(1)

Az (EU) 2016/1011 rendelet 15. cikke előírja az adatszolgáltatók bemeneti adatain alapuló referenciamutatók referenciamutató-kezelői számára, hogy dolgozzanak ki az adott referenciamutatóhoz tartozó magatartási kódexet, amelyben egyértelműen meghatározzák az adatszolgáltatónak a bemeneti adatok szolgáltatásával kapcsolatos kötelezettségeit. Ha a referenciamutató-kezelő olyan referenciamutató-családot állít elő, amely egynél több olyan referenciamutatóból áll, amely adatszolgáltatók bemeneti adatain alapul, a referenciamutató-családhoz egyetlen magatartási kódex is kidolgozható. Az említett rendelet 15. cikkének (2) bekezdése felsorolja azokat az elemeket, amelyeket – minimumkövetelményként – az említett cikk alapján kidolgozott minden magatartási kódexnek tartalmaznia kell. Nincs szükség magatartási kódexre, ha a referenciamutató az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 24. pontjában meghatározott, szabályozott adatokon alapuló referenciamutató.

(2)

A referenciamutató helyes meghatározásának biztosítása érdekében alapvető fontosságú, hogy az adatszolgáltatóktól származó bemeneti adatok a módszertan által előírt összes jellemzővel rendelkezzenek és teljeskörűek legyenek. A magatartási kódexnek ezért kellő részletességgel le kell írnia ezeket a jellemzőket, és meg kell határoznia, hogy az adatszolgáltatónak milyen adatokat kell figyelembe vennie, továbbá, hogy az adatszolgáltató milyen adatokat zárhat ki, valamint, hogy az adatszolgáltatónak hogyan kell továbbítania a bemeneti adatokat a referenciamutató-kezelő felé.

(3)

A bemeneti adatokon alapuló referenciamutató integritásának biztosításában kulcsfontosságú tényező, hogy a bemeneti adatok közlésére az adatszolgáltató által kijelölt személyek megfelelő ismeretekkel, készségekkel, képzéssel és tapasztalattal rendelkezzenek a feladat ellátásához. A magatartási kódexnek ezért olyan rendelkezést kell tartalmaznia, amely előírja valamennyi adatszolgáltató számára, hogy adatközlő személyként való engedélyezésüket megelőzően végezzenek számos ellenőrzést a leendő adatközlő személyek tekintetében.

(4)

A referenciamutató megbízhatósága nagy mértékben a bemeneti adatok helytállóságától függ. Ezért alapvető fontosságú, hogy az adatszolgáltatók az esetlegesen gyanús adatok közlése előtt és után ellenőrizzék az adatokat, valamint, hogy megerősítsék a magatartási kódex követelményeinek való megfelelést. A magatartási kódexnek ezért olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek előírják az adatszolgáltatók számára az adatoknak az adatszolgáltatás előtti és utáni ellenőrzését.

(5)

A hiba vagy a manipuláció kockázata kétségtelenül azokban az esetekben a legnagyobb, amikor az adatszolgáltatók mérlegelési jogkört gyakorolhatnak a bemeneti adatok szolgáltatásakor. A magatartási kódexnek ezért elő kell írnia, hogy az adatszolgáltatók az általuk kidolgozandó szabályokban rögzítsék, mikor, hogyan és ki gyakorolhat mérlegelési jogkört.

(6)

A magatartási kódexnek olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek előírják az adatszolgáltatók számára, hogy nyilvántartást vezessenek azokról az adatokról, amelyeket az egyes adatszolgáltatások kapcsán mérlegeltek, valamint a mérlegelési jogkör gyakorlásának kapcsolódó eseteiről. Ezek a nyilvántartások alapvető eszközként szolgálnak annak megállapításához, hogy az adatszolgáltató betartotta-e a magatartási kódex által előírt azon szabályokat, amelyek célja az összes releváns bemeneti adat rendelkezésre bocsátásának biztosítása.

(7)

Az adatszolgáltatók szintjén felmerülő összeférhetetlenségek megfelelő feltárása és kezelése szükséges eszköz a referenciamutató integritásának és pontosságának biztosítása szempontjából. Ezért a magatartási kódexnek olyan rendelkezéseket kell tartalmaznia, amelyek előírják, hogy az adatszolgáltató rendszerei és kontrolljai tartalmazzanak egy összeférhetetlenségi nyilvántartást, amelyben az adatszolgáltató nyilvántartja a feltárt összeférhetetlenségeket és az azok kezelésére hozott intézkedéseket.

(8)

Az arányosság elvével összhangban e rendelet nem helyez túlzott adminisztratív terhet a jelentős és nem jelentős referenciamutatók referenciamutató-kezelőire és adatszolgáltatóira, mivel lehetővé teszi a jelentős vagy nem jelentős referenciamutatók referenciamutató-kezelői számára a kritikus referenciamutatókhoz szükségesnél kevésbé részletes magatartási kódexek kidolgozását.

(9)

A referenciamutató-kezelők számára elegendő időt kell biztosítani az e rendelet követelményeinek megfelelő magatartási kódexek kidolgozására. Ezért ezt a rendelet két hónappal a hatálybalépését követően kell elkezdeni alkalmazni.

(10)

Ez a rendelet az Európai Értékpapírpiaci Hatóság által a Bizottságnak benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(11)

Az Európai Értékpapírpiaci Hatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 37. cikkével létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport véleményét,

a)

a szolgáltatandó bemeneti adatok típusa vagy típusai;

b)

a bemeneti adatok minősége és pontossága tekintetében teljesítendő követelmények;

c)

a szolgáltatandó bemeneti adatok minimális mennyisége;

d)

az elsőbbségi sorrend, ha van ilyen, amelynek megfelelően a különböző típusú bemeneti adatokat szolgáltatni kell;

e)

a bemeneti adatok szolgáltatásának formátuma;

f)

a bemeneti adatok közlésének gyakorisága;

g)

a bemeneti adatok közlésének időzítése;

h)

a bemeneti adatok kiigazítására és standardizálására az adatszolgáltatók számára előírt eljárások, ha vannak ilyenek.

a)

a bemeneti adatokra vonatkozó szabályok, amelyek legalább az alábbiak leírását tartalmazzák:

b)

az adatoknak a referenciamutató-kezelő részére történő továbbítására vonatkozó szabályok, amely legalább a következőket tartalmazzák:

a)

azon körülmények, amelyek között az adatszolgáltató mérlegelési jogkört gyakorolhat;

b)

az adatszolgáltató szervezetén belüli azon személyek, akik számára a mérlegelési jogkör gyakorlása megengedett;

c)

azon belső kontrollok, amelyek az adatszolgáltató saját szabályaival összhangban szabályozzák az adatszolgáltató mérlegelési jogkörének gyakorlását;

d)

az adatszolgáltató szervezeten belüli azon személyek, akik jogosultak a mérlegelési jogkör gyakorlásának utólagos értékelésére.