FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2022. október 20. ( 1 )
C‑412/21. sz. ügy
Dual Prod SRL
kontra
Direcţia Generală Regională a Finanţelor Publice Cluj-Napoca, Comisia regională pentru autorizarea operatorilor de produse supuse accizelor armonizate
(a Tribunalul Satu Mare [szatmárnémeti megyei törvényszék, Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Jövedéki adók – 2008/118/EK irányelv – 16. cikk – Az adóraktár engedélyese engedélyének felfüggesztésére irányuló határozat – Párhuzamos eljárások – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A 48. cikk (1) bekezdése – Az ártatlanság vélelme – 50. cikk – A ne bis in idem elve”
I. Bevezetés
|
1. |
A Tribunalul Satu Mare (szatmárnémeti megyei törvényszék, Románia) által benyújtott jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a következő kontextusban merül fel. A Dual Prod SRL, egy Romániában letelepedett társaság, engedélyt kapott egy adóraktár működtetésére, amelyben többek között alkoholt állított elő. Miután egy házkutatás során számos szabálytalanságot tártak fel, az illetékes hatóságok nyolc hónapra felfüggesztették ezt az engedélyt. A házkutatás eredményeként határozatot hoztak a Dual Prod elleni büntetőeljárás megindításáról, és az eljárás befejezéséig a Dual Prod engedélyét másodszor is felfüggesztették. A kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárásban a Dual Prod azt állítja, hogy a második felfüggesztés ellentétes az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 48. cikkének (1) bekezdésében foglalt ártatlanság vélelmével, és sérti az 50. cikkében foglalt ne bis in idem elvét. |
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
|
2. |
A jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16‑i 2008/118/EK tanácsi irányelv ( 2 ) cikkének 16. cikkének (1) és (2) bekezdése a releváns részében a következőképpen rendelkezik: „(1) Adóraktárnak az adóraktár engedélyese általi létesítésére és működtetésére az adóraktár helye szerinti tagállam illetékes hatóságai adnak engedélyt. Az engedélyezésre azon feltételek vonatkoznak, amelyeket a hatóságok az esetleges adócsalás és visszaélések megelőzése céljából jogosultak meghatározni. (2) Az adóraktár engedélyese köteles:
[…]” |
B. A román jog
|
3. |
A 2015. szeptember 8‑i Legea nr. 227/2015 privind Codul fiscal ( 3 ) (az adójogi törvénykönyv létrehozásáról szóló 227/2015. sz. törvény; a továbbiakban: adójogi törvénykönyv) 364. cikke (1) bekezdésének d) pontja előírja, hogy nem adható ki adóraktárra vonatkozó engedély, ha a kérelmezőt jogerősen elítélték bizonyos bűncselekményekért, ideértve az adójogi törvénykönyv szerinti bűncselekményeket is. |
|
4. |
Az adójogi törvénykönyv 369. cikke (3) bekezdésének b) pontja előírja, hogy az adóraktári engedély 1 és 12 hónap közötti időtartamra felfüggesztésre kerül, ha megállapítást nyer, hogy a 452. cikk (1) bekezdésének i) pontjában foglalt bűncselekmények valamelyikét követték el. ( 4 ) Az adójogi törvénykönyv 369. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint az engedély felfüggesztésre kerül a büntetőeljárás jogerős befejezéséig abban az esetben, ha a 364. cikk (1) bekezdésének d) pontjában foglalt bűncselekmények miatt indítottak büntetőeljárást. Az utóbbi rendelkezés magában foglalja az adójogi törvénykönyv szerinti bűncselekményeket is. |
|
5. |
Az adójogi törvénykönyv 452. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében bűncselekményt követ el, ha valaki a jövedéki adó alá tartozó, megjelöléssel ellátandó azon termékeket adóraktáron kívül tartja vagy Románia területén forgalomba hozza, amelyek nincsenek megjelölve vagy helytelenül vannak megjelölve vagy olyan mennyiségben, amely meghaladja az adójogi törvénykönyvben kifejezetten meghatározott küszöbértékeket. |
|
6. |
Az adójogi törvénykönyv 452. cikke (1) bekezdésének i) pontja értelmében bűncselekményt követ el, aki mobil csővezetékeket, rugalmas csöveket vagy más hasonló csővezetékeket alkalmaz, nem hitelesített űrtartalmú tartályokat használ fel, valamint a mérők előtt helyezi el azokat a csatornákat vagy csapokat, amelyekkel a mérővel nem mért alkohol‑ vagy párlatmennyiség kivonható. |
III. Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
|
7. |
A Dual Prod az adóraktár engedélyese, amely alkoholt és alkoholtartalmú italokat állít elő adóraktárában. A vámhatóságok kérésére a társaság székhelyén 2008. augusztus 1‑jén tartott házkutatás során kiderült, hogy a csővezetékek és csövek olyan mobil rendszerét telepítettek, amelyen keresztül alkoholt szállítottak el anélkül, hogy azt megfelelően elszámolták volna. Az adóraktár területén kívül található tartályban is találtak alkoholt. |
|
8. |
Másnap a vámhatóságok pecséttel zár alá vették a társaság székhelyét az adójogi törvénykönyvben a jövedéki adó alá tartozó termékek kezelésére vonatkozóan előírt különös szabályozás megsértése miatt. Az ezt követő eljárásban a Curtea de Apel Oradea – Secția de conticios administrativ (nagyváradi ítélőtábla – közigazgatási perekkel foglalkozó tanács, Románia) megállapította a pecsétek elhelyezésének jogellenességét, tekintettel arra, hogy a Dual Prod vétkességére vonatkozó jogerős bírósági határozat hiányában ez az ártatlanság vélelmének megsértését jelenti. |
|
9. |
A vámhatóságok 2018. szeptember 5‑én 12 hónapra felfüggesztették a Dual Prod engedélyét az adójogi törvénykönyv 369. cikke (3) bekezdése b) pontjának a 452. cikke (1) bekezdésének h) pontjával összefüggésben értelmezett rendelkezései alapján. A román kormány írásbeli észrevételei szerint ezt a megelőző közigazgatási határozatot a házkutatás során feltárt bizonyítékok fényében hozták meg, amelyek komoly kétségeket ébresztettek az adórendszernek és az annak keretében előírt engedélyezési feltételeknek a Dual Prod társaság által történő betartásával kapcsolatban. A Dual Prod e felfüggesztés ellen benyújtott keresetét követően a Curtea de Apel Oradea (nagyváradi ítélőtábla) nyolc hónapra csökkentette a felfüggesztés időtartamát. |
|
10. |
A megindított büntetőeljárásban ezt követően megállapították az adójogi törvénykönyv 452. cikke (1) bekezdésének h) és i) pontjában foglalt körülmények fennállását, amely a Dual Prod alá tartozó személyeket érintette. 2020. január 14‑én a Dual Prod gyanúsítottá vált. 2020. október 21‑én a Dual Proddal szemben hivatalosan vádat emeltek az adójogi törvénykönyv 452. cikke (1) bekezdésének h) és i) pontjában foglalt bűncselekmények miatt. 2020. november 19‑én az adójogi törvénykönyv 369. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján felfüggesztették a Dual Prod engedélyét a büntetőeljárás jogerős befejezéséig. |
|
11. |
A Dual Prod megtámadta ezt a második felfüggesztést a kérdést előterjesztő bíróság előtt, amely úgy határozott, hogy a következő kérdéseket terjeszti az Európai Unió Bírósága elé előzetes döntéshozatalra:
|
|
12. |
A Dual Prod, az olasz és a román kormány, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be. |
|
13. |
A Dual Prod először is azt állítja, hogy engedélyének a büntetőeljárás jogerős befejezéséig történő felfüggesztése súlyos következményekkel jár a vállalkozásának működésére nézve, és ellentétes a Charta 48. cikkének (1) bekezdésében foglalt ártatlanság vélelmével. Másodszor, a ne bis in idem elvét sérti, ha valakit kétszer büntetnek ugyanazért a tényállásért, mint az adójogi törvénykönyv 369. cikkének b), illetve c) pontja alapján elfogadott két felfüggesztés esetében, függetlenül a kiszabandó szankciók jellegétől. A Dual Prod továbbá azt állítja, hogy a felfüggesztések büntetőjogi jellegűek, tekintettel büntető jellegükre és az ellene folyamatban lévő büntetőeljárással való szoros kapcsolatukra. |
|
14. |
Az olasz kormány, a román kormány és a Bizottság előadja, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben szereplő tények azt mutatják, hogy a felfüggesztések nem büntetőjogi természetűek, és azokat a 2008/118 irányelv 16. cikke értelmében adócsalás és adókikerülés megelőzése érdekében fogadták el. A folyamatban lévő büntetőeljárás fennállása nem akadályozza az ilyen intézkedések elrendelését. A Bizottság hozzáteszi, hogy a Charta 41. cikke releváns annak értékelése szempontjából, hogy a felfüggesztések összességükben véve tiszteletben tartják‑e a megfelelő ügyintézéshez való jogot, különösen a személy azon jogát, hogy ügyeiben észszerű időn belül járjanak el. |
IV. Jogi értékelés
A. A Charta 48. cikke (1) bekezdésének és 50. cikkének, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) megfelelő rendelkezéseinek alkalmazása
|
15. |
Az Európai Unió nem csatlakozott az EJEE‑hez, így ez a jogi eszköz nem épült be hivatalosan az uniós jogrendbe. Az EUSZ 6. cikk (3) bekezdése értelmében az EJEE által elismert és a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következő alapvető jogok az uniós jog általános elveit képezik. A Charta 52. cikkének (3) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy a Chartában foglalt, az EJEE‑ben biztosított jogoknak megfelelő jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek, az uniós jog és a Bíróság autonómiájának sérelme nélkül az e jogok közötti szükséges összhang biztosítására irányul. ( 5 ) |
|
16. |
A kérdést előterjesztő bíróság kérdései a Dual Prodnak „az alkohol gyártására irányuló tevékenység gyakorlására vonatkozó engedélyére” vonatkoznak. Értelmezésem szerint ez a 2008/118 irányelv 16. cikke szerinti engedélyre vonatkozik, amelyet a nemzeti jog által az esetleges az esetleges adócsalás és visszaélések megelőzése céljából meghatározott feltételek szerint vontak vissza. A Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az alkalmazandó nemzeti szabályozás az uniós jog hatálya alá tartozik. A Charta tehát elvileg alkalmazható a Bíróság elé előterjesztett kérdésekben felvetett kérdésekre. ( 6 ) |
|
17. |
A Charta 48. cikkének (1) bekezdése, amelyre az első kérdés utal, úgy rendelkezik, hogy minden gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították. Ennek megfelelően nem a vádlott feladata ártatlanságának bizonyítása. Ahhoz, hogy a bíróság büntetőjogi szankciókat szabhasson ki, a vádhatóságnak kell jogilag megkövetelt módon bizonyítania, hogy a vádlott bűnös az ellene felhozott vádakban. A hatóságok azon kijelentései, amelyek szerint a vádlott bűnös egy bűncselekményben, és amelyeket azt megelőzően tettek, hogy a büntetőeljárás bűnösséget megállapító ítélethez vezetett volna, sértik ezt a vélelmet, mivel befolyásolhatják az eljáró bíróságot, és arra bátoríthatják a közvéleményt, hogy a vádlottat bűnösnek tekintse. ( 7 ) |
|
18. |
Az ártatlanság vélelme azonban nem akadályozza meg az olyan megfelelő és arányos intézkedések meghozatalát, amelyek célja annak a valós és jelentős kockázatnak az enyhítése, hogy a vádlott újból elköveti vagy folytatja azon bűncselekmény elkövetését, amellyel vádolják, vagy hogy a tárgyalás mellőzésével elkerülje az igazságszolgáltatást, vagy hogy a tárgyalás lefolytatását helytelenül befolyásolja. Az előzetes letartóztatásról és az óvadékról szóló határozatok ilyen jellegű intézkedések. ( 8 ) |
|
19. |
A Bíróság kimondta, hogy a jogi személyeket megilleti az ártatlanság Charta 48. cikkében foglalt vélelme. ( 9 ) Ez a rendelkezés azonban a büntetőeljárások és a büntetőjogi szankciókat eredményező eljárások keretében alkalmazandó, csakúgy, mint az EJEE 6. cikkének (2) bekezdésében foglalt megfelelő rendelkezés. ( 10 ) |
|
20. |
A Charta 50. cikke, amelyre a második kérdés utal, úgy rendelkezik, hogy senki sem vonható büntetőeljárás alá és nem büntethető olyan bűncselekményért, amely miatt az Unióban a törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték. A ne bis in idem elv tiltja a büntető jellegű eljárások és szankciók halmozását ugyanazon cselekmények miatt ugyanazon személlyel szemben. ( 11 ) Ez megfelel az EJEE 7. jegyzőkönyve 4. cikke (1) bekezdésének. ( 12 ) |
B. A második felfüggesztés büntetőjogi jellegű‑e?
|
21. |
Három kritérium releváns annak meghatározásához, hogy egy intézkedés a Charta és az EJEE alkalmazásában büntetőjogi jellegű‑e. Az első a jogsértés belső jog szerinti jogi minősítése, a második a jogsértés jellege, a harmadik pedig az érintett személlyel szemben kiszabható szankció súlya. ( 13 ) Az első kritérium teljesülése nem döntő. Ha a szóban forgó jogsértés a belső jog szerint nem minősül bűncselekménynek, akkor meg kell vizsgálni, hogy a büntetőjogi jellege megállapítható‑e a másik két kritérium alapján, amelyeket együttesen vagy külön‑külön alkalmaznak. ( 14 ) |
|
22. |
Ebben az esetben a nemzeti jog előírja az engedély felfüggesztését az adójogi törvénykönyv 364. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett bűncselekmény miatt indított büntetőeljárás jogerős befejezéséig. Sem az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben, sem a Bírósághoz benyújtott észrevételekben nem utal arra semmi, hogy a nemzeti jog értelmében az engedély felfüggesztése büntetőeljárás esetén büntetőjogi jellegű lenne. Az engedély felfüggesztésére az illetékes hatóságnak – amely értelmezésem szerint az a hatóság, amely kiadta az engedélyt –, nem pedig az adójogi törvénykönyv alapján büntetőeljárást folytató hatóságnak van joga. |
|
23. |
Ennélfogva megvizsgálom, hogy a másik két kritériumot hogyan alkalmazták a Bíróság és az EJEB ítélkezési gyakorlatában, mielőtt megvizsgálnám, hogy ez az ítélkezési gyakorlat hogyan alkalmazható a kérdést előterjesztő bíróság előtt szóban forgó felfüggesztésre. |
1. A Bíróság ítélkezési gyakorlata
|
24. |
A közös agrárpolitika keretében kiszabott szankciók, amelyek a tévesen kifizetett támogatás összege alapján kiszámított pótdíj megfizetéséből, valamint a termelőnek a támogatásból a szabálytalanságot követő időszakra történő kizárásából állnak, nem minősültek büntetőjogi szankciónak. ( 15 ) Az export‑visszatérítések területén az exportőr által jogosulatlanul felvett összeggel arányosan meghatározott büntetést nem tekintették büntetőjogi jellegűnek. ( 16 ) A közbeszerzés területén nem minősült büntetőjogi szankciónak az a határozat, amely a pályázókat azért zárta ki a közbeszerzési eljárásból ajánlatuk teljes körű vizsgálata nélkül, mert hamis nyilatkozatot tettek. ( 17 ) |
|
25. |
A pénzügyi felügyeleti hatóságnak az igazgatót a szabályozott befektetési vállalkozáson belüli tisztségek betöltésétől arra tekintettel eltiltó határozata, mert megbízhatatlannak ítélte, nem tartozott a büntetőjog hatálya alá. A 2004/39/EK irányelv ( 18 ) értelmében a felügyeleti hatóság megtagadhatta vagy visszavonhatta a befektetési vállalkozás számára kiadott engedélyt, ha nem volt meggyőződve arról, hogy az azt irányító személyek megfelelően jó hírnévvel rendelkeznek. Az engedély visszavonására vonatkozó eljárások vagy a tagállamok büntetőjogi szankciók kiszabására vonatkozó jogának sérelme nélkül megfelelő közigazgatási szankciók is kiszabhatók. A Bíróság megjegyezte, hogy az illetékes hatóságok által annak megállapítását követően meghozandó intézkedések, hogy valamely személy már nem tesz eleget a 2004/39 irányelv 9. cikkében a jóhírnévre vonatkozóan előírt követelményeknek, az engedély visszavonására irányuló eljárások közé tartozik. Az alkalmazásuk nem tartozik a büntetőjog hatálya alá tartozó esetek alá az említett irányelv értelmében. ( 19 ) |
|
26. |
A Bíróság erre a következtetésre az említett irányelv vonatkozó rendelkezéseinek rendszertani értelmezése alapján jutott. Kokott főtanácsnok az ugyanezen ügyre vonatkozó indítványában az Engel‑kritériumokat alkalmazva szintén úgy ítélte meg, hogy a hatóság határozata nem volt büntetőjogi jellegű a Charta 50. cikke értelmében. Az ezen ügyben érintett határozat – a büntetőjoggal ellentétben – nem mindenkire vonatkozik. A határozat csak azon meghatározott személyekre vonatkozik, akik úgy döntöttek, hogy vezető beosztást töltenek be befektetésekkel foglalkozó engedélyköteles vállalkozásoknál. Az a megállapítás, hogy az igazgatóval szemben már nem volt bizalom, nem az ő büntetésére szolgált, hanem arra, hogy elkerüljék a pénzügyi rendszert és a befektetőket fenyegető kockázatokat. E megállapítás ezzel szemben csupán közvetlen jogkövetkezménye volt az irányelvnek, hogy csak jó hírnévvel rendelkező személyek vállalhatnak bizonyos funkciókat, és az nem volt büntető célzatú. Bár a határozat jelentős következményekkel járt az érintett személyre nézve, nem tiltotta el őt más szakmai tevékenység folytatásától, és azt sem zárta ki véglegesen, hogy befektetési vállalkozásban igazgatói tisztséget töltsön be. ( 20 ) |
|
27. |
Ezzel szemben az ártatlanság vélelme vonatkozik a versenyjogi ügyekben kiszabott bírságokra is, amelyek az érintett forgalom 10%‑áig terjedhetnek. ( 21 ) Hasonlóképpen, a piaci manipulációból származó bevétel vagy haszon értékének akár tízszeresét is elérő bírság a súlyossága miatt büntetőjogi jellegűnek minősült. ( 22 ) A héa meg nem fizetése esetén az esedékes héa 30%‑át kitevő megfelelő bírság büntetőjogi szankciónak minősült. ( 23 ) Úgy tekintették, hogy a büntetőpontoknak a közúti közlekedési jogsértések miatt a gépjárművezetőkkel szemben történő kiszabása bűncselekmény elkövetésével összefüggésben érvényesül, ha figyelembe veszik, hogy: (i) bizonyos súllyal rendelkező közúti közlekedési jogsértésekkel összefüggésben szabják ki azokat; (ii) hozzáadódik az ilyen bűncselekmények elkövetéséért kiszabott büntetéshez; és (iii) a büntetőpontok összege jogkövetkezményeket – például vizsga letételére vonatkozó kötelezettséget vagy akár járművezetéstől való eltiltást – von maga után. ( 24 ) Egy másik ügyben Bot főtanácsnok indítványában azt az álláspontot képviselte, hogy a vámjogszabályok megsértése, amelyet a csempészet bűncselekményével azonos módon határoztak meg, és amely a fizetendő adó összegének akár tízszeresét is elérő szankciókkal jár, büntetőjogi természetű. ( 25 ) |
2. Az EJEB ítélkezési gyakorlata
|
28. |
Az EJEB úgy véli, hogy azok a bűncselekmények, amelyek büntetőjogi felelősségre vonást vagy szabadságvesztés kiszabását eredményezhetik, meghatározásuk szerint büntetőjogi jellegűek, csakúgy, mint azok, amelyek olyan pénzügyi szankciókat vonnak maguk után, amelyek a teljesítés elmulasztása esetén szabadságvesztés büntetést vonnak maguk után. ( 26 ) |
|
29. |
Az EJEB kimondta, hogy az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének büntetőjogi vetülete nem alkalmazható az ügyvéddel szemben szakmai kötelezettségszegés miatt indított fegyelmi eljárásra. A szóban forgó rendelkezések nem a nagyközönségnek szóltak, hanem egy különleges státusszal rendelkező szakmai csoport tagjait célozták meg; azt kívánták biztosítani, hogy az ügyvédi kamara tagjai betartsák a különleges szakmai‑etikai szabályokat; az alkalmazandó szankciók között szerepelt az írásbeli megrovás, a körülbelül 36000 euróig terjedő pénzbírság, a praxis gyakorlásához való jog ideiglenes felfüggesztése vagy a nyilvántartásból való törlés. Az EJEB megállapította, hogy a pénzbüntetés kivételével ezek a szankciók a fegyelmi szankciókra voltak jellemzőek. Ráadásul a bírság meg nem fizetése nem vezetett szabadságvesztés kiszabásához. ( 27 ) Hasonlóképpen, a köztisztviselő felmentését vagy elbocsátását eredményező fegyelmi eljárást nem tekintették büntetőjogi vádnak. ( 28 ) Az alkoholtartalmú italok éttermi kiszolgálására vonatkozó engedélynek az engedélyes alkalmatlannak ítélése miatt történő visszavonása nem minősül a büntetőjogi felelősség megállapításának; ( 29 ) a felszámolói engedély végleges visszavonása sem minősült az EJEE 7. cikke értelmében vett büntetésnek. ( 30 ) Másrészt az EJEB úgy ítélte meg, hogy a jelentős pénzügyi következményekkel járó pénzbírsággal járó piaci manipulációval kapcsolatos jogsértések büntetőjogi jellegűek. ( 31 ) |
3. Az ítélkezési gyakorlat alkalmazása a második felfüggesztésre
|
30. |
Noha ennek vizsgálata végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata, az alábbi indokok alapján nem vagyok meggyőződve arról, hogy a második felfüggesztés a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében büntetőjogi jellegű. ( 32 ) |
|
31. |
A 2008/118 irányelv célja, hogy összehangolja a jövedéki termékeket terhelő adó kivetésének feltételeit a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében. Az illetékes hatóságok engedélyéhez kötött adóraktárakból álló rendszer e rendszer kulcsfontosságú eleme. A 2008/118 irányelv 16. cikke úgy rendelkezik, hogy az engedélyezésre azon feltételek vonatkoznak, amelyeket a hatóságok az esetleges adócsalás és visszaélések megelőzése céljából jogosultak meghatározni. Ennek célja, hogy elősegítse a jövedéki termékekre vonatkozó harmonizált adórendszer megfelelő működését a belső piacon, és biztosítsa, hogy a szabályokat betartók ne kerüljenek versenyhátrányba azokkal szemben, akik nem tartják be a szabályokat, és hogy ne keletkezzenek állami bevételkiesések. |
|
32. |
Amennyiben fennáll a gyanú, hogy az engedélyhez kapcsolódó feltételeket megsértették vagy a jövőben valószínűleg megsértik, az engedély ideiglenes felfüggesztése olyan intézkedés, amely biztosítja, hogy a jelen indítvány előző pontjában leírt célok ne sérüljenek. E körülmények ugyanis hasonlóak a piaci visszaéléssel kapcsolatos jogsértésekkel összefüggésben az igazgató ideiglenes eltiltásának körülményeivel, amely eltiltást olyan megelőző intézkedésnek tekintettek, amelyet a lehető leghamarabb meg kell hozni a további káros magatartás megállítása érdekében, amíg az ugyanezen magatartással kapcsolatos büntetőeljárás le nem zárul. ( 33 ) Hasonló módon az ügyfeleikkel vagy a nyilvánossággal szemben bizalmi pozícióban lévő személyek, például orvosok, állatorvosok, tanárok vagy a rendőrség tagjai, felfüggeszthetők feladataik ellátása alól az olyan állítólagos magatartás kivizsgálásáig, amely – amennyiben bebizonyosodik – valószínűleg kárt okozott azoknak, akiknek irányába e személyek szakmai kötelezettséggel tartoznak. |
|
33. |
A felfüggesztések egyébként olyan személyekre vonatkoznak, akik – szabad akaratukból – szereztek engedélyt, és vállalták, hogy betartják az erre vonatkozó feltételeket. Az önként vállalt kötelezettségek be nem tartásának következményei nem ugyanolyan módon büntető jellegűek, mint a szabadságvesztés vagy a jelentős pénzbüntetés kiszabása a társadalomra veszélyes cselekményekért. A nyomozás vagy a büntetőeljárás befejezéséig történő felfüggesztés nem helytelen, ha figyelembe vesszük az adóraktár engedélyesének felelősségét a jövedéki termékekre vonatkozó harmonizált igazgatási adórendszerrel összefüggésben. Nem is nevezhető különösen súlyosnak, tekintettel arra, hogy az a személy, akinek az engedélyét felfüggesztették, továbbra is szabadon folytathat üzleti tevékenységet, és használhatja a vállalkozáshoz kapcsolódó helyiségeket, berendezéseket és személyzetet a felfüggesztett vámfizetéssel érintett alkohol előállításán és tartásán kívüli célokból. |
|
34. |
Véleményem szerint ugyanezek a megfontolások értelemszerűen vonatkoznak az első felfüggesztésre is, amelyet az adójogi törvénykönyv 369. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján fogadtak el. |
C. Az első kérdés
|
35. |
A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a Charta 48. cikke (1) bekezdésének a 2008/118 irányelv 16. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett rendelkezéseivel ellentétes‑e az alkohol gyártására irányuló tevékenység folytatására vonatkozó engedélyt felfüggesztő határozat elfogadása pusztán olyan feltételezések alapján, amelyek folyamatban lévő bűnügyi nyomozás során merülnek fel. |
|
36. |
A 2008/118 irányelv 16. cikke értelmében a tagállamok illetékes hatóságai engedélyezik az adóraktárak létesítését és működtetését a területükön. Ezen engedélyezésre kifejezetten azon feltételek vonatkoznak, amelyeket a hatóságok az esetleges adócsalás és visszaélések megelőzése céljából jogosultak meghatározni. Mivel a 2008/118 irányelv elismeri és ösztönzi ezt a célt, a nemzeti bíróságok és hatóságok jogosultak az engedélyek felfüggesztésére vagy visszavonására, ha jogilag megkövetelt módon bizonyított, hogy az alkalmazandó feltételeket megsértették vagy valószínűleg megsértik. ( 34 ) |
|
37. |
Mivel az uniós jog nem állapít meg szabályokat a 2008/118 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerinti engedélyek felfüggesztésével vagy visszavonásával kapcsolatos bizonyítási követelményekre vonatkozóan, a hatóságok a nemzeti jog bizonyítási követelményeinek kötelesek megfelelni, feltéve, hogy ez utóbbiak betartják az uniós jog olyan általános elveit, mint a hatékonyság és az arányosság elve, valamint a megfelelő ügyintézéshez való jog. ( 35 ) |
|
38. |
Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés nem tartalmaz információt arra vonatkozóan, hogy a két felfüggesztés vagy a büntetőeljárás tekintetében milyen bizonyítási követelményt kell alkalmazni. Bár a kérdést előterjesztő bíróság utal arra, hogy a Dual Prod engedélyének második felfüggesztése a jogsértés „puszta vélelmén” alapult, az előzetes döntéshozatalra utaló végzés nem fejti ki, hogy ez a vélelem hogyan működik. Az adójogi törvénykönyv 369. cikke (3) bekezdésének c) pontja utal az engedélyeknek a bűncselekmény miatt indított büntetőeljárás jogerős befejezéséig történő felfüggesztésére. A jelen esetben a Dual Prod engedélyét a hatóságok által lefolytatott nyomozást követően függesztették fel, miután a tárgyi büntetőeljárás során megállapították, hogy az adójogi törvénykönyv 452. cikke (1) bekezdésének h) és i) pontjában említett körülmények fennállnak, és miután a társaságot hivatalosan megvádolták a bűncselekmény elkövetésével. E ponton a rendszer jellegére és a szóban forgó érdekekre tekintettel nem észszerűtlen, hogy a jogszabály előírja az engedély felfüggesztésének lehetőségét. Úgy tűnik számomra, hogy ez nem a jogsértés „puszta vélelmén” alapul, hanem inkább arról van szó, hogy a büntetőeljárás megindítására vonatkozó bizonyítási követelmény valójában az a bizonyítási követelmény, amely az adójogi törvénykönyv 369. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti felfüggesztés elrendelését indokolja. |
|
39. |
Az is lényeges lehet, hogy a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a közigazgatási bírságok objektív felelősségen alapuló rendszere összeegyeztethető az uniós joggal és az arányosság általános elvével, amennyiben az elérni kívánt célok olyan közérdeket képeznek, amely alkalmas arra, hogy igazolja ilyen rendszer bevezetését. ( 36 ) |
|
40. |
Emellett a Charta 41. cikkében foglalt, a megfelelő ügyintézéshez való jog megköveteli a közigazgatási hatóságtól, hogy a rá háruló ellenőrzési kötelezettségek keretében valamennyi releváns körülményre kiterjedő gondos és pártatlan vizsgálatot folytasson le, ily módon megbizonyosodva arról, hogy a végleges határozat meghozatala során a lehető legteljesebb körű és legmegbízhatóbb információk álljanak rendelkezésére. ( 37 ) |
|
41. |
Az is lényeges lehet, hogy a Bíróság hasonló helyzetekben úgy ítélte meg, hogy nem ellentétes az uniós joggal, ha a hatóság egy párhuzamosan folyó és még le nem zárt büntetőeljárás keretében beszerzett bizonyítékokat használhat fel közigazgatási eljárás keretében a visszaélésszerű gyakorlat bizonyítása érdekében, feltéve hogy az uniós jog által biztosított jogokat tiszteletben tartják. ( 38 ) |
|
42. |
A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy – amellett, hogy a jelen indítvány 37–41. pontjában említett kérdések vizsgálata a nemzeti bíróság feladata – az a körülmény, hogy a nemzeti szabályozás előírja, hogy az alkohol jogellenes előállításában és tartásában állítólagosan részt vevő személyek ellen büntetőeljárás indítható, nem jelenti azt, hogy a 2008/118 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, az adóraktár működtetésére vonatkozó engedélyt csak akkor lehet felfüggeszteni, ha e büntetőeljárás bűnösséget megállapító ítélethez vezetett. Úgy tűnik ugyanis, hogy a Dual Prod beadványának logikája abban áll, hogy miután az engedély alapján folytatott tevékenységével kapcsolatban bűncselekmény elkövetésével vádolják, ( 39 ) folytathatja a tevékenységét mindaddig, amíg el nem ítélik az említett bűncselekmény miatt. A 2008/118 irányelv 16. cikkének semmilyen értelmezése nem engedi meg ezt a következtetést, amely ráadásul azzal a kockázattal jár, hogy jelentősen aláássa a 2008/118 irányelv által előírt raktárengedélyezési rendszer hatékonyságát és az abba vetett bizalmat. ( 40 ) |
|
43. |
A pártatlanság kötelezettsége és az ártatlanság vélelme alapján az eljáró bíró a későbbi vagy párhuzamos büntetőeljárásban a felfüggesztéseket nem tekintheti a büntetőeljárás vádlottjának bűnösségére utaló jelnek. Úgy tűnik, hogy ez az egyetlen olyan összefüggés, ahol az ártatlanság vélelme releváns lehet, mivel az nem alkalmazható a második felfüggesztés elrendeléséhez vezető közigazgatási eljárás keretében. |
|
44. |
Az is lényeges, hogy a Bíróság megállapította, hogy az ártatlanság vélelmének elvével nem ellentétes a büntetőügyekben olyan jogi vélelem működése, amely a bizonyítási terhet a vádlottra hárítja, tekintettel arra, hogy e vélelem megdönthető és biztosított a védelemhez való jog. ( 41 ) Ilyen vélelmek működnek például a kartellek azonosítását és szankcionálását szabályozó uniós jog területén. ( 42 ) Hasonlóképpen, az EJEB megállapította, hogy a ténybeli vagy jogi vélelmek minden jogrendszerben működnek, és az EJEE nem tiltja az ezekre való hivatkozást. Az államok azonban kötelesek az ilyen vélelmek működését észszerű korlátok közé szorítani az ügy súlyának figyelembevétele és a védelemhez való jog büntetőeljárásokban történő garantálása mellett. ( 43 ) Emellett a hatóságok számára nem tiltott az összes rendelkezésre álló bizonyítékon alapuló észszerű következtetések levonása. ( 44 ) Bár ezeket a megfontolásokat a büntetőeljárásokkal és szankciókkal összefüggésben dolgozták ki, ugyanúgy vonatkoznak a nem büntetőjogi ügyekre is. |
|
45. |
A fentiek fényében azt javaslom, hogy a Bíróság az első kérdésre azt a választ adja, hogy a Charta 48. cikke (1) bekezdésének a 2008/118 irányelv 16. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett rendelkezéseivel nem ellentétes a büntetőeljárásban hozott jogerős ítélet meghozatala előtt az esetleges adócsalás vagy visszaélés megelőzése céljából az engedély felfüggesztésére irányuló közigazgatási szankció kiszabása, és azokkal nem ellentétes az sem, hogy ebben az összefüggésben vélelemre támaszkodjanak. |
D. A második kérdés
|
46. |
A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a Charta 50. cikkének a 2008/118 irányelv 16. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett rendelkezéseivel ellentétes‑e az, hogy a hatóságok azonos tényállás mellett kétszer függesszenek fel egy engedélyt. |
|
47. |
Mivel úgy vélem, hogy a felfüggesztések egyike sem büntetőjogi jellegű, a Charta 50. cikkében és az EJEE 7. jegyzőkönyve 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt ne bis in idem elv nem alkalmazható; ahogyan az olyan helyzetekre vonatkozóan kidolgozott ítélkezési gyakorlat sem, amikor azonos tényállás mellett egymással szorosan összefüggő párhuzamos büntetőjogi és nem büntetőjogi eljárások indulnak. ( 45 ) Egyetértek továbbá az olasz kormány azon észrevételeivel, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzés nem fejti ki kellő részletességgel, hogy a két felfüggesztéshez vezető tényállás miért azonos, tekintettel arra a körülményre, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint az első felfüggesztést az adójogi törvénykönyv 452. cikke (1) bekezdésének i) pontja alapján fogadták el, amely olyan berendezések használatára vonatkozik, amelyekkel a mérővel nem mért alkohol‑ vagy párlatmennyiség kivonható, a második felfüggesztés pedig az adójogi törvénykönyv 452. cikke (1) bekezdésének i) és h) pontja alapján történt, amelyek közül az utóbbi a jövedéki termékek adóraktáron kívüli tartására vonatkozik. A második kérdés tehát még akkor is hipotetikus, ha mindkét felfüggesztés, vagy azok bármelyike büntetőjogi jellegűnek minősülne. ( 46 ) |
|
48. |
A Bizottság úgy véli, hogy két közigazgatási szankció kiszabását – olyan körülmények között, amikor az elkövető, a tényállás és a védett érdek azonos – az arányosság és a megfelelő ügyintézés elvére figyelemmel szükséges korlátozni, annak biztosítása érdekében, hogy azok együttes időtartama ne legyen túlzott. ( 47 ) Véleményem szerint a jelen indítvány előző pontjában felvázolt kifogás érvényesül: mivel jelentős bizonytalanság áll fenn azzal kapcsolatban, hogy a két felfüggesztéshez vezető tényállás azonos‑e, a ne bis in idem elv közigazgatási jogi megfelelőjének lehetséges alkalmazása hipotetikus. Ezért nem lenne hasznos, ha a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretében vizsgálnánk meg ezt, figyelembe véve, hogy kizárólag a Bizottság vetette fel ezt a kérdést, és a kérdést előterjesztő bíróság nem fogalmazott meg alternatív kérdést e tekintetben. |
V. Végkövetkeztetés
|
49. |
Azt javasolom tehát, hogy a Bíróság a Tribunalul Satu Mare (szatmárnémeti megyei törvényszék, Románia) által feltett kérdésekre a következőképpen válaszoljon: Az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (1) bekezdését a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16‑i 2008/118/EK tanácsi irányelv 16. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben a következőképpen kell értelmezni: azzal nem ellentétes sem a büntetőeljárásban hozott jogerős ítélet meghozatala előtt az esetleges adócsalás vagy visszaélés megelőzése céljából az engedély felfüggesztésére irányuló közigazgatásii szankció kiszabása, és az sem, hogy ebben az összefüggésben vélelemre támaszkodjanak. |
( 1 ) Eredeti nyelv: angol.
( 2 ) HL 2009. L 9., 12. o., helyesbítés: HL 2011. L 23., 53. o.
( 3 ) Monitorul Oficial al României, I. rész, 688. sz., 2015. szeptember 10.
( 4 ) Úgy tűnik, hogy a 452. cikk (1) bekezdésének h) pontjában említett cselekmény nincs a felsorolt cselekmények között.
( 5 ) Lásd például: 2021. február 2‑iConsob ítélet (C‑481/19, EU:C:2021:84, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 6 ) 2013. február 26‑iÅkerberg Fransson ítélet (C‑617/10, EU:C:2013:105, 17–23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 7 ) Az ártatlanságnak a büntetőeljárásban a természetes személyeket megillető vélelmével összefüggésben lásd a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló, 2016. március 9‑i (EU) 2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2016. L 65., 1. o.) 4. cikkét. Lásd szintén például a 2019. szeptember 5‑iAH és társai (Az ártatlanság vélelme) ítéletet (C‑377/18, EU:C:2019:670, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 8 ) Az ártatlanságnak a büntetőeljárásban a természetes személyeket megillető vélelmével összefüggésben lásd a 2016/343 irányelv (16) preambulumbekezdését, amely a gyanún vagy terhelő bizonyítékokon alapuló eljárási természetű előzetes határozatokra, például az előzetes letartóztatásról hozott határozatokra utal, valamint a (18) és (19) preambulumbekezdését, amelyek a büntetőeljárással kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatalára vonatkoznak. Lásd még például: 2019. november 28‑iSpetsializirana prokuratura ítélet (C‑653/19 PPU, EU:C:2019:1024).
( 9 ) Lásd például: 1999. július 8‑iHüls kontra Bizottság ítélet (C‑199/92 P, EU:C:1999:358, 150. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 10 ) Lásd az Alapjogi Chartához fűzött magyarázatokat (HL 2007. C 303., 17. o.). Lásd még például: 2021. szeptember 9‑iAdler Real Estate és társai ítélet (C‑546/18, EU:C:2021:711, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), valamint a 2016/343 irányelv 3. cikke.
( 11 ) 2018. március 20‑iMenci ítélet (C‑524/15, EU:C:2018:197, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 12 ) Lásd az Alapjogi Chartához fűzött magyarázatokat (HL 2007. C 303., 17. o.).
( 13 ) 2012. június 5‑iBonda ítélet (C‑489/10, EU:C:2012:319, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A három kritériumot az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) 1976. június 8‑i Engel és társai kontra Hollandia ügyben hozott ítélete alapján (CE:ECHR:1976:0608JUD000510071) „Engel‑kritériumok” néven is nevezik. Az Engel‑kritériumokat az EJEE 6. cikke értelmében vett büntetőjogi vád fennállásának megállapítására fogadták el. Az EJEE következetes értelmezésének megkönnyítése érdekében az EJEB megállapította, hogy az EJEE 7. cikkének és az EJEE 7. jegyzőkönyve 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt ne bis in idem elvnek az alkalmazhatóságára ugyanazok a kritériumok irányadók (EJEB, 2020. június 25., Ghoumid és társai kontra Franciaország, CE:ECHR:2020:0625JUD005227316, 68. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 14 ) 2018. március 20‑iMenci ítélet (C‑524/15, EU:C:2018:197, 29. és 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 15 ) 1992. október 27‑iNémetország kontra Bizottság ítélet (C‑240/90, EU:C:1992:408, 25–27. pont); 2002. július 11‑iKäserei Champignon Hofmeister ítélet (C‑210/00, EU:C:2002:440, 36–44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2012. június 5‑iBonda ítélet (C‑489/10, EU:C:2012:319, 40–46. pont).
( 16 ) 2012. december 6‑iSEPA ítélet (C‑562/11, EU:C:2012:779, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 17 ) 2014. szeptember 26‑iFlying Holding és társai kontra Bizottság ítélet (T‑91/12 és T‑280/12, EU:T:2014:832, 60–63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat)
( 18 ) A pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21‑i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 263. o.).
( 19 ) 2018. szeptember 13‑iUBS Europe és társai ítélet (C‑358/16, EU:C:2018:715, 46. pont).
( 20 ) Bot főtanácsnok UBS Europe és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑358/16, EU:C:2017:606, 60–71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd még: EJEB, 2007. február 1., Storbraten kontra Norvégia (CE:ECHR:2007:0201DEC001227704).
( 21 ) 2012. február 14‑iToshiba Corporation és társai (C‑17/10, EU:C:2009:72, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 22 ) 2018. március 20‑iGarlsson Real Estate és társai ítélet (C‑537/16, EU:C:2018:193, 35. pont).
( 23 ) 2018. március 20‑iMenci ítélet (C‑524/15, EU:C:2009:197, 33. pont).
( 24 ) 2021. június 22‑iLatvijas Republikas Saeima (Büntetőpontok) ítélet (C‑439/19, EU:C:2016:504, 86–93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); EJEB, 1998. szeptember 23., Malige kontra Franciaország (CE:ECHR:1998:0923JUD002781295, 35–40. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 25 ) Bot főtanácsnok Karelia ügyre vonatkozó indítványa (C‑81/15, EU:C:2016:66, 44–46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 26 ) EJEB, 1976. június 8., Engel és társai kontra Hollandia (CE:EHCR:1976:0608JUD000510071, 82. §); EJEB, 2011. május 31., Žugić kontra Horvátország (CE:ECHR:2011:0531JUD000369908, 68. §).
( 27 ) EJEB, 2013. február 19., Müller-Hartburg kontra Ausztria (CE:ECHR:2013:0219JUD004719506, 45–49. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 28 ) EJEB, 2020. december 15., Pişkin kontra Törökország (CE:ECHR:2020:1215JUD003339918, 105–109. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 29 ) EJEB, 1989. július 7., Tre Traktörer Aktiebolag kontra Svédország (CE:ECHR:1989:0707JUD001087384, 46. §).
( 30 ) EJEB, 2019. június 4., Rola kontra Szlovénia (CE:ECHR:2019:0604JUD001209614, 60–67. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 31 ) EJEB, 2014. március 4., Grande Stevens kontra Olaszország (CE:ECHR:2014:0304JUD001864010, 95–101. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 32 ) 2018. március 20‑iMenci ítélet (C‑524/15, EU:C:2018:197, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 33 ) Lásd a jelen indítvány 26. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
( 34 ) Lásd még az adóraktár engedélyese részére a 92/12/EGK tanácsi irányelv alapján a jövedékiadó‑köteles termékek tekintetében kiadott engedélyre vonatkozó iránymutatások megállapításáról szóló, 2000. november 29‑i bizottsági ajánlás (HL 2000. L 314., 29. o.) 2., 7. és 8. cikkét.
( 35 ) Lásd analógia útján: 2019. október 16‑iGlencore Agriculture Hungary ítélet (C‑189/18, EU:C:2019:861, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2020. június 4‑iC.F. (Adóellenőrzés) ítélet (C‑430/19, EU:C:2020:429, 45. pont).
( 36 ) Lásd például: 2012. február 9‑iUrbán ítélet (C‑210/10, EU:C:2012:64, 45–59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 37 ) Lásd ebben az értelemben: 2020. május 14‑iAGROBET CZ ítélet (C‑446/18, EU:C:2020:369, 42. és 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 38 ) 2015. december 17‑iWebMindLicenses ítélet (C‑419/14, EU:C:2015:832, 68. pont); 2022. február 24‑iSC Cridar Cons ítélet (C‑582/20, EU:C:2022:114, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 39 ) Vagy az adójogi törvénykönyv 369. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján elfogadott első felfüggesztéssel összefüggésben, az adójogi törvénykönyv 452. cikke (1) bekezdésének i) pontjában említett bűncselekmény elkövetésével.
( 40 ) Lásd hasonló értelemben a közigazgatási szerv által kiszabott büntetőjogi szankcióval összefüggésben: EJEB, 2018. június 28., G.I.E.M. S.r.l. és társai kontra Olaszország (CE:ECHR:2018:0628JUD000182806, 254. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 41 ) 2009. december 23‑iSpector Photo Group és Van Raemdonck ítélet (C‑45/08, EU:C:2009:806, 43. és 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 42 ) Lásd például: 2004. január 7‑iAalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet (C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2021. január 27‑iThe Goldman Sachs Group kontra Bizottság ítélet (C‑595/18 P, EU:C:2021:73, 31–33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 43 ) EJEB, 1988. október 7., Salabiaku kontra Franciaország (CE:ECHR:1988:1007JUD001051983, 28. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 44 ) EJEB, 1996. február 8., John Murray kontra Egyesült Királyság (CE:ECHR:1996:0208JUD001873191 54. §)
( 45 ) EJEB, 2016. november 15., A és B kontra Norvégia (CE:ECHR:2016:1115JUD002413011), EJEB, 2017. május 18., Jóhannesson és társai kontra Izland (CE:ECHR:2017:0518JUD002200711).
( 46 ) 2013. október 3‑iSocietà cooperativa Madonna dei miracoli végzés (C‑82/13, EU:C:2013:655, 12. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
( 47 ) Lásd analógia útján: 2009. július 16‑iDer Grüne Punkt – Duales System Deutschland kontra Bizottság ítélet (C‑385/07 P, EU:C:2009:456, 181. és 182. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd még az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 1991. február 13‑án elfogadott R(91) 1. sz. ajánlás 3. alapelvét, amely kimondja, hogy ugyanazon cselekmény miatt ugyanazon jogszabály vagy ugyanazon közérdek védelmére vonatkozó szabályok alapján nem lehet valakit kétszer közigazgatási szankcióval sújtani.