1.

A jelen ügy a nemzetközi védelmet kérelmezőknek a 2013/32/EU irányelv ( 2 ) 46. cikkében előírt, a kérelmüket elutasító határozattal szembeni hatékony jogorvoslathoz való jogára vonatkozik. Közelebbről a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy e rendelkezéssel ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely felállítja azt a vélelmet, amely szerint az a kérelmező, aki nem jelenik meg személyesen a jogorvoslati kérelmét vizsgáló bíróság előtt, nem megfelelően terjesztette elő a kérelmet, ami a kérelemnek mint nyilvánvalóan megalapozatlannak az érdemi vizsgálat nélküli elutasításához vezet.

2.

A 2013/32 irányelv „Fellebbezési [helyesen: Jogorvoslati] eljárások” című V. fejezete egy cikket tartalmaz, nevezetesen a 46. cikket. Az utóbbi címe „A hatékony jogorvoslathoz való jog”, és a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok biztosítják a kérelmezők részére a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot az alábbiakkal szemben:

[…]

(3)   Az (1) bekezdésnek való megfelelés érdekében a tagállamok biztosítják, hogy a hatékony jogorvoslat mind a tények, mind a jogi szempontok teljes körű és ex nunc megvizsgálását tartalmazza – ideértve adott esetben a nemzetközi védelem iránti igényeknek [a] 2011/95/EU irányelv ( 3 ) szerinti vizsgálatát is –, legalább az elsőfokú bíróság előtti fellebbezési [helyesen: jogorvoslati] eljárásokban.

(4)   A tagállamok meghatározzák a kérelmező által az (1) bekezdés szerinti hatékony jogorvoslathoz fűződő jog gyakorlásához szükséges határidőket és egyéb szabályokat. E határidők nem tehetik lehetetlenné vagy nem nehezíthetik meg túlságosan a joggyakorlást. […]

[…]

(11)   A tagállamok nemzeti jogszabályaikban meghatározhatják azokat a feltételeket is, amelyek alapján feltételezhető, hogy a kérelmező hallgatólagosan visszavonta az (1) bekezdés szerinti jogorvoslat iránti kérelmét vagy attól elállt, valamint az ehhez kapcsolódó eljárási szabályokat.”

3.

A Nomos 4399/2016-tal (4399/2016. sz. törvény; a továbbiakban: 4399/2016. sz. Törvény) módosított Nomos 4375/2016, Organosi kai leitourgia Ypiresias Asylou, Archis Prosfygon, Ypiresias Ypodochis kai Taftopoiisis, systasi Genikis Grammateias Ypodochis, prosarmogi tis Ellinikis Nomothesias pros tis diatakseis tis Odigias 2013/32/ΕΕ tou Evropaikou Koinovouliou kai tou Symbouliou ‘schetika me tis koines diadikasies gia ti chorigisi kai anaklisi tou kathestotos diethnous prostasias (anadiatyposi)’ (EE 2013 L 180), diatakseis gia tin ergasia dikaiouchon diethnous prostasias kai alles diatakseis (a menekültügyi szolgálat, a fellebbviteli hatóság, valamint a befogadási és azonosítási szolgálat szervezeti felépítéséről és működéséről, a befogadási főtitkárság létrehozásáról, a [2013/32/EU irányelvnek] a görög jogba való átültetéséről, a nemzetközi védelemben részesülők foglalkoztatására vonatkozó rendelkezésekről és egyéb rendelkezésekről szóló 4375/2016. sz. törvény, FEK A’ 51/3.4.2016) 4. cikkének (1) bekezdése létrehozza a független fellebbviteli bizottságokat. E bizottságok Athénban rendelkeznek székhellyel, és illetékességük egész Görögországra kiterjed. ( 4 ) Arra rendelkeznek hatáskörrel, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezők fellebbezéseit a Ypiresia Asylou (menedékjogi szolgálat, Görögország) által hozott, a nemzetközi kérelmeket első fokon elutasító határozatok jogi és érdemi felülvizsgálata útján elbírálják. E bizottságok számát miniszteri határozat állapítja meg.

4.

A 2011/95 és a 2013/32 irányelvet az alapeljárás időpontjában alkalmazandó Nomos 4636/2019, Peri Diethnous Prostasias kai alles diatakseis (a nemzetközi védelemről és egyéb rendelkezésekről szóló 4636/2019. sz. törvény; a továbbiakban: 4636/2019. sz. törvény; FEK A’ 169/1.11.2019) ültette át a görög jogrendbe.

5.

A 4636/2019. sz. törvény 92. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a nemzetközi védelmet kérelmező személy a nemzetközi védelem iránti kérelmet első fokon mint megalapozatlant elutasító határozattal szemben közigazgatási jogorvoslati kérelmet ( 5 ) nyújthat be a független fellebbviteli bizottságokhoz.

6.

A 4636/2019. sz. törvény 97. cikkének (2) bekezdése ezenfelül úgy rendelkezik, hogy a kérelmező a független fellebbviteli bizottságok előtti eljárásokban köteles személyesen megjelenni. A 78. cikk (3) bekezdése felsorolja azokat a kivételes eseteket, amelyekben a személyes megjelenés nem kötelező. Olyan esetekről van szó, amelyekben a nemzetközi védelmet kérelmező befogadó vagy szállást nyújtó létesítményekben tartózkodik, vagy mozgását korlátozták, illetve egy meghatározott helyen köteles tartózkodni. Ebben az esetben a kérelmező vagy ügyvéddel képviseltetheti magát, vagy elküldheti a befogadó állomás vagy a szálláshely felügyelője által aláírt igazolást. Amennyiben a nemzetközi védelmet kérelmező nem jelenik meg személyesen annak ellenére, hogy szabályszerűen idézték, vagy nem küldi meg a 4636/2019. sz. törvény 78. cikkének (3) bekezdésében említett tanúsítványt, vélelmezni kell, hogy a kérelmező kizárólag azért nyújtott be kérelmet, hogy késleltesse vagy meghiúsítsa egy korábbi vagy közelgő kiutasítási határozat végrehajtását vagy bármely más módon az eltávolítását. Ebben az esetben a fellebbezését – mint nyilvánvalóan megalapozatlant – elutasítják.

7.

2019. február 28‑án a harmadik országbeli állampolgár FO nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be a Perifereiako Grafeio Asylou Samou-hoz (számoszi regionális menekültügyi hivatal, Görögország) azzal az indokkal, hogy a származási országában az élete veszélyben van.

8.

Miután megállapítást nyert, hogy súlyos fizikai erőszak áldozatává vált, FO 2020. február 24‑én megjelent a Perifereiako Grafeio Asylou Thessalonikis (thesszaloniki regionális menekültügyi hivatal, Görögország) előtt. Jelezte, hogy egy törzs a megölését előíró döntést hozott, és állítását alátámasztandó egy dokumentumot nyújtott be.

9.

2020. május 18‑i határozatával e regionális menekültügyi hivatal azzal az indokkal utasította el FO nemzetközi védelem iránti kérelmét, hogy állításai megbízhatatlanok. A benyújtott dokumentumot nem fogadták el bizonyítékként az abban tett nyilatkozatok homályos jellege és hitelességének ellenőrizhetetlensége miatt.

10.

2021. augusztus 27‑én FO jogorvoslati kérelmet nyújtott be e határozattal szemben az eljáró független fellebbviteli bizottsághoz. Ebben az időpontban tájékoztatták arról, hogy jogorvoslati kérelme elbírálásának határideje 2021. október 11. Arról is tájékoztatták, hogy még ha nem is idézték a meghallgatásra, köteles személyesen megjelenni a jogorvoslati kérelme elbírálásának időpontjában, kivéve, ha jogszerűen tartózkodik egy befogadó‑ és azonosítóállomáson, vagy mozgását korlátozták, illetve ha Attika (Görögország) régión kívüli helyen történő tartózkodásra kötelezték.

11.

FO a meghallgatás időpontjában nem jelent meg személyesen e bizottság előtt. Ennélfogva e bizottság, miután megbizonyosodott arról, hogy a kérelmező nem tartózkodik befogadó‑ és azonosítóállomáson, a mozgását nem korlátozták, és nem áll fenn vis maior, a 4636/2019. sz. törvény 97. cikkének (2) bekezdése alapján a kérelmet érdemi vizsgálat mellőzésével, mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasította. Ezenkívül a Nomos 3907/2011 ( 6 ) 22. cikkének (4) bekezdése értelmében anélkül kötelezte visszatérésre kérelmezőt, hogy lehetővé tette volna az országból való önkéntes távozását.

12.

FO megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz a független fellebbviteli bizottság e határozatával szemben, arra hivatkozva, hogy jogorvoslati kérelmét jogellenesen utasították el pusztán a tárgyalásról való távolléte miatt, és anélkül, hogy a jogorvoslati kérelem megfelelő érdemi vizsgálatára sor került volna, ugyanis pénzügyi nehézségek miatt nem tudott részt venni a tárgyaláson, amelyek megakadályozták abban, hogy Thesszalonikiből, ahol lakóhelye van, Athénba utazzon.

13.

A kérdést előterjesztő bíróság elöljáróban megjegyzi, hogy a független fellebbviteli bizottságok létrehozása a 2013/32 irányelv 46. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkében előírt hatékony jogorvoslathoz való jog biztosítására irányult.

14.

A szükséges eljárási garanciák biztosítása érdekében ezen – a 4399/2016. sz. törvény indokolásában „kvázi bírói testületnek” minősített – bizottság tagjainak többsége a rendes közigazgatási bíróságok bíráiból áll. E bizottságok tagjai feladataik ellátása során személyükben és funkcionálisan függetlenek.

15.

A pártatlanság elve is érvényesül, mivel a bizottságok az érintett felekhez képest a harmadik fél jogállásával rendelkeznek, és nem képviselik a közigazgatási hatóságot.

16.

Ezenfelül a független fellebbviteli bizottságok által a közigazgatási határozatok ellen benyújtott közigazgatási jogorvoslati kérelmek tárgyában – alapos jogi és érdemi vizsgálatot követően, teljes körű, egyértelmű és konkrét indokolással – hozott határozatok kötelezők a felekre nézve, mivel azok kizárólag bírósági keresettel, vagyis közigazgatási bírósághoz benyújtott, megsemmisítés iránti keresettel támadhatók meg.

17.

A független fellebbviteli bizottságok a fentiek tükrében a Syntagma (Görögország alkotmánya) értelmében nem minősülnek bíróságoknak, hanem olyan bizottságok, amelyek az alkotmány 89. cikkének (2) bekezdése értelmében vett bírói hatáskört gyakorolnak.

18.

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a 2013/32 irányelv nem tartalmaz különös szabályokat a kérelmezőknek az ezen irányelv 46. cikkében említett hatékony jogorvoslatot vizsgáló szerv előtti megjelenésére, sem az ilyen típusú eljárási kötelezettség be nem tartásának következményeire vonatkozóan. Megállapítható tehát, hogy a személyes megjelenésre vonatkozó, a nemzeti jogban előírt kötelezettség és e kötelezettség megszegése esetén a jogorvoslati kérelem nyilvánvalóan megalapozatlanként történő elutasítását előíró rendelkezés a tagállamok eljárási autonómiájának körébe tartozik, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett.

19.

Az egyenértékűség elvét illetően a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a szóban forgó eljárásokat össze kell‑e hasonlítani a közigazgatási jogorvoslat tárgyában eljáró más közigazgatási hatóságok előtti eljárásokkal vagy a közigazgatási bíróság előtti érdemi jogorvoslati vagy megsemmisítés iránti keresetre alkalmazandó eljárással. Ezen egyéb közigazgatási vagy bírósági eljárásokban a személyes megjelenés nem kötelező, és ügyvéd képviselheti a kérelmezőt.

20.

A tényleges érvényesülés elvét illetően a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy elképzelhető olyan érv, hogy a 4636/2019. sz. törvény 97. cikkének (2) bekezdését a nemzetközi védelem iránti kérelmek vizsgálatára irányuló eljárás rendezett és gyors lefolytatása igazolja. Az ott előírt követelmény biztosítja, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezők érdekeltek maradjanak jogorvoslati kérelmük kimenetelében, és továbbra is Görögország területén tartózkodjanak.

21.

Másrészt azzal is lehet érvelni, hogy e rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi az uniós jog alkalmazását. Először is, aránytalan terhet ró a nemzetközi védelmet kérelmezőkre, mivel (kivéve, ha a 4636/2019. sz. törvény 78. cikkének (3) bekezdésében foglalt kivételek valamelyike alá tartoznak) kizárólag azért kell a független fellebbviteli bizottságok athéni székhelyére utazniuk, hogy nyilvántartásba vegyék jelenlétüket, a meghallgatásuk nélkül. Ügyvéd vagy más meghatalmazott személy e célból nem képviselheti a kérelmezőket. Másrészről e rendelkezés előírja, hogy a szóban forgó eljárásjogi követelmény megszegése esetén a jogorvoslati kérelem nem megfelelő előterjesztését kell vélelmezni, következésképpen a jogorvoslati kérelmet mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

22.

A kérdést előterjesztő bíróság ezenkívül megjegyzi, hogy a 2013/32 irányelv előírja, hogy a kommunikációs kötelezettség be nem tartása alapján vélelmezhető a kérelemtől való hallgatólagos elállás, de azt nem lehet megalapozatlanként elutasítani. Az ilyen elutasítás a kérelem előzetes vizsgálatát feltételezi. A kérdést előterjesztő bíróság arra is rámutat, hogy a kérelem nyilvánvaló megalapozatlanság miatti elutasítása súlyos következményekkel jár, nevezetesen az önkéntes távozásra vonatkozó határidő kizárásával és beutazási tilalom elrendelésével.

23.

Végül úgy tűnik, hogy a 4636/2019. sz. törvény 97. cikkének (2) bekezdésében előírt vélelem ténybeli alapja nem felel meg az gyakorlatnak és a logikának. A független fellebbviteli bizottság előtti személyes megjelenés elmaradása ugyanis a kérelmező korábbi vagy közelgő kiutasítását vagy kitoloncolását elrendelő határozat végrehajtásának megakadályozására vagy késleltetésére irányuló szándékon kívül álló okoknak is betudható. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az illetékes bizottságok a határozataikat nem ugyanazon a napon hozzák meg, következésképpen az, ha a nemzetközi védelmet kérelmezők a tárgyalás napján megjelennek előttük, nem könnyíti meg a visszaküldésre vonatkozó határozat végrehajtását a jogorvoslati kérelem elutasítása esetén.

24.

E körülmények között a Dioikitiko Protodikeio Thessalonikis (thesszaloniki közigazgatási bíróság, Görögország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

25.

Írásbeli észrevételeket a görög kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be a Bírósághoz.

26.

A kérdést előterjesztő bíróság kérdései a 2013/32 irányelvnek az eljáró hatóság határozataira vonatkozó jogorvoslati eljárásról rendelkező 46. cikkét végrehajtó nemzeti szabályozásra vonatkoznak. ( 8 )

27.

A 46. cikk (1) bekezdésének a) pontja előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a kérelmezők számára a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot, különösen a nemzetközi védelem iránti kérelmük ügyében hozott határozattal szemben.

28.

A 2013/32 irányelv (50) preambulumbekezdése szerint ez az irányelv az uniós jog egyik alapelvét tükrözi, amely szerint többek között a nemzetközi védelem iránti kérelmekkel kapcsolatban hozott határozatok bíróság előtti hatékony jogorvoslat tárgyát képezik.

29.

Ebből következik, hogy a 46. cikk szerinti hatékony jogorvoslathoz való jogot „bíróság” előtt kell gyakorolni.

30.

Az alapügyben alkalmazandó nemzeti szabályozás a nemzetközi védelmet kérelmezők által benyújtott jogorvoslati kérelmek elbírálására hatáskörrel rendelkező független fellebbviteli bizottságokat hozza létre a kérelmeiket első fokon elutasító határozatok jogi és érdemi felülvizsgálata céljából. ( 9 )

31.

A nemzeti szabályozás konkrét elemeinek a 2013/32 irányelv 46. cikkére tekintettel történő vizsgálata előtt fontosnak tartom megvizsgálni, hogy a független fellebbviteli bizottságok az e cikk (1) bekezdése értelmében vett olyan „bíróságnak” tekinthetők‑e, amely biztosítja a hatékony jogorvoslathoz való jogot. ( 10 )

32.

Annak meghatározása érdekében, hogy valamely szervezet „bíróságnak” minősül‑e a nemzetközi védelem iránti kérelemre vonatkozó határozattal szembeni hatékony jogorvoslat gyakorlása szempontjából, a Bíróság ugyanazokra a kritériumokra hivatkozott, mint amelyeket a kérdést előterjesztő szerv EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróság” jellegének meghatározása keretében alakított ki. ( 11 )

33.

A Bíróságnak az ezen – kizárólag az uniós jog alapján eldöntendő – kérdésre vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság meghatározott tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik többek között az, hogy a szóban forgó szerv jogszabály alapján jött‑e létre, állandó jelleggel működik‑e, hatásköre kötelező jellegű‑e, az eljárása kontradiktórius jellegű‑e, jogszabályokat alkalmaz‑e, valamint független‑e. ( 12 )

34.

Közelebbről, a D. és A. ítéletben a Bíróság megvizsgálta, hogy a Refugee Appeals Tribunal (menekültügyi fellebbviteli bíróság, Írország) megfelel‑e a fent említett kritériumoknak, és megállapította, hogy az ezen ügy tárgyát képező nemzeti jogrend hatékony jogorvoslatot biztosít a menedékkérők számára. E tekintetben a Bíróság különösen azt vette figyelembe, hogy a Refugee Appeals Tribunal (menekültügyi fellebbviteli bíróság) határozatai a High Court (felsőbíróság, Írország) előtt megtámadhatók. ( 13 )

35.

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság hosszasan kifejti a független fellebbviteli bizottságokat létrehozó nemzeti szabályozásban, nevezetesen a 4375/2016. sz. törvényben előírt eljárási garanciákat. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy e bizottságok megfelelnek a jelen indítvány fenti 33. pontjában említett valamennyi kritériumnak ahhoz, hogy azokat „bíróságnak” lehessen tekinteni.

36.

A Bíróság előtti ügyiratok egyetlen eleme alapján sem vonható kétségbe az e kritériumoknak való megfelelés.

37.

Ami közelebbről a függetlenség kritériumát illeti, a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a 4375/2016. sz. törvény preambuluma a független fellebbviteli bizottságokat a „kvázi bírói” testületek közé sorolja, amelyek többnyire bírókból állnak, és amelyeknek a tagjai személyes és funkcionális függetlenséget élveznek. ( 14 ) Azt is hangsúlyozza, hogy e bizottságok határozatai bírósági felülvizsgálat tárgyát képezik a rendes közigazgatási bíróságok előtt. A kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jut, hogy bár a független fellebbviteli bizottságok nem a Görögország alkotmánya értelmében vett bíróságok, ezen alkotmány 89. cikkének (2) bekezdése értelmében vett igazságszolgáltatási feladatokat ellátó bizottságokról van szó. ( 15 )

38.

A fentiekre tekintettel semmi nem vonja kétségbe a független fellebbviteli bizottságoknak a 2013/32 irányelv 46. cikke értelmében vett „bíróságok” közé való besorolását.

39.

Két kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2013/32 irányelvnek az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvével, valamint a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett 46. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely abban az esetben, ha a nemzetközi védelmet kérelmező személy nem tesz eleget a kérelmére vonatkozó határozattal szemben benyújtott jogorvoslati kérelmét vizsgáló szerv előtti személyes megjelenésre vonatkozó eljárási kötelezettségnek, felállítja a kérelem nem megfelelő előterjesztésének vélelmét, amely a kérelemnek az ügy érdemi vizsgálata nélküli, nyilvánvaló megalapozatlanság miatti elutasítását vonja maga után.

40.

Az alapügyben alkalmazandó nemzeti szabályozás arra kötelezi a nemzetközi védelmet kérelmezőket, hogy személyesen jelenjenek meg a jogorvoslati kérelmüket vizsgáló szerv, azaz a független fellebbviteli bizottság előtt. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az említett bizottság előtti személyes megjelenés kötelezettsége nem jelenti azt, hogy az utóbbi meghallgatja a kérelmezőt.

41.

E nemzeti szabályozás bizonyos kivételeket ír elő a személyes megjelenés kötelezettsége alól, nevezetesen arra az esetre, ha a kérelmező befogadó vagy szállást nyújtó létesítményekben tartózkodik, vagy mozgását korlátozták. Ezekben az esetekben a személyes megjelenésre vonatkozó kötelezettséget az ügyvéd általi képviseletre vagy az e jogszabályokban előírt igazolás megküldésére vonatkozó kötelezettség váltja fel. Ezenkívül a személyes megjelenésre vonatkozó kötelezettséget vis maior – például súlyos betegség, súlyos testi fogyatékosság vagy leküzdhetetlen körülmények – esetén fel kell függeszteni. ( 16 ) E kivételektől eltekintve, ha a kérelmező nem tesz eleget a személyes megjelenésre vonatkozó kötelezettségének, a nemzeti jogszabályok előírják annak vélelmét, hogy a jogorvoslati kérelmet nem megfelelően terjesztették elő kizárólag azért, hogy késleltessék vagy meghiúsítsák a kérelmező korábbi vagy közelgő kiutasítását vagy más módon történő eltávolítását elrendelő határozat végrehajtását. E vélelem azzal a következménnyel jár, hogy a jogorvoslati kérelmet – mint nyilvánvalóan megalapozatlant – érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.

42.

A 2013/32 irányelv 46. cikke a címének megfelelően a nemzetközi védelmet kérelmezők hatékony jogorvoslathoz való jogáról szól. A 46. cikk (1) bekezdése biztosítja a kérelmezők számára a kérelmükre vonatkozó határozatok megtámadásához való jogot, beleértve a kérelmet megalapozatlannak nyilvánító határozatot is.

43.

Ezen irányelv 46. cikkének (3) bekezdése meghatározza a hatékony jogorvoslathoz való jog terjedelmét annak pontosításával, hogy azon tagállamoknak, amelyekre nézve ezen irányelv kötelező erővel bír, biztosítaniuk kell, hogy az azon bíróság által végzett vizsgálat, amely előtt a szóban forgó nemzetközi védelem iránti kérelemmel kapcsolatban hozott határozatot vitatják, „mind a tények, mind a jogi szempontok teljes körű és ex nunc megvizsgálását tartalmazza – ideértve adott esetben a nemzetközi védelem iránti igényeknek [a 2011/95] irányelv szerinti vizsgálatát is”, legalább az elsőfokú bíróság előtti jogorvoslati eljárásokban. ( 17 )

44.

Arra is emlékeztetni kell, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a 2013/32 irányelv 46. cikkében előírt jogorvoslat jellemzőit a Charta 47. cikkével összhangban kell meghatározni, amely a hatékony bírói jogvédelem elvének megerősítését képezi. Márpedig a Charta 47. cikke önmagában elegendő, és azt nem kell uniós vagy nemzeti jogi rendelkezésekkel pontosítani ahhoz, hogy önmagában hivatkozható jogot biztosítson a magánszemélyek számára. Ugyanennek kell vonatkoznia ezen irányelv 46. cikkének a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdésére is. ( 18 )

45.

Mindemellett a 2013/32 irányelv 46. cikkének (4) bekezdése a tagállamokra bízza azon szabályok meghatározását, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezők gyakorolhassák a hatékony jogorvoslathoz való jogukat. ( 19 )

46.

Meg kell jegyezni, hogy a 46. cikk nem írja elő a kérelmezők számára, hogy személyesen jelenjenek meg a kérelmük elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság előtt. A 46. cikk (4) bekezdése a tagállamokra valójában mérlegelési jogkört ruház az ahhoz szükséges szabályok megállapítására vonatkozóan, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezők gyakorolhassák a jogorvoslathoz való jogaikat, és e szabályokba beletartozhat az ilyen eljárási kötelezettség.

47.

Bár a Bizottság és a görög kormány egyetért ezzel az állítással, eltérő álláspontra helyezkednek azon kérdést illetően, hogy a 46. cikk lehetővé teszi‑e a tagállamok számára, hogy előírják a nemzeti jogszabályok által a személyes megjelenési kötelezettség megsértése esetére előírt konkrét következményeket, nevezetesen azt, hogy a kérelmet nem megfelelően terjesztették elő, és hogy a kérelmet – mint nyilvánvalóan megalapozatlant – érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.

48.

A Bizottság lényegében arra hivatkozik, hogy az ilyen következmények ellentétesek a 2013/32 irányelv 46. cikkének (3) bekezdésével. A Bizottság azt is állítja, hogy a jogorvoslat érdemi vizsgálata nélküli, nyilvánvalóan megalapozatlanként történő elutasítása ellentétes a 2011/95 irányelv 13. és 18. cikkével. Érvelése szerint e rendelkezésekből az következik, hogy a tagállamoknak el kell ismerniük a kérelmező esetében a menekült jogállást vagy a kiegészítő védelmi jogállást, ha a kérelmező megfelel az ezen irányelv szerinti jogosultsági feltételeknek. Nem rendelkeznek mérlegelési jogkörrel arra vonatkozóan, hogy megtagadják ezt a jogállást azzal az indokkal, hogy a kérelmező a jogorvoslati kérelme elbírálásának napján nem volt személyesen jelen.

49.

Ezzel szemben a görög kormány lényegében azt állítja, hogy a 2013/32 irányelv 46. cikkének (11) bekezdésén alapul a nemzeti szabályozás által előírt azon vélelem, amely szerint a kérelmet nem megfelelően terjesztették elő, így azt a személyes megjelenés hiánya esetén mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani. E kormány arra hivatkozik, hogy ez utóbbi rendelkezésből az következik, hogy a tagállamok nemcsak azokat a feltételeket írhatják elő, amelyek mellett vélelmezhető, hogy a kérelmező hallgatólagosan visszavonta a kérelmét, vagy elállt attól, hanem az ilyen esetekben követendő eljárási szabályokat is.

50.

Ezen álláspontok értékelése érdekében, mielőtt megvizsgálnám az alkalmazandó nemzeti szabályozásban előírt vélelmet, először azt a kérdést vizsgálom meg, hogy a tagállamok előírhatják‑e a kérelem nem megfelelő előterjesztésének vélelmét.

51.

Először is, a 2013/32 irányelv 46. cikkének (3) bekezdéséből az következik, hogy a jogorvoslatot elbíráló bíróság köteles elvégezni mind a tények, mind a jogi szempontok e rendelkezés által megkövetelt teljes körű és ex nunc vizsgálatát, legalább az elsőfokú bíróság előtti jogorvoslati eljárásokban. ( 20 )

52.

A 46. cikk (3) bekezdését azonban a 46. cikk (4) bekezdésével és a 46. cikk (11) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni.

53.

Amint arra a fentiekben emlékeztettem, ( 21 ) a 46. cikk (4) bekezdéséből következik, hogy a tagállamok szabályokat állapíthatnak meg a jogorvoslat gyakorlására vonatkozóan, amelyek magukban foglalhatják a személyes megjelenésre vonatkozó kötelezettséget. A tagállamok azon lehetősége, hogy olyan határidőket vagy egyéb szabályokat írjanak elő, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kérelmező jogorvoslattal élhessen, magában foglalja annak lehetőségét is, hogy előírják e határidők vagy egyéb szabályok be nem tartásának következményeit.

54.

Másodszor, a 2013/32 irányelv 46. cikkének (11) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek mellett vélelmezhető, hogy a kérelmező „hallgatólagosan visszavonta […] jogorvoslat iránti kérelmét vagy attól elállt, valamint az ehhez kapcsolódó eljárási szabályokat”.

55.

E rendelkezés értelmezéséhez előzetesen pontosítani kell a 2013/32 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének és 32. cikkének relevanciáját. A 28. cikk (1) bekezdése meghatározza a kérelem hallgatólagos visszavonása vagy az attól való elállás esetén követendő eljárást. Ebben az esetben a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az eljáró hatóság határozatot hozzon az eljárás megszüntetéséről, vagy – amennyiben az eljáró hatóság a kérelmet megfelelő érdemi vizsgálat alapján megalapozatlannak ítéli – a kérelem elutasításáról. A 32. cikk (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok csak akkor minősíthetnek egy kérelmet megalapozatlannak, ha az eljáró hatóság azt állapította meg, hogy a kérelmező a 2011/95 irányelv értelmében nem minősül nemzetközi védelemre jogosultnak.

56.

A 32. cikk (2) bekezdése előírja, hogy a fentieken kívül a tagállamok – amennyiben nemzeti joguk így rendelkezik – nyilvánvalóan megalapozatlannak tekinthetik a kérelmet azon megalapozatlan kérelmek esetében, amelyek esetében megvalósul a 31. cikk (8) bekezdésében felsorolt körülmények egyike (beleértve azt az esetet is, amikor a kérelmező kizárólag azért nyújt be kérelmet, hogy késleltesse vagy meghiúsítsa egy olyan korábbi vagy közelgő határozat végrehajtását, amely a kiutasítását eredményezné ( 22 )).

57.

Mindazonáltal, amint arra lényegében a görög kormány és a Bizottság rámutatott, a 2013/32 irányelv 28. cikkének (1) bekezdése és 32. cikke a kérelemnek az eljáró hatóság általi elsőfokú vizsgálatával kapcsolatos eljárásokra vonatkozik. A 46. cikk az eljáró hatóság határozata elleni, bíróság előtti jogorvoslati eljárást érinti. E két eljárás különbözik egymástól.

58.

Így a 2013/32 irányelvben a nyilvánvalóan megalapozatlan kérelmekre és az eljáró hatóság előtt felállítandó vélelmekre vonatkozóan előírt szabályok nem vonatkoznak a bírósági eljárásokra. Ezt az is megerősítheti, hogy a 46. cikk nem tartalmaz hivatkozást a 28. cikk (1) bekezdésére és a 32. cikkre. A jogorvoslat tárgyában eljáró bíróság előtti eljárásban a 46. cikk (11) bekezdése lehetővé teszi a tagállam számára, hogy olyan vélelmet állítson fel, amely szerint a kérelmező hallgatólagosan visszavonta jogorvoslati kérelmét vagy elállt attól, valamint hogy előírja e vélelmek feltételeit, és a követendő eljárási szabályokat.

59.

E pontosítást követően az a kérdés merül fel, hogy valamely tagállam kialakíthat‑e olyan vélelmet, amely szerint a kérelmet kizárólag a korábban meghozott kiutasítási határozat végrehajtásának késleltetése vagy meghiúsítása céljából terjesztették elő nem megfelelően. Noha igaz hogy az említett 46. cikk (11) bekezdése nem utal kifejezetten ilyen vélelemre, azzal nem ellentétes, ha a tagállamok hasonló célokat követő vélelmeket írnak elő, mint a jogorvoslat hallgatólagos visszavonására vagy az attól való elállásra vonatkozó vélelem. Amint arra lényegében a görög kormány rámutatott, a jogorvoslati kérelem nem megfelelő előterjesztésének vélelme a nemzetközi védelem iránti kérelmek gyors elbírálásának biztosítására és a bírósági rendszer hatékonyságának megőrzésére irányul annak érdekében, hogy az azokra a kérelmezőkre összpontosíthasson, akiknek valós érdekük fűződik a kérelmük kimeneteléhez. A nemzetközi védelem iránti kérelmek vizsgálatára irányuló eljárás harmonikus és hatékony lefolytatása és a kérelmek gyors feldolgozása mind a tagállamoknak, mind az ilyen védelmet kérelmezőknek az érdekében áll. ( 23 )

60.

Ily módon, amennyiben a nemzeti jog előírja, a hallgatólagos visszavonásra vagy elállásra vonatkozó vélelem hatálya magában foglalhatja a jogorvoslati kérelem nem megfelelő előterjesztésének vélelmét is. A 46. cikk (11) bekezdése értelmében a tagállamok meghatározhatják e vélelem feltételeit és a követendő eljárási szabályokat.

61.

E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint vonatkozó uniós szabályozás hiányában az eljárási autonómia elve alapján az egyes tagállamok belső jogrendjének feladata meghatározni a jogalanyok jogainak védelmét biztosító keresetekre vonatkozó eljárási szabályokat, azzal a feltétellel azonban, hogy e szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi helyzetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve). ( 24 )

62.

Ezenkívül a fenti 44. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat szerint az ilyen vélelem felállításának feltételeit és a követendő eljárásra vonatkozó szabályokat a Charta 47. cikkével összhangban kell meghatározni.

63.

E megfontolások fényében fogom megvizsgálni a nemzeti szabályozás által előírt vélelmet.

64.

A jelen ügyben a jogorvoslati kérelem nem megfelelő előterjesztésére vonatkozó vélelemhez szükséges és elégséges feltétel az, hogy a kérelmező nem jelent meg személyesen a független fellebbezési bizottság előtt. ( 25 ) Az ilyen esetben követendő eljárás a kérelemnek mint nyilvánvalóan megalapozatlannak az érdemi vizsgálat nélküli elutasítása és az önkéntes távozás lehetősége nélküli kiutasítási intézkedés elrendelése.

65.

A fenti megfontolásokból következik, hogy a jogorvoslati kérelem nem megfelelő előterjesztésére vonatkozó vélelem feltételei és a követendő eljárásra vonatkozó szabályok a tagállamok eljárási autonómiájának körébe tartoznak, feltéve hogy tiszteletben tartják az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét, valamint a Charta 47. cikkét. ( 26 )

66.

Ami először is az egyenértékűség elvét illeti, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy annak tiszteletben tartása azt követeli meg, hogy a nemzeti jog megsértésén alapuló kereseteket azonos módon kezeljék az uniós jog megsértésén alapuló hasonló jogorvoslatokkal. ( 27 )

67.

Így egyrészt be kell azonosítani az összehasonlítható eljárásokat vagy kereseteket, és másrészt meg kell határozni, hogy a nemzeti jogra alapított kereseteket kedvezőbben kezelik‑e, mint az azon jogok védelmével összefüggő kereseteket, amelyek a magánszemélyeket az uniós jog alapján illetik meg. ( 28 )

68.

A keresetek összehasonlítható jellegét illetően az alkalmazandó eljárási szabályokról közvetlen ismeretekkel rendelkező nemzeti bíróság feladata, hogy megvizsgálja, hogy az érintett keresetek tárgyukat, indokaikat és lényeges elemeiket tekintve hasonlóak‑e. ( 29 )

69.

A keresetekre vonatkozó hasonló bánásmódot illetően emlékeztetni kell arra, hogy minden olyan esetben, amikor felmerül a kérdés, hogy az uniós jogon alapuló keresetekkel kapcsolatos valamely nemzeti eljárási rendelkezés kedvezőtlenebb‑e, mint azok, amelyek a hasonló nemzeti keresetekre vonatkoznak, azt kell megvizsgálnia a nemzeti bíróságnak, hogy milyen az érintett szabályoknak az egész eljárásban betöltött helye, hogyan zajlik az említett eljárás, és melyek e szabályok sajátosságai a különböző nemzeti fórumok előtt. ( 30 )

70.

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a független fellebbviteli bizottság előtti eljárást össze kell‑e hasonlítani a közigazgatási jogorvoslati kérelmeket elbíráló közigazgatási szervek előtti eljárásokkal vagy a közigazgatási bíróság előtti, érdemi jogorvoslatra vagy megsemmisítés iránti keresetre alkalmazandó eljárási szabályokkal. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy ezen egyéb jogorvoslatok vagy keresetek esetében a kérelmező fizikai jelenléte nem kötelező, és lehetséges az ügyvédi képviselet.

71.

A görög kormány arra hivatkozik, hogy a független fellebbviteli bizottsághoz benyújtott jogorvoslati kérelem kifejezetten a nemzetközi védelmet kérelmezőkre vonatkozik, és a szóban forgó eljárás nem hasonlítható össze a közigazgatási hatóságok vagy más bíróságok előtti más eljárásokkal. E kormány azt is megjegyzi, hogy a személyes megjelenés követelményének célja nem azonos azon szabályokéval, amelyek a kérelmező ügyvéd általi képviseletét írják elő. A személyes megjelenésre vonatkozó követelmény célja a kérelmezők belföldön való fizikai jelenlétének bizonyítása.

72.

Bár a nemzeti bíróság feladata a keresetek összehasonlíthatóságának és hasonló kezelésének értékelése, megállapítható, hogy a független fellebbviteli bizottsághoz benyújtott jogorvoslati kérelmet csak e bizottságok athéni székhelyén lehet benyújtani. A megjelenésre vonatkozó eljárási kötelezettség tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségnek csak az utóbbi előtt való megjelenéssel lehet eleget tenni. A nemzeti bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében úgy tűnik, hogy a kérelmező azon kötelezettsége, hogy kizárólag az ország fővárosának bírósága előtt jelenjen meg, más közigazgatási vagy bírósági eljárásokban nem alkalmazandó. Úgy tűnik, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezők jogorvoslati kérelmeinek sajátos jellege, amelyre a görög kormány hivatkozott, nem ad magyarázatot arra, hogy a személyes megjelenésre vonatkozó követelmény miért csak az ország fővárosában található egyetlen bíróság előtt teljesülhet. A nemzeti bíróság tehát ebből a szempontból azt is értékelheti, hogy a keresetek összehasonlíthatók‑e annak megállapítása érdekében, hogy tiszteletben tartották‑e az egyenértékűség elvét.

73.

Másodszor, ami azt a kérdést illeti, hogy az olyan nemzeti szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, tiszteletben tartja‑e a tényleges érvényesülés elvéhez kapcsolódó feltételt, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint minden esetben, amikor felmerül a kérdés, hogy egy nemzeti eljárási rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi‑e az uniós jog alkalmazását, meg kell vizsgálni, hogy milyen e rendelkezésnek a különböző nemzeti hatóságok előtti teljes eljárásban betöltött helye, valamint alkalmazása és sajátosságai. Ebből a szempontból adott esetben különösen a védelemhez való jog védelmét, a jogbiztonság elvét és az eljárás szabályos lefolytatását kell figyelembe venni. ( 31 )

74.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, valamint a görög kormány észrevételeiből kitűnik, hogy a kérelmező kötelező fizikai jelenlétének okai egyrészt annak biztosításához kapcsolódnak, hogy a jogorvoslati kérelmet benyújtó kérelmezőknek ahhoz valós érdeke fűződjön, valamint hogy a jogorvoslat elbírálásakor még a nemzeti területen tartózkodjanak. A görög kormány különösen azt állítja, hogy a cél annak megakadályozása, hogy a kérelmezők több tagállamban nyújtanak be kérelmet (forum shopping). Másrészt ezek az indokok általánosabban a megfelelő igazságszolgáltatásra vonatkoznak annak elkerülése érdekében, hogy a nem megfelelően előterjesztett jogorvoslati kérelmek a valós jogorvoslati kérelmek hatékony elbírálásának akadályát képezzék.

75.

A fenti észrevételekből következik, hogy jogszerű, ha valamely tagállam megbizonyosodik arról, hogy a kérelmezőknek valós érdekük fűződik a jogorvoslathoz. ( 32 )

76.

Mindazonáltal a vitatott nemzeti szabály, pusztán annak alapján, hogy a kérelmező nem teljesítette a jogorvoslati kérelmet elbíráló bíróság előtti személyes megjelenési kötelezettséget, olyan vélelmet állít fel, amely szerint a jogorvoslatot nem megfelelően terjesztették elő, anélkül hogy a kérelmezők számára valós lehetőséget biztosítana arra, hogy megfeleljenek e követelménynek.

77.

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy a független fellebbezési bizottság székhelye az ország fővárosában, Athénban található. Annak a kérelmezőnek, aki nem Athénban rendelkezik lakóhellyel (kivéve továbbá, ha az alkalmazandó jogszabályokban meghatározott kivételek valamelyike alkalmazandó), a bizottság székhelyére kell utaznia, kizárólag a személyes megjelenés céljából, és nem azért, hogy meghallgassák. Az ügy irataiban semmi nem utal arra, hogy az utazás anyagi eszközeit a kérelmezők rendelkezésére bocsátanák, vagy hogy a kapcsolódó utazási költségeket fedeznék. A nemzetközi védelmet kérelmező személy esetében azonban a lakóhelyéről a fővárosban való utazás költségei ( 33 ) és az athéni szállásköltségek jelentősek lehetnek. Ezenkívül a nemzeti jog által előírt kivételektől eltekintve ( 34 ) és a vis maior esetét ( 35 ) kivéve a nemzeti szabályozás nem ír elő olyan alternatív módszereket, amelyek lehetővé tennék a kérelmezők számára annak bizonyítását, hogy görög területen tartózkodnak, és továbbra is érdekük fűződik a jogorvoslathoz.

78.

E körülmények között az a kérelmező, aki pénzügyi nehézségek miatt személyesen nem jelenik meg a független fellebbezési bizottság előtt, viseli azon vélelem súlyos következményeit, hogy a jogorvoslati kérelmet nem megfelelően terjesztették elő, még akkor is, ha a megjelenés elmaradásának okai kívül esnek a jogorvoslati lehetőség visszaélésszerű igénybevételén.

79.

Ezenkívül a 4636/2019. sz. törvény 78. cikkének (3) bekezdésében előírt kivételek hatálya alá tartozó kérelmezők más módon is bizonyíthatják jelenlétüket.

80.

A görög kormány kifejti, hogy az e kivételek hatálya alá tartozó kérelmezők nem kötelesek személyesen megjelenni, és ezt a kötelezettséget a jogszabályban előírt igazolás benyújtásának kötelezettsége váltja fel. Ez azonban véleményem szerint nem ad kellő magyarázatot arra, hogy a személyesen megjelenni köteles kérelmezők miért nem élhetnek alternatív eszközökkel a görög területen való tartózkodásuk és a jogorvoslati kérelmük való voltának bizonyítására.

81.

A 4636/2019. sz. törvény 78. cikkének (3) bekezdésében foglalt kivételek azt mutatják, hogy a kérelmezőnek más módon is lehetősége van annak bizonyítására, hogy az országban tartózkodik, például a lakóhelye szerinti hatóság (így rendőrkapitányság vagy más hatóság vagy közeli bíróság) előtti megjelenés.

82.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat ezenkívül rámutat arra, hogy a személyes megjelenésre vonatkozó kötelezettség nem megfelelő eszköz annak biztosítására, hogy a kérelmező ne csak azért nyújtson be kérelmet, hogy késleltesse vagy meghiúsítsa egy olyan korábbi vagy közelgő határozat végrehajtását, amely a kiutasítását eredményezné. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a független fellebbviteli bizottságok határozatait nem ugyanazon a napon hozzák meg, és hogy a kérelmező fizikai jelenléte nem könnyíti meg a kiutasítási intézkedés végrehajtását a kérelem elutasítása esetén.

83.

Ilyen körülmények között az a vélelem, amely szerint a kérelmet nem megfelelően terjeszti elő az olyan kérelmező, aki személyesen nem jelenik meg, anélkül hogy más bizonyítást is lehetővé tennének a kérelmező területen való jelenlétére vonatkozóan, és anélkül, hogy rendelkeznének a fizikai jelenlétre vonatkozó követelmény teljesítését lehetővé tevő anyagi eszközökről, rendkívül nehézzé teszi a jogorvoslat gyakorlását.

84.

A szóban forgó eljárási szabály tehát nem tűnik összeegyeztethetőnek a tényleges érvényesülés elvével.

85.

Ezenkívül a kérelem nem megfelelő előterjesztésére vonatkozó vélelem felállítása és a kérelem nyilvánvalóan megalapozatlanként való elutasítása sértheti a Charta 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való jogot. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jogalanyok uniós jogból eredő jogai hatékony bírói jogvédelmének elve különböző elemeket foglal magában, többek között a bírósághoz fordulás jogát. ( 36 )

86.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az alapvető jogok, mint a bírósághoz fordulás joga, nem tekinthetők abszolút követelménynek, hanem korlátozhatók, feltéve hogy a korlátozás a szóban forgó intézkedés által elérni kívánt közérdekű céloknak megfelel, és nem jelent a kitűzött célhoz képest aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely az így biztosított jog lényegét sértené. ( 37 )

87.

A jelen ügyben, amint az már kiemeltem, ( 38 ) a nemzeti szabályozás által felállított vélelem célja a nemzetközi védelmet kérelmezők ország területén való jelenlétének biztosítása, a jogorvoslathoz fűződő valós érdek megőrzése, és tágabb értelemben a bírósági eljárások hatékonyságának és célszerűségének megőrzése valamennyi nemzetközi védelmet kérelmező számára.

88.

Mindazonáltal az eljárás egészére és a fentiekben kifejtett valamennyi releváns körülményre ( 39 ) tekintettel, a kérelmező személyes megjelenésére vonatkozó kötelezettség be nem tartása esetén a kérelem nem megfelelő előterjesztésére vonatkozó vélelem megállapítása aránytalannak tűnik az elérni kívánt célokhoz képest. Azok a nemzetközi védelmet kérelmezők ugyanis, akik nem az ország fővárosában tartózkodnak, nem rendelkeznek azokkal az anyagi eszközökkel, amelyek lehetővé tennék számukra, hogy a fizikai jelenlét követelményének való megfelelés érdekében a kizárólag e fővárosban székhellyel rendelkező független fellebbviteli bizottsághoz utazzanak. Ezenkívül a kérelmezők – hacsak nem tartoznak a nemzeti jogban kimerítő jelleggel előírt kivételek valamelyikének hatálya alá – nem rendelkeznek más eszközzel a területen való jelenlétük és jogorvoslati kérelmük való voltának bizonyítására. E körülmények között a kérelem nem megfelelő előterjesztésére vonatkozó, a személyes megjelenésre vonatkozó kötelezettség be nem tartásán alapuló vélelem felállítása aránytalanul érinti a nemzetközi védelmet kérelmezőket, akik bizonytalan pénzügyi helyzetben vannak, vagy akiknek más nehézséget okoz a személyes megjelenés megkísérlése. ( 40 )

89.

Így úgy tűnik, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezők bírósághoz forduláshoz való jogát és hatékony jogorvoslathoz való jogát aránytalanul akadályozzák.

90.

A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy a 2013/32 irányelvnek az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvével, valamint a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett 46. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely abban az esetben, ha a nemzetközi védelmet kérelmező nem tesz eleget a kérelmére vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslati kérelmét vizsgáló szerv előtti személyes megjelenésre vonatkozó eljárási kötelezettségnek, vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy a kérelmet nem megfelelően terjesztették elő, és hogy a kérelmet, mint nyilvánvalóan megalapozatlant, az ügy érdemi vizsgálata nélkül el kell utasítani, amennyiben az említett szabályozás nem ír elő más módot a kérelmező területen való tartózkodásának bizonyítására.

91.

A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Dioikitiko Protodikeio Thessalonikis (thesszaloniki közigazgatási bíróság, Görögország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv 46. cikkét az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvével, valamint a Charta 47. cikkével összefüggésben

úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely abban az esetben, ha a nemzetközi védelmet kérelmező nem tesz eleget a kérelmére vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslati kérelmét vizsgáló szerv előtti személyes megjelenésre vonatkozó eljárási kötelezettségnek, vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy a kérelmet nem megfelelően terjesztették elő, és hogy a kérelmet, mint nyilvánvalóan megalapozatlant, az ügy érdemi vizsgálata nélkül el kell utasítani, amennyiben az említett szabályozás nem ír elő más módot a kérelmező területen való tartózkodásának bizonyítására.