<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.00-20081231.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="ECRCJ2004HUA.0500617101.case.xml"><NO.CASE>C-278/02</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62002C0278</NO.CELEX><NO.SEQ>0012.0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>6173</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>6193</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>21</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><LEFT>TIZZANO FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA — C-278/02. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>HANDLBAUER</RIGHT></CURR.TITLE><CONTENTS.CONCLUSION><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Antonio Tizzano</HT></P><P><HT TYPE="UC">főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20040115">2004. január 15.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0001" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Eredeti nyelv: olasz.</P></NOTE></P></TI></TITLE><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>A Berufungssenat I der Region Linz bei der Finanzlandesdirektion für Oberösterreich (a felső-ausztriai pénzügyi igazgatóság mellett működő Linz-vidéki első fellebbviteli tanács, a továbbiakban: Berufungssenat I, illetve: az első fellebbviteli tanács) <DATE ISO="20020711">2002. július 11-i</DATE> végzésével az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából több, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, <DATE ISO="19951218">1995. december 18-i</DATE> 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet<NOTE NOTE.ID="E0002" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="312" DATE.PUB="1995" PAGE.FIRST="1">HL L 312., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.</P></NOTE> (a továbbiakban: a 2988/95 rendelet) értelmezésére vonatkozó kérdést terjesztett a Bíróság elé. Röviden: az első fellebbviteli tanács azt kérdezte, hogy a rendelet 3. cikkének (1) bekezdése közvetlenül alkalmazható-e a tagállamokban, és hogy a cikkben előírt négyéves elévülési időt megszakítja-e az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegének finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek tagállamok által végzett vizsgálatáról és a 77/435/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="19891221">1989. december 21-i</DATE> 4045/89/EGK tanácsi rendelet értelmében a szabálytalanság kockázati tényezőinek alapján, különösen a Közösség pénzügyi érdekeit hátrányosan érintő cselekmények gyakoriságának figyelembevételével eldöntött ellenőrzésről történő értesítés.</TXT></NP><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>A Berufungssenat I által benyújtott kérdéseket a <DATE ISO="20030101">2003. január l-jétől</DATE> az alapügy eldöntése tekintetében illetékes Unabhängiger Finanzsenat, Außenstelle Klagenfurt (a továbbiakban: Unabhängiger Finanzsenat, illetve: független pénzügyi tanács) is fenntartotta.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>I —</NO.P><TXT>Jogi háttér</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A —</NO.P><TXT>A közösségi szabályozás</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A 3665/87/EGK rendelet és módosításai</P></TI></TITLE><NP><NO.P>3.</NO.P><TXT>Köztudott, hogy a közösségi mezőgazdasági politika terén közös piaci szervezésekre került sor, amelyek többek között a mezőgazdasági termékek árának szabályozását célzó intézkedéseket is magukba foglalják. Tekintve, hogy a közös piacon alkalmazott árak állandóan magasabbak, mint a világpiacon alkalmazottak, az exportőrök számára a közösségi mezőgazdasági termékek harmadik országok felé irányuló kivitelének megkönnyítése<?PAGE NO="I-6174"?> céljából <QUOT.START ID="QS0001" REF.END="QE0001" CODE="201E"/>export-visszatérítésnek<QUOT.END ID="QE0001" REF.START="QS0001" CODE="201D"/> nevezett támogatások kerültek bevezetésre, melyek a közösségi és a világpiaci árak közötti különbség kiegyenlítését szolgálják.</TXT></NP><NP><NO.P>4.</NO.P><TXT>Az alapeljárás tényállásának megvalósulásakor a mezőgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítési rendszer alkalmazásának részletes szabályait az <DATE ISO="19871127">1987. november 27-i</DATE> 3665/87/EGK tanácsi rendelet<NOTE NOTE.ID="E0003" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A mezőgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítési rendszer alkalmazásának közös részletes szabályai megállapításáról szóló, <DATE ISO="19871127">1987. november 27-i</DATE> 3665/87/EGK bizottsági rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="351" DATE.PUB="1987" PAGE.FIRST="1">HL L 351., 1. o</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> (a továbbiakban: 3665/87 rendelet) írta elő.</TXT></NP><NP><NO.P>5.</NO.P><TXT>Az említett rendszer alkalmazása során a közösségi költségvetést érintő számtalan szabálytalansággal és csalással szembeni fellépés céljából a rendeletnek a 2945/94 rendelet által módosított<NOTE NOTE.ID="E0004" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A mezőgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítési rendszer alkalmazásának közös részletes szabályai megállapításáról szóló 3665/87/EGK rendeletnek a jogosulatlanul odaítélt visszatérítések visszafizetése és a vonatkozó szankciók tekintetében történő módosításáról szóló, <DATE ISO="19941202">1994. december 2-i</DATE> 2945/94/EK bizottsági rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="310" DATE.PUB="1994" PAGE.FIRST="57">HL L 310., 57. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> 11. cikke elrendelte a jogosulatlanul átvett támogatások visszafizetését, és az exportőröket a közösségi jogszabályok tiszteletben tartására késztető szankciókat vezetett be.</TXT></NP><NP><NO.P>6.</NO.P><TXT>A 3665/87 rendeletet a közelmúltban a 800/1999/EK bizottsági rendelet<NOTE NOTE.ID="E0005" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, <DATE ISO="19990415">1999. április 15-i</DATE> 800/1999/EK bizottsági rendelet 54. cikke (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="102" DATE.PUB="1999" PAGE.FIRST="11">HL L 102., 11. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 129. o.).</P></NOTE> (a továbbiakban: 800/99 rendelet) hatályon kívül helyezte, ez utóbbi az alapeljárás kezdete után, tehát jelen ügyben, nem alkalmazható. Emlékeztetnünk kell, hogy ez a rendelet, a jogosulatlanul átvett támogatások visszafizetése tekintetében négyéves elévülési időt állapít meg attól a naptól kezdődően, hogy a kedvezményezettet a visszatérítés odaítélésére vonatkozó végső határozatról értesítették (52. cikk (4) bekezdés, első albekezdés b) pont).</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A 4045/89 rendelet</P></TI></TITLE><NP><NO.P>7.</NO.P><TXT>A szabálytalanságok és csalások megelőzése és feltárása céljából az <DATE ISO="19891221">1989. december 21-i</DATE> 4045/89/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 4045/89 rendelet)<NOTE NOTE.ID="E0006" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegének finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek tagállamok által végzett vizsgálatáról és a 77/435/EGK hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="19891221">1989. december 21-i</DATE> 4045/89/EGK tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="388" DATE.PUB="1989" PAGE.FIRST="18">HL L 388., 18. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 9. kötet, 208. o.).</P></NOTE> arra kötelezi a tagállamokat, hogy kidolgozzanak, és évente elvégezzenek egy, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (a továbbiakban: EMOGA) Garanciarészlegének finanszírozási rendszerébe tartozó ügyleteket végrehajtó vállalkozásokat mintavételszerűen ellenőrző vizsgálati programot. A kiválasztás során többek között figyelembe kell venni a vállalkozásnak az említett rendszeren belüli pénzügyi jelentőségét, valamint egyéb kockázati tényezőket (2. cikk).</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-6175"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A 2988/95 rendelet</P></TI></TITLE><NP><NO.P>8.</NO.P><TXT>Jóllehet egyes politikák területén, mint amilyen a közös mezőgazdasági politika is, léteztek már a Közösség pénzügyi érdekeit védelmező rendelkezések, az ezen érdekeket sértő magatartásokkal szembeni küzdelem eredményesebbé tétele érdekében (harmadik és negyedik preambulumbekezdés) a Tanács elfogadta a 2988/95 rendeletet, amely <QUOT.START ID="QS0002" REF.END="QE0002" CODE="201E"/>az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme céljából a közösségi joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozás[t alakít ki] az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében<QUOT.END ID="QE0002" REF.START="QS0002" CODE="201D"/> (1. cikk (1) bekezdés).</TXT></NP><NP><NO.P>9.</NO.P><TXT>Az 1. cikk (2) bekezdése értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0003" REF.END="QE0003" CODE="201E"/>Szabálytalanság a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése vagy a Közösségek által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül a Közösségek nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt.<QUOT.END ID="QE0003" REF.START="QS0003" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>10.</NO.P><TXT>Jelen ügy szempontjából azonban különösen a rendelet 3. cikkére kell emlékeztetni, amely így rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0004" REF.END="QE0004" CODE="201E"/>(1)</NO.P><TXT>Az eljárás elévülési ideje<NOTE NOTE.ID="E0007" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>[A jegyzet csak az indítványok olasz nyelvű változatára vonatkozik.]</P></NOTE> az 1. cikk (1) bekezdésében említett szabálytalanság elkövetését követő négy év. Mindazonáltal az ágazati szabályok ennél rövidebb, de legalább hároméves időszakot is előírhatnak.</TXT><P>Folyamatos vagy ismételt szabálytalanságok esetében az elévülési idő azon a napon kezdődik, amikor a szabálytalanság megszűnt. Többéves programok esetében az elévülési idő minden esetben addig tart, amíg a program véglegesen le nem zárult.</P><P>A hatáskörrel rendelkező hatóságnak a szabálytalansággal kapcsolatos bármely vizsgálata vagy eljárása<NOTE NOTE.ID="E0008" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>[A jegyzet csak az indítványok olasz nyelvű változatára vonatkozik.]</P></NOTE>, amelyről az érintett személyt tájékoztatták, megszakítja az elévülést. A megszakadást kiváltó cselekményt követően az elévülés újrakezdődik.</P><P>Az elévülés mindazonáltal legkésőbb az elévülési idő kétszeresének megfelelő időszak utolsó napján bekövetkezik, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság ezalatt nem szabott ki szankciót, kivéve, ha a közigazgatási eljárást a 6. cikk (1) bekezdésének megfelelően felfüggesztették.</P></NP></ITEM><?PAGE NO="I-6176"?><ITEM><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>A közigazgatási szankciót megállapító határozat végrehajtására nyitva álló időszak három év. Ez az időszak a határozat jogerőssé válásának napján kezdődik.</TXT><P>A megszakítás és felfüggesztés eseteire nézve a nemzeti jogszabályok vonatkozó rendelkezései irányadóak.</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(3)</NO.P><TXT>A tagállamok fenntartják maguknak a lehetőséget, hogy az (1), illetve (2) bekezdésben előírtnál hosszabb időszakot alkalmazzanak.<QUOT.END ID="QE0004" REF.START="QS0004" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B —</NO.P><TXT>A nemzeti szabályozás</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>11.</NO.P><TXT>Az ügy irataiból az következik, hogy az export-visszatérítésekről szóló osztrák törvény (Ausführerstattungsgesetz; a továbbiakban: AEG)<NOTE NOTE.ID="E0009" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>BGBl. 1994/660.</P></NOTE> a jogosulatlanul átvett viszszatérítésekre vonatkozóan nem állapít meg közvetlenül elévülési időt, hanem e tekintetben a vámeljárásra irányadó rendelkezésekre utal (1. §, (5) bekezdés).</TXT></NP><NP><NO.P>12.</NO.P><TXT>E jogterületen a Zollrechts-durchführungsgesetz (a vámtörvény végrehajtásáról szóló törvény; a továbbiakban: ZollR-DG)<NOTE NOTE.ID="E0010" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>BGBl. 1994/659 a BGBl. 1998/13 változatában.</P></NOTE> 74. §-ának (2) bekezdése az export és az import tekintetében hároméves elévülési időt ír elő a vámok beszedésére, amely a vámkötelezettség létrejöttének napján kezdődik.<NOTE NOTE.ID="E0011" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A vámjog területén a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, <DATE ISO="19921012">1992. október 12-i</DATE> 2913/92/EGK tanácsi rendelet 221. cikkének (3) bekezdése (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="302" DATE.PUB="1992" PAGE.FIRST="1">HL L 302., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magvar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.) szintén hároméves elévülési időt (r elő a vámtartozások behajtása tekintetében.</P></NOTE></TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>II —</NO.P><TXT>A tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>13.</NO.P><TXT>Az alapeljárás a Zollamt Salzburg/Erstattungen (Salzburgi Vámhivatal/Visszatérítések; a továbbiakban: Zollamt Salzburg) határozatával indult, amelyben a vámhivatal a Herbert Handlbauer GmbH-t (a továbbiakban: Handlbauer, illetve: az alapeljárás felperese) egy jogosulatlannak minősített export-visszatérítés visszafizetésére szólította fel, és ez okból bírságot is kiszabott rá.</TXT></NP><NP><NO.P>14.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből következik, hogy <DATE ISO="19960903">1996. szeptember 3-án</DATE> a Handlbauer Magyarországra exportált egy 958 tételből álló <FT TYPE="DECIMAL">19912,36</FT> kg összsúlyú fagyasztott marhahússzállítmányt. Ezen ügylet alapján <DATE ISO="19960924">1996. szeptember 24-én</DATE> <FT TYPE="NUMBER">202769</FT> ATS exportvisszatérítés-előlegben részesült Ezen előleg biztosítékát <DATE ISO="19961212">1996. december 12-én</DATE> szabadították fel.</TXT></NP><?PAGE NO="I-6177"?><NP><NO.P>15.</NO.P><TXT>A támogatás odaítélését követően, <DATE ISO="19991220">1999. december 20-án</DATE> a Handlbauert értesítették, hogy a Hauptzollamt Linz Außen- und Betriebsprüfung/Zoll (a Linzi Központi Vámhivatal Ellenőrzési Osztálya a marha-és sertéshúspiac szervezése keretében) ellenőrzést fog végezni az 1996. évben végzett exportot érintően. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kiderül, hogy a Handlbauer 4045/89 rendelet alapján ellenőrzendő vállalkozások körébe történő bevonására azért került sor, mert már az 1995. évi exporttevékenységet illetően is több szabálytalanságra derült fény.</TXT></NP><NP><NO.P>16.</NO.P><TXT>A 2000-ben végrehajtott ellenőrzés során megállapításra került, hogy az exportált hús közösségi eredete számos esetben nem volt igazolható.</TXT></NP><NP><NO.P>17.</NO.P><TXT>Következésképpen <DATE ISO="20010120">2001. január 20-i</DATE> határozatával a Zollamt Salzburg — az AEG 5. §a és a 3665/87 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének együttes alkalmazásával — a korábban odaítélt export-visszatérítés viszszafizetésére szólította fel a Handlbauert. Ezenkívül az idézett rendelet 11. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében <FT TYPE="NUMBER">101384</FT> ATS-nyi bírsággal sújtotta.</TXT></NP><NP><NO.P>18.</NO.P><TXT>Az ilyen értelmű határozattal szemben a Handlbauer közigazgatási eljárást kezdeményezett, de keresetét elutasították. <DATE ISO="20010817">2001. augusztus 17-én</DATE> keresetet nyújtott be a Berufungssenat I-hez, arra hivatkozván, hogy az export-visszatérítésről és az erre vonatkozó szankcióról csak <DATE ISO="20010120">2001. január 20-án</DATE> született határozat, tehát a ZollR-DG 74. cikkének (2) bekezdésében és a Közösségi Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdésében előírt hároméves elévülési idő eltelte után.</TXT></NP><NP><NO.P>19.</NO.P><TXT>A kifogással szemben a Zollamt Salzburg azt válaszolta, hogy az export-visszatérítések visszafizetésének tekintetében a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében előírt négyéves elévülési idő az irányadó. Emellett rámutatott arra, hogy e közvetlenül alkalmazható jogszabály értelmében az elévülést a Handlbauernél végzetthez hasonló ellenőrzési eljárások megszakítják.</TXT></NP><NP><NO.P>20.</NO.P><TXT>A Berufungssenat I-nek kétségei támadtak a 2988/95 rendelet értelmezése tekintetében, és az EK 234. cikk alapján az alábbi kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0005" REF.END="QE0005" CODE="201E"/>1.</NO.P><TXT>Szabálytalanságok felmerülése esetén az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, <DATE ISO="19951218">1995. december 18-i</DATE> 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet közvetlenül alkalmazható-e a tagállamokban, különösen a piacszervezés (export-visszatérítés) terén?</TXT><?PAGE NO="I-6178"?><P><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P>1.a.</NO.P><TXT>Közvetlenül alkalmazható-e a tagállamok vámhatóságai által a fent említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdése, amely négyéves elévülési időt állapít meg a szabálytalanságokkal szembeni fellépés tekintetében?</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Valamely vállalkozás képviselőinek értesítése az ott végzendő vámellenőrzésről a szabálytalanság olyan ellenőrzésének vagy üldözésének tekinthetőe, amely megszakítja a fent említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében rögzített négyéves elévülési időt, amikor az ellenőrzésre a 4045/89/EGK rendeletnek megfelelően, köztudomású veszély, illetve a Közösség pénzügyi érdekeit hátrányosan érintő cselekmények gyakorisága okán került sor, a közös agrárpolitika végrehajtása során?<QUOT.END ID="QE0005" REF.START="QS0005" CODE="201D"/></TXT></NP></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>III —</NO.P><TXT>A Bíróság előtti eljárás</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>21.</NO.P><TXT>A Bíróság előtt megindult eljárásban az alapügy felperese, az Osztrák Köztársaság, és a Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett elő. Az említettek megjelentek a <DATE ISO="20031104">2003. november 4-én</DATE> tartott tárgyaláson, amelyen Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága is részt vett.</TXT></NP><NP><NO.P>22.</NO.P><TXT>Az eljárás során a Bíróságot értesítették, hogy az Abgaben-Rechtsmittel-Reformgesetz<NOTE NOTE.ID="E0012" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>BGBl. 2002/97.</P></NOTE> (a pénzügyi igazgatási eljárások során igénybe vehető jogorvoslatok reformjáról szóló törvény, a továbbiakban: reformtörvény) hatálybalépése következtében az Unabhängiger Finanzsenat, Außenstelle Klagenfurt (Ausztria) lett az alapügyben hatáskörrel rendelkező hatóság.</TXT></NP><NP><NO.P>23.</NO.P><TXT>A bizonyításfelvétel során a Bíróság felvilágosítást kért az Unabhängiger Finanzsenattól az EK 234. cikk szerinti bírósági minősítéséről, valamint néhány pontosítást az említett reformtörvény által bevezetett jogszabályi háttérre vonatkozóan.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>IV —</NO.P><TXT>Jogi elemzés</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>A —</NO.P><TXT>Az Unabhängiger Finanzsenat bírósági minősítéséről</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>24.</NO.P><TXT>Az eljárás során, ahogyan említettem, kétségek merültek fel az Unabhängiger Finanzsenat bírósági minősítését illetően, és ezzel együtt arra vonatkozóan, hogy van-e a Bíróságnak hatásköre az e hatóság által benyújtott kérdések megválaszolására. Mielőtt a kérdésekről nyilatkoznék, röviden megvizsgálom a problémát.</TXT></NP><?PAGE NO="I-6179"?><NP><NO.P>25.</NO.P><TXT>A kétségek abból a tényből erednek, hogy az Unabhängiger Finanzsenat egy olyan hatóság helyébe lépett, amely sok tekintetben hasonló a fellebbviteli tanácsokhoz, amelyeket a Schmid-ítéletben<NOTE NOTE.ID="E0013" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-516/99" YEAR="2002" PAGE.ECR="I-4573">516/99 sz. Schmid-ügyben <DATE ISO="20020530">2002. május 30-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 2002., I-4573. o.)</REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> a Bíróság nem tekintett az EK 234. cikk szerinti bíróságnak.<NOTE NOTE.ID="E0014" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Emlékeztetnék arra, hogy <QUOT.START ID="QS0006" REF.END="QE0006" CODE="201E"/>annak megítéléséhez, hogy egy előzetes döntéshozatalt kezdeményező szervezet rendelkezike a Szerződés [234.] cikke szerinti bíróság jellemzőivel — ami kizárólag a közösségi jog alapján eldöntendő kérdés —, a Bíróság különféle tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik az, hogy a szervezet törvény alapján jötte létre, állandó jelleggel működik-e, hatásköre kötelező jellegű-e, az eljárása kontradiktórius jellegű-e, a szervezet jogszabályokat alkalmaz-e, valamint hogy a szervezet fugget-len-e<QUOT.END ID="QE0006" REF.START="QS0006" CODE="201D"/> (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-54/96" YEAR="1997" PAGE.ECR="I-4961">C-54/96 sz. Dorsch Consult-ügyben <DATE ISO="19970917">1997. szeptember 17-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 1997., I-4961. o.</REF.DOC.ECR>) 23. pontja és az ott hivatkozozott ítélkezési gyakorlat; valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-110/98—C-147/98" YEAR="2000" PAGE.ECR="I-1577">C-110/98-C-147/98. sz., Gabalfrisa és társai egyesített ügyekben <DATE ISO="20000321">2000. március 21-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2000., I-1577. o.)</REF.DOC.ECR> 33. pontja).</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>26.</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra, hogy az osztrák jogrendben az Unabhängiger Finanzsenat létrehozása előtt a pénzügyi és vámjogi bírósági hatáskört az osztrák pénzügyi igazgatás tartományi igazgatóságainak <QUOT.START ID="QS0007" REF.END="QE0007" CODE="201E"/>fellebbviteli tanács<QUOT.END ID="QE0007" REF.START="QS0007" CODE="201D"/> elnevezésű szervei gyakorolták. Kétfajta ilyen tanács volt: a Bundesabgabenordnung (szövetségi adókódex; a továbbiakban: BAO) előírásai szerintiek, amelyek pénzügyi területen elfogadott határozatok tekintetében rendelkeztek hatáskörrel, illetve a ZollR-DG által szabályozottak, amelyek vámjogi ügyekben rendelkeztek hatáskörrel.</TXT></NP><NP><NO.P>27.</NO.P><TXT>A BAO előírásai szerinti fellebbviteli tanácsok nem csak szervezetileg, hanem funkcionálisan is szorosan kötődtek azokhoz a közigazgatási szervekhez, amelyek az e tanácsok által elbírálandó határozatokat hozták. A tanácsok öt tagjából kettő ugyanis a pénzügyi igazgatáshoz tartozott, egy közülük pedig továbbra is gyakorolta tevékenységét a pénzügyi igazgatásban, e tekintetben tehát szervezeti felettesei utasításaihoz volt kötve. Ráadásul a fellebbviteli tanácsok tagjai kijelölésének joga a tartományi pénzügyi igazgatóságok elnökét illette, akinek semmilyen törvényi előírás nem tiltotta meg, hogy egy ügy bizonyításfelvétele során módosítsa a tanácsok összetételét. Maga az elnök fellebbezést is benyújthatott a tanácsok határozata ellen.</TXT></NP><NP><NO.P>28.</NO.P><TXT>E körülmények figyelembevételével a Bíróság a Schmid-ítéletben megállapította, hogy a BAO előírásai szerinti fellebbviteli tanácsok <QUOT.START ID="QS0008" REF.END="QE0008" CODE="201E"/>szerves és funkcionális kapcsolatban álltak az előttük megtámadott határozatokat kibocsátó tartományi pénzügyi igazgatóságokkal, ami ellentmondott annak, hogy a tanácsokat az igazgatóságokhoz viszonyítva kívülállónak lehessen minősíteni<QUOT.END ID="QE0008" REF.START="QS0008" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0015" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a Schmid-ítélet 38. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>29.</NO.P><TXT>Ezért a Bíróság nem ismerte el ezen tanácsok bírósági minőségét, tekintve, hogy a Bíróság álláspontja szerint ezt <QUOT.START ID="QS0009" REF.END="QE0009" CODE="201E"/>csak olyan hatóság esetében [lehet elismerni], amely kívülállónak tekinthető ahhoz a hatósághoz képest, amely a fellebbezés tárgyát képező határozatot hozta<QUOT.END ID="QE0009" REF.START="QS0009" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0016" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a Schmid-ítélet 36. pontját. Lásd ugyanebben az értelemben a Schmid-ügyben hivatkozott <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-24/92" YEAR="1993" PAGE.ECR="I-1277">C-24/92 sz. Cor-biau-ügyben <DATE ISO="19930330">1993. március 30-án</DATE> hozott ítélet (EBHT 1993., I-1277. o.)</REF.DOC.ECR> 15. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP><?PAGE NO="I-6180"?><NP><NO.P>30.</NO.P><TXT>A közigazgatáshoz viszonyított kívülállóságra vonatkozóan jelen ügyben a ZollR-DG által szabályozott, és az előzetes döntéshozatalra a kérdéseket eredetileg előterjesztő első fellebbviteli tanács tekintetében is merültek fel kétségek.</TXT></NP><NP><NO.P>31.</NO.P><TXT>Azonban ahogyan már említettem, a fentebb idézett reform (22. pont) hatálybalépését követően az alapügy eldöntésére hatáskörrel rendelkező szerv már nem az első tanács, hanem az ennek helyébe lépett Unabhängiger Finanzsenat, amely fenntartotta az első tanács által a Bíróság elé terjesztett kérdéseket. Következésképpen már nem az a teendő, hogy eloszlassuk az első tanács minősítését érintően felmerült kétségeket, hanem hogy a nemrég bevezetett reform fényében megvizsgáljuk az első tanács helyébe lépett hatóság bírósági minőségét.</TXT></NP><NP><NO.P>32.</NO.P><TXT>Ahogyan az a Bíróságnak nyújtott felvilágosításban is kiemelésre került, az újabban bevezetett reform célja éppen a fellebbviteli tanácsok korábbi rendszerének azon hiányosságainak kiküszöbölése, amelyek miatt a Bíróság a Schmid-ítéletben nem ismerte el a fellebbviteli tanácsok <QUOT.START ID="QS0010" REF.END="QE0010" CODE="201E"/>bírósági<QUOT.END ID="QE0010" REF.START="QS0010" CODE="201D"/> minőségét.</TXT></NP><NP><NO.P>33.</NO.P><TXT>A reformtörvénnyel ugyanis egy új szervet (az Unabhängiger Finanzsenatot) ruháztak fel pénzügyi és vámjogi bírósági hatáskörökkel, amely a fellebbviteli tanácsoktól eltérően nem tartozik a pénzügyi igazgatáshoz (a Bundesgesetz zur Errichtung eines unabhängigen Finanzsenats — a továbbiakban: tanácsot létrehozó törvény<NOTE NOTE.ID="E0017" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A reformtörvényben szereplő független pénzügyi tanácsot létrehozó törvény.</P></NOTE> — 1. §a).</TXT></NP><NP><NO.P>34.</NO.P><TXT>Ezen túlmenően, a fellebbviteli tanácsoktól eltérően az Unabhängiger Finanzsenat tagjai nem vehetnek részt ezen közigazgatási szerv tevékenységében. A ZollR-DG 85c. §-ának (4) bekezdése értelmében az új hatóság vámjogi hatáskörrel rendelkező tanácsai <QUOT.START ID="QS0011" REF.END="QE0011" CODE="201E"/>három, teljes munkaidőben foglalkoztatott tagból<QUOT.END ID="QE0011" REF.START="QS0011" CODE="201D"/> állnak, akik a tanácsot létrehozó törvény szerint semmilyen más olyan tevékenységet nem folytathatnak, amely akadályozhatná őket feladatuk ellátásában, amely befolyással lehet a szolgálat lényeges érdekeire, vagy amely egyébként kétségessé teheti elfogulatlanságukat és függetlenségüket (a tanácsot létrehozó törvény 5. §-ának (1) és (2) bekezdése).</TXT></NP><NP><NO.P>35.</NO.P><TXT>Végül: az Unabhängiger Finanzsenat teljes munkaidőben foglalkoztatott tagjait hatékony garanciák védik <QUOT.START ID="QS0012" REF.END="QE0012" CODE="201E"/>a végrehajtó hatalom részéről érkező ráhatások és beavatkozások ellen<QUOT.END ID="QE0012" REF.START="QS0012" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0018" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a fent idézett Schmid-ftélet 41. pontját. Lásd még a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-103/97" YEAR="1999" PAGE.ECR="I-551">C-103/97 sz. Köllensperger-ügyben <DATE ISO="19990204">1999. február 4-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1999., I-551. o.)</REF.DOC.ECR> 21. pontját.</P></NOTE>. A tagokat ugyanis határozatlan időre nevezik ki e hatósághoz,<?PAGE NO="I-6181"?> tisztségükből pedig csak a független pénzügyi tanács teljes ülésének vagy az ez által létrehozott bizottságnak a határozatával mozdíthatók el (a tanácsot létrehozó törvény 6. §-ának (3) bekezdése).</TXT></NP><NP><NO.P>36.</NO.P><TXT>Ezen újítások figyelembevételével úgy vélem, hogy a jelen ügyben már nem állnak fenn azok az okok, amelyek alapján a Bíróság a Schmid-ítéletben kétségbe vonta a kérdést előterjesztő szerv bírósági minőségét.</TXT></NP><NP><NO.P>37.</NO.P><TXT>Ezért úgy gondolom, hogy az Unabhängiger Finanzsenat az EK 234. cikk szerinti bíróságnak tekinthető, következésképpen a Bíróság hatáskörébe tartozik, hogy választ adjon az előterjesztett kérdésekre, amelyeket a következőkben vizsgálok meg.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P>B —</NO.P><TXT>Az ügy érdeméről</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>38.</NO.P><TXT>Ahogyan láttuk, a jelen ügyben két kérdést terjesztettek a Bíróság elé, amelyek lényegében annak eldöntésére irányulnak, hogy a rendelet 3. cikkének (1) bekezdése közvetlenül alkalmazható-e a tagállamokban, és hogy a rendeletben rögzített négyéves elévülési időt megszakítja-e a 4045/89 rendelet értelmében a szabálytalanságok kockázati tényezői és különösen a Közösség pénzügyi érdekeit hátrányosan érintő cselekmények gyakorisága okán végzendő vizsgálatról történő értesítés.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>Bevezetés. A 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének hatálya</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>39.</NO.P><TXT>Előzetesen kiemelném, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből következően a fentebb említett kérdések mintha abból az előfeltevésből indulnának ki, hogy a <QUOT.START ID="QS0013" REF.END="QE0013" CODE="201E"/>szabálytalanságok üldözésére megállapított négyéves elévülési idő<QUOT.END ID="QE0013" REF.START="QS0013" CODE="201D"/> rögzítését illetően a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése minden, a nemzeti vagy közösségi hatóságok által elfogadott, az említett szabálytalanságokat üldözni szándékozó közigazgatási cselekményre vonatkozik, legyenek ezek az 5. cikk szerinti szoros értelemben vett közigazgatási szankciók, vagy a rendelet 4. cikke értelmében jogtalanul szerzett előnyök elvonására irányuló intézkedések.<NOTE NOTE.ID="E0019" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Emlékeztetnék arra, hogy a 2988/95 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének értelmében <QUOT.START ID="QS0014" REF.END="QE0014" CODE="201E"/>intézkedésnek<QUOT.END ID="QE0014" REF.START="QS0014" CODE="201D"/> minősül az, ami <QUOT.START ID="QS0015" REF.END="QE0015" CODE="201E"/>a jogtalanul megszerzett előny elvonását vonja maga után [...] a tartozás tárgyát képező vagy jogtalanul kapott összegek utáni fizetési vagy visszafizetési kötelezettség formájában, [illetve] az előny iránti kérelemhez vagy az előleg fizetésekor nyújtott biztosíték teljes vagy részleges elvesztésével<QUOT.END ID="QE0015" REF.START="QS0015" CODE="201D"/>. Arra is emlékeztetnék, hogy e rendelet 5. cikkének (1) bekezdése felsorolja azokat a közigazgatási szankciókat, amelyek kiszabását szándékosan elkövetett vagy gondatlanságból okozott szabálytalanságok vonhatják maguk után.</P></NOTE></TXT></NP><?PAGE NO="I-6182"?><NP><NO.P>40.</NO.P><TXT>Tekintve, hogy a Handlbauer és a Bizottság vitatta ezt az előfeltevést, a kérdések közvetlen vizsgálata előtt azt kell értékelnünk, hogy a hivatkozott rendelkezés olyan cselekményekre is vonatkozik-e, mint a Zollamt Salzburg határozata, amellyel nem csak bírság kiszabására került sor, hanem amely a jogosulatlannak tartott összegek visszafizetésére való felszólítást is tartalmazott.</TXT></NP><NP><NO.P>41.</NO.P><TXT>A kérdésre a Handlbauer nemleges választ fogalmaz meg, miután úgy ítéli meg, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése kizárólag büntető szankciókra vonatkozik. Pontosabban, a jogszabály azt az időszakot határozza meg, amelyen belül a közösségi joggal kapcsolatos szabálytalanságok szankcionálása céljából sor kerülhet ilyen jellegű intézkedésekre.</TXT></NP><NP><NO.P>42.</NO.P><TXT>Eltérő, de szintén nemleges a Bizottság válasza is, amely szerint a kérdéses elévülési idő a közigazgatási cselekmények tekintetében alkalmazható, de nem mindegyik, hanem csak a 2988/95 rendelet 5. cikke alapján szankciót kilátásba helyező cselekmények tekintetében. Ez az elévülési idő tehát nem alkalmazható olyan intézkedésekre vonatkozóan, mint a jogtalanul megszerzett vagyoni előnynek a rendelet 4. cikke szerinti elvonása. A Bizottság szerint ugyanis azok a rendelkezések, amelyek az ilyen jellegű intézkedésekre vonatkozóan határozzák meg az elévülési időt, más felépítésűek: az elévülési időt a jogosulatlanul kapott összeget engedélyező jogi aktus elfogadásától számítják, nem pedig — mint a vitatott rendelkezés — a szabálytalanság elkövetésétől; ezen kívül pedig, az idézett rendelkezéstől eltérően, nem tesznek különbséget az eljárások elévülése és a szankciók végrehajtásának elévülése között.</TXT></NP><NP><NO.P>43.</NO.P><TXT>Véleményem szerint helytálló az a megállapítás, amelyből az előzetes döntéshozatalra utaló végzés kiindul, ugyanakkor a fentebb idézett érvek nem állják meg helyüket.</TXT></NP><NP><NO.P>44.</NO.P><TXT>Ez elsősorban a Handlbauer érvelését érinti, amely szerint az idézett rendelkezés a közösségi joggal kapcsolatos szabálytalanság esetén alkalmazott büntető szankciókra vonatkozó elévülést ír elő. E tekintetben — anélkül, hogy állást kellene foglalni a Közösség arra vonatkozó hatáskörének létezése tekintetében, hogy büntetőjogi szankciókra vonatkozó elévülési időket írjon elő — csak annak kiemelésére szorítkozom, hogy a 2988/95 rendelet <QUOT.START ID="QS0016" REF.END="QE0016" CODE="201E"/>a közösségi joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozás[t alakít ki] [...] az egységes ellenőrzések, <HT TYPE="ITALIC">a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók<NOTE NOTE.ID="E0020" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A kiemelés tőlem.</P></NOTE></HT> tekintetében<QUOT.END ID="QE0016" REF.START="QS0016" CODE="201D"/> (1. cikk (1) bekezdés). Ezenkívül <QUOT.START ID="QS0017" REF.END="QE0017" CODE="201E"/>ezt a rendeletet a tagállamok büntetőjogának tiszteletben tartásával kell alkalmazni<QUOT.END ID="QE0017" REF.START="QS0017" CODE="201D"/> (tizenkettedik preambulumbekezdés).</TXT></NP><?PAGE NO="I-6183"?><NP><NO.P>45.</NO.P><TXT>Az idézett rendelet célja tehát az, hogy szabályozza — az elévülési idő szempontjából is — a hatáskörrel rendelkező hatóságok által a Közösség pénzügyi érdekeit sértő magatartások esetén elfogadott közigazgatási jellegű intézkedéseket és szankciókat. Éppen ezért, ha a nemzeti büntetőjogi rendelkezések alapján ezek a szabálytalanságok bűncselekményeket is megvalósítanak, az ezek üldözésére nyitva álló elévülési idő meghatározásához kizárólag a tagállamok vonatkozó szabályozását kell figyelembe venni, amely, mint láttuk, az idézett rendelet sérelme nélkül alkalmazható.</TXT></NP><NP><NO.P>46.</NO.P><TXT>Ugyanakkor véleményem szerint a Bizottságnak azt az álláspontját is el kell utasítani, amely szerint a vitatott elévülési idő kizárólag az 5. cikk szerinti közigazgatási szankciót kiszabó aktusokat érinti, és nem vonatkozik a 2988/95 rendelet 4. cikke szerinti, a jogosulatlanul szerzett előny elvonására irányuló intézkedésekre.</TXT></NP><NP><NO.P>47.</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetnék arra, hogy az idézett rendelet 3. cikkének (1) bekezdése az eljárások elévülési idejét <QUOT.START ID="QS0018" REF.END="QE0018" CODE="201E"/>a szabálytalanság elkövetésé[től]<QUOT.END ID="QE0018" REF.START="QS0018" CODE="201D"/> kezdődően határozza meg. Arra is emlékeztetnék, hogy az 1. cikk (2) bekezdése szerint szabálytalanságnak tekintendő <QUOT.START ID="QS0019" REF.END="QE0019" CODE="201E"/>a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése vagy a Közösségek által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül a Közösségek nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt<QUOT.END ID="QE0019" REF.START="QS0019" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>48.</NO.P><TXT>Ahogyan azt az Elsőfokú Bíróság már a Peix kontra Bizottság ítéletben megállapította <QUOT.START ID="QS0020" REF.END="QE0020" CODE="201E"/>ellentétes értelmű utalások hiányában meg kell állapítani, hogy a szabálytalanság fogalma a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése alapján a rendelet 1. cikke szerinti kiterjesztő értelmezésben ugyanúgy magába foglalja azokat a szándékosan elkövetett vagy gondatlanságból okozott szabálytalanságokat, amelyek az 5. cikk értelmében közigazgatási szankciók kiszabását vonhatják maguk után, mint azokat a szabálytalanságokat, amelyek csak a rendelet 4. cikkében előírt intézkedések alkalmazását indokolják<QUOT.END ID="QE0020" REF.START="QS0020" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0021" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-125/01" YEAR="2003" PAGE.ECR="II-865">T-125/01. sz., Peix kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20030313">2003. március 13-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2003., II-865. o.]</REF.DOC.ECR> 79. pontja.</P></NOTE>. Következésképpen, ahogyan azt maga az Elsőfokú Bíróság is hangsúlyozta, szabálytalanság esetén mindenképpen az említett rendelet 3. cikkét kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság által elfogadott aktus szoros értelemben vett <QUOT.START ID="QS0021" REF.END="QE0021" CODE="201E"/>közigazgatási szankciónak<QUOT.END ID="QE0021" REF.START="QS0021" CODE="201D"/> vagy <QUOT.START ID="QS0022" REF.END="QE0022" CODE="201E"/>intézkedésnek<QUOT.END ID="QE0022" REF.START="QS0022" CODE="201D"/> minősül-e.</TXT></NP><NP><NO.P>49.</NO.P><TXT>Ahogyan azt az osztrák kormány és az Egyesült Királyság Kormánya is helyesen észrevételezte, ez a megoldás megfelel a 2988/95 rendelet azon céljának, hogy intézkedések<?PAGE NO="I-6184"?> és közigazgatási szankciók segítségével olyan <QUOT.START ID="QS0023" REF.END="QE0023" CODE="201E"/>keretszabályozás[t]<QUOT.END ID="QE0023" REF.START="QS0023" CODE="201D"/> hozzon létre, amely lehetővé teszi <QUOT.START ID="QS0024" REF.END="QE0024" CODE="201E"/>a Közösség pénzügyi érdekei ellen irányuló csalásokkal szembeni küzdelem eredményessé tételé[t minden területen]<QUOT.END ID="QE0024" REF.START="QS0024" CODE="201D"/> (1. cikk, valamint a harmadik és negyedik preambulumbekezdés). Ezt az értelmezést követve minden területen négyéves általános elévülési idő vonatkozik a jogosulatlanul kapott összegek elvonására. Ezzel szemben a Bizottság álláspontja szerint azokon a területeken, ahol a törvény nem intézkedik egyedi elévülési időről, az említett összegek elvonására vonatkozó közösségi érdek védelmét az egyes tagállamok értékelésére bízzák, amelyek — mint a jelen ügy esetében is — rövidebb időszakokat is megállapíthatnak.</TXT></NP><NP><NO.P>50.</NO.P><TXT>A Bizottság azonban még arra is hivatkozik, hogy a javasolt értelmezést megcáfolja az a tény, hogy az említett rendelkezés az elévülési idő számítását a szabálytalanság elkövetésének napjától kezdve határozza meg, ahelyett, hogy azt pontosabb módon attól a naptól számítaná, amelyen a támogatást a gazdasági szereplőnek odaítélték.</TXT></NP><NP><NO.P>51.</NO.P><TXT>Ez az észrevétel számomra nem tűnik helytállónak, mert a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi az elévülés kezdőnapjának meghatározását, még jogosulatlanul kapott támogatás viszszatérítése esetén is. Ez - e feltételezés szerint, ahogyan azt a szabálytalanságnak a rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerinti meghatározásából kikövetkeztethető — valójában egybeesik azzal a nappal, amelyiken a gazdasági szereplő elköveti azt a cselekményt vagy mulasztást, amely miatt a kapott támogatás jogosulatlanná válik, és így sérti a Közösség pénzügyi érdekeit.</TXT></NP><NP><NO.P>52.</NO.P><TXT>Végül: ennek az értelmezésnek az a tény sem mond ellent, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke az (1) bekezdésében az <HT TYPE="ITALIC">eljárások</HT> elévülési idejét, míg a (2) bekezdésében a <HT TYPE="ITALIC">szankciók</HT> végrehajtásának elévülési idejét határozza meg. Ezzel szemben számomra úgy tűnik, hogy az első rendelkezésben a <QUOT.START ID="QS0025" REF.END="QE0025" CODE="201E"/>szankcióhoz<QUOT.END ID="QE0025" REF.START="QS0025" CODE="201D"/> képest tágabb és általánosabb kifejezés használata megerősíti azt, hogy ez a szabály a cselekmények — következő bekezdéshez viszonyítottan — szélesebb körére alkalmazandó. A 3. cikk (1) bekezdése szerinti elévülési idő tehát nemcsak a szó szoros értelmében vett <QUOT.START ID="QS0026" REF.END="QE0026" CODE="201E"/>szankciókra<QUOT.END ID="QE0026" REF.START="QS0026" CODE="201D"/> vonatkozik, hanem — átfogóbb értelemben — minden olyan eljárásra is, amelyeket a rendelet alapján a Közösség pénzügyi érdekeit sértő magatartások ellen indíthatnak.</TXT></NP><NP><NO.P>53.</NO.P><TXT>A fent hivatkozott okokból következően tehát úgy vélem, hogy az olyan típusú határozat tekintetében, mint amilyet a Zollamt Salzburg fogadott el, a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében rögzített elévülési időt kell alkalmazni.</TXT></NP><NP><NO.P>54.</NO.P><TXT>Ezek után rátérhetünk a Bíróság elé terjesztett, a rendelet közvetlen alkalmazhatóságára és az ebben rögzített határidőt megszakító cselekmény fogalmára vonatkozó két kérdés elemzésére.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-6185"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének hatályáról</TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A felek érvei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>55.</NO.P><TXT>A Handlbauer azt állítja, hogy a 2988/95 rendelet nem alkalmazható közvetlenül a gazdasági szereplőkre. Véleménye szerint a rendelet ugyanis csak arra szorítkozik, hogy a <QUOT.START ID="QS0027" REF.END="QE0027" CODE="201E"/>közösségi politikák által érintett összes területen egységes jogi keretet<QUOT.END ID="QE0027" REF.START="QS0027" CODE="201D"/> határozzon meg, amelyet a közösségi intézményeknek és a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk, amikor új ágazati jogszabályokat fogadnak el a Közösség pénzügyi érdekeinek védelme érdekében.</TXT></NP><NP><NO.P>56.</NO.P><TXT>A 3. cikk (1) bekezdése ezek szerint csak közvetlen hatály nélküli, program jellegű rendelkezés. Mint ilyen, nem állhat a 2988/95 rendelet hatálybalépésekor már létező nemzeti és közösségi jogszabályok felett. A jelen ügyben tehát nem alkalmazható a rendeletben rögzített, négyéves, megszakítható elévülési idő; helyette az AEG 1. §a (5) bekezdésének a ZollR-DG 74. §a (2) bekezdésére és a közösségi vámkódex 221. cikke (3) bekezdésére való hivatkozásából következő hároméves elévülési időt kellene alkalmazni.</TXT></NP><NP><NO.P>57.</NO.P><TXT>A Handlbauer szerint ezt a következtetést az export-visszatérítések területén újabban elfogadott 800/99 rendelet elévülési időt szabályozó rendelkezése is alátámasztja. E rendelet 52. cikkének (4) bekezdése is négyéves elévülési időt ír elő. Amennyiben a 2988/95 rendeletben rögzített, ugyancsak négyéves elévülési idő közvetlenül alkalmazható lenne — állítja a Handlbauer —, az új rendelkezés bevezetése felesleges és értelmetlen lett volna.</TXT></NP><NP><NO.P>58.</NO.P><TXT>Teljesen ellentétes következtetésekre jutott az osztrák kormány és a Bizottság. Véleményük szerint ugyanis a 2988/95 rendelet, mint olyan, <QUOT.START ID="QS0028" REF.END="QE0028" CODE="201E"/>közvetlenül alkalmazható valamennyi tagállamban<QUOT.END ID="QE0028" REF.START="QS0028" CODE="201D"/> (az EK 249. cikk második bekezdése és a 2988/95 rendelet 11. cikke). Következésképpen a rendeletnek az elévülési időre vonatkozó rendelkezései előbbre valók, mint az ezzel ellentétes nemzeti jogszabályok.</TXT></NP><NP><NO.P>59.</NO.P><TXT>E tekintetben az osztrák kormány és a Bizottság arra hívja fel a figyelmet, hogy az idézett rendelet 3. cikkének (1) bekezdése csak a közösségi intézményeket ruházza fel azzal a hatáskörrel, hogy az ágazati szabályokban négy évnél rövidebb elévülési időt írjanak elő. Ez megfordítva is igaz: a hivatkozott rendelkezés (3) bekezdése értelmében a tagállamok csak ennél hosszabb elévülési időt állapíthatnak meg. Ezért — állítja az osztrák kormány — a vámjog területén<?PAGE NO="I-6186"?> hatályos, és az AEG által az export-viszszatérítésekre vonatkozóan felhívott hároméves elévülési időt a jelen ügyben nem lehet alkalmazni.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>Álláspont</P></TI></TITLE><NP><NO.P>60.</NO.P><TXT>Részemről elsősorban arra hívnám fel a figyelmet, hogy az EK 249. cikk második bekezdése értelmében a rendelet <QUOT.START ID="QS0029" REF.END="QE0029" CODE="201E"/>általános hatállyal bír<QUOT.END ID="QE0029" REF.START="QS0029" CODE="201D"/> és <QUOT.START ID="QS0030" REF.END="QE0030" CODE="201E"/>közvetlenül alkalmazható valamennyi tagállamban<QUOT.END ID="QE0030" REF.START="QS0030" CODE="201D"/>. Jellegéből és a közösségi jogforrások rendszerében betöltött szerepéből következően a rendelet <QUOT.START ID="QS0031" REF.END="QE0031" CODE="201E"/>általában közvetlen hatállyal bír a nemzeti jogrendszerekben, anélkül, hogy szükség lenne a nemzeti hatóságok átültető intézkedésére<QUOT.END ID="QE0031" REF.START="QS0031" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0022" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-403/98" YEAR="2001" PAGE.ECR="I-103">C-403/98. sz. Azienda Agricola Monte Arcosu-ügyben <DATE ISO="20010101">2001. január 1</DATE>I-én hozott ítéletének (EBHT 2001., I-103. o.)</REF.DOC.ECR> 26. pontja és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="93/71" YEAR="1972" PAGE.ECR="287">93/71 sz. Leonesio-ügyben <DATE ISO="19720517">1972. május 17-én</DATE> hozott ítéletetének (EBHT 1972., 287. o.)</REF.DOC.ECR> 5. pontja.</P></NOTE>.</TXT></NP><NP><NO.P>61.</NO.P><TXT>Igaz, kivételes esetekben maga a Bíróság is elismeri, hogy egy rendelet egyes rendelkezéseinek <QUOT.START ID="QS0032" REF.END="QE0032" CODE="201E"/>végrehajtása érdekében szükséges lehet, hogy a tagállamok azok átültetéséről intézkedjenek<QUOT.END ID="QE0032" REF.START="QS0032" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0023" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Az Azienda Agricola Monte Arcosu-ítélet 26. pontja.</P></NOTE>. Úgy vélem azonban, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése nem tartozik ebbe a körbe. Az idézett rendelkezésben rögzített négyéves elévülési idő alkalmazása ugyanis semmilyen értelmezési lehetőséget nem biztosít a tagállamok számára, tehát nem szólítja fel a tagállamokat, hogy végrehajtása érdekében intézkedéseket tegyenek.</TXT></NP><NP><NO.P>62.</NO.P><TXT>Az a tény sem bír jelentőséggel, hogy a rendelet lehetővé teszi, hogy a közösségi ágazati jogszabályokban rövidebb, de <HT TYPE="ITALIC">legalább</HT> hároméves elévülési időt határozzanak meg (a 3. cikk (1) bekezdése első albakezdésének utolsó mondata), a nemzeti jogszabályokban pedig négy évnél <HT TYPE="ITALIC">hosszabb</HT> időszakot írjanak elő. Ha valaki él ezzel a lehetőséggel, természetesen az egyedi közösségi vagy nemzeti előírások lesznek irányadók, ellenkező esetben pedig a vizsgált rendelkezés elég világos és pontos ahhoz, hogy a nemzeti hatóságok közvetlenül alkalmazhassák annak ellenőrzése céljából, hogy valamely szabálytalanság üldözésére hozott intézkedés vagy szankció a megfelelő időn belül kerülte elfogadásra.</TXT></NP><NP><NO.P>63.</NO.P><TXT>Következésképpen azok a nemzeti rendelkezések, mint az AEG 1. cikkének (5) bekezdése (és az ez által felhívott rendelkezések), amelyek négy évnél <HT TYPE="ITALIC">rövidebb</HT> elévülési időt írnak elő, és így ellentmondanak az idézett rendeletnek, nem alkalmazhatók, akkor sem, ha korábbiak, mint maga a rendelet.</TXT></NP><NP><NO.P>64.</NO.P><TXT>Ezek után nem hinném, hogy maradtak még kétségek azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a tagállamok hatóságai számára, a vámhatóságokat is beleértve, a közösségi jog<?PAGE NO="I-6187"?> minden területén — így a mezőgazdasági termékre vonatkozó export-visszatérítések tekintetében is — a négyéves elévülési idő az irányadó.</TXT></NP><NP><NO.P>65.</NO.P><TXT>A 2988/95 rendelet — 1. cikkének (1) bekezdése értelmében — ugyanis egy <QUOT.START ID="QS0033" REF.END="QE0033" CODE="201E"/>keretszabályozást<QUOT.END ID="QE0033" REF.START="QS0033" CODE="201D"/> alakít ki, amely <QUOT.START ID="QS0034" REF.END="QE0034" CODE="201E"/>a Közösségek pénzügyi érdekeire nézve hátrányos jogszabályok [...] <HT TYPE="ITALIC">minden területen<NOTE NOTE.ID="E0024" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A kiemelés tőlem.</P></NOTE></HT> [történő felszámolása] céljából került elfogadásra<QUOT.END ID="QE0034" REF.START="QS0034" CODE="201D"/> (harmadik preambulumbekezdés). Ezt a keretszabályozást tehát a közösségi politikák által érintett összes területen alkalmazni kell. Általánosan alkalmazható jellege csak akkor szűnik meg, amikor az adott ágazatban létezik olyan speciális szabály, amely — a rendelet által megállapított korlátok között — az említett érdekek védelmét a szabályozott ágazat sajátos igényeihez igazítja, tehát egy olyan ágazati közösségi jogszabály, amely rövidebb, illetve egy olyan tagállami jogszabály, amely hosszabb elévülési időt határoz meg.</TXT></NP><NP><NO.P>66.</NO.P><TXT>A tényállás megvalósulásának idején a mezőgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítések ágazatában nem létezett a jogosulatlanul felvett támogatások visszatérítéséről szóló speciális jogszabály. Csak ezt követően, a 800/99 rendelet 52. cikke (4) bekezdése első albekezdésének b) pontja vezette be az elévülési időt, de ezt a jogszabályt — mint láttuk — a jelen tényállásra nem lehet alkalmazni.</TXT></NP><NP><NO.P>67.</NO.P><TXT>A Handlbauer állításától eltérően ugyanis ez a rendelkezés nem a 2988/95 rendelet 3. cikkében foglalt, általa nem közvetlenül alkalmazhatónak vélt rendelkezés átültetését tartalmazza. Ellenkezőleg: az érintett ágazat számára az elévülés egyedi szabályozását írja elő, amely, mint ilyen, elsőbbséget élvez az általános szabályozással szemben, de csak azon tényállások tekintetében, amelyekre <HT TYPE="ITALIC">ratione temporis</HT> alkalmazható.</TXT></NP><NP><NO.P>68.</NO.P><TXT>Összegezvén az elmondottakat, úgy vélem, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése közvetlenül alkalmazható a tagállamokban. Különösen az ebben előírt négyéves határidőt alkalmazhatják közvetlenül a tagállamok hatóságai, a vámhatóságokat is beleértve, a közösségi politikák által érintett összes területen, kivéve, ha valamely ágazati közösségi jogszabály rövidebb (de legalább hároméves), illetve valamely tagállami jogszabály hosszabb elévülési időt ír elő.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Az elévülést megszakító cselekmény fogalmáról</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>69.</NO.P><TXT>Második kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az ügyben szereplő, a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése<?PAGE NO="I-6188"?> szerinti ellenőrzésről szóló értesítés olyan, a szabálytalanság vizsgálatára vagy üldözésére irányuló cselekménynek minősül-e, amely megszakítja az elévülést.</TXT></NP><NP><NO.P>70.</NO.P><TXT>E tekintetben először is röviden emlékeztetni szeretnék arra, hogy a 4045/89 rendelet arra kötelezi a tagállamokat, hogy éves vizsgálati programokat dolgozzanak ki és hajtsanak végre azon vállalkozások egy részét érintően, amelyek az EMOGA Garanciarészlegének finanszírozási rendszerébe tartozó ügyleteket hajtanak végre. A rendelet 2. cikke alapján a tagállamoknak a vizsgálandó vállalkozásokat az EMOGA Garanciarészlegének finanszírozási rendszerében való jelentőségük és a meghatározó kockázati tényezők figyelembevételével kell kiválasztani.</TXT></NP><NP><NO.P>71.</NO.P><TXT>Az ellenőrzési tervek kidolgozásához szükséges feltételek közül az osztrák vámhatóságok különösen a gazdasági szereplők által elkövetett szabálytalanságok gyakoriságát vették figyelembe. E feltétel alkalmazása során döntöttek úgy, hogy a Handlbauert is az 1996. évi exportot érintő vizsgálat alanyai közé sorolják, tekintve, hogy e vállalkozás esetében már az ezt megelőző évben végrehajtott ügyletek tekintetében is felmerültek bizonyos szabálytalanságok. <DATE ISO="19991220">1999. december 20-án</DATE> az említett hatóságok tehát értesítést küldtek a Handlbauernek, tájékoztatván a vállalkozást, hogy vizsgálatot indítanak a teljes, 1996-ban a marha- és sertéshús piaca szervezésének keretében végzett exporttevékenységét illetően.</TXT></NP><NP><NO.P>72.</NO.P><TXT>Mindezt előrebocsátván emlékeztetnék arra, hogy a Handlbauer nemleges választ ad a vizsgált kérdésre. Különösen azt hangsúlyozza, hogy az elévülés kizárólag a hatáskörrel rendelkező hatóságok meghatározott szabálytalanságra vonatkozó cselekményei következtében szakadhat meg. Ezzel szemben sem a 4045/89 rendelet értelmében elhatározott ellenőrzésről történő értesítésnek, sem a valamely vállalkozás által egy adott időszakban végzett exporttevékenységet általánosságban érintő ellenőrzés végrehajtásának nincs ilyen hatása.</TXT></NP><NP><NO.P>73.</NO.P><TXT>Az osztrák kormány nem foglal állást abban, hogy a Handlbauernek küldött értesítés alkalmas-e az elévülés megszakítására. Ezzel szemben hangsúlyozza, hogy a jelen ügyben a Handlbauernél végzett ellenőrzés mindenképpen megszakította volna az elévülést. Az osztrák kormány szerint tehát nincs jelentősége annak a ténynek, hogy a vállalkozás kiválasztására a 4045/89 rendelet értelmében végzett kockázatelemzés alapján került sor. Meghatározó lehet azonban, hogy az érintett vállalkozást értesítették az ellenőrzésről, és a hatáskörrel rendelkező hatóság hajtotta végre az ellenőrzést.</TXT></NP><NP><NO.P>74.</NO.P><TXT>A Bizottság ellenben úgy ítéli meg, hogy már a 4045/89 rendelet értelmében elhatározott ellenőrzésről szóló értesítés is az elévülést megszakító cselekménynek minősül. Különösen arra hívja fel a figyelmet, hogy<?PAGE NO="I-6189"?> a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében a hatáskörrel rendelkező hatóságnak bármely vizsgálata vagy eljárása, amelyről az érintett személyt tájékoztatták, ezzel a hatással jár. Ez a rendelkezés tehát nem írja elő, hogy a vizsgálatra irányuló cselekmény valamely meghatározott szabálytalanságra vonatkozzék. A Bizottság még hozzáfűzi, hogy egy meghatározott szabálytalansággal kapcsolatos összefüggést nem lehet az ellenőrzés előtt <HT TYPE="ITALIC">a priori</HT> feltárni, hanem csak <HT TYPE="ITALIC">a posteriori,</HT> az ellenőrzés elvégzése után.</TXT></NP><NP><NO.P>75.</NO.P><TXT>A Bizottság által javasolt értelmezés számomra nem meggyőző.</TXT></NP><NP><NO.P>76.</NO.P><TXT>Különösen azzal az állítással nem értek egyet, amely szerint egy olyan értesítés, mint amilyet a Handlbauer kapott, annak ellenére, hogy nem a szabálytalanság üldözésére irányuló cselekmény, a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti, az elévülés megszakítására alkalmas <QUOT.START ID="QS0035" REF.END="QE0035" CODE="201E"/>vizsgálati cselekménynek<QUOT.END ID="QE0035" REF.START="QS0035" CODE="201D"/> minősül.</TXT></NP><NP><NO.P>77.</NO.P><TXT>Kétségesnek tűnik ugyanis számomra, hogy egy cselekményt, amely általánosságban a piacszervezés több területén egy év alatt végrehajtott ügyletek ellenőrzését jelenti be, <HT TYPE="ITALIC">önmagában</HT> vizsgálati cselekménynek lehetne tekinteni.</TXT></NP><NP><NO.P>78.</NO.P><TXT>Kétségemet a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése is megerősíteni látszik, amely előírja, hogy az elévülést megszakító jogi aktusnak pontosnak kell lennie, abban az értelemben, hogy valamely <HT TYPE="ITALIC">egyedi szabálytalanságra</HT> kell vonatkoznia. A Bizottság eltérő álláspontjával szemben számomra úgy tűnik, hogy a Handlbauernek van igaza, amikor azt állítja, hogy e rendelkezés megfogalmazása arra enged következtetni, hogy az elévülés csak akkor szakadhat meg, ha a vizsgálati jellegű vagy a szabálytalanság üldözésére irányuló cselekmény, amelyről az érintettet tájékoztatták, egy vagy több <HT TYPE="ITALIC">meghatározott szabálytalanságra</HT> vonatkozik.</TXT></NP><NP><NO.P>79.</NO.P><TXT>Ezt egyébként a vizsgált rendelkezés szinte minden nyelvi változata alátámasztja, amelyekből világosan látszik, hogy az elévülést megszakító cselekménynek <HT TYPE="ITALIC"><QUOT.START ID="QS0036" REF.END="QE0036" CODE="201E"/>a szabálytalanság<QUOT.END ID="QE0036" REF.START="QS0036" CODE="201D"/></HT> feltárására vagy üldözésére kell irányulnia. Tehát még a vizsgálati cselekmény sem vonatkozhat meghatározatlan szabálytalanságra, hanem valamely egyedi szabálytalanságot kell érintenie.<NOTE NOTE.ID="E0025" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Bár a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének ez az értelmezése nem következik egyértelműen az olasz és a német nyelvű változatból, a rendelet nyelvi változatai nagy többségének esetében világosan látszik. Ebben a tekintetben egyértelmű a rendelkezés francia, angol és spanyol változata is, amelyek szerint: <QUOT.START ID="QS0037" REF.END="QE0037" CODE="201E"/>acte (...) visant à 1 instruction ou à la poursuite de l'irrégularité<QUOT.END ID="QE0037" REF.START="QS0037" CODE="201D"/> (a kiemelés tőlem); <QUOT.START ID="QS0038" REF.END="QE0038" CODE="201E"/>act [...] relating to investigation or legal proceedings concerning the irregularity<QUOT.END ID="QE0038" REF.START="QS0038" CODE="201D"/> (a kiemelés tőlem); <QUOT.START ID="QS0039" REF.END="QE0039" CODE="201E"/>acto [...] destinado a instruir la irregularidad o a ejecutar la acción contra la misma<QUOT.END ID="QE0039" REF.START="QS0039" CODE="201D"/> (a kiemelés tőlem). Ugyanebben az értelemben lásd a finn, a görög, a holland és a svéd nyelvű változatot is.</P></NOTE></TXT></NP><?PAGE NO="I-6190"?><NP><NO.P>80.</NO.P><TXT>A rendelet ezen értelmezését a 3. cikk (1) bekezdése első és harmadik albekezdéseinek együttes olvasata is megerősíti. Az első albekezdés ugyanis úgy rendelkezik, hogy <QUOT.START ID="QS0040" REF.END="QE0040" CODE="201E"/>az eljárás elévülési ideje az 1. cikk (1) bekezdésében említett <HT TYPE="ITALIC">szabálytalanság<NOTE NOTE.ID="E0026" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A kiemelés tőlem.</P></NOTE></HT> elkövetését követő négy év<QUOT.END ID="QE0040" REF.START="QS0040" CODE="201D"/>. A harmadik albekezdés pedig megállapítja, hogy ezt az elévülési időt <QUOT.START ID="QS0041" REF.END="QE0041" CODE="201E"/>a <HT TYPE="ITALIC">szabálytalansággal<QUOT.END ID="QE0041" REF.START="QS0041" CODE="201D"/><NOTE NOTE.ID="E0027" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A kiemelés tőlem.</P></NOTE></HT> kapcsolatos bármely cselekmény megszakítja.</TXT></NP><NP><NO.P>81.</NO.P><TXT>Megítélésem szerint <QUOT.START ID="QS0042" REF.END="QE0042" CODE="201E"/>a szabálytalanság<QUOT.END ID="QE0042" REF.START="QS0042" CODE="201D"/> kifejezés alkalmazásával (tehát egyes számban és határozott névelővel), akár az elévülés kezdőnapjának megállapításakor, akár az ezt megszakító cselekmény fogalmának meghatározásakor, a közösségi jogalkotó azt akarta hangsúlyozni, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság által végrehajtott cselekmény, amennyiben ez <HT TYPE="ITALIC">általában a szabálytalanságok</HT> feltárására vagy üldözésére irányul, nem alkalmas az elévülési idő megszakítására. Következésképpen a vitatott cselekmény nem tekinthető ellenőrzést bejelentő általános értesítésnek, amely jellegénél fogva meghatározatlan módon vonatkozik az esetleges szabálysértések összességére; olyan cselekmény szükséges tehát, amely <HT TYPE="ITALIC">az egyedi szabálytalanság</HT> feltárására vagy üldözésére irányuló jelleggel rendelkezik. Akár magában az ellenőrzésre vonatkozó értesítésben azonosítják, akár az ellenőrzés során vagy annak következtében határozzák meg, a lényeg az, hogy világosan kiderüljön, hogy az említett hatóság kételkedik e <HT TYPE="ITALIC">meghatározott magatartás</HT> jogszerűségében.</TXT></NP><NP><NO.P>82.</NO.P><TXT>Véleményem szerint minden egyéb értelmezés ellentmondana az elévülési idő <QUOT.START ID="QS0043" REF.END="QE0043" CODE="201E"/>jogbiztonság biztosítására irányuló feladatának<QUOT.END ID="QE0043" REF.START="QS0043" CODE="201D"/>.<NOTE NOTE.ID="E0028" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>Lásd a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="41/69" YEAR="1970" PAGE.ECR="661">41/69. sz., ACF Chemiefarma kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19700715">1970. július 15-én</DATE> hozott ítéletének (EBHT 1970., 661. o.)</REF.DOC.ECR> 19. pontját; valamint az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-26/89" YEAR="1991" PAGE.ECR="II-781">T-26/89 sz., De Compte kontra Parlament ügyben <DATE ISO="19911017">1991. október 17-én</DATE> hozott ítéletének (EBHT 1991., II-781. o.)</REF.DOC.ECR> 68. pontját; a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-126/96+T-127/96" YEAR="1998" PAGE.ECR="II-3437">T-126/96 és T-127/96 sz., BFM és EFIM kontra Bizottság egyesített ügyekben <DATE ISO="19980915">1998. szeptember 15-én</DATE> hozott ítéletének (EBHT 1998., II-3437. o.)</REF.DOC.ECR> 67. pontját; a Peix kontra Bizottság ítélet 74. pontját; valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-137/01" YEAR="2003" PAGE.ECR="II-3103">T-137/01. sz, Neuss kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20030917">2003. szeptember 17-én</DATE> hozott ítéletének (az EBHT-ban még nem tették közzé)</REF.DOC.ECR> 123. pontját</P></NOTE></TXT></NP><NP><NO.P>83.</NO.P><TXT>Úgy vélem ugyanis, hogy ezt a rendeltetést nem tudná teljesíteni az olyan elévülési idő, amelyet megszakíthat egy olyan közigazgatási jellegű cselekmény, mint a Handlbauernek küldött értesítés, amely viszonylag tág időszakban egy magánszemély által végrehajtott ügyletek sokaságát érinti, minden különbségtétel nélkül. Ez a cselekmény ugyanis további négy évre vitathatóvá tenné az adott időszakban végrehajtott egyes ügyleteket, ami nyilvánvalóan súlyos hátrányokat okozna a gazdasági szereplőknek, akik számára különösen nehézzé válna a közösségi támogatásban részesülő tevékenységek tervezése, vagyis pontosan azon tevékenységeké, amelyeket e támogatások odaítélésével kellene megkönnyíteni.</TXT></NP><?PAGE NO="I-6191"?><NP><NO.P>84.</NO.P><TXT>Az általam javasolt értelmezés alapján azonban a magánszemélyek számára lehetővé válna annak előzetes megállapítása, hogy egy meghatározott időszakban végrehajtott ügyletek közül melyek tekinthetők véglegesnek, illetve miután ezeket <HT TYPE="ITALIC">egyedileg</HT> esetleges szabálytalanságoknak minősítették, melyek képezhetik visszatérítési kérelem vagy közigazgatási szankció alapját. Az új elévülési idő kezdetéből eredő bizonytalanság így meghatározott ügyletekre korlátozódna.</TXT></NP><NP><NO.P>85.</NO.P><TXT>Másrészt pedig nem gondolnám, hogy ez a megoldás különösebb áldozatot követelne a hatáskörrel rendelkező hatóságtól. Ugyanis nem arról van szó, hogy a közigazgatásnak meg kellene <HT TYPE="ITALIC">állapítania</HT> a szabálytalanság fennállását ahhoz, hogy élhessen az új elévülési idővel. Elégséges, ha az érintett tudomására hozott jogi aktusban a hatóság egyedi módon megjelöli a szabálytalanságot, azaz a gazdasági szereplő felé kifejezi az ez utóbbi által tanúsított meghatározott magatartás jogszerűségére vonatkozó kétségeit.</TXT></NP><NP><NO.P>86.</NO.P><TXT>Jelen ügyben a Handlbauer 4045/89 rendelet értelmében végrehajtandó ellenőrzésről történt értesítése az 1996. évben a marha- és sertéshús piaca szervezésének keretében végzett teljes exporttevékenységére vonatkozott, minden különbségtétel nélkül. Mint ilyen, véleményem szerint ez az értesítés nem alkalmas az <DATE ISO="19960924">1996. szeptember 24-én</DATE> nyújtott visszatérítés visszafizetésére irányadó elévülési idő folyásának megszakítására.</TXT></NP><NP><NO.P>87.</NO.P><TXT>Mindennek ellenére azonban hangsúlyoznom kell, hogy — amint az az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kiderül — az <DATE ISO="19991220">1999. december 20-án</DATE> bejelentett, és <QUOT.START ID="QS0044" REF.END="QE0044" CODE="201E"/>2000-ben végrehajtott [ellenőrzés] során [...] megállapításra került, hogy az 1996-ban exportált hús közösségi származása <HT TYPE="ITALIC">számos esetben</HT><NOTE NOTE.ID="E0029" NUMBERING.CONTINUED="YES"><P>A kiemelés tőlem.</P></NOTE> nem volt igazolható<QUOT.END ID="QE0044" REF.START="QS0044" CODE="201D"/>. Ez tehát úgy értendő, hogy az értesítést ellenőrzés követte, amelynek keretében végül is számos <HT TYPE="ITALIC">meghatározott szabálytalanság</HT> került feltárásra a Handlbauer esetében, köztük a jelen ügy tárgyát képező is.</TXT></NP><NP><NO.P>88.</NO.P><TXT>Következésképpen: igaz ugyan, hogy a vizsgákról történő értesítés nem szakíthatta meg az <DATE ISO="19960924">1996. szeptember 24-én</DATE> nyújtott visszatérítés visszafizetésére irányadó elévülési időt, ezt a hatást a szabálytalanságnak az ellenőrzés során történt megállapítása is kiválthatta. Ekkor ugyanis az osztrák hatóság <HT TYPE="ITALIC">olyan, a meghatározott szabálytalanságot is</HT> érintő vizsgálati cselekményt hajtott végre, amely később a <DATE ISO="20010120">2001. január 20-án</DATE> elfogadott határozatának tárgya lett. Ugyanakkor a nemzeti bíróságra tartozik annak megállapítása, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti<?PAGE NO="I-6192"?> hatóság az ellenőrzés keretében vagy azt követően valóban kifejezte-e kétségét a szóban forgó export-visszatérítés jogszerűségével kapcsolatban.</TXT></NP><NP><NO.P>89.</NO.P><TXT>A fent hivatkozott okokból eredően azt javaslom a Bíróságnak, hogy az Unabhängiger Finanzsenatnak olyan értelemben válaszoljon, hogy a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében a 4045/89 rendelet szerinti, a szabálytalanság kockázati tényezőinek alapján, különösen a Közösség pénzügyi érdekeit sértő magatartások gyakoriságának figyelembevételével elrendelt ellenőrzésről történő értesítés nem szakítja meg egy meghatározott szabálytalanság üldözésére nyitva álló elévülési idő folyását, ha ez az értesítés valamely gazdasági szereplő által a közös piac szervezésének több területén viszonylag tág időtartam alatt végrehajtott összes ügyletre vonatkozik, minden különbségtétel nélkül. Az elévülési idő megszakadásához ugyanis az is szükséges, hogy az érintett személy tudomására hozott cselekmény egyedileg jelöljön meg egy vagy több meghatározott szabálytalanságot.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P>V —</NO.P><TXT>Végkövetkeztetések</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>90.</NO.P><TXT>A fent elmondottak figyelembevételével azt javasolom, hogy a Bíróság a következő választ adja az Unabhängiger Finanzsenat, Außenstelle Klagenfurtnak:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0045" REF.END="QE0045" CODE="201E"/>1)</NO.P><TXT>Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, <DATE ISO="19951218">1995. december 18-i</DATE> 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdését<?PAGE NO="I-6193"?> alkalmazni kell az olyan, a jelen ügyben elfogadotthoz hasonló határozatokra, amelyek elrendelik a jogtalannak ítélt összeg visszafizetését, és szankciót szabnak ki.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, <DATE ISO="19951218">1995. december 18-i</DATE> 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet 3. cikkének (1) bekezdése közvetlenül alkalmazható a tagállamokban. Különösen az ebben előírt négyéves határidő alkalmazható közvetlenül a tagállamok hatóságai által, a vámhatóságokat is beleértve, a közösségi politikák által érintett összes területen, kivéve, ha valamely ágazati közösségi jogszabály rövidebb (de legalább hároméves), illetve valamely tagállami jogszabály hosszabb elévülési időt ír elő.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>A 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében egy meghatározott szabálytalanság üldözésére nyitva álló elévülési idő folyását nem szakítja meg az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegének finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek tagállamok által végzett vizsgálatáról és a 77/435/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="19891221">1989. december 21-i</DATE> 4045/89/EGK tanácsi rendelet szerinti, a szabálytalanság kockázati tényezőinek alapján, különösen a Közösség pénzügyi érdekeit sértő magatartások gyakoriságának figyelembevételével elrendelt ellenőrzésről történő értesítés, ha ez az értesítés valamely gazdasági szereplő által a közös piac szervezésének több területén viszonylag tág időtartam alatt végrehajtott összes ügyletre vonatkozik, minden különbségtétel nélkül. Az elévülési idő megszakadásához ugyanis az is szükséges, hogy az érintett személy tudomására hozott cselekmény egyedileg jelöljön meg egy vagy több meghatározott szabálytalanságot.<QUOT.END ID="QE0045" REF.START="QS0045" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>