<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.55-20141201.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C‑221/13</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62013CJ0221</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2286">EU:C:2014:2286</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>6</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>6</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P>2014. 10. 15‑I ÍTÉLET – C‑221/13. SZ. ÜGY</P><P>MASCELLANI</P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (harmadik tanács)</P><P><DATE ISO="20141015">2014. október 15.</DATE><NOTE NUMBERING="STAR" TYPE="FOOTNOTE" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: olasz.</P></NOTE></P></TI></TITLE><INDEX><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal iránti kérelem</KEYWORD><KEYWORD>Szociálpolitika</KEYWORD><KEYWORD>97/81/EK irányelv</KEYWORD><KEYWORD>Az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodás</KEYWORD><KEYWORD>A részmunkaidős munkaviszonynak a munkavállaló beleegyezése nélkül történő teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítása</KEYWORD></INDEX><JUDGMENT.INIT><P>A C‑221/13. sz. ügyben,</P><P>az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunale ordinario di Trento (Olaszország) a Bírósághoz 2013. április 25‑én érkezett, 2013. április 11‑i határozatával terjesztett elő az előtte</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P><HT TYPE="BOLD">Teresa Mascellani</HT></P></PLAINTIFS><AGAINST>és</AGAINST><DEFENDANTS><P>a <HT TYPE="BOLD">Ministero della Giustizia</HT> között folyamatban lévő eljárásban,</P></DEFENDANTS></PARTIES><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),</P><P>tagjai: M. Ilešič tanácselnök, A. Ó Caoimh, C. Toader, E. Jarašiūnas (előadó) és C. G. Fernlund bírák,</P><P>főtanácsnok: N. Wahl,</P><P>hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. március 20‑i tárgyalásra,</VISA></GR.VISA><GR.CONSID><CONSID><P>figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:</P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>T. Mascellani képviseletében F. Valcanover avvocato,</P></ITEM><ITEM><P>az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: M. Russo és G. Fiengo avvocati dello Stato,</P></ITEM><ITEM><P>a cseh kormány képviseletében M. Smolek, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>az Európai Bizottság képviseletében C. Cattabriga és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM></LIST></CONSID></GR.CONSID><GR.VISA><VISA>a főtanácsnok indítványának a 2014. május 22‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL>meghozta a következő</PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><?PAGE NO="2"?><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Ítéletet</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>1</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15‑i 97/81/EK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="014" PAGE.FIRST="9" DATE.PUB="1998">HL 1998. L 14., 9. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 6. kötet, 368. o.) mellékletét képező, 1997. június 6‑án megkötött, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) értelmezésére vonatkozik.</TXT></NP><NP><NO.P>2</NO.P><TXT>Ezt a kérelmet a T. Mascellani és a Ministero della Giustizia (igazságügyi minisztérium) között T. Mascellani részmunkaidős munkaviszonyának teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítását elrendelő határozat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>3</NO.P><TXT>A 97/81 irányelv 1. cikke pontosítja, hogy ezen irányelv célja az általános iparági szervezetek – nevezetesen az Európai Munkáltatók és Gyáriparosok Szervezeteinek Szövetsége (UNICE), az Állami és Közszolgáltatási Vállalatok Európai Központja (CEEP) és az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ) – által megkötött, az irányelv mellékletében szereplő keretmegállapodás végrehajtása.</TXT></NP><NP><NO.P>4</NO.P><TXT>A keretmegállapodás preambulumának második bekezdése értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>Felismerve a tagállami viszonyok sokféleségét, és tudomásul véve azt, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás bizonyos ágazatok és tevékenységek jellemzője, ez a megállapodás általános elveket és minimumkövetelményeket határoz meg a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében. A megállapodás a szociális partnerek az iránti hajlandóságát mutatja, hogy egy általános keretet hozzanak létre a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók elleni megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] kiküszöbölése céljából és azért, hogy elősegítsék a részmunkaidős foglalkoztatás fejlődését olyan alapon, amely mind a munkaadók [helyesen: munkáltatók], mind a munkavállalók számára elfogadható.<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>5</NO.P><TXT>E megállapodás 1. szakasza a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>E keretmegállapodás célja:</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>részmunkaidőben foglalkoztatottak megkülönböztetésének [helyesen: hátrányos megkülönböztetésének] kiküszöbölése és a részmunkaidős munka minőségének javítása;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a részmunkaidős foglalkoztatás fejlődésének elősegítése önkéntes alapon, és hozzájárulás a munkaidő rugalmas megszervezéséhez olyan módon, amely figyelembe veszi a munkaadók [helyesen: munkáltatók] és a munkavállalók igényeit.<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>6</NO.P><TXT>A keretmegállapodás 3. szakasza kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>E megállapodás alkalmazásában:</P><P>[...]</P><?PAGE NO="3"?><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>Összehasonlítható, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló: olyan teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló, aki ugyanannál a vállalkozásnál dolgozik, ugyanolyan munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkezik, és aki ugyanolyan vagy hasonló munkát/tevékenységet végez, figyelembe véve az egyéb szempontokat is, mint a vállalkozásnál eltöltött idő és a szakmai/gyakorlati ismeretek.</TXT><P>Ahol nincs összehasonlítható, állandó [helyesen: teljes munkaidőben foglalkoztatott] munkavállaló, ott az összehasonlítást az irányadó kollektív szerződésre, vagy ennek hiányában a nemzeti törvényekre, kollektív megállapodásokra vagy a gyakorlatra történő hivatkozással végzik.<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/></P></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>7</NO.P><TXT>Az említett megállapodás <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>A megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] tilalmának elve<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/> címet viselő 4. szakaszának 1. pontja a következőt írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>A foglalkoztatási feltételek szempontjából a részmunkaidőben foglalkoztatottak nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a velük összehasonlítható, teljes munkaidőben foglalkoztatottak, csupán azért, mert részmunkaidőben dolgoznak, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív alapon igazolható.<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>8</NO.P><TXT>A keretmegállapodás 5. szakaszának 2. pontja értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>A teljes munkaidőben történő foglalkoztatásról a részmunkaidős foglalkoztatásra történő áttérés (vagy fordítva) munkavállaló által történő visszautasítása önmagában nem jelent elegendő jogalapot a foglalkoztatás megszüntetésére, a nemzeti jogszabályokkal, kollektív megállapodásokkal és gyakorlattal összhangban történt megszűnés sérelme nélkül, olyan egyéb indokokból, mint az érintett vállalat működési nehézségei.<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/></P></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az olasz jog</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>9</NO.P><TXT>A nehéz és különösen nehéz szakmák, a szervek átszervezése, a szabadságok, a munkabeosztás és az engedélyezett távollét, a szociális biztonsággal kapcsolatos intézkedések, a foglalkoztatási szolgálatok, a foglalkoztatást, a tanulást és a nők foglalkoztatását ösztönző intézkedések, a be nem jelentett munka elleni küzdelemre irányuló intézkedések, továbbá a közszférában a foglalkoztatással kapcsolatos rendelkezések, valamint a munkaügyi jogviták területén a kormánynak adott felhatalmazásokról szóló, 2010. november 4‑i 183. sz. törvény (Legge n. 183 – Deleghe al Governo in materia di lavori usuranti, di riorganizzazione di enti, di congedi, aspettative e permessi, di ammortizzatori sociali, di servizi per l’impiego, di incentivi all’occupazione, di apprendistato, di occupazione femminile, nonché misure contro il lavoro sommerso e disposizioni in tema di lavoro pubblico e di controversie di lavoro; a GURI 2010. november 9‑i 262. számának rendes melléklete; a továbbiakban: 183/2010. sz. törvény) 16. cikke előírja, hogy a 2008. június 25‑i 112. sz. törvényrendelet (a GURI 2008. június 25‑i 147. számának rendes melléklete) 73. cikkével bevezetett rendelkezések kezdeti alkalmazásának szakaszában a 2001. március 30‑i 165. sz. módosított törvényerejű rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerinti közigazgatási hatóságok a 183/2010. sz. törvény hatálybalépésétől számított 180 napon belül a méltányosság és a jóhiszeműség elveinek tiszteletben tartásával ismételten megvizsgálhatják a teljes munkaidős munkaviszonynak részmunkaidős munkaviszonnyá alakítását engedélyező azon határozatokat, amelyeket az említett 2008. évi 112. sz. – a 2008. augusztus 6‑i 133. sz. törvény (a GURI 2008. augusztus 21‑i 195. számának rendes melléklete) által módosításokkal törvénnyé alakított – törvényrendelet hatálybalépését megelőzően fogadtak el.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="4"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>10</NO.P><TXT>Az alapeljárás felperese a Ministero della Giustizia alkalmazottja, és a kérdést előterjesztő bíróság szolgálatában, részmunkaidőben dolgozik. <DATE ISO="20000828">2000. augusztus 28.</DATE> óta a hét három napjára elosztott félmunkaidőben dolgozik.</TXT></NP><NP><NO.P>11</NO.P><TXT>A 183/2010. sz. törvény hatálybalépését követően a Ministero della Giustizia a 2011. február 8‑i 20384. sz. határozattal felülvizsgálta az alapeljárás felperese számára biztosított részmunkaidős foglalkoztatást, továbbá e törvény 16. cikke alapján egyoldalúan megszüntette ezt a fajta foglalkoztatást, 2011. április 1‑jei hatállyal hat napra elosztott teljes munkaidős foglalkoztatást írva elő.</TXT></NP><NP><NO.P>12</NO.P><TXT>2011. március 16‑án az alapeljárás felperese tájékoztatta a Ministero della Giustiziát, hogy ellenzi részmunkaidős foglalkoztatásának teljes munkaidős foglalkoztatássá való átalakítását. A Tribunale ordinario di Trento (trentói bíróság) igazgatási ügyekért felelős igazgatója 2011. március 21‑i 1882. sz. határozatával az alapeljárás felperesét arra kötelezte, hogy ezen új foglalkoztatás keretében dolgozzon.</TXT></NP><NP><NO.P>13</NO.P><TXT>Az alapeljárás felperese a kérdést előterjesztő bírósághoz fordult a Ministero della Giustizia és az igazgatási ügyekért felelős igazgató említett határozatainak megsemmisítése céljából. Jelzi, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásnak köszönhetően szabadidejét a családjának és szakképzésének tudta szentelni. Úgy véli, hogy a 97/81 irányelv olyan elvet állapít meg, amelynek értelmében a munkavállaló részmunkaidős munkaviszonyát az akarata ellenére nem lehet teljes munkaidős foglalkoztatássá alakítani, valamint hogy – ebből következően – a 183/2010. sz. törvény 16. cikke ellentétes ezzel az irányelvvel.</TXT></NP><NP><NO.P>14</NO.P><TXT>A Ministero della Giustizia a maga részéről azt állítja, hogy a 183/2010. sz. törvény 16. cikke nem ellentétes a 97/81 irányelvvel.</TXT></NP><NP><NO.P>15</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság – az alapeljárás felpereséhez hasonlóan – úgy véli, hogy az említett 16. cikk azzal, hogy lehetővé teszi a munkáltató számára a részmunkaidős munkaviszonynak a munkavállaló akarata ellenére történő teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítását, ellentétes a 97/81 irányelvvel, amennyiben ez a cikk hátrányosan megkülönböztető jellegű a részmunkaidőben foglalkoztatott azon munkavállalókkal szemben, akik – a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóktól eltérően – ki vannak téve a közszférába tartozó munkáltatónak a munkavállalók munkaideje egyoldalú módosítására irányuló jogkörének. E bíróság szerint az ehhez hasonló intézkedés nem járul hozzá a részmunkaidős munkaviszony lehetőségeinek kialakításához sem a munkáltatók, sem a munkavállalók számára. Ezen túlmenően úgy véli, hogy ugyanez a nemzeti intézkedés a keretmegállapodás 5. szakaszának 2. pontjával is ellentétes, amely – véleménye szerint – a munkaviszony megszüntetésének a keretmegállapodásban előírt tilalmára tekintettel megköveteli a munkavállaló beleegyezését abban az esetben, ha a munkáltató a munkaszerződés ilyen jellegű módosítását irányozza elő.</TXT></NP><NP><NO.P>16</NO.P><TXT>Ilyen körülmények között a Tribunale ordinario di Trento felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>1)</NO.P><TXT>A[...] [97/81] [...] irányelvvel végrehajtott [keret]megállapodás 5. szakaszának 2. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé, hogy a tagállamok nemzeti jogszabályai biztosítsák a munkáltató részére a részmunkaidős munkaviszonynak akár a munkavállaló akarata ellenére történő teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítását?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Ugyanezen 97/81 […] irányelvvel ellentétes‑e az olyan nemzeti rendelkezés (mint amilyen a [183/2010]. sz. olasz törvény […] 16. cikke), amely lehetővé teszi a munkáltató számára, hogy a részmunkaidős munkaviszonyt akár a munkavállaló akarata ellenére is teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítsa?<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="5"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>17</NO.P><TXT>Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság második kérdésében a 97/81 irányelvre hivatkozik, elöljáróban meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 1. cikke szerint az irányelv célja a keretmegállapodás végrehajtása. A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy ez a bíróság arra kíván választ kapni, hogy ellentétes‑e a keretmegállapodás rendelkezéseivel a részmunkaidős munkaviszonynak a – 183/2010. sz. törvény 16. cikke alapján T. Mascellani beleegyezése nélkül történő – teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítása.</TXT></NP><NP><NO.P>18</NO.P><TXT>Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseivel lényegében azt kívánja megtudni, hogy a keretmegállapodást – különösen 5. szakaszának 2. pontját – akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely értelmében a munkáltató az érintett munkavállaló beleegyezése nélkül is elrendelheti a részmunkaidős munkaviszony teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítását.</TXT></NP><NP><NO.P>19</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra, hogy a 97/81 irányelv és a keretmegállapodás célja egyrészt a részmunkaidős foglalkoztatás elősegítése, másrészt a részmunkaidőben és a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók közötti hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölése (lásd ebben az értelemben: Bruno és társai ítélet, C‑395/08 és C‑396/08, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:329">EU:C:2010:329</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 24. és 77. pont; valamint Michaeler és társai ítélet, C‑55/07 és C‑56/07, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:248">EU:C:2008:248</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 21. pont).</TXT></NP><NP><NO.P>20</NO.P><TXT>A 97/81 irányelv (5) preambulumbekezdése kimondja, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>az Essenben ülésező Európai Tanácson hangsúlyozták annak szükségességét, hogy intézkedéseket hozzanak a férfiak és a nők foglalkoztatásának, valamint egyenlő lehetőségeinek [helyesen: esélyegyenlőségének] támogatása érdekében, és intézkedésekre szólítottak fel a gazdasági növekedés foglalkoztatáshatékonyságának növelése céljából – különösen rugalmasabb munkaszervezés útján – oly módon, hogy az kielégítse mind a munkavállalók kívánságait, mind pedig a verseny követelményeit<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/>. Ezen irányelv (11) preambulumbekezdéséből és a keretmegállapodás preambulumának második bekezdéséből emellett kitűnik, hogy a keretmegállapodás a szociális partnerek az iránti hajlandóságát mutatja, hogy elősegítsék a részmunkaidős foglalkoztatás fejlődését olyan alapon, amely mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára elfogadható.</TXT></NP><NP><NO.P>21</NO.P><TXT>E szemlélet mentén a 97/81 irányelv (14) preambulumbekezdése kimondja, hogy a keretmegállapodás kötelezi a tagállamokat az elérendő eredmények megvalósítására, ugyanakkor a nemzeti hatóságokra bízza a végrehajtás formájának és módszereinek megválasztását. A keretmegállapodás preambulumának második bekezdéséből az is kitűnik, hogy a keretmegállapodás általános elveket és minimumkövetelményeket határoz meg a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében. A keretmegállapodás (6) preambulumbekezdése szerint ez a megállapodás ezeknek az általános alapelveknek az alkalmazásával kapcsolatos intézkedések, minimumkövetelmények és rendelkezések meghatározását a tagállamokra és a szociális partnerekre bízza azért, hogy figyelembe lehessen venni az egyes tagállamok sajátos helyzetét.</TXT></NP><NP><NO.P>22</NO.P><TXT>Az említett minimumkövetelmények között szerepel a keretmegállapodás 5. szakaszának 2. pontjában szereplő azon követelmény, amelynek értelmében <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>[a] teljes munkaidőben történő foglalkoztatásról a részmunkaidős foglalkoztatásra történő áttérés (vagy fordítva) munkavállaló által történő visszautasítása önmagában nem jelent elegendő jogalapot a foglalkoztatás megszüntetésére [...], [annak az] olyan egyéb indokokból [történő megszüntetése sérelme nélkül], mint az érintett vállalat működési nehézségei<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>23</NO.P><TXT>E szakaszból kitűnik, hogy ezen utóbbi nem kötelezi a tagállamokat olyan szabályozás elfogadására, amely a munkavállaló beleegyezéséhez köti részmunkaidős munkaviszonyának teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítását. Az említett rendelkezés célja ugyanis pusztán annak kizárása, hogy más objektív okok hiányában a munkaviszony ilyen jellegű átalakításának a munkavállaló általi megtagadása lehessen az egyetlen oka a munkaviszonya megszüntetésének.</TXT></NP><?PAGE NO="6"?><NP><NO.P>24</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy a keretmegállapodás 5. szakaszának 2. pontjával nem ellentétes az a szabályozás, amely lehetővé teszi a munkáltató számára, hogy ilyen okok miatt az érintett munkavállaló beleegyezése nélkül rendelje el a részmunkaidős munkaviszony teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítását.</TXT></NP><NP><NO.P>25</NO.P><TXT>Az ehhez hasonló szabályozásnak egyebekben meg kell felelnie a keretmegállapodás céljának, amely – az ezen utóbbi 1. szakaszának b) pontjában foglaltak szerint – többek között a munkaidő oly módon való rugalmas megszervezéséhez való hozzájárulásban áll, amely figyelembe veszi a munkáltatók és a munkavállalók igényeit.</TXT></NP><NP><NO.P>26</NO.P><TXT>Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a részmunkaidős munkaviszonynak a munkavállaló beleegyezése nélkül történő teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítása hátrányosan megkülönböztető jellegű, emlékeztetni kell arra, hogy a részmunkaidőben és a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók közötti hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésére irányuló, a keretmegállapodással elérni kívánt célnak megfelelően a keretmegállapodás 4. szakasza a foglalkoztatási feltételek vonatkozásában tiltja, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók kedvezőtlenebb bánásmódban részesüljenek, mint a velük összehasonlítható, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók, csupán azért, mert részmunkaidőben dolgoznak, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív alapon igazolható (Bruno és társai ítélet, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:329">EU:C:2010:329</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 25. pont).</TXT></NP><NP><NO.P>27</NO.P><TXT>A jelen ügyben meg kell állapítani – amint arra a főtanácsnok indítványának 51. pontjában rámutatott –, hogy az a helyzet, amelyben a részmunkaidős munkaviszonyt az érintett munkavállaló beleegyezése nélkül alakítják teljes munkaidős munkaviszonnyá és az a helyzet, amelyben valamely munkavállaló teljes munkaidős munkaviszonyát akarata ellenére alakítják részmunkaidős munkaviszonnyá nem minősülhetnek összehasonlítható helyzeteknek, mivel a munkaidő csökkentése – különösen a munkavállalónak járó, a munka ellenértékének minősülő díjazás tekintetében – nem ugyanazokat a következményeket vonja maga után, mint annak növelése.</TXT></NP><NP><NO.P>28</NO.P><TXT>A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a keretmegállapodást – különösen 5. szakaszának 2. pontját – akként kell értelmezni, hogy az alapügybelihez hasonló körülmények között azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely értelmében a munkáltató az érintett munkavállaló beleegyezése nélkül is elrendelheti a részmunkaidős munkaviszony teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítását.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI></TITLE><NP><NO.P>29</NO.P><TXT>Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO>A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:</INTRO><P><HT TYPE="BOLD">Az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15‑i 97/81/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, 1997. június 6‑án megkötött, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodást – különösen 5. szakaszának 2. pontját – akként kell értelmezni, hogy az alapügybelihez hasonló körülmények között azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely értelmében a munkáltató az érintett munkavállaló beleegyezése nélkül is elrendelheti a részmunkaidős munkaviszony teljes munkaidős munkaviszonnyá alakítását.</HT></P></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><SIGNATORY><P>Aláírások</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>