|
Az Európai Unió |
HU C sorozat |
|
C/2024/7445 |
2024.12.16. |
A (EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 17. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett, egy borágazati elnevezéshez tartozó termékleírás standard módosításának jóváhagyásáról szóló értesítés közzététele
(C/2024/7445)
Ez az értesítés a (EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (1) 17. cikke (5) bekezdésének megfelelően kerül közzétételre.
ÉRTESÍTÉS STANDARD MÓDOSÍTÁS JÓVÁHAGYÁSÁRÓL
„Champagne”
PDO-FR-A1359-AM05
Az értesítés időpontja: 2024.10.1.
A JÓVÁHAGYOTT MÓDOSÍTÁS LEÍRÁSA ÉS INDOKOLÁSA
1. Szőlőfajták
A termékleírás I. fejezete V. szakasza 2. pontjának b) alpontja a következő bekezdéssel egészül ki:
„A lakott/urbanizált területekkel szomszédos területeken a növényegészségügyi inputanyagok csökkentésének előmozdítása érdekében a mezőgazdaságról és a tengeri halászatról szóló törvénykönyv L253-7-1. cikkében, L253-7. cikkének I. pontjában és L253-8. cikkének III. pontjában említett helyektől 20 méternél kisebb távolságra fekvő, Voltis B szőlőfajtával betelepített területek nem vehetők figyelembe az »éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló« – az ellenőrzött eredetmegjelölésre jogosultként bejelentett mezőgazdasági üzem területének legfeljebb 5 %-ára vonatkozó korlátozás hatálya alá eső – fajtákkal betelepített területek kiszámításakor.”
Az Institut national de l'origine et de la qualité illetékes nemzeti bizottsága úgy döntött, hogy azon eredetmegjelölések esetében, amelyeknél a termelők erre vonatkozóan kérelmet nyújtanak be, engedélyezi az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást vagy a növényvédő szerek használatával kapcsolatos társadalmi elvárásokhoz való alkalmazkodást szolgáló fajták bevezetését.
Az ilyen fajtatípus termékleírásba való bevezetéséhez meg kell felelni bizonyos szabályoknak, különösen e fajták mezőgazdasági üzemen belüli maximális aránya tekintetében. Ennek az aránynak a kiszámításakor nem kell figyelembe venni a főbb szőlőbetegségekkel szemben ellenálló fajtákkal betelepített, a lakott/urbanizált területekkel szomszédos területeken elhelyezkedő ültetvényeket.
Ez a módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.
2. A szüretelt szőlő egy részének tartalékolása
A termékleírás I. fejezete VIII. szakaszának 3. pontjában az első bekezdés a következőképpen módosul: a 8 000 szám helyébe a 10 000 szám lép.
A gazdasági szereplő által tartalékba helyezhető alapborok maximális mennyisége 10 000 kilogramm szőlőre nőtt a termőterület egy hektárjára vetítve.
A mennyiség növelése lehetővé teszi az egyes évek és régiók közötti, az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribb hozamingadozások, valamint a szőlőültetvények elöregedése és a gyakorlatok változásai (gyepesítés, inputanyagok korlátozása stb.) miatti folyamatos hozamcsökkenés következményeinek kiegyenlítését.
Ez a módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.
3. A csomagolásra vonatkozó rendelkezések
A termékleírás I. fejezete IX. szakasza 3. pontjának a) alpontja a következőképpen módosul:
|
— |
Az első bekezdés az „új palackba áttölthető” szövegrésszel egészül ki annak érdekében, hogy megszűnjön a kétértelműség azzal kapcsolatban, hogy a 75 centiliternél kisebb vagy 150 centiliternél nagyobb űrtartalmú palackba töltött pezsgők abban a palackban is forgalmazhatók, amelyben a második erjesztésre sor került. |
A módosítás az egységes dokumentum 9. pontját érinti.
|
— |
A második bekezdés a „körülhatárolt területen” szövegrésszel egészül ki annak érdekében, hogy összhangban legyen a körülhatárolt földrajzi területen végrehajtandó műveletszakaszokkal. |
Ez a módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.
|
— |
A szöveg kiegészül egy harmadik bekezdéssel, amely az áttöltési műveletek szabályozása érdekében az alábbi rendelkezéseket tartalmazza: „Bármely, áttöltésre szolgáló létesítménynek meg kell felelnie az alábbi kötelezettségeknek:
|
Ez a módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.
4. Az áttöltési műveletek nyomon követése és ellenőrzése
A termékleírás II. fejezetének II. szakasza a következő nyilatkozattételi kötelezettséggel egészül ki:
|
„6. |
Áttöltési nyilatkozat Az új palackba áttöltött tételek tulajdonosának legkésőbb a művelet befejezését követő negyvennyolc órán belül áttöltési nyilatkozatot kell küldenie az érdekvédelmi és irányító szervezetnek. Ebben a nyilatkozatban fel kell tüntetni az áttöltési műveletek előtti és utáni mennyiséget, a palacktípust és adott esetben az áttöltött termékekre vonatkozó különleges igényeket.” |
Ez a nyilatkozattételi kötelezettség lehetővé teszi az áttöltési műveletek nyomon követését és ellenőrzését.
Ez a módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.
A termékleírás II. fejezetének II. szakasza a következő kötelezettséggel egészül ki:
|
„3. |
Az áttöltési nyilvántartás: Az áttöltési műveletet végző gazdasági szereplőnek nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartást a művelet végrehajtásával párhuzamosan kell kitölteni. Ebben a nyilvántartásban minden művelet esetében fel kell tüntetni a következőket:
|
E nyilvántartás kötelező vezetésének célja az áttöltési műveletek nyomon követésének és ellenőrzésének lehetővé tétele.
Ez a módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.
EGYSÉGES DOKUMENTUM
1. Elnevezés
Champagne
2. A földrajzi árujelző típusa
OEM – oltalom alatt álló eredetmegjelölés
3. A szőlőből készült termékek kategóriái
|
5. |
Minőségi pezsgő |
3.1. Kombinált Nómenklatúra-kód
|
— |
22 – ITAL, ALKOHOLTARTALMÚ FOLYADÉK ÉS ECET 2204 – Friss szőlőből készült bor, beleértve a szeszezett bort is; szőlőmust, a 2009 vámtarifaszám alá tartozók kivételével |
4. A bor(ok) leírása
TÖMÖR SZÖVEGES LEÍRÁS
Minőségi rozé és fehér pezsgők, amelyek minimális természetes alkoholtartalma 9 térfogatszázalék. Az alkoholtartalom-növelést követően a pezsgők maximális összes alkoholtartalma a másodlagos erjesztés után nem haladja meg a 13 térfogatszázalékot. Az egyéb analitikai kritériumok megfelelnek az uniós jogszabályokban meghatározott értékeknek.
A pezsgők lehetnek (fehérszőlő és kékszőlő házasításával készült, kizárólag fehérszőlőből készült [„blanc de blancs”], vagy kizárólag kékszőlőből készült [„blanc de noirs”] fehér pezsgők, illetve egy vagy több településről származó szőlőből (házasítással vagy „saignée”-eljárással) előállított rozé pezsgők. Feltüntethető rajtuk az évjárat, illetve el is hagyható. Minden pezsgő közös tulajdonsága a savassága, amely garantálja üdeségét és érlelésre való alkalmasságát. A legfiatalabb pezsgők rendkívüli üdeségről tanúskodó jegyekkel – fehér virágok és fehér húsú gyümölcsök, citrusfélék jegyeivel és ásványos jegyekkel – rendelkeznek. Az érett pezsgők aromavilága lekerekítettebb: sárga húsú gyümölcsök, párolt gyümölcsök, fűszerek aromáit idézik. A legérettebb, úgynevezett „telt” pezsgők harmadlagos aromákat bontakoztatnak ki: kandírozott gyümölcsökre, avarra és pörkölésre emlékeztetnek. A pezsgés – a pezsgő ismertetőjegye – a fiatal pezsgők esetében élénk és hosszan tartó. A pezsgés az idő előrehaladtával csökken, enyhébbé és krémesebbé válik.
Általános analitikai jellemzők
|
— |
Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék): — |
|
— |
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék) — |
|
— |
Minimális összes savtartalom: milliekvivalens/liter |
|
— |
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter): — |
|
— |
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (milligramm/liter): — |
5. Borkészítési eljárások
5.1. Konkrét borászati eljárások
|
1. |
Ültetési sűrűség – Általános rendelkezések
Művelési gyakorlat A szőlősorok ültetési távolsága nem haladhatja meg a 2,00 métert. Az egy soron belül található szőlőtőkék közötti távolságnak 0,70 méter és 1,50 méter között kell lennie. A sorok közötti és az egy soron belül található szőlőtőkék közötti távolság összege nem haladhatja meg a 3,00 métert. A kivágásig tilos a parcellát úgy átalakítani, hogy megváltozzon az ültetési sűrűség. |
|
2. |
Ültetési sűrűség – Egyedi rendelkezések
Művelési gyakorlat A megfelelő munkagépek akadálytalan mozgása érdekében
a legfeljebb hatsoronként kialakított utak szélessége 1,50 és 3 méter között változhat. Ebben az esetben a többi sor közötti távolság és az egy soron belül található szőlőtőkék közötti távolság összege nem haladhatja meg a 2,30 métert. |
|
3. |
A metszésre vonatkozó szabályok
Művelési gyakorlat A szőlőtőkék és a termőágak sem fedhetik egymást. A rügyek száma négyzetméterenként legfeljebb 18 lehet. A metszést legkésőbb az „F” (a Lorentz-féle 12.) fenológiai stádiumig, azaz négy levél kifejlődéséig el kell végezni. A szőlő metszése a következő technikák alkalmazásával történik:
Minden olyan módszer alkalmazása tilos, amely nem teszi lehetővé az egész szőlőfürtök szüretelését. |
|
4. |
Konkrét borászati eljárás
Konkrét borászati eljárás Fadarabok használata tilos. Az alkoholtartalom-növelési művelet során az erjedő must térfogatának növelése a pezsgő térfogatszázalékban kifejezett alkoholtartalmának 1 %-os növelése mellett nem haladhatja meg az 1,12 %-ot. A fenti rendelkezéseken túlmenően a pezsgők készítésénél alkalmazott borászati gyakorlatoknak meg kell felelniük a közösségi szinten és a mezőgazdasági törvénykönyvben meghatározott kötelezettségeknek. A pezsgőket kizárólag üvegpalackban történő másodlagos erjesztéssel készítik. |
5.2. Maximális hozamok
Hozamkorlát
hektáronként 15 500 kilogramm szőlő
6. Körülhatárolt földrajzi terület
A szőlő szüretelésére, a pezsgők erjesztésére és előállítására – többek között az érlelésre és a palackozásra – az 1919. május 6-i törvény 17. cikkében körülhatárolt területeken kerül sor.
7. Borszőlőfajta (borszőlőfajták)
Arbane B
Chardonnay B
Meunier N
Petit Meslier B
Pinot blanc B
Pinot gris G
Pinot noir N
Voltis B
8. A kapcsolat(ok) leírása
8.1. A földrajzi területre vonatkozó információk – Természeti tényezők
|
— |
A kapcsolathoz hozzájáruló természeti tényezők leírása A földrajzi terület Franciaország északkeleti részén terül el, és Aisne, Aube, Haute-Marne, Marne és Seine-et-Marne megye településeire terjed ki. A szőlő szüreteléséhez pontosan körülhatárolt parcellák a Párizsi-medence keleti részének eróziós réteglépcsőin, az alábbi impozáns geomorfológiai struktúrákon fekvő lankás szőlővidékkel jellemzett tájon találhatók: |
|
— |
a marne-i Côte d’Île-de-France, valamint a kapcsolódó völgyek lejtői, amelyek legemblematikusabb szakaszait illetően északról dél felé haladva a Reims-hegy (Montagne de Reims) elnevezésű, dombos területet, a Marne völgyét (amely Aisne déli részén húzódik Seine-et-Marne-ig), a Côte des Blancs-t és a Côte du Sézannais-t foglalják magukban; |
|
— |
a Côte de Champagne, ezen belül Vitryat marne-i területe és Montgueux aube-i szelvénye; |
|
— |
a számos völggyel szabdalt Côte des Bar, amely keleten a Bar-sur-Aubois, nyugaton pedig a Bar-Séquanais tájegységre terjed ki Aube és Haute-Marne megyében. |
Ezt a jellegzetes, eróziós réteglépcsős domborzatot és a szomszédos völgyeket keleti és déli, néha északi tájolású domboldalak jellemzik, például a Reims-hegy (Montagne de Reims) elnevezésű, dombos terület északi részén és a Marne völgyének bal partján.
A meredek lejtők kemény mészkő- vagy krétarétegekből állnak. A domboldalak lejtői kréta-, márga- vagy homoktartalmúak, puhábbak; e lejtőket lepusztította az erózió, majd a fölöttük emelkedő meredek hegyoldalakról származó kollúviumok borították be.
A champagne-i szőlővidék északi területen található. A szőlővidéken kettős éghajlati hatás érvényesül:
|
— |
az óceáni éghajlat rendszeres csapadékmennyiséget biztosít, és az egyes évszakok közötti hőmérsékleti különbségek nem túl jelentősek; |
|
— |
a kontinentális éghajlat időnként pusztító fagyokkal jár, nyáron pedig kedvező napsütést biztosít. |
8.2. A földrajzi területre vonatkozó információk – Emberi tényezők
Az ókorig visszanyúló szőlőtermesztés a IX. században, a monasztikus szőlőtermesztés fejlődése nyomán honosodott meg igazán Champagne vidékén. A természetes fehér pezsgő és a másodlagos erjesztés sajátosságait a XVII. század végén kísérletezik ki. A XIX. század végén egy elismert borász, Weinmann megjegyzi, hogy „a champagne-i bor kiválóan erjeszthető. A champagne-i borok esetében sokkal könnyebben, rendszeresebben és jobban elvégezhető a másodlagos erjesztés, mint bármely erjesztőbaktérium alkalmazásával.”
A „saute-bouchon” (dugórepítő) elnevezésű borra utaló első hivatkozások Chaulieu apát verseiben jelennek meg 1700-ban. A módszert azonban 1718-ban Godinot kanonok – a „Manière de cultiver la vigne et de faire le vin de Champagne” (A szőlő művelésmódja és a champagne-i borok készítésének módja) című mű feltételezett szerzője – fejti ki elsőként, aki pontosítja, hogy ezek a fehérborok, amelyeknek olyan „tisztának kell lenniük, mint a könnycsepp (...), kékszőlőből készülnek. A szőlőfajták házasításakor minél hamarabb kerül sor a préselésre, annál fehérebb a bor.” A szőlőtermesztők így arra törekednek, hogy a szüretkor megőrizzék a szőlő épségét, nagy gondot fordítsanak a szőlő szállítására és tárolására, valamint sértetlenül helyezzék a szőlőt a szőlőprésbe. A préselésnek kíméletesnek és fokozatosnak kell lennie, a szőlőleveket frakcionálni kell (alapbor és második préselt szőlőlé), és külön-külön kell erjeszteni. A préselést végző központoknak tehát szigorú szabályoknak kell megfelelniük, és szigorúan ellenőrzött engedélyezési eljárás vonatkozik rájuk.
Az apátságokban kifejlesztett pontos szaktudás: Jules Guyot 1866-ban megállapítja, hogy a különböző szőlőfajták vagy a különböző parcellákról származó szőlők házasítása fontos. A XX. század elejétől kezdve három szőlőfajtát nemesítenek a cukortartalom és a savasság egyensúlya, valamint a másodlagos erjesztésre való alkalmasságuk miatt: a pinot noir N, a chardonnay B és a meunier N szőlőfajtát. A pezsgőkészítők az előállított különböző alapborok kóstolásával alakítják ki a házasításokat. A házasított alapborokat palackozzák a másodlagos erjesztéshez és a seprőn történő érleléshez, amely szükségszerűen hosszú ideig tart, különösen az évjáratos pezsgők esetében.
A hőmérséklet és a páratartalom tekintetében ideális természetes feltételeket egyesítő, krétatartalmú kőzetbe vájt champagne-i pincék elősegítették a másodlagos erjesztési műveletszakasz fejlesztését. A seprőn történő érlelés befejezése után a felrázási műveletszakasz következik, melynek célja, hogy a seprő lassan az üveg nyakába csússzon, a következő műveletszakasz pedig a degorzsálás, a palackban lévő seprő eltávolítása. A degorzsálást követően az expedíciós likőr hozzáadása következik, amely hozzájárul több „Champagne” eredetmegjelölésű bortípus meghatározásához.
A palackban történő másodlagos erjesztés szakszerű elsajátítását követően a „champagne-i módszert” exportálják, és a „Champagne” nevet rövidesen az előállítási régió határain kívül is használják. 1882-től a „Champagne” pezsgők előállításával foglalkozó, szakszervezeti szövetségbe tömörülő cégek (Union des Maisons de Champagne) bírósági kereseteket indítanak, és nem sokkal a csalásról és a hamisításról szóló, 1905. augusztus 1-jei törvény kihirdetése előtt a bírósági joggyakorlat elismeri, hogy a „Champagne” név a Champagne vidékén szüretelt szőlőből előállított pezsgők számára van fenntartva, és így elsőként szentesíti egy eredetmegjelölés oltalmát. A földrajzi terület kijelöléséhez kapcsolódó munka 1908-tól indul. A champagne-iak szolidárisak, és ezt fontos szakmai szervezeteken keresztül konkretizálják.
8.3. A termék minőségére és jellemzőire vonatkozó információk
A pezsgők lehetnek (fehérszőlő és kékszőlő házasításával készült, kizárólag fehérszőlőből készült [„blanc de blancs”], vagy kizárólag kékszőlőből készült [„blanc de noirs”] fehér pezsgők, illetve egy vagy több településről származó szőlőből (házasítással vagy „saignée”-eljárással) előállított rozé pezsgők. Feltüntethető rajtuk az évjárat, illetve el is hagyható.
Minden pezsgő közös tulajdonsága a savassága, amely garantálja üdeségét és érlelésre való alkalmasságát.
A legfiatalabb pezsgők rendkívüli üdeségről tanúskodó jegyekkel – fehér virágok és fehér húsú gyümölcsök, citrusfélék jegyeivel és ásványos jegyekkel – rendelkeznek. Az érett pezsgők aromavilága lekerekítettebb: sárga húsú gyümölcsök, párolt gyümölcsök, fűszerek aromáit idézik. A legérettebb, úgynevezett „telt” pezsgők harmadlagos aromákat bontakoztatnak ki: kandírozott gyümölcsökre, avarra és pörkölésre emlékeztetnek.
A pezsgés – a „Champagne” ismertetőjegye – a fiatal pezsgők esetében élénk és hosszan tartó. A pezsgés az idő előrehaladtával csökken, enyhébbé és krémesebbé válik.
8.4. Ok-okozati összefüggések
Annak köszönhetően, hogy a három kueszta előtt a táj nyitott a síkság és a völgyek felé, a szőlőültetvények elegendő fényt kapnak a bogyók éréséhez, még északi fekvés esetén is. A táj nyílt terei ezenfelül megakadályozzák, hogy megrekedjen a hideg levegő, és így csökken a fagyveszély.
A szőlőtermesztésre használt domboldalak lejtői optimális természetes vízelvezetést biztosítanak, amelyet a szőlő természetes vízszabályozását lehetővé tevő különböző szubsztrátumok is garantálnak. Porozitásának és áteresztőképességének köszönhetően a kréta elvezeti a felesleges vizet, miközben száraz időben lehetővé teszi, hogy a talaj a kapilláris vízemelés révén rehidratálódjon. A többi altalajban a víztartalékot biztosító márgás rétegek, valamint mészkőpadok vagy karbonátos homokrétegek találhatók, amelyek lehetővé teszik a csapadékos időszakokban felgyülemlett felesleges víz beszivárgását. Az altalaj jellege és a nehéz éghajlati viszonyok határozták meg a szőlővidék különböző térségein belüli szőlőfajta-telepítést.
Champagne vidékének egyedi éghajlati adottsága a nagy pezsgők előállításához ideális természetes savasságot biztosít a szőlőnek, majd a mustnak. Az elengedhetetlen üdeség zálogát jelentő savasság és a szőlő érettsége közötti egyensúly biztosítja ugyanis a legjobb évjáratokat és a megfelelő eltarthatóságot.
A természeti tényezők valódi mozaikszerű sokféleségét a parcellák szintjén hasznosítják a szőlőtermesztők, akik minden művelési gyakorlatot szakszerűen végeznek a szőlő sajátosságainak kifejezésre juttatása érdekében.
A szőlő épségének a szürettől kezdődő megóvása, a kíméletes préselés és a szőlőlevek frakcionálása révén elkerülhető ez utóbbiak elszíneződése, és így garantálható a hab minőségéhez elengedhetetlen áttetszőségük. A frakcionálás még összetettebbé teszi az aromákat.
A rendkívül savas alapbor üde és élénk aromákat kölcsönöz a pezsgőnek; a házasításokba való keverése lehetővé teszi seprőn történő érlelés során kialakuló harmadlagos aromák teljes kibontakozását.
A második préselt szőlőlé gyümölcsösebb és tanninokban gazdagabb.
A korábbi szüretekből származó tartalék borok (az évjáratos borok kivételével) a fejlett borok érettebb tulajdonságait kölcsönzik a házasításnak. A kívánt házasításhoz a borokat kiválogató pezsgőkészítők tehetsége a seprőn történő érlelés során mindvégig kamatoztatják szakértelmüket a „Champagne” előállítása céljából. A folyamatos érési folyamat a kiváló összetételű borok esetében több évtizedig eltarthat a champagne-i pincékben, amelyek viszonylagos hűvössége ugyanis megfelelő másodlagos erjesztést garantál.
A „Champagne” előállítása során alkalmazott kiemelkedő technikai szaktudás különleges és költséges infrastruktúrát igényel. A feldolgozó-, a kezelő- és a csomagolóüzemek a szőlőültetvények közelében található településeken találhatók.
A champagne-i szőlővidék időszámításunk kezdete óta létezik, de a „Champagne” konkrétan a XVII. században szerezte meg nemes jegyeit a palackban történő másodlagos erjesztés fokozatos és szakszerű elsajátításával. A XVII. század végén a champagne-i termelők a pezsgők minőségének és jellemzőinek megőrzése érdekében a hordóban történő szállítás helyett palackozzák pezsgőiket.
A palackokba zárt hab és finom buborékok a poharakban bontakoznak ki, és a pezsgő azonnal sikert arat. Az újdonságra éhes fiatal nemesek ünneplik, a költők megéneklik, az írók helyet szentelnek számára a műveikben. Ez az ital a régensi udvar – XV. Lajos és Madame de Pompadour – kedvencévé válik. Pénzemberek és intézők utánozzák a nemeseket, a vidék utánozza a fővárost. Lajos és XVI. Lajos alatt a borágazat különösen virágzóvá válik, és a „Champagne” hírneve jelentősen megnő Franciaországban és külföldön egyaránt. A pezsgő divatos ott, ahol stílusos dolog a francia divat követése, és a XVIII. századi Európa egész területén a „Champagne” az ünnepek és vacsorák ékessége. Ismertsége még ma is tart. A szőlőtermesztők, a termelőszövetkezetek, a „Champagne” előállításával foglalkozó cégek folytatják erőfeszítéseiket azzal, hogy tökéletesítik a közös örökségüket képező „Champagne” ellenőrzött eredetmegjelölés kiválóságának népszerűsítését célzó kollektív szabályokat, és az eredetmegjelölés nevének és karakterének tiszteletben tartatására törekednek.
9. További alapvető feltételek (csomagolás, címkézés, egyéb követelmények)
Címkézés
Jogi keret:
Nemzeti jogszabályok
A további feltétel típusa:
A címkézésre vonatkozó kiegészítő rendelkezések
A feltétel leírása:
Ugyanazon gazdasági szereplő két telephelye vagy két gazdasági szereplő közötti szállítást kivéve minden palack csak kész állapotban, feldíszítve, a hatályos jogszabályoknak megfelelő címkével ellátva szállítható.
A pezsgőket tartalmazó palackokat az ellenőrzött eredetmegjelölés nevét a nyakrészen feltüntető dugóval kell lezárni, illetve a legfeljebb 0,20 liter névleges űrtartalmú palackok esetében az ellenőrzött eredetmegjelölés nevét a záróeszköz valamely másik belső részén kell feltüntetni.
A címkéken és a kereskedelmi okmányokon szerepelniük kell a Comité interprofessionnel du vin de Champagne elnevezésű szakmaközi bizottság által előírt, a gazdasági szereplők azonosítását lehetővé tevő bejegyzéseknek.
A pezsgőkészítő neve mellett, amelyet a címkén nyomtatott nagybetűkkel, egyértelműen és olvashatóan kell feltüntetni, szerepelnie kell az előállítás helye szerinti település nevének, ha a pezsgőkészítő székhelye a földrajzi területen kívül található.
Az ellenőrzött eredetmegjelöléssel ellátott pezsgők címkéjén kizárólag a következő kisebb földrajzi egységek neve tüntethető fel az alábbi feltételek mellett:
|
— |
kataszteri terület; |
|
— |
település. |
A szüreti nyilatkozatban szerepelnie kell az oltalomra bejelentett kataszteri terület vagy település nevének.
Az alapborok előállításához felhasznált összes szőlőnek az adott településről vagy kataszteri területről származó szőlőnek kell lennie
Az e termékleírás I. fejezete II. szakaszának b) és c) pontjában megállapított feltételek szerint a településnév mellett feltüntethető a „Premier Cru” és a „Grand Cru” kifejezés.
Az érintett fenti településeken kívül a településnév mellett fel kell tüntetni a „Vigne de” (...-i szőlő) vagy a „Vignoble de” (...-i szőlőültetvény) kifejezést.
A településnév vagy a kataszteri terület nevét akkora karakterekkel kell nyomtatni, amelyek sem a magasság, sem a szélesség tekintetében nem haladják meg az ellenőrzött eredetmegjelölés nevét alkotó karakterek méretét.
A fent megállapított feltétek mellett a településnevet tartalmazó címke kiegészíthető oly módon, hogy az alapbor elnevezéséből veszik át a településnevet.
A szőlőfajta megnevezése
Jogi keret:
Nemzeti jogszabályok
A további feltétel típusa:
A címkézésre vonatkozó kiegészítő rendelkezések
A feltétel leírása:
A szőlőfajta akkora karakterekkel tüntethető fel, amelyeknek a mérete a magasság és a szélesség tekintetében sem haladja meg a 3 millimétert és az eredetmegjelölés nevét alkotó karakterek méretének felét. A szőlőfajta csak akkor tüntethető fel, ha az alapborok előállításához feldolgozott összes szőlő az említett szőlőfajtából készült.
Az évjárat megnevezése
Jogi keret:
Nemzeti jogszabályok
A további feltétel típusa:
A címkézésre vonatkozó kiegészítő rendelkezések
A feltétel leírása:
Az évjárat feltüntetése esetén annak a dugón – illetve legfeljebb 0,20 liter névleges űrtartalom esetén egy másik megfelelő záróeszközön –, valamint a címkén kell szerepelnie. Az évjáratot a számlákon és a kísérő okmányokon is fel kell tüntetni.
Palackozás
Jogi keret:
Nemzeti jogszabályok
A további feltétel típusa:
A körülhatárolt földrajzi terület határain belüli palackozás
A feltétel leírása:
A 75 centiliternél kisebb vagy 150 centiliternél nagyobb űrtartalmú palackban értékesített – új palackba áttölthető – pezsgők kivételével a pezsgők abban a palackban készülnek és kerülnek forgalomba, amelyben a másodlagos erjesztésükre sor került.
A pezsgőket a palackozástól számított legalább 15 hónapig – az évjáratos pezsgők esetében pedig a palackozástól számított 36 hónapig – tartó érlelést követően hozzák kereskedelmi forgalomba.
A termékleíráshoz vezető link
ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2024/7445/oj
ISSN 1977-0979 (electronic edition)