<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-584/18</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62018CC0584</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1003">EU:C:2019:1003</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>19</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>19</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Pitruzzella főtanácsnok indítványa – C‑31/18. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">Blue Air – Airline Management Solutions és társai</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Giovanni Pitruzzella</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20191121">2019. november 21.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: olasz.</P></NOTE></P></TI><STI><P><HT TYPE="BOLD">C‑584/18. sz. ügy</HT></P><P>D. Z.</P><P>kontra</P><P>Blue Air – Airline Management Solutions SRL és társai</P><P><HT TYPE="NORMAL">(az Eparchiako Dikastirio Lefkosias [larnakai kerületi bíróság, Ciprus] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>Határellenőrzés, menedékjog és bevándorlás</KEYWORD><KEYWORD>A tagállamok külső határainak átlépése</KEYWORD><KEYWORD>565/2014/EU határozat</KEYWORD><KEYWORD>Közvetlen hatály</KEYWORD><KEYWORD>261/2004 rendelet</KEYWORD><KEYWORD>Visszautasított beszállás</KEYWORD><KEYWORD>Fogalom</KEYWORD><KEYWORD>Az úti okmányok megfelelőségének téves értékelése</KEYWORD><KEYWORD>A légi fuvarozók felelősségét korlátozó kikötések</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A jelen indítvány tárgyát képező előzetes döntéshozatal iránti kérelemben az Eparchiako Dikastirio Larnakas (larnakai kerületi bíróság, Ciprus) az 565/2014 határozat<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>A személyek külső határokon történő, egyes okmányoknak a Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia által a területükön történő átutazás és a bármely 180 napos időszakban 90 napot nem meghaladó tervezett tartózkodás céljából kiadott nemzeti vízumaikkal egyenértékűként való egyoldalú elismerésén alapuló ellenőrzése egyszerűsített rendszerének bevezetéséről, valamint a 895/2006/EK és az 582/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="20140515">2014. május 15‑i</DATE> 565/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="157" PAGE.FIRST="23" DATE.PUB="2014">HL 2014. L 157., 23. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> és a 261/2004 rendelet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="20040211">2004. február 11‑i</DATE> 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="046" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2004">HL 2004. L 46., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="119" PAGE.FIRST="202" DATE.PUB="2019">HL 2019. L 119., 202. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> értelmezésére vonatkozó öt kérdést terjeszti a Bíróság elé. E kérdések a D. Z. és a BlueAir – Airline Management Solutions S. R. L. (a továbbiakban: Blue Air) közötti jogvitában merültek fel, amelynek tárgyát D. Z. egy Larnakából (Ciprus) Bukarestbe (Románia) tartó járatra való beszállásának az utóbbi társaság által történő visszautasítása képezi.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Jogi keret</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>A Bolgár Köztársaság és Románia csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="157" PAGE.FIRST="203" DATE.PUB="2005">HL 2005. L 157., 203. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> 4. cikkének (1) bekezdésével összhangban Románia <DATE ISO="20070101">2007. január 1</DATE>‑jétől, az Unióhoz való csatlakozásának napjától kezdve köteles az 539/2001 rendelet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>A külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló, <DATE ISO="20010315">2001. március 15‑i</DATE> 539/2001/EK tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="081" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2001">HL 2001. L 81., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 65. o.). <DATE ISO="20181217">2018. december 17</DATE>‑től az 539/2001 rendelet helyébe a <DATE ISO="20181114">2018. november 14‑i</DATE> (EU) 2018/1806 európai parlamenti és tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="303" PAGE.FIRST="39" DATE.PUB="2018">HL 2018. L 303., 39. o.</REF.DOC.OJ>) lépett.</P></NOTE> I. mellékletében foglalt listán szereplő harmadik országok állampolgárai részére vízumkötelezettséget előírni. E cikk (2) bekezdése szerint a schengeni vívmányoknak az egységes tartózkodásra jogosító vízumok feltételeire és követelményeire, valamint a vízumok kölcsönös elismerésére és a tartózkodási engedélyek és vízumok közötti egyenértékűségre vonatkozó rendelkezései a csatlakozás időpontjától<?PAGE NO="2"?> kezdődően kötelezőek Románia számára, jóllehet azokat csak az ilyen hatályú tanácsi határozat elfogadását követően kell Romániában alkalmazni. Románia tehát köteles a területére történő belépésre vagy az azon történő átutazásra jogosító nemzeti vízumokat kiadni a schengeni vívmányokat teljeskörűen végrehajtó tagállam által kiadott egységes vízummal, hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal vagy tartózkodási engedéllyel, illetve a schengeni vívmányokat Romániához hasonlóan még nem teljeskörűen végrehajtó tagállam, Ciprus, Bulgária vagy Horvátország által kiadott hasonló okmánnyal rendelkező harmadik országbeli állampolgárok részére. Annak elkerülése érdekében, hogy Romániának vagy az Unióhoz <DATE ISO="20040501">2004. május 1‑jén</DATE> csatlakozott tagállamoknak indokolatlan adminisztratív terheket kelljen viselniük, a schengeni övezetbe való belépésüket megelőző szakaszban elfogadásra került a 895/2006,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>A személyek külső határokon történő, egyes dokumentumoknak a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia által a területükön történő átutazás céljából kiadott nemzeti vízumaikkal egyenértékűként való egyoldalú elismerésén alapuló ellenőrzése egyszerűsített rendszerének bevezetéséről szóló, <DATE ISO="20060614">2006. június 14‑i</DATE> 895/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="167" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2006">HL 2006. L 167., 1. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> az 582/2008<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>A személyek külső határokon történő ellenőrzése egyszerűsített, egyes dokumentumoknak Bulgária, Ciprus és Románia által a területükön történő átutazás céljából kiadott nemzeti vízumaikkal egyenértékűként való egyoldalú elismerésén alapuló rendszerének bevezetéséről szóló, <DATE ISO="20080617">2008. június 17‑i</DATE> 582/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="161" PAGE.FIRST="30" DATE.PUB="2008">HL 2008. L 161., 30. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> és végül utoljára az 565/2014 határozat, amely hatályon kívül helyezte az előbbi kettőt, és kizárólag Romániára, Bulgáriára, Ciprusra és Horvátországra vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>Az alapeljárás tényállása megvalósulásának idején a mind Ciprus, mind Románia által alkalmazott 565/2014 határozat 1. cikkében <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0001" ID="QS0001"/>bevezeti a személyek külső határokon történő ellenőrzésének egyszerűsített rendszerét, amely lehetővé teszi Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia számára, hogy a területükön való átutazás vagy a bármely 180 napos időszakban 90 napot nem meghaladó tervezett tartózkodás céljából egyoldalúan a nemzeti vízumaikkal egyenértékűnek ismerjék el az e határozat 2. cikkének (1) bekezdésében, illetve 3. cikkében említett, az 539/2001 […] rendelet szerint vízumkötelezettség alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok részére kiadott okmányokat<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>Az 565/2014 határozat 2. cikkének (1) bekezdése alapján Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia a schengeni vívmányokat teljeskörűen végrehajtó tagállamok által kiadott, az ezen bekezdés a)–c) pontjában felsorolt okmányokat tekintheti saját nemzeti vízumaival egyenértékűnek, függetlenül az okmánnyal rendelkező személy állampolgárságától. E cikk (3) bekezdésével összhangban amennyiben <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0002" ID="QS0002"/>Bulgária, Horvátország, Ciprus vagy Románia<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/> az 565/2014 határozat <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0003" ID="QS0003"/>alkalmazása mellett dönt, az (1) és (2) bekezdésben említett minden dokumentumot el kell ismerniük, függetlenül attól, hogy azt melyik tagállam adta ki, kivéve ha azok általuk el nem ismert úti okmányokba vagy olyan harmadik ország által kiadott úti okmányokba vannak illesztve, amellyel nincsenek diplomáciai kapcsolataik<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>Az 565/2014 határozat 3. cikkének (1) bekezdése alapján <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0004" ID="QS0004"/>[a]mennyiben Bulgária, Horvátország, Ciprus vagy Románia a 2. cikk alkalmazása mellett dönt<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/>, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0005" ID="QS0005"/>saját nemzeti vízumaikkal egyenértékűnek tekinthetik<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/> az ugyanazon tagállamok által kiadott, az e bekezdés a) és b) pontjában felsorolt vízumokat és engedélyeket is, kivéve ha az említett vízumok és tartózkodási engedélyek az említett tagállamok által el nem ismert úti okmányokba vagy olyan harmadik ország által kiadott úti okmányokba vannak illesztve, amellyel nincsenek diplomáciai kapcsolataik. E cikk (2) bekezdése pontosítja, hogy a Ciprus által kiadott, egyenértékűnek elismerhető okmányok listája az 565/2014 határozat III. mellékletében található.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>Az 565/2014 határozat 5. cikkének első bekezdésével összhangban <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0006" ID="QS0006"/>Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia e határozat hatálybalépéséről számított 20 munkanapon belül értesítik a Bizottságot, ha e határozat alkalmazása mellett döntenek. A Bizottság az <HT TYPE="ITALIC">Európai Unió Hivatalos Lapjában</HT> közzéteszi a fenti tagállamok által közölt tájékoztatást.<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> <DATE ISO="20140906">2014. szeptember 6‑án</DATE> a Bizottság az 565/2014 határozat 5. cikkének első bekezdésével összhangban a Hivatalos Lapban közzétette a Romániára vonatkozó<?PAGE NO="3"?> következő tájékoztatást: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0007" ID="QS0007"/>Románia végrehajtja az 565/2014/EU határozatot, és a határozat 3. cikkének megfelelően a román vízumokkal egyenértékűként ismeri el a Bulgária, Ciprus és Horvátország által kibocsátott, a határozat I., II. és III. mellékletében felsorolt nemzeti vízumokat és tartózkodási engedélyeket.<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P><REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="302" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2014">HL 2014. C 302., 1. o.</REF.DOC.OJ> Ugyanezen a napon hasonló tájékoztatást tettek közzé Ciprus tekintetében is, noha e tagállam kizárta az Azerbajdzsán és Törökország által kibocsátott úti okmányokba illesztett vízumok és tartózkodási engedélyek elismerését.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>Az 539/2001 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a rendelet I. mellékletében foglalt listán szereplő harmadik országok állampolgárai a tagállamok külső határainak átlépésekor vízumkötelezettség alá esnek. Kazahsztán szerepel e listán.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>A 261/2004 rendelet 2. cikkének j) pontja szerint a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0008" ID="QS0008"/><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0009" ID="QS0009"/>visszautasított beszállás<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="00AB" ID="QE0009"/>: egy légi járaton az utasok szállításának megtagadása annak ellenére, hogy azok a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek mellett beszállásra jelentkeztek, kivéve ha beszállásukat észszerű indokok, úgymint egészségügyi, biztonsági vagy védelmi okok, illetve nem megfelelő úti okmányok miatt utasítják el<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>A 261/2004 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerint <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0010" ID="QS0010"/>[a]mennyiben az utasok beszállását akaratuk ellenére visszautasították, akkor az üzemeltető légi fuvarozó azonnal kártalanítja őket a 7. cikkel összhangban és segítséget nyújt nekik a 8. és 9. cikkel összhangban.<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>A 261/2004 rendeletnek a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0011" ID="QS0011"/>Korlátozás kizárása<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/> címet viselő 15. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0012" ID="QS0012"/>[a]z utasokkal szemben e rendelet szerint fennálló kötelezettségek nem korlátozhatók, illetve azok alól nem lehet mentesülni, nevezetesen a szállítási szerződésben szereplő eltérés vagy korlátozó kikötés alapján.<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az alapügy, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>D. Z., az alapügy felperese kazah állampolgár. Az alapügy alperese, a Blue Air Cipruson 2015‑ben nyilvántartásba vett román légitársaság, amely állandó telephelyet létesített e tagállamban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT><DATE ISO="20150906">2015. szeptember 6‑án</DATE> D. Z. a larnakai repülőtérre ment, hogy a felperes egyik, a larnakai repülőtérről a bukaresti repülőtérre közlekedő légi járatára felszálljon, amelyre megerősített foglalással rendelkezett. D. Z. bukaresti tartózkodása a <DATE ISO="20150906">2015. szeptember 6.</DATE> és <DATE ISO="20150912">12.</DATE> közötti időszakra vonatkozott volna, az utóbbi időpontra szólt a Bukarest–Larnaka visszaút egy másik légi fuvarozó járatával. D. Z. utazásának célja az ACCA (Association of Chartered Certified Accountants) két vizsgáján való részvétel volt, amelyeket szeptember 7‑én tartottak Bukarestben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>Az alapügy tényállásának idején D. Z. Kazahsztán által kiadott érvényes útlevéllel és a Ciprusi Köztársaság területén ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezett, amelyet Nicosiában adtak ki <DATE ISO="20150615">2015. június 15‑én</DATE>, és amely <DATE ISO="20160406">2016. április 6‑ig</DATE> szólt. Még ha az előzetes döntéshozatalra utaló végzés nem is erősíti meg kifejezetten, nem tűnik vitásnak, hogy e tartózkodási engedély az 564/2014 határozat III. mellékletében foglalt listán<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>A szóban forgó tartózkodási engedély beletartozik az e melléklet <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0013" ID="QS0013"/>Tartózkodási engedélyek<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/> címe alatt szereplő <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0014" ID="QS0014"/>Ideiglenes tartózkodási engedély (munkavállalás, látogatás, tanulmányok folytatása céljából)<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> első francia bekezdésben megjelölt kategóriájába.</P></NOTE> szereplő, olyan engedélyek körébe tartozik, amelyeket Románia az 565/2014 határozat 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében elismer.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>A Romániába való indulásának időpontját megelőzően D. Z. a romániai belépési vízum kiadása érdekében elektronikus úton kérelmet nyújtott be Románia igazságügyi minisztériumának internetes oldalán keresztül. A vonatkozó kérdőívre válaszolva D. Z. arról nyilatkozott, hogy a következő kategóriába tartozik: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0015" ID="QS0015"/>I Hold a short‑stay issued by Bulgaria, Cyprus or Croatia<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/>. A romániai külügyminisztériumtól kapott válasz szerint nem kellett romániai belépési vízummal rendelkeznie, amennyiben a romániai tartózkodása bármely 180 napos időszakban nem haladta meg a 90 napot.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>Miután D. Z. időben megérkezett a larnakai repülőtérre, ott a Blue Air képviselőjeként Cipruson eljáró magántársaság alkalmazottai ellenőrizték úti okmányait. D. Z. az útlevelén és a ciprusi tartózkodási engedélyén kívül bemutatta a romániai vízum kiadása iránt a román külügyminisztérium internetes oldalán keresztül benyújtott kérelmét, és az elektronikusan érkezett választ, amely szerint nem kellett vízummal rendelkeznie a Romániába való belépéshez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>A D. Z. úti okmányainak ellenőrzését végző alkalmazottak telefonon felvették a kapcsolatot a Blue Air társaság bukaresti repülőtéren földi ellenőrzést végző személyzetével, és továbbították részükre a D. Z. által benyújtott valamennyi okmányt. A Blue Air társaság bukaresti repülőtér földi kiszolgáló személyzete (Ground Control) tagjának e‑mailen továbbított válasza a következő volt: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0016" ID="QS0016"/>I am sorry but they said that without a visa or a family member residence card, he can’t enter Romania (Sajnálom, de azt mondták, hogy vízum vagy családtagnak kiállított tartózkodási kártya nélkül nem léphet be Romániába<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>E válaszra és arra figyelemmel, hogy D. Z. Romániába való elszállítása azt eredményezte volna, hogy közigazgatási és büntetőjogi szankciók terhe mellett a Blue Air társaságnak kellett volna őt azonnal Ciprusra visszaszállítania, arra vonatkozó született döntés, hogy nem engedélyezik D. Z.‑nek a lefoglalt légi járatra való beszállását. A felperes azt kérte, hogy írásban adják át részére a repülőgépbe való beszállása visszautasításának indokait, amire sosem került sor. Emellett nem vitás, hogy D. Z. a Romániába való beutazásának megtagadását illetően sem kapott semmilyen írásbeli és indokolással ellátott választ a román hatóságoktól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság előtt D. Z. a menettérti repülőjegye költségének, a bukaresti hotel foglalása költségének, a Bukarestbe történő utazásának elmulasztása miatt le nem tett vizsgái díjának, a munkáltatójától a bukaresti vizsgáira való felkészülésére kért és engedélyezett tanulmányi szabadsága miatt meg nem kapott fizetésének megfelelő összegű kártalanítást kér, valamint kéri a vizsgákra való szükségtelen felkészülése és az azokra való későbbi felkészülése miatt őt ért nem vagyoni kárának megtérítését, amely felkészülésre a vizsgáknak egy másik időpontban való ismételt letétele miatt kényszerült. D. Z. úgy véli, hogy mivel rendelkezett az 565/2014 határozattal összhangban kért valamennyi úti okmánnyal, és a román külügyminisztériumtól olyan választ kapott, amely szerint nem tartozik vízumkötelezettség alá, az alperes repülőgépére való beszállásának visszautasítására e határozat rendelkezéseinek és az alperessel kötött szerződésnek a megsértésével került sor.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>A Blue Air azt hozza fel kifogásként, hogy D. Z.‑nek rendelkeznie kellett volna a törvény vagy a rendeletek által előírt minden szükséges belépési vízummal, hogy a felperes tudta vagy tudnia kellett volna, hogy Romániában vízumkötelezettség alá tartozik, hogy a román hatóságok mérlegelési jogkörükben dönthettek úgy, hogy nem engedélyezik az országba való belépését, ha nem rendelkezik vízummal, és hogy az alperes nem felelős a belépésnek a román hatóságok által történő megtagadásáért. A Blue Air emellett a honlapján közzétett általános utazási feltételekre utal, amelyek kimerítően megállapítják, hogy a társaság nem felelős az utasnak az országba történő belépésének a célállomás szerinti tagállam hatóságai által történő megtagadásáért akár olyan okmányok miatt, amelyekkel az utasnak rendelkeznie kell, akár a célállomás szerinti állam törvényeinek, rendeleteinek vagy irányelveinek alkalmazása miatt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>Ezzel összefüggésben az Eparchiako Dikastirio Larnakas (larnakai körzeti bíróság, Ciprus) a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:</TXT><P><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P>„1)</NO.P><TXT>Helyes‑e az az értelmezés, amely szerint az 565/2014 határozat közvetlen joghatásokat vált ki egyrészt a harmadik országok állampolgárainak azon jogát illetően, hogy a célállomás szerinti tagállam külső határainak átlépésekor ne tartozzanak a vízumkötelezettség alá, másrészt a célállomás szerinti, szóban forgó tagállam azon kötelezettségét illetően, hogy ne követelje meg e vízumot, amennyiben az előbbiek rendelkeznek a célállomás szerinti tagállam által alkalmazni vállalt 565/2014 határozat alapján kölcsönösen elismert vízumok és engedélyek listáján szereplő vízummal vagy tartózkodási engedéllyel?</TXT></NP></ITEM></LIST><?PAGE NO="5"?><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Amennyiben a légi fuvarozó az indulási hely szerinti tagállam repülőterén közvetlenül és/vagy képviselői vagy megbízottjai útján visszautasítja egy utas beszállását arra történő hivatkozással, hogy a célállomás szerinti tagállam hatóságai megtagadták az e tagállamba való belépésének engedélyezését a beutazó vízum <HT TYPE="ITALIC">(visa)</HT> vélelmezett hiányában, megállapítható‑e, hogy a légi fuvarozó a szóban forgó állam szerveként (emanation of State) látja el feladatát és jár el oly módon, hogy a károsult utas a célállomás szerinti tagállam bírósága előtt vele szemben hivatkozhat az 565/2014/EU határozatra annak bizonyítása érdekében, hogy jogosult további vízum nélkül belépni és pénzbeli kártalanítást követelni e jogának és következésképpen a fuvarozási szerződésének megsértése miatt?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Visszautasíthatja‑e a légi fuvarozó közvetlenül és/vagy képviselői vagy megbízottjai útján egy harmadik ország állampolgárságával rendelkező utas beszállását a célállomás szerinti tagállam hatóságainak az ezen tagállam területére való belépést megtagadó határozata alapján anélkül, hogy azt megelőzően kiadott és/vagy átadott volna az említett állampolgár részére egy, a beléptetés megtagadásáról szóló, indokolással ellátott írásbeli határozatot (lásd a 2016/399/EK rendelet 14. cikkének (2) bekezdését, korábban az 562/2006/EK rendelet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>A személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ‑ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, <DATE ISO="20060315">2006. március 15‑i</DATE> 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="105" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2006">HL 2006. L 105., 1. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="057" PAGE.FIRST="19" DATE.PUB="2015">HL 2015. L 57., 19. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> 13. cikkét, amely előírja a beléptetés megtagadásáról szóló megindokolt határozat kiadását) az alapvető jogok tiszteletben tartásának és különösen a károsult utas jogai bíróság előtti védelmének biztosítása érdekében (lásd ugyanezen rendelet 4. cikkét)?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni a 261/2004/EK rendelet 2. cikkének j) [pontját], hogy ki kell zárni annak hatálya alól az utas visszautasított beszállásának azon esetét, amikor a légi fuvarozó a <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0017" ID="QS0017"/>nem megfelelő úti okmányok<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="00AB" ID="QE0017"/> indoka alapján határoz így? Helyes‑e az az értelmezés, amely szerint a visszautasított beszállás a rendelet hatálya alá tartozik, amennyiben a bíróság az egyes esetek különös körülményei alapján úgy határoz, hogy az úti okmányok megfelelőek voltak és a visszautasított beszállás indokolatlan vagy az európai jog megsértése miatt jogsértő volt?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>5)</NO.P><TXT>Megfosztható‑e az utas a 261/2004/EK rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt kártalanításhoz való jogtól a légi fuvarozó felelősségének az úti okmányainak állítólagos meg nem felelése esetén történő kizárására vagy korlátozására vonatkozó kikötésre való hivatkozást követően, amennyiben e kikötés szerepel a légi fuvarozó szolgáltatásának nyújtására vonatkozóan előzetesen közzétett általános feltételek között? Ellentétes‑e ugyanezen rendelet 15. cikkének a 14. cikkel összefüggésben értelmezett rendelkezésével a légi fuvarozó felelősségét korlátozó és/vagy kizáró kikötések alkalmazása?</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>A Bíróság alapokmányának 23. cikkével összhangban D. Z., a Blue Air, a német, a ciprusi és a holland kormány, valamint a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be. Ezen érintettek a Blue Air kivételével szóbeli észrevételeket is terjesztettek a Bíróság elé a <DATE ISO="20190912">2019. szeptember 12‑én</DATE> tartott tárgyaláson.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az elfogadhatóságról</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>A Blue Air vitatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát, először mivel a ciprusi eljárásjogi rendelkezésekkel ellentétesen az eljárás feleit nem hallgatták meg az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdés tekintetében, másodszor mivel a kérdést előterjesztő bíróság nem ismertette az alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezéseket, és harmadszor mivel e bíróság nem ismertette azon jogi és ténybeli elemeket, amelyek az uniós jog helyes alkalmazásához szükségesek. A német kormány a maga részéről kétségeket táplál az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik és ötödik kérdés elfogadhatósága tekintetében, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből nem tűnik ki, hogy az alapeljárás felperese hivatkozott volna a 261/2004 rendeletre.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160310">2016. március 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Flight Refund</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑94/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:148">EU:C:2014:148</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> és a Bíróság csak akkor tagadhatja meg a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéséről való határozathozatalt, ha valamely uniós jogi szabály kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>Lásd legutóbb: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181210">2018. december 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Wightman és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑621/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:999">EU:C:2016:999</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> A jelen ügyben egyik eset sem áll fenn. Ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik és ötödik kérdés relevanciáját illeti, megjegyzem, hogy még ha igaz is, ahogyan arra az előzetes döntéshozatalra utaló végzés kifejezetten utal, hogy az alapeljárás felperese nem hivatkozott a 261/2004 rendeletre, a kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor pontosította ugyanebben a végzésben, hogy a ciprusi jog lehetővé teszi, hogy az egyik fél részére akkor is kártérítést ítélhessen meg, ha e fél azt kifejezetten nem is követelte.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>Emlékeztetek továbbá arra, hogy – még mindig az állandó ítélkezési gyakorlat alapján – a Bíróságnak nem feladata, hogy megvizsgálja, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot a nemzeti jog bírósági szervezeti és eljárási szabályaival összhangban hozták‑e meg.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Lásd legutóbb: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181210">2018. december 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Wightman és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑621/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:999">EU:C:2016:999</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>Azt javasolom a Bíróságnak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett valamennyi kérdést nyilvánítsa elfogadhatónak.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az ügy érdeméről</HT></P></TI></TITLE></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az 565/2014 határozat közvetlen joghatásokat vált‑e ki egyrészt abban az értelemben, hogy az 539/2001 rendelet 1. mellékletében foglalt listán szereplő harmadik országok állampolgárai részére biztosítani kell az ahhoz való jogot, hogy nem kell nemzeti vízummal rendelkezniük az e határozat egyik címzett tagállamának területére való belépéskor, amennyiben rendelkeznek az e tagállam által ezen határozat 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban egyenértékűként elismert tartózkodási engedéllyel, másrészt abban az értelemben, hogy e körülmények fennállása esetén kötelezettségként írja elő e tagállam részére, hogy ilyen vízum hiányában is biztosítsa a belépést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>A Blue Air, a német, a ciprusi és a holland kormány lényegében egyező érvek alapján azt javasolják a Bíróságnak, hogy nemleges választ adjon e kérdésre. A Bizottság ezzel szemben úgy véli, hogy igenlő választ kell adni e kérdésre.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>Írásbeli észrevételei alapján úgy tűnik, hogy az alapeljárás felperese, aki átfogóan válaszolt a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre, igenlő választ adott az 565/2014 határozat közvetlen (horizontális) hatályának elismerését illetően.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>Ahogyan azt a Bíróság a híres Grad ítélet óta kiemeli, a határozatnak az EUMSZ 288. cikk által elismert kötelező erejével összeegyeztethetetlen lenne <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0018" ID="QS0018"/>annak elvi kizárása, hogy az érintett személyek a határozatban előírt kötelezettségekre hivatkozhassanak<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/>. Azokban az esetekben, amikor a határozat révén egy vagy több tagállam kötelezettsége meghatározott magatartás tanúsítására irányul, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0019" ID="QS0019"/>ezen aktus hatályát korlátozná, ha az érintett magánszemélyek nem hivatkozhatnának annak hatályára, és a nemzeti bíróságok nem vehetnék azt figyelembe [uniós] jogként<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19701006">1970. október 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Grad</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>9/70</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1970:78">EU:C:1970:78</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0005">5.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>Mindazonáltal ahhoz, hogy a határozatban a címzett tagállamok részére előírt kötelezettség közvetlen joghatást váltson ki ez utóbbiak és a magánszemélyek között, e kötelezettségnek feltétlennek és kellően pontosnak kell lennie.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19701006">1970. október 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Grad</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>9/70</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1970:78">EU:C:1970:78</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0009">9.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19901212">1990. december 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Kaefer és Procacci</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑100/89 és C‑101/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1990:456">EU:C:1990:456</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19921110">1992. november 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Hansa Fleisch Ernst Mundt</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑156/91</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:423">EU:C:2007:423</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0013">13.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Az e kritériumok teljesülésének megállapítására irányuló vizsgálatot esetről esetre kell elvégezni, figyelemmel a bírósági eljárásban hivatkozni kívánt rendelkezés jellegére, céljára és szövegére.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19701006">1970. október 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Grad</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>9/70</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1970:78">EU:C:1970:78</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0006">6.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>Mielőtt az 565/2014 határozat erre irányuló vizsgálatára áttérnék, meg kell említeni a német kormány által felhozott azon érvet, amely szerint e határozat rendelkezései közvetlen hatálya elismerésének lehetősége eredendően kizárt, mivel a határozat az igazgatás egyszerűsítésének előmozdítására korlátozódva nem magánszemélyek jogokkal való felruházására irányul.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Ezt az érvet véleményem szerint el kell utasítani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>Egyrészt a magánszemélyek jogainak vagy más kedvező alanyi jogi helyzetének egy határozat rendelkezései alapján a tagállamok részére előírt kötelezettséggel szemben történő elismerése e rendelkezések reflexhatását jelenti, amely nem feltétlenül a határozat egésze által konkrétan követett céltól függ.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19901212">1990. december 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Kaefer és Procacci</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑100/89 és C‑101/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1990:456">EU:C:1990:456</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Másrészt a német kormány érvelésének kiindulópontját, amely szerint valamely uniós jogi norma közvetlen hatálya szükségszerűen a bírósági eljárásban arra hivatkozó személy jogainak<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Írásbeli észrevételeinek 35. pontjában a német kormány a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0020" ID="QS0020"/>subjektiv‑öffentlichen Rechten<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/> kifejezést használja.</P></NOTE> az utóbbi általi elismeréséhez kapcsolódik, véleményem szerint cáfolja a Bíróság ítélkezési gyakorlata.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>Anélkül, hogy a közvetlen hatály különböző formáira és az uniós jog más fogalmaitól való elhatárolására vonatkozó jogtudományi vitába bocsátkoznék, annak kiemelésére szorítkozom, hogy a Bíróság már egy jó ideje elismerte, hogy az, hogy a magánszemélyek a tagállamok részére kötelezettséget előíró uniós jogi rendelkezésre hivatkozhassanak, nem függ attól, hogy az magánszemélyek jogokkal való felruházására irányul‑e, legalábbis abban az esetben, amikor arra nem mint az azzal ellentétes nemzeti rendelkezés helyébe lépő rendelkezésre, hanem mint a nemzeti jogi rendelkezés és a nemzeti hatóság által elfogadott határozat vagy általa követett magatartás jogszerűségének kritériumaként hivatkoznak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>Lásd az irányelveket illetően: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19820119">1982. január 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Becker</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>8/81</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1982:7">EU:C:1982:7</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19771123">1977. november 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Enka</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>38/77</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1977:190">EU:C:1977:190</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0018">18.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20000919">2000. szeptember 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Linster</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑287/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:468">EU:C:2000:468</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) és legújabban <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20060608">2006. június 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Feuerbestattungsverein Halle</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑430/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:374">EU:C:2006:374</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080717">2008. július 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Flughafen Köln/Bonn</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑226/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:429">EU:C:2008:429</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111117">2011. november 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Aladzhov</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑434/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:750">EU:C:2011:750</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120905">2012. szeptember 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Rahman és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑83/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:519">EU:C:2012:519</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Az a körülmény, hogy sem a tagállamok részére címzett határozat azon rendelkezése, amelynek közvetlen hatályára valamely azzal ellentétes nemzeti közigazgatási határozattal szemben hivatkoznak, sem az azt magában foglaló jogi aktus nem arra irányul, hogy a magánszemélyek részére jogokat biztosítson, így önmagában nem tekinthető meghatározónak e hatály kizárása szempontjából.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Szükséges ugyanakkor, hogy a magánszemélyek a nemzeti bíróság előtt érvényesíthető, ahhoz fűződő érdeke álljon fenn, hogy a tagállam részére előírt kötelezettséget tiszteletben tartsák.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>A fentiek alapján tehát meg kell vizsgálni, hogy az 565/2014 határozat a címzett tagállamok részére kellően pontos és feltétlen, arra irányuló kötelezettséget keletkeztet‑e, hogy a területükre való belépéshez és a területükön való ideiglenes tartózkodáshoz a nemzeti vízummal egyenértékűként ismerje el az e határozat 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett tartózkodási jogcímeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>A jelen ügyben a Bíróság előtt észrevételeket benyújtó kormányok által felhozott kétségek alapvetően a feltétlen jelleg követelményére vonatkoznak, mivel az 565/2014 határozat 3. cikkének (1) bekezdése felhatalmazza, de nem kötelezi a határozatban címzett tagállamokat arra, hogy egyoldalúan ismerjék el a saját vízumaikkal egyenértékűnek az e rendelkezés b) pontjában említett tartózkodási engedélyeket, és e felhatalmazás csak akkor érvényesül, ha e tagállamok arról döntenek, hogy a szóban forgó határozatot alkalmazzák.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>Az 565/2014 határozat által felállítani kívánt<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>Lásd e határozat (9) és (10) preambulumbekezdését és 1. cikkét.</P></NOTE> egyoldalú elismerési rendszerben való részvétel tehát <HT TYPE="ITALIC">szabadon választható</HT>, amint azt a (7) preambulumbekezdés kifejezetten kimondja. Emellett, noha e határozat 2. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy amennyiben a címzett tagállamok e határozat alkalmazása mellett döntenek, az (1) és (2) bekezdésben említett minden dokumentumot el kell ismerniük, függetlenül attól, hogy azt melyik tagállam adta ki, e határozat 3. cikkének (1) bekezdése további lehetőségként a 2. cikk alkalmazása mellett döntő tagállamokra bízza, hogy elismerik‑e a nemzeti vízumaikkal egyenértékűnek az említett 3. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában felsorolt okmányokat is.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós rendelkezés akkor feltétlen, ha olyan kötelezettséget fogalmaz meg, amely nem tartalmaz feltételt, és nem függ – a végrehajtásában vagy hatályában – az Unió intézményeinek vagy a tagállamoknak semmilyen jogi aktusától.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19940223">1994. február 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Comitato di coordinamento per la difesa della cava és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑236/92</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1994:60">EU:C:1994:60</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0009">9.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20061026">2006. október 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Pohl‑Boskamp</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑317/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:684">EU:C:2006:684</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>E kritérium szigorú értelemben történő alkalmazása elkerülhetetlenül ahhoz vezetne, hogy az 565/2014 határozat rendelkezéseit és különösen annak 3. cikkét úgy kellene tekinteni, hogy nem teljesíti az ítélkezési gyakorlat által elvárt feltétlen jelleg követelményét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>Egyrészt ugyanis a személyek külső határokon történő egyszerűsített ellenőrzésének e határozat által bevezetett rendszere nem alkalmazható a határozatban címzett tagállamokra nézve, kivéve, ha azok ahhoz kifejezett nyilatkozatban hozzájárulnak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Lásd az 565/2014 határozat 5. cikkét.</P></NOTE> Másrészt e hozzájárulás megadása esetén az e határozat 3. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában felsorolt okmányoknak a nemzet vízumokkal való egyenértékűsége nem következik automatikusan, hanem megköveteli az érintett tagállam további kifejezett elismerését. Emellett e tagállamnak a 3. cikk (1) bekezdésével összhangban lehetősége van arra, hogy ezen elismerést kizárja, ha a vízumok és tartózkodási engedélyek bizonyos úti okmányokba vannak illesztve. Meg kell tehát állapítani, hogy az 565/2014 határozat a címzett tagállamok részére nem ír elő az egyenértékűség elismerésére vonatkozó feltétlen kötelezettséget, sem pedig az e határozat által felállított egyszerűsített rendszerben való kötelező részvételt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>Úgy vélem ugyanakkor, hogy nem helyes ezen egyedüli megállapítás alapján lezárni az elemzést.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis kitűnik, hogy önmagában az a tény, hogy az uniós jogi rendelkezést a <HT TYPE="ITALIC">hatályosulásához</HT> egy másik aktusnak kell kiegészítenie, nem zárja ki, hogy az abban foglalt szabályt, amely önmagában világos és pontos kötelezettséget ír elő, úgy kell tekinteni, hogy mivel az a szóban forgó tagállamra nézve kötelező,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19921110">1992. november 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Hansa Fleisch Ernst Mundt</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑156/91</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:423">EU:C:2010:423</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0020">20.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> feltétlen a tekintetben, hogy a bírósági eljárásban arra az azzal ellentétes nemzeti rendelkezés vagy nemzeti hatósági határozat jogszerűségének kritériumaként hivatkozzanak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Ilyen volt többek között az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19701006">1970. október 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Grad</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>9/70</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1970:78">EU:C:1970:78</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). alapjául szolgáló ügy.</P></NOTE> Ugyanez érvényes arra az esetre is, amikor e rendelkezés alkalmazása valamely határidőtől<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19921110">1992. november 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Hansa Fleisch Ernst Mundt</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑156/91</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:423">EU:C:2010:423</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0019">19.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> vagy feltételtől<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19901212">1990. december 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Kaefer és Procacci</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑100/89 és C‑101/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1990:456">EU:C:1990:456</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amelyben a 86/283 határozatban hivatkozott rendelkezésben előírt kötelezettségre a kölcsönösség feltétele vonatkozott.</P></NOTE> függ.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Az 565/2014 határozat esetében a tagállamnak a határozat által felállított rendszerhez való csatlakozása – amelyről a határozat 5. cikkével összhangban a Bizottságot értesíteni kell, és amely a Hivatalos Lapban való közzététel tárgyát képezi – a 2. cikk (3) bekezdése értelmében azt a kötelezettséget eredményezi, hogy a szóban forgó tagállam a csatlakozásakor meghatározott kivételeken túl elismeri az e cikk (1) és (2) bekezdésében felsorolt valamennyi okmányt, anélkül hogy a kibocsátó tagállamok között különbséget tenne.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Ebben az értelemben lásd a <DATE ISO="20130621">2013. június 21‑i</DATE> bizottsági javaslatot; COM(2013) 441 végleges, 3. o.</P></NOTE> Azt követően, hogy <HT TYPE="ITALIC">az érintett tagállam a határozat alkalmazása mellett döntött</HT>, a határozat 2. cikkének (3) bekezdésében foglalt korlátok mellett megjelölve az egyenértékűség elismerése alóli kivételeket, az, ha a határozatot nem tekintenék úgy, hogy amellett, hogy világos és egyértelmű, feltétlen jellegű is, a jelen indítvány 37. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat túlzottan formális alkalmazását jelentené.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>Az elemzés ugyanakkor bonyolódik, amikor az 565/2014 határozat 2. cikkéről áttérünk a 3. cikkére. Ahogyan az ugyanis a fentiekben már említésre került, e cikk nem ír elő a hivatkozott 2. cikk (3) bekezdésében foglalthoz hasonló olyan kötelezettséget a címzett tagállamok részére, hogy a nemzeti vízumaikkal egyenértékűnek ismerjék el az ott említett valamennyi okmányt, hanem a döntésükre bízzák ezen elismerést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>Figyelemmel Románia azon határozatára, amely szerint egyoldalúan elismeri az 565/2014 határozat 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett tartózkodási engedélyeket, és amelyről az érintett tagállam értesítette a Bizottságot, valamint amelyet ez utóbbi ezt követően közzétett a Hivatalos Lapban, úgy tekinthető‑e, hogy az 539/2001 rendelet 1. mellékletében szereplő listán szereplő harmadik ország állampolgára, aki az elismerés tárgyát képező engedélyek körébe tartozó tartózkodási engedéllyel rendelkezik, a román hatóságok által az e tagállamba való belépés arra hivatkozással történő visszautasítása tárgyában hozott határozat jogszerűségének vitatása érdekében, hogy nem rendelkezett nemzeti vízummal, hivatkozhat a fenti 3. cikkre?</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>Véleményem szerint az e kérdésre adott igenlő válasz nem ellentétes a jelen indítvány 37. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlattal, sem pedig az 565/2014 határozat 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt széles mérlegelési jogkörrel, amelyet az az ott említett okmányok egyenértékűségének elismerését illetően a határozatban címzett tagállamok számára biztosít.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="10"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>Ugyanis, még ha az uniós jogi rendelkezés feltétlen jellegének ahhoz szükséges követelménye, hogy a bírósági eljárásban hivatkozhassanak rá, fordított arányban is áll a tagállamok mérlegelési jogkörének terjedelmével,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>A Bíróság ugyanis megerősítette az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19901212">1990. december 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Kaefer és Procacci</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑100/89 és C‑101/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1990:456">EU:C:1990:456</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0026">26.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), hogy a rendelkezés feltétlen, mivel a tagállamok számára nem hagy mérlegelési jogkört.</P></NOTE> a Bíróság gyakran inkább e jogkör gyakorlásának módjára, és nem annak terjedelmére<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Lásd például az irányelveket illetően: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20041005">2004. október 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Pfeiffer és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑397/01–C‑403/01</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:584">EU:C:2004:584</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0105">105.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070628">2007. június 28‑i</DATE> <NAME.CASE>JP Morgan Fleming Claverhouse Investment Trust és The Association of Investment Trust Companies</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑363/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:391">EU:C:2007:391</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0059">59.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0060">60.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> helyezi a hangsúlyt, különösen amikor e rendelkezés <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0021" ID="QS0021"/>közvetlen ellentétes hatályára<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/> hivatkoznak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>Ami az irányelveket illeti, lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19961024">1996. október 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Kraaijeveld és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑72/95</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1996:404">EU:C:1996:404</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0059">59</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0061">61.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20000919">2000. szeptember 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Linster</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑287/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:468">EU:C:2000:468</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint Léger főtanácsnok indítványa, <REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑287/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:3">EU:C:2000:3</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 73. és azt követő pontok); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19960307">1996. március 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Associazione Italiana per il WWF és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑118/94</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1996:86">EU:C:1996:86</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0017">17</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0026">26.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140515">2014. május 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Almos Agrárkülkereskedelmi</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑337/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:328">EU:C:2014:328</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <DATE ISO="20040907">2004. szeptember 7‑i</DATE> Waddenvereniging és Vogelbeschermingsvereniging ítélet (C‑127/02, EBHT 2004., I‑7405. o., 66. pont), továbbá Bot főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Rahman és társai</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑83/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:174">EU:C:2012:174</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0081">81.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Ami a határozatokat illeti, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19921110">1992. november 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Hansa Fleisch Ernst Mundt</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑156/91</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:423">EU:C:2010:423</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0015">15.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Úgy tűnik tehát, hogy a többé vagy kevésbé széles mérlegelési jogkör, amelyet a szóban forgó rendelkezés a tagállamok számára biztosít, nem vezet elkerülhetetlenül annak kizárásához, hogy a bírósági eljárásban arra a nemzeti jogi rendelkezések vagy a nemzeti közigazgatási hatóságok aktusainak vagy magatartásának jogszerűségi szempontjaként hivatkozhassanak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>Lásd még, továbbra is az irányelveket illetően: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080717">2008. július 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Flughafen Köln kontra Bonn</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑226/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:429">EU:C:2008:429</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151006">2015. október 6‑i</DATE> <NAME.CASE>T‑Mobile Czech Republic és Vodafone Czech Republic</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑508/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:657">EU:C:2015:657</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0053">53.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ugyanebből a nézőpontból, inkább tartalmilag, mintsem formailag a Bíróság emellett pontosította, hogy mivel egy irányelv rendelkezéseiről van szó, nem igazolt a magánszemélyek azon jogának kizárása, hogy e rendelkezésekre a nemzeti bíróságok előtt azt követően hivatkozhassanak, hogy az érintett tagállam az ezen irányelv átültetése során biztosított (akár széles) mérlegelési jogkörével élt.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20011018">2001. október 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Gharehveran</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑441/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:551">EU:C:2016:551</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>A jelen indítvány 44. pontjában szereplő kérdésre adott válasz tehát lényegében attól a kérdéstől függ, hogy ha az érintett tagállam az 565/2014 határozat 3. cikkének alkalmazásáról anélkül dönt, hogy kivételeket jelölne meg, ahogyan Románia is tette, e tagállam köteles‑e elismerni az e cikk (1) bekezdésében említett okmányoknak a nemzeti vízumokkal való egyenértékűségét anélkül, hogy esetről esetre dönthetne attól, hogy elismeri‑e azokat, vagy sem..</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>A Bíróság által a tárgyaláson folytatott meghallgatáson a német és a ciprusi kormány nemleges választ adott. Én mindazonáltal nem vagyok meggyőződve a válaszról.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>Az a körülmény, hogy az 565/2014 határozat által bevezetett rendszer a címzett tagállamok egyoldalú elismerésén alapul, nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy a határozat közös szabályokat állít fel a külső határok ellenőrzése terén, és hogy e szabályok célja az ellenőrzések egyszerűsítése. Márpedig e céllal és végső soron e határozat hatékony érvényesülésével ellentétes lenne úgy tekinteni, hogy az e határozat által bevezetett rendszerhez való csatlakozásról döntő és e döntésről a Bizottságot értesítő tagállamok az egyes esetekben ezt követően eltérhetnek attól, megtartva azon lehetőségüket, hogy az 539/2001 rendelet 1. mellékletében foglalt listán szereplő harmadik országnak az 565/2014 határozat 3. cikkében foglaltak egyikét képező, szabályosan kiadott, érvényes okmánnyal rendelkező állampolgárának beutazását azzal az indokkal utasítsák vissza a határon, hogy nem rendelkezik a belépés és átutazás céljából kiadott nemzeti vízummal. Az 565/2014 határozat ilyen értelmezése emellett ellentétes lenne a jogbiztonság elvével is, amelyet a tagállam által a Bizottság részére megküldött értesítésnek az e határozat 5. cikke értelmében történő közzététele kíván védeni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>Ebből az következik, hogy ha a szóban forgó tagállam azon szándékáról értesítette a Bizottságot, hogy alkalmazza az 565/2014 határozatot, és elismeri a 3. cikkének (1) bekezdésében felsorolt okmányoknak a nemzeti okmányokkal való egyenértékűségét, köteles a meghozott döntéshez alkalmazkodni.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="11"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>E következtetés nem ellentétes az 565/2014 határozat (7) preambulumbekezdésével, amely szerint az e határozat által bevezetett rendszerben történő részvétel nem állapíthat meg <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0022" ID="QS0022"/>a [vonatkozó] […] csatlakozási okmányban meghatározott, a tagállamokra vonatkozó kötelezettségekhez képest többletkötelezettségeket<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/>. E határozat és az általa bevezetett, a címzett tagállamok által önkéntesen választott egyszerűsített rendszer célja ugyanis az, hogy enyhítsék a tagállamok csatlakozási okmányaiban előírt azon kötelezettségét, hogy következetesen megköveteljék az 539/2001 rendelet 1. mellékletében említett harmadik országok állampolgáraitól a belépés és átutazás céljából kiadott vízumot, és csökkentsék az e kötelezettség által a kibocsátó tagállam szigorú ellenőrzésének már alávetett személyek terhére előidézett adminisztratív terheket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>A fenti megfontolások alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ adja, hogy az 565/2014 határozatot úgy kell értelmezni, hogy az a határozatban címzett tagállam, amely az e határozat 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt okmányoknak a nemzeti vízumaival való egyenértékűségének elismeréséről kivételek előírása nélkül döntött, és a határozat 5. cikkével összhangban arról a Bizottságot értesítette, ezen értesítésnek a Hivatalos Lapban való közzétételének napjától az 539/2001 rendelet 1. mellékletében említett harmadik országok azon állampolgárainak a határon való belépését, akik az említett 3. cikk (1) bekezdésében foglaltak egyikét képező, szabályosan kiadott, érvényes okmánnyal rendelkeznek, nem utasíthatja vissza kizárólag azon az alapon, hogy nem rendelkeznek nemzeti vízummal. A harmadik ország azon állampolgára hivatkozhat az elutasító határozat jogszerűségének vitatása céljából az 565/2014 határozatra, akinek az említett körülmények között visszautasították a tagállam területére való belépését vagy az azon való átutazását.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy azt a légi fuvarozót, amely közvetlenül vagy az indulási repülőtéren alkalmazott képviselői útján visszautasítja az utas beszállását a célállomás szerinti tagállam hatóságainak az ezen tagállam területére való belépést a nemzeti vízum hiánya miatt megtagadó határozata alapján, olyan tagállami szervnek kell‑e tekinteni, amellyel szemben a szóban forgó utas hivatkozhat az 565/2014 határozat rendelkezéseire a fuvarozási szerződés megsértésével okozott károk megtérítése érdekében. Más szóval a tekintetében kérik a Bíróság határozathozatalát, hogy a magánszemély hivatkozhat‑e a bírósági eljárásban a határellenőrzésekre vonatkozó másodlagos jog valamely aktusa, a jelen ügyben az 565/2014 határozat által a célállomás szerinti tagállam részére előírt kötelezettségekre azon társasággal szemben, amellyel légifuvarozási szerződést kötött.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>Itt rögtön megjegyzem, hogy a holland kormányhoz hasonlóan nehézségbe ütközöm e kérdés értelmének teljes körű megértése tekintetében, figyelemmel az alapjogvita lényegében szerződéses jellegére. Azzal ugyanis, hogy D. Z. nem szállt fel a gépre, a Blue Air nem nyújtotta azt a szolgáltatást, amelyet az az előbbivel kötött fuvarozási szerződés alapján nyújtani lett volna köteles. Az a kérdés ugyanis, hogy e magatartás eredményezheti‑e a nemteljesítés miatti felelősséget, és hogy ezen vagy más jogcímen biztosít‑e jogot D. Z. részére az elszenvedett károk megtérítésének követelésére vonatkozóan, független attól, hogy D. Z. a Blue Air társasággal szemben érvényesítheti‑e Romániának az 565/2014 határozattal bevezetett rendszer alapján fennálló kötelezettségeit, amely határozat tekintetében e tagállam a rendszerhez csatlakozásról döntött.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>A fentiek alapján, ahogyan D. Z. kivételével a jelen ügyben észrevételeket benyújtó valamennyi érdekelt fél is vélekedik, úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre nemleges választ kell adni.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>A határozat kötelező jellege ugyanis, amelyen a nemzeti bíróság előtti hivatkozás lehetősége alapul,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19701006">1970. október 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Grad</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>9/70</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1970:78">EU:C:1970:78</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0005">5.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> csak a határozat címzettjeinek minősülő tagállamok tekintetében érvényesül. A tagállamok részére címzett határozat tehát önmagában nem keletkeztethet kötelezettségeket a magánszemély vonatkozásában, és arra nem lehet hivatkozni a magánszemélyek egymás közötti jogvitájában.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>Lásd ebben az értelemben az irányelveket illetően: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19860226">1986. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Marshall</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>152/84</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1986:84">EU:C:1986:84</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>Még ha a Farrell ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171010">2017. október 10‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑413/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:745">EU:C:2013:745</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> 27. pontjában a Bíróság pontosította is, hogy magánszemély hivatkozhat a közvetlen joghatás kiváltására alkalmas másodlagos uniós jogi rendelkezésekre <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0023" ID="QS0023"/>azon szervezettel vagy szervvel szemben, amely az állam felügyelete vagy ellenőrzése alatt áll, vagy a magánszemélyek közötti jogviszonyokra alkalmazandó szabályokból következőkhöz képest többletjogosultságokkal rendelkezik<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/>,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19900712">1990. július 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Forster és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑188/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:313">EU:C:2000:313</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0020">20.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> ezen ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható a jelen alapeljárás körülményei között.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>Ahogyan azt a Bizottság helyesen kiemelte, sem a légitársaságok, sem az előbbiek azon alkalmazottjai, képviselői vagy megbízottjai, akik ellenőrzik az úti okmányok megfelelőségét az indulási hely szerinti tagállam repülőterén, nem minősülhetnek a határellenőrzési feladatok ellátásával megbízott személyeknek. E jogalanyok tehát nem jogosultak a harmadik országbeli állampolgároknak a célállomás szerinti tagállam területére való belépésének visszautasítására vagy engedélyezésére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Bár igaz, hogy az <DATE ISO="19850614">1985. június 14‑i</DATE> Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, Schengenben <DATE ISO="19900619">1990. június 19‑én</DATE> aláírt egyezmény<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="239" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2000">HL 2000. L 239., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 2. kötet, 9. o.; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="167" PAGE.FIRST="94" DATE.PUB="2015">HL 2015. L 167., 94. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> 26. cikke (1) bekezdésének b) pontja és az e cikk végrehajtására vonatkozó feltételek kiegészítéséről és pontosításáról szóló 2001/51 irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P>Az <DATE ISO="19850614">1985. június 14‑i</DATE> Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 26. cikkében foglalt rendelkezések kiegészítéséről szóló, <DATE ISO="20010628">2001. június 28‑i</DATE> 2001/51/EK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="187" PAGE.FIRST="45" DATE.PUB="2001">HL 2001. L 187., 45. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 160. o.).</P></NOTE> alapján a külföldi állampolgárokat a tagállamok területén szállító fuvarozó különös ellenőrzési kötelezettség hatálya alá tartozik,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P>A légitársaságok által lefolytatott ellenőrzések három típusra oszthatók: i. a személyazonosság ellenőrzése gazdasági célból a <HT TYPE="ITALIC">check‑in</HT> időpontjában, a névre szóló jeggyel rendelkező utasok vagy a többek között valamely árcsökkentésre jogosultként megjelenő személyek személyazonosságának ellenőrzése; ii. a biztonsági okokból lefolytatott ellenőrzések kivételes esetek és körülmények esetén, mint például az utasnak a közrendet és a többi utas biztonságát veszélyeztető magatartására vonatkozó gyanú esetén; iii. a fuvarozók azon esetben fennálló felelősségével kapcsolatos jogi szabályozás keretében kiszabható szankciók elkerülésére irányuló ellenőrzések, amikor az a szükséges úti okmányok nélkül utazó személyeket szállít, lásd ebben az értelemben a személyazonosságnak a Charles de Gaulle repülőtéren az Air France által a beszállást megelőzően elvégzett szisztematikus ellenőrzésére vonatkozó parlamenti kérdésre Vitorino akkori biztos által <DATE ISO="20010605">2001. június 5‑én</DATE> adott választ, elérhető: http://www.europarl.europa.eu/sides/getAllAnswers.do?reference=E‑2001‑1486&amp;language=IT.</P></NOTE> és többek között köteles <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0024" ID="QS0024"/>megtenni minden szükséges intézkedést, hogy megbizonyosodjék arról, hogy a légi vagy tengeri úton szállított külföldi rendelkezik‑e<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/> a tagállamok <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0025" ID="QS0025"/>területére történő beutazáshoz szükséges úti okmányokkal<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/>. Emellett e cikk (2) bekezdése alapján a tagállamok kötelezettséget vállalnak arra, hogy szankciókat vezetnek be azokkal a fuvarozókkal szemben, akik harmadik államból légi vagy tengeri úton olyan külföldieket szállítanak a területükre, akik nem rendelkeznek a szükséges úti okmányokkal.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P>A <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140904">2014. szeptember 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Air Baltic Corporation</NAME.CASE> ítélethez (<NO.CASE>C‑575/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2155">EU:C:2014:2155</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) vezető ügy e közigazgatási szankciók egyikének a litván hatóságok által az Air Baltic társaságra való alkalmazására vonatkozott. A szankciónak a magyar hatóságok által a Ryanair társaságra való alkalmazására vonatkozó másik ügy jelenleg folyamatban van a Bíróság előtt (lásd: C‑754/18. sz. Ryan Air Designated Activity Company ügy).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Mindazonáltal e kötelezettségeknek és szankcióknak az uniós és/vagy nemzeti jog által történő előírása nem jelenti azt, hogy az utasok úti okmányainak az indulási hely szerinti tagállam repülőterén való beszállást megelőző ellenőrzését annak biztosítása érdekében elvégző légi fuvarozók, hogy az utasok rendelkezzenek a célállomás szerinti tagállam területére való belépéshez szükséges<?PAGE NO="13"?> okmányokkal, e tagállam szervének minősülnének, sem pedig azt, hogy ezen ellenőrzések <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0026" ID="QS0026"/>határforgalom‑ellenőrzésnek<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/> minősülnének a schengeni határellenőrzési kódex értelmében,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P>A személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről szóló, <DATE ISO="20160309">2016. március 9‑i</DATE> (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet (Schengeni határellenőrzési kódex) (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="077" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2016">HL 2016. L 77., 1. o.</REF.DOC.OJ>). Az említett kódex 2. cikkének 11. pontjában foglalt meghatározás szerint a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0027" ID="QS0027"/>határforgalom‑ellenőrzés<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> fogalma <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0028" ID="QS0028"/>a határátkelőhelyeken végzett ellenőrzés annak megállapítására, hogy a személyek, beleértve az azok birtokában lévő közlekedési eszközöket és tárgyakat, beléptethetőek‑e a tagállamok területére, illetve elhagyhatják‑e azt<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/>. Ebben az értelemben lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181213">2018. december 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Touring Tours und Travel és Sociedad de Transportes</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑412/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:1005">EU:C:2018:1005</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), amelyben a Bíróság megállapította, hogy nem minősül határforgalom‑ellenőrzésnek az úti okmányoknak a fuvarozó vállalkozások által a határon átnyúló autóbuszos fuvarozás során elvégzett ellenőrzése, amennyiben arra valamely tagállam területén, a jelen esetben annak a tagállamnak a területén kerül sor, ahol az utasok a határátlépést magában foglaló utazás megkezdésekor felszállnak az autóbuszra, és nem <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0029" ID="QS0029"/>a határokon<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/> vagy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0030" ID="QS0030"/>a határátlépés pillanatában<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/>.</P></NOTE> vagy hogy e fuvarozók alkalmazottjai, képviselői vagy megbízottjai megegyeznének az e kódex értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0031" ID="QS0031"/>határőrökkel<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>Az említett kódex 2. cikkének 14. pontjában foglalt meghatározás szerint a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0032" ID="QS0032"/>határőr<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> fogalma akként határozható meg, mint <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0033" ID="QS0033"/>olyan tisztviselő, akit a nemzeti joggal összhangban a határátkelőhelyen, az államhatáron vagy az államhatár közvetlen közelében teljesít szolgálatot, és aki e rendelettel és a nemzeti joggal összhangban határ‑ellenőrzési feladatokat végez<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/>.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Ahogyan az a német kormány helyesen megjegyzi, a Touring Tours und Travel e Sociedad de Transportes<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181213">2018. december 13‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑412/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:1005">EU:C:2008:1005</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0049">49.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> ítélet nem teszi lehetővé ettől eltérő következtetés levonását. Még ha igaz is, hogy ebben az ítéletben a Bíróság megállapította, hogy úgy kell tekinteni, hogy az úti okmányoknak a schengeni övezetben menetrend szerinti határon átnyúló szolgáltatást nyújtó autóbusz‑közlekedési vállalkozás által bírság terhe mellett a tagállam által előírt általános törvényi kötelezettség vagy a tagállam rendőri szerve által elfogadott egyedi határozat alapján elvégzendő ellenőrzésére e hatóságok <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0034" ID="QS0034"/>utasítására és ellenőrzése mellett<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> kerül sor annak ellenére, hogy e vállalkozás nem rendelkezik közhatalmi jogosítványokkal. Mindazonáltal e megállapítás az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy összefüggéseire korlátozódik, amelyben a Bíróságtól annak megállapítását kérték, hogy a fent említett ellenőrzés a jelenleg érvényes schengeni határellenőrzési kódexet megelőző 562/2006 rendelet 21. cikke a) pontjának alkalmazási körébe tartozik‑e, és hogy az a határforgalom‑ellenőrzéssel egyenértékű joghatással bíró <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0035" ID="QS0035"/>rendőrségi hatáskör gyakorlásának<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/> minősül‑e. Ez tehát nem teszi lehetővé olyan következtetések levonását, miszerint az úti okmányok ellenőrzését a beszállást megelőzően elvégző légi fuvarozók a Farrell ítélet 27. pontja értelmében vett szervezetnek vagy szervnek minősülhetnek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171010">2017. október 10‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑413/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:745">EU:C:2013:745</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>A fentiekben kifejtett indokok alapján úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az a légi fuvarozó, amely közvetlenül vagy képviselői útján az indulási hely szerinti tagállam repülőterén arra hivatkozással visszautasítja egy utas beszállását, hogy a célállomás szerinti tagállam hatósága a nemzeti vízum hiánya miatt megtagadta a belépést, nem tekinthető ezen tagállam olyan szervének, amellyel szemben a szóban forgó utas hivatkozhat az 565/2014 határozatot végrehajtó tagállamok részére előírt kötelezettségekre.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a légi fuvarozó közvetlenül vagy képviselői vagy megbízottjai útján az indulási hely szerinti tagállam repülőterén visszautasíthatja‑e egy utas beszállását arra történő hivatkozással, hogy a célállomás szerinti tagállam hatósága visszautasította a belépést, anélkül hogy e hatóságok írásbeli és indokolással ellátott határozatot hoztak volna, és arról értesítették volna az érintettet az 562/2006 rendelet 13. cikkével összhangban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>Úgy tűnik számomra, hogy ezen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés is túllépi azt a szerződéses keretet, amelybe az alapjogvita illeszkedik.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>Azon utas beszállásának a légitársaság által történő visszautasítása, aki e társasággal fuvarozási szerződést kötött, még abban az esetben is, ha ez a visszautasítás a célállomás szerinti tagállam hatósága által hozott azon határozaton alapul, amely szerint ezen utas nem léphet be e tagállam területére, minden esetben szerződéses magatartást jelent. Ahogyan ugyanis az az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre adott válaszban már említésre került, az úti okmányoknak a légitársaságok által az uniós vagy nemzeti jog alapján lefolytatandó ellenőrzése nem minősül határforgalom‑ellenőrzésnek, és a beszállás visszautasítása nem egyezik meg a célállomás szerinti tagállam területére való belépés visszautasításával, még ha azonos joghatással bírnak is, mivel az utasnak megtiltják az említett területre való belépését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>Az a körülmény, hogy a beszállás visszautasítását a légitársaság azon szándéka igazolja, hogy ne sértse meg a repülőjárat célállomása szerinti tagállam bevándorlásra vonatkozó nemzeti szabályozását, mivel akár büntetőjogi szankciónak tenné ki magát, ha az e tagállam határának átlépéséhez szükséges okmányokkal nem rendelkező utast szállítana, <HT TYPE="ITALIC">nem módosítja</HT> ezen visszautasítás <HT TYPE="ITALIC">szerződéses jellegét</HT>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>Ebből az következik, hogy az utas beszállásának visszautasításával a légitársaságnak ezen utassal szemben a vele kötött fuvarozási szerződés megsértéséből eredő következményekkel – amelyeket a szerződéses feltételek és a szerződésre alkalmazandó törvény alapján kell értékelni –, valamint ahogyan azt később láthatjuk, a 261/2004 rendeletben foglalt következményekkel kell számolnia, amennyiben teljesülnek az annak alkalmazásához szükséges előfeltételek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>Ezzel összefüggésben a célállomás szerinti tagállam hatósága által megszerzett információk, valamint e hatóságok ajánlásai és az e hatóságok által az utasnál lévő úti okmányoknak a szóban forgó tagállamba való belépéshez szükséges okmányoknak való meg nem felelésére vonatkozóan tett állásfoglalás csupán olyan tényezők, amelyek alapján a légitársaság szerződéses magatartását alakítja, azon tényezőkhöz hasonlóan, amelyekhez az alkalmazandó szabályozás közvetlen vizsgálatából vagy az esetleges adatbázisok lekérdezése alapján juthat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy ellentétben azzal, amire a Blue Air társaság az írásbeli észrevételeiben hivatkozott, nem tekinthető úgy, hogy D. Z.‑vel szemben a román területre való belépés visszautasítása tárgyában határozatot hoztak arra való hivatkozással, hogy nem rendelkezett az e tagállam határának átlépéséhez szükséges okmányokkal. Egy ilyen határozatot ugyanis csak az illetékes román hatóságok fogadhattak volna el az 562/2006 rendelet II. fejezete alapján lefolytatott határforgalom‑ellenőrzés keretében ‑ ami feltételezte volna D. Z. határon való jelenlétét ‑ az e rendelet 13. cikkében előírt lényeges eljárási szabályok tiszteletben tartása mellett. A Blue Air állításával szemben még kevésbé tekinthető úgy, hogy D. Z.‑vel szemben a román területre való belépés visszautasítása tárgyában <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0036" ID="QS0036"/>jogerős<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/> határozatot hoztak volna az e célból kért okmányok megfelelőségének hiánya miatt, mivel D. Z. nem kapott értesítést az illetékes román hatóságoktól egyetlen ilyen értelmű határozatról sem, és így nem volt abban a helyzetben, hogy gyakorolhatta volna az 562/2006 rendelet 13. cikkének (3) bekezdésében előírt jogorvoslathoz való jogát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>A fenti megfontolások alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre azt a választ adja, hogy az a körülmény, hogy egy utasnak a schengeni övezetbe nem tartozó két tagállam között közlekedő járatra való beszállásának a légitársaság által történő visszautasítása a célállomás szerinti tagállam illetékes hatóságainak azon információin, ajánlásain vagy határozatain alapul, amelyek az utasnál lévő okmányoknak az e tagállam határának átlépéséhez szükséges okmányoknak való megfelelőségére vonatkoznak, önmagában nem teszi lehetővé, hogy a légitársaság mentesüljön azon következmények alól, amelyek a szerződés és az arra alkalmazandó törvény alapján a fuvarozási szolgáltatás teljesítésének elmulasztásához kapcsolódnak.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="15"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés a 261/2004 rendelet 2. cikke j) pontjának értelmezésére vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy e cikk alapján ki kell‑e zárni a rendelet hatálya alól a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0037" ID="QS0037"/>visszautasított beszállás<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/> valamennyi olyan esetét, amikor a légitársaság azt az utas birtokában lévő nem megfelelő úti okmányokkal indokolja, még abban az esetben is, amennyiben bírósági határozat megállapította, hogy az úti okmányok megfelelőek, és ennélfogva a visszautasított beszállás indokolatlan.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a 261/2004 rendelet 2. cikkének j) pontja kétféle indok alapján zárja ki a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0038" ID="QS0038"/>visszautasított beszállássá<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/> minősítést, és így a rendelet alkalmazását. Az első indok arra az esetre vonatkozik, ha az utas nem tartja be az e rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételeket. A második indok azokhoz az esetekhez kapcsolódik, amikor a szóban forgó beszállást <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0039" ID="QS0039"/>észszerű indokok<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/>, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0040" ID="QS0040"/>úgymint egészségügyi, biztonsági vagy védelmi okok, illetve nem megfelelő utazási okmányok miatt utasítják el<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121004">2012. október 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Finnair</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑22/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1994:604">EU:C:1994:604</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A Blue Air által D. Z. beszállásának visszautasítása ellenében felhozott indokok, amelyek a román hatóságoknak a Románia területére való belépéshez előírt nemzeti vízum szükségességére vonatkozóan képviselt álláspontjára vonatkoznak, az indokok második körébe tartoznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>A Bíróságnak már volt lehetősége annak megállapítására a 261/2004 rendelet 2. cikkének j) pontját annak környezete és az azt magában foglaló szabályozás által követett, a rendelet (3), (4), (9) és (10) preambulumbekezdésében kifejezett és az előkészítő dokumentumokból<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>Különösen a Bizottság által <DATE ISO="20011221">2001. december 21‑én</DATE> benyújtott, a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslat, COM (2001) 784 végleges.</P></NOTE> kitűnő célok fényében értelmezve, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0041" ID="QS0041"/>visszautasított beszállás<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/> e rendelkezésben foglalt fogalma <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0042" ID="QS0042"/>tág értelemmel bír, minden olyan esetre kiterjedve, amikor a légi fuvarozó megtagadja egy utas szállítását<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121004">2012. október 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Finnair</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑22/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1990:604">EU:C:1990:604</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121004">2012. október 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Rodríguez Cachafeiro és Martínez‑Reboredo Varela‑Villamor</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑321/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:609">EU:C:2007:609</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A Bíróság szerint e fogalom megszorító értelmezése ellentétes lenne a 261/2004 rendelet céljával, amely – ahogyan azt (1) preambulumbekezdésben megjelöli – az utasok magas szintű védelme.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P>Lásd ebben az értelemben: <DATE ISO="20060110">2006. január 10‑i</DATE> IATA és ELFAA ítélet (C‑344/04, EBHT 2006., I‑403. o., 69. pont); <DATE ISO="20081222">2008. december 22‑i</DATE> Wallentin‑Hermann ítélet (C‑549/07, EBHT 2008., I‑11061. o., 18. pont); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121004">2012. október 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Finnair</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑22/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:604">EU:C:2012:604</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0023">23.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121004">2012. október 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Rodríguez Cachafeiro és Martínez‑Reboredo Varela‑Villamor</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑321/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:609">EU:C:2012:609</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>Az e fogalomnak a Bíróság által elismert tág értelmével és a 261/2004 rendelet által kitűzött célokkal ellentétes tehát a rendelet 2. cikkének j) pontjában foglalt, a beszállás visszautasításával kapcsolatos <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0043" ID="QS0043"/>észszerű indokok<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/> fennállására vonatkozó kivétel olyan értelmezése, amely szerint elegendő, ha a légitársaság hivatkozik ezen indokokra, például a nem megfelelő úti okmányokra annak érdekében, hogy kivonja magát e rendelet alkalmazása alól, és így megfossza a visszautasított beszállással érintett utast a 7. cikkben előírt kártalanításhoz való jogtól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>Más szóval az a kérdés, hogy egy utas beszállásának a légitársaság által történő visszautasítása a 261/2004 rendelet 2. cikkének j) pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0044" ID="QS0044"/>visszautasított beszállásnak<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/> minősül‑e, nem az e visszautasítás igazolásaként felhozott indokok típusától, hanem ezen indokok megalapozottságától függ. Ebből az következik, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0045" ID="QS0045"/>visszautasított beszállásról<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/> lehet szó abban az esetben is, amikor ezen visszautasítást az utas birtokában lévő úti okmányok megfelelőségével, vagy ahogyan arra a Blue Air hivatkozik, a célállomás szerinti tagállam hatóságainak az ezen megfelelőségre vonatkozóan képviselt álláspontjával összefüggő indokok igazolták, amennyiben ezen indokok nem megalapozottak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P>Lásd ebben az értelemben: az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0046" ID="QS0046"/>Értelmező iránymutatások a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról szóló 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a 889/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a légi fuvarozók baleset esetén fennálló felelősségéről szóló 2027/97/EK tanácsi rendelet tekintetében<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/> című bizottsági közlemény (2016/C 214/04) (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="214" PAGE.FIRST="5" DATE.PUB="2016">HL 2016. L 214., 5. o.</REF.DOC.OJ>, 3.1.1 pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="16"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>A fentiek alapján nem gondolom, hogy azon indokok megalapozatlanságának megállapítása, amelyek a légitársaságot a beszállás visszautasításához vezették, önmagában elegendő annak megállapításához, hogy a 261/2004 rendeletet kell alkalmazni. Az e rendelet 2. cikke j) pontjának szövegében a beszállás visszautasítását igazoló indokok <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0047" ID="QS0047"/>észszerűségére<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/> vonatkozóan tett utalás alapján ugyanis úgy vélem, az uniós jogalkotó célja az volt, hogy lényegében a légitársaságra telepítse a gondosság terhét ezen indokok alaposságának értékelése során, és így nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az ezen értékelés során elkövetett hiba a vonatkozó körülmények összességének fényében menthetőnek minősüljön.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>Ezt az értelmezést támasztják alá a 261/2004 rendelet előkészítő munkálatai is. Bár a Bizottság eredeti javaslata nem tartalmazta a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0048" ID="QS0048"/>visszautasított beszállás<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/> fogalmának meghatározását, az Európai Parlament első olvasata során módosítási javaslat érkezett e fogalom bevezetésének szükségessége kapcsán, amely további pontosítás nélkül zárta ki e fogalom hatálya alól <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0049" ID="QS0049"/>azon eseteket, amikor a beszállást zavaró magatartás, egészségügyi vagy biztonsági okok, illetve nem megfelelő úti okmányok miatt tagadták meg<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P>Lásd az első olvasat során tett 9. sz. módosító javaslatot. Ezen módosítás indokolásaként az Európai Parlament pontosította, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0050" ID="QS0050"/>[a] rendeletnek magában kellene foglalnia a <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0051" ID="QS0051"/>visszautasított beszállás<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="00AB" ID="QE0051"/> fogalmát, amely többek között figyelembe veszi azt, hogy a személyazonosító okmány hiánya vagy érvénytelensége vagy más biztonsági tényező az utas elutasításának érvényes indokát képezi, és nem tekinthető a beszállás elmulasztásának<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/>. Lásd az Európai Parlamentnek a <DATE ISO="20021024">2002. október 24‑i</DATE> első olvasatban meghatározott álláspontját (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="300E" PAGE.FIRST="557" DATE.PUB="2003">HL 2003. C 300E, 557. o.</REF.DOC.OJ>). Megjegyzem, hogy a rendeletre vonatkozó javaslatnak a Bizottság által benyújtott módosításában (HL 2003. 71 E., 188. o.) a Bizottság elfogadta a parlamenti módosító javaslatot, és beillesztette a rendeletre vonatkozó javaslat 2. cikkének h) pontjába a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0052" ID="QS0052"/>visszautasított beszállás<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/> fogalmának meghatározását (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0053" ID="QS0053"/>egy légi járaton az utasok beszállásának megtagadása<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/>), anélkül hogy átvette volna az Európai Parlament által bevezetett kivételt.</P></NOTE> A beszállás <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0054" ID="QS0054"/>észszerű indokok miatt<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="201D" ID="QE0054"/> történő visszautasítására vonatkozó utalást a rendelet elfogadására irányuló eljárás során a későbbiekben építettek be, feltételezhetően a Tanács kezdeményezésére,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P>A jelenlegihez nagyban hasonló szöveg szerepelt a <DATE ISO="20030318">2003. március 18‑i</DATE> 27/2003/EK közös álláspont (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="125" PAGE.FIRST="63" DATE.PUB="2003">HL 2003. C 125., 63. o.</REF.DOC.OJ>) 2. cikkének j) pontjában.</P></NOTE> és egyidejűleg kibővítették a rendelet alkalmazásának mellőzésére vonatkozó lehetséges esetek körét, azokat az észszerűség követelményéhez kötve.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>Való igaz, hogy úgy tűnik, a Bíróság a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0055" ID="QS0055"/>visszautasított beszállásnak<QUOT.END REF.START="QS0055" CODE="201D" ID="QE0055"/> a 261/2004 rendelet 2. cikkének j) pontja szerinti fogalmába – és következésképpen e rendelet alkalmazási körébe – tartozónak veszi általánosságban az utasnak fel nem róható valamennyi magatartást<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121004">2012. október 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Finnair</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑24/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1990:604">EU:C:1990:604</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121004">2012. október 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Rodríguez Cachafeiro és Martínez‑Reboredo Varela‑Villamor</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑321/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:609">EU:C:2007:609</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 32. és azt követő pontok).</P></NOTE>.. Mindazonáltal úgy vélem, hogy e tekintetben a Bíróság által tett pontosítást inkább úgy kell érteni, hogy főszabály szerint e fogalom körébe tartozik az olyan visszautasított beszállás, amely nem az utas, hanem a légitársaság hatókörére vezethető vissza, és nem tartozik a körébe az olyan visszautasított beszállás, amely, noha nem róható fel az utasnak, mindenesetre úgy tekinthető, hogy észszerűen igazolható a fent említett rendelkezés értelmében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>Továbbra is fennáll ugyanakkor véleményem szerint az, hogy csak kivételes körülmények között tekinthető az utas beszállásának az úti okmányok megfelelőségével összefüggő indokok miatt történő visszautasítása észszerűen indokoltnak annak ellenére, hogy az a légitársaság földi személyzete által elkövetett hibán alapul. Ahogyan azt a Bizottság írásbeli észrevételeiben kiemelte, e társaságok ugyanis számos eszközzel rendelkeznek az úti okmányokra és vízumokra vonatkozó, a célállomás szerinti tagállamban érvényes rendelkezések ellenőrzésére, és annak elkerülésére, hogy az utasok beszállását tévedésből ilyen indokok alapján visszautasítsák, beleértve az érintett országok közigazgatási hatóságainak megkeresését és az IATA Timatic adatbázisának lekérdezését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>Véleményem szerint nem állnak fenn ilyen kivételes körülmények az alapeljárásban, amikor egyrészt D. Z. a Romániába való belépéshez az 565/2014 határozattal összhangban előírt okmányokkal, valamint az általa a román külügyminisztérium részére az e minisztérium internetes oldalán keresztül megküldött vízumkérelemmel, és ez utóbbi azon válaszával jelent meg a beszállásnál, amelyben megállapították, hogy az ő esetében nem szükséges a vízum, és másrészt a beszállásnak a Blue Air társaság általi visszautasítása a román hatóságok által a belépés visszautasítása tárgyában elfogadott<?PAGE NO="17"?> vélelmezett határozaton alapul. E tekintetben hangsúlyozom, hogy még ha a kérdést előterjesztő bíróság látszólag ténylegesen abból az előfeltevésből indult is ki, hogy D. Z.‑vel szemben határozatot hoztak, mind az előzetes döntéshozatalra utaló végzés, mind a Blue Air által benyújtott írásbeli észrevételek olvasata alapján kitűnik, hogy az e feltevés alapját képező egyedüli elem a Blue Air társaság bukaresti repülőtéren dolgozó alkalmazottjának e‑mailje, amelynek tartalmát a jelen indítvány 16. pontja foglalja magában. Észrevételeiben a Blue Air ismét felhozza azon személynek a kérdést előterjesztő bíróság előtt már ismertetett tanúvallomását, aki lefolytatta D. Z. úti okmányainak ellenőrzését, amelyből kizárólag az tűnik ki, hogy ezen okmányokat továbbították a Blue Air társaságnak a bukaresti repülőtéren dolgozó földi ellenőrző személyzete részére, és hogy a szolgálatban lévő alkalmazott azt válaszolta a Blue Air társaság larnakai repülőtéren dolgozó megbízottjainak, hogy belépési vízum nélkül D. Z. nem léphet be Romániába. E tanúvallomás egyetlen pontja sem jelzi, hogy mely román hatóság nyújtotta ezt az információt, sem pedig azt, hogy a szóban forgó alkalmazott mely szerveket kereste meg, és hogy D. Z. úti okmányai továbbításra kerültek‑e ezeknek a hatóságoknak a részére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>A fenti megfontolások összessége alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésre azt a választ adja, hogy a 261/2004 rendelet 2. cikkének j) pontját úgy kell értelmezni, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0056" ID="QS0056"/>visszautasított beszállásnak<QUOT.END REF.START="QS0056" CODE="201D" ID="QE0056"/> az e rendelkezés értelmében vett fogalma alá tartozik az az eset, amikor az utas az indulási repülőtéren a légitársaság földi személyzete vagy képviselője vagy megbízottja által az utas úti okmányai megfelelőségének ellenőrzése során elkövetett hiba miatt nem szállhatott fel a járatra, kivéve ha az eset valamennyi körülménye alapján úgy tűnik, hogy az eljárás során tanúsított gondosság ellenére a hiba elkerülhetetlen volt.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy összeegyeztethető‑e a 261/2004 rendelet 15. cikkével a légifuvarozó felelősségének azon esetekben történő kizárására vagy korlátozására vonatkozó kikötés, amikor az utas beszállását az úti okmányok megfelelőségével összefüggő indokok alapján utasítják vissza, amennyiben e kikötés szerepel a légi fuvarozó által alkalmazott és internetes oldalán közzétett általános fuvarozási feltételek között.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>A 261/2004 rendelet 15. cikke egyértelműen kimondja, hogy az utasok nem mondhatnak le az e rendelet által megállapított minimális jogaikról, valamint hogy nincs lehetőség a légi fuvarozók terhére megállapított kötelezettségektől való eltérésre, különösen a fuvarozási szerződésben szereplő felelősséget kizáró vagy korlátozó rendelkezések révén.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>A Blue Air által alkalmazott általános fuvarozási feltételekben foglaltakhoz hasonló kikötések tehát összeegyeztethetetlenek e rendelettel a visszautasított beszállásnak az e rendelet alkalmazási körébe eső eseteiben, amennyiben azok ahhoz vezetnek, hogy megfosztják az utasokat a 261/2004 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerinti kártalanításhoz való jogtól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85.</NO.P><TXT>Márpedig ahogyan arra az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésre adott válaszomban már utaltam, a 261/2004 rendelet alkalmazási körébe esik a 2. cikkének j) pontja értelmében mind az az eset, amikor az utas beszállásának visszautasítására a légitársaság személyzete által az előbbi által bemutatott úti okmányok megfelelőségének értékelése során elkövetett hiba miatt került sor, mind az az eset, amikor a beszállás visszautasításáról a járat célállomása szerinti tagállam hatóságai által tett olyan ajánlás vagy határozat alapján határoztak, amely az említett okmányoknak az utasnak az említett tagállam területére történő belépéséhez való megfelelőségének helytelen értékelésén alapult.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="18"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86.</NO.P><TXT>A fentiekben kifejtett indokok alapján úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 261/2004 rendelet 15. cikkével ellentétes a légi fuvarozó felelősségének azon esetekben történő kizárására vagy korlátozására vonatkozó kikötés, amikor az utas beszállását az úti okmányok megfelelőségével összefüggő indokok alapján utasítják vissza, amennyiben e kikötés szerepel a légi fuvarozó által alkalmazott és internetes oldalán közzétett általános fuvarozási feltételek között, ha e feltétel alkalmazása ahhoz vezet, hogy megfosztja az utasokat a 261/2004 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerint kártalanításhoz való jogtól a visszautasított beszállásnak az e rendelet 2. cikkének j) pontja alapján annak alkalmazási körébe eső eseteiben, amelyek közé tartozik a beszállásnak a légitársaság személyzete által az utas úti okmányainak megfelelőségére vonatkozó ellenőrzés során elkövetett hibából eredő visszautasítása.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetés</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87.</NO.P><TXT>A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az Eparchiako Dikastirio Larnakas (larnakai kerületi bíróság, Ciprus) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0057" ID="QS0057"/>A <DATE ISO="20140515">2014. május 15‑i</DATE> 565/2014/EK európai parlamenti és tanácsi határozatot úgy kell értelmezni, hogy az a határozatban címzett tagállam, amely az e határozat 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt okmányoknak a nemzeti vízumaival való egyenértékűségének elismeréséről kivételek előírása nélkül döntött, és a határozat 5. cikkével összhangban arról a Bizottságot értesítette, ezen értesítésnek az <HT TYPE="ITALIC">Európai Unió Hivatalos Lapjában</HT> való közzétételének napjától az 539/2001 rendelet 1. mellékletében említett harmadik országok azon állampolgárainak a határon való belépését, akik az említett 3. cikk (1) bekezdésében foglaltak egyikét képező, szabályosan kiadott, érvényes okmánnyal rendelkeznek, nem utasíthatja vissza kizárólag azon az alapon, hogy nem rendelkeznek nemzeti vízummal. A harmadik ország azon állampolgára hivatkozhat az elutasító határozat jogszerűségének vitatása céljából az 565/2014 határozatra, akinek az említett körülmények között visszautasították a tagállam területére való belépését vagy az azon való átutazását.</P><P>Az a légi fuvarozó, amely közvetlenül vagy képviselői útján az indulási hely szerinti tagállam repülőterén arra hivatkozással utasítja vissza egy utas beszállását, hogy a célállomás szerinti tagállam hatósága a nemzeti vízum hiánya miatt megtagadta a belépést, nem tekinthető ezen tagállam olyan szervének, amellyel szemben a szóban forgó utas hivatkozhat az 565/2014 határozatot végrehajtó tagállamok részére előírt kötelezettségekre.</P><P>Az a körülmény, hogy egy utasnak a schengeni övezetbe nem tartozó két tagállam között közlekedő járatra való beszállásának a légitársaság által történő visszautasítása a célállomás szerinti tagállam illetékes hatóságainak azon információin, ajánlásain vagy határozatain alapul, amelyek az utasnál lévő okmányoknak az e tagállam határának átlépéséhez szükséges okmányoknak való megfelelőségére vonatkoznak, nem teszi lehetővé önmagában, hogy a légitársaság mentesüljön azon következmények alól, amelyek a szerződés és az arra alkalmazandó törvény alapján a fuvarozási szolgáltatás teljesítésének elmulasztásához kapcsolódnak.</P><P>A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról szóló, 2004, február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikkének j) pontját úgy kell értelmezni, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0058" ID="QS0058"/>visszautasított beszállásnak<QUOT.END REF.START="QS0058" CODE="201D" ID="QE0058"/> az e rendelkezés értelmében vett fogalma alá tartozik az az eset, amikor az utas az indulási repülőtéren a légitársaság földi személyzete vagy képviselője vagy megbízottja által az utas úti okmányai megfelelőségének ellenőrzése során elkövetett hiba miatt nem szállhatott fel a járatra, kivéve ha az eset valamennyi körülménye alapján úgy tűnik, hogy az eljárás során tanúsított gondosság ellenére a hiba elkerülhetetlen volt.</P><?PAGE NO="19"?><P>A 261/2004 rendelet 15. cikkével ellentétes a légi fuvarozó felelősségének azon esetekben történő kizárására vagy korlátozására vonatkozó kikötés, amikor az utas beszállását az úti okmányok megfelelőségével összefüggő indokok alapján utasítják vissza, amennyiben e kikötés szerepel a légi fuvarozó által alkalmazott és internetes oldalán közzétett általános fuvarozási feltételek között, ha e feltétel alkalmazása ahhoz vezet, hogy megfosztja az utasokat a 261/2004 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerinti kártalanításhoz való jogtól a visszautasított beszállásnak az e rendelet 2. cikkének j) pontja alapján annak alkalmazási körébe eső eseteiben, amelyek közé tartozik a beszállásnak a légitársaság személyzete által az utas úti okmányainak megfelelőségére vonatkozó ellenőrzés során elkövetett hibából eredő visszautasítása.<QUOT.END REF.START="QS0057" CODE="201D" ID="QE0057"/></P></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>