<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-852/19</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62019CJ0852</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:902">EU:C:2021:902</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>13</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>13</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC"><DATE ISO="20211111">2021. 11. 11‑i</DATE> ítélet – C‑852/19. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">Gavanozov II</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (első tanács)</P><P><DATE ISO="20211111">2021. november 11.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="STAR" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: bolgár.</P></NOTE></P></TI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés</KEYWORD><KEYWORD>2014/41/EU irányelv</KEYWORD><KEYWORD>Büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozat</KEYWORD><KEYWORD>14. cikk</KEYWORD><KEYWORD>Jogorvoslat</KEYWORD><KEYWORD>Az Európai Unió Alapjogi Chartája</KEYWORD><KEYWORD>47. cikk</KEYWORD><KEYWORD>A jogorvoslati lehetőségek hiánya a kibocsátó tagállamban</KEYWORD><KEYWORD>Házkutatást, lefoglalást és tanú videokonferencia útján történő meghallgatását elrendelő határozat</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><JUDGMENT.INIT><P>A C‑852/19. sz. ügyben,</P><P>az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság, Bulgária) a Bírósághoz <DATE ISO="20191121">2019. november 21‑én</DATE> érkezett, <DATE ISO="20191107">2019. november 7‑i</DATE> határozatával terjesztett elő az</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><P><HT TYPE="BOLD">Ivan Gavanozov</HT></P></PARTIES><P>ellen folytatott büntetőeljárásban,</P><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (első tanács),</P><P>tagjai: L. Bay Larsen, a Bíróság elnökhelyettese, az első tanács elnökeként eljárva (előadó), J.‑C. Bonichot és M. Safjan bírák,</P><P>főtanácsnok: M. Bobek,</P><P>hivatalvezető: A. Calot Escobar,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra,</VISA></GR.VISA><GR.CONSID><CONSID><P>figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:</P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>a cseh kormány képviseletében M. Smolek, J. Vláčil és T. Machovičová, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>a francia kormány képviseletében E. de Moustier, A. Daniel és N. Vincent, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Giordano avvocato dello Stato,</P></ITEM><?PAGE NO="2"?><ITEM><P>az osztrák kormány képviseletében A. Posch, J. Schmoll és C. Leeb, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>az Európai Bizottság képviseletében kezdetben I. Zaloguin és R. Troosters, később I. Zaloguin és M. Wasmeier, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM></LIST></CONSID></GR.CONSID><GR.VISA><VISA>a főtanácsnok indítványának a <DATE ISO="20210429">2021. április 29‑i</DATE> tárgyaláson történt meghallgatását követően,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL>meghozta a következő</PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Ítéletet</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló, <DATE ISO="20140403">2014. április 3‑i</DATE> 2014/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="130" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2014">HL L 130., 1. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="143" PAGE.FIRST="16" DATE.PUB="2015">HL 2015. L 143., 16. o.</REF.DOC.OJ>) 1. cikke (4) bekezdésének és 14. cikke (1)–(4) bekezdésének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 7. és 47. cikkének értelmezésére vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2</NO.P><TXT>E kérelmet az Ivan Gavanozov ellen bűnszervezet irányításának és adóbűncselekmények elkövetésének vádjával indított büntetőeljárás keretében terjesztették elő.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2014/41 irányelv</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3</NO.P><TXT>A 2014/41 irányelv (2), (6), (18), (19) és (22) preambulumbekezdésének szövege a következő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>(2)</NO.P><TXT>Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82. cikkének (1) bekezdése alapján az Unióban a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul, amit az Európai Tanács <DATE ISO="19991015">1999. október 15</DATE>–<DATE ISO="19991016">16‑i</DATE> tamperei ülése óta a büntetőügyekben az Unión belül folytatott igazságügyi együttműködés alapköveként tartanak számon.</TXT></NP></CONSID><P>[…]</P><CONSID><NP><NO.P>(6)</NO.P><TXT>Az Európai Tanács által <DATE ISO="20091210">2009. december 10</DATE>–<DATE ISO="20091211">11‑én</DATE> elfogadott Stockholmi Programban az Európai Tanács úgy vélte, hogy folytatni kell a határokon átnyúló vonatkozásokkal bíró ügyekre vonatkozó, a kölcsönös elismerés elvén alapuló, átfogó bizonyításfelvételi rendszer kialakítását. Az Európai Tanács jelezte, hogy az e területen meglévő eszközök széttöredezett rendszert alkotnak, és hogy a kölcsönös elismerés elvén alapuló új megközelítésre van szükség, amely a kölcsönös jogsegély hagyományos rendszere által nyújtott rugalmasságot is figyelembe veszi. Az Európai Tanács ezért egy olyan átfogó rendszer kialakítását ítélte szükségesnek, amely az e területen meglévő valamennyi eszköz – többek között a 2008/978/IB tanácsi kerethatározat – helyébe lép, lehetőleg a bizonyítékok valamennyi fajtájára kiterjed, végrehajtási határidőket tartalmaz, és a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a megtagadás lehetséges indokait.</TXT></NP></CONSID><P>[…]</P><?PAGE NO="3"?><CONSID><NP><NO.P>(18)</NO.P><TXT>A kölcsönös elismerésről szóló más jogi eszközökhöz hasonlóan ez az irányelv sem módosítja az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 6. cikkében és a Chartában lefektetett alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget. Ennek egyértelművé tétele céljából a szöveg kiegészült egy erre vonatkozó konkrét rendelkezéssel.</TXT></NP></CONSID><CONSID><NP><NO.P>(19)</NO.P><TXT>A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségnek az Unión belüli létrehozása a kölcsönös bizalmon és annak vélelmezésén alapul, hogy más tagállamok is tiszteletben tartják az uniós jogot, és azon belül is különösen az alapvető jogokat. Ez azonban megdönthető vélelem. Következésképpen, ha alapos okkal feltételezhető, hogy egy ENYH‑ban megjelölt valamely nyomozási cselekmény végrehajtása valamely alapvető jog sérelmét eredményezné, és a végrehajtó állam elmulasztaná a Chartában elismert alapvető jogok védelme tekintetében fennálló kötelezettségei teljesítését, abban az esetben az ENYH végrehajtását meg kell tagadni.</TXT></NP></CONSID><P>[…]</P><CONSID><NP><NO.P>(22)</NO.P><TXT>Az ENYH ellen rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeknek legalább egyenértékűeknek kell lenniük az adott nyomozási cselekmény ellen belföldi esetben rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekkel. A tagállamoknak nemzeti jogukkal összhangban biztosítaniuk kell e jogorvoslati lehetőségek alkalmazhatóságát többek között azáltal, hogy az érintett feleket kellő időben értesítik a rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségekről és a vonatkozó szabályokról. Amennyiben az érintett fél a végrehajtó államban kifogást nyújt be az ENYH kibocsátásának érdemi indokai ellen, helyénvaló, hogy az ilyen megtámadásról a kibocsátó hatóság értesítést kapjon, az érintett felet pedig tájékoztassák az értesítés tényéről.<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/></TXT></NP></CONSID></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4</NO.P><TXT>Ezen irányelv 1. cikke előírja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="001.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Az európai nyomozási határozat (ENYH) olyan bírósági határozat, amelyet valamely tagállam (a továbbiakban: a kibocsátó állam) igazságügyi hatósága ad ki vagy érvényesít abból a célból, hogy egy másik tagállamban (a továbbiakban: a végrehajtó állam) egy vagy több konkrét nyomozási cselekményt végezzenek el az ezen irányelvvel összhangban folytatott bizonyítékszerzés céljából.</ALINEA><ALINEA>[…]</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamok az ENYH‑t a kölcsönös elismerés elve alapján és ezen irányelvvel összhangban hajtanak [helyesen: hajtják] végre.</ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="001.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA>Ez az irányelv nem módosítja az EUSZ 6. cikkében foglalt alapvető jogok és jogelvek – köztük a büntetőeljárás alá vont személyek védekezéshez való joga – tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget, és nem változtat az igazságügyi hatóságok e tekintetben fennálló kötelezettségein.<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5</NO.P><TXT>Az említett irányelv 4. cikke előírja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>ENYH bocsátható ki:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a kibocsátó állam nemzeti joga szerint, bűncselekmény tekintetében valamely igazságügyi hatóság által indított, vagy az igazságügyi hatóság előtt megindítható büntetőeljárások tekintetében;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6</NO.P><TXT>Ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése ekképp rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>Az ENYH‑t a kibocsátó hatóság kizárólag az alábbi feltételek teljesülése esetén bocsáthatja ki:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>az ENYH kibocsátása az adott eljárás 4. cikkben említett céljából szükséges és arányos, figyelembe véve a büntetőeljárás alá vont személy jogait [helyesen: a gyanúsított vagy a vádlott jogait]; valamint</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>az ENYH‑ban megjelölt nyomozási cselekmény(eke)t ugyanezen feltételek mellett egy hasonló belföldi ügyben is elrendelhették volna.<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7</NO.P><TXT>A 2014/41 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>A végrehajtó hatóságnak minden további alaki követelmény nélkül el kell ismernie az ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban részére továbbított ENYH‑t, és biztosítania kell annak végrehajtását ugyanúgy és ugyanolyan feltételekkel, mintha az adott nyomozási cselekményt a végrehajtó állam valamely hatósága rendelte volna el, kivéve, ha az érintett hatóság úgy dönt, hogy az elismerés vagy végrehajtás megtagadásának vagy a halasztás ezen irányelvben felsorolt indokainak valamelyikére hivatkozik.<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8</NO.P><TXT>Ezen irányelv 11. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>Az 1. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül, az ENYH elismerése vagy végrehajtása a végrehajtó államban megtagadható, ha:</P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>f)</NO.P><TXT>alapos okkal feltételezhető, hogy az ENYH‑ban megjelölt nyomozási cselekmény végrehajtása összeegyeztethetetlen lenne a végrehajtó államnak az EUMSZ 6. cikke, valamint a Charta értelmében fennálló kötelezettségeivel;</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9</NO.P><TXT>Ugyanezen irányelv 14. cikke kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="014.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamok biztosítják, hogy a hasonló belföldi esetekben igénybe vehetőekkel egyenértékű jogorvoslatok álljanak rendelkezésre az ENYH‑ban megjelölt nyomozási cselekmény esetében is.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="014.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Az ENYH kibocsátásának érdemi indokait csak a kibocsátó államban benyújtott kereset útján lehet vitatni, a végrehajtó államban az alapjogok garanciáinak sérelme nélkül.</ALINEA></PARAG><?PAGE NO="5"?><PARAG IDENTIFIER="014.003"><NO.PARAG>(3)</NO.PARAG><ALINEA>Ha az a nyomozásnak a 19. cikk (1) bekezdésében előírt titkosságát nem veszélyezteti, a kibocsátó hatóságnak és a végrehajtó hatóságnak meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy tájékoztatásra kerüljön sor a nemzeti jog szerint rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről, amikor a jogok igénybe vehetővé válnak, és kellő időben ahhoz, hogy ténylegesen gyakorolni lehessen őket.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="014.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamok biztosítják, hogy a jogorvoslat igénybevételére vonatkozó határidők azonosak legyenek a hasonló belföldi esetekben meghatározott határidőkkel, és azokat oly módon alkalmazzák, amely garantálja ezen jogorvoslati lehetőségek tényleges igénybevételét az érintett felek számára.</ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10</NO.P><TXT>Ugyanezen irányelv 24. cikke kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="024.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Ha a végrehajtó állam területén tartózkodó személyt a kibocsátó állam illetékes hatóságai tanúként vagy szakértőként kívánják meghallgatni, akkor a kibocsátó hatóság ENYH‑t bocsáthat ki annak érdekében, hogy a tanút vagy szakértőt videokonferencia vagy egyéb audiovizuális közvetítőeszköz segítségével hallgassák meg, a (5)–(7) bekezdésben előírtaknak megfelelően.</ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="024.007"><NO.PARAG>(7)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy ha a személy meghallgatására e cikkel összhangban a területükön kerül sor, és a személy a vallomástételi kötelezettség ellenére megtagadja a vallomástételt, vagy hamis vallomást tesz, a tagállam nemzeti jogát ugyanúgy alkalmazzák, mintha a meghallgatásra nemzeti eljárás keretében került volna sor.<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A bolgár jog</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11</NO.P><TXT>A nakazatelno protsesualen kodeks (a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv, a DV <DATE ISO="20051028">2005. október 28‑i</DATE> 86. száma) alapeljárásban alkalmazandó változata (a továbbiakban: NPK) 107. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>A bíróság az eljárásban részt vevő felek kérelmére vagy hivatalból bizonyítékokat gyűjt össze, ha ez az objektív igazság megállapításához szükséges.<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12</NO.P><TXT>Az NPK 117. cikke értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>Tanúvallomással minden olyan tény megállapítható, amelyet valamely tanú észlelt, és amely hozzájárulhat az objektív igazság megállapításához.<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13</NO.P><TXT>Az NPK 161. cikke (3) bekezdésének szövege a következő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>A bírósági eljárás során a házkutatást és a lefoglalást azon bíróság határozata alapján kell végrehajtani, amely előtt az ügy folyamatban van.<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14</NO.P><TXT>Az NPK 341. cikkének (3) bekezdése kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>Az összes többi határozat nem képezi a fellebbviteli bíróság általi, az ítélet felülvizsgálatától elkülönülő felülvizsgálat tárgyát.<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15</NO.P><TXT>A zakon za evropeyskata zapoved za razsledvane (az európai nyomozási határozatról szóló törvény, a DV <DATE ISO="20180220">2018. február 20‑i</DATE> 16. száma) 6. cikkének (1) bekezdése előírja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>Az 5. cikk (1) bekezdése szerint illetékes hatóság az egyedi ügy vizsgálatát követően európai nyomozási határozatot bocsát ki, ha a következő feltételek teljesülnek:</P><P>1. Az európai nyomozási határozat kibocsátása a büntetőeljárás céljára tekintettel szükséges és arányos; e tekintetben figyelembe kell venni a terhelt vagy vádlott jogait.</P><P>2. Azon nyomozási és egyéb eljárási cselekmények, amelyek elvégzése céljából az európai nyomozási határozatot kibocsátják, hasonló esetben a bolgár jog szerint azonos feltételek mellett hajthatók végre.<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16</NO.P><TXT>I. Gavanozov ellen Bulgáriában adóbűncselekmények elkövetése céljából létrehozott bűnszervezetben való részvétel miatt indult eljárás.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17</NO.P><TXT>Különösen azzal gyanúsítják I. Gavanozovot, hogy cukrot importált más tagállamokból Bulgáriába fedőcégeken keresztül, többek között egy, a Cseh Köztársaságban székhellyel rendelkező, Y által képviselt társaságtól származó beszerzés keretében, majd pedig e cukrot a bolgár piacon a hozzáadottérték‑adó (héa) bevallása és megfizetése nélkül értékesítette úgy, hogy valótlan tartalmú, az említett cukor Romániába történő exportálásáról szóló dokumentumokat szolgáltatott.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság, Bulgária) <DATE ISO="20170511">2017. május 11‑én</DATE> úgy határozott, hogy európai nyomozási határozatot bocsát ki, amely arra irányult, hogy a cseh hatóságok mind az említett, Cseh Köztársaságban székhellyel rendelkező társaság üzleti helyiségeiben, mind pedig Y lakásán házkutatást és lefoglalást végezzenek, és Y‑t videokonferencia keretében tanúként meghallgassák.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19</NO.P><TXT>E határozat elfogadását követően és a 2014/41 irányelv A. mellékletében szereplő formanyomtatvány <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>Jogorvoslatok<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> című J. szakaszának kitöltése során ez a bíróság ezen irányelv több rendelkezésének értelmezését kérte a Bíróságtól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20</NO.P><TXT>A Bíróság, tekintettel különösen arra a válaszra, amelyet ugyanezen bíróság adott a hozzá intézett információkérésére, <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191024">2019. október 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Gavanozov</NAME.CASE> ítélete (<NO.CASE>C‑324/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:892">EU:C:2019:892</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pontjában</REF.DOC.ECR> kimondta, hogy a 2014/41 irányelv 5. cikkének – ezen irányelv A. mellékletében szereplő formanyomtatvány J. szakaszával összefüggésben értelmezett – (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az adott tagállam igazságügyi hatóságának az európai nyomozási határozat kibocsátásakor e szakaszban nem kell feltüntetnie azon jogorvoslati lehetőségek leírását, amelyeket adott esetben e tagállam az ilyen határozat kibocsátásával szemben előír.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság) megállapítja, hogy a bolgár jog nem biztosít semmilyen jogorvoslati lehetőséget a házkutatást és lefoglalást, illetve a tanúk meghallgatását elrendelő határozatokkal, sem pedig az ENYH kibocsátásával szemben.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben e bíróság arra keresi a választ, hogy a bolgár jog ellentétes‑e az uniós joggal, és ha ez az eset áll fenn, kibocsáthat‑e olyan ENYH‑t, amelynek tárgyát ilyen nyomozási cselekmények képezik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23</NO.P><TXT>E körülmények között a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>1)</NO.P><TXT>Összeegyeztethető‑e a 2014/41 irányelv 14. cikkének (1)–(4) bekezdésével, 1. cikkének (4) bekezdésével, illetve (18) és (22) preambulumbekezdésével, valamint a Chartának az [emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, <DATE ISO="19501104">1950. november 4‑én</DATE> Rómában aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE)] 13. és 8. cikkével összefüggésben értelmezett 47. és 7. cikkével az olyan tagállami szabályozás, amely nem ír elő jogorvoslati lehetőséget a lakás és üzlethelyiségek átkutatását, meghatározott tárgyak lefoglalását és tanú meghallgatását elrendelő európai nyomozási határozat kibocsátásával szemben?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Ilyen körülmények között kibocsátható‑e európai nyomozási határozat?<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az első kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24</NO.P><TXT>Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2014/41 irányelv 1. cikkének (4) bekezdését és 14. cikkének (1)–(4) bekezdését az említett irányelv (18) és (22) preambulumbekezdésével, valamint a Chartának az EJEE 8. és 13. cikkével összefüggésben vett 7. és 47. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az európai nyomozási határozatot kibocsátó tagállam olyan szabályozása, amely nem biztosít jogorvoslatot a házkutatást és lefoglalást, valamint tanú videokonferencia útján történő meghallgatását elrendelő európai nyomozási határozat kibocsátásával szemben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25</NO.P><TXT>A 2014/41 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok biztosítják, hogy a hasonló belföldi esetekben igénybe vehetőekkel egyenértékű jogorvoslatok álljanak rendelkezésre az ENYH‑ban megjelölt nyomozási cselekmény esetében is.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26</NO.P><TXT>Bár az ezen irányelv (22) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett e rendelkezés a tagállamok általános kötelezettségét írja elő annak biztosítása tekintetében, hogy a hasonló belföldi esetekben igénybe vehetőekkel legalább egyenértékű jogorvoslatok álljanak rendelkezésre az európai nyomozási határozatban megjelölt nyomozási cselekmény esetében is (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201208">2020. december 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Staatsanwaltschaft Wien [Hamisított átutalási megbízások]</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑584/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:1002">EU:C:2020:1002</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0060">60.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), ugyanakkor nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy a hasonló belföldi eljárásban rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekhez képest további jogorvoslati lehetőségeket biztosítsanak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27</NO.P><TXT>Ilyen követelmény az említett irányelv 14. cikke (2) bekezdésének szövegéből sem tűnik ki, amely csupán azt pontosítja, hogy az ENYH kibocsátásának érdemi indokait csak a kibocsátó tagállamban benyújtott keresettel lehet vitatni.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28</NO.P><TXT>Ezért fontos emlékeztetni arra, hogy a tagállamok az uniós jog végrehajtása során kötelesek biztosítani a Charta 47. cikkének első bekezdésében foglalt hatékony jogorvoslathoz való jog tiszteletben tartását, amely a hatékony bírói jogvédelem elvének megerősítését jelenti (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210415">2021. április 15‑i</DATE> <NAME.CASE>État belge [Az átadásra vonatkozó határozatnál későbbi körülmények]</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑194/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:270">EU:C:2021:270</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29</NO.P><TXT>Márpedig, mivel az ENYH kibocsátására és végrehajtására irányuló eljárást a 2014/41 irányelv szabályozza, a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós jog ilyen végrehajtásának minősül, amely maga után vonja a Charta 47. cikkének alkalmazását (lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170516">2017. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Berlioz Investment Fund</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑682/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:373">EU:C:2017:373</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30</NO.P><TXT>A 47. cikk első bekezdése kimondja, hogy mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, a hivatkozott cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31</NO.P><TXT>Ami először is a házkutatást és a lefoglalást elrendelő európai nyomozási határozat kibocsátását illeti, meg kell állapítani, hogy az ilyen cselekmények beavatkozást jelentenek a Charta 7. cikkében mindenki számára biztosított azon jogba, hogy a magán‑ és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák. Ezenkívül a lefoglalás sértheti a Charta 17. cikkének (1) bekezdését, amely elismeri mindenki jogát arra, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32</NO.P><TXT>Minden olyan személy számára biztosítani kell a Charta 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jogot, aki a házkutatást és lefoglalást elrendelő ENYH‑val kapcsolatos eljárás keretében élni kíván az említett rendelkezések által biztosított védelemmel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33</NO.P><TXT>E jog szükségszerűen magában foglalja, hogy az ilyen nyomozási cselekmények által érintett személyeknek megfelelő jogorvoslat álljon rendelkezésére, lehetővé téve számukra egyrészt a nyomozási cselekmények szabályszerűségének és a szükségességének vitatását, másrészt megfelelő jogorvoslat kérését, ha ezen cselekményeket jogellenesen rendelték el vagy hajtották végre. A tagállamok felelőssége, hogy belső jogrendjükben biztosítsák az e célok eléréséhez szükséges jogorvoslati lehetőségeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34</NO.P><TXT>A Charta 47. cikkének ezen értelmezése egyébként megfelel az EJEB ítélkezési gyakorlatában az EJEE 13. cikkét illetően elfogadott értelmezésnek. Az EJEB ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy az utóbbi, lényegében a Charta 47. cikke első bekezdésével megegyező rendelkezés értelmében a házkutatással és a lefoglalással érintett személyeknek hozzáféréssel kell rendelkezniük az elvégzett házkutatás és a lefoglalás szabályszerűségének és szükségességének vitatását, valamint jogaik megfelelő orvoslását lehetővé tevő eljáráshoz arra az esetre, ha ezeket a cselekményeket jogellenesen rendelték el vagy hajtották végre (lásd ebben az értelemben: EJEB, <DATE ISO="20080522">2008. május 22.</DATE>, Iliya Stefanov kontra Bulgária ítélet, CE:ECHR:2008:0522JUD006575501, 59. §; EJEB, <DATE ISO="20160331">2016. március 31.</DATE>, Stoyanov és társai kontra Bulgária ítélet, CE:ECHR:2016:0331JUD005538810, 152–154. §; EJEB, <DATE ISO="20170119">2017. január 19.</DATE>, Posevini kontra Bulgária ítélet, CE:ECHR:2017:0119JUD006363814, 84–86. §).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35</NO.P><TXT>Egyébiránt az érintett személynek az e cselekmények szabályszerűségének és szükségességének vitatására vonatkozó joga azt is magában foglalja, hogy jogorvoslati lehetőséggel kell rendelkeznie az említett cselekmények végrehajtását elrendelő ENYH ellen.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36</NO.P><TXT>E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2014/41 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése az európai nyomozási határozatot olyan bírósági határozatként határozza meg, amelyet valamely tagállam igazságügyi hatósága ad ki vagy érvényesít annak érdekében, hogy egy másik tagállamban egy vagy több konkrét nyomozási cselekményt végezzenek el az ezen irányelvvel összhangban folytatott bizonyítékszerzés céljából.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37</NO.P><TXT>A 2014/41 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok az ENYH‑t a kölcsönös elismerés elve alapján és ezen irányelvvel összhangban hajtják végre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38</NO.P><TXT>A 2014/41 irányelv 9. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a végrehajtó hatóságnak minden további alaki követelmény nélkül el kell ismernie az ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban részére továbbított ENYH‑t, és biztosítania kell annak végrehajtását ugyanúgy és ugyanolyan feltételekkel, mintha az adott nyomozási cselekményt a végrehajtó állam valamely hatósága rendelte volna el, kivéve, ha az érintett hatóság úgy dönt, hogy az elismerés vagy végrehajtás megtagadásának vagy a halasztás ezen irányelvben felsorolt indokainak valamelyikére hivatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39</NO.P><TXT>Mindezekből az következik, hogy az ENYH‑ra vonatkozó eljárás keretében a nyomozási cselekményeket a kibocsátó tagállam illetékes hatósága rendeli el, és azokat a végrehajtó tagállam illetékes hatóságai hajtják végre, amelyek főszabály szerint kötelesek elismerni minden további alaki követelmény nélkül a 2014/41 irányelvnek megfelelően továbbított ENYH‑t.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40</NO.P><TXT>Ezenkívül a 2014/41 irányelv 14. cikke (2) bekezdésének megfelelően az ENYH kibocsátásának érdemi indokait csak a kibocsátó tagállamban benyújtott kereset útján lehet vitatni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41</NO.P><TXT>Következésképpen annak érdekében, hogy az e tagállam igazságügyi hatósága által házkutatás és lefoglalás tárgyában kibocsátott vagy érvényesített európai nyomozási határozat végrehajtása által érintett személyek hatékonyan gyakorolhassák a Charta 47. cikkében biztosított jogukat, az említett tagállamnak kell biztosítania, hogy e személyek ugyanezen tagállam bírósága előtt olyan jogorvoslattal rendelkezzenek, amely lehetővé teszi számukra, hogy vitassák e határozat szükségességét és szabályszerűségét, legalább az ilyen határozat kibocsátásának érdemi indokaira tekintettel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42</NO.P><TXT>Másodszor, ami a tanú videokonferencia útján történő meghallgatását elrendelő európai nyomozási határozat kibocsátását illeti, meg kell jegyezni, hogy a 2014/41 irányelv 24. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy ha a végrehajtó állam területén tartózkodó személyt a kibocsátó állam illetékes hatóságai tanúként vagy szakértőként kívánják meghallgatni, akkor a kibocsátó hatóság ENYH‑t bocsáthat ki annak érdekében, hogy a tanút vagy szakértőt videokonferencia vagy egyéb audiovizuális közvetítőeszköz segítségével hallgassák meg az e 24. cikk (5)–(7) bekezdésében előírtaknak megfelelően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43</NO.P><TXT>Az említett irányelv 24. cikkének (7) bekezdése pontosítja, hogy a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy ha a személy meghallgatására e cikkel összhangban a területükön kerül sor, és a személy a vallomástételi kötelezettség ellenére megtagadja a vallomástételt, vagy hamis vallomást tesz, a tagállam nemzeti jogát ugyanúgy alkalmazzák, mintha a meghallgatásra nemzeti eljárás keretében került volna sor.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="10"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy a tanú videokonferencia útján történő meghallgatását elrendelő európai nyomozási határozat végrehajtása keretében a vallomástétel megtagadása az érintett személyre nézve a végrehajtó tagállam jogában e célból előírt szabályok alapján súlyos következményekkel járhat. E személy különösen arra kényszerülhet, hogy megjelenjen a meghallgatáson és az annak keretében feltett kérdésekre szankciók terhe mellett válaszoljon.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45</NO.P><TXT>Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog általános elve a természetes vagy jogi személyek magánszférájába történő önkényes vagy aránytalan hatósági beavatkozással szembeni védelem (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170516">2017. május 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Berlioz Investment Fund</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑682/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:373">EU:C:2017:373</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46</NO.P><TXT>A Bíróság pontosította, hogy erre a védelemre az uniós jog által a Charta 47. cikke első bekezdése értelmében biztosított jogként bármely személy hivatkozhat annak érdekében, hogy bíróság előtt vitasson valamely olyan, neki sérelmet okozó aktust, mint az adatszolgáltatásra kötelező határozat vagy ezen adatszolgáltatásra kötelező határozatban foglaltak be nem tartása miatt kiszabott szankció (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201006">2020. október 6‑i</DATE> <NAME.CASE>État luxembourgeois [Adózással kapcsolatos információk iránti kérelemmel szembeni jogorvoslati jog]</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑245/19 és C‑246/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:795">EU:C:2020:795</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47</NO.P><TXT>Következésképpen meg kell állapítani, hogy a tanú videokonferencia útján történő meghallgatását elrendelő európai nyomozási határozat végrehajtása sérelmet okozhat az érintett személynek, és hogy ennélfogva a Charta 47. cikkének megfelelően jogorvoslati lehetőséggel kell rendelkeznie az ilyen határozattal szemben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48</NO.P><TXT>Márpedig a végrehajtó tagállam bíróságai a 2014/41 irányelv 14. cikke (2) bekezdése értelmében nem jogosultak a tanú videokonferencia útján történő meghallgatását elrendelő európai nyomozási határozat érdemi indokainak vizsgálatára.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy a kibocsátó tagállam köteles biztosítani, hogy minden olyan személy, akit arra köteleztek, hogy az európai nyomozási határozat végrehajtása során tanúként való meghallgatása érdekében megjelenjen, illetve válaszoljon egy ilyen meghallgatáson feltett kérdésekre, az adott tagállam bírósága előtt rendelkezzen olyan jogorvoslattal, amely lehetővé teszi számára, hogy legalább az európai nyomozási határozat kibocsátásának érdemi indokait megtámadja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/41 irányelv 14. cikkét az ezen irányelv 24. cikkének (7) bekezdésével és a Charta 47. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az európai nyomozási határozatot kibocsátó tagállam olyan szabályozása, amely nem biztosít semmilyen jogorvoslati lehetőséget a házkutatást és lefoglalást, valamint tanú videokonferencia útján történő meghallgatását elrendelő európai nyomozási határozat kibocsátásával szemben.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A második kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51</NO.P><TXT>Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2014/41 irányelv 1. cikkének (4) bekezdését és 14. cikkének (1)–(4) bekezdését az ezen irányelv (18) és (22) preambulumbekezdésére, valamint a Chartának az EJEE 8. és 13. cikkével együttesen értelmezett 7. és 47. cikkére figyelemmel úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha valamely tagállam illetékes hatósága házkutatást és lefoglalást, valamint tanú videokonferencia<?PAGE NO="11"?> útján történő kihallgatását elrendelő európai nyomozási határozatot bocsát ki, amennyiben e tagállam szabályozása nem biztosít semmilyen jogorvoslati lehetőséget az ilyen európai nyomozási határozat kibocsátásával szemben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52</NO.P><TXT>A 2014/41 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése az európai nyomozási határozat kibocsátását két feltételhez köti. Egyrészt ahhoz, hogy e kibocsátásnak az adott eljárás ezen irányelv 4. cikkében említett céljából szükségesnek és arányosnak kell lennie, figyelembe véve a gyanúsított vagy a vádlott jogait. Másrészt ahhoz, hogy az ENYH‑ban megjelölt nyomozási cselekmény(eke)t ugyanezen feltételek mellett egy hasonló belföldi ügyben is elrendelhették volna.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53</NO.P><TXT>Kétségtelen, hogy e rendelkezés nem említi az ENYH kibocsátásakor a gyanúsítotton vagy a vádlotton kívül az e határozatban megjelölt nyomozási cselekményekben érintett más személyek jogainak figyelembevételét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54</NO.P><TXT>E tekintetben azonban emlékeztetni kell arra, hogy az említett irányelvnek különösen a (2), (6) és (19) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az európai nyomozási határozat az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdésében meghatározott, a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapuló, büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés hatálya alá tartozó jogi eszköz. Ez az elv pedig, amely a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>sarokköve<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/>, a kölcsönös bizalmon, és azon a megdönthető vélelmen alapul, hogy a többi tagállam tiszteletben tartja az uniós jogot, különösen pedig az alapvető jogokat (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201208">2020. december 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Staatsanwaltschaft Wien [Hamisított átutalási megbízások]</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑584/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:1002">EU:C:2020:1002</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55</NO.P><TXT>Az ENYH‑ra vonatkozó eljárás keretében e jogok biztosítása elsődlegesen a kibocsátó tagállam feladata, amelyről vélelmezni kell, hogy tiszteletben tartja az uniós jogot, és különösen az Unió által elismert alapvető jogokat (lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180123">2018. január 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Piotrowski</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑367/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:27">EU:C:2018:27</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56</NO.P><TXT>Mindazonáltal az, ha a kibocsátó tagállamban nem vitatható – legalább a kibocsátását megalapozó érdemi indokokra tekintettel – a házkutatást és lefoglalást, valamint a tanú videokonferencia útján történő meghallgatását elrendelő európai nyomozási határozat szükségessége és szabályszerűsége, a Charta 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jog olyan megsértésének minősül, amely jellegénél fogva kizárja a kölcsönös elismerés alkalmazását és azt, hogy abból e tagállam részesüljön.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57</NO.P><TXT>Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok kötelesek különösen az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének első albekezdésében rögzített lojális együttműködés elve alapján a területükön biztosítani az uniós jog alkalmazását és tiszteletben tartását, és e célból a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek jogi aktusaiból eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megtenni a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180306">2018. március 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Achmea</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑284/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:158">EU:C:2018:158</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58</NO.P><TXT>Ennélfogva, tekintettel többek között a kölcsönös elismerés elvének a 2014/41 irányelvvel létrehozott rendszerben betöltött alapvető szerepére, a kibocsátó tagállamnak kell megteremtenie azokat a feltételeket, amelyek mellett a végrehajtó hatóság az uniós joggal összhangban hasznos segítséget nyújthat.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59</NO.P><TXT>Továbbá, amint az a jelen ítélet 43. pontjából kitűnik, a 2014/41 irányelv az ENYH‑k végrehajtásának elvén alapul. Az irányelv 11. cikke (1) bekezdésének f) pontja ugyanakkor lehetővé teszi a végrehajtó hatóságok számára, hogy kivételesen, esetről esetre végzendő vizsgálatot követően eltérjenek ettől az elvtől, amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy az ENYH végrehajtása összeegyeztethetetlen lenne különösen a Chartában biztosított alapvető jogokkal. Amennyiben viszont a kibocsátó tagállamban semmilyen jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésre, e rendelkezés alkalmazása szisztematikussá válik. Az ilyen következmény pedig egyszerre lenne ellentétes a 2014/41 irányelv általános rendszerével és a kölcsönös bizalom elvével.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60</NO.P><TXT>Következésképpen, amint arra a főtanácsnok az indítványának 81–84. pontjában rámutatott, a kölcsönös bizalom és a lojális együttműködés elvével összeegyeztethetetlen az olyan ENYH kibocsátása, amelyről alapos okkal feltételezhető, hogy végrehajtása a Charta 47. cikkének megsértését eredményezné, és amelynek végrehajtását tehát ezen irányelv 11. cikke (1) bekezdésének f) pontjával összhangban a végrehajtó tagállamnak meg kell tagadnia.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61</NO.P><TXT>Márpedig, amint az az első kérdés vizsgálatából következik, a házkutatást és lefoglalást, valamint a tanú videokonferencia útján történő meghallgatását elrendelő olyan európai nyomozási határozat végrehajtása, amelynek szabályszerűsége nem képezheti a kibocsátó tagállam bírósága előtti jogorvoslat tárgyát, a Charta 47. cikkének első bekezdésében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jog megsértését vonhatja maga után.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62</NO.P><TXT>A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/41 irányelv 6. cikkét a Charta 47. cikkével és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha valamely tagállam illetékes hatósága házkutatást és lefoglalást, valamint tanú videokonferencia útján történő meghallgatását elrendelő európai nyomozási határozatot bocsát ki, amennyiben e tagállam szabályozása semmilyen jogorvoslati lehetőséget nem biztosít az európai nyomozási határozat kibocsátásával szemben.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63</NO.P><TXT>Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO>A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:</INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló, <DATE ISO="20140403">2014. április 3‑i</DATE> 2014/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 14. cikkét az említett irányelv 24. cikkének (7) bekezdésével és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az európai nyomozási határozatot kibocsátó tagállam olyan szabályozása, amely nem biztosít semmilyen jogorvoslati lehetőséget a házkutatást és lefoglalást, valamint tanú videokonferencia útján történő meghallgatását elrendelő európai nyomozási határozat kibocsátásával szemben.</HT></TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="13"?><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A 2014/41 irányelv 6. cikkét az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha valamely tagállam illetékes hatósága házkutatást és lefoglalást, valamint tanú videokonferencia útján történő meghallgatását elrendelő európai nyomozási határozatot bocsát ki, amennyiben e tagállam szabályozása semmilyen jogorvoslati lehetőséget nem biztosít az európai nyomozási határozat kibocsátásával szemben.</HT></TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><SIGNATORY><P>Aláírások</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>