JEAN RICHARD DE LA TOUR

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2024. szeptember 5. ( 1 )

C-217/23. sz. [Laghman] ( i ) ügy

Bundesamt für Fremdenwesen und Asyl

kontra

A N

(a Verwaltungsgerichtshof [legfelsőbb közigazgatási bíróság, Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Közös menekültügyi politika – 2011/95/EU irányelv – A nemzetközi védelemre vagy a kiegészítő védelemre való jogosultság feltételei – Menekült jogállás – A 2. cikk d) pontja – Üldöztetési okok – A 10. cikk (1) bekezdése d) pontja első albekezdésének második franciabekezdése – A »meghatározott társadalmi csoporthoz« tartozás fogalma – A származási országon belüli »elkülöníthető identitás« fogalma – Egy csoportnak az azt körülvevő társadalom általi másként való kezelése – Értékelési szempontok – A származási országában folyó vérbosszúban érintett család nemzetközi védelmet kérelmező tagja”

I. Bevezetés

1.

Egy származási országában folyó vérbosszúban ( 2 ) érintett család nemzetközi védelmet kérelmező tagja tekinthető-e úgy, hogy a 2011/95/EU irányelv ( 3 ) 2. cikkének d) pontja és 10. cikke (1) bekezdése d) pontjának első albekezdése értelmében vett „meghatározott társadalmi csoporthoz” való tartozása miatt üldöztetésnek van kitéve?

2.

Az e kérdésre adandó válasz első ránézésre nem egyértelmű.

3.

E válasz céljából meg kell különböztetni egymástól egyrészt a vérbosszúból eredő olyan súlyos cselekményeket és fenyegetéseket, amelyek az egyes hagyománykövető társadalmak által elismert és elfogadott szokásjogi elveknek felelnek meg, és amelyeknek egy család tagjai nemzedékről nemzedékre ki vannak téve az e család más tagjainak felrótt felelősség miatt, másrészt pedig az egyéb indíttatásból elkövetett, szigorúan egy adott személyhez köthető olyan cselekményeket és fenyegetéseket, amelyeket közönséges vagy a maffiához tartozó bűnözők követnek el. Bár az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosának Hivatala ( 4 ) és az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége ( 5 ) ajánlásokat adott ki e tárgyban, meg kell állapítani, hogy a nemzeti hatóságok eltérő megközelítéseket alkalmaznak annak megállapítására, hogy az ilyen kérelmező meghatározott társadalmi csoporthoz tartozik-e ( 6 ).

4.

Az uniós jog szerint ugyanis a „meghatározott társadalmi csoporthoz” való tartozásra alapított, nemzetközi védelem iránti kérelem nemcsak annak bizonyítását követeli meg, hogy a csoport tagjai veleszületett jellemzőkkel vagy meg nem változtatható közös háttérrel rendelkeznek vagy közös meggyőződésük, illetve jellemzőik vannak (a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdés d) pontja első albekezdésének első franciabekezdésében meghatározott első azonosítási feltétel), hanem annak alátámasztását is, hogy a csoport „az érintett országban egyértelműen elkülöníthető identitással rendelkezik, mivel a csoportot az azt körülvevő társadalom másként kezeli” (az ezen irányelv 10. cikke (1) bekezdése d) pontja első albekezdésének második franciabekezdésében meghatározott második azonosítási feltétel).

5.

Bár a Bíróságnak már alkalma nyílt pontosítani a meghatározott társadalmi csoporthoz tartozáson alapuló üldöztetési ok hatályát a homoszexuális személyek, illetve újabban a családon belüli erőszak áldozatául esett vagy a nemek közötti egyenlőség értékével azonosuló nők vonatkozásában ( 7 ), a jelen ügy a vérbosszú sajátos összefüggésében egy csoportnak a származási országon belüli társadalmi megítélésére vonatkozó második azonosítási szemponttal kapcsolatos további pontosítások megtételére hívja fel a Bíróságot.

6.

Indokolásom első részében először is kifejtem, hogy a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdése d) pontja első albekezdésének második franciabekezdésében szereplő „körülvevő társadalom” fogalma az érintett csoportot övező szociális és társadalmi környezetre utal, így a csoport „elkülöníthető identitását” nem az üldöző elszigetelt benyomása, hanem e társadalom kollektív észlelése alapján kell értékelni. Ezt követően kifejtem, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnak az általa folytatott egyedi értékelés keretében figyelembe kell vennie az érintett csoportot körülvevő társadalom e csoportról alkotott elképzelését vagy képét, valamint azt, hogy a véleménye vagy az ezzel kapcsolatos megítélése milyen mértékben különbözteti meg vagy választja el az érintett csoportot e társadalom többi részétől. E tekintetben az ezen észlelés nyomán tanúsított magatartások, cselekmények vagy intézkedések releváns jelzést képezhetnek a csoport másként kezelésének alátámasztására.

7.

Indokolásom második részében – miután a vérbosszút az e jelenségnek keretet adó jogrendszer és hagyomány összefüggésébe helyezem – annak kimondását javasolom a Bíróság számára, hogy a származási országban fennálló körülményektől függően az ebben az országban folyó vérbosszúban érintett család tagja – az adott esetben a menekült jogállás elismeréséhez vezető üldöztetési okként – „meghatározott társadalmi csoporthoz” tartozónak tekinthető.

II. Az uniós jog

8.

A 2011/95 irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikke a d) pontjában a következőket írja elő:

„Ezen irányelv alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározások alkalmazandók:

[…]

d)

»menekült«: harmadik ország olyan állampolgára, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése avagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatti üldöztetéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; […] és akire a 12. cikk nem vonatkozik”.

9.

Ezen irányelvnek „A tények és körülmények értékelése” című 4. cikke a (3) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A nemzetközi védelem iránti kérelem értékelése egyedi alapon, a következők figyelembevételével történik:

a)

a kérelemre vonatkozó határozat meghozatalának időpontjában a származási országra vonatkozó valamennyi releváns tény, ideértve a származási ország törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit [helyesen: törvényi és rendeleti rendelkezéseit], valamint azok alkalmazási módját is;

b)

a kérelmező releváns nyilatkozatai és az általa bemutatott dokumentumok, ideértve az arra vonatkozó információkat is, hogy a kérelmező üldöztetésnek vagy súlyos sérelemnek ki volt-e téve, illetve, hogy ezek veszélye fennáll-e;

c)

a kérelmező egyéni helyzete és személyes körülményei, ideértve az olyan tényezőket is, mint a háttér, nem és életkor, annak megállapítása érdekében, hogy a személyes körülményeit figyelembe véve a vele szemben elkövetett cselekmények vagy azon cselekmények, amelyeket vele szemben elkövethetnek, üldöztetésnek, illetve súlyos sérelemnek minősülnek-e;

[…]”

10.

Az említett irányelv „Üldöztetési okok” című 10. cikke az (1) bekezdése d) pontjának első albekezdésében a következőket mondja ki:

„Az üldöztetési okok értékelésekor a tagállamok a következőket veszik figyelembe:

[…]

d)

valamely csoport különösen akkor minősül meghatározott társadalmi csoportnak, ha:

–

a csoport tagjai veleszületett jellemzőkkel vagy meg nem változtatható közös háttérrel rendelkeznek vagy olyan közös meggyőződésük, illetve jellemzőik vannak, amelyek olyannyira alapvetők az identitás, illetve lelkiismeret szempontjából, hogy az érintett személyeket nem lehetne azok feladására kényszeríteni, illetve

–

a csoport az érintett országban egyértelműen elkülöníthető identitással rendelkezik, mivel a csoportot az azt körülvevő társadalom másként kezeli.”

III. Az alapeljárás tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

11.

A N, a pastu népcsoporthoz tartozó afgán állampolgár 2015. november 4-én nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be Ausztriában. Kérelme alátámasztására A N azzal érvelt, hogy a származási országába való visszatérés esetén üldöztetés veszélyének lenne kitéve, mivel a családja vérbosszúban érintett azóta, hogy az apját és a fiútestvérét meggyilkolták az apa unokatestvéreivel fennálló földhasználati vita miatt.

12.

A Bundesamt für Fremdenwesen und Asyl (szövetségi idegenrendészeti és menekültügyi hivatal, Ausztria) a 2017. június 21-i határozatában elutasította ezt a kérelmet, a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Ausztria) ezzel szemben helyt adott az e határozattal szemben benyújtott fellebbezésnek, és a 2022. július 26-i ítéletében úgy határozott, hogy A N-t megilleti a menekült jogállás. E bíróság elismerte az érintett személyt a származási országába való visszatérése esetén a családi kapcsolatai miatt fenyegető kockázatok fennállását és súlyosságát, valamint azt, hogy az afgán hatóságok képtelenek védelmet biztosítani számára a vérbosszúból eredő kockázatokkal szemben. Az országon belüli védelmi lehetőségek tekintetében az említett bíróság ezenfelül úgy ítélte meg, hogy még annak feltételezése esetén is, hogy A N-t Afganisztán más régióiban nem fenyegeti veszély, fennáll annak kockázata, hogy e személy nem tudja kielégíteni az alapvető és elengedhetetlen létszükségleteit.

13.

A szövetségi idegenrendészeti és menekültügyi hivatal az e határozat felülvizsgálata iránt kérelmet nyújtott be a Verwaltungsgerichtshofhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Ausztria), a kérdést előterjesztő bírósághoz. Arra hivatkozott, hogy az említett határozat tévesen indult ki abból, hogy egy család a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett, „meghatározott társadalmi csoportnak” minősülhet, anélkül, hogy korábban megállapítást nyert volna, hogy e családot az azt körülvevő társadalom másként kezeli, és ezzel megsértette e rendelkezést.

14.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint az alapügy megoldásához el kell dönteni azt a „központi kérdést”, hogy a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett „társadalmi csoportnak kell-e tekinteni azokat a családtagokat, akiket kizárólag egy olyan családhoz tartozásuk folytán fenyegeti a vérbosszú veszélye, amelynek egy tagja érintett [vagy érintett volt] […] a vérbosszú mögött álló vitában”. E célból az előterjesztő bíróság lényegében az e rendelkezés első albekezdésének második franciabekezdésében előírt második azonosítási feltétel tartalmának és hatályának tisztázására kéri a Bíróságot, amely feltételtől a „meghatározott társadalmi csoport” megléte függ.

15.

A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak afelől, hogy a jelen ügyben az A N családját körülvevő társadalom másként kezelné e családot a vérbosszúban való részvétele miatt, mivel e társadalom ragaszkodik ahhoz a – legalábbis Afganisztán nagy részén – bevett pastu hagyományhoz, hogy bizonyos családi vitákat vérbosszú útján rendezzenek.

16.

E körülmények között a Verwaltungsgerichtshof (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Ausztria) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)

Úgy kell-e értelmezni a 2011/95 […] irányelv 10. cikke (1) bekezdésének d) pontjában szereplő »a csoport az érintett országban egyértelműen elkülöníthető identitással rendelkezik, mivel a csoportot az azt körülvevő társadalom másként kezeli« fordulatot, hogy egy csoport az érintett országban csak akkor rendelkezik egyértelműen elkülöníthető identitással, ha e csoportot az azt körülvevő társadalom másként kezeli, vagy az »egyértelműen elkülöníthető identitás« meglétét önállóan szükséges vizsgálni, elkülönítve attól a kérdéstől, hogy a csoportot az azt körülvevő társadalom másként kezeli-e?

2)

Amennyiben az első kérdésre adott válasz szerint az »egyértelműen elkülöníthető identitás« meglétét önállóan kell vizsgálni[, m]ilyen kritériumok alapján kell vizsgálni a 2011/95/EU irányelv 10. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti »egyértelműen elkülöníthető identitás« meglétét?

3)

Az első és második kérdésre adandó választól függetlenül[a]nnak megítélése során, hogy a 2011/95/EU irányelv 10. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti csoportot »az azt körülvevő társadalom« másként kezeli-e, az üldöző vagy a társadalom egészének, illetve egy ország vagy az ország egy része társadalma jelentős részének a véleményét kell-e alapul venni?

4)

Milyen kritériumok alapján kell megítélni, hogy egy csoportot a 2011/95/EU irányelv 10. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében »másként« kezelnek-e?”

17.

A N, az osztrák, a német és a holland kormány, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be.

IV. Elemzés

18.

Az előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseivel – amelyeknek együttes vizsgálatát javaslom – lényegében arra vár választ, hogy a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdése d) pontjának első albekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a származási országban fennálló körülményektől függően az ebben az országban folyó vérbosszúban érintett család tagja – az adott esetben a menekült jogállás elismeréséhez vezető üldöztetési okként – „meghatározott társadalmi csoporthoz” tartozónak tekinthető.

19.

E célból e bíróság arra kéri a Bíróságot, hogy pontosítsa az ezen irányelv 10. cikke (1) bekezdése d) pontja első albekezdésének második franciabekezdésében szereplő „meghatározott társadalmi csoporthoz” tartozás mint második azonosítási feltétel jelentését és hatályát.

20.

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az említett irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében menekültnek minősül többek között a harmadik ország olyan állampolgára, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése avagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatti üldöztetéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni.

21.

Az érintett állampolgárnak tehát a származási országában fennálló körülmények és az üldözők magatartása miatt megalapozottan kell tartania az üldöztetéstől a 2011/95 irányelv 10. cikkének (1) bekezdésében felsorolt öt ok közül legalább az egyik miatt, amely okok között az ezen országban valamely „meghatározott társadalmi csoporthoz” való tartozása is szerepel.

22.

Az uniós jogalkotó ezt a fogalmat az említett irányelv 10. cikke (1) bekezdésének d) pontjában határozta meg, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala által javasolttól lényegesen eltérő megközelítést alkalmazva ( 8 ).

23.

Először is, a csoport tagjainak „veleszületett jellemzőkkel” vagy „meg nem változtatható közös háttérrel” kell rendelkezniük, vagy pedig „olyan közös meggyőződésük, illetve jellemzőik [kell, hogy legyenek], amelyek olyannyira alapvetők az identitás, illetve lelkiismeret szempontjából, hogy az érintett személyeket nem lehetne azok feladására kényszeríteni”.

24.

A jelen esetben nem vitatott e feltétel alapügyben való teljesülése. Ugyanazon család tagjai ugyanis – akár vérségi köteléken, örökbefogadáson vagy házasságon alapuló – rokoni kapcsolatukból fakadóan olyan veleszületett jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek szintén alapvetőek az identitásuk és/vagy meg nem változtatható közös hátterük szempontjából ( 9 ).

25.

Hozzáteszem, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban ugyanazon család tagjai további közös vonásokkal is rendelkezhetnek, így például egy további veleszületett jellemzővel, vagy olyan meg nem változtatható közös háttérrel, mint például egy sajátos családi helyzet ( 10 ). Márpedig ebben az összefüggésben a „meg nem változtatható közös háttér” körébe tartozik az a körülmény, hogy egy család tagjai, és különösen az e családhoz tartozó férfiak és fiúk a felmenőik miatt vérbosszúnak vannak kitéve azon az alapon, hogy e vérbosszú apai ágon nemzedékről nemzedékre öröklődik.

26.

E körülményekre tekintettel a származási országban folyó vérbosszúban érintett család tagjai, különösen az e családhoz tartozó férfiak és fiatal fiúk minden további nélkül teljesítik a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdése d) pontja első albekezdése első franciabekezdésének értelmében vett „meghatározott társadalmi csoport” azonosításával kapcsolatos első feltételt.

27.

Másodszor, ennek a csoportnak „elkülöníthető identitással” kell rendelkeznie az érintett országban, „mivel a csoportot az azt körülvevő társadalom másként kezeli”.

28.

Első kérdésével az előterjesztő bíróság arra vár választ a Bíróságtól, hogy a csoport „elkülöníthető identitása” olyan feltételt képez-e, amelyet a csoportnak az azt körülvevő társadalom általi kezelésétől elkülönülten és függetlenül kell értékelni. E bíróság ugyanis hangsúlyozza, hogy a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdése d) pontja első albekezdése második franciabekezdésének német nyelvi változatában a „da” szó használata az egyszerű okozati összefüggésen kívüli más jelentéstartalmat is hordozhat ( 11 ). E bíróság a második kérdésével adott esetben azon elemek pontosítására kéri a Bíróságot, amelyek alapján egy csoport „elkülöníthető identitását” értékelni kell.

29.

Úgy tűnik számomra, hogy e bíróság kételyei könnyen eloszlathatók.

30.

Egyrészt ugyanis a szövegét tekintve a szóban forgó rendelkezés különböző nyelvi változataiból – így az angol („because”), a francia („parce que”) vagy az olasz („perché”) nyelvi változatból – kitűnik, hogy az uniós jogalkotó valóban ok-okozati összefüggést kívánt kifejezni az „elkülöníthető identitás” és a „körülvevő társadalom” fogalma között. A csoport „elkülöníthető identitása”„az érintett országban” abból fakad, hogy e csoportot az azt „körülvevő társadalom másként kezeli”.

31.

Másodszor, a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdése d) pontja első albekezdésének rendszeréből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó különbséget kívánt tenni az érintett csoport tagjának az e rendelkezés első franciabekezdése szerinti „elkülöníthető identitása” – amennyiben az különösen e személynek az e csoport valamennyi tagjával közös fizikai, kulturális vagy vallási jellemzőire vonatkozik –, illetve a csoportnak az e rendelkezés második franciabekezdése szerinti „kollektív” vagy „társadalmi identitása” között, amennyiben ez arra vonatkozik, hogy a társadalom többi tagja miként kezeli e csoportot. Annak megállapítása, hogy a csoport érintett országon belüli „elkülöníthető identitása” különválik e csoportnak az azt körülvevő társadalom általi kezelésétől, figyelmen kívül hagyná, hogy az uniós jogalkotó különbséget kívánt tenni az érintett csoporthoz tartozó tagok identitásának egyéni és társadalmi elemei között.

32.

E körülményekre tekintettel a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdése d) pontja első albekezdésének második franciabekezdésében említett „elkülöníthető identitás” következésképpen olyan feltételt képez, amelyet nem e csoportnak az azt körülvevő társadalom általi kezelésétől elkülönülten és függetlenül, hanem azzal összefüggésben kell értékelni ( 12 ).

33.

E körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre nem szükséges válaszolni.

34.

Ezt követően az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és negyedik kérdést kell megvizsgálni, amelyekkel az előterjesztő bíróság annak pontosítására kéri a Bíróságot, hogy miként kell eldönteni azt, hogy a csoportot „az azt körülvevő társadalom másként kezeli”-e.

35.

Először is, ami a „körülvevő társadalom” fogalmát illeti, ez a fogalom képezi a csoport „elkülöníthető identitása” fennállásának megállapítására szolgáló referenciakeretet. A 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdése d) pontja első albekezdésének második franciabekezdése nyilvánvalóan egy kollektív térre, vagyis az e csoportot alkotó tagokat övező szociális és társadalmi környezetre utal. Következésképpen a csoportnak az azt körülvevő társadalom általi észlelése kollektív észlelés, és a kérdést előterjesztő bíróság kérdésére válaszolva egyetértek az osztrák kormánynak az észrevételeiben kifejtett azon álláspontjával, amely szerint ez nem tévesztendő össze az ezen irányelv 6. cikke értelmében vett üldöző elszigetelt észlelésével, vagy akár pusztán az érintett személy közvetlen környezetének meglátásával.

36.

A kérdést előterjesztő bíróság e „társadalom” földrajzi kiterjedésének pontosítására kéri a Bíróságot, amit az uniós jogalkotó a „körülvevő” társadalomra utalással azonban kifejezetten megtett. E társadalom tehát az érintett csoportot övező környezetnek felel meg. A különböző struktúrák alkotta e környezet sajátos erkölcsi, kulturális, szociális, gazdasági, politikai, vallási és jogi normákat foglal magában, és a kérelem egyedi értékelése céljából szükség van ezek működésének megértésére. Véleményem szerint nincs szükség e földrajzi kiterjedés további pontosítására, kivéve, ha azt az adott társadalom szociális és politikai szerveződésének és kulturális, etnikai, nyelvi vagy vallási valóságának figyelmen kívül hagyásával akarnánk körülhatárolni. Amint azt a Bíróság az állandó ítélkezési gyakorlatában elismerte, a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság feladata annak meghatározása, hogy mely „körülvevő társadalom” releváns egy meghatározott társadalmi csoport létének értékelése szempontjából, és hogy e társadalom egybeeshet a nemzetközi védelmet kérelmező személy származási országának egészével, vagy szűkebben is körülírható, például e harmadik ország területének vagy lakosságának egy részére korlátozva ( 13 ). Így a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdése d) pontja első albekezdésének második franciabekezdése értelmében az adott országban „elkülöníthető identitással” rendelkezőként azonosított társadalmi csoportot más országokban nem feltétlenül kell „társadalmi csoportnak” tekinteni.

37.

Másodszor, a kérelmező származási országában a csoport „elkülöníthető identitásának” elismerése azt jelenti, hogy e csoportot a az azt körülvevő társadalom „másként kezeli”.

38.

Elöljáróban rámutatok arra, hogy az uniós jogalkotó a „társadalom általi észlelés” fogalmára hivatkozik, amely fogalom különbözik a „társadalom által tanúsított magatartás” fogalmától. Az „észlelés” képessége teszi ugyanis lehetővé egy élőlény számára, hogy az érzékszervek útján gyűjtött információk alapján irányítsa a cselekedeteit és megismerje környezetét ( 14 ). Általános jelentése szerint tehát a „társadalom általi észlelés” fogalma az egyének benyomásainak rendszerezésére és értelmezésére szolgáló, annak céljából folytatott mentális folyamatot foglalja magában, hogy értelmet adjanak a környezetüknek, függetlenül az esetleges magatartásuktól ( 15 ).

39.

A „különbözőség” ( 16 ) fogalma a meghatározása szerint „olyan jellemző (egy különbség) vagy jellemzők összessége (a különbség), amely megkülönbözteti az egyik dolgot vagy élőlényt a másiktól” ( 17 ). A különbözőség tehát szemben áll a másokhoz való hasonlósággal. A különbözőség nyilvánvalóan feltételezi azon személyek vagy elemek másságát, amelyek különbözőségét megállapítják vagy megfigyelik ( 18 ). A 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdése d) pontja első albekezdésének második franciabekezdése nem pontosítja sem e különbözőség természetét – amely így tehát az érintett csoport tagjainak több jellemvonásában is állhat –, sem pedig e különbözőség intenzitását, így az uniós jogalkotó által hivatkozott „különbözőség” nem feltétlenül valamilyen értékskála mentén értékelendő.

40.

Ezen elemekből azt a következtetést vonom le, hogy a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdése első albekezdése d) pontja második franciabekezdésének összefüggésében egy csoport „elkülöníthető identitására” vonatkozó feltétel magában foglalja, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság a kérelem egyedi elbírálásának keretében értékelje az érintett csoportot körülvevő társadalom e csoportról alkotott elképzelését vagy képét, valamint azt, hogy a véleménye vagy az ezzel kapcsolatos megítélése milyen mértékben különbözteti meg vagy választja el az érintett csoportot e társadalom többi részétől.

41.

Ezen értékelést a 2011/95 irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján a rendelkezésére álló információk összességére tekintettel kell elvégezni. A társadalmi megítélés szubjektív, és az mind az érintett csoport jellemzőivel (például megjelenése, fizikai tulajdonságai, neme, társadalmi származása vagy társadalmi szerepe, magatartása, eljárásai, véleménye vagy akár képességei stb.), mind a viszonyításul szolgáló társadalomra irányadó normákkal (legyenek azok erkölcsi, szociális, jogi, vagy akár kulturális, gazdasági, politikai vagy vallási normák) kapcsolatos számos tényezőtől, valamint ezek adott időpontban fennálló kombinációjától függ. Magától értetődő, hogy ugyanazok a tulajdonságok vagy jellemzők különböző benyomásokat kelthetnek attól függően, hogy a személyek érintett csoportja milyen körülmények között és milyen környezetben fejlődik ( 19 ).

42.

Bár az uniós jogalkotó e vizsgálat céljából nem követeli meg annak bizonyítását, hogy a csoportot az azt körülvevő társadalom másként kezeli, hanem csupán azt, hogy azt eltérően észleli, minden olyan magatartás, cselekmény vagy intézkedés, amelyet a csoport társadalmi megítélése miatt fogadnak el, hasznos támpontot jelenthet e csoport származási országon belüli „elkülöníthető identitásának” alátámasztására. Ez a lényege a Bíróság ítélkezési gyakorlatának. A Bíróság szerint ugyanis „a meghatározott társadalmi csoporthoz tartozást [a 2011/95] irányelv 9. cikke értelmében vett olyan üldözéstől függetlenül kell megállapítani, amelynek e csoport tagjai a származási országban áldozatul eshetnek” ( 20 ), „[m]indazonáltal a közös jellemzőkkel rendelkező személyek által elszenvedett hátrányos megkülönböztetés vagy üldöztetés releváns tényezőnek minősülhet, amennyiben […] azt kell értékelni, hogy a szóban forgó csoport az adott származási ország társadalmi, erkölcsi vagy jogi normáira tekintettel elkülönültnek tűnik‑e” ( 21 ).

43.

Mivel a szabályt az egyenlőség, az elvet pedig a hátrányos megkülönböztetés tilalma képezi, a különbözőség az egyenlőség megszakadásának és a csoporttal szembeni hátrányosan megkülönböztető aktusok, intézkedések vagy gyakorlatok elfogadásának formájában is megjelenhet. A Bíróság így kimondta, hogy a származási országban fennálló körülményektől függően a nőket az őket körülvevő társadalom másként kezelheti, és e társadalomban „elkülöníthető identitást” tulajdoníthatnak számukra, különösen a származási országban érvényesülő társadalmi, erkölcsi vagy jogi normák miatt ( 22 ). A 2013. november 7-i X és társai ítéletben ( 23 ) a Bíróság ezenfelül úgy vélte, hogy a kifejezetten a homoszexuális személyeket célzó büntetőjogi szabályok létezése alapján megállapítható, hogy e személyek egy különálló csoportot képeznek, amelyet az azt körülvevő társadalom „más”‑ként kezel ( 24 ). Ugyanígy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok megállapíthatják, hogy az érintett csoportot a tagjai ellen irányuló megbélyegző vagy kiközösítő intézkedésekből – például a kimetszés gyakorlatát alkalmazó közösségben az ilyen megcsonkításnak való alávetésüket megtagadó fiatal nőkkel szembeni megbélyegző intézkedésekből – adódóan másként kezelik. Ezzel szemben nem gondolom, hogy szükséges lenne annak megállapítása, hogy az érintett csoport tagjait elkülönítik vagy kiközösítik az őket körülvevő társadalomból, mivel a „különbözőség” fogalmába nem tartozik bele az, hogy e csoport szemben áll az azt övező társadalommal ( 25 ).

44.

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság kétségeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a vérbosszúval fenyegetett család tagjai egy meghatározott társadalmi csoporthoz tartoznak-e. E személyeket ugyanis a körülvevő társadalom nem kezeli másként, egyrészt mivel kizárólag az üldöző – azaz a „vérbosszút álló” család – és a célzott család rokonai és ismerősei rendelkeznek tudomással az ellenük irányuló vérbosszúról, másrészt pedig mivel a viták vérbosszúval történő rendezése megfelel az érintett személy származási régiójában követett „pastunvali” hagyománynak. Másként fogalmazva, a vérbosszú központi és elterjedt vitarendezési mechanizmust képez a „pastunvali” hagyományos jogrendszerében.

45.

Ezek az érvek nem győznek meg, mivel e megközelítés annak veszélyét hordozza, hogy kizárja a nemzetközi védelmet kérelmező személyek meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásának elismerését pusztán azon az alapon, hogy a rájuk irányadó hagyományos szabálygyűjtemény vagy gyakorlat elterjedt a származási országukban vagy régiójukban ( 26 ).

46.

Egy ilyen értékelés a 2011/95 irányelv 4. cikkének (3) bekezdésével összhangban nyilvánvalóan megköveteli a veszélyeztetett család tagja által benyújtott, nemzetközi védelem iránti kérelem egyedi megvizsgálását ( 27 ).

47.

Ebben az összefüggésben alapvető fontosságú, hogy a vérbosszút az annak keretét képező jogrendszer és hagyományok összefüggésébe helyezzük, és hogy megkülönböztessük a közönséges vagy szervezett bűnözéstől.

48.

A vérbosszú, amely „(újbóli) vérontást” vagy „elégtétel vételét” jelenti, olyan évszázados jelenségként határozható meg, amelyre bizonyos hagyományőrző társadalmaknak a hatályos jogrendszerrel párhuzamosan létező jogként elfogadott és elismert szokásjoga irányadó ( 28 ). Így a vérbosszú elfogadottan szerves részét képezi az Afganisztán vidéki területein élő pastunok szokásjogának („pastunvali”) ( 29 ), de emellett az észak-albániai hegyvidéki régiókban („Kanun) ( 30 ) vagy a Törökország délkeleti részén élő társadalmak szokásjogának is. Az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége a 2024 májusában kiadott, Afganisztánról szóló tájékoztató jelentésében megkülönbözteti a vérbosszút az egyszerű földhasználati vitától, amely utóbbi a vérbosszú alapjaként szolgálhat ( 31 ). A vérbosszú értelmében ugyanis a vitákat olyan kollektív fellépés révén rendezik, amelynek keretében a gyilkosság vagy valamely sérelem miatti büntetést nem az állami igazságszolgáltatás, hanem a sérelmet szenvedett fél családja, érdekszövetsége, törzse vagy etnikai csoportja hajtja végre ( 32 ). A vérbosszúra szigorú szabályok vonatkozhatnak, amelyek meghatározzák az érintett bűncselekményeket és azon áldozatkategóriákat, amelyek tekintetében bosszút kell állni. Az, hogy a vérbosszú milyen mértékben követeli meg vagy sem az erőszak útján való elégtételvételt, a szabálygyűjtemények, az azok hatálya alá tartozó régiók vagy törzsek, valamint a vérbosszú eredete szerint változik. A „pastunvali” szerint a vérbosszú nem csupán jog, hanem kötelesség, társadalmi kötelezettség is, amelynek elmulasztása szégyennek és személy elleni támadásnak teheti ki a vérbosszú alól kibúvó, illetve azt megtagadó vagy figyelmen kívül hagyó személyt. A bosszúállás joga nemzedékről nemzedékre öröklődhet ( 33 ). A vérbosszút hagyományosan apai ágon a család valamennyi férfi tagja felett gyakorolják, figyelembe véve e férfiak státuszát és a családon belül ellátott feladatait ( 34 ). Ebben az összefüggésben véleményem szerint a faji vagy vallási okok miatti üldöztetéshez hasonlóan önkényes az, ha egy férfit és annak fiú gyermekét már kiskorától fogva üldözik azon az alapon, hogy e gyermek ugyanahhoz a családhoz tartozik, mint az apai nagyapja.

49.

Végezetül, a vérbosszú a rá irányadó szokásjogi elvek miatt magában foglalhatja a célzott család önkéntes elszigetelődését vagy bezárkózását, amelyek időtartama és súlyossága esetről esetre változik ( 35 ). A legsúlyosabb helyzetekben ezek az intézkedések a legfiatalabb családtagok, különösen a fiúk iskolából való kimaradásához, valamint a család jövedelemkieséséhez vezethetnek ( 36 ), mivel a család számára nyújtott bármilyen segítség a másik család megsértésének minősülhet és a vérbosszú megindításának veszélyével járhat.

50.

Ebből az következik, hogy még egy olyan társadalomban, ahol a vérbosszú továbbra is a viták rendezésének elterjedt mechanizmusa, sem akadályozza meg semmi, hogy az adott társadalom – az annak alapját képező társadalmi és erkölcsi normák miatt – másként kezelje a vérbosszúban érintett családtagokat, különösen a férfiakat, vagy azért, mert a vérbosszú elkerülése érdekében kénytelenek elzárkózni és elszigetelődni e társadalomtól, vagy pedig azért, mert megtagadják, hogy a család becsületét és jóhírnevét a szokásjog által diktált bosszúállás jogának gyakorlásával védjék meg. Egyes nemzeti hatóságok egyébiránt adatbázisokkal rendelkeznek a folyamatban lévő vérbosszúkról és az érintett családokról, ami e csoportnak a társadalmon belüli láthatóságát mutatja ( 37 ). Emellett bizonyos országok külön büntetőjogi jogszabályokat fogadtak el, amelyek súlyosbító körülményként ismerik el, ha a gyilkosságot vérbosszúval összefüggésben követték el, és egyébiránt megelőző intézkedésekkel, valamint a konfliktusban álló családok számára békéltető bizottságok felállításával igyekeznek megfékezni a jelenséget.

51.

Az egyes esetek sajátos tényállásának és körülményeinek értékelése mellett nem látok semmilyen okot arra, hogy az illetékes nemzeti hatóság miért ne tekinthetné úgy, hogy a származási országában folyó vérbosszúban érintett család – különösen férfi – tagja ebben az országban – a szokásjog alapján ezen országra vonatkozó szabályok alapján – „elkülöníthető identitással” rendelkező csoporthoz tartozik. A Bizottság által az észrevételeiben kifejtett félelmekkel ellentétben nem hiszem, hogy egy ilyen társadalmi csoportot a családtagot a származási országában fenyegető üldöztetéssel azonosítanának ( 38 ).

52.

E társadalmi csoportot ugyanis a vérségi kötelékeken alapuló szokásjog e csoportra való alkalmazása határozza meg, ami nemcsak azt jelenti, hogy e csoport tagjaira a társadalmon belüli életükre irányadó különleges szabályok vonatkoznak, hanem azt is, hogy ki vannak téve a személyük ellen irányuló súlyos fenyegetések veszélyének ( 39 ).

53.

E megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdése d) pontjának első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a származási országban fennálló körülményektől függően az ebben az országban folyó vérbosszúban érintett család tagja – az adott esetben a menekült jogállás elismeréséhez vezető üldöztetési okként – „meghatározott társadalmi csoporthoz” tartozónak tekinthető.

54.

E jogállás elismerése megköveteli továbbá annak megállapítását, hogy a 2011/95 irányelv 6. cikkének c) pontja értelmében az államtól független szereplők hajtják végre azokat a cselekményeket, amelyeknek az adott személy a származási országban ki van téve, ami magában foglalja annak bizonyítását, hogy az ezen irányelv 7. cikkében említett, védelmet nyújtó szereplők – ideértve különösen az államot is – nem képesek vagy nem hajlandók e cselekményekkel szemben hatékony védelmet nyújtani ( 40 ).

55.

Ezen túlmenően az említett jogállás elismerése a 2011/95 irányelv 9. cikkének – az ezen irányelv 6. cikke c) pontjával és 7. cikke (1) bekezdésével összefüggésben, valamint az irányelv (29) preambulumbekezdésének fényében értelmezett – (3) bekezdésével összhangban feltételezi vagy az említett irányelv 10. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett üldöztetési ok és az irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében vett üldöztetés, vagy pedig az ezen üldöztetési ok és az államtól független szereplők által elkövetett ilyen üldöztetési cselekményekkel szembeni védelem hiánya közötti kapcsolat fennállásának megállapítását ( 41 ).

56.

Végezetül, a menekült jogállás elismerése esetén meg kell győződni arról, hogy az érintett tekintetében nem állnak fenn kizáró okok.

V. Végkövetkeztetés

57.

Az előző megállapítások összességére tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Verwaltungsgerichtshof (közigazgatási bíróság, Ausztria) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13-i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikke (1) bekezdése d) pontjának első albekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

–

egy csoport „elkülöníthető identitásának” feltételét e csoportnak az azt körülvevő társadalom általi észlelése fényében kell vizsgálni.

–

a „körülvevő társadalom” a csoportot övező olyan szociális és társadalmi környezetként határozható meg, amelyet a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság a nemzetközi védelem iránti kérelem egyedi elbírálása szempontjából relevánsnak tart. A csoportot körülvevő társadalom általi észlelés nem az üldöző elszigetelt megítélésére, hanem egy kollektív észlelésre utal.

–

azt a körülményt, hogy a körülvevő társadalom másként kezeli a csoportot, a társadalomnak az e csoportról alkotott elképzelésére vagy képére tekintettel kell vizsgálni, amit kiegészíthet egy olyan vélemény vagy megítélés, amely e csoportot megkülönbözteti vagy elválasztja a társadalom többi részétől. E célból releváns jelzést képezhetnek az ezen észlelés nyomán tanúsított magatartások, cselekmények vagy akár intézkedések.

–

a származási országban fennálló körülményektől függően az ebben az országban folyó vérbosszúban érintett család tagja – az adott esetben a menekült jogállás elismeréséhez vezető üldöztetési okként – „meghatározott társadalmi csoporthoz” tartozónak tekinthető.


( 1 ) Eredeti nyelv: francia.

( i ) A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.

( 2 ) A La Langue française szótár szerint a „vérbosszú” kifejezés az olasz „vendetta” és a latin „vindicta” szóból ered, és két jelentése van. E kifejezés vagy a mediterrán és a balkáni térségekre jellemző, két család közötti, generációkon átívelő és vérontással járó ellenségeskedésre utal, amelyet az e családok között elkövetett sérelmek vagy bűncselekmények miatti bosszúállás vágya motivál, vagy pedig a személyes vagy kollektív bosszúvágyra utal, amelynek célja egy vélt igazságtalanság vagy elszenvedett sérelem helyreállítása.

( 3 ) A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13-i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 337., 9. o.; helyesbítések: HL 2019. L 19., 20. o. és HL 2017. L 167., 58. o.).

( 4 ) Lásd: az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának a [menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-án Genfben aláírt és 1954. április 22-én hatályba lépett egyezmény, Recueil des traités des Nations unies, 189. kötet, 150. o., 2545. sz. (1954), (a továbbiakban: „Genfi Egyezmény”)] keretében a vérbosszúban érintett családhoz vagy érdekszövetséghez tartozás miatti üldöztetéstől való félelem miatt benyújtott, menekült jogállás elismerése iránti kérelmekről szóló, 2006. március 17-i állásfoglalása (a továbbiakban: „az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának a vérbosszúban érintett családhoz vagy érdekszövetséghez tartozásról szóló állásfoglalása”).

( 5 ) Lásd: Az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége, Country guidance: Afghanistan, 2024. május, 3.18. pont, „Individuals involved in vendettas and land disputes”.

( 6 ) A menekült jogállás elismerése iránti kérelmet elutasító és kiegészítő védelmi jogállást nyújtó határozat szemléltetéséül lásd: a Helsingin hallinto-oikeus (helsinki közigazgatási bíróság, Finnország), 2013. szeptember 3. (Hehao 13/1012/3); a Cour nationale du droit d’asile (országos menekültügyi bíróság, Franciaország) határozatai, 2009. december 17., T. (641626/09000446), és 2009. december 21., K. (644277/09003107). A menekült jogállás elismerését illetően lásd: a Conseil du contentieux des étrangers (Belgium) ítéletei, 2014. január 9., X, X és X/I (116642. sz.) és 2021. augusztus 26., X/V (259620. sz,), valamint az Upper Tribunal (Immigration and Asylum Chamber) (fellebbviteli bíróság [bevándorlási és menekültügyekben eljáró tanács], Egyesült Királyság), EH (blood feuds) Albania CG [2012] UKUT 00348 (IAC), 2012. október 16. (különösen a 6. és 7. pont), és Mohammed [N], 2020. szeptember 25., (PA/04415/2019).

( 7 ) Lásd: 2013. november 7-iX és társai ítélet (C-199/12-C-201/12, EU:C:2013:720); 2024. január 16-iIntervyuirasht organ na DAB pri MS (Családon belüli erőszak áldozatául esett nők) ítélet (C-621/21, EU:C:2024:47); 2024. június 11-iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid (A nemek közötti egyenlőség értékével azonosuló nők) ítélet (C-646/21, EU:C:2024:487).

( 8 ) Ugyanis, jóllehet az uniós jogban a két azonosítási feltételnek szükségképpen teljesülnie kell, e feltételek csupán egyikének a teljesülése is elegendő a 2008. július 8-i, a nemzetközi védelemről szóló 2. sz. iránymutatás alapján: „Egy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozás” a [Genfi] Egyezmény 1A(2). cikke és/vagy a hozzá csatolt, a menekültek jogállásáról szóló 1967. évi jegyzőkönyv keretében (11-13. pont). A jogirodalmat illetően lásd: Goodwin-Gill, G. S., és McAdam, J., The Refugee in International Law, 3. kiadás, Oxford University Press, Oxford, 2007, 73. o.; Hathaway, J. C., és Foster, M., „Membership of a Particular Social Group: Discussion Paper no 4 Advanced Refugee Law Workshop International Association of Refugee Law Judges Auckland, New Zealand, October 2002”, International Journal of Refugee Law, 15. kötet, 3. sz., Oxford University Press, Oxford, 2003, 477-491. o.; Aleinikoff, T. A., „Protected characteristics and social perceptions: an analysis of the meaning of »membership of a particular social group«”, Refugee Protection in International Law: UNHCR’s Global Consultations on International Protection, Cambridge University Press, Cambridge, 2003, 263-311. o., és Parish, T. D., „Membership in a Particular Social Group under the Refugee Act of 1980: Social Identity and the Legal Concept of the Refugee”, Columbia Law Review, 4. sz., Columbia Law Review Association, New York, 4. sz., 1992, 923-953. o.

( 9 ) Ezt az álláspontot képviseli az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége a Guide sur l’appartenance à un certain groupe social című dokumentumban, 2020. március, 13. o., valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának a vérbosszúban érintett családhoz vagy érdekszövetséghez tartozásról szóló állásfoglalása, 18. pont.

( 10 ) Lásd analógia útján: 2024. június 11-i Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid (A nemek közötti egyenlőség értékével azonosuló nők) ítélet (C-646/21, EU:C:2024:487, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 11 ) A német nyelvi változat szövege a következő: „die Gruppe in dem betreffenden Land eine deutlich abgegrenzte Identität hat, da sie von der sie umgebenden Gesellschaft als andersartig betrachtet wird” (kiemelés tőlem).

( 12 ) Lásd ebben a tekintetben: Az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége, Guide sur l’appartenance à un certain groupe social, 2020. március, különösen az „Analyse juridique” című rész, az „[e]lkülöníthető identitásra” vonatkozó C. cím, 14. o.

( 13 ) Lásd: 2024. június 11-i Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid (A nemek közötti egyenlőség értékével azonosuló nők) ítélet (C-646/21, EU:C:2024:487, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 14 ) Lásd: Bonnet, C., „Les trois étapes de la perception”, Le cerveau et la pensée, le nouvel âge des sciences cognitives, Éditions Sciences Humaines, Auxerre, 2014, 213–221. o.

( 15 ) Lásd: Girandola, F., Demarque, C., és Lo Monaco, G., „La perception sociale: formation d’impression, stéréotypes, préjugés et discrimination”, a következő helyen: Psychologie sociale, Armand Colin, Párizs, 2019, 198–219. o.

( 16 ) Nem használja a „különbözőség” fogalmat a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdése d) pontja első albekezdése első franciabekezdésének német nyelvű változata; ez utóbbi nyelvű szövegben az szerepel, hogy a csoportot az azt körülvevő társadalom nem ugyanolyan jellegűnek/természetűnek tekinti („von der sie umgebenden Gesellschaft als andersartig betrachtet wird”), ami különbözőségnek minősül.

( 17 ) Lásd: Le Robert szótár.

( 18 ) A Trésor de la langue française szótár szerint az „autre” („más”) kifejezés „[l]ehetővé teszi egy viszonyítási pontként szolgáló adott vagy ismert első részhez képest […] egy második részen belüli egy vagy több személy vagy elem különválasztását vagy megkülönböztetését”.

( 19 ) Pontosítani kell, hogy az üldözés esettől függően a 2011/95 irányelv 10. cikkében szereplő egyéb üldöztetési ok, például a vallás vagy a politikai vélemény szemszögéből is megközelíthető.

( 20 ) Lásd: 2024. január 16-iIntervyuirasht organ na DAB pri MS (Családon belüli erőszak áldozatául esett nők) ítélet (C-621/21, EU:C:2024:47, 55. pont).

( 21 ) Lásd: 2024. január 16-iIntervyuirasht organ na DAB pri MS (Családon belüli erőszak áldozatául esett nők) ítélet (C-621/21, EU:C:2024:47, 56. pont).

( 22 ) Lásd: 2024. június 11-iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid (A nemek közötti egyenlőség értékével azonosuló nők) ítélet (C-646/21, EU:C:2024:487, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

( 23 ) C-199/12-C-201/12, EU:C:2013:720.

( 24 ) Lásd: 2013. november 7-iX és társai ítélet (C-199/12-C-201/12, EU:C:2013:720, 48. pont).

( 25 ) Goodwin-Gill, G. S., és McAdam, J., i. m., 85. o.

( 26 ) Példaképpen a női nemi szerv megcsonkításának alávetett nőkre és fiatal lányokra gondolok, amely gyakorlat bizonyos országokban vagy régiókban meglehetősen elterjedt.

( 27 ) Az Emberi Jogok Európai Bírósága által esetről esetre folytatott vizsgálat szemléltetéséül lásd: elfogadhatatlanságot megállapító 2007. december 20-i határozat, Elezaj kontra Svédország (CE:ECHR:2007:0920DEC001765405), az 1950-es évekre visszanyúló családi vérbosszúban érintett albán állampolgárok svéd hatóságok általi kiutasításának jogszerűségéről.

( 28 ) Lásd: Rouland, N., Aux confins du droit: anthropologie juridique de la modernité, Éditions Odile Jacob, Párizs, 1991, különösen a „Le corset du droit de la vengeance” című rész, 84. és azt követő oldalak.

( 29 ) Lásd különösen: Acheson, B., The Pashtun Tribes in Afghanistan, Pen and Sword Books, Barnsley, 2023, és AUEA, Rapport d’information sur les pays d’origine: Afghanistan – Individus ciblés par les normes sociétales et juridiques, 2017. december, 7. pont, „Vendettas et meurtres commis par vengeance”.

( 30 ) Lásd például: Az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége, Country of Origin Information Report: Albania – Country focus, 2016. november, 5.3.3. pont; Office français de protection des réfugiés et apatrides (OFPRA), Rapport de mission en République d’Albanie du 3 au 13 juillet 2013, 2014, 1. pont; Gjeloshaj Hysaj, K., „La »reprise du sang« chez les Albanais, Comment sortir du Moyen-Âge?”, Confluences Méditerranée, L’Harmattan, Párizs, 2007, 3. kötet, 62. sz., 87-94. o.

( 31 ) Az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége, Country guidance: Afghanistan, i. m., különösen a „Vérbosszúk” című 3.18.1. pont: „A vérbosszúban érintett családtagok például megalapozottan tarthatnak az üldözéstől egy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozásuk miatt, ami a veleszületett jellemzőiken (vagyis hogy a családjuk tagjai) és azon alapul, hogy a családok ismertek és elkülöníthető identitással rendelkezhetnek az őket körülvevő társadalomban” (nem hivatalos fordítás) (90. o.), és a „Földhasználati viták” című 3.18.2. pont: „A rendelkezésre álló információk szerint a földhasználati viták folyományaként alkalmazott erőszak rendszerint nem mutat kapcsolatot a [genfi] egyezmény értelmében vett üldöztetési okokkal. Ez nem érinti azokat az egyedi eseteket, amelyekben más körülmények alapján megállapítható a kapcsolat (például a táliboknak a személy etnikai származásán alapuló részrehajlása, a vérbosszúval együtt járó földhasználati viták stb.” (nem hivatalos fordítás) (92. o.).

( 32 ) Lásd: Ellenberger, H. F., „La vendetta”, Revue internationale de criminologie et de police technique et scientifique, XXXIV. kötet, 2. sz., Polymedia, Morges, 1981, 125-142.o., különösen a 125. o.

( 33 ) Lásd: Acheson B., i. m., 88-93. o.

( 34 ) Lásd: Bardhoshi, N., „De l’anthropologie de la vendetta en temps de »crise totale«”, Ethnologie française, 47. kötet, 2. sz., Presses universitaires de France, Párizs, 2017, 331-340. o. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala a vérbosszúban érintett családhoz vagy érdekszövetséghez tartozásról szóló állásfoglalásában ugyanakkor a közelmúltban hangsúlyozta, hogy „a jelentések szerint nők és gyermekek is vérbosszú célpontjai voltak. A család férfi tagjai elleni támadás esetén őket is megölhetik vagy megsebesíthetik” (3. o.).

( 35 ) Lásd: Az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége, Country of Origin Information Report: Albania – Country focus, 2016. november, „Victims of blood feud” című 5.3.3. pont: „A vérbosszú másodlagos hatása a fenyegetett családok sorsa, amely családok az erőszak elkerülése érdekében meglehetősen hosszú ideig elszigetelten élnek. Ez a gyermekeket is érinti, akik nem járhatnak iskolába. 2013-ban 67 család élt elszigetelve vérbosszú miatt, és 33 gyermek nem járhatott emiatt iskolába, többségében az északi régiókban.” (nem hivatalos fordítás).

( 36 ) Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala a vérbosszúban érintett családhoz vagy érdekszövetséghez tartozásról szóló állásfoglalásában hangsúlyozza, hogy „a gyermekek adott esetben nem hagyhatják el az otthonukat, és hosszú időn át nem mehetnek iskolába, mivel a családjuk attól tart, hogy megölik, megtámadják vagy elrabolják őket. Így, bár a vérbosszúk elsődleges célpontjai a felnőtt férfiak, más családtagok is ki lehetnek téve a halál vagy az emberi jogok megsértése veszélyének” (3. pont). Lásd ugyanebben az értelemben: COI Focus – Albania, Blood Feuds in contemporary Albania: Characterisation, Prevalence and Response by the State, du Commissariat général aux réfugiés et aux apatrides (Belgium), 2017. június 29.

( 37 ) Lásd például: Third periodic report submitted by Albania under article 19 of the [UN Convention against torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment (a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1984. december 10-én New Yorkban elfogadott egyezmény, Recueil des traités des Nations unies, 1465. kötet, 85. o., 24841. sz. (1987)], 2021. július 19., az Egyesült Nemzetek Kínzás Elleni Bizottsága, amelyben az albán kormány megjelölte, hogy 75 család volt érintett vendettában, ami 159 személy, köztük 25 gyermek elszigeteléséhez vezetett (194. pont).

( 38 ) Emlékeztetek arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a meghatározott társadalmi csoporthoz tartozást a 2011/95 irányelv 9. cikke értelmében vett olyan üldözéstől függetlenül kell megállapítani, amelynek e csoport tagjai a származási országban áldozatul eshetnek (lásd: 2024. január 16-iIntervyuirasht organ na DAB pri MS (Családon belüli erőszak áldozatául esett nők) ítélet [C-621/21, EU:C:2024:47, 55. pont]).

( 39 ) Így az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala a vérbosszúban érintett családhoz vagy érdekszövetséghez tartozásról szóló állásfoglalásában hangsúlyozza, hogy „[a] vérbosszú eseteiben nem véletlenszerűen támadják meg az egyéneket; ellenkezőleg, egy konkrét családhoz tartozásuk miatt, egy hosszú ideje meglévő szabálygyűjtemény alapján kerülnek célkeresztbe. Más olyan helyzetekkel összehasonlítva, amelyekben a személy támadástól vagy gyilkosságtól való félelme a maffiával szembeni pénztartozásával vagy a maffia általi üldözésével függ össze, a vérbosszúk keretében való üldöztetéstől tartó személyeket nem a saját tetteik, hanem a család más (élő vagy halott) tagjainak felrótt felelősség miatt veszik célba. Ezért nem pusztán egy elszigetelt vérbosszú, hanem a vérbosszú hagyományára irányadó szabálygyűjtemény áldozatai is” (14. pont).

( 40 ) Lásd: 2024. január 16-iIntervyuirasht organ na DAB pri MS (Családon belüli erőszak áldozatául esett nők) ítélet (C-621/21, EU:C:2024:47, 64. és 65. pont).

( 41 ) Lásd: 2024. január 16-iIntervyuirasht organ na DAB pri MS (Családon belüli erőszak áldozatául esett nők) ítélet (C-621/21, EU:C:2024:47, 66-69. pont).