1.

A portugál jogalkotó 2024‑ben módosította a közbeszerzési szerződést odaítélő aktusokkal szembeni sürgős közigazgatási jogorvoslati eljárásokra alkalmazandó általános szabályozást. ( 2 ) E módosítás értelmében az addig hatályos szabály (amely jogorvoslat esetén a szerződés‑odaítélési aktus automatikus felfüggesztését tartalmazta) kiegészült egy másik szabállyal, amely lényegében azt írja elő, hogy ideiglenesen meg kell szüntetni az említett felfüggesztést, ha fennáll a veszélye valamely, európai forrásokból finanszírozott vagy társfinanszírozott szerződés finanszírozása elvesztésének.

2.

A kérdést előterjesztő bíróság az egyesített előzetes döntéshozatal iránti kérelmekben arra vár választ a Bíróságtól, hogy az új nemzeti szabályozás összhangban áll‑e a 89/665/EGK irányelv ( 3 ) rendelkezéseivel.

I.

Jogi háttér

A.

Az uniós jog. A 89/665 irányelv

3.

A 2. cikk („A jogorvoslati eljárásokra vonatkozó előírások”) így szól:

4.

A 2a. cikk („Szerződéskötési tilalmi időszak”) a következőket írja elő:

5.

A 2d. cikk („Érvénytelenség”) szerint:

B.

A portugál jog

1.

A 43/2024. sz. törvény

6.

A 30/2021. sz. törvényt módosító 43/2024. sz. törvény a következő szövegezéssel illesztette be a 25‑A. cikket az előbbi törvénybe:

2.

A közigazgatási bírósági eljárásról szóló törvénykönyv

7.

A 103‑A. cikk („Automatikus felfüggesztő hatály”) a következőket írja elő:

II.

A tényállások, az eljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8.

Az EDIA – Empresa de Desenvolvimento e Infra‑estruturas do Alqueva, S.A. (a továbbiakban: Edia vagy ajánlatkérő) két, különböző emelőállomásokon úszó napelemparkok építésére irányuló közbeszerzési eljárást indított:

–

Az első szerződést ( 6 ) 17 619 893,50 euró értékben a „Proposta CONSÓRCIO DSTSolar | DST”‑nek ítélték oda.

–

A második szerződést ( 7 ) 7 467 990,56 euró értékben a „Proposta Greenvolt/EDP” konzorciumnak ítélték oda.

9.

Az I‑Sete – Inovação, Soluções Económicas e Tecnologias Ecológicas, Lda. (a továbbiakban: I‑Sete) a Tribunal Administrativo e Fiscal do Porto (portói közigazgatási és adóügyi bíróság, Portugália) előtt megtámadta az odaítélő határozatokat.

10.

A kérdést előterjesztő bíróság a C‑266/25. sz. ügyben kizárólag a következőket határozta meg releváns tényállásként:

–

„Az Alqueva területén lévő Os Álamos emelőállomásán úszó napelempark építésére irányuló építési szerződés teljesítését az Európa Tanács Fejlesztési Bankjának negyvenöt millió euró összegű forrásaiból finanszírozzák.”

–

„A felperes vitatja a határozatot, amellyel [az] […] építési szerződést az érdekeltek által alkotott konzorciumnak ítélték oda, mivel úgy véli, hogy azok ajánlatát el kellett volna utasítani, és e tekintetben lényegében arra hivatkozik, hogy az érdekeltek által javasolt műszaki megoldás meghaladja a 40°C hőmérséklet alatti üzemmódban az ajánlattételi felhívásban meghatározott névleges teljesítmény határértékét.”

–

„A felperes arra a következtetésre jut, hogy a meghatározott odaítélési szempontok alapján az építési szerződést az általa benyújtott, gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatnak kellett volna odaítélni.”

–

„Az alperes előadja, hogy a megkötött finanszírozási szerződés (lásd a fenti 1. pontot) szerint az építési szerződés teljesítésének határideje 2025. december 31., mivel ennek hiányában elveszíti a szóban forgó európai forrásokat.”

–

„Úgy véli, hogy ha a jelen ügyben a ([…] 43/2024. sz. törvénnyel módosított) […] 30/2021. sz. törvény 25‑A. cikkének 1. bekezdése által elismert automatikus felfüggesztő hatály nem szűnik meg, fennáll a szóban forgó európai finanszírozás elvesztésének komoly veszélye a szerződés határidőre történő teljesítésének lehetetlensége miatt.”

11.

A C‑267/25. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő releváns tényállás leírása megegyezik a C‑266/25. sz. ügy tényállásának leírásával.

12.

Mielőtt az egyes jogvitákban az odaítélési aktus joghatásainak felfüggesztéséről döntene, a Tribunal Administrativo e Fiscal do Porto (portói közigazgatási és adóügyi bíróság, Portugália) a következő
– a két ügyben azonos tartalmú – kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

III.

A Bíróság előtti eljárás

13.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket 2025. április 8‑án vették nyilvántartásba a Bíróságnál.

14.

Az Edia, az I‑Sete, a cseh és a portugál kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A cseh kormány kivételével mindannyian megjelentek a 2026. március 5‑én tartott tárgyaláson.

IV.

Értékelés

A.

Előzetes észrevételek

15.

A jogvita jobb megértése érdekében célszerű röviden ismertetni a 2024-ben módosított 30/2021. sz. törvény 25‑A. cikke által létrehozott rendszert, amely szerint:

–

A kezdeti szakaszban a közbeszerzési szerződés odaítéléséről szóló határozattal szemben az előírt határidőn belül megindított közbenső jogorvoslati eljárás az odaítélő határozat joghatásainak automatikus felfüggesztését eredményezi. ( 8 )

–

Egy második (és esetleges) szakaszban az alperes szervezet ( 9 ) kérheti a bíróságtól, hogy az ellenérdekű fél meghallgatása nélkül ideiglenesen szüntesse meg az automatikus felfüggesztést. A bíróságnak eleget kell tennie ennek a kérelemnek, ha – gyorsított eljárás keretében –megállapítja, hogy fennáll az európai finanszírozás elvesztésének veszélye, amelyhez elegendő, ha a felperes egy olyan dokumentumot csatol, amely igazolja a szerződés tárgyát képező projekt finanszírozásáról szóló határozatot. Ebben az esetben a bíróság ideiglenesen megszünteti az eredetileg elrendelt felfüggesztést.

–

Egy harmadik szakaszban – miután a jogorvoslatot kérelmezővel közölték az automatikus felfüggesztés ideiglenes megszüntetésére vonatkozó határozatot – e kérelmező kérheti a felfüggesztés fenntartását (pontosabban: visszaállítását), amely kérelmet továbbítják az ajánlatkérőnek.

–

Végül a bíróság lezárja az ideiglenes intézkedés iránti eljárást, amelynek keretében megszünteti a felfüggesztő hatályt, ha az összes érintett köz‑ és magánérdek megfelelő mérlegelése után úgy ítéli meg, hogy a felfüggesztés fenntartásából eredő kár meghaladja a felfüggesztés megszüntetéséből eredő esetleges kárt.

B.

Az alkalmazandó uniós jogi rendelkezések

16.

A kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a 89/665 irányelv 2d. cikkének értelmezésére vonatkoznak.

17.

A közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárásokat szabályozó 89/665 irányelv 2d. cikke a szerződéskötést követő érvénytelenségre vonatkozik. Az említett cikk (1) bekezdésének b) pontja az érvénytelenséget kiváltó okok között említi bizonyos (ugyanezen irányelvben foglalt) rendelkezések megsértését, amennyiben ez a jogsértés az ajánlattevőt megfosztotta a szerződéskötést megelőző jogorvoslat lehetőségétől.

18.

A 2d. cikk tehát a szerződéskötést követő közigazgatási peres eljárások körébe tartozik. Feltételezi, hogy a közbeszerzési szerződést már megkötötték, és hogy az – bizonyos jogi hibák miatt – érvénytelen.

19.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát képező két ügyben azonban a vita a 89/665 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt ideiglenes védelemmel kapcsolatos kérdésekre vonatkozik. Az a nemzeti rendelkezés, amelynek ezen irányelvvel való összeegyeztethetősége vitatott (vagyis a 2024‑ben módosított 30/2021. sz. törvény 25‑A. cikke), a szerződéskötést megelőző közigazgatási peres eljárások keretébe tartozik, amint azt a címe is jelzi.

20.

Következésképpen a 89/665 irányelv 2d. cikke nem alkalmazható az odaítélési aktussal szemben kért ideiglenes intézkedésekre, amelyekre az irányelv 2. cikke az irányadó.

21.

Konkrétan a 89/665 irányelv 2. cikke szabályozza az ideiglenes intézkedések iránti kérelemre vonatkozó közbenső döntést (az (1) bekezdés), az odaítélő határozat automatikus felfüggesztését (a (3) bekezdés) és a jogorvoslati eljárások lefolytatásáéért felelős szervnek az ideiglenes intézkedések megtételére vagy elutasítására vonatkozó hatáskörét (az (5) bekezdés).

22.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket ezért a 89/665 irányelv 2. cikkének fényében kell vizsgálni, ami azonban nem zárja ki a tényt, hogy az elemzés során hasznos lehet hivatkozni az irányelv 2d. cikkére is.

C.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés

23.

A kérdést előterjesztő bíróságnak afelől vannak kétségei, hogy megfelel‑e a 89/665 irányelvnek „az automatikus felfüggesztő hatálynak a […] 43/202[4] törvénnyel módosított, […] 30/2021. sz. törvény 25‑A. cikke 2. és 3. bekezdésében előírt, az ellenérdekű fél meghallgatása nélküli ideiglenes megszüntetése”.

24.

A 30/2021. sz. törvény 25‑A. cikke 2. és 3. bekezdésének értelmében a bíróság az ellenérdekű fél előzetes meghallgatása nélkül ideiglenesen megszünteti az automatikus felfüggesztő hatályt, ha azt a szerződésfinanszírozás elvesztésének veszélyére hivatkozó alperes szervezet kéri.

25.

A 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy megtegyenek minden olyan elengedhetetlen jogszabályi intézkedést, amely annak biztosításához szükséges, hogy az ajánlatkérő szerv döntéseivel szemben az említett irányelv 2–2f. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelően hatékonyan jogorvoslat legyen igénybe vehető.

26.

Azzal a céllal összhangban, hogy „a Charta 47. cikke első és második bekezdésének megfelelően biztosítsa a hatékony jogorvoslathoz […] való jog teljes mértékben történő tiszteletben tartását”, ( 10 ) a Bíróság kimondta, hogy az érdekeltek számára biztosítani kell, hogy „ténylegesen lehetőségük legyen a jogorvoslati eljárás megindítására, ideértve többek között az ideiglenes intézkedés iránti kérelem előterjesztését” a szerződés megkötése előtt. ( 11 )

27.

A 89/665 irányelv 2. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy „első fokon valamely, az ajánlatkérőtől független szerv” vizsgálja felül a szerződés‑odaítélési eljárást. ( 12 ) E jogorvoslati eljárás megindítása megakadályozza, hogy az ajánlatkérő megköthesse a szerződést.

28.

A tagállamok jogának ugyanis a 89/665 irányelv 2. cikke (3) bekezdése értelmében biztosítania kell, hogy az ajánlatkérő szerv nem kötheti meg a szerződést azt megelőzően, hogy az említett elsőfokú jogorvoslati szerv meghozta volna az ideiglenes intézkedések alkalmazására vagy a jogorvoslatra vonatkozó döntését. Ez a felfüggesztési időszak legkorábban a 89/665 irányelv egyéb rendelkezéseiben előírt időszak lejártakor szűnik meg. ( 13 )

29.

A 89/665 irányelv 2. cikkének (4) bekezdése értelmében a 2. cikk (3) bekezdésében foglalt eset azon esetek közé tartozik, amelyekben a jogorvoslati eljárás automatikusan felfüggesztő hatállyal bír.

30.

A vitatott nemzeti jogszabály első pillantásra tiszteletben tartja az odaítélési aktus joghatásai felfüggesztésének automatikus jellegét: a jogorvoslati eljárás adott aktussal szembeni (az annak közlésétől számított tíz munkanapon belüli) megindításának puszta ténye ex lege azt eredményezi, hogy az odaítélési aktus joghatásai ideiglenesen megszűnnek.

31.

A probléma akkor jelentkezik, amikor valamely ajánlatkérő (az „alperes szervezet”) azzal tiltakozik az odaítélési aktus joghatásainak felfüggesztése ellen, hogy – mivel európai forrásokból finanszírozott vagy társfinanszírozott szerződésről van szó – fennáll a finanszírozás elvesztésének veszélye.

32.

Ilyen esetben a vitatott jogszabály arra kötelezi a bíróságot, hogy anélkül szüntesse meg ideiglenesen a felfüggesztést, hogy előzetesen meghallgatná azt, aki megindította a felfüggesztést eredményező jogorvoslati eljárást. ( 14 ) A felfüggesztés kötelező megszüntetése során emellett az érintett érdekeket sem vizsgálják.

33.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés nem csupán az automatikus felfüggesztés már megtörtént megszüntetésére összpontosít, hanem azon fél előzetes meghallgatásának hiányára is (az ideiglenes eljárás e második szakaszában), aki megindította a jogorvoslati eljárást, és elérte az odaítélési aktus automatikus felfüggesztését.

34.

A továbbiakban külön‑külön elemzem a vitatott szabály két aspektusát: a) magának az automatikus felfüggesztő hatálynak a megszüntetését; és b) a felperesi részvétel hiányát az ideiglenes intézkedés iránti eljárás ezen szakaszában.

1.

Az automatikus felfüggesztő hatály megszüntetése

35.

Az odaítélési aktus joghatásai automatikus felfüggesztésének megszüntetését illetően már kifejtettem, hogy a 89/665 irányelv 2. cikkének (3) és (4) bekezdése előírja, hogy az odaítélési aktusok megtámadása automatikusan felfüggeszti az adott aktus joghatásait. ( 15 )

36.

A felfüggesztést mindaddig fenn kell tartani (annak biztosítása érdekében, hogy az ajánlatkérő ne köthesse meg a szerződést), amíg a jogorvoslati szerv „meghoz[za] az ideiglenes intézkedések alkalmazására vagy a jogorvoslatra vonatkozó döntését” (a 89/665 irányelv 2. cikkének (3) bekezdése).

37.

E rendelkezés indoka a 89/665 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerinti, a szerződéskötés előtt biztosítandó teljes körű jogi védelemben gyökerezik, „abban a szakaszban, amikor a sérelmek még orvosolhatók”. ( 16 ) Így lehetővé válik, hogy az ajánlattevőknek ténylegesen lehetőségük legyen a hatékony jogorvoslati eljárás megindítására, és ne csak utólag szembesüljenek a kész tényekkel. ( 17 )

38.

A vitatott jogszabály azonban olyan szabályt vezet be, amely kiüresíti az odaítélő határozat automatikus felfüggesztését, és azt egy éppen ellenkező értelmű szabályra cseréli: az automatikus felfüggesztés megszűnik – még mielőtt az illetékes szerv meghozta volna az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre vagy a jogorvoslatra vonatkozó döntését –, ha az ajánlatkérő ezt kérelmezi (és a szerződés európai finanszírozásának elvesztésével érvel).

39.

Bár az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem pontosan így fogalmaz, ha van értelme az „automatikus felfüggesztés megszüntetése” szabálynak, akkor az az, hogy attól az időponttól kezdve elősegíti a szerződés megkötését anélkül, hogy megvárná a jogorvoslati szerv (általában valamely bíróság) későbbi döntését. Az egyetlen akadály, amely megakadályozta az ajánlatkérőt az általa kijelölt nyertes ajánlattevővel való szerződéskötésben, az automatikus felfüggesztés volt, amely az ajánlatkérő erre adott válasza nyomán megszűnik.

40.

A tárgyaláson valamennyi fél (beleértve a portugál kormányt és az ajánlatkérőt is) megerősítette, hogy az automatikus felfüggesztés megszüntetése lehetővé teszi az ajánlatkérő számára a szerződés megkötését. ( 18 ) Ez a megállapítás – amint arra a Bizottság és a cseh kormány is helyesen rámutat – azt jelenti, hogy a vitatott rendelkezés nem egyeztethető össze a 89/665 irányelv 2. cikkével.

41.

A 89/665 irányelvben semmiféle felhatalmazás nem létezik a tekintetben, hogy a nemzeti szabályozás ilyen mértékű kivételt vezessen be az alól a kifejezett rendelkezés alól, miszerint az odaítélő határozattal szembeni jogorvoslat automatikusan felfüggeszti az adott határozat végrehajtását, amíg a jogorvoslati szerv meghozza az ideiglenes intézkedések alkalmazására vagy a jogorvoslatra vonatkozó döntését.

42.

A vitatott rendelkezés – ismétlem – a 89/665 irányelv 2. cikkében foglalt rendelkezés megfordítását eredményezi: az irányelv rendszerét egy olyan rendszer váltja fel, amely radikális fordulatot hoz a jogorvoslat automatikus hatályával szemben. Az eredetileg a felfüggesztésre vonatkozó automatizmus e felfüggesztés megszüntetésének automatizmusába fordul át.

43.

Figyelembe kell venni továbbá, hogy a vitatott rendelkezés szerint a jogorvoslati szerv nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel arra vonatkozóan, hogy az adott pillanatban eldöntse, megszünteti‑e az automatikus felfüggesztést: elegendő, ha – amint azt már kifejtettem – az ajánlatkérő határidőn belül kérelmezi azt, és egy olyan dokumentumot csatol, amely igazolja a projekt finanszírozásáról szóló határozatot. Az ideiglenes eljárás ezen szakaszában tehát a jogorvoslati szerv nem mérlegelheti önállóan az érintett köz‑ és magánérdekeket.

44.

A tagállamokat a jogorvoslati eljárás részleteinek meghatározására vonatkozóan – a 89/665 irányelv keretein belül – megillető (relatív) autonómia nem gyengítheti az említett irányelv egyik kötelező érvényű szabályát, nevezetesen azt, amelyik a jogorvoslati eljárás megindításához kapcsolódóan automatikus felfüggesztést ír elő addig, amíg a jogorvoslati szerv nem hoz döntést.

2.

A jogorvoslatot kérelmező fél meghallgatása az ideiglenes eljárás e szakaszában

45.

A vitatott nemzeti rendelkezésnek a 89/665 irányelv 2. cikkével való összeegyeztethetetlensége még inkább hangsúlyos, ha figyelembe vesszük, hogy az automatikus felfüggesztés megszüntetésére a másik fél meghallgatása nélkül kerül sor, azaz anélkül, hogy a felperes bármilyen érvet támaszthatna az ajánlatkérő kérelmével kapcsolatban.

46.

A felperesi részvétel hiánya ebben az eljárási szakaszban nem egyeztethető össze a 89/665 irányelvben szereplő jogorvoslati eljárásokra vonatkozó alapvető szabályokkal.

47.

A portugál kormány azzal érvel, hogy a 89/665 irányelv 2. cikkének kilenc bekezdése közül egyik sem írja elő a felperes meghallgatását arra az esetre, amikor a bíróság elutasítja a szerződés‑odaítélési eljárás felfüggesztéséhez hasonló ideiglenes intézkedés elrendelését. ( 19 ) Hozzáteszi, hogy az említett cikk szerint a tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik annak meghatározása, hogy a felperes részt vehet‑e az eljárásban – és ha igen, mikor – azokban az esetekben, amikor a bíróság úgy ítéli meg, hogy el kell utasítania az ideiglenes intézkedések meghozatalát. ( 20 )

48.

Úgy vélem, hogy ez a megközelítés nem helyes: itt éppen a jogorvoslatra vonatkozó egyik – a 89/665 irányelv 2. cikke szerinti – alapvető garancia eltörléséről van szó (azaz a szerződés‑odaítélés automatikus felfüggesztése, amely a felperes kérelmére történik). Ha az ajánlatkérő viszont megtámadja ezt a felfüggesztést, és annak megszüntetését kéri, a kontradiktórius eljárás elve által támasztott követelményeknek megfelelően a másik felet is meg kell hallgatni, mielőtt a bíróság döntést hozna az ügyben.

49.

Lehet azzal érvelni, hogy a felperes részvételéről a 30/2021. sz. törvény 25‑A. cikkének 5., 6. és 7. bekezdései rendelkeznek, amely megoldás bizonyos értelemben orvosolja részvétele korábbi (kényszerű) hiányát. A portugál kormány ezt megoldást „késleltetett kontradiktórius mechanizmusnak” minősíti. ( 21 )

50.

Véleményem szerint azonban az utólagos részvétel – amelynek keretében a felperes azt követően kéri az automatikus felfüggesztés visszaállítását, hogy az automatikus felfüggesztés megszüntetéséről az ő részvétele nélkül határoztak – nem elegendő az általam korábban említett súlyos eljárási hiányosság orvoslásához.

51.

Hangsúlyozom, hogy a portugál kormány által hivatkozott késleltetett kontradiktórius eljárás nem helyettesítheti annak a felperesnek az előzetes részvételét, aki az odaítélési aktus automatikus felfüggesztését eredményező kérelmet benyújtotta. A felperes számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy az érveit legalábbis az említett felfüggesztés megszüntetésének elrendelése előtt adhassa elő.

52.

Mindenesetre nem értem, miért ne kerülhetne sor a 30/2021. sz. törvény 25‑A. cikkének 5., 6. és 7. bekezdésében foglalt eljárásokra azután, hogy az ajánlatkérő benyújtotta a felfüggesztés megszüntetésére irányuló kérelmét. ( 22 ) Ezt a kérelmet továbbítanák a felperesnek, aki előadhatná a felfüggesztés fenntartása mellett szóló érveit.

53.

A közigazgatási bírósági eljárásról szóló törvénykönyv 103‑A. cikke értelmében – amely a szerződéskötést megelőző közigazgatási peres eljárások automatikus felfüggesztő hatályára vonatkozó közös szabályozást tartalmazza – a felperesnek ugyanis rendelkezésére áll egy rövid határidő (öt nap) ahhoz, hogy válaszoljon a másik fél által benyújtott, a szerződés‑odaítélési aktus automatikus felfüggesztésének megszüntetése iránti kérelemre. Ezáltal érvényesül a kontradiktórius eljárás alapvető elve.

54.

A tárgyaláson az EDIA és a portugál kormány azzal érvelt, hogy az új szabályozást az a szándék vezérelte, hogy összehangolják a közbeszerzési jogszabályokban a szerződés megkötésére előírt határidőt (harminc nap) és az odaítélési aktus felfüggesztésének végleges megszüntetéséhez vagy fenntartásához kapcsolódó ideiglenes eljárás lezárására előírt határidőt. ( 23 )

55.

Azon kívül, hogy a fenti érv továbbra sem ad magyarázatot arra, hogy miért nem hallgatják meg előzetesen a másik felet (elegendő lenne az ajánlatkérő és a jogorvoslatot kérelmező között megosztani a határidőket), a modell egyfajta következetlenségére is utal: hacsak nem tévedek, az eljárások időtartamát összehasonlítva a 30/2021. sz. törvény 25‑A. cikke szerinti kivételes eljárás huszonnyolc napig tart, míg a közigazgatási bírósági eljárásról szóló törvénykönyvben szereplő általános eljárás (attól függően, hogy az ajánlatkérő milyen gyorsan nyújtja be az automatikus felfüggesztés megszüntetése iránti kérelmét) mindössze tizenhárom nap alatt lezárulhat, amely időtartamba beletartozik a másik fél meghallgatására előírt idő is.

3.

Közbenső következtetés

56.

A fenti megfontolások alapján az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre nemleges választ javaslok: nem összeegyeztethető a 89/665 irányelv 2. cikkével az a nemzeti szabály, amely a szerződést odaítélő aktussal szembeni jogorvoslati eljárás megindításához kapcsolódó automatikus felfüggesztő hatály ideiglenes megszüntetését írja elő a) az említett aktus felfüggesztését kérelmező felperes meghallgatása nélkül; és b) anélkül, hogy lehetővé tenné a bíróság számára, hogy az adott időpontban mérlegelje az érintett köz‑ és magánérdekeket.

D.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés

57.

Az előterjesztő bíróság e kérdés első részével azt kívánja megtudni, hogy „[…] az európai forrásoknak a támogatott projekt késedelmes megvalósulása miatti esetleges elvesztéséből eredő gazdasági érdek olyan közérdeken alapuló kényszerítő indokot jelent‑e, amely igazolja az automatikus felfüggesztő hatály megszüntetését”.

58.

Az így megfogalmazott kérdésre adandó válasz attól függ, hogy a kérdés mely eljárási szakaszra vonatkozik:

–

ha a szerződéskötést megelőző eljárás második szakaszára utal (azaz, ha a felfüggesztés megszüntetésére anélkül kerül sor, hogy a másik felet meghallgatnák, és a bíróságnak lehetősége lenne mérlegelni a köz‑ és magánérdekeket), akkor azt már megválaszoltam a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésére adott válaszomban: ez a mechanizmus egyszerűen nem felel meg a 89/665 irányelvnek;

–

ha ezzel szemben a kérdés a veszélyfaktornak (a projekt európai finanszírozásának esetleges elvesztése) az ideiglenes intézkedésekkel kapcsolatos eljárásban döntést hozó szerv végleges, a 30/2021. sz. törvény 25‑A. cikkének 5., 6. és 7. bekezdése szerinti, ideiglenes intézkedés iránti eljárások lezárását követő határozatára gyakorolt hatására vonatkozik, akkor más a helyzet, ami pedig részletesebb elemzést igényel.

59.

További megfontolásaim erre a második helyzetre vonatkoznak.

60.

A 89/665 irányelv 2. cikkének (5) bekezdése lehetővé teszi a jogorvoslati szerv számára, hogy figyelembe vegye az ideiglenes intézkedések valószínű következményeit valamennyi várhatóan veszélyeztetett érdekre nézve. ( 24 )

61.

Ezen érdekek között szerepelnek: a) azon sikertelen ajánlattevők érdekei, akik nem kívánják, hogy sor kerüljön a közbeszerzési szerződés megkötésére; valamint b) az általános érdekek, legyen szó a közbeszerzési eljárások gyorsaságának és a közigazgatási peres eljárás hatékonyságának biztosítására irányuló érdekekről, vagy a szerződés finanszírozási forrásának elvesztését elkerülni kívánó érdekekről.

62.

A 89/665 irányelv 2. cikkének (5) bekezdése értelmében az ideiglenes intézkedések iránti eljárásban végleges döntést hozó szervnek mérlegelnie kell az érintett köz‑ és magánérdekeket. Ismételten jelzem, hogy az említett rendelkezéssel az uniós jogalkotó arra törekedett, hogy összehangolja a sikertelen ajánlattevő érdekeit az ajánlatkérő (valamint a már kijelölt nyertes ajánlattevő) érdekeivel és egyéb közérdekekkel.

63.

A portugál kormány szerint a vitatott jogszabály az Unió által elismert általános érdekű célt szolgál: a közbeszerzési eljárások gyorsaságának biztosítását annak érdekében, hogy 2025. december 31. előtt végre lehessen hajtani a nemzeti fejlődés szempontjából stratégiai jelentőségű projekteket, és így meg lehessen őrizni a Portugál Köztársaság számára ezen projektekre vonatkozóan nyújtott európai finanszírozást.

64.

A közbeszerzési eljárások gyorsaságának biztosítása kétségkívül jogos, általános érdekű cél. ( 25 ) Ez azonban nem az egyetlen cél, és nem is kell minden esetben elsőbbséget élveznie.

65.

Az is jogos, hogy a portugál hatóságok – a törvényhozó hatalmat is beleértve – arra törekednek, hogy ne veszítsék el az európai finanszírozásban részesülő egyes szerződések finanszírozását. Az európai finanszírozás elvesztésének veszélyéből eredő potenciális gazdasági kár olyan közérdek, amelyet a 89/665 irányelv 2. cikkének (5) bekezdése értelmében a jogorvoslati szervnek figyelembe kell vennie az értékelése során.

66.

Mindezek alapján kulcsfontosságú, hogy a jogorvoslati szerv továbbra is rendelkezzen az érintett érdekek mérlegelésére vonatkozó jogkörrel, viszont az európai finanszírozás elvesztésének veszélye nem jelentheti az egyetlen okot, amely alapján elrendelik a szerződés‑odaítélési aktus hatálya felfüggesztésének megszüntetését.

67.

Egyetértek a cseh kormánnyal ( 26 ) abban, hogy ha az európai finanszírozás valószínű elvesztéséhez a szerződés kontextusából fakadó egyéb szempontok is társulnak (például a védelem, a biztonság vagy a létfontosságú infrastruktúrák kiépítése szempontjából betöltött kritikus jelentősége), a jogorvoslati szerv a 89/665 irányelv 2. cikkének (5) bekezdése szerinti egyedi értékelést követően juthat olyan következtetésre, hogy ezek a közérdekek elsőbbséget élveznek az ajánlattevők érdekeihez képest, és jogszerűen megszünteti a felfüggesztő hatályt.

68.

A fenti szempontok alapján úgy vélem, kizárható, hogy a finanszírozás elvesztésének veszélye közérdeken alapuló kényszerítő indoknak minősülne, mivel – minden esetben és fogalmilag – az ajánlatkérő felé billenti a mérleg nyelvét a döntéseivel szemben jogorvoslatot kérelmező fél rovására. ( 27 )

69.

Ha az európai források felhasználásában megnyilvánuló közérdek védelme abszolút elsőbbséget élvezne, az opportunista magatartást idézhetne elő az ajánlatkérők részéről, akik e közérdekre hivatkozva indíttatást éreznének, hogy az így finanszírozott projektek kivitelezésére jogellenesen odaítéljék a közbeszerzési szerződéseket, tudván, hogy odaítélési aktusaikat soha nem függesztik fel.

70.

A fenti értelmezés alapján a 30/2021. sz. törvény 25‑A. cikkének 8. bekezdése (amely – amint azt korábban jeleztem – a közigazgatási bírósági eljárásról szóló törvénykönyv 103‑A. cikke 4. bekezdésének tartalmát veszi át) nem összeegyeztethetetlen a 89/665 irányelv 2. cikkének (5) bekezdésével. A nemzeti rendelkezés jogköröket biztosít az ideiglenes intézkedésekről döntést hozó szerv számára arra, hogy megfelelően mérlegeljen valamennyi érintett köz‑ és magánérdeket annak érdekében, hogy értékelhesse: a felfüggesztő hatály fenntartásából eredő kár meghaladja‑e a felfüggesztés megszüntetéséből eredő kárt.

71.

Ezen értékelés során a jogorvoslati szerv természetesen mérlegelheti a periculum in mora esetét (amely a finanszírozás késedelem miatti elvesztésének veszélyében nyilvánul meg), de az ideiglenes intézkedésekre vonatkozó döntés során szokásosan figyelembe veendő egyéb tényezőket is. Utóbbiak között értékelnie kell, hogy mennyire valószínű azon részvételre jelentkező megtámadásának az eredményessége, akinek az ajánlatát elutasították.

72.

Célszerű ezen a ponton visszatérni arra a kérdésre, hogy a 89/665 irányelv 2d. cikkének (3) bekezdése hasznos lehet‑e az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés első részének megválaszolása szempontjából.

73.

A 2007/66/EK irányelvvel ( 28 ) módosított 89/665 irányelv lehetővé teszi (a 2007/66 irányelv (21) ( 29 ) és (22) ( 30 ) preambulumbekezdése, valamint a módosított 89/665 irányelv 2d. és 2e. cikke), hogy azon szerződések esetében, amelyek érvénytelenségét alapvetően meg kell állapítani a jogellenességükre tekintettel, „el kell ismerni néhány vagy valamennyi időbeli joghatásukat”, vagyis a szerződés joghatásainak az adott szankciókra és a kártérítésre vonatkozó előírás sérelme nélkül fenn kell maradniuk. ( 31 )

74.

Amint azt előrebocsátottam, a 89/665 irányelv 2d. cikke a szerződéskötést követő szakaszra alkalmazandó, nem pedig a szerződéskötést megelőzőre. Rendelkezései ezért nem terjeszthetők ki az ugyanazon irányelv 2. cikkében foglalt ideiglenes intézkedések rendszerére.

75.

Mindazonáltal, ha a 89/665 irányelv 2d. cikke (3) bekezdésének tartalmából irányadó kritériumot akarunk levonni, akkor figyelembe kell venni, hogy ez a rendelkezés:

–

lehetővé teszi, hogy ne nyilvánítsanak érvénytelennek egy szerződést annak ellenére, hogy azt jogellenesen ítélték oda, ha valamely általános érdekkel kapcsolatos kiemelkedően fontos indokok miatt hatályban kell tartani a szerződést.

–

A szerződés érvényességéhez fűződő gazdasági érdekeket kizárólag akkor fogadja el (közérdeken alapuló) kényszerítő indoknak, ha kivételes körülmények között e szerződés érvénytelensége aránytalan következményekkel járna.

76.

A 89/665 irányelv 2d. cikkének (3) bekezdésében foglalt kritériumok célja, hogy bizonyos feltételek mellett lehetővé tegyék egy jogellenesen odaítélt szerződés hatályának a fenntartását. Ugyanakkor ezek a kritériumok nem alkalmazhatók az olyan helyzetre, amikor a szerződés megkötése előtt a bíróság felfüggesztheti az odaítélés hatályát.

77.

Válaszomnak ez a része kapcsolódik a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés végén megfogalmazott kételyhez: „Egy tisztán pénzügyi veszteség […] a [89/665 irányelv] 2d. cikk (3) bekezdésének második albekezdésével összeegyeztethető aránytalan következménynek minősül‑e?”

78.

A 89/665 irányelv 2d. cikkére való hivatkozástól függetlenül – az általam már elemzett okok miatt – a szóban forgó köz‑ és magánérdekek súlyának megítélése a jogorvoslati szerv feladata, amelyet az egyes esetek összes körülményének figyelembevételével kell elvégeznie. Nincs olyan általánosítható, elvont megoldás, amely alapján eldönthető lenne, hogy az egyik (a felfüggesztés megszüntetése) vagy a másik lehetőség (a felfüggesztés fenntartása a szerződés odaítélésével kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozó döntés meghozataláig) arányosabb‑e.

V.

Végkövetkeztetés

79.

A fentiek alapján a Tribunal Administrativo e Fiscal do Porto (portói közigazgatási és adóügyi bíróság, Portugália) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ javaslom: