<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.55-20141201.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C‑249/16</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62016CJ0249</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:472">EU:C:2017:472</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>9</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>9</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><DATE ISO="20170615">2017. 06. 15</DATE> I ÍTÉLET – C 249/16. SZ. ÜGY</P><P>KAREDA</P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság Ítélete</HT> (harmadik tanács)</P><P><DATE ISO="20170615">2017. június 15.</DATE><NOTE NUMBERING="STAR" TYPE="FOOTNOTE" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: német.</P></NOTE></P></TI></TITLE><INDEX><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>Joghatóság a polgári és kereskedelmi ügyekben</KEYWORD><KEYWORD>1215/2012/EU rendelet</KEYWORD><KEYWORD>A 7. cikk 1. pontja</KEYWORD><KEYWORD>A <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0001" ID="QS0001"/>szerződéssel kapcsolatos ügy<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="00AB" ID="QE0001"/> és a <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0002" ID="QS0002"/>szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="00AB" ID="QE0002"/> fogalma</KEYWORD><KEYWORD>Kölcsönszerződés egyetemleges adóstársai közötti visszkereset</KEYWORD><KEYWORD>A kölcsönszerződés teljesítési helyének meghatározása</KEYWORD></INDEX><JUDGMENT.INIT><P>A C‑249/16. sz. ügyben,</P><P>az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) a Bírósághoz <DATE ISO="20160502">2016. május 2‑án</DATE> érkezett, <DATE ISO="20160331">2016. március 31‑i</DATE> határozatával terjesztett elő a</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P><HT TYPE="BOLD">Saale Kareda</HT></P></PLAINTIFS><AGAINST>és</AGAINST><DEFENDANTS><P><HT TYPE="BOLD">Stefan Benkö</HT></P></DEFENDANTS></PARTIES><P>között folyamatban lévő eljárásban,</P><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),</P><P>tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, M. Vilaras, J. Malenovský, M. Safjan (előadó) és D. Švaby bírák,</P><P>főtanácsnok: Y. Bot,</P><P>hivatalvezető: A. Calot Escobar,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra,</VISA></GR.VISA><GR.CONSID><CONSID><P>figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:</P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>S. Kareda képviseletében C. Függer Rechtsanwalt,</P></ITEM><ITEM><P>S. Benkö képviseletében S. Alessandro Rechtsanwalt,</P></ITEM><ITEM><P>az Európai Bizottság képviseletében M. Heller és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM></LIST></CONSID></GR.CONSID><GR.VISA><VISA>a főtanácsnok indítványának a <DATE ISO="20170426">2017. április 26‑i</DATE> tárgyaláson történt meghallgatását követően,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL>meghozta a következő</PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><?PAGE NO="2"?><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>Ítéletet</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, <DATE ISO="20121212">2012. december 12‑i</DATE> 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="351" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2012">HL 2012. L 351., 1. o.</REF.DOC.OJ>) 7. cikke 1. pontjának értelmezésére vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2</NO.P><TXT>E kérelmet az S. Benkö és S. Kareda között a közös kölcsönszerződésre vonatkozó, S. Kareda törlesztésének elmaradása miatt S. Benkő által megfizetett havi törlesztőrészletek megtérítése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Jogi háttér</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az 1215/2012 rendelet</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3</NO.P><TXT>Az 1215/2012 rendelet (4) premabulumbekezdéséből következik, hogy az irányelv a belső piac megfelelő működése érdekében <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0003" ID="QS0003"/>[a] polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályok egységesítésére, valamint az egyes tagállamok által hozott határozatok gyors és egyszerű elismerésének és végrehajtásának biztosítására irányuló rendelkezések<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> megalkotására irányul.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4</NO.P><TXT>Az említett rendelet (15) és (16) preambulumbekezdése kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0004" ID="QS0004"/>(15)</NO.P><TXT>A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg. A joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a jogvita tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő kapcsoló tényezőt kíván meg. A jogi személyek székhelyét a közös szabályok átláthatóságának fokozása és a joghatósági okok összeütközése elkerülése végett önállóan kell meghatározni.</TXT></NP></CONSID><CONSID><NP><NO.P>(16)</NO.P><TXT>Az alperes lakóhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében. A szoros kapcsolat megléte jogbiztonságot nyújt, és elkerüli azt, hogy az alperes ellen egy olyan tagállam bíróságán indíthassanak eljárást, amelyre észszerűen nem számíthatott. Ez különösen fontos a magánélet és a személyiségi jogok – többek között a jó hírnév – megsértéséből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyokkal kapcsolatos jogviták tekintetében.<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/></TXT></NP></CONSID></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5</NO.P><TXT>A joghatósági szabályokat ugyanezen rendelet II. fejezete tartalmazza. E fejezet részét képezi többek között az 1., 2. és 4. szakasz, melyek címe <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0005" ID="QS0005"/>Általános rendelkezések<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/>, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0006" ID="QS0006"/>Különös joghatóság<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> és <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0007" ID="QS0007"/>Joghatóság fogyasztói szerződések esetén<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6</NO.P><TXT>Az 1215/2012 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése, amely e II. fejezet 1. szakaszában szerepel, a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0008" ID="QS0008"/>E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7</NO.P><TXT>Az 1215/2012 rendelet 7. cikke, amely az említett II. fejezet 2. szakaszában található, a következőképpen szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0009" ID="QS0009"/>Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető:</P><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P>l.</NO.P><TXT><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>ha az eljárás tárgya egy szerződés, akkor a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>e rendelkezés értelmében, eltérő megállapodás hiányában a kötelezettség teljesítésének helye:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>ingó dolog értékesítése esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés alapján az adott dolgot leszállították, vagy le kellett volna szállítani,</P></ITEM><ITEM><P>szolgáltatás nyújtása esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani;</P></ITEM></LIST></P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>amennyiben a b) pont [helyesen: b) alpont] nem alkalmazható, az a) pontot [helyesen: a) alpontot] kell alkalmazni.</TXT></NP></ITEM></LIST></TXT><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/></P></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8</NO.P><TXT>Az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának szövege megegyezik az 1215/2012 rendelet által hatályon kívül helyezett, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, <DATE ISO="20001222">2000. december 22‑i</DATE> 44/2001/EK tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="012" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2001">HL 2001. L 12., 1. o.</REF.DOC.OJ>, magyar nyelvű különkiadás: 19. fejezet, 4. kötet, 42. o., helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="242" PAGE.FIRST="6" DATE.PUB="2006">HL 2006. L 242., 6. o.</REF.DOC.OJ>, <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="124" PAGE.FIRST="47" DATE.PUB="2011">HL 2011. L 124., 47. o.</REF.DOC.OJ>) 5. cikke 1. pontjának szövegével. E 7. cikk 1. pontja egyébiránt megfelel az új tagállamoknak az alábbi egyezményhez való csatlakozásáról szóló későbbi egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, <DATE ISO="19680927">1968. szeptember 27‑i</DATE> egyezmény (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="299" PAGE.FIRST="32" DATE.PUB="1972">HL 1972. L 299., 32. o.</REF.DOC.OJ>) (a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) 5. cikke 1. pontjának.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9</NO.P><TXT>Az 1215/2012 rendelet II. fejezetének 4. szakaszában szereplő 17. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0010" ID="QS0010"/>Valamely személy, a fogyasztó [helyesen: A valamely személy – fogyasztó –] által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 6. cikk és a 7. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a szerződés tárgya áruk részletfizetésre történő értékesítése; vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a szerződés tárgya olyan részletekben visszafizetendő kölcsön vagy bármely egyéb hitel, amelyet áruk vételének finanszírozására nyújtanak; vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>minden más esetben, a szerződést olyan személlyel kötötték, aki a fogyasztó lakóhelyének tagállamában kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenysége bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányul, és a szerződés az ilyen tevékenység körébe tartozik.<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10</NO.P><TXT>E rendeletnek a szintén e 4. szakaszban található 18. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="018.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0011" ID="QS0011"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A fogyasztó a másik szerződő fél ellen akár annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a fél székhellyel rendelkezik, akár – függetlenül a másik fél székhelyétől – saját lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.</ALINEA></PARAG><?PAGE NO="4"?><PARAG IDENTIFIER="018.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A fogyasztó ellen a másik szerződő fél kizárólag a fogyasztó lakóhelyének [helyesen: lakóhelye szerinti tagállam] bíróságai előtt indíthat eljárást.<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11</NO.P><TXT>Az 1215/2012 rendelet 17. és 18. cikkének szövege megegyezik a 44/2001 rendelet 15. és 16. cikkének szövegével.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az 593/2008/EK rendelet</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12</NO.P><TXT>A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0012" ID="QS0012"/>Róma I<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/>) szóló, <DATE ISO="20080617">2008. június 17‑i</DATE> 593/2008 európai parlamenti és tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="177" PAGE.FIRST="6" DATE.PUB="2008">HL 2008. L 177., 6. o.</REF.DOC.OJ>, helyesbítés <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="309" PAGE.FIRST="87" DATE.PUB="2009">HL 2009. L 309., 87. o.</REF.DOC.OJ>) (7) és (17) preambulumbekezdése kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0013" ID="QS0013"/>(7)</NO.P><TXT>E rendelet tárgyi hatályának és rendelkezéseinek összhangban kell lenniük a [44/2001] rendelettel, valamint a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, <DATE ISO="20070711">2007. július 11‑i</DATE> 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0014" ID="QS0014"/>Róma II<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/>) […].</TXT></NP></CONSID><P>[…]</P><CONSID><NP><NO.P>(17)</NO.P><TXT>Ami jogválasztás hiányában az alkalmazandó jogot illeti, a <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0015" ID="QS0015"/>szolgáltatás nyújtása<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="00AB" ID="QE0015"/> és az <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0016" ID="QS0016"/>áru értékesítése<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="00AB" ID="QE0016"/> fogalmát ugyanúgy kell értelmezni, mint a [44/2001] rendelet 5. cikkének alkalmazásakor, amennyiben áruk értékesítése és szolgáltatások nyújtása az említett rendelet hatálya alá tartozik. Bár a franchise és a forgalmazási szerződések szolgáltatásra irányulnak, azokra mégis különös szabályok vonatkoznak.<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/></TXT></NP></CONSID></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13</NO.P><TXT>E rendeletnek a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0017" ID="QS0017"/>Követelés törvény alapján történő átszállása (törvényi engedményezés)<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> című 15. cikke értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0018" ID="QS0018"/>Ha egy személynek (<QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0019" ID="QS0019"/>a jogosult<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="00AB" ID="QE0019"/>) szerződésen alapuló követelése van mással (<QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0020" ID="QS0020"/>a kötelezett<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="00AB" ID="QE0020"/>) szemben és egy harmadik személy köteles a jogosult szerződésen alapuló követelését teljesíteni vagy ténylegesen teljesítette a jogosult követelését e kötelezettsége alapján, úgy a harmadik személy e kötelezettségére irányadó jog határozza meg azt, hogy a harmadik személy a szerződés kötelezettjével szemben gyakorolhatja‑e – és milyen mértékben – azokat a jogokat, amelyekkel a jogosult a kötelezettel szemben a közöttük fennálló jogviszonyra irányadó jog értelmében rendelkezett.<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14</NO.P><TXT>Az említett rendeletnek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0021" ID="QS0021"/>Több kötelezett<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/> című 16. cikke előírja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0022" ID="QS0022"/>Ha a szerződéses követelés a hitelezőt több olyan kötelezettel szemben illeti meg, akik ugyanazon követelésért felelnek, és az egyik kötelezett a követelést teljes egészében vagy részben már kielégítette, úgy a kötelezettnek a hitelező felé fennálló kötelezettségére irányadó jogot kell alkalmazni a kötelezettnek a többi kötelezettel szemben fennálló visszkereseti jogára is. A többi kötelezett – a hitelezővel szembeni kötelezettségeikre irányadó jog által lehetővé tett mértékben – hivatkozhat olyan védelemre, amelyekkel a hitelezővel szemben rendelkezett.<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az osztrák jog</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15</NO.P><TXT>Az Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch (polgári törvénykönyv, a továbbiakban: ABGB) 896. §‑a a következőképpen szól:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0023" ID="QS0023"/>Az az egyetemlegesen felelős adóstárs, aki egyedül törlesztette a tartozás egészét, közöttük fennálló eltérő megállapodás hiányában egyenlő arányú visszatérítést követelhet a többi adóstól, anélkül hogy jogátruházás történne.<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16</NO.P><TXT>Az ABGB 905. §‑ának (2) bekezdése a Zahlungsverzugsgesetz (a késedelmes fizetésekről szóló törvény, BGBl. I, 2013/50) általi módosítása előtt előírta, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0024" ID="QS0024"/>kétség esetén az adósnak a saját költségén és a saját kockázatára kell eljuttatnia a pénzt a hitelező lakóhelyére (székhelyére).<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17</NO.P><TXT>Az ABGB 1042. §‑a értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0025" ID="QS0025"/>Aki más helyett olyan költséget visel, amelyet a másik személynek jelen törvény rendelkezései értelmében magának kellett volna viselnie, megtérítésre jogosult.<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18</NO.P><TXT>S. Benkö, ausztriai lakóhellyel rendelkező osztrák állampolgár a Landesgericht St. Pölten (Sankt Pölten‑i tartományi bíróság, Ausztria) előtt keresetet indított az ismeretlen észtországi lakóhellyel rendelkező észt állampolgár volt élettársával, S. Karedával szemben kamatokkal és költségekkel együtt <FT TYPE="DECIMAL">17145,41</FT> euró összeg megtérítése iránt. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy 2007‑ben, ausztriai életközösségük fennállása alatt, S. Benkö és S. Kareda <FT TYPE="NUMBER">190000</FT> euró értékű családi házat vásároltak, amelynek mindketten egyenlő arányban voltak a tulajdonosai. Saját tőke hiányában 2007 márciusában három kölcsönt vettek fel, <FT TYPE="NUMBER">150000</FT> euró, <FT TYPE="NUMBER">100000</FT> euró és <FT TYPE="NUMBER">50000</FT> euró értékben egy osztrák banktól ezen adásvétel finanszírozása és a szükséges ingatlanátalakítás céljából. Mind S. Benkö, mind pedig S. Kareda kölcsönvevőnek minősült.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19</NO.P><TXT>2011 végén S. Kareda megszüntette az S. Benkővel fennálló életközösséget és visszaköltözött Észtországba, egy S. Benkö számára ismeretlen helyre. S. Kareda 2012 júniusától kezdve nem vett részt e kölcsönök törlesztésében, így azóta S. Benkö egyedül viseli e kölcsönök törlesztésének terhét. Az S. Benkö által benyújtott kereset tehát S. Kareda arra való kötelezésére irányul, hogy az ABGB 1042. §‑a alapján térítse meg neki azon törlesztőrészleteknek megfelelő összeget, amelyet S. Benkö S. Kareda helyett 2014 júniusáig teljesített.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20</NO.P><TXT>Az elsőfokú bíróság, a Landesgericht St. Pölten (Sankt Pölten‑i tartományi bíróság, Ausztria) S. Kareda lakóhelyének felderítése érdekében kapcsolatba lépett Észtország ausztriai nagykövetségével, a megkeresés azonban eredménytelen volt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21</NO.P><TXT>Az S. Kareda részére az iratok átvétele céljából rendelt ügygondnok, a joghatóság hiányára alapított kifogást terjesztett elő arra hivatkozva, hogy S. Kareda Észtországban rendelkezett lakóhellyel. Álláspontja szerint egyrészt az S. Benkö által ismertetett tények nem tartoznak az 1215/2012 rendelet II. fejezete 2–7. szakasza rendelkezéseinek hatálya alá. Másrészt az eljáró bíróság nem rendelkezik illetékességgel, ugyanis a szóban forgó kölcsönt nyújtó bank székhelye, amely az e kölcsönöket érintő törlesztési kötelezettség teljesítési helyének felel meg, nem a Landesgericht St. Pölten (Sankt Pölten‑i tartományi bíróság) illetékességi területén található.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22</NO.P><TXT>Helyt adva ezen érvelésnek, e bíróság megállapította az ügy elbírálására vonatkozó joghatósága hiányát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23</NO.P><TXT>Az e határozattal szemben S. Benkö által benyújtott keresetet elbíráló Oberlandesgericht Wien (bécsi tartományi felsőbíróság, Ausztria) úgy határozott, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontja szerinti joghatóságot a szerződés szerinti törlesztési kötelezettség teljesítési helye, azaz e bíróság szerint az adós lakóhelye határozza meg. A Landesgericht St. Pölten (Sankt Pölten‑i tartományi bíróság) tehát rendelkezik joghatósággal és illetékességgel is.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24</NO.P><TXT>S. Kareda ügygondnoka felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a fellebbviteli bíróság e határozatával szemben a kérdést előterjesztő bíróságnál, az Oberster Gerichtshofnál (legfelsőbb bíróság, Ausztria) az osztrák bíróságok joghatósága hiányának megállapítása érdekében.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25</NO.P><TXT>Az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) e körülményekre tekintettel felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:</TXT><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0026" ID="QS0026"/>1)</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontját, hogy a kölcsön törlesztőrészleteit egyedül fizető kötelezettet ugyanazon kölcsönszerződés másik kötelezettjével szemben megillető, (a vele együttesen kötött) banki kölcsönszerződésből származó visszatérítési igény (megtérítési vagy visszkereseti igény) a kölcsönszerződésből eredő, származékos (másodlagos) szerződéses igénynek minősül?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén:</TXT><P>Valamely kötelezettet a szóban forgó kölcsönszerződésben szereplő másik kötelezettel szemben megillető visszatérítési igény (megtérítési vagy visszkereseti igény) teljesítési helyét</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdése (<QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0027" ID="QS0027"/>szolgáltatás nyújtása<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="00AB" ID="QE0027"/>) vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontjával együttesen értelmezett c) alpontja (<HT TYPE="ITALIC">lex causae</HT>) határozza meg?</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>A 2. a) kérdésre adandó igenlő válasz esetén:</TXT><P>Bankkölcsön nyújtása a kölcsönszerződésből eredő, a szerződésre jellemző szolgáltatásnyújtásnak minősül‑e, és ennélfogva az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdése alapján a szolgáltatásnyújtásra tekintettel a bank székhelye határozza‑e meg a teljesítési helyet, ha a kölcsön nyújtására kizárólag azon a helyen kerül sor?</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>A 2. b) kérdésre adandó igenlő válasz esetén:</TXT><P>A megszegett szerződés teljesítési helyének az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti meghatározása szempontjából</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a kölcsön mindkét adós általi felvételének időpontja (2007. március) vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>az az időpont irányadó, amikor a megtérítésre jogosult adós teljesítette azokat a fizetéseket a bank részére, amelyekre a megtérítési igényét alapítja (2012. június és 2014. június közötti időszak)?<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az első kérdésről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26</NO.P><TXT>Az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a kölcsönszerződés egyetemleges adóstársai közötti visszkereset az e rendelkezés értelmében vett, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0028" ID="QS0028"/>szerződéssel kapcsolatos ügyek<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/> körébe tartozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27</NO.P><TXT>Az e kérdésre adandó válasz céljából utalni kell a Bíróság által a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontjával, valamint a Brüsszeli Egyezmény 5. cikkének 1. pontjával kapcsolatban adott értelmezésre, amely érvényes az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontjára is, mivel e rendelkezések egyenértékűnek minősíthetők (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE>ÖFAB</NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑147/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:490">EU:C:2013:490</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28</NO.P><TXT>Ezen ítélkezési gyakorlatából az következik egyrészt, hogy a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0029" ID="QS0029"/>szerződéssel kapcsolatos ügy<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/> 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja értelmében vett fogalmát önállóan kell értelmezni annak érdekében, hogy annak egységes alkalmazása valamennyi tagállamban biztosítva legyen, másrészt hogy az ilyen ügyben elbírálásához szükséges, hogy a felperes keresete az egyik fél által a másik felé szabadon vállalt<?PAGE NO="7"?> jogi kötelezettséget vitasson (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130314">2013. március 14‑i</DATE>, <NAME.CASE>Česká spořitelna</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑419/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:165">EU:C:2013:165</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0047">47.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150128">2015. január 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Kolassa</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑375/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:37">EU:C:2015:37</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell mindenekelőtt arra, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának b) alpontjában foglalt kapcsolóelvnek az ugyanazon szerződés alapján benyújtott valamennyi kérelemre vonatkoznia kell (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20090709">2009. július 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Rehder</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑204/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:439">EU:C:2009:439</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30</NO.P><TXT>Ezenkívül szerződéssel kapcsolatosnak kell tekinteni minden olyan kötelezettséget, amely olyan szerződésen alapul, amelynek nemteljesítésére a felperes keresete alátámasztásaként hivatkozott (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19761006">1976. október 6‑i</DATE> <NAME.CASE>De Bloos</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>14/76</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1976:134">EU:C:1976:134</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0016">16.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0017">17.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19880308">1988. március 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Arcado</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>9/87</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1988:127">EU:C:1988:127</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0013">13.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31</NO.P><TXT>Ugyanez vonatkozik tehát két olyan egyetemleges adóstárs közötti kötelezettségekre, mint az alapeljárásban részt vevő felek, és különösen a közös tartozásban a másik adóstárs részét részben vagy egészben kifizető adóstárs azon lehetőségére, hogy az így kifizetett összeget visszkereset indításával visszakövetelje (lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161012">2016. október 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Kostanjevec</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑185/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:763">EU:C:2016:763</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Ahogy azt ugyanis a főtanácsnok indítványa 31. pontjában megállapította, mivel e keresetnek az indoka maga e szerződéshez kapcsolódik, az 1215/2012 rendelet alkalmazása szempontjából mesterkélt lenne elválasztani ezeket a jogviszonyokat azon szerződéstől, amelyből azok erednek, és amely azok jogalapját képezi.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32</NO.P><TXT>Végül, jóllehet az 1215/2012 rendelet rendelkezésit az általa létrehozott rendszer, valamint az azt alátámasztó célok fényében kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140116">2014. január 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Kainz</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑45/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:7">EU:C:2014:7</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0019">19.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), figyelembe kell venni többek között ez utóbbi rendelet és a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0030" ID="QS0030"/>Róma I<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/> rendelet alkalmazásával kapcsolatos koherencia célkitűzését (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160121">2016. január 21‑i</DATE> <NAME.CASE>ERGO Insurance és Gjensidige Baltic</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑359/14 és C‑475/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:40">EU:C:2016:40</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Márpedig a koherencia e célkitűzésével szintén összhangban van azon értelmezés, amely szerint az olyan visszkereset, mint amely az alapügy tárgyát képezi, az 1215/2012 rendelet értelmében vett, szerződéssel kapcsolatos ügy körébe tartozik. A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0031" ID="QS0031"/>Róma I<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/> rendelet 16. cikke ugyanis a több adós közötti jogviszonyt kifejezetten az adós és a hitelező közötti jogviszonnyal hozza összefüggésbe.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33</NO.P><TXT>A fentiekre figyelemmel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy a kölcsönszerződés egyetemleges adóstársai közötti visszkereset az e rendelkezés értelmében vett, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0032" ID="QS0032"/>szerződéssel kapcsolatos ügyek<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> körébe tartozik.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A második kérdésről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34</NO.P><TXT>Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan, hitelintézet és két egyetemleges adóstárs között létrejött kölcsönszerződést, mint amely az alapügyben szerepel, az e rendelkezésben említett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0033" ID="QS0033"/>szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésnek<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/> kell minősíteni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35</NO.P><TXT>A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának b) alpontja – amelynek szövege megegyezik az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontja b) pontjának szövegével – értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0034" ID="QS0034"/>szolgáltatás<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> fogalma magában foglalja legalábbis azt, hogy a szolgáltatásnyújtó fél meghatározott tevékenységet végez díjazás ellenében (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160714">2016. július 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Granarolo</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑196/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:559">EU:C:2016:559</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36</NO.P><TXT>Ahogy azt a főtanácsnok indítványának 40. pontjában megállapította, a hitelintézet és a kölcsönvevő között létrejött kölcsönszerződésben a szolgáltatásnyújtás abban rejlik, hogy a hitelintézet pénzösszeget ad át a kölcsönvevőnek, aki cserébe főszabály szerint kamat formájában ellenszolgáltatást nyújt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37</NO.P><TXT>Meg kell tehát állapítani, hogy az ilyen kölcsönszerződést az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdése értelmében vett, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0035" ID="QS0035"/>szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésnek<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/> kell minősíteni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38</NO.P><TXT>Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan, hitelintézet és két egyetemleges adóstárs között létrejött kölcsönszerződést, mint amely az alapügyben szerepel, az e rendelkezésben említett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0036" ID="QS0036"/>szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésnek<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/> kell minősíteni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A harmadik kérdésről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39</NO.P><TXT>Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy amennyiben a hitelintézet két egyetemleges adóstársnak nyújt kölcsönt, e rendelkezés értelmében véve <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0037" ID="QS0037"/>a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/>, eltérő megállapodás hiányában e hitelintézet székhelye, többek között az ezen adóstársak közötti visszkeresetet elbíráló bíróság illetékességének meghatározása szempontjából.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40</NO.P><TXT>E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében meg kell határozni a szerződés jellemző kötelezettségét (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160714">2016. július 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Granarolo</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑196/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:559">EU:C:2016:559</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41</NO.P><TXT>Márpedig, ahogyan azt a főtanácsnok az indítványa 45. pontjában megjegyezte, a kölcsönszerződés keretében a jellemző kötelezettség maga a kölcsön tárgyát képező pénzösszeg nyújtása, míg a kölcsönvevőnek az említett összeget visszafizetésére irányuló kötelezettsége csak a hitelezői szolgáltatás teljesítésének következménye.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42</NO.P><TXT>Meg kell tehát állapítani, hogy az eltérő megállapodásnak a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdésében felvetett esetét kivéve, az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdése értelmében hitelintézet általi kölcsön nyújtása esetén a szolgáltatások nyújtásának helye e hitelintézet székhelye.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43</NO.P><TXT>Ami azt a kérdést illeti, hogy e megállapítás releváns‑e a visszafizetési kötelezettség egyetemleges adóstársai közötti visszkereset elbírálására illetékességgel rendelkező bíróság meghatározása is, emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a jelen ítélet 31. pontjából kitűnik – az ilyen kereset alapja az egyetemleges adóstársak és a hitelintézet között létrejött kölcsönszerződés.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44</NO.P><TXT>A fentiekből, valamint a kiszámíthatóság, az egységesség és az igazságszolgáltatás megbízható működésének célkitűzéséből következik, amelyet az 1215/2012 rendelet a (15) és (16) preambulumbekezdése szerint el kíván érni, hogy e rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ilyen kereset elbírálására illetékességgel rendelkező bíróság a tagállam azon helyén – mint az ilyen viszontkereset alapjául szolgáló kötelezettség teljesítési helyén – található bíróság, ahol e hitelintézet székhelye van.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45</NO.P><TXT>E tekintetben nem releváns az alapeljárásban részt vevő felek által tett azon észrevétel, miszerint mindketten fogyasztóknak minősülnek, és így a fogyasztói szerződésekre az 1215/2012 rendelet 17. és 18. cikkében előírt joghatósági szabályoknak kell rájuk vonatkozniuk. Ahogyan ugyanis azt a Bíróság a<?PAGE NO="9"?> 44/2001 rendelet 15. és 16. cikkével kapcsolatban megállapította, az említett szabályok nem alkalmazhatók két fogyasztó közötti jogviszonyokra (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131205">2013. december 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Vapenik</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑508/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:790">EU:C:2013:790</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46</NO.P><TXT>A fentiekre figyelemmel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a hitelintézet két egyetemleges adóstársnak nyújtott kölcsönt, a rendelkezés értelmében véve <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0038" ID="QS0038"/>a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/>, eltérő megállapodás hiányában e hitelintézet székhelye, többek között az ezen adóstársak közötti visszkeresetet elbíráló bíróság illetékességének meghatározása szempontjából.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A negyedik kérdésről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47</NO.P><TXT>Tekintettel a harmadik kérdésre adott válaszra, a negyedik kérdésre nem kell válaszolni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A költségekről</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48</NO.P><TXT>Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO>A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:</INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, <DATE ISO="20121212">2012. december 12‑i</DATE> 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy a kölcsönszerződés egyetemleges adóstársai közötti visszkereset az e rendelkezés értelmében vett, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0039" ID="QS0039"/>szerződéssel kapcsolatos ügyek<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/> körébe tartozik.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan, hitelintézet és két egyetemleges adóstárs között létrejött kölcsönszerződést, mint amely az alapügyben szerepel, az e rendelkezésben említett, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0040" ID="QS0040"/>szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésnek<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/> kell minősíteni.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">3)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a hitelintézet két egyetemleges adóstársnak nyújtott kölcsönt, a rendelkezés értelmében véve <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0041" ID="QS0041"/>a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/>, eltérő megállapodás hiányában e hitelintézet székhelye, többek között az ezen adóstársak közötti visszkeresetet elbíráló bíróság illetékességének meghatározása szempontjából.</HT></TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><SIGNATORY><P>Aláírások</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>