<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-156/17</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62017CC0156</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:677">EU:C:2019:677</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>22</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>22</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Pitruzzella főtanácsnok indítványa – C‑156/17. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">Köln-Aktienfonds Deka</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Giovanni Pitruzzella</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20190905">2019. szeptember 5.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: olasz.</P></NOTE></P></TI><STI><P><HT TYPE="BOLD">C‑156/17. sz. ügy</HT></P><P>Köln‑Aktienfonds Deka</P><P>kontra</P><P>Staatssecretaris van Financiën,</P><P>Nederlandse Orde van Belastingadviseurs,</P><P>Loyens en Loeff NV</P><P>részvételével</P><P><HT TYPE="NORMAL">(a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia legfelsőbb bírósága] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>A tőke szabad mozgása</KEYWORD><KEYWORD>Korlátozások –Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásoknak (ÁÉKBV) fizetett osztalék adóztatása</KEYWORD><KEYWORD>Külföldi illetőségű ÁÉKBV belföldi illetőségű társaságoktól kapott osztalékra kivetett osztalékadó visszatérítése iránti kérelmeinek elutasítása</KEYWORD><KEYWORD>Az ÁÉKBV részvényeseire vonatkozó követelmények</KEYWORD><KEYWORD>A követelmények bizonyítása</KEYWORD><KEYWORD>Közvetett hátrányos megkülönböztetés</KEYWORD><KEYWORD>Valójában csak a nemzeti piacra jellemző feltételek</KEYWORD><KEYWORD>Az osztalék kifizetésének kötelezettsége</KEYWORD><KEYWORD>A tagállamok adóztatási joghatósága</KEYWORD><KEYWORD>A kötelezettség teljesítésének lehetetlensége vagy túlzott nehézsége</KEYWORD><KEYWORD>A külföldi illetőségű ÁÉKBV illetősége szerinti tagállam általi szabályozás</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) azt kéri, hogy a Bíróság foglaljon állást abban a kérdésben, hogy az adóalany befektetési vállalkozások (a továbbiakban: ABV‑k) adóztatására vonatkozó holland szabályozás egyes aspektusai összeegyeztethetők‑e a tőkének az EUMSZ 63. cikk által előírt szabad mozgásával.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>A Bíróságnak a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080520">2008. május 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Orange European Smallcap Fund</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑194/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:289">EU:C:2008:289</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) már alkalma nyílt arra, hogy foglalkozzon a szóban forgó szabályozás akkoriban hatályos változata egyes aspektusainak összeegyeztethetőségével.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>A jelen ügy tárgyát képező, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a Köln‑Aktienfonds Deka (a továbbiakban: KA Deka) Németországban illetőséggel rendelkező, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) és Hollandia adóhatóságai között indult olyan jogvita keretében merültek fel, amelynek tárgyát az képezte, hogy Hollandia adóhatóságai elutasították azokat, a KA Deka által előterjesztett kérelmeket, amelyekkel a KA Deka az ABV‑kre vonatkozó szabályozás alapján azt kérte, hogy térítsék vissza részére azt az osztalékadót, amelyet tőle azon osztalék után szedtek be, amelyet Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságok részvényeire vonatkozóan kapott 2002 és 2006 között.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>Miután a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180621">2018. június 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Fidelity Funds és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑480/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:480">EU:C:2018:480</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, a továbbiakban: Fidelity Funds ítélet) kihirdetése miatt visszavonta, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek immár kizárólag az képezi tárgyát, hogy összeegyeztethető‑e az EUMSZ 63. cikkel a szóban forgó szabályozás az általa<?PAGE NO="2"?> előírt, az ÁBV‑k rendszerének alkalmazásához szükséges két olyan feltétel viszonylatában, amelyeknek teljesülniük kell a beszedett osztalékadó visszatérítéséhez: egyrészről az ÁÉKBV rendszerét alkalmazni kívánó részvényesekre vonatkozó egyes követelmények, másrészről pedig a befolyt hozamok elosztásának kötelezettsége viszonylatában.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>A jelen ügy jelentős és érzékeny kérdéseket vet fel a tagállamok – többek között – valamely adójogi szabályozás alkalmazásához szükségesnek tartott követelmények előírásának szabadságában kifejeződő adóztatási joghatóságának az EUM‑Szerződés által előírt alapvető szabadságok, különösen a tőke szabad mozgása tiszteletben tartásának biztosítására vonatkozó követelménnyel történő összehangolását illetően.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>A hollandi jogban az ÁBV‑k jogi és adózási rendszerét elsősorban a Wet op de vennootschapsbelasting 1969 (a társasági adóról szóló 1969. évi törvény; a továbbiakban: Wet Vpb) 2007‑ben jelentős mértékben módosított 28. cikke és a Wet op de dividendbelasting (az osztalékadóról szóló 1965. évi törvény) 10. cikkének 2 bekezdése szabályozza.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>E szabályozás azt a célkitűzést követi, hogy a Hollandia területén történő adózás szempontjából valamely ÁBV részvényeseit vagy részesedéseinek tulajdonosait a közvetlen befektető természetes személyekkel azonos helyzetbe hozza. Az említett szabályozás oly módon került kialakításra, hogy minél közelebb hozza az ÁBV‑k által végzett befektetések jövedelmével kapcsolatos és a közvetlenül a magánszemélyek által végrehajtott befektetéseket terhelő adóterheket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>A Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) előzetes döntéshozatalra utaló határozatából kitűnik, hogy ennek megvalósítása céljából Hollandiának az alapeljárás szempontjából releváns időszakban hatályos joga az ÁBV‑kat jogi és adózási szempontból a következőképpen szabályozta.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>Először is, a Wet Vpb 28. cikke 2 bekezdésének 2002 és 2006 között hatályos szövege értelmében ÁBV minden, Hollandiában illetőséggel rendelkező részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság vagy közös befektetési alap formájában működő, vagyoni befektetési célú, valamint tevékenységű szervezet, amely megfelel a szóban forgó bekezdésben meghatározott feltételeknek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>A 2007‑ben bevezetett módosításokat követően egyrészről megszűnt a letelepedés helyével kapcsolatos feltétel, másrészről pedig az ÁBV‑nak minősítéshez szükséges jogi formák kimerítő felsorolása helyett olyan rendelkezést iktattak be, amelynek értelmében az Európai Unió valamely tagállamának joga szerint létrehozott szervezetek kérhetik ÁBV‑nak minősítésüket, ha <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>a helyzetük egyébként azonos<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/> a holland jog szerinti részvénytársaságokéval, korlátolt felelősségű társaságokéval vagy közös befektetési alapokéval, és <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>természetük, valamint szervezetük hasonló<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/> az említett részvénytársaságokéhoz, korlátolt felelősségű társaságokéhoz vagy közös befektetési alapokéhoz.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>Másodszor, az ÁBV‑kra régen nulla százalékos társaságiadó‑mérték vonatkozott és még most is nulla százalékos társaságiadó‑mérték vonatkozik, ami egyenértékű a társasági adó alóli mentességgel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>Harmadszor, amennyiben valamely ÁBV hollandiai székhelyű társaságokban részesedéssel rendelkezik, és e társaságoktól osztalékot kap, igényelheti az osztalékot fizető társaságoknál az ezen osztalék után forrásadóként beszedett holland adó visszatérítését. Ezzel szemben az ÁBV kedvezményre jogosult, ha más országokban illetőséggel rendelkező olyan társaságoktól kap osztalékot, amelyek adókötelesek ezekben az országokban. Ezek az előírások még most is hatályosak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>Negyedszer, az ABV‑k régen kötelesek voltak a szóban forgó üzleti év végétől számított nyolc hónapon belül részvényeseik vagy más befektetőik részére osztalékként kifizetni a befolyt kifizethető hozamokat (osztalékot és már tőkejövedelmet) (a továbbiakban: kifizetésre vonatkozó követelmény)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>A Wet Vbp 28. cikke 2 bekezdésének b. pontja.</P></NOTE>, és erre még most is kötelesek.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>Ötödször, az ABV‑k kötelesek voltak beszedni az általuk a részvényeseik vagy más befektetőik részére kifizetett osztalékot terhelő holland osztalékadót. Az osztalékadónak az ABV‑k általi ilyen beszedése lép azon osztalékadó helyébe, amelyet tőlük beszednek és részükre később visszatérítenek. Így az ABV‑n keresztül megvalósított befektetés adójogi szempontból nem kedvezőbb a közvetlen befektetésnél.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>Hatodszor, a releváns szabályozás – annak biztosítása érdekében, hogy az ÁBV‑kra vonatkozó szabályozást kizárólag a befektetők azon csoporjaira, amelyek e szabályozás címzettjei – bizonyos olyan követelményeket írt elő a részvényesekkel, illetve más befektetőkkel kapcsolatban, amelyeket a szervezeteknek teljesíteniük kellett ahhoz, hogy ÁBV‑nak minősüljenek (a továbbiakban: befektetői követelmények).<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>A Wet Vbp 28. cikke 2 bekezdésének c. pontja.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>A 2002. és 2006. közötti időszakban a részvényesekre vonatkozó feltételeket a Wet Vpb 28. cikke 2 bekezdésének c., d., e., f. és g. pontja szabályozta. E szabályozás különbséget tett a részvényeiket vagy befektetési jegyeiket hivatalosan az amszterdami tőzsdén jegyző szervezetek és az olyan szervezetek között, amelyek részvényeiket vagy befektetési jegyeiket hivatalosan nem jegyezték az amszterdami tőzsdén.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>Konkrétabban, az ÁBV‑kra vonatkozó szabályozás lényegében nem vonatkozott a részvényeiket vagy befektetési jegyeiket hivatalosan az amszterdami tőzsdén jegyző szervezetekre, ha azok részvényeinek vagy részesedéseinek legalább 45%‑ával tőkejövedelem‑adó fizetésére kötelezett szervezet rendelkezett (és nem olyan ÁBV, amelynek részvényeit vagy részesedéseit az amszterdami tőzsdén jegyezték), vagy olyan szervezet, amelynek tőkejövedelme a részvényeseket vagy más befektetőket terhelő tőkejövedelem‑adó hatálya alá tartozott. Ezenfelül, egy adott szervezet akkor sem alkalmazhatta az ÁBV‑kra vonatkozó szabályozást, ha e szervezetben valamely természetes személy egyedül legalább 25%‑os érdekeltséggel rendelkezett.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>A részvényeiket vagy részesedéseiket az amszterdami tőzsdén nem jegyző szervezetek azzal a feltétellel alkalmazhatták az ÁBV‑kra vonatkozó szabályozást, hogy – lényegében – a részvényeik vagy részesedéseik legalább 75%‑ával természetes személyek vagy tőkejövedelem‑adó fizetésére nem kötelezett szervezetek – köztük nyugdíjalapok és jótékonysági szervezetek – vagy más ÁBV‑k kellett hogy rendelkezzenek. E szervezetek azonban nem alkalmazhatták az ABV‑kra vonatkozó szabályozást abban az esetben, ha a szervezetben egy vagy több természetes személy jelentős részesedéssel, illetve a részvények, illetve a részesedések legalább 5%‑ával rendelkezett. A Wet toezicht beleggingsinstellingen (a befektetési alapok felügyeletéről szóló törvény) értelmében engedéllyel rendelkező befektetési alap esetében a jelentős részesedésre vonatkozó tilalom helyett olyan szabály érvényesült, amely szerint egyetlen természetes személy sem rendelkezhetett az alapban 25%‑os vagy azt meghaladó érdekeltséggel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>Az ÁBV‑ra vonatkozó szabályozás alkalmazhatósága szempontjából tehát a részvényeiket vagy befektetési jegyeiket az amszterdami tőzsdén hivatalosan jegyző szervezetekkel szemben a részvényeiket vagy befektetési jegyeiket az amszterdami tőzsdén hivatalosan nem jegyző szervezetekhez képest kevésbé szigorú követelményeket írtak elő.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>A 2007. évi jogszabályi módosításokat követően megszüntették a részvényeiket vagy részesedéseiket az amszterdami tőzsdén jegyző szervezetek és a részvényeiket vagy részesedéseiket az amszterdami tőzsdén nem jegyző szervezetek közti különbségtételt. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy mostanra az vált döntő jelentőségűvé, hogy a részvények vagy részesedések a wet op het financieel toezicht (a pénzügyi felügyeletről szóló törvény)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>Konkrétan a szóban forgó törvény 1:1. cikke.</P></NOTE> előírásainak megfelelően a pénzügyi eszközök valamely piacára be legyenek vezetve, vagy az alap, illetve annak kezelője engedéllyel rendelkezzen, vagy az alól a törvény maga mentesítse.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>Közelebbről a pénzügyi felügyeletről szóló törvény 2:65. cikke vagy 2:66. cikkének 3 bekezdése értelmében.</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>A Köln‑Aktienfonds Deka (a továbbiakban: KA Deka) német jog alapján létrehozott és németországi illetőséggel rendelkező befektetési alap, amelynek tevékenysége az alap vagyonának befektetéséből áll. A KA Deka a 85/611 irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, <DATE ISO="19851220">1985. december 20‑i</DATE> 85/611/EGK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="375" PAGE.FIRST="3" DATE.PUB="1985">HL 1985. L 375., 3. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás: 6. fejezet, 1. kötet, 139. o.).</P></NOTE> és a 2009/65 irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, <DATE ISO="20090713">2009. július 13‑i</DATE> 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="302" PAGE.FIRST="32" DATE.PUB="2009">HL 2009. L 302., 32. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> értelmében vett ÁÉKBV‑nak minősül. A KA Deka a németországi értékpapírtőzsdén jegyzett árfolyamú részvényeket bocsát ki. A részvénykereskedésre az úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>global stream system<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> segítségével kerül sor. A tényállás megvalósulásának idején a KA Deka közös befektetési alapként <HT TYPE="ITALIC">(Sondervermögen)</HT> mentesült a német társasági jövedelemadó alól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>A KA Deka holland illetőséggel rendelkező társaságokba fektetett be, amelyektől a 2002/2003–2007/2008‑as üzleti években osztalékot kapott. Ezen osztalékokra forrásadóként 15%‑os mértékű osztalékadót vetettek ki Hollandiában.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>Legutóbb a <DATE ISO="20040604">2004. június 4‑i</DATE> harmadik kiegészítő jegyzőkönyvvel módosított, a Németországi Szövetségi Köztársaság és Hollandia között <DATE ISO="19590616">1959. június 16‑án</DATE> aláírt adóegyezmény 13. cikke értelmében.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>Mivel a KA Deka nem köteles beszedni a fenti 12. pontban említett osztalékadót Hollandiában, az általa juttatott hozam után azt nem szedte be.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>A KA Deka a fent említett üzleti évek vonatkozásában összesen mintegy <FT TYPE="NUMBER">690000</FT> EUR összegben kérte az osztalékadó jogcímén Hollandiában megfizetett forrásadó visszatérítését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>A hollandiai adóhatóságok elutasították a KA Deka által benyújtott visszatérítési kérelmeket; így a KA Deka keresetet terjesztett a Rechtbank Zeeland‑West‑Brabant (zeeland‑west‑brabanti bíróság, Hollandia) elé. A KA Deka a szóban forgó bíróság előtt lényegében azt adta elő, hogy a kért visszatérítésekhez való joga az EUMSZ 63. cikkből ered, és a helyzete az ÁBV jogállását élvező, Hollandiában illetőséggel rendelkező befektetési alapéhoz hasonló.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>A Rechtbank Zeeland‑West‑Brabant (zeeland‑west‑brabanti bíróság), mivel kétségeket táplált a KA Dekának az ÁBV jogállásával rendelkező, Hollandiában illetőséggel rendelkező befektetési alappal történő összehasonlításának szempontjait illetően, valamint az azonos tárgyban folyamatban lévő ügyek jelentős száma okán úgy határozott, hogy előzetes kérdéseket terjeszt a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága), a kérdést előterjesztő bíróság elé.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy a részvényesekre vonatkozó követelmények előírásának célja annak biztosítása, hogy az ÁBV‑kra vonatkozó szabályozás alkalmazása továbbra is azokra a befektetőkre korlátozódjon, amelyek annak a címzettjei, és hogy e követelmények megkülönböztetés nélkül, a létrehozatala vagy a székhelye szerinti tagállamtól<?PAGE NO="5"?> függetlenül vonatkozzanak az illetőséggel rendelkező és illetőséggel nem rendelkező szervezetekre. A holland illetőséggel rendelkező befektetési alapnak is teljesítenie kell a befektetői követelményeket ahhoz, hogy ABV‑ként ismerjék el. Nem releváns a KA Deka által hivatkozott azon körülmény, amely szerint számára lehetetlen a szóban forgó követelmények teljesülésének bizonyítása, mivel a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>global stream system<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/> kereskedési rendszer használata okán nem ismeri a saját részvényeseit. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy az érintettnek felróható, ha nem kerül bizonyításra a befektetői követelmények teljesülése.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>Ezenfelül, a kérdést előterjesztő bíróság a kifizetésre vonatkozó követelményt illetően arra keres választ, hogy az ÁBV‑kra vonatkozó szabályozás alkalmazásának feltételeként szabható‑e valamely külföldi befektetési alap részére, hogy a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalékot ténylegesen kifizesse, vagy elegendő, ha ezen osztalékot fiktíven figyelembe veszik abban az adóban, amelyet az alap illetősége szerinti tagállam beszed az alap részvényeseitől és más befektetőitől.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>A Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága), mivel észszerű kétségeket táplál az e kérdésekre adandó válaszokat illetően, előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>1)</NO.P><TXT>Ellentétes‑e az [EUMSZ 63. cikkel], ha azért, mert nem köteles beszedni a holland osztalékadót, valamely nem holland illetőséggel rendelkező befektetési alapnak nem térítik vissza azt a holland osztalékadót, amelyet a holland illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalékaira vetettek ki, miközben visszatérítik az osztalékadót a holland illetőséggel rendelkező azon adóalany befektetési vállalkozásnak, amely a holland osztalékadó beszedése mellett évente osztalékot fizet részvényeseinek vagy más befektetőinek?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Ellentétes‑e az [EUMSZ 63. cikkel], ha a Hollandián kívül illetőséggel rendelkező befektetési alap számára azért nem térítik vissza az olyan osztalékok után beszedett holland osztalékadót, amelyet holland illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott, mert nem bizonyította, hogy részvényesei vagy más befektetői teljesítik a holland szabályozásban meghatározott feltételeket?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Ellentétes‑e az [EUMSZ 63. cikkel], ha a Hollandián kívül illetőséggel rendelkező befektetési alap számára nem térítik vissza az olyan osztalékok után beszedett holland osztalékadót, amelyeket holland illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott, mert a befektetési hozamokat nem fizeti ki évente teljes mértékben az üzleti évet követő legkésőbb nyolcadik hónapban, akkor sem, ha a székhelye szerinti államban az ott érvényes jogszabályok alapján befektetési hozamai, amennyiben nem fizetik ki azokat a) kifizetettnek minősülnek vagy b) a részvényesek vagy más befektetők esetében a székhely szerinti állam beszedi a kapcsolódó adót, mintha sor került volna osztalékfizetésre, míg azon holland illetőséggel rendelkező adóalany befektetési vállalkozás számára megtérítik az osztalékadót, amely befektetési hozamait évente, a holland osztalékadó beszedése mellett, kifizeti részvényesei vagy más befektetői számára?<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Bíróság előtti eljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat <DATE ISO="20170327">2017. március 27‑én</DATE> érkezett a Bíróság Hivatalához. A KA Deka, a Nederlandse Orde van Belastingadviseurs (a hollandiai adótanácsadók egyesülete), a Loyens et Loeff NV társaság, a német kormány és a holland kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>A Bíróság Hivatala a Fidelity Funds ítélet meghozatalát követően <DATE ISO="20180622">2018. június 22‑i</DATE> levelével felhívta a kérdést előterjesztő bíróságot arra, hogy közölje a Bírósággal, ha úgy ítéli meg, hogy szükséges az előzetes döntéshozatal iránti kérelem fenntartása.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság <DATE ISO="20181203">2018. december 3‑i</DATE> levelével arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy vissza kívánja vonni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést, ugyanakkor fenn kívánja tartani az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>A Bíróság előtt <DATE ISO="20190522">2019. május 22‑én</DATE> tartott tárgyaláson a KA Deka, a Nederlandse Orde van Belastingadviseurs, a Loyens et Loeff NV társaság, a német kormány és a holland kormány, valamint a Bizottság avatkozott be.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi elemzés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Előzetes megjegyzések</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>Elöljáróban megjegyzendő, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésnek a kérdést előterjesztő bíróság által a Fidelity Funds ítélet alapján történő visszavonását követően a jelen ügyben a Bíróságnak kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdést kell megválaszolnia.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>A Fidelity Funds ítélet tárgyát ugyanis az ÁÉKBV‑k dán társaságoktól kapott osztalékának adóztatásával kapcsolatos azon dán adójogi szabályozás képezte, amely több különböző szempontból is hasonlított az alapügy tárgyát képező hollandiai szabályozáshoz, amellyel lényegében egyező célra irányult.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>Lásd a Fidelity Funds ítélet 52. pontját és a fenti 6. pontot.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>A Bíróság ezen ítéletben megállapította, hogy az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely alapján az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaság által valamely külföldi illetőségű ÁÉKBV‑nak fizetett osztalék után forrásadót kell fizetni, míg az ugyanebben a tagállamban illetőséggel rendelkező ÁÉKBV‑nak fizetett osztalék mentes e forrásadó alól, feltéve hogy e vállalkozás minimális osztalékot fizet a befektetőinek, vagy technikailag egy minimális osztalékot állapít meg, és az e valós vagy fiktív minimális osztalék utáni adót a befektetőitől levonja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>A Bíróság egyrészről úgy ítélte meg, hogy az ilyen nemzeti szabályozás a tőke szabad mozgásának az EUMSZ 63. cikkben főszabály szerint tiltott korlátozását valósítja meg,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>Lásd a Fidelity Funds ítélet 40–45. pontját.</P></NOTE> másrészről pedig azt, hogy e korlátozást nem igazolhatják a belföldi illetőségű ÁÉKBV‑k és a külföldi illetőségű ÁÉKBV közötti objektív eltérések vagy közérdeken alapuló nyomós indokok, konkrétabban az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása biztosításának a szükségessége vagy az adórendszer koherenciája megőrzésének a szükségessége.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Lásd egyrészről a Fidelity Funds ítélet 49–63. pontját, másrészről pedig ugyanezen ítélet 66–76. és 77–86. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság <DATE ISO="20181203">2018. december 3‑i</DATE> levelében közölte a Bírósággal, hogy álláspontja szerint a Fidelity Funds ítéletből levezethető az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adandó válasz, amely kérdés arra vonatkozik, hogy összeegyeztethető‑e az EUMSZ 63. cikkel a hollandiai szabályozáshoz hasonló olyan szabályozás, amelynek alapján a külföldi illetőséggel rendelkező ÁÉKBV‑nak nem térítik vissza azt az osztalékadót, amelyet a belföldi illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalékára vetettek ki, miközben azt visszatérítik a belföldi illetőségű ÁÉKBV‑nak.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság ugyanebben a levélben viszont azt is közölte, hogy a szóban forgó ítélet teljes egészében nem válaszolta meg az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdést, amelyek arra vonatkoznak, hogy összeegyeztethető‑e az EUMSZ 63. cikkel, hogy egyrészt a részvényesekre vonatkozó, a fenti 15. és 16. pontban említett követelményeket, másrészt pedig a kifizetésre vonatkozó, a fenti 11. pontban említett követelményt előíró rendelkezések értelmében nem térítik vissza a forrásadót a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑nak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>A jelen ügy tárgya tehát e két, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre korlátozódik. Álláspontom szerint azonban e kérdések megválaszolása céljából először is a Bíróság által a tőke szabad mozgása terén saját ítélkezési gyakorlatában, különösen az osztalékadózással kapcsolatos ügyekben kidolgozott elveket kell elemezni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A tőke szabad mozgása terén az ítélkezési gyakorlatban kidolgozott elvek, különös tekintettel az osztalékadózásra</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>Először is, az annak meghatározására irányuló vizsgálatot illetően, hogy valamely nemzeti szabályozás a tőke szabad mozgásának korlátozását valósítja‑e meg, mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy a Bíróságnak már többször alkalma nyílt megállapítani azt, hogy a tagállamok közvetlen adóztatási hatáskörüket kötelesek az uniós jog és különösen az EUM‑Szerződés által biztosított alapvető szabadságok tiszteletben tartásával gyakorolni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180725">2018. július 25‑i</DATE> <NAME.CASE>TTL</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑553/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:604">EU:C:2018:604</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdése által tiltott, tőkemozgást korlátozó intézkedések azon intézkedéseket foglalják magukban, amelyek alkalmasak arra, hogy eltántorítsák a külföldi illetőségűeket attól, hogy valamely tagállamban beruházásokat hajtsanak végre, illetve az említett tagállam illetőségével rendelkezőket attól, hogy más tagállamokban hajtsanak végre beruházásokat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>Lásd: Fidelity Funds ítélet 40. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>A Bíróság ítélkezési gyakorlatából emellett az következik, hogy az objektív feltételeken alapuló eltérő bánásmódok <HT TYPE="ITALIC">de facto</HT> hátrányosan érinthetik a határokon átnyúló helyzeteket, és az EUM‑Szerződés által biztosított alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezésekkel ellentétes közvetett hátrányos megkülönböztetést valósíthat meg.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>A letelepedés szabadságával kapcsolatban ebben az értelemben lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140205">2014. február 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Hervis Sport‑ és Divatkereskedelmi Kft.</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑385/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:47">EU:C:2014:47</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>A szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatban a Bíróságnak e tekintetben alkalma nyílt megállapítani azt, hogy ugyanakkor még az olyan nemzeti szabályozás is alkalmas a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozására, amely a szolgáltatásnyújtó letelepedési helyétől függetlenül minden szolgáltatásra megkülönböztetés nélkül alkalmazandó, amennyiben kizárólag a szolgáltatások azon igénybe vevőinek tart fenn valamely jogosultságot, akik megfelelnek bizonyos, valójában csak a nemzeti piacra jellemző feltételeknek, és ily módon megfosztja ezen jogosultságtól az olyan más, lényegében hasonló szolgáltatások igénybe vevőit, amelyek ugyanakkor nem felelnek meg az e szabályozásban előírt különös feltételeknek. Az ilyen szabályozás ugyanis magát a szolgáltatások igénybevevőinek helyzetét befolyásolja, így tehát visszatarthatja őket attól, hogy bizonyos szolgáltatásnyújtók szolgáltatásait igénybe vegyék, amennyiben az utóbbiak által nyújtott szolgáltatások nem felelnek meg az említett szabályozásban előírt feltételeknek, mivel ily módon feltételhez köti a piachoz való hozzáférésüket.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170608">2017. június 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Van der Weegen és Pot</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑580/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:429">EU:C:2017:429</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>Ez az ítélkezési gyakorlat a tőke szabad mozgása terén is alkalmazható.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>E tekintetben lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111110">2011. november 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Portugália</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑212/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:717">EU:C:2011:717</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0065">65.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amelynek tárgyát a tőke szabad mozgása képezte, és amelyre a Bíróság az előző lábjegyzetben említett Van der Weegen ítélet 29. pontjában hivatkozott az ott kidolgozott elv alátámasztása céljából.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>Következésképpen a belföldi illetőségű és a külföldi illetőségű szervezetekre egyaránt megkülönböztetés nélkül alkalmazandó nemzeti szabályozás is alkalmas a tőke szabad mozgásának korlátozására, amennyiben kizárólag azoknak a szervezeteknek tart fenn valamely kedvezményes adózást, akik megfelelnek bizonyos, valójában csak a nemzeti piacra jellemző feltételeknek, és ily módon megfosztja ezen adózástól az olyan más, lényegében hasonló szervezeteket, amelyek ugyanakkor nem felelnek meg az e szabályozásban előírt különös feltételeknek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>Az ehhez hasonló szabályozás ugyanis alkalmas lehet arra, hogy az olyan külföldi illetőségű szervezeteket, amelyek nem felelnek meg az említett szabályozásban előírt egyes, valójában csak a nemzeti piacra jellemző feltételeknek, eltántorítsa attól, hogy a szóban forgó tagállamban beruházásokat hajtsanak végre, illetve az említett tagállam illetőségével rendelkezőket attól, hogy külföldi illetőségű szervezetekbe ruházzanak be.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>Egyébiránt másodsorban, arra kell rámutatni, hogy az EUM‑Szerződés alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezéseinek a közvetlen adózás terén történő alkalmazását – a tagállamok adóztatási hatásköre okán – össze kell hangolni a tagállamokat megillető adóztatási joghatósággal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>A Bíróság e tekintetben megállapította, hogy az egyes tagállamoknak kell az uniós jog tiszteletben tartásával megszervezniük a felosztott nyereség adóztatására vonatkozó rendszerüket, és ennek körében meghatározniuk azt az adóalapot és adómértéket, amely alkalmazandó az osztalékot fizető társaságra, illetve az osztalékban részesülő részvényesre, amennyiben azok adóalanyok az adott tagállamban<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20061212">2006. december 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Test Claimants in the FII Group Litigation</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑446/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:774">EU:C:2006:774</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>, feltéve azonban, hogy a szóban forgó rendszer nem tartalmaz az EUM‑Szerződésben tiltott hátrányos megkülönböztetést.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121113">2012. november 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Test Claimants in the FII Group Litigation</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑35/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:707">EU:C:2012:707</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140911">2014. szeptember 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Kronos International</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑47/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2200">EU:C:2014:2200</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0068">68.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>Ezenfelül az uniós jog egységesítésére, illetve összehangolására irányuló intézkedések hiányában a tagállamok továbbra is jogosultak egyezményekben vagy egyoldalúan meghatározni adóztatási joghatóságuk megosztásának szempontjait.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080520">2008. május 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Orange European Smallcap Fund</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑194/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:289">EU:C:2008:289</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160630">2016. június 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Riskin és Timmermans</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑176/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:488">EU:C:2016:488</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>A Bíróság ebből arra a következtetésre jutott, hogy egyrészről valamely tagállam nem köteles a saját adórendszerét a többi tagállam különböző adórendszereihez igazítani,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150610">2015. június 10‑i</DATE> <NAME.CASE>X</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑686/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:375">EU:C:2015:375</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> másrészről a tagállam nem köteles figyelembe venni az adójogszabálya alkalmazása céljából egy másik tagállam különleges szabályozásából adódó esetlegesen hátrányos következményeket. A közvetlen adóztatásra vonatkozó uniós jog jelenlegi állapotában ugyanis az EUM‑Szerződés alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezései nem értelmezhetők akképpen, hogy a tagállam köteles az adójogi szabályait valamely másik tagállam szabályai függvényében meghatározni az olyan adóztatás minden helyzetben történő biztosítása végett, amely a nemzeti adójogi szabályozásokból származó valamennyi különbséget megszünteti.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20081023">2008. október 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Krankenheim Ruhesitz am Wannsee‑Seniorenheimstatt</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑157/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:588">EU:C:2008:588</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0049">49.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>Harmadszor, ebben az összefüggésben kell felvetni azt, a tárgyaláson széles körben megtárgyalt kérdést, hogy annak megállapításához, hogy a belföldi illetőségű és a külföldi illetőségű adóalanyokra megkülönböztetés nélkül alkalmazandó objektív, azonban valójában közvetett hátrányos megkülönböztetést megvalósító követelmények korlátozzák az EUM‑Szerződés által biztosított alapvető szabadságokat, szükséges‑e az, hogy a külföldi illetőségű adóalanyok számára lehetetlen legyen e követelmények teljesítése, vagy az is elegendő, ha egyszerűen csak nehezebb számukra e követelmények teljesítése.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>E kérdésben két ellentétes álláspont alakult ki. Egyrészről a német kormány előadta, hogy a kérdést az ítélkezési gyakorlatban még nem válaszolták meg, és nem állapítható meg az adóztatás terén az alapvető szabadságok korlátozásának megvalósulása, ha a külföldi illetőségű adóalanyok számára csak nehezebb, de nem lehetetlen a nemzeti szabályozásban előírt feltételek teljesítése. Az ezzel ellentétes következtetés ugyanis a tagállamoknak a Szerződések által elismert adójogi autonómiáját csorbítaná. Másrészről, a Bizottság az ezzel ellentétes azon álláspontot támogatta, amelynek értelmében az alapvető szabadságok korlátozásának megállapításához nem szükséges, hogy a külföldi illetőségű adóalanyok számára lehetetlen legyen a feltételek teljesítése. E tekintetben ugyanis elegendő, ha e adóalanyok számára nehezebb a szóban forgó nemzeti szabályozásban előírt feltételek teljesítése.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>A releváns ítélkezési gyakorlat vizsgálatából e tekintetben az tűnik ki, hogy a Bíróság több ügyben is megállapította, hogy az EUM‑Szerződés által biztosított alapvető szabadságok korlátozásának megvalósulásához nem szükséges, hogy a külföldi illetőségű adóalanyok számára teljes mértékben lehetetlen legyen teljesíteni a hatályos nemzeti szabályozásban – többek között az adójogi szabályozásban – előírt feltételeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Így például a Bíróság a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170608">2017. június 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Van der Weegen és Pot</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑580/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:429">EU:C:2017:429</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) a szolgáltatásnyújtás szabadsága EUMSZ 56. cikk értelmében vett korlátozásának megvalósulását annak ellenére állapította meg, hogy a külföldi hitelintézetek számára ténylegesen vagy jogilag nem volt lehetetlen teljesíteni a belga szabályozás által a szóban forgó adómentesség alkalmazásához előírt feltételeket.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Lásd különösen az ítélet 31–35. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>Hasonlóképpen, a Bíróság a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141009">2014. október 9‑i</DATE> <NAME.CASE>van Caster</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑326/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2269">EU:C:2014:2269</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) a tőke szabad mozgása korlátozásának megvalósulását olyan helyzetben állapította meg, amelyben a külföldi illetőségű alapok számára nem volt lehetetlen a nemzeti adójogi szabályozás által előírt kötelezettségek teljesítése.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>Ezen ítélkezési gyakorlat vizsgálatának eredményével véleményem szerint nem ellentétes a német kormány által a tárgyaláson hivatkozott, <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160414">2016. április 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Sparkasse Allgäu</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑522/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:253">EU:C:2016:253</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). A Bíróság az említett ítéletben megállapította, hogy az EUMSZ 49. cikkel nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely az e tagállamban székhellyel rendelkező hitelintézetek számára előírja azt, hogy a nemzeti hatóságoknak jelentsék be a más tagállamban letelepedett, nem önálló fióktelepeikben letétbe helyezett vagy e fióktelepek által kezelt vagyont az e vagyonnak az elsőként említett tagállamban tartózkodó tulajdonosának a halála esetén, ha a másodikként említett tagállamban nem áll fenn hasonló bejelentési kötelezettség, és a hitelintézetek ott büntetőjogi szankció terhe mellett banktitkot kötelesek tartani. A Bíróság az említett ítéletben lényegében elismerte, hogy a tagállamok a belföldi hitelintézetek külföldön tevékenységet végző, nem önálló fióktelepeire szabadon kiterjeszthetnek valamely kötelezettséget annak érdekében, hogy biztosítsák az adóellenőrzések hatékonyságát (lásd konkrétan az ítélet 29. pontját).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>Egyébiránt a szóban forgó ítélkezési gyakorlat arra is rámutat, hogy a Bíróság megítélése szerint az EUM‑Szerződés rendelkezései által biztosított alapvető szabadságok korlátozásának megvalósulásához nem elegendő, ha a külföldi illetőségű adóalanyok számára egyszerűen csak nehezebb a nemzeti szabályozás által előírt, megkülönböztetés nélkül alkalmazandó követelményeket teljesíteni. A korlátozás fogalmának<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>A tőke szabad mozgása korlátozásának fogalmával kapcsolatban lásd a fenti 40. pontot.</P></NOTE> megfelelően a nehézségnek olyan mértékűnek kell lennie, hogy az eltántorítson e szabadság gyakorlásától.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="10"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>A német kormánynak a tagállamok adójogi autonómiájára történő hivatkozását illetően egyetértek a Bizottságnak a német kormány által hivatkozott azon álláspontjával, amely szerint valamely adónak a belső piaci szabadságok keretében történő értékelése során rugalmasabb megközelítést kell alkalmazni, mivel általánosságban bármely adó alkalmazása alkalmas lehet a gazdasági tevékenység akadályozásra vagy annak visszaszorítására, így már az adó puszta kivetése is korlátozást eredményezhet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>A német kormány a tárgyaláson kifejezetten utalt a Bizottság által a folyamatban lévő Société Générale (C‑565/18) ügyben előterjesztett észrevételekre.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>Mindazonáltal főszabály szerint kizárólag azokban az esetekben nem merül fel az uniós jog szempontjából releváns helyzet, amelyekben valamely adót nyíltan és burkoltan sem alkalmaznak hátrányosan megkülönböztető módon, így azt a hasonló helyzetben lévő valamennyi uniós polgárra és gazdasági szereplőre azonos módon alkalmazzák. Abban az esetben azonban, ha a nemzeti adójogi szabályozásban előírt feltételek alkalmazása a külföldi illetőségű adóalanyok esetében a belföldi illetőségű adóalanyokéhoz képest kedvezőtlen bánásmódot eredményez, a tagállamok adójogi autonómiáját az EUM‑Szerződés alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezései korlátozzák.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Lásd végezetül a fenti 39. és 47. pontot, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>E tekintetben hozzáteszem, hogy az EUM‑Szerződés által biztosított alapvető szabadságok tiszteletben tartásának szükségességéből – amely a tagállamok adójogi autonómiájának gyakorlását korlátozza – az következik, hogy a tagállamok az említett autonómia gyakorlása során a kedvezményes adójogi szabályozás alkalmazása feltételeinek meghatározásakor nem írhatnak elő olyan követelményeket, amelyek teljesítése a külföldi illetőségű adóalanyok számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint ebből az következik, hogy a szóban forgó tagállam a kedvezményes adójogi szabályozás alkalmazásakor a nemzeti szabályozás által előírt követelmény alkalmazása során – amennyiben bizonyítást nyer, hogy valamely külföldi illetőségű adóalany számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz e követelményt teljesíteni – nem alkalmazhat eltérő bánásmódot az említett követelmény teljesítésének elmaradása okán, ha az érintett fél illetősége szerinti tagállam szabályozása alapján úgy lehet tekinteni, hogy lényegében teljesült a szóban forgó követelmény.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Az ehhez hasonló esetekben mindazonáltal az érintett külföldi illetőségű félnek kell bizonyítania a szóban forgó tagállam adóhatóságai előtt, hogy számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz teljeskörűen teljesíteni a szóban forgó nemzeti szabályozás által előírt követelményt, valamint azt, hogy a lakóhelye vagy illetősége szerint tagállam nemzeti jogának alkalmazásában lényegében teljesítette ezt a követelményt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Negyedszer és végezetül, az igazolásokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében az EUMSZ 63. cikk azonban nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy alkalmazzák adójoguk azon vonatkozó rendelkezéseit, amelyek a lakóhely vagy a tőkebefektetés helye alapján az adózók között különbséget tesznek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy e rendelkezést mint a tőke szabad mozgásának alapelvétől való eltérést szigorúan kell értelmezni. Következésképpen e rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy minden olyan adójogi szabályozás, amely az adózók között a lakóhelyük vagy a tőkebefektetésük állama alapján különbséget tesz, automatikusan összeegyeztethető az EUM‑Szerződéssel. Ugyanis magát az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének a) pontjában foglalt eltérést korlátozza az EUMSZ 65. cikk (3) bekezdése, amely szerint az e cikk (1) bekezdésében említett nemzeti intézkedések <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>nem szolgálhatnak az [EUMSZ] 63. cikkben meghatározott szabad tőkemozgásra és fizetési műveletekre vonatkozó önkényes megkülönböztetés vagy rejtett korlátozás eszközéül<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Lásd: Fidelity Funds ítélet, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="11"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Ennélfogva az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének a) pontja által engedélyezett eltérő bánásmódot meg kell különböztetni az EUMSZ 65. cikk (3) bekezdésében tiltott hátrányos megkülönböztetéstől. Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy ahhoz, hogy valamely nemzeti adójogi szabályozást összeegyeztethetőnek lehessen tekinteni a Szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel, az szükséges, hogy az eltérő bánásmód objektíve össze nem hasonlítható helyzetekre vonatkozzon, vagy közérdeken alapuló nyomós indok alapján igazolható legyen.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>Lásd: Fidelity Funds ítélet, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>A Bíróság ítélkezési gyakorlatában elismerte, hogy nyomós közérdeken alapuló kényszerítő ok – többek között az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása fenntartásának a szükségessége<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140410">2014. április 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Emerging Markets Series of DFA Investment Trust Company</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑190/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:249">EU:C:2014:249</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0099">99.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE>, az adórendszer koherenciája megőrzésének a szükségessége,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120510">2012. május 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Santander Asset Management SGIIC és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑338/11–C‑347/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:286">EU:C:2012:286</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> az adóellenőrzések hatékonysága biztosításának a szükségessége<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141009">2014. október 9‑i</DATE> <NAME.CASE>van Caster</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑326/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2269">EU:C:2014:2269</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE>, valamint a szolgáltatás címzettjének védelmét célzó szakmai szabályok, a pénzügyi ágazat jóhírneve és a fogyasztóvédelem.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190214">2019. február 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Milivojević</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑630/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:123">EU:C:2019:123</NO.ECLI> <REF.NP.ECR REF="NP0071">71.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatal céljából feltett második és harmadik kérdést az ítélkezési gyakorlatban kidolgozott ezen elvek tükrében kell megválaszolni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">C.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével lényegében arra kíván választ kapni, hogy úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 63. cikket, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás, amelynek révén a külföldi illetőségű ÁÉKBV számára azért nem térítik vissza az olyan osztalék után beszedett osztalékadót, amelyet e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott, mert nem bizonyította, hogy teljesíti a részvényeseinek összetételére vonatkozó egyes követelményeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>Az alapeljárásban szereplő nemzeti szabályozásnak a kérdést előterjesztő bíróság általi bemutatásából az következik, hogy a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságokban fennálló részesedések után kapott osztalék esetében az osztalékadó jogcímén beszedett forrásadó visszatérítéséhez az ÁBV jogállására szert tenni kívánó ÁÉKBV‑nak bizonyítani kellett, hogy teljesíti az alapeljárás szempontjából releváns időszakban hatályos szabályozás által előírt, a fenti 14–16. pontban megjelölt, a részvényesekre vonatkozó követelményeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az is kitűnik, hogy a részvényesekre vonatkozó említett követelmények annak biztosítását célozták, hogy az ÁBV‑kra vonatkozó szabályozást kizárólag a befektetők azon csoportjaira alkalmazzák, amelyek a szabályozás címzettjei. Lényegében tehát a visszaélések elkerülését szolgáló rendelkezésekről van szó.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság kérdésének megfogalmazása szerint arra vonatkozik, hogy összeegyeztethető‑e az EUMSZ 63. cikkel az, hogy a részvényesekkel szembeni követelmények teljesítését <HT TYPE="ITALIC">bizonyítani</HT> kell, nem pedig arra, hogy összeegyeztethetők‑e a szóban forgó rendelkezéssel az ilyen követelmények mint olyanok.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>E tekintetben megjegyzendő, hogy a Bíróság megállapította, hogy a tagállamok fenti 47–49. pontjában említett adójogi autonómiája elvének szerves részét képezi az, hogy ez utóbbiak meghatározzák, hogy melyek a saját nemzeti rendszerük szerint az adott adójogi szabályozás alkalmazására való jogosultság céljából megkövetelt bizonyítékok.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110630">2011. június 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Meilicke és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑262/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:438">EU:C:2011:438</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>Következésképpen valamely tagállam adóhatóságainak jogukban áll, hogy az adóalanytól megköveteljék az általuk annak értékeléséhez szükségesnek tartott igazolások benyújtását, hogy a szóban forgó jogszabályban előírt adókedvezmény feltételei teljesülnek‑e, és következésképpen helye van‑e az említett kedvezmény megadásának.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110210">2011. február 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Haribo</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑436/08 e C‑437/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:61">EU:C:2011:61</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0095">95.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110630">2011. június 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Meilicke és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑262/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:438">EU:C:2011:438</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>Mindazonáltal a tagállamok ezen adójogi autonómiáját az uniós jogból eredő, különösen a Szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseiben előírt követelmények betartásával kell gyakorolni<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>Az adójogi szabályozás által előírt feltételek teljesítésének bizonyítását illetően lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110630">2011. június 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Meilicke és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑262/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:438">EU:C:2011:438</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>, következésképpen a külföldi illetőségű potenciális jogosultak nem tehetők ki olyan túlzott mértékű ügyviteli terheknek, amelyek lehetetlenné teszik számukra, hogy a szóban forgó adójogi szabályozást alkalmazzák.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110210">2011. február 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Haribo</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑436/08 e C‑437/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:61">EU:C:2011:61</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0096">96.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0097">97.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110630">2011. június 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Meilicke és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑262/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:438">EU:C:2011:438</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>Ebben az értelemben az igazolási kötelezettség akkor lenne vitatható, ha annak oka, hogy azt nem lehet teljesíteni, például abban rejlik, hogy – anélkül, hogy feltétlenül szükséges lenne – belföldi minta szerinti olyan igazolásokat követelnek meg, amelyek külföldi tényállásokra alkalmatlanok.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P>Ugyanebben az értelemben lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Kokott főtanácsnok Haribo</NAME.CASE> egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑436/08 és C‑437/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:668">EU:C:2010:668</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0054">54.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a KA Deka nem képes bizonyítania a részvényesekkel szembeni, a releváns szabályozás által előírt övetelmények teljesítését az általa választott kereskedési rendszer, vagyis a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>global stream system<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/> miatt, amely nem teszi lehetővé, hogy megismerje a saját részvényeseit.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>Úgy tűnik tehát, hogy a jelen ügyben a kérdés tisztán a ténybeli körülmények vonatkozásában merül fel. Márpedig, ha az ilyen igazolás végső soron meghiúsulna is, mivel az ÁÉKBV esetleg sem jogilag, sem ténylegesen nem képes ezeket az információkat beszerezni, álláspontom szerint ez mégis az ÁÉKBV‑nak jelent hátrányt.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Kokott főtanácsnok Haribo</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑436/08 és C‑437/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:668">EU:C:2010:668</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>Vleményem szerint ezért a szóban forgó adóhatóság megtagadhatja a kért adóelőnyt, ha az érintett személy elmulasztja az információszolgáltatást. A Bíróság korábbi megállapításához hasonlóan ugyanis a befektető oldalán hiányzó információáramlás főszabály szerint nem olyan probléma, amelyet az érintett tagállamnak kellene kiküszöbölnie.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110210">2011. február 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Haribo</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑436/08 és C‑437/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:61">EU:C:2011:61</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0098">98.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110630">2011. június 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Meilicke és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑262/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:438">EU:C:2011:438</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Másképpen megfogalmazva – ahogyan arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott – az érintettnek felróható, ha nem képes bizonyítani a releváns adójogi szabályozás által előírt követelmények teljesülését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>A fentiek alapján ugyanakkor úgy tűnik, e tekintetben még másik három megfontolás is releváns.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>Először is, a Bíróság előtt arra hivatkoztak, hogy a személyes adatok védelmével kapcsolatos szabályozás miatt jogilag lehetetlen az adóhatóságok rendelkezésére bocsátani a részvényesekkel szembeni követelmények teljesítéséhez szükséges információkat.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="13"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>E tekintetben mindenekelőtt rámutatok arra, hogy az olyan nyilvántartás felállítása, amely az ÁÉKBV részvényeseire és abban részesedéssel rendelkezőkre vonatkozó információkat tartalmaz (köztük az ÁÉKBV‑ban részvényekkel vagy részesedésekkel rendelkező természetes személyek nevét) és annak Hollandia adóhatóságaival történő közlése a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, <DATE ISO="19951024">1995. október 24‑i</DATE> 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="281" PAGE.FIRST="31" DATE.PUB="1995">HL 1995. L 281, 31.o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás: 13. fejezet, 15. kötet, 355. o. Lásd e tekintetben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170927">2017. szeptember 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Puškár</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑73/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:725">EU:C:2017:725</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0103">103.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> 2. cikkének b) pontja – vagyis az alapeljárás szempontjából releváns időszakban hatályos szabályozás –értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>személyes adatok kezelésének<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/> minősül.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>E tekintetben arra is rá kell mutatni, hogy a szóban forgó irányelv 7. cikkének e) pontja szerint a személyes adatok kezelése jogellenes, ha az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>az adatfeldolgozás [helyesen: adatkezelés] közérdekből elvégzendő feladat végrehajtásához vagy az adatkezelőre, illetve az adatokról tudomást szerző harmadik félre ruházott hivatali hatáskör gyakorlásához szükséges [helyesen: illetve azon harmadik félre ruházott közhatalmi hatáskör gyakorlásához szükséges, akivel az adatokat közölték]<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az adóbeszedést, amely cél érdekében elkészítették az ÁÉKBV érintett részvényeseire, illetve más befektetőire vonatkozó, az adóhatóságokkal közölt dokumentumokat, az e rendelkezés értelmében vett közérdekből elvégzendő feladatnak kell tekinteni<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170927">2017. szeptember 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Puškár</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑73/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:725">EU:C:2017:725</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0108">108.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>, következésképpen úgy tekinthető, hogy az azon esetek kimerítő és korlátozó jellegű felsorolásába tartozik, amelyekben a személyes adatok kezelése jogszerűnek minősíthető a 95/46 irányelv 7. cikke szerint.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>Uo., 105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>Másodszor, rá kell mutatni arra, hogy a Bíróság előtt arra hivatkoztak, hogy a gyakorlatban Hollandia adóhatóságai a részvényesekkel szembeni követelmények teljesítésének ellenőrzését szolgáló információkat a belföldi illetőségű ÁÉKBV‑któl nem, hanem kizárólag a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑któl kérték. A kérdést előterjesztő bíróság feladata ezt ellenőrizni, nyilvánvaló azonban, hogy amennyiben ténylegesen ez a helyzet, a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑k hátrányára történő ilyen jogalkalmazás egyértelműen az uniós joggal való összeegyeztethetőség kérdését vet fel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>Harmadszor, ellenőrizni kell, hogy az alapeljárás szempontjából releváns időszakban hatályos rendelkezések – amelyek az ÁBV‑k jogállásának megszerzéséhez teljesítendő részvényesi követelményeket írták elő – mint olyanok a tőke EUMSZ 63. cikk értelmében vett szabad mozgásának a fenti 40. pont szerinti korlátozását valósítják‑e meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>E tekintetben mindenekelőtt arra mutatok rá, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előadásán alapján úgy tűnik, hogy az említett rendelkezések – a fenti 82. pontban foglaltak kivételével – megkülönböztetés nélkül alkalmazandók a belföldi illetőségű ÁÉKBV‑kra és a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑kra is, és mindkettőnek teljesítenie kell az említett követelményeket ahhoz, hogy alkalmazhassák az ÁBV‑kra vonatkozó szabályozást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85.</NO.P><TXT>Mindazonáltal a fenti 42–45. pontban említett, az ítélkezési gyakorlatban kidolgozott elvek alkalmazása során ellenőrizni kell, hogy a részvényesi követelményekkel kapcsolatos rendelkezések – noha azok megkülönböztetés nélkül alkalmazandók – olyan feltételekre vonatkoznak‑e, amelyek valójában csak a nemzeti piacra jellemzők, aminek következtében eltántorítják az ilyen feltételeket teljesíteni nem képes külföldi illetőségű ÁÉKBV‑kat attól, hogy Hollandiában beruházásokat hajtsanak végre, illetve a Hollandiában illetőséggel rendelkező befektetőket attól, hogy külföldi illetőségű ÁÉKBV‑kba fektessenek be.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86.</NO.P><TXT>E tekintetben arra mutatok rá, hogy a szóban forgó rendelkezések 2007‑ben bevezetett módosításokig hatályban lévő változata különbséget tett a részvényeiket vagy részesedéseiket az amszterdami tőzsdén jegyző szervezetek és a részvényeiket vagy részesedéseiket az amszterdami tőzsdén nem jegyző szervezetek között. Az előbbiekre vonatkoztak részvényesekkel szembeni, a fenti 15. pontban említett követelmények, amelyek kevésbé voltak szigorúak, mint a fenti 16. pontban említett követelmények, amelyeket viszont a szervezetek utóbbi típusának kellett teljesítenie, hogy megszerezze az ÁBV‑k jogállását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87.</NO.P><TXT>Az amszterdami tőzsdén történő jegyzés feltételén alapuló ezen eltérő bánásmód kétségeket ébreszt. Nem világos ugyanis az, hogy ez a feltétel miért lenne releváns abból a szempontból, hogy az ÁBV‑k rendszeréhez való hozzáférést illetően az ÁÉKBVK‑ra kevésbé szigorú követelmények vonatkoznak. Az ilyen jellegű feltétel alkalmazása ugyanis azt vonhatja maga után, hogy ÁBV‑k jogállásának kedvezménye kiváltságos, ha nem egyenesen kizárólagos módon csak a belföldi illetőségű szervezetek számára lenne hozzáférhető, mivel e szervezetek az egyedüliek, amelyek képesek teljesíteni a fent említett követelményeket, megfosztva így a külföldi illetőségű, lényegében hasonló szervezeteket attól a lehetőségtől, hogy a kedvezményes adójogi bánásmódban részesüljenek. Ha ez így történne, a szóban forgó rendelkezések a fenti 44. és 45. pontban említett értelemben vett korlátozást valósítanának meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88.</NO.P><TXT>Egyébiránt úgy vélem, hogy a Bírósághoz benyújtott iratanyag nem tartalmaz elegendő információt ahhoz, hogy e tekintetben valamely következtetést lehessen levonni. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy a szóban forgó rendelkezések a tőke szabad mozgásának korlátozásához vezetnek‑e vagy sem. Különösen annak vizsgálata releváns többek között, hogy az amszterdami tőzsdén jegyzett ÁÉKBV‑k döntő többsége a releváns időszakban ténylegesen Hollandiában rendelkezett‑e illetőséggel, ily módon az ÁBV‑k rendszeréhez való hozzáférésre vonatkozó, az e szervezetek számára kedvezőbb feltételek előírása ténylegesen valamely hátrányosan megkülönböztető követelménynek a külföldi illetőségű ÁÉKBVK‑kal szembeni előírását eredményezi‑e. Relevánsnak bizonyulhat annak ellenőrzése is, hogy az amszterdami tőzsdén való jegyzéshez szükséges követelmények a releváns időszakban olyanok voltak‑e, amelyek miatt a Hollandiában illetőséggel nem rendelkező ÁÉKBV‑k számára ténylegesen nehezebb volt teljesíteni a szóban forgó követelményeket és részvényeiket az amszterdami tőzsdén jegyezni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89.</NO.P><TXT>Végezetül, a kérdést előterjesztő bíróságnak azt kell megvizsgálnia, hogy a részvényesekkel szembeni követelmények konkrét alkalmazása nem minősül‑e a külföldi illetőségű szervezetek és a belföldi illetőségű szervezetek közötti, igazolatlan eltérő bánásmód rejtett bevezetésének.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90.</NO.P><TXT>E tekintetben arra is rá kell mutatni, hogy egyrészről Hollandia kormánya nem hivatkozott olyan, közérdeken alapuló nyomós indokra, amely igazolhatná azt, hogy az ÁBV‑kra vonatkozó szabályozás alkalmazása céljából kevésbé szigorú követelmények vonatkoznak az ÁÉKBV‑kra, ha azokat az amszterdami tőzsdén jegyzik, másrészről a 2007. évi jogszabályi módosításokat követően megszüntették az amszterdami tőzsdén való jegyzés feltételének alkalmazását, és e feltételt egy láthatólag semlegesebb feltétel váltotta fel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P>Lásd a fenti 18. pontot. Mindazonáltal a Bíróság ezen új feltételt illetően nem rendelkezik pontos információval.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91.</NO.P><TXT>Mindezen megfontolások tükrében álláspontom szerint a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatal céljából feltett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz azon tagállami szabályozás, amelynek értelmében valamely külföldi illetőségű ÁÉKBV számára azért nem térítik vissza az olyan osztalék után beszedett osztalékadót, amelyet az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott, mert nem bizonyította, hogy teljesíti a részvényeseinek összetételére vonatkozó egyes követelményeket, feltéve hogy – először is – az adóhatóságok a részvényesekkel szembeni követelmények teljesítését azonos módon követelik meg a belföldi illetőségű ÁÉKBV‑któl és a külföldi<?PAGE NO="15"?> illetőségű ÁÉKBV‑któl, másodszor pedig az ilyen tagállam valamely, a jelen ügyben az az amszterdami tőzsdéjén történő jegyzés feltételén alapuló eltérő bánásmód valójában nem von maga után az említett tagállamban illetőséggel rendelkező szervezetekkel szembeni kiváltságos bánásmódot, aminek meghatározása a kérdést előterjesztő bíróság feladata.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">D.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésével arra kíván választ kapni, hogy az EUMSZ 63. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló azon tagállami szabályozás, amelynek értelmében valamely külföldi illetőséggel rendelkező ÁÉKBV számára nem térítik vissza az olyan osztalék után beszedett osztalékadót, amelyet az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott, mert a szóban forgó ÁÉKBV az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott hozamokat nem fizette ki a részvényeseinek vagy más befektetőinek az üzleti évet követő legkésőbb nyolcadik hónapban. Ez akkor is így van‑e, ha a külföldi illetőségű ÁÉKBV székhelye szerinti tagállam szabályozása alapján az ilyen hozamok kifizetettnek minősülnek, vagy ha a részvényesektől vagy más befektetőktől az ÁÉKBV székhelye szerinti tagállam úgy szedi be az adót, mintha sor került volna osztalékfizetésre. Ezzel szemben valamely belföldi illetőséggel rendelkező, a szóban forgó kötelezettséget osztalékadó beszedése mellett teljesítő ÁÉKBV számára megtérítik az osztalékadót.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés egy sor kényes problémát vet fel annak meghatározásával kapcsolatban, hogy az EUM‑Szerződés által biztosított alapvető szabadságok – a jelen ügyben a tőke szabad mozgása – gyakorlása biztosításának szükségessége érdekében milyen korlátokba ütközik a tagállamok adóztatási joghatósága és a tagállamok arra vonatkozó jogosultsága, hogy meghatározzák a nemzeti adózási rendszerek fenti 47–49. pontban említett előfeltételeit.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94.</NO.P><TXT>A hozamok kifizetése kötelezettségének előírása, amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés tárgyát képezi, az ÁBV‑kra vonatkozó szabályozás által követett célhoz kapcsolódik. A fenti 6. pontnak megfelelően az említett szabályozás azt a célkitűzést követi, hogy azonos helyzetbe hozzák a valamely ÁBV‑n keresztül befektetőket a közvetlen befektetéseket végző személyekkel, így kerülve el a kettős adóztatás kockázatát, amely akkor állna fenn, ha a kifizetett osztalékokat az érintett ÁÉKBV‑nál és annak befektetőinél is megadóztatnák. Az ÁBV‑kra vonatkozó szabályozás két mechanizmuson – egyrészről az ÁBV‑k osztalékadó alóli mentességén, amely a holland társaságoktól kapott osztalék után beszedett adó visszatérítése révén valósul meg, másrészről pedig a hozamok kifizetésének kötelezettségén – alapul.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95.</NO.P><TXT>Ahogyan azt a holland kormánya írásbeli észrevételeiben kifejtette, a kifizetés kötelezettsége szorosan kapcsolódik az ÁBV‑knak a fenti 12. pontban említett, arra vonatkozó kötelezettségéhez, hogy a hozamok kifizetésekor forrásadóként beszedjék a részvényeseiket vagy más befektetőiket terhelő holland osztalékadót. Ezáltal az osztalékadót az ÁBV‑k helyett az ilyen alapok részvényeseitől vagy más befektetőitől szedik be.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96.</NO.P><TXT>A kifizetési kötelezettség megkülönböztetés nélkül vonatkozik a holland ÁÉKBV‑kra és a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑kra is, és az a hozamok <HT TYPE="ITALIC">tényleges</HT> kifizetésére irányuló kötelezettségnek minősül.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság kétségei azzal kapcsolatban merültek fel, hogy a KA Deka részére nem térítették vissza a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalék után beszedett forrásadót amiatt, hogy nem teljesítette a tényleges kifizetésre irányuló kötelezettséget. E kétségek a német szabályozással kapcsolatban merülnek fel, mivel Németország a KA Deka székhelye szerinti tagállam. Az alapeljárás szempontjából releváns időszakban a Németországban hatályos adójogi szabályozás szerint ugyanis úgy kellett tekinteni, hogy valamely ÁÉKBV természetes személy befektetői részére minimális (elméleti) összegű osztalékot fizettek ki, és az említett minimális összeg tényleges el nem érése esetére vélelmezett további összegek (úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/><HT TYPE="ITALIC">ausschuttungsgleiche<?PAGE NO="16"?> Erträge<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/>)</HT> figyelembevételét írta elő.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P>Közelebbről, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő leírásból kitűnik, hogy a tényállás szempontjából releváns időszakban a német adórendszerben az adóalap meghatározása céljából úgy kellett tekinteni, hogy valamely közös befektetési alapban részesedéssel rendelkező magánbefektetők (elméleti) minimumosztalékot kapnak. Amennyiben a ténylegesen kifizetett osztalékok nem érték el ezt a minimális összeget, az adóalapot további vélelmezett összegekkel (úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/><HT TYPE="ITALIC">ausschuttungsgleiche Erträge</HT><QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/>‑vel) növelték meg. Az ÁÉKBV‑ban részesedéssel rendelkező magánbefektetők az így meghatározott adóalap felére mentességet élveztek. 2004‑ig az akkori német szabályozás lehetővé tette, hogy valamely ÁÉKBV‑ban részesedéssel rendelkező magánbefektető a fent említett adóalap adóköteles felére beszedett német adóba teljes egészében beszámítsa a befektetési alaptól Hollandiában beszedett osztalékadót. A jogszabályi módosítást követően 2004 és 2008 között a beszámítás lehetőségét a holland forrásadó felére korlátozták, és az ilyen beszámítás már nem volt lehetséges abban az esetben, ha az ÁÉKBV úgy határozott, hogy az osztalékból levonja a beszedett külföldi forrásadót.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98.</NO.P><TXT>Az eljárás során két ellentétes álláspont alakult ki abban a kérdésben, hogy a külföldi illetőségű ÁÉKBV illetősége szerinti tagállam ilyen szabályozása alapján a beszedett adó visszatérítésének a tényleges kifizetésre irányuló kötelezettség teljesítése elmulasztása miatti, említett megtagadása az EUMSZ 63. cikkel ellentétes korlátozásnak minősül‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99.</NO.P><TXT>Egyrészről a Nederlandse Orde van Belastingadviseurs és a Loyens et Loeff társaság által támogatott KA Deka úgy véli, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑nak lehetőséget kell adni annak bizonyítására, hogy a székhelye szerinti tagállamban olyan feltételeket teljesít, amelyek egyenértékűek a Hollandiában alkalmazandó feltételekkel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>A KA Deka utal a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111006">2011. október 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Portugália</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑493/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:635">EU:C:2011:635</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Mivel a német jogban a ki nem fizetett hozam a befektetőknél kifizetett hozamként adózott, a jelen ügyben a holland jog által előírt kifizetési kötelezettséggel egyenértékű feltétel áll fenn. Ezzel szemben a kedvezményes adózási szabályok alá tartozás vonatkozásában annak előírása, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozásban előírt feltételeknek teljes mértékben azonosaknak kell lenniük a külföldi illetőségű ÁÉKBV illetősége szerinti tagállamban előírt feltételekkel, egyenértékű lenne a tőke szabad mozgásának megsértésével, mivel a más jogrendszer hatálya alá tartozó külföldi alap gyakorlatilag soha nem tudná teljesíteni a holland jogszabályok által előírt feltételeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0100"><NO.P>100.</NO.P><TXT>A Bizottság lényegében csatlakozik ehhez az állásponthoz és úgy véli, hogy az EUMSZ 63. cikkel összeegyeztethetetlennek kell tekinteni azt, hogy a beszedett osztalékadó visszatérítése céljából nem veszik figyelembe a külföldi illetőségű ÁÉKBV székhelye szerinti tagállamban előírt azon kifizetési kötelezettségeket, amelyek hasonlók vagy éppen azonosak a szóban forgó nemzeti szabályozásban előírt kötelezettségekkel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0101"><NO.P>101.</NO.P><TXT>Másrészről viszont a német kormány úgy véli, hogy az EUM‑Szerződés alapvető szabadságokkal kapcsolatos rendelkezései nem kötelezhetik valamely tagállamot – a jelen ügyben Hollandiát – arra, hogy figyelembe vegye egy másik tagállam – a jelen ügyben Németország – adójogi szabályozását. A német kormány a saját álláspontjának alátámasztása érdekében a fenti 49. pontban említett azon ítélkezési gyakorlatra utal, amely szerint valamely tagállam nem köteles a saját adórendszerét a többi tagállam különböző adórendszereihez igazítani és nem köteles figyelembe venni az adójogszabálya alkalmazása céljából egy másik tagállam különleges szabályozásából adódó esetlegesen hátrányos következményeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0102"><NO.P>102.</NO.P><TXT>A holland kormányt írásbeli észrevételeiben a német kormányéval lényegében egyenértékű álláspontot képvisel. Úgy tűnik azonban, hogy a holland kormány a tárgyaláson annak előadásával árnyalta az álláspontját, hogy figyelembe vehetők egy másik tagállam olyan intézkedései, amelyek a holland szabályozáshoz hasonló eredményre vezetnek, például ha szabályozási fikció alapján úgy kellene tekinteni, hogy a külföldi illetőségű ÁÉKBV által az illetősége szerinti tagállamban kifizetett osztalékösszeg megfelel annak az összegnek, amelyet az ÁBV‑k jogállásának megszerzése érdekében a belföldi illetőségű ÁÉKBV‑nak kellett volna kifizetnie.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0103"><NO.P>103.</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben kell megvizsgálni a kérdést előterjesztő bíróság által feltett harmadik kérdést.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="17"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A tőke szabad mozgása korlátozásának megvalósulásáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0104"><NO.P>104.</NO.P><TXT>Mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügyhöz hasonló ügyben a tőke szabad mozgásának az EUMSZ 63. cikk értelmében vett korlátozása valósul‑e meg azzal, hogy a nemzeti adóhatóságok nem térítik vissza a beszedett adót az olyan, külföldi illetőségű ÁÉKBV részére, amely nem teljesítette a tényleges kifizetésre vonatkozóan a nemzeti szabályozás által előírt kötelezettséget, ha az annak illetősége szerinti tagállamban az ilyen hozamok kifizetettnek minősülnek vagy azokat tartalmazza az e tagállam által az annak részvényeseitől vagy más befektetőitől beszedett adó.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0105"><NO.P>105.</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a tőke szabad mozgása korlátozásának minősül minden olyan intézkedés, amely terhesebbé vagy kevésbé vonzóvá teszi a tőke határokon átnyúló mozgását, ezért megfosztja a befektetőt e szabadságtól.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>Lásd: Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Manninen</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑319/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:164">EU:C:2004:164</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19990316">1999. március 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Trummer és Mayer</NAME.CASE> ítélettel (<NO.CASE>C‑222/97</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:143">EU:C:1999:143</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0026">26.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) összefüggésben. Lásd még: Mengozzi főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Amurta</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑379/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:323">EU:C:2007:323</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0106"><NO.P>106.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint a jelen ügyben a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettség – noha az a belföldi illetőségű ÁÉKBV‑kra és a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑kra megkülönböztetés nélkül alkalmazandó – korlátozó hatással járhat a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑k egyes csoportjai vonatkozásában.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0107"><NO.P>107.</NO.P><TXT>Az ilyen típusú kötelezettség konkrét alkalmazása következtében ugyanis eltérően adózik a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettséget teljesítő, belföldi illetőségű ÁÉKBV<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P>Mivel e követelmény megkülönböztetés nélkül alkalmazandó, elméletileg a külföldi illetőségű ÁÉKBV is teljesíthetné a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettséget. A tárgyalás során ugyanakkor kiemelték, hogy a valóságban gyakorlatilag egyetlen külföldi illetőségű ÁÉKBV sem tudott soha szert tenni az ÁBV‑k jogállására.</P></NOTE> és az olyan külföldi illetőségű ÁÉKBV, amely e kötelezettséget amiatt nem teljesítette hivatalosan, hogy az számára lehetetlennek vagy túlzottan nehéznek bizonyul,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P>Ilyen helyzet állhat elő például az ÁÉKBV illetősége szerinti tagállam szabályozásával való ütközés vagy összeegyeztethetetlenség okán. A tárgyalás során különböző példákat hoztak fel az ilyen helyzetekre.</P></NOTE> ha a székhelye szerinti tagállam joga alapján a hozamai kifizetettnek minősülnek, és azok után abban a tagállamban adót fizetnek. A belföldi illetőségű ÁÉKBV részére ugyanis visszatérítik a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalék után beszedett forrásadót, míg a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑k nem kapnak ilyen visszatérítést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0108"><NO.P>108.</NO.P><TXT>Az ilyen eltérő bánásmód a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑kat, amelyek számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettség teljesítése, amelyeknek azonban az illetőségük szerinti tagállam joga alapján hozamaik kifizetettnek minősülnek és azok után abban a tagállamban adót fizetnek, visszatarthatja attól, hogy Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságokba fektessenek be. Az e csoportba tartozó ÁÉKBV‑k részére ugyanis – a belföldi illetőségű ÁÉKBV‑kal ellentétben – soha nem térítik vissza a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalék után megfizetett forrásadót. Ezenfelül ilyen esetekben az említett eltérő bánásmód visszatarthatja a Hollandiában illetőséggel rendelkezőket attól, hogy ilyen szervezetekbe fektessenek be<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P>Lásd ebben az értelemben a Fidelity Funds ítélet 42– 44. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.</P></NOTE>, mivel az ilyen befektetések a belföldi illetőségű ÁÉKBV‑k részvényeinek vagy részesedéseinek megszerzéséhez képest kevésbé lesznek vonzók.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="18"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0109"><NO.P>109.</NO.P><TXT>A fenti 60. ponttal összhangban ilyen esetekben a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑nak kell bizonyítania a szóban forgó tagállam adóhatóságai előtt először is azt, hogy számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz precízen teljesíteni a szóban forgó nemzeti szabályozás által előírt követelményt, vagyis a jelen ügyben a hozamok tényleges kifizetésére vonatkozó kötelezettséget, másodszor pedig azt, hogy az illetősége szerint tagállam nemzeti jogának alkalmazásával lényegében teljesítette ezt a követelményt, vagyis a jelen ügyben azt, hogy az említett nemzeti jog szerint a szóban forgó hozamok kifizetettnek minősülnek, és a szóban forgó tagállamban azok után adót fizetnek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0110"><NO.P>110.</NO.P><TXT>Ezekből a megfontolásokból az következik, hogy álláspontom szerint az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás a tőke szabad mozgásának az EUMSZ 63. cikkben főszabály szerint tiltott korlátozását valósítja meg.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az alapeljárás tárgyát képező helyzetek összehasonlíthatóságáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0111"><NO.P>111.</NO.P><TXT>A jelen ügyben azonban az alapvető kérdés annak vizsgálata, hogy objektíve összehasonlítható‑e a fenti 107. pontban megjelölt két helyzet, vagyis a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettséget teljesítő, belföldi illetőségű ÁÉKBV helyzete és az olyan, külföldi illetőségű ÁÉKBV helyzete, amely számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz e kötelezettséget teljesíteni, és amelynek az illetősége szerinti tagállam joga alapján a hozamai kifizetettnek minősülnek, így azok után abban a tagállamban adót fizetnek. Ellenkező esetben ugyanis a fenti 61–63. pontban említett elvek alkalmazása szempontjából úgy lehetne tekinteni, hogy az ÁÉKBV‑k második csoportjának a beszedett adó visszatérítéséből való kizárását az ÁÉKBV‑k szóban forgó két csoportjának helyzete közötti objektív különbség igazolhatja.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P>Lásd ebben az értelemben a Fidelity Funds ítélet 49. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0112"><NO.P>112.</NO.P><TXT>Természetesen e kérdést egyszerűen meg lehetne válaszolni annak megállapításával, hogy a helyzetek objektíve eltérnek egymástól: a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettséget mint Hollandia által az uniós jog által elismert adójogi autonómiájának gyakorlásával előírt kötelezettséget teljesítő ÁÉKBV‑k helyzete objektíve eltér az e kötelezettséget nem teljesítő ÁÉKBV‑k helyzetétől, ami indokolttá teszi az eltérő adóztatást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0113"><NO.P>113.</NO.P><TXT>Mindazonáltal úgy vélem, hogy ez a kérdés – a fenti 58–60. pontban tett megállapítások tükrében – alaposabb vizsgálatot igényel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0114"><NO.P>114.</NO.P><TXT>E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy annak vizsgálata során, hogy valamely határon átnyúló helyzet összehasonlítható‑e valamely belső helyzettel, vagy sem, figyelembe kell venni a kérdéses nemzeti rendelkezések célját, valamint ez utóbbiak tárgyát és tartalmát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P>Lásd a Fidelity Funds ítélet 50. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0115"><NO.P>115.</NO.P><TXT>Következésképpen az ÁBV‑kra vonatkozó szabályozás célja, amely a fentiek alapján a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettség előírásához kapcsolódik célja<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P>Lásd a fenti 94. és 95. pontot.</P></NOTE> alapján kell megvizsgálni, hogy összehasonlíthatók‑e a fenti 111. pontban említett, a jelen ügy tárgyát képező helyzetek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0116"><NO.P>116.</NO.P><TXT>E szabályozás célja alapjában véve az, hogy a címzettjeinek minősülő befektetőtípusok esetében elkerülje a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalék kettős adóztatását azáltal, hogy az ÁÉKBV‑k helyett azok részvényeseit vagy más befektetőit adóztatja meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0117"><NO.P>117.</NO.P><TXT>E tekintetben először is úgy vélem, hogy ami az ÁÉKBV által a holland társaságoktól kapott osztalékot illeti, a szóban forgó nemzeti rendelkezések által követett célra tekintettel a szóban forgó két helyzet objektíve összehasonlítható.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="19"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0118"><NO.P>118.</NO.P><TXT>A holland szabályozás értelmében ugyanis az említett osztalék megszerzésével kapcsolatban kezdetben a belföldi illetőségű ÁÉKBV‑t és a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑t is terheli adó, az osztalékadó jogcímén beszedett forrásadó formájában (amelyet aztán adott esetben visszatérítenek).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0119"><NO.P>119.</NO.P><TXT>E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy attól kezdve, hogy valamely tagállam egyoldalúan vagy egyezmények útján jövedelemadót vet ki a belföldi illetőségű társaságok által nemcsak a belföldi, hanem a külföldi illetőségű társaságoknak fizetett jövedelemre is – beleértve az osztalékokat is –, e külföldi illetőségű társaságok helyzete hasonló lesz a belföldi illetőségű társaságok helyzetéhez.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0055"><P>Lásd ebben az értelemben a Fidelity Funds ítélet 54. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0120"><NO.P>120.</NO.P><TXT>Kizárólag az ugyanezen állam adóztatási joghatóságának gyakorlása vezet ugyanis a többszörös vagy a gazdasági kettős adóztatás veszélyéhez, a más tagállamban történő adóztatástól függetlenül. Ilyen esetben annak érdekében, hogy az osztalékban részesülő külföldi illetőségű kedvezményezettek ne ütközzenek a szabad tőkemozgásnak az EUMSZ 63. cikk által főszabály szerint tiltott korlátozásába, az osztalékfizető társaság illetősége szerinti tagállam felelős annak biztosításáért, hogy a külföldi illetőségű társaságok a nemzeti jogban a többszörös vagy a gazdasági kettős adóztatás elkerülését vagy enyhítését célzó eljárások tekintetében a belföldi illetőségű társaságokra irányadóval egyenértékű bánásmódban részesüljenek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0056"><P>Uo., 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0121"><NO.P>121.</NO.P><TXT>Mivel Hollandia úgy döntött, hogy gyakorolja adóztatási joghatóságát a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑k által kapott jövedelmek, konkrétan az osztalék felett, ezen ÁÉKBV‑k következésképpen a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságok által fizetett osztalék gazdasági kettős adóztatásának a kockázata tekintetében a Hollandiában illetőséggel rendelkező ÁÉKBV‑k helyzetéhez hasonló helyzetben vannak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0057"><P>Lásd ebben az értelemben a Fidelity Funds ítélet 56. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0122"><NO.P>122.</NO.P><TXT>Másodsorban azonban azt kell megvizsgálni, hogy a holland társaságoktól kapott osztalékoknak az ÁÉKBV‑k helyett a részvényeseknél vagy más befektetőknél történő megadóztatására tekintettel összehasonlítható‑e a két szóban forgó helyzet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0123"><NO.P>123.</NO.P><TXT>Álláspontom szerint azonban a szóban forgó két helyzet erre figyelemmel is objektíve összehasonlítható, tekintettel a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságok osztaléka kettős adóztatásának elkerülésére irányuló célra.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0124"><NO.P>124.</NO.P><TXT>Az olyan, belföldi illetőségű társaság helyzete ugyanis, amely a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettség szempontjából a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalékából eredő összes hozamát kifizeti, összehasonlítható az olyan, külföldi illetőségű ÁÉKBV helyzetével, amely amiatt nem tudta teljesíteni ezt a kötelezettséget, hogy az számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz volt, amelynek a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalékából eredő hozamai azonban a székhelye szerinti tagállamban a részvényesei vagy más befektetői számára a szóban forgó nemzeti szabályozásban előírthoz észszerűen összehasonlítható határidőben kifizetettnek minősülnek és azoknál adóznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0125"><NO.P>125.</NO.P><TXT>Az ÁÉBKV‑k Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalékaiból eredő hozamait Hollandiának az adóztatásra vonatkozó döntése miatt mindkét esetben az ÁÉBKV részvényesénél vagy más befektetőjénél adóztatják meg. E két helyzet tehát ebből a szempontból objektíve összehasonlíthatónak tűnik.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="20"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0126"><NO.P>126.</NO.P><TXT>Következésképpen a holland társaságoktól kapott osztalék adóztatásának kizárólag valamely külföldi illetőségű ÁÉKBV‑nál történő fenntartása és az ezen osztalék után megfizetett forrásadó visszatérítésének az ÁÉKBV‑tól való megtagadása abban az esetben, ha a külföldi illetőségű ÁÉKBV illősége szerinti tagállamban az ezen osztalékból eredő hozamok kifizetettnek minősülnek és azok a részvényesnél vagy más befektetőnél adóznak annak ellenére, hogy a szóban forgó ÁÉKBV ténylegesen nem fizette ki e hozamokat, mivel az számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz volt, összehasonlítható helyzetek olyan eltérő kezelésének tűnik, amely a szóban forgó szabályozás kettős adóztatás elkerülésére irányuló céljának elérésével is ellentétes.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0127"><NO.P>127.</NO.P><TXT>A szóban forgó két helyzet összehasonlíthatóságára vonatkozó következtetést nem cáfolja meg az a tény, hogy a külföldi illetőségű ÁÉKBV nem köteles a részvényeseinek vagy más befektetőinek megfizetett hozamok után a holland adót forrásadóként beszedni azt követően, hogy a holland társaságoktól kapott osztalékokból eredő hozamokat ténylegesen kifizette. Ez azonban nem minősül olyan objektíve eltérő helyzetnek, amely a szóban forgó két helyzet eltérő kezelését igazolhatná az ÁÉKBV által a holland társaságoktól kapott osztalékok után beszedett forrásadó visszatérítését illetően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0128"><NO.P>128.</NO.P><TXT>Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis, ha a szóban forgó adójogi szabályozásnak az a célja, hogy a befektetési eszköz adóztatásának szintjét ezen eszköz részvényeseire helyezze át, főszabály szerint a részvényesek jövedelme feletti adóztatási joghatóság anyagi jogi feltételeit és nem az alkalmazott adóztatás technikáját kell meghatározónak tekinteni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0058"><P>Lásd a Fidelity Funds ítélet 60. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0129"><NO.P>129.</NO.P><TXT>Az, hogy nem adóztathatók meg a külföldi illetőségű befektetők<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0059"><P>Hollandia a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑k belföldi illetőségű befektetőivel szemben mindenesetre annak ellenére gyakorolhatja az adóztatási joghatóságát, hogy a külföldi ÁÉKBV‑t nem kötelezte az általa kifizetett hozamok után forrásadó beszedésére.</P></NOTE> a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑k által fizetett, holland társaságoktól kapott osztalékból származó hozamok után, pusztán a Hollandia által az adójogi autonómiájának gyakorlása során arra vonatkozóan hozott döntés logikus következménye, hogy az adóztatás szintjét az eszközről a részvényesre helyezi át.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0060"><P>Lásd ebben az értelemben a Fidelity Funds ítélet 62. pontját.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0130"><NO.P>130.</NO.P><TXT>Mivel az adóztatás e lehetetlensége a tagállam önálló döntéséből ered, tehát nem a helyzetek objektív eltérésének köszönhető, így az a fenti 111. pontban említett feltételek fennállása esetén a befektetési eszközök szintjén beszedett osztalékadó visszatérítésével összefüggésben nem igazolhatja a belföldi illetőségű ÁÉKBV‑k és a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑k eltérő adóztatását amiatt, hogy a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑k nem kötelesek a részvényesei vagy más befektetői által holland társaságoktól kapott osztalék után beszedni az adót, így a külföldi illetőségű részvényesek vagy más befektetők esetében ezen osztalékot Hollandiában nem terheli adó.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0131"><NO.P>131.</NO.P><TXT>Végezetül rámutatok arra, hogy a Bíróság a Fidelity Funds ítélet 84. pontjában már kifejezetten megvizsgálta annak lehetőségét, hogy a szóban forgó tagállam (a jelen ügyben a Holland Királyság) adóhatóságai a fenti 12. pontban említetthez hasonló, a befektetőknek kifizetett hozamok után beszedett forrásadó helyett valamely, külföldi illetőségű ÁÉKBV által az illetősége szerinti tagállam adóhatóságainak a saját adójogi szabályozása alapján megfizetett adót vehessék figyelembe abból a célból, hogy a szóban forgó ÁÉKBV az osztalékadó beszedése alól őt megillető mentességben (a jelen ügyben az adott visszatérítésben) részesülhessen.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0132"><NO.P>132.</NO.P><TXT>A fentiekből az következik, hogy a fenti 107. és 111. pontban megjelölt két helyzet objektíve összehasonlítható.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="21"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A korlátozás igazoltságáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0133"><NO.P>133.</NO.P><TXT>Hollandia a szóban forgó szabályozás igazolása céljából nem hozott fel nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okot. E tekintetben egyébiránt úgy vélem, hogy a Bíróság által a Fidelity Funds ítéletben tett megállapítások – amely ítélet a fentiek szerint az alapügyben szereplőhöz meglehetősen hasonló szabályozásra vonatkozott –az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása biztosításának a szükségességét<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0061"><P>Lásd a Fidelity Funds ítélet 66–76. pontját.</P></NOTE> és az adórendszer koherenciája megőrzésének a szükségességét<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0062"><P>Lásd a Fidelity Funds ítélet 77–86. pontját.</P></NOTE> illetően lényegében alkalmazhatók a jelen ügyben fennálló helyzetre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0134"><NO.P>134.</NO.P><TXT>Először is, az adóztatási joghatóságnak a tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztását illetően az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy ha valamely tagállam úgy döntött – amint a holland társaságoktól kapott osztalékok után beszedett forrásadó visszatérítésével kapcsolatban az alapügyekben szóban forgó helyzetben –, hogy nem adóztatja a belföldi illetőségű kedvezményezett ÁÉKBV‑k belföldi eredetű osztalékait, nem hivatkozhat az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása biztosításának követelményére a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑k ilyen jövedelmei, vagyis a jelen ügyben a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalékok adóztatásának igazolása érdekében.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0063"><P>Lásd: Fidelity Funds ítélet, 71. pont; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120510">2012. május 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Santander Asset Management SGIIC és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑338/11–C‑347/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:286">EU:C:2012:286</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0135"><NO.P>135.</NO.P><TXT>Ezenfelül annak elfogadása, hogy valamely tagállam forrásadót vet ki a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑knak fizetett osztalékra és azokat nem téríti vissza, az e vállalkozások általi valamennyi osztalékfizetésre történő adókivetés lehetetlensége miatt nem vezet az olyan magatartások megakadályozásához, amelyek alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék az e tagállamnak a területén végzett tevékenységekre vonatkozó adóztatási joghatóságának a gyakorlását, hanem épp ellenkezőleg, ahhoz vezet, hogy ellensúlyozza az adóztatási joghatóságnak az e joghatóságnak a tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztásából eredő hiányát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0064"><P>Fidelity Funds ítélet, 75. pont.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0136"><NO.P>136.</NO.P><TXT>Másodszor, az adórendszer koherenciája megőrzésének szükségességét illetően a Fidelity Funds ítélet fent említett 84. pontjából az következik, hogy az alapügyben szóban forgó adórendszer belső koherenciája a beszedett forrásadó visszatérítésének megtagadásánál kevésbé korlátozó intézkedéssel is fenntartható.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0137"><NO.P>137.</NO.P><TXT>Ez lenne a helyzet, ha a Holland Királyságtól eltérő tagállamban illetőséggel rendelkező azon ÁÉKBV‑k számára, amelyeknek lehetetlen vagy túlzottan nehéz teljesíteni a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettséget, de az illetőségük szerinti tagállamban a hozamok kifizetettnek minősülnek és azok részvényesénél vagy más befektetőjénél adóznak, vissza lehetne téríteni a beszedett forrásadót, feltéve, hogy a holland adóhatóságok e vállalkozásokkal teljeskörűen együttműködve megbizonyosodnak arról, hogy ez utóbbiak ugyanannyi adót szednek be vagy fizetnek az illetőségük szerinti tagállamban, mint amennyi holland osztalékadót a belföldi illetőségű alapoknak adóelőlegként a részvényeseik vagy más befektetőik részére megfizetett hozamok után vissza kell tartaniuk a fenti 12. pontban említett kötelezettség értelmében. Az ilyen ÁÉKBV‑k számára annak lehetővé tétele, hogy e visszatérítésben részesüljenek, ilyen körülmények között kevésbé korlátozó intézkedésnek minősülne, mint a jelenlegi rendszer.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0138"><NO.P>138.</NO.P><TXT>Következésképpen az alapügy tárgyát képező szabályozás alkalmazásából eredő korlátozást nem igazolhatja az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása biztosításának vagy az adórendszer koherenciája megőrzésének szükségessége.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="22"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0139"><NO.P>139.</NO.P><TXT>Mindezek alapján úgy vélem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében valamely külföldi illetőséggel rendelkező ÁÉKBV számára nem térítik vissza az olyan osztalékok után beszedett osztalékadót, amelyet az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott, mert a szóban forgó ÁÉKBV az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott hozamokat nem fizette ki e tagállam adójogi szabályozása szerint a részvényeseinek vagy más befektetőinek az üzleti évet követő legkésőbb nyolcadik hónapban, ha bebizonyosodik, hogy a külföldi illetőségű ÁÉKBV számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz teljesíteni e kötelezettséget, és ha a külföldi illetőségű ÁÉKBV illetősége szerinti tagállam szabályozása alapján az ilyen hozamok kifizetettnek minősülnek, vagy ha a részvényesektől vagy más befektetőktől az ÁÉKBV illetősége szerinti tagállam úgy szedi be az adót, mintha sor került volna osztalékfizetésre, míg valamely belföldi illetőséggel rendelkező, a szóban forgó kötelezettséget osztalékadó beszedése mellett teljesítő ÁÉKBV számára megtérítik az osztalékadót.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0140"><NO.P>140.</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdésre a következőképpen válaszoljon:</TXT><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>Az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárásban szereplő olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében valamely külföldi illetőségű ÁÉKBV számára azért nem térítik vissza az olyan osztalékok után beszedett osztalékadót, amelyet az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott, mert nem bizonyította, hogy teljesíti a részvényeseinek összetételére vonatkozó egyes követelményeket, feltéve hogy – először is – az adóhatóságok a részvényesi követelmények teljesítését azonos módon követelik meg a belföldi illetőségű ÁÉKBV‑któl és a külföldi illetőségű ÁÉKBV‑któl, másodszor pedig az ilyen tagállam valamely tőzsdéjén, a jelen ügyben az amszterdami tőzsdén történő jegyzés feltételén alapuló eltérő bánásmód valójában nem von maga után az említett tagállamban illetőséggel rendelkező szervezetekkel szembeni kiváltságos bánásmódot, aminek megállapítása a kérdést előterjesztő bíróság feladata.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló azon tagállami szabályozás, amelynek értelmében valamely külföldi illetőséggel rendelkező ÁÉKBV számára nem térítik vissza az olyan osztalék után beszedett osztalékadót, amelyet az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott, mert a szóban forgó ÁÉKBV az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott hozamokat nem fizette ki e tagállam adójogi szabályozása szerint a részvényeseinek vagy más befektetőinek az üzleti évet követő legkésőbb nyolcadik hónapban, ha bebizonyosodik, hogy a külföldi illetőségű ÁÉKBV számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz teljesíteni e kötelezettséget, és ha a külföldi illetőségű ÁÉKBV illetősége szerinti tagállam szabályozása alapján az ilyen hozamok kifizetettnek minősülnek, vagy ha a részvényesektől vagy más befektetőktől az ÁÉKBV illetősége szerinti tagállam úgy szedi be az adót, mintha sor került volna osztalékfizetésre, míg valamely belföldi illetőséggel rendelkező, a szóban forgó kötelezettséget osztalékadó beszedése mellett teljesítő ÁÉKBV számára megtérítik az osztalékadót.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>