<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-168/20</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62020CJ0168</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:907">EU:C:2021:907</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>24</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>24</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC"><DATE ISO="20211111">2021. 11. 11‑i</DATE> ítélet – C‑168/20. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">MH és ILA (Nyugdíjjogosultság csőd esetén)</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (harmadik tanács)</P><P><DATE ISO="20211111">2021. november 11.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="STAR" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: angol.</P></NOTE></P></TI></TITLE><INTERMEDIATE><TOC><TITLE><TI><P>Tartalomjegyzék</P></TI></TITLE><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>Jogi háttér</ITEM.CONT><ITEM.REF>3</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>Az uniós jog</ITEM.CONT><ITEM.REF>3</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>Az 1346/2000/EK rendelet</ITEM.CONT><ITEM.REF>3</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>A 2004/38/EK irányelv</ITEM.CONT><ITEM.REF>4</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>A 492/2011/EU rendelet</ITEM.CONT><ITEM.REF>4</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>Az Egyesült Királyság joga</ITEM.CONT><ITEM.REF>5</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>A fizetésképtelenségnek a jóváhagyott nyugdíjkonstrukciókon alapuló nyugdíjjogosultságokra gyakorolt hatásaira vonatkozó szabályok</ITEM.CONT><ITEM.REF>5</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>A csődnek a jóvá nem hagyott nyugdíjkonstrukciók alapján fennálló nyugdíjjogosultságokra gyakorolt hatásaira vonatkozó szabályok</ITEM.CONT><ITEM.REF>7</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</ITEM.CONT><ITEM.REF>8</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről</ITEM.CONT><ITEM.REF>13</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>Előzetes észrevételek</ITEM.CONT><ITEM.REF>13</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>A letelepedési szabadság korlátozásának fennállásáról</ITEM.CONT><ITEM.REF>15</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>A letelepedés szabadsága korlátozásának fennállásáról</ITEM.CONT><ITEM.REF>20</ITEM.REF></TOC.ITEM><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>A letelepedés szabadsága korlátozásának igazolására alkalmas nyomós közérdek fennállásáról</ITEM.CONT><ITEM.REF>20</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>A letelepedés szabadsága korlátozásának igazolásáról</ITEM.CONT><ITEM.REF>21</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC.BLK></TOC.BLK><TOC.BLK><TOC.ITEM><ITEM.CONT>A költségekről</ITEM.CONT><ITEM.REF>23</ITEM.REF></TOC.ITEM></TOC.BLK></TOC><?PAGE NO="2"?><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>Személyek szabad mozgása</KEYWORD><KEYWORD>Uniós polgárság</KEYWORD><KEYWORD>EUMSZ 21. cikk</KEYWORD><KEYWORD>Letelepedés szabadsága</KEYWORD><KEYWORD>EUMSZ 49. cikk</KEYWORD><KEYWORD>Egyenlő bánásmód</KEYWORD><KEYWORD>2004/38/EK irányelv</KEYWORD><KEYWORD>A 24. cikk (1) bekezdése</KEYWORD><KEYWORD>Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának azon szabályozása, amely a valamely nyugdíjkonstrukcióból eredő nyugdíjjogosultságoknak a csődeljárás körébe tartozó vagyontömegből történő, főszabály szerint teljes és automatikus kivonását az érintett nyugdíjkonstrukció adózási szempontból történő jóváhagyásától teszi függővé</KEYWORD><KEYWORD>E követelménynek a szabad mozgáshoz való jogát gyakorló uniós polgár fizetésképtelenségi eljárásában annak érdekében történő előírása, hogy állandó jelleggel önálló vállalkozói tevékenységet folytasson az Egyesült Királyságban</KEYWORD><KEYWORD>Ezen uniós polgárt a származási tagállamában adózási célból létrehozott és jóváhagyott nyugdíjkonstrukcióból eredően megillető nyugdíjjogosultságok</KEYWORD><KEYWORD>E nyugdíjjogosultságoknak a csődeljárás körébe tartozó vagyonból való említett kivonásának kedvezményéből való kizárása</KEYWORD><KEYWORD>A csődeljárás körébe tartozó vagyonból történő kivonásra vonatkozó, a csődbe jutott személy szempontjából jóval kevésbé előnyös rendszernek e nyugdíjjogosultságokra való alkalmazása</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><JUDGMENT.INIT><P>A C‑168/20. sz. ügyben,</P><P>az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a High Court of Justice (England &amp; Wales), Chancery Division (business and property courts, insolvency and companies list) (felsőbíróság [Anglia és Wales], kancelláriai kollégium, [kereskedelmi és tulajdonjogi bíróságok, fizetésképtelenségi és cégjegyzék] Egyesült Királyság) a Bírósághoz <DATE ISO="20200422">2020. április 22‑én</DATE> érkezett, <DATE ISO="20200330">2020. március 30‑i</DATE> határozatával terjesztett elő a</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P><HT TYPE="BOLD">BJ</HT>, M vagyonfelügyelőjeként eljárva,</P><P><HT TYPE="BOLD">OV</HT>, M vagyonfelügyelőjeként eljárva,</P></PLAINTIFS><AGAINST>és</AGAINST><DEFENDANTS><P><HT TYPE="BOLD">M felesége,</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">MH,</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">ILA,</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">M</HT></P></DEFENDANTS></PARTIES><P>között folyamatban lévő eljárásban,</P><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),</P><P>tagjai: A. Prechal tanácselnök, a második tanács elnöke, a harmadik tanács elnökeként eljárva (előadó), J. Passer, F. Biltgen, L. S. Rossi és N. Wahl bírák,</P><P>főtanácsnok: M. Szpunar,</P><P>hivatalvezető: A. Calot Escobar,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra,</VISA></GR.VISA><?PAGE NO="3"?><GR.CONSID><CONSID><P>figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:</P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>az M vagyonfelügyelőjeként eljáró BJ és OV képviseletében D. J. Rhee QC, C. Harrison barrister és I. Gill solicitor,</P></ITEM><ITEM><P>M felesége, MH, ILA és M képviseletében G. Peretz QC, J. Briggs barrister és S. Gilchrist solicitor,</P></ITEM><ITEM><P>az Európai Bizottság képviseletében L. Armati, L. Malferrari és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM></LIST></CONSID></GR.CONSID><GR.VISA><VISA>tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL>meghozta a következő</PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Ítéletet</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1</NO.P><TXT>A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 21. és EUMSZ 49. cikk, az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="20040429">2004. április 29‑i</DATE> 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="158" PAGE.FIRST="77" DATE.PUB="2004">HL 2004. L 158., 77. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="274" PAGE.FIRST="47" DATE.PUB="2009">HL 2009. L 274., 47. o.</REF.DOC.OJ>) értelmezésére vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2</NO.P><TXT>E kérelmet az M vagyonfelügyelőjeként eljáró BJ és OV (a továbbiakban: vagyonfelügyelők), valamint M felesége, MH, az ILA és M (a továbbiakban együtt: M és társai) között a vagyonfelügyelők a csődeljárás körébe tartozó vagyonba M ír állampolgárnak járó, Írországban létrehozott és az ír adójog alapján jóváhagyott nyugdíjkonstrukción alapuló nyugdíjjogosultságai miatt benyújtott panasz annak tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az 1346/2000/EK rendelet</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3</NO.P><TXT>A fizetésképtelenségi eljárásról szóló, <DATE ISO="20000529">2000. május 29‑i</DATE> 1346/2000/EK tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="160" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2000">HL 2000. L 160., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 191. o.; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="234" PAGE.FIRST="43" DATE.PUB="2006">HL 2006. L 234., 43. o.</REF.DOC.OJ>) <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>Nemzetközi joghatóság<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/> című 3. cikkének (1) bekezdése a következőket írta elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="003.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A fizetésképtelenségi eljárás megindítására azon tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén az adós fő érdekeltségei találhatók [helyesen: az adós fő érdekeltségeinek központja található]. Társaság vagy jogi személy esetén az ellenkező bizonyításáig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell tekinteni a fő érdekeltségek központjának.<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4</NO.P><TXT>Ugyanezen rendeletnek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>Az alkalmazandó jog<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> című 4. cikke szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="004.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Amennyiben e rendelet eltérően nem rendelkezik, a fizetésképtelenségi eljárásra és joghatásaira annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén az ilyen eljárást megindítják (a továbbiakban: az eljárás megindításának helye szerinti állam).</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="004.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>Az eljárás megindításának helye szerinti állam joga határozza meg az ilyen eljárások megindításának, lefolytatásának és befejezésének feltételeit. Különösen meg kell határozni [helyesen: E jog határozza meg különösen]:</P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a vagyontárgyakat, amelyek a vagyon részét képezik, és az adós által a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően megszerzett vagy rá átruházott vagyontárgyak kezelését;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/></P></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5</NO.P><TXT>Az 1346/2000 rendeletet hatályon kívül helyezte a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, <DATE ISO="20150520">2015. május 20‑i</DATE> (EU) 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="141" PAGE.FIRST="19" DATE.PUB="2015">HL 2015. L 141., 19. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="349" PAGE.FIRST="40" DATE.PUB="2016">HL 2016. L 349., 40. o.</REF.DOC.OJ>). Mindazonáltal, tekintettel az alapügy tényállásának időpontjára, arra az időbeli hatály szempontjából kizárólag az 1346/2000 rendelet alkalmazandó.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A 2004/38/EK irányelv</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6</NO.P><TXT>A 2004/38 irányelv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>Egyenlő bánásmód<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/> című 24. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="024.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A Szerződésben és a másodlagos jogban kifejezetten előírt különleges rendelkezésekre is figyelemmel, az ezen irányelv alapján a fogadó tagállam területén tartózkodó valamennyi uniós polgárt a Szerződés alkalmazási körébe tartozó területeken egyenlő bánásmód illet meg a fogadó tagállam állampolgáraival. […]<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A 492/2011/EU rendelet</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7</NO.P><TXT>A munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, <DATE ISO="20110405">2011. április 5‑i</DATE> 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen fogalmaz:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>Az <DATE ISO="19681015">1968. október 15‑i</DATE>, a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló tanácsi 1612/68/EGK rendeletet [(<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="257" PAGE.FIRST="2" DATE.PUB="1968">HL 1968. L 257., 2. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="349" PAGE.FIRST="40" DATE.PUB="2016">HL 2016. L 349., 40. o.</REF.DOC.OJ>),] több alkalommal jelentősen módosították. Az áttekinthetőség és érthetőség érdekében ezt a rendeletet kodifikálni kell.<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></P></CONSID></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8</NO.P><TXT>A 492/2011 rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="007.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Valamely tagállamnak egy másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgárát a foglalkoztatási és munkafeltételek tekintetében nem kezelhetik állampolgársága miatt a hazai állampolgároktól [helyesen: munkavállalóktól] eltérő módon, különösen, ami a javadalmazást, a munkaviszony megszüntetését és munkanélkülivé válás esetén az újraelhelyezést vagy újrafoglalkoztatást illeti.</ALINEA></PARAG><?PAGE NO="5"?><PARAG IDENTIFIER="007.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvez.<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az Egyesült Királyság joga</HT></HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A fizetésképtelenségnek a jóváhagyott nyugdíjkonstrukciókon alapuló nyugdíjjogosultságokra gyakorolt hatásaira vonatkozó szabályok</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20000529">2000. május 29‑én</DATE> hatályba lépett Welfare Reform and Pensions Act 1999 (a népjóléti reformról és a nyugdíjakról szóló 1999. évi törvény, a továbbiakban: 1999. évi WRPA) 11. cikke a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>A csőd hatása a nyugdíjjogosultságra: jóváhagyott nyugdíjkonstrukciók</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>(1)</NO.P><TXT>Amennyiben az e cikk hatálybalépését követően benyújtott, csődeljárás megindítása iránti kérelem alapján valamely személlyel szemben elrendelik a csődeljárás megindítását, a valamely jóváhagyott nyugdíjkonstrukcióból őt megillető nyugdíjjogosultságok nem képezik részét a csődeljárás körébe tartozó vagyonának.</TXT></NP></ITEM></LIST><P>E cikk alkalmazásában <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>jóváhagyott nyugdíjkonstrukció<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="00AB" ID="QE0010"/>:</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>(a)</NO.P><TXT>a Finance Act 2004 (2004. évi költségvetési törvény) 153. cikke alapján nyilvántartásba vett nyugdíjkonstrukció</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>(h)</NO.P><TXT>bármilyen jellegű nyugdíjkonstrukció, amelyről miniszteri rendelet rendelkezik;</TXT></NP></ITEM></LIST></P><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10</NO.P><TXT>A jóváhagyott nyugdíjkonstrukciókat illetően a vagyonfelügyelők az 1999. évi WRPA 15. cikke alapján bírósági úton kérhetik a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>túlzott mértékűnek<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/> minősített nyugdíjjárulék visszatérítését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11</NO.P><TXT>Az Occupational and Personal Pension Schemes (Bankruptcy) (No. 2) (Regulations) 2002 (a csőd esetén a foglalkoztatói és magánnyugdíj‑konstrukciókról szóló, 2/2002 rendelet, a továbbiakban: 2/2002 rendelet) 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja előírja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>Az érintett nyugdíjkonstrukciók:</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>(1)</NO.P><TXT>Az [1999. évi WRPA] 11. cikke (2) bekezdésének (h) pontja értelmében vett kötelező nyugdíjkonstrukciók (<QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>jóváhagyott nyugdíjkonstrukcióknak<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="00AB" ID="QE0013"/> minősülő nyugdíjkonstrukciók) olyan megállapodások […]</TXT><P>[…]</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>(c)</NO.P><TXT>amelyekre [az Income Tax (Earnings and Pensions) Act 2003 (jövedelemadóról {jövedelem és nyugdíj} szóló 2003. évi törvény)] (a külföldi nyugdíjbiztosítás járulékainak megfizetése alóli mentesség) 308A. cikke alkalmazandó;</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12</NO.P><TXT>Az Income Tax (Earnings and Pensions) Act 2003 (a munkabéreket és a nyugdíjakat terhelő jövedelemadóról szóló 2003. évi törvény; a továbbiakban: ITEPA) 308A. cikke következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>A külföldi nyugdíjkonstrukciókba történő járulékfizetés alóli mentesség</P><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>(1)</NO.P><TXT>A munkabér vonatkozásában nem merül fel személyijövedelemadó‑fizetési kötelezettség, ha a munkáltató valamely, mentességben részesülő külföldi nyugdíjkonstrukció keretében e nyugdíjkonstrukció érintett migráns kedvezményezettjének minősülő munkavállaló vonatkozásában fizet járulékot.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>Az (1) bekezdésben.</TXT></NP></ITEM></LIST></P><P><QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>a feltételeknek megfelelő külföldi nyugdíjkonstrukció<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="00AB" ID="QE0015"/> és</P><P><QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>érintett migráns kedvezményezett<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="00AB" ID="QE0016"/></P><P>jelentése megegyezik a 2004. évi költségvetési törvény 33. mellékletében (külföldi nyugdíjkonstrukciók: érintett migráns kedvezményezett) szereplőkkel.<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13</NO.P><TXT>Az ITEPA 308A. cikke értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>külföldi nyugdíjbiztosítás<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> <HT TYPE="ITALIC">(overseas pension scheme)</HT> fogalmát a 2004. évi költségvetési törvény 150. cikkének (7) bekezdése a következőképpen határozza meg:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>[…] <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>külföldi nyugdíjkonstrukció<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="00AB" ID="QE0019"/> olyan nyugdíjkonstrukció (a nyilvántartott nyugdíjkonstrukció kivételével),</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>(a)</NO.P><TXT>amelyet az Egyesült Királyságon kívüli országban vagy területen hoztak létre, és</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(b)</NO.P><TXT>amely teljesíti a jelen cím tekintetében az adóhatóságok (Board of Inland Revenue) rendeletében előírt valamennyi feltételt.<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14</NO.P><TXT>A Pension Schemes (Categories of Country and Requirements for Overseas Pension Schemes and Recognised Overseas Schemes) Regulations 2006 (a nyugdíjbiztosításokról szóló 2006. évi rendelet [a külföldi nyugdíjkonstrukciók és az elismert külföldi nyugdíjkonstrukciók kategóriái és a külföldi nyugdíjkonstrukciók esetében előírt feltételek]) előírja, hogy a 2004. évi költségvetési törvény 150. cikke (7) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételek többek között akkor teljesülnek, ha a nyugdíjkonstrukció szakmai jellegű, a létesítése szerinti országban vagy területen létezik olyan, a nyugdíjkonstrukciókat felügyelő szerv, amely a kérdéses nyugdíjkonstrukció felett felügyeletet gyakorol, és a nyugdíjkonstrukciót adózási szempontból jóváhagyták.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15</NO.P><TXT>A külföldi nyugdíjkonstrukciónak ahhoz, hogy az ITEPA 308A. cikke értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>feltételeknek megfelelő külföldi nyugdíjkonstrukciónak<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/> <HT TYPE="ITALIC">(qualifying overseas pension scheme)</HT> minősüljön, és így az 1999. évi WRPA 11. cikkének hatálya alá tartozzon, teljesítenie kell a 2004. évi költségvetési törvény 33. mellékletének 5. pontjában foglalt feltételeket, amelyek (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>E melléklet alkalmazásában a külföldi nyugdíjkonstrukció abban az esetben minősül a feltételeknek megfelelő külföldi nyugdíjkonstrukciónak, ha:</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>(a)</NO.P><TXT>a konstrukció kezelője értesítette az adóhatóságot arról, hogy külföldi nyugdíjkonstrukcióról van szó, és ezt az adóhatóság által igényelt módon bizonyította,</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(b)</NO.P><TXT>a konstrukció kezelője az adóhatósággal szemben vállalta, hogy azt tájékoztatja arról, ha a külföldi nyugdíjkonstrukció megszűnik,</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(c)</NO.P><TXT>a konstrukció kezelője az adóhatósággal szemben vállalta, hogy eleget tesz a terhére előírt mindennemű, a nyugdíjjogosultság keletkezésével kapcsolatos tájékoztatási követelménynek, […]</TXT></NP></ITEM></LIST></P><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A csődnek a jóvá nem hagyott nyugdíjkonstrukciók alapján fennálló nyugdíjjogosultságokra gyakorolt hatásaira vonatkozó szabályok</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16</NO.P><TXT>Az 1999. évi WRPA 12. cikke előírja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>A csőd hatása a nyugdíjjogosultságra: jóvá nem hagyott konstrukciók</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>(1)</NO.P><TXT>Az államtitkár közvetlenül vagy közvetve rendeletben előírhatja, hogy valamely személynek a jóvá nem hagyott nyugdíjkonstrukcióból eredő jogosultságai elkülönülnek az e személlyel szemben megállapított csődeljárás körébe tartozó vagyontól […]</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>Az e cikk alapján elfogadott rendeletek különösen a következőket írhatják elő:</TXT><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>(a)</NO.P><TXT>a jóvá nem hagyott nyugdíjkonstrukcióból eredő jogosultságoknak az egyén vagyonából történő kivonása,</TXT><P><LIST TYPE="roman"><ITEM><NP><NO.P>(i)</NO.P><TXT>a kérelmére valamely kijelölt bíróság által hozott végzéssel, vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(ii)</NO.P><TXT>a közte és a vagyonfelügyelője között létrejött, előírt feltételeknek megfelelő megállapodásnak megfelelően;</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(b)</NO.P><TXT>annak lehetősége, hogy a bíróság az ilyen végzésre vonatkozó határozatát az alábbiakra alapítsa:</TXT><P><LIST TYPE="roman"><ITEM><NP><NO.P>(i)</NO.P><TXT>az egyén és családja jövőbeli szükségletei, és</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(ii)</NO.P><TXT>annak valószínűsége, hogy (nyugdíj vagy más jogcímen) más nyugdíjrendszerben fennálló nyugdíjjogosultságai alapján részesül ellátásban, és (amennyiben ez a helyzet) milyen mértékben tűnik elegendőnek e szükségletek kielégítésére […]<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17</NO.P><TXT>Az 1999. évi WRPA 12. cikkének (2) bekezdése értelmében a 2/2002 rendelet 4–6. cikke lehetővé teszi a csődbe jutó személy számára, hogy azon bíróságtól, amely előtt a fizetésképtelenségi eljárást megindították, kérje, hogy a csődeljárás körébe tartozó vagyonból részben vagy egészben kivonja a<?PAGE NO="8"?> jóvá nem hagyott nyugdíjkonstrukcióból eredő jogosultságait, figyelembe véve e személynek és családjának a jövőbeni lehetséges szükségleteit, vagy hogy a vagyonfelügyelőjével olyan megállapodást kössön, amely megfelel a hasonló hatású feltételeknek.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18</NO.P><TXT>M a csődjét megelőzően ingatlanfejlesztői tevékenységét elsősorban, jóformán kizárólagosan Írországban, az ír jog szerinti MMC társaságon keresztül végzett tevékenységet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19</NO.P><TXT>2002‑ben e társaság az ILA‑nál kötött és az ír jog által szabályozott biztosítás formájában foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciót vezetett be, amely alapján M egyszeri <FT TYPE="NUMBER">6161256</FT> eurós befizetése ellenében nyugdíjba vonulása vagy korai elhalálozása időpontjában ellátásokat nyújt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20</NO.P><TXT><DATE ISO="20090716">2009. július 16‑án</DATE> M és M felesége létrehozta az ír jog szerinti S Industries társaságot, amelynek M <DATE ISO="20120414">2012. április 14‑ig</DATE> ügyvezetője, valamint <DATE ISO="20091201">2009. december 1</DATE>‑jétől <DATE ISO="20110131">2011. január 31‑ig</DATE> munkavállalója volt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21</NO.P><TXT>Az S Industries <DATE ISO="20090831">2009. augusztus 31‑án</DATE> kelt közokirattal az ír jog hatálya alá tartozó nyugdíjkonstrukciót (a továbbiakban: az alapügyben szóban forgó nyugdíjkonstrukció) hozott létre e társaság munkavállalói javára, de amelynek ténylegesen kizárólagos kedvezményezettjei M, M felesége és a fiuk, RM voltak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22</NO.P><TXT>E konstrukciót kifejezetten abból a célból alakították ki, hogy azt az ír adójog által meghatározott nyugdíjkonstrukcióként lehessen jóváhagyni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23</NO.P><TXT><DATE ISO="20091028">2009. október 28‑i</DATE> levelükben az ír adóhatóságok értesítették MH‑t, hogy e konstrukciót az ír adójogszabályok szempontjából nyugdíjkonstrukcióként hagyták jóvá, amely <DATE ISO="20090830">2009. augusztus 30‑án</DATE> lépett hatályba.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24</NO.P><TXT><DATE ISO="20091207">2009. december 7‑i</DATE> átruházási okiratában az MMC átruházta az ILA‑val kötött biztosítást MH‑ra, M‑re és M feleségére mint az alapügyben szóban forgó nyugdíjkonstrukció kezelőjére, annak érdekében, hogy e konstrukció a megkötött biztosításra tekintettel megfelelő nyugdíjat biztosítson M számára. Ennélfogva az említett biztosítást belefoglalták az alapügyben szereplő nyugdíjkonstrukcióba.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25</NO.P><TXT>2010 novemberében, az írországi ingatlanpiac összeomlását követően az MMC‑re vonatkozó csődeljárást Írországban a National Asset Management Agency (nemzeti vagyonkezelési hivatal, Írország) kérelmére indították meg, amely megszerezte e társaságnak az ír nemzeti banknál vezetett számláin fennálló tartozásait.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26</NO.P><TXT>2011 februárjától M részben Londonban (Egyesült Királyság) élt. 2011 júliusától M és M felesége állandó jelleggel Londonba költözött.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20110831">2011. augusztus 31‑ig</DATE> tartó időszakban az alapügyben szóban forgó nyugdíjkonstrukció kezelői több kifizetést teljesítettek M részére, mivel 2010‑ben betöltötte a 60. életévét. E konstrukció javára semmilyen járulékfizetésre nem került sor M vagy M felesége nevében, miután ők az Egyesült Királyságba költöztek.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28</NO.P><TXT>Az Egyesült Királyságba való költözése időpontjában M‑nek jelentős személyes tartozásai voltak többek között az állami vagyonkezelési ügynökséggel szemben, mivel a vagyonfelügyelők szerint a vagyonát terhelő követelések teljes összege meghaladta az egymilliárd eurót.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20110726">2011. július 26‑i</DATE> okirattal M‑et megfosztották az alapügyben szóban forgó nyugdíjkonstrukció kezelőjének jogállásától, így MH és M felesége maradtak e konstrukció egyedüli kezelői.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30</NO.P><TXT>2011 augusztusától M az Egyesült Királyságban végzendő ingatlanközvetítési és ingatlanépítési tanácsadó tevékenység céljából Londonban vett bérbe irodahelyiségeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31</NO.P><TXT>M adótanácsadója <DATE ISO="20120326">2012. március 26‑i</DATE> levelében értesítette az ír adóhatóságot arról, hogy M jelenleg Londonban rendelkezik lakóhellyel, és benyújtotta az Egyesült Királyság adóhatóságainak M <DATE ISO="20120731">2012. július 31‑ig</DATE> tartó időszakra vonatkozó hozzáadottértékadó‑bevallását, valamint a <DATE ISO="20120405">2012. április 5‑ig</DATE> tartó időszakra vonatkozó adóbevallását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32</NO.P><TXT><DATE ISO="20120413">2012. április 13‑án</DATE> az S Industries az Egyesült Királyságban telephelyet létesítő külföldi társaságként került nyilvántartásba vételre az Egyesült Királyság szabályai, azaz a (UK) Companies Act 2006 (az Egyesült Királyság 2006. évi társasági törvénye) alapján. E társaság nyilvántartásba vételi kérelméből kitűnik, hogy e telephely alapításának időpontja <DATE ISO="20111201">2011. december 1</DATE>‑je, működési helye London volt, M az ügyvezetője, M felesége pedig a társaság ügyvezetője, valamint a titkára volt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33</NO.P><TXT><DATE ISO="20121102">2012. november 2‑án</DATE> M‑et az ugyanezen a napon tett bejelentése nyomán a High Court of Justice (England &amp; Wales) (felsőbíróság [Anglia és Wales], Egyesült Királyság) fizetésképtelennek nyilvánította.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bírósághoz <DATE ISO="20181101">2018. november 1‑jén</DATE> benyújtott kérelmükkel a vagyonfelügyelők bejelentették igényüket a csődeljárás körébe tartozó vagyonból az alapügyben szóban forgó nyugdíjkonstrukció részét képező biztosításhoz kapcsolódó jogosultságokra. A vagyonfelügyelők szerint e biztosítás értéke <DATE ISO="20200819">2020. augusztus 19‑én</DATE> <FT TYPE="DECIMAL">8462870,24</FT> euró volt, amit M vitat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35</NO.P><TXT>M és társai a védelmük érdekében arra hivatkoztak, hogy az uniós jog, különösen az EUMSZ 21., EUMSZ 45. és EUMSZ 49. cikk, a 2004/38 irányelv 24. cikke, valamint a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az alapügyben szereplő nyugdíjkonstrukcióból eredő valamennyi jognak az 1999. évi WRPA 11. cikke szerinti jóváhagyott nyugdíjkonstrukcióból eredő jogosultságként el kell különülnie a csődeljárás körébe tartozó vagyontól. Másodlagosan azt kérik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az 1999. évi WRPA 12. cikke alapján rendelje el az említett jogoknak a csődeljárás körébe tartozó vagyonból való kivonását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság először is az Egyesült Királyságnak az alapügyben alkalmazandó szabályozását illetően megjegyzi, hogy nem vitatott, hogy az Egyesült Királyság adóhatóságai nem vették nyilvántartásba az alapügyben szereplő nyugdíjkonstrukciót a 2004. évi költségvetési törvény 153. cikke alapján, és az említett nyugdíjkonstrukció tehát nem minősül az 1999. évi WRPA 11. cikke (2) bekezdésének (a) pontja szerinti jóváhagyott nyugdíjkonstrukciónak, és az abból eredő jogosultságok az 1999. évi WRPA 11. cikke (2) bekezdésének (a) pontja értelmében kivonásra kerülnek a csődeljárás körébe tartozó vagyontól.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="10"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37</NO.P><TXT>E bíróság ezenkívül rámutat arra, hogy az 1999. évi WRPA 11–16. cikkének célja, hogy a nyugdíjjogosultság kialakítására és az ahhoz kapcsolódó adókedvezményre annak érdekében kerüljön sor, hogy azok a magánszemélyeknek a jövőbeli nyugdíjuk keretében pénzügyi támogatást nyújtsanak, nem pedig azért, hogy megvédjék a hitelezők pénzügyi érdekeit a magánszemélyek nyugdíjba vonulása előtti csődje esetén, és – az úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>túlzott mértékű<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/> járulékok esetét kivéve – e jogok elválnak a csődeljárás körébe tartozó vagyontól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38</NO.P><TXT>Az 1999. évi WRPA 11. cikkének alkalmazása általában az adózás szempontjából jóváhagyott konstrukciókra korlátozódik, mivel e konstrukciók egyik sajátossága az, hogy korlátozottak az azok alapján nyújtható ellátások.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39</NO.P><TXT>Ezzel szemben az 1999. évi WRPA 12. cikkében említett, nem jóváhagyott konstrukciók alapján nyújtható ellátások nem korlátozottak, ami a kérdést előterjesztő bíróság szerint magyarázatot adhat arra, hogy azok miért nem teljes egészében, hanem csak a csődbe jutott és családja észszerű szükségleteinek megfelelő mértékben, valamint a vagyonfelügyelők vagy az e tekintetben diszkrecionális jogkörrel rendelkező bíróság beleegyezése mellett különülnek el a csődeljárás körébe tartozó vagyontól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40</NO.P><TXT>A 2004. évi költségvetési törvény 153. cikke alapján főszabály szerint lehetséges egy olyan külföldi nyugdíjkonstrukció nyilvántartásba vétele, mint az alapügyben szereplő nyugdíjkonstrukcióé, amely e konstrukcióból eredő jogosultságoknak a csődeljárás körébe tartozó vagyonból való, az 1999. évi WRPA 11. cikkének (1) bekezdése szerinti kivonásához vezet. Ez olyan adókedvezményeket eredményezne, mint a konstrukció javára fizetett járulékok, valamint az abból származó jövedelmek és nyereség adómentessége, ugyanakkor olyan hátrányokkal is jár, mint különösen a konstrukcióból adótartozás felhalmozása nélkül teljesíthető kifizetések korlátozása.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41</NO.P><TXT>Következésképpen az ilyen nyilvántartásba vétel nem egyszerű formalitás, hanem olyan eljárás, amely súlyos következményekkel jár.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42</NO.P><TXT>Még nyilvánvalóbb, hogy az Európai Unió tagállamainak állampolgárai esetén valószínűbb, mint az Egyesült Királyság állampolgárai esetén, hogy olyan rendszerekben szereznek nyugdíjjogosultságokat, amelyeket nem vettek nyilvántartásba a 2004. évi költségvetési törvény 153. cikke alapján.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43</NO.P><TXT>E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az olyan nyugdíjkonstrukció kezelői, amely az ír adójogszabályok által előírt engedélyezési feltételeknek megfelelő módon jött létre, mint amilyen az alapügyben szóban forgó nyugdíjkonstrukció, nem feltétlenül kívánják azt elérni, hogy e konstrukció megfeleljen az Egyesült Királyság adójogszabályai által előírt engedélyezési feltételeknek is.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44</NO.P><TXT>Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy mivel megfelel a jelen ítélet 14. pontjában említett 2006. évi rendeletben előírt feltételeknek, a nyugdíjkonstrukció többek között akkor minősíthető a 2004. évi költségvetési törvény 150. cikkének (7) bekezdése értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>külföldi nyugdíjkonstrukciónak<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/>, ha olyan foglalkoztatói nyugdíjkonstrukcióról van szó, amelyet a létrehozás szerinti országban vagy területen székhellyel rendelkező szervezet ellenőriz.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45</NO.P><TXT>Mindazonáltal, mivel az érintett nyugdíjkonstrukció kezelői nem tették meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy e terv megfeleljen a 2004. évi költségvetési törvény 33. melléklete 5.1. pontjában említett, többek között a konstrukciónak az Egyesült Királyság adóhatóságai felé<?PAGE NO="11"?> történő bejelentésével és annak bizonyításával kapcsolatos feltételeknek, hogy nyugdíjkonstrukcióról van szó, valamint hogy e hatóságok bizonyos tájékoztatási követelményeinek eleget tesznek, az említett konstrukció nem minősíthető az ITEPA 308A. cikkének (1) bekezdése értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>feltételeknek megfelelő külföldi nyugdíjkonstrukciónak<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/>, így az ezen konstrukcióból eredő jogosultságok az 1999. évi WRPA 11. cikkének (1) bekezdése értelmében nem vonhatók ki a csődeljárás körébe tartozó vagyonból.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46</NO.P><TXT>Bár kétségtelen, hogy e feltételeknek nem volt nehéz eleget tenni, és azok a gyakorlatban nem követelték meg különösen súlyos követelmények tiszteletben tartását, valamely nyugdíjkonstrukció kezelőinek általában kevésbé fűződik érdeke ahhoz, hogy megtegyék a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az az ITEPA 308A. cikke értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>feltételeknek megfelelő nyugdíjkonstrukcióvá<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/> váljon.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47</NO.P><TXT>Ez csak olyan helyzetben lenne másként, amelyről azonban az alapügyben nincs szó, amelyben az Egyesült Királyságban letelepedett kedvezményezettek, vagy a javukra mások szándékoznak járulékot fizetni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48</NO.P><TXT>Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy bár az alapügyben szóban forgó nyugdíjkonstrukció az 1999. évi WRPA 12. cikke értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>nem jóváhagyott nyugdíjkonstrukciónak<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> minősíthető, az ilyen konstrukcióból eredő jogosultságoknak a csődeljárás körébe tartozó vagyonból való kivonását szabályozó rendelkezések a csődbe jutott szempontjából kevésbé előnyösek, mivel az 1999. évi WRPA 11. cikkében a jóváhagyott nyugdíjkonstrukciók tekintetében előírthoz képest kevésbé védik a csődbe jutott személy nyugdíjjogosultságait.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49</NO.P><TXT>Ami ezt követően az alapügyben szóban forgó helyzetnek az uniós jogra tekintettel történő elemzését illeti, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a fő kérdés az, hogy a nyugdíjjogosultságoknak a csődeljárás körébe tartozó vagyonból való kivonására vonatkozó nemzeti jogi rendelkezések lehetnek‑e bármilyen hatással a letelepedéshez való jogra, vagy más jogcímen tartoznak‑e az EUMSZ 49. cikk hatálya alá.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50</NO.P><TXT>Az említett bíróság rámutat, hogy M és társai e tekintetben azt állították, hogy nem szükséges sem annak bizonyítása, hogy az említett nemzeti jogi rendelkezések visszatartó hatást gyakorolhatnak a letelepedés szabadságára, sem pedig a migráns munkavállaló fogadó tagállambeli és származási tagállambeli helyzetének összehasonlítása.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51</NO.P><TXT>Inkább a migráns munkavállaló fogadó tagállambeli helyzetének és az ugyanezen tagállam állampolgárainak helyzetét kell összehasonlítani. A szabad mozgáshoz való jogát gyakorló személy nyugdíjjogosultságainak a csődeljárás körébe tartozó vagyonból történő kizárása e bíróság szerint a 2004/38 irányelv 24. cikkével összefüggésben értelmezett EUMSZ 49. cikkben biztosított <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/>szociális kedvezmény<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság előtt a vagyonfelügyelők ezzel szemben arra hivatkoznak, hogy a szóban forgó nemzeti jogi rendelkezések, különösen az 1999. évi WRPA 11. cikke, még önmagukban sem akadályozzák M letelepedéshez való jogát. Ezek ugyanis nyilvánvalóan nem tántorították el e jog gyakorlásától. Ezenkívül nem nyert bizonyítást, hogy ezek a rendelkezések összességében kedvezőtlenebbek lennének, mint az ír jog megfelelő rendelkezései. A 2004/38 irányelv 24. cikkét illetően az EUMSZ 21. cikk alkalmazásakor – tekintve, hogy azokat az uniós jog szintjén nem harmonizálták – figyelembe kell venni a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jogszabályok közötti különbségtételt.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53</NO.P><TXT>Végül a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy arra az átmeneti következtetésre jutott, amely szerint a fizetésképtelenné nyilvánítást megelőzően a fizetőképtelenségnek a letelepedési jogát gyakorló személy által valamely másik tagállamban önálló vállalkozóként működő személy által a származási tagállamában szerzett nyugdíjjogosultságra gyakorolt hatása kellően szoros kapcsolatot mutat az említett jog gyakorlásával ahhoz, hogy az EUMSZ 49. cikk hatálya alá tartozzon.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54</NO.P><TXT>E bíróság úgy véli, hogy az Egyesült Királyságnak a nyugdíjjogosultságoknak a csődeljárás körébe tartozó vagyonból való kivonására vonatkozó rendelkezései, amelyek értelmében az 1999. évi WRPA 11. cikkében előírt teljes körű védelem csak a jóváhagyott nyugdíjkonstrukciók jogosultjait illeti meg, még ha azokat nem is kifejezetten az állampolgárságra hivatkozással alakították ki, a tagállamoknak a letelepedési jogukat az Egyesült Királyságban gyakorló állampolgárai sokkal nagyobb arányát érintheti, mint az Egyesült Királyság állampolgárait, és ezáltal e rendelkezések valamely szociális előnyben való részesedés tekintetében az EUMSZ 49. cikk, valamint a 2004/38 irányelv 24. cikke által tiltott hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság ráadásul úgy véli, hogy az ilyen hátrányos megkülönböztetés, amennyiben azt a Bíróság a kérdéseire adott válaszban megállapítja, kiküszöbölhető az 1999. évi WRPA 11. cikkének az uniós joggal összhangban álló értelmezésével, amely szerint e rendelkezés alkalmazása kiterjed egy másik tagállam adóhatóságai által jóváhagyott vagy nyilvántartásba vett nyugdíjkonstrukcióra is, mivel ez az értelmezés megfelel az érintett rendelkezések által követett célnak, amely annak biztosítására irányul, hogy a nyugdíjjogosultságok csak akkor élvezzenek teljes védelmet csőd esetén, ha azok azon tagállam adóhatósága által jóváhagyott, nyilvántartásba vett vagy elismert nyugdíjkonstrukciókból erednek, amely tagállamban azok fennállnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56</NO.P><TXT>E körülmények között a High Court of Justice (England and Wales), Chancery Division (business and property courts, insolvency and companies list) (felsőbíróság [Anglia és Wales], kancelláriai kollégium, [kereskedelmi és tulajdonjogi bíróságok, fizetésképtelenségi és cégjegyzék] Egyesült Királyság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/>1)</NO.P><TXT>Abban az esetben, ha valamely tagállam állampolgára gyakorolta az EUMSZ 21. és EUMSZ 49. cikk, valamint az [2004/38 irányelv] alapján őt megillető jogokat azáltal, hogy az Egyesült Királyságba költözött vagy ott telepedett le, összeegyeztethető‑e e rendelkezésekkel az, hogy [az 1999. évi WRPA] 11. cikke a valamely nyugdíjkonstrukció, köztük a más tagállamban létrehozott és adózási szempontból jóváhagyott nyugdíjkonstrukció keretében fennálló nyugdíjjogosultságot attól függően zárja ki a csődeljárás körébe tartozó vagyonból, hogy a csőd bekövetkezésének időpontjában a nyugdíjkonstrukció [a 2004. évi költségvetési törvény] 153. cikkének megfelelően nyilvántartásban szerepelt‑e, vagy az a [2/2002 rendelet 2. cikkében] előírt, tehát az Egyesült Királyságban adózási szempontból jóváhagyott nyugdíjkonstrukciónak minősül‑e?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>[E] kérdés megválaszolása szempontjából lényeges vagy szükséges‑e:</TXT><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>meghatározni, hogy a természetes személy elsősorban amiatt költözött‑e az Egyesült Királyságba, hogy ott jelentsen csődöt?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>figyelembe venni i. a csődbe jutott személy számára az 1999. évi WRPA 12. cikke alapján a jóvá nem hagyott nyugdíjkonstrukciói tekintetében esetlegesen rendelkezésre álló védelmet, és ii. azt, hogy a vagyonfelügyelők behajthatnak‑e pénzösszeget a jóváhagyott nyugdíjkonstrukciók tekintetében?</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="13"?><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>figyelembe venni az Egyesült Királyságban nyilvántartásba vett és adózási szempontból jóváhagyott nyugdíjkonstrukciókra vonatkozó követelményeket?<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Előzetes észrevételek</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57</NO.P><TXT>Előzetesen rá kell mutatni először is arra, hogy – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság is megjegyzi – a Bíróság továbbra is hatáskörrel rendelkezik a Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből (EAK) való kilépéséről szóló megállapodás (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="029" PAGE.FIRST="7" DATE.PUB="2020">HL 2020. L 29., 7. o.</REF.DOC.OJ>; a továbbiakban: kilépési megállapodás) 86. cikkének (2) bekezdése értelmében továbbra is joghatósággal rendelkezik arra, hogy az átmeneti, azaz a <DATE ISO="20201231">2020. december 31‑én</DATE> lejárt időszak vége előtt a jelen kérelemre előzetes döntést hozzon.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58</NO.P><TXT>Ezenkívül, mivel nem vitatott, hogy M ír állampolgárságából kifolyólag uniós polgár, aki az uniós jognak megfelelően gyakorolta az Egyesült Királyságban való tartózkodás jogát az említett átmeneti időszak lejárta előtt, és ezen időszakot követően továbbra is ott tartózkodik, a kilépési megállapodás 10. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében az e megállapodásban biztosított védelemben kell részesülnie.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59</NO.P><TXT>Így a kilépési megállapodás 25. cikke (1) bekezdésének megfelelően M önálló vállalkozóként a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>fogadó államban<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/>, vagyis az Egyesült Királyságban rendelkezik többek között – az EUMSZ 51. cikkben és az EUMSZ 52. cikkben foglalt, az alapügyben nem releváns korlátozásokkal – az EUMSZ 49. cikkben biztosított jogokkal, köztük <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0031" REF.END="QE0031"/>az önálló vállalkozói tevékenység megkezdéséhez és gyakorlásához való joggal<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60</NO.P><TXT>Másodszor, mivel a kérdést előterjesztő bíróság az EUMSZ 21. cikkre és az EUMSZ 49. cikkre, valamint a 2004/38 irányelv 24. cikkének (1) bekezdésére tekintettel kéri kérdéseinek megválaszolását, meg kell határozni, hogy e rendelkezések közül melyek alkalmazandók olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben szerepel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésének, amely általános jelleggel rögzíti a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás valamennyi uniós polgárt megillető jogát, különös kifejeződése a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó EUMSZ 45. cikk, a letelepedés szabadságára vonatkozó EUMSZ 49. cikk és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó EUMSZ 56. cikk. Következésképpen, ha az alapügy az EUMSZ 45. cikk, az EUMSZ 49. cikk vagy az EUMSZ 56. cikk hatálya alá tartozik, nem szükséges, hogy a Bíróság határozzon az EUMSZ 21. cikk értelmezéséről (lásd ebben az értelemben különösen: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070911">2007. szeptember 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Schwarz és Gootjes‑Schwarz</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑76/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:492">EU:C:2007:492</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070911">2007. szeptember 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Németország</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑318/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:495">EU:C:2007:495</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62</NO.P><TXT>Egyébiránt szintén az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedése magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20060221">2006. február 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Ritter‑Coulais</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑152/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:123">EU:C:2006:123</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0019">19.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190314">2019. március 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Jacob és Lennertz</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑174/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:205">EU:C:2019:205</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0021">21.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63</NO.P><TXT>A tagállamok állampolgárait megilleti különösen az a közvetlenül az EUM‑Szerződésből eredő jog, hogy származási tagállamukat elhagyva másik tagállam területén tartózkodjanak abból a célból, hogy ott tevékenységet folytassanak (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080401">2008. április 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Gouvernement de la Communauté française és gouvernement wallon</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑212/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:178">EU:C:2008:178</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64</NO.P><TXT>Márpedig ezen elvekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az alapügy vitathatatlanul az EUMSZ 49. cikk hatálya alá tartozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65</NO.P><TXT>Nem vitatott ugyanis, hogy M azelőtt, hogy az Egyesült Királyságban csődöt jelentett, elhagyta Írországot, ahol elsődlegesen vagy akár kizárólagosan az ír piacon folytatott önálló vállalkozóként gazdasági tevékenységet annak érdekében, hogy állandó jelleggel az Egyesült Királyságban telepedjen le annak érdekében, hogy ezen állam piacán ugyanezen tevékenységet gyakorolja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66</NO.P><TXT>Egyébiránt az alapügy az M által a származási tagállamában végzett önálló vállalkozói tevékenységből eredő, a fogadó tagállamban való letelepedést megelőzően valamely nyugdíjkonstrukcióból eredő nyugdíjjogosultságokat érinti (lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190314">2019. március 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Jacob és Lennertz</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑174/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:205">EU:C:2019:205</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy az EUMSZ 49. cikk egyértelműen alkalmazandó az olyan tényállásra, mint amely az alapügy tárgyát képezi, így a jelen ítélet 61. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően nem szükséges, hogy a Bíróság határozzon az EUMSZ 21. cikk értelmezéséről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68</NO.P><TXT>Ugyanez vonatkozik a 2004/38 irányelv 24. cikkének (1) bekezdésére, amely az EUMSZ 18. cikket tükrözi, azáltal hogy rögzíti az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elvét, amely az ezen irányelv alapján a fogadó tagállam területén tartózkodó valamennyi uniós polgárra alkalmazandó.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69</NO.P><TXT>Mivel ugyanis a 2004/38 irányelv 24. cikkének (1) bekezdése a szövege szerint csak <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0032" REF.END="QE0032"/>[a] Szerződésben és a másodlagos jogban kifejezetten előírt különös rendelkezésekre is figyelemmel<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> alkalmazandó, e rendelkezés nem alkalmazható önállóan, amennyiben létezik az EUM‑Szerződésben előírt, a hátrányos megkülönböztetést tiltó különös szabály, amely alkalmazandó az érintett helyzetre (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20201006">2020. október 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Jobcenter Krefeld</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑181/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:794">EU:C:2020:794</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0078">78.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70</NO.P><TXT>Márpedig az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét különös szabály, mégpedig a munkavállalók szabad mozgása területén az EUMSZ 45. cikk, a letelepedés szabadsága területén az EUMSZ 49. cikk és a szolgáltatásnyújtás szabadsága területén az EUMSZ 56–EUMSZ 62. cikk hajtja végre (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110524">2011. május 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Luxemburg</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑51/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:336">EU:C:2011:336</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0080">80.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190618">2019. június 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Ausztria kontra Németország</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑591/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:504">EU:C:2019:504</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71</NO.P><TXT>Mivel az alapügyben szóban forgó helyzet egyértelműen az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának a letelepedés szabadsága területén az EUMSZ 49. cikkben foglalt különös szabállyal végrehajtott elve alá tartozik, nem szükséges, hogy a Bíróság határozzon a 2004/38 irányelv 24. cikke (1) bekezdésének értelmezéséről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72</NO.P><TXT>Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket kizárólag az EUMSZ 49. cikkre tekintettel kell vizsgálni.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="15"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73</NO.P><TXT>Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy az együttesen vizsgálandó két kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 49. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami jogi rendelkezés, amely a korábban főszabály szerint a valamely nyugdíjkonstrukcióból eredő nyugdíjjogosultságoknak a csődeljárás körébe tartozó vagyonból történő teljes és automatikus kivonásával szemben azt a követelményt támasztja, hogy az adott nyugdíjkonstrukciót a fizetésképtelenség időpontjában ezen államban adózási szempontból jóváhagyták, ha e követelményt előírják olyan helyzetben, amelyben az uniós polgárnak, aki a fizetésképtelenségét megelőzően gyakorolta szabad mozgáshoz való jogát, és állandó jelleggel ugyanezen államban telepedett le annak érdekében, hogy ott önálló vállalkozóként gyakoroljon gazdasági tevékenységet, a származási tagállamában adózási szempontból létrehozott és jóváhagyott nyugdíjkonstrukcióból származnak nyugdíjjogosultságai.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A letelepedési szabadság korlátozásának fennállásáról</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74</NO.P><TXT>Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy – amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik – az alapügy egy ír állampolgárra, M‑re vonatkozik, akivel szemben az 1346/2000 rendelet 3. cikkének megfelelően csődeljárás indult az Egyesült Királyságban, mivel ott letelepedett, és fő érdekeltségeinek központját a tevékenységeinek az ingatlanágazatba történő áthelyezését követően helyezte át, mielőtt csődöt jelentett.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75</NO.P><TXT>E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az a tény, hogy az 1346/2000 rendelet 4. cikkében előírt, az alkalmazandó jogra vonatkozó szabálynak megfelelően az 1999. évi WRPA 11. cikkét a <HT TYPE="ITALIC">lex fori concursus</HT> hatálya alá tartozó szabályként kell alkalmazni, egyáltalán nem jelenti azt, hogy e rendelkezés nem tartozna az EUM‑Szerződésben biztosított alapvető szabadságokkal való összeegyeztethetőségének vizsgálata alá.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76</NO.P><TXT>Ugyanis, bár a fizetésképtelenségre vonatkozó anyagi jog, mivel nem képezte az uniós jog szintjén harmonizálás tárgyát, jelenleg is nagyrészt a tagállamok hatáskörébe tartozik, a tagállamok azonban e hatáskörüket az uniós jog tiszteletben tartásával kötelesek gyakorolni, ideértve az EUM‑Szerződésben biztosított alapvető szabadságokat is.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77</NO.P><TXT>Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság előadja, az Egyesült Királyságnak a fizetésképtelenség terén a kivont vagyontárgyakra vonatkozó szabályai a csődbe jutott személy jogait alapvetően kétféle módon védik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78</NO.P><TXT>Az elsőfajta védelmet, amelyet M és társai <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0033" REF.END="QE0033"/>arany védelemnek<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/> neveznek, amelyet az 1999. évi WRPA 11. cikke a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0034" REF.END="QE0034"/>jóváhagyott nyugdíjkonstrukciókból<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> származó jogosultságok számára ír elő, amelyeknek a 2004. évi költségvetési törvény 153. cikke alapján nyilvántartásba vett nyugdíjkonstrukciók, valamint az ITEPA 308A. cikke értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0035" REF.END="QE0035"/>a feltételeknek megfelelő külföldi nyugdíjkonstrukciók<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/> is részét képezik, teljes körű védelmet biztosít, mivel főszabály szerint valamennyi nyugdíjjogosultságot kivonja a csődeljárás körébe tartozó vagyonból, és automatikus, mivel a csődbe jutott személy jogosult erre a kivonásra, amint az érintett konstrukcióra vonatkozó adózási szabályozás szerinti feltételek teljesülnek, még ha az 1999. évi WRPA 11. cikke szerinti védelem keretében egyrészt a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0036" REF.END="QE0036"/>túlzott mértékűnek<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/> tartott járulékokat a vagyonkezelők vissza is téríttethetik a csődeljárás körébe tartozó vagyonba, másrészt korlátozottak a konstrukció kezelője által adótartozás kockázata nélkül eszközölhető kifizetések.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79</NO.P><TXT>Ezzel szemben a második fajta védelem, amelyet M és társai <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0037" REF.END="QE0037"/>bronz védelemnek<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/> neveznek, amelyet az 1999. évi WRPA 12. cikke a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0038" REF.END="QE0038"/>nem jóváhagyott nyugdíjkonstrukciókból<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/> eredő jogokra ír elő, részleges védelem, mivel a nyugdíjjogosultságok a csődeljárás körébe tartozó vagyonból csak a<?PAGE NO="16"?> csődbe jutott és családja jövőbeni szükségletei erejéig vonhatók ki, és diszkrecionális, mivel e kivonást a csődbe jutottnak kell kérnie, és azt vagy a vagyonfelügyelőnek, vagy az e téren diszkrecionális jogkörrel rendelkező bíróságnak végzéssel kell engedélyeznie.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80</NO.P><TXT>Ami azt a kérdést illeti, hogy olyan helyzetben, mint amilyenről az alapügyben szó van, az 1999. évi WRPA 11. cikke, azáltal hogy megtagadja a nyugdíjjogosultságoknak a csődeljárás körébe tartozó vagyonból való – e rendelkezésben előírt – kivonását, korlátozza‑e a letelepedés EUMSZ 49. cikkben rögzített szabadságát, hangsúlyozni kell, hogy e cikk valamely tagállam azon állampolgárai számára, akik valamely másik tagállamban kívánnak önálló vállalkozói tevékenységet folytatni, nemzeti bánásmódot biztosítja, és tilt bármilyen, állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést, amely akadályozza az ilyen tevékenység megkezdését és annak gyakorlását. Így tilos a más tagállamok állampolgárai által gyakorolt önálló vállalkozói tevékenység bármely, a valamely tagállam törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései által előírt, vagy egy ilyen rendelkezés vagy közigazgatási gyakorlat alkalmazásából eredő zavarása, amely a többi tagállam állampolgáraival szemben a saját állampolgárokhoz képest eltérő bánásmódot valósít meg (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19990608">1999. június 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Meeusen</NAME.CASE> ítélet <NO.CASE>C‑337/97</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:284">EU:C:1999:284</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 45. cikkben és a 492/2011 rendelet 7. cikkében szereplő egyenlő bánásmód elve nem csupán az állampolgárságon alapuló, nyílt hátrányos megkülönböztetést tiltja, hanem a hátrányos megkülönböztetés valamennyi leplezett formáját is, ezek ugyanis más megkülönböztető ismérvek alkalmazásával valójában ugyanahhoz az eredményhez vezetnek (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191010">2019. október 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Krah</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑703/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:850">EU:C:2019:850</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0023">23.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82</NO.P><TXT>Ezen összefüggésben a Bíróság rámutatott, hogy a nemzeti jog valamely rendelkezése, még ha állampolgárság szerinti különbségtétel nélkül alkalmazandó is az összes munkavállalóra, közvetetten hátrányosan megkülönböztetőnek tekintendő, amennyiben jellegénél fogva inkább a más tagállamok állampolgárságával rendelkező munkavállalókat érintheti, mint a belföldi munkavállalókat, és következésképpen fennáll annak a veszélye, hogy különösen az előbbieket hozza hátrányosabb helyzetbe, kivéve ha azt objektív okok igazolják, és az arányos az elérni kívánt céllal (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191010">2019. október 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Krah</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑703/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:850">EU:C:2019:850</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83</NO.P><TXT>Ahhoz, hogy valamely rendelkezés közvetetten hátrányosan megkülönböztető legyen, nem szükséges, hogy az összes belföldi állampolgárt előnyben részesítse, vagy kizárólag más tagállamok állampolgárait érintse hátrányosan, a belföldi állampolgárokat kivéve (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131205">2013. december 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Zentralbetriebsrat der gemeinnützigen Salzburger Landeskliniken</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑514/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:799">EU:C:2013:799</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84</NO.P><TXT>Ezzel kapcsolatban azt sem szükséges bizonyítani, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezés a gyakorlatban sokkal jelentősebb mértékben érinti a migráns munkavállalókat. Elegendő megállapítani, hogy e rendelkezés alkalmas ilyen hatás kiváltására (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141218">2014. december 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Larcher</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑523/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2458">EU:C:2014:2458</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200402">2020. április 2‑i</DATE> <NAME.CASE>PF és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑830/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:275">EU:C:2020:275</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85</NO.P><TXT>Bár az – M érvelésének központjában álló – ítélkezési gyakorlat által kialakított, a jelen ítélet 80–84. pontjában felidézett elvek, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság az alapügy ideiglenes értékelése keretében relevánsnak tekint, többek között vitathatatlanul az <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19960523">1996. május 23‑i</DATE> <NAME.CASE>O’Flynn</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑237/94</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1996:206">EU:C:1996:206</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0021">21.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) nyomán alakult ki a mind az<?PAGE NO="17"?> EUMSZ 45. cikkben, mind a 492/2011 rendelet 7. cikkében szereplő, az egyenlő bánásmódra vonatkozó különös szabály keretében, amelyet tartalmaz, nem kizárólag a migráns munkavállalókra, hanem az EUMSZ 49. cikk keretében <HT TYPE="ITALIC">mutatis mutandis</HT> az olyan migráns önálló vállalkozókra is alkalmazandók, mint M (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190314">2019. március 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Jacob és Lennertz</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑174/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:205">EU:C:2019:205</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0023">23.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86</NO.P><TXT>A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében ugyanis a Szerződés személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseinek összessége annak megkönnyítését szolgálja, hogy az uniós polgárok az Unió egész területén bármilyen szakmai tevékenységet folytathassanak, és azzal ellentétesek az olyan intézkedések, amelyek ezeket az uniós polgárokat hátrányosan érinthetik, amennyiben a származási tagállamuktól eltérő tagállam területén kívánnak tevékenységet folytatni (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20060221">2006. február 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Ritter‑Coulais</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑152/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:123">EU:C:2006:123</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080401">2008. április 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Gouvernement de la Communauté française és gouvernement wallon</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑208/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:178">EU:C:2008:178</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87</NO.P><TXT>Tekintettel a jelen ítélet 80–84. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatban rögzített elvekre, meg kell állapítani – amint lényegében a kérdést előterjesztő bíróság is tette –, hogy jóllehet az 1999. évi WRPA 11. cikkében foglalt kedvezményből való kizárás a migráns munkavállalókra és a belföldi munkavállalókra megkülönböztetés nélkül alkalmazandó, e rendelkezés jellege miatt, különösen pedig azért, mert e rendelkezés nem teszi lehetővé valamely külföldi nyugdíjkontsrukciónak a csődöt követő jóváhagyását, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, a gyakorlatban a migráns munkavállalókat jelentősen nagyobb arányban érintheti, mint a belföldi munkavállalókat, és következésképpen fennáll annak a veszélye, hogy különösen az előbbieket hozza hátrányosabb helyzetbe, kivéve ha azt objektív okok igazolják, és az arányos az elérni kívánt céllal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88</NO.P><TXT>Ugyanis, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, a belföldi önálló vállalkozók főszabály szerint részesülnek az 1999. évi WRPA 11. cikkében előírt védelemben az Egyesült Királyságban létrehozott és nyugdíjkonstrukciókból eredő, ott szerzett nyugdíjjogosultságaik tekintetében, mivel az Egyesült Királyság adójoga alapján biztosított adókedvezmények miatt e konstrukciókat legtöbbször az Egyesült Királyság költségvetési törvényének 153. cikke alapján kell nyilvántartásba venni, és azokat így az Egyesült Királyságban adózási szempontból jóváhagyják.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89</NO.P><TXT>Ezzel szemben az esetek többségében a migráns önálló vállalkozók a származási tagállamukban vagy egy másik tagállamban, amelyben tevékenységet végeztek, adózási célból létrehozott és jóváhagyott, főszabály szerint az Egyesült Királyságban adózási szempontból nem jóváhagyott nyugdíjkonstrukciókból eredő nyugdíjjogosultságokkal rendelkeznek, így az e konstrukciókból eredő nyugdíjjogosultságok – figyelembe véve azt is, hogy ugyanezen konstrukciók esetén a csődöt követően nem nyújtható be jóváhagyás iránti kérelem, aminek vizsgálata a bíróság feladata – legtöbbször csak a nem jóváhagyott nyugdíjkonstrukcióknak az 1999. évi WRPA 12. cikkében előírt védelmében részesülnek, amely egyértelműen korlátozottabb.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság szerint az ilyen külföldi nyugdíjkonstrukciók kezelői főszabály szerint nem fogják megtenni a szükséges lépéseket, még akkor sem, ha azok önmagukban nem nehezen teljesíthetők, annak érdekében, hogy e konstrukciókat ezen túlmenően az Egyesült Királyságban az egyes kedvezményezettjeik egyéni szükségleteik kielégítése érdekében, az érintett konstrukciónak a 2004. évi költségvetési törvény 153. cikke alapján történő nyilvántartásba vételével, illetve az ahhoz szükséges feltételek teljesítése mellett jóváhagyják, hogy azok az ITEPA 308A. cikke értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0039" REF.END="QE0039"/>feltételeknek megfelelő nyugdíjkonstrukcióvá<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/> váljanak.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="18"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor jelzi, hogy az olyan külföldi nyugdíjkonstrukcióknak, mint amilyen az alapügyben szerepel, a nyilvántartásba vétele főszabály szerint lehetséges, azonban olyan lépésnek minősül, amely súlyos következményekkel járhat, mivel bizonyos, különösen a konstrukcióból teljesíthető kifizetéseknek az adótartozások felmerülése nélkül történő korlátozással kapcsolatos hátrányokat von maga után.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92</NO.P><TXT>E bíróság azt is megjegyzi, hogy bár a gyakorlatban az ahhoz megkövetelt feltételek, hogy az ilyen külföldi nyugdíjkonstrukciókat az ITEPA 308A. cikke értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0040" REF.END="QE0040"/>feltételeknek megfelelő nyugdíjkonstrukcióként<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/> lehessen jóváhagyni, nem írják elő a különösen súlyos követelmények tiszteletben tartását, mindazonáltal általában kevés érdek fűződne ahhoz, hogy e konstrukciók kezelői megtehessék a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy e konstrukciók az előírt feltételeknek eleget tegyenek, kivéve ha – amelyről az alapügyben nincs szó – az Egyesült Királyságban letelepedett kedvezményezettek vagy azok javára szándékoznak járulékot fizetni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93</NO.P><TXT>E körülmények között meg kell állapítani, hogy az 1999. évi WRPA 11. cikke, amennyiben a nyugdíjjogosultságnak a csődeljárás körébe tartozó vagyonból való – főszabály szerint – teljes és automatikus kivonásának kedvezményét azon nyugdíjkonstrukció adózási szempontból történő előzetes jóváhagyásának a követelményétől teszi függővé – abban az esetben is, ha, mint az alapügyben szóban forgó ügyben, az érintett uniós polgár származási tagállamában létrehozott és ott már az uniós polgárnak az Egyesült Királyságban való állandó letelepedését megelőzően jóváhagyott konstrukcióról van szó –, ellentétes az EUMSZ 49. cikkben szereplő egyenlő bánásmód szabályával, ebből kifolyólag a letelepedés szabadságának e rendelkezésben tiltott korlátozását valósítja meg, kivéve ha e korlátozás az uniós jog szempontjából igazolt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94</NO.P><TXT>Ezt a következtetést nem vonják kétségbe a vagyonfelügyelők által előterjesztett érvek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95</NO.P><TXT>Először is el kell utasítani a lényegében a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatára, és különösen a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20000127">2000. január 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Graf</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑190/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2000:49">EU:C:2000:49</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pontjára</REF.DOC.ECR> alapított érvet, amely szerint nem állítható, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás alkalmas lenne arra, hogy visszatartsa az önálló vállalkozókat attól, hogy éljenek a letelepedés szabadságával, amennyiben fennáll annak a veszélye, hogy a nyugdíjjogosultságai a fogadó tagállamban későbbi csőd esetén nem részesülnek megfelelő védelemben, mivel e szabadsággal való rendelkezés időpontjában a csőd jövőbeli és hipotetikus esemény, így azt ezen ítélkezési gyakorlat értelmében túlságosan esetleges és közvetett körülménynek kell tekinteni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96</NO.P><TXT>Az uniós polgár által a származási tagállamban szerzett nyugdíjjogosultság fizetésképtelenség esetén történő megfelelő védelme ugyanis olyan tényező, amelyet ezen polgár figyelembe vehet a más tagállamba való utazásáról szóló döntésénél annak érdekében, hogy ott állandó jelleggel szakmai tevékenységet folytasson, főleg akkor, ha e polgár már szerzett nyugdíjjogosultságot származási tagállamában, vagy egy olyan másik tagállamban, amelyben gazdasági tevékenységet folytatott.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97</NO.P><TXT>Következésképpen a gazdasági tevékenységet folytató migráns önálló vállalkozó fizetésképtelenné válása, bár főszabály szerint jövőbeli és hipotetikus eseménynek minősül abban az időpontban, amikor e munkavállaló a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolja, nem tekinthető túlságosan bizonytalan és közvetett körülménynek annak kizárásához, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedés alkalmassá váljon a letelepedés szabadságának korlátozására.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="19"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98</NO.P><TXT>Másodszor, nem fogadható el az az érvelés sem, amely szerint az a személy, aki önkéntesen költözik egy másik tagállamba annak érdekében, hogy ott csődöt jelentsen, vagy tisztában van az ezen államban valószínűleg bekövetkező fizetésképtelenségével, semmi esetre sem jogosult arra, hogy az EUM‑Szerződés által biztosított alapvető szabadság alapján vitassa e tagállamnak a <HT TYPE="ITALIC">lex fori concursust</HT> képező fizetésképtelenségi rendszerét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99</NO.P><TXT>Ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy M‑nek az Egyesült Királyságban való letelepedésével szándékában állt többek között vagy elsősorban azért csődöt jelenteni, hogy az Egyesült Királyság csődjoga által biztosított bizonyos olyan előnyökben részesülhessen, mint például a fizetésképtelenségtől való viszonylag rövid, 12 hónapos határidő, amelyet követően a csődbe jutott főszabály szerint szabadul a csődből, jóllehet e határidő a vagyonfelügyelők szerint Írországban 12 év volt, meg kell állapítani, hogy az ügynek a Bíróság rendelkezésére álló iratai semmilyen olyan bizonyítékot nem tartalmaznak, amelyből M esetében a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0041" REF.END="QE0041"/>joggal való visszaélésre<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/> vagy bármilyen <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0042" REF.END="QE0042"/>csalásra<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/> lehetne következtetni (lásd különösen: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19990309">1999. március 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Centros</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑212/97</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:126">EU:C:1999:126</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0100"><NO.P>100</NO.P><TXT>Márpedig nem vitatott, hogy M a fizetésképtelenségét megelőzően fő érdekeltségei központját ténylegesen Írországból az Egyesült Királyságba helyezte át, miközben egyébként az ilyen döntés valamennyi következményét viselte, ideértve azt is, hogy ezen ország adójogszabályainak hatálya alá tartozik, ami egyébként azzal a következménnyel járt, hogy az 1346/2000 rendelet 3. cikkének megfelelően az Egyesült Királyság bíróságai rendelkeztek joghatósággal az őt érintő fizetésképtelenségi eljárás megindítására, és így még a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0043" REF.END="QE0043"/>forum shopping<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/> sem róható fel neki.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0101"><NO.P>101</NO.P><TXT>Harmadszor, a vagyonfelügyelők szerint M valamely alapvető szabadságra hivatkozva sem folytathat <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0044" REF.END="QE0044"/>cherry pickinget<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/>, amely lehetővé tenné számára, hogy az Egyesült Királyság joga által előírt fizetésképtelenségi rendszer számára kedvező elemeinek kiválasztásával a számára kedvezőtlenebbek elutasításával <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0045" REF.END="QE0045"/>à la carte<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/> csődöt jelentsen, mivel az ilyen megközelítés sértené az 1346/2000 rendelet hatékony érvényesülését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0102"><NO.P>102</NO.P><TXT>E tekintetben, azon kívül, amit a jelen ítélet 75. és 76. pontja már említett, ki kell emelni, hogy bár az 1999. évi WRPA 11. cikke az Egyesült Királyság fizetésképtelenségre vonatkozó szabályainak szélesebb köréhez tartozik, amelyek közül egyesek kedvezőbbek a csődbe jutott számára, mint másoknak, e rendelkezésnek, mivel a jóváhagyott nyugdíjkonstrukciókból eredő nyugdíjjogosultságok védelmének a csődbe jut számára az 1999. évi WRPA 12. cikke szerinti, a nem jóváhagyott nyugdíjkonstrukciókból eredő nyugdíjjogosultságokra alkalmazandó rendszernél nyilvánvalóan előnyösebb rendszerét tartalmazza, önmagában összeegyeztethetőnek kell lennie az alapvető szabadságokkal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0103"><NO.P>103</NO.P><TXT>Negyedszer és utolsósorban el kell utasítani azt az érvelést is, amely szerint az 1999. évi WRPA 11. cikke nem tartozik az EUMSZ 49. cikk hatálya alá, mivel e 11. cikk csak a letelepedés szabadságának gyakorlását, azaz a migráns munkavállaló fizetésképtelenségének időpontját követően alkalmazandó. Ezenkívül az akadály fennállásának lehetősége nem vonható kétségbe pusztán azon tény miatt, hogy az említett 11. cikk nyilvánvalóan nem volt elrettentő hatású M‑re nézve, mivel ő ugyanezen cikk ellenére az Egyesült Királyságban telepedett le.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0104"><NO.P>104</NO.P><TXT>E tekintetben meg kell állapítani, hogy az, hogy a migráns munkavállaló a csődöt követően nem nyújthat be kérelmet annak érdekében, hogy a származási tagállamában vagy valamely másik tagállamban, amelyben gazdasági tevékenységet végzett, jóváhagyott nyugdíjkonstrukcióból eredő nyugdíjjogosultságainak az 1999. évi WRPA 11. cikkének megfelelően – főszabály szerint<?PAGE NO="20"?> teljes és automatikus módon – a csődeljárás körébe tartozó vagyonból való kivonására vonatkozó kedvezményben részesüljön, első ránézésre alkalmas arra, hogy az ilyen migráns munkavállaló számára kevésbé vonzóvá tegye azt, hogy letelepedési szabadságával az Egyesült Királyságban való állandó letelepedés által éljen, és nem kell ragaszkodni annak vizsgálatához, hogy az alapügyben szereplő helyzetben M‑et e szabályozás fennállása ténylegesen eltántorította‑e, vagy sem, az Egyesült Királyságban történő letelepedéstől.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0105"><NO.P>105</NO.P><TXT>Ezen túlmenően a Szerződésnek az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgására vonatkozó cikkei az Unió alapvető rendelkezéseinek minősülnek, és e szabadság minden, akár csekély jelentőségű korlátozása tilos (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131205">2013. december 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Zentralbetriebsrat der gemeinnützigen Salzburger Landeskliniken</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑514/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:799">EU:C:2013:799</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A letelepedés szabadsága korlátozásának fennállásáról</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0106"><NO.P>106</NO.P><TXT>Amint azt a jelen ítélet 93. pontja említi, az 1999. évi WRPA 11. cikke, amennyiben a nyugdíjjogosultságoknak a csődeljárás körébe tartozó vagyonból való – főszabály szerint – teljes és automatikus kivonására vonatkozó kedvezményt azon nyugdíjkonstrukciónak adózási szempontból történő előzetes jóváhagyásának a követelményétől teszi függővé – abban az esetben is, ha, mint az alapügyben szóban forgó ügyben, az érintett uniós polgár származási tagállamában létrehozott és ott már jóváhagyott konstrukcióról van szó – ellentétes az EUMSZ 49. cikkben szereplő egyenlő bánásmód szabályával, ebből kifolyólag a letelepedés szabadságának e rendelkezésben tiltott korlátozását valósítja meg, kivéve ha az ilyen korlátozás uniós jogi szempontból igazolt, amit ebből kifolyólag meg kell vizsgálni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0107"><NO.P>107</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az EUM‑Szerződésben biztosított alapjogok korlátozásának az igazolása feltételezi, hogy a szóban forgó intézkedés alkalmas az elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására, és nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210203">2021. február 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Fussl Modestraße Mayr</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑555/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:89">EU:C:2021:89</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0108"><NO.P>108</NO.P><TXT>Ezenkívül, mivel az 1999. évi WRPA 11. cikke állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetés miatt megvalósítja a letelepedés szabadságának korlátozását, az ilyen korlátozás csak akkor megengedett, ha objektív módon igazolható, és arányos az elérni kívánt céllal (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191010">2019. október 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Krah</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑703/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:850">EU:C:2019:850</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0109"><NO.P>109</NO.P><TXT>Mindazonáltal a szóban forgó korlátozás objektív igazolhatóságának vizsgálata lényegében a közérdeken alapuló kényszerítő indokon alapuló esetleges igazolásra vonatkozó vizsgálatnak felel meg, ebből az következik, hogy e két vizsgálatot ugyanúgy kell lefolytatni (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20210203">2021. február 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Fussl Modestraße Mayr</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑555/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2021:89">EU:C:2021:89</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0105">105.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A letelepedés szabadsága korlátozásának igazolására alkalmas nyomós közérdek fennállásáról</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0110"><NO.P>110</NO.P><TXT>Előzetesen meg kell állapítani, hogy az Egyesült Királyság kormánya a jelen eljárás keretében nem terjesztett elő írásbeli észrevételeket, és hogy a vagyonkezelési hivatal iránymutatásaiból az következik, hogy az Egyesült Királyság e hivatala szerint a tagállamokban elismert vagy jóváhagyott nyugdíjkonstrukciók tekintetében előírja az egyenlő bánásmód kötelezettségét, így az e konstrukciókból eredő jogosultságoknak az 1999. évi WRPA 11. cikke szerint kivonhatóknak kell<?PAGE NO="21"?> lenniük a csődeljárás körébe tartozó vagyonból, ami azt sugallja – amint azt M állítja –, hogy az említett hivatal megítélése szerint az említett egyenlőtlen bánásmód nem igazolható közérdeken alapuló kényszerítő indokokkal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0111"><NO.P>111</NO.P><TXT>Ezenkívül, bár az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban a kérdést előterjesztő bíróság nem elemzi konkrétan a szóban forgó korlátozásnak a közérdeken alapuló kényszerítő indokra tekintettel való esetleges igazolását, e bíróság az 1999. évi WRPA 11. cikkének célkitűzésével kapcsolatban megállapítja, hogy a nyugdíjjogosultságokat úgy alakították ki, és azokhoz azért kapcsolódik adókedvezmény, hogy a magánszemélyek pénzügyi támogatásban részesüljenek a jövőbeli nyugdíjuk keretében, nem pedig azért, hogy védjék a hitelezőket a magánszemélyek nyugdíjba vonulása előtti csődje esetére, és e jogosultságokat – a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0046" REF.END="QE0046"/>túlzott mértékűnek<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/> minősített járulékok kivételével – kivonják a csődeljárás körébe tartozó vagyonból.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0112"><NO.P>112</NO.P><TXT>E célkitűzésre figyelemmel az Európai Bizottság lényegében azt állítja, hogy közérdeken alapuló kényszerítő indokként figyelembe lehet venni a nyugdíjjogosultságok bizonyos szintjének a csődbe jutott személy részére történő biztosításához kapcsolódó szociálpolitikai célkitűzést annak érdekében, hogy lehetővé váljon számára, hogy megfelelő jövedelemmel rendelkezzen, és így elkerülje azt, hogy terhet jelentsen az állam számára.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0113"><NO.P>113</NO.P><TXT>Noha – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – ilyen közérdeken alapuló kényszerítő indok elfogadható, úgy tűnik, hogy azt pontosítani kell az 1999. évi WRPA 11. cikkének a csődbe jutott személy érdekeinek megfelelő védelme és a csődbe jutott személy hitelezőinek az ahhoz fűződő pénzügyi érdekei védelme közötti igazságos egyensúly biztosítása érdekében arra irányuló különös céljára tekintettel, hogy a csődeljárás körébe tartozó vagyonból – legalábbis részben – visszaszerezhessék követelésüket.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A letelepedés szabadsága korlátozásának igazolásáról</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0114"><NO.P>114</NO.P><TXT>Bár az 1999. évi WRPA 11. cikke által követett, a csődbe jutott személy és hitelezői szükségszerűen konfliktusos érdekeinek kiegyensúlyozott védelmére irányuló célkitűzés nyomós közérdeknek minősülhet annak érdekében, hogy – amint arra a jelen ítélet 107. pontjában már emlékeztetett – a letelepedés szabadságának e nemzeti rendelkezésben foglalt korlátozása igazolható legyen, az is szükséges, hogy az alkalmas legyen az elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0115"><NO.P>115</NO.P><TXT>Különösen az a kérdés merül fel, hogy a letelepedés szabadságának az 1999. évi WRPA 11. cikkében foglalt korlátozása alkalmas‑e az általa elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására, és nem lép‑e túl az annak eléréséhez szükséges mértéken annyiban, amennyiben e rendelkezés a csődeljárás körébe tartozó vagyonból való – főszabály szerint – teljes és automatikus kivonást kizárólag az Egyesült Királyságban adózási célból jóváhagyott nyugdíjkonstrukciókból eredő nyugdíjjogosultságok esetében írja elő, kizárva abból többek között a nem az Egyesült Királyságban, hanem valamely uniós tagállamban – mint például a szóban forgó nyugdíjjogosultsággal rendelkező migráns munkavállaló származási tagállamában – adózási célból jóváhagyott nyugdíjkonstrukciókból eredő nyugdíjjogosultságokat, amelyekre az 1999. évi WRPA 12. cikke értelmében a csődeljárás körébe tartozó vagyonból történő részleges és diszkrecionális kivonás vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0116"><NO.P>116</NO.P><TXT>E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy az Unió valamely tagállamában, és nem az Egyesült Királyságban már jóváhagyott nyugdíjkonstrukciók esetében az ilyen nyugdíjkonstrukcióknak az Egyesült Királyság adóhatóságai általi további és előzetes, a<?PAGE NO="22"?> fizetésképtelenséget megelőző engedélyezésére vonatkozó követelmény, amely feltételnek teljesülnie kell ahhoz, hogy az érintett nyugdíjjogosultságok az 1999. évi WRPA 11. cikke szerint kivonhatók legyenek, arányos‑e az e rendelkezés által követett céllal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0117"><NO.P>117</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy ha az ilyen követelmény arra irányulna, hogy a csődeljárás körébe tartozó vagyonból való kivonást a szabályozott és ellenőrzött nyugdíjkonstrukciókból eredő jogosultságokra korlátozza, e követelmény meghaladhatná a szükséges mértéket, mivel e követelmény azzal a hatással járna, hogy a valamely tagállamban és nem az Egyesült Királyságban adózási célból jóváhagyott nyugdíjkonstrukciókból eredő nyugdíjjogosultságokat kizárná a kivonás lehetőségéből annyiban, amennyiben e konstrukciók szintén szabályozottak és ellenőrzöttek, még ha eltérően is.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0118"><NO.P>118</NO.P><TXT>Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy fennáll‑e összefüggés a nyugdíjkonstrukciók szabályozásával és felügyeletével kapcsolatos adózási szabályok és a szóban forgó nemzeti rendelkezés célja között, amely láthatóan arra irányul, hogy a fizetésképtelenségi eljárásban igazságos egyensúlyt biztosítson a csődbe jutott személy ahhoz fűződő érdekei, hogy nyugdíjjogosultságai kivonásra kerüljenek a csődeljárás körébe tartozó vagyonból, és a hitelezők ahhoz fűződő érdekei között, hogy e jogosultságok bent maradjanak a csődeljárás körébe tartozó vagyonban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0119"><NO.P>119</NO.P><TXT>Úgy tűnik ugyanis, hogy a nyugdíjkonstrukció adózási szempontból történő jóváhagyására vonatkozó követelmény, mint az ilyen konstrukcióba fizetett járulékok és az abból nyújtott ellátásokhoz kapcsolódó bizonyos adókedvezményekben való részesülés feltétele, látszólag nem kapcsolódik ahhoz, hogy ugyanezen követelményt a csődeljárás keretébe tartozó vagyonból történő, az 1999. évi WRPA 11. cikkében előírt – főszabály szerint – teljes és automatikus kivonásának adózási összefüggéseken kívüli feltételeként írják elő, különösen akkor, ha – mint az alapügyben szereplő helyzetben – a csődbe jutott személy ezen adókedvezmények egyikét sem igényli.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0120"><NO.P>120</NO.P><TXT>Másként fogalmazva, még ha az adózással összefüggésben a nyugdíjrendszer jóváhagyására vonatkozó követelmény igazolható is az ahhoz kapcsolódó adókedvezmények korlátozása és ellenőrzése érdekében, ez a logika nem biztos, hogy érvényesül, ha az ilyen követelményt a fizetésképtelenség sajátos összefüggésében írják elő, különösen a vagyonból kivont vagyontárgyakat meghatározó szabályokra tekintettel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0121"><NO.P>121</NO.P><TXT>Ezenkívül, ha ezen adózási engedélyezési követelmény célja annak biztosítása volt, hogy az a nyugdíjkonstrukció, amelyből a csődbe jutott személy jogosultságai erednek, olyan rendszer legyen, amely bizonyos nyilvánosság tárgyát képezi oly módon, hogy e jogosultságokat ne vonják el visszaélésszerűen a csődbe jutott személy hitelezőitől – amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia –, az említett rendelkezés meghaladná a szükséges mértéket, ha megerősítést nyerne, hogy – amint azt a Bizottság állítja – az Egyesült Királyság fizetésképtelenségre vonatkozó joga előírja, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor a csődbe jutott személynek be kell jelentenie a vagyonfelügyelőknek vagyonának összes eszközét, beleértve azon nyugdíjjogosultságokat, amelyek külföldi nyugdíjkonstrukciókból illethetik meg őt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0122"><NO.P>122</NO.P><TXT>Egyébiránt, ha – amint azt a vagyonfelügyelők állítják – a valamely tagállamban már jóváhagyott külföldi nyugdíjkonstrukció fizetésképtelenségét megelőzően az Egyesült Királyságban történő jóváhagyási kötelezettség előírásának az lett volna a célja, hogy lehetővé tegye a brit adóhatóságok számára annak ellenőrzését, hogy a szóban forgó nyugdíjrendszer valóban ténylegesen jóváhagyott külföldi nyugdíjkonstrukció‑e, az ilyen kötelezettség meghaladhatná a<?PAGE NO="23"?> szükséges mértéket. Ugyanis, ha – mint az alapügyben is – azon tagállam adóhatóságai, amelyben a nyugdíjkonstrukciót létrehozták, írásban és egyértelműen megerősítik, hogy e konstrukciót valóban e tagállam adójogszabályainak megfelelően hagyták jóvá, felesleges lenne az annak biztosítását célzó ellenőrzés előírása, hogy ezen engedélyezésre sor került‑e, és aránytalannak tűnne, mivel a tagállamok adóhatóságait is kölcsönös bizalmi kötelezettség terheli.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0123"><NO.P>123</NO.P><TXT>Végül az 1999. évi WRPA 11. cikkében foglalt korlátozás akkor is aránytalannak bizonyul, ha – aminek vizsgálata szintén a kérdést előterjesztő bíróság feladata – az adózási szempontból történő jóváhagyás feltételének legkésőbb a csőd bejelentésekor feltétlenül teljesülnie kell, kizárva ezáltal azt, hogy a csődbe jutott személy ezen időpontot követően kérje a szóban forgó külföldi nyugdíjkonstrukció jóváhagyását annak érdekében, hogy az e konstrukcióból eredő jogosultságoknak a csődeljárás körébe tartozó vagyonból való, e rendelkezés szerinti kivonásával élhessen.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0124"><NO.P>124</NO.P><TXT>A fentiek összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami jogi rendelkezés, amely a valamely nyugdíjkonstrukcióból eredő nyugdíjjogosultságoknak a csődeljárás körébe tartozó vagyonból történő, főszabály szerint teljes és automatikus kivonásával szemben azt a követelményt támasztja, hogy a csőd időpontjában az érintett konstrukció ezen államban adózási szempontból jóváhagyott legyen, amennyiben e követelményt olyan helyzetre írják elő, amelyben egy olyan uniós polgárt megillető nyugdíjjogosultságok, aki a csődjét megelőzően élt a szabad mozgáshoz való jogával, és állandó jelleggel ugyanezen államban telepedett le annak érdekében, hogy ott önálló vállalkozói gazdasági tevékenységet folytasson, a származási tagállamában létrehozott és ott adózási szempontból jóváhagyott nyugdíjkonstrukcióból erednek, kivéve ha az említett nemzeti rendelkezésben szereplő letelepedési szabadság korlátozása közérdeken alapuló kényszerítő okra tekintettel igazolt, alkalmas az általa követett célkitűzés elérésére, és nem haladja meg az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0125"><NO.P>125</NO.P><TXT>Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="24"?><JURISDICTION><INTRO>A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:</INTRO><P><HT TYPE="BOLD">Az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami jogi rendelkezés, amely a valamely nyugdíjkonstrukcióból eredő nyugdíjjogosultságoknak a csődeljárás körébe tartozó vagyonból történő, főszabály szerint teljes és automatikus kivonásával szemben azt a követelményt támasztja, hogy a csőd időpontjában az érintett konstrukció ezen államban adózási szempontból jóváhagyott legyen, amennyiben e követelményt olyan helyzetre írják elő, amelyben egy olyan uniós polgárt megillető nyugdíjjogosultságok, aki a csődjét megelőzően élt a szabad mozgáshoz való jogával, és állandó jelleggel ugyanezen államban telepedett le annak érdekében, hogy ott önálló vállalkozói gazdasági tevékenységet folytasson, a származási tagállamában létrehozott és ott adózási szempontból jóváhagyott nyugdíjkonstrukcióból erednek, kivéve, ha az említett nemzeti rendelkezésben szereplő letelepedési szabadság korlátozása közérdeken alapuló kényszerítő okra tekintettel igazolt, alkalmas az általa követett célkitűzés elérésére és nem haladja meg az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.</HT></P></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><SIGNATORY><P>aláírások</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>