiben a szabályok e különböző kategóriáit nem igazolja valamely jogszerű közérdekű cél, és azok nem is arányosak ilyen céllal. |
B. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről, amennyiben az a GDPR 6. cikkének értelmezésére vonatkozik
|
311 |
A GDPR 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a tárgyi hatály szempontjából e rendeletet kell alkalmazni a személyes adatok részben vagy egészben automatizált módon történő kezelésére, valamint azoknak a személyes adatoknak a nem automatizált módon történő kezelésére, amelyek valamely nyilvántartási rendszer részét képezik, vagy amelyeket egy nyilvántartási rendszer részévé kívánnak tenni. |
|
312 |
Mindemellett, amint az kitűnik az említett rendelet 1. cikkének (1) bekezdéséből, e rendelet csak a természetes személyekre vonatkozó adatok kezelését szabályozza. |
|
313 |
Következésképpen a GDPR 6. cikkével csak annyiban lehet ellentétes a személyes adatok kezelését előíró szabályok elfogadása, amennyiben természetes személyekre, például többek között ügynökökre, játékosokra vagy edzőkre vonatkozó adatokról van szó, nem pedig olyan szervezetekre vonatkozó adatokról, mint a klubok vagy az egy szervezetből álló ligák. |
|
314 |
Ami a GDPR területi hatályát illeti, e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja, hogy e rendeletet kell alkalmazni az Unióban tartózkodó érintettek személyes adatainak az Unióban tevékenységi hellyel nem rendelkező adatkezelő vagy adatfeldolgozó által végzett kezelésére, ha az adatkezelési tevékenységek áruknak vagy szolgáltatásoknak az Unióban tartózkodó érintettek számára történő nyújtásához kapcsolódnak, függetlenül attól, hogy az érintettnek fizetnie kell‑e azokért. |
|
315 |
A jelen esetben az FFAR az ügynökök szakmai tevékenységének szabályozására irányul. Következésképpen, amennyiben a személyes adatoknak az FFAR által előírt kezelése az Unión belül természetes személyek, például ügynökök, játékosok vagy edzők által végzett gazdasági vagy sporttevékenységekre vonatkozik, ezek az adatkezelések a GDPR hatálya alá tartoznak. |
|
316 |
Márpedig bármely személyesadat‑kezelésnek – figyelemmel többek között a fenti rendelet 23. cikke által megengedett eltérésekre is – tiszteletben kell tartania a személyes adatok kezelésére vonatkozó elveket, valamint az érintettnek az e rendelet II., illetve III. fejezetében foglalt jogait. Közelebbről, a személyes adatok bármely kezelésének egyrészt meg kell felelnie az említett rendelet 5. cikkében kimondott elveknek, másrészt pedig meg kell felelnie az ugyanezen rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében felsorolt alternatív jogszerűségi feltételek legalább egyikének (lásd ebben az értelemben: 2023. március 2‑iNorra Stockholm Bygg ítélet, C‑268/21, EU:C:2023:145, 43. pont). |
|
317 |
Amint azt indítványának 159. pontjában a főtanácsnok is kiemelte, jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság nem pontosította, hogy az e rendelkezésben említett alternatív jogszerűségi feltételek közül az alapügyben melyek alkalmazandók, mind az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő elemekből, mind pedig a szóban forgó szabályok jellegéből az következik, hogy e feltétel nem más, mint a GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt feltétel. |
|
318 |
E rendelkezés kimondja, hogy a személyes adatok kezelése jogszerű, ha az adatkezelés „az adatkezelő vagy egy harmadik fél jogos érdekeinek érvényesítéséhez szükséges, kivéve, ha ezen érdekekkel szemben elsőbbséget élveznek az érintett olyan érdekei vagy alapvető jogai és szabadságai, amelyek személyes adatok védelmét teszik szükségessé”. |
|
319 |
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint így az említett rendelkezés három együttes követelményt ír elő, nevezetesen először is azt, hogy az adatkezelő vagy a harmadik fél jogos érdeket érvényesítsen, másodszor, hogy az adatkezelés szükséges legyen az elérni kívánt jogos érdek érvényesítéséhez, harmadszor pedig, hogy az adatok védelmével érintett személyek érdekei vagy alapvető jogai és szabadságai ne élvezzenek elsőbbséget az adatkezelőnek vagy harmadik félnek az adatkezeléshez fűződő jogos érdekével szemben (lásd ebben az értelemben: 2023. július 4‑iMeta Platforms és társai [Közösségi hálózat általános felhasználási feltételei] ítélet, C‑252/21, EU:C:2023:537, 106. pont; 2025. január 9‑iMousse ítélet, C‑394/23, EU:C:2025:2, 45. pont). |
|
320 |
Ami először is a GDPR értelmében vett, egy vagy több „jogos érdek” adatkezelő általi érvényesítésére vonatkozó követelményt illeti, a Bíróság megállapította, hogy mivel e rendelet nem határozza meg a „jogos érdek” fogalmát, nem vitatott, hogy az érdekek széles köre tekinthető jogszerűnek. E fogalom különösen nem korlátozódik a törvényben rögzített és meghatározott érdekekre (lásd ebben az értelemben: 2025. január 9‑iMousse ítélet, C‑394/23, EU:C:2025:2, 46. pont), hanem – amint az kitűnik a GDPR (47) preambulumbekezdéséből – alkalmazható például az érintett és az adatkezelő közötti releváns és megfelelő kapcsolat esetén olyan helyzetekben, amikor az érintett az adatkezelő ügyfele vagy az adatkezelő alkalmazásában áll. Általánosságban az említett fogalom különbözik a „jogszerű közérdekű cél” fogalmától, amelyre a többek között a jelen ítélet 176. és 296. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat utal, amint az e fogalmak megfogalmazásából is következik. |
|
321 |
Másodszor, ami a személyes adatok kezelésének az elérni kívánt jogos érdek érvényesítéséhez való szükségességére vonatkozó követelményt illeti, az megköveteli annak vizsgálatát, hogy az említett jogos érdek egyéb olyan eszközökkel is észszerűen és hasonló hatékonysággal érvényesíthető‑e, amelyek kevésbé sértik az érintettek alapvető jogait, különösen a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 7., illetőleg 8. cikkében biztosított jogokat, azzal, hogy az ilyen adatok védelmére vonatkozó elvtől való eltérésnek és ezen elv korlátozásának a feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozódnia (lásd ebben az értelemben: 2025. január 9‑iMousse ítélet, C‑394/23, EU:C:2025:2, 28. és 48. pont). |
|
322 |
E kontextusban emlékeztetni kell arra is, hogy az adatkezelés szükségességére vonatkozó feltételt a GDPR 5. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt „adattakarékosság” elvével együttesen kell vizsgálni, amely szerint a személyes adatoknak „az adatkezelés céljai szempontjából megfelelőnek és relevánsnak kell lenniük, és a szükségesre kell korlátozódniuk” (lásd ebben az értelemben: 2024. szeptember 12‑iHTB Neunte Immobilien Portfolio és Ökorenta Neue Energien Ökostabil IV ítélet, C‑17/22 és C‑18/22, EU:C:2024:738, 52. pont; 2025. január 9‑iMousse ítélet, C‑394/23, EU:C:2025:2, 49. pont). |
|
323 |
Harmadszor, ami az arra vonatkozó követelményt illeti, hogy az adatvédelem által érintett személy érdekei vagy alapvető jogai és szabadságai ne élvezzenek elsőbbséget az adatkezelő vagy valamely harmadik fél jogos érdekével szemben, e követelmény magában foglalja a szóban forgó ellentétes jogok és érdekek mérlegelését, amely főszabály szerint az adott ügy konkrét körülményeitől függ (2024. szeptember 12‑iHTB Neunte Immobilien Portfolio és Ökorenta Neue Energien Ökostabil IV ítélet, C‑17/22 és C‑18/22, EU:C:2024:738, 53. pont). |
|
324 |
Közelebbről, amint az kitűnik a GDPR (47) preambulumbekezdéséből, az érintett személyek érdekei és alapvető jogai különösen akkor élvezhetnek elsőbbséget az adatkezelő érdekével szemben, ha a személyes adatokat olyan körülmények között kezelik, amelyek mellett az érintettek észszerűen nem számítanak ilyen további adatkezelésre. |
|
325 |
Egyébiránt, jóllehet az a körülmény, hogy a szóban forgó személyes adatok szakmai tevékenységekre vonatkoznak, önmagában nem zárhatja ki azokat sem a magánélet tiszteletben tartásához való, a Charta 7. cikkében biztosított alapvető jog által biztosított védelemből, sem pedig az adatvédelemhez való, a Charta 8. cikkében biztosított és a GDPR által pontosított jog által biztosított védelemből (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2022. november 22‑iLuxembourg Business Registers ítélet, C‑37/20 és C‑601/20, EU:C:2022:912, 38. pont), az ilyen körülmény mindazonáltal figyelembe vehető azon kérdés értékelése során, hogy az érintett érdekei vagy alapvető szabadságai és jogai elsőbbséget élveznek‑e az adatkezelő vagy harmadik fél jogos érdekével szemben, különösen, ha a hivatkozott jogos érdek ahhoz kapcsolódik, hogy az érintett az adatkezelő ügyfele vagy az adatkezelő alkalmazásában áll. |
|
326 |
Jóllehet végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy az FFAR által előírt, e szabályzat 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii–v. alpontjában és k) pontjának ii. alpontjában, valamint 19. cikkében említett szabályok megfelelnek‑e a jelen ítélet 319. pontjában felidézett három követelménynek, a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján eljárva szintén pontosításokat adhat, amelyek célja, hogy iránymutatást adjanak e bíróságnak ezen értékelés során (lásd ebben az értelemben: 2025. január 9‑iMousse ítélet, C‑394/23, EU:C:2025:2, 51. pont). |
|
327 |
Így, mivel a kérdést előterjesztő bíróság a kérdésében azokra a szabályokra hivatkozik, amelyeket a jelen ítélet előző pontja említ, e bíróság rendelkezésére kell bocsátani a GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdése f) pontjának értelmezésével kapcsolatos azon szempontokat, amelyek szükségesek ahhoz az értékeléshez, amelyet e bíróság azzal kapcsolatban fog lefolytatni, hogy e rendelkezéssel összeegyeztethetők‑e a személyes adatok azon kezelései, amelyeket az FFAR‑nak a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott rendelkezései írnak elő. |
1. A személyes adatok azon kezeléseiről, amelyeket az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii–v. alpontja és k) pontjának ii. alpontja ír elő
|
328 |
Az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii–v. alpontja és k) pontjának ii. alpontja előírja, hogy az ügynökök kötelesek közölni a FIFA‑val különböző olyan információkat, amelyek személyes adatokat tartalmazhatnak, nevezetesen először is a valamely ügyféllel kötött képviseleti szerződéstől eltérő bármely megállapodást, ideértve – de nem kizárólag – az egyéb szolgáltatásokhoz kapcsolódó megállapodásokat, valamint a FIFA által kezelt digitális platformon kért információkat; másodszor, az e platformon a szolgáltatási díj megfizetésével kapcsolatban kért információkat; harmadszor, az említett platformon kért, az ügyféllel kötött képviseleti szerződéstől eltérő megállapodáshoz kapcsolódó kompenzáció megfizetésére vonatkozó információkat; negyedszer, az ügynökök közötti minden olyan szerződéses vagy egyéb megállapodást, amelynek célja a szolgáltatásnyújtás keretében való együttműködés, vagy az ügynöki tevékenységükből származó bevételek vagy nyereség egészének vagy egy részének megosztása; ötödször, az ugyanazon ügynökséget igénybe vevő ügynökök számát és valamennyi munkavállalójuk személyazonosságát. |
|
329 |
Tekintettel arra, hogy a FIFA által kezelthez hasonló digitális platform működése – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – „automatizált módon történő adatkezelések” és „nyilvántartási rendszerek” alkalmazását feltételezi abban értelemben, ahogyan azt a GDPR 2. cikkének e második fogalom tekintetében az e rendelet 4. cikkének 6. pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdése meghatározza, amennyiben az ilyen gyűjtési cselekmények személyes adatokra vonatkoznak, azokat a GDPR értelmében vett személyesadat‑kezelésnek kell tekinteni, így azokra a jelen ítélet 319. pontjában meghatározott követelmények vonatkoznak. |
a) A GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt első követelménynek való megfelelésről
|
330 |
Azzal kapcsolatban, hogy az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii–v. alpontjában és k) pontjának ii. alpontjában előírt adatkezelések tiszteletben tartják‑e a jelen ítélet 319. pontjában felidézett első követelményt, amely szerint az adatkezelőnek vagy valamely harmadik személynek jogos érdeket kell érvényesítenie, ki kell emelni, hogy az ilyen adatkezelések igazolása érdekében a FIFA többek között arra hivatkozik, hogy biztosítani kell, hogy az érintett személyek, vagyis az ügynökök és ügyfeleik – legyen szó akár klubokról, játékosokról, edzőkről vagy egy szervezetből álló ligákról – megfeleljenek az e szövetség által létrehozott szabályozási keretnek. |
|
331 |
Ki kell emelni, hogy mivel azok a természetes személyek, akiknek az adatait az ügynökök e rendelkezés alapján továbbíthatják a FIFA‑nak, mind részt vesznek az e szövetség vagy az ahhoz tartozó szövetségek vagy szervezetek által szervezett versenyeken, az így továbbítható adatok pedig az e természetes személyek által e sportversenyekkel kapcsolatban gyakorolt szakmai tevékenységekre vonatkoznak, úgy tekinthető, hogy a GDPR (47) preambulumbekezdése értelmében vett releváns és megfelelő kapcsolat áll fenn egyrészt ezen érdekelt felek, másrészt pedig a FIFA között. |
|
332 |
Következésképpen a FIFA által az ügynökökkel szemben támasztott azon követelmény, hogy közöljék vele az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii–v. alpontjában és k) pontjának ii. alpontjában említett információkat annak biztosítása érdekében, hogy ezen ügynökök és ügyfeleik megfeleljenek az e szabályzatból eredő kötelezettségeiknek, úgy tekinthető, mint amely a GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének f) pontja értelmében vett jogos érdeket szolgál, amennyiben az ilyen információk közlését igazoló kötelezettségek maguk is megfelelnek az alkalmazandó nemzeti jognak, valamint az uniós jognak (lásd ebben az értelemben: 2024. október 4‑iKoninklijke Nederlandse Lawn Tennisbond ítélet, C‑621/22, EU:C:2024:858, 49. pont), aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. |
b) A GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt második követelménynek való megfelelésről
|
333 |
Ami a jelen ítélet 319. pontjában említett második követelményt illeti, amely az adatkezelés szükségességére és az érintett adatok minimalizálása elvének tiszteletben tartására vonatkozik, ki kell emelni, hogy az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii–v. alpontjában és k) pontjának ii. alpontjában említett adatok, jóllehet viszonylag sok adatról van szó, megfelelőnek, relevánsnak és a szóban forgó kezelések által követett jogos érdek megvalósításához szükséges mértékre korlátozódónak tűnnek, amely jogos érdek nem másra irányul, mint annak biztosítására, hogy ne csupán az ügynökök, hanem az egyéb érdekelt felek, mint például a klubok, az egy szervezetből álló ligák, a játékosok és az edzők is megfeleljenek az FFAR által létrehozott szabályozási keretnek. |
|
334 |
Mindenekelőtt ugyanis meg kell jegyezni, hogy a valamely ügyféllel kötött képviseleti szerződéstől eltérő bármely megállapodás közlése, ideértve – de nem kizárólag – az egyéb szolgáltatásokhoz kapcsolódó, az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii. alpontjában említett megállapodásokat is, lehetővé teszi annak biztosítását, hogy a képviseleti szerződés tartalmára vonatkozóan e szabályzatban előírt különböző követelmények – mint például amelyeket az említett szabályzat 12. cikkének 8. és 9. bekezdése, vagy akár e szabályzat 15. cikke említ – ne legyenek megkerülhetők az ügynök és ügyfelei között létrejött, az ügynöki szolgáltatásokhoz kapcsolódó szerződésektől eltérő szerződésekbe foglalt olyan kikötések útján, amelyek célja valójában az, hogy a közöttük fennálló jogviszonyt ilyen szolgáltatások nyújtása céljából szabályozzák. |
|
335 |
Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy egyéb intézkedések is alkalmasak lennének‑e arra, hogy ugyanilyen hatékony ellenőrzést tegyenek lehetővé, miközben kevésbé sértik az érintett személyek jogait. |
|
336 |
Ezt követően hangsúlyozni kell, hogy azok a személyes adatok, amelyeket az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának v. alpontjában és 16. cikke (2) bekezdése k) pontjának ii. alpontjában említett információk közlése érinthet, megfelelőként, relevánsként és az ahhoz szükséges mértékre korlátozódóként jelennek meg, hogy a FIFA meggyőződhessen arról, hogy az ügynökök eleget tesznek egyrészt az FFAR 15. cikkének 3. és 4. bekezdéséből, valamint 12. cikkének (10) bekezdéséből, másrészt pedig az említett szabályzat 11. cikkének (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeknek. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy egyéb intézkedések is alkalmasak lennének‑e arra, hogy ugyanilyen hatékony ellenőrzést tegyenek lehetővé, miközben kevésbé sértik az érintett személyek jogait. |
|
337 |
Végül, ami azokat az adatkezeléseket illeti, amelyeket az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának mind a iii., mind pedig a iv. alpontja előír, ki kell emelni, hogy e két rendelkezés nem pontosítja, hogy az ügynököknek milyen információkat kell közölniük, e tekintetben pedig csupán a FIFA által kezelt digitális platformon kért információkra utalnak. Következésképpen nem tekinthetők ellentétesnek a GDPR‑ral, mivel önmagukban nem írnak elő semmilyen pontos adatkezelést, és más rendelkezések e szövetség általi elfogadására utalnak. Ugyanez vonatkozik az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii. alpontjára, amely a „platformon kért tájékoztatás[ra]” hivatkozik. |
c) A GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt harmadik követelmény tiszteletben tartásáról
|
338 |
Ami a jelen ítélet 319. pontjában említett harmadik követelményt illeti, amely a fennálló különböző érdekek, alapvető jogok és szabadságok közötti mérlegelésre irányul, meg kell állapítani, hogy jóllehet a FIFA‑engedéllyel rendelkező ügynökök, valamint az ezen ügynökök által képviselt játékosok és edzők, az érintett klubok és egy szervezetből álló ligák vezető tisztségviselői, valamint azon ügynökségek alkalmazottai, amelyekkel ugyanezen ügynökök a tevékenységüket végzik, bizonyos személyes adataikat az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii–v. alpontjában és k) pontjának ii. alpontjában előírt adatkezelésnek vethetik alá, az e kezelésekkel érintett személyek száma akkor is viszonylag korlátozott. |
|
339 |
Ezenkívül az így felmerülő személyes adatok az érintett személyeknek nem a családi vagy magánéletére vonatkoznak, hanem azokra a szakmai tevékenységekre, amelyeket a FIFA által létrehozott szabályozási keretben végeznek, és amelyekről feltételezhető, hogy szakmai minőségükben tudomásuk van azokról. Márpedig e körülmények között e személyek joggal számíthatnak arra, hogy e szövetségnek bizonyos személyes adataikat kezelnie kell. |
|
340 |
Egyébiránt az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii–v. alpontja és k) pontjának ii. alpontja az FFAR helyes alkalmazásának biztosítására irányul. |
|
341 |
Márpedig az ilyen célkitűzés egyértelmű jelentőséggel bír a FIFA számára. |
|
342 |
Ennélfogva, továbbá azon értékelés függvényében, amelyet – amint az a jelen ítélet 326. pontjából következik – a kérdést előterjesztő bíróságnak kell lefolytatnia, előfordulhat, hogy e bíróság úgy ítéli meg, hogy a személyes adatoknak az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii–v. alpontjában és k) pontjának ii. alpontjában előírt kezelése egyrészt az érintett személyek érdekei, szabadságai és alapvető jogai, másrészt pedig az adatkezelő által érvényesíteni kívánt jogos érdek közötti kiegyensúlyozott mérlegelésen alapul. |
|
343 |
Így, amennyiben ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a szóban forgó szabályok nem sértik az uniós jog vagy az alkalmazandó nemzeti jog egyetlen rendelkezését sem, e rendelkezés összeegyeztethetőnek tekinthető a GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének f) pontjával. |
|
344 |
Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy e megfontolás nem dönti el előre a személyes adatok bizonyos olyan kezeléseinek a GDPR‑ral való összhangját, amelyek pontos tartalmát a RAF 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii–v. alpontja és k) pontjának ii. alpontja nem határozza meg, mint például a FIFA által működtetett digitális platformon kért, az e rendelkezésben említettektől eltérő információkra vonatkozó adatkezelések, amelyek összhangját a kérdést előterjesztő bíróság állapíthatja meg, mivel ezen összhang értékelése megköveteli ezen adatkezelések jellegének és terjedelmének figyelembevételét. |
2. A személyes adatoknak az FFAR 19. cikkében előírt kezeléséről
|
345 |
Az FFAR 19. cikke értelmében a FIFA biztosítja az összes ügynökre vonatkozó információk rendelkezésre bocsátását, beleértve az ügynökök nevét és adatait, valamint az ezen ügynökök által képviselt ügyfelek nevét és adatait, megjelölve a képviselet kizárólagos vagy nem kizárólagos jellegét, az érintett képviseleti szerződés lejárati idejét, az egyes ügyfeleknek nyújtott ügynöki szolgáltatásokat, az ügynökökkel és ügyfeleikkel szemben kiszabott szankciókat, valamint az ügynököket érintő valamennyi ügyletre vonatkozó részletes információkat, beleértve az utóbbiaknak fizetett szolgáltatási díj összegét is. |
|
346 |
Az ilyen rendelkezésre bocsátási cselekmények a GDPR 4. cikkének 2. pontja értelmében vett, személyes adatok terjesztésére irányuló műveleteknek minősíthetők, így azokra vonatkoznak a jelen ítélet 319. pontjában felidézett követelmények. |
|
347 |
Az FFAR 19. cikkének d) pontját illetően, amely előírja az ügynökökkel és ügyfeleikkel szemben kiszabott szankciók rendelkezésre bocsátását, emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben az adatkezelés büntetőjogi felelősség megállapítására vonatkozó határozatokkal és bűncselekményekkel kapcsolatos személyes adatokra vonatkozik, az adatkezelés a GDPR 10. cikke értelmében csak közhatalmi szerv felügyelete alatt végezhető, kivéve ha az ilyen adatkezelést „az érintett jogai és szabadságai tekintetében megfelelő garanciákat nyújtó uniós vagy tagállami jog lehetővé teszi”. |
|
348 |
Ezáltal az említett 10. cikk célja, hogy fokozott védelmet biztosítson az olyan adatkezelések tekintetében, amelyek a szóban forgó adatok különösen érzékeny jellege folytán különösen súlyos beavatkozást jelenthetnek a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való, a Charta 7. és 8. cikkében biztosított alapvető jogokba (2021. június 22‑iLatvijas Republikas Saeima [Büntetőpontok] ítélet, C‑439/19, EU:C:2021:504, 74. pont). |
|
349 |
Ugyanis, mivel azok az adatok, amelyekre a GDPR 10. cikke utal, a társadalom helytelenítésével járó magatartásokra vonatkoznak, az ilyen adatokhoz való hozzáférés biztosítása megbélyegezheti az érintett személyt, ezáltal pedig a magánéletébe vagy szakmai életébe való súlyos beavatkozást képezhet (2021. június 22‑iLatvijas Republikas Saeima [Büntetőpontok] ítélet, C‑439/19, EU:C:2021:504, 75. pont), még akkor is, ha az ilyen következmény nem az e magatartások vonatkozásában előírt szankcióhoz lenne hasonlítható. |
|
350 |
Márpedig annak érdekében, hogy biztosítva legyen az e 10. cikkben előírt fokozott védelem, amely ugyanakkor kizárólag a büntetőjog területére korlátozódik (lásd ebben az értelemben: 2021. június 22‑iLatvijas Republikas Saeima [Büntetőpontok] ítélet, C‑439/19, EU:C:2021:504, 78. pont), amennyiben a személyes adatok kezelése az érintett személlyel szemben hozott büntetőítéletekre, az általa elkövetett bűncselekményekre vagy a vele kapcsolatos biztonsági intézkedésekre vonatkozik, anélkül hogy ezt az adatkezelést az uniós jog vagy valamely tagállam joga lehetővé tenné, szükséges, hogy az a hatóság, amelynek felügyelete alatt az említett adatkezelést végzik, maga is köteles legyen alkalmazni a GDPR‑t, adott esetben pedig felelősségre vonható legyen, ami feltételezi, hogy e hatóság valamely tagállam részét képezi. |
|
351 |
A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki, hogy az FFAR 19. cikkének d) pontjában említett adatkezeléseket az uniós jog vagy valamely tagállam olyan jogszabályai engedélyeznék, amelyek megfelelő garanciákat írnak elő az érintett személyek jogaira és szabadságaira vonatkozóan. Ennélfogva, ha bebizonyosodik, hogy az alapügyben az e rendelkezésben említett szankciók a GDPR 10. cikkének hatálya alá tartoznak, a FIFA semmi esetre sem végezhet ilyen adatkezeléseket, mivel azokat nem valamely tagállam részét képező hatóság felügyelete alatt végzik. |
|
352 |
Ilyen eshetőség fenntartása mellett kell tehát megvizsgálni – amely eshetőséggel kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság nem intézett kérdést a Bírósághoz –, hogy az említett 19. cikkben előirányzott különböző adatkezelések megfelelnek‑e a jelen ítélet 319. pontjában felidézett követelményeknek. |
a) A GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt első követelménynek való megfelelésről
|
353 |
Azzal kapcsolatban, hogy a személyes adatoknak az FFAR 19. cikkében előírt valamennyi különböző kezelése tiszteletben tartja‑e a jelen ítélet 319. pontjában felidézett első követelményt, ki kell emelni, hogy a FIFA többek között azt állítja, hogy ezen adatkezelések arra irányulnak, hogy lehetővé tegyék azon különböző személyek számára, akikkel szemben az FFAR ellenőrzési kötelezettségeket ír elő, hogy eleget tegyenek e kötelezettségeknek. |
|
354 |
Márpedig hasonlóan a jelen ítélet 330. pontjában említett azon célhoz, amelyet a személyes adatoknak az FFAR 16. cikke (2) bekezdése j) pontjának ii–v. alpontjában és k) pontjának ii. alpontjában előírt kezeléseivel kívánnak elérni, a jelen ítélet előző pontjában kifejtett cél is valamely jogos érdek körébe tartozónak tekinthető, annak fenntartásával, hogy a szóban forgó kötelezettségek maguk is megfeleljenek az uniós jognak és az érintett tagállam jogának, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. |
b) A GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt második követelménynek való megfelelésről
|
355 |
Ami a jelen ítélet 319. pontjában hivatkozott második követelményt illeti, amely szerint az elvégzett adatkezelésnek szükségesnek kell lennie az elérni kívánt jogos érdek érvényesítéséhez, az ezen adatkezelés tárgyát képező adatoknak pedig megfelelőeknek és relevánsaknak kell lenniük, továbbá az elérni kívánt célok szempontjából szükséges mértékre kell korlátozódniuk, meg kell állapítani, hogy mivel a FIFA által hivatkozott jogos érdek abban áll, hogy lehetővé tegye azon különböző személyek számára, akikkel szemben az FFAR ellenőrzési kötelezettségeket ír elő, hogy megfeleljenek e kötelezettségeknek, az e szabályzat 19. cikkében említett információk közzétételét és megjelentetését kizárólag azon természetes vagy jogi személyek számára kell fenntartani, akikre vagy amelyekre ilyen kötelezettségek hárulnak, ami megkövetelheti, hogy az érintett személyek vagy szervezetek kategóriájától függően differenciált hozzáférési módozatokat alakítsanak ki. |
|
356 |
A jelen ügyben az említett szabályzat kétségkívül nem pontosítja, hogy a személyek mely kategóriája szerezhet tudomást az e szabályzat 19. cikkében említett egyes információkról. Mindazonáltal a pontosítás e hiánya önmagában nem teheti e cikket ellentétessé a GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének f) pontjával, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a pontosítás ilyen elmaradása nem jelenti azt, hogy a személyek e kategóriáinak mindegyike különbségtétel nélküli hozzáféréssel rendelkezne ezen információk összességéhez. |
|
357 |
Egyébiránt a pontosítás e hiánya nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróság észrevételeket fogalmazzon meg azon személyek kategóriáira vonatkozóan, akikkel szemben az FFAR 19. cikkében előírt minden egyes személyesadat‑kezelés az e szabályzat által előírt kötelezettségekre tekintettel igazolható. |
|
358 |
E tekintetben először is ki kell emelni, hogy az ügynökök e szabályzat 19. cikkének a) pontjában említett nevét és adatait illetően az ilyen személyes adatoknak a többi ügynök rendelkezésére bocsátása megfelelőnek, relevánsnak és az ahhoz szükséges mértékre korlátozódónak tekinthető, hogy lehetővé tegye számukra az e szabályzat által előírt kötelezettségek teljesítését, mivel ezen adatokra mindenképp szükség van akkor, ha a többi ügynök esetleges foglalkoztatás céljából kapcsolatba kíván lépni a valamely játékost vagy edzőt képviselő ügynökkel. |
|
359 |
Ugyanez vonatkozik ezen adatoknak a klubok, az egy szervezetből álló ligák, a játékosok és az edzők javára történő közzétételére és megjelentetésére, mivel a Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem tűnik ki, hogy léteznének olyan alternatív intézkedések, amelyek azon természetes és jogi személyek számára, akik vagy amelyek ügynök általi képviseletet szeretnének, az FFAR 18. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfelelően lehetővé tennék annak ellenőrzését, hogy az a szakember, akivel képviseleti szerződést kívánnak kötni, ténylegesen rendelkezik‑e FIFA‑engedéllyel. |
|
360 |
Az egyes ügynökök által képviselt ügyfelek személyazonosságát, továbbá azt a kérdést illetően, hogy a képviseleti szerződés kizárólagos‑e, vagy sem, valamint e szerződés időtartamával kapcsolatban – amely adatok rendelkezésre bocsátását e szabályzat 19. cikkének b) pontja írja elő – hangsúlyozni kell, hogy a klubokat és az egy szervezetből álló ligákat illetően az ilyen rendelkezésre bocsátás lehetővé teheti számukra, hogy megfeleljenek az RSTP 18a. cikkének. |
|
361 |
Ez utóbbi cikk értelmében ugyanis egyetlen klub sem köthet olyan szerződést, amely lehetővé teszi többek között harmadik személyek számára, hogy munka vagy átigazolás keretében megszerezzék a klub függetlenségének vagy politikájának, illetve csapatai teljesítményének befolyásolására való képességet. Márpedig – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – úgy tűnik, hogy az ügynököt az említett cikk alkalmazásában harmadik személynek kell tekinteni. |
|
362 |
Ami az egyes ügynökök és ügyfeleik között fennálló képviseleti szerződés kizárólagos vagy nem kizárólagos jellegét, valamint e szerződés időtartamát illeti, ezen információ más ügynökök részére történő rendelkezésre bocsátása megfelelhet ugyanezen követelménynek, mivel ezek az adatok szükségesek ahhoz, hogy e más ügynökök tiszteletben tudják tartani az FFAR 16. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában előírt szabályokat, amelyek keretek közé szorítják az ügynök azon lehetőségét, hogy olyan ügyfelekkel lépjen kapcsolatba, akik kizárólagos képviseleti szerződést kötöttek. |
|
363 |
Márpedig ezen információk mindegyike akként jelenik meg, hogy ahhoz képest nem léteznek olyan alternatív intézkedések, amelyek – jóllehet kevésbé sértik a magánélet tiszteletben tartásához való, a Charta 7. cikkében biztosított jogot, valamint az adatok védelméhez való, a Charta 8. cikkében biztosított jogot – lehetővé tennék e követelmények ugyanilyen hatékony teljesítését, aminek vizsgálata ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság feladata. |
|
364 |
Másodszor, ezzel szemben ki kell emelni egyrészt, hogy az FFAR‑ból nem tűnik ki, hogy az olyan kötelezettségeket írna elő, amelyek tiszteletben tartása megkövetelné az e szabályzat 19. cikkében említett információknak az ügynököktől, játékosoktól, edzőktől, kluboktól és egy szervezetből álló ligáktól eltérő természetes vagy jogi személyek javára történő közzétételét és megjelentetését. Másrészt, függetlenül ezen információk címzettjének személyazonosságától, az egyes ügyfeleknek nyújtott ügynöki szolgáltatásokra vonatkozó adatoknak az e 19. cikk c) pontja értelmében, az ügynökökkel és ügyfelekkel szemben kiszabott szankciókra vonatkozó adatoknak az említett 19. cikk d) pontja értelmében, valamint az egyes ügynökök által végrehajtott ügyletek összességére vonatkozó részletes információkra vonatkozó adatoknak az ugyanezen 19. cikk e) pontja értelmében történő rendelkezésre bocsátása nem tekinthető olyannak, mint amely szükséges lenne az említett szabályzatból eredő bármely kötelezettség teljesítéséhez. |
|
365 |
Kétségtelen, hogy az FFAR 18. cikke (2) bekezdésének e) pontja arra kötelezi az ügynököket, hogy tartózkodjanak attól, hogy közvetlenül vagy közvetve részt vegyenek az e szabályzatban meghatározott szolgáltatási díjmaximum megkerülésében, vagy ehhez segítséget nyújtsanak. Mindazonáltal ahhoz, hogy gondoskodni lehessen egy ilyen kötelezettség tiszteletben tartásáról, nem követelmény, hogy a többi ügynök tudomást szerezzen a versenytársaik által az ügyfeleiknek nyújtott szolgáltatásokról, még kevésbé pedig az, hogy részletes információkkal rendelkezzenek azon ügyletek összességéről, amelyekben e versenytársak részt vettek. |
|
366 |
Hasonlóképpen, jóllehet az FFAR 18. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében az ügynökök ügyfelei kötelesek haladéktalanul bejelenteni a FIFA‑nak, a konföderációknak vagy a tagszövetségeknek e szabályzat bármely megsértését, az ilyen kötelezettség nem követeli meg, hogy e célból előzetesen konkrét információkat bocsássanak a rendelkezésükre. |
|
367 |
Ebből következik, hogy – azon lehetőség fenntartásával, hogy léteznek olyan egyéb alkalmazandó szabályok, amelyek az FFAR‑tól különböző jogforrásokban szerepelnek – a FIFA által hivatkozott és a jelen ítélet 353. pontjában említett cél önmagában nem igazolhatja az e szabályzat 19. cikkében előírt valamennyi személyesadat‑kezelést. |
|
368 |
Mindemellett az említett szabályzat 1. cikkéből kitűnik, hogy e szabályzat olyan érdekeket is érvényesíteni kíván, amelyek minimális szakmai és etikai normák meghatározásában, az ügyfelek nem etikus magatartással szembeni védelmében, valamint a labdarúgó‑átigazolási rendszer működésével kapcsolatos tapasztalattal vagy információval nem rendelkező játékosok védelmében állnak. Márpedig egyrészt, ezen érdekek valamely sportszövetség általi érvényesítése jogszerűnek tekinthető. |
|
369 |
Másrészt, az FFAR 19. cikkének a)–c) pontjában említett információk rendelkezésre bocsátása, következésképpen pedig az e rendelkezésre bocsátásból eredő személyesadat‑kezelések megfelelőnek, relevánsnak és az ilyen jogos érdekek érvényesítéséhez szükséges mértékre korlátozódónak tekinthetők. |
|
370 |
Mindazonáltal, még ha az FFAR az említett jogos érdekek érvényesítésére is irányul, az a tény, hogy e szabályzat a 19. cikkének e) pontjában előírja az ügynököket érintő valamennyi ügylet közzétételét és megjelentetését, továbbra is ellentétes a GDPR 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett adattakarékosság elvével, mivel az ilyen adatkezelés terjedelme nincs kellően behatárolva ezen elv tiszteletben tartásának biztosításához. |
|
371 |
Végül, ami az FFAR 19. cikkének d) pontjában előírt azon adatkezelést illeti, amely az ügynökkel vagy ügyféllel szemben kiszabott bármely szankció közzétételében és megjelentetésében áll, ki kell emelni, hogy az ilyen adatkezelés szükségesnek bizonyulhat, amennyiben a bírság kiszabásánál hatékonyabb és nagyobb visszatartó erejű szankciónak minősülhet, mivel az ilyen rendelkezésre bocsátáshoz kapcsolódó következmények nehezen láthatók előre, ezáltal pedig kevéssé megbízhatóvá tesznek az érintett szabály megsértésére vonatkozó bármilyen költség‑haszon értékelést. Egyébiránt az ilyen adatkezelés szükségesnek bizonyulhat annak érdekében, hogy azon személyek számára, akiket az FFAR azon megsértése folytán, amely a szankciót indokolta, sérelem érhet, lehetővé tegye, hogy e jogsértésről tudomást szerezzenek. |
|
372 |
Márpedig nem tűnik ki, hogy a magánélet tiszteletben tartásához való, a Charta 7. cikkében biztosított jogot, valamint a személyes adatok védelméhez való, a Charta 8. cikkében biztosított jogot kevésbé sértő intézkedés lehetővé tenné az elérni kívánt jogos érdekek ugyanilyen hatékony érvényesítését. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy elképzelhetők‑e ilyen intézkedések, például a személyes adatok közzétételének olyan formájában, amely a tartalmat vagy a terjesztést illetően korlátozottabb. |
c) A GDPR 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének f) pontjában foglalt harmadik követelmény tiszteletben tartásáról
|
373 |
Azzal kapcsolatban, hogy az FFAR 19. cikkének a)–c) pontjában említett adatkezelések tiszteletben tartják‑e a jelen ítélet 319. pontjában felidézett harmadik követelményt, amely a fennálló különböző érdekek, alapvető jogok és szabadságok egymással szembeni mérlegelésére irányul, ki kell emelni, hogy ezek az adatkezelések korlátozott számú személyt érintenek, és kizárólag azokra a szakmai tevékenységekre vonatkoznak, amelyeket e személyek a FIFA által létrehozott szabályozási keretben végeznek, amellyel kapcsolatban feltételezhető, hogy szakemberekként tisztában vannak vele. |
|
374 |
E kontextusban, ami először is a személyes adatoknak az FFAR 19. cikkének a)–c) pontjában előírt kezelését illeti, amely abban áll, hogy rendelkezésre kell bocsátani egyrészt valamennyi ügynök nevét és adatait, másrészt az ezen ügynökök által képviselt ügyfelek személyazonosságát, ideértve azt is, hogy a képviseleti szerződés kizárólagos‑e, vagy sem, valamint e szerződés lejártának időpontját, harmadrészt pedig az egyes ügyfeleknek nyújtott ügynöki szolgáltatásokat, úgy tekinthető, hogy ezen adatkezelések az érvényesített jogos érdek és az azon személyek jogai közötti megfelelő mérlegelés körébe tartoznak, akiknek a személyes adataira ezen adatkezelések kiterjednek. |
|
375 |
Másodszor, ami az ügynökökkel és ügyfelekkel szemben kiszabott szankcióknak az FFAR 19. cikkének d) pontjában előírt közzétételét és megjelentetését illeti, való igaz, hogy az ilyen adatok az érintett személyt bizonyos fajta kirekesztésnek tehetik ki. |
|
376 |
Ez a körülmény azonban önmagában nem képezheti akadályát annak, hogy az adatkezelő és harmadik személyek jogos érdeke elsőbbséget élvezzen az érintett ügynökök és ügyfeleik érdekeivel, alapvető jogaival és szabadságaival szemben. |
|
377 |
Kétségtelen, hogy a 2021. június 22‑iLatvijas Republikas Saeima (Büntetőpontok) ítélet (C‑439/19, EU:C:2021:504) 92. pontjában a Bíróság hangsúlyozta a megbélyegzés azon kockázatát, amelynek bizonyos körülmények között ki lehetnek téve a közúti közlekedési jogsértést elkövető azon gépjárművezetők, akikkel szemben bírságot vagy egyéb szankciót szabtak ki, amennyiben közzéteszik a nekik kiosztott büntetőpontokat. Mindazonáltal az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben szóban forgó szankciók az érintett személyeknek nem a szakmai tevékenységére, hanem a mindennapi életére vonatkoztak, így közzétételük nem volt alkalmas arra, hogy egy meghatározott piacon hozzájáruljon a bizalom helyreállításához, sem pedig arra, hogy lehetővé tegye az esetlegesen sérelmet szenvedett személyek számára, hogy tudomást szerezzenek az érintett személlyel szemben kifogásolt tényekről. |
|
378 |
Márpedig a jelen ügyben úgy tűnik, hogy a szóban forgó adatkezelések maga a szankció egyik elemének tekinthetők, és alkalmasnak tűnnek arra is, hogy helyreállítsák az érintett piacokon fennálló bizalmat, valamint megkönnyítsék az esetlegesen sérelmet szenvedett személyek számára a kártérítéshez való joguk gyakorlását. Az ilyen célkitűzés magasabb érdeknek tekinthető, mint az FFAR‑t megsértő ügynökök érdekei, amennyiben azok a szabályok, amelyek megsértése szankciót vont maga után, nem ellentétesek az uniós joggal. |
|
379 |
Következésképpen a kirekesztés azon kockázata ellenére, amellyel az ilyen adatkezelések járhatnak, bizonyos helyzetekben ezen adatkezelések az érvényesített jogos érdek és az ezen adatkezeléssel érintett személyek érdekei, alapvető jogai és szabadságai közötti megfelelő mérlegelés alá tartozhatnak. |
|
380 |
Mindazonáltal, jóllehet nem zárható ki, hogy a bizonyos súlyú szankciókra vonatkozó információk rendelkezésre bocsátása az e szankciók alapjául szolgáló tényállás sajátos körülményeire tekintettel a fennálló érdekek, alapvető jogok és szabadságok közötti megfelelő mérlegelés körébe tartozhat, ezzel szemben nem ez a helyzet azon következmények tekintetében, amelyeket e kontextusban az FFAR 19. cikkének d) pontjában előírt azon kötelezettség von maga után, hogy tegyék hozzáférhetővé az ügynökökkel és ügyfelekkel szemben kiszabott valamennyi szankciót. |
|
381 |
Úgy tűnik ugyanis, hogy ez utóbbi kötelezettség azt a kötelezettséget vonja maga után, hogy tegyék közzé és jelentessék meg az összes kiszabott szankciót, függetlenül azok súlyosságától, továbbá attól, hogy az e szankciók alapjául szolgáló tények menyire sérthették az érintett piacon fennálló bizalmat, valamint attól, hogy adott esetben fennáll‑e harmadik személyek által elszenvedett kár, vagy akár attól is, hogy az érintett jogsértés elkövetése óta mennyi idő telt el. |
|
382 |
Márpedig az alapügyben az FFAR 19. cikkéből nem tűnik ki, hogy az ügynökkel vagy ügyfeleivel szemben kiszabott szankciók között azok súlya alapján különbséget tennének, sem pedig az, hogy e szankciókat a tényállás elkövetését követő bizonyos idő elteltével már ne kellene rendelkezésre bocsátani. |
|
383 |
E megfontolások összességéből az következik, hogy a GDPR 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a valamely nemzetközi sportszövetség által elfogadott, a sportügynökök tevékenységét keretek közé szorító szabályozás, amennyiben az előírja egyrészt az ügynökökkel vagy ügyfeleikkel szemben kiszabott valamennyi szankciónak, másrészt pedig az ügynökök bevonásával zajló összes ügyletre vonatkozó részletes információknak az e szövetség általi közzétételét és megjelentetését, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. |
|
384 |
Az eddigiek összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre a következő választ kell adni:
|
A költségekről
|
385 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
|
A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: |
|
Az EUMSZ 101. cikket akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a valamely nemzetközi sportszövetség által elfogadott, a sportügynökök tevékenységét keretek közé szorító szabályozás, amennyiben egyrészt, az e szabályozásban foglalt követelmények a verseny korlátozásait eredményezik, minősüljenek azok „cél általi” korlátozásoknak vagy „hatás általi” korlátozásoknak, másrészt pedig e korlátozások nem felelhetnek meg az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében foglalt azon feltételeknek, amelyek lehetővé teszik, hogy mentesüljenek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében előírt tilalom alól, vagy ami a versenykorlátozó hatású követelményeket illeti, az említett korlátozások nem követnek olyan jogszerű közérdekű célt, amelyre tekintettel azok szigorú értelemben véve megfelelőnek, szükségesnek és arányosnak bizonyulnának. |
|
Az EUMSZ 102. cikket akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a valamely nemzetközi sportszövetség által elfogadott, a sportügynökök tevékenységét keretek közé szorító szabályozás, amennyiben egyrészt, e szövetség az érintett piac jelentős része tekintetében kötelező normatív jogkörrel rendelkezik, az e szabályozásban foglalt követelmények pedig az e 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősülhetnek, másrészt pedig az ilyen követelmények nem követnek olyan jogszerű közérdekű célt, amelyre tekintettel szigorú értelemben véve megfelelőnek, szükségesnek és arányosnak bizonyulnának, továbbá nem tekinthetők olyan sajátos és jogszerű kötöttségek folytán objektíve szükségeseknek, amelyek többek között jogi, ipari vagy kereskedelmi jellegűek, és nem eredményeznek a fogyasztók javát szolgáló olyan hatékonyságjavulásokat, amelyek ellensúlyozhatnák az általuk a fogyasztókra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat. |
|
Az EUMSZ 56. cikket akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a valamely nemzetközi sportszövetség által elfogadott olyan szabályozás, amely keretek közé szorítja a sportügynökök tevékenységét olyan szabályok útján, amelyek először is korlátozzák az ezen ügynökök általi többes képviseletet; másodszor, a bizonyos ügyletek lebonyolításához szükséges engedély megszerzését attól a feltételtől teszik függővé, hogy az említett ügynökökkel szemben nem került sor bizonyos büntetőjogi vagy fegyelmi intézkedések alkalmazására; harmadszor, ezen engedély megadását olyan anyagi jogi rendelkezések tiszteletben tartásától teszik függővé, amelyek alkalmasak arra, hogy tiltsák, zavarják vagy kevésbé vonzóvá tegyék a más tagállamokban letelepedett ügynökök számára a szolgáltatásnyújtás szabadságához való joguk valamely tagállam területén történő gyakorlását, illetve negyedszer, keretek közé szorítják bizonyos játékosügynökök azon lehetőségét, hogy új játékosokat keressenek meg abból a célból, hogy őket képviseljék, amennyiben a szabályok e különböző kategóriáit nem igazolja valamely jogszerű közérdekű cél, és azok nem is arányosak ilyen céllal. |
|
A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének f) pontját akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a valamely nemzetközi sportszövetség által elfogadott, a sportügynökök tevékenységét keretek közé szorító szabályozás, amennyiben az előírja egyrészt az ügynökökkel vagy ügyfeleikkel szemben kiszabott valamennyi szankciónak, másrészt pedig az ezen ügynökök bevonásával zajló összes ügyletre vonatkozó részletes információknak az e szövetség általi közzétételét és megjelentetését. |
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: német.