1.

A Tribunale Amministrativo Regionale per la Lombardia (Lombardia tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) által benyújtott jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem többek között az (EU) 2019/944 irányelv ( 2 ) 5. cikke (4) bekezdésének, az (EU) 2018/2001 irányelv ( 3 ) (2), (3) és (12) preambulumbekezdésének, valamint az (EU) 2022/1854 rendelet ( 4 ) (27), (28), (29) és (39) preambulumbekezdésének, 6. cikke (1) bekezdésének, illetve 8. cikke (2) bekezdése b) és c) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2.

E kérelem alapját a Secab Soc. coop., egy, a villamosenergia‑termelési ágazatban tevékenykedő szövetkezet és az Autorità di Regolazione per Energia Reti e Ambiente (ARERA) (energia‑, hálózat‑ és környezetvédelmi szabályozó hatóság, Olaszország; a továbbiakban: ARERA), valamint a Gestore dei servizi energetici (GSE) SpA (energiaszolgáltatások irányítója, Olaszország; a továbbiakban: GSE) között egy olyan nemzeti szabályozás jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amely plafont állapít meg bizonyos megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia értékesítéséből származó piaci bevételekre vonatkozóan.

3.

A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés elemzésére összpontosít. E kérdés lényegében egy olyan nemzeti szabályozásnak az uniós jog fent hivatkozott rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségére vonatkozik, amely a villamosenergia‑értékesítésből származó piaci bevételekre vonatkozó plafont olyan módozatok szerint írja elő, amelyek nem tartják meg és nem is részesítik előnyben a megújuló energiaforrások ágazatába történő beruházásokat.

4.

A jelen ügy lehetőséget kínál a Bíróság számára, hogy pontosítsa azokat a kritériumokat, amelyeket figyelembe kell venni a villamosenergia‑értékesítésből származó piaci bevételekre vonatkozó plafon számítási módjainak a tagállamok általi meghatározása során egy olyan sajátos összefüggésben, amelyet az energia, és különösen a villamos energia árának emelkedése jellemez, amely árak a közelmúltban főként az ukrajnai háború miatt rendkívül magas szintet értek el.

5.

A 2018/2001 irányelv (2), (3) és (12) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

6.

A 2019/944 irányelvnek „A piaci alapú ellátási árak” című 5. cikke szövege a következő:

„(1)   Az ellátók szabadon határozhatják meg, hogy milyen áron kínálnak villamos energiát a felhasználók számára. A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak az ellátók közötti hatékony verseny biztosítására.

[…]

(3)   Az (1) és a (2) bekezdéstől eltérve, a tagállamok az energiaszegény vagy kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások villamosenergia‑ellátásának árképzése tekintetében állami beavatkozást alkalmazhatnak. Az ilyen állami beavatkozásokra a (4) és az (5) bekezdésben meghatározott feltételek vonatkoznak.

(4)   A villamos energia árának meghatározásába történő állami beavatkozásoknak:

[…]”

7.

A 2022/1854 irányelv (24), (25), (27), (28), (29), (39), (41) és (48) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

[…]

[…]

[…]

8.

E rendeletnek „A piaci bevételekre vonatkozó kötelező plafon” című 6. cikke (1) és (2) bekezdése a következőket mondta ki:

„(1)   A termelők által a 7. cikk (1) bekezdésében említett forrásokból történő villamosenergia‑termelésből realizált piaci bevételek plafonja az előállított villamos energia egy MWh‑jára vetítve 180 EUR.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafon a termelők […] valamennyi piaci bevételére vonatkozzon […]”

9.

Az említett rendeletnek „A piaci bevételekre vonatkozó plafon villamosenergia‑termelőkre történő alkalmazása” című 7. cikke (1) bekezdése a következőket írta elő:

„A 6. cikkben előírt, a piaci bevételekre vonatkozó plafon a következő forrásokból előállított villamos energia értékesítéséből származó piaci bevételekre alkalmazandó:

[…]

d) vízenergia tározó nélkül;

[…]”

10.

Ugyanezen rendelet „Nemzeti válságintézkedések” című 8. cikke a következőképpen rendelkezett:

„(1)   A tagállamok:

[…]

[…]

(2)   Az (1) bekezdésben említett intézkedéseknek e rendelettel összhangban:

11.

A 2022/1854 rendeletnek „A többletbevételek elosztása” című 10. cikke (1) bekezdése a következőket mondta ki:

A tagállamok biztosítják, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafon alkalmazásából származó valamennyi többletbevételt a villamosenergia‑végfelhasználók támogatására szolgáló olyan intézkedések finanszírozására használják fel, amelyek célzott módon enyhítik a magas villamosenergia‑árak e felhasználókra gyakorolt hatását”

12.

E rendelet „Hatálybalépés és alkalmazás” című 22. cikkének (2) bekezdése a következőket írta elő:

„[…]

c) a 6., a 7. és a 8. cikket 2022. december 1‑jétől 2023. június 30‑ig kell alkalmazni;

[…]”

13.

A 2022. március 28‑i legge n. 25 – Conversione in legge, con modificazioni, del decreto‑legge 27 gennaio 2022, n. 4, recante misure urgenti in materia di sostegno alle imprese e agli operatori economici, di lavoro, salute e servizi territoriali, connesse all’emergenza da COVID‑19, nonché per il contenimento degli effetti degli aumenti dei prezzi nel settore elettrico (a Covid19‑válsággal összefüggésben a vállalkozások és a gazdasági szereplők, a munka, az egészségügy és a területi szolgáltatások támogatását, valamint a villamosenergia‑ágazatban az áremelkedések hatásainak megfékezését célzó sürgős intézkedésekről szóló 2022. január 27‑i 4. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet törvénnyé alakítására vonatkozó 25. sz. törvény) által módosított 4/2022 rendkívüli törvényerejű rendeletnek ( 5 ) (a továbbiakban: 4/2022 törvényerejű rendelet) „A megújuló energiaforrásokat használó létesítmények által termelt villamos áramra vonatkozó kiegészítő intézkedések” című 15‑bis cikke ekképp rendelkezett:

„(1)   2022. február 1‑jétől 2022. december 31‑ig kétirányú kompenzációs mechanizmust kell alkalmazni az energiaárakra az alábbiak által a hálózatba betáplált villamos energia tekintetében:

[…]

(3)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a GSE kiszámítja az alábbi a) és b) pontban említett értékek közötti különbséget:

(4)   Amennyiben a (3) bekezdésben említett különbség pozitív, a GSE kifizeti a termelőnek a megfelelő összeget. Amennyiben ez a különbség negatív, a GSE elszámolást készít, vagy a termelőtől ennek megfelelő összeget követel.

[…]”

14.

A 2022. szeptember 21‑i 142. sz. törvénnyel módosított 2022. augusztus 9‑i decreto‑legge n. 115 – Misure urgenti in materia di energia, emergenza Idrica, politiche sociali e industriali ( 6 ) (az energiával, a vízre vonatkozó vészhelyzettel, a szociális és iparpolitikával kapcsolatos sürgős intézkedésekről szóló 115. sz. törvényerejű rendelet) 2023. június 30‑ig meghosszabbította az e 15‑bis. cikkben előírt kompenzációs mechanizmus alkalmazását.

15.

A 2022. december 29‑i legge n. 197 –Bilancio di previsione dello Stato per l’anno finanziario 2023 e bilancio pluriennale per il triennio 2023–2025 (a 2023. évi előzetes állami költségvetésről és a 2023–2025‑ös hároméves időszakra vonatkozó többéves költségvetésről szóló 197. sz. törvény; a továbbiakban: 197/22. sz. törvény) ( 7 ) 1. cikkének (30) bekezdése a következőképpen szól:

„A [2022/1854] rendelet értelmében 2022. december 1‑jétől 2023. június 30‑ig plafont kell alkalmazni a villamosenergia‑termelők piaci bevételeire, egy egységes ellentételezési mechanizmuson keresztül a hálózatba a következők által betáplált villamos energia tekintetében:

[…]”

16.

A Secab a villamosenergia‑termelési ágazatban működő szövetkezeti társaság, amely vízenergiát használó létesítményeket üzemeltet. Mivel e társaság a 4/2022. sz. törvényerejű rendelet 15‑bis. cikkének (a továbbiakban: vitatott rendelkezés) hatálya alá tartozik, e társaságra az e rendelkezésben előírt bevételi plafonnal kapcsolatos intézkedés vonatkozik. Az említett társaság, miután több számlát kapott a GSE‑től, keresetet indított a Tribunale Amministrativo Regionale per la Lombardia (Lombardia tartomány közigazgatási bírósága), a kérdést előterjesztő bíróság előtt többek között a GSE által az említett rendelkezés alapján a részére 2022. október 18‑án és november 15‑én kiállított számlák megsemmisítése iránt. Keresetének alátámasztása érdekében a Secab arra hivatkozik, hogy a vitatott rendelkezés ellentétes az uniós joggal.

17.

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet arra, hogy a vitatott rendelkezésnek az eredetileg a 2022. február 1. és 2022. december 31. közötti időszakra előirányzott végrehajtását a 2022. szeptember 21‑i 142. sz. törvénnyel módosított, 2022. augusztus 9‑i 115/2022. sz. törvényerejű rendelet 2023. június 30‑ig meghosszabbította; az (EU) 2022/1854 rendelet csak 2022. október 8‑án lépett hatályba; ez utóbbi a bevételekre vonatkozó magasabb plafont és a vitatott rendelkezésben foglaltaknál szélesebb alkalmazási kört írt elő, és a 197/22. sz. törvény 1. cikkének 30–38. bekezdése hajtotta végre a 2022. december 1. és 2023. június 30. közötti időszak tekintetében e rendelet 6–8. cikkét, kizárva ugyanakkor a már a vitatott rendelkezés hatálya alá tartozó, megújuló energiaforrásokat hasznosító létesítményeket. Ennélfogva, jóllehet e rendelkezés korábbi, mint a 2022/1854 rendelet, lényegében az e rendeletet végrehajtó nemzeti jogi rendelkezésnek minősült az említett rendelkezés szerinti, megújuló energiaforrásokból előállított energia tekintetében.

18.

E bíróság előadja továbbá, hogy a vitatott rendelkezést – a 2022/1854 rendelethez hasonlóan – abból a célból fogadták el, hogy ideiglenesen korlátozzák az azon energiatermelők által elért rendkívüli piaci bevételeket, amelyek a földgáz árának alakulásától független költségeket viselnek, mivel azt nem használják fel a termeléshez, e rendkívüli bevételekre plafont alkalmazva és a vonatkozó összegeket a végső felhasználók között szétosztva. Mindazonáltal az említett bíróság kétségeit fejezi ki az olasz jogalkotó által az e plafon megállapítása érdekében meghatározott konkrét szabályokat illetően.

19.

Először is, ami a vitatott rendelkezésben előírt bevételi plafon összegét illeti, ugyanezen bíróság úgy véli, hogy még ha az e rendelkezés (3) bekezdésének a) pontjában említett referenciaár meglehetősen távol is áll az uniós jog által meghatározott referenciaártól, ( 8 ) az méltányos, mivel az az egyes piaci övezetekben 2010. január 1. és 2020. december 31. között rögzített és az infláció szerint újraértékelt árak számtani átlagának felel meg. Ugyanakkor e bíróság arra keresi a választ, hogy a 2022/1854 rendelet (28) preambulumbekezdésére tekintettel nem inkább azokra az órákra kellett volna‑e hivatkozni, amelyek során a kereslet az ukrajnai háborút megelőzően a legmagasabb volt. A kérdést előterjesztő bíróság arra is rámutat, hogy az olasz jogalkotó által alkalmazott átlag a 2020. évet vette figyelembe, amikor azt a Covid19‑járvány okozta működési zavarok befolyásolták, és amelynek során az egységes nemzeti ár történelmileg alacsony szintet ért el. Ennek keretében a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a vitatott rendelkezésben előírt plafon arányos és észszerű‑e, mivel nem biztosítja a termelők számára, hogy e plafont meghaladóan megtartsák a bevételek 10%‑át, amit azonban a 2022/1854 rendelet (39) preambulumbekezdése megkövetel.

20.

Másodsorban e bíróság arra keresi a választ, hogy a vitatott rendelkezés alkalmas‑e arra, hogy megvédje a megújuló energiák területén megvalósított beruházásokat és az ilyen beruházások jövőbeli megvalósítását. ( 9 ) Az említett bíróság ezenfelül a 2022/1854 rendelet (28) és (29) preambulumbekezdésére hivatkozik, amelyek értelmében a plafon meghatározásakor „észszerű árrést” kell biztosítani ahhoz az árhoz képest, amelyet a befektetők elvárhattak volna, annak érdekében, hogy ez a plafon ne befolyásolja a beruházások jövedelmezőségének kezdeti értékelését, amit az olasz jogalkotó nem vett figyelembe. A vitatott rendelkezés ugyanis nem szorítkozik arra, hogy a megújuló energiaforrásokból energiát előállító vállalkozások beruházási képességét korlátozza, hanem az ezen ágazat növekedésébe vetett befektetői bizalmat is gyengíti, jóllehet a Bíróság már elismerte annak szükségességét, hogy „hosszú távon előnyben részesítsék az új létesítményekbe történő beruházásokat”. ( 10 )

21.

Végül, harmadsorban, ugyanezen bíróság arra keresi a választ, hogy a vitatott rendelkezés összeegyeztethető‑e a 2022/1854 rendelettel, különösen az ugyanazon plafon alá nem tartozó, más energiaforrásokat felhasználó termelőkkel szembeni esetleges eltérő bánásmód fennállását illetően, amely tényező a Secabhoz hasonlóan bizonyos termelőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetéshez, következésképpen a piac működési zavarához vezethet. ( 11 )

22.

E körülmények között határozott úgy a Tribunale amministrativo per la Lombardia (Lombardia tartomány közigazgatási bírósága), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

23.

A Secab, a GSE, az olasz, a belga és a görög kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A Secab, az ARERA, a GSE, az Associazione Italia Solare ETS, az Assoidroelettrica, az Elettricità Futura – Unione delle imprese elettriche italiane, az olasz és a görög kormány, valamint a Bizottság ismertette szóbeli észrevételeit a 2024. november 6‑án tartott tárgyaláson.

24.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés elemzését megelőzően, amellyel kapcsolatban a Bíróság a jelen indítvány célirányosságát kérte, a GSE és az olasz kormány által felhozott elfogadhatatlansági kifogásokról kell határozni.

25.

A GSE és az olasz kormány ugyanis arra hivatkozik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel nem tartották tiszteletben a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkében foglalt követelményeket, tekintettel arra, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmazza azokat a ténybeli és jogi elemeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a Bíróság hasznos választ adhasson az előterjesztett kérdésekre. Ami közelebbről az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést illeti, e felek azt állítják, hogy e bíróság a Secab által az elé terjesztett keresetlevelében előadott érvek megismétlésére szorítkozik, és nem szolgáltatott semmilyen hasznos bizonyítékot a Bíróság számára annak bizonyítására, hogy a nemzeti szinten előírt bevételi plafon visszatartotta a megújulóenergia‑ágazatba történő beruházásokat.

26.

Bár kétségtelen, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nagyrészt a Secab érvelését ismétli meg, úgy vélem, hogy ez a körülmény önmagában nem elegendő a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlanságának megállapításához. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy kizárólag az alapeljárásban eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság jogosult mérlegelni – az ügy sajátosságaira figyelemmel – egyrészt az előzetes döntéshozatal szükségességét annak érdekében, hogy döntését meghozhassa, másrészt azt, hogy a Bíróság számára feltett kérdések relevánsak‑e. ( 12 ) Ebből következik, hogy a nemzeti bíróságok által feltett kérdések releváns voltát vélelmezni kell, és a Bíróság csak akkor utasíthatja el az e kérdésekről való határozathozatalt, ha a kért értelmezés semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az említett kérdésekre hasznos választ adhasson. ( 13 )

27.

Márpedig a jelen ügyben nem ez a helyzet. Az uniós jognak a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezése közvetlen kapcsolatban áll az alapeljárás tárgyával, mivel az e jogvita által felvetett probléma nem hipotetikus jellegű, hanem valós. Ezenfelül a Bíróság rendelkezésére állnak azok az elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy e kérdésekre hasznos választ adhasson.

28.

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy úgy tűnik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés a kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott formában azon az előfeltevésen alapul, miszerint a vitatott rendelkezés nem tartja fenn és nem ösztönzi a megújulóenergia‑ágazatban történő beruházásokat. Márpedig meg kell állapítani, amint azt a jelen indítvány 26. pontjában kifejtettem, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem e tekintetben semmilyen elemzést nem tartalmaz.

29.

Következésképpen úgy vélem, hogy annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ lehessen adni, át kell fogalmazni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést, és úgy kell tekinteni, hogy azzal e bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2019/944 irányelv 5. cikkének (4) bekezdését, a 2018/2001 irányelv (2), (3) és (12) preambulumbekezdését, valamint a 2022/1854 rendelet (27), (28), (29) és (39) preambulumbekezdését, 6. cikkének (1) bekezdését és 8. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontját, hogy azokkal ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amely plafont állapít meg a piaci bevételekre vonatkozóan, és e plafont az érintett piaci övezetben az elmúlt évtizedben megállapított, inflációval újraértékelt árak számtani átlaga segítségével határozza meg.

30.

Ami a 2018/2001 irányelvet illeti, elöljáróban meg kell jegyezni, hogy előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság kizárólag ezen irányelv (2), (3) és (12) preambulumbekezdésének értelmezésére irányul, anélkül hogy megjelölné az említett irányelv bármely más olyan különös rendelkezését, amely konkréttá tehetné e preambulumbekezdéseket, és amely a jelen ügyben releváns lenne az alapeljárás szempontjából, vagy amelyet megsértettek.

31.

Mindazonáltal a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy bár valamely uniós jogi aktus preambuluma pontosíthatja e jogi aktus rendelkezéseinek tartalmát, és olyan értelmezési elemeket szolgáltat, amelyek rávilágítanak az említett jogi aktus alkotójának szándékára, annak nincs kötelező jogi ereje. ( 14 ) Következésképpen azokra nem lehet elszigetelten hivatkozni, azokra nem lehet jogokat és kötelezettségeket alapítani, ha az irányelv szövegében nincsenek egyenértékű vagy kiegészítő rendelkezések, sem az adott jogi aktus rendelkezéseitől való eltérés, sem e rendelkezéseknek a szövegükkel nyilvánvalóan ellentétes értelmezése céljából. ( 15 )

32.

Mindenesetre a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a 2018/2001 irányelv (2), (3) és (12) preambulumbekezdésének egyikéből sem tűnik ki, hogy azokkal ellentétes lenne egy, a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozás. E preambulumbekezdésekből ugyanis csak azt lehet levezetni, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdítása az uniós energiapolitika egyik célkitűzése, és a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk a megújulóenergia‑projektekbe történő beruházások megkönnyítése érdekében. ( 16 )

33.

Ebből következik, hogy a 2018/2001 irányelvnek az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésben említett (2), (3) és (12) preambulumbekezdésével nem ellentétes egy, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozás.

34.

A 2019/944 irányelvet illetően elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy ezen irányelv 5. cikkének célja a hatékony verseny biztosítása a fogyasztók javára, ugyanakkor a kiszolgáltatott helyzetben lévő és energiaszegénységben élő háztartási felhasználók védelmét biztosítva.

35.

Pontosabban e cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a szolgáltatók szabadon határozhatják meg azt az árat, amelyen a fogyasztók számára villamos energiát szolgáltatnak, és a tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket az ellátók közötti hatékony verseny biztosítása érdekében. Az említett cikk (3) bekezdése azonban azt is elismeri, hogy bizonyos körülmények között szükség lehet ezen általános elvtől való eltérésre. E bekezdés ennek megfelelően előírja, hogy a tagállamok az 5. cikk (4) és (5) bekezdésében meghatározott feltételek mellett az energiaszegény vagy kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások villamosenergia‑ellátásának árképzése tekintetében állami beavatkozást alkalmazhatnak. E (4) bekezdés, amelyre az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés kifejezetten utal, egy sor olyan általános kritériumot ír elő, amelynek a villamosenergia‑ellátás árképzésébe történő állami beavatkozásoknak meg kell felelnie. ( 17 )

36.

Meg kell azonban állapítani, hogy az 5. cikk a villamos energia kiskereskedelmi piacán történő tagállami beavatkozásokra, és a villamos energiának a villamosenergia‑szolgáltatók által a végső fogyasztóknak történő értékesítése során alkalmazott árakra vonatkozik. Következésképpen e rendelkezés nem kapcsolódik a vitatott rendelkezésben előírthoz hasonló beavatkozáshoz, amely pedig a villamosenergia‑termelők által a nagykereskedelmi piacon elért bevételekre vonatkozó plafon megállapítására vonatkozik, amelyet kifejezetten a 2022/1854 rendelet szabályoz. ( 18 )

37.

Egyébiránt meg kell állapítani, hogy bár nem kizárt, hogy az ilyen plafon rögzítése közvetett hatást gyakorol a végső fogyasztók részére történő értékesítés áraira, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban e tekintetben szolgáltatott korlátozott információk nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy egy, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozást a fogyasztók villamosenergia‑ellátása árának meghatározásába történő állami beavatkozással kellene egyenértékűnek tekinteni, amely a 2019/944 irányelv 5. cikkének (4) bekezdése szerint főszabály szerint tilos. ( 19 )

38.

Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a 2022/1854 rendelet a 2019/944 irányelv 5. cikkének (4) bekezdése által követett célokhoz, közelebbről pedig a fogyasztóvédelem célkitűzéséhez hasonló közérdekű célokat követ, többek között a tagállamok rendelkezésére álló beavatkozási lehetőségeknek az energiaválság által érintett fogyasztók támogatása érdekében történő kiszélesítésével. ( 20 )

39.

E körülmények között úgy vélem, hogy a 2019/944 irányelv 5. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes egy, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozás.

40.

Ami a 2022/1854 rendeletet illeti, elöljáróban pontosítani kell, hogy e rendelet az energiaárak emelkedésének kezelését célzó sürgős beavatkozásnak minősül, amellyel az uniós jogalkotó harmonizált keretet kívánt létrehozni a túlzott bevételek újraelosztásához annak érdekében, hogy eloszlassa a termelők közötti torzulásokkal kapcsolatos aggályokat, amelyek veszélyeztethették az energiapiacot. ( 21 )

41.

Ily módon, míg a 2022/1854 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a termelők által a 7. cikk (1) bekezdésében említett forrásokból történő villamosenergia‑termelésből realizált piaci bevételek plafonja az előállított villamos energia egy MWh‑jára vetítve 180 euró, az említett rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy olyan intézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyek tovább korlátozzák e bevételeket.

42.

Egyébiránt meg kell állapítani, hogy bár a 2022/1854 rendelet egyetlen rendelkezése sem tartalmaz pontos útmutatást arra vonatkozóan, hogy miként kell kiszámítani a tagállamok által végül meghatározott plafont abban az esetben, ha egy tagállam úgy dönt, hogy az e rendeletben meghatározottnál alacsonyabb plafont határoz meg, e plafonnak tiszteletben kell tartania az említett rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételeket. Ennek megfelelően e plafon csak akkor tekinthető az uniós joggal összeegyeztethetetlennek, ha megállapítást nyer, hogy a tagállam által meghatározott plafon sértheti az e rendelkezés alapján megállapított kritériumokat.

43.

E pontosításokat követően meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azon árszint meghatározásának kérdését veti fel, amelynek alapján a bevételi plafont alkalmazni kell, mivel e bíróság úgy ítéli meg, hogy a vitatott rendelkezés alkalmatlan a megújulóenergia‑ágazatban végrehajtott beruházások védelmére és ösztönzésére, és a piaci bevételek tekintetében rögzített plafon nem arányos és nem észszerű. ( 22 )

44.

Először is meg kell jegyezni, hogy – amint arra a jelen indítvány 41. pontja emlékeztet – pusztán az a tény, hogy az olasz kormány által elfogadott plafon összege alacsonyabb a 2022/1854 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében meghatározott összegnél, önmagában nem vezethet a vitatott rendelkezés e rendelettel való összeegyeztethetetlenségéhez. Magából az említett rendeletnek a szövegéből, pontosabban 8. cikkének (1) bekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy a tagállamoknak egyrészt lehetőségük van arra, hogy az uniós jogalkotó által előírt 180 euró/MWh plafonnál alacsonyabb plafont fogadjanak el, másrészt pedig, a tagállamok bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy e plafon összegét a nemzeti piacuk sajátos jellemzőinek figyelembevételével határozzák meg. ( 23 ) Egyébiránt az a körülmény, hogy e plafon jelentős eltérést mutat a 2022/1854 rendeletben rögzített összeghez viszonyítva, amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, önmagában nem elegendő az e rendelettel való összeegyeztethetetlenség megállapításához. ( 24 )

45.

Ami a 2022/1854 rendeletnek a kérdést előterjesztő bíróság által a második kérdésében hivatkozott (27), (28), (29) és (39) preambulumbekezdését illeti, azok sem értelmezhetők úgy, hogy pontos módszertant írnak elő a tagállamok számára a plafon kiszámítását illetően. Bár ezek a preambulumbekezdések hasznos információkkal szolgálhatnak a szóban forgó plafon meghatározásának szabályai, valamint a beruházásokra gyakorolt esetleges negatív hatások elkerülése módjának meghatározásához, nem tekinthetők úgy, mint amelyek eltérő kötelező szabályokat állapítanak meg, vagy túlmutatnak azokon a kötelezettségeken, amelyek a tagállamokat az e rendelet fent hivatkozott rendelkezései alapján terhelik. ( 25 )

46.

Közelebbről, azon kétségeket illetően, amelyeket e bíróság fejt ki azzal kapcsolatban, hogy összeegyeztethető‑e az olasz kormány által a plafon összegének meghatározása érdekében követett módszer a 2022/1854 rendelet (28) és (29) preambulumbekezdésére tekintettel, meg kell állapítani, hogy e rendelkezések elsősorban arra irányulnak, hogy magyarázatot adjanak az uniós jogalkotó által az e rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében a 180 euró/MWh plafon összegének kiválasztására, valamint arra, hogy útmutatást adjanak a tagállamoknak a nemzeti plafonuk kiszámítása keretében, anélkül azonban, hogy bármilyen konkrét módot előírna az ilyen plafon bevezetésére, ( 26 ) mivel e tekintetben az egyetlen kötelezettség az említett rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek tiszteletben tartása. ( 27 )

47.

Másodsorban, ami a plafon szigorú értelemben vett összegére és kiszámításának módjára vonatkozó kritériumoktól eltérő kritériumokat illeti, amelyeket a tagállamoknak e plafon megállapításakor figyelembe kell venniük, emlékeztetni kell arra, hogy a 2022/1854 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontja annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy e plafont olyan szinten állapítsák meg, amely nem veszélyezteti a beruházási jelzéseket, és biztosítsa a beruházási és működési költségek fedezését, miközben lehetővé teszi a befektetők számára, hogy észszerű árrést érjenek el azon árhoz képest, amelyet elvárhattak volna.

48.

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az olasz kormány által választott plafon szintje összeegyeztethetőségének a fent hivatkozott paraméterekre tekintettel történő vizsgálata a nemzeti piac sajátos jellemzőit figyelembe vevő ténybeli értékelésen alapul, amelynek elvégzésére végső soron kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezik hatáskörrel, mivel e bíróság rendelkezik egyébként is az e tekintetben szükséges ténybeli adatokkal. ( 28 ) Mindazonáltal, bár a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy a vitatott rendelkezés milyen esetleges negatív hatást gyakorolhat a befektetésekre, és különösen azon kérdés értékelése, hogy a referenciaárat olyan szinten határozták‑e meg, amely meghaladta ezen elvárásokat, és meghaladta a szükségesnek és arányosnak tekinthető mértéket, a Bíróság e tekintetben iránymutatást adhat a kérdést előterjesztő bíróságnak. Így véleményem szerint a következő kritériumok relevánsak a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő elemzés keretében.

49.

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a vitatott rendelkezésnek mint az Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúját követő sajátos piaci helyzethez kapcsolódó sürgősségi beavatkozás időbeli hatálya rövid időre korlátozódik. ( 29 ) E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2022/1854 rendeletben előírt intézkedések mint ilyenek nem állandó piaci intervenciók, hanem olyan irányított intervenciók, amelyek rendkívüli körülmények kezelésére irányulnak.

50.

Márpedig egy intézkedés időtartama, valamint rendkívüli jellege olyan kritériumok, amelyeket figyelembe kell venni egy adott intézkedés szükségességének és arányosságának vizsgálata során hatásai terjedelmének értékelése céljából, ( 30 ) különösen akkor, ha – amint a jelen ügyben is – a megújuló energiaforrások területén meglévő beruházásokra gyakorolt hatások vizsgálatáról van szó, amelyek jellegüknél fogva hosszú távú beruházások. Ez annál is inkább így van, ha a vizsgálat a vitatott rendelkezésnek a jövőbeli beruházásokra gyakorolt hatására irányul, amelyekre a szóban forgó plafon időben korlátozott jellegére tekintettel minden valószínűség szerint nem vonatkozik e plafon, mivel e létesítmények többségének termelési ciklusa csak a szóban forgó rendszer lejártát követően kezdődik. ( 31 )

51.

Másodsorban meg kell állapítani, hogy magának a 2022/1854 rendeletnek a szövegéből kitűnik, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafont úgy kell meghatározni, hogy az magában foglalja a többletbevételeket, azon bevételekre figyelemmel, amelyeket a befektetők a beruházásra vonatkozó döntés időpontjában nem várhattak el. Az ilyen (kivételes) nyereség azonban per definitionem nem felelhet meg azoknak a bevételeknek, amelyekre az érintett társaságok számíthattak volna, ha nem következtek volna be előre nem látható körülmények az energiapiacokon. ( 32 )

52.

E tekintetben pontosítani kell, hogy a Secab által hivatkozott bizalomvédelem elve nem értelmezhető úgy, hogy arra egy gazdasági szereplő a hatóságok a piaci kedvezőtlen helyzetének orvoslását célzó bármely beavatkozásával szemben hivatkozhatna, különösen akkor, ha ez a beavatkozás egy példa nélküli, tehát előre nem látható eseményt követő sürgősségi beavatkozás formáját ölti. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy ezen elvre minden olyan gazdasági szereplő hivatkozhat, amelyben valamely nemzeti hatóság megalapozott várakozásokat keltett. ( 33 ) Mindazonáltal, amikor a gondos és körültekintő gazdasági szereplőnek lehetősége van arra, hogy előre lássa egy olyan intézkedés elfogadását, amely érintheti az érdekeit, ezen intézkedés meghozatalát követően nem hivatkozhat erre az elvre. Ezen ítélkezési gyakorlatból továbbá az következik, hogy a gazdasági szereplők nem bízhatnak joggal olyan helyzet fennmaradásában, amelyet a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörük keretein belül módosíthatnak.

53.

Márpedig a jelen ügyben az érintett társaságokban a nemzeti hatóságok cselekménye által semmiféle elvárás nem keletkezhetett az ilyen rendkívüli bevételek megszerzését illetően, mivel e hatóságok azonnal beavatkoztak a gázárak előre nem látható emelkedésével szembeni vészhelyzeti intézkedések meghozatala érdekében. Az elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplőnek ugyanis a rendkívüli helyzetre tekintettel számítania kell egy ilyen beavatkozásra, és annak nemcsak az energiapiacra, hanem nagyobb általánosságban a gazdaságra gyakorolt jelentős hatására is. Hasonlóképpen, még kevésbé állhat fenn egy olyan rendkívüli helyzetből eredő nyereség elérésére alapított elvárás, amelyet egy ilyen gazdasági szereplő nem várhatott el a beruházásról szóló döntés meghozatalának időpontjában. ( 34 )

54.

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az energiaválság előtt a piacon uralkodó feltételeken alapuló olyan objektív kritériumnak az olasz kormány általi alkalmazása a plafon megállapítása érdekében, mint az árak számtani átlaga az energiaválságot megelőző évtizedben, véleményem szerint alkalmas arra, hogy megfeleljen a 2022/1854 rendelet követelményeinek a befektetőknek a befektetésük időpontjában fennálló elvárásait illetően, lehetővé téve annak biztosítását, hogy a szóban forgó plafont olyan árszintben állapítsák meg, amelyet a befektetők észszerűen előre láthattak. ( 35 )

55.

Harmadsorban hangsúlyozni kell, hogy magának a 2022/1854 rendeletnek a szövegéből kitűnik, hogy azon tényezők között, amelyeket a vitatott rendelkezés beruházásokra gyakorolt hatásainak értékelése céljából figyelembe kell venni, szerepel az érintett létesítmények költségszerkezete, és különösen a diszkontált energiaköltség (levelised cost of energy) ( 36 ) a szóban forgó technológia vonatkozásában. ( 37 ) Márpedig úgy tűnik, hogy a megújuló energiaforrásokkal működő és a vitatott rendelkezés hatálya alá tartozó energetikai létesítményeket az állandó költségek túlsúlya jellemzi, mivel a változó költségek sokkal alacsonyabbak. Egyébiránt, amint arra a kérdést előterjesztő bíróság szintén rámutatott, e létesítmények olyan költségeket viselnek, amelyek függetlenek a földgáz árának alakulásától, mivel azt nem használják fel nyersanyagként energiatermelésre. A kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok fenntartása mellett úgy tűnik, hogy amint a Secab esetében is, a megújulóenergia‑termelők költségszerkezete a fosszilis tüzelőanyagok, és különösen a gáz árának előre nem látható emelkedése ellenére nagyrészt változatlan maradt, mivel ezen emelkedés semmilyen hatással nem volt e gazdasági szereplők energiatermelési költségeire. ( 38 )

56.

Negyedsorban meg kell jegyezni, hogy a vitatott rendelkezésben előírt plafonmeghatározási mechanizmus valójában „kétirányú”, mivel egyrészt nemcsak a bevételek plafonjának meghatározását teszi lehetővé a piaci árak túlzott emelkedése esetén, hanem jogi kötelezettséget is keletkeztet arra vonatkozóan, hogy az érintett termelőket kártalanítani kell a piaci árak túlzott csökkenése esetén, és különösen akkor, ha a nagykereskedelmi árak a jelzett átlagár alá csökkennek. ( 39 ) Márpedig, ha ezt a (referencia)‑árat olyan szinten határozzák meg, amely lehetővé teszi az érintett társaságok számára, hogy fedezzék költségeiket, és „észszerű árrést” érjenek el ahhoz az árhoz képest, amelyet a befektetők számíthattak volna, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, az ilyen mechanizmus alkalmas arra, hogy megtartsa a megújuló energiaforrásokba történő beruházásokat.

57.

Harmadsorban és utolsósorban megjegyzem, hogy a 2022/1854 rendelettel bevezetett intézkedések nemcsak az uniós energiapiacok szerkezetének és működésének megőrzésére irányulnak, hanem általánosabban az energiaválság által a tagállamok gazdaságára és az európai polgárokra gyakorolt negatív hatások enyhítésére is. Ami közelebbről a fogyasztóvédelmet illeti, meg kell állapítani, hogy a 2022/1854 rendelet 10. cikke kifejezetten előírja, hogy a plafon alkalmazásából származó többletbevételek felhasználhatók a végső fogyasztók támogatására irányuló intézkedések finanszírozására annak érdekében, hogy enyhítsék a magas villamosenergia‑árak e fogyasztókra gyakorolt hatását. ( 40 )

58.

Bár a kérdést előterjesztő bíróság nem említette a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos szempontot, hangsúlyozni kell, hogy a 2022/1854 rendelet a közérdek védelmének biztosítását célzó vészhelyzeti beavatkozásként egyensúlyt teremt az energiatermelők érdekei, a megújuló energiaforrásokba való beruházásaik védelmét is beleértve, illetve a fogyasztók érdekei között. Következésképpen a többletbevételek beszedésének és újraelosztásának mechanizmusát annak szükségessége igazolja, hogy egyensúlyt kell teremteni e termelők, és különösen azok között, akik váratlanul részesültek előnyben az energiaárak előre nem látható emelkedéséből, valamint azon villamosenergia‑fogyasztók között, akiket az energiaválságot követően a villamosenergia‑árak emelkedése különösen érintett. ( 41 )

59.

A fentiek összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, átfogalmazott második kérdésre azt a választ adja, hogy a 2019/944 irányelv 5. cikkének (4) bekezdését, a 2018/2001 irányelv (2), (3) és (12) preambulumbekezdését, a 2022/1854 rendelet (27), (28), (29) és (39) preambulumbekezdését, valamint 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafont az adott piaci övezetben az elmúlt évtizedben megállapított árak számtani átlaga alapján kell meghatározni, az inflációtól függően újraértékelve, feltéve hogy teljesülnek a 2022/1854 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában meghatározott feltételek.

60.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Tribunale Amministrativo Regionale per la Lombardia (Lombardia tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre a következő választ adja:

A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló, 2019. június 5‑i (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkének (4) bekezdését, a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló, 2018. december 11‑i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv (2), (3) és (12) preambulumbekezdését, valamint a magas energiaárak kezelését célzó vészhelyzeti beavatkozásról szóló, 2022. október 6‑i (EU) 2022/1854 tanácsi rendelet (27), (28), (29), (39) preambulumbekezdését és 6. cikkének (1) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

azokkal nem ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy a piaci bevételekre vonatkozó plafont az adott piaci övezetben az elmúlt évtizedben megállapított árak számtani átlaga alapján kell meghatározni, az inflációtól függően újraértékelve, feltéve hogy teljesülnek a 2022/1854 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában meghatározott feltételek.