1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát képező jogvita az ajánlatkérő és egy szennyvíztisztító telep kibővítésére és felújítására irányuló közbeszerzési eljárás nyertes ajánlattevője által megállapított jótállási időszakra vonatkozik.

2.

A jogvita középpontjában a jótállási időszaknak a szerződésben kifejezetten megállapítottakon túli esetleges meghosszabbítása áll. A kérdést előterjesztő bíróság kétségbe vonja, hogy ez a meghosszabbítás, amennyiben azt az ajánlatkérő egyoldalúan írja elő, összeegyeztethető a ratione temporis alkalmazandó 2004/18/EK irányelv ( 2 ) 2. cikkében foglalt elvekkel.

3.

A 2. cikk („A szerződések odaítélésének elvei”) a következőképpen rendelkezik:

„Az ajánlatkérő szervek a gazdasági szereplőket egyenlő és megkülönböztetésmentes [helyesen: hátrányos megkülönböztetéstől mentes] bánásmódban részesítik, és átlátható módon járnak el.”

4.

A 12. cikk („Szerződések a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban”) kimondja:

„Ez az irányelv nem alkalmazható olyan közbeszerzési szerződésekre, amelyeket a 200[4]/17/EK irányelv értelmében az említett irányelv 3–7. cikkében szereplő egy vagy több tevékenységet folytató ajánlatkérő szervek ítélnek oda, és odaítélésük e tevékenységek végzésére irányul, továbbá nem alkalmazható olyan közbeszerzési szerződésekre, amelyek az említett irányelv hatálya alól annak 5. cikke (2) bekezdése és 19., 26. és 30. cikke szerint ki vannak zárva.

Ezt az irányelvet azonban továbbra is alkalmazni kell a 200[4]/17/EK irányelv 6. cikkében említett egy vagy több tevékenységet végző ajánlatkérő szervek által az említett tevékenységek végzése céljából odaítélt közbeszerzési szerződésekre, amennyiben az érintett tagállam él az említett irányelv 71. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében foglalt, az alkalmazás elhalasztására vonatkozó lehetőséggel.”

5.

A 26. cikk („Szerződésteljesítési feltételek”) a következőkről rendelkezik:

„Az ajánlatkérő szerv különleges feltételeket állapíthat meg valamely szerződés teljesítésére vonatkozóan, feltéve, hogy e feltételek összeegyeztethetők a közösségi joggal és szerepelnek a hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban. A szerződés teljesítésére irányadó feltételek különösen szociális és környezetvédelmi tárgyúak lehetnek.”

6.

A 4. cikk („Víz”) értelmében:

„(1)   Ezt az irányelvet alkalmazni kell a következő tevékenységekre:

(2)   Ezt az irányelvet azokra a szerződésekre, illetve tervpályázatokra is alkalmazni kell, amelyeket az (1) bekezdésben említett tevékenységet folytató szervezet ítél oda, illetve szervez, és amelyek:

[…]”.

7.

A 10. cikk („A szerződések odaítélésének elvei”) előírja:

„Az ajánlatkérők a gazdasági szereplőket egyenlő és megkülönböztetés‑mentes bánásmódban részesítik, és átlátható módon járnak el.”

8.

A 38. cikk („Szerződésteljesítési feltételek”) a következőkről rendelkezik:

„Az ajánlatkérő különleges feltételeket állapíthat meg valamely szerződés teljesítésére vonatkozóan, feltéve, hogy e feltételek összeegyeztethetők a közösségi joggal és szerepelnek a pályázati felhívásként használt hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban. A szerződés teljesítésére irányadó feltételek különösen szociális és környezetvédelmi tárgyúak lehetnek.”

9.

A 29. § (1) bekezdése alapján a dokumentáció egyértelműen és kimerítően, kellően pontos és érthető módon meghatározza a szerződés tárgyát, figyelembe véve minden olyan követelményt és körülményt, amely az ajánlat elkészítését befolyásolhatja.

10.

A 36. § (1) bekezdésének 16. pontja előírja, hogy az ajánlattételi dokumentációnak legalább tartalmaznia kell: a felek számára fontos rendelkezések, az általános szerződési feltételek vagy a szerződésminta, ha az ajánlatkérő előírja a gazdasági szereplő számára, hogy ilyen feltételekkel kössön vele közbeszerzési szerződést.

11.

A 3531. § értelmében:

„A szerződést kötő felek a jogviszonyt tetszésük szerint alakíthatják, feltéve, hogy a szerződés tartalma vagy célja nem ellentétes a jogviszony jellegével (természetével), jogszabállyal vagy a társadalmi együttélés szabályaival.”

12.

Az 581. § (1) bekezdése, amely az adásvételi szerződéseknek szentelt cím alatt található, kimondja:

„Ha a kötelezettségeinek teljesítése során a jótállásra kötelezett a hibás dolog helyett hibátlan dolgot szolgáltatott a jótállás jogosultjának, vagy a jótállással érintett dolgon lényeges javítást végzett, a jótállási idő a hibátlan dolog szolgáltatásának vagy a kijavított dolog visszaszolgáltatásának időpontjától újrakezdődik. Ha a jótállásra kötelezett a dolog valamely részét cserélte ki, a fenti rendelkezést a kicserélt részre megfelelően alkalmazni kell.”

13.

A Miejskie Przedsiębiorstwo Wodociągów i Kanalizacji w m.st. Warszawie S.A. ( 6 ) (a továbbiakban: ajánlatkérő) a „Czajka szennyvíztisztító telep felújítása és kibővítése (szennyvíziszap termikus kezelése)” című projekt megvalósítására vonatkozó 8/JRP/R/2008 számú szerződés odaítélésére nyílt ajánlattételi felhívást tett közzé.

14.

A konzorciumot vezető, varsói székhelyű Veolia Water Technologies sp. z o.o. (a továbbiakban: Veolia), ( 7 ) részt vett az eljárásban, és elnyerte a szerződést.

15.

A Veolia és az ajánlatkérő 2008. augusztus 1‑jén írta alá a szerződést.

16.

A szerződés a szennyvíziszapot termikusan hasznosító üzem építésére vonatkozott, amelybe két rekuperátort kellett beépíteni két különálló égetőüzemmel.

17.

A szerződés tartalmazott egy kikötést (a továbbiakban: garancialevél) is, amely az építkezésre vonatkozó teljesítési igazolás kiállításának napjától számított 36 hónapos jótállási időszakot ír elő.

18.

A szerződés 6.1. alpontja úgy rendelkezett, hogy „[a] jelen garancialevélben nem szabályozott kérdésekben a lengyel jog, különösen a polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni […]”.

19.

A szerződés tárgyát képező munkákat 2010. október 30. előtt kellett volna elvégezni. A határidőt azonban 2012. november 30‑ig meghosszabbították. 2013. március 21‑én kiállították az építkezésre vonatkozó teljesítési igazolást.

20.

Az ajánlatkérő 2014. szeptember 26‑án, illetve 2015. március 3‑án arról tájékoztatta a Veoliát, hogy a 2. és az 1. égetőüzem rekuperátora nem működik.

21.

A Veolia a garancialevélnek megfelelően kicserélte a hibás rekuperátorokat. Az új rekuperátorokat 2016. február 22‑én és április 28‑án helyezték üzembe.

22.

2018. november 27‑én az ajánlatkérő mindkét rekuperátor, az első és a második égetőüzem rekuperátorának (újbóli) meghibásodásáról értesítette a Veoliát, kérve azok garanciális javítását vagy cseréjét.

23.

A Veolia arra hivatkozva utasította el a kérelem elbírálását, hogy a jótállási idő lejárt.

24.

A szerződő felek közötti jogvita két pert eredményezett a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság, Lengyelország) előtt, amelyeket a jelen bíróság közös elbírálás céljából egyesített:

25.

E körülmények között az eljáró bíróság előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a […] 2004/18 […] irányelv 2. cikkében […] említett átláthatóság, egyenlő bánásmód és tisztességes verseny elvét, hogy azokkal ellentétes a nemzeti jog olyan értelmezése, amely lehetővé teszi, hogy egy különböző uniós tagállamokból származó jogalanyokból álló konzorciummal kötött közbeszerzési szerződés tartalmát oly módon határozzák meg, hogy e szerződésben figyelembe vesznek egy olyan kötelezettséget, amely közvetve érintheti az e gazdasági szereplő által benyújtott ajánlatban szereplő ár meghatározását, és amelyről sem a szerződés szövege, sem pedig a közbeszerzési dokumentumok kifejezetten nem rendelkeznek, amely azonban az e szerződésre közvetlenül nem, de analógia útján alkalmazandó nemzeti jog valamely rendelkezéséből következik?”

26.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2024. február 1‑jén érkezett a Bírósághoz.

27.

A Veolia, az ajánlatkérő, a lengyel kormány és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételt.

28.

A Bíróság nem tartotta szükségesnek tárgyalás tartását.

29.

A Bizottság mindenekelőtt azt vizsgálja, hogy a 2004/18 irányelv vagy pedig a 2004/17 irányelv alkalmazandó a jelen jogvitában. ( 8 )

30.

A 2004/17 irányelv kifejezetten az ivóvízellátással rögzített elosztóhálózaton keresztül foglalkozó szervezetek által odaítélt vagy szervezett szerződéseket vagy tervpályázatokat szabályozza, amennyiben ezek a szerződések többek között a szennyvízelvezetésre vagy ‑kezelésre vonatkoznak (a 2004/17 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése).

31.

Amint arra a Bizottság ( 9 ) rámutat, amelynek értékelésével egyetértek, úgy tűnik, hogy a 2004/17 irányelvet kell figyelembe venni, mivel:

32.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata, amely bíróság a szerződéssel és az ajánlatkérő tevékenységével kapcsolatos valamennyi információval rendelkezik, hogy ellenőrizze azokat a tényeket, amelyek alapján meg kell állapítania, hogy a két irányelv közül melyik az irányadó.

33.

A valóságban ennek a kérdésnek kevés gyakorlati jelentősége van, mivel a 2004/18 irányelvben (2. cikk) és a 2004/17 irányelvben (10. cikk) a közbeszerzési alapelvek szabályozása lényegében megegyezik.

34.

Mindenesetre figyelmemet a 2004/18 irányelv értelmezésére összpontosítom, amelyre az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben hivatkoznak, és amelyre a beavatkozók az egész előzetes döntéshozatali eljárás során összpontosítottak.

35.

Nehezebb eldönteni, hogy a 2004/18 irányelv 2. cikke alkalmazandó‑e a szerződés teljesítésének szakaszában, évekkel a szerződés odaítélése és megkötése után.

36.

A nehézség abból adódik, hogy a 2004/18 irányelv célja az volt, hogy összehangolja az egyes közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásait. A 2. cikk három alapelvet határozott meg, amelyeknek a „szerződések odaítélése” során érvényesülniük kell.

37.

A 2004/18 irányelv kiterjedten foglalkozott a szerződések odaítélésével, és elszigetelt utalásokat tartalmazott a szerződések teljesítésére. Ezzel szemben a későbbi 2014/24/EU irányelv ( 10 ) külön fejezetet szentel a közbeszerzési szerződések teljesítésének. ( 11 )

38.

A rendszerek közötti különbséget azonban kontextusba kell helyezni: a 2014/24 irányelv által a szerződések teljesítésére vonatkozó fejezetben összefoglalt kérdéseket a 2004/18 irányelv eltérő módon, a leírásoknak és az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak szentelt címben tárgyalja.

39.

Ez a helyzet például a szerződés teljesítésének feltételeire (a 2014/24 irányelv 70. cikke és a 2004/18 irányelv 26. cikke) vagy az alvállalkozásra (a 2014/24 irányelv 71. cikke és a 2004/18 irányelv 25. cikke) vonatkozó rendelkezések esetében.

40.

Ami a szerződéseknek az azok tartama alatti módosítását illeti, bár a 2004/18 irányelv nem tartalmaz a 2014/24 irányelv 72. cikkével azonos tartalmú rendelkezést, a Bíróság már korábban úgy értelmezte a 2004/18 irányelv 2. cikkét, hogy valamely közbeszerzési szerződés odaítélését követően e szerződés nem módosítható lényegesen új közbeszerzési eljárás megindítása nélkül. ( 12 )

41.

Ebben a szabályozási környezetben a 2004/18 irányelvnek a jelen ügyre történő alkalmazása három feltevésen alapulhat: a) a szerződésmódosításra valójában sor kerül, amikor a leírások valamely kikötésének tartalmát úgy értelmezik, hogy abból olyan kötelezettségek vezethetők le, amelyek nem következnek kifejezetten az elfogadott kikötésekből; ( 13 ) b) a leírások és az ajánlattételhez szükséges dokumentáció, azáltal, hogy a garancialevelet ilyen formában tartalmazták, már a szerződés odaítélésének szakaszában sem voltak összeegyeztethetők a 2004/18 irányelv 2. cikkében foglalt elvekkel; és c) a garancialevél önmagában a szerződés teljesítésének feltétele volt.

42.

E három feltevés alapján kizártnak tartom, hogy szerződésmódosításra került sor, amiben egyetértek a lengyel kormánnyal. A módosításra vonatkozó érvelést megnehezíti az a tény, hogy a vitatott kikötés kezdettől fogva szerepelt a szerződésben. Ezenkívül azt ténylegesen és zökkenőmentesen alkalmazták is, hiszen a Veolia az első felszólításra kicserélte a hibás rekuperátorokat.

43.

Még ha a Veolia tagadta is a rekuperátorok „második” cseréjére vonatkozó jótállási kötelezettség fennállását, ezt nem azért tette, mert módosítást vezettek be, hanem azért, mert álláspontja szerint e szerződéses kötelezettség a megállapított határidő lejártával megszűnt.

44.

A garancialevelet a szerződés odaítélése szempontjából vizsgálva nem találok okot arra, hogy elvben tagadjam annak érvényességét, nemhogy a szerződés egészének érvényességét. A jogbiztonság és maga a jogorvoslati irányelv ( 14 ) rendszere kizárja, hogy egy elfogadott és akkor még nem vitatott odaítélési határozat jogszerűségéről szóló vitát újraindítsanak. ( 15 )

45.

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből ugyanis kitűnik, hogy a gazdasági szereplő nem azért kéri az odaítélés érvénytelenségének megállapítását, mert a szerződés olyan jótállási záradékot tartalmaz, amely – ha az ajánlatkérő által most megadott időbeli hatállyal rendelkezett volna – arra késztette volna, hogy ne nyújtsa be ajánlatát (vagy magasabb árat ajánljon). Egyszerűen arról van szó, hogy a kikötést úgy kell értelmezni, hogy az nem írja elő a hibás rekuperátorok második cseréjére vonatkozó kötelezettséget.

46.

Amennyiben az ajánlatkérő által elfogadott, a szerződés teljesítésének szakaszában érvényesülő értelmezés a szerződési feltételek elferdítését vonja maga után (a Bíróság Bizottság kontra CAS Succhi di Frutta ítélete ( 16 ) értelmében), a jogvita közvetve magára az odaítélés feltételeire is kiterjed.

47.

Végül, a garancialevél a szerződés teljesítésével kapcsolatos különleges kikötésnek értelmezhető, amely a 2004/18 irányelv 26. cikkének hatálya alá tartozik. Eszerint az ajánlatkérő szervek megkövetelhetik azt, feltéve, hogy e feltétel összeegyeztethető az uniós joggal, és szerepel a hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban. ( 17 )

48.

Amennyiben a garancialevél érinti a szerződéses kötelezettségek teljesítését a szerződés megkötését követően, nincs áthághatatlan akadálya annak, hogy azt végül a szerződés teljesítési feltételeként írják le. Miután megállapítást nyert, hogy a hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szerepelt, ( 18 ) meg kell vizsgálni, hogy az megfelel‑e az uniós jognak, különösen a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az egyenlő bánásmód és az átláthatóság elvének.

49.

A Bíróság lehetővé teszi, hogy a közbeszerzési elveket a szerződés teljesítésének szakaszához kössék: ( 19 )„az ajánlatkérő szerveknek az egész eljárás során tiszteletben kell tartaniuk a közbeszerzési szerződések odaítélésének a 2014/24 irányelv 18. cikkében rögzített elveit, amelyek között szerepel az egyenlő bánásmód, az átláthatóság és az arányosság elve is”. ( 20 )

50.

Miután a 2014/24 irányelv egymást követő preambulumbekezdéseiben megismételte az egyenlő bánásmódra, a hátrányos megkülönböztetésmentességre és az átláthatóságra való hivatkozást, logikusan úgy értelmezhető a 18. cikk (1) bekezdése, hogy ezeket a közbeszerzésre irányadó elveket olyan értelemben rögzíti, hogy azok nem korlátozódnak a szerződés odaítélésének szakaszára.

51.

Igaz ugyan, hogy ezt az ítélkezési gyakorlatot a 2014. évi közbeszerzési irányelvekkel kapcsolatban alakították ki, amelyek a jelen esetben ratione temporis nem alkalmazhatók. Nem látok azonban leküzdhetetlen nehézséget a tekintetben, hogy azt értelemszerűen kiterjesszék a 2004/18 irányelv hatálya alá tartozó szerződésekre is, amely irányelv közbeszerzési elveit (2. cikk) a szerződés életciklusának minden szakaszában tiszteletben kell tartani.

52.

Az ellentétes eset nem kívánt hatással járna, amelyre a Bíróság a Bizottság kontra CAS Succhi di Frutta ítéletében utalt: „amennyiben az ajánlatkérő a szerződés teljesítési szakaszában egyoldalúan módosíthatná az odaítélés feltételeit anélkül, hogy erre kifejezett felhatalmazása lenne az alkalmazandó rendelkezések alapján, a közbeszerzési szerződés odaítélése eredetileg meghatározott feltételeinek jelentősége elenyészne”. ( 21 )

53.

Ennélfogva nem látom akadályát annak, hogy a Bíróság a jelen ügyben elősegítse a kérdést előterjesztő bíróság számára a 2004/18 irányelv 2. cikkének értelmezését.

54.

Helyénvalónak tűnik, hogy a felek között a megállapodásban foglalt jótállási kikötésről és annak érvényességének körülhatárolásáról folytatott vita feltételeivel már az elején foglalkozzunk:

55.

Az eljáró bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelem indokaként több, nemzeti jogra vonatkozó indokot (az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 34–42. pontja), valamint uniós jogra vonatkozó indokot (az említett végzés 44–53. pontja) jelöl meg.

56.

Úgy vélem, hogy az ismertetésben alkalmazott ilyen szisztematikus megközelítés segíthet az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés jobb megértésében. Mielőtt azzal foglalkoznánk, hogy egy szerződési feltétel vagy annak értelmezése megfelel‑e a 2004/18 irányelvnek, tisztázni kell, hogy a kérdést előterjesztő bíróság hogyan értelmezi azt.

57.

Főszabály szerint a kérdést előterjesztő bíróságnak és nem a Bíróságnak kell értelmeznie azokat a szerződési feltételeket, amelyekkel kapcsolatban a felek között vita merül fel, azok szövegére, a szerződő felek szándékára és az e szerződésekre irányadó nemzeti jog szabályaira tekintettel.

58.

Ezen előfeltevés alapján a kérdést előterjesztő bíróságnak kell meghatároznia, hogy a belső jog tekintetében a garancialevél a) kimerítő szabályozást tartalmazott‑e az érvényességi idejére, ami az építésre vonatkozó teljesítési igazolás átadásától számított harminchat hónapot jelenti, anélkül hogy annak meghosszabbítását előírta volna; vagy b) a 6.1. alpont révén e határidő meghosszabbításához vezetett, amennyiben a lengyel jog kiegészítő szabályai, különösen a polgári törvénykönyv szabályai voltak alkalmazandók.

59.

Ha a kérdést előterjesztő bíróság e megoldások közül az elsőt fogadná el, a jogvita rendeződne, és valószínűleg nem lenne szükség a Bíróság előzetes döntéshozatalára.

60.

Úgy tűnik azonban, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem zárja ki a polgári törvénykönyv rendelkezéseinek (azaz a fentiekben ismertetett lehetőségek közül a másodiknak) a szóban forgó jogvitára való alkalmazását.

61.

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés ugyanis kimondja, hogy „mivel a szerződésben a polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseire hivatkoznak, a szerződési feltételek által nem szabályozott kérdésekben az építési szerződés tárgya tekintetében vállalt jótállásra analógia útján a [polgári törvénykönyvnek] az adásvétellel kapcsolatos jótállásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni”. ( 22 ) Álláspontja szerint a lengyel közbeszerzési jog […] nem zárja ki a nemzeti jog azon rendelkezéseinek analógia útján történő alkalmazását, amelyekre a szerződési feltételek, a közbeszerzési dokumentumok és az ajánlati felhívás tárgyát képező szerződéstípusra irányadó jogszabályok kifejezetten nem hivatkoznak”. ( 23 )

62.

A következő megfontolásoknak a kérdést előterjesztő bíróság által a szóban forgó szerződésnek adott értelmezésen kell alapulniuk. Az átláthatóság elvének alkalmazására fogok összpontosítani, amely szorosan kapcsolódik az egyenlő bánásmód elvéhez.

63.

A Bíróság szavaival élve, „az átláthatóság ezen követelményének, amely az egyenlőség elvének egyik szükségszerű következménye, alapvetően annak biztosítása a célja, hogy egyrészt valamennyi érdekelt piaci szereplő el tudja dönteni, hogy a vonatkozó információk egésze alapján ajánlatot tesz‑e a pályázati felhívásra, másrészt hogy ne merüljön fel annak kockázata, hogy az odaítélő hatóság kivételez, vagy önkényesen jár el”. ( 24 )

64.

Az átláthatóság kötelezettségének két alapvető eleme van:

65.

Jelen ügyben az utóbbi megközelítés a releváns. Amint azt már kifejtettem, a jogvita lényege az, hogy a Veolia a szerződés megfogalmazásának feltételei alapján tudhatta‑e, hogy a szerződés aláírásával valójában mire kötelezte magát.

66.

A kérdést előterjesztő bíróság különösen a Pizzo ítéletnek ( 27 ) az előtte folyamatban lévő ügyre való lehetséges alkalmazására összpontosít, miközben elismeri, hogy ez az ügy egy ajánlattevőnek az odaítélési eljárásból való kizárására vonatkozott, és ez utóbbi a szerződés teljesítésének szakaszára gyakorolt hatást.

67.

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben a kérdést előterjesztő bíróság a Pizzo ítélet 51. pontjának ( 28 ) szó szerinti idézését követően a következőket állapítja meg:

68.

A Pizzo ítéletben egy ajánlattevő azon az alapon történő kizárásáról volt szó, hogy nem felelt meg a közbeszerzési eljáráson való részvételre vonatkozó bizonyos elfogadhatósági feltételeknek. A kizárást meghatározó feltétel nem szerepelt kifejezetten a hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban, hanem az általános érvényű nemzeti szabályokból volt kikövetkeztethető.

69.

A Bíróság elutasította, hogy a Pizzo ügyben teljesült volna az egyenlő bánásmód elve és az átláthatóság kötelezettsége. Álláspontja szerint – nagyon tömören fogalmazva – nem megengedhető az ajánlattételhez szükséges dokumentáció olyan értelmezése, amelyet az odaítélési eljárás résztvevői (különösen, ha külföldi gazdasági szereplőkről volt szó) észszerűen nem láthattak előre.

70.

A Pizzo ítélet ugyanis az egyenlő bánásmód elvét és az átláthatóság kötelezettségét egy odaítélési eljárás keretében értelmezte. Ha azonban elfogadnánk, amint azt én is képviseltem, ( 31 ) hogy a 2004/18 irányelv 2. cikkére a jelen ügyhöz hasonló körülmények között is lehet értelemszerűen hivatkozni, akkor helyénvaló lenne a Bíróságnak az említett ítéletben tett megállapításainak kiterjesztése.

71.

Ennek megfelelően a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy a garancialevél (ideértve a 6.1. alpontot is) olyan értelmezése, amely lehetővé tenné az ajánlatkérő számára, hogy a megállapított határidő meghosszabbítását kérje, mennyire volt vagy nem volt észszerűen előrelátható egy gondosan eljáró gazdasági szereplő számára.

72.

Kétféle megközelítéssel lehet ilyen értelmezéshez jutni, attól függően, hogy csak a garancialevél szigorú és szó szerinti feltételeit nézzük, és a gazdasági szereplő szubjektív körülményeit, valamint a szerződéses és szabályozási környezetet nem, vagy éppen ellenkezőleg, ez utóbbi tényezőkre fordítunk nagyobb figyelmet.

73.

Bármilyen megközelítést is választunk, véleményem szerint a kulcs az elfogadott megoldás (észszerű) kiszámíthatósága. A kiszámíthatóság, amely viszont a nemzeti jog ismeretéhez és a jogbiztonság mértékéhez kapcsolódik, amelyet a nemzeti jognak a közbeszerzéssel összefüggésben a gazdasági szereplők számára nyújtania kell.

74.

E tekintetben – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság helyesen rámutat – a jótállási időszak hossza releváns tényező a gazdasági szereplők számára az ajánlati áraik megfelelő meghatározása szempontjából. Ezeknek a határidőknek világosan ki kell tűnniük az ajánlattételi dokumentációból és más szerződéses dokumentumokból.

75.

Emellett a verseny torzulása következhetne be más tagállamok gazdasági szereplőinek hátrányára, ha e garanciális kikötés megfogalmazására támaszkodó gazdasági szereplők végül a kikötés tartalmának olyan értelmezésével találnák szembe magukat, amelyet észszerűen nem láthattak előre.

76.

A szerződési feltételeknek önmagukban lehetővé kell tenniük, hogy minden érintett megértse tartalmukat és terjedelmüket. Csak így biztosítható a szükséges átláthatóság és jogbiztonság.

77.

A Pizzo ügyre vonatkozó indítványomban megállapítottam, hogy „értelmetlen lenne, hogy az ajánlatkérő szerveknek is részletesen meg kellene határozniuk azon feltételeket, amelyek teljesítését olyan általános hatályú jogszabályi rendelkezések írják elő, amelyeket egy »észszerű mértékben tájékozott és általános gondossággal eljáró ajánlattevő« nem hagyhat figyelmen kívül”. ( 32 )

78.

Most megismétlem ezt a kijelentést, de ebből nem lehet arra következtetni, hogy egyetértek olyan szerződéses kötelezettségek elfogadásával, amelyek előreláthatósága észszerűen nem vezethető le magának a szerződésnek az értelmezéséből, még a vitathatatlanul alkalmazandó általános jogi rendelkezésekkel kiegészítve sem.

79.

A kérdést előterjesztő bíróságnak tehát azt kell értékelnie, hogy a jelen ügyben megengedhető‑e a garancialevélnek a szövegén túlmutató, a lengyel polgári törvénykönyvnek az adásvételi szerződésekben foglalt jótállási idő meghosszabbítására vonatkozó szabályainak kiegészítő alkalmazását lehetővé tevő értelmezése.

80.

A Bíróság az értékelés elősegítése érdekében a kérdést előterjesztő bíróságnak a következő útmutatást adhatja:

81.

Összefoglalva, álláspontom szerint a 2004/18 irányelv 2. cikkében kimondott elvekkel nem ellentétes, hogy általános szabályként olyan kikötést foglaljanak bele egy építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésbe, amely a gazdasági szereplő garanciális kötelezettsége időbeli hatályának meghatározása érdekében és az e kikötésben nem szabályozott kérdésekben a nemzeti polgári törvénykönyv szabályaira hivatkozik. Ezek az elvek azonban nem egyeztethetők össze e kikötés olyan értelmezésével, amely a jótállási időnek a felek megállapodásán túli meghosszabbításával nem lenne előre látható egy észszerű mértékben tájékozott és általános gondossággal eljáró vállalkozó számára, aminek megállapítása a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

82.

A fent kifejtettek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság, Lengyelország) számára a következő választ adja:

„Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

azzal nem ellentétes, ha az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésbe olyan kikötést foglalnak bele, amely a gazdasági szereplő garanciavállalási kötelezettsége időbeli hatályának meghatározása érdekében és az e kikötésben nem szabályozott kérdésekben a nemzeti polgári törvénykönyv szabályaira hivatkozik.

Az egyenlő bánásmódnak és az átláthatóságnak a 2004/18 irányelv 2. cikkében kinyilvánított elve azonban nem egyeztethető össze e kikötés olyan értelmezésével, amely a jótállási időnek a felek megállapodásán túli meghosszabbításával nem lenne előre látható egy észszerű mértékben tájékozott és általános gondossággal eljáró gazdasági szereplő számára, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.”