<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-599/20</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62020CC0599</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2022:46">EU:C:2022:46</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>19</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>19</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Emiliou főtanácsnok indítványa – C‑599/20. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">Baltic Master</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Nicholas Emiliou</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok Indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20220120">2022. január 20.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: angol.</P></NOTE></P></TI><STI><P>C‑599/20. sz. ügy</P><P>UAB <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>Baltic Master<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/></P><P>kontra</P><P>Muitinės departamentas prie Lietuvos Respublikos finansų ministerijos;</P><P>a Vilniaus teritorinė muitinė</P><P>részvételével</P><P><HT TYPE="NORMAL">(a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas [Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága, Litvánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>Vámunió</KEYWORD><KEYWORD>Közösségi Vámkódex</KEYWORD><KEYWORD>2913/92/EGK rendelet</KEYWORD><KEYWORD>A 29. cikk (1) bekezdésének d) pontja</KEYWORD><KEYWORD>A vámérték meghatározása</KEYWORD><KEYWORD>Az <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>egymással kapcsolatban álló személyek<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="00AB" ID="QE0002"/> fogalma</KEYWORD><KEYWORD><HT TYPE="ITALIC">De facto</HT> ellenőrzés</KEYWORD><KEYWORD>2454/93/EGK rendelet</KEYWORD><KEYWORD>A 143. cikk (1) bekezdésének b), e) és f) pontja</KEYWORD><KEYWORD>181a. cikk</KEYWORD><KEYWORD>TARIC‑kód</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>Adam Smith <HT TYPE="ITALIC">A nemzetek gazdasága</HT> című korszakalkotó művében az írta, hogy a vámok <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>emberemlékezet óta<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> használatban vannak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>Smith, A., An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations, 1776, V. könyv, II. fejezet, II. rész. [Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól, II. kötet, 1940, ford.: Éber Ernő]</P></NOTE> Valóban, a közkeletű vélekedés szerint az áruk behozatalára és kivitelére kivetett vámok egyidősek magával a kereskedelemmel. Mindazonáltal a modern vámok eredetét gyakran az ókori görög világba vezetik vissza, nevezetesen azokra az ajándékokra, amelyeket a hellén uralkodók az idegen kereskedőktől vártak, cserébe pedig a kereskedők védelemre és a kereskedelemben kitüntetett bánásmódra számíthattak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>Lásd: Asakura, H., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>World History of the Customs and Tariffs<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/>, <HT TYPE="ITALIC">World Customs Organization</HT>, 2003, 19–20. o.; és Wolffgang, H‑M., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>Emerging Issues In European Customs Law<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/>, <HT TYPE="ITALIC">World Customs Journal</HT>, 1. évfolyam, 1. szám, 2007, 3. és 4. o.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>A vámok jelentős részét hagyományosan <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>egyedi vámtételek<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> szerint vetették ki, amelyeket az árutételek száma vagy súly alapján határoztak meg. Ma ugyanakkor a legtöbb országban javarészt <HT TYPE="ITALIC">ad valorem</HT> vám formájában, azaz a behozott és/vagy kivitt áruk pénzben kifejezett értéke alapján vetik ki a vámokat. Ebben az esetben a vámérték‑megállapítás – az áruk értékének meghatározására alkalmazott módszertan – mind a vámhatóság, mind pedig az áruk értékéről a vámhatóság részére nyilatkozatot tévő vállalatok számára lényegi kérdéssé vált.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="2"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>A globális kereskedelem fontosságára tekintettel a vámérték‑megállapítás számos nemzetközi megállapodás tárgya.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>Például az Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás (vagy WTO‑vámértékegyezmény), csak hogy egyet említsek e megállapodások közül. A téma kapcsán általánosságban lásd: Rosenow, S., O’Shea, B. J., A Handbook on the WTO Customs Valuation Agreement, World Trade Organization and Cambridge University Press, 2010.</P></NOTE> A releváns nemzetközi jogi aktusokat átültető uniós jogszabályok az <HT TYPE="ITALIC">ad valorem</HT> módszertant követik. Ennek megfelelően az Európai Unióban is – a származással és a besorolással együtt – az áruk vámérték‑megállapítása adja a behozatali vámok meghatározásának alapját, amelyet általában a vámérték adott százalékaként számítanak ki.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>A jelen eljárás alapját egy olyan ügy adja, amelyben a vámhatóságoknak kétségei támadtak az Európai Unióba behozott áruk besorolására és értékére vonatkozó nyilatkozat valóságtartalmát illetően. Ez az eljárás lehetőséget ad a Bíróságnak, hogy tisztázzon néhány kérdést azon körülmények kapcsán, amelyek között a vámhatóságok az alkalmazandó vámok meghatározása érdekében figyelmen kívül hagyhatják az áruknak az importőr nyilatkozatában foglalt értékét, és ezen érték meghatározására egyéb módszereket követhetnek.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2913/92/EKG tanácsi rendelet</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, <DATE ISO="19921012">1992. október 12‑i</DATE> 2913/92/EGK tanácsi rendelet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="302" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="1992">HL 1992. L 302., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.</P></NOTE> 29. cikke (1) és (2) bekezdésének az ügyben irányadó időszakban hatályos változata<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>A 2913/92 rendelet <DATE ISO="20160430">2016. április 30‑án</DATE> hatályát vesztette, tekintettel arra, hogy a Közöségi Vámkódex létrehozásáról szóló, <DATE ISO="20080423">2008. április 23‑i</DATE> 450/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Modernizált Vámkódex) hatályon kívül helyezte és a helyébe lépett (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="145" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2008">HL 2008 L 145., 1. o.</REF.DOC.OJ>). Ugyanakkor ez utóbbi rendeletet hatályon kívül helyezte és annak helyébe lépett az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, <DATE ISO="20131009">2013. október 9‑i</DATE> 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="269" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2013">HL 2013. L 269., 1. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítések: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="287" PAGE.FIRST="90" DATE.PUB="2013">HL 2013. L 287., 90. o.</REF.DOC.OJ>; <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="267" PAGE.FIRST="2" DATE.PUB="2016">HL 2016. L 267., 2. o.</REF.DOC.OJ>; <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="173" PAGE.FIRST="35" DATE.PUB="2018">HL 2018. L 173., 35. o.</REF.DOC.OJ>), amely jelenleg hatályos.</P></NOTE> szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="029.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>Az importált áru vámértéke az ügyleti érték, vagyis a Közösség vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladáskor az áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő, szükség esetén a 32. és 33. cikknek megfelelően kiigazított ár, feltéve hogy:</P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>a vevő és az eladó nincs kapcsolatban egymással, vagy ha a vevő és az eladó kapcsolatban áll egymással, az ügyleti érték a (2) bekezdés értelmében vámcélokra elfogadható.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="029.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Annak meghatározásában, hogy elfogadható‑e az ügyleti érték az (1) bekezdés alkalmazásában, az a tény, hogy a vevő és az eladó kapcsolatban áll egymással, önmagában nem képez elegendő alapot arra, hogy az ügyleti értéket elfogadhatatlannak tekintsék. Ha szükséges, meg kell vizsgálni az eladás körülményeit, és az ügyleti értéket el kell fogadni, ha a kapcsolat nem befolyásolta az árat. Ha a nyilatkozattevő által vagy másként szolgáltatott információk alapján a vámhatóságoknak oka van megállapítani, hogy a<?PAGE NO="3"?> kapcsolat befolyásolta az árat, közli ezeket az okokat a nyilatkozattevővel, és megfelelő válaszlehetőséget biztosít számára. A nyilatkozattevő kérelmére az okok közlését írásba kell foglalni.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Egymással kapcsolatban álló személyek közötti eladáskor az ügyleti érték elfogadható, és az áruk értékelése az (1) bekezdésnek megfelelően történik, ha a nyilatkozattevő bizonyítja, hogy az ilyen érték szorosan megközelíti az egy időben vagy közel azonos időben előforduló következő értékek egyikét:</TXT><P>[…]</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>A b) pontban ismertetett vizsgálatok a nyilatkozattevő kezdeményezésére és csak összehasonlítási célokra használhatók. Az említett pont értelmében nem határozhatók meg helyettesítő értékek.<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>A 2913/92 rendelet 30. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőt rögzítette:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="030.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Ha a vámérték a 29. cikk alapján nem határozható meg, akkor a (2) bekezdés a), b), c) és d) pontját kell alkalmazni – ebben a sorrendben – addig az első olyan pontig, amely szerint a vámérték meghatározható, figyelembe véve ugyanakkor, hogy a c) és d) pont alkalmazásának sorrendje a nyilatkozattevő kérelmére felcserélhető; a bekezdés sorrendben következő pontjának rendelkezései csak akkor alkalmazhatók, ha a vámérték nem határozható meg az adott pont szerint.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="030.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>Az e cikk alapján meghatározott vámérték:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a Közösségbe irányuló exportra eladott és az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban exportált azonos áru ügyleti értéke;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a Közösségbe irányuló exportra eladott és az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban exportált hasonló áru ügyleti értéke;</TXT><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/></P></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>A 2913/92 rendelet 31. cikkének (1) bekezdése ugyanakkor így szólt:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>Ha az importált áru vámértéke a 29. vagy 30. cikk alapján nem határozható meg, azt a Közösségben rendelkezésre álló adatok alapján, az alábbi elvekkel és általános rendelkezésekkel összhangban lévő indokolt eszközök segítségével kell meghatározni:</P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>az 1994‑es Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikkének végrehajtásáról szóló egyezmény,</P></ITEM><ITEM><P>az 1994‑es Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikke,</P></ITEM></LIST><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>e fejezet rendelkezései.<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/></P></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="4"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A végrehajtási szabályok</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, <DATE ISO="19930702">1993. július 2‑i</DATE> 2454/93/EGK bizottsági rendeletnek<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="253" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="1993">HL 1993. L 253., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.; helyesbítés: magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 16. kötet, 133. o.</P></NOTE> a tényállás időpontjában alkalmazandó változata<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>Ezt a rendeletet hatályon kívül helyezte a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="20160401">2016. április 1‑i</DATE> 2016/481/EU bizottsági végrehajtási rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="087" PAGE.FIRST="24" DATE.PUB="2016">HL 2016. L 87., 24. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> szerinti V. címe a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>Vámértékre<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/> vonatkozott. A 2454/93 rendelet 142. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>E cím alkalmazásában:</P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>az <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>azonos áruk<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="00AB" ID="QE0012"/> olyan, ugyanabban az országban előállított áruk, amelyek minden tekintetben megegyeznek, beleértve a fizikai tulajdonságokat, a minőséget és megítélést is. A meghatározásnak egyébként megfelelő áruk kisebb megjelenésbeli eltérései nem zárják ki, hogy ezeket az árukat azonosnak tekintsék;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>a <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>hasonló áruk<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="00AB" ID="QE0013"/> olyan, ugyanabban az országban előállított áruk, amelyek bár nem minden tekintetben egyeznek meg, de hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, és hasonló összetevő anyagokból állnak, ami lehetővé teszi, hogy megfeleljenek ugyanazon funkcióknak, és a kereskedelemben egymást kölcsönösen helyettesítsék; az áruk hasonlóságának megállapításakor a figyelembe veendő tényezők közé tartozik azok minősége, megítélése és az, hogy rendelkeznek‑e védjeggyel;</TXT><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></P></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>A 2454/93 rendelet 143. cikkének (1) bekezdése a következőket írta elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="143.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA><P>A Vámkódex II. címe 3. fejezetének és ennek a címnek az alkalmazásában a személyeket kizárólag akkor kell egymással kapcsolatban állónak tekinteni, ha:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>egymás üzleti vállalkozásainak tisztségviselői vagy igazgatói;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>jogilag elismert üzlettársak;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>alkalmazotti viszonyban állnak egymással;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>bármely személy közvetve vagy közvetlenül tulajdonában tartja, ellenőrzi vagy birtokolja mindkettőjük kibocsátott, szavazati jogot biztosító részvényeinek vagy egyéb részesedéseinek 5%‑át vagy annál többet;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT>egyikük közvetve vagy közvetlenül ellenőrzi a másikat;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>f)</NO.P><TXT>harmadik személy közvetve vagy közvetlenül mindkettőjüket ellenőrzi;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>g)</NO.P><TXT>közvetve vagy közvetlenül együtt ellenőriznek egy harmadik személyt; vagy</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="5"?><ITEM><NP><NO.P>h)</NO.P><TXT>ugyanannak a családnak a tagjai. A személyek kizárólag akkor minősülnek egy család tagjainak, ha az alábbi rokoni kapcsolatok valamelyikében állnak egymással:</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/></P></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>A 2454/93 rendelet 181a. cikke így rendelkezett:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="181.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A vámhatóságok nem kötelesek a behozott áruk vámértékét az ügyleti érték szerinti módszer alkalmazásával meghatározni abban az esetben, ha a (2) bekezdés rendelkezéseiben meghatározott eljárásnak megfelelően alapos okuk van kételkedni abban, hogy a bevallott érték a Vámkódex 29. cikkében hivatkozott teljes megfizetett vagy megfizetendő összeget jelenti.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="181.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Ha a vámhatóság részéről az (1) bekezdésben említett kételyek merülnek fel, a 178. cikk (4) bekezdésének rendelkezései szerint további információk szolgáltatását kérheti. Ha a vámhatóság kételyei ezt követően továbbra is fennállnak, a vámhatóság köteles a végleges határozat meghozatalát megelőzően a kételyeit alátámasztó indokokról szükség esetén írásban értesíteni az érintett személyt, és lehetőséget biztosítani számára azok megválaszolására. A végleges határozatról és az azt alátámasztó indokolásról a vámhatóság az érintett személyt köteles írásban tájékoztatni.<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>A 2454/93 rendelet <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>Értelmező megjegyzések a vámértékre vonatkozóan<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/> címet viselő 23. melléklete értelmező megjegyzéseket tartalmaz többek között a 2913/92 rendelet 29. cikkének (2) és (3) bekezdése, továbbá 31. cikkének (1) bekezdése, valamint a 2454/93 rendelet 143. cikke (1) bekezdésének e) pontja vonatkozásában.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>A 29. cikk (2) bekezdése vonatkozásában az értelmező megjegyzések a következőképpen szóltak:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="029.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>1.</NO.PARAG><ALINEA>A (2) bekezdés a) és b) pontja különböző lehetőségeket nyújt az ügyleti érték elfogadhatóságának megállapítására.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="029.002"><NO.PARAG>2.</NO.PARAG><ALINEA>A (2) bekezdés a) pontja szerint, amennyiben az eladó és a vevő nem független egymástól, az üzlet körülményeit megvizsgálják, és az ügyleti értéket elfogadják mint vámértéket, feltéve, hogy a kapcsolat nem befolyásolta az árat. Nem cél, hogy az üzlet körülményeit minden olyan esetben megvizsgálják, amikor az eladó és a vevő nem független egymástól. Ilyen vizsgálatot csak abban az esetben kell végezni, amikor az ár elfogadhatóságát illetően kétségek merülnek fel. Amennyiben a vámhatóságoknak nincs kétségük az ár elfogadhatóságát illetően, azt elfogadják anélkül, hogy a nyilatkozattevőtől további információt kérnének. […]</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="029.003"><NO.PARAG>3.</NO.PARAG><ALINEA>Amennyiben a vámhatóságok nem tudják az ügyleti értéket elfogadni további vizsgálat nélkül, lehetőséget adnak a nyilatkozattevőnek, hogy mindazt a további részletes információt megadja, amelynek segítségével a vámhatóságok megvizsgálhatják az üzlet körülményeit. Ennek megfelelően a vámhatóságoknak fel kell készülniük arra, hogy az ügylet releváns aspektusait megvizsgálják, többek között az eladó és a vevő közötti üzleti kapcsolat rendszerét és az ár megállapításának folyamatát, ilyen módon megállapítva, hogy a kapcsolat befolyásolta‑e az árat. Amennyiben kimutatható, hogy, annak ellenére, hogy az eladó és a vevő a 143. cikk értelemében nem független egymástól, olyan módon ad el és vásárol egymástól, mintha nem állna fenn köztük kapcsolat, ez azt jelenti, hogy az árat nem befolyásolta a kapcsolat. […]<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>A 31. cikk (1) bekezdésének vonatkozásában az értelmező megjegyzések a következőket rögzítették:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="031.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>1.</NO.PARAG><ALINEA>A 31. cikk (1) bekezdése alapján megállapított vámértékeknek a lehető legnagyobb mértékben az előzőleg megállapított vámértékeken kell alapulniuk.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="031.002"><NO.PARAG>2.</NO.PARAG><ALINEA>A[z] [e kódex] 31. cikk[ének] (1) bekezdése szerinti értékelés a[z] [e kódex] 29. cikk[é]ben és a 30. cikk[ének] (2) bekezdésében [helyesen: valamint 30. cikk[ének] (1) és (2) bekezdésében] megállapított módszer szerint történik, de a módszereket megfelelő rugalmassággal kell alkalmazni a 31. cikk (1) bekezdésének rendelkezései és céljai értelmében.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="031.003"><NO.PARAG>3.</NO.PARAG><ALINEA><P>Néhány példa a megfelelő rugalmasságra:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">azonos áru</HT> – az a követelmény, hogy az azonos áru körülbelül ugyanabban az időben kerüljön exportálásra, mint az értékelés alatt álló áru, rugalmasan alkalmazható; olyan azonos áru is lehet a vámértékelés alapja, amely nem az értékelés alatt álló árut exportáló országban készült; használható olyan azonos áru vámértéke is, amely már előzőleg megállapítást nyert a 30. cikk (2) bekezdése c) és d) pontjainak rendelkezései szerint;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">hasonló áru</HT> – az a követelmény, hogy a hasonló áru körülbelül ugyanabban az időben kerüljön exportálásra, mint az értékelés alatt álló áru, rugalmasan alkalmazható; olyan hasonló áru is lehet a vámértékelés alapja, amely nem az értékelés alatt álló árut exportáló országban készült; használható olyan hasonló áru vámértéke is, amely már előzőleg megállapítást nyert a 30. cikk (2) bekezdése c) és d) pontjainak rendelkezései szerint;</TXT><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/></P></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>A 143. cikk (1) bekezdésének e) pontja vonatkozásában az értelmező megjegyzések a következőket rögzítették:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>Egy személy abban az esetben tekinthető egy másikat ellenőrző személynek, ha jogi vagy működési szempontból olyan helyzetben van, hogy a másik személy fölött korlátozást vagy irányítást gyakorolhat.<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A nemzeti jog</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>A Litván Köztársaság kormányának a <DATE ISO="20041027">2004. október 27‑i</DATE> 1332. sz. határozatával jóváhagyott, a 2913/92 rendelet és a 2454/93 rendelet Litván Köztársaságban való alkalmazására vonatkozó szabályok 12. pontja a következőképpen szól:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>A vámhatóság a vámértéknek az azonos vagy hasonló áruk ügyleti értéke alapján történő meghatározására szolgáló módszereknek és a Közösségi Vámkódex 31. cikkének az alkalmazása során az áruk vámértékének meghatározását szolgáló, a vámosztály által üzemeltetett adatbázisban az áruk vámértékére vonatkozóan gyűjtött adatokat használja fel. Az ezen adatbázisból származó adatok kiválasztására és az ezen adatok felhasználására, valamint az áruk vámértékének az említett adatbázisban gyűjtött adatok alapján történő meghatározásáról szóló határozat hivatalos formába öntésére vonatkozó részletszabályok meghatározása a vámosztály főigazgatójának feladata.<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/></P></QUOT.S></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>A Litván Köztársaság Pénzügyminisztériuma vámosztálya igazgatójának a <DATE ISO="20040428">2004. április 28‑i</DATE> 1B‑431. sz. utasításával jóváhagyott, az importált áru vámértéke megállapításának ellenőrzésére vonatkozó szabályok (a továbbiakban: a vámosztály szabályai) 7. pontja a következőképpen rendelkezik:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>A vámtisztviselő az adatbázist használja az áruk vámértékének meghatározásához, amelyet a vámosztály által meghatározott eljárásnak megfelelően végez el a következő célokból:</P><P>7.1. az importált áruk és a korábban importált áruk vámértékének összehasonlítása, valamint az áruk vámértéke valódiságának ellenőrzése;</P><P>7.2. az áru értékével és árával kapcsolatos információ megválasztása a vámérték meghatározása más módszereinek alkalmazása vagy bármely további garancia vagy biztosíték meghatározása érdekében.<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/></P></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>A vámosztály szabályainak 24. pontja ugyanakkor a következőképpen rendelkezik:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>A [vámosztály] szabályainak 20.4. pontjában említett határozat (a vámértéknek az azonos vagy hasonló áruk ügyleti értéke alapján történő meghatározása módszerének alkalmazása céljából történő) meghozatala során be kell tartani a Közösségi Vámkódex végrehajtási rendelkezéseinek 150. cikkét. Ha a vámkezelés során nem lehet érvényesíteni a Közösségi Vámkódex végrehajtási rendelkezései 150. cikkében szereplő követelményeket, az áru vámértékét a Közösségi Vámkódex 31. cikkével összhangban kell meghatározni (6. módszer). Az áru vámértékének a 6. módszer alkalmazásával történő meghatározása esetén az áruk árának meg kell közelítenie az azonos vagy hasonló áruk árát; mindazonáltal az e módszerekre vonatkozóan megállapított követelmények rugalmasabban is alkalmazhatók (például a <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>90 napos<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="00AB" ID="QE0023"/> követelmény rugalmasabban is alkalmazható, az áru lehet olyan, amelyet a vámérték meghatározásával érintett áru származási országától eltérő országban állítottak elő, alkalmazható az exportáló ország ára stb.).<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/></P></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A tényállás, a nemzeti eljárás és az előterjesztett kérdések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>Az alapeljárás felperese (UAB, a továbbiakban: Baltic Master) 2009 és 2012 között különböző mennyiségekben importált a Gus Group LLC‑től vásárolt, malajziai eredetű árukat Litvániába. A vámnyilatkozatokban ezeket az árukat <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>légkondicionáló berendezés és alkatrészeiként<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/> írták le, és különböző TARIC<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>A TARIC betűszó az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>Európai Közösségek integrált vámtarifáját<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/> jelenti: lásd a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, <DATE ISO="19870723">1987. július 23‑i</DATE> 2658/87/EKG tanácsi rendelet 2. cikkének (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="256" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="1987">HL 1987. L 256., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) módosított változatát.</P></NOTE>‑kódok alatt,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>A Baltic Master szerint ezek a kódok a következők voltak: <FT TYPE="TARIC">8415200090</FT>, <FT TYPE="TARIC">8415820090</FT> és <FT TYPE="TARIC">8415101000</FT>.</P></NOTE> összsúlyuk kilogrammban történő megjelölésével jelentették be. A felperes e nyilatkozataiban a vitatott áru vámértékeként az ügyleti értéket, vagyis a részére kiállított számlákban megjelölt árat tüntette fel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>A Vilniaus teritorinė muitinė (Vilnius megye vámhatósága, Litvánia) a felperes ezen áruk behozatalára irányuló tevékenységének ismételt ellenőrzését követően azt állapította meg, hogy az árukat <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>légkondicionáló berendezés alkatrészeiként<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/> kellett volna leírni, továbbá más TARIC‑kód alatt bejelenteni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P><FT TYPE="TARIC">8415900090</FT> kód.</P></NOTE> Vilnius megye vámhatósága ezenkívül úgy döntött, hogy nem fogadja el a behozatali nyilatkozatokban feltüntetett ügyleti értéket, tekintettel arra, hogy a<?PAGE NO="8"?> felperest és az eladót a vámérték‑megállapítás céljára egymással kapcsolatban álló személyekként kell kezelni, és hogy a vitatott áru értéke nem állapítható meg a 2913/92 rendelet 29. és 30. cikkében szereplő egyik módszerrel sem.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>Ennek megfelelően Vilnius megye vámhatósága az áruk vámértékét a 2913/92 rendelet 31. cikkével összhangban állapította meg, és ebből a célból az áruk vámértékének meghatározásához a váminformációs rendszerben (a továbbiakban: PREMI‑adatbázis) rendelkezésre álló adatokat vette alapul. Közelebbről, a litván hatóságok a felperes által importált áruk vámértékét azonos gyártótól származó, azonos megjelölés és TARIC‑kód alatt, egy másik társaság által importált áruk vámértékére vonatkozó ügyleti adatok alapulvételével határozták meg. Ez volt az egyetlen Malajziából, azonos TARIC‑kód alatt indított export, amelyet 2010‑ben a nemzeti PREMI‑adatbázisba bevezettek. A vámhatóságok ennek az esetnek az ügyleti értékét alkalmazták a felperes által 2009 és 2011 között bejelentett áruk vámértékének meghatározására.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>A felperes Vilnius megye vámhatósága döntése ellen jogorvoslati kérelmet terjesztett elő a Muitinės departamentas prie Lietuvos Respublikos Vyriausybėshez (a Litván Köztársaság Pénzügyminisztériumának vámosztálya). A vámosztály a felperes kérelmének vizsgálatát követően Vilnius megye vámhatóságának határozatát helybenhagyta. A felperes fellebbezést nyújtott be e vámosztály határozata ellen a Mokestinių ginčų komisja prie Lietuvos Respublikos Vyriausybėshez (a Litván Köztársaság kormánya mellett működő, adójogi jogvitákban eljáró bizottság). E bizottság helybenhagyta a Litván Köztársaság Pénzügyminisztériuma vámosztályának vitatott határozatát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>A felperes a Litván Köztársaság kormánya mellett működő, adójogi jogvitákban eljáró bizottság határozata ellen keresetet nyújtott be a Vilniaus apygardos administracinis teismashoz (Vilnius megyei közigazgatási bíróság, Litvánia), egyúttal azt kérve, hogy a bíróság terjesszen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az Európai Unió Bírósága elé a 2913/92 rendelet és a 2454/93 végrehajtási rendelet egyes rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozóan.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>A Vilniaus apygardos administracinis teismas (Vilnius megyei közigazgatási bíróság) elutasította a felperes keresetét. A felperes fellebbezésének vizsgálatát követően a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága, Litvánia) helybenhagyta az első fokon hozott ítéletet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>Az Emberi Jogok Európai Bíróságának arra vonatkozó határozatát követően, hogy a Litván Köztársaság bíróságai nem indokolták megfelelően az előzetes döntéshozatal céljából valamely kérdésnek a Bíróság elé terjesztésének elutasítását, következésképpen megsértették az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>EJEB, <DATE ISO="20190416">2019. április 16‑i</DATE> Baltic Master Ltd. kontra Litvánia ítélet, (CE:ECHR:2019:0416JUD005509216).</P></NOTE> 6. cikkének (1) bekezdését, a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága) újraindította a közigazgatási eljárást. Ugyanakkor, mivel az uniós jog releváns rendelkezéseinek helyes értelmezése kapcsán kétségei támadtak, e bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>1)</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni a [2913/92 rendelet] 29. cikke (1) bekezdésének d) pontját, valamint a [2454/93 rendelet] 143. cikke (1) bekezdés[ének] b), e) vagy f) pontját, hogy a vevőt és az eladót egymással kapcsolatban álló személyeknek kell tekinteni akkor, ha a jelen ügyben történtekhez hasonlóan az ügyletkötés körülményei – annak ellenére, hogy nem áll rendelkezésre az üzlettársi jogviszonyt vagy ellenőrzést igazoló okirat (hivatalos adat) –<?PAGE NO="9"?> objektív bizonyítékok alapján nem szokásos feltételek mellett végzett gazdasági tevékenységre, hanem olyan esetekre jellemző jegyeket mutatnak, 1) amelyekben az ügyletet kötő felek között magas fokú, kölcsönös bizalmon alapuló, különösen szoros üzleti kapcsolat áll fenn, vagy 2) amelyekben az ügyletet kötő egyik fél az ügyletet kötő másik felet ellenőrzi, vagy az ügyletet kötő mindkét felet harmadik fél ellenőrzi?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni a [2913/92 rendelet] 31. cikkének (1) bekezdését, hogy az tiltja a vámértéknek egyetlen, az azonos származású, és olyan áru vámértékére vonatkozó, nemzeti adatbázisban szereplő információ alapján történő meghatározását, amely áru ugyan nem minősül a [2454/93 rendelet] 142. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett hasonló árunak, de azonos TARIC‑kód alá tartozik?<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>Írásbeli észrevételeket nyújtott be a Baltic Master, a cseh, az észt, a spanyol, a francia és a litván kormány, valamint az Európai Bizottság. Ezek a felek, továbbá a holland kormány szóban is előadták érveiket a <DATE ISO="20211117">2021. november 17‑én</DATE> tartott tárgyaláson.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Elemzés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az első kérdés</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>Első kérdésével az előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2913/92 rendelet 29. cikke (1) bekezdésének d) pontját, valamint a 2454/93 rendelet 143. cikke (1) bekezdésének b), e) vagy f) pontját, hogy a vevőt és az eladót egymással <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/>kapcsolatban álló személyeknek<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/> kell‑e tekinteni, ha – annak ellenére, hogy nem áll rendelkezésre az üzlettársi jogviszonyt vagy ellenőrzést alátámasztó bizonyíték – az ügyletkötés körülményei nem a szokásos feltételek mellett végzett gazdasági tevékenységre, hanem az adott személyek közti különösen szoros üzleti kapcsolatra vagy <HT TYPE="ITALIC">de facto</HT> ellenőrzésre utalnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>Az előterjesztő bíróság kérdésének megválaszolása érdekében először is emlékeztetek a vámérték‑megállapításra vonatkozó uniós rendszer alapjaira (1). Ezt követően megvizsgálom az előterjesztő bíróság által felvetett értelmezési kérdéseket, és javaslatot teszek arra, hogy a fent leírt keretek miként alkalmazhatók az alapügyhöz hasonló esetekben (2).</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A vámérték‑megállapítás uniós rendszere</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>Mindenekelőtt hasznos lehet felidézni, hogy a megszilárdult ítélkezési gyakorlat alapján a vámérték‑megállapításra vonatkozó uniós szabályozás <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/>méltányos, egységes és semleges rendszer létrehozására irányul, amely kizárja az önkényes és fiktív vámértékek alkalmazását<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131212">2013. december 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Christodoulou és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑116/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:825">EU:C:2013:825</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE>. A 2913/92 rendelet 29. cikkének (1) bekezdése rögzíti azt az elvet, hogy az áruk vámértéke az <HT TYPE="ITALIC">ügyleti érték</HT>, vagyis az áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő, szükség esetén kiigazított ár.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>Az ár kiigazítása a Vámkódex 32. és 33. cikkével összhangban történhet. E rendelkezések olyan elemeket tartalmaznak, amelyeket hozzá kell adni vagy nem kell hozzáadni a szóban forgó áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árhoz.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="10"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>Ezen elv alkalmazásának ugyanakkor vannak feltételei, amelyek közül az egyik – ugyanezen rendelkezés d) pontja alapján – az, hogy a vevő és az eladó nincs <HT TYPE="ITALIC">kapcsolatban</HT> egymással, vagy ha igen, akkor az ügyleti érték vámcélokra <HT TYPE="ITALIC">elfogadható</HT>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>A 2913/92 rendelet 29. cikke (1) bekezdésének d) pontja.</P></NOTE> E feltétel terjedelmét különösen a 2454/93 rendelet 143. cikkének (1) bekezdése és a 2913/92 rendelet 29. cikke (2) bekezdésének a) pontja tisztázza.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>Egyfelől a 2454/93 rendelet 143. cikkének (1) bekezdése felsorolja azokat a helyzeteket, amelyekben a gazdasági szereplőket a vámérték‑megállapításra vonatkozó szabályok alkalmazásában <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>egymással kapcsolatban lévőnek<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/> kell tekinteni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Másfelől a 2913/92 rendelet 29. cikke (2) bekezdésének a) pontja egyértelműen előírja, hogy az a tény, hogy a vevő és az eladó kapcsolatban áll egymással, önmagában nem képez elegendő alapot annak feltételezéséhez, hogy az áruk értékét – és így az ügyleti értéket – a felek közti speciális kapcsolat befolyásolta.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Lásd még ehhez hasonlóan: Mengozzi főtanácsnok Stretinskis ügyre vonatkozó indítványa (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑430/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:701">EU:C:2015:701</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0015">15.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Az ügyleti értéket a felek egymás közti kapcsolata ellenére ugyanis <HT TYPE="ITALIC">elfogadhatónak</HT> kell tekinteni, ha a kapcsolatuk nem befolyásolta az áruk árát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>A 2913/92 rendelet 29. cikke (2) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy ennek igazolása végett a nyilatkozattevő által szolgáltatott információk alapján meg kell vizsgálni az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0031" REF.END="QE0031"/>eladás körülményeit<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/>. Ebben a vonatkozásban nem szabad elfelejteni, hogy az ügyleti értéknek a szóban forgó áruk <HT TYPE="ITALIC">valós gazdasági értékét</HT> kell tükröznie, és figyelembe kell vennie <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0032" REF.END="QE0032"/>ezen áru minden gazdasági értékkel rendelkező elemét<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131212">2013. december 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Christodoulou és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑116/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:825">EU:C:2013:825</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>Mindezek alapján rátérek az előterjesztő bíróság által felvetett értelmezési kérdés tárgyalására.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A jelen ügy</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében az előterjesztő bíróság kifejti, hogy az előtte folyamatban lévő ügyben nem áll rendelkezésre olyan bizonyíték, amely az eladó és a vevő közt bármely, a 2454/93 rendelet 143. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő jellegű <HT TYPE="ITALIC">jogi</HT> kapcsolat fennállását bizonyítaná.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>Ugyanakkor az előterjesztő bíróság rámutat, hogy számos <HT TYPE="ITALIC">ténybeli</HT> elem támasztja alá azt az álláspontot, hogy az eladót és a vevőt különösen szoros kapcsolat fűzi össze, amelynek eredményeképpen e személyek ügyleteiket olyan feltételek mellett kötötték és hajtották végre, amelyek a rendes üzletmenet keretében nem jellemzők. Az előterjesztő bíróság álláspontja szerint nem áll fenn olyan objektív körülmény, amely igazolhatná az ilyen ügyletek gazdasági logikáját.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>Ebben a vonatkozásban az előterjesztő bíróság a következő körülményekre mutat rá: i. az eladót és a felperest hosszú távú kereskedelmi ügyletek fűzik egymáshoz; ii. az árukat az azok szállításáról, ellenértékük kifizetéséről vagy azok visszaküldéséről, valamint az ezen ügyletekre vonatkozó egyéb különös feltételekről rendelkező értékesítési szerződések megkötése nélkül értékesítették; iii. az árukat előlegfizetés nélkül, és annak ellenére szállították le, hogy a felperes korábbi termékértékesítések után jelentős összegekkel tartozott az eladónak; iv. nem rendelkeztek a rendes üzletmenet keretében szokásos végrehajtási vagy kockázatmérséklési intézkedésekről (előlegfizetés, kezesség, garancia, késedelmi kamat stb.), jóllehet a vitatott ügyletek különösen nagy értékűek voltak; v. semmi nem utal arra, hogy az eladó általában<?PAGE NO="11"?> ellenőrizte volna a kifizetést és más kötelezettségek teljesítését; vi. megállapítást nyert, hogy egyes esetekben a felperes társaságnál munkát végző személyek meghatalmazás alapján eljártak az eladó képviseletében, és a céges bélyegzőjét használták.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>Az előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy álláspontja szerint a gazdálkodó szervezetek jelen ügyben szereplőkhöz hasonló magatartásmintái általában azokban az esetekben jellemzők, amelyekben az ügyletben részt vevő egyik fél ellenőrzi a másik felet, vagy mindkettőjüket harmadik fél ellenőrzi. Ennélfogva, bár nem áll rendelkezésre az ilyen ellenőrzés <HT TYPE="ITALIC">de iure</HT> fennállására vonatkozó hivatalos bizonyíték, az előterjesztő bíróság álláspontja szerint a jelen ügy körülményei adott esetben igazolhatják azt, hogy az eladót és a felperest a 2913/92 rendelet 29. cikke (1) bekezdésének d) pontja és a 2454/93 rendelet 143. cikke (1) bekezdésének e) és/vagy f) pontja értelmében vett, <HT TYPE="ITALIC">de facto</HT> egymással kapcsolatban álló feleknek minősítsék.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>A jelen kérdés tehát lényegében a következő probléma köré összpontosul: annak ellenére, hogy két fél között nem áll fenn <HT TYPE="ITALIC">jogi</HT> kapcsolat, levonhatják‑e a vámhatóságok azt a következtetést, hogy a vámérték‑megállapítás szempontjából <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0033" REF.END="QE0033"/>kapcsolatban állnak egymással<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/> abban az esetben, ha a tényállás egyes elemei arra engednek következtetni, hogy <HT TYPE="ITALIC">de facto</HT> az egyik fél ellenőrzi a másik felet, vagy mindkettőjüket egy harmadik fél ellenőrzi.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>A következő pontokban kifejtem, hogy álláspontom szerint erre a kérdésre miért kell igenlő választ adni. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy az uniós jog releváns rendelkezései (különösen a 2913/92 rendelet 29. cikke (1) bekezdésének d) pontja és a 2454/93 rendelet 143. cikke (1) bekezdésének e) és f) pontja) viszonylag óvatos megközelítést kívánnak a hatóságok részéről a tisztán <HT TYPE="ITALIC">de facto</HT> helyzetekben. Végezetül, annak érdekében, hogy az előterjesztő bíróság hasznos választ kaphasson, röviden kitérek egy másik rendelkezésre (a 2454/93 rendelet 181a. cikkére), amely – bár arra az előterjesztő bíróság nem hivatkozik – szintén relevanciával bírhat a jelen ügyben.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2454/93 rendelet 143. cikkének (1) bekezdése</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>Elöljáróban érdemes hangsúlyozni, hogy a 2454/93 rendelet 143. cikkének (1) bekezdése kimerítően felsorolja (<QUOT.START CODE="201E" ID="QS0034" REF.END="QE0034"/>kizárólag akkor<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/>)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>Lásd e tekintetben: Mengozzi főtanácsnok Stretinskis ügyre vonatkozó indítványa (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑430/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:701">EU:C:2015:701</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0018">18.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> azokat a helyzeteket, amelyekben két gazdasági szereplőt a vámérték‑megállapítás szempontjából <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0035" REF.END="QE0035"/>egymással kapcsolatban állónak<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/> kell tekinteni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>Mindazonáltal – amint azt a jelen ügyben észrevételeket benyújtó felek közül néhányan ki is emelték – a Bíróság megállapítása szerint az e rendelkezésben felsorolt helyzeteket nem kell megszorítóan értelmezni akkor, ha az ilyen értelmezés aláásná a 2913/92 rendelet 29. cikkének hatékonyságát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160121">2016.január 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Stretinskis</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑430/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:43">EU:C:2016:43</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ez alapján az említett felek azzal érvelnek, hogy az alapeljárásban tárgyalt ügy tényállása a 2454/93 rendelet 143. cikke (1) bekezdése b), e) vagy f) pontjának hatálya alá vonható.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Ami a 2454/93 rendelet 143. cikke (1) bekezdésének b) pontját illeti, aligha tűnik vitathatónak, hogy a pusztán <HT TYPE="ITALIC">de facto</HT> helyzetekre e pont hatálya nem terjed ki. Kétségtelen, hogy ez a pont kizárólag a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0036" REF.END="QE0036"/><HT TYPE="ITALIC">jogilag</HT> elismert üzlettársakat<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE> tekinti <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0037" REF.END="QE0037"/>egymással kapcsolatban állónak<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/>. A rendelkezés szövegének különböző nyelvi változatait vizsgálva még inkább meggyőződhetünk ezen értelmezés helyességéről.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Lásd többek között a francia változatot <HT TYPE="ITALIC">(juridiquement)</HT>, az olasz változatot <HT TYPE="ITALIC">(veste giuridica)</HT>, a spanyol változatot <HT TYPE="ITALIC">(jurídicamente)</HT>, a svéd változatot <HT TYPE="ITALIC">(juridiskt)</HT> és a görög változatot <HT TYPE="ITALIC">(νομική άποψη)</HT>.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>Mivel az előterjesztő bíróság állítása szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a szóban forgó két gazdasági szereplő között nem állapítható meg <HT TYPE="ITALIC">jogi</HT> kapcsolat fennállása, álláspontom szerint a 2454/93 rendelet 143. cikke (1) bekezdésének b) pontja a jelen esetben nem alkalmazandó.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>Más lehet a helyzet ugyanakkor a 2454/93 rendelet 143. cikke (1) bekezdésének e) és f) pontja vonatkozásában. Ezek a rendelkezések lehetővé teszik a hatóságok számára, hogy pusztán <HT TYPE="ITALIC">de facto</HT> ellenőrzéssel járó helyzetekben <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0038" REF.END="QE0038"/>egymással kapcsolatban állónak<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/> tekintsenek két gazdasági szereplőt. Ez a helyzet akkor merül fel, ha az egyik gazdasági szereplő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0039" REF.END="QE0039"/>közvetve vagy közvetlenül ellenőrzi a másikat<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/> (e) pont), illetve ha mindkét gazdasági szereplőt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0040" REF.END="QE0040"/>harmadik személy közvetve vagy közvetlenül […] ellenőrzi<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/> (f) pont). A 2454/93 rendelet 23. mellékletében foglalt értelmező megjegyzések szerint a 143. cikk (1) bekezdésének e) pontja<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>Bár az említett megjegyzés csak a 143. cikk (1) bekezdésének e) pontjára utal, véleményem szerint az ott megfogalmazott elv értelemszerűen alkalmazandó ugyanezen rendelkezés f) pontja vonatkozásában is.</P></NOTE> értelmében <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0041" REF.END="QE0041"/>egy személy abban az esetben tekinthető egy másikat ellenőrző személynek, ha jogi <HT TYPE="ITALIC">vagy</HT> <HT TYPE="ITALIC">működési szempontból</HT> olyan helyzetben van, hogy a másik személy fölött korlátozást vagy irányítást gyakorolhat<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>Kiemelés tőlem. A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0042" REF.END="QE0042"/>működési szempontból<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/> kifejezést illetően a rendelkezés egyéb nyelvi változatai egyhangúlag megerősítik, hogy e kifejezés a <HT TYPE="ITALIC">de facto</HT> ellenőrzés helyzeteire utal: lásd többek között a francia változatot <HT TYPE="ITALIC">(en droit ou en fait)</HT>, az olasz változatot <HT TYPE="ITALIC">(di diritto o di fatto)</HT> és a görög változatot <HT TYPE="ITALIC">(de jure ή de facto)</HT>.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0043" REF.END="QE0043"/>vagy<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/> választó kötőszó használata arra utal, hogy e rendelkezések alkalmazásában a <HT TYPE="ITALIC">de facto</HT> ellenőrzés esetei a tisztán <HT TYPE="ITALIC">de iure</HT> ellenőrzéshez képest másodlagosan szintén relevánsak. Összefoglalva elmondható, hogy a vámérték‑megállapítás szempontjából két gazdasági szereplő akkor <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0044" REF.END="QE0044"/>áll kapcsolatban egymással<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/>, ha – a köztük fennálló jogi, szerződéses vagy egyszerűen ténybeli kapcsolatok miatt – a szóban forgó ügylet (a hatóságok megállapítása szerint) nem lehet két független, gazdasági szempontból a lehető legészszerűbb és a legtöbb nyereséget hozó magatartásra törekvő piaci szereplő viszonyának eredménye.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>Nyilvánvalóan – mivel kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az előtte folyamatban lévő ügyben szereplő jogvita tényállásának értékelésére – az elterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy az eladó és a vevő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0045" REF.END="QE0045"/>kapcsolatban álnak‑e egymással<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/> arra tekintettel, hogy az egyikük korlátozást vagy irányítást gyakorolhat a másik felett, illetve valamely harmadik személy mindkettőjük felett hasonló ellenőrzést gyakorolhat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Lásd e tekintetben: <DATE ISO="20200709">2020. július 9‑i</DATE> Direktor na Teritorialna direktsiya Yugozapadna Agentsiya <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0046" REF.END="QE0046"/>Mitnitsi<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑76/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:543">EU:C:2020:543</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0067">67.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0068">68.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>Mindazonáltal az előterjesztő bíróságnak nyújtandó iránymutatás érdekében a következőket jegyezném meg.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="13"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>Azok az elemek, amelyek az előterjesztő bíróság szerint a két gazdasági szereplő közti lehetséges kapcsolatokra utalnak, kétségkívül nagy fokú bizalom köztük való fennállására engednek következtetni. Ugyanakkor felmerül bennem a kérdés, hogy ezek az elemek – akár egyedileg, akár együttesen szemlélve – elégségesek‑e a 2454/93 rendelet 143. cikke (1) bekezdésének e) vagy f) pontja értelmében vett <HT TYPE="ITALIC">de facto</HT> ellenőrzés megállapításához.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>Úgy tűnik számomra, hogy ezek az elemek többségükben valószínűsítő körülmények, vagy legalábbis arra indították a hatóságokat, hogy bizonyos vélelmekre támaszkodjanak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>E tekintetben mindenképpen egyetértek azzal, hogy lehetőséget kell biztosítani a vámhatóságok számára arra nézve, hogy bizonyos valószínűsítő körülmények fennállása esetén és/vagy vélelmekre alapozva bizonyos tényeket állapítsanak meg. Tekintettel az e hatóságok által napi szinten feldolgozandó ügyek hatalmas számára, nyilvánvalóan nem lehet elvárni tőlük, hogy megállapításaikat a bizonyítás olyan magas szintjére alapozzák, mint amelyet például a büntetőeljárás során eljáró nyomozó hatóságokra vonatkozó szabályok megkövetelnek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>Ugyanakkor biztosítani kell a gazdasági szereplők számára, hogy bizalommal tekinthessenek a vámhatóságok által a nyilatkozataik hitelesítése során alkalmazott kiszámítható és megbízható módszerekre. Különösen fontos, hogy a valószínűsítő körülmények relevánsak és következetesek legyenek, a vélelmek pedig a kialakult tapasztalaton alapuljanak, így minimalizálva a tévesen megítélt esetek számát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>Ebben az összefüggésben aligha kell megjegyeznem, hogy a gazdasági szereplőknek minden esetben jogukban áll a hatóságok megállapításait a nemzeti bíróságok előtt megtámadni, ahogyan azt a jelen ügyben a Baltic Master is tette. Lásd e tekintetben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140313">2014. március 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Global Trans Lodzhistik</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑29/13 és C‑30/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:140">EU:C:2014:140</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); Cruz Villalón főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>DP grup</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑138/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:378">EU:C:2011:378</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ahogyan azt a 2913/92 rendelet preambuluma is kimondja, a Vámkódex célja <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0047" REF.END="QE0047"/>egyrészről a vámhatóságoknak a vámjogszabályok helyes alkalmazása biztosítására vonatkozó igénye, másrészről a gazdasági szereplők tisztességes bánásmódhoz való joga közötti egyensúly biztosítása […]<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>A 2913/92 rendelet 29. cikkének (2) bekezdése ezzel az elvvel összhangban meghatároz egy <HT TYPE="ITALIC">ad hoc</HT> eljárást, amelynek segítségével a hatóságok tisztázhatják, hogy a 2913/92 rendelet 29. cikke (1) bekezdésének d) pontja alkalmazható‑e az adott helyzetre, miközben a nyilatkozattevő jogainak védelme is biztosított. A vámhatóságok kötelesek közölni a kétségeiket a nyilatkozattevővel, így az utóbbinak lehetősége nyílik további adatokat szolgáltatni annak bizonyítása érdekében, hogy az ügyleti érték vámcélokra elfogadható. Álláspontom szerint semmi nem tartja vissza a hatóságokat és/vagy a gazdasági szereplőket attól, hogy ezt az eljárás – bár az alapvetően a nyilatkozatban foglalt ár elfogadhatóságának vizsgálatára szolgál – az eladó és a vevő közti kapcsolat tisztázására használják.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Anélkül, hogy olyan vélelmet állítanánk fel, amely szerint az egymással kapcsolatban álló felek közti megállapodásokban rögzített ár általában nem tükrözi az áruk valós gazdasági értékét, a 2913/92 rendelet 29. cikke bizonyos mértékig lejjebb viszi a hatóságok számára előírt bizonyítás szintjét. Ennek érdekében bizonyos tények előadására vonatkozó terhet,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Lásd: a 29. cikk (2) bekezdésének a) pontja (<QUOT.START CODE="201E" ID="QS0048" REF.END="QE0048"/>a nyilatkozattevő kérelmére<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/>) és a 29. cikk (2) bekezdésének c) pontja (<QUOT.START CODE="201E" ID="QS0049" REF.END="QE0049"/>a nyilatkozattevő kezdeményezésére<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/>).</P></NOTE> továbbá bizonyos körülmények között a bizonyítási terhet is<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Lásd: a 29. cikk (2) bekezdésének b) pontja (<QUOT.START CODE="201E" ID="QS0050" REF.END="QE0050"/>ha a nyilatkozattevő bizonyítja<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/>).</P></NOTE> a nyilatkozattevőre hárítja.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>Ugyanakkor e terhek nyilatkozattevőre hárítása nem vezethet a hatóságok azon kötelezettségük alól való felmentésére, hogy a <HT TYPE="ITALIC">de facto</HT> ellenőrzésre vonatkozó megállapításaikat konkrét, arra utaló elemekre alapozzák, hogy az egyik fél képes volt a másik fél magatartásának <HT TYPE="ITALIC">meghatározására vagy befolyásolására</HT>, vagy hogy valamely harmadik fél volt képes arra, hogy ezt mindkét fél tekintetében gyakorolja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint önmagában az a körülmény, hogy egy adott ügyletből hiányoznak egyes olyan sajátosságok, amelyek rendszerint a hasonló ügyleteket jellemzik – például az írásbeli adásvételi szerződés megléte, biztosítékok vagy garanciák nyújtása, előlegfizetés – nem utal automatikusan strukturális vagy szervezeti kapcsolatra két gazdasági szereplő között. Amint arra a Baltic Master rámutat, nem zárható ki, hogy két hosszú múltra visszatekintő üzleti partner, akik rendszeresen és gyümölcsöző módon üzletelnek egymással, egyszerűsített és felgyorsított módon bonyolítják egymás közt az ügyleteiket. Hasonlóképp, egy szokatlanul alacsony ár nem feltétlenül annak a jele, hogy az ügylet egymással kapcsolatban álló személyek közt ment végbe. Valójában az egyik fél talán azért tudott különösen jó árat kialkudni, mert a másik félnek például pénzügyi nehézségei támadtak, vagy mert éppen különösen kedvezőek a piaci lehetőségek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Érdemes megjegyezni például, hogy a nyersolajat 2020 tavaszán, a COVID19‑járvány csúcsán a történelem során először negatív árakon értékesítették.</P></NOTE> Ezek nem <HT TYPE="ITALIC">de facto</HT> ellenőrzési helyzetek, sokkal inkább a piacon szokásosan érvényesülő erők következménye.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint a <HT TYPE="ITALIC">de facto</HT> ellenőrzés bizonyítása során a hatóságok nem szorítkozhatnak az állítólagos ellenőrzés <HT TYPE="ITALIC">hatásainak</HT> (a szokatlanul alacsony árnak) a megfigyelésére és rögzítésére, hanem ténylegesen azonosítaniuk kell az állítólagos ellenőrzés valószínű <HT TYPE="ITALIC">okát</HT>. Ez az ok lehet például az igazgatóságok összefonódása, keresztrészesedés, illetve a két félben társasági részesedéssel rendelkezők közelségével járó helyzetek. Ezek olyan elemek, amelyek – adott esetben – szilárd alapot nyújthatnak a hatóságok számára a <HT TYPE="ITALIC">de facto</HT> ellenőrzés feltételezésére. Egyébként a hatóságok érvelése körkörössé válik: a két fél közötti kapcsolat mélyebb kivizsgálására okot adó elem (a szokatlanul alacsony ár) egyben a felek között fennálló <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0051" REF.END="QE0051"/>túl közeli<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/> kapcsolat bizonyítékává is válik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>Mindazonáltal a teljesség kedvéért hasznos lehet emlékeztetni az előterjesztő bíróságot arra, hogy az a körülmény, amely szerint a vevő és az eladó a 2913/92 rendelet 29. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0052" REF.END="QE0052"/>egymással kapcsolatban áll<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/>, korántsem az egyetlen olyan helyzet,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Feltéve – amint az már említésre került –, hogy a kapcsolat <HT TYPE="ITALIC">ténylegesen</HT> befolyásolta az árat (lásd a jelen indítvány 31. pontját).</P></NOTE> amely feljogosítja a hatóságokat arra, hogy az áruk behozatalakor bejelentett értékét elfogadhatatlannak tekintsék. Az alkalmazandó uniós keretszabályok egyéb olyan rendelkezéseket is tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik a hatóságok számára az áruk értékének a vámérték‑megállapítás egyéb módszerein alapuló becslését is. E rendelkezések egyikéről – első ránézésre – úgy tűnik, hogy potenciális relevanciával bír a jelen ügyben.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2454/93 rendelet 181a. cikke</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>A 2454/93 rendelet 181a. cikke szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0053" REF.END="QE0053"/>a vámhatóságok nem kötelesek a behozott áruk vámértékét az ügyleti érték szerinti módszer alkalmazásával meghatározni abban az esetben, ha […] alapos okuk van kételkedni abban, hogy a bevallott érték a Vámkódex 29. cikkében hivatkozott teljes megfizetett vagy megfizetendő összeget jelenti<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/>.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="15"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>A 2454/93 rendelet 181a. cikkének hatálya alá azok a helyzetek tartoznak, amikor a nyilatkozatban foglalt ár nem felel meg a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árnak. Ez a rendelkezés – amely arra való tekintet nélkül alkalmazandó, hogy a vevő és az eladó <HT TYPE="ITALIC">(de iure</HT> vagy <HT TYPE="ITALIC">de facto)</HT> kapcsolatban állnak‑e egymással – különösen a csalás, a hamis nyilatkozat és az egyéb hamis nyilatkozattétel eseteit fedi le.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>Lásd e tekintetben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170309">2017. március 9‑i</DATE> <NAME.CASE>GE Healthcare</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑173/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:195">EU:C:2017:195</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Mazák főtanácsnok Carboni e derivati ügyre vonatkozó indítványa</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑263/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:501">EU:C:2007:501</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0061">61</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0065">65.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Lehetséges például, hogy olyan hamisított dokumentumokról vagy nyilatkozatokról van szó, amelyek nem tükrözik pontosan a ténylegesen végbement ügyletet. Az is lehetséges, hogy hiba történik a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0054" REF.END="QE0054"/>ténylegesen fizetett vagy fizetendő árnak<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="201D" ID="QE0054"/> a 2913/92 rendelet 29., 32., illetve 33. cikkében foglalt kritériumok szerinti megállapítása vagy kiigazítása során, vagy egyszerűen a vámkezeléshez szükséges dokumentumok kitöltésekor vétenek lényeges hibákat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Ennélfogva a 2454/93 rendelet 181a. cikke nagyrészt a 2913/92 rendelet 29. cikke (1) bekezdésének <HT TYPE="ITALIC">kiegészítő</HT> rendelkezésének minősül. Amint azt a tárgyaláson a Bizottság előadta, az előbbi rendelkezés egy későbbi időpontban, bizonyos joghézagok kitöltése érdekében került az uniós keretszabályok közé.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Úgy látom, hogy a 2454/93 rendelet 181a. cikke akkor alkalmazandó, ha a nyilatkozatban foglalt ár nem felel meg a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árnak. A 2913/92 rendelet 29. cikkének (1) bekezdése pedig akkor alkalmazandó, ha a nyilatkozatban foglalt ár nem felel meg a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árnak, ugyanakkor annak összegét a vevő és az eladó közti kapcsolat befolyásolta. Ennek megfelelően mindkét esetben igaz, hogy a vámhatóságoknak bejelentett ár nem tükrözi az áruk <HT TYPE="ITALIC">valós gazdasági értékét</HT>, így az önkényesnek vagy fiktívnek látszik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>Amint azt a tárgyaláson a spanyol kormány előadta, az eltérő hatály ellenére a 2454/93 rendelet 181a. cikke és a 2913/92 rendelet 29. cikkének (1) bekezdése ugyanarra a célra (az áruk értékének helyes megállapítására) irányul, és nagyjából azonos logikát követ.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Mindkét rendelkezés viszonylag óvatos megközelítést kíván meg a vámhatóságoktól: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0055" REF.END="QE0055"/>indokok<QUOT.END REF.START="QS0055" CODE="201D" ID="QE0055"/> kellenek annak feltételezéséhez, hogy az egymással kapcsolatban álló gazdasági szereplők megállapodása szerinti árat a köztük lévő kapcsolat befolyásolta (a 2913/92 rendelet 29. cikkének (1) bekezdése),<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Ebben a vonatkozásban a 29. cikk (2) bekezdéséhez kapcsolódó értelmező megjegyzések szerint az eladás körülményeinek vizsgálata csak abban az esetben szükséges, ha <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0056" REF.END="QE0056"/>az ár elfogadhatóságát illetően <HT TYPE="ITALIC">kétségek</HT> merülnek fel<QUOT.END REF.START="QS0056" CODE="201D" ID="QE0056"/> (kiemelés tőlem).</P></NOTE> illetve követelmény, hogy a hatóságoknak <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0057" REF.END="QE0057"/>alapos okuk<QUOT.END REF.START="QS0057" CODE="201D" ID="QE0057"/> legyen <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0058" REF.END="QE0058"/>kételkedni<QUOT.END REF.START="QS0058" CODE="201D" ID="QE0058"/> abban, hogy a nyilatkozatban foglalt ár valóban a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár (a 2454/93 rendelet 181a. cikke).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>Ezenfelül mindkét rendelkezés megköveteli, hogy a hatóságok meghallgassák a gazdasági szereplő(ke)t, mielőtt úgy határoznak, hogy figyelmen kívül hagyják a bejelentett értéket, és maguk folytatják le az áruk értékének megállapítását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>Mindazonáltal annak eldöntése, hogy a 2454/93 rendelet 181a. cikke – a 2913/92 rendelet 29. cikke (1) bekezdésének alternatívájaként – az adott ügyben releváns‑e, szintén az előterjesztő bíróság feladata.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="16"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az első kérdés vonatkozásában tett következtetések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel az első kérdésre álláspontom szerint azt a választ kell adni, hogy a 2913/92 rendelet 29. cikke (1) bekezdésének d) pontját, valamint a 2454/93 rendelet 143. cikke (1) bekezdésének e) és f) pontját úgy kell értelmezni, hogy a vevő és az eladó <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0059" REF.END="QE0059"/>egymással kapcsolatban álló személyeknek<QUOT.END REF.START="QS0059" CODE="201D" ID="QE0059"/> tekintendő, ha – az üzleti kapcsolatot vagy ellenőrzést bizonyító elemek hiánya ellenére – az ügylet megkötésének körülményeire alapozva észszerű módon arra lehet következtetni, hogy <HT TYPE="ITALIC">de facto</HT> az egyik fél a másik felet ellenőrzi, vagy mindkét felet harmadik fél ellenőrzi.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A második kérdés</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>Második kérdésével az előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a 2913/92 rendelet 31. cikkének (1) bekezdése tiltja‑e a vámértéknek az azonos származású, és olyan áru vámértékére vonatkozó, nemzeti adatbázisban szereplő információ alapján történő meghatározását, amely áru ugyan nem minősül hasonló árunak, de azonos TARIC‑kód alá tartozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>E tekintetben fel kell idézni, hogy a 2913/92 rendelet 30. és 31. cikke tartalmazza a vámérték‑megállapítás módszereit azon körülmények esetében, ahol a tényleges ügyleti érték nem határozható meg, ennélfogva pedig a Vámkódex 29. cikkében foglalt alapértelmezett vámérték‑megállapítási módszer nem alkalmazható.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>E <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0060" REF.END="QE0060"/>másodlagos<QUOT.END REF.START="QS0060" CODE="201D" ID="QE0060"/> vámérték‑megállapítási módszereknek szigorúan kötött a sorrendje, és alá‑fölé rendeltségi viszonyban álnak egymással. Ennek megfelelően ezek a módszerek sorrendben egymás után alkalmazhatók: ha a vámérték egy adott módszerrel nem állapítható meg, akkor a Vámkódexben megállapított sorban a közvetlenül utána következő módszerhez kell folyamodni, amennyiben az megvalósítható.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131212">2013. december 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Christodoulou és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑116/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:825">EU:C:2013:825</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171109">2017. november 9‑i</DATE> <NAME.CASE>LS Customs Services</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑46/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:839">EU:C:2017:839</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: Wahl főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Oribalt Rīga</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑1/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:64">EU:C:2019:64</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>A 2913/92 rendelet 30. cikke négy konkrét szabályalapú vámérték‑meghatározási módszert sorol fel. A 2913/92 rendelet 31. cikke a maga részéről egy végső lehetőségként alkalmazható vámérték‑meghatározási módszerről rendelkezik – amelyhez csak akkor lehet folyamodni, ha a többi módszer közül egyik sem jöhet szóba –, lehetővé téve a vámértéknek a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0061" REF.END="QE0061"/>Közösségben rendelkezésre álló adatok alapján, […] indokolt eszközök segítségével<QUOT.END REF.START="QS0061" CODE="201D" ID="QE0061"/> történő megállapítását, feltéve hogy e módszerek az uniós vámjogszabályokban és az Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezményben (a továbbiakban: GATT) megfogalmazott <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0062" REF.END="QE0062"/>elvekkel és általános rendelkezésekkel összhangban<QUOT.END REF.START="QS0062" CODE="201D" ID="QE0062"/> vannak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>Meglehetősen nyitott megfogalmazásának és végsőeszköz‑jellegének köszönhetően a 2913/92 rendelet 31. cikke a hatóságokra bízza, hogy az adott körülményeknek megfelelően azonosítsák a szóban forgó áruk értének meghatározására alkalmazható módszereket. E módszereknek főszabály szerint ugyanezen rendelet 29. és 30. cikkében foglalt módszereknek kell lenniük, megfelelő rugalmassággal alkalmazva azokat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>Lásd a 31. cikk (1) bekezdésére vonatkozó értelmező megjegyzéseket és a jelen indítvány 13. pontját. Lásd ebben az értelemben még: Wahl főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Oribalt Rīga</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑1/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:64">EU:C:2019:64</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="17"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>A 2913/92 rendelet 31. cikke szerint lényeges, hogy a választott módszer i. <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0063" REF.END="QE0063"/>indokolt<QUOT.END REF.START="QS0063" CODE="201D" ID="QE0063"/> legyen, ii. a rendelkezésre álló adatokon alapuljon, és iii. összhangban legyen a vonatkozó (uniós és nemzetközi) jogi keretekkel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint e követelmények a következőket foglalják magukban. Először is, a választott eszköznek az adott körülmények között megfelelőnek (azaz méltányos és megalapozott értékelés elkészítésére alkalmasnak), továbbá a hatóságok szempontjából praktikusnak (azaz nem túlságosan bonyolultnak és időigényesnek) kell lennie. Másodszor, a választott eszköznek olyan <HT TYPE="ITALIC">tényleges</HT> adatokra kell építenie – azaz, amennyiben lehetséges, az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0064" REF.END="QE0064"/>előzőleg megállapított vámértékeken kell alapulnia<QUOT.END REF.START="QS0064" CODE="201D" ID="QE0064"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>Uo.</P></NOTE> –, amelyek a nyilatkozattevő, illetve szükség esetén az illetékes hatóságok által igazolhatók. Harmadszor, az eszköznek harmonikusan illeszkednie kell a vámérték‑megállapítás uniós rendszerébe, és nem lehet ellentétes a vonatkozó nemzetközi jogi aktusokkal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>A jelen ügyben – amint azt a fenti 19. pontban is említettem – a vámhatóság azt az álláspontot képviselte, hogy sem a 2913/92 rendelet 29. cikkében rögzített alapértelmezett vámérték‑megállapítási módszer, sem a 30. cikk szerinti másodlagos módszerek nem alkalmazhatók. Ennek tükrében úgy döntöttek, hogy a szóban forgó áruk vámértékét a 2913/92 rendelet 31. cikkében rögzített <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0065" REF.END="QE0065"/>tartalék<QUOT.END REF.START="QS0065" CODE="201D" ID="QE0065"/> módszerrel összhangban kell megállapítani. Ebből a célból e hatóság a felperes által importált áruk vámértékét egy másik társaság által, azonos megjelölés (<QUOT.START CODE="201E" ID="QS0066" REF.END="QE0066"/>légkondicionáló berendezés alkatrészei<QUOT.END REF.START="QS0066" CODE="201D" ID="QE0066"/>) és TARIC‑kód (<FT TYPE="TARIC">8415900090</FT>) alatt, azonos származási országból (Malajzia) és azonos gyártótól importált áruk vámértékére vonatkozó ügyleti adatok alapulvételével határozta meg. Az előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy ez volt az egyetlen Malajziából, azonos TARIC‑kód alatt indított export, amelyet 2010‑ben a nemzeti adatbázisba bevezettek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>Nyilvánvalóan nem a Bíróságnak kell a jelen ügyben megfontolás tárgyává tennie azt, hogy a vámhatóság helyesen járt‑e el, amikor úgy döntött, hogy a 2913/92 rendelet 31. cikkében foglalt vámérték‑megállapítási módszert alkalmazza azon az alapon, hogy sem a Vámkódex 29., sem pedig a 30. cikkében felsorolt módszerek nem alkalmazhatók.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>Mindazonáltal – visszatérve az előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdéshez – álláspontom szerint a 2913/92 rendelet 31. cikke főszabály szerint nem zárja ki, hogy az áruk vámértékét a nemzeti adatbázisban szereplő, azonos TARIC‑kód alatt, azonos származási országból, az előző években behozott árukra vonatkozó ügyleti adatok alapján határozzák meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>Bár a referenciaként használt szállítmány nem szükségszerűen a 2913/92 rendelet 30. cikke (2) bekezdésének a), illetve b) pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0067" REF.END="QE0067"/>azonos árukat<QUOT.END REF.START="QS0067" CODE="201D" ID="QE0067"/> vagy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0068" REF.END="QE0068"/>hasonló árukat<QUOT.END REF.START="QS0068" CODE="201D" ID="QE0068"/> érintett, az a tény, hogy mindkét szállítmányban azonos TARIC‑kód alatt bejelentett áruk szerepeltek, az áruk közti észszerű mértékű hasonlóságról árulkodik. Álláspontom szerint az ilyen hasonlóság elegendő lehet, ha a 2913/92 rendelet 31. cikke alapján végeznek vámérték‑megállapítást bizonyos áruk tekintetében, amennyiben a szóban forgó áruk egyéb jellemzője nem ismert. A gyakorlatban a hatóság a vámérték‑megállapításhoz a hasonló áruk ügyleti értékén alapuló módszert alkalmazta,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>A 2913/92 rendelet 30. cikke (2) bekezdésének b) pontja.</P></NOTE> rugalmasan értelmezve a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0069" REF.END="QE0069"/>hasonló áruk<QUOT.END REF.START="QS0069" CODE="201D" ID="QE0069"/> fogalmát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>A 2454/93 rendelet 142. cikke (1) bekezdésének d) pontja és a 31. cikk (1) bekezdésére vonatkozó értelmező megjegyzések.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="18"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben aligha szükséges emlékeztetnem arra, hogy a TARIC‑kód a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0070" REF.END="QE0070"/>Kombinált Nómenklatúrán alapul<QUOT.END REF.START="QS0070" CODE="201D" ID="QE0070"/>, amely a Vámigazgatások Világszervezetének harmonizált rendszerére (a továbbiakban: HR) építve az áruk osztályozásának fő eszköze az Európai Unióban. A TARIC‑kódok célja tehát, hogy a HR‑t alkalmazó valamennyi országban azonosan tükrözzék a termékek osztályozásának módját.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>Ezen okból a Bizottság – amely a TARIC‑kódok kezeléséért és közétételéért felelős – nem jogosult a HR alapján megállapított vámtarifaszámok tartalmának módosítására, annak ellenére, hogy van némi mozgástere azok hatókörének megállapítása vonatkozásában. Lásd e tekintetben: Tizzano főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>CBA Computer</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑479/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:119">EU:C:2001:119</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> A vámeljárás digitalizálásával a TARIC‑kódok is könnyen elérhetővé váltak egy nyilvános adatbázison keresztül mind a kereskedők, mind a hatóságok számára, elősegítve ezzel az átláthatóságot és a jogbiztonságot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>A jelen ügyben használt releváns TARIC‑kód kétségtelenül kiegészítő és általános jellegű.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>Lásd a jelen indítvány 19. pontját.</P></NOTE> Ugyanakkor egy adott TARIC‑kódnak a vámhatóságok által történő hozzárendelése az importőr részéről szolgáltatott adatok alapján történik. Ebben a vonatkozásban szem előtt kell tartani, hogy a vámérték‑megállapítás uniós rendszere azon az előfeltevésen alapul, hogy az árukra vonatkozó vámszabályok alkalmazásához szükséges információk meghatározása alapvetően a nyilatkozattevő által szolgáltatott, nem pedig a vámhatóságok által megállapított adatok alapján történik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110915">2011. szeptember 15‑i</DATE> <NAME.CASE>DP grup</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑138/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:587">EU:C:2011:587</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Általánosabban fogalmazva, e területen az uniós jogalkotás alapját képező egyik elvnek általánosságban a vámhatóságok részére benyújtott nyilatkozattal érintett áruk kapcsán fennálló kötelezettségek önértékelését tekintik. Ebben az összefüggésben a hatóságok szerepe elsősorban a nyilatkozatok ellenőrzésére és hitelesítésére, illetve szükség esetén annak helyesbítésére szorítkozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P>Lásd e pont vonatkozásában bővebben: Walsh, T., European Union Customs Code, Wolters Kluwer, 2015, 67–73. o.</P></NOTE> Nem várható el a hatóságoktól, hogy a nyilatkozattevők <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0071" REF.END="QE0071"/>munkájának elvégzése<QUOT.END REF.START="QS0071" CODE="201D" ID="QE0071"/> érdekében időigényes feladatokat vállaljanak magukra, és olyan információk, adatok alapján próbálják újraszámolni a vámkötelezettséget, amelyek nem állnak könnyen elérhető formában rendelkezésre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>E tekintetben azt is hozzá kell tenni, hogy a Bíróság korábbi megállapítása szerint a szóban forgó értékesítést megelőzően lezajlott egyetlen értékesítésben megjelölt ár – amely alapján valamely ügyben vámnyilatkozat megtételére került sor – olyan, az Unióban <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0072" REF.END="QE0072"/>rendelkezésre álló adatnak<QUOT.END REF.START="QS0072" CODE="201D" ID="QE0072"/> tekinthető, amely alapján a 2913/92 rendelet 31. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a vámérték‑megállapítást. A Bíróság megállapítása szerint az ilyen árra történő hivatkozás a vámérték‑megállapítás olyan eszközének minősül, amely a 2913/92 rendelet 31. cikkének (1) bekezdése értelmében <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0073" REF.END="QE0073"/>indokolt<QUOT.END REF.START="QS0073" CODE="201D" ID="QE0073"/>, valamint összhangban áll a 31. cikk (1) bekezdésében megjelölt nemzetközi egyezmények elveivel és általános rendelkezéseivel, továbbá az ott megjelölt egyéb rendelkezésekkel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P>Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080228">2008. február 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Carboni e derivati</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑263/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:128">EU:C:2008:128</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>Nem látom okát annak, hogy a Bíróság e megállapításai miért ne lennének a jelen ügyben is alkalmazandók.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>Mindazonáltal egyetértek a Baltic Masterrel abban, hogy szerencsésebb lett volna a releváns áruknak a releváns időszakban történő behozatalára vonatkozóan uniós szintű adatok vizsgálata.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P>Mellékesen megjegyzem, hogy az idevágó rendelkezések a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0074" REF.END="QE0074"/>Közösségbe irányuló exportra<QUOT.END REF.START="QS0074" CODE="201D" ID="QE0074"/> eladott azonos és hasonló árukra (a 2913/92 rendelet 30. cikkének (2) bekezdése), valamint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0075" REF.END="QE0075"/>Közösségben rendelkezésre álló adat[ra]<QUOT.END REF.START="QS0075" CODE="201D" ID="QE0075"/> hivatkoznak (ugyanezen rendelet 31. cikkének (1) bekezdése).</P></NOTE> Ugyanakkor az előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy rendelkezésre álltak‑e ilyen adatok, és ha igen, azok kétségbe vonhatják‑e a vámhatóságok megállapításait.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="19"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel álláspontom szerint a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2913/92 rendelet 31. cikkének (1) bekezdése nem zárja ki a vámértéknek az azonos származású, és olyan áru vámértékére vonatkozó, nemzeti adatbázisban szereplő információ alapján történő meghatározását, amely áru ugyan nem minősül azonos vagy hasonló árunak, de azonos TARIC‑kód alá tartozik.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:</TXT><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>A 2913/92 rendelet 29. cikke (1) bekezdésének d) pontja, valamint a 2454/93 rendelet 143. cikke (1) bekezdésének e) és f) pontja szerint a vevő és az eladó <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0076" REF.END="QE0076"/>egymással kapcsolatban álló személyeknek<QUOT.END REF.START="QS0076" CODE="201D" ID="QE0076"/> tekintendő, ha – az üzleti kapcsolatot vagy ellenőrzést bizonyító elemek hiánya ellenére – az ügylet megkötésének körülményeire alapozva észszerű módon arra lehet következtetni, hogy <HT TYPE="ITALIC">de facto</HT> az egyik fél a másik felet ellenőrzi, vagy mindkét felet harmadik fél ellenőrzi;</P></ITEM><ITEM><P>a 2913/92 rendelet 31. cikkének (1) bekezdése nem zárja ki a vámértéknek az azonos származású, és olyan áru vámértékére vonatkozó, nemzeti adatbázisban szereplő információ alapján történő meghatározását, amely áru ugyan nem minősül azonos vagy hasonló árunak, de azonos TARIC‑kód alá tartozik.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>