(1)

A Szerződés 104. cikke szerint a tagállamoknak kerülniük kell a túlzott költségvetési hiányt.

(2)

A stabilitási és növekedési paktum a költségvetési fegyelem célkitűzésén, mint olyan eszközön alapul, amely a munkahelyteremtést eredményező árstabilitás és az erőteljes fenntartható növekedés feltételeit erősíti.

(3)

A 104. cikk szerinti, a túlzott hiány esetén követendő eljárás előírja, hogy a túlzott hiány fennállásáról határozatot kell hozni; a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló, a Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv további rendelkezéseket állapít meg a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtására vonatkozóan. A 3605/93/EK tanácsi rendelet (1) megállapítja az említett jegyzőkönyv rendelkezése alkalmazásának részletes szabályait és fogalommeghatározásait

(4)

A Szerződés 104. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállamban túlzott hiány áll fenn vagy következhet be, erről véleményt küld a Tanácsnak. A Bizottság 2005. június 29-én ilyen véleményt küldött a Tanácsnak Olaszországra vonatkozóan. Figyelembe véve a Szerződés 104. cikkének (3) bekezdésével összhangban készült saját jelentését és tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságnak a Szerződés 104. cikkének (4) bekezdésével összhangban készült véleményére, a Bizottság megállapította, hogy Olaszországban túlzott hiány áll fenn. Értékelése során a Bizottság figyelembe vette a „Stabilitási és növekedési paktum végrehajtásának javítása” című, az Ecofin-Tanács által az Európai Tanács számára készített jelentést, amelyet ez utóbbi 2005. március 22-én jóváhagyott.

(5)

A Szerződés 104. cikkének (6) bekezdése megállapítja, hogy a Tanácsnak figyelembe kell vennie azokat az észrevételeket, amelyeket az érintett tagállam tenni kíván, mielőtt egy általános értékelést követően határoz arról, hogy fennáll-e túlzott hiány. Olaszország esetében az általános értékelésből az alábbiakra lehetett következtetni.

(6)

A 2003-ra és 2004-re vonatkozóan már bejelentett adatok szerint a hiány mértéke 2003-ban és 2004-ben kismértékben meghaladta a GDP 3 %-ában megállapított referenciaértéket. A Szerződésben szereplő, a GDP 3  %-ában megállapított referenciaérték megsértését 2003-ban és 2004-ben nem valamely szokatlan, az olasz hatóságok által nem befolyásolható esemény okozta, sem a Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében vett súlyos gazdasági visszaesés. A gazdasági növekedés mértéke az utóbbi három évben pozitív, de alacsony volt (0,4 %, 0,3 %, és 1,2 % 2002-ben, 2003-ban, illetve 2004-ben). A 2001-ben a potenciális GDP 2,1 %-át kitevő keresleti többlet a becslések szerint 2004-ben a potenciális GDP – 1,3 %-ára esett vissza. Ily módon a 2003. és 2004. évi lassú növekedés nem tekinthető kivételesnek a Szerződés, valamint a stabilitási és növekedési paktum értelmében.

(7)

A referenciaérték meghaladása nem tekinthető átmenetinek, mivel a hiány mértéke, miután 2003-ban és 2004-ben (kismértékben) meghaladta a referenciaértéket, a Bizottság előrejelzése szerint – amely azon feltételezésen alapul, hogy a politikában nem történik változás – 2005-ben és 2006-ban nagymértékben haladja meg azt. Ez azt jelzi, hogy a Szerződésben foglalt, a hiánykritériumra vonatkozó követelmény nem teljesült.

(8)

Továbbá, az adósság aránya a GDP-hez viszonyítva, amely 2004-ben 106-107 % körül alakult, egyértelműen meghaladja a Szerződésben foglalt referenciaértéket, és nem csökkent kielégítő ütemben az elmúlt években. Az adósság csökkenési ütemét befolyásolták az adósságot növelő vonal alatti műveletek. Emellett az elsődleges többlet jelenlegi szintje (a GDP 2 %-a alatt 2004-ben) nem biztosítja az adósság arányának kielégítően csökkenő mértékét. Ez azt jelzi, hogy a Szerződésben foglalt, az adósságkritériumra vonatkozó követelmény sem teljesült.

(9)

A Tanács megvizsgálta a Szerződés 104. cikkének (3) bekezdése szerinti bizottsági jelentésben foglalt egyéb érdemleges tényezőket, valamint az olasz hatóságok által 2005. június 6-i levelükben előterjesztett további tényezőket. A „Stabilitási és növekedési paktum végrehajtásának javítása” című, az Ecofin-Tanács által az Európai Tanács számára készített jelentésnek megfelelően, a Szerződés 104. cikkének (6) bekezdése szerinti, a túlzott hiány fennállásáról szóló tanácsi határozatban az egyéb érdemleges tényezők figyelembevételéhez „– mielőtt az egyéb érdemleges tényezőket mérlegelnék – teljes mértékben feltétel az az átfogó elv, miszerint a referenciaérték-túllépés átmeneti, a hiány pedig a referenciaértékhez közeli marad”. Olaszország esetében az első feltétel nem teljesült. Ezért a Szerződés 104. cikkének (6) bekezdése szerinti tanácsi határozat alkalmazásában, Olaszország esetében egyéb érdemleges tényezőket nem vesznek figyelembe,