I.

Bevezetés

1.

A kötelezettségszegés megállapítása iránt Magyarországgal szemben indított jelen keresettel a Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy e tagállam – mivel építőipari nyersanyagok és termékek kivitelére alkalmazandó eljárást vezetett be – nem teljesítette az EUMSZ 35. és EUMSZ 36. cikkből, az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontjával összefüggésben értelmezett EUMSZ 2. cikk (1)bekezdéséből, valamint az (EU) 2015/1535 irányelv ( 2 ) 5. cikkének (1) bekezdéséből és 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

II.

Jogi háttér

A.

Az uniós jog

1.

A 2015/1535 irányelv

2.

A 2015/1535 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

3.

Ezen irányelv 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

2.

Az (EU) 2015/479 rendelet

4.

Az (EU) 2015/479 rendelet ( 3 ) „Átmeneti és záró rendelkezések” című IV. fejezetében szereplő 10. cikkének szövege a következő:

B.

A magyar jog

1.

A 402/2021. Korm. rendelet

5.

A gazdaság újraindítása érdekében meghozandó, az építőipari ellátásbiztonság szempontjából stratégiai jelentőségű nyersanyagok és termékek kivitelével kapcsolatos regisztrációs eljárásról és egyéb intézkedésekről szóló 402/2021. (VII. 8.) Korm. rendeletnek (a továbbiakban: 402/2021. Korm. rendelet) az indokolással ellátott vélemény válaszadási határidejének lejártakor (2022. június 6‑án) hatályos változatának 1. §‑a a következőképpen rendelkezik:

6.

E rendelet 3. §‑a a következőképpen rendelkezik:

7.

Az említett rendelet 6/A. §‑a értelmében:

8.

Ugyanezen rendelet 9. §‑ának szövege a következő:

9.

A 402/2021. Korm. rendelet 11. §‑a a következőképpen rendelkezik:

10.

E rendelet 12. §‑a kimondja:

2.

Az 1459/2021. Korm. határozat

11.

Az építésgazdasági intézkedések összehangolásáért felelős kormánybiztos kinevezéséről és feladatairól szóló 1459/2021. (VII. 14.) Korm. határozat (a továbbiakban: 1459/2021. Korm. határozat) 2. pontja a következőképpen rendelkezik:

III.

A jogvita előzményei

A.

A pert megelőző eljárás

12.

A 2015/1535 irányelvben meghatározott értesítési eljárás keretében a magyar hatóságok 2021. június 30‑án értesítették a Bizottságot a gazdaság újraindítása érdekében meghozandó, az építőipari ellátásbiztonság szempontjából stratégiai jelentőségű nyersanyagok és termékek kivitelével kapcsolatos intézkedésekről szóló kormányrendelet‑tervezetről (a továbbiakban: a bejelentett tervezet). A Bizottság 2021. július 8‑án kiegészítő információkat kért a magyar hatóságoktól annak érdekében, hogy az uniós jog vonatkozó rendelkezései alapján értékelni tudja a bejelentett tervezetet.

13.

Ugyanezen a napon kihirdették a Magyar Közlönyben a 402/2021. Korm. rendeletet. Ennek szövege nem volt azonos a bejelentett tervezet szövegével. A Bizottság 2021. július 16‑án tájékoztatást kért a magyar hatóságoktól e rendelet kihirdetésével kapcsolatban. E hatóságok 2021. július 22‑én arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy a 402/2021. Korm. rendelet hatályát és tartalmát tekintve eltér a bejelentett tervezettől.

14.

A Bizottság 2021. július 29‑i levelében tájékoztatta a magyar hatóságokat, hogy mind az értesítés elmulasztása, mind a 2015/1535 irányelv 5. és 6. cikke szerinti, az elfogadás elhalasztására vonatkozó kötelezettség megsértése olyan lényeges eljárási hibának minősül, amely a műszaki szabályok rendelkezéseit alkalmazhatatlanná teszi.

15.

A magyar hatóságok 2021. szeptember 2‑i válaszukban a sürgető helyzettel indokolták a 402/2021. Korm. rendelet előzetes értesítés nélküli kihirdetését, és kifejtették, hogy a pandémiás helyzet, valamint a világszinten jelentkező alapanyaghiány súlyosan érintette a magyarországi építkezéseket. Hangsúlyozták, hogy e rendelet célja annak biztosítása volt, hogy az építőipari ellátásbiztonság szempontjából alapvető fontosságú anyagok és termékek készletei Magyarországon rendelkezésre álljanak, és a kritikus infrastruktúrák biztonsága érdekében ki lehessen elégíteni a belföldi szükségleteket.

16.

A Bizottság 2021. szeptember 23‑án felszólító levelet küldött Magyarországnak. Ebben azt kifogásolta, hogy e tagállam a 402/2021. Korm. rendelet és annak későbbi módosításai, valamint az 1459/2021. Korm. határozat elfogadásával nem teljesítette az EUMSZ 35. és EUMSZ 36. cikkből, az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontjával összefüggésben értelmezett EUMSZ 2. cikk (1) bekezdéséből, valamint a 2015/1535 irányelv 5. cikkének (1) bekezdéséből és 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

17.

Az e felszólító levélre 2021. november 23‑i levelével adott válaszában Magyarország vitatta e kifogásokat.

18.

Mivel a Bizottság a magyar kormány által felvetett érveket nem találta meggyőzőnek, 2022. április 6‑án indokolással ellátott véleményt küldött Magyarországnak, amelyben megismételte a szóban forgó kifogásokat.

19.

2022. június 13‑i levelében Magyarország válaszolt az indokolással ellátott véleményre, azt állítva, hogy a neki felrótt kötelezettségszegések nem megalapozottak.

B.

A Bíróság előtti eljárás

20.

Mivel a Bizottság Magyarország 2022. június 13‑i válaszát nem találta kielégítőnek, úgy határozott, hogy előterjeszti a jelen keresetet, amelyet 2023. augusztus 4‑én nyújtott be a Bíróság Hivatalához.

21.

Magyarország és az Európai Bizottság a 2024. november 6‑án tartott tárgyaláson szóbeli észrevételeket terjesztett elő.

IV.

Elemzés

22.

Tekintettel arra, hogy az építőipari nyersanyagok és termékek kivitelére alkalmazandó eljárást bevezető magyar szabályozás hatással lehet mind a tagállamok közötti, mind a harmadik országokba irányuló kivitelre, a jelen ügy egyaránt érinti a belső piacra és a közös kereskedelempolitikára vonatkozó uniós szabályozást.

A.

Az EUMSZ 35. és EUMSZ 36. cikk megsértése (első kifogás)

1.

A felek érvei

23.

A Bizottság álláspontja szerint a 402/2021. Korm. rendelet az EUMSZ 35. cikk értelmében véve mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül, függetlenül a magyar kormány által előadott érvektől, amelyek szerint i. a regisztrációs eljárás legfeljebb két munkanapon belül lezárul, ii. a magyar állam nem él elővásárlási vagy vételi jogával, és iii. a bejelentési kötelezettség elmaradása esetére előírt szankciókat az illetékes hatóságok nem alkalmazzák. Ezen intézmény hangsúlyozza, hogy a 402/2021. Korm. rendelet de iure eltérő bánásmódot valósít meg Magyarország belföldi kereskedelme és exportkereskedelme között, és egy nemzeti intézkedés nem esik az EUMSZ 34. és EUSZ 35. cikk szerinti tilalom hatályán kívül kizárólag azért, mert a tagállam által előidézett akadály elenyésző. Egyebekben azt állítja, hogy egy intézkedés akkor is mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősülhet, ha viszonylag csekély gazdasági jelentőséggel bír, vagy ha csak korlátozottan érinti a behozatalt/kivitelt, illetve a gazdasági szereplőket.

24.

Ami a 402/2021. Korm. rendelet EUMSZ 36. cikken alapuló lehetséges indokolását illeti, a Bizottság hangsúlyozza, hogy a „közrend” és a „közbiztonság” fogalmát szigorúan kell értelmezni, és ezért ezekre csak akkor lehet hivatkozni, ha a társadalom valamely alapvető érdekét valós és kellően súlyos veszély fenyegeti. Ezen intézmény emlékeztet arra, hogy egy ilyen indoknak a közbiztonsági szükségleteknek megfelelő objektív körülményekhez kell kapcsolódnia, és az nem alkalmazható széles körben.

25.

A Bizottság emlékeztet arra, hogy valamely korlátozó intézkedést csak akkor lehet alkalmasnak tekinteni a megvalósítani kívánt célkitűzés elérésére, ha azt valóban koherens és szisztematikus módon kívánja elérni. Ezen intézmény a 402/2021. Korm. rendelet hatályával kapcsolatban megjegyzi, hogy a jelen ügyben szóban forgó intézkedés mindazonáltal nem korlátozódik sem azokra az építőanyagokra, amelyek esetében ellátási kockázatot állapítottak meg (hiány kockázata), sem pedig azokra az anyagokra, amelyekre az egyes kritikus infrastruktúrákkal összefüggésben ténylegesen szükség van.

26.

A Bizottság szerint a magyar kormány nem bizonyította, hogy a 402/2021. Korm. rendelet alkalmas az állítólagos közérdekű cél elérésének biztosítására.

27.

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az arányosság elve szerint a tagállamok által kiválasztott eszközöknek az elérni kívánt célnak ténylegesen megfelelő és szükséges mértékre kell korlátozódniuk, és hogy ezen elv értelmében valamely bizonyítottan indokolt és megfelelő előzetes ellenőrzési rendszernek objektív, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és az érintett vállalkozások által előzetesen ismert kritériumokon kell alapulnia, amelyek kellően behatárolják a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörének gyakorlását annak érdekében, hogy azt ne lehessen önkényesen alkalmazni.

28.

Ezenkívül a Bizottság álláspontja szerint a magyar kormány érvelése nem szolgál olyan szempontokkal, amelyek alapján megállapítható lenne, hogy a 402/2021. Korm. rendelet által előírt intézkedések nem lépik túl a kívánt cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket.

29.

A magyar kormány azt állítja, hogy a 402/2021. Korm. rendelet nem minősül mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek, így nem esik az EUMSZ 35. cikkben foglalt tilalom hatálya alá. E rendelet célja, hogy a bejelentési kötelezettség előírásával lehetőséget biztosítson a magyar hatóságok számára a kritikus infrastruktúrák szempontjából stratégiai jelentőségű termékkészletek hatékony monitorozására és információgyűjtésre a készletek és kiszállítások állására vonatkozóan. E hatóságok e bejelentésnek köszönhetően valós időben kapnak teljes körű képet a stratégiai jelentőségű építőipari termékek készleteinek alakulásáról, és így meg tudják tenni a szükséges intézkedéseket annak megakadályozása érdekében, hogy kritikus helyzet alakuljon ki.

30.

A magyar kormány úgy véli, hogy a 402/2021. Korm. rendeletben foglalt rendelkezések hatékonyságát jelzi az a tény, hogy azok hatálybalépése óta egyszer sem fordult elő olyan helyzet, hogy hiány állt volna elő a rendelet által érintett bármely nyersanyag, illetve termék vonatkozásában, és hogy a magyar hatóságoknak ennek következtében elővásárlási vagy vételi jogukkal kellett volna élniük. E kormány hangsúlyozza, hogy e rendelkezések a kereskedőkre nem rónak érdemi terhet, és előadja, hogy a regisztrációs eljárás legfeljebb két munkanapon belül mindig lezárul, illetve a bejelentési kötelezettség elmaradása esetére előírt szankciókat az illetékes hatóságok nem alkalmazzák.

31.

A magyar kormány álláspontja szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az EUMSZ 35. cikkében foglalt tilalom alól kivételt képeznek azon korlátozások, amelyek hatásai túl esetlegesnek vagy túl közvetettnek tekinthetők ahhoz, hogy azokat az EUMSZ 35. cikk értelmében vett korlátozásnak lehessen tekinteni.

32.

Ami a 402/2021. Korm. rendeletben foglalt rendelkezések tényleges hatásait érinti, a magyar kormány előadja, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatainak vizsgálata alapján nem állapítható meg az, hogy az érintett termékkör esetében általánosságban visszaesett volna a kivitel forgalma a rendelet hatálybalépését követően.

33.

Ezenfelül a magyar kormány úgy véli, hogy a 402/2021. Korm. rendelet Magyarország 2008/114/EK irányelvnek ( 4 ) való megfelelését szolgálja, és mindenesetre az EUMSZ 36. cikk értelmében vett közbiztonsági indokkal igazolható. Hozzáteszi, hogy e rendelet elősegíti a gazdaság újraindítását azáltal, hogy reagál a koronavírus‑járvány miatt bekövetkezett csökkenő építőanyag‑gyártásra, ellátáshiányra és áremelkedésekre, valamint hozzájárul az olyan szociális érdekek védelméhez, mint az otthonteremtés, a lakhatás biztosítása és a fiatalok számára a családalapítás lehetővé tétele.

2.

Elemzés

a)

Az EUMSZ 35. cikk értelmében vett, kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések fennállásáról

34.

Az EUMSZ 35. cikk alapján a tagállamok között tilos a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.

35.

Az EUMSZ 35. cikk szövege gyakorlatilag megegyezik az EUMSZ 34. cikk szövegével. Az e két rendelkezés által kitűzött cél szintén azonos, nevezetesen az áruk szabad mozgásának biztosítása a belső piacon, azaz egy belső határok nélküli térségben. ( 5 )

36.

Mindemellett az EUMSZ 35. cikk hatálya a behozatali és kiviteli szabályok szabályozási logikája közötti különbség miatt szűkebb, mint az EUMSZ 34. cikké. Ami a behozatalt illeti, az árukra vonatkozó szinte valamennyi nemzeti szabály legalábbis potenciálisan alkalmas a belső piacon belüli kereskedelem akadályozására, mivel az importőrnek főszabály szerint nemcsak a származási ország, hanem a rendeltetési ország szabályozásának is meg kell felelnie. Másként fogalmazva, az akadály két különböző szabályozási rendszer együttes fennállásából adódik.

37.

A kivitel esetében ezzel szemben egyetlen szabályozási rendszerről, a származási ország szabályozásáról van szó. Ilyen helyzetben túlzás lenne az a megállapítás, hogy az áruk termelésére, forgalmazására vagy értékesítésére vonatkozó valamennyi nemzeti szabály hatással lehet a kivitelre. Ezért aztán az általános szabályok csak akkor vezethetnek olyan kiviteli korlátozáshoz, amely az EUMSZ 35. cikk szerinti tilalom hatálya alá esik, ha e szabályok nemcsak általában a termelésre és a forgalmazásra, hanem kifejezetten a kivitelre is hatással lehetnek. ( 6 ) Ebből következően a Bíróság megszorítóbban fogalmaz annak megállapítása során, hogy egy intézkedés kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül‑e. ( 7 )

38.

Szemben azzal, amire a Bizottság utalni látszik, ( 8 ) a Bíróság – az EUMSZ 34. cikkre vonatkozó ítélkezési gyakorlattal ( 9 ) ellentétben – soha nem definiálta az EUMSZ 35. cikk értelmében vett, „mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedéseket”. Mindazonáltal, még ha absztrakt meghatározás nem is létezik, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság „mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedéseknek” minősítette azokat a nemzeti intézkedéseket, amelyek a nemzeti területen tevékenykedő valamennyi gazdasági szereplőre alkalmazandók, és amelyek valójában nagyobb hatással vannak a termékeknek az exportáló tagállam piacáról való kivitelére, mint a termékeknek az említett tagállam nemzeti piacán való forgalmazására. ( 10 )

39.

Ugyanezen gondolatmenetet követve a Bíróság kimondta, hogy az EUMSZ 34. és EUMSZ 35. cikk kizárja az olyan nemzeti szabályozás alkalmazását az Unión belüli viszonyokban, amely fenntartja a behozatali vagy kiviteli engedélyek beszerzésének követelményét vagy bármilyen hasonló eljárást, akár tisztán formalitásként, ( 11 ) és hogy a kivitelre vonatkozó különös szabályként előírt valamennyi formalitás az ezzel járó késedelem és az exportőrök körében előidézett visszatartó hatás révén akadályozza a kereskedelmet. ( 12 )

40.

Ilyen ítélkezési gyakorlatbeli háttér mellett nem lehet nem arra a megállapításra jutni, hogy a szóban forgó intézkedések azonos hatású intézkedéseknek minősülnek.

b)

Az EUMSZ 36. cikken alapuló indokolás

41.

Az EUMSZ 35. cikk hatálya alá tartozó korlátozás csak akkor igazolható, ha azt először is vagy az EUMSZ 36. cikkben felsorolt általános, nem gazdasági megfontolások, vagy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában fokozatosan kialakított közérdeken alapuló kényszerítő indokok ( 13 ) valamelyike indokolja, másodszor pedig ha megfelel az arányosság elvének, ami azt jelenti, hogy alkalmas az elérni kívánt cél koherens és szisztematikus módon történő megvalósításának biztosítására, és nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

1)

A közérdeken alapuló kényszerítő indok azonosításáról

42.

A Magyarország által igazolásként felhozott jogalapok az EUMSZ 36. cikkben foglalt közbiztonsággal kapcsolatosak.

43.

Mivel Magyarország a 2008/114 irányelv rendelkezéseire hivatkozik, meg kell állapítani, hogy ezen irányelv a jelen ügyben nem releváns. Egyrészt az említett irányelv az energiaágazatra és a közlekedési ágazatra vonatkozik. ( 14 ) Márpedig a 402/2021. Korm. rendelet tárgyi hatálya jóval tágabb, mivel az nemcsak a kritikus infrastruktúrák fenntartására terjed ki, hanem a kritikus infrastruktúrák létesítésére, működésére, fenntartására és fejlesztésére is. Következésképpen ez a rendelet nem tartozik a 2008/114 irányelv hatálya alá.

44.

Másrészt, amint az a 2008/114 irányelv 1. cikkéből kitűnik, ez az irányelv mindössze egy eljárást hoz létre az Unió kritikus infrastruktúráinak azonosítására és kijelölésére. ( 15 )

45.

A 2008/114 irányelvből csak egyetlen nyilvánvaló dolog következik: az uniós jogalkotó ( 16 ) megítélése szerint az Unióban a kritikus infrastruktúrák különös jelentőséggel bírnak. Ennek nem kellene meglepőnek lennie.

46.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közrendre és a közbiztonságra csak a valamely alapvető társadalmi érdeket érintő, valós és kellően komoly veszély esetén lehet hivatkozni. ( 17 ) Ami konkrétan az ellátás biztonságához kapcsolódó célkitűzést illeti, a Bíróság szintén kimondta, hogy ilyen célkitűzésre csak a valamely alapvető társadalmi érdeket érintő, valós és kellően komoly veszély esetén lehet hivatkozni. ( 18 ) Utóbbival összefüggésben a Bíróság hozzátette, hogy nem állapítható meg, hogy az arra irányuló célkitűzés, hogy a bányászati tevékenységből származó bizonyos alapvető nyersanyagokat, vagyis a kavicsot, a homokot és az agyagot illetően különösen a helyi szinten biztosítsa az építőipari ágazat ellátásának biztonságát, a kőolaj‑, a távközlési és az energiaágazat ellátásának biztonságához kapcsolódó célkitűzéshez hasonlóan „valamely alapvető társadalmi érdek” körébe tartozna. ( 19 )

47.

Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság ne fogadja el a kritikus infrastruktúrák ellátásbiztonságát mint közérdeken alapuló kényszerítő indokot.

48.

Ezzel szemben elviekben nyitott lennék Magyarország azon érvére, hogy a 402/2021. Korm. rendelet olyan szociális érdekeket szolgál, mint például az otthonteremtés. ( 20 ) Úgy vélem azonban, hogy Magyarország nem terjesztett elő elegendő bizonyítékot e megállapítás alátámasztására. Attól tartok, hogy ilyen absztrakt hivatkozás mellett a korlátozás és az azzal kapcsolatban előadott indokolás közötti kapcsolat túlságosan gyenge.

2)

Az alkalmasságról

49.

Az alábbiakban kifejtett elemzés arra az esetre vonatkozik, ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy fennáll a szóban forgó akadályt igazoló, közérdeken alapuló kényszerítő indok.

50.

Azt a kérdést kell feltenni, hogy a 402/2021. Korm. rendelet alkalmas‑e ( 21 ) az építőiparban a kritikus infrastruktúrák ellátásbiztonságának biztosítására irányuló cél elérésére. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti szabályozás csak akkor alkalmas az elérni kívánt célkitűzés megvalósításának biztosítására, ha azt valóban koherens és szisztematikus módon kívánja elérni. ( 22 )

51.

Ezen ítélkezési gyakorlatra tekintettel úgy vélem, hogy a 402/2021. Korm. rendelet nem alkalmas a kitűzött cél megvalósításának biztosítására.

52.

Először is, a 402/2021. Korm. rendelet a kivitelre korlátozódik. A nemzeti piacon lebonyolított ügyleteket illetően ezzel szemben semmilyen bejelentési kötelezettség nem terheli a gazdasági szereplőket. A nemzeti hatóságok nem rendelkeznek elővásárlási vagy vételi joggal. Következésképpen az e rendelet által létrehozott rendszer nem koherens.

53.

Másodszor, a 402/2021. Korm. rendelet nem határozza meg azokat a körülményeket, amelyek között a nemzeti hatóságokat megillető elővásárlási jog gyakorolható. E rendelet ugyanis mindössze annyit ír elő, hogy az építőanyagok kivitelének bejelentését követően a nemzeti hatóságoknak tíz munkanap áll rendelkezésükre, hogy döntést hozzanak a bejelentett építőanyagokra vonatkozó elővásárlási és vételi jog gyakorlásáról. Így, amint azt a Bizottság hangsúlyozza, az említett rendeletben előírt intézkedések megfelelősége ténylegesen a végrehajtás gyakorlatának jövőbeli alakulásától és e végrehajtás sajátosságaitól függ.

54.

A magyar kormány tehát nem bizonyította, hogy a 402/2021. Korm. rendelet alkalmas a hivatkozott közérdekű cél megvalósításának biztosítására.

3)

A szükségességről

55.

Azzal kapcsolatban, hogy a 402/2021. Korm. rendelet szükséges‑e a szóban forgó cél eléréséhez, meg kell állapítani, hogy kevésbé korlátozó intézkedések is elképzelhetők, például egy olyan információgyűjtés, amely az építőanyagokkal kapcsolatos ügyletekre vonatkozó egyszerű adatközlési kötelezettségen alapul, és amelyhez esetleges hiány esetén pontosabban körülhatárolt intézkedések kapcsolódnak.

B.

Az EUMSZ 2. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdése e) pontjának megsértése (második kifogás)

1.

A felek érvei

56.

A Bizottság úgy véli, hogy a 402/2021. Korm. rendeletben foglalt korlátozás a Magyarországról harmadik országokba irányuló kivitelre is vonatkozik és a közös kereskedelempolitika hatálya alá tartozó intézkedésnek minősül, és azt állítja, hogy e tagállam nem hozhatott volna intézkedéseket e területen. Ez az intézmény – hangsúlyozva, hogy e rendelet nem az Unió által elfogadott jogi aktust hajt végre, és az Unió nem hatalmazta fel Magyarországot az említett rendelet elfogadására – úgy véli, hogy Magyarország megsértette az EUMSZ 2. cikk (1) bekezdését és az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontját.

57.

A magyar kormány azt állítja, hogy a 402/2021. Korm. rendelet nem sérti az Uniónak a közös kereskedelempolitika terén fennálló kizárólagos hatáskörét. Arra hivatkozik, hogy e rendelet olyan közrendi indokokon alapul, amelyek a 2015/479 rendelet 10. cikke hatálya alá tartoznak.

2.

Elemzés

58.

Az EUMSZ 2. cikk (1) bekezdése értelmében ha egy meghatározott területen a Szerződések kizárólagos hatáskört ruháznak az Unióra, e területen kizárólag az Unió alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktust, a tagállamok pedig csak annyiban, amennyiben őket az Unió erre felhatalmazza, vagy ha annak célja az Unió által elfogadott jogi aktusok végrehajtása. Az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja pedig úgy rendelkezik, hogy a közös kereskedelempolitika ilyen kizárólagos hatáskör.

59.

Nem vitatott, hogy Magyarország kötelező erejű jogi aktust fogadott el a közös kereskedelempolitika alá tartozó területen.

60.

Az uniós jogalkotó éppen a közös kereskedelempolitika területén őt megillető e kizárólagos hatáskör gyakorlásával, (az árukat érintő) kivitelre vonatkozó közös szabályok megalkotása érdekében fogadta el a 2015/479 rendeletet. ( 23 ) Az 1. cikk, amely rögzíti e rendelet „alapelvét” ( 24 ), kimondja, hogy „[a] termékek az Unióból harmadik országokba szabadon kivihetők, azaz nem esnek semmilyen mennyiségi korlátozás alá, kivéve az e rendeletnek megfelelően alkalmazott korlátozásokat”. A 10. cikk értelmében az említett rendelet az egyéb uniós rendelkezések sérelme nélkül nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy tagállam mennyiségi korlátozásokat vezessen be, vagy alkalmazzon bizonyos termékek kivitelére a következő indokok alapján: közerkölcs, közérdek vagy közbiztonság; emberek életének és egészségének védelme, állat‑ és növényvédelem; művészeti, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek, vagy ipari és kereskedelmi tulajdon védelme. ( 25 )

61.

E rendelkezés szövege szinte megegyezik az EUMSZ 36. cikk szövegével. Ez véleményem szerint azt jelenti, hogy az uniós jogalkotó az elsődleges jog alapján a tagállamok számára az EUMSZ 36. cikkben biztosított, a belső piacon belüli kivitel korlátozására vonatkozó lehetőséget ( 26 ) ki kívánta terjeszteni az e belső piacon kívülre irányuló kivitelre is.

62.

Ebből következik, hogy a 2015/479 rendelet 10. cikkében foglalt feltételek nem teljesülnek. E tekintetben utalok az EUMSZ 36. cikk keretében elvégzett elemzésemre: nem áll fenn olyan közérdeken alapuló kényszerítő indok, amely igazolhatná a jelen ügyben szóban forgó korlátozást. ( 27 ) Mindenesetre e korlátozás a cél elérésére nem alkalmas, és ahhoz nem is szükséges.

63.

Következésképpen Magyarország kizárólagos hatáskörbe tartozó területen járt el, anélkül hogy az Unió erre felhatalmazta volna.

C.

A 2015/1535 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének és 6. cikke (1) bekezdésének megsértése (harmadik kifogás)

1.

A felek érvei

64.

A Bizottság azt kifogásolja, hogy Magyarország nem tartotta tiszteletben a 2015/1535 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében előírt három hónapos felfüggesztési időszakot. Jelzi, hogy a magyar hatóságok 2021. június 30‑án küldtek értesítést a bejelentett tervezetről, következésképpen a 402/2021. Korm. rendelet 2021. július 8‑i, azaz a felfüggesztési időszak 2021. október 1‑jei lejárta előtt történő elfogadásával e tagállam megsértette e rendelkezést.

65.

Ezen túlmenően a Bizottság azt állítja, kifogásolva, hogy Magyarország nem jelentette be a módosított rendelettervezetet, amelyben jelentős változtatásokat hajtottak végre a bejelentett tervezethez képest, hogy e tagállam megsértette a 2015/1535 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését. Emlékeztet, hogy a tagállamoknak újból be kell jelenteniük a tervezetet, ha azon az értesítést követően jelentős változtatásokat hajtottak végre, valamint hogy ezen irányelv 5. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése ételmében a végrehajtott változtatást többek között akkor kell jelentősnek tekinteni, ha lerövidítik a végrehajtására a tervezetben eredetileg előirányzott időtartamokat.

66.

A magyar kormány azt állítja, hogy nem sértette meg a 2015/1535 irányelvet, mivel a 402/2021. Korm. rendelet sürgős elfogadását az ezen irányelv 6. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti közbiztonsági ok indokolta, amely rendelkezés eltérést enged az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében előírt felfüggesztési időszak betartásától. Kiemeli, hogy az építőanyagok iránti, koronavírus‑világjárvány utáni keresletélénkülés a készlethiány veszélyével fenyegetett a 2021‑es évben, és ezt megelőzendő volt szükség a sürgős beavatkozásra. E kormány jelzi, hogy mivel e rendelet Bizottságnak történő bejelentésére e sürgősség miatt nem került sor, ezért vállalta, hogy a bejelentési kötelezettség elmaradása vagy a visszaigazolás hiánya esetére az említett rendeletben előírt szankciókat nem alkalmazzák a vállalkozásokra.

2.

Elemzés

a)

A 2015/1535 irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséről

67.

2021. június 30‑án a magyar hatóságok a 2015/1535 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése alapján értesítették a Bizottságot a bejelentett tervezetről mint műszakiszabály‑tervezetről.

68.

Ezen értesítést követően a 2015/1535 irányelv 6. cikke (1) bekezdése értelmében egy három hónapos felfüggesztési időszak kezdődött, amely alatt e projekt elfogadását fel kellett volna függeszteni.

69.

2021. július 8‑án azonban a 402/2021. Korm. rendeletet kihirdették a Magyar Közlönyben, és az a rendelet 9. §‑a alapján – a 10. § kivételével – a kihirdetését követő napon hatályba lépett. Következésképpen tehát e rendeletet jóval a három hónapos felfüggesztési időszak lejárta előtt fogadták el.

70.

A 2015/1535 irányelv 6. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján a tagállamok nem kötelesek betartani ezt a három hónapos felfüggesztési időszakot, ha sürgős okokból, amelyeket a közegészségügy vagy közbiztonság védelmével, az állatvédelemmel vagy növényvédelemmel kapcsolatos komoly és előre nem látott körülmények idéztek elő, valamint a szolgáltatásokra vonatkozó szabályok esetében közérdekből is, különösen a kiskorúak védelmében, kötelesek igen rövid időn belül műszaki szabályokat kidolgozni annak érdekében, hogy elfogadtathassák és bevezethessék őket minden előzetes egyeztetés lehetősége nélkül.

71.

Amint az a 2015/1535 irányelv 6. cikke (7) bekezdése a) pontjának szövegéből következik, a szóban forgó helyzetnek komolynak és előre nem látottnak kell lennie, nem pedig potenciálisnak. Ezzel összefüggésben a Bíróságnak már alkalma nyílt arra, hogy tisztázza, hogy egy tagállam nem hivatkozhat az e rendelkezésben szabályozott kivételre, ha e tagállamban nem áll fenn olyan helyzet, amelyre e rendelkezés vonatkozik. ( 28 )

72.

Márpedig a magyar kormány a magyarországi építőanyaghiány kapcsán csupán egy kockázatra hivatkozik. Következésképpen a 2015/1535 irányelv 6. cikke (7) bekezdésének a) pontjának alkalmazási feltételei nem teljesülnek. Ennélfogva a 402/2021. Korm. rendeletet a három hónapos felfüggesztési időszak lejárta előtt fogadták el, ami azt jelenti, hogy sérült ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése.

b)

A 2015/1535 irányelv 5. cikkének (1) bekezdéséről

73.

A 2015/1535 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében a tagállamok az e bekezdés első és második albekezdésében említett feltételek mellett újra közlik a Bizottsággal a műszakiszabály‑tervezetet, ha olyan változtatásokat hajtanak rajta végre, amelyek jelentős mértékben módosítják annak hatályát, lerövidítik a végrehajtására eredetileg előirányzott időtartamokat, leírásokat vagy követelményeket fűznek hozzá, illetve ez utóbbiakat szigorítják.

74.

A bejelentett tervezet 3. §‑a szerint a bejelentett tervezet rendelkezéseit 2021. október 1‑jétől kell alkalmazni. Ezzel szemben a 402/2021. Korm. rendelet 9. és 11. §‑a alapján a bejelentési kötelezettséget a 2021. július 15. utánra eső kivitelre kell alkalmazni.

75.

Az alkalmazásra eredetileg előírt határidő ilyen lerövidítése a bejelentett tervezet jelentős változtatásának minősül, amely a Bizottsággal való újbóli közlés kötelezettségét vonja maga után. ( 29 )

76.

Következésképpen a magyar hatóságok azáltal, hogy nem jelentették be a módosított rendelettervezetet, megsértették a 2015/1535 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését.

V.

Végkövetkeztetés

77.

Az előző megállapításokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság:

–

állapítsa meg, hogy Magyarország – mivel elfogadta a gazdaság újraindítása érdekében meghozandó, az építőipari ellátásbiztonság szempontjából stratégiai jelentőségű nyersanyagok és termékek kivitelével kapcsolatos regisztrációs eljárásról és egyéb intézkedésekről szóló 402/2021. (VII. 8.) Korm. rendeletet, amely az építőipari nyersanyagok és termékek kivitelére alkalmazandó eljárást vezet be – nem teljesítette az EUMSZ 35. és EUMSZ 36. cikkből, az EUMSZ 2. cikk (1) bekezdéséből és az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontjából, valamint a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9‑i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkének (1)bekezdéséből és 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

–

Magyarországot kötelezze a költségek viselésére.