A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2013. október 3. ( *1 )
„Közúti közlekedés — 2006/561/EK rendelet — Menetíró készülék használatának kötelezettsége — A nem kereskedelmi áruszállításra vonatkozó kivételek — Fogalom — Magánszemély által a szabadidős tevékenysége keretében amatőr raliversenyzőként végzett szállítás, amelyet részben harmadik személyek pénzügyi hozzájárulásaiból finanszíroz”
A C‑317/12. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Svea hovrätt (Svédország) a Bírósághoz 2012. július 2‑án érkezett, 2012. június 11‑i határozatával terjesztett elő a
Daniel Lundberg ellen folytatott büntetőeljárásban,
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),
tagjai: M. Berger tanácselnök (előadó), E. Levits és J.‑J. Kasel bírák,
főtanácsnok: P. Cruz Villalón,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
|
— |
a holland kormány képviseletében J. Langer és C. Wissels, meghatalmazotti minőségben, |
|
— |
az Európai Bizottság képviseletében J. Hottiaux és K. Simonsson, meghatalmazotti minőségben, |
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
|
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15‑i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 102., 1. o.) 3. cikkének h) pontjában szereplő „nem kereskedelmi áruszállítás” fogalmának értelmezésére irányul. |
|
2 |
Ezt a kérelmet a D. Lundberg ellen elismert menetíró készülék tehergépkocsiba való beépítésére és tehergépkocsiban való használatára vonatkozó kötelezettség megsértése miatt indult büntetőeljárás keretében terjesztették elő. |
Jogi háttér
Az uniós jog
|
3 |
Az 561/2006 rendelettel módosított, a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20‑i 3821/85/EGK tanácsi rendelet (HL L 370., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 227. o.) (a továbbiakban: 3821/85 rendelet) 3. cikke (1) bekezdése szerint: „(1) Menetíró berendezést kell beszerelni és használni a tagállamokban nyilvántartott olyan járművekbe, melyeket közúti áru‑ vagy személyszállításra alkalmaznak, kivéve az 561/2006[…] rendelet 3. cikkében említett járműveket. […]” |
|
4 |
Az 561/2006 rendelet, amely 2007. április 11‑től hatályon kívül helyezte és felváltotta a közúti fuvarozásra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló, 1985. december 20‑i 3820/85/EGK tanácsi rendeletet (HL L 370., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás fejezet 5. fejezet 1. kötet, 319. o.), a (17) preambulumbekezdésében kimondja, hogy e rendelet célja a hatálya alá tartozó alkalmazottak szociális helyzetének javítása, valamint az általános közúti biztonság javítása. |
|
5 |
Az 561/2006 rendelet 1. cikke az alábbiak szerint rendelkezik: „Ez a rendelet a közúti személy‑ és áruszállítást végző járművezetőkre vonatkozó vezetési időkkel, szünetekkel és pihenőidőkkel kapcsolatos szabályokat állapít meg a szárazföldi szállítási módok közötti verseny feltételeinek harmonizálása érdekében, különös tekintettel a közúti szektorra, valamint a munkakörülmények és a közúti biztonság javítására. Ezen rendelet célja továbbá a hatékonyabb tagállami ellenőrzési és végrehajtási gyakorlat elősegítése, valamint a jobb munkagyakorlat bevezetése a közúti szállítási iparágon belül.” |
|
6 |
Az említett rendelet 3. cikke szerint: „Ez a rendelet nem alkalmazandó a következő járművekkel végzett közúti szállításra: […]
[…]” |
A svéd jog
|
7 |
A vezetési és pihenőidőről, valamint a menetíró készülékekről szóló (2004:865) rendelet (förordning (2004:865) om kör‑ och vilotider samt färdskrivare, m.m.) 9. fejezetében található 5. §‑ának 2. pontja kimondja, hogy a 3821/85 rendelet 3. cikkének (1) bekezdését szándékosan vagy gondatlanságból megsértő járművezető bírságot köteles fizetni. |
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
|
8 |
D. Lundberg, aki önálló vállalkozás keretében tanácsadóként dolgozik a közúti biztonság területén, a szabadidejében amatőr raliversenyzőként a motorsporttal foglalkozik. Ezt a szabadidős tevékenységét részben vállalkozások pénzügyi hozzájárulásaiból (szponzorálás) finanszírozza, amely szponzorálás évente több százezres nagyságrendű svéd koronát (SEK) jelent. Ezenkívül maga D. Lundberg a saját vagyonából legalább ugyanekkora összeget fordít erre a sportra, valamint rokonoktól és barátoktól is kap támogatást. |
|
9 |
2011. április 6‑án D. Lundberg a Svédországban nyilvántartásba vett, pótkocsit vontató tehergépkocsiját vezette, amelyen a versenyautóját szállította abból a célból, hogy Vimmerbybe (Svédország) utazzon, és a versenyautóját egy vásáron bemutassa. E járműszerelvény együttes teljes tömege meghaladta a 3,5 tonnát, de nem érte el a 7,5 tonnát. |
|
10 |
Az e vásáron való részvételét is részben szponzorálásból finanszírozták. D. Lundberg évente általában három hasonló rendezvényen vesz részt. |
|
11 |
Mivel az említett tehergépkocsi nem rendelkezett menetíró készülékkel, D. Lundberg ellen eljárás indult a 3821/85 rendelet 3. cikkének megsértése miatt, mert a tehergépkocsi vezetőjeként a járművét nem szerelte fel elismert menetíró készülékkel. |
|
12 |
A 2011. október 13‑i ítéletével a Nyköpings tingsrätt (nyköpingi kerületi bíróság) felmentette D. Lundberget, helyt adva az utóbbi által hivatkozott azon érvelésnek, amely szerint a szóban forgó áruszállítás az 561/2006 rendelet 3. cikkének rendelkezései szerinti nem kereskedelmi áruszállításnak tekinthető. |
|
13 |
Az ügyészség fellebbezést nyújtott be a Svea hovrätt (sveai fellebbviteli bíróság) előtt, amely bíróság megállapította, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitában az a meghatározó kérdés, hogy az elismert menetíró készülék használatának kötelezettsége alkalmazandó‑e a szóban forgó áruszállításra, tekintettel arra, hogy ez utóbbi állítólag az 561/2006 rendelet 3. cikkének h) pontja szerinti „nem kereskedelmi áruszállításnak” minősül. |
|
14 |
Mivel az említett fogalom meghatározása sem az uniós szabályozásban, sem a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatában nem szerepel, továbbá figyelembe véve, hogy a gyakorlatban szükség van e fogalom egységes értelmezésére és alkalmazására, a Svea hovrätt felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
|
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
|
15 |
A két kérdésével, amelyeket együttesen kell megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy úgy kell‑e értelmezni az 561/2006/EK rendelet 3. cikkének h) pontja szerinti „nem kereskedelmi áruszállítás” fogalmát, hogy az magában foglalja a magánszemély által magáncélból, kizárólag szabadidős tevékenység keretében végzett áruszállítást, ha e tevékenységet részben harmadik személyek pénzügyi hozzájárulásaiból finanszírozzák, és az ilyen szállításért nem kell ellenértéket fizetni. |
|
16 |
Először is meg kell állapítani, hogy az 561/2006 rendelet nem tartalmazza sem az említett fogalom, sem az e rendeletben szereplő itt következő, hasonló kifejezések meghatározását: „humanitárius segély nem kereskedelmi célú szállítása” (e rendelet 3. cikkének d) pontja), „kereskedelmi járművek, [amelyeket] nem kereskedelmi személy‑ vagy áruszállításra használ[na]k” (az említett rendelet 3. cikkének i) pontja) vagy a „10 és 17 közötti ülőhellyel rendelkező gépjárművek, melyeket kizárólag nem kereskedelmi célú személyszállításra használnak” (ugyanezen rendelet 13. cikke (1) bekezdésének i) pontja). |
|
17 |
Noha a Bíróságnak már többször is alkalma volt a menetíró készülék kötelező beépítésére és használatára vonatkozó kötelezettségtől való más eltérések értelmezésére, az alapügy kiindulópontját képező fogalom értelmezéséről még nem határozott. |
|
18 |
A „nem kereskedelmi áruszállítás” fogalma meghatározásának hiányában e kifejezés jelentését és terjedelmét a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint használata általános összefüggéseinek figyelembevételével, és a mindennapi nyelv szerinti szokásos jelentésük szerint kell meghatározni (lásd ebben az értelemben a C-431/04. sz. Massachusetts Institute of Technology ügyben 2006. május 4-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-4089. o.] 17. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C‑395/11. sz. BLV Wohn und Gewerbebau ügyben 2012. december 13‑án hozott ítélet 25. pontját). |
|
19 |
Egyébiránt valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem azon szabályozás célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (a C-19/08. sz. Petrosian-ügyben 2009. január 29-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-495. o.] 34. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
20 |
A menetíró készülékek használatára vonatkozó eltérést engedő rendelkezéseket illetően a Bíróság azt állapította meg, hogy az ilyen eltérés nem értelmezhető akként, hogy hatásai túlnyúlnának azon, ami az általa garantálni kívánt érdekek védelmének biztosításához szükséges. Ráadásul ezen eltérések hatályát a szóban forgó szabályozás célkitűzéseinek fényében kell meghatározni (lásd a C-116/91. sz. British Gas ügyben 1992. június 25-én hozott ítélet [EBHT 1992., I-4071. o.] 12. pontját; a C-39/95. sz. Goupil-ügyben 1996. március 21-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-1601. o.] 8. pontját, valamint a C-335/94. sz., Mrozek és Jäger ügyben 1996. március 21-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-1573. o.] 9. pontját; a C-128/04. sz., Raemdonck és Raemdonck-Janssens ügyben 2005. március 17-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-2445. o.] 19. pontját, valamint a C-554/09. sz. Seeger-ügyben 2011. július 28-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-7131. o.] 33. pontját). |
|
21 |
Ezen elvekre tekintettel kell megválaszolni a kérdést előterjesztő bíróság által feltett, a jelen ítélet 15. pontjában újrafogalmazott kérdéseket. |
|
22 |
Az Európai Bizottság úgy véli, hogy az 561/2006 rendelet 3. cikkének h) pontja szerinti eltérést úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a valamely magánszemély által a szabadidős tevékenysége keretében végzett, részben harmadik személyek pénzügyi hozzájárulásaiból finanszírozott áruszállítást, ezért az ilyen szállításra használt járművet nem kell felszerelni menetíró készülékkel. |
|
23 |
Meg kell állapítani, hogy ezt az értelmezést támasztja alá az alapügyben szóban forgó fogalom szokásos jelentése, az az általános összefüggés, amelybe az illeszkedik, továbbá az 561/2006 rendelet által követett célkitűzések, amely rendeletnek a részét képezi. |
|
24 |
Először is, a „nem kereskedelmi áruszállítás” fogalmának szokásos jelentését illetően meg kell állapítani, hogy ilyen szállításról akkor van szó, ha az nem áll kapcsolatban valamely szakmai vagy kereskedelmi tevékenységgel, azaz ha ezt a szállítást nem jövedelemszerzés érdekében végzik. Az általánosan elfogadott jelentése szerint a „nem kereskedelmi áruszállítás” így különösen a valamely magánszemély által a szakmai tevékenységén kívül, a szabadidős tevékenysége keretében végzett áruszállítást jelenti. |
|
25 |
Másodszor, azon általános összefüggést illetően, amelybe az 561/2006 rendelet 3. cikkének h) pontja illeszkedik, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy e rendelet (17) preambulumbekezdése többek között kimondja, hogy e rendelet célja „a hatálya alá tartozó alkalmazottak szociális helyzetének javítása, valamint az általános közúti biztonság javítása”. |
|
26 |
Továbbá az 1. cikke szerint ez a rendelet a közúti személy‑ és áruszállítást végző járművezetőkre vonatkozó vezetési időkkel, szünetekkel és pihenőidőkkel kapcsolatos szabályokat állapít meg a szárazföldi szállítási módok közötti verseny feltételeinek harmonizálása érdekében, különös tekintettel a közúti szektorra, valamint a munkakörülmények és a közúti biztonság javítására, ezen rendelet célja továbbá a hatékonyabb tagállami ellenőrzési és végrehajtási gyakorlat elősegítése, valamint a jobb munkagyakorlat bevezetése a közúti szállítási iparágon belül. |
|
27 |
Végül az 561/2006 rendelet 4. cikkének c) pontja tartalmazza a „járművezető” fogalmának meghatározását, amely szerint az utóbbi „az a személy, aki akár csak rövid ideig is járművet vezet, vagy aki azért tartózkodik a járművön, hogy szükség esetén feladatai részeként vezesse azt”. |
|
28 |
A jelen ítélet 24. és 27. pontjából kitűnik – amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik a Bírósághoz benyújtott észrevételeiben –, hogy az 561/2006 rendelet rendelkezései alapvetően a hivatásos járművezetőkre alkalmazandók, nem pedig azokra a járművezetőkre, akik ezt a tevékenységet magáncélból végzik. |
|
29 |
Így az 561/2006 rendelet (17) preambulumbekezdésében, illetőleg 1. cikkében szereplő „a verseny feltételeinek harmonizálása”, „a munkakörülmények […] javítása[…]”, az „alkalmazottak szociális helyzete” és a „munkagyakorlat […] a közúti szállítási iparágon belül”, valamint az ezen rendelet 4. cikkének c) pontjában foglalt „feladatai részeként” kifejezések alapján azt lehet feltételezni, hogy ez a rendelet nem alkalmazandó az olyan személyre, aki – D. Lundberghez hasonlóan – nem hivatásos tehergépkocsi‑vezető, és nem nyújt szállítási szolgáltatást, hanem aki – mint a jelen esetben is – magáncélból, kizárólag a szabadidős tevékenysége keretében szállítja a saját versenyautóját, amelyet amatőr raliversenyzőként vezet, tehát a jelen ítélet 15. pontjában leírt szállítási tevékenységet végez. |
|
30 |
Harmadszor, az 561/2006 rendelet 3. cikkének h) pontja szerinti eltérés értelmezéséhez emlékeztetni kell nemcsak ezen eltérés céljára, hanem a rendelet célkitűzéseire is. |
|
31 |
Egyrészről, ami ez utóbbiakat illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az említett rendelet célja – amint az a jelen ítélet 25–28. pontjában megállapításra került –, a közúti ágazatra vonatkozó verseny feltételeinek harmonizálása, ezen ágazat alkalmazottai munkakörülményeinek, valamint a közúti biztonság javítása (lásd többek között a fent hivatkozott Goupil‑ügyben hozott ítélet 10. pontját, a fent hivatkozott Mrozek és Jäger ügyben hozott ítélet 11. pontját, a fent hivatkozott Raemdonck és Raemdonck‑Janssens ügyben hozott ítélet 22. pontját, valamint a fent hivatkozott Seeger‑ügyben hozott ítélet 34. pontját), amely célok többek között abban a kötelezettségben fejeződnek ki, hogy a közúti szállítójárműveket főszabály szerint elismert menetíró készülékkel kell felszerelni, amely lehetővé teszi járművezetők vezetési és pihenőidejére vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzését. |
|
32 |
Másrészről, ami az 561/2006 rendelet 3. cikkének h) pontja szerinti eltérés célját illeti, az uniós jogalkotó e rendelet hatálya alól ki akart zárni bizonyos járműveket és az e járművekkel végzett szállítás bizonyos típusait, ezért az említett rendelet nem alkalmazandó a „nem kereskedelmi áruszállításra”, amelyet olyan járművekkel vagy járművek olyan kombinációjával végeznek, melyek megengedett legnagyobb össztömege nem haladja meg a 7,5 tonnát. Ennek az eltérésnek tehát az a célja, hogy a magánszemélyek által bármilyen szakmai vagy kereskedelmi tevékenységen kívül végzett áruszállítási tevékenységek ne tartozzanak az említett rendelet hatálya alá. |
|
33 |
Az így felidézett célkitűzésekre tekintettel meg kell állapítani, hogy ezeknek a célkitűzéseknek nem felelne meg az 561/2006 rendelet 3. cikke h) pontjának azon értelmezése, amely szerint ez a rendelkezés nem terjed ki a jelen ítélet 29. pontjában leírthoz hasonló szállításra. |
|
34 |
Az ilyen értelmezés ugyanis azáltal, hogy az említett rendelet hatályát kiterjeszti a magán‑ és szabadidős célú szállításokat végző járművezetői kategóriára, veszélyeztetheti az e rendelet 3. cikkének h) pontja szerinti eltérés hatékony érvényesülését. |
|
35 |
Ezenkívül rá kell mutatni, hogy a jelen ítélet 29. pontjában leírthoz hasonló szállítás nem érinti a közúti szállítás ágazatán belüli versenyt, amennyiben az alapügyben szóban forgóhoz hasonló járművezető ezt a tevékenységet magánszemélyként, nem pedig hivatásos járművezetőként végzi. |
|
36 |
Ugyanezen okból az említett értelmezés semmilyen esetben sem lehet ellentétes az 561/2006 rendelet által követett, a közúti szállítási ágazatban a munkakörülmények javítására vonatkozó célkitűzés megvalósításával. |
|
37 |
Végül meg kell állapítani, hogy mivel úgy tűnik, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló szállítások viszonylag alacsony számban fordulnak elő, nem gyakorolhat jelentős negatív hatást a közúti biztonságra a szóban forgó eltérés olyan értelmezése, amely szerint az kiterjed a magánszemély által a szabadidős tevékenysége keretében végzett szállításra. |
|
38 |
Ezt ki kell egészíteni azzal – tekintettel erre az értelmezésre –, hogy a „nem kereskedelmi áruszállítás” fogalmának vizsgálata szempontjából nincs jelentősége annak a ténynek, hogy magáért a szállításért nem fizetnek ellenértéket, és annak sem, hogy többek között a szabadidős tevékenység összköltségére vonatkozóan milyen mértékű a pénzügyi hozzájárulás. |
|
39 |
A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 561/2006/EK rendelet 3. cikkének h) pontja szerinti „nem kereskedelmi áruszállítás” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a magánszemély által magáncélból és kizárólag szabadidős tevékenység keretében végzett áruszállítást, ha e tevékenységet részben harmadik személyek pénzügyi hozzájárulásaiból finanszírozzák, és az ilyen szállításért nem kell ellenértéket fizetni. |
A költségekről
|
40 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
|
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: |
|
A közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15‑i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkének h) pontja szerinti „nem kereskedelmi áruszállítás” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a magánszemély által magáncélból és kizárólag szabadidős tevékenység keretében végzett áruszállítást, ha e tevékenységet részben harmadik személyek pénzügyi hozzájárulásaiból finanszírozzák, és az ilyen szállításért nem kell ellenértéket fizetni. |
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: svéd.